ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Kelemen a naplójában elmondja: ifj. Madarász József, volt képviselőtársa, Svájcból megérkezett Szegedre. Bécsen keresztülutazott. Panaszkodik a bécsi Comité tagjaira. Nagy összegben kártyáznak, asszonyokkal mulatnak, reggelig pezsgőznek, dorbézolnak. Madarász azt is elmondja: gróf Andrássy Gyula IV. Károly fiát, Ottó főherceget akarja magyar királynak. Külföldön az a látszat nyer leginkább hitelt, hogy a bécsi Comité és a szegedi kormány egy hajóban evez Windischgrätz herceggel, aki a Svájcba menekült Károly király legbensőbb embere. Márpedig az antant nem engedi meg a Habsburgok visszajövetelét. Ezért alig lehet remény arra, hogy az antant elismeri a szegedi kormányt.
Horthy, aki Tisza Istvánt tartotta ideáljának, Habsburg-párti. Károlyi Gyula és Bethlen István is az. Szoros kapcsolatot tartanak Károly királlyal.
Windischgrätz Lajos, volt miniszter, Károly király egyik bizalmasa, 1919. június 29-én Horthyval felveszi az összeköttetést.
A herceg az 1848-49-es szabadságharc egyik legfőbb hóhérának unokája. Mint képviselő és miniszter, jelentős szerepet vitt az 1918 előtti politikai életben. A világháború végén a leggyűlöltebb reakciós politikusok közé tartozik.
1918 őszén, közvetlenül az októberi forradalom előtt, a kormány a herceget Svájcba küldi, nagyobb mennyiségű burgonya vásárlására. A forradalom bekövetkezte miatt nem tér vissza Magyarországra. A rendelkezésére bocsátott összeget nem az éhező Budapest megsegítésére, hanem a saját, illetve az ellenforradalom propagandacéljaira fordítja. Ezért kapja a burgonya-herceg csúfnevet.
Windischgrätz levélben gratulál Horthynak, hogy belépett a szegedi kormányba. Szerencsés kezdeményezésnek tartja, mert a jelenlegi viszonyok között kizárólag katonai eréllyel, következetes irgalmatlansággal lehet talán megmenteni valamit az ország múltjából. Horthy feladata Magyarországon erős és megbízható katonai erő szervezése, amely befelé és kifelé, legalább kis magyar területen hatalmat jelent. Ez azért fontos, mert Károly király személye a francia és angol hivatalos körök jelentős része előtt a legnagyobb szimpátiának örvend. Amennyiben Magyarországon csupán a legcsekélyebb hatalommal is rendelkezne, feltétlenül számíthatna Franciaország és Anglia támogatására.
Szegeden ezt a kicsinyke hatalmat kell Horthynak megszereznie Károly király érdekében. Windischgrätz felajánlja kardját és támogatását Horthynak. Megígéri: igyekszik az irányadó francia és angol körökkel kedvező összeköttetést szerezni Horthy támogatására.
Windischgrätz levele, akárcsak Bethlen közlései a szegediek számára, arra mutatnak: az ellenforradalom minden törekvése oda irányul, hogy hátba támadják az idegen fegyveres erők ellen létéért harcoló országot. A nagyhatalmak jól tudják, hogy ezek az ellenforradalmi csoportok a Habsburg-uralom visszaállításának hívei. Nem tűrnék meg a demokratikus berendezkedésű Magyarországot. A régi Magyarország területi egységének hívei és antiszemiták. A magukat demokratikusnak nevező nagyhatalmak magyarországi képviselői nem mindenben értenek egyet ezzel a programmal, mégis támogatják az ellenforradalom szervezkedését a Tanácsköztársasággal szemben. A franciák is, amennyiben fellépnek az ellenforradalmi erők jobboldali programjának megváltoztatásáért, és sürgetik vezetői részbeni kicserélését, csakis amiatt teszik, hogy az ellenforradalom törekvéseit elfogadhatóvá tegyék a magyar nép szemében.
De Lobit francia tábornok abban látja a szegedi ellenforradalmi erők támogatásának legnagyobb nehézségét, hogy Károlyi Gyula kormánya kizárólag a régi uralkodó osztályok volt Tisza-párti képviselőiből áll. Németbarátok, Habsburg-pártiak. Követeli a kormány legalább részbeni demokratizálását, a kormány egyes tagjainak távozását.
Károlyi Gyula elmondja: de Lobit tábornok azért is kifogásolja a kormány összetételét, mivel Horthy Miklós, Ferenc József egykori szárnysegéde, mi más lehetne, mint Habsburg-barát.
Károlyi Gyula kormányában akadnak liberálisok. Azt az álláspontot képviselik: az ellenforradalmi mozgalomnak sokkal több kilátása lenne a győzelemre, ha polgári alapra helyezkednék. Egy ilyen kormány, különösen a Horthy-féle miniszterek nélkül, hathatósabb támogatásra számíthatna a franciák és a magyar nép részéről.
De Lobit tábornok követelése tekintetében a politikában rendkívül hajlékony Bethlen István Bécsben jóval engedékenyebb, mint a szegedi kormány. Nem szívesen látja, hogy Károlyi Gyula kormányában egyre inkább a Gömbös, Prónay, Zadravetz és a hozzájuk csatlakozó Eckhardt Tibor, a kormány sajtófőnöke által irányított szélsőjobboldal jut túlnyomó befolyáshoz. S méghozzá Habsburg-ellenesek. Nem akarják Károly király visszatérését a magyar trónra. A nemzeti királyság hívei, úgynevezett szabadkirály-választók. Magyar hazafit akarnak választani a trónra. Bethlen viszont legitimista. Károly király jogfolytonosságának a híve.
Bethlen megírja: az antanthatóságok tőle is megkövetelik: ne szigorúan konzervatív szellemű, hanem politikailag liberálisabb színezetű politikát folytasson. Ne támogassa a szegedi nyíltan szélsőséges ellenforradalmat hirdető politikai irányzatot. S minthogy az adott politikai helyzetben a most szervezkedő ellenforradalom mindenképp és múlhatatlanul igényli az antant támogatását, Bethlen emiatt sürgeti Károlyi Gyulától a kormány átalakítását polgári elemekkel és szociáldemokratákkal.
Amikor elhúzódik a kormány önkéntes átalakulása, de Lobit tábornok, mint a magyarországi francia haderők parancsnoka, másodszor is, és most már személyesen, megmondja Teleki Pál külügyminiszternek: Párizs végleg és sürgősen a kormány távozását kívánja. Egyszersmind megkérdezi a grófot, hogy a Tanácsköztársaság ellen tervezett antantvezetésű katonai támadást előkészítő nagyszebeni tanácskozáson ki képviseli a magyar ellenforradalmat.
– Horthy Miklós honvédelmi miniszter! – válaszolja Teleki.
– Hiszen éppen az imént közöltem – mondja de Lobit hogy Horthy admirális nem maradhat miniszteri Ferenc József szárnysegéde volt, mondják, hogy magyarul is csak törve beszél.
– Igen, mégis ő a legalkalmasabb személy!
– Miért? – kérdezi de Lobit, hiszen információi szerint Horthy tengernagy soha semmit sem tett a magyar ügyért!
– Ilyesmit én sem tudok felhozni mellette – feleli Teleki. – De ez most nem is fontos. Horthy kemény katona, kegyetlenül gyűlöli a kommunizmust. Bízhatnak benne, rendet fog teremteni. – S Teleki valósággal könyörögve kéri: egyezzék bele Horthy meghívásába.
Ezek után kap mégis meghívást Horthy a nagyszebeni tanácskozásra, amelyen Pétain tábornok, később Hitler idején Franciaország ura, elnököl.
Az 1919. július 6-án tartott értekezleten találkozik több francia, csehszlovák és román tábornok, valamint Horthy. Az értekezlet elhatározza a mindenáron való támadást Tanács-Magyarország megbuktatására. Minden kész az előnyomulásra. A tartalékok beérkeztek, az első vonalba küldettek. A kezdés jelére várnak; a támadás az egész vonal hosszában megindulhat.
Horthyt a tanácskozáson annyira semmibe veszik, hogy egyelőre nem bíznak rá fegyvert. Ezt csak akkorra ígérik, ha Párizs jóváhagyja a támadási terveket.
Prónay kesergően írja: a szegedi ellenforradalmi kormány működése illuzórikus, miután hatásköre nem terjed semeddig. Működése jegyzékváltásokra szorul, melyeket a franciákkal folytat. Vagy különféle hírek összegyűjtéséből áll, melyek Bécsből s az ott alakult ellenforradalmi Comitétől és Budapestről érkeznek. A majdnem mindennap ülésező minisztertanácson csakis javaslatok hangzanak el, melyek a jövőre, a majdanra vonatkoznak. Konkrétumoktól beszámolni egy miniszter sem tud. A honvédelmi miniszter egyedüli vágyálmát képezi, honnét teremtse elő a felállítandó csapat részére a felszerelést, melyekhez azonban a franciák fegyvereket adni egyelőre nem hajlandók.
A franciák amiatt is követelik az egyébként nem szélsőségesen reakciós Károlyi Gyula és kormánya távozását, mert nem tud megszabadulni a szélsőjobboldali Gömböséktől, a kormány legfőbb szegedi fenntartó erejétől.
Károlyi nem is akar már a kormány élén maradni. Megvallja, nem rendelkezik elég akaraterővel ahhoz, hogy szembeszálljon Gömbösék törekvéseivel. Leghelyesebb megoldásnak azt véli, ha a Szegeden időző politikusok oldják meg a válságot. Értekezletre hívja össze a politikusokat. Döntsenek a kormány összetételéről, a miniszterek személyéről.
Károlyi Gyula lemond, mert nem tud szabadulni Gömböséktől, Horthy maradni akar, mert a szélsőjobboldalra támaszkodik. Admirális lévén, Gömbös és Prónay nélkül a hadügyekben egyetlen lépést sem tudna tenni. A szélsőjobboldal rabjává válik azáltal is, hogy a Gömbös-Eckhardt-Prónay-Zadravetz-csoport tagjai túlnyomóan beépülnek a látszatminisztériumokba, főként a honvédelmi minisztériumba. A Prónay-különítmény végzi a látszat-kormányhivatalok, a miniszterek biztonsági őrizetét, és terrorizálja Szegedet.
Jutalomként a kormánytól Prónay tisztjei még akkor is kapnak fizetést, sőt, felemelt illetményt, amikor a pénzügyminiszter pénz híján semmi más járandóságot nem folyósít. Horthy felvesz emiatt szívességi, határidő nélküli, kamat nélküli kölcsönt két szegedi zsidó polgártól: Beidl Samutól és Wimmer Fülöptől.
A bécsi Antibolsevista Comité által a magyar követségtől elrabolt száznegyven millió korona java része közben már szőrén-szálán eltűnt. A hárommillió korona, amit Bethlen küldött, elfogyott. A szegedi kormány adót vet ki a népre, de kevés folyik be.
Prónay és különítménye azzal hálálja meg elsőbbségét a fizetésben, hogy teljes erejével a kommunisták, a baloldali gondolkodásúak, a zsidók ellen fordul. Ezeket figyeli, üldözi, többeket megkínoz, a Tiszába fojt. Mindenki tudja Szegeden: bárki e sorsra juthat, akire ráfogják, hogy gyanús elem. A francia helyi parancsnokságoknak semmi kifogásuk Prónay terrorizmusa ellen. Csak akkor tiltakoznak, amikor az ő egyik besúgójukat elfogatja, meggyilkoltatja. Kitör a botrány. A kormány valahogy elsimítja, Károlyi Gyulának azonban az ügy egyáltalán nem tetszik. Horthyt kéri, teremtsen rendet Prónayéknál.
Gömbös annál elégedettebb Prónayékkal. Nyíltan megmondja: nehéz volt a helyzet Szegeden mindaddig, amíg ide nem érkeztek régi bajtársai, az 1918-as MOVE-szervezkedés tisztjei. A Prónay-század, amelynek száz, később kétszáz tagja van, odaadással, ragaszkodással teljesíti a szolgálatot. A század sokszor egyedüli biztosítéka a szegedi kormány tekintélyének – indokolja Gömbös a terrort, a gyilkosságokat, amellyel megfélemlítik azokat, akik más politikát vallanak, mint a Gömbös-Eckhardt-Zadravetz-Prónay-csoport.
A Szegeden tartózkodó liberálisok vezetője Ábrahám Dezső ügyvéd, a Függetlenségi Párt volt képviselője. Részt vett az 1913-as forradalom előkészítésében. Károlyi Mihály kormányában államtitkár. A kommunisták előretörésekor a tiszti ellenforradalmi mozgolódásokkal kapcsolatot kereső Lovászy-frakcióhoz csatlakozik. Azóta is közismert Habsburg- és németellenességéről. Kifejezetten franciabarát, tehát francia értelmezés szerint elfogadható jelöltje egy Telekit követő szegedi kormánynak.
A liberálisok másik vezetője Varjassy Lajos.
Zadravetz dühösen ír a liberálisokról. Azzal gyanúsítja őket, hogy szervezik a munkásság sztrájkját a kormány távozásának kikényszerítésére. Körülhálózzák a franciákat, hogy a nemzeti kormány nagyon reakciós. Nem elég demokratikus. Gróf az elnöke, és Horthy, a Habsburg-császárok szárnysegéde, a honvédelmi miniszter. A franciák ezt meg is mondták Károlyi Gyulának, aki bejelenti: kész lemondani, hogy helyet adjon azoknak, akiknek a franciák segítséget ígérnek a bolsevizmus letörésére.
A minisztertanács azzal fejezi be ülését, hogy az újonnan megválasztandó miniszterelnök, akinek személyében még nem tudtak megegyezni, elsősorban a franciákkal és a Szegeden tartózkodó liberális politikusokkal keresse a kibontakozást.
A kormány lemondása a Gömbös-Eckhardt-Prónay-Zadravetz jobboldal veresége. Azt már látják, hogy francia követelési Károlyi Gyulának végleg mennie kell a szegedi kormány éléről, de remélik, hogy Teleki Pált és Horthyt átmenthetik az új kormányba.
Kelemen Béla szerint az átmentésben látják a jövő garanciáját. Akármilyen kormányalakulás jön, a két legfontosabb tárcának: a külügynek és a honvédelemnek, olyanok kezében kell maradniuk, akik a nemzeti eszmét szolgálják, a keresztény valláserkölcs alapján állnak.
Teleki külügyminiszterségének elfogadtatása a könnyebb kérdés. Személyében – remélik Gömbösék – bizonyára meg lehet egyezni a franciákkal és a szegedi liberálisokkal. Horthy átmentése nehezebb. A liberálisoknak Belitska Sándor tábornok a jelöltjük a miniszterségre.
Belitska régi katona. A világháborúban a monarchia keleti hadseregének vezérkari főnöke. Az 1918 októberi forradalmat követően a hadsereg parancsnoka. Elismert katonai szakember.
A Gömbös-csoport kitart a nem szakember, a tengerésztiszt Horthy jelöltsége mellett. Megtalálták benne azt a magas rangú, általuk irányítható figurát, akit felhasználhatnak szélsőséges politikájuk folytatására.
Gömbösék tervet dolgoznak ki, hogy az új kormányban Horthy maradjon a honvédelmi miniszter. Gömbös „demokratikus szellemű” beszédet ír és mondat el Horthyval a tisztikar előtt, amelyre meghívják a lapok tudósítóit. Beszédének alapkérdése a tisztikar magatartása. Az, hogy Szegeden általános a felháborodás Prónay és különítménye terrorista működése miatt.
Horthy liberális módon ismerteti a tisztek magatartását illető felfogását. Vázolja a tisztikar szerepét a nemzeti eszme szolgálatában. Megtiltja a tiszteknek a politikai pártéletben részvételt: kerülendőnek minősíti a tisztek bármilyen politikai vállalkozását. Szerinte a tisztek terhére rótt, úgynevezett incidensek – mentegeti Prónayt és különítménye gyilkosságait – túlnyomó részben elfajult politikai kérdésekből indulnak ki. Ígéri, hogy szigorú vizsgálatot indít minden olyan esetben, amely hivatalosan a tudomására jut. A vétkes megkapja büntetését. Súlyt helyez arra, hogy a tisztikar, a polgárság és a Nemzeti Hadsereg, valamint a megszálló csapatok között a legteljesebb harmónia uralkodjék. Kiemeli: a magyarok hálára kötelezettek a franciák iránt. Ők teszik lehetővé szervezkedésüket az ország bolsevista tönkretevői ellen. Követeli: a francia barátságban elsősorban a tisztikar legyen példaadó.
Kelemen szerint a Friss Újság kivételesen rendkívül szimpatikus és becsületes hangon méltatja Horthy beszédét. Különösen azt emeli ki, hogy a Károlyi Gyula-kormány tagjaként Horthy a bolsevizmus letörését tartja első feladatának. Amint az országot megszabadítják a terrortól, a kormánnyal együtt Horthy is. félreáll. Átadja helyét az ország bizalmából alakuló parlamentáris kormánynak.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
