RÉSZLETEK AZ MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGE 1956. JÚLIUSI,
„PÁRTEGYSÉGGEL A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIÁÉRT”
CÍMŰ HATÁROZATÁBÓL
(idézet: 1956 júliustól – 1957 júniusig)
A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa rendkívül mély hatást gyakorolt országunk egész politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi életére.
Pártunk, a munkásosztály, a dolgozó nép örömmel és lelkesedéssel fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának történelmi megállapításait a béke megszilárdításáról, a szocializmus további előrehaladásáról, a munkásmozgalom egysége megteremtésének lehetőségéről. Mély hatást gyakoroltak a magyar dolgozó népre a különböző társadalmi rendszerű országok aktív, békés egymás mellett éléséről s a szocializmushoz vezető különböző utakról szóló lenini megállapítások, valamint az a bátor következtetés, hogy a háború elkerülhető, a béke megőrizhető. A dolgozó nép figyelmét különösen megragadta a szovjet gazdaság általános fellendítésére, a szovjet nép anyagi, kulturális, szociális felemelkedésére irányuló hatodik ötéves terv.
Kifejezésre juttatva az egész magyar dolgozó nép véleményét, a Központi Vezetőség örömmel állapítja meg a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését, s azt, hogy megvan a lehetőség az úgynevezett hidegháború felszámolására.
A Központi Vezetőség megállapítja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának bátor lépése a személyi kultusz káros következményeinek feltárására és teljes megszüntetésére, súlyos tehertételtől szabadítja meg a nemzetközi munkásmozgalmat, s a nemzetközi munkásmozgalom további virágzásához vezet; egyszersmind azt tanúsítja, hogy az SZKP Központi Bizottságában megvolt és megvan az a lenini vezető mag, amely továbbfejleszti a nagy Lenin eszméit, alkotó módon alkalmazza korunkra a marxizmus-leninizmust.
A Központi Vezetőség megállapítja, hogy egyes imperialista és belső reakciós körök fokozódó aknamunkájukkal el akarják terelni a figyelmet az SZKP XX. kongresszusának, a szovjet nép s a népek békéje, a szocializmus győzelmes előrehaladása érdekében hozott legfőbb határozatairól, arra törekedve, hogy a közvélemény figyelmét azokra a negatív jelenségekre irányítsák, melyek Sztálin működésében megnyilvánultak, hogy ezzel zavarják a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egységét, s korlátozzák a XX. pártkongresszus eszméinek a népekre gyakorolt vonzóerejét.
A Központi Vezetőség teljesen egyetért a személyi kultusz kialakulásáról és elterjedéséről az SZKP Központi Bizottsága 1956. június 30-i határozatában1 adott elemzéssel, s megállapítja, hogy a személyi kultusz nem a szocialista rendszer lényegéből fakad, ellenkezőleg: idegen a szocialista rendszertől. A szocializmus, amely igazi demokratikus, népi rendszer, kiküszöböli – mindenütt, ahol jelentkezett – a személyi kultuszt és káros következményeit, s továbbfejleszti a szocialista demokráciát.
A Központi Vezetőség változatlanul a szocialista világrendszer országainak egységében, a szocialista országok, valamint a világ valamennyi kommunista és szocialista pártja közötti nemzetközi szolidaritás erősítésében és megszilárdításában látja a béke megőrzésének s a népek szocialista előrehaladásának legfőbb biztosítékát …2
II. SORON LEVŐ FELADATOK
A Központi Vezetőség megállapítja, hogy az elmúlt évek s a legutóbbi hónapok eredményeire támaszkodva és kiküszöbölve a hibákat, az elkövetkező hónapokban további intézkedéseket kell tenni a szocialista demokratizmus kiterjesztésére, egyszersmind a demokratikus centralizmus elvei alapján a párt- s az állami fegyelem megszilárdítására.
1. FELADATOK AZ IPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁG TERÜLETÉN
A szocializmus építése során változatlanul a gazdasági feladatok megoldását kell előtérbe állítani. Ezért a legfőbb figyelmet a második ötéves terv3 feladataira kell irányítani. A második ötéves terv időszakában: 1956-1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, olyan ütemben, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 47-50%-kal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének, a technika haladásának alapja a nehézipar. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök termelését 58-60%-kal, a fogyasztási cikkekét 38-40%-kal kell növelni.
A szocialista ipar termelésének növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar, mint a népgazdaság vezető ága, fokozottabban elégítse ki mind a hazai szükségleteket, mind a külkereskedelmi igényeket.
Az ipari termelés növelése érdekében – a technika fejlesztésére és a szocialista országokkal való szoros együttműködésre támaszkodva – biztosítani kell a meglevő ipari berendezéseknek az eddiginél lényegesen jobb kihasználását, az elavult gépeknek új gépekkel való fokozatos felcserélését, az anyagellátás folyamatosságát, a termelés ütemességét, és mindennek eredményeként a munka termelékenységének állandó emelését.
A mezőgazdaságban a szocialista nagyüzemű gazdálkodás fejlesztése, valamint az egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A mezőgazdaság 1955-1960-ban összesen mintegy 27%-kal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnye a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzék ki, s ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemű gazdálkodás útját válassza. A Központi Vezetőség határozottan síkraszáll a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításának, megerősítésének s a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikája mellett, s ezt annál is inkább hangsúlyozza, mert az utóbbi időben újra feléledtek a termelőszövetkezet-ellenes nézetek. A párt, támaszkodva a tanácsokra és más tömegszervezetekre, folyamatos, állandó, meggyőző munkát fejtsen ki a dolgozó parasztság körében a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti típus előnyeinek kihangsúlyozása mellett, minden megkötés nélkül, az eddiginél is nagyobb mértékben kell segíteni az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok megalakulását, valamint fokozatos fejlődését a közös gazdálkodás útján.
Hatékonyan kell támogatni a földműves-szövetkezeti mozgalmat, és ennek keretében az egyszerű géphasználati, gyümölcs, zöldség, méhész és borjúnevelő stb. stb. termelési társulásokat, szakcsoportokat. Létrehozatalukhoz és a már meglevők fejlesztéséhez mind az állami, mind a pártszervek adjanak fokozottabb segítséget. Legyenek ezek az egyénileg dolgozó parasztok számára az együttműködés, a kollektív munka, a szövetkezéssel járó előnyök megismerésének iskolái, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a termelőszövetkezetekhez, amelyeket pártunk változatlanul a legfontosabbaknak tekint a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén.
A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése során a legkövetkezetesebben biztosítani kell az önkéntességet.
A második ötéves terv időszakában el kell érni, hogy a már létrejött több éves termelőszövetkezeti gazdaságok példamutató szocialista nagyüzemekké váljanak, és termelésük színvonala évről évre nagyobb arányban szárnyalja túl az egyéni gazdaságokét. Az újonnan alakult termelőszövetkezeteknek hatékony támogatást kell nyújtani kezdeti nehézségeik leküzdéséhez, gazdálkodásuk megalapozásához, hogy termelésük minél előbb meghaladja az egyéni gazdaságok átlagos termelési szintjét.
A termelőszövetkezetek termelésének fejlesztése elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy a termelőszövetkezetekben a szövetkezeti demokrácia minden téren érvényesüljön és a szövetkezet ügyeiben a szövetkezet gazdái, maguk a tagok döntsenek, maguk alakítsák ki a mintaalapszabály figyelembevételével saját alapszabályukat is.
A mezőgazdaság termelésének tervbe vett emelkedéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is növeljék termelésüket. Ezért biztosítani kell számukra azokat az anyagi feltételeket, amelyeknek segítségével ki tudják használni meglevő termelési lehetőségeiket.
2. A DOLGOZÓK ÉLETSZÍNVONALÁNAK EMELÉSE
A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25%-kal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25%-kal kell növekednie.
A termelési tervek teljesítése a szilárd alapja a dolgozó nép jóléte további növelésének az 1956. évben is.
a) A munkások és alkalmazottak jólétének fokozására ebben az évben:a Központi Vezetőség javasolja a kormánynak, hogy elért gazdasági eredményeink alapján szüntesse meg a békekölcsönjegyzést.4 Ez azzal jár, hogy elsősorban a munkások és alkalmazottak rendelkezésére álló anyagi eszközök növekednek;
a kormány a nyugdíjakkal kapcsolatos néhány legégetőbb kérdésnek az ország gazdasági lehetőségeivel arányban álló megoldását lehetőleg még az idén készítse elő;
a Központi Vezetőség javasolja a kormánynak, hogy fokozza erőfeszítéseit a lakosság ellátásának további javítására, s különös gondot fordítson a húsellátás színvonalának fenntartására.
b) A dolgozó parasztság termelési biztonságának növelésére gondoskodni kell arról, hogy a dolgozó parasztoknak az állammal való termelési kapcsolatait szabályozó intézkedések bürokratikus vonásait tovább csökkentsék. A munkaképtelen és öreg termelőszövetkezeti tagok nyugdíjellátását – a termelőszövetkezetek anyagi eszközeiből – intézményesen meg kell oldani. Gondoskodni kell a falu iparcikkekkel való jobb ellátásáról, különösen a termelést szolgáló cikkek eladásának fokozásáról.
c) A munkások és alkalmazottak helyzetének megjavítására hozandó intézkedések megjavítják az értelmiség helyzetét is. Ezen túlmenően közéletünk demokratizmusának kiszélesítésével párhuzamosan, nagyobb lehetőséget kell adni az értelmiségieknek alkotó munkájuk kifejtésére. A dolgozó értelmiség megbecsülésének alapja általában a végzett munka s a mai magatartás legyen; a párt-, állami, gazdasági és más szerveknek a jövőben az eddiginél fokozottabb mértékben kell az értelmiségieket a közéleti tevékenységbe is bevonni.
3. A GAZDASÁGI VEZETÉS MEGJAVÍTÁSA
A termelés tökéletesebb megszervezése és a dolgozók növekvő anyagi szükségleteinek minél jobb kielégítése megköveteli a gazdasági életben megmutatkozó túlzott centralizálás fokozatos kiküszöbölését. A gazdasági élet demokratizmusának fejlesztésére irányuló munkának természetesen nem szabad a termelés rendjét és folyamatosságát veszélyeztetnie.
a) Szem előtt kell tartani, hogy a gazdasági vezetés egyszerűsítése munkaerőt szabadít fel, amelynek elhelyezéséről gondoskodni kell. A Központi Vezetőség álláspontja szerint a felszabaduló munkaerő jelentékeny részének a termelésben kell elhelyezkednie; ennek azonban szervezetten kell folynia. Ebben az évben nagyobb munkaerő-átcsoportosításra még nem kerülhet sor.
b) A gazdasági élet fokozatos decentralizálásakor érvényesíteni kell azt az elvet, hogy növelni kell a vezetők önállóságát a miniszterektől lefelé a gyárigazgatókig, művezetőkig, mérnökökig.
c) Növelni kell – az egyszemélyi vezetés lenini elvének sértetlen fenntartása mellett – a munkások, a dolgozók szerepét az üzem, vállalat, intézmény minden irányú gazdasági tevékenységében. Meg kell találni a módját annak, hogy egyre többen vegyenek részt a tervezési, szervezési, irányítási kérdések megvitatásában, hogy mennél szélesebben bontakozzék ki a dolgozók alkotó kezdeményezése.
d) Fokozatosan meg kell javítani bér- és prémiumrendszerünket, hogy az érdekeltebbé tegye a dolgozókat a termelés gazdaságosságában, jobb minőségű termékek előállításában, az anyagtakarékosságban.
e) A folyamatban levő jelentős intézkedéseken kívül, melyek ez évre és főleg a jövő évre már lényegesen javítanak a helyzeten, a Központi Vezetőség szükségesnek tartja mélyreható munka megindítását a gazdasági vezetés módszereinek gondos felülvizsgálására, az egész vezetést magasabb színvonalra emelő intézkedések körültekintő kidolgozására.
A Központi Vezetőség egyszersmind megállapítja, hogy a termelés központi irányítása, a tervezés központosított módszere változatlanul a gazdaságvezetés fontos elve, mivel a dolgozó tömegek alkotó energiáinak kibontakozása mellett ebben van a szocialista rendszer egyik legfőbb előnye a kapitalista rendszerrel szemben.
4. AZ ÁLLAMI ÉLET TOVÁBBI DEMOKRATIZÁLÁSA
A népi demokratikus állam megerősítése, tökéletesítése a szocializmus építésének egyik legfontosabb feltétele. Éppen ezért pártunknak minden segítséget meg kell adnia népi demokratikus államrendszerünk továbbfejlesztéséhez, az állami szervek munkájának megjavításához.
A Központi Vezetőség megállapítja, hogy államrendszerünk alapvonásaiban mélyen demokratikus. Államunk munkás-paraszt állam, amelyben mind nagyobb szerepet játszik a haladó értelmiség is. Országunkban a hatalom a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében van; a hatalom gyakorlásában részt vesz a munkásosztály vezetésével a dolgozó parasztság is. Ez az a döntő jellemvonás, amely megkülönbözteti a polgári típusú államoktól, és azoknál ezerszer demokratikusabbá teszi. Alapvető feladatunk államunk demokratikus tartalmának további kibontakoztatása, a választott államhatalmi szervek szerepének, hatáskörének további növelése, mind szélesebb dolgozó rétegek bevonása az állam igazgatásába.
a) Érvényesülnie kell az országgyűlés jogainak a bel- és külpolitika, a gazdasági és kulturális élet legfontosabb kérdéseiben; az állampolgárok jogaira és kötelességeire vonatkozó legfőbb intézkedéseket sokoldalú, termékeny viták alapján kell törvényekbe foglalnia.
Országgyűlési képviselőink az alkotmány előírásainak megfelelően építsenek ki állandó kapcsolatokat választóikkal, rendszeresen számoljanak be nekik munkájukról és értékesítsék országgyűlési munkájukban választóik tapasztalatait, bíráló észrevételeit és javaslatait. A minisztériumok és a tanácsok apparátusa segítse az országgyűlési képviselőket munkájukban. Érvényt kell szerezni az alkotmány ama rendelkezésének, hogy a választók a bizalmuknak meg nem felelő képviselőket bármikor visszahívhatják. Ehhez át kell dolgozni a választói törvényt, és a jelenlegi, a választókkal közvetlen kapcsolatot nem jelentő lajstromos rendszer helyett személyenkénti választási rendszert kell bevezetni.
b) Demokratikus államrendszerünk alapját a tanácsok alkotják. Pártunk véleménye szerint a már megtett intézkedéseken túlmenően is biztosítani kell, hogy a tanácsok rendelkezzenek a gondjaikra bízott feladatok ellátásához szükséges hatáskörrel, politikailag és szakmailag képzett dolgozókkal és anyagi eszközökkel. El kell érni, hogy a tanácsok teljes mértékben ellássák hatósági és igazgatási feladataikat, valóban vezessék a helyi, gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet, biztosítsák az állampolgárok tömegeinek tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom és az államigazgatás gyakorlásában. Így eredményesebbé válik a tanácstagoknak a választók érdekében kifejtett tevékenysége is. Növelni kell a tanácsi végrehajtó bizottságok és a szakigazgatási szervek hatósági, igazgatási hatáskörét is. Meg kell határozni azokat a gazdasági és igazgatási kérdéseket, amelyekben kizárólag a tanács plénuma jogosult dönteni. A minisztériumoknak és más országos szerveknek a tanácsszervekkel kapcsolatban csak a szakirányítást és a szakellenőrzést kell végezniük, valamint a területi feladatok összehangolásáról kell gondoskodniuk. A tanácsok munkájának ilyen átszervezésével kapcsolatban különös gondot kell fordítani a járási tanácsok megerősítésére, úgy azonban, hogy a községek lakossága a községi tanácsoknál intézhesse el ügyeinek zömét.
Államunk bürokratikus vonásainak megszüntetéséért, a decentralizálásért – a dolgozók széles körű részvételével – folyó munkának az államapparátust egyszerűbbé, áttekinthetőbbé kell tennie: e célt szolgálja a megyék, járások, kerületek összevonása is, melynek együtt kell járnia a tanácsok gazdasági önállóságának s hatáskörének növelésével.
A Központi Vezetőség felhívja a Minisztertanácsot, hogy e kérdést jóváhagyás végett ősszel az országgyűlés elé terjessze. Az új megyék, járások, kerületek kialakítását 1957. január 1-ig be kell fejezni.5
A Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy a kormány a legnagyobb városokat érintő, merev letelepedési szabályokat6 felülvizsgálja.
c) Az állami élet demokratizmusának kibontakoztatására irányuló munkát egybe kell kapcsolni a legszélesebb körű felvilágosító munkával, mely az állampolgári kötelezettségek pontos megtartására, az állami fegyelem megszilárdítására irányul. Az állami fegyelem erősítését folytonosan szem előtt kell tartani a demokratizmus kiszélesítésére és a decentralizálásra irányuló munka minden szakaszában s a további munkában is.
5. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG TOVÁBBI MEGSZILÁRDÍTÁSA
A törvényesség további megszilárdítására jelentős intézkedésekre van szükség a jogszabályok rendezése, a büntető és igazságügyi, valamint a belügyi szervek munkájának megjavítása s e szervek hathatós ellenőrzése terén.
a) A szocialista törvényesség alapvető követelménye, hogy állami, társadalmi életünk valamennyi területén minden állampolgár részére érthető, a gazdasági, társadalmi viszonyoknak megfelelő törvények és jogszabályok legyenek, valamint hogy ezeket a törvényeket megtartsák.
Meg kell teremteni a népi demokrácia, a szocializmus egész életét átfogó törvények, jogszabályok rendszerét. Ezt a munkát elméleti és gyakorlati szakemberek, valamint a nyilvánosság bevonásával kell elvégezni. Meg kell gyorsítani a büntető és polgári törvénykönyv megalkotását, valamint világos, közérthető törvényben szabályozni kell az államigazgatási hatóságok jogkörét és tevékenységét.
b) Igazságügyi szerveinknek a dolgozók érdekei védelmében továbbra is erélyesen és határozottan kell fellépniük az államunk biztonságát és a törvényes rendet sértő súlyosabb bűncselekményekkel szemben. A megtévedt, jelentéktelenebb bűncselekményt elkövető dolgozókkal szemben egyre szélesebb körben kell alkalmazni a nevezett jellegű intézkedéseket.
Az igazságügyi szerveknek egész tevékenységükben, az eljárás valamennyi szakaszában következetesen érvényesíteniük kell a bűnvádi eljárás törvényben biztosított, szocialista alapelveit:
biztosítani kell annak az alapelvnek feltétlen érvényesítését, hogy senkinek a bűnösségét csak saját beismerése alapján megállapítani nem lehet, ha azt bizonyítékok alá nem támasztják;
a nyomozati eljárásban csak indokolt esetben szabad élni az őrizetbe vétel és az előzetes letartóztatás elrendelésével;
az ügyészségnek a törvényesség feletti felügyeletét hatékonyabban meg kell valósítani az államvédelmi szerveknek a büntetőeljáráshoz kapcsolódó egész tevékenysége tekintetében;
erősíteni kell az ügyészségnek a bíróság feletti felügyeletét, megfelelően csökkentve az Igazságügy-minisztérium párhuzamos hasonló tevékenységét, érvényre kell juttatni a bírói ítélkezésekben a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos elvi irányítását;
a bírói függetlenséget meg kell szilárdítani. A területrendezés, a szükséges szervezeti és egyéb feltételek biztosítása után meg kell valósítani a bírák és népi ülnökök választását;
a szocialista törvényesség biztosítása és a bírói eljárás egységessége érdekében felül kell vizsgálni és csökkenteni kell a katonai bíróságok, katonai ügyészségek túl széles körben érvényesülő hatáskörét. A rendes bíróságok hatáskörét fokozottabb mértékben ki kell terjeszteni egyes fontosabb államigazgatási területekre, például a munkaügyi, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos vagyonjogi, a nyugdíjügyi stb. viták területére.
c) A Belügyminisztérium jelentős sikereket ért el a tényleges ellenség, a népi demokratikus rendünk megdöntésére szervezkedő elemek, a gazdasági kártevők, kémek, diverzánsok elleni harcban. A korábbi törvénysértések nyomán kialakult helytelen szemlélet és vizsgálati módszerek maradványainak felszámolására, a szocialista törvényesség szellemének hiánytalan érvényesítésére azonban további intézkedések szükségesek a Belügyminisztérium szerveinek párt- és állami ellenőrzése terén. Az erre vonatkozó újabb javaslatot rövid időn belül jóváhagyás végett az illetékes párt- és állami szerv elé kell terjeszteni.
E feladat megoldásakor abból kell kiindulni, hogy a belügyi szerveknek egész tevékenységükkel a Magyar Népköztársaságnak és állampolgárainak biztonságát kell szolgálniuk. Sziklaszilárddá kell tenni minden állampolgárunknak azt a meggyőződését, hogy a törvénysértéssel szemben pártunk, államunk, egész társadalmunk védi.
d) A Központi Vezetőség felhívja a párt-, állami, igazságügyi és társadalmi szervek figyelmét a dolgozók jogainak fokozottabb védelmére. A pártszervek tartsák fontos kötelességüknek azoknak a sérelmeknek megfelelő kivizsgálását és a lehetőség szerinti méltányos orvoslását, amelyek a korábbi bizalmatlan, sokszor lélektelen, bürokratikus intézkedésekből kifolyólag becsületes dolgozókat jogtalan és hátrányos helyzetbe hoztak.
e) A Központi Vezetőség nagy fontosságot tulajdonít a szocialista törvényesség hiánytalan biztosításának, az államvédelmi és igazságügyi szervek munkája hathatós megjavításának. Bizalommal tekint az e szervekben dolgozó elvtársak becsületes erőfeszítéseire és fontos munkájukat a jövőben is segíti.
6. AZ IDEOLÓGIAI MUNKA MEGJAVÍTÁSA
A tudományos, kulturális, agitációs és propagandamunkában fokozott harcot kell folytatni a személyi kultusz maradványai ellen, leküzdve a dogmatizmust, önálló marxista gondolkodásra nevelve a tudomány, a kultúra, az agitáció területének dolgozóit. Egyszersmind harcolni kell a burzsoá ideológia ellen, a dolgozó tömegek szocialista neveléséért.
a) A tudományok fejlődése, közöttük a társadalomtudományok fejlődése szükségessé teszi alkotó viták kibontakozását. A vitákban csak türelmes, meggyőző érvelésnek s eszmei harcnak van helye. Nem szabad azonban teret adni a vitákban a marxizmus-leninizmus vagy a népi demokrácia ellen irányuló támadásoknak.
Elő kell segíteni a tudományos dolgozók egyesületeinek, társulatainak további demokratizálását. Biztosítani kell, hogy e társadalmi szervek a szocialista nevelés iskoláivá s a tudományos viták fórumaivá váljanak. Szorosabb együttműködést kell kialakítani gazdasági vezető szerveink és a Magyar Tudományos Akadémia, a tudományos egyesületek között, bevonva ezeket fejlesztési terveink kidolgozásába.
Biztosítani kell, hogy a tudomány képviselői s a diákok anyagi helyzetükhöz mérten fokozottabban megismerkedhessenek a külföldi országok tudományos eredményeivel, folyóirataival. Fokozottabban lehetővé kell tenni a magyar tudomány eredményeinek külföldön való népszerűsítését, publikálását is.
b) A kultúra területén arra kell törekedni, hogy egyre inkább betöltse szocialista nevelő-hatását a könyv, a színház, a film, a zene, a képzőművészet. Ezért küzdeni kell a szocialista realizmus elvei érvényesüléséért; lehetővé kell tenni azonban azt is, hogy haladó irányzatok – amelyek a szocialista realizmus felé mutatnak – az eddiginél jobban érvényesülhessenek, fenntartva természetesen fogyatékosságaik marxista bírálatának gyakorlatát. Ugyancsak lehetővé kell tenni a szocialista realizmus, valamint az e felé mutató irányzatok talaján a különböző iskolák, stílusirányzatok és törekvések érvényesülését, gazdagítva a művészi kifejezés formáit.
Növelni kell a művészeti és kulturális szövetségek szerepét tagjaik nevelésében s problémáik megoldásában, biztosítva e helyeken a demokratikus élet fejlesztését. Nagy szerep hárul e szövetségek kommunista tagjaira; körükben meg kell szilárdítani a pártfegyelmet, mindenekelőtt eszmei meggyőzés révén.
A tudományos, kulturális, művészeti élet fokozottabb demokratizálásával párhuzamosan növelni kell a párt eszmei irányító szerepét az e területeken dolgozó párttagok s a párt és állam megfelelő szervei segítségével.
c) Az agitációs és propagandamunka igen jelentékeny megjavítására van szükség. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gazdasági kérdések propagandájára.
A sajtó s a rádió, valamint az agitációs és propagandamunka sikereket mutathat fel a néptömegek alkotó kezdeményezései kibontakoztatásában, a személyi kultusz káros következményei bírálatában, a tömegek jogos kritikája felszínre hozásában. Azonban a sajtó s a rádió nem szállt eléggé szembe a legutóbbi időkben felbukkanó ellenséges, gyakran párt- és népidemokrácia-ellenes nézetekkel és a tömegeket félrevezető demagógiával, sőt egyes esetekben maga is terjesztette azokat.
Ezért az agitációs és propagandatevékenységnek, s különösen a sajtó és a rádió munkájának, gyorsan és határozottan meg kell javulnia a népi demokráciát szolgáló politika talaján. A gazdasági élet minden fontos területéről a statisztikai adatszolgáltatás kibővítésével behatóan és rendszeresen kell tájékoztatnia a dolgozókat, mozgósítva őket a szocialista építés feladatainak megoldására.
7. A DOLGOZÓK TÖMEGSZERVEZETEI ÉS A HAZAFIAS NÉPFRONT
Társadalmi életünk demokratizálásának kiszélesítése jelentősen megnöveli a tömegszervezetek szerepét és pártunk feladatait a tömegszervezetekkel kapcsolatban. Pártszervezeteink sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak a dolgozók valamennyi tömegszervezetére és tömegmozgalmára: a Hazafias Népfrontra, a szakszervezetekre, a Dolgozó Ifjúság Szövetségére, a Magyar-Szovjet Társaságra, a földművesszövetkezetekre, a sportszervezetekre stb. Mindenütt meg kell javítani az e szervekben dolgozó kommunisták MDP-csoportjainak munkáját, és segítségükkel, példamutató magatartásukkal bátorítaniuk kell a tömegszervezetek vezetőségeit, hogy öntevékenyek és harcosak legyenek, hogy munkaterületükön elvégezzék sajátos feladataikat, kidolgozzák a megfelelő szervezeti formákat, a tömegmunka tartalmát és módszereit.
Különösen nagy gondot fordítson a párt a fejlődő népfrontmozgalomra, a munkásosztály legnagyobb és legfontosabb szervezeteire, a szakszervezetekre, s az ifjúsági szövetségre, a DISZ-re.
a) A munkásosztály s valamennyi dolgozó osztály szövetségének kifejezője a lakosság túlnyomó többségét magában foglaló Hazafias Népfront. Célja a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a dolgozó kisemberek, hazánk minden hazafias haladó erejének építő összefogása. A népfront feladatául kell kitűzni, hogy elsősorban a népi, nemzeti egység megszilárdításán munkálkodjék. Ezért tevékenységének legfőbb területe minden békére vágyó, hazafias érzelmű dolgozó felsorakoztatása a béke frontján. A Hazafias Népfront-mozgalom magyarázza, népszerűsítse a szocialista haladás érdekében a párt s a kormány által népgazdaságunk felvirágoztatására, a lakosság anyagi, kulturális, szociális életfeltételei megjavítására foganatosított intézkedéseket, hazafias hagyományaink szellemében nevelje kötelességtudatra a dolgozókat.
A Hazafias Népfront fokozottabban segítse a tanácsokat feladataik ellátásában, s a tanácsok támaszkodjanak munkájukban jobban a népfrontmozgalomra.
Az eddiginél fokozottabban kell biztosítani, hogy a népfrontmozgalomban aktívan részt vehessen minden hazafias, demokratikus, a békét támogató dolgozó, háziasszony, kisember, diák stb. El kell érni, hogy a népfrontbizottságok vezetésébe is – nemzetiségre, világnézetre és vallásos meggyőződésre való tekintet nélkül – nagy számban válasszanak meg demokratikusan gondolkodó, a népet szerető pártonkívülieket: munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket és másokat.
A kommunisták alakítsanak ki a népfrontbizottságokban s a népfrontmozgalomban tevékenykedő pártonkívüliekkel jó baráti együttműködést, s a türelmes felvilágosító munka, a meggyőzés fegyverével éljenek. A párttagok s a pártszervezetek bátorítsák, karolják fel a Hazafias Népfront bizottságaiban és gyűlésein is az építő bírálat kibontakozását, a falu, a közélet fellendítését célzó javaslatok kidolgozását és tevékeny végrehajtását, a haladó, építő, demokratikus közszellem megerősítését. A párttagok és a pártszervezetek példamutatóan vegyenek részt a Hazafias Népfront bizottságaiban s mozgalmában, ezzel is elősegítve, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom valóban a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség és a középrétegek átfogó, nagy, haladó mozgalmává váljék.
b) A szakszervezetek az utóbbi hónapokban fokozottabban vették ki részüket a termelés és a termelékenység emelésére irányuló munkából, jobban mozgósítottak a tervek teljesítésére, az üzemi rend és fegyelem megerősítésére, a második ötéves terv irányelveinek eredményes megvitatására. A szakszervezeteknek változatlanul a termelést kell munkájuk homlokterébe állítaniuk, mert a dolgozó nép felemelésére irányuló politika legfőbb feltétele a termelés növelése.
Különösen nagy gondot fordítsanak a szakszervezetek a műszaki színvonal fejlesztésére, az ipar technikai színvonalának emelésére, a dolgozók szakmai képzésére.
A szakszervezetek határozottabban és harcosabban lépjenek fel a munkásság érdekeinek védelmében, őrködjenek a kollektív szerződések betartásán, bátrabban kezdeményezzenek, következetesebben állítsák munkájuk középpontjába a dolgozókkal való törődést.
A szakszervezeteknek, mint a munkások és alkalmazottak önkéntes, nem pártjellegű demokratikus tömegszervezeteinek, pártunk és kormányunk minden lehetőséget megad arra, hogy teljesen megfeleljenek a dolgozók beléjük helyezett bizalmának. A Központi Vezetőség a felelős párt- és állami funkcionáriusoktól elvárja, hogy határozottan vessenek véget a szakszervezetek és a szakszervezeti munka még gyakran előforduló lebecsülésének. Üzemi pártszervezeteink kötelessége, hogy minden irányban bátorítsák és támogassák az üzemi szakszervezeti bizottságok tevékenységét.
A demokratizmus fejlesztése az üzemekben, a munkahelyeken magában foglalja azt a követelményt, hogy a szakszervezeti szerveket az eddiginél sokkal bátrabban vonják be a tervezés, a gazdasági vezetés kérdéseinek megtárgyalásába, s egyre nagyobb mértékben rájuk bízzák a dolgozók szociális ügyeinek intézését. A szakszervezeti vezetőknek, aktivistáknak lelkiismeretesen foglalkozniuk kell a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, panaszaival, s elő kell segíteniük a dolgozók és a műszaki, gazdasági vezetők közötti konfliktusok gyors és igazságos megoldását.
A túlzott központosítás megszüntetése, a demokratizmus fejlesztése kulcskérdés magában a szakszervezeti mozgalomban is. Ily módon kell a függetlenített apparátust fokozatosan csökkenteni, az önkéntes társadalmi munkát nagymértékben kibontakoztatni és eredményesen harcolni a megcsontosodott, bürokratikus módszerek ellen.
c) A Dolgozó Ifjúság Szövetsége az utóbbi időben szervezetileg megerősödött, s nevelőmunkája is némileg megjavult. A termelésben is helyes kezdeményezések történtek a szövetség, valamint az ifjúsági tömegek részéről.
A DISZ-ben lehetőséget kell teremteni arra, hogy az ifjúsági tömegek százezrei megtalálják képzésünk, szórakozásuk, sportolási lehetőségük fontos eszközeit. A DISZ-nek le kell küzdenie a bürokratikus módszereket, a szövetség vezetőinek szoros kapcsolatba kell kerülniük az ifjúsági tömegekkel, közöttük kell élniük, valódi vezetőikké kell válniuk. Ezen az úton vehet részt legjobban a DISZ szocialista demokráciánk fejlesztésében.
8. A MAGYAR KÜLPOLITIKA EGYES KÉRDÉSEI
A Központi Vezetőség a párt politikája sarkalatos részének tartja a béke megőrzésére, a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló törekvést.
Magyarország – testvéri szövetségben a Szovjetunióval – a külpolitika kérdéseiben azonos nézeteket vall a szovjet kormánnyal. Támogatja a békés egymás mellett élés öt alapelvét7. Különösen fontosnak tartja a leszerelésre, az atomfegyverek eltiltására és megsemmisítésére vonatkozó javaslatokat. A nemzetközi feszültség enyhítésére, a leszerelésre irányuló óhaja kifejezéseként a Központi Vezetőség javasolja a kormánynak, hogy újabb 15 000 fővel csökkentse a hadsereget, s a felszabaduló eszközöket állítsa a békés szocialista építés szolgálatába. A párt s a kormány támogatja az európai kollektív biztonsági szerződés megkötésére irányuló erőfeszítéseket. Az európai kollektív biztonság megteremtéséig is nemzeti biztonságunk pillérének tekinti a Varsói Szerződést. Támogatja a német kérdés demokratikus rendezésére irányuló törekvést.
Külpolitikánk változatlan célja, hogy egyre szélesebbé, mélyebbé és sokoldalúbbá tegye testvéri együttműködésünket a felszabadító Szovjetunióval, Kínával és a többi szocialista országgal. Kimeríthetetlen erőforrásunk, hogy tagja vagyunk a hatalmas, az emberiség több mint egyharmadát felölelő szocialista világrendszernek.
Tovább akarjuk mélyíteni és szilárdítani baráti kapcsolatainkat és meg akarjuk teremteni a termékeny tapasztalatcsere lehetőségét a szocializmust építő Jugoszláviával. A Központi Vezetőség kívánatosnak tartja, hogy a szorosabb baráti kapcsolatok kialakítására tárgyalások induljanak meg a Magyar Dolgozók Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége között. A két párt közötti baráti, elvtársi kapcsolatok létrehozása nemcsak népeink, pártjaink érdeke, hanem érdeke a békéért, demokráciáért, szocializmusért folyó világméretű harcnak is.
A szocialista országok közötti szoros baráti együttműködés további ápolása mellett sokoldalú – gazdasági, tudományos, művészeti, sport- és egyéb – kapcsolatokat óhajtunk kiépíteni a szocialista világrendszeren kívül álló országokkal.
III. A SZILÁRD ELVI, LENINI POLITIKÁÉRT
Szocializmust építő országunkban most jöttek létre a kedvező feltételek a népi demokrácia demokratikus tartalmának fejlesztésére, a szocialista demokrácia kiterjesztésére. Elhárulnak azok a gátló körülmények, amelyek korlátozzák a szocialista demokratizmust.
Kezdetben államunk erősen centralizált formát öltött, korlátozódott a demokrácia. Hozzájárult a demokrácia korlátozásához a marxizmustól idegen személyi kultusz elmélete és gyakorlata.
Jelenleg pártunk harcot folytat mind e hibás elmélet, mind e gyakorlat ellen. A szocialista építés viszonyai között különösen az osztályharc helyes értelmezése segíti pártunkat a demokratikus formák helyes kialakításában.
A munkásosztály eszmei, politikai egységét, a volt szociáldemokraták s a kommunisták végső összeforrását elősegíti a volt szociáldemokraták egy részével szemben elkövetett hibák feltárása és kijavítása, jóvátétele. Nem jelenti ez azt, hogy a párt lemond a szociáldemokratizmus bírálatáról; azt jelenti azonban, hogy elismeri a múltbeli érdemeket, de figyelmét e tekintetben is elsősorban a jelen s a jövő feladataira irányítja.
A demokratizálási folyamattal növekszik a munkásosztály szerepe, mert megnő a munkástömegek aktív, alkotó részvétele az állami, gazdasági, társadalmi élet vezetésében, új és új módon jut kifejezésre a munkásosztály vezető szerepe az ország életében.
A munkás-paraszt szövetség megerősítését előmozdítja az osztályharc helyes értelmezése és az új jelenségek számbavétele. Különösen megszilárdítja a munkások és dolgozó parasztok szövetségét az, hogy a munkásosztálynak egyre szilárdabb támasza falun nemcsak a szegényparasztság, hanem a termelőszövetkezeti útra lépett valamennyi paraszt, közöttük a termelőszövetkezeti útra lépett középparaszt is. A középparasztsággal kialakult tartós szövetséget tovább erősíti a helytelenül kulákoknak minősített középparasztok ügyének igazságos rendezése. A népfrontmozgalom is fokozza a dolgozó parasztság bizalmát a munkásosztály iránt. Ezt segíti a dolgozó parasztság termelési biztonságának növelésére szolgáló számos intézkedés is. Pártunkat a jövőben még nagyobb erővel vezeti a munkások és dolgozó parasztok tartós szövetségének eszméje, mivel ez a szövetség a szocialista állam legszilárdabb alapja.
Az értelmiségiekre – a régi szakemberekre is – mély hatással vannak pártunk igazságos intézkedései, melyek elsősorban a munka alapján ítélik meg az értelmiségieket, lehetővé teszik gyermekeik fokozottabb továbbképzését, megjavítják életfeltételeiket.
Az ellenséges kizsákmányoló osztályok a városban megszűntek, a falun pedig a kulákság számbelileg s gazdaságilag egyaránt nagyon meggyengült. Erejük és befolyásuk azonban még van. Bár a volt kizsákmányolók közül sokan lojális magatartást tanúsítanak népi demokráciánk iránt, részt vesznek a termelő munkában; mégsem szabad lebecsülni a falun a kulákság egy részének ellenséges agitációját, különösen a termelőszövetkezetek ellen. A városi burzsoázia maradványai között vannak olyanok, akik aktívan részt vesznek az imperialista reakció propagandájának terjesztésében, ezért éberségre van szükség velük szemben.
A Központi Vezetőség megállapítja, hogy hazánkban a szocializmus építése osztályharcban folyik, s az osztályharc napjainkban az élet néhány területén némileg kiéleződött. Az osztályellenség anyagi, politikai bázisa a szocializmus építésével azonban folyamatosan szűkül, ereje csökken. Ezzel számolva a párt és a kormány arra törekszik, hogy a szocializmus felépítését az osztályharc kiéleződése nélkül biztosítsa. Az osztályharc alakulására azonban igen nagy befolyással van a nemzetközi imperialista reakció tevékenysége. Ez a reakció az SZKP XX. kongresszusa után fokozta szovjetellenes, népidemokrácia-ellenes tevékenységét, s ez nem marad hatástalanul magyarországi bázisára sem, elsősorban a kémszervezetekre (az év első felében 40 imperialista kémet tartóztattak le), s másfelől az osztályellenség maradványainak hangulatára sem. Ma az imperialista reakció és hazai bérencei jelentik a legfőbb veszélyt a népi demokrácia rendjére.
E helyzetben különlegesen fontos pártunk elvi szilárdsága s a dolgozó osztályok összeforrottsága és egysége a párt, a munkásosztály vezetésével. Ezért kell komolyan felfigyelni arra, hogy a legutóbbi időkben a párt egy részében, az értelmiség egyes csoportjaiban s elszórtan a munkások és a dolgozó parasztok között is ingadozás s a párttal szembeni bizalmatlanság elemei léptek fel.
Ennek egyik oldala kétségtelenül a párt s vezetése részéről elkövetett hibákban van, másik oka pedig az osztályellenség fokozódó nyomásában rejlik.
Pártunk nagy munkát végzett az 1953 előtt elkövetett hibák kijavításáért. Utóbb azonban, s különösen 1955-ben, az 1953 júniusa előtt elkövetett hibák egy részét újból elkövettük. A Központi Vezetőség 1955. márciusi ülése helyesen járt el, amikor élesen megbélyegezte a jobboldali opportunista nézeteket. De a határozat után kísérletek történtek a személyi kultusz egyes visszásságainak feltámasztására, a kollektív vezetés meggyengítésére. Előfordult, hogy egyesek a jogos bírálatot is azzal igyekeztek visszaverni, hogy azt jobboldali opportunizmusnak bélyegezték. Mindez kedvező talajt teremtett különböző szektás hibák újjáéledésére. Együtt járt ezzel, hogy – bár közben sok, az 1949-1952. években letartóztatott, elítélt és meghurcolt elvtárs ártatlansága kiderült – rehabilitálásuk késlekedett és hiányos volt. Mindez a párttal és a pártvezetéssel szemben bizonyos kétkedésre és bizalmatlanságra, a párt és a tömegek kapcsolatának bizonyos lazulására vezetett.
Ugyanilyen irányban hatott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után a párttagok és a párttal érző párton kívüliek jogos várakozása nem elégült ki teljesen. A Központi Vezetőség 1956. márciusi ülése megbízta a pártvezetést, dolgozza ki a kongresszusi határozatok tanulságainak hazai viszonyainkra való alkalmazását. A Politikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott s határozatai, irányvonala általában véve helyesek voltak. De a helyes határozatok végrehajtásában tétovázás és huzavona következett be. A helyzet ilyen alakulásáért a Politikai Bizottság a felelős, mert nem vezette elég eréllyel a harcot a múltbeli hibák felszámolásáért, a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért a magyar viszonyok között, állami, társadalmi, gazdasági és pártéletünk fokozottabb demokratizálásáért. Hiba volt, hogy a párt vezető szervei nem szervezték meg az ország legfontosabb kérdéseiről a vitákat a pártban. A Szabad Nép ingadozása is zavarokat okozott a pártkáderek s a dolgozók körében.
Pártunkban mélyek mind a szektásság, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei. Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt fő irányvonalának érvényesítéséért.
A szektásság megnyilvánult és megnyilvánul abban, hogy gyakran politikai felvilágosítás helyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak; időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesíthetik az eszmei-politikai felvilágosítást és harcot. A szektásság megnyilvánult egyes, megdönthetetlennek hitt tételek dogmatikus hangoztatásában, abban, hogy gyakran nem voltak komoly, mélyreható viták a tudományos és politikai kérdésekről, a sokszor egyoldalú és türelmetlen káderpolitikában, kifejezésre jutott az osztályharc egyoldalú, nem a konkrét viszonyok elemzésén alapuló értelmezésében. A termelőszövetkezetek fejlesztésében is tapasztalható, még az utóbbi időben is, a párthatározat utasításai ellenére, hogy megszegik egyes helyeken az önkéntesség elvét. Megnyilvánult a szektásság a bürokratikus vezetési módszerekben, s államapparátusunknak, részben különböző egyéb szerveinknek, még pártszervezeteinknek is bizonyos bürokratikus vonásaiban. Jelentkezett a volt szociáldemokrata elvtársakhoz való, nemritkán helytelen viszonyban, ezen elvtársak gyakori mellőzésében. Kifejezésre jutott és jut ez a szövetséges dolgozó osztályok és az értelmiség, valamint képviselőik iránt tanúsított szektás magatartásban is.
Nyíltan feltárva a szektás hibákat, a párt harcra mozgósít ezek ellen, mert e hibák rontják a pártvezetés kapcsolatát a párt tömegeivel, s különösen a párt kapcsolatát a dolgozókkal. E hibák ellen harcolva, küzdeni kell a szocialista demokrácia kiterjesztéséért.
De nemcsak szektás hibák vannak pártunkban, hanem komoly jobboldali jelenségek is. A jobboldali elhajlás fő képviselője Nagy Imre és környezetében egyes pártellenes vagy megtévedt emberek. A Központi Vezetőség leszögezi, hogy 1955 márciusában helyesen jellemezte a jobboldali elhajlást, egyszersmind megállapítja, hogy a párt elmulasztotta az eszmei harcot a jobboldali elhajlás felélénkülése és megnyilvánulásai ellen, ezért ezen sürgősen változtatni kell.
Felélénkült a burzsoá propaganda és agitáció is, sőt a Petőfi Kör egyes összejövetelein a pártellenesség nyílt fórumot is kapott. A Központi Vezetőség legutóbbi határozata8 helyesen bélyegezte pártellenesnek s népidemokrácia-ellenesnek egyes Petőfi köri felszólalók nézeteit. Egyesek, a burzsoá ideológia talajáról bírálva pártunk hibáit, tagadják a párt minden eredményét, a párt vezető szerepét, a munkásosztály vezető szerepét, a forradalomban született munkás-paraszt állam demokratizmusát, s a „teljes” sajtószabadságot követelik (azaz: szabadságot a burzsoá nézetek terjesztésére). Ma már hazánkban a dolgozók előtt szocialistaellenes nézetekkel nyíltan fellépni nem lehet. Ezért mind a kispolgári opportunista, mind pedig a burzsoá nézetek hirdetői félrevezető módon a XX. pártkongresszusra, „a szocializmus érdekeire”, a „demokratizálódási folyamatra” hivatkoznak, s magukat „Lenin eszméi híveinek” s „a XX. pártkongresszus határozatai magyarországi alkalmazóinak” álcázzák. A párt ellen fellépők általában egységesek a pártvezetés lejáratására irányuló törekvésekben, a pártegység bomlasztásában, ami akciójukat veszélyessé teszi.
Ezért a Központi Vezetőség éberségre inti a párt valamennyi tagját, a népi demokrácia minden hívét. A Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy mindenféle ellenséges nézet ellen széles felvilágosító munka folyjék a sajtóban, a rádióban, a népnevelőmunkában, gyűléseken a szocialista demokrácia elveinek megmagyarázására, a burzsoá és kispolgári, munkásellenes és szocialistaellenes, áldemokratikus követelések leleplezésére. E harcban a pártnak a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra, a szilárd értelmiségi rétegekre kell támaszkodnia, amelyeknek hitét nem rendítették meg a múltban elkövetett még oly súlyos és tragikus hibák sem, mert saját tapasztalatukból tudják, hogy a gyárosok elkergetése, a földbirtokos-uralom szétzúzása, a háborús romok eltakarítása, az újjáépítés, a szocializmus építése hazánkban a párt vezette dolgozó tömegek harcának eredménye. Tapasztalják sorsuk jobbra fordulását, és tudják, hogy ez a forradalom vívmányának eredménye. A hatalmas kultúrforradalom a szocializmus eszméit terjesztő újságot, könyvet, rádiót adott a nép kezébe. Mindez a dolgozóknak a párt által vezetett harca révén valósult meg, s ezért a dolgozók zöme, noha bírálta a pártot és a pártvezetést, nem veszítette el bizalmát a pártban az elmúlt hónapokban sem. A dolgozó osztályokra támaszkodva kell eszmei harc révén s hibáinkat kiküszöbölve megnyerni az ingadozókat. E cél elérésére elsősorban az ideológiai munkát kell megjavítani, s fokozni kell az eszmei-politikai felvilágosító tevékenység minden formáját. Ezért a párt fordítson nagy figyelmet a szocialista építés mind nemzetközileg érvényes alaptörvényének, mind magyarországi sajátosságainak elméleti tisztázására, illetve kidolgozására. Ideológiai kérdésekben a türelmes felvilágosítás és meggyőzés módszereit egyesítse a megalkuvás nélküli elvi szilárdsággal, a marxizmus-leninizmus tanításaihoz való tántoríthatatlan hűséggel. A pártnak, hogy eszmei, politikai harcát sikerrel végezhesse, kezdeményezőbbnek kell lennie az ideológiai kérdések felvetésében, a dogmatizmus leküzdésében, az önálló marxista gondolkodás kialakításában, mert a burzsoá ideológiával csak az élő, eleven marxizmus szállhat szembe sikeresen, mivel az élő marxizmus oldalán van az igazság.
Mindez azt bizonyítja, hogy óvakodni kell az üres formuláktól és annak vitatásától, hogy a jobboldali vagy a baloldali veszély nagyobb-e, hogy melyik a fő veszély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen komoly veszélyt jelent számunkra, és sokszor annyira összefonódnak, hogy nem is könnyű őket jobboldalinak vagy baloldalinak osztályozni. A mindenkori konkrét helyzetnek megfelelően kell a szektás s a jobboldali jelenségeket elemezni, s ennek alapján kell fellépni mindenfajta pártellenes, antimarxista, antileninista nézet, s természetesen a pártunk és államunk ellen irányuló minden támadás ellen. Minden ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak visszavernie.
A párt hűségesen ragaszkodik a proletár internacionalizmus s az igaz hazafiság szocialista elveihez. A párt saját népe, hazája szolgálatában, a szocializmus építésének sajátos magyarországi viszonyai között, egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy szakadatlanul erősítse a szocialista tábor egységét, kapcsolatát a Szovjetunióval, s a szocialista tábor országaival, a világ szocialista és munkásmozgalmaival.
Ezért a párt újból megerősíti a harcot a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen. A párt erősíti kapcsolatait a Szovjetunió Kommunista Pártjával, mivel a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Dolgozók Pártja minden ideológiai kérdésben, a nemzetközi helyzet megítélésében, a szocializmus perspektívái kérdésében azonos elvi felfogást vall.
Pártunk nem riad vissza a nehézségektől, bátran halad előre a demokratizálás, a munkásosztály, a néptömegek aktivizálása útján, a párt s a nép előtt álló feladatok kidolgozásának termékeny megvitatását használva legfőbb emelőül helyes politikája kidolgozására.
IV. A PÁRT EGYSÉGÉNEK ÉS FEGYELMÉNEK
MEGSZILÁRDÍTÁSA
A Magyar Dolgozók Pártját az tette naggyá és erőssé, a munkásosztály vezető osztagává, a nép elismert vezetőjévé, hogy a dolgozó tömegek mindennapi ezerszeres tapasztalataik alapján győződtek meg róla: a párt érdekeik hű szószólója, legkövetkezetesebb harcosa; a párt a legbonyolultabb körülmények között is megtalálja a helyes utat. A pártnak van ereje és bátorsága ahhoz, hogy a legnehezebb és legkényesebb problémákkal is szembenézzen, ha a történelem, a társadalom fejlődésének menete ezeket előtte felveti. Kiküszöböl minden elavultat, s szakít mindennel, ami káros, ami a nép előrehaladását gátolja. Hibáit feltárja és kijavítja, hogy a munkásosztályt s a dolgozó tömegeket ezzel is új győzelmekre mozgósítsa. Mindezek a tulajdonságok pártunk alapvető jellegéből fakadnak, mivel a párt a magyar munkásosztály igazságos forradalmi harcának, hagyományainak hű őrzője és folytatója. Ma számos bonyolult probléma közepette is biztos kézzel vezeti országunkban a szocialista építés nagy munkáját. Méltóan harcos múltjához, a párt a mai helyzetben is megtalálja a megfelelő megoldást minden égető kérdésre.
Pártunkban, országunkban a demokratizmus kibontakoztatása útjából a párt elhárít minden akadályt, gyökeresen kiküszöböl minden, a személyi kultusz következményeivel összefüggő káros maradványt és bürokratikus megnyilvánulást.
Pártunk bátorsága, ereje, határozottsága újból meggyőző bizonyítékot szolgáltat a munkásosztálynak, a dolgozó népnek a párt igazáról.
A Központi Vezetőség megállapítja:
a) Pártunk legfőbb feladata ma: megszilárdítani sorainak eszmei, politikai, szervezeti egységét, acélossá kovácsolni a párt sikereinek legfőbb biztosítékát: a párt egységét.
A párt egységének megszilárdítása céljából küzdeni kell a személyi kultusz maradványainak teljes kiküszöböléséért a párt életéből, a politikai, társadalmi, gazdasági életből. Helyre kell állítani minden tekintetben a pártélet lenini szabályait. Feltétlenül érvényesíteni kell a pártban, a pártélet minden fokán a pártvezetés legfőbb elvét: a kollektív vezetés elvét. A Központi Vezetőség felhívja a párttagságot, hogy az egész pártban biztosítsa a pártszervezetek kollektív vezetését, a marxista-leninista párt sikeres munkájának legfőbb pillérét.
b) A kollektív vezető szervekben s az egész pártban a döntéseket a bátor bírálat s önbírálat szellemében lefolyt beható vita és tanácskozás után kell meghozni, ily módon is biztosítva a párt helyes politikájának kialakítását.
A pártdemokráciának érvényesülnie kell pártunk minden szervezetében és szervében. Minden párttagnak éreznie kell, hogy joga és kötelessége részt venni a pártszervezetben folyó vitában, becsületesen síkraszállni meggyőződéséért.
De a pártéletet nem jellemezhetik csak a viták, a pártot az egységes cselekvés jellemzi; ezért a vita lezárásával pártunkban a határozatokat következetesen végre kell hajtani.
d) A demokratikus elvek alapján meg kell szilárdítani a pártfegyelmet. A párt önkéntes harci szövetség, tagjait az önként vállalt fegyelem fűzi egybe. Mindenütt – ahol megsértették – érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a felsőbb pártszervek határozatai kötelezőek az alsóbb pártszervekre, valamint annak, hogy a kisebbség köteles magát alávetni (a határozat meghozatala után) a többségnek, s köteles a határozatot akkor is végrehajtani, ha nem ért vele egyet. Nem szabad megtűrni pártunkban a fegyelmezetlenséget, a pártszerűtlenséget, mert ez gyengíti a párt egységét, s korlátozza cselekvőképességét, a cselekvés egységét. A párt fegyelmének, mely demokratikus elveken alapszik, elsősorban meggyőzéssel kell érvényt szerezni; szükség esetén azonban a demokratikus centralizmus elveinek megsértőit a Szervezeti Szabályzat előírásai szerint fegyelmi úton is felelősségre kell vonni.
d) A párt ereje nem utolsósorban káderei szilárdságában, tapasztalatában, harcosságában van. Fokozatosan biztosítani kell, hogy a párt káderpolitikájában elkövetett hibákat, különösen a régi káderekkel szemben elkövetett hibákat kijavítsuk. Ma az az elsőrendű feladat, hogy a régi és az új káderek összeforrjanak, hogy a harcokban megedzett régi és új káderek együtt harcoljanak a Központi Vezetőség, a párt politikája érvényesítéséért.
A Központi Vezetőség megköveteli minden kommunistától, aki gazdasági, állami, tömegszervezeti, kulturális vagy bármilyen más területen vezető beosztásban dolgozik, hogy becsületesen, fegyelmezetten síkraszálljon a párt politikájának végrehajtásáért.
e) A párt munkáját, különösen a pártkáderek tevékenységét, elsősorban a gazdasági feladatok megoldására s a dolgozó nép jólétének növelésére kell irányítani. A párt káderei, a párt aktivistái a dolgozó tömegek körében a helyszínen végezzenek szervező, nevelő munkát, szakítva az irodai módszerekkel. A gazdasági munka jobb vezetése céljából a vezető helyen dolgozó kommunisták s a párt valamennyi kádere tartsák kötelességüknek, hogy megismerkedjenek területük gazdasági problémáival, behatoljanak a gazdasági kérdésekbe, munkaterületük szakértőivé váljanak.
f) Erélyes harcot kell folytatni a pártmunka bürokratikus vonásai ellen. A párt ne adminisztratív úton, ne az állami, gazdasági szervek helyett, ne közvetlen termelési vagy más utasítások formájában, hanem elsősorban irányító, politikai, meggyőző, szervező munkával harcoljon a szocializmus építéséért. A párt fő feladatának a kommunisták eszmei színvonalának emelését, a dolgozók körében végzett szervező, felvilágosító nevelő munkát, a gazdasági és állami szervek pártellenőrzését, a sokoldalú kezdeményezést tekintse; a párttagok mutassanak példát a helytállásban, a kötelességek teljesítésében, ily módon személyes példájukkal is győzzék meg a dolgozókat.
g) A párt ereje tagjainak állhatatosságában, harcosságában van. A párt Központi Vezetősége kötelezi a párt minden tagját, hogy álljon ki keményen a párt politikájáért, küzdjön megvalósításáért, fegyelmezetten hajtsa végre a határozatokat, szálljon szembe minden ellenséges törekvéssel. A Központi Vezetőség bizonyos abban, hogy sok százezres, a nép minden dolgozó osztályát, s elsősorban a munkásosztályt képviselő párttagságunk teljes egészében megérti, magáévá teszi a Központi Vezetőség határozatait, s minden erejét latba veti sikeres megvalósításukért.
*
Pártunk szilárd elhatározása, hogy következetesen érvényre juttatja a népi demokrácia alapvető jellemvonását, azt, hogy diktatúra a kizsákmányolók elnyomására, de a legfejlettebb polgári demokráciánál is ezerszer igazabb demokrácia a munkásosztály és a dolgozó tömegek számára. Feladatunk az állami és társadalmi élet s a pártélet különböző területein kibontakoztatni a dolgozók demokráciáját, a szocialista demokráciát, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeit tegyük még inkább a szocializmus tudatos, tevékeny építőivé. A szocialista demokrácia egyszersmind azt is jelenti, hogy a dolgozók a lenini demokratikus elveken nyugvó fegyelmet magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
A Központi Vezetőség meg van győződve arról, hogy határozatai kiváltják a párttagok és a dolgozó tömegek fokozott alkotó tevékenységét; hogy végrehajtásuk hathatósan hozzájárul a népgazdasági terv teljesítéséhez és túlteljesítéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez.
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége felhívja a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, a haladó értelmiséget, az egész dolgozó népet: tömörüljön a párt s a kormány köré; harcos, lelkes munkájával küzdjön a szocializmus újabb sikereiért, a szocializmus végső győzelméért hazánkban!
Megjelent: Szabad Nép, 1956. július 23. 1-3. old., valamint „Pártegységgel a szocialista demokráciáért” címmel, külön brosúrában. Szikra 1956.
JEGYZETEK
1 Az SZKP Központi Bizottságának 1956. június 30-i határozata a személyi kultusznak és következményeinek leküzdéséről szól. Magyarul megjelent a Szabad Nép 1956. július 3-i számában és külön brosúrában is. Szikra 1956. Részleteket közöl belőle: A nemzetközi kommunista mozgalom dokumentumai 1945-1976. Kossuth Könyvkiadó 1977. 128-132. old.
2 A dokumentum ezután következő I. fejezete „A párt és a kormány legfontosabb intézkedései az elmúlt hónapban” címet viseli. Megállapítja, hogy a súlyos, elsősorban az anyagellátásban jelentkező nehézségek ellenére a termelési tervek teljesítése sikeresen folyt. Ennek alapján emelték a dolgozók jövedelmét, csökkentették az árakat, az egészségre ártalmas munkahelyeken csökkent a munkaidő, javult, de még nem kielégítő az áruellátás. Intézkedések történtek a túlzott centralizmus, a bürokratikus irányítás leépítésére, a decentralizálás és demokratizálás fejlesztésére. Növelték a tanácsok önállóságát, megszilárdították a törvényességet. A politikai bűnperekben elkövetett súlyos törvénysértések felülvizsgálata meggyorsult, az igazságtalanul meghurcoltakat részben rehabilitálták, részben folyamatban van rehabilitálásuk. Normalizálták a magyar-jugoszláv államközi kapcsolatokat. Sikeresen fejlődik a szocialista országok együttműködése a KGST keretén belül. Fejlődik a kereskedelem a kapitalista országok egy részével is. Mindezek alapján a munkásosztály és a dolgozó néptömegek társadalmi aktivitása megnőtt. A XX. kongresszus óta az egész közéletet fokozódó mértékben hatja át az egészséges, fejlődő demokratizmus szelleme.
3 A Központi Vezetőség 1956. április 27-én széles körű megvitatás céljából nyilvánosságra hozta a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervére vonatkozó irányelveket. Erről társadalmi vita bontakozott ki, amelynek során a szóbeli megjegyzéseken kívül 32 000 írásos javaslat érkezett. Ezek nyomán az irányelveket módosították, és így kerültek a Központi Vezetőség júliusi ülése elé, amely kisebb változtatásokkal elfogadta azokat. A terv kidolgozására és megvalósítására azonban az ellenforradalom okozta új helyzet miatt nem került sor.
4 A kormány első ízben 1949-ben „Ötéves Tervkölcsön”, 1950-től minden évben „Békekölcsön” néven az ország lakosságához fordult, hogy kölcsönkötvények vásárlásával is járuljon hozzá az ötéves terv nagy létesítményei költségeinek fedezéséhez. A jegyzés formálisan önkéntes volt, a gyakorlatban több-kevesebb erkölcsi-politikai nyomással járt. A jegyzés annyit jelentett, hogy a vállalt összeget havi részletekben kellett fizetni. Leginkább elterjedt a nyereménykölcsön jegyzése, ezt minden évben sorsolták, a százezer forintos főnyereménytől a névértékben visszafizetendő kötvényekig. Az 1956. október elején hozott minisztertanácsi határozat a további kölcsönjegyzést megszüntette. Valamennyi kölcsönt 1975-ig, nyereményekkel együtt, visszafizették a lakosságnak.
5 A Minisztertanács október 10-i üléséről közlemény jelent meg, amelyben jelzik a Minisztertanácsnak azt az álláspontját, hogy az MDP Központi Vezetősége javaslatára nem terjeszt javaslatot az országgyűlés elé az igazgatási területek átszervezésére, mert ez megnehezítené, hogy minden erőt a népgazdasági feladatok megoldására, a szocialista demokrácia fejlesztésére lehessen fordítani. Ugyanakkor szorgalmazni kell az ügyintézés egyszerűsítését és a helyi tanácsok hatáskörének növelését. (Szabad Nép, 1956. október 12.)
6 A Minisztertanács 24/1956. (VIII. 1.) sz. rendelete megszüntette a letelepedés engedélyhez kötését. (Magyar Közlöny, 1956. augusztus 1. 66. sz. 417. old.)
7 Ezek a következők voltak: 1. Egymás területi épségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; 2. meg nem támadás; 3. egymás belügyeibe való be nem avatkozás; 4. egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. békés együttélés. Ez az öt elv (Pancsa Sila) először az India és Kína között Tibetre vonatkozóan kötött megegyezésben szerepel, mint a két ország kapcsolatait szabályozó vezérlő elv. Kifejtését az 1954. június 28-i indiai-kínai közös nyilatkozat tartalmazza. (Lásd: Nemzetközi szerződések gyűjteménye. 1945-1958. Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1958. 192-193. old.)
8 A DISZ Petőfi Köre 1956 májusában és júniusában vitákat rendezett többek között a második ötéves terv irányelveiről, a történettudományról, a filozófia kérdéseiről, a sajtó és tájékoztatás kérdéseiről. Ezzel kapcsolatban az MDP Központi Vezetősége 1956. június 30-i határozatában üdvözli a pártszervezetekben kibontakozó termékeny vitákat, elítéli a helyenként megnyilvánuló demagógiát és azt, hogy egyes kommunisták nem léptek fel ellene, mert azt hitték, hogy a „helytelen nézetek elleni határozott állásfoglalásukkal a bírálat elfojtásának látszatát keltik”. Ezen felbátorodva – mondja a határozat – a pártellenes elemek erősödő támadást indítottak, s erre a célra használták fel a Petőfi Kör fórumát. Megállapítja, hogy annak vitáin egyes csoportok szervezetten zavarták a párt álláspontját képviselők hozzászólásait, s hogy a párt és a népidemokrácia-ellenes fellépéseket főként a Nagy Imre körül kialakult csoport szervezi. Elítéli a sajtót, mert nem lép fel a pártellenes nézetekkel szemben, sőt néhol megtévesztő, elvtelenül dicsérő, esetenként provokációs tartalmú cikkek jelennek meg. Határozottan elítélve a Petőfi Körben lezajlott pártellenes megnyilvánulásokat, leszögezte: semmiféle demagógia nem akadályozhatja meg, hogy a szocialista demokrácia útján haladjunk tovább, és a forradalmi éberség fokozására hívta fel a párt tagjait. A határozat nyomán a Petőfi Kört betiltották. (Lásd Szabad Nép, 1956. július I.)
A KV júliusi ülésén a kérdés nagy horderejére való tekintettel a személyi ügyeket tárgyalták elsőként. Felolvasták Rákosi Mátyás levelét, meghallgatták felszólalását, amelyben felmentését kérte. Levelében Rákosi ezt két dologgal indokolta. Egyrészt korával és egészségi állapotával, másrészt azzal, hogy felelős a személyi kultusz és a szocialista törvényesség megsértése következtében történtekért. A hibákról azt mondta, hogy a XX. kongresszus nyomán vált világossá számára azok súlya, kihatása, s hogy a kár, ami a pártot emiatt érte, sokkal nagyobb, mint gondolta. Elismerte, hogy a hibák kijavításában neki kellett volna élen járnia, és mint első titkárt, komoly felelősség terheli a rehabilitáció vontatottságáért, a személyi kultusz felszámolása terén tavaly bekövetkezett visszaesésért. A napirend előadója, Hegedűs András a Politikai Bizottság nevében kijelentette, hogy Rákosi nagy történelmi érdemeit nem feledtethetik azok a hibák, amelyeket elkövetett, felmentését nem a hibák, hanem kora és egészségi állapota miatt javasolta elfogadni.
Második napirend a fent közölt határozat elfogadása volt.
Harmadik napirendként a Központi Vezetőség megtárgyalta és elfogadta a második ötéves terv irányelveit. Negyedik napirendi pontként Farkas Mihály ügyét tárgyalták. Megállapították, hogy őt nagy felelősség terheli a szocialista törvényesség megsértéséért, régi vezetők ellen folyt alaptalan hajszáért, a bizalmatlanság légkörének megteremtéséért. Farkas Mihályt kizárták a Központi Vezetőségből és a pártból.
Farkas Mihály 1953 júniusa előtt a Rákosi-Gerő-Farkas-trió egyike volt, s ő foglalkozott közvetlenül az államvédelmi hatóságok munkájával, őt terhelte a fő politikai felelősség a törvénysértő perekért. 1953 júniusában a Központi Vezetőség visszahívta a Politikai Bizottságból. Ekkor Farkas a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre politikai támogatójává vált, és az ő segítségével néhány hét múlva ismét a Politikai Bizottság tagja és a Központi Vezetőség egyik titkára s Nagy Imre nézeteinek egyik fő propagálója lett. Mikor egyre jobban fény derült Farkas felelősségére a koncepciós ügyekben, s ez egyre szélesebb körben ismertté vált, mind Rákosiék, mind pedig Nagy Imréék igyekeztek elhatárolni magukat tőle. Amikor a kibontakozó frakciós tevékenységéért a Központi Vezetőség Nagy Imrét kizárta, Farkas már nem volt a partnere. Mielőtt még a Központi Vezetőség Farkas Mihályt kizárta volna soraiból és a pártból, szembeszálltak vele mindazok, akik a válság leküzdéséért, a lenini politika útjára való visszatérésért léptek fel, de elfordultak tőle már a szektások is, meg a revizionisták is. Kizárása után rövid idővel bűnvádi eljárás indult ellene, letartóztatták és elítélték.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!