(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
XIV.
November 11-én este géptávírón jelentettem a legfelsőbb főparancsnoknak:
„Két napon át dolgoztam Jerjomenkónál. Személyesen szemrevételeztem az ellenségnek az 51. és 57. hadsereg előtti állásait. Részletesen foglalkoztam a hadosztályok, hadtestek és hadseregek parancsnokaival, akik az »Uranus« feladat végrehajtása előtt állnak. Az ellenőrzés azt mutatta: az »Uranus«-ra való előkészület legjobban Tolbuhinnál megy …
Parancsot adtam a harcfelderítésre és arra, hogy ennek adatai alapján a hadseregparancsnokok pontosítsák tervüket és elhatározásukat.
Popov elvtárs jól dolgozik és érti a dolgát.
A két lövészhadosztály, (a 87. és a 315.) amelyet a főhadiszállás Jerjomenkónak átadott, még nem rakodott be, mivel eddig nem kaptak szállítóeszközöket és lovakat.
A gépesített dandárok közül eddig csak egy érkezett meg.
Rosszul megy az élelmiszerellátás és a lőszer előreszállítása. A csapatoknál az »Uranus«-hoz igen kevés a tüzérségi gránát.
A kitűzött határidőre a hadművelet nem lesz előkészítve. Megparancsoltam, hogy 1942. XI. 15-re legyen készen.
Jerjomenkónak azonnal 100 tonna fagyálló folyadékot kell szállítani, mert enélkül a gépesített csapatok nem mehetnek előre; meg kell gyorsítani a 87. és 315. hadosztály útba indítását; az 51. és 57. hadseregnek sürgősen meleg ruhát és lőszert kell szállítani, s ez legkésőbb 1942. XI. 14-én érkezzék meg a csapatokhoz.
Konsztantyinov.53 G. K. Zsukov fedőneve. – (A szerk.) *
4657. szám
1942. XI. 11.”
Meg kell mondanom, hogy a legfelsőbb főparancsnok rendszerint kellő figyelmet szentelt a hadműveletek légi biztosításának. Amikor megkapta tőlem a jelentést, hogy a küszöbön álló ellentámadás légi biztosításának az előkészületei nem kielégítők, a következő táviratot küldte nekem:
„Konsztantyinov elvtársnak!
Ha a hadművelet légi előkészítése Jerjomenkónál és Vatutyinnál nem kielégítő, akkor a hadművelet kudarccal fog végződni. A németek elleni háború tapasztalata azt mutatja, hogy az ellenük folytatott hadművelet csak akkor lehet sikeres, ha a légi fölény a mi oldalunkon van. Ebben az esetben repülőinknek három feladatot kell végrehajtaniuk:
Először – repülőink összpontosítsák tevékenységüket csapásmérő csapataink támadási körletében, kössék le a német repülőket és megbízhatóan oltalmazzák csapatainkat.
Másodszor – törjenek utat támadó csapatainknak a velük szemben álló német csapatok rendszeres bombázásával.
Harmadszor – üldözzék az ellenség visszavonuló csapatait rendszeres bombázással és zuhanó tevékenységgel, hogy véglegesen szétzilálják őket, és ne engedjék, hogy legközelebbi védelmi terepszakaszokon megvessék lábukat.
Ha Novikov úgy gondolja, hogy repülőink jelenleg nincsenek olyan állapotban, hogy végrehajtsák ezeket a feladatokat, akkor egy időre jobb elhalasztani a hadműveletet és minél több repülőt összpontosítani.
Beszéljen Novikovval és Vorozsejkinnal, magyarázza meg nekik a dolgot és közölje velem általános véleményét.
Vasziljev.54 I. V. Sztálin fedőneve. – (A szerk.) *
42. XI. 12. 4 óra
170686 szám.”
Miután a Sztálingrádi Front tervén a végső simításokat elvégeztük, Vaszilevszkijjel közösen felhívtuk Sztálint és közöltük vele, hogy személyesen kell jelentenünk neki a küszöbön álló hadműveletekre vonatkozó több megfontolást.
November 13-án reggel Sztálinnál voltunk. Jó hangulatban találtuk, és részletesen kikérdezett bennünket a sztálingrádi helyzetről és arról, hogyan halad az ellentámadás előkészítése.
Jelentésünk fő tételei a következők voltak:
Az erőviszonyokat mind minőségi, mind mennyiségi szempontból értékelve rámutattunk, hogy azokon a szakaszokon, ahol főcsapásainkat fogjuk mérni (Délnyugati és Sztálingrádi Front) továbbra is zömmel román csapatok védenek. Foglyok vallomásai alapján ezek általános harcképessége gyenge. Mennyiségi szempontból ezekben az irányokban jelentős fölényben leszünk, ha támadásunk megindításáig a német hadvezetés nem csoportosítja át ide tartalékait, ám felderítésünk eddig még semmiféle átcsoportosítást nem fedezett fel. Paulus 6. hadserege és a 4. páncélos hadsereg erőinek a zöme Sztálingrád környékén van, ahol lekötik őket a Sztálingrádi és a Doni Front csapatai.
Csapataink, a tervnek megfelelően a kijelölt körzetekben összpontosulnak és a jelekből ítélve az ellenséges felderítés nem fedte fel átcsoportosításaikat. Intézkedtünk, hogy az erőket és eszközöket még inkább rejtve mozgassák.
A frontok, hadseregek és magasabbegységek feladatait már kidolgozták. Valamennyi fegyvernem együttműködését közvetlenül a terepen egyeztettük. A Délnyugati és Sztálingrádi Front csapásmérő csoportosításához tartozó csapatoknak a tervben előírt találkozását kidolgoztuk a frontoknak, hadseregeknek és azoknak a csapatoknak a parancsnokaival és törzseivel, amelyek Szovjetszkij-tanya-Kalacs körzetéig fognak előrenyomulni. A légi hadseregeknél a felkészülés láthatólag nem fejeződik be november 15-e előtt.
A sztálingrádi ellenséges csoportosítás bekerítésének belső arcvonala és a bekerített ellenség megsemmisítését biztosító külső arcvonal létrehozásának változatait kidolgozottnak tekinthetjük.
A lőszer, üzemanyag és a téli ruházat szállítása némileg elhúzódik, de jogosan feltételezhetjük, hogy az anyagi eszközök november 16-17-én estig eljutnak a csapatokhoz. Az ellentámadást a Délnyugati és a Doni Front csapatai november 19-én, a Sztálingrádi Front csapatai pedig egy nappal később kezdhetik.
Az időpontok eltérését az magyarázza, hogy a Délnyugati Front bonyolultabb feladatok előtt állt. Nagyobb távolságra volt Kalacs-Szovjetszkij-tanya körzetétől, és át kellett kelnie a Donon.
A legfelsőbb főparancsnok figyelmesen hallgatott bennünket. Abból, ahogy komótosan rágyújtott pipájára, bajuszát simogatta és egyszer sem szakította félbe jelentésünket, arra következtethettünk, hogy elégedett. A sztálingrádi hadművelet azt jelenti, hogy a szovjet csapatok átveszik a kezdeményezést. Mindnyájan hittünk a küszöbön álló ellentámadás sikerében, amelynek eredményei jelentősek lehetnek hazánk számára.
Mialatt jelentettünk, a legfelsőbb főparancsnok szobájában összegyűltek az Állami Honvédelmi Bizottság tagjai és a Politikai Iroda néhány tagja. A távollétükben jelentett fő kérdéseket meg kellett ismételnünk.
Rövid vita után jóváhagyták az ellentámadás tervét.
Vaszilevszkij és én felhívtuk a legfelsőbb főparancsnok figyelmét arra, hogy a német fővezérség, amint Sztálingrád környékén és Észak-Kaukázusban súlyosra fordul a helyzet, kénytelen lesz csapatokat átdobni más körzetekből, különösen Vjazma környékéről a déli csoportosítás megerősítésére.
Hogy ez ne történjék meg, sürgősen támadó hadműveletet kell előkészíteni és végrehajtani Vjazmától északra, és elsősorban a rzsevi kiszögellésben kell szétzúzni a németeket. Javasoltuk, hogy erre a hadműveletre a Kalinyini és a Nyugati Front csapatait vegyék igénybe.
– Ez jó volna – mondta Sztálin. – De melyikük vállalkozik rá?
Alekszandr Mihajloviccsal előzőleg megbeszéltük az erre vonatkozó javaslatainkat, s ezért így válaszoltam:
– A sztálingrádi hadműveletet már minden vonatkozásban előkészítettük. Vaszilevszkij vállalhatja a csapatok tevékenységének az összehangolását Sztálingrád körzetében, én pedig a Kalinyini és Nyugati Front ellentámadásának az előkészítését.
A legfelsőbb főparancsnok egyetértett javaslatainkkal és ezt mondta:- Repüljenek holnap reggel Sztálingrádba. Még egyszer ellenőrizzék, hogy a csapatok és a parancsnokság készen áll-e a hadművelet megkezdésére.
November 14-én ismét Vatutyin csapatainál voltam, Vaszilevszkij pedig Jerjomenkónál. Másnap a következő táviratot kaptam Sztálintól:
„Konsztantyinov elvtársnak!
Saját kezébe!
Fjodorov és Ivanov átköltözésének napját55 N. F. Vatutyin és A. J. Jerjomenko támadásának napja (G. Zs.) * saját belátása szerint tűzheti ki, s utána tegyen róla jelentést, amint visszatér Moszkvába. Ha esetleg olyan gondolata támad, hogy valaki egy vagy két nappal előbb vagy utóbb kezdené meg a költözést, felhatalmazom, hogy saját belátása szerint döntsön ebben a kérdésben is.
Vasziljev.
42. XI. 15.
13 óra 10 perc”
A kérdést Vaszilevszkijjel megbeszélve a Délnyugati Front és a Doni Front 65. hadserege támadásának a napját november 19-re, a Sztálingrádi Frontét pedig november 20-ra tűztük ki. A legfelsőbb főparancsnok jóváhagyta ezen elhatározásunkat.
November 17-én a Kalinyini és a Nyugati Front hadműveleteinek a kidolgozása céljából a főhadiszállásra hívattak.
November 19-én 7 óra 30 perckor a Délnyugati Front csapatai hatalmas erejű csapással egy időben két helyen áttörték a 3. román hadsereg védelmét: Romanyenko 5. harckocsihadserege a Szerafimovicstól délre levő hídfőből, I. M. Csisztyakov vezérőrnagy 21. hadserege pedig a kletszkajai hídfőből.
Az ellenség nem állta a csapást és pánikszerű visszavonulásba kezdett vagy megadta magát. A románok háta mögött álló németek erős ellenlökéssel próbálták megállítani csapataink előretörését, de a bevetett 1. és 26. harckocsihadtestünk elsöpörte őket.
A Délnyugati Front szakaszán befejeződött a harcászati áttörés.
Romanyenko hadseregparancsnok elemében érezte magát. Meg kell mondanom, hogy vakmerő ember és rendkívül tehetséges parancsnok volt. Jelleme mindenkinél inkább alkalmassá tette az ilyesfajta heves akciókra.
Csisztyakov tábornok 21. hadserege ellen az ellenség tartalékokat vetett be: az 1. román, a 14., a 22. német páncélos hadosztályt, és a 7. lovashadosztályt, azzal a feltételezéssel, hogy itt és nem másutt mérik csapataink a főcsapást. Később azonban a 22. német és az 1. román páncélos hadosztály az 5. hadsereg 5. harckocsihadteste ellen fordult, amelynek V. V. Butkov vezérőrnagy volt a parancsnoka.
Rogyin vezérőrnagy 26. harckocsihadteste súlyos vereséget mért az 1. páncélos hadosztályra és megsemmisítette az 5. román hadseregközvetlen hadtest törzsét. A személyi állomány egy része pánikszerűen menekült, nagyobb része pedig megadta magát. Amint csapataink kijutottak a hadműveleti mélységbe, a 3. román hadsereg Délnyugati Frontunkkal szemben védő erőinek a zömét és a hadsereg megmentése céljából bevetett német tartalékokat is teljesen szétzúzták, s így azok valójában megszűntek létezni. Rogyin 26. és Kravcsenko 4. harckocsihadteste gyors ütemben nyomult előre Kalacs körzetébe, hogy egyesüljön a Sztálingrádi Front 4. gépesített hadtestével.
A 21. hadseregtől balra a Doni Front 65. hadserege folytatta támadását P. I. Batov altábornagy parancsnoksága alatt.
November 23-ra virradó éjjel a 26. harckocsihadtest G. N. Filippov alezredes parancsnoksága alatt álló előrevetett osztaga merész rajtaütéssel elfoglalta a Don hídját.
A német hídőrség, mit sem sejtve, nyugodtan várta a váltást. Ám a váltás helyett a hídra Filippov osztagának élei robogtak. A hitleristák azt hitték, hogy zsákmányolt orosz harckocsikkal felszerelt tankcsapatuk közeledik. Rövid tusa után a híd a kezünkben volt. Az ellenség több ízben megpróbálta elűzni a hídról Filippov osztagát, ez azonban nem sikerült neki.
A hidat tartva Filippov elhatározta, hogy N. M. Filippenko alezredes harckocsiosztagával elfoglalja a mindössze két kilométerre levő Kalacsot. Filippenko alezredes, osztagának csekély ereje ellenére elhatározta, hogy menetből megrohamozza a várost. Egész éjjel folyt a harc Kalacsért. A németek szívósan ellenálltak, de hamarosan megérkeztek a hadtest főerőinek előrevetett egységei és elfoglalták a várost.
Ezekben a harcokban hősi halált halt Grigorij Gurjev moszkvai kommunista, Alekszandr Ivanov, Grigorij Davidjan rendkívül bátor felderítők és más elvtársak. Filippov és Filippenko alezredesek e hőstettükért megkapták a Szovjetunió Hőse címet, az osztag személyi állományát pedig különböző rendjelekkel és érdemérmekkel tüntették ki.
November 24-én a Délnyugati Front 21. és 5. hadserege, szétzúzva a bekerített román csoportosítást, több mint 30 000 katonát, tisztet és tábornokot ejtett foglyul, s rengeteg harceszközt zsákmányolt.
Nézzük egy román tisztnek, a 6. hadosztály tüzérdandára vezető meteorológusának a naplójegyzeteit, amelyek jellemzők azokra a napokra.
„November 19.
Az oroszok tüzet nyitottak az 5. hadosztály bal szárnyára. Ilyen tüzet még nem láttam … az ágyúzástól megremegett a föld és betörtek az ablakok … A 163-as magaslaton ellenséges harckocsik bukkantak fel és Raszpopinszkajaba tartanak. Nemsokára közölték, hogy a harckocsik teljes sebességgel áthaladtak az állásokon és betörtek a faluba … Ágyúink semmilyen kárt sem tettek bennük … Ezeknek a nehéz, 52 tonnás, maximális sebességgel haladó harckocsiknak igen vastag a páncélzatuk, és gránátjaink nem ütik át …
November 20.
Reggel a 13. „Prut” hadosztály szakaszán az ellenség erős tüzérségi előkészítést kezdett … A 13. hadosztály teljesen megsemmisült. A harckocsik behatoltak Gromkiba, Jevsztratovszkaja kozákfaluba, és elindultak a messze mögöttünk fekvő Perelazovszkijba. Az 5. hadtest parancsnoksága Perelazovszkijban tartózkodott. Felhívták figyelmét az előállt helyzetre. A magasabb parancsnoksággal semmiféle összeköttetésünk sincs. A 6. hadosztály valamilyen csoda folytán parancsot kapott: »Mindenáron, az utolsó katonáig tartson ki«. Most az ellenség csapatai vesznek körül bennünket. A zsákban van az 5., 6. és a 15. hadosztály, és a 13. hadosztály maradványai.
November 21.
Reggeltől változatlanul súlyos a helyzetünk. Be vagyunk kerítve … Golovszkijban nagy a zavar … Most 10 óra 05 perc. Nem tudjuk, mit tegyünk. Ide gyülekeztek a 13. és 15. hadosztály tisztjei, akik elmaradtak csapatuktól.
Micsoda helyzet!
Siralmas, de ez az igazság.
Bajtársaim hozzátartozóik – feleségük, gyermekeik – fényképeit nézegetik. Én is fájó szívvel gondolok anyámra, fivéremre, nővéremre és rokonaimra. Mindent magunkra veszünk, ami jobb holmink van, még két rend fehérneműt is, és úgy véljük, hogy a vég igen tragikus lehet … Nagyon sok szó esik és vitázunk az előállt helyzetről … Még sem veszítjük el a reményt, … azt gondoljuk, hogy a német csapatok segítségünkre sietnek.
Most 13 óra 30 perc. Mazarini tábornok, az 5. hadosztály parancsnoka, valamennyi hadosztály felett átvette a parancsnokságot … A gyűrű kezd összeszűkülni csapataink körül. Ma nagy egyházi ünnep van. Mit vétkeztünk mi vagy elődeink? Miért kell elviselnünk ilyen szenvedéseket? Mi hárman, tisztek, megtárgyaljuk helyzetünket és arra a következtetésre jutunk, hogy semmi esélyünk sincs a katasztrófa elkerülésére. Az oszinovkai kellemetlen hírek kezdenek beigazolódni. Az 5. nehéz tüzérezred tisztjeinek egy futva menekülő csoportja érkezett hozzánk.
Késő este a hadosztály- és ezredparancsnokok ismét egybegyűltek, hogy meghozzák végleges elhatározásukat.
Két változatot tárgyalnak meg:
1. Áttörni.
2. Kapitulálni.
Hosszas vita után a második változat – a kapituláció – mellett döntöttek.
Híre érkezett, hogy az oroszoktól fegyverletételre való felszólítással parlamenter jön …”
Ezzel megszakadnak a jegyzetek. De enélkül is tudjuk: a román csapatoknak ez az egész csoportja letette a fegyvert.
A legfelsőbb főparancsnok, akit komolyan nyugtalanított a Doni Front jobbszárny-csapatainak tevékenysége, november 23-án este a következő utasításokat adta Rokosszovszkijnak, a Doni Front parancsnokának:
„Rokosszovszkij elvtársnak!
Másolat: Vaszilevszkij elvtársnak!
Vaszilevszkij jelentése szerint a németek a 3. gépesített és a 16. páncélos hadosztályukat teljesen vagy részben elvonták az ön frontjáról, s ezek most a 21. hadsereg arcvonalával szemben harcolnak. Ez a körülmény kedvező helyzetet teremt ahhoz, hogy frontjának valamennyi hadserege aktív tevékenységbe kezdjen. Galanyin lanyhán működik, utasítsa, hogy legkésőbb november 24-én foglalja el Vertyacsijt.
Zsadovot szintén utasítsa, hogy kezdjen aktív tevékenységbe és kösse le az ellenség erőit.
Noszogassa meg Batovot, aki a jelenlegi helyzetben energikusabban is tevékenykedhetett volna.
I. Sztálin.
42. XI. 23.
19 óra 40 perc”.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!