80 éve – az albán partizánok felszabadították az országot

1

A tudományos világnézet

A marxizmus-leninizmus következetesen objektív tudományos világnézet!
A dialektikus és történelmi materializmus a marxizmus-leninizmus filozófiai alapja!
A tudományos megismerés célja az anyagi valóság feltérképezése.

A következetesen objektív tudományos világnézet a világról alkotott képet a következetesen objektív tudományos módszer eredményeire alapozza és felhasználja a civilizáció értékeit. A következetesen objektív tudományos módszer lényege, hogy a jelenségeket, a világot úgy magyarázza meg, hogy az megfeleljen az objektív valóságnak, a tapasztalatnak, így a tudományos módszer célja a világ objektív megismerése! Ez az emberiség számára létfontosságú, ha emberré akar válni!

A következetesen objektív tudományos módszer eredményeit a valóságnak igazolnia kell!

Ez nem könnyű, mert az ember, az ember-állat az szubjektív lény, így alapvetően ösztönösen, az állatvilágból örökölt képességeivel, alapvetően az állati létének megfelelően érzékeli vizsgálja a valóságot, annak ellenére, hogy gondolkodni is képes. Az ember-állat létének ugyanaz a célja, mint a többi élőlényé, egyszerűen csak élni, létezni akar.

De ehhez a létfeltételeit a többi élőlénytől eltérően a képzelőképességgel támogatott gondolkodásával a tapasztalat, a tudomány eredményeinek felhasználásával elvontan, a szerszámkészítéssel, a társadalmi munkamegosztással kollektív formában, képes megteremteni.

„képzelőerő, képzelőereje Szellemi alkotóképesség; az elme gondolatokat teremtő képessége, amellyel egy ember addig még nem létező gondolatokat, elképzeléseket, helyzeteket hoz létre kitalált dolgok vagy a múlt tapasztalatainak felhasználásával.”

„ösztön: Embernek, állatnak az a veleszületett készsége, mely közvetlen indíték hatására az egyén, ill. a faj fenntartása érdekében a tudattól független, célszerű magatartásra sarkall, és amely az embernél az akarat s az értelem szabályozása alatt áll.”

„szubjektív: A személyestől függő (dolog), amely nem a tárgyi körülményekben rejlik, hanem rajtunk állónak tekintjük, tőlünk függő körülményekből ered. Egy cél elérése valójában a szubjektív elhatározástól függ. – szubjektív: alanyi, egyéni, személyes, sajátos”

A világról a tudatban tükröződő kép, az érzékszervekkel és a gondolkodással kialakuló szubjektív világkép és az objektív valóság igen gyakran eltér egymástól. Az objektív valóság a tapasztalat és a tudomány szerint azonban az emberi szubjektumoktól függetlenül létezik, amit eredményesen csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet megismerni. Ez a célja a következetesen objektív tudományos módszernek! Erre alapul a marxizmus-leninizmus tudományos világnézete!

Az objektív valóság az érzékszerveken keresztül tükröződik a tudatban, az ez alapján a gondolkodással kialakuló szubjektív kép alapvetően, meghatározóan függ a tapasztalattól, a társadalmi környezet hatásaitól, a tanultságtól, az erkölcstől, a világnézettől, stb., ami végül is a dialektikus materializmussal az objektív valósághoz közelít vagy az idealizmus képzeletvilágába süllyedve eltávolodik tőle.

„Világnézetnek nevezzük a világ legáltalánosabb, legátfogóbb értelmezését. Ez állhat objektív tudományos ismeretből, annak különböző értelmezéséből, a tudománnyal ellenkező nézetekből, és állhat egyáltalán nem objektív, azaz szubjektív véleményekből, életszemléletből, értékrendből. Világnézetnek nevezhető tehát a tudományok átfogó rendszere önmagában, vagy egy bizonyos értelmezésben, egy politikai ideológia, egy filozófiai iskola nézetei, és egy hitrendszer, vallás is, vagy ezeknek keveréke. Az értékrendet bizonyos esetben a világnézetbe bele veszik, bizonyos esetben nem.”

Az idealizmus és a materializmus világnézetének hatása a jelenségek magyarázatára

Az ember-állat a képzeletére támaszkodva képes az észlelt valóságot, a világegyetem, az anyag, az élővilág, az ember létével kapcsolatban felmerülő kérdéseket a gondolkodásával a valóságnak megfelelően megmagyarázni, de képes akár „logikusan” is szinte bármit kitalálni, aminek nem kell feltétlenül megegyeznie a valósággal, sőt a valóságnak ellent is mondhat.

Azonban, ha a képzelet elrugaszkodik a valóságtól, lazul az objektivitáshoz való következetes ragaszkodás, akkor a magyarázat hamissá, torzzá válhat és ha azzá válik, akkor elvezet az idealizmus kitalált virtuális, a valóságban nem létező, nem igazolható, nem bizonyítható, sőt a bizonyítást nem is igénylő, nem is tűrő világába.

Az idealizmus lényege, hogy a megfigyelt jelenségekre, a világegyetem, az élővilág, az ember, a társadalom jellemzőire alapvetően a képzelet által kitalált a magyarázatot ad, aminek azonban nem kell feltétlenül következetesen megfelelnie az objektív valóságnak, sőt.

Azonban a képzelet nagyon is fontos, mert sok az ismeretlen, amire nincs még megfelelő magyarázat, ezzel azonban körültekintően kell bánni, nem szabad az ismert tényektől nagyon elrugaszkodni és a valóságban ellenőrizni kell az állításokat. A dialektikus materializmus tudománya erre törekszik, az idealizmus azonban végül is megmarad a képzelet világában, így tudománytalan módszerrel alakul ki a világnézete. Mert csak azaz állítás tudományos, ami bizonyíthatóan a valóságban létezik, a tudomány eredményei alapján következtethető vagy megvalósítható.

A materializmus a tudományos módszer alapján megismert, érzékelt, az objektív valóságból nyert ismereteiből alkotja meg a magyarázatait, a világképét, aminek azonban meg kell egyeznie a valósággal, csak így lehet következetesen objektív tudományos.

Az idealizmussal többé-kevésbé logikus, de nem a következetesen objektív tudományos gondolkodással, a hiszékenységre, a felületességre alapozott elmélettel egészen addig lehet eljutni, hogy a képzelet szülte képnek a valóságnak megfelelő bizonyítására már nincs is szükség, azt egyszerűen csak el kell hinni, sőt másként nem is lehet azt elfogadni.

Az idealizmus lényege, módszere, az hogy a valóságban nem kell objektíven léteznie, működnie a kitalált, a spekulált valaminek, nem is kell azt feltétlenül következetesen az objektív valóságnak megfelelően bizonyítani sem, elég a képzelet által a kitalált valamit a hiszékenységre támaszkodva valósnak állítani. Ehhez viszont elkerülhetetlen a tudatlanságra, a tudománytalanságra, a következetlenségre, a vak hitre alapuló hiszékenység.

A szubjektumtól függetlenül létező világ megismerésének módszere

Az ember-állat érzékszervei, sőt a gondolkodása is az evolúcióval az életben maradása, a léte érdekében fejlődött ki, alapvetően az életben maradáshoz szükséges szubjektív érzékelő, gondolkodó képességgel, így a tudatban megjelenő kép gyakran az objektív valóságnak csak a torz, a hamis tükörképe.

A szubjektív érzékelésen alapuló magyarázat gyakran nem felel meg az objektív valóságnak. Az ember a gondolkodásával azonban mégis képes a szubjektíven érzékelt világ valóságos, a tapasztalatokon alapuló, a tudományos módszerrel történő objektív megismerésére is.

Az ember a világ megismeréséhez szükség szerint kiegészíti képességeit, érzékszerveit, felfedezi a természet, a társadalom törvényeit, képes a tudományos módszerrel megvizsgálni azt, hogy valójában milyen a világ. Ehhez a szubjektív képzelgés azonban nem elég, mert ellentmondhat a valóságnak, az idealizmusnak azonban ez már elég, mert a képzeletben minden lehetséges, azonban a valóság az olyan amilyen és nem a képzelettől függ.

Csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehetséges az egyéntől függő, a szubjektíven érzékelt és magyarázott, a tudatban így tükröződő képet az objektíven létező valóságtól szétválasztani. Az objektíven létező világot csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet a valóságnak megfelelően megérteni.

A tudományos módszer következesen az objektív valóság megfigyelésével jut a tényekhez, az ez alapján ismert törvényszerűségeket használja fel, csak ezt szabad használnia, az ebből készített hipotéziseit, következtetéseit, magyarázatait a valóságban azonban mindig szigorúan ellenőrzi kell.

Tudományosan csak az fogadható el létezőnek, valós igaz állításnak, ami a valóságban igazolhatóan, bizonyíthatóan megtalálható vagy megvalósítható. A spekulációval, a tudományos következtetéssel, a hipotézissel előre jelzett állításokat végül is a gyakorlatban ellenőrizni kell -, bár ez nem mindig megvalósítható, sőt sok olyan van amit a valóságban közvetlenül nem lehet ellenőrizni. Így nem lehet közvetlenül ellenőrizni például azt, hogy az anyag keletkezet vagy mindörökké létezik, a világ térbeli és időbeli végtelenségét, a csillagok belsejét, stb..

Bizalom a tapasztalt vagy észlelt jelenségekkel szemben

Azonban a szubjektíven megfigyelt, tapasztalt vagy észlelt jelenséget is valósnak kell elfogadni akkor is, ha nincs rá magyarázat, még nem alkotható róla tudományos értékű hipotézis sem (bár gyakran ez megkülönböztethetetlen a képzelgéstől, a hazugságtól, a szélhámosságtól, a tévedéstől). Így kell elfogadni, de törekedni kell a tények objektív megismerésére, a tudományos módszerrel a megfejtésére, addig azonban ez még is csak szubjektív vélemény. Képzelődni, fantáziálni az ilyenről elfogadható, de azt csak ezen a szinten szabad kezelni. Valójában ez idealizmus, ami azonban előre viheti a valóság megfejtését.

Az állítások elfogadására, a következetesen objektív tudományos értékű magyarázatra nem elegendő csak a gondolkodás, csak a spekuláció, csak a képzelgés, csak a hit, pláne a hiszékenység. Elkerülhetetlenül szükséges a tények, a bizonyítékok tudományos módszer szerinti vizsgálat is. Csak így fogadható el egy állítás, csak így készíthető tudományosan értékelhető magyarázat, hipotézis, ami végül is lehet hamis, de lehet igaz is.

Az új ismeretekkel a tudományos módszernek is fejlődnie kell és fejlődik is, mint ahogy az objektív valóság megismerése is új kihívásokkal jár, úgy az objektív tudományos megismerés módszere is. Mivel az objektív valóságot csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet megfejteni ezért minden más alapon készült világkép eleve téves módszerrel alkotja meg világnézetét, ami így alapvetően tudománytalan hamis.

A mindennapi életben felmerülő állítások bizonyítása hasonlatos a tudományos módszerhez, bár lényegesen leegyszerűsített formában. Az állításoknak tényszerűnek kell lennie, hogy igaznak elfogadható legyen, a valóságnak igazolnia kell.

Az állítások elfogadása alapvetően a bizalomra alapozott, bizalom a bizonyítható tudományos vagy a tényekre alapozott állítások elfogadására vagy csak a hiszékenység, amit nem kell és nem is lehet bizonyítani. Így létezik a tudományos hit és a hiszékenység az állítások elfogadására.

A tudományos módszer főpróbája az, hogy a jelenségre adott magyarázatnak ellenőrizhetően egyeznie kell a valósággal, ami azonban a mindennapi gyakorlatban is igaz. Az elmélet próbája a gyakorlat. Azonban a tudományos módszer alapján sem lehet mindig tökéletesen megfelelő magyarázatot adni, de ezt úgy kell elfogadni ahogy van, amennyire sikerült a tudományos módszerrel megismerni, azonban az ismeretlen objektív magyarázatára semmikép sem elég a képzelet. A részben megfejtett jelenséget tovább kell vizsgálni a tudományos módszerrel, de addig úgy kell elfogadni, felhasználni eredményeit, amennyire az a valóságnak megfelel.

„A valóság a tudatunktól függetlenül létező dolgok összessége: minden, ami létezik; tágabb értelemben pedig minden, ami valaha létezett és minden, ami jelenleg is létezik. A valóság alapvető jellemzője az, hogy anyagi, tárgyilagos, vagyis független a megfigyelőtől, annak helyzetétől, mozgási állapotától és az eszközöktől, amiket a valóság megfigyelésére a megfigyelő használ, valamint független a megfigyelő ismereteitől, értékítéletétől, nézeteitől is. A valóság megtapasztalásának vannak korlátai, de a megismerésére tehetünk erőfeszítéseket. A tudományos megismerés célja az anyagi valóság feltérképezése. Ám tudjuk, tévedhetünk, vannak ismérvek/kritériumai a valós észlelésnek, amikor nem tévedünk. A kvantummechanika felismerte Heisenberg elvét A tárgyak valósak, ha ugyanazzal a világgal lépnek kölcsönhatásba, abban a világban részesednek, amelyben mi élünk.”

„A világ egységes, mert összes jelenségei a mozgásban levő anyag különböző formái. … A mozgásforma az állapotváltozásnak egy meghatározott típusa, amely az egymással összefüggő törvények egy bizonyos csoportjának van alárendelve, és az anyagi tárgyaknak többé vagy kevésbé széles osztályára vagy különböző osztályaira jellemző, ha ezeknek az osztályoknak különbségeik ellenére vannak lényeges közös vonásaik. … Bármilyen anyagi objektumot veszünk szemügyre, mindig rendelkezik kiterjedéssel … a tér a mozgásban levő anyag objektíve valóságos létezési formája.” – A marxista filozófia alapjai

„Világnézet: a környező világról alkotott nézetek, fogalmak és képzetek rendszere. A világnézet a szó tágabb értelmében magában foglalja az ember környező világra vonatkozó nézeteinek összességét: a filozófiai, a társadalmi-politikai, az etikai, esztétikai, természettudományos és egyéb nézeteit. Szorosabb értelemben minden világnézet alapvető részét a filozófiai kérdések alkotják. A világnézet legfőbb kérdése a filozófiai alapkérdése. Ennek eldöntésétől függően különböztethető meg a világnézet két alapvető válfaja, a materialista és az idealista világnézet. A világnézet társadalmi létet tükrözi vissza, és az emberi tudásnak az adott történelmi korszakban elért színvonalától, valamint a társadalmi rendszertől függ. Az osztálytársadalomban a világnézet osztály jellegű: rendszerint a hatalmon levő osztály világnézete az uralkodó. A világnézetnek nagy gyakorlati jelentősége van: meghatározza az emberek viszonyát a környező valósághoz, és vezérfonal a cselekvés számára. A természet és a társadalom objektív törvényeit feltáró és a haladó erők érdekeit kifejező tudományos világnézet előmozdítja a társadalmi haladást. A reakciós, tudományellenes világnézet az önmagukat túlélt osztályokat szolgálja, gátolja a társadalmi haladást, a kizsákmányoló osztályok érdekeit védi és elvonja a dolgozókat attól, hogy harcoljanak felszabadulásukért. Következetesen tudományos kommunista világnézet a marxizmus-leninizmus, amelynek filozófiai alapja és elidegeníthetetlen része a dialektikus és a történelmi materializmus. Kifejezi a proletariátus és valamennyi dolgozó érdekeit, amelyek egybeesnek a társadalmi fejlődés objektív törvényeivel.” – Marxista fogalomlexikon

„objektív: a reális tárgyakra, sajátosságokra és viszonyokra vonatkoztatva azt fejezi ki, hogy ezek a tudaton kívül, a tudattól, a szubjektumtól függetlenül léteznek; a képzetek és fogalmak, ítéletek és következtetések viszonylatában ismereteinknek az emberi tudattól független forrására, anyagi alapjára, tartalmára utal.” – Filozófiai kislexikon

„Objektív Valóság: az egész anyagi világ a maga teljességében, valamennyi formájában és megnyilvánulásában. Az objektív valóság fogalma viszonylagos. A szubjektumhoz viszonyítva az objektív valóság mindaz, ami a tudaton kívül létezik és tudatban visszatükröződik. De a szubjektum, tudatával együtt, maga is objektív valóság más emberekhez viszonyítva. A világra vonatkozó egyéni szemlélettől elvonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy az objektív valóság megegyezik a realitással általában. A realitás magában foglalja a különböző anyagi objektumokat, ezek tulajdonságait, a teret, az időt, a mozgást, a törvényeket, a különböző társadalmi jelenségeket, a termelési viszonyokat, az államot, a művészetet stb. Mindez tükröződik az emberi tudatban, de attól függetlenül létezik. Ebből azonban nem következik, hogy az objektív valóság fogalma szélesebb, mint az anyag fogalma. Ilyen elképzelés csak abban az esetben keletkezhet, ha az anyagot elszakítják sokféle megjelenési formájától és tulajdonságától, amelyek nélkül nem létezik. A mozgás, a tér, az idő, az élet stb. – mindezek az anyag sokféle és különböző fejlettségű formáinak sajátosságainak, kölcsönhatásainak megnyilvánulásai, amelyek összességükben alkotják a világot mint egészet, vagyis az objektív valóságot.” – Marxista fogalomlexikon

„Igazság: a valóság helyes, hű gondolati tükrözése, ami végső soron a gyakorlat kritériumával ellenőrizhető. Az igazság mint jellemző sajátosság, a gondolatokra vonatkozik, nem pedig magukra a dolgokra és nyelvi kifejezésük eszközeire. A marxizmus adta először következetesen materialista megalapozását az igazság fogalmának, s mutatott rá tanulmányozásának új, dialektikus vonatkozásaira. (Objektív igazság, Abszolút és viszonylagos igazság, Az igazság konkrétsága, Az igazság kritériuma).” – Marxista fogalomlexikon

„Objektív igazság: filozófiai kategória az emberi ismeret azon tartalmának jelölésére, amely független a szubjektum akaratától és óhajaitól. Az igazságot a visszatükrözött objektumtartalma határozza meg. Az objektív igazság mint elméleti kategória, a szubjektív idealizmus igazságkoncepciói ellen irányul, amelyek szerint az igazságot az ember alkotja, és az emberek közötti megegyezés eredménye.” – Marxista fogalomlexikon

„gondolkodás: az emberi megismerés legmagasabb foka, az objektív valóság lényegi tulajdonságai, összefüggései és viszonyai eszmei visszatükrözésének a folyamata. A gondolkodás túllépi a közvetlen-érzéki megismerés határait, a valóság bonyolultan közvetett tükrözése; olyan sajátosságainak, folyamatainak a megismerését teszi lehetővé, amelyeket érzékszerveivel nem foghat fel az ember. A gondolkodás a gyakorlati tapasztalati adatok, valamint a megelőző gondolkodási tevékenység termékeiként már kialakult ismeretek, fogalmak aktív egymásra vonatkoztatása a lényeg feltárása céljából.” – Filozófiai kislexikon

„tudat: az objektív világ visszatükrözése az emberi agyban; az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre jellemző funkciója, melynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külvilágban levő tárgyak, folyamatok objektív tulajdonságait és kapcsolatait (tehát az objektív valóság szubjektív képe) s ennek következtében gondolatilag megkonstruálja a cselekvést, megoldja az ember s a társadalmi és természeti valóság kölcsönös kapcsolatának szabályozását és önkontrollját.” – Filozófiai kislexikon

„A tudat a filozófiában és a pszichológiában az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre és állatokra jellemző funkciója, amelynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külső tárgyak tulajdonságait és kapcsolatait, megtervezi a cselekvést és következtet annak majdani eredményére. Képes valamely fokig világosan észlelni a saját létünkkel kapcsolatos jelenségeket. … A dialektikus materializmus a tudatot az anyagi lét fejlődése eredményének, és annak visszatükröződésének tekinti. A tudat eszerint az objektív világ visszatükrözése az emberi agyban. Ez az agy legmagasabb rendű funkciója, ami csak az emberi szervezetben fordul elő. Lényege, hogy a visszatükrözés célszerű formában történik, az így kapott kép megfelel a külvilágban lévő tárgyak és jelenségek objektív formáinak és kapcsolatainak. A tudat ezen az alapon megalapozza a cselekvést, megoldja az ember, valamint az őt körülvevő természeti és társadalmi valóság közötti kapcsolatok szabályozását.”

„A tükrözéselmélet a marxista filozófiában a dialektikus materialista ismeretelmélet alapja. Tárgya a visszatükröző tevékenység valamennyi formájának, természettudományos alapjainak, az emberi tudat létrejöttének, fejlődésének és fiziológiai mechanizmusainak vizsgálata. … A marxista ismeretelmélet szerint az emberi tudat visszatükröző tevékenysége aktív kölcsönhatásos folyamat a szubjektum és az objektum között, amely folyamat egyszerre tárgyi és eszmei jellegű. Tárgyi jellegű, mivel mindig van természeti vagy társadalmi objektuma. Eszmei jellegű, mivel a visszatükrözés tartalma mindig valamilyen általánosított formában, absztrakt fogalmak, ítéletek formájában tudatosodik.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!