A jogállamiságban is lehet osztály-önkényuralom?!

„Kant, Immánuel (1724—1804): német filozófus, a klasszikus német filozófia első kiemelkedő képviselője. … Kant jogi nézeteinek tulajdonképpeni alapja és történetileg haladó jelentősége abban keresendő, hogy a tulajdonjogon alapuló polgári „jogrendet” állította szembe a feudális jognélküliséggel és önkénnyel. A jogállamban minden személynek van szavazati joga, vagyis joga arra, hogy beleszóljon a köz döntésébe, s egyben magára nézve is érvényesnek ismeri el ezt a döntést. Az állampolgári szabadság Kant felfogásában a személynek az a joga, hogy csak azoknak a törvényeknek engedelmeskedjék, amelyekkel kapcsolatban kinyilvánította jóváhagyását. Az ebben az értelemben felfogott szabadsággal elidegeníthetetlenül rendelkeznie kell minden egyes állampolgárnak. Ugyanilyen elidegeníthetetlen jog Kant szerint minden állampolgárnak a törvény előtti egyenlősége – a társadalom eszményi állapotának az egyének és az államok közötti békét tekintette Ez azonban, mint mondotta, rendkívül távoli cél.” – Filozófiai kislexikon

„A jogállam olyan állam, amely elismeri és betartja a nemzetközi és hazai emberi jogok és konvenciók hatályát és érvényességét, és saját működését is ezeknek rendeli alá. A jogállamiság, mint követelmény a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. … Az angolszász politikai rendszerben a joguralom kifejezés használatos, ami azt fejezi ki, hogy a hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett. … A joguralom fogalma az amerikai forradalom egyik vívmánya. Thomas Paine az 1776-os Common Sense-ben így ír erről: „Ahogy az abszolút kormányzatokban a Király a törvény, úgy a szabad országokban a törvénynek KELL a Királynak lennie; más uralkodó nem lehet”.”

„Mit jelent a jogállamiság? Mi a lényege? Ahol jogállam van, ott egy miniszter, egy rendőr vagy egy polgármester is ugyanazokat a szabályokat köteles betartani, mint te. Senki nem áll a törvény felett. Ahol jogállam van, ott egy demokratikusan megválasztott kormány sem tehet meg akármit: bírók, ombudsman, civil szervezetek és újságírók biztosítják, hogy ne élhessen vissza a hatalmával. Ahol jogállam van, ott mindig megtudhatod, hogy a kormány mit miért csinál, és ha nem tetszik, elmondhatod nyilvánosan is. Ahol jogállam van, ott biztonságban élhetsz, hiszen pontosan tudod, hogy mit vár el tőled az állam, ahogy azt is, hogy te mit várhatsz el tőle. A jogállam lényege, hogy a törvényeknek, a jognak mindenki alá van rendelve. A szabályok mindenkire vonatkoznak. Teljes a törvény előtti egyenlőség és a jog uralma mindenki és minden intézmény felett.”

A kapitalizmusban a kapitalista osztály-önkényuralom a jogállamiságban, a joguralomban is megvalósul, mert a többségnek, a proletár dolgozóknak – hasonlóan a nyílt diktatúrához – a törvényhozó hatalomban semmilyen beleszólása sincs az osztályérdekeik következetes érvényesítésére. A polgári demokráciák törvényhozásában, néhány ritka kivételtől eltekintve, érdemben a dolgozó proletárok következetes osztály-érdekképviselői (a marxista-leninista kommunisták) nem vesznek részt!

A kapitalista osztály-önkényuralmat a kapitalista termelési módnak megfelelő törvényekkel a joguralomban, a médiumok és az oktatás monopóliumával, az államhatalommal, a kapitalista alap és felépítmény valósítja meg, ami így totális gazdasági-politikai hatalom a dolgozó proletárok osztályérdeke felett, amit még a szükséges méretű és formájú terror is garantál. Ez totális kapitalista osztály-önkényuralom, ez a fasizmus.

Ráadásul a kapitalista gazdaságában a kapitalista gazda az úr a bérrabszolgáinak az életlehetőségei felett! Ha a gazda szabadon ereszti, szabaddá teszi a bérrabszolgát, mert már nincs rá szüksége, vagy haragszik rá, az éhezhet, nyomoroghat, a gazdának ehhez minden lehetősége megvan, amit a kapitalizmus a jogállami formában is biztosít a tőkés gazda, az egész tőkésosztály számára. Az ehhez szükséges jogszabályokat a tőkésosztály érdekében a kapitalista törvényhozás hozza meg. A kapitalizmusban törvényes a bérrabszolgaság és az élősködés, de ez ellen az emberi jogok megsértése ellen nem lehet törvényesen fellépni. A kapitalizmusban a dolgozó proletárok osztályérdekeinek érvényesítésre így csak osztályharca lehet az egyetlen megoldás! A „Világ proletárjai egyesüljetek!”

„Alap és felépítmény: a társadalom alapja: a gazdasági szerkezet, a termelési viszonyok összessége, amit végső soron a termelőerők fejlődése határoz meg. A felépítmény: az alapnak megfelelő politikai, filozófiai, jogi, erkölcsi, művészi, vallási nézetek és ezeknek megfelelő intézmények, szervezetek összessége. Ezek közül döntő szerepe van az államhatalomnak. A fejlődés során az alapnak van elsődleges szerepe, ugyanakkor a felépítmény is aktív szerepet játszik a társadalom fejlődésében, visszahat az alapra, gyorsítja vagy akadályozza a fejlődést. Különösen fontos szerepe van a szocialista társadalom felépítményének, amely segíti a szocializmus gazdasági alapjainak lerakását.” – Marxista fogalomlexikon

A szocialista demokrácia, ami a valódi gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, a jogállami formában a dolgozók osztályérdekeinek a megvalósítására törekszik, ami a munka szerinti elosztás, az emberi jogok érvényesítése, a bérrabszolgaság, az élősködés, a társadalmi megosztottság felszámolása, a politikai-gazdasági-társadalmi egyenlőség megvalósítása, stb.. A szocialista törvényhozásban a kizsákmányolók (nyílt) hívei nem vehetnek részt, amit a proletárdiktatúra, a dolgozók osztályhatalma (próbál) akadályoz meg. Mert a szocializmusban a felsőbbrendűség, a kizsákmányolás, az élősködés, a bérrabszolgaság bűncselekmény! A szocializmusban a társadalmi alap és a felépítmény kollektív formában a dolgozók tulajdonában, érdekében és működésével létezik.

A polgári demokrácia a jogállami formában a kapitalisták osztályérdekeinek a megvalósítására törekszik ezért a dolgozó proletárok valódi osztály érdekképviselői, a marxista-leninista vezérfonalat követő kommunisták, ténylegesen, érdemben (ritka kivételtől eltekintve) nem vesznek részt a törvényhozói hatalomban, így a proletár dolgozók osztályérdeke (érdemben, konkrétan) nem is jelenik meg a törvényekben. A polgári demokrácia törvényhozásban a kapitalista osztály-önkényuralom, a mosolygó fasizmus a joguralommal, a terrorral harcol a proletár dolgozók valódi osztály-érdekvédői, osztály-érdekképviselői a kommunisták ellen.

A joguralom a klasszikus fasizmusban a nyílt diktatúrában is működik. De a kapitalizmus érdekében a terror, a népirtás, a kapitalista osztály-önkényuralom a klasszikus hitleri típusú fasizmusban nyíltan, gátlástalanul megjelenik a törvényekben is. Így lesz a joguralom a terror egyik formája. A klasszikus hitleri fasizmus a legkövetkezetesebb fasiszta-kapitalizmus!

A kapitalizmus törvényesen lehetővé teszi a kizsákmányolás embertelenségét!

A kapitalizmus törvényhozásában nem jelenhet meg az, hogy a tőkés kizsákmányolás, a bérrabszolgatartás, az erre alapuló élősködés az embertelen bűncselekmény, az emberi jogok súlyos megsértése, mert e nélkül működésképtelen lenne. Nem is jelenik meg. A szocializmusban már a kizsákmányolás, az élősködés, a bérrabszolgatatás bűncselekmény, ami a törvényekben is megjelenik.

„A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA: 1. § Magyarország: népköztársaság. 2. § (1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. (2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat. 3. § A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre. A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével.”

A kapitalizmusban a dolgozó proletárok következetes érdekképviselői hatékonyan félelem nélkül nem hirdethetik, nem bírálhatják, nem taníthatják az iskolákban, a munkahelyeken, a médiumokban, a törvényhozásban a kapitalizmus élősködő, embertelen természetét, az emberi jogok megsértését, a bérrabszolgaság gyalázatát, ez ellen nem szervezkedhetnek, mert a gazda lesújt az emberi jogaikért küzdő lázadókra.

A kapitalista törvényhozás ezeket a gyalázatokat elítélő jogszabályokat nem hozhat. A kapitalista alkotmányban nem szerepelhet az, hogy a kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom, amely a működése miatt kénytelen kizsákmányolni, kénytelen az emberi jogokat megsérteni. Ezt a totális kapitalista hatalom, a kapitalizmus működési módja, a reakciós jobboldali erkölcse, a konzervatív idealista világnézete nem teszi lehetővé. Bár az emberi jogokról, a demokráciáról fecsegnek a kapitalizmus hívei a bérrabszolgatartó társadalomban.

Így azonban a kapitalizmusban nem lehet eredményesen, demokratikusan, törvényesen képviselni a dolgozó proletárok osztályérdekeit, amely kibékíthetetlen a kapitalista élősködéssel.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Az 1943. februári sztálingrádi katonai vereséggel még a német fasizmus és a Wehrmacht hívei között is újragondolás kezdődött. A Szovjetunió hadifogolytáborainak számtalan politikai vitájában a szovjet vezetés és a KPD emigrációs vezetése közösen azzal az ötlettel állt elő, hogy olyan német katonákat és tiszteket készítsenek, akik szakítani akartak Hitlerrel és a fasiszta politikával. ajánlat egy új antifasiszta kezdetre. 1943 nyarán eljött az idő.
A Moszkva melletti Krasznogorszkban 1943. július 13-án megalakult a „Szabad Németország” Nemzeti Bizottság (NKFD) mozgalom. A bizottság 38 alapító tagja között voltak a moszkvai német emigránsok fontos képviselői, köztük a KPD tisztviselői, Anton Ackermann, Wilhelm Florin, Walter Ulbricht és az NDK első elnöke, Wilhelm Pieck, valamint olyan ismert írók, mint Johannes R. Becher, Willi Bredel, Erich Weiner és Friedrich Wolf. A többség azonban német hadifogoly volt a besorozott férfiak és tisztek sorából, mint például Ernst Hadermann százados, Eberhard Charisius főhadnagy és Heinrich Graf von Einsiedel (hadnagy) és Bernt von Kügelgen (hadnagy).
Erich Weinert az NKFD elnökévé választották.
1943 szeptemberében a hadifogolytáborokban megalakult a Bund Deutscher Offiziere (BDO), amelyet Walther von Seydlitz tüzértábornok vezetett, és nem sokkal ezután szintén csatlakozott az NKFD-hez.

Az „NKFD Kiáltványa”, a tulajdonképpeni alapító nyilatkozat kimondta:
„A Nemzeti Bizottság a fronton és itthoni németek millióinak gondolatait és akaratát fejezi ki, akiknek a hazájuk sorsa a szívükön. (…)
Hitler tönkreteszi Németországot.(…) Soha egyetlen külső ellenség sem sodort minket, németeket olyan mélyen szerencsétlenségbe, mint Hitler.
A tények azt bizonyítják: A háború elveszett. Németország csak mérhetetlen áldozatok és nélkülözések árán tudja tovább húzni. A reménytelen háború folytatása a nemzet végét jelentené. De Németországnak nem szabad meghalnia! Ez most szülőföldünk léte vagy nemléte kérdése. (…)
A német népnek azonnal békére van szüksége és akarja is. (…)
A célt úgy hívják: szabad Németország.
Ez azt jelenti: erős demokratikus államhatalom (…) a nemzetek és fajok gyűlöletén alapuló törvények, a hitleri rezsim minden olyan intézményének teljes felszámolása, amely meggyalázza népünket, hatályon kívül helyezi a hitleri korszak minden kényszertörvényét, amely a szabadság ellen irányult. és az emberi méltóság. Az alkotók politikai jogainak és társadalmi eredményeinek, a szólás-, a sajtó-, a szervezet-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság helyreállítása és kiterjesztése. (…)
Igazságos, kíméletlen ítélet a háborús bűnösök, a vezetők, támogatóik és segítőik felett, akik Németországot romba, bűntudatba és gyalázatba sodorták (…)”
Az NKFD legfontosabb tevékenysége a keleti fronton az önkéntes fronttisztek felderítő munkája volt, melynek célja a Wehrmacht tagjainak rábírja a disszidálásra vagy az önkéntes fogságba esésre. A második munkaterület a politikai felderítés volt a hadifogolytáborokban, katonák és tisztek megnyerése a felszabadulás utáni antifasiszta-demokratikus újrakezdéshez.

A megszállt területeken és a nyugati száműzetésben is elterjedt a Hitlerrel és a náci rendszerrel szembeszállni képes német erők nemzeti mozgalmának gondolata. Így Franciaországban és különösen a szomszédos országokban megalakult a „Szabad Németország Nyugatért Bizottsága” (CALPO – Comité Allemagne libre pour l’Ouest), Nagy-Britanniában pedig a „Freie Deutsche Bewegung” (Szabad Németország Mozgalom Nagyban). Nagy-Britannia) alakult. Az amerikai kontinensen fontos szerepet játszott Mexikóban a „Szabad Német Mozgalom” Ludwig Renn (spanyol harcos) és Paul Merker „Alemania Libre” című magazinjával.
A FIR erre a fasizmus és háború elleni gyűjtőmozgalomra emlékeztet. Mindazonáltal megmutatja, milyen széles körű, antifasiszta értelemben vett társadalmi szövetségek lehetségesek az egzisztenciális konstellációkban, és milyen hozzájárulást tettek a Hitler-ellenes koalíció részeként a fasiszta barbárság feletti győzelemhez.                                                    Ulrich Schneider

(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)

XIV.

Annak eredményeképp, hogy Csisztyakov vezérőrnagy 21. hadserege sikeresen támadott és a Doni Front parancsnoksága intézkedéseket tett, a 65. hadsereg helyzete is megjavult. A hadsereg előrenyomulása meggyorsult.

A Doni Front 24. hadserege három nappal később kezdte meg támadását, és csapását a Don bal partja mentén mérte. A hadsereg általános gyengesége miatt nem ért el különösebb sikert.

A Sztálingrádi Front 51., 57. és 64. hadserege november 20-án, egy nappal később kezdte meg tevékenységét, mint a Délnyugati és a Doni Front csapatai.

Az 51. hadsereg Trufanov vezérőrnagy parancsnoksága alatt Plodovitoje általános irányban és tovább, Abganyerovo felé indított támadást.

Tolbuhin 57. hadserege Kalacs általános irányban támadott.

A 64. hadsereg Sumilov altábornagy parancsnoksága alatt jobbszárny-csoportosításával együttműködve az 57. hadsereg balszárny-csoportosításával Ivanovka körzetéből Gavrilovka, Varvarovka általános irányban mért csapást.

Az ellenség védelmének sikeres áttörése és az 1., 2., 18. és 20. román hadosztály, valamint a 29. német gépesített hadosztály szétzúzása után az 51. hadsereg arcvonalszakaszán a keletkezett résbe Plodovitoje felé nyomult V. T. Volszkij tábornok 4. gépesített hadteste, az 57. hadsereg működési sávjában pedig T. I. Tanaszcsisin vezérőrnagy 13. harckocsihadteste. Ugyanakkor kezdte meg tevékenységét T. T. Sapkin tábornok 4. lovashadteste is, amely még aznap elfoglalta Abganyerovo vasútállomást.

Az ellenség megpróbálta lezárni az 57. hadsereg útját Kalacs felé, és Sztálingrád alól ide dobta át a 16. és a 24. páncélos hadosztályt. Ezek azonban elkéstek, és ráadásul nem voltak olyan erősek, hogy elbírhatták volna a Délnyugati és a Sztálingrádi Front hatalmas erejű csapásait, amelyeknek a harckocsicsapatai november 23-án 16 órakor elérték a Szovjetszkij-tanya körzetét, ahol a 4. harckocsihadtest 45. harckocsidandára P. K. Zsidkov alezredes parancsnoksága alatt elsőnek találkozott M. P. Rogyionov alezredesnek a 4. gépesített hadtesthez tartozó 36. gépesített dandárával.

A Délnyugati Front 4. harckocsihadteste Kravcsenko tábornok parancsnoksága alatt átkelt a Donon és Szovjetszkij-tanya körzetében találkozott Volszkij 4. gépesített hadtestével (Sztálingrádi Front). Ezzel a Don és a Volga között bezárult a gyűrű az ellenség sztálingrádi csoportosítása körül.

Ezután a 64., 57., 21., 65., 24. és 66. hadsereg továbbfejleszthette támadását Sztálingrád irányában, harapófogóként zárva össze az ellenség bekerítésének belső arcvonalát.

Az 1. gárdahadsereg, a Délnyugati Front 5. harckocsihadserege és a Sztálingrádi Front harckocsi-magasabbegységekkel megerősített 51. hadserege üldözték a visszavonuló ellenséget. Közben azt a feladatot kapták, hogy minél messzebbre vessék vissza nyugat felé a bekerített sztálingrádi csoportosítástól a szétvert ellenséges csapatokat, és hozzanak létre szilárd külső arcvonalat, amely szükséges a bekerített ellenség sikeres felszámolásához.

Ezzel befejeződött az ellentámadás első szakasza.

December első napjaira erősen összeszűkült az ellenség bekerítésének arcvonala, és a csapatok elkezdték a következő szakaszt, amelynek feladata a bekerített csoportosítás megsemmisítése volt.

Vaszilevszkij és a vezérkar mindvégig kellően tájékoztatott az ellentámadás menetéről. A 6. hadseregnek és a 4. német páncélos hadsereg magasabbegységeinek a bekerítése után elérkezett a legfelelősebb mozzanat – megakadályozni, hogy az ellenséges csapatok kitörjenek a bekerítésből.

November 28-án a Kalinyini Front törzsénél tartózkodtam, ahol a küszöbön álló támadó hadműveletet beszéltem meg a parancsnoksággal.

Késő este felhívott a legfelsőbb főparancsnok és megkérdezte, ismerem-e a sztálingrádi helyzet legfontosabb adatait. Igennel válaszoltam. Ekkor azt a parancsot adta, hogy gondolkozzam és tegyek javaslatokat a Sztálingrádnál bekerített német csapatok megsemmisítésére.

November 29-én a következő táviratot küldtem a legfelsőbb főparancsnoknak:

„A bekerített német csapatok most, a kialakult helyzetben a Nyizsnye-Csirszkaja-Kotyelnyikovo körzetéből mért kisegítő csapás nélkül nem kockáztatják meg az áttörést és azt, hogy kitörjenek a bekerítésből.

A német hadvezetés nyilvánvalóan arra fog törekedni, hogy tartsa állásait Sztálingrád-Vertyacsij-Marinovka-Karpovka-Gornaja Poljana szovhoz körzetében, és Nyizsnye-Csirszkaja-Kotyelnyikovo körzetében csapásmérő csoportot alakítson csapataink arcvonalának áttörésére Karpovka általános irányban. Csapataink arcvonalát felszakítva folyosót akar kialakítani, amelyen keresztül elláthatná, majd később kivonhatná a bekerített csoport csapatait.

Az ellenség számára kedvező feltételek esetén ez a folyosó a Marinovka-Ljapicsev-Verhnye-Csirszkaja szakaszon képződhet, arccal észak felé.

A folyosó másik oldala, arccal délkelet felé, a Cebenko Zeti Gnyilovszkaja-Sabalin vonalon húzódhat.

Ahhoz, hogy megakadályozzuk a nyizsnye-csirszkajai és kotyelnyikovói ellenséges csoportosítás egyesülését a sztálingrádival és a folyosó keletkezését, a következők szükségesek.

– Minél gyorsabban visszavetni a nyizsnye-csirszkajai és kotyelnyikovói csoportosítást és sűrű harcrendet képezni az Oblivszkaja-Tormoszin-Kotyelnyikovo vonalon. Nyizsnye-Csirszkaja-Kotyelnyikovo körzetében tartalékként két, legalább 100-100 harckocsiból álló csoportot kell tartani.

– Az ellenség bekerített sztálingrádi csoportosítását ketté kell vágni. E célból … kettészelő csapást kell mérni Bol. Rosszos irányában. Vele szemben Dubinyinszkij, 135-ös magaslat irányában kell csapást mérni. A többi szakaszon mindenütt védelembe kell átmenni és csak egyes osztagokkal tevékenykedni az ellenség kimerítése és felőrlése céljából.

Miután az ellenséges csoportosítást kettévágtuk … elsősorban a gyengébb csoportot kell megsemmisíteni, majd utána teljes erővel csapást kell mérni a Sztálingrád körzetében levő csoportra.

Zsukov

02. szám
42. XI. 29.”

A legfelsőbb főparancsnoknak tett jelentés után közvetlen vonalon beszéltem Alekszandr Mihajloviccsal, aki egyetértett javaslataimmal. Ugyanakkor a Délnyugati Front csapatainak küszöbönálló hadműveleteivel kapcsolatban is kicseréltük véleményünket. Alekszandr Mihajlovics egyetértett azzal, hogy ideiglenesen le kell mondani a „Nagy Saturnus” hadműveletről és a Délnyugati Front csapását az ellenség tormoszini csoportosításának a szárnyára kell irányítani. A vezérkar ugyanezen a véleményen volt.

A Délnyugati Front „Kis Saturnus” fedőnéven kapott feladatot: az 1. és 3. gárdahadsereg, valamint az 5. harckocsihadsereg erőivel mérjen csapást Morozovszk általános irányban, hogy szétzúzza az ellenségnek abban a körzetben levő csoportosítását. A Délnyugati Front csapását a Voronyezsi Front 6. hadserege támogatta, amely Kantyemirovka általános irányban támadott.

A hitlerista hadvezetésnek rendkívül nagy szüksége volt tartalékokra, hogy segítségükkel javítson csapatainak katasztrofális helyzetén a sztálingrádi és a kaukázusi irányban.

Hogy megakadályozzuk a csapatok átdobását a „Közép” hadseregcsoporttól a Sztálingrád körzetében folyó ellentámadásunk körzetébe, mint már említettem, a főhadiszállás elhatározta, hogy ugyanakkor megszervezi a Nyugati és a Kalinyini Front támadását a rzsevi kiszögellést megszállva tartó német csapatok ellen. A támadás megtervezése és előkészítése november 20-tól december 8-ig tartott.

1942. december 8-án a frontok a következő direktívát kapták:

„A Kalinyini és Nyugati Front közös erőfeszítéseivel 1943. január 1-re zúzza szét az ellenség csoportosítását Rzsev-Szicsevka-Olenyino-Belij körzetében és szilárdan vesse meg lábát a Jarigino-Szicsevka-Andrejevszkoje-Lenyino-Nov. Azsevo-Gyentyelevo-Szviti arcvonalon.

A Nyugati Front a hadművelet végrehajtása során a következőket tartsa szem előtt:

a) XII. 10-11. folyamán törje át az ellenség védelmét Bol. Kropotovo-Jarigino szakaszon és legkésőbb XII. 15-ig foglalja el Szicsevkát, XII. 20-ig irányítson Andrejevszkoje körzetébe legalább két lövészhadosztályt, hogy a Kalinyini Front 41. hadseregével közösen lefogja a bekerített ellenséget;

b) miután az ellenség védelmét áttörte és a főcsoportosítás elérte a vasútvonalat, a front gyorscsoportja és legalább négy lövészhadosztálya forduljon északnak és támadja hátba az ellenség rzsev-csertolini csoportosítását.

A 30. hadsereg törje át az ellenség védelmét a Koskinótól és Burgovótól északkeletre levő utak találkozási szakaszán és legkésőbb XII. 15-ig nyomuljon előre a vasútvonalig Csertolino körzetében. Amint a vasútvonalat elérte, lépjen együtt működésbe a front gyorscsoportjával és a vasútvonal mentén mért csapással támadjon Rzsev ellen, azzal, hogy Rzsevet XII. 23-án elfoglalja.

A Kalinyini Front a hadművelet végrehajtása során a következőket tartsa szem előtt:

a) fejlessze tovább a 39. és 22. hadsereg csapását Olenyino általános irányban azzal a feladattal, hogy legkésőbb XII. 16-ig zúzza szét az ellenség olenyinói csoportosítását. A hadseregek nyomuljanak előre Olenyino körzetébe.

A 22. hadsereg erőinek egy része mérjen kisegítő csapást Jegori irányában, hogy segítsen a 41. hadseregnek az ellenség beliji csoportosításának a szétzúzásában;

b) a 41. hadsereg XII. 10-ig zúzza szét az ellenség áttört csoportosítását Cicino körzetében és állítsa vissza az eredeti helyzetet Okolica körzetében.

Az erők egy része legkésőbb XII. 20-ig nyomuljon előre Molnya-Vlagyimir-szkoje-Lenyino körzetébe, hogy a Nyugati Front csapataival együtt dél felől bezárja az ellenség bekerített csoportosítását.

Legkésőbb XII. 20-án foglalja el Belij várost …

A Legfelsőbb Főparancsnok Főhadiszállása
I. Sztálin
G. Zsukov

170700. szám”

E két front erőinek hadművelete emlékezetes volt abban a tekintetben, ahogyan csapataink együttműködtek a rzsevi kiszögellésben levő ellenség megsemmisítése során. Erről szólnom kell néhány szót.

A Kalinyini Front parancsnoksága Purkajev altábornagy vezetésével megbirkózott feladatával. A front csapatai Belij várostól délre támadva sikeresen áttörték az arcvonalat és Szicsevka irányában nyomultak előre. A Nyugati Front csapatainak a feladata az volt, hogy törjék át az ellenség védelmét és induljanak meg a Kalinyini Front csapataival szemben, és zárják be a gyűrűt a rzsevi német csoportosítás körül. Ám az történt, hogy a Nyugati Front nem törte át az ellenség védelmét.

A legfelsőbb főparancsnok utasított, hogy azonnal repüljek Konyevhez.

A Nyugati Front harcálláspontjára érve megállapítottam, hogy hasztalan volna megismételni a hadműveletet. Az ellenség felfedte szándékunkat és más szakaszokról nagy erőket tudott átdobni a tevékenységi körzetbe.

Közben a Kalinyini Frontnál, áttörésünk körzetében is bonyolódott a helyzet. Az ellenség a szárnyakra mért erős csapással elvágta és bekerítette M. D. Szolomatyin vezérőrnagy gépesített hadtestét.

A főhadiszállás tartalékából sürgősen oda kellett irányítani egy lövészhadtestet, hogy annak segítségével csapataink ki tudjanak törni a bekerítésből. Szolomatyin hadteste három napon át nehéz körülmények között harcolt.

A negyedik napra virradó éjjel megérkeztek a szibériaiak és áttörték az ellenség védelmét, s így Szolomatyin hadtestének sikerült kijutnia a bekerítésből. A hadtest harcosai és tisztjei rendkívül kimerültek, ezért nyomban hátra kellett irányítani őket pihenőbe.

Bár csapataink itt nem érték el a főhadiszállás által kitűzött célt – a rzsevi kiszögellés felszámolását -, de aktív tevékenységükkel megakadályozták, hogy a német hadvezetés jelentős tartalékokat dobjon át erről a szakaszról Sztálingrád környékére.

Sőt, mi több, a rzsev-vjazmai hídfő megtartása érdekében a hitleristák kénytelenek voltak négy páncélos és egy gépesített hadosztályt átdobni Vjazma-Rzsev körzetébe.

A Nyugati Front sikertelen támadását vizsgálva megállapítottuk: a kudarc fő oka az volt, hogy a front parancsnoksága lebecsülte a terepnehézségeket a főcsapás irányában.

A háborús tapasztalat azt tanítja, hogy ha az ellenség védelme jól belátható terepen húzódik, ahol nincsenek a tüzérségi tűz elleni természetes fedezékek, akkor az ilyen védelmet tüzérségi és aknavető tűzzel könnyű szétzúzni, és akkor a támadás feltétlenül sikerül.

Ha viszont az ellenség rosszul megfigyelhető terepen véd, ahol a magaslatok mögött az arcvonalra merőleges horhosokban jó fedezékek vannak, az ilyen védelmet nehéz tűzzel szétverni és áttörni, különösen, ha a harckocsik alkalmazása korlátozott.

Az adott esetben a front parancsnoksága nem számolt annak a terepnek a befolyásával, amelyen a német védelem kiépült és amelyet jól rejtettek az átszegdelt terep magaslatai.

A balsiker másik oka az volt, hogy nem álltak kellő mennyiségben rendelkezésre harckocsik, tüzérség, aknavetők és repülőgépek az ellenséges védelem áttörésére.

Mindezt a front parancsnoksága igyekezett ellensúlyozni a támadás során, de sikertelenül. A helyzetet az is nehezítette, hogy a német parancsnokság számításaink ellenére, más szakaszokról átdobott csapatokkal jól megerősítette itteni csapatait.

E tényezők következtében a Kalinyini Front csapatai, miután Belijtől délre áttörtek, magukra maradtak.

De térjünk most vissza csapataink Sztálingrád környéki tevékenységére.

December első felében a Doni és a Sztálingrádi Front csapatainak a bekerített ellenség felszámolására irányuló hadművelete igen lassan haladt.

Az ellenség a Hitler által személyesen ígért segítséget várva minden állásért szívósan küzdött. Csapataink támadása, mivel nagy részüket elvonták a Kotyelnyikovo környékéről támadó német csoport felszámolására, nem hozta meg a kívánt eredményt.

A sztálingrádi vereség azzal fenyegette a németeket, hogy nagy hadászati katasztrófává növekszik.

Az általános helyzet megmentésére a hitlerista hadvezetés mindenekelőtt azt tartotta szükségesnek, hogy a sztálingrádi irányban megszilárdítsa csapatainak védelmi arcvonalát, és annak fedezete alatt visszavonja a Kaukázusból az „A” hadseregcsoportot. E célból „Don” néven új hadseregcsoportot alakított, amelynek parancsnokságát von Manstein vezértábornagyra bízta.

A hitleristák véleménye szerint valamennyi parancsnok közül ő volt a legmegfelelőbb és legtehetségesebb. E csoport megalakítása céljából a szovjet-német arcvonal más szakaszairól, s részben Franciaországból és Németországból szállították oda a csapatokat.

Mint most ismeretessé vált, Manstein vezértábornagy elképzelése az volt, hogy a Sztálingrád környékén bekerített csoportosítás megmentésére, két csapásmérő csoportot szervez. Az egyiket Kotyelnyikovo, a másikat Tormoszin környékén.

A szerencse azonban nem kedvezett sem Mansteinnek, sem a bekerített német csapatoknak. A Wehrmacht abban az időben rendkívül szűkében volt a tartalékoknak. Azok a csapatok, amelyeket sikerült összeszedni, igen lassan mozogtak a hosszan elnyúló utakon. És partizánjaink az ellenség háta mögött, tudva, miért is sietnek a német csapatok déli irányban, mindent elkövettek, hogy megakadályozzák mozgásukat. A fasiszták legkegyetlenebb terrorja és minden elővigyázatossága ellenére, a bátor hazafiak tucatjával siklatták ki a hitlerista csapatokat szállító szerelvényeket.

Az idő haladt, és a német csapatösszevonás, amelyre a bekerített csapatok felmentésének és az új védelmi arcvonal megteremtésének reményét építették, meghiúsult. Hitler, előre érezve sztálingrádi csapatainak pusztulását, sürgette Mansteint, hogy ne várja meg a csapatok teljes összpontosítását, hanem kezdje meg a hadműveletet.

December 12-én Manstein Kotyelnyikovo környékéről a vasútvonal mentén meg is indította a támadást.

Manstein kotyelnyikovói csoportja a 6., 23. és a 17. páncélos hadosztályból, egy „Tigris” nehéz harckocsikkal felszerelt önálló páncélos zászlóaljból, négy gyalogos hadosztályból és sok megerősítő kötelékből, valamint két román lovashadosztályból állt. Az ellenségnek három napi harc után sikerült 45 km-re megközelítenie Sztálingrádot, sőt át is kelt az Akszaj-Jeszaulovszkij folyón.

Verhnye-Kumszkij környékén elkeseredett ütközet lángolt fel, amelyben mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett. Az ellenség, mit sem törődve az áldozatokkal, Sztálingrád felé tört. Az előző harcokban megacélozódott szovjet csapatok azonban szívósan tartották a védelmi terepszakaszokat. Az 51. hadseregnek és T. T. Sapkin lovashadtestének csapatai csak az újonnan odaérkező 17. páncélos hadosztály nyomására és a heves légitámadások következtében vonultak vissza a Miskova folyó mögé.

Az ellenség most 40 km-re volt Sztálingrádtól, és nyilván úgy vélte, hogy közel van és reális a győzelem. Ez azonban korai reménység volt. Vaszilevszkij a főhadiszállás utasításainak megfelelően felvonultatta és ütközetbe vetette R. J. Malinovszkij tábornok megerősített, harckocsikkal és tüzérséggel jól ellátott 2. gárdahadseregét. Ennek a csapása véglegesen a szovjet csapatok javára döntötte el az ütközetet.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)

XIV.

November 11-én este géptávírón jelentettem a legfelsőbb főparancsnoknak:

„Két napon át dolgoztam Jerjomenkónál. Személyesen szemrevételeztem az ellenségnek az 51. és 57. hadsereg előtti állásait. Részletesen foglalkoztam a hadosztályok, hadtestek és hadseregek parancsnokaival, akik az »Uranus« feladat végrehajtása előtt állnak. Az ellenőrzés azt mutatta: az »Uranus«-ra való előkészület legjobban Tolbuhinnál megy …

Parancsot adtam a harcfelderítésre és arra, hogy ennek adatai alapján a hadseregparancsnokok pontosítsák tervüket és elhatározásukat.

Popov elvtárs jól dolgozik és érti a dolgát.

A két lövészhadosztály, (a 87. és a 315.) amelyet a főhadiszállás Jerjomenkónak átadott, még nem rakodott be, mivel eddig nem kaptak szállítóeszközöket és lovakat.

A gépesített dandárok közül eddig csak egy érkezett meg.

Rosszul megy az élelmiszerellátás és a lőszer előreszállítása. A csapatoknál az »Uranus«-hoz igen kevés a tüzérségi gránát.

A kitűzött határidőre a hadművelet nem lesz előkészítve. Megparancsoltam, hogy 1942. XI. 15-re legyen készen.

Jerjomenkónak azonnal 100 tonna fagyálló folyadékot kell szállítani, mert enélkül a gépesített csapatok nem mehetnek előre; meg kell gyorsítani a 87. és 315. hadosztály útba indítását; az 51. és 57. hadseregnek sürgősen meleg ruhát és lőszert kell szállítani, s ez legkésőbb 1942. XI. 14-én érkezzék meg a csapatokhoz.

Konsztantyinov.⁵³ G. K. Zsukov fedőneve. – (A szerk.) *

4657. szám
1942. XI. 11.”

Meg kell mondanom, hogy a legfelsőbb főparancsnok rendszerint kellő figyelmet szentelt a hadműveletek légi biztosításának. Amikor megkapta tőlem a jelentést, hogy a küszöbön álló ellentámadás légi biztosításának az előkészületei nem kielégítők, a következő táviratot küldte nekem:

„Konsztantyinov elvtársnak!

Ha a hadművelet légi előkészítése Jerjomenkónál és Vatutyinnál nem kielégítő, akkor a hadművelet kudarccal fog végződni. A németek elleni háború tapasztalata azt mutatja, hogy az ellenük folytatott hadművelet csak akkor lehet sikeres, ha a légi fölény a mi oldalunkon van. Ebben az esetben repülőinknek három feladatot kell végrehajtaniuk:

Először – repülőink összpontosítsák tevékenységüket csapásmérő csapataink támadási körletében, kössék le a német repülőket és megbízhatóan oltalmazzák csapatainkat.

Másodszor – törjenek utat támadó csapatainknak a velük szemben álló német csapatok rendszeres bombázásával.

Harmadszor – üldözzék az ellenség visszavonuló csapatait rendszeres bombázással és zuhanó tevékenységgel, hogy véglegesen szétzilálják őket, és ne engedjék, hogy legközelebbi védelmi terepszakaszokon megvessék lábukat.

Ha Novikov úgy gondolja, hogy repülőink jelenleg nincsenek olyan állapotban, hogy végrehajtsák ezeket a feladatokat, akkor egy időre jobb elhalasztani a hadműveletet és minél több repülőt összpontosítani.

Beszéljen Novikovval és Vorozsejkinnal, magyarázza meg nekik a dolgot és közölje velem általános véleményét.

Vasziljev.⁵⁴ I. V. Sztálin fedőneve. – (A szerk.) *

42. XI. 12. 4 óra
170686 szám.”

Miután a Sztálingrádi Front tervén a végső simításokat elvégeztük, Vaszilevszkijjel közösen felhívtuk Sztálint és közöltük vele, hogy személyesen kell jelentenünk neki a küszöbön álló hadműveletekre vonatkozó több megfontolást.

November 13-án reggel Sztálinnál voltunk. Jó hangulatban találtuk, és részletesen kikérdezett bennünket a sztálingrádi helyzetről és arról, hogyan halad az ellentámadás előkészítése.

Jelentésünk fő tételei a következők voltak:

Az erőviszonyokat mind minőségi, mind mennyiségi szempontból értékelve rámutattunk, hogy azokon a szakaszokon, ahol főcsapásainkat fogjuk mérni (Délnyugati és Sztálingrádi Front) továbbra is zömmel román csapatok védenek. Foglyok vallomásai alapján ezek általános harcképessége gyenge. Mennyiségi szempontból ezekben az irányokban jelentős fölényben leszünk, ha támadásunk megindításáig a német hadvezetés nem csoportosítja át ide tartalékait, ám felderítésünk eddig még semmiféle átcsoportosítást nem fedezett fel. Paulus 6. hadserege és a 4. páncélos hadsereg erőinek a zöme Sztálingrád környékén van, ahol lekötik őket a Sztálingrádi és a Doni Front csapatai.

Csapataink, a tervnek megfelelően a kijelölt körzetekben összpontosulnak és a jelekből ítélve az ellenséges felderítés nem fedte fel átcsoportosításaikat. Intézkedtünk, hogy az erőket és eszközöket még inkább rejtve mozgassák.

A frontok, hadseregek és magasabbegységek feladatait már kidolgozták. Valamennyi fegyvernem együttműködését közvetlenül a terepen egyeztettük. A Délnyugati és Sztálingrádi Front csapásmérő csoportosításához tartozó csapatoknak a tervben előírt találkozását kidolgoztuk a frontoknak, hadseregeknek és azoknak a csapatoknak a parancsnokaival és törzseivel, amelyek Szovjetszkij-tanya-Kalacs körzetéig fognak előrenyomulni. A légi hadseregeknél a felkészülés láthatólag nem fejeződik be november 15-e előtt.

A sztálingrádi ellenséges csoportosítás bekerítésének belső arcvonala és a bekerített ellenség megsemmisítését biztosító külső arcvonal létrehozásának változatait kidolgozottnak tekinthetjük.

A lőszer, üzemanyag és a téli ruházat szállítása némileg elhúzódik, de jogosan feltételezhetjük, hogy az anyagi eszközök november 16-17-én estig eljutnak a csapatokhoz. Az ellentámadást a Délnyugati és a Doni Front csapatai november 19-én, a Sztálingrádi Front csapatai pedig egy nappal később kezdhetik.

Az időpontok eltérését az magyarázza, hogy a Délnyugati Front bonyolultabb feladatok előtt állt. Nagyobb távolságra volt Kalacs-Szovjetszkij-tanya körzetétől, és át kellett kelnie a Donon.

A legfelsőbb főparancsnok figyelmesen hallgatott bennünket. Abból, ahogy komótosan rágyújtott pipájára, bajuszát simogatta és egyszer sem szakította félbe jelentésünket, arra következtethettünk, hogy elégedett. A sztálingrádi hadművelet azt jelenti, hogy a szovjet csapatok átveszik a kezdeményezést. Mindnyájan hittünk a küszöbön álló ellentámadás sikerében, amelynek eredményei jelentősek lehetnek hazánk számára.

Mialatt jelentettünk, a legfelsőbb főparancsnok szobájában összegyűltek az Állami Honvédelmi Bizottság tagjai és a Politikai Iroda néhány tagja. A távollétükben jelentett fő kérdéseket meg kellett ismételnünk.

Rövid vita után jóváhagyták az ellentámadás tervét.

Vaszilevszkij és én felhívtuk a legfelsőbb főparancsnok figyelmét arra, hogy a német fővezérség, amint Sztálingrád környékén és Észak-Kaukázusban súlyosra fordul a helyzet, kénytelen lesz csapatokat átdobni más körzetekből, különösen Vjazma környékéről a déli csoportosítás megerősítésére.

Hogy ez ne történjék meg, sürgősen támadó hadműveletet kell előkészíteni és végrehajtani Vjazmától északra, és elsősorban a rzsevi kiszögellésben kell szétzúzni a németeket. Javasoltuk, hogy erre a hadműveletre a Kalinyini és a Nyugati Front csapatait vegyék igénybe.

– Ez jó volna – mondta Sztálin. – De melyikük vállalkozik rá?

Alekszandr Mihajloviccsal előzőleg megbeszéltük az erre vonatkozó javaslatainkat, s ezért így válaszoltam:

– A sztálingrádi hadműveletet már minden vonatkozásban előkészítettük. Vaszilevszkij vállalhatja a csapatok tevékenységének az összehangolását Sztálingrád körzetében, én pedig a Kalinyini és Nyugati Front ellentámadásának az előkészítését.

A legfelsőbb főparancsnok egyetértett javaslatainkkal és ezt mondta:- Repüljenek holnap reggel Sztálingrádba. Még egyszer ellenőrizzék, hogy a csapatok és a parancsnokság készen áll-e a hadművelet megkezdésére.

November 14-én ismét Vatutyin csapatainál voltam, Vaszilevszkij pedig Jerjomenkónál. Másnap a következő táviratot kaptam Sztálintól:

„Konsztantyinov elvtársnak!

Saját kezébe!

Fjodorov és Ivanov átköltözésének napját⁵⁵ N. F. Vatutyin és A. J. Jerjomenko támadásának napja (G. Zs.) * saját belátása szerint tűzheti ki, s utána tegyen róla jelentést, amint visszatér Moszkvába. Ha esetleg olyan gondolata támad, hogy valaki egy vagy két nappal előbb vagy utóbb kezdené meg a költözést, felhatalmazom, hogy saját belátása szerint döntsön ebben a kérdésben is.

Vasziljev.

42. XI. 15.
13 óra 10 perc”

A kérdést Vaszilevszkijjel megbeszélve a Délnyugati Front és a Doni Front 65. hadserege támadásának a napját november 19-re, a Sztálingrádi Frontét pedig november 20-ra tűztük ki. A legfelsőbb főparancsnok jóváhagyta ezen elhatározásunkat.

November 17-én a Kalinyini és a Nyugati Front hadműveleteinek a kidolgozása céljából a főhadiszállásra hívattak.

November 19-én 7 óra 30 perckor a Délnyugati Front csapatai hatalmas erejű csapással egy időben két helyen áttörték a 3. román hadsereg védelmét: Romanyenko 5. harckocsihadserege a Szerafimovicstól délre levő hídfőből, I. M. Csisztyakov vezérőrnagy 21. hadserege pedig a kletszkajai hídfőből.

Az ellenség nem állta a csapást és pánikszerű visszavonulásba kezdett vagy megadta magát. A románok háta mögött álló németek erős ellenlökéssel próbálták megállítani csapataink előretörését, de a bevetett 1. és 26. harckocsihadtestünk elsöpörte őket.

A Délnyugati Front szakaszán befejeződött a harcászati áttörés.

Romanyenko hadseregparancsnok elemében érezte magát. Meg kell mondanom, hogy vakmerő ember és rendkívül tehetséges parancsnok volt. Jelleme mindenkinél inkább alkalmassá tette az ilyesfajta heves akciókra.

Csisztyakov tábornok 21. hadserege ellen az ellenség tartalékokat vetett be: az 1. román, a 14., a 22. német páncélos hadosztályt, és a 7. lovashadosztályt, azzal a feltételezéssel, hogy itt és nem másutt mérik csapataink a főcsapást. Később azonban a 22. német és az 1. román páncélos hadosztály az 5. hadsereg 5. harckocsihadteste ellen fordult, amelynek V. V. Butkov vezérőrnagy volt a parancsnoka.

Rogyin vezérőrnagy 26. harckocsihadteste súlyos vereséget mért az 1. páncélos hadosztályra és megsemmisítette az 5. román hadseregközvetlen hadtest törzsét. A személyi állomány egy része pánikszerűen menekült, nagyobb része pedig megadta magát. Amint csapataink kijutottak a hadműveleti mélységbe, a 3. román hadsereg Délnyugati Frontunkkal szemben védő erőinek a zömét és a hadsereg megmentése céljából bevetett német tartalékokat is teljesen szétzúzták, s így azok valójában megszűntek létezni. Rogyin 26. és Kravcsenko 4. harckocsihadteste gyors ütemben nyomult előre Kalacs körzetébe, hogy egyesüljön a Sztálingrádi Front 4. gépesített hadtestével.

A 21. hadseregtől balra a Doni Front 65. hadserege folytatta támadását P. I. Batov altábornagy parancsnoksága alatt.

November 23-ra virradó éjjel a 26. harckocsihadtest G. N. Filippov alezredes parancsnoksága alatt álló előrevetett osztaga merész rajtaütéssel elfoglalta a Don hídját.

A német hídőrség, mit sem sejtve, nyugodtan várta a váltást. Ám a váltás helyett a hídra Filippov osztagának élei robogtak. A hitleristák azt hitték, hogy zsákmányolt orosz harckocsikkal felszerelt tankcsapatuk közeledik. Rövid tusa után a híd a kezünkben volt. Az ellenség több ízben megpróbálta elűzni a hídról Filippov osztagát, ez azonban nem sikerült neki.

A hidat tartva Filippov elhatározta, hogy N. M. Filippenko alezredes harckocsiosztagával elfoglalja a mindössze két kilométerre levő Kalacsot. Filippenko alezredes, osztagának csekély ereje ellenére elhatározta, hogy menetből megrohamozza a várost. Egész éjjel folyt a harc Kalacsért. A németek szívósan ellenálltak, de hamarosan megérkeztek a hadtest főerőinek előrevetett egységei és elfoglalták a várost.

Ezekben a harcokban hősi halált halt Grigorij Gurjev moszkvai kommunista, Alekszandr Ivanov, Grigorij Davidjan rendkívül bátor felderítők és más elvtársak. Filippov és Filippenko alezredesek e hőstettükért megkapták a Szovjetunió Hőse címet, az osztag személyi állományát pedig különböző rendjelekkel és érdemérmekkel tüntették ki.

November 24-én a Délnyugati Front 21. és 5. hadserege, szétzúzva a bekerített román csoportosítást, több mint 30 000 katonát, tisztet és tábornokot ejtett foglyul, s rengeteg harceszközt zsákmányolt.

Nézzük egy román tisztnek, a 6. hadosztály tüzérdandára vezető meteorológusának a naplójegyzeteit, amelyek jellemzők azokra a napokra.

„November 19.

Az oroszok tüzet nyitottak az 5. hadosztály bal szárnyára. Ilyen tüzet még nem láttam … az ágyúzástól megremegett a föld és betörtek az ablakok … A 163-as magaslaton ellenséges harckocsik bukkantak fel és Raszpopinszkajaba tartanak. Nemsokára közölték, hogy a harckocsik teljes sebességgel áthaladtak az állásokon és betörtek a faluba … Ágyúink semmilyen kárt sem tettek bennük … Ezeknek a nehéz, 52 tonnás, maximális sebességgel haladó harckocsiknak igen vastag a páncélzatuk, és gránátjaink nem ütik át …

November 20.

Reggel a 13. „Prut” hadosztály szakaszán az ellenség erős tüzérségi előkészítést kezdett … A 13. hadosztály teljesen megsemmisült. A harckocsik behatoltak Gromkiba, Jevsztratovszkaja kozákfaluba, és elindultak a messze mögöttünk fekvő Perelazovszkijba. Az 5. hadtest parancsnoksága Perelazovszkijban tartózkodott. Felhívták figyelmét az előállt helyzetre. A magasabb parancsnoksággal semmiféle összeköttetésünk sincs. A 6. hadosztály valamilyen csoda folytán parancsot kapott: »Mindenáron, az utolsó katonáig tartson ki«. Most az ellenség csapatai vesznek körül bennünket. A zsákban van az 5., 6. és a 15. hadosztály, és a 13. hadosztály maradványai.

November 21.

Reggeltől változatlanul súlyos a helyzetünk. Be vagyunk kerítve … Golovszkijban nagy a zavar … Most 10 óra 05 perc. Nem tudjuk, mit tegyünk. Ide gyülekeztek a 13. és 15. hadosztály tisztjei, akik elmaradtak csapatuktól.

Micsoda helyzet!

Siralmas, de ez az igazság.

Bajtársaim hozzátartozóik – feleségük, gyermekeik – fényképeit nézegetik. Én is fájó szívvel gondolok anyámra, fivéremre, nővéremre és rokonaimra. Mindent magunkra veszünk, ami jobb holmink van, még két rend fehérneműt is, és úgy véljük, hogy a vég igen tragikus lehet … Nagyon sok szó esik és vitázunk az előállt helyzetről … Még sem veszítjük el a reményt, … azt gondoljuk, hogy a német csapatok segítségünkre sietnek.

Most 13 óra 30 perc. Mazarini tábornok, az 5. hadosztály parancsnoka, valamennyi hadosztály felett átvette a parancsnokságot … A gyűrű kezd összeszűkülni csapataink körül. Ma nagy egyházi ünnep van. Mit vétkeztünk mi vagy elődeink? Miért kell elviselnünk ilyen szenvedéseket? Mi hárman, tisztek, megtárgyaljuk helyzetünket és arra a következtetésre jutunk, hogy semmi esélyünk sincs a katasztrófa elkerülésére. Az oszinovkai kellemetlen hírek kezdenek beigazolódni. Az 5. nehéz tüzérezred tisztjeinek egy futva menekülő csoportja érkezett hozzánk.

Késő este a hadosztály- és ezredparancsnokok ismét egybegyűltek, hogy meghozzák végleges elhatározásukat.

Két változatot tárgyalnak meg:

1. Áttörni.

2. Kapitulálni.

Hosszas vita után a második változat – a kapituláció – mellett döntöttek.

Híre érkezett, hogy az oroszoktól fegyverletételre való felszólítással parlamenter jön …”

Ezzel megszakadnak a jegyzetek. De enélkül is tudjuk: a román csapatoknak ez az egész csoportja letette a fegyvert.

A legfelsőbb főparancsnok, akit komolyan nyugtalanított a Doni Front jobbszárny-csapatainak tevékenysége, november 23-án este a következő utasításokat adta Rokosszovszkijnak, a Doni Front parancsnokának:

„Rokosszovszkij elvtársnak!

Másolat: Vaszilevszkij elvtársnak!

Vaszilevszkij jelentése szerint a németek a 3. gépesített és a 16. páncélos hadosztályukat teljesen vagy részben elvonták az ön frontjáról, s ezek most a 21. hadsereg arcvonalával szemben harcolnak. Ez a körülmény kedvező helyzetet teremt ahhoz, hogy frontjának valamennyi hadserege aktív tevékenységbe kezdjen. Galanyin lanyhán működik, utasítsa, hogy legkésőbb november 24-én foglalja el Vertyacsijt.

Zsadovot szintén utasítsa, hogy kezdjen aktív tevékenységbe és kösse le az ellenség erőit.

Noszogassa meg Batovot, aki a jelenlegi helyzetben energikusabban is tevékenykedhetett volna.

I. Sztálin.

42. XI. 23.
19 óra 40 perc”.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!