ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Gömbös készíti elő Horthy egy másik „demokratikus” megnyilatkozását is. A zsidók – írja Zadravetz – az antiszemita Horthy és Gömbös távozását követelik. Ő kap emiatt megbízást: keresse fel Lőw Immanuel szegedi főrabbit, s tudja meg tőle az együttműködés feltételeit.
Zadravetz hiába jár el a főrabbinál. Az okos, diplomatikusan beszélő öreg rabbinus – írja Zadravetz – az együttműködés egyetlen feltételéül hangoztatja Gömbös és Horthy eltávolítását Szegedről. Semmilyen érvre nem változtatja meg álláspontját.
Gömbös is tárgyal liberális ellenfeleivel, hogy törődjenek bele Horthy miniszterségébe. A liberálisok tudják azonban a közismert tényt: ez Gömbös tényleges miniszterségét jelentené, és nem engednek. Horthynak együtt kell buknia Károlyi Gyulával.
Csak a katonaság áll szilárdan a szegedi kormány, illetve Horthy Miklós mellett. Ellenük intrikál mindenki a franciáknál – panaszkodik Kelemen Béla a különböző pártállású politikusokra, akik Szegedre menekülve, politizálással töltik kávéházi életüket.
Prónay ugyanezen kesereg. Elhatározza, hogy tisztjeivel utcai katonai tüntetést rendeztet a liberális politikusok ellen, és megvereti őket. Mint írja, a nála higgadtabban és politikusabban gondolkodó bajtársai lebeszélik erről, mert árthatna, a magyar ügynek. Még az általa vezényelt tiszti különítmény internálására is vezethet, ahogyan ezt a demokratikus politikusok által már megdolgozott Charpy francia tábornok amúgy is tervbe vette.
A Gömbös-csoport emiatt határoz úgy, ha Horthynak távoznia kell a miniszteri tisztségből, a tisztek úgy mentsék meg őt a csapatoknak és a nemzeti irányzatnak, hogy követeljék számára a Nemzeti Hadsereg főparancsnokságát. Gömbös, akinek ugyancsak távoznia kell az államtitkárságból, Horthy fővezér első munkatársa maradna.
A tisztek, hogy a franciák és a nyilvánosság előtt tudtul adják ragaszkodásukat Horthyhoz, a színházban megtartott MOVE díszünnepélyt használják fel. Elhatározzák, hogy Horthyt az egyesület országos díszelnökévé választják, és ez alkalomból nagy tüntetést rendeznek mellette. A tüntetés azután kezdődne, hogy Horthy elmondja élete első politikai beszédét, amit Gömbös fogalmaz meg.
Azt, hogy már eredetileg is milyennek indul Szegeden a MOVE szervezkedése, és Gömbösék mire akarják Horthyt felhasználni, Zadravetz naplója tanúsítja. Rosszul esett hallania: azzal gyanúsítják Gömböst: azért szervezi a MOVE-t, hogy az valóságos terrorcsapat legyen pozíciója megerősítésére.
Az ünnepségnek különös jelentőséget ad, hogy Károlyi Gyula és kormánya aznap jelenti be lemondását.
Diendorf alezredes, a MOVE szegedi csoportjának elnöke francia nyelven, meleg szavakkal üdvözli a francia parancsnokság képviseletében megjelent tiszteket. A zenekar a Marseillaise-t játssza. A franciák felállással viszonozzák az ünneplést.
Diendorf ezután Horthyt üdvözli, az újraszületett Magyarország honvédelmi miniszterét. Aki „hazájáért az életét is odaajándékozza, ha az megköveteli tőle”.
Utána Bernátsky tábornok, a MOVE szegedi díszelnöke beszél. Majd Gömbös Gyula a kezét szívére téve tesz fogadalmat a nemzeti ügyekbe való legintranzigensebb kitartásra. Beszéde végén felkéri Horthyt a MOVE országos díszelnöksége elfogadására.
Horthy megköszöni a Magyar Országos Véderő Egylet vezetőinek a megtiszteltetést, amellyel őt díszelnökké választották: – Nem kertelek, nyíltan kijelentem: a franciák Párizsban nem támogatják Károlyi Gyula miniszterelnök kormányát, mert úgy látszik, mi túl magyarok és keresztény érzelműek vagyunk. Ezért a mai minisztertanács elhatározta a kormány lemondását. Én különben is cselekedni jöttem ide, nem pedig politizálni és huzavonában az időt eltölteni … Ha oda jutunk, hogy más emberek veszik át az ország sorsának intézését, csak olyanokat támogatunk, kik egy véleményen vannak velünk, akik a mi eszméinkért, a magyar nemzeti eszméért szállnak síkra.
Ragaszkodásukat Horthyhoz Gömbösék a továbbiakban avval adják a franciák tudtára – írja Prónay hogy érzéseiket nem titkolva, ütemes tapssal éltetik Horthyt, amivel a színházban óriási tetszést provokálnak.
Gömbös intéz ezután néhány szót a franciákhoz. Kéri őket, tegyenek jelentést az itteni hangulatról az antanthatalmaknak.
Amikor Horthy kilép a színházból az utcára, Prónay tisztjei megragadják, vállukra emelik, nagy éljenek és kurjongatások között viszik egy darabig. De csak addig, míg sietve több francia tiszt érkezik. A parancsnokuk kardjával élénken hadonászva tiltakozik a nyilvános tüntetés ellen. – Ez nincs megengedve! Ez tilos! Ha folytatják a tüntetést, letartóztatom önt és embereit! – kiáltja franciául.
Horthy a nem várt ünnepléstől meghatva sugárzik a boldogságtól. – Eresszetek, fiúk – mondja mert lefognak ezek a buta franciák mindnyájunkat, és akkor bedöglünk … – S eltűnik a bokrok mögött.
Horthy futása után Prónay is eltűnik a színhelyről, mert – mint írja nem lehetett mást tenni, csak nagyokat nyelve engedelmeskedni.
Gömbös a MOVE mellett, amelynek csak tisztek lehetnek a tagjai, másik ellenforradalmi szervezetet is létrehoz.
Prónay nyíltan megírja naplójában: az állásokért, pénzért, koncért vetélkedő ellenforradalmi csoport összefogásához szükség van valamilyen politikai csúcsszervezetre.
Gömbös úgy tartja, a szegedi liberálisok ereje abban rejlik, hogy szabadkőművesek. Páholyaikban a legnagyobb titoktartással mindent előre terveznek, megbeszélnek. Hasonló szervezetet akar létrehozni keresztény nemzeti alapon.
A szabadkőművesség: az egyetemes emberi összetartozás, az emberek testvériségét hirdető vallásos, etikai színezetű liberális világ-polgármozgalom. Külsőségeiben a középkori kőművesek templomépítő céheinek hagyományos formáit eleveníti fel, ami titokzatos jelleget ad a szabadkőműves-szervezeteknek, -páholyoknak.
Tevékenységük jótékony intézmények fenntartásán kívül elsősorban a tagok pártfogásában, azoknak vezető állásokba való elhelyezésében áll. Tényleges befolyásukat a jelenkorban rendszerint a nagytőke érdekei határozzák meg. Magyarországon egyes szabadkőműves-páholyok a 20. század elején támogatják a polgári radikalizmus eszméinek terjesztését. A polgári radikálisok vezetői majdnem kivétel nélkül, és többen szociáldemokrata vezetők is – szabadkőművesek.
A Gömbös-csoport, teljesen eltúlozva a szabadkőműves-páholyok erejét és jelentőségét, még az 1918 októberi forradalmat és bolsevizmust is ezek aknamunkájának tartja. Úgy tervezik: ahogyan ezek a szabadkőműves-páholyok a hazát tönkretették, ők hasonló szervezkedéssel akarják megmenteni.
Az alakuló ülésen csakis megbízható ellenforradalmárok vesznek részt, Gömbös, Echardt Tibor, Zadravetz, Kelemen és mások. Megbeszélik, hogy a szabadkőművesekhez hasonlóan, de fehéren és rigorózusan keresztényien szervezkednek. Miután az eszmét mindannyian elfogadják, Eckhardt vállalkozik a szervezkedést szolgáló elvi memorandum kidolgozására. Szervezetük neve: Etelközi Vérszövetség – rövidítve EKSZ. Átveszik a szabadkőművesek titokzatos szervezkedési formáit.
Az „Etelközi” elnevezést annak emlékére veszik fel, hogy a honfoglalás előtt, 887-től 895-ig, a kelet felől nyugatra vándorló magyar törzseknek a Dnyepertől az Al-Dunáig terjedő „Etelköz” a lakóhelye. A hét magyar vezér itt választ fejedelmet. Esküvel fogadnak neki engedelmességet. Oly módon erősítik meg, hogy tőrrel sebzett karjuk serlegbe csurgatott véréből isznak. Az Etelközi Vérszövetség, az EKSZ Gömbösék szerint itt Szegeden most annak jelképe, hogy nekik innen elindulva ellenforradalmi új honfoglalás a feladatuk.
Az EKSZ vezértanácsa is hét tagból áll. Gömbös ezek vezére.
Zadravetz szerint az Etelközi Vérszövetség nem a céljai miatt iparkodik titkos lenni. A magyar ember természetét tartja szem előtt, amikor a tagokat arról a köztudomású magyar hibáról akarja leszoktatni, hogy a legértékesebb magyar készülődéseket a szalonok tereferéivé teszik. Így jutnak terveik idő előtt az őket körülvevő és minden sóhajtásukat ágyúdörgésnek magyarázó szabadkőműves és más ellenségek tudomására. Emiatt legyen a személyi válogatásnál is a legfőbb vezérelvük: erős magyar irredenta érzés, teljes, mindenre kiterjedő zsidó- és szabadkőműves-mentesség.
Zadravetz – írja – a lelkét, teljes munkásságát állítja az EKSZ által óhajtott magyar irredentizmus szolgálatába. Több híres embert hoz a szervezetbe. Őt bízzák meg azzal is, hogy Horthyt szervezze be a szövetségbe. Horthy – folytatja Zadravetz – megérti a Vérszövetség létjogosultságát, hazafias törekvéseit. Megígéri ehhez segítségét. Egyelőre mégis kitér a beszervezés elől. Határozatait annál is inkább végrehajtja, mert az Etelközi Vérszövetség rövidesen az ellenforradalom döntő jellegű titkos tényezője, amellyel lehetetlen nem számolnia.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
