A múlt pénteken amerikai szenátorok egy csoportja Kijevbe látogatott, és találkozott Zelenszkij bohóccal.
Az egyik látogató, Lindsey Graham dél – karolinai republikánus szenátor a találkozó során elejtett egy kifejezést, amely már „vírusos népszerűségre tett szert” a weben.
A vendégdelegáció tagja Grahan és a kijevi főbohóc beszélgetése során elpuffogtatták a szokásos – önmagukat és a másikat dicsőítő – szóvirágokat. Úgymint a „Szabadság vagy halál”, „Szabadok vagyunk, és most örökké szabadok leszünk”. Pontosabban: a szenátort az Oroszország ellen háborúzó ukránokat Amerika jobbik énjére” emlékeztetik, amikor „mi is ilyenek voltunk, az utolsó emberig harcoltunk, szabadság vagy halál” – mondta Graham.
Zé bohóc rákontráz: „Most már szabadok vagytok! Mi pedig azok leszünk!”
Mire Graham: „Az oroszok pedig meghalnak! – még soha nem költöttünk el ilyen sikeresen pénzt.” – mondja elégedetten mosolyogva:
A vele szemben ülő Zelenszkij így válaszol: „Köszönöm szépen.”
SZIMFEROPOL, május 28. – RIA Novosztyi.
Dmitrij Bjelik, az orosz Állami Duma szevasztopoli képviselője a sátánizmus vallomásának nevezte Lindsey Graham amerikai szenátor szavait az oroszok halálán való nyerészkedésről.
„Az amerikai szenátor az egész világ elé tárta országa sátáni politikáját. Nyilatkozata a Fehér Ház ideológiájának lényegét tükrözi. Az Egyesült Államokban egy bizonyos kört nem a virágzó világ érdekli, hanem az, ami őket érdekli. Amíg a mi országunk a békéről beszél, és az után vágyakozik, ők ott a vérontásról álmodoznak, ahol vért kell ontani, és azt kalkulálják – számolják, hogy ők mennyit is kerestek ezzel” – mondta Bjelik.
A képviselő hangsúlyozta, hogy az olyan politikusok, mint az amerikai szenátor, a „sátánizmus vírusával” fertőzött emberek.
„Tehát mindent jól csinálunk. Legalább a saját környező területeinket megtisztítjuk ennek az aljas ideológiának a híveitől” – hangsúlyozta a szevasztopoli képviselő.
Kijev egy videót szerkesztett Graham szenátor szavaiból az „oroszok haláláról”
Reuters: Kijevben összeszerkesztették Graham szenátor szavait arról, hogy amerikai pénzt költenek oroszok halálára.
MOSZKVA, május 29. – RIA Novosztyi.
Kijev egy videót szerkesztett Lindsey Graham amerikai szenátornak a Zelenszkijjel folytatott megbeszélésen elmondottakból az „oroszok haláláról” Ukrajnában, és az Egyesült Államok „jó pénzköltéséről”, kiragadva ezeket a szövegkörnyezetből, ezzel pedig azt a benyomást keltve, hogy ezek összefüggésben hangzottak el – írja a Reuters.
„A Zelenszkij irodája által kiadott beszélgetés első kivonataiból nem derült ki egyértelműen, hogy a két megjegyzés a beszélgetés különböző részeiben hangzott el” – áll a Reuters cikkében.
Később a Reuters írása szerint Zelenszkij sajtószolgálata nyilvánosságra hozta Graham teljes beszédét, amelyek arra utalnak, hogy nincs összefüggés a két kijelentése között. (Forrás: ria.ru)
Bal-Rad komm: A Kijevben összevágott video került ELŐBB az orosz illetékesek elé. Akik pedig meg is kommentelték azt.
Dimitrij Peszkov aKreml sajtószolgálatánakvezetője arról írt, hogy „mekkora szégyen, ha egy országnak ilyen képviselője van, mint Graham.”
Dmitrij Medvegyev, az orosz BT alelnöke kendőzetlenül foglmazott: „A vén bolond Lindsey Graham szerint az Egyesült Államok soha nem költött még olyan sikeresen pénzt, mint az oroszok meggyilkolására. Nem kellett volna ezt mondania” – írta Telegram csatornáján.
A kibontakozófélben lévő botrány élét csorbítani akaró Graham pedig, interjút adott a Reutersnek. Ez pedig inkább sikerült egyfajta szerecsenmosdatásnak, – azaz a legújabb kijevi trükközés elmismásolásának – hiszen az interjújában a szenátor csak Medvegyev kritikájára válaszolva azt mondta: „Medvegyev úr, ha azt akarja, hogy az oroszok ne haljanak meg Ukrajnában, akkor vonuljanak vissza. Állítsák le az inváziót. Fejezzék be a háborús bűnöket. Az igazság az, hogy ön és Putyin elnök a legkevésbé sem törődnek az orosz katonákkal.”
A konfliktus VALÓDI OKAIT persze meg sem említette a senator úr!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Göd frissen megválasztott polgármestere kisétált az interjújáról, miután az akkumulátorgyárról kérdezték
Faképnél hagyta az ATV stábját Kammerer Zoltán, Göd nemrég megválasztott polgármestere. A csatorna Heti Napló című műsora tette közzé a beszélgetés vágatlan változatát a Facebookon, melyből kiderül, hogy a helyi akkumulátorgyárral kapcsolatos kérdés miatt állt fel Kammerer.
Az interjút készítő Balogh Judit először a Fideszhez fűződő viszonyáról kérdezi a függetlenként induló, egykori olimpiai bajnokot. Kammerer elismeri: valóban felmerült, hogy a kormánypárt színeiben indul, de végül nem érezte, hogy szüksége lenne a Fidesz támogatására. A Pest megyei kisvárosban sem az ellenzéki pártok, sem a Fidesz nem állított saját jelöltet, a Fidesz érvelése szerint azért, mert Kammerert kiváló jelöltnek tartják, akit megválasztása esetén segíteni fognak.
Göd legmeghatározóbb ügye az elmúlt 5 évben a Samsung akkumulátorgyára volt. Az ATV arra volt kíváncsi, hogy milyen álláspontot képvisel a helyiek életét a zajszennyezés, a környezetszennyezés és a forgalom miatt megkeserítő komplexummal kapcsolatban.
A gyár nem jönni fog, hanem már itt van, jelen van, tevékenykedik a városunkban. Be kell tartaniuk mindenféle előírást, és akkor együtt lehet velük működni
– válaszolta a polgármester.
Balogh ezután emlékeztette a polgármestert, hogy a gyárról már bebizonyosodott, hogy nem tartja be a szabályzásokat: betemették a vízminőség monitorozására való kutakat, mire Kammerer elmondta, hogy a városnak „saját monitoring kútjai lesznek”.
Arra a kérdésre, hogy polgármesterként támogatta volna-e az akkumulátorgyár megépítését Kammerer nem ad egyértelmű választ, azonban megemlíti, hogy korábban az előző Samsung gyár bezárásakor még tüntettek a helyiek, attól tartva, hogy elmegy az ipar, és nem lesz munka. Az akkumulátorgyár ügyében a polgármester semlegesnek tartja magát. Amikor Balogh arról kérdez, hogy semlegesnek lehet-e maradni az ügyben, Kammerer ingerülten a mikroportért nyúl, és feláll.
Na jó, tényleg hagyjuk ezt már, figyelj, tudom, hogy miről van szó…
– zárta rövidre Kammerer, majd kisétált a teremből.
(24.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Na jó, tényleg hagyjuk ezt már, figyelj, tudom, hogy miről van szó…”
Hát igen! ŐK TUDJÁK, sokan mi is tudjuk, ám a legtöbben NEM IS AKARJÁK MEGTUDNI: a koncon marakodó politikai patkányseregek harcának a részeként KELL(ene) TEKINTENI/TEKINTENÜNK ezekre a „riportokra”! Amelyek célja a pórmagyarok további hülyítése, a politikai „ellenféltől” való elcsábítása! Ahhoz a hazaáruló péythykay potkánsereglethez, amely pontosan ugyanazt a Gazdát szolgálja, pontosan ugyanazon cél érdekében!
„A Kecskemét egy magyar csapat, nem a Nerencváros!”
A kecskeméti KTE focicsapata 2022-ben jutott fel az NB I.-be, fiatal játékoskerettel, nagyon szerény költségvetéssel. Mégis megverték a Fradit kétszer, és másodikként végeztek a szezonban, de a Fradi mögött.
Megnéztük az utolsó meccs utáni örömünnepet a városban, ahol azt is elmondták, mire számítanak a következő évben, amikor már – a dobogós helyezésük miatt – külföldi csapatok ellen is játszani fognak a Konferencia-ligában.
(telex)
Bal-Rad komm: A blog adminjaként hozzáteszem – NEM BÜSZKESÉGBŐL! – hogy amióta az eszem tudom, (tehát kb. 65 éve már) fradista voltam – volnék!
Tehát: Befejeződött a talán minden idők legtöbb közpénzt felemésztő NER – futballbajnoksága! Aminek a végeredménye ismert.
Dijadalmaskodott a pénz! Hiszen bajnok lett a legtöbből garázdálkodó, a vajdabanda pártigazgatója Kubatov által gardírozott Fradi, és bennmaradt az első osztályban a MÁSODIK LEGTÖBBŐL GARÁZDÁLKODÓ Kötélbarát Garancsi MOL Fehérvár FC – je!
Szóval minden szép – és jó véget ért! Legalábbis a vajdasági futball élvonalát jelentők berkeiben. INDULHAT A BULI! Indult is:
A Fradi vajdabandáért RAJONGÓ IGAZZHY szurkolótáborát is kiakasztó „sztár” Ryan Mmaee nélkül ment le a bajnokságzáró buli, a Jó Pénztáros Lőrinc Koma által tulajdonolt MVM Domban.
Ez az „ÓRIÁSI SZTÁR” hozzáállása miatt eddig sem tartozott a Fradi-szurkolók kedvencei közé, de a Debrecen elleni 3–1-es vereséget követően biztosan nem lett népszerűbb Ryan Mmaee. A marokkói légiós mutogatott, majd egyedül vonult az öltözőbe, miután a drukkerek számon kérték a játékosokon a gyenge teljesítményt.
Így aztán EZ a légiós meg sem jelent a Fradi tenap esti fergeteges bajnokavató buliján!
„BL-t akarunk nyerni. Sokan azt kérdezték tőlem, hogy melyiket választanám: hogy odaadják a biztos El-csoportkört, vagy kockáztatunk a BL-ért, természetesen az utóbbi mellett döntenék. A foci 30 százaléka valőszínűtlenség, és annyi csoda történt már velünk, hogy miért ne történhetne most is.” – jelentette be Kubatov
Dibusz Dénes nyilatkozta:
„Felemás érzésekkel ünnepelünk, az elmúlt három találkozó nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Így azért nem az igazi. De próbálunk úgy tekinteni a mai estére, hogy bár a tavasszal sokat szenvedtünk, összességében bajnokok lettünk.”
Sztanyiszlav Csercseszov elmondta, hogy „hosszú és nehéz szezon volt, de öszességében elégedettek lehetnek.”
Bizony ELÉGEDETTEK LEHETNEK! KIVÁLTKÉPPEN A PÉNZTÁRTÓL VALÓ TÁVOZÁS UTÁN!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Családja nincs vele Polában, Badenben maradt. Az osztrák-magyar hadiflotta vezérhajóján, a Viribus Unitis főparancsnoki osztályán lakik. Környezete fejedelmi. A falakat az osztrák-magyar tengerészet nagyjairól készült képek díszítik. De nem ezeket tartja értéknek, hanem a saját kezűleg festett Ferenc József arcképet. Az íróasztala mögötti falon lóg. Mindenkinek, aki eljut lakosztályába, mutogatja, elmondja a festmény, a császári hadsegédség történetét. Sőt, hogy hitelesebbé tegye a festményt, szobájában tartja a festőállványt és a kellékeket. Az állványon: csaknem befejezett önarcképe, teljes tengernagyi díszben.
Ráér festeni, mert alig akad dolga. Pedig szinte megszállottként foglalkoztatja terve, hogy az osztrák-magyar flotta élén kifut a tengerre, harcot kezdeményez az adriai-tengeri hajóhaddal, győzelmet arat felette, és szabaddá teszi az Otrantói-szoroson az átjárást.
Nagy bosszúságára, terve megvalósítását a flotta legfőbb vezetői ellenzik. Az ellenséges túlerőre és a legénységnek a cattarói lázadás után még mindig kedvezőtlen szellemére hivatkoznak. Kénytelen emiatt a vállalkozást egyelőre elhalasztani. Az uralkodónak jelenti: – A flotta szellemét illetően a cattarói események óta nem mutatkoznak olyan jelenségek, amelyek súlyosabb földalatti erjedésről tanúskodnának. A januári események utóhatása mégis egyelőre még érezhető, és a legénység fegyelmét meg kell szilárdítani.
Mivel a flotta amúgy is tétlen, a főhadiszállás megbízza Horthyt egy nem éppen tengerészeti jellegű feladattal. A breszt-litovszki békével Ausztria-Magyarország mezőgazdasági termékekben gazdag ukrán területekhez jut. Horthy feladata ezek tervszerű kirablása.
A háború következtében az orosz vasúti szállítórendszer ekkor már annyira leromlott, hogy a termékeket főként vízi utakon lehet elszállítani. Horthynak ezt kell biztosítania. Ukrajnába irányítja a dunai flottillát, a haditengerészet számos naszádját, és amennyi uszályt csak összeszedhet. Személyzetet ad az ukrajnai élelmiszer-begyűjtés megszervezéséhez.
Horthy minden parancsa könyörtelen az ukrán lakossággal szemben. Az osztrák-magyar tengerészet Ukrajnába irányított egységeitől megköveteli a lakosságra kirótt élelmiszer-mennyiségek kíméletlen begyűjtését. Nemcsak Ausztria-Magyarország javára. Az Ukrajnából szállított élelmiszercikkek felosztási kulcsa kétharmad-egyharmad Németország javára.
A nyersanyagoknál még rosszabb az arány. A magyar minisztertanács ülésének jegyzőkönyve szerint a nyersanyaghiány miatt a monarchia ipara már alig tudja a fronton harcoló seregeket a legszükségesebb hadi-, ruházati és egyéb anyagokkal ellátni. Mégis a kereskedelemügyi miniszter bejelentése szerint a németek a legtöbb cikknél túlzott és teljesíthetetlen igényekkel lépnek fel. Amit a monarchiának az ukrajnai zsákmányból sikerül kicsikarnia, az is főleg Ausztriának jut.
Horthy tehát nem annyira Ausztria-Magyarország, és még kevésbé Magyarország javára vezeti be martalóc begyűjtési rendszerét Ukrajnában, hanem főként a németek érdekében. A „cattarói hóhér” név mellett új nevet szerez: „Ukrajna kirablója”.
Az Ukrajnába kényszerített tengerészet legjobbjai, köztük szép számmal magyarok, együttérzően segítik az ukrán parasztokat.
Oroszországban a magyar hadifoglyok tízezrei állnak a szocialista forradalom zászlaja alá. 1917. március 24-én Kun Béla vezetésével megalakul forradalmi szervezetük, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja. Lapjuk, Szamuely Tibor szerkesztésében: a Szociális Forradalom.
Horthy számos Ukrajnába küldött magyar tengerésze talál kapcsolatot a bolsevikokkal. Ők is, akárcsak a Szovjet-Oroszországban működő magyar kommunista szervezet tagjai és a hazaérkező hadifoglyok céljukul tűzik ki a Kommunista Párt létrehozását, a szocialista forradalom megvalósítását Magyarországon.
13
április 19-én a képviselőház elfogadja tárgyalási alapul a Tisza-Wekerle egyezményen alapuló választójogi törvénytervezetet. Alig valamit kíván változtatni a régi vagyoni cenzusos rendszerhez kötött, nem titkos választójogon. Magasra szabja a megkívánt iskolázottsági feltételt is. Engedményként lényegében csakis a frontokon kitüntetett katonákat kívánnák szavazati joghoz juttatni.
A Szociáldemokrata Párt még ezek után is az általános és titkos választójog megszerzését vallja legfőbb politikájának. A munkásosztály, de a frontokon a katonák körében is kevésbé törődnek már a választójoggal. Növekedik a forradalmi szellem és ellenállás.
A Szociáldemokrata Párt baloldala és a forradalmi szocialisták szembefordulnak emiatt a pártvezetőség kísérletével, hogy a választójogi követelést felhasználva meghiúsítsák a fennálló kormányzati rendszer megdöntéséért folyó harcot. A pártszervezetekben és szakszervezetekben tevékenykedő baloldali ellenzék elkeseredett vitákban küzd e megalkuvó politika ellen. A baloldal erősödik a bizalmi testületekben, a szakszervezetek szervező bizottságaiban. A forradalmi szocialisták röpiratban követelik, hogy a Szociáldemokrata Párt vezetői a munkásság harci erőit ne fecséreljék választójogi küzdelemre. Felszólítják a munkásokat, kényszerítsék a pártvezetőséget forradalmi osztályharc megindítására, a kizsákmányolok hatalmának megdöntésére, a nagybirtokosok földjének fölosztására.
1918 márciusától egymás után újabb nagy sztrájkok kezdődnek. A kormány katonasággal szállja meg a Ganz Fiat repülőgépmotor gyárat, a MÁVAG-gyárat, a pestszentlőrinci Lőszergyárat. Tatabányán huzamosabb ideig kétezer bányász sztrájkol. A somsálybányai és farkaslyuki sztrájkoló bányászokra fegyveresen támad a csendőrség. A határon a sztrájk vezetőit letartóztatják.
Az ország különböző részein éhségtüntetések kezdődnek. Kiskunfélegyházán feltörik az élelmiszerüzleteket. Győrben a vagongyár és az ágyúgyár munkásai a városháza elé vonulnak. Követelik élelmezésük megjavítását. Tüntetnek a háború folytatása és a kormány ellen.
A fronton és itthon is a katonák körében növekszik az ellenállás. A katonaszökevények száma sok tízezerre emelkedik. A hegyvidékeken bujkáló katonák egy része fegyveresen szembeszáll az elfogatásukra küldött csendőri alakulatokkal. Szaporodnak a zendülések, a lázadások a hadsereg egységeiben, különösen azóta, hogy a breszt-litovszki béke megkötésével tömegesen jönnek haza a hadifoglyok Szovjet-Oroszországból. A hadvezetés a hazatérőket itthon mindenekelőtt szellemi fertőtlenítésre vesztegzár táborokba záratja. Ki akarják belőlük még az emlékét is irtani, hogy szemtanúként átélték az oroszországi szocialista forradalmat.
A hazatérő hadifoglyok helyzete amiatt is elviselhetetlen, mert amikor már kikerülnek a „szellemi fertőtlenítési” táborokból, még akkor is, hogy az esetleges megmaradt, nem kívánatos gondolatokat végleg kiverjék a fejükből, reggeltől késő estig tartó gyakorlatozásra hajszolják őket. Utána egy-két hét szabadság, s viszik vissza őket a frontra.
Az itthon „átnevelt”, ismét frontra küldött századokba beosztott volt hadifogoly katonák növelik a háborúval szembeni ellenállást. Ez is jelentős szerepet játszik a monarchia hadseregének bomlásában. Lukachic altábornagy, már eddig is sok száz magyar katona hóhéra, a statárium kihirdetése napjától többé nem titokban gyilkol. Nyilvános kivégzéseket rendez. Kijelenti: mindenkire golyó vár, aki a hadseregben megtagadja az engedelmességet, vagy szökevényként távozik. Felkéri az újságokat, közöljenek riportokat nyilvános kivégzésekről.
május 1-én a magyarországi munkásság ismét általános sztrájkot rendez. Fővárosi és országos méreteiben minden eddigit felülmúlt. A rendőrség hajszát indít a forradalmi szocialisták ellen. Elfogják vezetőjüket, Mosolygó Antalt, Sallai Imrét, a szervezet több tagját.
május 20-án Pécsett a fellázadt katonaság szövetkezik a bányászokkal, és csaknem hatalmukba veszik a város közigazgatását. A hadvezetőség messziről hoz idegen nemzetiségű katonaságot, leveri a lázadást; több vezetőjét kivégzi.
Júniusban már bizonyos, hogy az antant erői hetekig tartó, véres harcok után feltartóztatták a Párizs ellen több hullámban indított, eleinte sikeres német offenzívát. Németország mégis újból megkísérli támadással áttörni a nyugati frontot, de a hadi kimerültség állapotába jut. Hasonló a helyzet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Belső válságát nemcsak az osztályellentétek erősödése, hanem a nemzetiségi ellentétek élesedése is súlyosbítja. Az antant hadicélul tűzi ki az önálló Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország megalakítását.
A központi hatalmak esélye a háború megnyerésére lényegesen csökkent amiatt is, mert szakadatlanul érkeznek Franciaországba az amerikai csapatok, rengeteg hadianyaggal. Ellenlépésként a németek fokozzák a korlátlan tengeralattjáró-háborút. Ez az egyetlen lehetőségük, hogy megakadályozzák az Egyesült Államok óriási ember- és anyagtartalékainak bevetését az antant oldalán.
Az Adriai-tengeren is előtérbe kerül a korlátlan tengeralattjáró-háború kérdése. A német és osztrák-magyar tengeralattjárók számára biztonságossá kell tenni az átjutást az Otrantói-szoroson a Földközi-tengerre.
Az Ausztria-Magyarországnak nyújtott katonai segítség révén a német hadvezetőség már a román és az olasz fronton olyan helyzetet teremt, hogy a monarchia hadseregének irányítása a kezébe kerüljön. Polában nagy tengeralattjáró-bázist és a vasúton szállított tengeralattjárók szerelésére alkalmas műhelyeket építenek.
A tengeralattjáró-háború fokozásának múlhatatlan előfeltétele az ellenség által elzárt Otrantói-szoros áttörése. Ezt csak az osztrák-magyar hadiflotta teljes bevetésével lehet megvalósítani.
A német tengerészeti főparancsnokság elképzelése, hogy Polából a német tengeralattjárók szabadon kifuthassanak a Földközi-tengerre, egyezik Horthy tervével. Az osztrák-magyar hadiflotta élén győzelmet aratni az antant flotta felett, szabaddá tenni a kifutást a Földközi-tengerre.
Horthy tervét eddig a tengerészet főtisztjei – a várható nagy áldozat miatt – ellenezték. Nyugdíjaztatásokkal és személycserékkel Horthy végül is olyan helyzetet teremt, hogy nem akad már, aki ellenezné tervét. A német tengerészet főparancsnokságának kérésére hivatkozva, tervét azzal terjeszti a főhadiszállás elé, hogy az ő egy évvel ezelőtti otrantói támadását követően nem tartott sokáig a központi hatalmak búvárhajóinak kijutása a Földközi-tengerre. Azóta nemcsak Olaszország, Franciaország, Anglia, az amerikaiak is gyarapították Velencében, Brindisiben, Valonában és Korfu-szigetén elhelyezett haditengerészeti úszóegységeiket, búvárhajó- és repülőosztagaikat. Ezek nemcsak az Otrantói-szorost tartják őrizet alatt, hanem igen élénk portyázó hadviselést folytatnak Isztria, Dalmácia, Albánia partjai közelében. Már a Fiume körüli tengerszorosokba is behatolnak.
Az Otrantói-szorost az antant időközben minden képzeletet felülmúlóan megerősítette. A hálókat vonszoló hajókon kívül valóságos úszó barikádokat építettek. Acéldróthálókat helyeztek el, hatvan méter mélységig aknamezőket fektettek le. A torpedócsónakok, figyelőhajók, őrhajók, repülők, kötött léggömbök, cirkálók, rádióállomások – egyszóval a tengeralattjárók elleni harc eszközei – mind felvonultak már Otrantónál.
Ennek természetes következménye – írja Horthy -, hogy a korlátlan tengeralattjáró-háborúban a németek nem tudnak eredményt elérni az antanthajókkal szemben a Földközi-tengeren. Javasolja, hogy ő az osztrák-magyar flottával kifut az otrantói zárlat szétszaggatására, az ellenséges hadiflották leküzdésére.
1918 május derekán megszerzi tervéhez a legfelső engedélyt. Azonnal nekilát a hajóhad harcbavetésének előkészítéséhez. A Viribus Unitisre, az osztrák-magyar hadiflotta vezérhajójára kéreti a flotta tizenkét legmagasabb rangú tisztjét.
A Viribus Unitis (Egyesült Erővel) a monarchia legnagyobb csatahajója. Elnevezése a Habsburg-birodalom jelképe: Ferenc József jelszava.
Horthy és tizenkét legmagasabb rangú tisztje a legnagyobb titokban itt készíti el az osztrák-magyar hadiflotta csatarendjét és a főparancsnoki hadparancsot.
A haditerv szerint az osztrák-magyar hadiflotta egységeiből két nagy támadócsoport alakul. Június 10-ről 11-re virradó éjszaka a két csoport meglepetésszerűen megtámadja az Otrantói-szorost. Teljesen elpusztítja a védőberendezéseket, elsüllyeszti a fenntartó és őrző hajókat. Visszavonulásuk fedezésére is megkapja minden egység a parancsot, hogyan állítsák meg és verjék le a Valonából és Brindisiből kifutó ellenséges erőket.
Nehogy a támadási tervről bármi kiszivárogjék, a szigorúan titkos csatarendet és hadparancsot a terv egyik magas rangú kidolgozója titokban, önállóan sokszorosítja.
A hadműveletekben részvételre kijelölt hajóegységek, négy nagy modern csatahajó, három régebbi típusú csatahajó, a gyorscirkálók, a rombolók, a torpedónaszádok és a tengeralattjárók parancsnokai és a repülőtisztek csak tizenkét órával a kifutás előtt kapják kézhez a csatarendet és a parancsokat. Joggal reméli a főparancsnok, hogy a haditervet sikerül teljesen titokban tartáni: árulás útján nem jut az antant tudomására.
A csatarend óra- és percpontosságú szakmunka a főparancsnoki hadparanccsal ellentétben, melyben Horthy frázismondásokkal követel a tengerészektől hűséget, önfeláldozást a császár-király iránt. Lelkesíteni próbálja őket olyan hadicélért, az Otrantói-szoros védelmének teljes megsemmisítéséért, a Földközi-tengerre kijutásért, amihez a köztudottan amúgy is elvesztett háborúban Ausztria-Magyarországnak nem fűződik érdeke.
Nyíltan ír erről Konek Emil sorhajóhadnagy, akit büszkeség tölt el, amiért Horthy őt választotta törzskari főnökévé. Horthy már kormányzó, a volt törzskari főnök még mindig bizalmi embere. 1939-ben tanulmányt ír főparancsnokáról: a tengerészről. Megemlékezik a júniusi nagyszabásúnak tervezett tengeri ütközet előkészítéséről és kimeneteléről.
– Hogy sajgott Horthy Miklós lelke, ez a tettre kész, bátor, hősi lélek – írja Konek -, amikor átvéve a főparancsnokságot, két erős kezével nem ragadhatta meg a központi hatalmak hadiszekerét, hogy kiemelje a kátyúból, és végső győzelemre irányíthassa! Napokon, éjszakákon át töprengett, vajon mit tehetne, hogyan kellene cselekednie? Miként lehetne elérni szerencsés fordulatot? Hasztalan minden töprengése … Ebben a súlyos helyzetben mégis magára talál, amikor lelke egész hevével rávetette magát terve megvalósítására, az újra kiépített otrantói övezet elleni, 1918 júniusi nagyszabású akciójára, és minden erejét erre összpontosította … Terve kidolgozásakor a főparancsnok tisztában volt azzal, hogy a központi hatalmak a világháborút már aligha nyerhetik meg. Az antant ereje az Amerikai Egyesült Államok beavatkozása következtében napról napra gyarapodott. Világosan látszott, hogy az osztrák-magyar flottának nincsen olyan átütő ereje, amely a háborús helyzetet kedvezően megváltoztathatná. Azért sem, mert a mellékes földrajzi fekvésű Adriai-tengeren az osztrák-magyar hajóhad akciója csak szűk mozgási keretben lehetséges. Az osztrák-magyar hadiflotta még kevésbé érheti el a Fölközi-tenger feletti uralmat, azt a hatalmas erejű német flotta sem tudná megszerezni a korlátlan tengeralattjáró-háborúval. A németek sürgetését az osztrák-magyar hadiflotta teljes bevetésére tehát Horthy is elutasíthatná, mint azt főparancsnok elődei tették.
Konek koronatanúként írja meg; Horthy 1918 júniusában egy, már elveszett háborúban veti harcba az osztrák-magyar hadiflottát, amikor ennek már átütő ereje nem lehet.
Mégis, miért adja be Horthy a derekát a németeknek? Miért viszi harcba a teljes osztrák-magyar hadiflottát?
Konek erre nem felel. Nem mondhatja el, amit minden tengerésztiszt tud Horthyról: nagyon hiú, bántja a sok pletyka, hogy Károly király őt nem éppen különleges érdemei révén állította a tengerészet élére. Meg akarja mutatni: igenis, ő érdemes a főparancsnokságra. Ennek lenne legjobb bizonyítéka, ha nagy tengeri győzelmet aratna. Bármily áldozat árán! Akkor is, ha ez már olyan időpontban történik, amikor a központi hatalmak lényegében elvesztették a háborút.
június 11-én napfelkeltekor az osztrák-magyar hadiflotta minden egységének az Otrantói-szoros közelében kijelölt nyílt tengeri helyen kell felsorakoznia. Az óraműpontosságúnak mondott haditerv június 10-én hajnalban elakad. Két éjszaka szükséges, hogy az osztrák-magyar hadiflotta a döntő események színterére biztonsággal és észrevétlenül megérkezhessék. Horthy és vezérkara június 9-én besötétedéskor a Viribus Unitisszel az élen, kifut Cattaróból az első tengerészhadosztállyal. Horgonyt vet Raguza közelében, Slano jól bezárt kikötőjében. Az éjjel Polából kifutó második hadosztály előtt csak felényi út áll, mert Isola Grossa kikötőjében kell horgonyt vetnie. Indulását a haditerv ezért későbbre tűzi ki. Polából azonban órákkal elkésik a flotta, köztük a Szent István és Tegetthoff Admirális csatahajók. Horthy rádión sürgeti őket. Siessenek! Hozzák be a késést!
10-én hajnalban a Polából végre kifutó egységek előtt a látóhatár alján felbukkan a dalmát hegyek körvonala. Rádión jelentik Horthynak: köd homályosítja el a kilátást.
Ez az utolsó rádióadásuk … Egyszerre csak a Szent István jobb oldalán egymás után két tompa dördülés hallatszik. A hatalmas hadihajó oldalára dől. Az osztrák-magyar hajóépítés büszkesége az Adria hullámaiban leli sírját. Olasz gyorsnaszád torpedózta meg. Egy másik gyorsnaszád a Tegetthoff csatahajó ellen indul támadásra. Torpedói célt tévesztenek. Utána a két ellenséges gyorsnaszád nagy sebességgel eltűnik délnyugati irányban. Sietnek hírül adni: az osztrák-magyar hadiflotta dél felé halad.
Az Otrantói-szoros elleni támadási terv elvesztette ezzel legfontosabb előfeltételét: a meglepetésszerű rajtaütés lehetőségét.
Konek arról ír: nem felejti el azokat a rettenetes órákat, amikor főparancsnoka a rádiójelentésekből megtudja a Szent István katasztrófájának a hírét. Felismeri a váratlan fordulat végzetességét. Tervét mégsem akarja feladni. Megérkezik azonban az egyik felderítésre előre küldött torpedónaszád parancsnokának rádiótávirata. Erős motorberregést hall. Lesben álló tengeralattjárókra következtet. A tengernagy, jellegzetes arcvonásain a szenvedés kifejezésével, de hangjában kemény határozottsággal kiadja a parancsot: – Alles abblasen! Lefújni! – S Konek hozzáteszi: – Leírhatatlanul szomorú az út visszafelé és a megérkezés Polába.
Semmivé lett a nagy tengeri csata óraműpontosságú terve! Nem valósul meg Horthy dicsőségeként az Otrantói-szoros teljes áttörése! Horthy hajóinak uralma az Adriai-tengeren! A németek korlátlan tengeralattjáró-háborújának győzelme a Földközi-tengeren!
Emlékirataiban Horthy minderről annyit ír: a Szent István elsüllyesztésének kedvezőtlen körülményei arra kényszerítették, hogy fájó szívvel lemondjon tervezett vállalkozása végrehajtásáról …
A súlyos vereség leplezésére máris készül a legenda. Árulás miatt nem sikerült az antant hajóhad ellen tervezett támadás. Konek sorhajóhadnagy nézete szerint Horthy azonnal sejtette az árulást, de csak a monarchia összeomlása után szerzett bizonyságot róla. Két hölgyismerőse utazott Lovranából Polába. A vonaton beszélgetésre lettek figyelmesek. Olasz érzelmű középiskolai tanár beszélgetett egy fiatalemberrel, akinek azt mondta: – A Szent István pusztulását a mi derék X. Y.-unknak köszönhetjük …
Y. az egyik magas rangú tengerésztiszt rokona. Ez a főtiszt gyanakodás nélkül, könnyelműen közölte X. Y. nevű rokonával a Szent István kifutását és a tervezett flottatámadást. A többi elképzelhető …
Ha így történt, ez sem enyhíti Horthy felelősségét az osztrák-magyar hadiflotta teljesen hiábavaló bevetéséért. Nagynak és győzelmesnek tervezi Horthy az osztrák-magyar hadiflotta harcbavetését. Feláldozza a Szent István csatahajót és fedélzetén a nagyszámú legénységet, majd a rádiójelentésre, hogy tengeralattjárók motorberregése hallatszik, megfutamodik.
Horthy mégis azt írja: – Haditengerészetünket sohasem győzték le. Az összeomlást a szárazföldi vereség, az éhség és az anyaghiány nyomában otthon jelentkező elernyedés, valamint a belső bomlás idézte elő, ez utóbbi tengerészetünkre is átragadt.
A Horthyt dicsőítő Konek-tanulmány ennek ellenkezőjét kénytelen megállapítani. A Szent István csatahajó pusztulásának balszerencséje vetett véget Horthy minden további hadi vállalkozásának. A Szent István elsüllyedésének ténye lidércnyomásként ülte meg a flottát.
Egy másik életrajzíró szerint a Szent István katasztrófájával Horthyt cserbenhagyta szerencsecsillaga. Az esemény sokkal mélyebb következményekkel járt, mint amennyit egy nagy csatahajó elvesztése más körülmények között jelentett volna. A tisztek és a legénység elvesztették reményüket, hogy új, győzelmes korszak virrad rájuk.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Magyarország törvénytelenül tagja a NATO-nak, hiszen a Varsói Szerződés megszűnése után nemzetközi megállapodás született arról, hogy a NATO nem terjeszkedik Keletre, és nem vonja be a volt szocialista országokat. Magyarország NATO tagsága nemzetközi jogilag is felülvizsgálható – mondta Földi László hírszerző ezredes, az Információs Hivatal volt műveleti főnöke a Magyar Békekörben péntek este tartott előadás-beszélgetésen.
A Békekör vendége annak a véleményének adott hangot, hogy „Magyarország fenyegetett állapotban van nyugati irányból”. Földi László azzal indokolta kijelentését, hogy NATO szövetségeseink háborúba akarják sodorni Magyarországot, és mivel az Orbán-kormány ellenáll a törekvésüknek, félre akarják állítani az útjukból.
A tőke érdekének nevezte a háborút, és azt mondta, hazánknak semlegességre kell törekednie.
A kérdésre, lát-e lehetőséget arra, hogy Magyarország semlegessé váljon, úgy válaszolt, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem léphetünk ki a NATO-ból, mert nyugati szövetségeseink „példát statuálnának”, mindenekelőtt elsöpörnék a törvényes magyar kormányt. Utalt a Kijevben 2014-ben történtekre, amikor a Nyugatbarát ukrán erők amerikai közreműködéssel megdöntötték Ukrajna törvényes kormányát. Földi igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy fenyegeti-e a NATO Magyarország szuverenitását.
„Szeretnék szétverni a politikai stabilitást Magyarországon” – jelentette ki az ezredes.
Mi a véleménye a magyar kormány Ukrajna NATO-felvételével kapcsolatos álláspontjáról – kérdezték tőle. Az előadó helyesnek tartotta, hogy a kormány nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát, és feltette a kérdést, miért engedi át az ezzel kapcsolatos döntést másoknak.
Oroszország nem fogja tudomásul venni Ukrajna bevonását a NATO-ba. Moszkva éppen azért avatkozott be katonailag, hogy megakadályozza NATO-hídfőállás létesítését Oroszország ellen.
Az Egyesült Államok és a NATO azt tervezte, hogy megdönti Putyin hatalmát, és bábkormányt ültet a Kremlbe.
Magyarország és az Európai Unió viszonyáról szólva azt mondta, hogy a hazánknak járó EU-pénzek visszatartása annak az átfogó nyugati törekvésnek a része, amely a jelenlegi kormány olyan másik kormánnyal történő felváltására irányul, amely egyértelműen szembefordul Oroszországgal, és feladja békepolitikáját. Földi „hazaárulónak” nevezte azokat a nyugat-európai vezetőket, akik nemzetük érdekei helyett amerikai érdekek szolgálatába szegődtek. „Ezek az emberek feladatot hajtanak végre. Az erőtér emberei. Készek lerombolni Európát, és megengedni, hogy Európa az USA 51. tagállamává váljon” – mondta. Megemlítette, hogy Németország, az EU vezető hatalma máig amerikai gyámság alatt áll, de Emmanuel Macron sem a társadalom akaratából került elő az ismeretlenség homályából, és vált francia elnökké, hanem a pénzvilág akaratából.
Földi László úgy vélekedett, hogy az ukrajnai konfliktus elhúzódik, ilyen körülmények között pedig mindent meg kell tenni azért, hogy magyar embereket ne tereljenek a vágóhídra.+++
Kiadta: Magyar Békekör
A fényképen Földi László előadását tartja a Magyar Békekörben.
Budapest, 2023. május 26. Intelligence colonel László Földi, former chief of operations of the Hungarian Information Office, will give a lecture at the Hungarian Community for Peace. Földi László hírszerző ezredes, a magyar Információs Hivatal volt műveleti főnöke előadást tart a Magyar Békekörben.
Már Germániában is a vajdasági „lombkoronasétányon” röhögnek
Nyírmártonfalva nemzetközi hírnévre tör.
Mint ismert, Nyírmártonfalva polgármestere EU-pénzre pályázva épített egy lombkoronasétányt, majd tarra vágatta körülötte az egész erdőt. Ezt természetesen több sajtóorgánum is felkapta országos botrányt generálva. Erre vonatkozóan a polgármester, Filemon Mihály sajtópert is indított, amit elveszített.
Most már azonban nem csak Magyarországon lehet szabadon nevetni a lombkorona nélküli lombkoronasétányon: nemzetközi szinten is felkapott lett a példa nélkül álló mutyi. Hadházy Ákos mutatott rá, hogy „a ZDF német közszolgálati televízió részletesen beszámolt az EU-s pénzek ellopásának jelképéről.”
Erről egy bejegyzést osztott meg a közösségi oldalán:
(propeller)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Fordítsunk egyet a történeten, és adjuk a storynak a következő címet: „A germánok elégedetten mosolyogva nézik: Döbrögisztán CSAK A MEGHATÁROZOTT CÉLOKRA KÖLTI az uniós júdáspénzeket!”
-Azokat a júdáspénzeket, amiket a Magyar Népköztársaság VAGYONÁNAK, GAZDASÁGÁNAK, KÜLSŐ – ÉS BELSŐ PIACÁNAK a többségében Germánia igényei szerinti átjátszásáért ütik Döbrögisztán SENKIHÁZI HAZAÁRULÓ POLITIKAI PATKÁNYHORDÁINAK MARKÁT!
Amely júdáspénzeken TILOS a gyarmattartónkká vált Germániának ESETLEG GONDOT OKOZÓ, gazdasági konkurenciát jelentő bármiféle beruházást, oktatási programot finanszírozni.
SZABAD VISZONT RÁFIZETÉSES, csilli – villi (főként turisztikai jellegű) beruházásokra ferdíteni, és ELLOPNI! Ezáltal pedig finanszírozni belőle a mgyarok élőhelyének gyarmati léte fölött őrködő, az eme gyalázatos létet garantáló potkánsereglet igényeit!
Bár ez a cím: „Germániában jót röhögnek a vajdasági magyarok MINDEN ROSSZBA VALÓ BELETÖRŐDÉSÉN!” – mindenképpen kifejezőbb lehetne!
Nelli jött meg orvosi táskájával a karján. Mikor meglátta, hogy Szerénával vagyok kettesben, mintha árny suhant volna át tekintetén. De lehet, ez csak nekem tűnt fel így.
Nelli nem jött egyedül. Ismeretlen, zömök férfi volt vele. Alaposan körülnézett, talán még figyelmesebben, mint az imént a csendőrök. Nelli bemutatott bennünket.
— Szeréna, csaplárosné angyalom! — A megjegyzés jólesett az asszonynak. Már ment is, hogy hozzon valamit a vendégeknek.
— Barta Márton, a betegem — kedveskedett nekem is Nelli.
Most már az idegenen volt a sor. Bemutatkozott ő is.
— Simon János vagyok. — Az idegen barátságosan nézett rám, mintha már régi ismerősök volnánk.
Zakót, pantallót viselt. Erős keze elárulta, hogy a fizikai munkát nemcsak hírből ismeri. Boltozatos homloka értelmet sugárzott, koponyáján fekete sörtehaj ágaskodott, a bajusza akkor volt kialakulóban. A félig kész frizura meg a serdülő bajusz kamaszossá tette a negyven éven felüli férfi arckifejezését, barátságos mosolyába huncutságot kevert, mintha éppen valami vidám csínyre készülne.
— Az elvtárs Mitru katonapajtása volt — világosított fel Nelli. Nem lepett meg az, hogy az ismeretlen a megszólítás szerint kommunista, hanem hogy Nelli elvtársnak szólította. Ezek szerint ő is az volna?
— Nem Horthy alatt voltunk katonapajtások — magyarázta Simon. — Bár engem behívtak többször Horthy előtt is, de nem oda. Kaptam én is egyenruhát, de nem angyalbőrt, hanem durva, csíkos darócot. Az elvtárs előtt nincs mit titkolni.
Újabb meglepetés. Ezek engem is kommunistának tartanak. Nem tiltakoztam. Voltam már erdélyi menekült, suttyó. Miért ne lehetnék kommunista is. Mi lesz ebből?
— Mennyit ült? — kérdeztem Simont.
— Hát ha összeszámolom, kitesz az már hat évet is. Négyszer ítéltek el.
— És a felesége? — kérdezte Nelli.
— Ő csak három évet szedett össze. Volt, hogy mind a ketten ültünk. Nem látogathattuk egymást.
— Gyermekük nincs? — érdeklődtem.
— Van — dicsekedett Simon. — Nemsokára négyéves lesz. Kislány. Itt a fényképe. Ezt még negyvenben csináltattuk, mikor féléves volt.
A vendég kopott pénztárcát vett elő, abból meg egy fényképet. Háromhónapos kis csecsemő rugdalózott rajta, pucéron és gyámoltalanul, mint egy fészkéből kiemelt madárfióka. Simon büszkén magyarázott.
— Mikor született, én a börtönben voltam. Ott ünnepeltük meg a keresztelőt a kollektívában. Aznap dupla adag gyümölcsízt evett a zárkában mindenki Zsuzsika lányom tiszteletére.
— Erdélyben járt-e már? — kérdeztem, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, ami engem leginkább érdekelt: miért hozta Nelli ide ezt a titokzatos embert.
— Nem. Most vagyok először Erdélyben — válaszolt Simon. — A bevonuláskor engem éppen vallattak. Egy villa pincéjében folyt ellenünk a vizsgálat, amit alkalmi börtönnek rendeztek be. A hekusok bekapcsolták a rádiót, bömböltették, hogy a járókelők ne tudják, mi folyik odalent. Az Erdélyi indulótól aztán nem lehetett hallani a mi hangunkat.
Simon újra Zsuzsikájára tért. Két éve nem látta. A felesége a börtönbe hozta be, mielőtt őt a frontra szállították, mint rab-munkaszolgálatost. Ott esett fogságba a Don-kanyarban. Nemrég jött vissza. Ejtőernyővel. Ide nem messzire dobták le. Budapesten nem volt. Majd elmegy oda is. Kíváncsi, meg fogja-e ismerni Zsuzsika. A feleségéről nem tud semmit.
Szeréna két adag tojásrántottával, egy üveg borral és két tiszta pohárral jött be. Én akartam kifizetni, de a csaplárosné intett. Nellivel már minden el van rendelve. Szeréna újra magunkra hagyott bennünket.
— Ehrenreich elvtársat a börtönből ismertem — folytatta Simon. — Azt hittem, vele is találkozom itt. Csak ma értesültem a tragédiáról. Szörnyű. Milliók halnak meg a fronton, a bombázások alatt, börtönben, koncentrációs táborokban. Ő mindezt szerencsésen kikerüli. És egy buta fa végez vele. Pedig nagyon nagy szükségünk lett volna rá!
Simon elmondatta velem mindazt, amit Ehrenreichről tudtam. Minden érdekelte. Jelentéktelen körülményekre újra és újra rákérdezett. Kikérdezett a táborbeli állapotokról is, főleg a rabokról. Ki miért került börtönbe? Kiben lehet megbízni?
Néhányat Simon ismert: Hánzit, Deskét, Csingert.
Valami rózsás, biztató képet rabtársaimról nem adhattam. Ezen Simon nem csodálkozott. A munkaszolgálatosokról nem érdeklődött. Róluk Nelli nálam többet tudott, és nyilván el is mondott neki mindent.
Míg mi beszélgettünk, Nelli kipakolta orvosi táskáját. Mikor Simonnak már nem volt mit kérdeznie, Nelli elvégezte ujjaimon a szükséges utókezelést. Sebeimnek már inkább csak a nyomai látszottak. Simon meg is jegyezte, egy hét múlva akár géppisztolyt is vehetek a kezembe, dobtárosat.
Elfogyasztották a kis uzsonnát. Simon Mitrura terelte a szót.
— Ha tehettem volna, szívesen leültem volna helyette a börtönbüntetést. Nekem ebben több gyakorlatom van.
— Olyan jó barátok voltak? — kérdeztem.
— Az életemet mentette meg. Nelli nem beszélt róla?
Nelli nemet intett.
— Hát akkor elmondom én — fogott bele a történetbe Simon. — Mitruval együtt harcoltunk tizenkilencben a Tiszánál, a román király seregei ellen a magyar Vörös Hadseregben. Az ellentámadáskor sebesültem meg. A lábamba kaptam egy golyót, ma is látszik a nyoma. A baj az, hogy érzem is, mikor időváltozás van.
A Tiszántúlról, ahol akkor előrenyomultunk, engem Pestre szállítottak kórházba. Le akarták amputálni a lábam, de én nem mentem bele. Így megszabadultam a mankótól, de nem a fogságtól. Először a románok kezébe kerültem, ott a kórházban. Mikor már lábadozni kezdtem, egy kaszárnyába szállítottak.
Voltunk ott vöröskatonák, direktóriumi tagok, üzemi melósok, parasztok, tanítók, mindenféle ember. Én a vöröskatonákkal kerültem egy terembe. Ott volt Mitru is. Tudott románul, beszélgetett az őrökkel. Tőlük tudta meg, hogy a politikai biztosokat át fogják adni az ébredőknek, Horthyéknak. Azt is megtudta, hogy a román származású foglyokat a románok magukkal viszik. Őket nem adják át. Mi már tudtuk, hogy miért keresik az ébredők a volt politikai biztosokat. Én is az voltam. Nem volt nehéz kitalálni, mi vár rám, ha a fehérek kezébe kerülök.
Tudta ezt Mitru is. Azt javasolta, hogy menjek az ő papírjával Romániába. Eleinte nem akartam elfogadni az ajánlatát, de addig magyarázott, amíg belementem. Így kerültem a román foglyok közé, akiket Bukarest felé irányítottak. Útközben aztán megszöktem. Még Magyarországon. De napokig nem tudtam rendesen se enni, se aludni. Csak mikor megtudtam, hogy Mitrut is kiengedték. Ő az ébredőknél a saját nevét mondta be, és kérte, hogy engedjék haza. Egyszerű vöröskatona volt, se biztos, se parancsnok. Nem tartották bent sokáig, de előbb alaposan összeverték.
Míg Simon beszélt, én folyton az ablakot figyeltem. Mi lesz itt, ha visszajönnek a csendőrök? Figyelmeztetni kellene társaimat a veszedelemre, amiről nyilván nem tudnak. Felelőtlenség volt, hogy addig nem tettem.
— Csendőrök jártak itt az imént — siettem megjegyezni, mikor Simon abbahagyta történetét.
— Láttuk őket — nyugtatott meg Simon. — Az erdőből figyeltük. A muszosok után futottak. Egy két óráig nem fogják abbahagyni, kergetőznek a fenyvesben. Ez most a legbiztosabb hely. Ide nem jönnek be sem az üldözöttek, sem az üldözők. Itt nyugodtan megvárhatjuk, míg a csendőrök belefáradnak a futkározásba és levonulnak Nagypetribe. Van időnk. Megbeszélhetjük tennivalóinkat.
Még kíváncsibb lettem. Már nem volt kétséges előttem, hogy Nelli és Simon azt hiszik, én is kommunista vagyok. Nyilván Nelli vonta le ezt a következtetést abból, hogy együtt voltunk Ehrenreichhel. Mitru is ilyen tájékoztatást adhatott rólam.
Azért hívtak ide a csárdába Ehrenreichhel együtt, hogy „tennivalókat” beszéljenek meg velünk. A kezelés csak jó alkalom volt, ürügy, alibi. Én, a balga meg még azt gondoltam, hogy Nelli találkát akart adni nekem itt, a betyárcsárdában. Bosszantott is, de nevettem is magamban, hogy így beleestem a romantikus ábrándozásba. Ilyesmiről itt szó sincs.
Simon hamarosan rátért összejövetelünk tulajdonképpeni céljára.
Ehrenreichhel kapcsolatban elmondtam utólag azt is, hogy együtt akartunk megszökni, valamit kezdeni. Simon ezzel kezdte a „tennivalókat”.
— Úgy látszik, egyet gondoltunk. Mi — ahogy lehetett, már számba vettük azokat, akikre számíthatunk. A faluban meg a környéken van egy féltucat emberünk. Van néhány a munkaszolgálatosok között is. Őket Mitru tartja számon. Az elvtársra várna az a feladat, hogy a rabok közül szemelje ki a legjobbakat. Akik hajlandók valamit tenni, ha kell, fegyverrel is. De erről ne beszéljen még. Csak ha majd elérkezett az ideje.
Akármilyen váratlanul jött a „feladat”, eszembe sem jutott, hogy visszautasítsam vagy hogy kitérjek előle. Pedig ez utóbbi nem is lett volna nehéz. Csak el kellett volna mondanom a valót; hogy tévedésben vannak. Én nem vagyok kommunista, még csak politikai fogoly sem. Egyszerűen katonaszökevény vagyok és semmi több.
De ha ezt mondtam volna, az már nem lett volna igaz. Mert én már nem voltam egyszerű katonaszökevény. Már világosan láttam, hogy a front elől megszökni nem elég. Harcolni kell nekem is, mégpedig a túlsó oldalon. Magamban már nemegyszer gondoltam irigykedve a francia, a lengyel, a jugoszláv hozzám hasonló fiatalokra. Ha ők tenni akarnak valamit, hamar megtalálják a kapcsolatot a partizánokhoz. Bezzeg mi magyarok még egy jó flepnit, hamis igazolványt se tudunk szerezni.
És most váratlanul feladatot kapok. Meglepett a dolog, de meg is örültem. Kicsit lázba is jöttem. Már inkább attól féltem, valahogy elárulom, hogy nem vagyok kommunista, és akkor esetleg „ejtenek”, megszakítják velem a kapcsolatot. Már attól féltem, hogy újra magamra maradok.
— Fegyvert kapunk-e? — kérdeztem őszinte kíváncsiságból. Meg hogy azzal is jelezzem, vállalom a rám kiosztott szerepet.
— Lesz fegyver is hamarosan — biztosított Simon. — Nemcsak fegyvereket kapunk, fegyvereseket is.
Simon felnézett, mintegy jelezve, honnan kapjuk a segítséget. Ahogy őt ledobták ejtőernyővel, dobhatnak le másokat is.
— És ha nem jön a segítség felülről? Nem kezdhetjük meg nélkülük? — bújt ki belőlem a türelmetlenség.
A partizánkodás közeli lehetősége már annyira elragadott, hogy egy percre se szerettem volna visszamenni az öregcserkész táborába.
— A segítséget meg kell várnunk. Szükségünk van rájuk. Se fegyverünk, se muníciónk, se hozzáértő emberünk.
— És az itteniek?
Nelli vette át a szót.
— Kevesen maradtunk. A férfiakat behívták katonának vagy munkaszolgálatosnak. A kommunistákat már negyvenegyben elvitték. Biztos hallott a negyvenegyes lebukásról. A rendőrség és a csendőrség több mint ezer embert tartóztatott le akkor Észak-Erdélyben. Segített benne a román államrendőrség, a Siguranta is. Átadták az általuk ismert adatokat a magyaroknak. Határkonfliktusok Kolozsvár alatt napirenden voltak, de a kommunisták ellen a két rendőrség együtt lépett fel, együtt folytatták ellenünk az irtóhadjáratot.
— Sajnos, így van ez Magyarországon is — mondtam. — Ezért bukott el a mi nemzedékünk ezen a történelmi vizsgán.
Simon vitába szállt velem.
— Az elvtárs csak ne buktassa el idő előtt a fiatal nemzedéket.
— Mit lehet kezdeni egy félrevezetett, megcsalt, megtizedelt nemzedékkel? — tamáskodtam.
Simon mosolyogva válaszolt:
— Ezzel úgy lesz az ifjúság, mint a szerelemmel. Alig van fiatal, aki át ne esett volna egy-két többé-kevésbé kiadós csalódáson. Nem tagadom, előfordul tragikus kimenetelű is. De a fiatalok többsége túléli. Sőt. Éppen később szokta megtalálni az igazit, akihez aztán élete végéig hű marad. A maguk megcsalt nemzedéke is ezután fogja megismerni az „igaz szerelmet”.
Simon dióbarna szeméből biztató mosoly áradt. Nem folytattam a vitát.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
