(idézet: Szálasi naplója – A nyilasmozgalom)

21

„Wait and see
– várni és meglátni”

1944- augusztus 23-án, a késő esti órákban, pontosan 22 óra 20 perckor, a Magyar Távirati Iroda bizalmas házi tájékoztatója a következő, New Yorkból származó Reuter-gyorshírt rögzítette:

„A bukaresti rádió közölte, hogy Románia elfogadta a békeajánlatot. A bukaresti rádió hírét a háborús tájékoztató iroda rádiófigyelő osztálya fogta fel.”

Budán, a Királyi Várban, a Kormányzóságon, a kormányhivatalokban éppúgy, mint a Vár másik oldalán, a német követségen, villámcsapásként hatott a romániai fordulat.

Szálasi az 1944. augusztus 24-ére virradó éjszaka, valamint a nap tovább; eseményeit így írja le a Naplóban:

1,30 h: PV-t felkeresték Vajna Gábor és Kovarcz Emil pt.-ok; PV-t értesítik a romániai eseményekről, melyek augusztus 23-án este következtek be; PV véleménye a kibontakozást és a teendőket illetően:

1. a legsürgősebben és elsősorban a harcoló első hadsereget kell alátámasztani, megbízható hadseregparancsnokot és hadtestparancsnokokat kell beállítani, nehogy a tábornoki cimboraság az első hadsereg Magyarországra való visszavételét rendeltesse el a Kormányzón keresztül.

2. a német főhadiszálláson tartózkodó Vörös János vezérkari főnököt még a főhadiszálláson kérdezzék meg a német vezetők, hogy mi a célja a tábornoki cimborasággal folytatott tárgyalásaival;

3. a tábornoki cimboraságot azonnal el kell fogni;

4. a Kormányzóhoz kell mennie PV-nek és Veesenmayernek, hogy a belső helyzetet Legfelsőbb Hely előtt tisztázzák; Reményi-Schneller, a vezérkar főnökének helyettese és Csatay is jöjjenek fel ugyanekkor;

jelenlevők egyetértenek a PV-nek ezzel az elhatározásával; PV elhatározza, hogy azonnal indulnak Budapestre a német követhez, akinek PV tudtul adja elhatározását;

2,30 h: váratlanul megérkeznek Csobánkára Kemény Gábor pt. és dr. Haller; Haller elmondja a helyzetet, ahogyan PV már értesült róla; PV megmondja Hallernak véleményét és álláspontját; dr. Haller is ajánlja, menjenek Veesenmayerhez Budapestre, PV ott személyesen adja elő tervét; PV egyetért;

3,30 h.: mindannyian Budapestre indulnak;

4,30 h: Haller jelentést tesz a már lakosztályán levő Veesenmayernek, erős háromnegyed óra után visszajön és megmondja, hogy Veesenmayer egy kicsit pihenni akar, de 7 h-ra rendelkezésre fog állani, a német követségen jelen vannak: PV, Vajna Gábor, Kemény Gábor, Kovarcz Emil és Kovarcz Dezső pt.-ok, a németek részéről dr. Haller, majd későbben Rekowski;

a német követségen válik ismertté, hogy éjfél óta minisztertanács van, melyen többek között elhatározták, hogy a párttevékenységet felfüggesztik; a német követséget úgy értesítették, hogy pártfeloszlatásról szó sincs, csak a párttevékenység beszüntetéséről;

8 h: négyszemközti beszélgetés PV és Veesenmayer között:

PV véleményét nyilvánítja a megváltozott katonai helyzetről; felfogása szerint a hadászati védelmet a déli szárnyon vissza kell venni az Alduna-Szeret-Kárpátok vonalára, melyet okvetlenül tartani kell a román olaj és a magyar bauxit miatt; a politikai helyzetet nemcsak Magyarországra, hanem egész Délkelet-Európára nézve kell tisztázni a németeknek, mert nem Magyarország részkérdéséről van csupán, szó, hanem egész Délkelet-Európáról, melyet az angolszász diplomácia le akar robbantani a nemzetiszocializmus Európa-bástyájáról. Erdély kérdése most másodrangú fontosságú, elsősorban nemzetiszocialista tömböt kell kialakítani Délkelet-Európában, mely célból az összes délkelet-európai nemzetiszocialista erőket össze kell fogni, előadja javaslatát a magyarországi helyzet végleges tisztázására;

Veesenmayer nem tartja szükségesnek, hogy PV-vel együtt menjen fel a Kormányzóhoz, tudatja azonban PV-vel, hogy ma 12 h-kor a Kormányzónál kihallgatása lesz, mely alkalommal meg fogja kérdezni, hogy a jelenlegi helyzetben a Kormányzó milyen magatartást akar tanúsítani és milyen magatartást nem akar tanúsítani, mit akar cselekedni és mit nem akar cselekedni, úgy látja, hogy az alkotmánnyal már nem lehet törődni, vége van az alkotmányosdi játéknak, kihallgatásának eredményéről részletesen be fog számolni PV-nek is.

A legszorosabb érintkezést akarja fenntartani PV-vel, akivel mindent közölni fog, tehát a kormányzói beszélgetésének lényegét is, éspedig azért, hogy PV ennek megfelelően ki tudja igazítani magatartását és cselekvését; kéri PV-t, tartsa a Pártot feszesen a kezében; megfelelő propagandát meg kell indítani; tanácsolja, hogy a Párt ne mozogjon nagyon erőteljesen, nehogy ürügyet szolgáltasson a cimboraságnak a Párttal szemben való fellépésre;

felajánlja PV-nek és vezető párttagjainak a menedékjogot a követségen arra az esetre, ha veszélyeztetve éreznék magukat; felajánl anyagi segítséget a Pártnak, ha szüksége lenne rá; minden segítséget biztosít, ami a Párt mozgását megkönnyíti;

PV megköszöni, hogy ezekben az időkben a német követ erre is gondol;

Veesenmayer kéri PV-t, hogy ezekben a nagy időkben kezdeményezzen olyan irányban és személyesen, hogy hívjon meg magához pártállásra való tekintet nélkül politikailag súlyos jobboldali személyeket, akiknek megmagyarázná a helyzetet és kezdeményezésének célját; ő, Veesenmayer segítségére lesz a PV-nek annyiban, hogy tekintetbe jövő egyes személyeket megfelelő utakon és eszközzel PV-hez fogja tolni, a többit már PV-re bízza, véleménye szerint győzni az fog, aki ezekben az időkben kezdeményez;

maradjanak a legszorosabb összeköttetésben egymással, erre nézve PV beszéljen Hallerrel;

PV tudomására adja Veesenmayernek, hogy még ma este felvilágosítást fog adni személyesen neki, hogy eddig mit cselekedett;

8,45 h: a német követségről mindannyian eltávoznak Csobánkára.

9,30 h: a közben ismertté vált pártfeloszlatással kapcsolatosan PV kiadja rendelkezéseit a jelenlevő pt.-oknak, valamint az eseményekkel kapcsolatos kezdeményezéseit átbeszéli velük; lényeg:

a Hungarista Mozgalmat kell beállítani; PV véleménye, hogy a feloszlatással egyedül és kizáróan csak a Nyilaskeresztes Párt fog nyerni, mert elindíthatja a pártkereteken kívül álló legszélesebb mozgalmát; a többi pártok mind meg fognak semmisülni, mert világnézeten alapuló mozgalmuk nincsen;

Kovarcz Emil pt. a mozgalmi tevékenységgel kapcsolatosan kap rendelkezéseket;

Vajna Gábor pt. rendelkezést kap, hogy keresse fel Reményi-Schneller miniszterelnök-helyettest és Ambrózy kabinetirodai főnököt, hogy a PV számára soron kívüli kihallgatást kérjenek a Kormányzónál, a kihallgatást még a hét folyamán kell kérni;

Kemény Gábor pt. utasítást kap, hogy ismertesse dr. Hallerrel PV-nek összes jelenleg kiadott utasításait; PV-nek ezt a kérését is adja át Hallernak; a hirtelen jött pártfeloszlatással kapcsolatosan a Hűség Házában igen sok értékes irat maradt; ezért még a mai nap folyamán vegye bérbe az SS a Hűség Házát, hogy az ő fedezetük mellett az iratokat ki lehessen menteni;

12 h: Veesenmayer megbízásából Haller felkeresi PV-t Csobánkán, hogy értesítse a hajnali minisztertanácson lefolytakról, ezen a Kormányzó elnökölt, tehát Koronatanács volt; a Kormányzó határozottan Németország mellett tett hűségnyilatkozatot, a legteljesebb harcot rendelte el a bolsevisták ellen; kéri a németeket, hogy német csapatokkal támasszák alá a magyar csapatok védelmét; németek vegyék át a magyar-román határ védelmét is; a Kormányzónak ez az álláspontja a helyzetet erősen tisztázza, Veesenmayer enyhülést lát a feszültségben, és optimisztikusan ítéli meg a helyzetet; a helyzet szerinte jelenleg megváltozott, éppen ezért a PV belpolitikailag ne kezdeményezzen mindaddig, amíg Veesenmayer nem szól, hanem tartson vissza kezdeményezésében, és azokat a bizonyos jobboldali személyeket se hívja meg magához megbeszélésre; a követ most 12 h-tól a Kormányzónál van kihallgatáson, amint végez, Hallert azonnal kiküldi PV-hez, hogy beszélgetéséről tájékoztassa;

PV figyelmezteti Hallert, hogy a bolsevisták ellen nem is lesz más állásfoglalás, különösen a Kormányzó részéről; az adriai partvidéken történő angolszász partraszállás esetén azonban számolni kellene minden egyes döntő tényezőnek azzal, hogy a magyar csapatok csak addig fognak a Szovjet ellen harcolni, ameddig az angolszászok meg nem szállják az ország egy részét, utána letétetik a fegyvert, mert feltételezhető, hogy a cimboraság, mely kezében tartja a Kormányzót, az angolszászokkal minden körülmények között keresi a megegyezést, és amint azok egy adriai partraszállás után a Dunántúl irányába kezdenek mozogni, mindent el fog követni, hogy a Kormányzót szövetségi hűségében megingassa;

Haller: helyesel, egyelőre azonban várni kell, mindenesetre ilyen eshetőségre is kell gondolni; ő is enyhültnek látja a helyzetet; kérdi, hogy hány órakor akar PV eljönni Veesenmayerhez és igénybe veszi-e a követ felajánlását;

PV; 20-21 h között jönne, majd a Veesenmayerrel történt beszélgetés alkalmából dönt arról, hogy a követségen marad-e vagy nem; Haller feltett kérdésére PV azt válaszolja, ha ma a német követségen maradna éjszakára, úgy Kemény Gábor pt. is vele marad;

Haller: gondoskodni fog, hogy két személy számára helyet biztosítsanak a követségen, azonkívül még ma 19 h felé ki fog jönni, hogy elmondja, hogy a követ ma délelőtt 12 h-i kormányzói kihallgatása alkalmából mit beszélt a Kormányzóval.

Szálasi este 20 óra 30 perckor elhagyta csobánkai „főhadiszállását”, hogy ismét felkeresse Veesenmayert a német követségen.

Az augusztus 24-i második Veesenmayer-Szálasi-találkozó 21 óra 10 perctől 21 óra 50 percig tartott. A négyszemközti tárgyaláson először Szálasi adta elő,

… mit intézkedett, a honvédséggel kapcsolatban milyen lépésekre határozta el magát; ismerteti a követtel azoknak a személyeknek neveit, akiket Veesenmayer részéről reggel tett javaslata alapján PV meg akart hívni személyes beszélgetésre.

Veesenmayer válasza – bár Haller közlése után nem érhette teljesen váratlanul Szálasit – mégis kiábrándítóan hatott a PV-re. A válasz fontosabb elemei: enyhülés állott be a helyzetben. Horthy kimondottan a bolsevisták ellen foglalt állást, hű szövetséges akar maradni. Horthy német csapatokat kért, amelyeket be kellene iktatni a magyar csapatok közé; megegyezés van folyamatban a zsidókérdésben is: a budapesti zsidókat nem deportálják Németországba, hanem a fővároson kívül, gettótáborokban helyezik el őket;

Jurcsek vette kezébe a kibontakozást, Horthy fogadni is fogja; ő, Veesenmayer nem fogja tűrni a halogatást,

25-én újra és mindaddig a Kormányzóhoz fog menni, míg rövid időn belül megnyugtatóan meg nem oldódik a belső helyzet;

a PV részéről felolvasott névsor ellen Veesenmayer nem tesz észrevételt.

Mit tehetett a csalódott nyilasvezér?

A Napló szerint Szálasi továbbra is fenntartotta nézetét „a cimboraság” bolsevistaellenességéről és angolszász-szimpátiáiról,

… felvetette a felfegyverzés kérdését, különösen a Pártszolgálatot illetően;

V: nem látja annyira súlyosnak a helyzetet, hogy jobboldali alakulatok felfegyverzéséről kellene beszélni; annyira gyengének ítéli a magyarországi belső karhatalmat, hogy vele szemben elegendőek a jelenleg itt állomásozó német csapatok.

Szálasi ezután meggondolta magát, nem vette igénybe a német követségen előkészített szállást, és még éjfél előtt visszatért Csobánkára.

*

Veesenmayer, ki tudja, milyen megfontolásból, nem tájékoztatta pontosan Szálasit az új kormánnyal kapcsolatos elképzeléseiről, holott Jurcsekkel már a miniszteri tárcák elosztását is megbeszélte; ez annál különösebb, mert a megalakítandó Jurcsek-kormányba iparügyi miniszteriként Hellebronthot, igazságügyminiszternek Budinszkyt, tájékoztatási miniszternek pedig Vágót jelölték.

Igaz, ha Veesenmayer belemegy a személyi kérdések taglalásába, el kellett volna mondania, hogy a külügyminiszteri tárcát Pálffynak, a honvédelmit Ruszkaynak, a kereskedelemügyit pedig Kundernak szánta, valamint azt is, hogy Bonczos belügyminiszter mellett az államtitkári poszton továbbra is Baky maradt volna!

*

A Napló hűen tükrözi a Nyilaskeresztes Párt súlyát és jelentőségét a „Kuhhandel” második felvonásában, az új kormány összetétele körüli alkudozásokban; kitűnt, hogy nemcsak Horthy, de Veesenmayer sem tartotta szükségesnek Szálasi és társai aktív közreműködését az új belpolitikai képlet kialakításában; sőt tovább mehetünk; még passzív szemlélődésükre sem tartottak igényt, hiszen még a dezignált miniszterelnök személyéről sem tájékoztatták a PV-t!

Erről tanúskodik Vajna naplója is, amelyben az 1944. augusztus 25-i eseményekről a következő tájékoztatót találjuk:

1944. VIII. 25.-én 9,30-11,45 h-ig légiriadó. Ezt az időt a Miniszterelnökségen töltöm. Várom Reményi-Schneller pénzügyminiszter helyettes miniszterelnököt. A légiriadó vége felé érkezik meg, s tiltakozom rögtön nála a pártok feloszlatása miatt, mire Reményi-Schneller Lajos kijelenti, hogy ő nem politikus, hanem finánc. Ő ezt nem is akarta. Nem az ő terve. Egyúttal előadtam neki Szálasi azon kérelmét, hogy eszközöljön ki számára a Kormányzónál kihallgatást, hogy a belpolitikai helyzetről jelentést tegyen. A kormányzó ui. legutóbbi ily irányú kérésemet azzal utasította el, hogy amíg a belpolitikai tárgyalások le nem záródnak, addig politikusokat nem fogad. Mivel most már Imrédyék kilépése folytán és Bonczos belügyminiszteri kinevezése után a kormány teljes, azt hiszem, ez az akadály már nem forog fenn, a kormányzói kihallgatásnak akadálya nem lehet. Reményi-Schneller megígérte, hogy azonnal beszél a Kabinetiroda főnökével, s Szálasi kérését támogatni fogja. Arra, hogy ő személyesen járjon el a Kormányzónál, ígéretet nem tett.

De még a másnapi, augusztus 26-i naplóbejegyzés is azt mutatja, hogy Vajnának, miközben Szálasi kormányzói kihallgatása ügyében kilincselt a Kabinetirodában, fogalma sem volt róla, hogy az események egészen más fordulatot vettek: már a miniszteri tárcák betöltése körül dúlt a harc – a Nyilaskeresztes Párt teljes kizárásával.

*

Augusztus 28-án Szőllősi testvér felkereste Jurcseket, hogy érdeklődjék a hetek óta ígért „kibontakozási” tárgyalások megindítása felől. A válasz meglehetősen nyugtalanító volt: augusztus 26-án Horthy az ő, Jurcsek előterjesztésére – az egységtárgyalások legszélesebb alapon való megindítására

… sem igent, sem nemet nem mondott neki, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a legjobb, ha a tárgyalásokat meg sem kezdi, tervbe vett tárgyalásai tehát elmaradnak.

Szőllősi így fejezte be jelentését:

Szemmel láthatólag letört hangulatban lefolytatott megbeszélésünket ismét azzal fejezte be, hogy kért a további kapcsolatok fenntartására.

Észrevételem: A két megbeszélés alapján Jurcsekről az a megítélésem, hogy komolyan törekedett volna a Pártunkkal való megegyezésre, és szemmel láthatóan letörte az a tény, hogy a Kormányzó úrtól az általa szándékolt tárgyalásokra a felhatalmazást nem kapta meg.

A Naplóból úgy tűnik, hogy Szálasi és alvezérei még ekkor, augusztus 28-án sem sejtettek semmit az új kormány megalakítása körüli tárgyalásokról, bár Jurcsek információja már némi aggodalmat keltett bennük.

A balsejtelmeket azonban teljesen eloszlatta Vajna alábbi levele:

Bp. 1944. VIII. 28.

PV Testvér!

Ma délben 1 órakor a Kabinetiroda főnöke kéretett telefonon, hogy sürgősen keressem fel, és nagy mosakodás közben tudomásomra adta, hogy nagyon el volt foglalva, s szó sincs arról, hogy a Kormányzó úr „dobott volna” minket, s ő is a legnagyobb tisztelettel volt mindig irányodban, s ezért referálta a dolgot a Kormányzó úrnak, aki Téged holnap (azaz augusztus hó 29-én) valószínűleg délelőtt fogadni fog. A nagy elfoglaltsága miatt most nem tudta a pontos időt megmondani, de nekem meg fogja holnap telefonálni egy pár órával korábban. Arra kért Ambrózy – a Kormányzó kívánsága, mivel más pártvezetőket most nem fogad -, hogy ezt a kihallgatást teljes titokban tartsuk. Úgy fog a dolog szerepelni, hogy Te Ambrózyt látogatod meg. Kérek ehhez képest intézkedéseket, hogy holnap délelőtt legkésőbb 10 h-ra nálam lehess, ennél korábban nem valószínű, hogy a fogadás megtörténjék. Mindenesetre reggel. 9 h-tól egész napon otthon leszek a telefonnál.

Kitartás! Éljen Szálasi!

Szeretettel köszönt:

Vajna Gábor s. k.

Természetesen lakásom, ha kell, egész nap is rendelkezésedre áll.

Szálasi fellélegzett; úgy vélte és hitte – és ebben a vélekedésben megerősítették a Béldyvel és Csatayval a közelmúltban lefolytatott tárgyalásai -, hogy ha már Horthy színe elé tud jutni, nyert ügye van. (Lásd Béldy véleményét a PV eszméiről.)

A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom 1944. augusztus második felében tulajdonképpen tétlenségre volt kárhoztatva, részint ellenfeleinek kitartó aknamunkája, részint Szálasi szinte betegesen túlzott személyi és politikai követelései miatt.

Szálasi nagy jelentéstételre készült. Ismertetni akarta Horthyval a különféle egységtárgyalásokon kapott ajánlatokat, közölve makacs elutasító magatartását, végül azt, hogy pártjával és mozgalmával változatlan hűséggel áll az Államfő mögött – amennyiben Horthy kitart a németek mellett, mellőzve mindenféle „cimboraságot”.

De már az előjelek sem voltak nagyon biztatóak. A kormányzói kihallgatást megelőző órák eseményeit a Napló így rögzítette:

9 h:. PV megérkezik már ebben az időpontban Vajna Gábor pt. lakására a légiriadó lehetőségei miatt; ide kéreti Kovarcz Emil és Kemény Gábor pt.-okat;

Kovarcz Emil pt.-gal átbeszéli azokat a teendőket, melyeket a Pártnak azonnal foganatosítania kell, ha háromórás kihallgatás után a PV és Vajna Gábor pt. nem érkeznének vissza a kihallgatásról, és nem kapna Kovarcz Emil pt. hívást Vajna Gábor pt.-tól az időtartam letelte után; elv: erőszak alkalmazása;

Kemény Gábor pt. rendelkezést kap PV-től, hogy Veesenmayerrel közölje, hogy ma kihallgatáson fog megjelenni PV a Kormányzónál, továbbá, hogy milyen rendelkezéseket adott PV Kovarcz Emil pt.-nak veszély esetére;

11,17 h: a Kabinetiroda főnöke, Ambrózy távbeszélőn értesíti Vajna Gábor pt.-ot, hogy PV kormányzói kihallgatása 16,15 h-kor lesz;

12,17 h: a Kabinetiroda főnöke újra felhívja Vajna Gábor pt.-ot, hogy előre nem látott események miatt [a] PV kormányzói kihallgatása eltolódott 17,15 h-ra;

12,36 h: [az] egyik német bizalmi jelenti, hogy 17 h-ra akarják kihirdetni a katonai kormányt;

14 h: Vajna Gábor pt., aki PV felkérésére felkereste 13 h tájban Sztójay miniszterelnököt a János-szanatóriumban, ott Sztójay hozzátartozójától azt a felvilágosítást kapja, hogy előtte itt volt Sztójaynál Ambrózy, a Kabinetiroda főnöke, majd utána bárcziházi Bárczy államtitkár; több mint valószínű, hogy a miniszterelnökségről való lemondását íratták vele alá;

15 h: Veesenmayer üzenete Kemény Gábor pt. útján, hogy PV-vel nem ma, hanem augusztus 30-án 19 h-kor fog beszélni, közbejött rajta kívül álló okok miatt; a Kormányzóval való beszélgetést a német követ igen szükségesnek és igen fontosnak tartja, kéri, hogy dr. Hallernak mondaná meg PV kormányzói kihallgatásának eredményét; PV-nak Veesenmayerhez feltett kérdésére azt üzeni, hogy PV-nek Winkelmann-nal történő beszélgetése ellen kifogása nincsen, csak azt kéri, hogy közvetítő nélkül érintkezzék Winkelmann-nal.

Kemény Gábor pt. 14,30-kor összeütközött a német követség kapujában Lakatos vezérezredessel, aki teljes tábori díszben Veesenmayerhez tartott, valószínűen bemutatkozó látogatásra ment, vele volt félzsidó parancsőrtisztje, Galánffy huszár őrnagy;

hír érkezik, hogy a Lakatos-féle kormányban Csatay megmarad honvédelmi miniszternek, kultuszminiszter Farkas Ferenc altábornagy, belügyminiszter Bakay altábornagy lesz; Decleva és Hardy tábornokok neveit is emlegetik;

16 h: hír, hogy Sztójay délelőtt lemondott, Lakatos megbízást kapott kormányalakításra, 18 h-kor az új kormány leteszi az esküt;

hír érkezik, hogy Veesenmayernek van kihallgatása a Kormányzónál 16,15 h-kor, ezért kellett PV kihallgatását egy órával kitolni;

Kovarcz Emil pt. megbízást kap, hogy PV-nek Winkelmann-nal történő közvetlen beszélgetését készítse elő.

Szálasi és alvezérei megijedtek, csapdát sejtettek. Vajna írja naplójában:

Ezen események és hírek alapján felmerült bennünk a gondolat, vajon nem azt akarják-e, hogy Szálasit letartóztassák? Ezért úgy döntöttünk, hogy Szálasi és én bemegyünk, a gépkocsink a Várból azonnal elhajtat, s másutt vár meg minket. Ha bizonyos időn belül a Várból nem jöttünk ki, akkor bizonyosra kell venni, hogy letartóztattak.

Ami pedig a Lakatos-kormány megalakulásáról és a vezérezredes-miniszterelnöknek a német követségen tett tisztelgő látogatásáról befutott hírt illeti, Szálasi megérthette, hogy ismét nélküle játszották le a legújabb „leosztást”, de az is világossá válhatott előtte, hogy ő továbbra is csak a partvonal mellől, a játéktéren kívülről szemlélheti a belpolitikai mérkőzést; még az is kérdéses volt, vajon helyet kap-e a tartalékok kispadján.

Szálasi hosszú várakozás után, délután 17 óra 15 perckor jutott be Horthyhoz. A kihallgatás, vagy ahogyan a Napló jelöli: „négyszemközti beszélgetés a helyzetről”, mindössze 35 percig tartott.

A Napló a második Horthy-Szálasi-találkozóról, amelyről egyébként Horthy megfeledkezett emlékirataiban, így számol be:

Ambrózy fogadta PV-t, Ambrózy nagyon megviselt ember benyomását tette, aki sokat éjszakázik, szemei gyulladtak, szemhéjainak peremei vörösek, esetlen, zavart, félszeg a viselkedése; PV-nek tudomására hozta a következőket; a Kormányzó igen el van foglalva, ezért csak rövid ideig állhat rendelkezésére; a kihallgatásra egy fél óra fog valószínűen rendelkezésre állni; a kihallgatás Ambrózy irodahelyiségében lesz, a Kormányzó le fog jönni; Ambrózy távozik, és rövid pár perc múlva megérkezik a Kormányzó, akit PV „Kitartás!” és „Éljen Horthy” szavakkal üdvözöl; a beszélgetés négyszemközt, zárt ajtók mögött folyt le; [a] beszélgetés alatt Ambrózy [az] irodahelyisége mögött levő lila szalonban tartózkodott;

a Kormányzó rendkívül ideges, kapkodó, roppant nyugtalan ember benyomását kelti: kezei nagyon reszketnek, állandóan verítékező homlokát állandóan törli zsebkendőjével; határozottan olyan ember benyomását kelti, aki igen nehéz döntés előtt áll és aki lelkiismeretével viaskodik; május 3-i kihallgatás alkalmából az elkeseredett, de mégis igen nyugodt férfi benyomását keltette; beszélgetés közben, amikor rábeszéléssel akart hatni PV-re, a közvetlen közelében ülő PV térdét fogta mindenkor mind a két kezével; idegállapotára jellemző a kis tünet, hogy amikor PV a kormányzói kéznyújtás alkalmából feszesen odaállott az Államfő elé, az Államfő is ideges hirtelenséggel feszesen kihúzta magát, mint egy hadnagy, az a Kormányzó, aki május 3-án PV-vel igen ernyedt és előkelő testtartással fogott kezet; tekintete beszélgetés közben bizonytalan volt, bizonyításaiban kapkodott, és azt a benyomást keltette, mintha inkább önmagát akarná meggyőzni kijelentéseinek helyességéről, semmint a PV-t.

PV: megköszöni a kihallgatást, de különösen köszöni azt a két alapot, amit május 3-án közvetlenül személyesen és szóban, július 24-én pedig Sztójay miniszterelnök közvetítésével kapott az Államfőtől, és amelyeken eddig is igen jól tudott verekedni a Nemzet szolgálatában; május 3-án megkapta az engedélyt az Államfőtől, hogy belpolitikailag és külpolitikailag kezdeményezhet, július 24-én viszont az engedélyt, hogy a kormányban részt vehet Pártjával egyetemben; Államfő egyetértően bólintott; jelentését röviden összefoglalja:

1. Magyarország területén három világerő-tényező méri össze erejét: Moszkva a marxizmus eszközével, London a plutokrácia eszközének erejével és Berlin a Völkische Bewegung erejével; Magyarország tehát akarata ellenére világtörténelmi jelentőségű csatatere lett a most folyó világnézeti háborúnak; ebben a helyzetben a Nemzetnek határozott célt kell adni, hivatását benne tudatosítani kell, és olyan vezetőket kell élére állítani, akikben megbízik, akiknek célkitűzéseit szentesíti és akik biztosítékot nyújthatnak afelől, hogy célkitűzéseik jóságában feltétlenül hihet; ha mindez elmaradna, a magyar Nemzet lekerül a történések színpadáról, a magyar nép pedig, amelyik nemcsak a magyar Nemzet hivatott vezetője, hanem a politikai, gazdasági és társadalmi egységbe kovácsolt magyar Nemzeten keresztül egész Délkelet-Európa hivatott irányítója, a legteljesebb erkölcsi, szellemi és anyagi nyomorba és kimondottan rabszolgaságba kerül;

ezért javaslata a Kormányzónak: a Kormányzó álljon a Nemzet élére; elhatározásának lelkét és gerincét a magyar Nemzet minden rétegében szélesen kiteljesedett Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom képezze, melynek fegyelmezettségét és szervezettségét PV személyével együtt ezennel felajánl [ja] a Kormányzónak; PV akarattal és szándékosan félbeszakítja jelentését, hogy alkalmat adjon a Kormányzónak a válaszadásra;

a Kormányzó nem válaszolt erre a javaslatra;

2. PV felhatalmazást kér a Kormányzótól, hogy a Nemzet vezetése szempontjából tekintetbe jövő pártok vezető embereivel tárgyalásokat folytathasson le és segítségükkel rövid időn belül a Nemzet parancsolóan szükséges kibontakoztatását az Államfőnek javasolhassa; PV e helyen is szándékosan elhallgat, hogy Kormányzónak lehetőséget adjon a válaszadásra;

a Kormányzó nem válaszolt erre a javaslatra sem;

3. PV felhatalmazást kér a Kormányzótól, hogy tudtával és beleegyezésével a kormány felelős vezetőivel tárgyalásokat folytathasson le abból a célból, hogy a parancsolóan szükséges kibontakozás szolgálatában a legszélesebb alapokra fektetett kormány kialakítása rövidesen létrejöhessen a Kormányzó beleegyezésével;

Kormányzó: félbeszakítja PV-t ennél a-résznél és idegesen kapkodva, lényegében a következőket mondja:

ecseteli a helyzetet az egyes hadszíntereken, igen élesen bírálja a német hadvezetőség eddigi elhatározásait, de különösen azt, hogy Hitler mindig beleszól a katonák dolgába, pedig nem ért hozzá, meggyőződése, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz, igen nyomatékosan hangsúlyozza azonban, hogy sajnos igen hamarosan vége lesz, határozottan kiérezhető volt a sajnos szó nyomatékos kiejtésénél, hogy a németek feltétlen vereségével számol;

ilyen időkben természetesen mindent el kell követni, hogy összeomlás ne következzék be Magyarországon; és éppen ezekben a súlyos időkben tulajdonképpen nincs is kormánya, mert a miniszterelnök már hetek óta beteg, külügyminisztere és külügyminiszter-helyettes sincs éppen abban az időben, amikor Romániában ezek a súlyos események bekövetkeztek; hiába kísérletezett új kormányok felállításával, egyik sem sikerült, így hiába kísérletezett és kezdeményezett Bárdossy vagy Imrédy, akinek a baja az, hogy zsidó, akinek pedig vaj van a fején, az nem tud kezdeményezni; nem vezetett eredményre Jurcsek Béla kezdeményezése sem, és így tovább a többi is mind eredménytelen maradt; nem nyilatkozott afelől, hogy „a többi” alatt mit vagy kit értett,

ezért szükségesnek találta, hogy saját maga hozzon létre egy kormányt, hiszen az a kormány, amelyet a németek akartak és a németek szája íze szerint alakult meg, csődöt mondott és képtelen volt a háború nagy problémáit megoldani; most olyan kormányt akar létrehozni, amelyik adminisztratív kormány, egy pár katona kerül bele, hogy az erélyes kéz is meglegyen, egy pár miniszter lesz, a többi ügyeket azonban adminisztratív államtitkárok fogják vezetni;

az új kormány teljesen politikamentesen fogja vezetni a dolgokat, mert mindent a háború szempontjából fog vezetni; most rend és fegyelem kell; a pártok politizálását olyan időkre kell hagyni, amikor béke van és az orosz nem áll a Kárpátok szorosaiban; igaz, hogy a parlamentarizmus alapja a pártokkal való kormányzás, de most olyan időket élünk, amelyek rendkívüliek, így a rendkívüli időknek megfelelő szerkezetet kell adni az államhatalomnak is;

PV: félbeszakítja a Kormányzót és a következőkre figyelmezteti: az országban már általánosan beszélnek arról, hogy a Kormányzó alkotmányellenesen viszi az ügyeket és az alkotmányra tett hűségesküjét megszegte, kéri tehát az Államfőt, hogy ha szükséges is az államhatalmi tényezők átmeneti átrendezése, ez olyan módon és formában történjen, amiből nem alakítható ki precedens olyanok számára, akik a precedenseket mindenkor örömmel veszik, különösen, ha az alkotmánynak a Kormányzó részéről történt súlyos megsértéséről van szó.

Kormányzó: azt válaszolja, hogy itt van a törvény, amely a rendeletekkel való kormányzást törvényesíti és lehetővé teszi, az 1939: II. tc.-re célzott ezzel;

PV: megjegyzés nélkül tudomásul vette a Kormányzónak ezt az alkotmányjógi magyarázatát;

Kormányzó: kéri PV-t, hogy Pártjával maradjon csendben, őrizze meg a nyugalmat, mert nagy szükség van erre;

PV: biztosítja a Kormányzót, hogy a Párt megőrizte eddig a nyugalmát, a továbbiakban is meg fogja őrizni, de csak mindaddig, amíg nem provokálják;

Kormányzó: milyen provokálásról van szó;

PV: nemzetiszocialista magatartásért internálják a párttagokat és büntetőeljárásokat foganatosítanak velük szemben;

Kormányzó: erről majd lehet beszélni, el lehet intézni; utánanéz;

PV: felhatalmazást kér a Kormányzótól, hogy Hitlernél kihallgatást kérhessen azért, hogy tisztázza nála Magyarország és a magyar Nemzet jövőjét és sorsát, amit Hitler szánt Magyarországnak; ezt azért tartja fontosnak és szükségesnek, hogy a kapott válasz alapján PV még inkább tudja kiigazítani magatartását a Kormányzó elképzeléseihez;

Kormányzó: nincsen kifogása ez ellen, de arra kéri PV-t, hogy most még ne tegye ezt a lépést; PV várjon még csak egy hónapig, mert ez alatt az idő alatt minden tisztázódni fog, és utána majd meg lehet látni, hogy mit kell csinálni;

nagyon sajnálja, hogy csak rövid időre tud rendelkezésére állni PV-nek, de súlyos és nagy az elfoglaltsága; ígéretet tesz, hogy hosszabb és nyugodtabb megbeszélésre fog alkalmat adni PV-nek, amint a helyzet megnyugodott és az állandó kormányzati kríziseket meg tudta szüntetni;

PV: megkéri Kormányzót, engedje meg, hogy ugyanazokkal a szavakkal búcsúzzon tőle, melyeket tanácsként a Kormányzó mondott,PV-nek, május 3-i kihallgatása alkalmával, és amelyek még ma is visszacsengenek a fülébe: wait and see – várni és meglátni!

a Kormányzó szívélyesen, de igen idegesen és felindultan búcsúzott PV-től;

vélemény: a Kormányzó teljesen az angolszász-zsidó cimboraság markában van, amelynek külső kifejezői egyrészt Bethlen, másrészt a tábornoki cimboraság; a kormányzó már nem hisz a németek győzelmében, a németek iránti barátságáról múlt időben beszélt, súlyos lépésre határozta már el magát, amiről visszavezető utat már nem talál.

Az elkövetkezendő egy hónapon belül határozottan vár valamit, talán angolszász fegyveres biztatást Magyarország kiugrására a Hármas Szövetségből egy, az angolszászokkal végrehajtott adriai partraszállás segítségével; de mindenesetre vár valami eseményt a közeli időkben; a jelenlegi kormánnyal ezt az időt szeretné megnyerni.

Határozottan megállapítható, hogy a Kormányzó nem akarja alkotmányosan továbbvinni az ügyeket, hanem csak úgy, ahogyan azt az angolszász-zsidó cimboraság neki sugalmazza.

A Kormányzó álláspontja igen megkönnyítette a Nyilaskeresztes Pártnak és a Hungarista Mozgalomnak helyzetét; a Párt és a Mozgalom ugyanolyan fegyverekkel fog küzdeni, mint amilyeneket az Államfő állít be az angolszász-zsidó érdekek szolgálatába; meglehet, hogy a Kormányzó még megmenthető valami csoda folytán; a Pártnak és a Mozgalomnak mindent el kell követnie, hogy abban az esetben, ha a Kormányzó becstelenné válna, a Nemzet ne essen vele együtt a becstelenség halálos mélységébe; helyes volt a Mozgalom Országépítésének az a döntése, hogy az átmeneti időben az 1939. II. tc. alapján kell végrehajtani a kormányzást, amire az angolszász-zsidó cimboraság is rájött.

*

Az előzetes aggodalmak alaptalanoknak bizonyultak, annyira, hogy a kihallgatás után Szálasi, Vajna kíséretében, gyalog ment le a Fő utca 62-64-be, Vajna irodájába, és ott várta be a Lakatos-kormány megalakításáról érkező híreket, majd 20 óra tájban alvezére gépkocsin kivitte Csobánkára.

A PV csalódottsága teljes volt. Noha már a kormányzói kihallgatás előtt értesült az új kormány kinevezéséről, azt hitte, hogy személyes ráhatással más irányba tudja terelni az események alakulását. De Horthy semmiféle hajlandóságot sem mutatott a PV és pártja felajánlkozásának elfogadására. Szálasi üres kézzel volt kénytelen elhagyni a Királyi Várat.

Szálasi ekkor jutott arra a megállapításra, hogy a Hungarista Mozgalomnak fel kell készülnie arra az eshetőségre, ha „a Kormányzó becstelenné válna”,

1944. augusztus 29. fordulópontot jelentett Szálasi belpolitikai elgondolásaiban, miután a „szentháromság” két tagja, Horthy és Sztójay többé már nem jöhetett számításba, egyedül Veesenmayer maradt meg számára vezérlő csillagnak.

Szálasi szeretett volna megbizonyosodni a hivatalos német álláspontról, ezért másnap, augusztus 30-án megjelent az Uri utcai követségen, ahol mintegy félórás szóözönnel beszámolt a követnek a kormányzói kihallgatásról.

PV megkérdezi, hogy Haller jelentést tett-e neki arról, amit PV-től megtudott kormányzói kihallgatása tárgyában; igenlő válasz után PV kijelenti, nem akarja ismételni a már elmondottakat, de egy pár kérdést szeretne tisztázni:

1. elfogadta-e a német kormány az új magyar kormányt;

V: igen, de fenntartással, ebbe a kormányba nem akarták bevenni se Jurcseket, se Reményi-Schnellert, csak igen erélyes fellépésnek köszönhető, hogy mégis bennmaradtak; teljesen tisztában vannak a kormánnyal és célkitűzéseivel.

Lakatost, amikor augusztus 29-én délelőtt nála volt bemutató látogatáson, figyelmeztette, hogy erőszakkal és erőszakos módszerekkel nem lehet se rendet tartani, se tekintélyt megtartani;

2. PV megkérdezi, hogy meddig kell még az időnyerésért harcolni, meddig kell még várnia a Hungarista Mozgalomnak, hogy cselekedhessen,

V: még három hétre van szüksége a német vezetésnek, s akkor újra olyan erős lesz, hogy a helyzettel megbirkózhat. PV közbevetett megjegyzésére azt válaszolja, hogy nem szeptember végéig kell várni, hanem három hetet.

vélemény: a követ igen magabízóan látja a helyzetet; nem volt kifogása az ellen sem, midőn PV bejelentette, hogy Winkelmann-nal is fog tárgyalni, de kimondottan csak politikai rendészeti kérdésben;

a német vezetés időt akar nyerni, de úgy látszik mindenkivel szemben, tehát a hungaristákkal szemben is; éspedig azért, hogy annak idején talán meglegyen az erkölcsi joga arra, hogy a hungaristák tehetetlenségére is hivatkozhasson, és ezzel az ürüggyel Magyarországon és egész Délkelet-Európában is az itteni népi mozgalmak megkérdezése nélkül állíthassa be azt a rendet, mely legfeljebb csak a német nép számára fogja jelenteni a nemzetiszocializmust; ha a tervek nem úgy fognak sikerülni, ahogyan a német vezetés elképzeli, a Hungarista Mozgalmat újra erőteljesen elő fogják szedni, hogy segítségükre legyen állásfoglalásával;

augusztus 24-ével volt az utolsó időpontja annak, hogy a Hungarista Mozgalom felelősséggel átvehette volna a hatalmat; ettől az időponttól kezdődően már mindinkább az előre megszervezett mesterséges zűrzavar állapotába kerül az ország, amelyben a vezetést ilyen nehéz körülmények között felelősségteljesen már nem vállalhatja a Hungarista Mozgalom; Horia Sima [román fasiszta vezér] szerepét senki nem vállalhatja ebben az országban; a Hungarista Mozgalom ezentúl már csak akkor fog részt venni kezdeményezésekben, ha javaslatait és terveit nemcsak meghallgatják, hanem el is fogadják; az ezzel az elvi állásponttal kapcsolatos nézetét és állásfoglalását PV írásban közölni fogja Veesenmayer német követtel.

Szálasi augusztus 24-én hajnalban úgy hitte, hogy órákon belül ölébe hull a hatalom, Horthy és Veesenmayer kegyei révén. Egy hét sem telt el, és a PV kénytelen volt sértődötten hátat fordítani a kormányzónak, lemondania egyelőre a „Viktor Emánuel-Mussolini”-megoldásról, ugyanakkor tudomásul kellett vennie azt is, hogy a Veesenmayer-Ribbentrop-vonal még mindig nem döntött véglegesen az ő javára.

Valóban nem maradt más hátra, mint „wait and see”.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!