USA / OROSZORSZÁG / UKRAJNA: Ahogy az USA most le akarja győzni Oroszországot az ukrajnai háborúban, úgy a németek sem tették ezt a második világháború alatt. világháború. A különbség ráadásul az, hogy míg a II. világháború alatt maguk a németek haltak az „ideáljaikért”, most az ukránok az „ideális” USA-ért. És mint kiderült, az amerikaiakat ez nem érdekli, mert „minden nap és minden elérhető módon” támogatni akarják az ukránok haldoklását.
Az amerikaiak minden lépésben partnerek lesznek
Jake Sullivan, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója szerdán Kijevben tett látogatásán bejelentette, hogy a republikánusok által hónapok óta blokkolt jelentős amerikai segélycsomag „Ukrajnába kerül”, és megígérte, hogy Washington továbbra is támogatja. „A mi szempontunkból biztosak vagyunk abban, hogy meg tudjuk csinálni. Ezt a segítséget megadjuk Ukrajnának” – mondta Sullivan az ukrán elnöki hivatal vezetőjével, Andrij Yermakkal folytatott megbeszélést követően tartott közös sajtótájékoztatón.
A TASR által idézett Reuters szerint Sullivan nem adott ütemtervet a segélyek Ukrajnának történő eljuttatására, de azt mondta, hogy nem kell semmilyen „B-tervről” beszélni.
Minden lehetséges módon támogattuk Önt, és továbbra is ezt fogjuk tenni minden nap.
A Reuters megjegyezte, hogy Sullivan láthatóan elutasító volt azzal kapcsolatban, hogy az Ukrajnának nyújtott segély kölcsön formájában történhetne. „Biztos vagyok benne, hogy az A-terv sikeres lesz. Erős kétpárti támogatást kapunk az ukrajnai segélycsomaghoz a Házban, amikor szavazunk” – mondta Sullivan.
A BBC brit állomás szerint Sullivan egyúttal kijelentette, hogy Washington továbbra is hisz abban, hogy Ukrajna megnyeri az Oroszországgal vívott háborút, és „szebb jövőt épít az ukrán népnek, erősebb demokráciát, egy stabil és biztonságos országot, amely képes visszaverni a jövőbeni agressziót”. „Minden lépésnél partnere leszünk” – biztosította Joe Biden amerikai elnök tanácsadója.
Oroszországot azonban nem hívják meg a békecsúcsra
Sullivan emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok Ukrajna mellett áll az Oroszországgal vívott háború legeleje óta. „Támogattuk önöket, és továbbra is ezt fogjuk tenni minden nap minden lehetséges módon” – mondta a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója.
Az orosz csapatok Ukrajna területének több mint hatodát elfoglalják, és az ukrán ellentámadás tavalyi visszaverése után ismét támadnak. Moszkva azért halad előre keleten, mert az ukrán csapatok tüzérségi lőszer, munkaerő és védelmi erődítményeik minőségének hiányával küszködnek – tette hozzá a Reuters.
Jermak egy kijevi sajtótájékoztatón elmondta, hogy ő és Sullivan megvitatták Ukrajna aktuális szükségleteit a harctéren, a NATO katonai szövetség júliusi washingtoni csúcstalálkozóját, valamint a svájci békecsúcsot, amelyet Kijev idén tavasszal szeretne megtartani. Oroszország nem tervezi meghívni rá Ukrajnát. A csúcstalálkozó tárgyalásainak a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök által valamikor korábban bemutatott békevízión kell alapulniuk.
Terve az orosz csapatok teljes kivonását irányozza elő, amit Moszkva mint járhatatlant elutasított. A Sullivannel tartott tájékoztatón Jermak reményét fejezte ki, hogy az Oroszország szövetségesének tartott, Moszkvával szoros gazdasági kapcsolatokat ápoló Kína részt vehet a csúcson. A Reuters hozzátette, hogy Kína részvétele a csúcson Ukrajna számára jelentős diplomáciai győzelemnek számít.
UKRAJNA / NATO: „A további mozgósítás elkerülhetetlen Ukrajnában…Ukrajnának nemcsak fegyverekre, hanem emberekre is szüksége van a háborús erőfeszítések folytatásához.” Az Ukrainska Pravda honlapja szerint, amelyet a mai Pozsonyi Pravda idéz, Zelenszkij ezt nem mondta a Kijevi Biztonsági Fórum, ahogy az OS UA Syrskij főparancsnoka sem. Tudod, ki mondta ezt? Találd ki…
– Hát, hogy ne szenvedjen sokáig, elmondom. Ezt a NATO Katonai Bizottságának elnöke, ROB BAUER admirális mondta. Igen, ezt mondta Robert Peter „Rob” Bauer, a Holland Királyi Haditengerészet admirálisa. Nem az ukrán elnök, nem az ukrán tábornok, hanem az ő excellenciája t.n. talán az ukrán férfiak és nők sorsának „legfelsőbb uralkodója”. Aki dönt az életükről vagy halálukról a donbasi hadszíntéren.
Bauer azt mondta: „Nemcsak tüzérségi lövedékekre, harckocsikra és páncélozott járművekre van szükségünk, hanem sajnos új katonákra is, mert a KATONÁK HALOLNAK…”
Köszönöm, Admirális úr, hogy megerősítette azt a tézist, hogy ki uralkodik Ukrajnában. Zelenszkij nem uralkodik ott, mert néhány más ukrán igen. NATO tábornokok és admirálisok uralkodnak ott. Előre meghatározzák a mozgósítást, parancsokat adnak ki, és eldöntik, hogy mit tegyenek Ukrajnában. Azt követelik, hogy az Oroszország elleni háború folytatódjon, függetlenül a veszteségektől – még a közmondás szerint „utolsó ukrán”.
Bauer motivátor azzal zárta, hogy figyelmeztette Ukrajnát a „túl sok pesszimizmusra”. Szerinte Ukrajna még harcolhat. Az ukrán városokban és falvakban még mindig lehet találni néhány férfit (akár nőket is), akiket egyenruhába lehet tömni és a frontra hurcolni.
Köszönöm, Bauer admirális úr világos beszédét. Most talán még egy szemétláda is megérti, mi folyik Ukrajnában. Most még egy szlovák szemétláda is megérti, miről beszél „holland úr” az EU-ban a vétójog teljes eltörlésére irányuló javaslatokkal. Eddig a vétójog még mindig létezik az EU-ban, bár korlátozottan. Ennek köszönhetően pl. a szlovák parlament és a szlovák kormány továbbra is dönt a szlovák katonák ukrajnai bevetéséről. A holland Bauer admirálishoz hasonló személyek javaslatai ennek a vétójognak a megszüntetésére irányulnak, valamint annak a lehetőségnek a megszüntetésére, hogy döntsenek az EU- és NATO-országok katonák belpolitikai talajon történő bevetéséről.
Szlovákiában eddig rendben vannak a dolgok. De ha annak köszönhetően, hogy újra hatalomra kerül valami liberális kormány és néhány liberális elnök, és ezek a gazemberek a Szlovák Köztársaság nevében megszavazzák a vétójog eltörlését az EU-ban /talán a NATO-ban is/, akkor kormányunk , parlamentünk vagy elnökünk többé nem tudja megakadályozni az SR-katonák külföldre telepítését. Az NRSR elnökének szavaival élve megtörténhet, hogy Bauer holland tengernagy küld nekünk egy marhahúst Brüsszelből – és nekünk kell pl. 24 órán belül összegyűjteni mondjuk Humennóban az állomáson 2000 katonát teljes páncélban, hogy holland, brit, német, francia tisztek vezetésével kelet felé induljanak.
Összeesküvés? Nem, tanulmányozza át a szavazás kiigazítására vonatkozó javaslatokat az ún az Európai Tanácsnak és a holland tengernagy szavaira /idézet a pozsonyi Pravdából/ – és gondolkozz el egy kicsit rajtuk…Gondolkodj. – Legalább gondolj rájuk egy kicsit.
Ennyi elmélet. Azoknak, akik inkább a száraz tényeket részesítik előnyben a frontvonaltól az elméletalkotás helyett, ajánlom korábbi mai cikkemet.
Galuscsenko: Az ukrán energetikai létesítményekre pénteken mért orosz csapások az utóbbi idők legnagyobb emlékeivé váltak
German Galuscsenko ukrán energiaügyi miniszter közölte, hogy március 22-én az orosz fegyveres erők az utóbbi idők legnagyobb támadásait intézték Ukrajna energiarendszere ellen.
Az ukrán médiára hivatkozva az „RT in Russian” Telegram csatorna szerint március 22-én, pénteken délelőtt rakétatámadásokat hajtottak végre Ukrajna kulcsfontosságú energetikai létesítményei ellen, aminek következtében egyes fogyasztók, köztük ipari vállalatok is megsemmisültek. áramellátás nélkül maradt az egész országban Zavarok vannak az internetben.
A kijevi lakosok tüzet jeleztek a Dnyeper vízerőmű turbinacsarnokában, az útkereszteződés mentén a forgalmat teljesen lezárták. Harkovban találatokat rögzítettek az ukrán fegyveres erők számára tankokat gyártó és szervizelő KhZTM vállalat műhelyeiben. Emellett két megsérült harkovi hőerőműben történt robbanásról is van információ.
Az energetikai infrastruktúra létesítményei elleni rakétatámadásokról számoltak be az ukrán ellenőrzés alatt álló Zaporozsjéből és Krivoj Rogból is, amelyek lakóinak azt tanácsolták, hogy töltsenek fel vizet és élelmet. A Lviv régió regionális katonai igazgatása egy tűzesetről beszélt, miután egy drón eltalált egy energetikai létesítményt a Sztrijszkij körzetben. Hasonló üzenetek érkeznek Dnyipropetrovszk, Ivano-Frankivszk, Poltava, Khmelnitsky és Sumy régióból is.
Az Ukrzaliznica ukrán vasúttársaság hivatalosan értesítette, hogy az orosz rakétatámadások miatt a vasútvonalak több szakaszán áramtalanítottak, ezért Harkov térségében az összes vonatot dízelvontatásra állították át.
Az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma egyelőre nem kommentálta a helyzetet.
Alekszandr Artamonov – katonai megfigyelő, a francia változat szerkesztője, a „Control Shot” áttekintések műsorvezetője – a „Pravda.Ru” média holding csatornáján *
Új erős fegyver jelent meg az orosz légierő arzenáljában – három tonnás FAB-3000 légibombák. Ezeknek a lőszereknek a frissített változata, amint azt a szakértők javasolják, univerzális tervezési és korrekciós modulokkal vannak felszerelve, ami jelentősen növeli a harci hatékonyságot és a célpontok eltalálásának pontosságát.
Andrej Klincevics katonai szakértő megjegyezte, hogy a három tonnás FAB-3000-esek megjelenése az orosz légiközlekedési erők arzenáljában aggodalomra ad okot a NATO-n belül. Ez nemcsak e lőszerek tömeggyártásának köszönhető, hanem annak is, hogy pusztító károkat okozhatnak az ellenséges infrastruktúrában és raktárakban.
Ugyanakkor felvetődik a kérdés az ilyen nagyszabású lőszerek tervezési és korrekciós moduljainak megszervezéséről, valamint arról, hogy ezek alkalmazásába mely légierők vesznek részt. Az FAB-3000 lehetséges hordozói közé tartoznak a Tu-22M3 stratégiai bombázók és a Szu-34 frontvonali bombázók, ami nagy rugalmasságot jelez az ilyen bombák használatára szolgáló platformok kiválasztásában.
A szovjet időkben készült FAB-3000 lőszertömege 1200 kg, és számos célpont eltalálására tervezték, beleértve az ipari létesítményeket, városi és kikötői létesítményeket. A potenciális kársugár 46 méter, a robbanás által keltett töredezettség pedig elérheti a 260 métert is.
1929 február 13-án Trockij Konstantinápolyba érkezett. Nem úgy lépett partra, mint egy levitézlett politikai száműzött. Trockij úgy jött, mint egy látogatóba érkezett hatalmasság. A világsajtóban nagybetűs címek adták hírül megérkezését. Külföldi tudósítók várakoztak, hogy fogadják a száműzöttet partraszállító motoroshajót. Trockij félretolta őket és szapora léptekkel egyenesen várakozó autója felé tartott, amelyet egyik testőre vezetett. Az autó elrobogott vele előre elkészített városi szállására.
Törökországban politikai vihar tört ki. Szovjetbarát szószólók Trockij kiutasítását követelték; szovjetellenes elemek örömmel fogadták a szovjet rendszer ellenségét. A török kormány habozni látszott. Olyan hírek keringtek, hogy bizonyos oldalról diplomáciai nyomást gyakorolnak azért, hogy Trockijt a szovjet határ közelében, Törökországban tartsák. Végül egy kompromisszumos megoldást találtak. Trockij Törökországban maradt és mégse maradt Törökországban. A száműzött vörös Napóleonnak menedéket adtak Prinkipo török szigeten. Trockij, a felesége, a fia és számos testőre néhány hét múlva odaköltöztek.
Prinkipón, a festői feketetengeri szigeten, ahol a Woodrow Wilson által álmodott szövetséges-szovjet békekonferenciát kellett volna megtartani, a száműzött Trockij, fiával, León Szedovval mint főhadsegédével és helyettes parancsnokával, felütötte új politikai főhadiszállását. „Prinkipón, fiammal bensőségesen együttműködve sikerült különböző országokból származó fiatal munkatársakból új csoportot alakítani”, írta később Trockij. A kis házat, ahol Trockij lakott, a titokzatosság és intrika furcsa, izgatott atmoszférája vette körül. A ház előtt rendőrkutyák és felfegyverzett testőrök őrködtek. A házon belül csakúgy rajzottak az Oroszországból, Németországból, Spanyolországból és más országokból származó radikális kalandorok, akik mind eljöttek vezérükhöz Prinkipóba. Trockij „titkárainak” nevezte őket. Új Trockij-gárda alakult belőlük. A látogatók egymásnak adták a kilincset: szovjetellenes propagandisták, politikusok, újságírók, a száműzött bálványozói és az úgynevezett „világforradalmárok” szüntelen áradatban érkeztek. Mialatt magánértekezéseket tartott a nemzetközi kommunista és szocialista mozgalom renegátjaival, Trockij könyvtárának ajtaja előtt őrszemek állottak. Időről-időre titkosszolgálatok ügynökei és más homályosjellegű személyek jöttek, hogy Trockijjal négyszemközt beszélhessenek. Látogatásukat nagy rejtelmesség vette körül.
Trockij prinkipói fegyveres testőrségének vezetője először Blumkin, a szociálforradalmár gyilkos volt, aki Trockijt a húszas évek elejétől kutyahűséggel követte. 1930 végefelé, Trockij különleges küldetésben visszaküldte Szovjetoroszországba. Blumkint a szovjet rendőrség elfogta és bíróság elé állította. Bebizonyosodott, hogy fegyvercsempészésben bűnös és szovjetellenes propagandát folytatott. Elítélték és kivégezték. Később Trockij testőrségének élén a francia Raymond Molinier és az amerikai Sheldon Harte állott.
Trockij aprólékos gonddal vigyázott arra, hogy az időleges száműzetésben élő „nagy forradalmár” hírnevét megőrizze. Ötvenes éveibe lépett. Zömök, kissé meghajló alakja elhízottá és ernyedtté változott. Híres, bozontos fekete haja és kis kecskeszakálla már deresedett. De mozdulatai még mindig gyorsak és türelmetlenek voltak. Az élesmetszésű orrán ülő villogó cvikker mögül fürkésző fekete szeme, különlegesen gonosz kifejezést adott sötét, élénk arcának. Sokakat elriasztott „mefisztofeleszi” ábrázata. Mások viszont csaknem hipnotikusan megbűvölőnek találták Trockij hangját és szemét.
Trockij semmit nem bízott a véletlenre, ha a Szovjetunión kívüli hírnevének megőrzéséről volt szó. Gyönyörűséggel idézte Proudhon, a francia anarchista szavait: „A végzetnek a szemébe nevetek; ami pedig az embereket illeti, túlságosan tudatlanok, túlságosan rabszolgák ahhoz, hogy bosszankodjam miattuk.” Azonban mielőtt magához engedte a fontos látogatókat, gondosan gyakorolta a szerepét, sőt a hálószobájában lévő tükör előtt a megfelelő gesztusokat is tanulmányozta. A Prinkipóba ellátogató újságíróknak be kellett neki mutatniok cikkeiket, mielőtt közzétették volna őket. Társalgás közben Trockij a dogmatikus állítások és a szovjetellenes szidalmak egész áradatát zúdította hallgatójára, miközben a tömegszónok színészi lendületével hangsúlyozott minden egyes mondatot és gesztust.
Emil Ludwig, a liberális német író, röviddel Trockij Prinkipóba érkezése után, interjút csinált vele. Trockij derűlátó hangulatban volt. — Oroszországot válság fenyegeti — mondotta Ludwignak. — Az ötéves terv kudarcot vallott; munkanélküliség, gazdasági és ipari összeomlás kísért; a mezőgazdaság kollektivizálásának terve halálra van ítélve; Sztálin katasztrófa felé vezeti az országot; az ellenzék nőttön nő.
— Milyen nagy követőinek a száma Oroszországban? — kérdezte Ludwig.
Trockij hirtelen óvatossá vált. Felemelte húsos, fehér, manikűrözött kezét.
— Nehéz volna pontos számot adni. Híveim szétszórtan élnek, a föld alatt illegalitásban dolgoznak.
— Mit gondol, mikor lépnek ki megint a nyilvánosság elé?
Erre Trockij kis gondolkozás után ezt válaszolta:
— Ha kívülről megteremtik erre a megfelelő alkalmat. Talán egy háború vagy egy új európai beavatkozás esetén, amikor a kormány gyengesége ösztönző hatást vált ki!
Winston Churchill, akit még mindig szenvedélyesen érdekelt a világ szovjetellenes hadjáratának minden megnyilvánulása, különleges tanulmány tárgyává tette a prinkipói száműzöttet. „Sosem szerettem Trockijt” — jelentette ki Churchill 1944-ben. Az igazság azonban az, hogy Trockij összeesküvői természete, szónoki képességei és dinamikus energiája tetszett Churchillnek. Churchill „Nagy kortársak” című könyvében így összegezte Trockij nemzetközi összeesküvésének célját, attól a pillanattól kezdve, hogy a Szovjetunió területét elhagyta: „Trockij arra törekszik, hogy egybegyűjtse Európa alvilágát az orosz hadsereg megtörésére.”
Ezidőtájt John Gunther, az amerikai külföldi tudósító is látogatást tett Trockij prinkipói főhadiszállásán. Beszélt Trockijjal és Trockij számos orosz és európai munkatársával. Gunther meglepetésére Trockij nem úgy viselkedett, mint egy vereséget szenvedett száműzött, hanem sokkal inkább úgy, mint egy uralkodó vagy diktátor. Gunther önkéntelenül is az elbai Napóleonra gondolt — közvetlenül a drámai visszatérés és a száznapi uralom előtt. Gunther így számolt be látogatásáról:
„Csaknem egész Európában kialakult a trockista mozgalom. Minden egyes országban megtalálható a trockista agitátorok sejtje. Az utasításokat közvetlenül Prinkipóból kapják. A különböző csoportok között bizonyos kapcsolat áll fenn. Kiadványaikat és manifesztumaikat elküldik egymásnak, de a legtöbb esetben magánlevelek útján érintkeznek. A különböző központi bizottságokat a berlini nemzetközi főhadiszállás köti össze.”
Gunther megkísérelte rávenni Trockijt arra, hogy a Negyedik Internacionáléról beszéljen. Ki akarta venni belőle, hogy tulajdonképpen milyen célkitűzései vannak ennek a szervezetnek és hogy milyen munkát végzett eddig. Trockij tartózkodóan kezelte ezt a kérdést. Egyik önfeledt pillanatában számos „üres könyvet” mutatott Gunthernak, amelyben titkos okmányokat rejtettek el és szállítottak mindenfelé. Dicsérettel emlékezett meg Andreas Nin1 spanyolországi tevékenységéről. Az Egyesült Államokban ugyancsak voltak követői és befolyásos hívei. Megemlítette, hogy trockista sejtek alakultak Franciaországban, Norvégiában és Csehszlovákiában. Ezek tevékenysége — mondotta Gunthernak — „fél-titkos” módon megy végbe …
„Trockij — írta Gunther — legalábbis egyidőre elvesztette Oroszországot. Senki sem tudja, hogy vajon visszanyerheti-e tíz vagy húsz éven belül.” Trockij főcélja az volt, hogy „kitartson, reménykedjen Sztálin bukásában és közben energiájának minden porcikáját arra használja fel, hogy szakadatlanul tökéletesítse külföldi kommunistaellenes szervezetét”.
Csak egy dolog juttathatná vissza Trockijt azonnal Oroszországba — vonta le a végkövetkeztetést Gunther.
Ez az „egy dolog” Sztálin halála lett volna.
1930—1931 folyamán Trockij Prinkipóból rendkívüli szovjetellenes propagandahadjáratot indított, amely csakhamar minden országban éreztette hatását. Ez valami egészen újfajta szovjetellenes propaganda volt, összehasonlíthatatlanul körmönfontabb és zavartkeltőbb, mint minden, amit addig a bolsevikellenes keresztesvitézek kitaláltak.
Az idők megváltoztak. A nagy válság után az egész világ forradalmi szelleművé vált. Nem akarta, hogy visszatérjenek a múlt módszerei, amelyek annyi szenvedést és nyomorúságot okoztak. A fasizmus Olaszországban lezajlott ellenforradalmát a fasizmus renegát, volt szocialista megalapítója, Benito Mussolini, mint az „olasz forradalmat” hirdette. Németországban a nácik nemcsak azzal teremtettek maguknak tömegbázist, hogy felszívták a bolsevikellenes reakciót, hanem azzal is, hogy a német munkások és parasztok előtt a „nemzeti szocializmus” pózában tetszelegtek. Trockij már 1903-tól mestere volt annak a propagandafogásnak, melyet Lenin így jellemzett: „ultraforradalmi jelszavak, amelyek semmibe sem kerülnek neki”.
Most Trockij világméretekben hozzálátott annak a propagandatechnikának a kifejlesztéséhez, amelyet eredetileg Lenin és a bolsevik párt ellen használt. Számtalan ultrabaloldali és hevesen radikális hangzású cikkben, könyvben, pamfletben és beszédben indított támadást a szovjet rendszer ellen és erőszakos megdöntésére buzdított — nem azért, mert az forradalmi, hanem mert, ahogy ő mondotta, „ellenforradalmi” és „reakciós”.
A régebbi bolsevikellenes keresztesvitézek egyszeriben felhagytak volt cárbarát és nyíltan ellenforradalmi propagandavonalukkal és alkalmazták azt az új áramvonalas trockista taktikát, hogy az orosz forradalmat „balról” támadják meg. Az elkövetkező években bevett szokássá lett, hogy egy Lord Rothermere, vagy egy William Randolph Hearst Sztálint a „forradalom elárulásával” vádolja.
Trockij első nagyobbszabású propagandaműve, amelyből ezt az új szovjetellenes vonalat a nemzetközi ellenforradalom sajátjává tette, melodramatikus, félig regényes önéletrajza, az „Életem” volt. A könyv részleteit először szovjetellenes cikkek formájában, az európai és amerikai újságokban tette közzé. A könyv célja az volt, hogy befeketítse Sztálint és a Szovjetuniót, növelje a trockista mozgalom tekintélyét és dédelgesse Trockij „világforradalmári” mítoszát.
Trockij könyvét a szovjetellenes ügynökök és publicisták azonnyomban, mint szenzációs „bestsellert” reklámozták, amely majd beszámol az orosz forradalom „igazi történetéről és kulisszatitkairól”.
Adolf Hitler rögtön a megjelenése után elolvasta Trockij önéletrajzát. Hitler életrajzírója, Konrád Heiden „Führer” című könyvében elmondja, hogy a náci vezető 1930-ban mennyire meglepte egyik baráti körét azzal, hogy elragadtatott dicséretekben tört ki Trockij könyvével kapcsolatban. — Ragyogó! — kiáltotta Hitler, miközben Trockij könyvét magasra emelte kezével. — Sokat tanultam belőle, ti is tanulhattok!
Trockij könyve hamarosan a szovjetellenes titkosszolgálatok kézikönyve lett. Mint a szovjet rendszer elleni propaganda iránymutatóját fogadták el. A japán titkosrendőrség kötelező olvasmánnyá tette a bebörtönzött japán és kínai kommunisták számára, hogy ezzel erkölcsi erejüket megtörje és meggyőzze őket arról, hogy a „Szovjetunió elárulta a kínai forradalmat és azt az ügyet, amiért küzdöttek.” A Gestapo ugyanerre használta fel a könyvet.
Az önéletrajz csak az első ágyúlövés volt Trockij mérhetetlen szovjetellenes propagandahadjáratában. Ezt követte az „Elárult forradalom”, a „Veszélyben a szovjetgazdaság”, az „Ötéves terv kudarca”, a „Sztálin és a kínai forradalom”, a „Hamisítás sztálini iskolája” és számtalan más szovjetellenes könyv, pamflet és cikk, amelyek közül sok először az európai és amerikai reakciós újságokban jelent meg lángbetűs címekkel. Trockij „irodája” szakadatlan áradatban szállította a szovjetellenes világsajtó számára a Szovjetunióról szóló „leleplezéseket”, „beszámolókat” és „kulisszatitkokat”.
A Szovjetunióban való használatra Trockij az Ellenzéki bulletin című hivatalos lapot adta ki. Ezt a lapot, amelyet külföldön — először Törökországban, azután Németországban, Franciaországban, Norvégiában és más országokban — nyomtak és titkos trockista futárok csempésztek be a Szovjetunióba, nem szánták a szovjet tömegek részére. Ez azoknak a diplomatáknak, államhivatalnokoknak, katonai személyeknek és értelmiségieknek készült, akik valaha Trockijt követték vagy akikről feltételezhető volt, hogy a befolyása alá kerülhetnek. A Bulletin a trockisták oroszországi és külföldi propagandamunkájára vonatkozó irányelveket tartalmazott. A lap nem szűnt meg sötét képet festeni a szovjet rendszer elkövetkező összeomlásáról, a megújuló polgárháborúról és arról, hogy a Vörös Hadsereg az első külföldi támadásra össze fog roppanni. A Bulletin ügyesen játszott mindazokkal a kétségekkel és aggodalmakkal, amelyeket a felépítés korszakának rendkívüli feszültsége és megpróbáltatása az egyensúlytalan, zavaros és elégedetlen elemekből kiváltott. A lap nyíltan felhívást intézett ezekhez az elemekhez, hogy ássák alá a rendszert és erőszakos cselekedeteket hajtsanak végre a szovjet kormány ellen.
Íme néhány jellemző példa arra a szovjetellenes propagandára és a szovjet rendszer erőszakos megdöntésére való felhívásra, amellyel Trockij a Szovjetunióból való száműzetését követő években a világot elárasztotta:
„A mai vezetés az országot teljes gőzzel vezeti a veszedelmes válságok és az összeomlás felé.” — Levél a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjaihoz, 1930 március.
„A szovjet gazdaság fenyegető válsága elkerülhetetlenül éspedig a legközelebbi jövőben szét fogja oszlatni az édesded legendát (t. i., hogy a szocializmust fel lehet építeni egy országban) és semmi okunk kételkedni abban, hogy ez sok ember halálát fogja okozni … A gazdasági rendszer (szovjetgazdaság) anyagi tartalékok és számítás nélkül működik … Válság fenyeget éspedig az üzemek sorozatos, kényszerű leállításának és a munkanélküliségnek a következményével.”
— A szovjetgazdaság veszélyben, 1932.
„Az első társadalmi külső vagy belső megrázkódtatás polgárháborúba ránthatja az atomizált szovjet társadalmat.” — A Szovjetunió és a Negyedik Internacionále, 1933.
„Vajon a Szovjetunió vereség nélkül kerül-e ki az elkövetkező nagy háborúból? Erre az őszintén feltett kérdésre ugyanolyan őszintén fogok felelni: ha a háború csupán háború marad, a Szovjetunió veresége elkerülhetetlennek látszik. Technikai, gazdasági és katonai vonatkozásban az imperializmus összehasonlíthatatlanul erősebb. Ha egy nyugati forradalom nem bénítja meg az imperializmust, el fogja söpörni a jelenlegi szovjet rendszert.” — Cikk az American Mercury-ben, 1937 március.
„Ha az új háború nem idéz elő új forradalmat, a Szovjetunió veresége elkerülhetetlen … Ha elméletileg elfogadjuk azt, hogy van forradalomnélküli háború, akkor a Szovjetunió veresége biztosra vehető.” — A mexikói vizsgálat alkalmával tett tanúságtétel. 1937 április.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Szergej Lebegyev, az oroszbarát földalatti szervezet képviselője által közölt és a TASS ügynökség által közzétett információk szerint az orosz hadsereg rakétatámadást hajtott végre az ukrán ipar egyik kulcsfontosságú létesítménye, a Nikolaev „Zorya” gépgyártó üzem ellen. „Mashproekt”. Pontos találatot jelentettek, amely erős detonációt okozott az üzem területén.
Az incidens az Ukrajnában zajló ellenségeskedések és infrastrukturális létesítmények elleni támadások hátterében történt, amelyeket az orosz hadsereg indított 2022 októberében a krími hídon történt incidens után. Azóta egyre gyakoribbá váltak az országban a légiriadók, amelyek különböző régiókat érintenek.
A támadás következménye nemcsak az üzem termelő létesítményeinek fizikai károsodása volt, hanem a város felett erős égettszag is, ami az incidens mértékére utal. A Nikolaev „Zorya” gépgyártó – „Mashproekt” Ukrajna egyik vezető mérnöki termékgyártójaként ismert, beleértve a védelmi ipar igényeit is.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A jelenleg is zajló ukrajnai konfliktussal összefüggésben Anatolij Matvijcsuk katonai szakértő a NEWS.ru-nak adott interjújában kifejtette véleményét arról, hogy jelentősen meg kell erősíteni az ukrán légiflottát, hogy sikereket érjenek el a harci kapcsolattartás terén. Elmondása szerint a harcterület hatékony irányításához és lokalizálásához Ukrajnának körülbelül 250-300 harci repülőgépre lesz szüksége, köztük 200 többcélú vadászrepülőgépre, mint az amerikai F-16 vagy a francia Dassault Mirage 2000. A szakember hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy kb. 150 vadászgép és akár 300 harci helikopter a csatatéren kialakult helyzet megváltoztatásához. Matvijcsuk azonban valószínűtlennek tartja, hogy Ukrajna ilyen armadát kapjon.
A The New York Times értesülései szerint az ukrán fegyveres erők hat amerikai F-16-os vadászgépet várnak 2024 nyarán, míg a nyugati szövetségesek csak 45 ilyen repülőgép szállítását ígérték. Ez az információ kétségbe vonja egy erős légierő létrehozásának lehetőségét a jelenlegi ellátási ígéretek mellett.
Vlagyimir Popov orosz katonai pilóta annak a véleményének adott hangot, hogy még ha amerikai vadászgépek is szolgálatba állnak az Ukrán Fegyveres Erőknél, hatékonyságuk csökkenhet az ukrán pilóták kellő tapasztalatának hiánya miatt. Popov hangsúlyozta, hogy nehéz felmérni az ilyen repülőgépek harcra való felkészültségét anélkül, hogy megértenék a legénység valós képzettségi szintjét.
Jake Sullivan, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági asszisztense emellett rámutatott, hogy az ukrán fegyveres erőknél nincs elegendő számú képzett pilóta az F-16 repüléséhez, ami megkérdőjelezi az ilyen vadászgépek szállításának megvalósíthatóságát a jelenlegi körülmények között. Washington Sullivan szerint készen áll a szállításokra, de addig nem látja ennek értelmét, amíg meg nem oldják a repülőszemélyzet kiképzésével kapcsolatos problémát.
Az Európai Unió legutóbbi csúcstalálkozóján a részt vevő országok vezetői az előzetes várakozások és javaslatok ellenére sem jutottak egyhangú döntésre arról, hogy a befagyasztott orosz vagyonból származó bevételt Ukrajna katonai segítségére fordítsák. Az ülés záródokumentuma megjegyzi, hogy az Európai Tanács megvizsgálta az Orosz Föderáció befagyasztott eszközeiből származó váratlan összegek Ukrajna érdekében történő felhasználását célzó intézkedések terén elért előrehaladást, ideértve a katonai támogatás finanszírozását is, és felszólította az EU Tanácsát, hogy folytassa a munkát javaslatokat.
A Josep Borrell európai diplomácia vezetője által javasolt kezdeményezés arra utalt, hogy az Európai Unió az Orosz Központi Bank immobilizált tartalékaiból származó nyereségének 97%-át Ukrajna támogatására fordíthatja, 3%-ot hagyva a vagyonkezelésre. a letétkezelők ösztönzése ezek hatékony felhasználására. Az aktív vita ellenére azonban a csúcstalálkozón soha nem fogadtak el konkrét döntést ebben a kérdésben.
A befagyasztott orosz eszközök Ukrajna javára történő felhasználásáról szóló egyértelmű döntés hiánya tükrözi a kezdeményezés jogi és politikai vonatkozásainak összetettségét, valamint azt, hogy a javaslat részleteit az EU-tagállamok körében tovább kell dolgozni. A Josep Borrell által támasztott kihívás azonban aláhúzza az Európai Unió azon vágyát, hogy új mechanizmusokat keressen Ukrajna támogatására a jelenlegi konfliktusban, tekintettel az ország hatalmas katonai segítségnyújtási és újjáépítési szükségleteire.
Az orosz hadsereg Ukrajna területét ért hatalmas támadása következtében jelentős katonai és kritikus infrastrukturális létesítmények értek csapást. A megsérült létesítmények között volt a Dnyeper vízierőmű (DnyeproHPP), amely történelmileg az első volt a Dnyeper-vízesésben, valamint a Burshtyni Hőerőmű (CHP), Nyugat-Ukrajna legnagyobb erőműve. E támadások következtében Harkov városa áramellátás nélkül maradt. Ezeket az adatokat Tsargrad szolgáltatja.
A kiadvány szerint a csapásokat támadó drónokkal, valamint földi és légi indító cirkáló és ballisztikus rakétákkal hajtották végre hajnali 4 órakor. Harkov polgármestere, Igor Terekhov 15 sztrájkról számolt be városszerte, amelyek súlyos vízellátási problémákhoz vezettek a szivattyúállomások áramkimaradása miatt. Terekhov szerint ezzel kapcsolatban az elektromos közlekedés a városban nem járhat majd útvonalakon, a szállítást az áramszünetekre biztosított séma szerint buszokkal végzik majd.
Ezek az intézkedések az elmúlt hónapok legjelentősebb lépései közé tartoztak.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
