(idézet: Máramarosi erdő – Szatmári György)

7

Nagypetriben szomorú kép fogadott. A főutcán alig lehetett járni a sártól, pocsolyától, pedig ki volt kövezve. De mit érnek a macskakövek, ha már napok óta áztatja az utat az eső, és törik, rongálják a burkolatot a végeláthatatlan sorokban vonuló fogatok. Gépjárművet alig lehetett látni, de mást mindent: parasztszekeret, stráfszekeret, bricskát, konflist, még hintót is. Lovak, ökrök, tehenek, bivalyok, szamarak húzták a sokszor kerékagyig sárba süppedő alkalmatosságokat. Az ostorok pattogtak, az állatok nagyokat fújtak, a katonák káromkodtak. Átázva, átfázva, kimerültén kuporogtak köpenyeikbe bújva a járműveken. Imitt-amott feltűntek közöttük civilek is, férfiak lengyelkabátban, zergetollas kalapban, nők irhabundában, gyermekek bebugyolálva, hogy csak az orruk hegye látszott.

Nótaszó nem hangzott semerre, csak sírás, kiabálás, veszekedés. A kanyarokban a fogatok összeakadtak, a menet megállott. A sérült járműveket félretolták, hogy a többi folytathassa útját. A sár ráfröccsent a szekérre, lóra, emberre, bemocskolva lábbelijét, ruháját, de még az arcát is annak, akit végzete a szomorú menethez sodort.

Mitrut kellett értesítenem a századot fenyegető veszedelemről. A kórház után érdeklődtem. Hamar megtaláltam, de nem engedtek be. Kértem a portást, hívja ki Drágos Nelli ápolónővért. Pár perc múlva Nelli ott állott előttem fityulában, fehér köpenyben, kicsit sápadtan. Az éjszaka ügyeletes volt, nem aludt, de már letelt a szolgálata. Éppen készült haza. Csak Mitruval akart még szót váltani. Nagyon megörült, hogy bejöttem. Rosszkedvűnek látszom. Csak nincs valami bajom?

Sietni kellett. Kertelés nélkül elmondtam, veszélyben vagyunk. Mitru is, jó magam is és az egész tábor. Nelli rögtön visszafordult, hogy értesítse a bátyját. Én az utcán vártam. Nem sokáig, öt perc múlva Nelli már civilben, orvostáskájával a kezében lépett ki a kórházkapun. Mintha sápadtságából is bent hagyott volna valamit. Csinos volt egyforma fonalból készült zöld kötött kabátjában, sapkájában. Arcán bizakodó mosoly derengett.

— Elmegyünk mihozzánk. Jön Mitru is, csak megvárja, míg a sebét átkötik.

— De hiszen ő beteg …

— A kezét nem használhatja. Azért ha muszáj, felkelhet, bár jobb volna, ha pihenne. De Mitrut ha odakötnék, se maradna most az ágyban.

Elindultunk Nelli otthonába. Más körülmények között már a meghívás is boldoggá tett volna. De most másról volt szó. Vajon mit tanácsol Mitru? Neki biztosan lesz valami elképzelése.

Nelli szótlanul lépegetett mellettem. Elfogott az aggodalom. Még neki is baja eshet. Pedig őt semmiképpen sem szabad veszedelembe sodornunk.

Elhaladtunk a román templom mellett. Valami ünnep lehetett, a misének már vége volt, de a hívek még ott álltak a cinteremben. Mikor megláttak bennünket, mindenki felénk fordult.

Az ünneplők nyilván a legjobb ruhájukat vették fel, de így is vegyes képet mutatott a templom körüli gyülekezet. A legtöbben háziszőttes nadrágban, subában, bocskorban jöttek, kucsmával a fejükön.

Lupu pópa kucsmáját levéve nagyot köszönt Nellinek.

A távolból ágyúdörgés hallatszott.

Nelli összerezzent.

— Az egész kórház tele van sebesültekkel — nézett rám Nelli fáradtan. — Fiatal sebészünk nagy stréber, eddig mindig azt papolta, a sebészre áldás a háború, óriási lehetőség. Hát most benne vagyunk nyakig az áldásban. Azt beszélik, Horthy is fegyverszünetet kért. A honvéd meg vérzik tovább.

Újra hallatszott az ágyúdörgés.

— Jönnek, közelednek — mondta halkra fogva a szavát Nelli. — Nagypetri előtt sem fognak megállni … Tegnap éppen a főorvos szobájában voltam, mikor váratlan látogatókat kaptunk. Daróczy főtörzsőrmester és két csendőr állított be. Közölték, hogy holnap délig mindenkinek el kell hagynia a községet. A főorvos persze hamar kitette a szűrüket. De az bizonyos, hogy itt már teljes a bomlás. Nagyon résen kell lennünk … Féltelek! — mosolygott rám Nelli bágyadtan.

Közben odaértünk a házukhoz. Drágosék zsindellyel fedett tornácos parasztházban laktak.

Ileana és a kisfia nem volt otthon. Nelli az utcára nyíló helyiségbe vezetett, a parasztház tiszta szobáját rendezték be az ő részére. A szobában villany égett, nem petróleumlámpa, mint a többi parasztházban. A sarokban vaskályha duruzsolt.

A szobában rend volt és meleg. Az asztalon nyitott, vaskos könyv. Mellette jegyzetfüzet, ceruza.

— Bonctan, magyar nyelvű — világosított fel Nelli. — Azt tanulom. Románul vizsgáztam belőle, de meg akarom ismerni a magyar terminus technicusokat is.

— Ennek nagyon örülök — simogattam meg a haját.

— Ha ez neked olyan nagy öröm, megtanulom magyarul a fiziológiát, a farmakológiát, amit csak akarsz.

— Arra gondoltam, hogy a háború után ugyanarra az egyetemre iratkozhatnánk. Se nem Pécsre, se nem Kolozsvárra, hogy egyikünk se tehessen a másiknak szemrehányást. Mit szólnál hozzá, ha mindketten felmennénk Budapestre?

— Erre már én is gondoltam. Budapestre? Nekem ez nagy elégtétel lenne. Nem tudtam folytatni az egyetemet Kolozsvárott, hát azért is folytatom Budapesten. Mégiscsak orvos leszek. De hova megyünk, ha meglesz a diplománk?

— Erre még én sem gondoltam — vallottam be őszintén. — De ezzel még azt hiszem, ráérünk.

Nellinek tréfára támadt kedve.

— Hát arra gondoltál-e, hogy — ha minden jól megy — lesz kicsink is. Milyen gyermekorvos lennék anélkül? Csak azt nem tudom, mi lesz a mi gyerekünk. Román-e vagy magyar?

— Ezt majd rábízzuk. Csak már ott tartanánk.

Ileana nyitott be. Zavarba jött. Azt hitte, Nellit egyedül találja.

— Baj van, nagy baj, jaj nekünk!

Azt hittem, Ileana is megtudta a századot fenyegető veszedelmet.

— Jön Mitru, és majd kitalálunk valamit — nyugtattam az asszonyt, de ezzel csak még jobban megijesztettem. Kiderült, nem tudott még semmit a Hosszúhegyen készülő dolgokról. Ő más veszedelemről hozott hírt. Visszajött a pópa fia, Lupu Traján. A saját szemével látta a csendőrség udvarán. Ott van egy német teherautó. Azzal jöttek az SS-katonák. Közöttük látta Lupu Trajánt. Német egyenruhában, halálfejes sapkában.

— Még csak ez hiányzott! — ijedt meg Nelli.

Ileana indult, hogy meleg ételt készítsen. Alig ment ki, jött is vissza, de halálsápadtan.

— Itt vannak! Lupu Traján meg Daróczy!

Nelli betuszkolt egy faliajtón át a szoba melletti kis kamrába. Onnan semmit sem láttam, de a vékony ajtón minden áthallatszott.

— Pálinkás jónapot! — köszönt Daróczy.

— Buná ziua! Bocsánat a zavarásért — ezt Lupu Traján mondta.

— Mit óhajtanak?

Nelli hangja egy cseppet sem volt barátságos.

— Ugye, jól sejtettem — gúnyolódott Daróczy.

— Mondtam én magának, nem fogadnak majd bennünket pálinkával. Még cujkával sem. Pedig én azt nem is szeretem. Meg se innám, ha adnának se.

— Itt nem kap se pálinkát, se cujkát — vágott vissza Nelli. — Mondják meg, mit akarnak. Fáradt vagyok. Egész éjjel nem hunytam le a szemem. A kórház tele van sebesültekkel. Délután vissza kell mennem.

— Hol a bátyja? — kérdezte kemény, hivatalos hangra váltva Daróczy.

— Sebesült ő is. Hol lehetne? Mit akarnak, tőle? Leviszik dolgozni olyanokkal, akiknek fogalmuk sincs a biztonsági előírásokról. A bátyám egész életére kacska marad. Azért ki a felelős? Azt keressék!

— Hozzám sincs egy barátságos szavad?

Ezt Traján vetette közbe. Nelli válaszra se méltatta.

Traján folytatta.

— Nem akarsz megismerni? Úgy jártam ide, mint a második otthonomba.

— Az egy más ember volt — válaszolt Nelli.

— A ruhám nem tetszik?

— Az sem.

— Hát a bátyád nem hordott idegen egyenruhát? Még dicsekedett is vele, hogy vörös csillag volt a sapkáján, 1919-ben Kun Béla hadseregében.

— Vörös csillagot hordott, nem halálfejet.

Féltem, Nelli túlságosan messzire megy.

— Ajánlattal jöttem — szólalt meg újra Traján. — Megbeszéltem Daróczy főtörzsőrmester úrral. Meg a német parancsnokommal is. Holnap kiürítik Nagypetrit. Elintéztem, hogy téged is felvegyenek az egyik autóra. Gyere velünk. Egész életemben szemrehányást tennék magamnak, ha itthagynálak.

— Egyszer már itthagytál, 1940-ben, amikor optáltál. Ha vallásos volnék, tíz misét mondatnék az apáddal, hogy akkor sem hallgattam rád. Ha Muntyán Grigor kérne, vele százszor inkább elmennék, a farkasok közé is.

— Csakhogy a másik alternatíva nem Muntyán Grigor lesz — váltott fenyegető hangra Lupu. — Ha nem jössz önként, jössz másképp. Az SS-különítménnyel, mint a bátyád meg többiek. Elkísérheted őket a koncentrációs táborba.

Daróczy vetett véget a vitának: — Mondtam én magának, Lupu úr, a kisasszony nem szereti a csokoládét. Kár is volt neki felkínálni. Annyi baj legyen. Bevágjuk a rabok közé és kész. Maga, Lupu úr, most itt marad, és vigyáz a kismadárra. Én meg elmegyek, megkeresem a bátyját. Visszajövünk ide. Addig megpróbálhatja, hátha négyszemközt igent mond a kisasszony.

Az ajtócsapódás jelezte, hogy Daróczy eltávozott.

Elhatároztam, előbújok rejtekhelyemről, csak várok egy keveset, míg a csendőr távolabb lesz. Dal hallatszott be a kamrába. Traján énekelte a halálosztagok indulóját: — Moartea numai moartea legionará … A dal után román beszéd hallatszott, Traján könyörgő hangon, Nelli felháborodottan beszélt. Az egyre hevesebb szóváltásból váratlanul magyar szót ismertem fel. Nelli kiáltott: — Segítség! Segítség!

Kinyitottam a kamraajtót. Traján szemben állott velem. Rögtön észrevett. Elengedte Nellit, aki ösztönösen hozzám futott védelmet keresve.

— Ááá — tátotta ki a száját a meglepetéstől Lupu. De ahogy észbe kapott, már nyúlt is a zsebébe. Pisztolyt rántott elő.

— Örvendek, hogy megismerkedhetem az úrral — gúnyolódott diadalittasan Traján. — Ez egyszer azonban rossz időben jött ide. Itt ön teljesen felesleges.

Traján rám emelte a pisztolyát, és lőtt. Még mielőtt megakadályozhattam volna, Nelli elém vetette magát. Mind a három golyó őt érte.

Traján pisztolyából nem jött több lövés, hiába próbálgatta. Mikor látta, hogy én sértetlen maradtam, sarkon fordult, kifutott a szobából. Utána iramodtam. Mire a házból kiértem, Traján már az utcaajtót csapta be maga után.

Visszasiettem Nellihez. Vértócsában feküdt a szőnyegen. Beszaladt Ileana is. Nem kellett sokat magyaráznom. Az asszony orvosért futott. Nelli mozdulatlanul feküdt, csukott szemmel, szólítottam, élesztgettem, de hiába. A nekem szánt golyók örökre elnémították.

Mitru hamarabb érkezett meg, mint a felesége. Az átéltek után csak nagy erőlködéssel tudtam elmondani, hogyan történt a tragédia. Azt is elmondtam, rövidesen visszajön Daróczy, aki őt ment keresni. Mitru pár percig gondolkozott. Aztán csak annyit mondott:

— Azonnal el kell mennünk. Nem szabad, hogy itt találjanak minket. Se magát, se engem.

— És mi lesz Nellivel? — Nem akartam elmenni. Még mindig reméltem. Hátha az orvos tehet még valamit.— Nellin, szegényen már nem segíthetünk. — Mitru alig tudta a sírást elfojtani. — A többieken, akik a hegyen vannak, talán még igen. A gyilkost most nem foghatjuk el. Ne várjuk meg őket. Fegyver most még csak náluk van.

Némán vettünk búcsút Nellitől. Úgy léptünk ki a házból, mintha száz kötéllel húznának vissza mindkettőnket.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

2

A termelőerők fejlődésével a szocializmus lehetősége érik a kapitalizmus méhében!

A kapitalizmusnak nem az emberiség emberré válása az érdeke a célja, hanem az elenyészően kevés élősködő tőkés haszna (profitja) és hatalma, ami lehetetlenné teszi a dolgozó proletároknak a demokráciát, az osztály-érdekképviseletet. Bár a kapitalizmusban a termelőerők fejlesztésével mégis csak érik a szocializmus, a kapitalizmus meghaladásának, az emberré válásnak a lehetősége.

„A forradalmi elemek osztállyá szerveződése feltételezi, hogy már megvannak mindazok a termelőerők, amelyek a régi társadalom méhében kifejlődhettek.” – Marx és Engels válogatott művei 1

„A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik.” – Marxista fogalomlexikon

A kapitalizmus a vállalkozó szellemre, a szinte korlátlan világméretű versenyre alapuló fejlődőképes gazdasági modell. De nem a társadalmi szükségletek kielégítése a célja, hanem a tőkés vállalkozó saját haszna, ami világméretű konkurenciaharcban, válságokban, háborúkban, fasiszta-kapitalizmusba fejlődve valósul meg. Bár a kapitalista termelés is a szükségletek kielégítésével működik, de nem társadalmi szinten tervezett, szervezett, hanem magánérdekből, versenyben, konkurenciaharcban működik, így szükségszerűen válságokkal, katasztrófákkal, háborúkkal terhelten.

Ezért a kapitalizmusban az ember-állat még csak a gondolkodó állat lehet, nem válhat gondolkodó humánus demokratikus emberré, mert nem képes társadalmi szinten a gazdaság szervezésére, bár szélhámosan ezt hazudja, a szocializmus szelleme, kísértete kényszeríti erre.

A kapitalizmus modell túlfejlődött, de hatalomra van szüksége az élősködő forma fenntartására, ez azonban veszélybe került, a szocializmus tendencia kezd erősödni, ami belülről feszíti, és ennek már a hagyományos módon nem tud megfelelni. Erre a kapitalizmus válasza a fasizmus, a társadalmi haladás megfékezésére, ami az emberiséget a gondolkodó állat színvonalán akarja tartani.

A kapitalizmus a fasizmussal védekezik a társadalmi haladás, az emberré válás ellen!

„Fasizmus: az imperializmus viszonyai között, a kizsákmányoló osztályok legreakciósabb részének legsovinisztább, legagresszívebb nyílt terrorista diktatúrája, amely vad, erőszakos terjeszkedés, más népek leigázása, a faji gyűlölet szitása, szélsőséges kommunistaellenesség és antidemokratizmus jellemez. Szociális demagógiájával igyekszik tömegbefolyásra szert tenni.” – Marxista fogalomlexikon

A fasizmusnak az elképzelhető legembertelenebb vadállati az erkölcse. A tudományoskodó idealista világnézete visszavezeti az emberiséget a rabszolgatartó társadalom barbárságába. A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalmának az egyetlen lehetősége a fennmaradásáért csak a fasizmus barbársága lehet. Ezért választották a kapitalizmus nagytőkés urai a fasizmust, de híveinek a legtöbbje egyszerűen csak korlátolt buta embertelen állat! A tudatuk, a gondolkodásuk csak az ember-állatnak az állati színvonalú megértésére alkalmas, így még csak a gondolkodó állatok! Ide fejlődött (süllyedt), rothadt a kapitalizmus!

A termelőerők fejlődése előkészítette az utat, a lehetőséget, a szükségszerűséget a szocializmusra és egyben a kapitalizmus meghaladására is. Így a fasiszta-kapitalizmus meghaladásáért küzdő haladó erők is megjelentek, akik a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus világnézetét képviselő kommunisták. A kapitalista hatalom kénytelen volt elfogadni ezt a kihívást, erre a „kapitalista szocializmus”-sal, a fasizmussal reagált, amit a szociális demagógiával, hamis világnézettel, embertelen erkölccsel, kapitalista osztály-önkényuralommal a polgári demokráciában vagy a nyílt diktatúrában valósít meg.

Az emberiség a válaszúton, „kapitalista szocializmus” vagy szocializmus?

A termelőerők fejlődésével az emberiségnek a megmaradása érdekében választania kell. A gondolkodó emberré válás egyetlen útja (szükség szerint a népi demokrácián keresztül) a szocializmus, ami a dolgozó nép, az emberiség számára a valódi demokrácia. A másik út a pusztulás útja, a fasizmus, a gondolkodó állat útja, ami a fasiszta tőkések felsőbbrendűsége, élősködése, önkényuralma a dolgozó emberiség felett.

Ha nem sikerül az emberiségnek meghaladnia a fasizmussá fejlődött kapitalizmust, akkor csak az állati sorba való visszasüllyedése lehetséges, az ember csak a gondolkodó marakodó állat maradhat. Vagy még az se. Talán ez a földön (az univerzumban, a végtelen világegyetemben) már többször is megtörtént, a gondolkodó emberré válás eddig földön nem sikerült, lehet, hogy sohasem fog sikerülni, a fasizmus, a gondolkodó állat eddig mindig győzött és elpusztította az emberi civilizációt. Az emberiség lehet, hogy alkalmatlan az emberré válásra?

Mi a fasiszta erkölcs, világnézet lényege?

A fasizmus összetett, ellentmondásos, embertelen, beteges, zavaros lelkialkatú tudatforma. A kapitalizmus és a fasizmus alapvető tulajdonságai azonban megegyeznek. A fasizmus következetes, modern, a fennmaradásáért küzdő túlfejlett kapitalizmus. Így a fasizmus, mint a kapitalizmus jellemzően jobboldali erkölcsű, azaz felsőbbrendű, élősködő, rabló, ragadozó, az ember-állat még csak a gondolkodó állat, ami következetesen a kapitalizmus imperialista rabló élősködő osztályérdekeit szolgálja.

A fasizmus a kapitalizmusból örökölte a fajelméletet, a szélsőségeses nacionalizmust, a sovinizmust, a gyarmatosítást, az imperializmust, a tőkésosztály önkényuralmát, felsőbbrendű élősködését a dolgozó proletárok felett. Azonban ezt következetesen a tökélyre fejlesztette. Bár az ember-állat a kapitalizmust megelőző korokban is még csak a gondolkodó állat volt, de lassan a termelőerők fejlődésével megjelenik a gondolkodó, a humánus ember is, ezek a kommunisták, akik következetesen az emberré válásért harcolnak.

A fasizmus világnézete alapvetően a kapitalizmus idealista hamis tudománytalan kotyvaléka, ami a következetesen objektív tudományos valóságot lényegében tagadja. Bár enélkül működésképtelen lenne, így keveredik az idealista, a dialektikus, a materialista világnézet, sok esetben az objektív tudományos valóság megismerésének kárára, ellenére.

Így lesz a fasizmusban az ember lealacsonyítása rabló ragadozó állat színvonalra. Végül is ettől válik fékezhetetlenül gátlástalan állattá a fasizmus híve, de ez a kapitalizmus érdeke, nevelésének, erkölcsének, világnézetének eredménye. Mert a kapitalizmusban az ember még alapvetően csak a gondolkodó ragadozó állat lehet.

„A fasizmus a radikális, tekintélyuralmi nacionalizmusnak a 20. század első felében Európa egy sor országában megjelent formája. Nevét az olasz változatáról, a legkorábban kialakult olasz fasizmusról kapta. A fasiszták az adott nemzet totalitárius állammá történő egységesítésére törekedtek a nemzeti közösség tömegeinek mozgósítása révén, az élcsapat szerepét betöltő pártra támaszkodva. A fasizmus ellenséges a liberális demokráciával, a marxista szocializmussal, a kommunizmussal szemben. A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit – ez leginkább a fasizmuson belül a német nemzetiszocializmusra volt jellemző –, valamint a katonai szellem eluralkodása a társadalomban. A fasizmus a politikai erőszak, a háború és a gyarmatosítás eszközeivel keresi a nemzeti megújulást és álláspontja szerint a felsőbbrendű népeknek, „fajoknak” életteret kell szerezniük a gyengébbekkel és alsóbbrendűekkel szemben. … A fasizmus az államilag ellenőrzött tőkés gazdálkodást preferálja, elfogadja a termelőeszközök állami és a magántulajdon bizonyos keverékét. A fasiszta állam alkalmazza az állami szintű gazdasági tervezést, elfogadja a profit hajtóerejét, de az egyéni vállalkozások gazdasági sikerét attól teszi függővé, hogy mennyire azonosítják magukat az állam által kitűzött célokkal.”

„A sovinizmus egy politikai ideológia, ami alatt általában a hazafiság fanatikus megnyilvánulását értik, a haza vagy nemzet elvakult imádatát, kritika nélküli csodálatát tükröző, annak felsőbbrendűségét hirdető nézeteket. Köznapi használatban gyakran keveredik a nacionalizmussal és a hazafiság fogalmával, de ezek a fogalmak nem ugyanazt jelentik: a nacionalizmus és a sovinizmus politikai ideológia, míg a hazafiság inkább erkölcsi nézet és érzület, ami a haza eszményét erkölcsi hivatkozási pontnak állítja be. A sovinizmus a mi-ők ellentétből indul ki, amikor a nemzeti felsőbbrendűség dominál, összekapcsolódva a másik nemzet lekicsinylésével, esetenkénti megsemmisítésének szándékával.”

„A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Legfontosabb jellemzője a nemzet fogalmának előtérbe helyezése … A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra, értékrend és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi.”

A fasiszta „ember” lelkivilága

A fasiszta „ember” az emberiség számára nagyon veszélyes „embertípus”, mert a gondolkodó, humánus emberré válás, a társadalmi haladás, az emberiség emberré válásának ellensége, amit állati színvonalúra nevelt tudata képtelen felfogni, még legfeljebb csak a gondolkodó állat. A fasiszta „ember” tudatában megfér a fékezhetetlen állat és a tudomány, a művészet tisztelete is, de a torz világnézete az állatnak kedvez, tévútra vezeti, így még csak a gondolkodó vadállat lehet. A fasiszta-kapitalista hívő „ember” gondolata olyan, mint az állat agyara, alapvetően csak a marcangolásra alkalmas, így még nem válhat emberré!

A fasizmus katonái tömegével a kispolgárok, a középosztály, és főleg a proletárok közül kerül ki, akik világnézeti és erkölcsi butaságukban, valójában a kapitalizmus, az élősködők érdekében saját osztályérdekük kárára, az osztályellenségeik, kifosztóik javára harcolnak, rabolnak. Ezek a fasiszta ragadozók kiélhetik embertelen ösztöneiket a rablásban, fosztogatásban, a zsákmányból nekik is jut.

A fasiszta lelkületű embertípus képtelen dialektikusan, materiálisan, következetesen objektív tudományos módon emberként gondolkodni. Ez súlyos hiányosság, így a gondolkodás alapvetően az érzelmek színvonalán történik, ami elősegíti a felszínes gondolkodást, még a tudományoskodás ellenére is a tévútra vezet. Ezért nem képes az ember tiszteletére, a benne rejlő lehetőség megértésére sem. Mert nem képes a valóság objektív következetesen tudományos megismerésére, elfogadására sem. Tudata egy kitalált idealista tudománytalan hamis világban él. A fasiszta lelkületű „ember” tudata még legfeljebb csak a gondolkodó vadállat színvonala csupán. Így a szélhámos hazudozások, az idealista világnézet, a szociális demagógia könnyen hamissá alakítja, formálja a tudatát. A fasiszta „ember”, úgy irtózik a következetesen objektív tudományos világnézettől, mint az ördög a kereszttől! Ami a kapitalizmus nevelésének, erkölcsének, világnézetének az eredménye.

A fasizmus erkölcse hamis útra téríti a proletárok tudatát, osztályöntudatát, emberségét megsemmisíti, így uralkodik a lelke, az érzelmei felett, ez motiválja cselekedeteit, az emberséges gondolkodás helyett gyakran a primitív erőszakot választja, ezt tarja megfelelőnek a problémák megoldására, csak erre képes. A lényeg, ne gondolkodj ember módon! A fasizmus „emberének” a tudata a gengszterek, a lelkiismeretlen rablógyilkosok erkölcsi színvonalán van. Valójában a fasiszta „ember” egy gyenge jellemű, fejletlen tudatú, sérült, primitív lelkületű embertípus, még csak legfeljebb a gondolkodó állat. De ez kell a kapitalizmusnak!

„A fasizmus jellemző vonásai a legnyíltabban és legvisszataszítóbban Németországban mutatkoztak meg, ahol 1933-ban a „Nemzetiszocialista Német Munkás Párt” jutott uralomra a német és a külföldi monopoltőke segítségével. A hitleri uralom nyílt terrorista diktatúrája rendszerré tette a munkásmozgalom és minden haladó irányzat kegyetlen elnyomását, a koncentrációs táborokba való tömeges deportálást és az emberirtást, az azt igazoló felsőbbrendű (árja) és az alsóbbrendű (szlávok, zsidók stb.) fajokról szóló elmélet propagandáját, a féktelen militarizmust és sovinizmust, a kíméletlen agresszív külpolitikát, amely a világ újrafelosztásáért, idegen területek meghódításáért az olasz fasizmussal szövetkezve kirobbantotta a második világháborút.” – Marxista fogalomlexikon

A fasizmus a kapitalizmusban elkerülhetetlenül megjelenik!

A kapitalizmusnak a kíméletlen versennyel, a harccal a fejlődés a lételeme, ami kizökkentette az emberiséget a tunyaságból és hatalmas méretűre növelte a termelőerőket. De a fejlődésével, a túlfejlődésével, a szocializmussá érésében szükségszerűen a felszínre hozta a fasizmus barbárságát is, mert a kapitalizmusnak az osztályérdekei védelmében, imperialista céljai érdekében erre van szüksége.

A kapitalizmus fő jelentősége, hogy szinte „korlátlanul” felszabadította a vállalkozó szellemet, a fejlődés érdekében hatalmas erőket hozott mozgásba. De a kapitalizmus fejlődésével együtt jár a szocializmus megvalósításának a lehetősége és a szükségszerűsége is, amire a kapitalizmus válasza a különböző praktikus formában megjelenő fasizmus.

A fasizmus világnézetének a forrása

„Idealizmus: filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldása tekintetében a materializmussal ellentétes, amennyiben a szellemi, a nem anyagi elsődlegességéből és az anyagi másodlagosságából indul ki. Ez viszi közel a valláshoz, amely szerint a világ időben és térben véges, s az isten teremtette.” – Marxista filozófialexikon

„Materializmus: az egyedüli tudományos filozófiai irányzat, amely merőben ellentétes az idealizmussal. … filozófiai materializmus az anyag elsődlegességét és a szellemi, az eszmei másodlagosságot vallja, ami azt jelenti, hogy a világ örök és nem teremtett létező, mely térben és időben végtelen. A materializmus a tudatot az anyag termékének, a külvilág visszatükröződésének tekinti, s ezért a világ megismerhetőségét hirdeti. A filozófia történetében a materializmus általában a haladó társadalmi osztályok és rétegek világnézete volt, amennyiben azoknak állt érdekében a világ helyes visszatükrözése, az ember természet feletti uralmának fokozása. … A materializmus legmagasabb rendű és legkövetkezetesebb formája a dialektikus materializmus, amelyet Marx és Engels alkotott meg a XIX. század közepén.” – Marxista filozófialexikon

„Az imperializmus (a latin nyelvből: imperare „uralkodni“; imperium „birodalom“; mint Imperium Romanum) a legtágabb értelemben a birodalmak kialakítására irányuló törekvés, erős országoknak az a politikája, ami más országok gazdasági kizsákmányolását és politikai alávetését, a saját hatalmi rendszerébe történő bekapcsolását célozza. Ilyen értelemben a fogalom alkalmazható lenne az ókori és középkori történelem egyes mozzanataira is, a gyakorlatban azonban a szó szűkebb értelemben használatos, mégpedig a 19. század végi, 20. század eleji fejlett tőkés országok gyarmatosító politikájára. Ebben az értelmezésben szorosan összefügg a monopolkapitalizmusnak (elsősorban a marxizmusban használatos) fogalmával, ami a nagy nemzetközi monopóliumok döntő befolyására alkalmazható.”

A fasizmusnak a kapitalizmus köthető világnézete az idealizmus és a materializmus szükség szerinti keveréke, ami támogatja a felsőbbrendű és alacsonyabb rendű „emberi”, kapcsolatokat és ezen az alapon élősködést, így az embertelenséget, a fajelméletet, a szélsőséges nacionalizmust, a sovinizmust, a népirtást, az emberiség elleni és a háborús bűnök elfogadását és megvalósítását is. Ezek a tipikus jobboldali erkölcsi jellemvonások. Az imperializmus világméretekben erről szól! Rablás, élősködés, amit szemérmesen romantikusan, emberségesnek mutatva passzíroz be a bérrabszolgái tudatába! Ez tulajdonképpen minden kizsákmányoló társadalmi formára igaz, de az imperializmussal a kapitalizmusban éli virágkorát, szinte „tudományos alapossággal kidolgozva”. Így lesz a kapitalizmus erkölcse, világnézete az előszobája a fasizmusban tökélyre fejlesztett formájának.

„A reakciós, tudományellenes világnézet az önmagukat túlélt osztályokat szolgálja, gátolja a társadalmi haladást, a kizsákmányoló osztályok érdekeit védi és elvonja a dolgozókat attól, hogy harcoljanak felszabadulásukért. Következetesen tudományos kommunista világnézet a marxizmus-leninizmus, amelynek filozófiai alapja és elidegeníthetetlen része a dialektikus és a történelmi materializmus. Kifejezi a proletariátus és valamennyi dolgozó érdekeit, amelyek egybeesnek a társadalmi fejlődés objektív törvényeivel.” – Marxista filozófialexikon

„A jobboldal azon politikai eszmék, ideológiák csoportja, melyek fő jellemzője a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása, az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenség adottságként kezelése és helyeslése.”

Mivel a kapitalizmus a kizsákmányoló, élősködő természete miatt kénytelen elvetni a dialektikus és történelmi materializmus tudományos világnézetét, ezért számára csak a tudománytalan idealista vallásos és a materialista világnézet zavaros kotyvaléka marad. Ez nagymértékben elősegíti és támogatja a fasizmus embertelen tudatformájának kialakulását. A fasizmussal az ember-állat szélsőségesen a gondolkodó állat színvonalára süllyedt! Már csak állat!

A jobboldali és baloldali világnézet

A fasizmus alapvetően szélsőségesen, következetesen jobboldali „emberi” (embertelen) erkölcsi kapcsolat. Lényege a szélsőségesen következetesen embertelenné fajuló felsőbbrendű erkölcse, amit a kapitalizmus zavaros buta tudománytalan világnézete és nem az emberi gonoszság motivál, bár mindenképpen ez lesz a vége, mert szükségszerűen ember-ember közötti kíméletlen állati színvonalú harccá válik. Így az ellene folyó harc is kíméletlen, ami a fasiszta, az emberbőrbe bújt vadállat eltiprása. Ennek a harcnak az eredménye lehet a gondolkodó emberré válás vagy a fasizmus, az ember-állatban az állat győzelme.

Ez a fasiszta vadállat tömegével mégis a proletárok közül kerül ki, tudatát a kapitalizmus alakítja ki saját élősködése érdekében, így fordulhat a proletár az osztályérdekei és az emberiség ellen, így válik a proletár a proletárok gyilkosává, fasisztává.

A jobboldali-baloldali világnézet és erkölcs alatt nem a parlamentben szokásos elhelyezkedés a lényeg, hanem a felsőbbrendűség és az élősködés jogosságának elfogadása, megvalósítása valamint a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” és az emberi-jogok megvalósulására való következetes törekvés között húzódik. Vagyis a kapitalizmus és a szocializmus hívei közötti különbség, a reakciós és a haladó társadalmi forma között az emberré válásért vívott harc.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

Meglepetésszerű az új kormány személyi összetétele. A miniszterelnök – Peidl Gyula – a három szociáldemokrata vezető egyike, akik 1919. március 21-én a két párt egyesülése és a Tanácsköztársaság kikiáltása miatt kiléptek a pártból. A lemondott tanácskormányból hárman kerülnek szociáldemokraták az új kormányba. A jelenleg legfontosabb posztra, a honvédelmi miniszterségre, a tanácskormány ellen puccsokat szervező Haubrich József kerül. Áruló szerepe az elmúlt napok eseményeiben még nem ismeretes.

Az augusztus 2-án reggel megjelenő Népszavá-ban a Peidl-kormány kiáltványban közli az ország népével: a Munkástanács megbízásából átveszi az ország ideiglenes kormányzását. A rend megóvására, kitartásra hív fel. Nincs ok a kishitűségre – igyekszik megnyugtatni a munkásokat.

Budapesten a legnagyobb rend és nyugalom uralkodik. A budapesti vörösőrség támogatására a Vörös Hadsereg IV. hadtestének munkászászlóaljai kivonulnak az utcára. Huszonötezer fegyveres munkás vigyáz, nehogy az ország fővárosában felüthesse fejét az ellenforradalom. A Peidl-kormány nyugodtan végezhesse munkáját: a forradalom vívmányainak megőrzését, a béke megteremtését.

A Szegedi Napló 1919. augusztus 2-i különkiadásában jelenti a budapesti kormányváltozást: – Ma reggel a budapesti olasz misszió autója érkezett Szegedre egy olasz és egy vörös hadseregbeli tiszttel. Magukkal hozták a Népszava augusztus 2-i számát. A lap első oldala proklamációt közöl. Az antant ultimátumára hivatkozással ez idő szerint nem tartható fenn a tanácskormány államforma. A vérontás elkerülése végett egyelőre lemondanak a tanácsrendszerről. Egy mérsékelt kormányalakulat feladata lesz az antanttal tárgyalásokat kezdeni. A kormány kérlelhetetlenül eljár a rendzavarokkal szemben. Mindenki a helyén marad, teljesíti kötelességét … A munkástanácsok gyakorolják továbbra is a végrehajtó hatalmat … Az új kormány hatalomátvételét tanácskozás előzte meg Bécsben. Böhm Vilmos és Weltner Jakab már napok óta tárgyalásokat folytattak az angol misszió vezetőjével, Sir Thomas Cunnighammel …

A Szegedi Napló közlése nyomán a szegedi kormány még aznap délután Ábrahám miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tart. Azt vitatják: a szegedi kormány, amely önmagát tartja a magyar nép valódi képviselőjének, felvegye-e a kapcsolatot a Peidl-kormánnyal. Többen javasolják: igen és azonnal.

Horthyt is meghívják a minisztertanácsra. Véleménye: ne tárgyaljanak a Peidl-kormánnyal. Tudomása szerint a Vörös Hadsereg a románoktól elszenvedett vereség következtében szétesett. Hivatalosan bejelenti, amiről rövidesen kiderül, hogy egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy a Dunántúl összes csapatai a szegedi magyar fővezérlet alá helyezték magukat. A csoport parancsnoka az ő bátyja, Horthy István lovassági tábornok. Vezérkarának főnöke Craenenbrock alezredes. A csoport rendelkezésére álló erők: mintegy kilencezer felfegyverzett ember és három üteg. G haderő mintegy háromezer fője Székesfehérvárott és környékén, a többi az egyes határvédő területeken tartózkodik. A Horthy István-csoportnak azt a feladatot adja: a Dunántúlt szállja meg egy arra alkalmas vonalban, Budapest felé zárja le az utakat, s Budapest felől gátoljon meg minden vörös beözönlést.

Erről Bethlent is értesíti Bécsben azzal, hogy ő a Feldbach környékén gyülekező báró Lehár-csoport mintegy kétezer fő létszámú erejét a Horthy István-csoport parancsnoksága alá helyezi. A Lehár-csoport feladata: kezdjen előrenyomulást Pápán, Szombathelyen keresztül Győr irányába.

Horthy e parancsát is légből kapott hírekre alapozza. A minisztertanácson mégis arra hivatkozik, amikor bejelenti: elérkezett az alkalom, hogy ő mint fővezér, a csapataival mielőbb elinduljon Budapest irányába. A kormány tegye meg az ehhez szükséges politikai intézkedéseket. Azonnal utazzanak miniszterek a francia, a szerb és a román főhadiszállásra. Kérjék engedélyüket csapatai elindításához, és támogatásukat. Elsősorban fegyvert, lőszert adjanak.

Horthy, miközben hosszan kifejti, miként lehet mindezt elérni, magyarról németre váltja a szót. Senki nem ütközik meg ezen. A minisztertanács tagjai tudnak németül. Természetesnek veszik, hogy Horthy a katonai kérdésekben jobban megérteti magát e nyelven, mint magyarul.

A szegedi kormány készpénznek veszi Horthy hamis értesüléseit. Nemcsak azt mondja ki, amit amúgy is megtenne, hogy nem ismeri el a Peidl-kormányt, és önmagát tekinti az ország hivatalos kormányának. Hozzáteszi, ha kell, az egész országra kiterjedően, fegyveresen érvényesíti uralomra jutását.

A szegedi kormány nagyhangú kijelentése mögött nincs azonban reális katonai erő. Peidlék viszont ekkor még jelentős katonai erővel rendelkeznek. A szegediek támadása esetén tízezrek ragadnának önként fegyvert Peidlék mellett.

Horthy Miklós információi alapján a szegedi kormány mégis a mielőbbi indulás mellett dönt. Teleki Pál külügyminisztert és Soós Károly tábornok vezérkari főnököt bízzák meg: tárgyaljanak a franciákkal, románokkal, jugoszlávokkal. Utóbbi ekkor még Szerb-Horvát-Szlovén királyság.

Soós tábornok még aznap a közeli Hódmezővásárhelyen tárgyal a román parancsnoksággal. Elutasítják a kérést, hogy az előrenyomuló román hadsereg déli szárnyán Szatymaz-Kiskunfélegyháza-Kecskemét-Budapest irányában gyülekezési és előrenyomulási területet biztosítsanak Horthy alakulatainak.

Teleki tárgyal a jugoszlávokkal. Készek támogatni Horthyékat, mivel ellenszolgáltatásként a szegedi kormány hajlandó elismerni a békeszerződésben előírandó bármilyen határvonalat, amit a Tanácsköztársaság mindvégig megtagadott. A jugoszlávok megengedik, hogy a Szegeden megalakult magyar csapatok és tiszti keretek a Jugoszlávia által megszállt területen, vasúton átjussanak Bajára. Horthy ezzel a Dunán hídfőhöz juthat Bátaszék, Kaposvár, Nagykanizsa, Szombathely irányában, ahova a románok Magyarország teljes megszállása esetén is csak később érnének el. A bajai hídfőn át Horthy felveheti az összeköttetést Lehár ezredessel. Engedélyét a jugoszláv kormány azonban ahhoz is köti: a katonai intézkedéseknek nem lehet semminemű Habsburg vonatkozása. Ezt Horthy megígéri. Mert ha kell, liberális, ha kell, megtagadja a Habsburgokat.

Sikeresen tárgyal Teleki a franciákkal is. Párizs távirati utasítására angol befolyás alatt állónak tekintik a Peidl-kormányt. Ellensúlyozására teljes fordulattal kiállnak most már a szegedi kormány mellett.

Clemenceau francia miniszterelnök ilyen értelemben viszi keresztül Párizsban azt, hogy az antant egyelőre ne ismerje el a Peidl-kormányt.

Magyarországnak így most már két kormánya van. A franciák a szegediek támogatásával akarják a maguk magyarországi külön hatalmi érdekeit biztosítani. Egyetértenek azzal, hogy Horthy csapatai elinduljanak Magyarországra. Megszabják előrenyomulásuk határát: a Duna-Tisza közén a Szeged-Kistelek-Kalocsa vonalat. Azzal indokolják: e területeken a Tanácsköztársaság bukásával megingott közrendet Horthynak kell biztosítania. Ígérik, hogy ehhez fegyvert, lőszert és politikai támogatást nyújtanak. Határozottan megtiltják azonban az előnyomulást Budapest felé, nehogy Horthy és a románok között akár a legkisebb összeütközésre sor kerülhessen.

A hivatalosan el nem ismert Peidl-kormány eltávolítására terveit a helyi francia parancsnokság, akárcsak a szegedi kormány, Horthy értesüléseire alapozza. Szerinte csak meg kell indulnia Budapest felé, és átállásokkal tízezrekre nő a serege. Szervezetten és önként azonban nemhogy a Vörös Hadsereg nagyobb alakulatai, de úgyszólván senki sem áll át Horthyék katonájának. Tisztek érkeznek több százan Szegedre, de nem katonáik élén.

Az ellenforradalom egyik horthysta résztvevője arról ír: a szegedi magyar hadsereg igen különös alakulat. Több benne a tiszt, mint a közlegény. A szegedi fehérhadsereg létszáma ezer tiszt, nyolcszáz csendőr. Az ezerötszáz főnyi legénység nagyobb része tiszthelyettes.

Horthy mégis úgy emlékszik vissza a szegedi seregre: célja volt megszabadítani Magyarországot a kommunista rémuralomtól. Bevetésre alkalmas csapattal rendelkezett Szegeden, amikor a román hadsereg nyomása és a szövetségesek párizsi legfőbb tanácsának ultimátuma Kun Béla kormányát lemondásra kényszerítette.

Valójában soha nem gondolhatott támadásra, hiszen a Tanácsköztársaság bukását kővetően, 1919. augusztus 3-án mindössze egyetlen olyan teljesen felfegyverzett század, mintegy kétszázötven tiszt és legénység áll fővezéri rendelkezésére, amelyet elindíthat Budapest irányába. Ez a Prónay-század. Ezt is csak úgy indíthatja el, hogy a Szeged környéki, eddig tanácsköztársasági területen a proletárdiktatúra bukásával, a románok előrenyomulásával bekövetkezik a hatalomnélküliség átmeneti állapota.

A többi szegedi csapatot, mintegy kétezer-hétszáz főt, előbb még fel kell szerelni a franciák által most gyorsan visszaadott, eddig hadizsákmánynak tekintett fegyverekkel. Ez néhány napot vesz igénybe. Prónayt ezután követheti Budapest felé Bernátsky Kornél tábornok első számú hadműveleti csoportja.

Soós tábornok dolgozza ki a Budapest felé vezető hadjárat tervét. De a Szegeden rendelkezésre álló, összesen mintegy háromezer fővel megindulni Budapest irányába, még akkor is kalandor elképzelés, ha Soós tábornok és Horthy arra az újabb hírre alapozza tevét, hogy Julier két parancsnok társa: Politovszky alezredes a Duna-Tisza közén és Craenenbrock őrnagy Siófoknál, több ezer emberrel átállásra készen várja az előőrsként elindított Prónayt. Mindössze fel kell őket esketni a szegedi kormányra, illetve Horthy fővezérre.

Horthyék indulásának legfőbb tétje mégsem ez. Abban reménykednek, hogy a franciák országosan úgy tudják csak uralomra juttatni az általuk gyámolított, liberális Ábrahám-kormányt, ha az valamelyest nagyobb területen rendelkezik hatalommal. S hogy ezt elérjék, most már nagyarányúan segítik Horthy eddigi kevésnyi csapatát hadsereggé szervezni, megerősíteni.

Clemenceau augusztus 2-án közli a Peidl-kormánnyal: az antant nem veszi figyelembe a bécsi angol megbízottnak Böhmmel, a szociáldemokraták nevében, július 25-én kötött megállapodását. Az antant ragaszkodik a volt Ausztria-Magyarországra kényszerített, 1918. november 13-i fegyverszüneti feltételekhez.

Ez Magyarország teljes kiszolgáltatottságát jelenti. Clemenceau ezen az alapon követeli mindenekelőtt a Tanácsköztársaság idején felfegyverzett proletariátus azonnali leszerelését.

Clemenceau azt is elutasítja, hogy a Böhm által kötött egyezménynek megfelelően a Tisza folyó legyen a fegyverszüneti vonal a románokkal. Nem szólítja fel a román kormányt, hogy vonuljon vissza az általa megszállt magyarországi területekről. Mindössze felkéri: állítsa meg csapatait azokon a pontokon, amelyeket jelenleg elfoglalnak.

Az újabb Clemenceau-jegyzék Böhm és a jobboldali szociáldemokraták politikai csődjét jelenti. Az antant becsapta őket. A Cunnighammel 1919. július 25-én kötött megállapodás a Peidl-kormány elismerését, a katonai támadás beszüntetését, élelmiszert és mindennemű más segítséget ígér, de nem teljesíti.

Francia részről Clemenceau jegyzéke csapást mér az angolok magyarországi érdekeltségű terveire, amit a Cunnigham-Böhm-egyezménnyel véltek megvalósítani.

E megállapodás pedig az, amelynek ígéreteivel a szociáldemokraták, Julierék árulása nyomán, elérik a Tanácsköztársaság megbuktatását. Ha a Tanácsköztársaság fegyverrel védené magát akár a végsőkig, ezzel jóval előnyösebb feltételeket lehetett volna kicsikarni Magyarország javára az antanttól.

A Peidl-kormány azonban még most, a Clemenceau-jegyzékből sem azt a következtetést vonja le: meg kell szervezni a főváros és az ország védelmei, arra az esetre, ha a románok nem teljesítik Clemenceau kérését, és ami már majdnem bizonyos, megkísérlik megszállni Budapestet. A Peidl-kormány mégsem tesz semmit az ország érdekeinek biztosítására. Mindent az antanthatalmak kegyeitől tesz függővé, és a teljes megadást tartja követendőnek. Közli Clemenceau-val: a legrövidebb határidő alatt teljesíti az antant által parancsolt fegyverszüneti feltételeket, megkezdi a hadsereg leszerelését.

A minisztertanács augusztus 2-án meghozza a szükséges rendeleteket. Augusztus 3-án, miután a Vörös Újság-ot Peidlék már nem engedik kiadni, a Népszava közli ezeket. Ugyanaznap lekerül a Népszava fejlécéről, hogy a Szociáldemokrata-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának lapja. Az újra feltámadt Szociáldemokrata Párt lapjaként szerepel.

A Népszava megjelenésekor, augusztus 3-án reggel, miként a megelőző két napon is, a vörösőrség és a Vörös Hadsereg alakulatai biztosítják a Peidl-kormány működését; óvnak mindennemű ellenforradalmi felkeléstől. Az ország nyugodt. Emiatt kelt különösen a fővárosban, de országosan is meglepetést, a dolgozók körében felháborodást, hogy a Peidl-kormány, amely tegnap még a Népszavá-ban megjelent kiáltványában azt ígérte: megőrzi a forradalom vívmányait, ma már sorozatosan közöl rendeleteket a Tanácsköztársaság hatalmi szerveinek felszámolásáról. Megszünteti a vörösőrséget, visszaállítja a Habsburg-monarchia megmaradt rendőrségi szerveit. Megszünteti a tanácshatalom által felállított forradalmi törvényszéket, visszaállítja a régi burzsoá bíróságokat. Elrendeli a letartóztatott ellenforradalmárok szabadon bocsátását.

A vörösőrség feloszlatásával a Peidl-kormány nemcsak lefegyverzi a proletariátust: fegyvert ad a régi rendszer kezébe. A kormánynak többé nem áll megbízható rendfenntartó erő a rendelkezésére. Felbátorítja az eddig elbújt ellenforradalmi elemeket.

A Peidl-kormányban bizakodó dolgozók ezekből az intézkedésekből értik meg valójában: mit jelent az úgynevezett szakszervezeti kormány megalakulása.

A Vörös Hadsereg budapesti alakulatainak katonái is úgy érzik, a Peidl-kormány elárulta őket. S minthogy nincsen már párt, amely a dolgozók érdekeiért harcba vigye őket, és mert nem akarnak a közben Budapest határára érkezett és esetleg a fővárosba bevonuló román hadsereg fogságába jutni, soraik megbomlanak.

Ugyanez történik a román fronton visszavonuló csapatokkal, amelyek egy része augusztus 2-án még harcban áll a románokkal. Sokan közülük, és a fővárosi csapatoknál is, nem dobálják el fegyvereiket. Magukkal viszik, elrejtik otthonukban, új harcra készen a szocializmus megvalósításáért.

A románok által még meg nem szállt részeken, a Duna-Tisza közén és különösen a Dunántúlon, részben még ekkor is fennmaradnak a Tanácsköztársaság szervei. Megkísérlik hatalmuk megőrzését. Mellettük áll a Vörös Hadsereg számos helyi alakulata. A Peidl-kormánytól magukra hagyottan védekeznek a mind erősebben feltámadó ellenforradalommal szemben.

Az antanthatalmak párizsi tanácsa nem engedélyezi Budapest megszállását. A román királyi hadsereg augusztus 3-án délelőtt megáll a főváros határán. Mardarescu főparancsnok ezt nemcsak az antant ígérete alapján teszi. Attól tart, hogy a budapesti proletariátus és a fegyveres vörösalakulatok megvédik a fővárost a megszállástól. Meglepetéssel veszik tudomásul, hogy a Peidl-kormány feloszlatja a vörösőrséget, megkezdi a hadsereg leszerelését.

Küldöttség keresi fel Mardarescu tábornokot. Élén régi ismerőse, Schnetzer tábornok. Az egyik ellenforradalmi szervezet, a Fehér Ház vezetője. Titkosan, még a Tanácsköztársaság idején alakult. A többi vezető: Friedrich István gyáros, volt hadügyi államtitkár, Csilléry András fogorvos, Pekár Gyula író.

A Fehér Ház küldöttsége – bár erre őket senki nem hatalmazta fel – a főváros polgársága nevében kéri a román csapatok főparancsnokát, vonuljon be Budapestre. Vessen véget a bolsevikok uralmának. Szerintük a Peidl-kormány burkoltan kommunista. Arra kéri Mardarescut, nyújtson segítséget eltávolítására. Román szuronyok segítségével akarják a nyílt ellenforradalmi diktatúrára áttérést biztosítani.

Bécsben a Bethlen vezetésével működő Antibolsevista Comité nevében őrgróf Pallavicini György és gróf Csáky István ugyanerre szólítja föl az ottani antant diplomáciai köröket.

Mardarescu hajlandó erre, hiszen az antant által megszabott feladata: visszaállítani Magyarországon a forradalom előtti polgári rendet. Ezt mindenütt, ahova csapatai eljutnak, megvalósítja. Összefogdossák a Tanácsköztársaság helyi vezetőit. Sokukat börtönbe, táborokba hurcolják. Helyükbe teszik a régi rend elkergetett vezetőit.

Mardarescu kész országos viszonylatban ugyanezt tenni a Peidl-kormánnyal. S minthogy a budapesti proletariátus és a vörös alakulatok fegyveres ellenállása tekintetében fennálló aggályait a Peidl-kormány intézkedései eloszlatják, augusztus 3-án délután, az antant határozott tilalma ellenére kiadja az utasítást Budapest megszállására.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!