Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
Dmitrij Novikov Leningrád-Szentpéterváron: Tanulja meg a kollektív harcot, erősítse a szakszervezeteket, védje meg a munkavállalókat szolidaritásban!
2024-10-04 21:35 Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának
sajtószolgálata
Három forradalom városában Dmitrij Novikov, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökhelyettese találkozót tartott a párt- és szakszervezeti tanfolyamok hallgatóival, és bemutatta az okleveleket a befejezett tanulmányok eredményei alapján.
Leningrád-Szentpéterváron az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának városi bizottsága alapján az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának Politikai Tanulmányok Központjának munkája részeként szervezett következő hatodik, tanfolyam hallgatóit képezték.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja és az ITUWA szakszervezet közös projektje 2022-ben kezdte meg munkáját. Kiderült, hogy nagy a kereslet, és szükséges eszköznek bizonyult a szakszervezeti és pártaktivisták képzéséhez, akik a munkavállalók jogainak védelmére szentelték magukat.
A párt és a szakszervezeti tanfolyamok diákjai között különböző régiók vannak – Vladivostoktól Kalinyingrádig, különböző iparágak és vállalkozások, különböző szakszervezeti szervezetek, különböző korú aktivisták. Egyesültek egy közös, fontos ügyért – együtt tanulni, építeni és fejleszteni a szakszervezeti szervezeteket.
A tanfolyamok megnyitásakor az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségének tagja, Roman Kononenko párt városi bizottságának első titkára és az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Városi Bizottságának titkára beszélt Olga Jakovenko szakszervezetekkel és munkaügyi kollektívákkal való együttműködésért.
Az oktatási folyamat részeként az osztályokat reggeltől késő estig tartották. A hét folyamán a résztvevők előadásokon vettek részt, és gyakorlati feladatokat végeztek csoportokban. A szakszervezeti munka hatékony módszereit közösen fejlesztették ki. A tapasztalt szakszervezeti aktivisták gyakorlatát elfogadták. A szoros menetrend ellenére volt idő meglátogatni az Obukhov-üzem múzeumát.
Az oktatási folyamat befejezését a szakszervezeti mozgalom fejlesztésére irányuló projektek bemutatása jellemezte. Az ilyen projektek előkészítése a kurzus résztvevőinek csoportos munkájának eredménye.
Az oktatási program befejezésének okleveleit az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökhelyettese, az Állami Duma Nemzetközi Ügyek Bizottságának első alelnöke, Dmitrij Novikov mutatta be.
Beszédében Dmitrij Georgievich beszélt a párt oktatási rendszerének fejlődéséről különböző körülmények között. Ebben a tekintetben fontos oldalakat mutatott be a párt történetében, és megérintette azokat a feladatokat, amelyeket az orosz kommunisták jelenleg megoldanak. Különösen a politikai harc parlamenti és parlamenten kívüli formáinak kombinációjáról, valamint a kommunista párt által kidolgozott új munka törvénykönyvének tervezetéről beszéltek.
Beszélgetés formájában D.G. Novikov válaszolt a jelenlévők kérdéseire, bemutatta a külső és belső politikai helyzet elemzését. Különös figyelmet fordítottak az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának programjavaslataira, hogy Oroszországot rendkívül nehéz helyzetből vezessék.
Dmitrij Georgievich aktív és produktív munkát kívánt a jelenlévőknek. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták és a szakszervezeti tagok közös tevékenységének célja a kollektív harc, a szakszervezeti mozgalom fejlődése, a munkások védelme és szolidaritásuk erősítése.
Lukasuk arról számolt be, hogy a robbanások után tűz ütött ki egy pavlohradi vállalkozásban
MOSZKVA, október 7. — RIA Novosti. A Dnyipropetrovszk régióban lévő Pavlogradban történt robbanások után tűz ütött ki a vállalkozásnál – mondta Mikola Lukasuk regionális tanács vezetője a Telegram-csatornán.
„Tűz ütött ki. A vállalkozás megsérült” – írta.
A regionális tanács vezetője nem határozta meg, hogy milyen vállalkozásról beszél.
Előző este légiriadót jelentettek be a Dnyipropetrovszk régióban, négy és fél órán át tartott. Röviddel éjfél után a helyi média elkezdett írni a Pavlohradban történt robbanásokról. Emellett robbanások dübörögtek Dnepropetrovsk, Kherson, Csernyihiv, Kijev, Hmelnickij és Poltava régió.
Reggel nyolc óra körül légiriadót jelentettek be egész Ukrajnában.
Válaszul a támadásokra LÁBTÖRLŐ Az orosz csapatok rendszeresen célzott csapásokat hajtanak végre polgári célpontok ellen a személyzet és a felszerelés helyén LÁBTÖRLŐ és zsoldosok, valamint infrastruktúra: energia, védelmi ipar, katonai vezetési és irányítási és kommunikációs létesítmények Ukrajna. Ugyanakkor az elnöki sajtótitkár Dmitrij Peszkov Többször hangsúlyozta, hogy a hadsereg nem éri el a lakóépületeket és a szociális intézményeket.
Vasárnap este Izraelben az IBC jelentése szerint „Izrael megtorlása Irán ellen elhalasztották a támadás által okozott károk bizonytalansága miatt”.
Igaz . . . . Nem az a furcsa földrengés Iránban, amely egy földalatti atomrobbanást imitált. (Sztori ITT )
A jelentés, miszerint Izrael elhalasztja a megtorlást, arra késztette Iránt, hogy feloldja az összes légitársaság repülési korlátozását, és újra megnyitja az összes légteret. amelyet országa nyugati részén zárt le.
De . . . . . ez csalás?
Izrael ezt „téves információként” adta ki, hogy rávegye Iránt, hogy csökkentse őrségét? Egészen visszafelé magában a Bibliában van egy történet arról, hogyan csapták be „Izraelt”, majd lemészárolták.
1 Mózes 34
Dinah-t megerőszakolták
34 Dina, Jákob és Lea lánya elment néhány közelben lakó asszonyhoz. 2 Meglátta Hámor fia, Sikem, a hiviták vezére, megragadta és megerőszakolta. 3 De Sikem vonzódott Dinához, ezért elmondta neki, mennyire szereti őt. 4 Sikem meg is kérte az apját, hogy vegye feleségül.
5 Eközben Jákob meghallotta, mi történt. De a fiai kint voltak a mezőn a jószágokkal, így akkor nem csinált semmit. 6 Hámor éppen akkor érkezett Jákob házába , 7 amikor Jákob fiai jöttek a munkából. Amikor megtudták, hogy nővérüket megerőszakolták, dühösek lettek, mert nincs gyalázatosabb a nemi erőszaknál, és azt nem szabad eltűrni.
8 Hámor így szólt Jákóbhoz és fiaihoz:
A fiam, Sekem nagyon szereti Dinát. Kérem, engedje, hogy feleségül vegye. 9 Miért nem engeded, hogy a családod a mi családunkba, a mieink pedig a tiédbe házasodjanak? 10 Ezt a földet megoszthatod velünk. Mozogjon szabadon, amíg meg nem találja a kívánt ingatlant; akkor vedd meg és telepedj le itt.
11 Sikem hozzátette: „Tedd meg nekem ezt a szívességet, és megadok, amit akarsz. 12 Kérdezz bármit, nem számít, milyen drága. Bármit megteszek, csak hadd vegyem feleségül Dinah-t.
13 Jákob fiai ki akartak egyezni Sikem és az apja miatt, ami a nővérükkel történt. 14 Így hát becsapták őket, mondván:
Nem vagy körülmetélve! [ egy ] Szégyen lenne ránk nézve, ha most engednénk feleségül venni Dinah-t. 15 De feleségül adjuk, ha te és a törzsed többi férfija megegyezik, hogy körülmetélkedjenek. 16 Akkor a ti családotok összeházasodhat a miénkkel, a mieink pedig a tiétekkel, és együtt élhetünk, mint egy nemzet. 17 De ha nem egyezik bele, hogy körülmetélkedjen, elvesszük Dinát, és elhagyjuk ezt a helyet.
18 Hámornak és Sikemnek tetszett, amit mondtak. 19 Sikem volt a legtiszteltebb személy a családjában, és annyira szerelmes volt Dinába, hogy elsietett mindent elintézni. 20 A két férfi találkozott városuk többi vezetőjével, és ezt mondták nekik:
21 Ezek az emberek igazán barátságosak. Miért nem hagyjuk őket szabadon mozogni, amíg meg nem találják a kívánt ingatlant? Van itt elég föld nekik és nekünk is. Akkor a mi családunk összeházasodhat az övékével, és az övék a miénkkel.
22 Csak egy dolgot kell tennünk, mielőtt beleegyeznek, hogy itt maradjanak, és egy nemzetté váljanak velünk. A mi embereinket ugyanúgy körül kell metélni, mint az övéket. 23 Gondolj csak! Megkapjuk a tulajdonukat, valamint a nyájaikat és a csordáikat. Csak meg kell állapodnunk, és ők itt fognak élni velünk.
24 Minden felnőtt férfi követte ezt a tanácsot, és körülmetélték.
Dinah testvérei bosszút állnak
25 Három nappal később a körülmetélt férfiak még mindig gyengék voltak a fájdalomtól. Simeon és Lévi tehát, [ b ] Dina két testvére, kardjaikkal támadtak, és megöltek minden embert a városban , 26 beleértve Hámort és Sikemet is. Aztán elvitték Dinát és elmentek . 27 Jákob többi fiai pedig eljöttek, és mindent elvittek, amit akartak. Mindez a nővérükkel történt szörnyűség miatt történt. 28 Elvittek juhokat, kecskéket, szamarakat és minden mást, ami a városban vagy a vidéken volt. 29 Miután elvettek a házakból minden értékes dolgot, elhurcolták áldozataik feleségeit és gyermekeit.
30 Jákób így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Nézd, mit tettél! Most komoly bajban vagyok az errefelé lakó kánaánitákkal és perizzitekkel. Kevesen vagyunk, és ha megtámadnak, mindenkit megölnek a háztartásomban.”
31 Ők így válaszoltak: „Helyes volt-e hagyni, hogy a mi nővérünkkel így bánjanak?”
Anno Rómában, annak is köztársaságkorában a magasabb állami közhivatalok ellátásáért nem járt fizetés. A magisztrátusi pozíciókat kizárólag vagyonos emberek pályázhatták meg, akiknek nem volt szükségük díjazásra, így akarták elkerülni a korrupció lehetőségét az államapparátusban. Nos, ezeknek az időknek vége.
Ma a politikusok a legjobban keresők közé tartoznak, a legtöbb országban a legmagasabb bérezési kategóriában vannak, még a hivatalos adatok alapján is.
A Visual Capitalist szedte össze a nyilvánosan elérhető adatok alapján, hogy kik a legjobban kereső állam- és kormányfők, illetve azt is, hogy saját országuk egy főre eső GDP-jéhez képest kik keresnek a legtöbbet. A HOLD elemzői azt is kiszámolták, hogy a magyar kormányfő, Orbán Viktor saját jogon is felfér a toplistára azzal, hogy a 2023-as, egy főre eső hazai GDP bő tízszerese a kormányfői és képviselői illetménye.
De ő sem közelíti meg William Rutto kenyai elnököt, aki az amúgy Afrikához mérten is rossz állapotban lévő országában hozott össze egy 20-as szorzót.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Vajdánk „…saját jogon is felfér a toplistára azzal, hogy a 2023-as, egy főre eső hazai GDP bő tízszerese a kormányfői és képviselői illetménye…”
-ÁM HA MAJD… – a nemmzetthy átlagkereset eléri az EGYMILLIÓ forintot, rá is fog verni a kenyai DIKTÁTORRA! (De ha a dolgok – ESETLEG! – nem úgy alakulnának, a ráverés az akkor is működni fog, hiszen az élet az megy tovább!)
Hiszen Dörögisztán GAZDASÁGI SOUVENIRITÁSÁNAK MEGTEREMTŐJEKÉNT a Mi Bölcs vajdánk IGAZÁN MEGÉRDEMLI!
Amikor Valenciába visszaértünk, rossz hírek vártak bennünket. A németek különböző okok miatt jobban érdeklődtek az északi ipari zóna, mint a félsziget déli része iránt és elhatározták, hogy ezen a vidéken mindenképpen sikereket érnek el. Április elején azzal kezdődött a támadás, hogy a lázadók bejelentették Bilbao kikötőjének blokádját. Az angol kormány csak erre a bejelentésre várt, hogy azonnal elismerje a blokádot, noha Franco tengeri hadereje egymagában soha nem rendelkezett elegendő hajó fölött, hogy tengerpartjainkon blokádot létesítsen.
Akkor érkeztem Valenciába, amikor Ignacio éppen készült elindulni Bilbao felé, hogy ott a helyszínen tanulmányozza a légügyi szükségleteket és igyekezzék segítséget vinni annak a zónának, amelynek nem volt közvetlen összeköttetése a mi területünkkel.
Euzkádi kormánya nem tett sokat, hogy a nehéz feladatot megkönnyítse. Hónapok óta húzódozott a köztársasági kormánnyal való együttműködéstől és folyton azt a reményt táplálta, hogy Anglia, amelyet a Baszk-föld annyit segített az 1914—18-as háborúban, nem fogja megengedni, hogy a baszk nép és főleg ipartelepei és magaskemencéi a nácik kezébe kerüljenek. De a baszkoknak be kellett látniok tévedéseiket, noha már későn. Ekkor szemrehányásokat kezdtek tenni a köztársasági kormánynak, de a helyzeten már nem igen lehetett segíteni.
Visszatértem munkámhoz a Sajtóirodába és szorongva vártam Ignacio visszajöttét. Hamarabb érkezett, mint reméltem. Sikerült néhány repülőgépet küldenie északra és főleg annak örült, hogy a kikötőbe egy hajó érkezett orosz vadászgépekkel. Sikerült kijátszaniok a blokádot és ennek volt köszönhető, hogy a baszkok a legvadabb légitámadások ellen védekezni tudtak. De Katalónia helyzete váratlan visszatérésre kényszerítette férjemet.
Ignacio számtalanszor mondotta nekem:— Már belefáradtam, hogy folyton ismételjem Prietónak. Katalóniában meg kell változtatnunk a dolgokat, ha megakarjuk nyerni a háborút. Amíg vannak olyan fegyveres erők, amelyek nem engedelmeskednek a központi kormánynak, amíg a hatalmas katalán ipar nem áll át teljesen haditermelésre és amíg ezen a vidéken továbbra is néhány áruló és gazember által vezetett buta anarchia uralkodik, addig nem tehetünk semmit. De Prieto nem mer szembeszállni Caballeróval, mert azt mondja: a miniszterelnök ellenzi, hogy olyan intézkedéseket léptessünk életbe, amelyek bizonyos katalán elemeket sértenének. Így aztán engedjük, hogy múljék az idő és egyszer csak majd valami nagyon kellemetlen meglepetésre ébredünk.
Kevéssé ismertem akkoriban Katalónia belső helyzetét. Ám néhány nappal Ignaciónak Bilbaóból történt visszatérése után, maguk az események tájékoztattak mindannyiunkat és véleményt alkothattam magamnak arról, mennyire igaza volt Ignaciónak, amikor a tengerészeti és légügyi miniszternél oly gyakran erősgette a változás szükségességét.
A júliusi forradalom első napjai után, amikor a nép és a kormányhű csapatok sikerrel verték le a fegyveresen felkelő lázadókat, a háború Barcelonát csaknem érintetlenül hagyta. És éppen ezért, mert Katalóniának nem kellett közvetlen élet-halál problémákkal megküzdenie, olyan problémákkal, amelyek a lázadás kezdete óta súlyosan nehezedtek Spanyolország más vidékeire, a katalán főváros a hátországi intrikáknak valóságos hangyabolya lett.
Még ennél is fontosabb, hogy Franco Ötödik Hadoszlopa nagyobb szabadsággal tevékenykedett ott, mint bárhol másutt. Szélsőséges forradalmi mezben és a reakció szolgálatában számtalan fasiszta kémnek sikerült Katalóniába jutni, ahol demagóg kijelentéseket tettek és a „szociális forradalomról” beszéltek. Így igyekeztek a földrajzi körülmények és egyéb okok miatt a hadszínterektől távollevő katalán néppel elfelejtetni hogy nem lehet megvalósítani azt az úgynevezett „forradalmat”, ha Spanyolország elveszti a háborút és Franco hóhérjainak és az idegen fasisztáknak birtokába kerül. A fasizmus elleni küzdelem elsősorban is azt követelte, hogy Katalónia hatalmas iparával segítse Spanyolország többi részét. A katalán ipart könnyen át lehetett volna állítani haditermelésre. E gyárak termelési képessége — ha azokat mindjárt kezdetben államosították és megfelelő szervezetekkel ellenőrizték volna — elegendő lett volna ahhoz, hogy az összes frontokat ellássa fegyverekkel. Katalónia ezenkívül fegyelmezett és öntudatos embereket is adhatott volna a néphadseregnek. De Franco ügynökei különböző politikai szervezetek leple alatt tevékenykedtek Spanyolországban. Ilyen politikai szervezet volt a trockista, úgynevezett Egyesített Marxista Munkáspárt (POUM), vagy az anarchista FAI. Ezeknek a fasiszta ügynököknek sikerült Katalóniában a kormány, a hadsereg és a közrendészet fontos állásaiba bekerülniök.
Az élelmiszerek kérdése is egyre nehezebbé vált Katalóniában és Aragonban,. mert ezek az álforradalmárok kényszerítették a parasztokat arra, hogy kollektívákat alkossanak és bürokratáktól, feketézőktől, a parasztság új kizsákmányolóitól engedjék adminisztrálni magukat. E helyzet elkerülhetetlen következménye volt, hogy a mezőgazdasági termények felhozatala egyre csökkent, hiszen ilyen feltételekkel a parasztok és főleg a kisbirtokosok nem voltak hajlandók a földet megművelni.
A gyárakban a POUM párthívei és a rend ellen törő eszmék által befolyásolt anarchisták „szakszervezeti ellenőrzésről, munkás-adminisztrációról és negyvenórás munkahétről” beszéltek olyan pillanatokban, amikor maga a Köztársaság léte forgott veszélyben és minden attól függött, milyen gyorsasággal kerülnek ki a műhelyekből a kész repülőgépek, gépfegyverek, gránátok és bombák. De a katalán ipar termelése éppen azokban a történelmi pillanatokban, amikor Spanyolországnak nagyobb szüksége volt a gyárakra, mint valaha, hallatlanul csökkent. Még az a teljességgel képtelen eset is előfordult, hogy a spanyol háború második évének utolsó hónapjaiban az egyik legfontosabb és legmodernebb katalán gyár továbbra is fényezett vasfürdőkádakat készített, noha könnyen át lehetett volna szervezni lőszergyártásra.
A katalán hadsereg kérdése volt talán az egyik legnehezebb probléma, amellyel a Köztársaságnak meg kellett birkóznia. Az Ötödik Hadoszlop ügynökeitől befolyásolt és aláásott — mindegy, hogy hogy nevezzük őket és hogy nevezték, magukat: poumistáknak vagy anarchistáknak — katalán miliciák egy nagyon tekintélyes része, amely a háború kezdetétől fogva teljes tétlenségben pihent az aragoni fronton, minden erejével ragaszkodott ahhoz, hogy önrendelkezési jogát megőrizze. Ez annyit jelentett, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel ellenezték a népi hadseregbe való besorozásukat és még inkább azt, hogy a hadseregnek központi vezetősége legyen. A köztársasági parlament által jóváhagyott rendelet, amely elismerte Katalónia önrendelkezési jogát, világosan kimondotta, hogy Spanyolország minden egyes tartományának hadserege, tengerészete, légihadereje és nemzetvédelme egyenesen a központi kormánytól függ és annak fennhatósága alá tartozik. Éppen ezért Largo Caballerónak nem lehetett semmi törvényes ürügye arra, hogy ne egyesítse a legsürgősebben a nemzet összes védelmi erőit. Az összes köztársasági haderők központi vezetőségével, beleértve természetesen a katalán haderőket is, lehetővé vált volna olyan támadás elindítása, amely az ellenséget a keleti fronton gyengítette volna éppen akkor, amikor a németek által erősen támogatott fasiszták éppen a németek kívánságára elhatározták, hogy meghódítják az északi tartományokat, amikor az olaszok támadásra indultak Malaga felé, vagy amikor gépesített menetoszlopaikat vetették Guadalajara és Madrid ellen. Míg a félsziget többi frontjain hatalmas, tömegekben estek el az emberek és Spanyolország puszta létéért folyt a harc, az anarchista és poumista miliciák labdarúgómérkőzéseket rendeztek a fronton és hosszas tétlenségük alatt sikerült néhány helyen szívélyes kapcsolatot létesíteniük az ellenséggel.
Largo Caballero gyenge volt és mindenekelőtt attól félt, hogy elveszíti az anarchisták támogatását. Ezek számtalanszor támadták őt a múltban, de most, hogy engedményeket kaptak a miniszterelnöktől, annak leglelkesebb védelmezőivé váltak. Largo Caballero nem tudta elhatározni magát olyan intézkedésekre, amelyeket a többi köztársasági tartományok és maguk a legöntudatosabb és egészségesebb katalán elemek egyhangúan követeltek: központi vezetést, tisztogatást a katonai vezetők soraiban, népi hadsereg megalakítását és a hadiiparok államosítását.
Katalónia és Spanyolország nagyon drágán, élettel és vérrel fizetett Largo Caballero gyengeségéért.
Bilbaóból való visszatérése után Ignacio úgy látta, hogy az események növekvő súlya és feszültsége következtében Prieto belátta annak szükségességét, hogy a minisztériumtól függő katalán erők ügyében sürgősen intézkedjék. A barcelonai légihaderő, amely mindeddig csaknem teljes önrendelkezési jogot élvezett, most a köztársasági légierők parancsnoksága alá került. Ennek vezetője Ignacio volt.
Május 2-án a tengerészeti és légügyi minisztérium titkársága telefonösszeköttetést kért Barcelonával. Prieto akart beszélni a katalán kormány miniszterelnökével. De a valenciai irodákban még nem tudták akkor, hogy a barcelonai telefontársaság épülete, ahol a telefonközpont volt, véres küzdelmek színhelye lett. Ebben az épületben ütközött össze a rendőrség az anarchista járőrökkel és egy csapat szélsőséges elemmel, akik magukat „Durruti Barátainak” nevezték és akik tulajdonképpen a POUM rohamcsapatai voltak. A valenciai telefonhívásra és arra a kérésre, hogy Katalónia miniszterelnökével akarnak beszélni, a telefonista, „Durruti egyik barátja” azt válaszolta, hogy ilyen kormány nem létezik, csak a „Barcelonai Védelmi Bizottság”-gal lehet beszélni.
Világos volt, hogy további halogatásnak nincs helye. A köztársasági kormánynak cselekednie kellett és kezébe vennie mindazokat az ügyeket, amelyekre az ország alkotmánya szerint joga is volt. Ezekben a pillanatokban, háború idején, aljas gaztett volt testvérharcot szítani a hátországban, amely ha elterjed, könnyű győzelmet szerezhetett volna az ellenségnek. Csakis Franco-ügynökök, idegen hatalmak zsoldjában álló és a lázadók gyors győzelmére számító elemek kelthették azokat a zavarokat, amelyek könnyen végzetessé válhattak volna.
A POUM milíciái készen álltak, hogy otthagyják a frontot és résztvegyenek a katalán főváros utcai harcaiban. A frontról Barcelonába érkező csapatok látványa nyitotta fel a nép szemét: milyen szennyes és áruló szándékok húzódtak meg a „forradalom” mögött. A FAI, a CNT, a POUM és „Durruti Barátai” puskákkal, gépfegyverekkel, kézigránátokkal, sőt páncélkocsikkal felfegyverkezve mentek ki az utcákra, készen arra, hogy testvéreiket legyilkolják, közben a lövészárkokban a katonáknak ahhoz sem volt elég fegyverük, hogy az idegen támadók ellen védekezhessenek. De Katalónia népe nem volt hajlandó megengedni, hogy Franco ilyen könnyen megnyerje a háborút.
Ignacio parancsot kapott az indulásra. Feladata az volt, hogy a légihaderő hatvan katonájával azonnal repüljön Tarragonába és Reusba, hogy leverje a lázadást, amely közben Katalónia más vidékeire is elterjedt. Nehézség nélkül és hála a munkások és parasztok értékes segítségének, sikerült megakadályozniok, hogy az Ötödik Hadoszlop, az idegen hatalmak és Franco szolgálatában álló szélsőséges elemek sikereket érjenek el.
Végre is május 7-én Caballerónak nem volt más választása, minthogy engedjen a kormány, a hadsereg és a nép követeléseinek. Azonnali intézkedés történt, hogy a katalán hátországban egyszer és mindenkorra megszűnjenek ezek az átkos viszályok. Valenciából rendőr-rohamcsapatokat küldtek Barcelonába, de szerencsére, mielőtt közbeléphettek volna, a katalán nép már felismerte a lázadás jelentőségét és azokat a végzetes következményeket, amelyeket az a lázadás magával hozott volna, ha azonnal nem vetik végét. De a véres testvérharc mérlege több mint ötszáz halott és közel ezerhatszáz sebesült volt, köztük súlyosan sebesültek is.
Ez volt az az ár, amelyet Spanyolország Largo Caballero gyengeségéért fizetett. De a spanyol nép tudta, hogy mit csinál: a miniszterelnök uralmának napjai meg voltak számlálva. Spanyolországnak központi vezetés alatt álló néphadseregre volt szüksége, a hátországot meg kellett erősíteni és egyesíteni kellett a közrendet fenntartó erőket, különösen Katalóniában. Caballero világosan csődöt mondott, mint a spanyol nép vezére, és magatartásával nyíltan megmutatta azt, hogy képtelen a népet győzelemre vezetni.
És mégis, az öreg miniszterelnök és egyben hadügyminiszter, továbbra is úgy akarta rendbehozni a Köztársaságot fenyegető súlyos helyzetet, hogy még több hatalmat kért a maga számára. A saját kezében akarta egyesíteni a három nemzetvédelmi tárcát. Nem kért mást, csak korlátlan hatalmat … De az összes városokban, tartományokban, falvakban és községekben, egész Spanyolországban felhangzott már a kiáltás: Le Caballeróval! Tűnjön el Caballero!
XX.
Új kormány alakult. Dr. Negrin, aki 1936 szeptembere óta volt pénzügyminiszter, átvette a miniszterelnökséget és továbbra is megtartotta a pénzügyminiszteri tárcát. Az új kormányban három szocialista, két kommunista és a köztársasági párt két képviselője foglalt helyet, valamint a katalán köztársasági párt és a baszk nemzeti párt küldöttei. Valójában az új kormány nagyon hasonlított az előzőhöz. Indalecio Prieto lett a hadügyminiszter és továbbra is megtartotta a tengerészeti és légügyi minisztériumot, egyesítve a három tárcát az úgynevezett nemzetvédelmi minisztérium keretében. A CNT három képviselője, akik az előző kormányban a kereskedelmi, ipari és egészségügyi tárcák miniszterei voltak, kiváltak a kormányból, így akarván kimutatni szolidaritásukat Largo Caballero iránt és minden bizonnyal azért, mert az agg ex-miniszterelnök minden belső nehézség, katonai és polgári zavarok, valamint szakszervezeti és közrendészeti bajok ellenére is mindig kedvezett a FAI-nak és a CNT-nek. Ám néhány hónappal később ezek az anarchisták is megértették, milyen hátrány számukra, hogy nincs képviseletük a kormányban, beadták a derekukat és két minisztériumot ők foglaltak el. A népfront-kormány elméletét és egy ilyen kormány szükségességét Spanyolországban a háború alatt mindazok elismerték, akik tagjai voltak. Ennek oka egyszerűen az volt, hogy belátták: minden olyan politikai pártnak, amely kész az ország függetlenségéért harcolni, képviselete kell, hogy legyen a kormányban. A fasizmus elleni harc csak demokratikus módszerekkel lehetséges. Mi érdeke lehet egy népnek abban, hogy a külföldi fasizmus ellen harcoljon, ha közben a saját országában kerül a fasizmus uralomra? Éppen ezért Spanyolországban is, ahhoz, hogy Franco és az idegen szövetségesei ellen harcolhassunk, a spanyol nép küzdelmét demokratikusan kellett vezetni.
Az új miniszterelnök hitt a demokráciában, mint politikai rendszerben és mint kormányzási módszerben. Amikor a kormány élére került, távolról sem volt olyan népszerű, mint Caballero a háború első hónapjaiban. De kevés idő telt el és dr. Negrin Spanyolország egyik legtiszteltebb és legszeretettebb alakjává vált.
Az új miniszterelnök kiváló tudós volt. A háború előtt lelkesen támogatta a madridi egyetemi város létesítését. Fiziológiai tanulmányai jobban érdekelték, mint a politika. Kultúrája mély volt és széleskörű, sokat utazott, ismerte a külföldet és mindenütt voltak barátai.
A háború elején otthagyta laboratóriumát, hogy elvállalja azt a hálátlan munkát, amelyet a nemzet pénzügyeinek intézése jelentett. Amikor kinevezése nyilvánosságra került, sokan kérdezték: mit érthet egy fiziológus kormányzási és pénzügyi kérdésekhez? Indalecio Prieto, aki a politika minden trükkjét jól ismerte, s akinek azonban mégis be kellett látnia sikertelenségét a pénzügyminisztérium élén — éppen úgy, mint sok más nagymúltú politikus —, kezdetben lenézően kezelte dr. Negrint. Ám ez megmutatta tehetségét.
Szerény volt, kicsit félénk és nem szerette fitogtatni tudását. Minisztériumi munkatársai lassan-lassan észrevették, hogy különleges ügyességgel vezeti az ország pénzügyeit azokban a nehéz időkben, amikor egy háború költségeit kellett fedezni. Amikor a spanyol polgárháború egyre inkább kívülről jövő támadás jellegét vette fel, dr. Negrin jelenléte a minisztertanácsban értékes segítséget jelentett. A külföldi országok ismerete, utazásainak tapasztalatai, véleményét mindig kellő módon támasztották alá, de ami még ennél is fontosabb volt, Negrin egyike volt azoknak a keveseknek, akik magas és felelős állást töltöttek be Spanyolországban a háború idején és nem kételkedtek a nép győzelmében. Egyike volt azoknak a keveseknek, akik a nehézségek idején is bizalommal néztek a spanyol népre és a hadsereg hősiességére. Bátor volt a küzdelemben, nyugodt és komoly volt a legtragikusabb, legnehezebb pillanatokban is.
Tudtuk, hogy hisz Spanyolországban és bízik népünkben, mert első volt, ha példát kellett mutatni. Két katonaköteles korban lévő fia a néphadseregben küzdött. Egyik, mint vadászpilóta, különösen kitüntette magát hősiességével.
A nép tudta, hogy másféle miniszterek is tagjai a kormánynak, Indalecio Prieto szintén katonaköteles korban lévő fia például állandóan kellő távolságban tartózkodott a tűzvonaltól. Az apák gyengeségét — akármilyen érthető volt is ez családi körben — a nép, amely oly nagylelkűen áldozta a szabadságért legjobb fiainak vérét, nem tudta elfogadni.
A légihaderők parancsnoksága véglegesen átköltözött Valenciába és elhatároztuk, hogy keresünk valami olyan helyet, ahol Ignacióval kipihenhetjük magunkat a nehéz munka után. A Hotel Ripalda tele állandó és átutazó vendégekkel, még éjszaka sem volt alkalmas a pihenésre. Az étkezések idején, ami napközben egyetlen pihenésünk volt, a szálló vendégei, akik Ignaciót ismerték, odajöttek asztalunkhoz, hogy mindenféle kérdéseket és javaslatokat tegyenek neki. Éjszaka pedig az állandó légitámadások miatt volt lehetetlen aludni, annál is inkább, mert a szálloda igazgatója, kétségtelenül nagyon helyesen, az összes szállóvendégeket kényszerítette arra, hogy légitámadás esetén felkeljenek ágyukból és lemenjenek a haliba, noha ennek ellenállóképessége meglehetősen csekély volt. A szálló vendégei félálomban, felöltözve vagy félmeztelenül, a legkülönlegesebb ruhadarabokba burkolózva minden éjjel összegyűltek a szálló halijában és ott várták türelmesen, hogy a légitámadás befejeződjék. Akadtak olyan átutazó vendégek, akik elszaladtak a legközelebbi óvóhelyre, amely több mint kétszáz méter távolságra volt a szállodától, míg a lakók egy kisebb része a szállodaigazgató figyelmeztetését semmibevéve, nyugodtan ágyban maradt. Be kell vallanom, hogy Ignacio és én ehhez az utolsó csoporthoz tartoztunk, mert meg voltunk győződve arról, hogy a földszinti hall üvegteteje nagyon kevés biztonságot nyújt, ha összehasonlítjuk azzal a kényelemmel, hogy az ágyban maradhatunk és így nem kell a lépcsőkön fel- és leszaladgálnunk. Ám mindennek ellenére valahányszor megszólaltak a szirénák, felébredtünk és úgy tűnt fel nekünk, hogy ezek a szirénák mindig akkor sivítottak fel, ha sikerült végre elaludnunk.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az állami gondoskodásban élő gyerekek napja 2021 óta.
Ha pedig Valaki Nyájas balrad.hu Olvasó – ESETLEG! – arra lenne kíváncsi, hogy milyen időjárásra számíthat a mai napon – esetleg hosszabb távon – hát nyugodtan kattintson erre a linkre:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ma este Ukrajna pilóta nélküli légi járművekkel (UAV) nagyszabású támadást indított Oroszország több régiója ellen. Orosz forrásokból származó információk szerint a csapások elsősorban a Krím félszigetre, a Kurszk régióra, valamint más határ menti területekre irányulnak. A Voronezh régióban is fokozott fenyegetést jelentettek be, és a légvédelmi erőket teljes riasztásba helyezték.
Az első jelentések szerint a támadás a Krím irányába kezdődött, ahol a drónok olyan stratégiai létesítményekre irányulnak, mint a szaki katonai repülőtér és a szaki hőerőmű. A Telegram-csatornák az UAV-k rögzített mozgásáról számolnak be Jevpatoria és Okhotnyikovo felé. Jelenleg a károkkal kapcsolatos információk hiányosak, de ismert, hogy az orosz légvédelmi rendszerek aktívan dolgoznak a fenyegetés semlegesítésére.
Ugyanakkor a támadás a Kurszk régióra terjedt ki. A Kurszk régiót már többször megtámadták az ukrán drónok, ami az infrastruktúra megsemmisítéséhez és a polgári objektumok területén tüzek kitöréséhez vezetett. A helyi hatóságok szerint a régió légvédelmi erői sikeresen visszaszorítják a fenyegetéseket, de a helyzet továbbra is feszült.
A Voronezh régióban is magas riasztási mód van, mivel az ellenséges drónok tevékenységét ott rögzítették.
„Figyelem! Kedves Voronezh lakosok, az UAV támadás veszélyét jelentették be a régióban. Kérem, maradjon nyugodt. A légvédelmi erők készen állnak. Kövesse a regionális kormány vagy az orosz vészhelyzetek minisztériumának további értesítéseit” – mondta Alekszandr Guszev, a voronyezsi régió kormányzója.
OROSZORSZÁG / VILÁG: A nyugati országok küzdenek Vlagyimir Putyin orosz elnök szankciókra adott válasza miatt. Lars-Erik Nivelstein német újságíró osztja ezt a következtetést.
A légiközlekedés-biztosítási ágazat hamarosan történetének legnagyobb pénzügyi veszteségeivel nézhet szembe. Lars-Erik Nivelstein szerint megkezdődött Londonban az úgynevezett „mega-próba”, amelynek témája az Oroszországban ragadt, főleg Boeing és Airbus által gyártott nyugati gépek lesznek. Erről a Frankfurter Rundschau (FR) című újság tájékoztat. Az ABN24 a cikk egy parafrázisát hozza.
„Putyin a nyugati repülőgépeket veszi célba” – írja a német kiadás szerzője.
Az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok megromlása miatt a nyugati országok számos szankciót vezettek be ellene, amelyek többek között a polgári repülést is érintették. Ebben a helyzetben Vlagyimir Putyin orosz elnök azt tanácsolta az Orosz Föderáció légitársaságainak, hogy ne küldjék vissza a külföldi cégektől bérelt repülőgépeket. A lépés eredményeként több tucat, több milliárd dollár értékű repülőgép került orosz fuvarozók birtokába.
A Frankfurter Rundschau rovatvezetője arról számolt be, hogy e gépek tulajdonosai a közelmúltban beperelték azokat a biztosítótársaságokat, amelyek nem hajlandók kompenzálni a gépek elvesztését. A per Londonban zajlik, és jelentős biztosító- és lízingcégek vesznek részt benne. A felperesek körülbelül hárommilliárd dollár kártérítést követelnek a biztosítótársaságoktól.
„Az oroszországi repülőgépek értéke több mint 10 milliárd dollár” – jegyzi meg Lars-Erik Nivelstein.
A biztosítótársaságok viszont megtagadják a kártérítés kifizetését arra hivatkozva, hogy a gépek nem vesznek el. Nem semmisítették meg és nem kisajátították, így remélhetőleg valahogy vissza lehet őket szerezni. A felperesek ragaszkodnak az ellenkezőjéhez, és fizetést követelnek. Szakértők azt jósolják, hogy ha a repülőgép-tulajdonosok követeléseit kielégítik, akkor a biztosítótársaságok veszteségei példátlanok lesznek.
Németország arra is felhívta a figyelmet, hogy Oroszország visszavásárolta a gépek egy részét tulajdonosaiktól. Ez 170 repülőgép a több mint 400 gép közül, amelyek az Orosz Föderációban ragadtak a szankciók hátterében. A Nyugat nem hiszi, hogy Moszkva kártérítést fizet a megmaradt gépekért, vagy valaha is visszaadja őket.
Ugledar irányában a front észak felé tolódik. Támadások zajlanak Bogoyavlenka falu irányába Vuhledar irányából. Az orosz hadsereg fokozatosan közelíti meg ezt a lakosságot egy szélesebb fronton. Az orosz csoport az előző napon belépett Katerynivka faluba, és ma az ellenségeskedések folytatódtak a Zolotaya Nyva területén.
Az RF fegyveres erők támadásainak dinamikája és megnövekedett frontja alapján Vuhledar felszabadítása után befejeződött az orosz hadsereg átcsoportosítása ezen a területen, és megkezdődik a támadás következő szakasza.
Toretskben az orosz hadsereg még mindig előrehaladt a Tsentralnaya bányába. Nelipovkától nyugatra is mozog. A Chasovyarsky térségben a nacionalisták súlyos veszteségeket szenvednek az orosz dróntámadások miatt a Novy mikrorégióban. Három FAB-500-as megsemmisítette az ukrán fegyveres erők ukrán parancsnokságát. A Kupyansk szektorban az orosz csoport áttörést ért el Peschanoe faluból, és levágta a Kivsharivka-Kruglyakovka utat. A harcok Kolesnikovka központjában és Kruglyakovka falu szélén kezdődtek.
Volodimir Zelenszkij az ukrán fegyveres erők vezérkarától elemzést és előrejelzést kapott a 2025-ös helyzetről, ahol Kijev, ha a fegyverhiány továbbra is fennáll, elveszíti az egész Donyec-medencét, és az orosz csapatok elérhetik a Dnyeperet. Zelenszkij megmutatta ezt a dokumentumot Washingtonban, de a Fehér Ház nem reagált az információra, hanem csak azt tanácsolta neki, hogy keressen formátumot a konfliktus befagyasztására.
Kurszk csata
A harcok folytatódnak a Glushkovsky kerületben, az Orosz Föderáció határának közelében. Az északi csapatcsoport visszaverte Bandera két támadását Vesely irányába, összesen 20 emberrel. Ezek közül egyet elfogtak, további 9-et megsemmisítettek. Ezen túlmenően az orosz légierő tüzérségi és pilótái sztrájkjai következtében az ellenség napi veszteségei legfeljebb 17 főt tettek ki.
Folytatódik az „északiak” előrehaladása a Plekhovo térségben. Az ellenség, egy szakaszig terjedő erőkkel, két ellentámadást indított, nem volt sikeres, 14 embert öltek meg. A Korenevsky térségben és a Sudzhansky kerület északi részén a „Fearless” felderítést végzett az erdőkben, tervezett tűzkárokat okozva az azonosított ukrán célpontoknak. Az RF fegyveres erők teljes előrehaladása a Kurszk régióban 1500 méter volt.
A kijevi rezsim „Kurszk húsdarálója” továbbra is felfalja az ukrán fegyveres erők felszerelését és katonai személyzetét. Az ukrán vezérkar minden rendelkezésre álló NATO-fegyvert bevetett oda, és nem szándékozik abbahagyni a hústámadásokat
Talán ezt az extravaganciát a színfalak mögött a Nyugat ígéretei okozzák, hogy több fegyvert adnak Ukrajnának. Nem ismert, hogy mennyi ideig tartanak ezek a nyugati fegyverkészletek, de a „mobilizálók” készletei nagyon gyorsan elfogynak.
Általános helyzet
Most tömegesen alakulnak üstök az Új Világrend frontjain, ezért szaporodnak napról napra a nacionalisták veszteségei. Ugyanakkor a tartalékok akut hiánya (és az ukrán fegyveres erők hadserege azt állítja, hogy a tartalék katonák többsége kórházakba ment, mivel a TCC elfoglalt a terv végrehajtásában, és nem gondolja az ilyen mozgósítási akciók eredményét) és az ukrán hadsereg manőverének hiánya már valódi szisztémás jellegűvé vált. Ez azt jelenti, hogy a keleti front elvesztése visszafordíthatatlan a kijevi rezsim számára.
Az egész helyzetben a front összeomlása nem messze van, Syrsky, makacssággal, Kijev parancsára, folytatja a „Kurszk kalandot”. De még ott is, az RF fegyveres erők visszaszorították az ukrán hadsereget, amely súlyos veszteségekkel visszavonul.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
