(idézet: Máramarosi erdő – Szatmári György)

8

A kertek alatt lopakodva, vissza-visszatekintve osontunk ki a faluból. Onnan már az erdő védett. Mitru jól ismert minden gyalogösvényt, tán még a vadcsapásokat is. Másfél-két órát gyalogoltunk némán egymás mellett. Nellire gondoltunk, Mitru is, én is. Egyszer csak feltűnt Grigor csárdája. Beléptünk. De más volt az, mint mikor tudtam, Nelli is odajön.

Mitru a söntésben maradt Grigorral, én az úri szobába léptem, hogy ne zavarjam őket. Losonci Pistát találtam bent Szerénával. Az ajtónyitásra rebbentek szét. Szeréna zavarában ment mindjárt kifelé.

Pista csodálkozott, hogy még csak idáig jutottam. Azt hitte, már messze járok Hosszúhegytől. Észrevették, hogy eltűntem. Hánzi dühöngött, toporzékolt. Még Zebegényit is meggyanúsította, hogy segített a szökésemben. Követelte a parancsnoktól, jelentse tüstént a szökést, küldjön ki járőröket a keresésemre, riadóztassa a környéket. Kiderült, hogy rajtam kívül megszökött még öt munkaszolgálatos, és eltűnt Csinger, a szélhámos is, Kormos Sanyival, a cigánygyerekkel együtt. Sinkó Miska látta őket, mikor elhagyták a körletet.

Zebegényi nem küldött járőrt senki után. Nem fog az őrséggel fogócskát játszatni a hosszúhegyi erdőben. Ellenben szigorú utasítást adott, hogy vigyázzanak azokra, akik még megmaradtak. De ezt is inkább csak azért, hogy fedezze magát. Lement utána Nagypetribe, sorsára hagyva a századot, vagyis inkább Tuskóra, aki mint a veszett kutya szalad összevissza. Búcsút mondott neki Pista is. Egyelőre ide jött. Menne tovább, de nincs hova.

Szeréna könnyes szemmel hozta be a szokásos rántottát a vele járó fröccsel. Kint értesült Nelli haláláról. Együtt átkoztuk Lupu Trajánt meg Daróczyt. — Nincs Isten, ha ezek megússzák — méltatlankodott Szeréna. Pedig minden arra vall, hogy büntetlenül hagyják majd el a falut. Akkor meg nem fog meggörbülni a hajuk szála sem.

Pedig Grigornak is lenne még velük elszámolnivalója. Hányszor véresre verte Daróczy! Pedig Grigor csak cujkát árult a búcsúsoknak. Daróczy rajta töltötte ki a bosszúját. Ott vannak mindketten a rováson. De úgy látszik, hiába. Rajta van Aranyossy is. Megúszta ő is. Azt mondják, nem jön már vissza Nagypetribe. Búcsú nélkül hagyta el a falut, örökre.

Bejött Mitru. Szeréna, mintha felkérték volna, kihívta Pistát, hasítson neki egy kis tüzelőfát.

Mitru mindjárt vele kezdte, Pistával. Itt nem maradhat. Ő is fel van róva Grigor baltáján. Szeréna miatt. Muntyánnak hiába próbálnánk a lelkére beszélni. Nem lehet tudni, mikor önt fel a garatra. Akkor nem beszámítható. Pista életveszélyben van, ameddig, itt tartózkodik Grigor tanyáján.

Lassan nyílott az úriszoba ajtaja. Ismeretlen férfi lépett be, de nem egyedül. Vállára támaszkodva sántikált mellette — Simon István.

Mitru átvette Simont az ismeretlentől. Összeölelkeztek. A másik férfi Varga György néven mutatkozott be. Azt is megmondta, ő Kővári Károly erdész sógora. Hetyke bajuszáról, csizmaszárral viselt bakancsáról is ráismerhettem volna. Kezében kisebbfajta-koffert hozott. Csak odatette a szék mellé, ahova leülni készült.

Simont nagy baj érte. Mitru az asztalhoz ültette. Az egyik lábát egy másik székre helyezte. Simon nadrágszára ketté volt hasítva. A hasadáson átvérzett kötés látszott ki.

Varga és Simon egy helyen „dekkoltak”. Hogy miért tartózkodott ott Simon István, az a koffer tartalmával lehetett összefüggésben. Egy órával ezelőtt hagyták el menedékhelyüket. Nem önként. SS-járőr járt arra. Utánuk lőttek. De már bent voltak az erdőben. Nem találtak rájuk. Csak egy eltévedt golyó. Az fúródott Simon lábszárába.

Mi sem vigasztalhattuk jó újsággal az érkezőket. Simon szemében könnycseppek jelentek meg. Percekig nem tudott megszólalni.

Nem adhattuk át magunkat érzelmeinknek, veszélyben volt nemcsak a hosszúhegyi tábor, de az erdőpetri csárda is. SS-ek vagy a csendőrök bármely pillanatban meglephetnek bennünket. És mindennek tetejében Simon járni se tud egyedül.

Visszajött Losonci Pista, bevontuk őt is a tanácskozásba. Aztán megszületett a terv.

Mitru és Pista felmennek a táborhoz. Körülkémlelik, felveszik a kapcsolatot Kővárival, a rabokkal meg a munkaszolgálatosokkal. Aztán majd meglátják, mit kell tenniük. Még az éjszaka, mert holnapra már jönnek az SS-ek a foglyokért.

Simon, Varga és jómagam a csárdában maradunk. Egyikünk állandóan őrt áll. Ha hívatlan látogatókat kapunk, kiiszkolunk a vészkijáraton, elrejtőzünk a házig nyúló kukoricásban. Ha a veszély elmúlik, visszatérünk az úriszobába.

A tervvel mindenki egyetértett. Losonci Pista sem tiltakozott ellene. Nem kérdezte, miért menjen ő Mitruval, és miért nem én. Így nem kellett Grigorra hivatkoznunk. Mitru és Pista rögtön indult. Már délutánra járt az idő, sietniük kellett.

Szeréna nem neheztelt ránk, amiért Pistát eltávolítottuk. Inkább megkönnyebbült. Mikor bejött, hogy a konyhába vigye Simont, a sebét kimosni, odasúgta nekem: Köszönöm, köszönöm. Grigor nyilván előtte sem titkolta, hogy Pista is a rováson van.

Varga Gyurival maradtam. Kővári sógora politizálni kezdett.

— Milyen éveket éltünk át. Az ilyenek rontják meg az embereket. Itt van ez a Traján. Nem volt ez rossz gyerek. És mi lett belőle? A Vasgárda csinált gyilkost a szerencsétlenből. Én ismertem őket. Negyvenben, a bécsi döntés után, mikor hazafelé jöttünk Botosaniból, engem is megtámadott egy vasgárdista zsivány …

— Miért voltak Botosaniban? Munkán? — Csak azért kérdeztem Vargát, hogy beszédet halljak. Ha csönd volt körülöttem, megjelent előttem Nelli halotti arca.

— Hadimunkán voltunk Botosani mellett, százával, de lehet ezrével is magyarok — magyarázta Varga. — Tankcsapdákat meg lövészárkokat ástunk. Étlen-szomjan, rongyosan. De itthon sem volt sokkal jobb sorunk. Igaza volt Bokor komámnak. Mielőtt kivitték a Keleti Frontra, azt mondta: — Nekünk az lett volna jó, ha a román király csapatai után nem jön be a Horthy hadserege. A bárót meg a csendőröket hozták, nem a szabadságot.

Visszajött Simon. Szeréna támogatta. Leült az asztal mellé. Sebesült lábát az asszony helyezte a mellette levő székre.

— Nagyon kedves, hálásan köszönöm — ismételgette Simon. — Ha már olyan kedves a kocsmárosné asszony, lenne nekünk egy kérésünk. Helyezze el ezt a koffert valami jó helyre. Ami benne van, nem szem elé való portéka.

Szeréna már vitte volna a koffert, de nem bírta felemelni. Varga Gyuri segített neki. Ő cipelte ki a „csempészárut”.

Nem kérdeztem Simontól, mi van a kofferban. Mégis megmondta, mikor ketten maradtunk.

— Rádiókészülék van benne. Nemcsak venni lehet rajta, hanem adni is. Jól működik. De itt már befejezte a pályafutását. Holnap-holnapután ideérnek a felszabadító csapatok. Úgy volt, hogy viszem fel Budapestre. Ott még hasznát veszik egy ilyen masinának. De ezzel a lábbal bajosan indulhatok el. Mire meggyógyul, átmegy rajtam a front. Akkor már nehezebb lesz Budapestre jutnom. Ráadásul ilyen csomaggal. Pedig elő van már készítve minden. Várnak. Ezt a koffert meg még inkább.

Szeréna meg Gyuri egy feltűnően szép fiatalasszonnyal jöttek vissza.

— Könyörüljenek rajtam! Ha nem segítenek, elvesztem. Elemésztem magam — kesergett az új vendég.

— Hogyan segíthetnénk mi, koldusok a főjegyző úr feleségén? — szerénykedett a kocsmárosné, de volt a szavaiban káröröm is.

— Akkor vert meg engem a jóisten, mikor igent mondtam neki — sírt a fiatalasszony.

— Miért mondott igent? Akkor kellett volna meggondolni.

Varga Gyuri nyilván a sógorát ért megaláztatásra gondolt, ezért tett szemrehányást.

— Tudom én azt. Nagyot vétettem — sírt Etelka. — Már nem is tehetem jóvá. Engem arra neveltek, hogy engedelmeskedjem. De elég volt. Inkább elmegyek a pokolba, de nem követem Aranyossyt.

— Ha nem akar elmenni, miért nem maradt otthon? Azért nem kell idejönni. — Varga Gyuri csak nem akart enyhülni.

— Félek Daróczytól. Aranyossy őt bízta meg, hogy vigyen utána Debrecenbe. Ő oda menekült. Csendőrrel akar elhurcoltatni a szülőfalumból, édesanyám házából.

— Miért nem védi meg az édesanyja? Ő volt mindig annyira oda kosztosáért …

— Ne legyen már olyan kegyetlen! — korholta Gyurit Szeréna, akinek a szíve már megesett a szerencsétlen asszonyon.

— Édesanyám sem akarja, hogy Aranyossy után menjek. Eddig mindig azt mondta, a rossz házasságot is az oltár előtt kötik. De már ő is látja, hogy Aranyossy maga az átok. Ha otthon maradok, a csendőrökkel vitet el. El kellett jönnöm. De hova menjek? Én már csak egy emberben bízom. Oda igyekeztem, fel a hegyre, a táborba Kővári Karcsihoz. Útközben hallottam, hogy Daróczy erre portyázik. Azért siettem be ide.

Szerénának nem kellett több magyarázat. Ha Daróczy erre kószál, akkor bejön a csárdába is. Gyorsan kituszkolta Etelkát, hogy elbújtassa. Csak mi, férfiak maradtunk az úri szobában.

Kémleltünk, néztünk volna ki az ablakon, de már besötétedett. Szeptemberben voltunk már. Abban állapodtunk meg, hogy én kimegyek a söntésbe, és az ajtóból lesem az utat. Gyuri meg Simon a szekrényajtóhoz húzódnak, hogy veszély esetén hamar kijussanak a vészkijáraton. Én sietek majd utánuk. Megbeszéltük a tervet Grigorral és Szerénával is.

Nem sokáig kellett őrt állnom. Hamar megláttam Daróczyt. Ketten közeledtek. Kísérőjét már nem volt időm felismerni. Siettem be az úriszobába. Egy pillanat, és a titkos ajtón át már kint is voltunk.

Meghúzódtunk a kukoricásban, nem messze a csárdától. Szerencsénk volt, hogy Daróczyék nem hoztak magukkal kutyát. Anélkül nem fedeznek fel bennünket. Majd csak elmennek, ha nem találnak senkit a csárdában. Etelkát biztosan jól eldugta Szeréna. Csak Mitruék ne érkezzenek meg addig, míg a csendőrök itt vannak. Ha jönnének, fel kell őket tartóztatnunk.

Figyeltük a csárdához vezető utat, a csárda kijáratát, meg persze az ablakokat, ahonnan fény világított. Szerénának nyilván a csendőr parancsára, meg kellett gyújtania a petróleumlámpákat. Lehet, Daróczyék a csárdában vacsoráznak. Csak ne kezdjék vallatni a csárdabelieket. Grigor nem fog elárulni bennünket. Szeréna se igen. De ha megtalálják Etelkát, könnyen értesülhetnek rólunk is. Jó lesz felkészülni a menekülésre.

Erre azonban nem volt szükség. Nem tudni, mi okból, a lámpák hirtelen kialudtak. Először a söntésben, aztán az úriszobában. Feszülten figyeltünk. Különös hangokat hallottunk, de lövést egyet sem. Aztán síri csend lett. Mintha teljesen kihalt volna a csárda.

Cselre gondoltunk. A csendőrök így akarnak lépre csalni bennünket. Higgyük azt, már elmentek.

Hogy meddig vártunk, pontosan nem tudom. Egyszer csak azt láttuk, hogy újra meggyújtják a lámpákat, és váratlanul megjelent az ajtóban Szeréna

— Kész a vacsora! — adta le a megbeszélt jelszót, ami azt jelentette, mehetünk vissza, a veszély elmúlt.

Nem akartunk előjönni. A csendőrök még nem távoztak el az épületből.

— Kész a vacsora! — kiáltotta újra Szeréna.

Nem jelentkeztünk. Az asszony a keresésünkre indult. Simon és Varga még jobban behúzódtak a kukoricásba. Én meg odaosontam a sötétben Szerénához, hogy megkérdezzem, mi van.

— Jöhetnek vissza — közölte a kocsmárosné. A sötétben is láttam, fel van dúlva.

— És a csendőrök? — kérdeztem.

— Nem ártanak azok többet a légynek sem. Se Daróczy, se Lupu Traján, aki a csendőr őrmesterrel jött.

Szeréna még arra kért, ne faggassuk Grigort.

Még mindig nem akartunk hinni az asszonynak. Először csak egyedül mentem be a csárdába. Csak mikor a saját szememmel győződtem meg, hogy Szeréna igazat mondott, hívtam be társaimat. De ők már nem láttak nyomokat sem.

Már teljesen besötétedett. Hosszúhegyről még mindig nem érkezett senki. Simont lefektettük három összetolt székre. Kimerült a vérveszteségtől. Gyurival megegyeztünk, hogy egymást felváltva őrködünk. Sorsot húztunk. Én kezdtem. Leheveredett Gyuri is. Pár perc múlva aludtak mindketten.

Vihar kerekedett. Már mikor feljöttünk Mitruval, láttuk, hogy gyülekeznek a felhők. — Ez jó lesz — jegyezte meg Mitru. Az ablakból figyeltem az égzengést. Olyan förgeteg támadt, amilyet még nem láttam Hosszúhegyen. Mindent elnyelt a süvítő szél. A fák a csárda körül zúgtak, recsegtek. Időnként fülsiketítő robbanás jelezte, hogy a szél is részt vesz olykor a fadöntésben. Cikáztak a villámok, megvilágítva a csárda előtti térséget. De nem tűnt fel a fényben senki emberfia.

Már éjfél közeledett. Akkor vette volna át az őrszolgálatot Varga Gyuri. Azon morfondíroztam, felköltsem-e vagy ne. Olyan jóízűen horkolt, hogy sajnáltam megzavarni. Felébredt mégis.

Kopogtattak az ablakon. Grigor nyilván beriglizte a söntés ajtaját. Felismertem az ablakon át Kővári hangját. Kiszóltam Grigornak, nyissa ki az ajtót.

Az erdész egyedül jött. Mitru és Losonci az egész táborral együtt felkerekedtek, és elindultak a román határ felé. A vihar a legjobbkor jött. Az őrök behúzódtak a kastélyba. Könnyű volt őket egy kupacban lefegyverezni. Még ők kérték a szökevényeket, vigyék magukkal a fegyvereket is. Könnyebben elhiszik nekik, hogy megtámadták őket. Pedig erőszakot csak Sinkó Miska alkalmazott Tuskóval szemben. Az altiszt nem akart velük menni. Pedig a szökevények megállapodtak abban, hogy magukkal viszik Tuskót, nehogy katonáin álljon bosszút. Magukkal vitték Sauermann Hánzit is — soknak volt tőle számonkérnivalója. Egyedül Deske maradt a bezárt őrökön kívül a kastélyban. Öt fel se költötték.

Tanakodtunk, mit tegyünk. Kővári felajánlotta, elvezet bennünket is a határra, vagy egy jól elrejtett vadászkunyhóba. Úgyis csak egy-két napot kell már várni. Eliszkol rövidesen Daróczy is, Lupu Traján is.

Elmondtuk, hogy tőlük már nem kell félnünk.

Kővárinak nem volt sok ideje a csodálkozásra. Szeréna behívta a másik szobába. Nem Etelkát hozta be hozzánk. Jobb is volt így. Ő se maradt velük. Az asszonyi szolidaritás legyőzte a női kíváncsiságot. Szerénán látszott, azt szeretné, ha az egykori szerelmesek kibékülnének, ahogy a regényekben történni szokott, talán éppen, mert a nők is úgy akarják.

Nekem újra Nelli jutott eszembe. Miért nem szökhettem el én is rabtársaimmal. El innen! Messzire Hosszúhegytől, Nagypetritől, ahol minden őt idézi fel bennem.

Megkérdeztem Simon Istvánt, nem vihetném-e fel a koffert én Budapestre. Az öreg egyszerre felderült. Ő is gondolt már erre. Hogy magam jelentkeztem a feladatra, így még jobb.

Címet adott hármat is. Csak valami papír kell, hogy ide való vagyok. Akkor útiköltség nélkül is felutazhatok Pestre. Csak bemondom, hogy erdélyi menekült vagyok.

— Abban nékem már nagy tapasztalatom van — jegyeztem meg. — És van már némi helyismeretem is.

Két nap múlva Kővári Károly erdész papírjait nyújtottam át a Keleti Pályaudvaron az igazoltató járőrnek.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

A népi demokrácia út a kapitalizmusból a szocializmusba, ami a gondolkodó emberré válás útja!

A kapitalizmusban a termelőerők fejlődésével érik a szocializmus lehetősége és szükségszerűsége!
A népi demokrácia már nem kapitalizmus, még nem szocializmus!

A termelőerők és a társadalmi tudat fejlődése lehetőséget ad a kapitalizmust meghaladó, de a szocializmushoz még nem elegendő átmeneti társadalmi forma létrejöttére. Ez már nem kapitalizmus, még nem szocializmus, de már működik tudományos alapon következetesen a társadalmi és a népgazdasági tudatosság, azonban még a kapitalizmus hatékonysága is megtalálható. A kapitalista formációkban is van ehhez valamennyire hasonló jelenség, de az még kapitalista forma némi társadalmi tudatossággal.

A szocializmusban a társadalmi tudatosság magas szintű, de az egyéni érdekeltség húzóereje elmarad a kapitalizmusban lehetséges mögött. A szocializmusban nincs és nem is lehet olyan kíméletlen verseny, mint a kapitalizmusban, mert ez az emberiesség rovására valósulhatna csak meg. A népi demokrácia ezen segít, a kapitalizmus egyéni érdekeltségét, a versenyt a szocializmus társadalmi tudatosságával párosítja, ami azonban a humánusság rovására történik, mert a verseny az ellenérdekeltséget jelent, ember-ember közötti harcot. Ennek a tudatos működéséhez és kordában tartásához azonban szükséges a marxizmus dialektikus és történelmi materializmus tudománya, világnézete és a kommunista párt vezetése.

A népi demokrácia működéséhez szükséges a népgazdaságnak, a társadalmi tudatnak a kollektivizmus irányába történő fejlődése, igény a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia megvalósítására, azonban a társadalomban még antagonisztikus társadalmi osztályok vannak, de a hatalomban döntően, meghatározóan már a dolgozók is részt vesznek. A proletárdiktatúra, elsősorban a dolgozók osztályérdekének hatalmi eszköze, de a kapitalista osztály-önkényuralom letörése is a feladata, a népi demokrácia másként nem működhetne.

A szocializmusban azonban már a kollektivizmusnak kell dominálnia, mert csak ez teszi lehetővé a valódi, a szocialista demokrácia megvalósítását, így a hatalomban már csak a dolgozók érdekképviselői vesznek részt.

A polgári demokráciában a proletár dolgozók osztály-érdekképviselői a hatalomban érdemben nem vesznek részt, a kapitalizmus működési módja ezt nem teszi lehetővé, így csak a látszatdemokrácia valósulhat meg.

A szocializmus is még átmeneti társadalmi forma, már nincsenek ellenséges társadalmi osztályok, de a népi demokráciával ellentétben már kizárólag a kollektivizmus a meghatározó, a hatalomban már csak a dolgozók vesznek részt és megvalósul a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia és a munka szerinti elosztás elve. A proletárdiktatúra azonban az ellenséges kapitalista környezet és az ellenforradalom ellen még szükséges.

Ezek a formák még osztálytársadalmak így szükséges a proletárdiktatúra is. A kommunizmus azonban már osztály nélküli társadalom, az egész emberiség számára valódi demokrácia.

A népi demokrácia fő feladata a termelőerők gyors fejlesztése a szocializmusnak megfelelő színvonalra. Az átmeneti időszak hossza attól függ, hogy mikor éri el a termelőerők fejlettsége és a társadalmi tudat a szocializmusnak megfelelő színvonalat.

Azonban, amíg a kapitalizmus termelőerői világméretekben még fejlettebbek, versenyképesebbek mint a népi demokráciában, addig a proletárdiktatúrának következetesen kell működnie. A népi demokrácia a népgazdaság érdekében szervezetten még árutermelő piacgazdaság, a fejlettebb kapitalista piacgazdasággal szemben csak a gyors fejlődés, a társadalmi tudatosság vezethet eredményre, de a proletárdiktatúrának a körülményeknek megfelelő működése még elkerülhetetlen.

A szocializmusra érettséget nem könnyű meghatározni, a szocialista demokrácia megfelelő működése, az elméleti alapok fejlesztése segíthet ebben, hogy a továbblépés a szocializmusba harmonikus legyen. A szocializmusban a munka szerinti elosztásnak már megfelelően kell működnie, ami csökkenti a felesleges értelmetlen versengéseket, de nem töri le az egyéni érdekeltséget, a munka szerinti elosztás elvét. A népi demokráciában azonban még a verseny nagyon fontos a gyors fejlődésben, mert csak így képes eredményesen harcolni a kapitalizmus ellen.

Azonban amíg a termelőerők fejletlensége miatt még nincs lehetőség a következetes munka szerinti elosztásra, mert kíméletlen világméretű verseny, harc van, addig a létfeltételek megszerzéséhez elkerülhetetlenül, szinte mindent felülíróan hat az egyéni érdek az individualizmus. Ennek hatékony optimális, lehetőleg emberséges működéséhez szükséges lehetőségeket, feltételeket meg kell teremteni, ami nagy húzóerő a fejlődéshez. De egyben elkerülhetetlenül meg is osztja a társadalmat, a nemzeteket, az embereket, az emberiséget.

A népi demokráciának tehát meg kell oldania az individualizmus és a kollektivizmus együttélését. Ez rettenetesen nehéz feladat, ez még korántsem szocializmus. Ez a demokratikus erők tudatos összefogása az emberiség érdekében. Ez az emberré, a gondolkodó emberré válás útja.

„Individualizmus: amely az egyes személy érdekeit szembeállítja a társadalom érdekeivel, amelyben az egyén áll a középpontban, amely az egyén fontosságát és jogait minden téren előtérbe helyezi a közösség, a társadalom érdekeivel szemben;

kollektivizmus: melynek alapja a köztulajdon, elsősorban a termelőeszközök köztulajdona, amely az egyedi-személyes szempontok rovására az emberi élet közösségi-társadalmi összetevőjét hangsúlyozza, az individualizmus ellenhatása, amely az egyedi szabadság megvalósítását hangsúlyozza;”

„individualizmus (lat. individuum—egyed, egyen): erkölcsi elv, amely különösen a polgári ideológiára és erkölcsre jellemző. Elméleti alapja az a felfogás, amely szerint a személyiség a társadalomban autonóm és abszolút jogokkal rendelkezik. A polgári teoretikusok jelentős része azt vallja, hogy az individualizmus az „őrök emberi természet” sajátja. Valójában az individualizmus, mint az egyént a közösséggel szembeállító, a társadalmi érdeket a magánérdeknek alárendelő elv, az individualizmus a magántulajdon keletkezésével és a társadalom osztályokra szakadásával alakult ki.” – Filozófiai kislexikon

„kollektivizmus … A szocialista társadalomban a kollektivizmus a társadalmi élet valamennyi szférájában az emberi kapcsolatok egyetemes elvévé, a kommunista erkölcs egyik legfontosabb követelményévé válik. A szocialista termelési viszonyokat kifejező kollektivizmus társadalmi alapja a szocializmusban a termelési eszközök társadalmi tulajdona, a kizsákmányolás megszűnése. A kollektivizmus a társadalom és az egyen között olyan viszonyt tételez fel, amelyben a társadalom egészének fejlődése kedvező feltételeket teremt az egyén fejlődése számára, az egyen fejlődése pedig az egész társadalom haladásának feltétele.” – Filozófiai kislexikon

„A népi demokráciák tapasztalatai azt mutatják, hogy a szocializmus építésének érdekében sikeresen felhasználható a többpártrendszer is, amelyben különféle pártok működnek együtt a kommunista párt vezette népfront keretében.” – Filozófiai kislexikon

„A népi demokrácia — a proletárdiktatúra válfaja … a kapitalizmus és a szocializmus között szükségszerűen van egy történelmi korszak, amelynek az államhatalma csakis a proletárdiktatúra lehet. … A népi demokrácia funkciójára nézve proletárdiktatúra, szovjet forma nélkül. … A népi demokrácia gazdasága tehát átmeneti gazdaság. Átmenetet alkot a kapitalista gazdaságból a szocialista gazdaságba. Olyan gazdaság ez, amelyben már a szocialista elemek az uralkodók, de még megvannak a tőkés elemek és főleg a kisárutermelés.” – A szocializmus politikai gazdaságtana

„népi demokrácia: népi hatalom, amely biztosítja, hogy a demokratikus forradalom átnőjön szocialista forradalomba. … népi demokratikus forradalom: összefüggő forradalmi folyamat, amely megvalósítja az antiimperialista, antifeudális, demokratikus és szocialista forradalmi feladatokat.” – Politikai kisszótár

Azonban amíg a termelőerők nem eléggé fejlettek ezért a társadalmi tudat még akár a társadalmi érdekkel szemben is az individualizmusnak, az egyéni érdeknek, a létfeltételekért folyó harcnak, így a kapitalizmusnak kedvez, addig a szocializmus nehezen birkózik meg a fasiszta-kapitalista ellenforradalommal, így a kíméletlen proletárdiktatúra elkerülhetetlen.

A korai szocializmust és a népi demokráciákat a proletárdiktatúra sem mentette meg a visszarendeződéstől, ez történt a Szovjetunió és szövetségeseinek szocialista kísérletével, talán túl nagyot léptek előre. Bár senki sem tudhatta megmondani mekkorát kell lépni, a cárizmus, a fasizmus nem tett mást lehetővé, mert ezek a reakciós rendszerek semmilyen módon nem voltak hajlandók a társadalmi haladásra. Így a népi demokrácia valójában nem valósulhatott meg, a szocializmusnak kellett a polgári és a népi demokratikus feladatokat is megoldania. De más lehetőség akkor még nem volt.

Sajnos alapvetően a szociáldemokrácia sem volt hajlandó a népi demokrácia mellé állni, így a reakció táborába, a fasiszta-kapitalizmusba ment át. A szociáldemokrácia a demokrácia mindenhatóságában lebegve, vizionálva, elfeledkezett az osztályharc valóságos forradalmi létezéséről, a hatalom mámorában reakcióssá vált. A hatalmat azonban a dolgozók ellenségeitől kapta, így vált renegáttá.

A szocializmus kollektív gazdasági modellje az individualizmusnak nem kedvező, és fordítva sem, de amíg a termelőerők fejletlenek mégis az egyéni érdek a domináló a kollektivizmussal szemben. Ezzel nem tudott a Szovjet kísérlet mindvégig elég hatékonyan megbirkózni. Sztálin után, amint lazult a proletárdiktatúra, elkezdődött az ellenforradalom győzelmes szakasza, a Szovjetunió felbomlása.

A népi demokrácia a maga idejében a leghatékonyabb, a legdemokratikusabb társadalmi forma, mert felhasználja a dialektikus és történelmi materializmus tudományát és a kapitalista formátumú magángazdaságot is következetesen a társadalom érdekének veti alá. A népi demokrácia már tudatos, tudományos társadalmi forma, de még nem szocializmus.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!