AZ MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK
1956. OKTÓBER 26-I NYILATKOZATÁBÓL

(idézet: 1956 júliustól – 1957 júniusig)

A magyar néphez!

A két világháború óta nem voltak ilyen tragikus napjai hazánknak. Testvérharc dúl hazánk fővárosában.

Ezrekre rúg a sebesültek és százakra a halottak száma.

Haladéktalanul véget kell vetnünk a vérontásnak. Ennek biztosítására a Központi Vezetőség a következő intézkedéseket teszi:

1. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége javaslattal fordul a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségéhez, hogy tegyenek előterjesztést Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának új nemzeti kormány választására. Ez a kormány arra hivatott, hogy maradéktalanul jóvátegye a múlt hibáit és bűneit, és az egész nemzetre támaszkodva megoldáshoz segítse népünk minden jogos követelését. Népünk kimeríthetetlen erejével megteremti a jólét, a függetlenség és a szocialista demokrácia szabad országát.

A Központi Vezetőség Nagy Imre elvtárs vezetésével a legszélesebb nemzeti alapon megalakuló kormány tagjaira javaslatot tett.¹

2. Az új kormány tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal, hogy a függetlenség és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján rendezze az országaink közötti viszonyt. Ennek első lépéseként a rend helyreállítása után a szovjet csapatok haladéktalanul visszatérnek támaszpontjukra. Magyarország és a Szovjetunió teljes egyenjogúsága megfelel mindkét ország érdekeinek, és csakis ezen az alapon épülhet a valóban testvéri és megbonthatatlan magyar-szovjet barátság.

3. A Központi Vezetőség helyesnek tartja az üzemi munkástanácsok választását, szakszervezeti szervek közreműködésével. A munkásosztály jogos anyagi követeléseinek kielégítése érdekében béremelést kell végrehajtani. Ennek mértékére anyagi lehetőségeinkhez képest maximális erőfeszítést kell tenni. Mindenekelőtt az alacsony keresetűeknél kell végrehajtani.

4. A kormány a harcban való részvételért amnesztiát ad a fegyveres harc minden résztvevőjének. Ennek egyetlen feltétele a fegyverek azonnali, de legkésőbb ma este (október 26-án) 10 óráig való letétele.²

5. A Központi Vezetőség és a kormány nem hagy kétséget aziránt, hogy a szocialista demokrácia talaján áll, ugyanakkor szilárd elhatározása, hogy megvédi népi demokráciánk vívmányait és nem tágít a szocializmus ügyétől. Programja alkalmas minden becsületes magyar hazafi egyesítésére.

A Központi Vezetőség nem feledkezik meg arról, hogy vannak népi demokráciánknak elkeseredett és mindenre elszánt ellenségei, és felhívja a kommunistákat, a magyar dolgozókat, mindenekelőtt a munkásokat, a volt partizánokat – a néphatalom szilárd oltalmazóit -, hogy azokat, akik népköztársaságunk államhatalma ellen fegyverrel támadnak, ha a megadott határidőre nem teszik le a fegyvert, kíméletlenül semmisítsék meg.

6. A rend helyreállítása után haladéktalanul hozzáfogunk mindazoknak a változtatásoknak a kidolgozásához, melyeket népgazdaságunk irányítása, a mezőgazdasági politika, a népfrontpolitika és pártunk vezetése, valamint egyéb munkája terén meg kell valósítani, hogy a szocialista demokrácia elvei teljes mértékben érvényesüljenek. Az egész néppel folytatott eszmecsere útján előkészítjük és megvalósítjuk demokratikus és szocialista, az önálló és független Magyarország nagy nemzeti programját.

A nemzet egysége, testvériesülése örökre váltsa fel az öldöklő testvérharc e tragikus korszakát. Hegedjenek be a sebek, melyeket önmagunkon ejtettünk. Ha élni akarunk, új életet kell kezdeni. Csak rajtunk múlik, hogy e szörnyű megpróbáltatás után a belső béke, a félelem nélküli élet, a jólétet teremtő termelő munka, a szabadság, jog és igazság legyen népünk osztályrésze.

Éljen a független, demokratikus és szocialista Magyarország!

Megjelent: Szabad Nép, 1956. október 27.

JEGYZETEK

¹ Nagy Imrét a Központi Vezetőség 1956. október 23-ról 24-re virradóra javasolta miniszterelnöknek. Az itt közölt határozat alapján a Nagy Imre-kormány átalakult: tagjainak száma 24-re emelkedett és mintegy felerészben kicserélődött.

² A fegyverletétel első időpontjának 1956. október 24., 13 órát jelölték meg. Ezt azután a Nagy Imre-kormány mindig meghosszabbította, s így járt el a Központi Vezetőség felhívásában megjelölt határidővel is, érvénytelenítette a fegyverletételi felhívást.

A nyilatkozat a rádióban hangzott el, megjelent röplapokon és a sajtó 27-i számaiban.

Egyidejűleg került nyilvánosságra az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács felhívása a fegyveres erők tagjaihoz azzal a felszólítással: „Bánjatok emberségesen azokkal, akik leteszik a fegyvert. Megadás után engedjétek hazatérni őket! De a határidő lejártával mérjetek megsemmisítő csapást mindazokra, akik folytatják a fegyveres harcot a néphatalom ellen.” (A Kossuth Rádió adásai. A Párttörténeti Intézet Archívuma [PIA].) A felhívás végrehajtására azonban nem került sor, a Nagy Imre-kormány ennek útját állta.

Szakítás a Nagy Imre-kormánnyal

AZ ÚJ FORRADALMI KÖZPONT LÉTREHOZÓINAK
1956. NOVEMBER 4-I NYÍLT LEVELE A DOLGOZÓ NÉPHEZ

(idézet: 1956 júliustól – 1957 júniusig)

Honfitársaink! Munkás és Paraszt testvéreink!

Az alulírottak: Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956. november 1-én, megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból, és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását.

Erre a felelős lépésünkre annak felismerése késztetett, hogy a reakció nyomása alá került és tehetetlenné vált Nagy Imre kormányán belül nem volt semmi módunk cselekvésre a népköztársaságunkat, a munkás-paraszt hatalmat, szocialista vívmányainkat megsemmisítéssel fenyegető, mind nagyobb erővel jelentkező ellenforradalmi veszéllyel szemben.

Meggyilkolták a munkásmozgalom több évtizedes múltra visszatekintő megbecsült harcosait: Mező Imrét, a Nagy-budapesti Pártbizottság titkárát, Kalamár elvtársat, a munkásmozgalom régi csepeli harcosát, Sziklai Sándor ezredest, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóját.¹ Ezeken kívül tömegesen irtották ki a munkásosztály és parasztság más közmegbecsülésben állott fiait.

Nem nézhettük tovább tétlenül, a cselekvésre képtelenné vált kormány tagjaiként, hogy a demokrácia leple alatt ellenforradalmi terroristák és banditák állati módon gyilkolják le legjobb munkás- és paraszt testvéreinket, rettegésben tartsák békés állampolgárainkat, anarchiába döntsék Hazánkat, és hosszú időre az ellenforradalom igájába hajtsák egész népünket.

Magyar dolgozók, honfitársak, munkástestvérek, elvtársak!

Elhatároztuk, hogy minden erőnkkel küzdünk a reakció, a fasizmus fenyegető veszélye és azok népgyilkos bandái ellen.

Felhívjuk népköztársaságunk minden hű fiát, a szocializmus minden hívét, elsősorban a kommunistákat, a munkásokat, bányászokat, a parasztság és értelmiség legjobb fiait, támogassák a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány minden intézkedését, egész népfelszabadító harcát.

Röpirat.

JEGYZETEK

¹ Mező Imrét, aki részt vett a spanyol polgárháborúban, majd a franciaországi ellenállásban, 1956. október 30-án a Budapesti Pártbizottság ostromakor halálosan megsebesítették. (Lásd Hollós Ervin-Lajtai Vera: Köztársaság tér 1956. Kossuth Könyvkiadó 1974.; Komját Irén: Mező Imre. Kossuth Könyvkiadó 1968.) Kalamár Józsefet, aki a csepeli tanács elnöke volt, 1956. október 26-án ölték meg kegyetlenül. (Lásd Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak. Kossuth Könyvkiadó 1976.) Sziklai Sándor részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban, a spanyol szabadságharcban és a magyar antifasiszta mozgalomban a második világháborúban. 1956. október 26-án Budakeszin levő lakásában ölték meg apósával együtt. (Lásd ugyanott.)

A Nyílt levelet november 4-i dátummal hozták nyilvánosságra. Ezzel egy időben kezdték terjeszteni a kormány programját is. A november 4-i felhívás és a kormányprogram alapján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 26. sz. határozata kimondja, hogy előterjesztést tesz az országgyűlésnek az Alkotmány egyes cikkeinek megváltoztatására. Amíg az országgyűlés összeül, addig az államigazgatás legfelsőbb szerveként a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány működik, amely saját tagjai közül jelöli ki az államigazgatás egyes ágainak vezetőit. Ez a határozat az országgyűlés ülésének megtartásáig, 1957. május 9-ig volt hatályban.

Álljanak talpra a kommunisták,
a pártszervezetek

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
IDEIGLENES KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK
1956. NOVEMBER 6-I FELHÍVÁSA A KOMMUNISTÁKHOZ

(idézet: 1956 júliustól – 1957 júniusig)

Magyar kommunisták!

Magyar Dolgozók Pártjának tagjai!

Elvtársak!

Dicső múltú és sokat szenvedett pártunk történelmének legnehezebb szakaszát éli át. A helyzet megköveteli, hogy összefogjuk a párt minden erejét, mert csak így tudunk eredményesen szembeszállni a kapitalizmus visszaállítására irányuló ellenforradalmi támadásokkal és megvédeni a nép hatalmát. Csak így tudjuk biztosítani a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, az egész magyar nép számára a demokratizmus legszélesebb körű kifejlesztését, nemzeti függetlenségünket és szuverenitásunkat, a szocialista rend győzelmét!

Hogy pártunk újból erős legyen és a tömegek élén járjon, határozottan szakítanunk kell a Rákosi-klikk káros politikájával és vétkes módszereivel, melyek megrendítették a széles dolgozó tömegek pártunkba vetett bizalmát és alapjaiban ásták alá a párt erejét.

Ugyancsak határozottan szakítanunk kell Nagy Imre-Losonczy csoportjával, amely a munkásosztály és a népi hatalom pozícióit feladva, a nyílt szovjetellenes harcra való felhívással nacionalista, soviniszta alapra helyezkedve utat nyitott az ellenforradalmi erőknek, és ezzel ténylegesen elárulta a szocializmus ügyét.

Hogy a múlt hibáival való határozott szakítást ily módon is világossá tegyük, határoztuk el, hogy a párt nevét megváltoztatjuk: a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet vesszük fel. A párt összes egészséges erőire támaszkodva helyreállítjuk és új életre keltjük a párt szervezeteit.

Pártunk elvi alapjai változatlanok! A marxizmus-leninizmus megdönthetetlen igazságai vezérelnek bennünket; a szocializmus megvalósításáért küzdünk; megvédjük a népi demokrácia államát és annak alapját, a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetséget; a munkásosztály nagy nemzetközi táborához tartozunk; hazánk forró szeretetét elválaszthatatlannak tartjuk a proletár internacionalizmus eszméjétől, amelyet rendíthetetlenül vallunk. A szocialista országok népeivel való szoros testvéri együttműködésben, valamennyi nép békés együttélésének és barátságának alapján kívánjuk felvirágoztatni hazánkat.

Most pártunk fő feladata, hogy szétzúzza az ellenforradalom immár leplezetlenül fellépő erőit, amelyek kihasználták a tömegeknek a múlt hibáiból folyó, de semmiképpen nem a népi hatalom ellen irányuló jogos elégedetlenségét. A párt minden tagja és szervezete támogassa teljes erővel a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, amely népi demokratikus rendszerünk megvédését, az ellenforradalom szétzúzását, a dolgozók békés munkájának és jólétének biztosítását tűzte zászlajára.

Támogassátok a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt programja megvalósításában! A párt erejével segítsétek elő a normális élet azonnali helyreállítását, a munka haladéktalan felvételét, a jogrend biztosítását, a közélet demokratizálásának továbbfejlesztését, a dolgozó tömegek legégetőbb követeléseinek gyors megvalósítását.

Fogjatok össze a munkástanácsokban, más új hatalmi szervekben, a Hazafias Népfrontban a demokratikus érzelmű hazafiakkal – ha nem kommunista világnézetűek is -, akik készek megvédeni a dolgozó nép hatalmát. Meggyőző erejű politikai felvilágosító munkával nyerjétek meg őket a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány támogatására. Tisztítsátok meg ezeket a szerveket az ellenforradalom szószólóitól! Tartsátok ébren a munkásosztály szocialista öntudatát, harcos hagyományait! Őrizzétek meg a munkásosztály egységét; ne engedjetek teret a dolgozók sorait megbontó ellenforradalmi demagógiának. Támogassátok a nagy múltú magyar szakszervezetek harci erejét és soraik szilárdságát. Tömörítsétek a párt köré a munkás- és parasztifjúság, valamint a dolgozó nép soraiból jött diák- és egyetemista ifjúság legjobbjait!

Álljanak talpra pártszervezeteink! Minden párttag, aki kész a tömegekre támaszkodva harcba szállni a dolgozó nép hatalmáért, pártunk politikájáért, jelentkezzék haladéktalanul pártszervezetében és lásson munkához! A pártszervezetek életében teljes mértékben érvényesülniük kell a párton belüli széles körű demokrácia lenini elveinek.

Szervezeteink járjanak élen a békés termelőmunka megindítására irányuló harcban! A kommunisták, a párttagok mutassanak példát a népi hatalom iránti hűségben, a nép ellenségeivel szembeni harc készségben és éberségben.

Erősítse a kommunistákat annak tudata, hogy szolidáris velünk a világ valamennyi testvérpártja, az összes szocialista országok népei, a haladás ügyét veszélyeztető ellenforradalmi kísérlettel szemben. Teremtsetek baráti viszonyt népünk és a szovjet hadsereg katonái között, akik segítenek a magyar néphatalom megvédésében, a reakciós ellenforradalmi támadással szemben.

Kommunisták! Elvtársak!

A helyzet súlyos! De ha összefogunk és rendezzük sorainkat, elég az erőnk! Pártunk legyőzhetetlen, ha kitart eszméi mellett, és ha a munkásosztályra, dolgozó népünk széles tömegeire támaszkodik.

Elvtársak! Munkára, harcra fel!

A Magyar Szocialista Munkáspárt
Ideiglenes Központi Bizottsága

Megjelent: Népszabadság, 1956. november 8-i számában (november 7-i dátummal) és külön röpcédulákon. A röpcédulákon az Ideiglenes Központi Bizottság ülésének dátuma, november 6-a szerepel.

Hamarosan ismertté vált Dobi István nyilatkozata, aki akkor az Elnöki Tanács elnöke volt. A nyilatkozat „Testvéreim, magyar parasztok” megszólítással kezdődik, és megállapítja: új lapot kell nyitni történelmünkben. Elszomorító, hogy fegyverdörgés közben kell felszámolni a múlt bűneit, tévedéseit, de elengedhetetlen, mert a Nagy Imre-kormány idején rohanvást alakult ki olyan helyzet, amely azzal fenyegetett, hogy a régi urak, a reakció kezébe csúszik vissza az ország. Az emiatt érzett aggodalom hívta életre a munkás-paraszt kormányt, amelynek programja értelmében a rend helyreállítása után megindul a falvakban is a szép, békességes élet, kialakul egy emberséges, tisztességes magyar parasztpolitika, érvényesülni fog az igazi munkás-paraszt szövetség. Ehhez „Ti, magyar parasztok, a munka szorgalmas végzésével, minden faluban a demokratikus közösségi élet megvalósításával, a nyugalom helyreállításában való határozott közreműködésetekkel, mindenekelőtt az őszi búzavetés gondos elvégzésével tudtok most a legjobban segíteni” – olvasható a nyilatkozatban.

Marosán György államminiszter ugyancsak felhívással fordult a magyar munkásokhoz és parasztokhoz, amelyben saját szenvedéseire is utalva ítéli el a Rákosi-Gerő-klikk kalandorpolitikáját, és teljes határozottsággal fordul szembe azokkal, akik a vétkes politika által kiváltott jogos elégedetlenséget a népi hatalom megdöntésére, a demokrácia és a függetlenség jelszavait ellenforradalmi célokra akarják kihasználni. Köszönetet mond a szovjet harcosoknak az ellenforradalom szétverésében nyújtott segítségért, és a kormányprogramra utalva, közel kétmillió szervezett munkás felelősségére hivatkozva, harcba hívja a dolgozókat a rend megteremtésére, a munka megkezdésére, cselekedetekre. (Dobi István és Marosán György nyilatkozata a Népszabadság 1956. november 8-i számában olvas ható.)

A forradalmi munkás-paraszt kormány
első intézkedései

TÁJÉKOZTATÓ A MINISZTERTANÁCS
1956. NOVEMBER 7-I ÜLÉSÉRŐL

(idézet: 1956 júliustól – 1957 júniusig)

A forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, Kádár János miniszterelnökkel az élen, 1956. november 7.-én, délután 2 órakor az Országházban letették az esküt az Elnöki Tanács vezetőjének, Dobi Istvánnak. Magyarország törvényes kormánya ezzel megkezdte munkáját a rend helyreállítására, a termelőmunka megindítására. Aligha volt még kormány hazánkban, amely ilyen rendkívüli nehéz körülmények között fogott volna hozzá munkájához. A közlekedés a fővárosban és környékén bénult állapotban van, a gyárakban szünetel a munka, a számos helyen még mindig lövöldöző anarchista fegyveres csoportok miatt igen komoly szállítási nehézségek vannak. Emiatt nehéz a pékek liszttel, a hússzékek hússal való ellátása, pedig liszt és hús elegendő mennyiségben áll rendelkezésre a közraktárakban, malmokban, vágóhidakon. A forradalmi munkás-paraszt kormány éppen ezért felhív minden becsületes lakost, legelsősorban az élelmiszeripari vállalatok, a teherfuvarozó vállalatok dolgozóit és vezetőit, a vasutasokat: vessék minden erejüket latba az élelmiszer-szállítások haladéktalan megindítására, mert éhínség fenyegeti a fővárost. Ennek elhárítása, az élelmezés zavartalanná tétele most az új kormány legeslegfőbb gondja.

A Minisztertanács mai ülésén a minisztériumokra és egyéb főhatóságokra a következő határozatot hozta: azok az állami tisztviselők, akik 1956. október 1-től szolgálatban állottak, azonnal jelentkezzenek munkahelyükön. A munka irányítását a rangidős tisztviselő vegye át, ő felel a kormányrendeletek végrehajtásáért. Semmiféle társadalmi szervnek nincs joga arra, hogy állami tisztviselőt önhatalmúlag felvegyen vagy leváltson. Ha valamelyik tisztviselő ellen annak munkájával vagy magatartásával kapcsolatban esetleg észrevételük volna, közöljék azt a Minisztertanáccsal.

*

A munkás- és parasztkormány nagy fontosságú határozatot hozott a végrehajtó hatalom egyes kérdéseiről is. Eszerint a törvényes állami végrehajtó szerv mindenütt a tanácsok végrehajtó bizottsága. Ahol az elmúlt napokban a társadalmi úton létrejött különböző forradalmi bizottságokba ellenforradalmi, reakciós erők is bekerültek – és elég sok helyen bekerültek -, ezeket haladéktalanul el kell távolítani. A forradalmi bizottságok tanácsadó szervként működjenek. Mint politikai irányító és tanácskozó testületek, lássák el javaslatokkal, tanácsokkal a végrehajtó apparátust, segítsék azt a szervezőmunkában, de utasításokat nem adhatnak a részére.

A helyi néphatalmi szervek dolgozóinak a kormány azokat ismeri el, akik 1956. október 1-től voltak alkalmazásban.

A minisztériumok, a helyi néphatalmi szervek szólítsanak fel mindenkit a munka felvételére. Azoknak az állami tisztviselőknek, akik munkájukat 48 órán belül nem kezdik meg, nem lehet fizetést folyósítani. Azokat az állami tisztviselőket, akik munkahelyükön 1956. november 10-ig nem jelentkeznek, úgy kell tekinteni, hogy önként lemondtak állásukról, és ezzel minden jogigényük megszűnik az állammal szemben.

Megjelent: Népszabadság, 1956. november 8.

November 7-i ülésén a kormány külön felhívást intézett a munkásokhoz a termelő, szállító, szolgáltató és kereskedelmi munka megindítására. A felhívás egyben felszólítja a munkásokat, segítsenek a rend és a nyugalom megteremtésében, szálljanak szembe azokkal, akik fegyvert fognak a forradalmi munkás-paraszt kormány ellen, zavarják a szovjet és magyar karhatalmi szervek munkáját, felelőtlenül viselkednek a munkáshatalommal, a magyar nép ügyével szemben.

November 10-én a kormány a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa javaslatára 1957. január 1-i hatállyal béremelést rendelt el az ipari, építőipari, helyi ipari és bányavállalatok munkás-, nem ipari és kisegítő állományú dolgozói számára. A béreket az 1200 forintnál kevesebb keresetűeknél 12-15%-kal, az 1201-1500 közötti keresetűeknél 8-10%-kal kellett emelni. A béremelést a helyi sajátosságoknak megfelelően a minisztériumok és a szakszervezetek által kidolgozott irányelvek szerint a munkástanácsoknak az üzemi szakszervezeti bizottságokkal együtt kellett végrehajtaniuk. Ugyanakkor a 4%-os gyermektelenségi adót eltörölték.

A 8/1956. (XI. 16.) sz. rendelet szerint azon dolgozóknak, akik saját hibájukból november 10-ig nem vették fel a munkát, vagy azt megtagadják, bért, fizetést nem szabad kiadni. Ugyanakkor hatályon kívül helyezték a munkahely-változtatást nehezítő 33/1955- sz. minisztertanácsi rendeletet. Ezekkel az intézkedésekkel egyidejűleg egy kormányelnöki nyilatkozat megvilágította: az elhatározott béremelésen, a gyermektelenségi adó eltörlésén és a begyűjtési rendszer megszüntetésén kívül nincs mód más jövedelemnövelő intézkedésekre, mert ez csak a dolgozók rovására, a fedezetlen pénz kibocsátása útján lenne megvalósítható, s egyértelműen az infláció veszélyét idézné fel. (Lásd a Népszabadság 1956. november 11-i és 12-i, valamint 27-i számait.)

November 17-én megjelent a kormány rendelete a munkástanácsokról. A rendelet szerint a munkástanács dönt a bérrendszer kialakításában a „rendelkezésre álló béralap felhasználásáról”, valamint az üzemi tiszta jövedelem később meghatározandó részének a dolgozók közötti felosztásáról. A munkástanács hatáskörét a rendelet az üzemi élet egészére kiterjedőnek állapítja meg, anélkül azonban, hogy részletezné, miben van véleményezési, vétó vagy döntési joga az említett bérügy ön kívül. Kimondja továbbá, hogy a munkástanács határozatait az igazgatók kötelesek végrehajtani, amennyiben azok nem ellentétesek a törvényekkel, rendeletekkel. Tekintettel arra, hogy a munkástanácsokat nem mindenütt a dolgozók többsége választotta, a rendelet előírja, hogy minden munkahelyen, a munka felvételét követő három héten belül, a munkástanácsokat újra kell választani az összes dolgozó részvételével, a szakszervezetek által kidolgozandó útmutató szerint. A rendelet felkéri a SZOT-ot, hogy készítse el ezt az útmutatást az üzemek képviselőinek bevonásával.

November 24-én kihirdették a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 25. sz. törvényerejű rendeletét, amely részletesen szabályozta a munkástanácsok megválasztásának, működésének és jogkörének részleteit, megszabta az állami szerv által kinevezett igazgató, a szakszervezeti bizottság és a munkástanács, illetve elnöksége viszonyát, együttműködésének elveit.

Ugyanakkor jelent meg a kormány 4/1956. (XI. 24.) sz. rendelete is, amely a kétezernél több munkást foglalkoztató, valamint az ennél kisebb, de a népgazdaság szempontjából döntő fontosságú cikkek termelésével foglalkozó üzemekhez kormánymegbízott kinevezéséről intézkedik. A kormánybiztos a termelés zavartalanságának biztosítása érdekében a kormánynál közvetlenül járhatott el; felelős volt azért, hogy az üzem területén a törvényességet megtartsák, a kormányintézkedéseket végrehajtsák; gyakorolta az irányító minisztérium számára biztosított jogokat az üzem tevékenységére vonatkozóan; joga volt eldönteni az igazgató és a munkástanács közötti vitás kérdéseket; a munkástanáccsal egyetértésben ideiglenesen igazgatót, főmérnököt, főkönyvelőt nevezhetett ki. A munkástanácsnak jogot adtak arra, hogy a kormánymegbízott intézkedései ellen szükség esetén a forradalmi munkás-paraszt kormányhoz forduljon. (Magyar Közlöny, 1956. november 24. 95. sz.)

A kormány fellépett azért, hogy a rendelkezéseknek megfelelően biztosítsák a munkástanácsok normális működését, ugyanakkor nyomatékosan felhívott annak a gyakorlatnak haladéktalan beszüntetésére, hogy minden törvényes felhatalmazás nélkül kiárusítják, elkótyavetyélik a vállalatok birtokában levő, a nép tulajdonát képező árukat, anyagokat, és ezzel súlyos károkat okoznak az amúgy is nehéz helyzetben levő népgazdaságnak. (Népszabadság, 1957. november 27.)

*

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 21. sz. törvényerejű rendelete kimondta, mégpedig október 25-i hatállyal, a begyűjtési rendszer megszűnését és az összes beadási hátralék eltörlését.

November 27-én megjelent a kormány felhívása a parasztsághoz, amelyben „teljes mértékig elítéli az elmúlt évek hibás mezőgazdasági politikáját”. A követendő politikáról szólva megállapítja: „A kormány támogat minden olyan szövetkezeti és magángazdálkodást, amely fokozza a mezőgazdasági termelés belterjességét, növeli a mezőgazdasági termékek mennyiségét, javítja azok minőségét, ugyanakkor meggátol minden kizsákmányolásra irányuló tevékenységet.

A kormány a parasztság szabad elhatározására bízza a gazdálkodási mód megválasztását, tehát a szövetkezetek fenntartásának, alakításának, valamint a szövetkezés formáinak megválasztását. Azon termelőszövetkezetek feloszlásának módjáról, amelyek azt az elmúlt hetekben kérték, valamint a kilépés szabályozásáról a földművelésügyi miniszter külön intézkedik.”

A kormány eltökélte, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel segíti a parasztságnak a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányuló törekvéseit, és gazdasági támogatást nyújt a szövetkezeteknek és az egyéni parasztoknak egyaránt.

„Az állam továbbra is támogatja a termelőszövetkezetek gazdálkodását, anyagi támogatást azonban csak azon termelőszövetkezeteknek nyújt, amelyek jól gazdálkodnak és gazdaságosan működnek.

A kormány helyesnek tartja és támogatja a parasztság által létrehozott minden szövetkezeti formát, amely a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a dolgozó parasztság jövedelmének növelésére irányul (termelési, géphasználati, beszerzési, értékesítési társulások és szövetkezetek)” – olvashatjuk a felhívásban. (Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, 1956. Budapest 1957. 196. old.)

*

November 9-én az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága és a kormány együttes határozatot hozott a magyar forradalmi karhatalom azonnali felállításáról. Ennek alapját a honvédség, a rendőrség szocializmushoz hű egységei és a hozzájuk csatlakozó munkások, pártmunkások, dolgozók alkották, akik abbahagyták békés munkájukat, hogy bekapcsolódhassanak az ellenforradalmi bandák fegyveres szétzúzásába.

A forradalmi karhatalom a konszolidáció előrehaladásával átadta helyét az újjászerveződő honvédségnek és rendőrségnek, és 1957 decemberében megszűnt. (Lásd Szabó Árpád: A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom. 1956. november-1957. június. Zrínyi Katonai Kiadó 1977.)

*

A helyzet normalizálódására, a termelőmunka ismételt megindulására, a szocializmushoz hű erők gyors újjászerveződésére és hatékony fellépésére az ellenforradalmárok legelvetemültebb csoportjai gyilkos provokációkkal válaszoltak, gyújtogatásokkal próbálták útját állni a törvényes rend helyreállításának. Emiatt a kormány erélyesebb intézkedésekre kényszerült. December elején elrendelte a rögtönbíráskodást gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás, fosztogatás, közérdekű vagy a közösség életszükségleteinek ellátására szolgáló üzemek szándékos megrongálásával elkövetett bűntettekre, valamint fegyver, lő- és robbanószerek engedély nélküli tartására. (28/1956. sz. – A rögtönbíráskodást 1957. november elején a 62/1957. sz. törvényerejű rendelet megszüntette.) Egyben kötelezték a gyári őrségeket is fegyvereik engedélyeztetésére az illetékes rendőrkapitányságoknál. (29/1957. sz.) Törvényerejű rendelet született arra is, hogy nyilvános gyűlést vagy felvonulást ideiglenesen csak előzetes engedéllyel lehet tartani. A 31. sz. rendelet pedig bevezette a közbiztonsági őrizetet (internálást) azok ellen, akik a közrendet, közbiztonságot, különösen a termelés és a közlekedés zavartalanságát veszélyeztetik.

Az államigazgatás átszervezése és a népgazdaságban kialakult helyzet miatt várható átmeneti munkanélküliség következményeinek enyhítése érdekében munkanélküli-segélyt és más kedvezmények nyújtását, valamint kötelező munkaközvetítést rendeltek el. (34/1957. sz. és 15/1956. [XII. 29.] sz. rendelet.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!