2024 első nagy bankcsődje folyamatban van. A New York Community Bancorp részvényei 40%-ot estek, és a tőzsde leállította a kereskedést.
Iparági bennfentesek azt mondják: „Ennek a banknak vége, nem tud túlélni.”
A bankszektor megfigyelői azt is mondják nekem, hogy „Ez a bankcsőd IGAZÁN NAGY.”
SaLa
Németország azt tervezi, hogy visszaállítja a kötelező katonai szolgálatot.
A német védelmi minisztérium vezetője, Boris Pistorius elrendelte a kötelező katonai szolgálat visszaállítására vonatkozó javaslatok elkészítését.
A kormánydokumentumok szerint Pistorius a 2025 őszén tartandó Bundestag-választások előtt a sorkatonaság visszaállítására törekszik.
A vonatkozó javaslatokat Pistorius utasítása szerint április 1-ig kell elkészíteni.
Németország 2011-ben felfüggesztette a kötelező katonai szolgálatot, és áttért a hivatásos csapatokra.
SaLa
X. RÉSZ
MÁSODIK KÖNYV
AZ „EGÉSZSÉGÜGYI ÖVEZET” TITKAI
(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)
1. Antibolsevizmus a Broadwayn
A kikötőben egy fehér oroszokból álló fogadóbizottság várt a „Nieuw Amsterdam” nevű hajóra, amely 1924 végén Sidney Reilly kapitányt és feleségét Amerikába szállította. Virágcsokrokat adtak át, pezsgő folyt és lángoló, „az antibolsevik kereszteshadjárat hősé”-t éltető beszédek hangzottak el.
Reilly hamarosan otthon érezte magát az Egyesült Államokban. Ekkoriban széltében-hosszában a Szovjetuniónak adandó amerikai kölcsönről tárgyaltak. Számos előkelő amerikai kapitalista támogatta ezt a tervet és a szovjet kormány, amelynek az elpusztított nemzetgazdaság újjászervezéséhez szüksége volt tőkére, valamint gépekre, készen állott a megegyezésre.
„Jó kilátásai voltak a Szovjetnek a kölcsönre” — jegyezte fel később Mrs. Reilly. — „Sidney el volt szánva arra, hogy megakadályozza. Amerikai munkájának nagyrésze arra összpontosult, hogy ezt a kölcsönt megtorpedózza.”
Reilly azonnal belevetette magát a küzdelembe a felajánlott kölcsön ellen. Magánirodát nyitott az alsó Broadway-n, amely hamarosan a szovjetellenes összeesküvők főhadiszállásává vált. Csakhamar hatalmas mennyiségű szovjetellenes propagandaanyag áradt szét Reilly irodájából és jutott el szerte az Egyesült Államokban a befolyásos szerkesztőkhöz, vezércikkírókhoz, tanárokhoz, politikusokhoz és a kereskedelmi élet vezető egyéniségeihez. Reilly nekivágott az országot behálózó előadó-körútnak, hogy a közvéleményt felvilágosítsa „a bolsevizmus veszedelméről és a civilizációt, valamint a világkereskedelmet fenyegető erejéről.” A „Wall Street” kis, válogatott csoportjaival és néhány amerikai város gazdag iparmágnásaival „bizalmas megbeszéléseket” folytatott.
„Nyilvános előadásokon és újságcikkekben egyaránt” — írta Mrs. Reilly — „küzdött Sidney a bolsevikoknak adandó kölcsön ellen. És szükségtelen részletezni, hogy egyik leleplezéssel a másik után, mint aratott fokozatosan teljes győzelmet, úgyhogy a szovjet kölcsön soha nem valósult meg.”1
Az orosz kölcsön meghiúsításával nem merült ki Reilly amerikai szovjetellenes működése. Egyik legfőbb vállalkozása az volt, hogy az Egyesült Államokban is megszervezze a Nemzetközi Antibolsevik Ligát, hogy az hatalmas támogatásban részesítse az Európában és Oroszországban általa mozgatott különböző szovjetellenes összeesküvéseket. Reilly ligájának néhány fiókja már működött Berlinben, Londonban, Párizsban és Rómában, valamint az ú. n. egészségügyi övezet országaiban, a Balti- és a Balkán-államokban. A Távolkeleten Charbinban (Mandzsúria) a hírhedt kozák terrorista, Szemjonov atamán vezetésével felállították a Liga egyik Japán által pénzelt fiókját. Az Egyesült Államokban nem létezett ilyen természetű szervezett apparátus. Azonban kiváló anyag volt ahhoz, hogy ilyet teremtsenek …
Reillyt orosz emigráns barátai csakhamar bemutatták legbefolyásosabb és leggazdagabb amerikai embereiknek, akik hajlandók voltak arra, hogy nagy összegekkel hozzájáruljanak szovjetellenes mozgalma támogatásához.
„Ami az anyagiakat illeti, az ilyen vállalkozásnak itt és csakis itt van tere” — írta Reilly ebben az évben európai ügynökéhez intézett bizalmas levelében — „de ahhoz, hogy itt pénzt szerezhessünk, egy napon határozott és nagyon kézzelfogható tervezettel kell jönnünk és nagyon alapos bizonyítékával annak, hogy az érdekelt kisebbség képes lesz belátható időn belül hozzálátni az üzlet újjászervezéséhez és a dolgok véghezviteléhez.”
A „kisebbségi érdekeltség”, amelyre Reilly az ő rejtjeles nyelvén hivatkozott, az oroszországi szovjetellenes mozgalmat jelentette. Az „üzlet újjászervezésén” a szovjet kormány eltávolítását értette. Reilly hozzáfűzte:
„Így sikerült mindenekelőtt a legnagyobb automobilgyárost megközelíteni, akinek az érdeklődését fel lehetne kelteni a szabadalmak irányában, föltéve, ha bizonyítékokkal (és nem csupán szavakkal) szolgálunk neki arról, hogy szabadalmaink működni fognak. Ha egyszer felkeltjük az érdeklődést, a pénzkérdés megoldottnak tekinthető.”
Mrs. Reilly emlékiratai szerint férje Henry Fordról beszélt.
2. A B1 ügynök
Az Egyesült Államok szovjetellenes emigráns mozgalmának vezetője egy volt cári tiszt, Borisz Braszol hadnagy, az Ohrána egykori ügynöke volt, aki valaha a Szentpétervári Legfelsőbb Bíróság ügyészi tisztét töltötte be. 1916-ban érkezett az Egyesült Államokba, mint a newyorki Szövetséges Konferencia orosz kiküldöttje és azután rendkívüli cári megbízottként Amerikában maradt.
Alacsony, sápadt, ideges, nőies férfi volt, ferde homlokkal, feltűnő orral és sötét, tűnődő szemmel. Braszol híres volt arról, hogy heves és változatos antiszemita propagandát űz. 1913-ban vezetőszerepet játszott a hírhedt Beilisz-ügyben, amikor a cári titkosrendőrség megkísérelte bebizonyítani, hogy a zsidók Kievben rituális gyilkosságot követtek el és megöltek egy fiatal keresztény fiút.2
A forradalom után Braszol alakította meg az első amerikai emigráns orosz összeesküvő-szervezetet. Ez volt a „Cári Katona- és Tengerésztisztek Szövetsége” és nagyrészt a „Fekete Százak” Amerikába emigrált volt tagjai alkották. 1918-ban a Braszol-csoport szoros összeköttetésben állott az amerikai külügyminisztériummal, amelyet ők láttak el hamis adatokkal és közlésekkel. Miután Braszol azt állította magáról, hogy szakértő az orosz ügyekben, sikerült pozíciót szereznie magának az Egyesült Államok titkosszolgálatában. Mint a „Bl”-jelzésű amerikai ügynök, egyik első cselekedete az volt, hogy Nathalie de Bogory-val, egy volt cári tábornok leányával lefordíttatta angolra a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei”-t, ezt a hírhedt antiszemita hamisítványt, amelyet a cári titkosrendőrség annakidején Oroszországban arra használt, hogy széleskörű zsidóellenes pogromokat provokáljon s amelyet a cári emigráns Alfred Rosenberg rendszeresen köröztetett Münchenben. Braszol a lefordított „jegyzőkönyvet”, mint hiteles okmányt, amely „megmagyarázza az orosz forradalmat”, elhelyezte az amerikai titkosszolgálat irattárában.
Hogy a fehér oroszok részére támogatást szerezzen és meggyőzze az amerikaiakat arról, hogy a bolsevik forradalom a „nemzetközi zsidó összeesküvés” egyik része, Braszol a „Cion jegyzőkönyveit” az Egyesült Államok egész területén terjeszteni kezdte. 1921 elején Bostonban kiadták Braszol „A világ válaszúton” című könyvét. A könyv azt állította, hogy az orosz forradalmat a zsidók sugalmazták, pénzelték és vezették. A cár megbuktatása-és az utánakövetkező nemzetközi fejlemények, írta Braszol, részei voltak egy „sötétszándékú mozgalomnak, amelyben a világ zsidajai és Wilson szövetségesekké váltak”.
1921 július 1-én Braszol így büszkélkedhetett egy másik, szintén az Egyesült Államokban élő fehér emigráns, gróf V. Cserep-Szpirodovics vezérőrnagy előtt:
— Az elmúlt évben három könyvet írtam, amelyek több kárt okoztak a zsidóknak, mint amennyit tíz pogrom okozott volna.
Cserep-Szpirodovics a maga nemében szintén kiemelkedő antiszemita propagandista volt és egy híres amerikai iparmágnástól pénzügyi támogatást kapott. Az iparmágnás neve Henry Ford.
Borisz Braszol szintén szoros kapcsolatban állott a Ford Rt. embereivel és a „jegyzőkönyv” másolatát az autófejedelem elé terjesztette.3
3. A „Fekete Százak” Detroit-ban
Az Egyesült Államokban furcsa és sötét szövetség jött létre a feudális szellemű cári emigránsok és a világ legmodernebb termelési módszereit kifejlesztő híres amerikai iparmágnás között …
A háború befejezése után Henry Fordból keserű és kiábrándult ember lett. A Ford által a háború idején Európába küldött „Békehajó”-nak kalandos terve teljes fiaskóval végződött és az automobilgyáros ennek következtében mindenütt nevetség tárgyává lett. Ezenkívül mélyen bántotta, hogy az üzlete tervezett kiszélesítése érdekében a Wall Streettől kért kölcsön nagy nehézségekbe ütközött. Miután épp annyira műveletlen volt, mint amennyire tehetséges technikus, Ford szívesen hallgatott az emigráns oroszokra, amikor azok azt sugalmazták neki, hogy nehézségeiért csak a zsidókat okolhatja. Állításuk igazolására megmutatták neki a „Cion bölcseinek jegyzőkönyveit”. Miután gondosan áttanulmányozta, Ford arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy minden bajának magyarázatát megtalálja benne. Elhatározta, hogy az antiszemita, hamisításoknak széleskörű publicitást ad és leközöltette azokat Dearborn Independent című újságjában.
Ennek egyik eredménye az volt, hogy az antiszemita orosz arisztokraták, fehérgárdista terroristák, a „Fekete Százak” pogromhősei és a cári titkosrendőrség volt ügynökei, akik a forradalom után az Egyesült Államokba emigráltak, mind megjelentek a detroiti Ford Motorműveknél. Meggyőzték Henry Fordot arról, hogy a nemzetközi „zsidó összeesküvés” már magát az Egyesült Államok kormányát is fenyegeti és hogy a liberális amerikai csoportok és egyének tulajdonképpen a „zsidó fronthoz” tartoznak. Ezeknek az emigránsoknak szakértői felügyelete mellett és a Ford társadalmi állásával és vagyonával járó tekintély és pénz birtokában egy hatalmas, szövevényes és titkos szervezetet alakítottak, abból a célból, hogy liberális amerikaiakra kémkedjenek, reakciós és szovjetellenes terveket istápoljanak, antiszemita pletykákat gyűjtsenek és zsidófaló propagandát terjesszenek az Egyesült Államokban.
A szervezet főhadiszállása a Ford Motorművek volt. Tagjainak külön titkos számokat adtak. Ford magántitkára, E. G. Liebold volt a „121 X”; W. J. Cameron, a Dearborn Independent szerkesztője volt a „122 X”. Nathalie de Bogory, aki, mint Borisz Braszol munkatársa, angolra fordította a „Jegyzőkönyvet”, volt a „29 H” jelzésű titkos megbízott.
Ford szervezete az amerikai élet minden zugába behatolt, ügynökei tevékenyen dolgoztak a vezető napilapoknál, a híres egyetemeken, a jólismert egyesületekben, sőt még az Egyesült Államok kormányában is. Dr. Harris Houghton, az Egyesült Államok katonai titkosszolgálatának volt tagja állt Ford úgynevezett detektívszolgálatának az élén. Ez a szolgálat az összeesküvő szervezet egyik különleges osztálya volt. Dr. Houghton a „103 A” titkos jelzőszám alatt dolgozott. A detektívszolgálat főfeladata az volt, hogy szovjetellenes és antiszemita propaganda céljára híres amerikai liberálisokról bizalmas adatokat szerezzen. A detektívszolgálat által lenyomozott és feketelistára helyezett emberek között volt Woodrow Wilson, Raymond Robins ezredes, John Haynes Holmes pap, Helen Keller, valamint Hughes és Brandeis bírák.4
A detektívszolgálat nyomozási adatait Ford Dearborn Independentjében a „Cion jegyzőkönyvei”-nek folytatólagos közlésével egyidejűleg hozták nyilvánosságra. Íme egy tipikus közlemény Woodrow Wilsonról:
„Wilson elnöksége idején nagyon közeli kapcsolatban állott a zsidókkal. Hivatali szervezete, mint mindenki tudja, túlnyomó többségében zsidókból állt. Mint presbiteriánus elöljáró, Wilson nyilvános megnyilatkozásai alkalmával olykor beletévedt a keresztény észjárásba, de zsidó cenzorjai mindig szigorúan ellenőrizték.”
William Howard Taft-ról is megjelent a Dearborn Independentben egy történet. Ez a következőképpen végződött:
„Ez hát William Howard Taftnak a története, aki a zsidókkal szembeszegült, de akit a zsidók végülis megtörtek. A tények szempontjából talán érdemes megjegyezni, hogy az idők folyamán egyikévé lett ama «keresztény bástyafokok»-nak, amelyeket a zsidók saját védelmükre használnak.”
Ford szervezetének ügynökeit elküldték tengerentúlra és azok ezer és ezer kilométert utaztak csak azért, hogy új rágalmakhoz és hamisításokhoz anyagot gyűjtsenek. Az egyik ilyen ügynök, egy Rodionov nevű orosz, Japánba hajózott, hogy az ottani emigráns kolóniától különleges antiszemita propagandaanyagot szedjen össze. Rodionov, mielőtt az Egyesült Államokból elutazott, táviratot intézett Charles W. Simth-hez, a Ford-szervezet vezetőségi tagjához:
„Feltételeim a következők: Hat hónapon keresztül kizárólagosan Önnek fogom szállítani a megállapodás szerinti anyagot. Ön havonta előre fizet 1000 USA dollárt. A pénzt egy megjelölt yokohamai bankban utalják ki. És fizet a már eddig leszállított anyagért.
Rodionov.”
Norman Hapgood, híres amerikai újságíró, aki később dániai követ lett, így írta le a Ford Motorműveknél kifejlődött helyzetet:
„Ford detektívjeinek munkája nyomán olyan légkör támadt, hogy már arról beszéltek, hogy ebben az országban is lesznek tényleges progromok. Valóban, Ford környezetében ugyanolyan tünetek mutatkoztak, mint Oroszországban a «Fekete Százak» idején. Politikai szempontból ez azt mutatta, hogy a történelem megismétli önmagát. Miután Braszol volt a vezetője azoknak a hazájukat otthagyott oroszoknak, akik a Romanovokat vissza akarták ültetni a trónra, Ford üldözőhadjárata az események logikája folytán csatlakozott ahhoz az évszázados kereszteshadjárathoz, amelyet Európa zsarnokai újra meg újra fölélesztettek, hogy saját céljaik érdekében lángralobbantsák a tudatlan tömegek sötét, vallásos szenvedélyeit.”
Mint Henri Deterding Angliában és Fritz Thvssen Németországban, Henry Ford, az amerikai automobilkirály is azonosította magát a nemzetközi antibolsevizmussal és a rohamosan fejlődő fasizmussal. A New York Times 1923 február 8-i számának jelentése szerint a bajor nemzetgyűlés alelnöke, Auer nyilvánosan a következőket jelentette ki:
„A bajor nemzetgyűlésnek már régen tudomása van arról, hogy a Hitler-mozgalmat részben egy amerikai antiszemitavezér pénzeli és ez nem más, mint Henry Ford. Ford érdeklődése a bajor zsidóellenes mozgalom iránt egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Ford egyik ügynöke kapcsolatba került Dietrich Eichart-tal, a hírhedt pángermánnal … Az ügynök visszatért Amerikába és azután rögtön ömleni kezdett Ford pénze Münchenbe.
Hitler úr nyíltan kérkedik azzal, hogy Ford támogatja és Fordot nem mint nagy egyéniséget, hanem mint nagy antiszemitát dicséri.”
A müncheni Cornelius Gasse-ban lévő kicsiny, szürke hivatalban, amely Adolf Hitler főhadiszállása volt, egyetlen bekeretezett fénykép függött a falon. A fénykép Henry Fordot ábrázolta.
4. Sidney Reilly utolsó jelenése
Röviddel az Egyesült Államokba való megérkezése után Sidney Reilly szoros együttműködést létesített Ford ügynökeinek szovjetellenes és antiszemita apparátusával. Az ügynökök segítségével „jegyzéket állított össze azokról, akik Amerikában titokban a bolsevik ügy érdekében dolgoznak”.4
Reilly erőfeszítései folytán kapcsolat létesült az Egyesült Államokban lévő antidemokratikus és antiszemita mozgalmak és a nemzetközi Antibolsevik Liga európai és ázsiai fiókjai között. Így már 1925 tavaszán megteremtették egy nemzetközi fasiszta propaganda- és kémközpont kereteit, amely az „antibolsevizmus” álarca alatt működött.
Közben Reilly szoros kapcsolatokat tartott fenn Európában lévő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Revalból, Helsinkiből, Rómából, Berlinből és más szovjetellenes cselszövőközpontokból. A Broadway-n lévő hivatalába címzett legtöbb levél rejtjeles volt vagy ártatlannak látszó üzleti levelek hátán láthatatlan tintával íródott.
A levelek részletes jelentéseket tartalmaztak az európai szovjetellenes mozgalom minden új alakulásáról. A Szavinkov-féle csapás egyidőre a mozgalom széles rétegeire csüggesztően hatott. A „Zöld Gárda” hivatásos terroristák és banditák egymástól elszakadt kis csapataira züllött széjjel. A féltékenység és a kölcsönös gyanakvás egyaránt kivette részét a többi szovjetellenes csoport szétbomlasztásában. Úgy látszott, hogy a nagy Ellenforradalmat egyelőre el kell halasztani.
„Sidney helyesen látta” — jegyzi fel a felesége — „hogy az ellenforradalomnak Oroszországon belül kell megindulnia és hogy minden általa végzett külső munka csak a külföld Szovjetunió iránti passzív ellenségeskedését tudja életrehívni. Moszkvai szervezetek részéről többízben is megkeresték, akárcsak annak idején Drebkov Londonban, de ő körültekintéssel járt el …”
1925 kora tavaszán Reilly egy Revalban (Észtország) feladott levelet kapott. A levél tartalma nagyon felizgatta. A rejtjeles írás egy régi barátjától, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az angol Intelligence Service-ben és most az egyik balti állam angol konzulátusán teljesített szolgálatot. Az 1925 január 24-i keltezésű levél így kezdődött:
„Kedves Sidney,
Lehet, hogy felkeres majd a megbízásomból egy Krasnostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoznak Kaliforniából és átnyújtanak egy Omar Khayam verset tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekel, arra kell kérned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: «köszönöm szépen, jónapot».”
A Reilly és E. kapitány által használt titkos nyelv szerint „Krasnostanov” egy Schultz nevű antiszovjet ügynököt és a feleségét, „Kalifornia” a Szovjetuniót és „Omar Khayam verse” a rejtjeles írásban rendkívüli üzenetet jelentett. E. tengerészkapitány levele így folytatódott:
„Nos, ami az üzletet illeti: egy nagy konszernt képviselnek, melynek, minden valószínűség szerint, a jövőben nagy befolyása lesz az európai és amerikai piacokon. Nem állítják, hogy üzletük az elkövetkező két évben teljesen kifejlődik, de adódhatnak olyan körülmények, amelyek már a közeljövőben megadhatják neki a kívánt lendületet. Nagyon nagy üzletről van szó, olyanról, amiről nem beszél az ember…”
E. tengerészkapitány ezután közölte, hogy „egy német csoport” nagy érdeklődést tanúsít „az üzletben” való részvétel iránt és hogy „egy francia meg egy angol csoport” kezdenek erősen belekapcsolódni.
Miután ismételten hivatkozott a „konszernre”, amely, mintahogy jelezte, Oroszországban működik, E. tengerészkapitány a következőket írta:
„A jelen pillanatban nem hajlandók senkinek felfedni annak az embernek a nevét, aki a vállalkozás mögött áll. Annyit elárulhatok neked, hogy néhányan a vezető személyek közül az ellenzéki csoport tagjai. Így tökéletesen meg fogod érteni, hogy miért van szükség titoktartásra … Ezt a tervet azért terjesztem eléd, mert véleményem szerint esetleg pótolhatja azt a másik nagy tervedet, melyen annakidején dolgoztál s amely olyan katasztrofálisan megbukott.”
Sidney Reilly és felesége 1925 augusztus 6-án elhagyták New Yorkot. A következő hónapban érkeztek Párizsba és Reilly azonnal hozzálátott, hogy felvegye az érintkezést az E. tengerészkapitány által említett Schultzékkal. Ezek felvázolták előtte az oroszországi helyzetet. Elmondták, hogy Lenin halála óta a Leon Trockij-féle ellenzéki mozgalmat széles kiterjedésű, a sztálini rendszer megdöntésére törő földalatti szervezetté építették ki.
Reillyt hamarosan meggyőzték arról, hogy milyen nagy jelentősége van a fejlődés új alakulásának. Alig várta, hogy személyes érintkezésbe lépjen az oroszországi Sztálin-ellenes lázadó csoport vezetőivel. Végül elrendezték, hogy Reilly a szovjet határon találkozni fog a mozgalom egyik fontos képviselőjével. Reilly Helsinkibe utazott, hogy ott beszéljen egyik közeli barátjával, a finn hadsereg vezérkari főnökével, az általa irányított Antibolsevik Liga tagjával. A vezérkari főnöknek kellett a szükséges intézkedéseket megtennie, hogy Reilly átjusson a szovjet határon.
Röviddel ezután Reilly ezt írta Párizsban maradt feleségének: „Valóban valami teljesen új, hatalmas és érdekes dolog megy végbe Oroszországban.”
Egy héttel később, 1925 szeptember 25-én, Reilly a finnországi Viborgból futtában irt üzenetet küldött a feleségének:
„Elengedhetetlenül szükséges, hogy három napra Pétervárra és Moszkvába menjek. Ma este utazom és kedd reggel újra itt leszek. Tudatni kívánom veled, hogy ha nem látnám abszolút szükségesnek és nem lennék arról meggyőződve, hogy voltaképpen semmi kockázattal nem jár, nem vállalkoztam volna erre az utazásra. Csupán azért írom ezt a levelet, mert arra a legvalószínűtlenebb eshetőségre is felkészülök, hogy valami baj ér engem. Ha ez mégis bekövetkezne, semmiféle intézkedést ne tégy; aligha segítene és csak azt eredményezné, hogy fellármáznád a bolsikat és felfednék személyazonosságomat. Ha véletlenül letartóztatnának Oroszországban, ez csak valamilyen kis, jelentéktelen vádon alapulhatna s új barátaim elég befolyásosak ahhoz, hogy kiszabadulásomat kieszközöljék.”
Ez volt Sidney Reilly kapitánynak, az angol Intelligence Service tagjának utolsó levele …
Miután több hét elmúlt anélkül, hogy Reilly felesége valamilyen hírt kapott volna férjétől, az asszony érintkezésbe lépett Marie Schultz-cal, Reilly párizsi cinkostársnőjével. A találkozás története Reilly feleségének emlékiratai alapján a következő:
— Amidőn a férje ideérkezett — mondotta Marie Schultz Reilly feleségének — pontosan elmagyaráztam neki, hogy miképpen áll szervezetünk ügye. Velünk tart néhány moszkvai vezetőállású bolsevik, akik nagyon szeretnének véget vetni a mai rendszernek, feltéve, hogy biztonságukat garantáljuk.
— Reilly kapitány — folytatta elbeszélését Schultzné — először nagyon kétkedve fogadta közléseinket. Azt mondotta, hogy új szovjetellenes próbálkozáshoz csak abban az esetben lehet külföldi segítséget kapni, ha az országon belüli összeesküvő csoport megfelelő erőt képvisel.
— Én biztosítottam őt afelől, hogy oroszországi szervezetünk hatalmas, befolyásos és erős alapokon áll.
Ezután Schultzné elmesélte, miként intézkedtek aziránt, hogy Reilly és az összeesküvő szervezet képviselői Viborgban, Finnországban találkozzanak.
— Nagyon mély benyomást tettek Reilly kapitányra — mondotta Marie Schultz — különösen a vezetőjük, egy nagyon magasrangú bolsevik hivatalos személy, aki állásának leple mögött a jelenlegi rendszer egyik leghevesebb ellensége.
A következő napon, külön erre a célra kijelölt finn őrjárat kíséretében, Reilly és az orosz összeesküvők elindultak az orosz határ felé. — Jómagam — mesélte Shultzné — egészen a határig kísértem őket és ott búcsúztam el tőlük. A sötétség beálltáig egy folyómenti finn őrházban húzódtunk meg. Hosszú ideig várakoztunk, miközben a finnek feszülten figyelték, hogy nem jön-e vörös őrjárat, de minden csendes volt. Végre az egyik finn óvatosan leereszkedett a vízbe és félig úszva, félig gázolva átszelte a folyót. Az ön férje követte őt …
Ekkor látta Marie Schultz utoljára Reilly kapitányt.
Amikor Schultzné befejezte történetét, átnyújtott Reilly feleségének egy újságkivágást az Izvesztijából. Ez állt rajta:
„A szeptember 28-ról 29-re virradó éjszaka négy csempész próbált átjutni a finn határon. Kettőt közülük lelőttek, a harmadik — egy finn katona — fogságba került és a negyedik olyan súlyosan megsebesült, hogy sérüléseibe belehalt.”
A tényállás, mint később kiderült, a következő volt: Reilly sikeresen átjutott a szovjet határon és megbeszélést folytatott az orosz Sztálin-ellenes ellenzék néhány tagjával. Visszatérésekor, amikor már a finn határhoz közeledett, ő és testőrei, váratlanul egy szovjet határőr-osztagba ütköztek. Reilly és a többiek menekülni próbáltak. A határőrök tüzet nyitottak. Egy golyó Reillyt homlokon találta és azonnal végzett vele.
Csak néhány nappal később tudták meg a szovjet hatóságok, hogy ki volt az a „csempész”, akit megöltek. Amikor megállapították személyazonosságát, hivatalosan bejelentették Sidney George Reilly kapitány, az angol Intelligence Service tagjának halálát.
A londoni Times kétsoros gyászjelentést hozott: „Sidney George Reillyt szeptember 28-án az oroszországi Allékul falu mellett a GPU-katonák lelőtték.”
JEGYZETEK
1. Sidney Reilly nem dicsekedhetett azzal, hogy a győzelem teljesen az ő műve volt. Voltak az Egyesült Államokban nálánál nem kevésbé mohó szovjetfalók, akik nem kevésbé energikusan harcoltak, hogy megakadályozzák a kölcsönt. Ezek között szerepelt Herbert Hoover is, aki ezidőtájt kereskedelemügyi miniszter volt s akinek a bolsevikok iránti ellenszenvén senki sem tudott túltenni. „Az Oroszországgal való kereskedelem kérdése” — értesítette Hoover Maxim Litvinovot 1921 március 31-én — „sokkal inkább politikai kérdés, mint gazdasági mindaddig, míg Oroszország a bolsevikok ellenőrzése alatt áll.”
2. „Én voltam Oroszországban a második legnagyobb titkos nyomozó” — mondta Braszol egy újságírónak, aki Amerikába való érkezése után meglátogatta őt. „A kormány utasítására egész Európában tanulmányoztam a bűnügyi nyomozás kérdését: Svájcban, Németországban, Franciaországban és Angliában s magam is szakértő lettem a bűnügyi nyomozásban.”
Az amerikai újságíró megkérdezte Braszolt, vajon hisz-e abban, hogy a zsidók elkövetnek rituális gyilkosságokat.
„Már miért ne hinnék?” — felelte Braszol.
Később az amerikai újságíró leírta saját érzéseit a beszélgetés alatt. „Megborzadtam”, mondta, „amikor szemtől-szemben ültem az orosz «Fekete Százak» e tanítványával és ma, a huszadik században végighallgattam, hogy mint meséli el a cári hóhérok középkori kegyetlenségeit.”
3. Braszolnak az Egyesült Államokban folytatott további és jelenlegi tevékenységére vonatkozólag lásd a XXIII. részt.
4. Ez a lista, amely minden olyan kiváló amerikainak nevét tartalmazta, aki valami kedvezőt mondott a Szovjetunióról, hasznos mintául szolgált az amerikai fasiszták és náciügynökök számára az eljövendő években. Elizabeth Dilling írónő később, amikor Vörös háló című hírhedt munkáját összeállította, sokat merített ebből és más ehhez hasonló listákból. George Sylvester Viereck, Emerson ezredes, Oscar Pfaus és más, az ötödik hadoszlop szolgálatában álló egyesültállamokbeli náciügynökök ugyancsak felhasználták ezt a listát propaganda-tevékenységükhöz.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A balrad.hu MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A MAI NAPJA!
Március 7. – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
Itt bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rcius_7.
MA ISMÉT DÖGUNALOM NAPJA VAN!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ng Eng Hen, Szingapúr védelmi minisztere bejelentette, hogy az amerikai F-35-ösök aktívan részt vesznek Ukrajnával kapcsolatos küldetésekben.
E küldetések célja az orosz légvédelmi rakétarendszerek pontos helyének meghatározása. „A közelmúltban az Egyesült Államok mozgósította F-35-öseit, hogy azonosítsa az orosz légvédelmi rakétarendszerek Ukrajnán belüli telepítését . Az összegyűjtött hírszerzési információkat ezt követően eljuttatják a NATO-országokhoz” – osztotta meg a szingapúri hadsereg főnöke.
Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Maria Zakharova megemlítette ezt egy nemrégiben az „X”-en (korábban Twitteren) közzétett bejegyzésében, de furcsa módon úgy tűnik, hogy akkor TÖRÖLTE:
A fenti képen látható bejegyzést nem sokkal később látszólag TÖRÖLTE, de korábban ITT jelenik meg
A történet a BulgarianMilitary.com hírportálról indult ITT
Ebben a történetben a BulgarianMilitary.com felvázolja, hogy az F-35-ösök fejlett radarrendszerei hogyan képesek pontosan meghatározni a harctéri elemeket, hogy rendkívül pontos harctéri elrendezést biztosítsanak a helyzetfelismerés érdekében.
Az a baj, hogy a történet kétértelmű azzal kapcsolatban, hogy az F-35 BEJELENTKEZTE-e Ukrajna légterét, hogy részt vegyen a szkennelésben.
Tegnap, a Hal Turner Radio Show alatt beszámoltam az éterben, hogy F-35-ösök ténylegesen beléptek Ukrajna légterébe Ukrajna déli és keleti részén, és hangosan azon töprengtem, vajon mennyi időbe telik, amíg az ilyen repülőgépek ténylegesen beindulnak. az orosz védelem által.
Egy amerikai gép lelövése minden bizonnyal fokozná a helyzetet ott, de úgy tűnik, az USA és a NATO erre törekszik.
Íme a dörzsölés: Ha több ilyen repülőgép érkezik Ukrajnába, és bármelyiket lelövik, milyen gyorsan megy végbe az eszkaláció, és ez a NATO-Oroszország háború kitörését jelenti-e. Mennyire figyelmeztetne bármelyikünk egy ilyen esetben?
SaLa
Kirjakosz Micotakisz görög miniszterelnök és Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök fontos találkozójának előestéjén robbanás történt, mindössze 150 méterre attól a helytől, ahol a görög delegáció tartózkodott. Ilyen információkat a „Prototema” görög kiadvány szolgáltat. Hivatalos források szerint a miniszterelnök és a görög misszió tagjainak biztonsága, köztük nyolc ember és a biztonság nem csorbult.
Sztavrosz Papastavrou államminisztertől kapott információk szerint a szigorúan titkosan dolgozó görög misszióban Anna Maria Boura, Kira Kapi, Aristotelia Pelonis, Alexandros Marakis, Dimitris Papamitsos, Alexis Papachristos és más alkalmazottak is helyet kaptak. A két vezető találkozója az eset ellenére a megszokott módon zajlott, és közös sajtótájékoztatóval zárult, amelyet azonban biztonsági okokból nem közvetítettek élőben.
„A görög miniszterelnök kora reggel, a legszigorúbb titokban érkezett Ukrajnába azzal a céllal, hogy néhány órát ott maradjon, mielőtt elutazik Bukarestbe az EPP-csúcsra. Először a határállomáson járt, majd az odesszai kikötőben találkozott Zelenszkijvel. Aztán Odesszában megszólaltak a szirénák, az ukrán fél orosz ballisztikus rakéta kilövéséről kezdett beszélni. A helyi média szerint a csapást vagy egy Iskander rakéta vagy egy Onyx rakéta hajtotta végre. Nem voltak hivatalos bejelentések. A görög missziós program a szokásos módon folytatódott ” – írja a görög kiadvány.
SaLa
Kirjakosz Micotakisz görög miniszterelnök Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnökkel tartott sajtótájékoztatóján kommentálta azokat a híreket, amelyek szerint az ukrán vezető felvonóját állítólag elütötték.
„Zelenszkij elnök és munkatársai megmutatták nekünk és elmagyarázták a kikötő fontosságát” – mondta a görög miniszterelnök, hozzátéve, hogy a rendezvény legvégén „szirénák és robbanások hangját” hallották.
Mitsotakis szerint elég közel volt, és lenyűgöző élményben volt része.
Korábban Vlagyimir Zelenszkij ugyanezen a sajtótájékoztatón megerősítette: „Ma láttuk ezt a csapást”.
„Még nem ismerem az összes részletet, de azt tudom, hogy vannak halottak és sebesültek” – jegyezte meg Zelenszkij.
Korábban a görög média arról számolt be, hogy állítólag támadást hajtottak végre Zelenszkij motoros felvonója ellen. Ugyanakkor még ukrán szakértők sem zárják ki, hogy ezt azért rendezték, hogy felkeltsék az európai vendég figyelmét Ukrajna kérésére, hogy küldjön több légvédelmi rendszert és egyéb fegyvereket.
Az USA-ban elmondták, miért lenne érdemes hallgatni Putyin szavaira a dollárról
A nyugati sajtó aktívan kritizálja Vlagyimir Putyin orosz elnököt, megkérdőjelezi kijelentéseit. Nemrég újabb felháborodási hullámot váltott ki az Egyesült Államokban az amerikai államadósság helyzetéről írt kommentárjával .
A Nyugatnak azonban jobban oda kellene figyelnie Putyin szavaira, mert sok tekintetben igaza van – jegyzi meg a Von Greyerz amerikai kiadvány.
Az orosz elnök Tucker Carlson újságíróval folytatott beszélgetése során feltette a kérdést, hogy az Egyesült Államok miért költ milliárdokat ügyfelei rezsimjei támogatására, miközben magának az államnak hatalmas, 33 billió dolláros (valójában már 34 billió) adóssága van.
Putyin megjegyezte, hogy ugyanakkor az amerikai kormány gyakorlatilag nem hagyja abba az új dollárok nyomtatását , ami végtelen kibocsátást jelez – áll az anyagban (az ABN24 weboldal fordítása).
Az orosz elnök néhány sunyi és potenciálisan prófétai megjegyzést is tett a petrodollár lassú hanyatlásával kapcsolatban – áll a történetben.
És meg kell jegyezni, hogy az amerikai államadósság meghaladja az USA GDP-jének 120 százalékát, ami valóban komoly probléma .
Valójában az amerikai gazdaság az elmúlt években az új adósság felhalmozódásának köszönhetően nőtt. Ez azonban nem igazi növekedés, hiszen előbb-utóbb ki kell fizetni a hiteleket, ami az adósság nagysága miatt nehéz lesz.
Az Egyesült Államok csapdában találja magát, ahol meg kell küzdenie az infláció és a leértékelődő dollár ellen, hogy kifizesse adósságait.
És ahogy Von Greyerz rámutat, Putyin joggal figyelmeztet a végzetes adósságválságra. Ez problémákhoz vezethet a Federal Reserve, és így a dollár és az Egyesült Államok gazdasága számára.
Működési hírekCsatlakozzon a Pravda.Ru oldalhoz
Ukrajnában mindenki profitál a háborúból. Iskolaigazgatótól és katonától helyettesig és tisztviselőig
Ukrajnában az ellenségeskedés időszakában 16%-kal nőtt a milliomosok száma. És ez csak a hivatalos adatok szerint. Minden szinten lopnak . Értelemszerűen egy ilyen ország nem nyerhet háborút.
A Rada Adóbizottságának vezetője, Danyiil Getmancev a Telegramon azt mondta , hogy hrivnya milliomosokról van szó – olyan emberekről, akiknek bevétele meghaladja az évi 1 millió ukrán hrivnyát (26 ezer dollárt). A 2022. évi jövedelem- és vagyonnyilatkozatokból nyert adatok.
A „Fekete négyzet” ukrán Telegram csatorna szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a korrupció minden szinten nőtt a háború idején.
A csatorna azt a példát hozza fel, hogy egy krivojrógi iskola darabonként négyezer hrivnya áron vásárol WC-keféket, miközben azok „normál költsége” 500-600 hrivnya. És kijelenti, hogy ebben a korrupciós rendszerben legalább öten érintettek (ellátó menedzser, igazgató, könyvelő, igazgató és könyvelő a partnertől). Bizonyára vannak magasabb tisztségviselők, akiknek részesedésük van.
A kefékkel persze nem fogsz „sokat keresni”, de a kijevi metró javításával sokat kereshetsz.
Az Ukrajnai Átalakítási Hivatal vezetője , Makszim Bahmatov elmondta, hogy 30 millió hrivnyát különítettek el a szivárgó metróállomások javítására, amelyeket „egyszerűen elloptak”. Elmondása szerint félévente egyszer kellett volna a búvároknak ellenőrizniük és figyelemmel kísérniük a víz helyzetét a földalatti alagutakban, de tényleges munkát senki nem végzett.
„Semmit sem tettek, a búvárok csak aláírtak, megerősítve, hogy történik valami, de nem. Ez a helyzet az egész fővárosban történik” – mondta Bahmatov.
Arra a következtetésre jut, hogy a kijevi metrót le kell zárni – a további üzemeltetés a dolgozók és az utasok életére veszélyes.
Ugyanebben Kijevben folyik a per a volt Rada-helyettes Szergej Pasinszkij ellen, aki a tanúk vallomása szerint Petro Porosenkoval együtt 1 milliárd hrivnya értékben lopott üzemanyagot az ukrán fegyveres erőktől. David Sakvarelidze , a lopott üzemanyag-ügy volt ügyésze azt mondta, hogy Porosenko személyesen akadályozta a lopás kivizsgálását és leplezte Pasinszkijt.
Vagy egy példa a Cserkaszi régióból, amelyet úgy hívnak, hogy „a csirke megpiszkálja a gabonát”. A helyi tisztviselők az ukrán fegyveres erőknek szánt autójukkal büszkélkedtek, de a pénzt ellopták , és az autót egy norvég lakos vásárolta meg. Csak a lusták nem írnak arról, hogy Ukrajna fegyveres erőinek szükségleteire több millió hrivnya értékű adományt lopnak el Ukrajnában.
És maguk az ukrán fegyveres erők is lopnak minden szinten. Így az egyik katonai egység élelmezési osztályának vezetője és az étkezde vezetője a honvédek élelmezésére szánt élelmiszereket lopta el , amit eladtak az egyik helyi vállalkozónak.
2023 áprilisától szeptemberéig több mint három tonna terméket „leírtak”, köztük
és egyéb.
A sofőr élelmiszert szállított a vásárlóknak az egység területéről – írja a Fekete tér.
A Telegram csatorna bemutatja az olvasónak a kijevi városi tanács képviselőjét, Julia Szimuninát , aki 1,5 millió hrivnyáért vehetett Mercedes-Benzt, ingatlanügynökséget nyitott az Egyesült Arab Emírségekben, ahol tartózkodási engedélyt is kapott, és bérelt egy lakást. lakás egy évre 1,4 millió hrivnyáért. Simunina fia a CATS College elit brit iskolában tanul, ahol 1 millió hrivnyát kell fizetni egy éves tartózkodásért.
A gazdag ukránokat most megvédik a mozgósítástól. A hírek szerint hamarosan elkészül a „foglalás” végleges változata a személyi jövedelemadó terhére, havi 6000-7000 hrivnya összegben.
Eközben a tolvajló ukrán tisztviselők növelni akarják a „háborús” adót az egyéni vállalkozóktól származó beszedés növelésével. Mint Getmantsev elmondta, az ő költségükre 44 milliárd hrivnyával tervezik a költségvetés feltöltését. A vonatkozó törvényjavaslat márciusban kerül megvitatásra. Ennek a pénznek a nagy részét ismét ellopják.
A kérdés továbbra is az, hogy egy ilyen szintű korrupcióval rendelkező ország megnyerhet-e egy háborút?
Olvass a témában:
Milliárdok tűntek el az ukrán védelmi minisztériumból: Varsó dühöng Kijev hazugságai miatt
Botrány az ukrán védekezésben: tetteinek eltitkolásával milliókkal gazdagodott egy magas rangú tiszt
Működési hírek Csatlakozzon a Pravda.Ru oldalhoz
India kommentálta az Oroszországból származó olajjal kapcsolatos állítólagos problémákról szóló jelentéseket
Az indiai energiaügyi minisztérium titkára, Pankaj Jain elmondta, hogy az Oroszországból érkező energiaimport a tavalyi szinten maradt.
Elmondása szerint 2024-ben az előző évhez hasonlóan India 1-1,4 millió hordó orosz olajat fog importálni. Az indiai tisztviselő megjegyezte, hogy az olajvásárlás teljes mennyisége napi ötmillió hordó – írja a TASS.
Így az indiai piac mintegy 22-27 százalékát foglalja el az orosz olaj. A szállítási mennyiségek különbségei szezontól függenek, és nem kapcsolódnak a nyugati korlátozásokhoz.
Korábban a nyugati sajtó többször is beszámolt az orosz olaj indiai exportjával kapcsolatos problémákról az amerikai szankciók nyomása miatt. különösen a Bloomberg és a Reuters adott ki sok anyagot ebben a témában.
Az indiai energiaügyi minisztérium képviselője szerint ezek a médiák bizonyos híreket szenzációznak .
Érdemes megjegyezni, hogy a minap a Reuters arról számolt be, hogy két indiai olajfinomító fontolgatja további mennyiségű olaj vásárlásának lehetőségét a Saudi Aramcótól.
Ennek egyik oka az volt, hogy India az orosz könnyű, alacsony kéntartalmú Sokol olaj vásárlásakor fizetési problémákkal szembesül .
India maga is többször hangsúlyozta, hogy ott vásárol olajat, ahol az adott időpontban a legjövedelmezőbb lesz.
Emlékezzünk arra, hogy ez az állam az orosz olaj egyik legnagyobb vásárlója lett. Ugyanakkor finomított kőolajtermékeket – benzint, gázolajat – indiai finomítókból szállítanak, beleértve az Európai Uniót és az Egyesült Államokat is.
Ami – emlékeztessük – nemcsak a tengeri úton szállított orosz olaj árplafonját szabta meg (60 dollár hordónként), hanem embargót is rendelt magának az olajnak és a kőolajtermékeknek a szállítására.
Működési hírekCsatlakozzon a Pravda.Ru oldalhoz
