ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Háborús tervei megvalósításához igényli Horthy a teljes fővezéri hatalmat, és kapja meg Friedrichtől, a kormánytól. Ez egyetértésüket jelentené.
A románok felfigyelnek Horthy háborús készülődéseire. Számos intézkedést tesznek ellene. A párizsi legfőbb antanttanáccsal el akarják odázni Magyarország kiürítését. Románia hathatósabb védelme érdekében a Maros torkolatát követelik. A Szatmár-Nagyvárad vasút védelmére kijelölt határ húsz kilométerrel nyugatra tolását. Románia az eddiginél is nagyobb arányban folytatja a magyar gazdasági élet gyengítését. Leszerelik a gyárakat, elviszik a szállítóeszközöket.
A franciák, akik ugyancsak felismerik Horthy angol érdekű monarchista irányzatát, támogatják a román követeléseket. A csehek és a jugoszlávok nevében is felhívják az antant párizsi tanácsának figyelmét a nyíltan Habsburg-párti Friedrich-kormány és Horthy monarchista politikájára. Akadályozzák ezzel a békés kibontakozást, Magyarország nyugalmának megteremtését. A román csapatok azonnali kivonása a még ki nem ürített magyarországi területekről – mondják – anarchiát teremtene. Maga után vonná Horthy fehérterrorjának kiterjesztését Budapestre és az ország keleti felére. Követelik tehát a Friedrich-kormány távozását: Horthy hadseregének leszerelését.
A francia-csehszlovák, román és jugoszláv álláspont kifejezi az angol-amerikai és a francia imperialista érdekek között világszerte, de különösen Európában dúló harcot. Clerk hivatalosan az antant nevében jár el. Mint angol diplomata viszont arra törekszik, hogy mindenekelőtt hazájának és – Bandholtz amerikai tábornokkal egyetértésben – az angol-amerikai imperializmus érdekeit érvényesítse Magyarországon.
Amikor a kormány hivatalos-nyilvánosan közli Horthy fővezéri teljhatalmát, egyidejűleg lép életbe a fővezér és Friedrich megegyezése Clerk koalíciós kormányalakítási törekvéseivel szemben.
Beniczky belügyminiszter 1919. október 24-én Friedrich miniszterelnök nevében értesíti erről a fővezér mellé rendelt Pallavicini György őrgróf dunántúli kormánybiztost. Utasítja: az antant legfőbb képviselőinek Magyarországra érkeztével a Friedrich-kormány elismertetése érdekében mindenünnen küldjenek Budapestre küldöttségeket. Azt kell hangsúlyozniuk: a Friedrich-kormány mögött áll az ország túlnyomó többsége. Nem hajlandók szocialista uralmat tűrni. A liberális pártok egyáltalán nem fontos tényezők. Óvakodni kell attól – írja Beniczky hogy a küldöttségeknek hivatalos színezete legyen, vagy kiszivárogjon, hogy a szervezésükben hivatalos közegeknek van részük. A küldöttségjárásnak azzal a színezettel kell bírnia, hogy a közönség spontán elhatározásából keletkezett mozgalom. Az ezzel kapcsolatos iratok nem iktatandók, elintézés után elégetendők …
Horthy nevében a fővezérség ugyancsak kiad erről parancsot. Az antant nevében eljáró Sir George Clerk azt követeli, hogy a magyar kormány a kebelébe felvegyen szocialistákat és liberálisokat is. Oka ennek, hogy az antant még ma sem tájékozott a magyar nép hangulatáról. A megyei katonai parancsnokok és a nemzet- és vörösvédelmi tisztek hálózata a fentieket kifejtve ösztönözze a polgári hatóságokat, miszerint Sir George Clerk budapesti, Werbőczi utcai lakására és Horthy fővezér, valamint Friedrich miniszterelnök címére a nagyközönség által olyan tartalmú táviratok intéztessenek, amelyek a lakosság osztatlan lelkesedéséről tesznek tanúságot a keresztény-nemzeti irány mellett. A lakosság csakis ilyen kormányt támogat. Más kormánnyal kötött békét nem ismer el. Kéri Clerktől ennek tolmácsolását Párizsban. Hasonló tartalmú táviratok földműves, iparos, vagyontalanok, községek asszonyai és leányai nevében is intézendők. Ezen akció haladéktalanul keresztülviendő.
Friedrich-Horthy, ahogyan együtt terrorizálja a lakosságot a nékik kedvező politikai állásfoglalásra, közösen tesznek intézkedéseket a megfélemlítésre is. Létrehozzák a hajmáskéri internáló tábort. Hajmáskér a magyar fehérterror szörnyűségeinek szimbóluma.
A székesfehérvári katonai körletparancsnokság felügyelete alatt állítják fel. A fővezérség utasítást ad valamennyi vármegyei katonai parancsnokságnak, hogy a Belügyminisztérium rendelete értelmében mindazon egyének, akik kommunizmusban gyanúsak, de akiket rendes bírói eljárás által elítélni nem lehet, internálandók. A megyei katonai parancsnokok a rendőrkapitányságokkal és alispánokkal érintkezésbe lépve állapítsák meg az internálandók lajstromát. A letartóztatásokat azonnal foganatosítani kell, mégpedig húszas csoportokban. A lajstromba vettek lefogását október 30-ig be kell fejezni. Hajmáskérre kell vinni azokat is, akik jelenleg az ügyészség fogházában vannak mint politikailag megbízhatatlanok, és mint ilyenek, az ügyészség által szabadon bocsáttatnának.
Clerk október 24-én hivatalosan közli Friedrichhel, s tárgyal erről a magyar vezető politikusokkal is, hogy a párizsi legfelsőbb antanttanács nem ismeri el a jelenlegi kormányt. Csakis széles politikai bázisra támaszkodó, több pártot magában foglaló, sőt lehetőleg minden pártot egybefogó koalíciós kormánnyal hajlandó tárgyalni. E kormánynak kell demokratikus alapon végrehajtania a nemzetgyűlési választásokat is.
Friedrich kijelenti: miniszterelnöki posztját semmi körülmények között nem hagyja el. Akkor sem távozik helyéről, ha emiatt az antant nem hívja meg Magyarországot a béketárgyalásokra.
Az országban százával folynak ekkor már a közigazgatás és a hadsereg által kezdeményezett kényszer-összejövetelek. Határozatokat hoznak a jelenlegi ellenforradalmi rendszer mellett, tiszta keresztény kormányt követelve.
A sürgönykihordók Clerk lakásán egymás kezébe adják a kilincset. Friedrich-Horthy zsákszámra küldeti meg Clerknek az előre megrendelt táviratokat, leveleket, jegyzőkönyveket.
Clerk lakása előtt Friedrich tüntetést rendeztet. Megtámadják a Clerkhez látogató magyar politikusokat. A főmegbízott felháborodással nyilatkozik. Rettenetes állapotok lehetnek az országban, amelyben ez lehetséges. A legenergikusabban tudtára adja Friedrichnek: a munkássága elleni minden tüntetést kikér magának. Ha hasonló eset előfordulna, elhagyja az országot.
Friedrich abbahagyatja a tömegek „mozgósítását”. Bízik a Horthyval kötött szövetségében, a koalíciós kormány megalakítása ellen. Ismételten azzal utasítja el az antant kívánságát, kormánya lemondását, illetve a koalíciós kormány alakítását, hogy tartsanak választásokat: a nép őt igazolja.
Friedrich politikája csak huzavonát eredményez – vádolja őt Garami. Elhúzódik miatta a románok kivonulása.
A jobboldali politikusok egy része is elfordul Friedrichtől. A kormányon belül ellentétek támadnak. A keresztény pártokhoz tartozó legitimista arisztokrácia képviselői fellépnek: hajlandók Clerk követelésének engedni, de feltételként ragaszkodnak a keresztény pártok többségéhez az új kormányban.
Friedrich emiatt még inkább hangsúlyozni kívánja Horthyval kötött szövetségét. Ellátogat Siófokra, ahol a hadsereg nagy tiszteletadással fogadja. Viszonzásként nagy ünnepélyesen köszönti Horthyt.
Bizalmasan ez alkalommal beszélik meg, hogy a románok közeli távozásával a dunántúli részekről és Budapestről szorosan együttműködnek az esedékes nemzetgyűlési választásokon, hogy letörjek az ellenzéket. Friedrich miniszterelnöknek ugyanis ahhoz, hogy a kormány élén maradhasson, mindenképpen meg kell nyernie a választást. Horthynak ugyanez az érdeke, ha békésen akarja megszerezni a hatalmat. Nádorság vagy kormányzóság árán, ez esetben megalkudna Friedrichhel és pártjával.
Horthy a megegyezést titkos parancsban közli a katonai szervekkel. Megküldi Pallavicini őrgróf kormánybiztosnak is. – Mindenki előtt világos – írja -, a haza jövője attól függ, hogy a nemzeti és keresztény felbuzdulás állandósítható-e a megválasztandó nemzetgyűlésen. Végtelen káros volna, ha a választáson a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja kisebb eredményre tenne szert. Ahol nehézségek mutatkoznak, közös egyetértéssel olyan képviselőjelölt személyében történjék megállapodás, aki minden rokonpártit kielégít. A törvényhatóságok tisztviselőit a legnagyobb nyomatékkal figyelmeztetni kell erre.
Friedrich és Horthy megállapodnak Siófokon abban is, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja választási győzelme érdekében miként járnak el a többi párttal szemben. A Budapesten és az ipari városokban jelentős Szociáldemokrata Pártnak elvileg ugyanazt a sorsot szánják, mint a kommunistáknak: a teljes megsemmisítést. Ezt máris csaknem teljesen elérték a Dunántúlon és a legtöbb kisebb vidéki városban. A fővárosban az antant védelme miatt halasztják el a szakszervezetek és a Szociáldemokrata Párt felszámolását. Addig is mindenütt kíméletlen terrort alkalmaznak a munkásosztály képviselőjelöltjeivel szemben.
A további legveszélyesebb ellenfél a Kisgazdapárt. Friedrich és a KNEP gyűlölettel tekint a kulák vezetésű, a parasztság körében népszerű, földosztást, közigazgatási reformot követelő ellenzéki Kisgazdapártra és vezetőjére, Nagyatádi Szabó Istvánra. Nem új ember ő a politikában. Somogy megyei, negyvenöt holdas paraszt. A világháború előtt radikális földreformot, általános, titkos választójogot követelt. Kitűnő szónok. Rövid idő alatt nagy népszerűségre tesz szert a parasztság körében. 1909 novemberében létrehozza az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártot. Az 1918-as októberi forradalom alatt népgazdasági miniszter.
Szabad választásokkal a Kisgazdapárt vidéken elnyerné a többséget. Ez nemcsak Friedrichnek és pártjának lenne nagy veresége, de Horthy hatalomra törő terveinek is. Minden módon el akarják kerülni.
Friedrich politikailag nem tartaná tanácsosnak, hogy ő és kormánya vezesse a Kisgazdapárt megsemmisítésére a választási hajszát. Legyen a fővezér népszerűtlen. Nagy ügyesen a Dunántúlon a politikában tapasztalatlan Horthyra hárítja át a feladatot. 1919. október 30-i dátummal Horthy levelet intéz a fővezérség mellé rendelt főkormánybiztos Pallavicinihez;
– Több oldalról ideérkezett jelentések mindinkább megerősítik, hogy a Nagyatádi Szabó-féle Kisgazdapárt politikai agitációjával az egységes keresztény felfogás megbontására törekszik … – Kéri Pallavicinit: e törekvés ellen a rendelkezésére álló eszközök egész súlyával fellépni szíveskedjék.
Pallavicini továbbítja a Horthytól kapott felhívást a kormánybiztosokhoz. Ő már azt is hozzáteszi: a Kisgazdapárt agitációjában a kormánnyal szemben ellenzék jelentkezik, amit Horthy, le akar törni. Pallavicini tanácsolja, a kormánybiztosok személyesen beszéljenek a Kisgazdapárt vezető embereivel. Tudassák velük: ha izgatásaikkal föl nem hagynak, lázítás címén letartóztatja és bíróság elé állítja őket.
Naplójában Prónay is megemlékezik a Friedrich-Horthytól kezdeményezett választási hajszáról. – Szó esett Siófokon Nagyatádi Szabó István szerepéről – írja. – Egy bizonyos klikk, amelynek ez a jóravaló parasztember útjában van, őt és a különítményét akarta uszítani ellene. Felszólították – Prónay ugyan nem ezt a kifejezést használja – Nagyatádi Szabó meggyilkolására. Horthy, akit ekkor már Bethlen István, Pallavicini, Jankovich, Hunyady Ferenc és több más dunántúli nagybirtokos vesz körül, hajlik e nézetre. Prónay nem vállalta e neki szánt szerepet. Így István gazda – ahogyan a parasztok nevezik Nagyatádit – láb alól eltevése elmaradt.
Horthy másik alkalommal is gondol Nagyatádi Szabó erőszakos megsemmisítésére. E merénylettervről majd a belügyminiszter Beniczky Ödön tanúskodik.
Emlékirataiban önigazolást keresve e vádakra, Horthy a tényekről megfeledkezve írja: Kaposvárott az egyik küldöttség nyomós kérésére fogadta Nagyatádi Szabó Istvánt, az újjáalakult Kisgazdapárt vezetőjét. Eddig azt híresztelték előtte, hogy a felforgató elemek sorába tartozik. Rendkívül értelmesnek találta. A hazaszerető egyenes és konzervatív magyar paraszt igazi megszemélyesítőjének.
A Horthy-történetírás teljesen mellőzi az „István gazda” ellen két ízben megtervezett gyilkossági merényletet, ami később, amikor kiderül, politikai vihart kelt.
Doblhoff írja: a románok kivonulása, a Clerk-féle koalíciós tárgyalások, az esetleges közeli nemzetgyűlési választások küszöbén szilárdan él Horthyban az a meggyőződés, hogy csak ő és bajtársai teremthetik meg azt a szilárd nemzeti magot, amely körül az új kor egészséges építő tevékenysége kristályosodhat. Ez a mag csak a hadsereg lehet, amely a politikai intrikák felett áll, fegyelmezetten cselekszik vezetői parancsára, és amelyben minden párt érdektől függetlenül, csak a haza iránti szeretet és odaadás gondolata él. Pedig belpolitikai nehézségek is súlyosbítják a helyzetet. A parasztság körében erős földreformmozgalom indul meg, amely népszerűségében és kiterjedésében egyre gyarapszik …
Horthy látja, hogy ez a mozgalom minden tervét veszélyezteti. Viszont abban is biztos, hogy azokkal az emberekkel, akik a föld szeretetében élnek, megegyezésre juthat. Ezért a mozgalom vezetőjét, Nagyatádi Szabó Istvánt, aki maga is parasztember, magához hívatja Siófokra.
A megbeszélés nem tart sokáig. Nem kell bonyolult diplomáciai érdekeket tisztázni. A magyar paraszt és a magyar katona nem harcolhat egymás ellen. Csak együtt küzdhet az ország jobb jövője érdekében … Nagyatádi Szabó biztosítja híveit, hogy nyugodtan bízhatnak Horthyban. Éppen ezért nem szabad útjába akadályokat gördíteni.
Horthy egyenessége – folytatja Doblhoff – Nagyatádi Szabó Istvánban olyan embert nyer meg az alkotó munka számára, akinek tehetsége más körülmények között súlyos veszedelmet jelentene.
Pilch arról ír: a Balaton és a Duna közének délkeleti részében a földművesség megmozdulásában nagy érdemeket szerzett Nagyatádi Szabó István. Horthy fővezérrel folytatott tárgyalásai nyomán leszerelte a magyar parasztság ellenállását.
Legenda mindez. 1919 őszén Nagyatádi még vállalja a harcot Friedrichhel, Horthyval s a keresztény párttal szemben. A baloldali pártokkal szövetségben látja a kibontakozást.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
