Mi mindenre lenne szükség a magyar gazdaság felvirágoztatásához?
Magyarország jövőképéről, a magyarok jövőbeli boldogulásának és hazánk gazdasági felvirágoztatásának lehetőségeiről kérdeztük a Magyar Bankholdinghoz tartozó Takarékbank vezető elemzőjét, Suppan Gergelyt.
A tudásintenzív iparágak, mint például az informatikai, a biotechnológiai és a gyógyszeripari vállalatok és leginkább fejlesztési központjuk Magyarországra csábítása mellett az oktatás jövőjének, azon belül a pedagógusok bérének rendezése kiemelt jelentőséggel bír, de nem szabad elfeledkeznünk energiaellátásunk diverzifikálásáról és arról sem, hogy több megújuló energiát állítsunk elő.
Az adórendszerünk versenyképes, de van még tennivalónk
A Magyar Bankholdinghoz tartozó Takarékbank vezető elemzője, Suppan Gergely szerint kiemelten fontos, hogy Magyarországon a vállalati adózás világviszonylatban is nagyon kedvezőnek számít. A lakosságot érintő adóterhekkel kapcsolatban véleménye szerint
NAGYON JÓ IRÁNY, HOGY A KORMÁNY CSÖKKENTETTE A MUNKABÉREKET TERHELŐ ADÓKAT, AZONBAN MÉG VAN TENNIVALÓ, DE EBBEN JELENLEG ABSZOLÚT JÓ IRÁNYBA TART AZ ORSZÁG. HOZZÁTETTE, HOGY AZ ADÓZÁSI KÖRNYEZET ÁLTALÁBAN VÉVE IS MEGFELELŐ.
Ami pedig a katával történt, az speciális eset. Suppan Gergely szerint valamilyen módon változtatni kellett rajta, mert tömegesen visszaéltek vele. Azonban azt is kiemelte, hogy véleménye szerint a törvényt nem így lett volna célszerű módosítani, ennél sokkal cizelláltabban kellett volna megtenni. Például azoknak a katásoknak, akik sok cégnek számláztak, biztosítani lehetett volna erre a lehetőséget továbbra is. Hangsúlyozta, hogy az ételfutárokat viszont a foglalkoztatójuk jelentse be alkalmazottként, mivel meglátása szerint eddig is úgy lett volna normális. A kata ugyanis nem arra való, amire ők használták.
Továbbra is pörögnek a beruházások
Akkumulátor- és járműgyártók érkeznek Magyarországra, de a kormány támogatja az egészségipari, a biotechnológiai és a hadiipari cégek megjelenését is. A közeljövőben nagyon sok ország fogja növelni hadiipari kiadásait, tehát ha hazánkba hadigyártó céget tudunk vonzani – mint ahogy már sikerült is –, annak abszolút haszonélvezői lehetünk hosszú távon, mert a Takarékbank vezető elemzője szerint a közeljövőben mindenféle haditechnikára és fegyvertípusra lesz kereslet.
Virovácz Pétert a globális minimumadóról is kérdeztük.
MEGLÁTÁSA SZERINT AZ IS NAGYON JÓ LETT VOLNA, HA A VILÁGSZERTE LÉTREJÖTT CSIPHIÁNY KÖZEPETTE MEGJELENT VOLNA HAZÁNKBAN LEGALÁBB EGY CSIPGYÁRTÓ VÁLLALAT IS, AZONBAN EZ SAJNOS NEM VALÓSULT MEG.
Európába a következő években nyolcvanmilliárd dollár összértékben érkeznek az Intel csipgyártással kapcsolatos beruházásai, ebből sajnos egyet sem sikerült elcsípnünk. A csipgyártók előrejelzése alapján az eddig világszerte tapasztalható csiphiány nemsokára csiptöbbletté alakulhat.
A pedagógusok bérét azonnal legalább ötven százalékkal kell megemelni
Suppan Gergely szerint az oktatásba nagyon sok pénzt kellene önteni, mivel a jövő egyre inkább a specializált tudásé. Kiemelte, hogy először is az általános és középiskolai tanárok fizetését kell azonnal legalább ötven-hastvan százalékkal megemelni. Azt is hozzátette, hogy a pedagógusok munkabérének tekintetében az óvodától kezdve az általános iskolán át a középiskoláig hatalmas a probléma.
Eredetileg a kormány célkitűzése az volt, hogy minden kisgyermekes anyuka el tudjon menni dolgozni, ezért bölcsődei programot indítottak. Suppan Gergely szerint ennek következtében a bölcsődei dolgozók bére már magasabb, mint az óvodapedagógusoké.
A kormány uniós forrásból akarja finanszírozni a pedagógusok béremelését. Ez a Takarékbank elemzője szerint vicc, mert ezzel csak elhúzódik a béremelés, és a források bizonytalan érkezése miatt az sem tűnik teljesen biztosnak, hogy a pedagógusok egyáltalán megkapják.
Az Európai Parlament háromnegyed centet se adna Orbánnak
– tette hozzá Suppan Gergely. Ezzel szerette volna érzékeltetni, hogy mennyire ingataggá teszi a pedagógusok jövőképét az a tény, hogy a béremelésük jelen pillanatban látszólag az uniós pénzek érkezésétől függ.
Az elemző azzal folytatta: az a probléma, hogy nem csak rajtunk múlik, hogy megegyezünk-e, hiszen az Európai Parlament kétharmada abszolút ellenünk van. Ezért nem lehet az EU-s pénzekre alapozni a pedagógusok béremelését, majd újra hangsúlyozta, hogy azonnal szükség van a pedagógusok bérének legalább ötven-hatvan százalékos emelésére.
AZ ELKÉPESZTŐ HELYZETRE KIVÁLÓ PÉLDA, HOGY BUDAPESTEN MÁR EGY NÉGYCSILLAGOS SZÁLLODÁBAN DOLGOZÓ TAKARÍTÓ IS TÖBBET KERES, MINT EGY KEZDŐ PEDAGÓGUS, AMI VICCKATEGÓRIA ÉS SZÉGYEN.
Az, hogy targoncásokat meg raktárosokat már ötszázezres bruttóval keresnek egyes helyeken, teherautó-sofőröket pedig hét-nyolcszázezres bruttóval, egy pedagógus pedig az életpályája során még negyvenéves tanári múlttal sem sem tudja elérni ezt a szintet, az röhej.
Suppan Gergely szerint a pedagógusok tömegesen fogják elhagyni a tanári pályát, ha ez az állapot nem változik meg. Már ott tartunk, hogy a segédmunkásokétól is leszakad az általános iskolai és a középiskolai pedagógusok bére. A spórolást nem a béreken, hanem máshol kellene megvalósítani. Ötletként említette, hogy az energiaszükséglet egy részét érdemes lenne az iskolai intézményeknek önmaguknak, napelemmel előteremteniük.
A Takarékbank vezető elemzője szerint az viszont pozitív példát jelent, ahogy a kormány a felsőoktatást rendbe teszi, mivel oda rengeteg pénz fog érkezni. A felsőoktatásban a tulajdonosi jogköröket alapítványokba szervezik át, azok pedig pályázhatnak is, és a felsőoktatás ezenkívül is kaphat több ezer milliárd forintot, ezért ők tényleg jól járnak. Suppan Gergely azt is elmondta, hogy az egyetemi oktatók sok intézményben radikális béremelést kaptak, állítása szerint sok egyetemi oktató bére az utóbbi időben akár a duplájára is emelkedhetett.
Három évig vertük Európát gazdasági növekedésben
A Takarékbank elemzője szerint 2016-tól a magyar gazdaság évszázadok óta nem látott mértékben zárkózott fel az Európai Unió gazdaságához. Hangsúlyozta, hogy 2017, 2018 és 2019 három olyan év volt, amikor gazdasági növekedésben megvertük Európát.
A megújuló energiák elterjedését kellene preferálnunk
Suppan Gergely azon az állásponton van, hogy fel kellene karolnunk az energiafüggetlenedés ügyét, mert megvalósítása esetén versenyképességi előnyre tudnánk szert tenni. Tehát saját magunknak is többletenergiát kellene megtermelnünk, nem csak a behozatal diverzifikálására kell törekednünk. Meglátása szerint érdemes lenne széles körben megújuló energiát alkalmaznunk, és amikor túltermelünk, a tárolás nehézségeit vagy a külföldre történő értékesítést is meg kellene oldanunk.
Kutatás-fejlesztési központokat kellene hoznunk az országba
Az elemző arra is kitért, hogy Magyarország beruházási rátája nagyon magas, bár ez nem minden térséget érint egyformán. Arról beszélgettünk, hogy a nagyvállalatokat érdemes lenne arra is biztatni, hogy a cégek azokban a városokban és régiókban is indítsanak komolyabb beruházásokat, amelyeket az utóbbi húsz évben kevésbé preferáltak (a nagyobb városok közül a teljesség igénye nélkül Szombathely, Paks, Pécs, Szeged, Szolnok, Szekszárd és Sopron került terítékre).
Szegeden például az ELI-ALPS lézerkutatási központhoz hasonló, tudásalapú és high-tech beruházások lennének szükségesek, hiszen a Szegedi Tudományegyetem helyben képzi az ehhez szükséges szakembereket.
Szombathelyen az autóipari beszállítók megjelenésén kívül elsősorban pénzügyi, biotechnológiai, gyógyszeripari, informatikai és hadiipari vállalatok megjelenésére lenne szükség, hogy legyen a városban komolyabb munkaköröket jelentő perspektíva az Ausztriába naponta ingázók számára.
Sopronban az ingázás miatt a szombathelyihez hasonló a helyzet, kiegészítve azzal, hogy a külföldről érkező egészségturisták miatt meglátása szerint ebben a városban főleg az egészségipart lenne érdemes fejleszteni.
Pécsett, Szekszárdon, Szolnokon és Pakson valószínűleg bármilyen beruházásnak örülnének, ami hosszú távra akár összeszerelő, akár komolyabb hozzáadott értékű munkahelyeket teremt.
Suppan Gergely üdvözlendőnek tartja, hogy szerinte Magyarországra már nem csak az összeszerelő üzemek jönnek, hiszen például Budapesten van a Bosch több mint háromezer főt foglalkoztató mérnöki és kutatás-fejlesztési (K+F) központja. Az egyre több beruházás miatt idővel nagyobb hozzáadott értékű munkahelyeknek is meg kell majd jelenniük. Magyarországra szoftverfejlesztő központok kellenek, hiszen nagyon fontos lenne a tudásipar megjelenése. (index)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „Magyarország jövőképéről, a magyarok jövőbeli boldogulásának és hazánk gazdasági felvirágoztatásának lehetőségeiről kérdeztük a Magyar Bankholdinghoz tartozó Takarékbank vezető elemzőjét, Suppan Gergelyt.”
A SZÁNDÉK MINDENKÉPPEN TISZTELETRE MÉLTÓ! Ám nem biztos, hogy a kérdést „illetékesnek” tették fel! Ugyanis a MEGVÁLASZOLÁSRA ILLETÉKESEK KÖRE – AZ EGYSZERŰ MAGYAR EMBEREK MILLIÓI – VÉLHETŐLEG SOKKAL EGYSZERŰBB VÁLASZT ADNÁNAK, HA NEKIK LENNE FELTÉVE DIREKTBEN A KÉRDÉS, ÉS NEM EGY „SZAGEMBERNEK”!
Játsszunk el a gondolattal, hogy NEKÜNK – EGYSZERŰ EMBEREKNEK! – lett feltéve a kérdés: „Mi az ön elképzelése Magyarország jövőképéről, a magyarok jövőbeli boldogulásának és hazánk gazdasági felvirágoztatásának lehetőségeiről?”
MI – VÁLASZKÉNT ELŐSZÖR IS – VISSZAKÉRDEZNÉNK:
MERT VAN MAGYARORSZÁG? VAN HAZÁNK?
És még hozzátennénk: HISZEN ITT CSAK EGY DÖBRÖGISZTÁN VAJDASÁG UNIÓS GYARMATI TERÜLET VAN, AMI NEM A HAZÁNK, HANEM CSAK AZ ÉLŐHELYÜNK!
Azután pedig föl is sorolnánk, hogy SZERINTÜNK MIT IS KELLENE ITT TENNI AHHOZ, hogy a kérdés valódi értelmet kapjon!
Majd pedig vázolhatnánk az elképzeléseinket egy MINDENEK ELŐTT MEGVALÓSÍTANDÓ, A MAGYAROK SZÁMÁRA A HAZÁT JELENTŐ „Magyarország jövőképéről, a magyarok jövőbeli boldogulásának és hazánk gazdasági felvirágoztatásának lehetőségeiről.”
Ötletünk az lenne! Van is! Még akkor is, ha az „illetékesek” nem is kíváncsiak rá!
A politikai elemző szerint az ellenzéki pártoknak nem lenne szabad megvárni az őszt, hanem neki kellene látni a politikai elégedetlenségek becsatornázásához.
Kezdenek összeérni a problémák és emiatt a társadalom láthatóan egyre idegesebb és egyre nagyobb düh halmozódik fel. A »vágjunk ki még több erdőt« típusú kijelentések pedig csak tovább keltik a feszültséget. Azt gondolom, ezt vette észre nagyon jó érzékkel a pénteki tüntetés – mondta lapunknak Antal Attila politológus, akit az LMP által szervezett demonstrációról kérdeztünk.
A szakértő úgy látja, az ellenzéki pártoknak nem lenne szabad megvárni az őszt, hanem neki kellene látni a politikai elégedetlenségek becsatornázásához, amelyek ősszel „nyilvánvalóan” beérnek. – Az nem működik, hogy fehér lovon belovagolnak, vagy – mint ahogy Gyurcsány Ferenc és a DK mondja – készülnek, és amikor tényleg tele lesz a hócipő, akkor majd learatják a babérokat – jelezte a szakértő. Antal Attila szerint az LMP jó időben tapintott rá az ökológián túlmutató társadalmi hatásokra.
Egyébként még a pártban sem igazán számítottak arra, hogy egy augusztusi péntek estén több ezer embert megmozgat a tüntetés – tudtuk meg az LMP egyik országgyűlési képviselőjétől. Bakos Bernadett szerint az új rendelet annyira túlzó és akkora pusztítást tesz lehetővé, hogy az már sokakban megkongatta a vészharangot – éppen ezért nem a kormányellenesség, hanem a természetvédelem ügye miatt jelentek meg sokan. Bakos elmondta, a megyékben és Budapesten riadóláncokat hoztak létre. Ezek Facebook-csoportok, ahol a tagok tudják a többiek felé jelezni, amennyiben az új rendelet alapján valahol megindulna a fakivágás.
A pénteki tüntetés oka az volt, hogy a „háborús veszélyhelyzeti” rendkívüli felhatalmazásával élve egy rendelet jelent meg, amely miatt – a környezetvédő szervezetek és többek között pár fideszes vezetésű önkormányzatok szerint is – súlyos veszélybe sodornák a maradék, kevés védett magyar erdőt. A rendelet ugyanis gyakorlatilag szabad utat enged a nyakló nélküli fakivágásnak. A kormány egyes tagjai napok óta azt hangoztatják, hogy a rendeletet félreértelmezik, azonban érdemi cáfolat eddig nem hangzott el. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…az ellenzéki pártoknak nem lenne szabad megvárni az őszt, hanem neki kellene látni a politikai elégedetlenségek becsatornázásához, amelyek ősszel „nyilvánvalóan” beérnek…az LMP jó időben tapintott rá az ökológián túlmutató társadalmi hatásokra…”
Meglehet, hogy TALÁN kissé árnyalhatja a szép képet az LMP gyors reagálása az egyébként a környezet és természetvédelem ügye iránt elkötelezett – A TÁRSADALOM LEGSZÉLESEBB TÁMOGATÁSÁRA MÉLTÓ – környezetvédelmi akió(k) kapcsán az a tény, hogy az LMP – t úgy általában MEGJELENÍTŐ VEZÉREGYÉNISÉGE ÉS „FŐ – FŐ MEGMONDÓEMBERE” Ungár Petya! A zöldpártnak a pesti poltikai dagonyabéli csapatának üdvöskéje, aki nem mellesleg Döbrögi egyik KÖZPÉNZMILLIÁRDOKKAL KITÖMÖTT fő – fő ideológusának, Schmidt (Kancsal) Macának a fia (lánya)!
Így aztán az is meglehet, hogy ENNEK A TÉNYNEK KÖSZÖNHETŐEN, a vajdabanda élcsapata – a qrmány! – máris pontosította a fakivágásokról szóló, minden kétséget kizáróan komoly társadalmi ellenérzéseket kiváltó törvényt! A legújabb politikai erőfelmérések szerint a mélyen a „parlamenti” bejutási köszöb alatt botorkáló LMP által szervezett tiltakozás tehát – akár így is fogalmazhatunk – GYAKORLATI EREDMÉNYT HOZOTT!
Le mernénk ugyanis fogadni, hogy az akció eredményeként az LMP támogatottsága AKÁR A HÁROMSZOROSÁRA IS „UGORHATOTT”! Ezzel ugyan sokra nem jutnának a „ha most lennének a parlamenti választások Ön kire szavazna?” – versenyben, de talán nem minden alap nélkül feltételezhetjük, hogy EZZEL AZ LMP „SZERVEZTE” SIKERES DEMONSTRÁCIÓAL VALÓJÁBAN A VAJDABANDA NYERTE A LEGTÖBBET!
Növelte egy hűséges szatellitpártja társadalmi támogatottságát! Ami pedig még jól jöhet a döbrögista hordának az őszre prognosztizált össztársadalmi morgolódások bekövetkezte esetén.
A Fehér Ház hivatalos helyiségeiben] ma Filip I. Golikov tábornokkal találkoztam, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének helyettesével, aki éppen az orosz frontról érkezett meg Londonon keresztül. Tipikus orosz. Nem magas, de nagy testi erő benyomását kelti; ha beszél, erős belső életteljességet érez az ember, amelyet egy bizonyos nyugodt tartózkodás csak megerősít. Nem beszól angolul. Azok után, amiket Umanszki nagykövettől hallottam, mindenekelőtt erősen hiszek az orosz védelem erejében. Hitler a legcsekélyebb előzetes figyelmeztetés nélkül támadott; a Vörös Hadsereg hírszolgálata azonban észrevette mozgósítását és minden eshetőségre készen állt. Hitlernek eleinte nagy stratégiai előnye volt, mert meglepő támadásával előre tudott ugrani. Becslés szerint Hitler kb. 30 ezer tankot indított el; de „a Vörös Hadsereg is nagyszámú tankkal rendelkezett”.
A szovjet vezérkar, hála franciaországi megfigyeléseinek, pontosan tisztában volt a gépesített páncélos támadás technikájával s úgy vélte, hogy helyes védekezésmódot készített elő ellene. A hadászati visszavonulásnál, melyet a Vörös Hadsereg a balti államokon át hajtott végre, ezt próbálták ki. Jelentékeny veszélyekkel járt, de ezeket, úgy gondolták, vállalni kell. Egyszerűen kifejezve annyit jelentett: meg kell engedni ezeket a gépesített „betöréseket” az orosz vonalba, s azután nyomban utánuk kell dobni az orosz erőket, végül a saját támadómódját kell alkalmazni a támadó ellen. Számoltak azzal, hogy a hadsereg nagyobb részét körülzárhatják, de arra számítottak, hogy keresztülvágja magát s bizonyos veszteségeket elkerülhetetlennek tartottak.
Minden ilyen esetben utolsó emberig harcoltak. A legfelsőbb parancsnokság tervei egy erős tartalék hadseregre épültek fel, s egy önmagát fenntartó gazdaságra a Volga mögött és az Uralban, az odahelyezett kormány támogatására arra az esetre, ha Hitler Ukrajna jelentékeny részét elfoglalná. A tábornok igazolta Umanszki nyilatkozatát, hogy az oroszok már lebontották gyáraikat a veszélyeztetett zónákban és keletre szállították gépeiket.
Megbecsülést tanúsított a reguláris német hadsereg iránt. Jól harcolt, de véleménye szerint nem olyan jól, mint az orosz legénység. A német tartalékok fiatalabb emberekből állanak, kevésbé jók s nem bírják a szuronytámadásokat.
NAPLÓ
Washington, 1941 szeptember 3.
Hosszú beszélgetés Umanszki nagykövettel. Kormánya elrendelte, hogy Moszkvába kísérje a delegációt és ott mint az orosz bizottság tagja teljesítsen szolgálatot.
Umanszki nem hiszi, hogy mint nagykövet visszatérjen az Egyesült Államokba. Úgy véli, aki frissen érkeznék ide, többet vihetne végbe. A legutóbb itt töltött időt is, amikor kormánya megkötötte Németországgal az egyezményt, igen kényesnek érzi. Ez a körülmény szükségképpen különösen megnehezíti, hogy annyit érhessen el, mint egy „új ember”. Nagyon személytelen s így egyénileg igen finom magatartást tanúsít a dologban.
Ezekben az utolsó hetekben Umanszki nagyot nőtt a szememben. Nehéz dolga volt az amerikai nyilvánossággal már Moszkvában is mint sajtócenzornak, és itt a „kedvetlenség” legutóbbi napjaiban. Őszintének találtam, nem voltak hátsó gondolatai és jól megértettük egymást. Magatartását tisztelnem kell, azt bizonyítja, hogy derék ember volt. Kifejeztem reményemet, hogy abban az esetben, ha Umanszki nem jönne vissza, Litvinov lesz az itteni nagykövet*
―――
* Tekintettel a tudósításra, hogy Umanszki nagykövet nem jön vissza, feljogosítva érzem magamat ezt a naplórészletet nyilvánosságra hozni.*
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 szeptember 3.
Tegnap este férfi-diné Will Caytonnál. Rendkívül tehetséges üzletember, finom közéleti érzékkel s egyike országunk kiváló férfiainak, kiket Jesse Jones a kritikus időben itteni hivatalos szervezetének szolgálatába állíthatott. A kiviteli kérdést dolgozta fel, melynek hitellel való támogatására Oroszország kötelezettséget vállalt, hogy fedezze közvetlen háborús vásárlásait. Rajtam kívül Harry Hopkins, Averell Harriman, Jesse Jones és Jim Forestall voltak az estélyre meghívva. Harriman éppen munkája magaslatán állt, vagyis utak és módok kidolgozásán fáradozott, hogy haladéktalanul szállítmányokat juttathasson Oroszországba. Egy hét múlva utazik el küldöttségével.
Az Amtorg szovjetügynökség csaknem kimerítette a rendelkezésére álló készpénzkészletet s azelőtt a választás előtt áll, eleget tegyen-e folyó kötelezettségeinek, vagy leépítse az amerikai árukért történő azonnali fizetések rég elért rekordját? Umanszki nagykövetnek sikerült hozzájutni némi előleghez, amelyeket az Oroszországból az Egyesült Államokba útban lévő aranyrakományokra nyújtottak. De ez nem volt elég. Harriman Jones titkárával és Claytonnal dolgozott együtt a problémák megoldásán. Harry Hopkinst egyéb ügyek kötötték le és nem segíthetett. Harriman jól kezében tartja az ügyet. Moszkvában jó eredményeket fog elérni. A Szovjet minden gyanakvása gyorsan el fog múlni „kapitalista múltja” miatt, ha, munkában fogják látni.
NAPLÓ
Washington, 1941 szeptember 10.
Ma délután koktél-partit adtam három híres orosz repülő tiszteletére, akik éppen most érkeztek Washingtonba. Negyven más repülőtől kísérve, saját gépeiken Alaszkába, onnan San Franciscóba repültek: Michael Gromov dandártábornok, Andrej Jumachev és Georg Baidukov ezredesek. Mid a hárman a Szovjetúnió legmagasabb kitüntetéseit viselték, — „a Szovjetúnió hősei”-nek rendjelét. Egyenesen az arcvonalról jöttek. Meghívtam a kormány vezető személyiségeit, a sajtót és számos urat a diplomáciai testületből, hogy megismerkedjenek ezekkel a kiváló repülőkkel. Nem beszéltek jól angolul, ezért megkérdeztem őket, nem kellemetlen-e nekik, ha a jelenlévők tapasztalataikról kérdéseket intéznének hozzájuk? Szeretetreméltóan tagadó választ adtak. Umanszki nagykövet volt a tolmács. Körülötte leheveredtünk a szabadban a gyepre, mintegy nyolcvanan s kérdéseink igen érdekes felvilágosításokat gyümölcsöztek. Mindnyájan nagyon jó megjelenésű férfiak. Gromov tábornok nemcsak kitűnő katona és repülő, hanem hivatásos tudós is. Ügyesen beszéltek, nyugodtan és szerényen. A kérdezők Barkley és Guffey szenátorok, Standley admirális, Davis, a Vörös Kereszt elnöke, Monroe Johnson és még sokan mások. Az ez alkalommal kapott legérdekesebb tájékoztatásokhoz tartozik a következő:
A Szovjetúnió új, éppen most gyártott harci repülőgépe a modern aviatika legutolsó vívmánya, csakugyan felülmúlja az angol Spitfire s német Messerschmidt-gépek teljesítményeit, tette hozzá szerényen a tábornok, mert éppen ebben a pillanatban készült el. A Szovjet új bombázógépét, mondta, páncéllapok védik s ennek folytán felülmúl minden német gépet. Felsőbbsége a sebesség, a csúcsmagasság és a páncélzat tekintetében oly nagy, hogy vadász- vagy harcirepülő kíséret nélkül is vállalkozhat repülésekre. Eddig ezt nem érte el senki. Úgy vélekedett, hogy a németek nem fognak ezekkel a repülőgépekkel légi harcba bocsátkozni, hacsak ezt elkerülhetik.
A Sztálin-vonalat és a „mélységből való védelmet” oly stratégiának írta le, mint amelyet a Szovjetúnió a Franciaországból szerzett tapasztalatokból tanult, válaszként Hitler páncélosainak gépesített támadásaira. A német hadifogságba került oroszok számára vonatkozó kérdésünkre azt felelték gondoljunk arra, hogy a németek egész falvakat ürítettek ki s ezek orosz lakosságát fogolyként Németországba hurcolták. Számadataikban ezek az emberek is szerepelnek. A régi gárda német harcosai, mondta a tábornok, elsőrendű katonák, de rám azt a benyomást tették, hogy fáradtak és kimerültek. A fiatalabb tartalékok nem ilyen jók s a szuronyharcokban nem állták meg a helyüket. Az orosz katonák nem adják meg magukat. Ha bekerítenék őket, keresztül vágnák magukat, vagy-elesnének ott helyben. Ezt a megjegyzést nyugodtan tette a tábornok, mint valami magától értetődő megállapítását. Ezek a finom, megjelenésükben szerfölött férfias jelenségek kétségkívül erős benyomást tettek a jelenlévőkre.
TÁVIRAT KONSTANTIN UMANSZKI
NAGYKÖVETNEK
Washington, 1941 szeptember 11.
Egy korábbi megbeszélés, sajnos, megakadályoz, hogy önnel együttlegyek és tiszteletemet fejezzem ki az elnök moszkvai bizottsága iránt, őszinte elégtételül szolgál, hogy ön, nagykövet úr, ezeket az urakat, mint szakterületeiken országunk vitathatatlan és kiváló vezetőférfiait bemutathatja kormányának. Harriman elnököt sok év óta úgy ismerem, mint az amerikai üzleti élet egyik nagy vezetőszemélyiségét, aki mindig a haladó szabadelvű eszmék embere volt és jelentékeny szervező teljesítményekkel tüntette ki magát. Bizonyos vagyok abban, hogy vezetése alatt ezen amerikai küldöttség minden egyes tagjának hozzájárulása a közös háborús fáradozáshoz, melyet ön az angol és a szovjet bizottságban tevékenykedő kiváló kollégáival tervez, rendkívül értékesnek fog bizonyulni, orosz férfiaik és asszonyaik bátorsága, vitézsége és idealizmusa ugyanazzal a csodálattal tölti el a világot, mint nagy vezetőjük előrelátása és a szovjet kormány rettenthetetlen és hatásos ellenállása egy áruló szomszéd támadásával szemben. Az egész világ szabadságszerető férfiai örülnek, hogy az önök nagy népe és kormánya szövetkezett a demokrata népekkel, hogy ellenálljon a támadó szellemnek, a becstelenségnek és a gonoszságnak, amely megkísérli a világközösség békeszerető nemzeteinek leigázását vagy megsemmisítését. Sok szerencsét kívánok önnek a küldöttség kíséretében való Moszkvába repüléshez.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 szeptember 20.
S ha most már Moszkvát kiürítenék, s a német csapatok megszállnák Ukrajna lényeges részét — ami nem lehetetlen — mi történnék akkor?
Ha Leningrádtól Rosztovig egy vonalat húzunk és elképzeljük, hogy ezt a területet a német csapatok megszállják s ha ez a megszállás egészen a Volgáig terjedne, úgy körülbelül 700.000 négyzetmérföld területet ölelne fel. Ezen a területen rendet tartani a lakosság ellenséges millióinak közepette, a gerilla-csapatok és fegyveres polgári alakulatok százai, ezrei között, amelyek a szabotázs és a barikádharc minden válfajában iskolázottak, gyakorlottak és ügyesek — ez szinte megoldhatatlan feladat lehet. Talán egymilliónyi főből álló hadsereg fenntartását követelné meg. Ezt a termékeny földet lovak nélkül, ellenséges érzületű lakosságtól vezetett gépekkel termelőképesen tartani, még hozzá a szabotázs minden lehetősége mellett, amelyre ilyen viszonyok között egy hazája megtámadása miatt felbőszült szláv nép könnyen kapható, — mindez mérhetetlenül megnövelné az ősi ellenségnek, a német hadseregnek a feladatát. Ami a nagy ipartelepeket illeti, úgy feltehető, hogy azok gépi felszerelését a németek megérkezése előtt messzire elszállíthatják. Elképesztő munka Hitler számára ennek a területnek rendes igazgatása. Idővel ez inkább teher lesz, mint haszon. Egy ilyen területnek már csak a megszállása is a csapatok és a gazdasági erők hatalmas igénybevételét jelenti. Nagy bátorság kellene ahhoz, hogy száz és száz mérföldnyi távolságra az otthoni bázistól, fenntartsák az összekötő- és hadtápvonalakat. Mikor a németek az első világháborúban megszállva tartották Ukrajnát, keserű tapasztalatokból tanulták meg, hogy az élelmiszer- és nyersanyagmennyiségnek, amelynek beszolgáltatását a hatóságok megígérték, csak csekély százalékát voltak képesek behajtani.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 október 1.
„A felperzselt föld” fogalma a benyomulók elleni küzdelemben, nem új az orosz történelemben. Jellemző, hogy a katonaság már 1937-ben és 1938-ban — egyidejűleg azon fáradozásaival, hogy védelmi eszközöket helyezzen készenlétbe a légitámadások és gáztámadások ellen — szervezeteket létesített és segélyezett a polgári védelem kiépítésére. Már akkoriban mozgalmat indítottak, hogy különböző akciókra készítsék elő a vidéki munkásságot és az egyéb foglalkozású embereket, akik a hadsereg mellé állva invázió esetén elősegítették volna ennek műveleteit és ellenállás céljából nyilvános tömegmozgalmat hívhattak volna életre. Kétségkívül ezek a szervezetek működnek ma és teszik lehetővé Sztálin politikájának, „a felperzselt föld” harcmódjának a megvalósítását.
Június 23-án azt mondták az állítólag jól értesültek: a németek Moszkvában lesznek három napon, vagy legkésőbb három héten belül. A német villámháború 10 nap alatt tört magának utat Franciaországon keresztül az abbevillei tengerpartig, ami 185 mérföld. A német páncélos hadosztályok, támogatva a világ akkoriban leghatalmasabb légihaderejétől, tizennyolc nap alatt 65 mérföldnyire nyomták vissza Flandriába a vitéz belgákat, a pompás angol csapatokat és a francia hadsereget. Amikor ezeket írom, október 1-én, 14 hét mult el s az orosz hadsereg még mindig tartja állásait. A Vörös Hadsereg megmutatta, hogy nem könnyen és nem hosszú időre engedi át a németeknek a kezdeményezést, hanem szilárdan áll a lábán és újra meg újra támadásba lendül.
NAPLÓ
Newyork, 1941 október 3.
A rövidhullámú készülék mellett hallottam Hitler beszédét a Sportpalotából. Jelentős az a körülmény, hogy elismerte az orosz katonai előkészületek és a Vörös Hadsereg ereje lebecsülésének veszedelmes hibáját. Nyilvánvalóban szükségét érezte megmagyarázni népének: miért harcolnak még mindig az orosz hadseregek, miután ő, vagy legfelsőbb hadvezetősége az elmúlt 10 hét alatt folytonosan azt hangoztatta, hogy megsemmisültek.
Ez más Hitler volt, nem az, akit én négy év óta rövid hullámhosszon hallgatni szoktam. Sok német előtt „kolosszálisnak” fog tűnni, hogy a Führer, aki isteni sugallat alapján önmagát nevezte ki a német nép isteni gondviselésének, elismerje, hogy hibát követett el. Ez az első hasadás, amit Hitler hasonlíthatatlan önbizalmán észrevettem. Bizalom az erkölcs kvintesszenciája, akár katonai körökről, akár polgárokról legyen szó. Ha ez az erkölcs a csúcson, a vezetőkben meghasad, úgy az a veszély áll fenn, hogy ez a hasadás hamarosan terjedni fog lefelé. Hitler erkölcsének ez a hasadása nagyobbfokú német gyengeséget árul el, mint amilyet a szovjetek, mint ellenség, tulajdonítanak Németországnak. Hitler első súlyos katonai hibája az Oroszországba való betörés volt. A közeledő hideg tél küszöbén a Vörös Hadsereg még együtt van, s „tél tábornok” és „szétmorzsolódás tábornok” kéz a kézben fog dolgozni a szovjetek főparancsnokságával.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 október 15.
Nem kérdés, hogy a Don-medence és Nyugat-Oroszország német megszállása nagy mértékben megfosztja a szovjetkormányt az ipari segédeszközöktől. Emellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Volgától keletre még egy nagyterjedelmű országrész és egy iparilag nagyon fejlett terület van. Jobban hasonlít a Mississippi völgyének messzi elnyúló, termékeny lapályaihoz, mint mondjuk Pennsylvániához. Ez a Volgától keletre eső térség gazdag vasércben, szénben és egyéb nyersanyagokban. Mondhatni, úgy viszonylik a Donyec- medencéhez, mint St. Louis, Gary és Detroit a clevelandi és pittsburgi iparvidékekhez, hogy saját országunkból vegyünk hasonlatot. Az oroszok maguk Magnitogorszk-ot csakugyan a Szovjetúnió Garyjának nevezik. Ez a város a nagybecsű mágneses vasércet tartalmazó bányától kapta a nevét, mely az ottani óriási vasműveket látja el. Ezeket a hatalmas gyártelepeket amerikai társaságok és mérnökök tervezték s szerelték fel a legmodernebb kohókkal, acél- és hengerművekkel. Tovább nyugatra fekszik — s Magnitogorszkkal vonat köti össze — a Kuzsnyec-medence, hol túlontúl gazdag kokszkészletek vannak. A „vetélő” két végén fekszenek a hatalmas acélművek; a vasércet az egyik irányba szállítják, a kokszot az acélipar részére, a másik irányba.
Az amerikai-orosz kereskedelmi kamara tudósítása szerint 1938-ban az ottani acélművek egy sor műhelyből álltak, amelyek az acélgyártás egész körforgását egyesítették, a nyersanyagtól a készáruig. Ezekhez járultak még a kiegészítő és szerelő gyártási műveletek műhelyei. A magnitogorszki hengermű a legújabb amerikai módszer szerint, futószalag-rendszerrel dolgozik. Az 1938-ik évben ezek a művek 1,800.000 tonna nyersvasat, egymillió hatszázezer tonna acélt és 1,260.000 tonna hengeracélból készült gyártmányt szolgáltattak.
Az Ural szívében fekszik Cseljabinszk városa, mintegy 100.000 lakossal. Az amerikai-orosz kereskedelmi kamara 1939. évi jelentése szerint traktorgyára kereken 15.000 traktort termel évente. A kormány lázas védelmi előkészületei folytán, az utóbbi három évben ez a mennyiség kétségtelenül tetemesen fokozódott. A százezer lakosú UFA-motorgyára, ugyane forrás szerint, 10.000 motort készített évente. Ugyanebben a kerületben, Permben, nagy gyárak vannak, melyek Wright szabadalma alapján Cyclon-motorokat állítanak elő. Itt már három évvel ezelőtt fennállt a lehetőség, hogy tízezer tankot gyártsanak évente. Nem lehet kétségbevonni, hogy ez az iparterület az utóbbi három év védelmi programjának keretein belül erősen kiépült.
Szverdlovszk, e kerület fővárosa, hatalmas gép- és fegyvergyárakkal rendelkezik. 1938-ban azzal dicsekedtek a szovjetmérnökök, hogy ezek a gyárak elérik a németországi híres Krupp-művek termelését, sőt meg is tudják azt duplázni. Ugyanebben a kerületben fekszenek Beresniki és Szolikoneszk rendkívül fejlett vegyipari művei.
NAPLÓ
Newyork, 1941 október 27.
„Bili” Batt éppen most ért vissza Oroszországból. A Szovjetunióba indított különleges elnöki küldöttség tagja volt miniszteri ranggal az anyag és a felszerelés ügyében. A termelésvezetőség (Office of Production Management — OPM) irodájában Batt az igazgató teendőit látja el, feladata: biztosítani a honvédelem részére szükséges készítmények és anyagok szolgáltatását. Ő, egyike az ország vezető nagyiparosainak, a honvédelem ügyére beállítva, erélyessége, személyisége és egészséges felfogásával erős benyomást keltett Washingtonban. Mint a küldöttség tagja, mindennel dolga akadt, ami a szovjeteknek szükséges anyagokhoz és felszerelésekhez tartozott. Megkérdeztem, lefestené-e nekem az orosz helyzetet, úgy, amint látja és megítéli, amit én aztán szívesen közölnék Oroszországról szóló könyvemben. Hozzátettem, hogy sok olvasó szeretné megismerni „keresztmetszetét”, amellyel kiegészítené a küldöttség más tagjainak nyilvánosságra hozott magyarázatait. A következőképpen nyilatkozott:
„Oroszországi látogatásunk alatt tanultunk egyet-mást, ami rendkívül fontos az amerikai nyilvánosság számára. Jelentősek ezek a dolgok, mert kapcsolatban állnak országunk kritikus kérdésének eldöntésével: menynyire menjünk a nemzetiszocialisták ellen védekező Oroszország megsegítésében? Rövid tartózkodásunk alatt számomra egy alapvető tény tökéletesen világossá vált: pontosan annyira kell mennünk, amennyire termelési lehetőségeink, s Nagybritanniával és Kínával szemben vállalt kötelezettségeink határain belül elmehetünk”.
„Hogyan jöttem erre az elhatározásra, s miért gondolom, hogy ez az eljárás a legközelebbi és a legbiztosabb, amit a mostani időpontban követhetünk? Mert az orosz kormány vezetőit, a tiszteket és nemkevésbé a népet teljesítőképesnek, bizakodónak és harcrakésznek találtam. Ez a nép elhatározta, hogy kitart és megveti még a gondolatát is a Németországgal kötendő különbékének. Mert mindazok után, amit láttam és tapasztaltam, az orosz katonai felszerelés általában kitűnő és az adott kereteken belül előnyösen használják fel. Mert jól vezetett, bámulatos nagyságú orosz gyárakat láttam, amelyekben intelligens művezetők és ügyes munkások tevékenykedtek. Mert azzal az erős érzéssel hagytam el az országot, ha mi oly keményen és gyorsan dolgozunk, amint csak bírunk, úgy hathatósan támogatni tudjuk majd Oroszországot, még mielőtt a nemzetiszocialista felszerelés tisztán számbeli túlerejének nehéz súlya azok javára billentené a mérleget.”
„Ha Oroszország fizikai erejének és derekasságának e tényeit és benyomásait világosan szemügyre vesszük úgy más problémák másodrendűvé vagy jelentéktelenné válnak mögöttük. Az a tény, hogy az ő kormányzati rendszerük és a miénk alapjában véve különbözik egymástól, ne tévesszen meg bennünket. Az a körülmény, hogy saját országunk felszerelésének megerősítésére használni tudnánk azokat a felszerelési cikkeket, melyeknek Oroszországba való küldését elvállaltuk, rövidlátó indokolása volna az azonnali segítség megtagadásának”.
„Bizonyos körülmények összefüggő és kényszerítő sora áll előttem, mint amit egyedül érdemes figyelemre méltatni: az oroszok vitézül és jól harcolnak, jól fel tudják használni az általunk nekik ígért anyagokat és felszerelési tárgyakat, s ameddig harcolnak, minden időkre távol fogják tartani a háborút partjainktól. Ezért azt mondom, szállítsunk nekik árut, szállítsunk nekik azonnal, s szállítsunk nekik, bármily áldozatokba kerüljön is s bármily eszközöket vegyen igénybe a szállítás. Megítélésem szerint az Amerikai Egyesült Államok jól felfogott érdekében ez a döntés okos, előrelátó és praktikus lenne”.
NAPLÓ
Newyork, 1941 október 28.
A „Dutch Treat Club” meghívására ma villásreggelin nemhivatalosan felszólaltam tegnapi előadásommal kapcsolatosan, amelyet a Madison Square Gardenben tartottam Oroszország segélyezésének javára. Clarence Buddington Kelland elnökölt s én mintegy húsz perc hosszat tényeket tártam a jelenlévők elé Szovjetoroszországról és a kommunizmusról. Ezután kérdések következtek.
„Végig ki tud-e tartani Oroszország?”
„Van-e vallásszabadság Oroszországban?”
„Különbékét fog-e kötni Sztálin Németországgal?”
E legutóbbi kérdés ujjmutatás volt számomra, mily tökéletesen tévesen látják idehaza az orosz helyzetet. A döntő jelentőségű mai kérdés inkább így hangzik: „Kényszeríteni fogjuk-e mi Sztálint, hogy még egyszer békét kössön Hitlerrel?” Mi, helyesebben az európai demokráciák 1939 augusztusában Hitler karjaiba kergették Sztálint. Mi, azaz ezúttal Anglia és Amerika megint Hitler karjaiba kergethetik Sztálint, ha azt kell gondolnia, hogy cserbenhagyjuk, a szovjethadsereget csak az ismert gesztenye miatt használjuk ki és bolonddá tartjuk, mint ezt Chamberlain és Daladier tették München előtt és után s a mostani Armageddon előestjéig.
Sztálin realista. Ő épp úgy ismeri a teutonok ősi négyszázéves harcát a szlávok ellen, mint az orosz nép, s tudják, milyen sors jutott Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Lengyelországban szláv testvéreiknek Hitler nemzetiszocialistáinak kezei között osztályrészül. Mint a tegnapi gyülekezet előtt mondtam, meg vagyok győződve, hogy az oroszok „inkább mint szlávok halnak meg, semhogy mint rabszolgák éljenek Hitler alatt”. Se Sztálin, se az orosz nép, amely most az áldozatkészség szellemében, az orosz nacionalizmustól feltüzelve a hazáért és „Oroszország Anyácskáért” kétségbeesetten harcol a nemzetiszocialista betörés ellen, nem tűrne meg semmiféle „csillapító politikát” a Kremlben.
Csak egyetlen egy lehetséges megfontolás tudná Sztálint vagy egy más okos embert a jelen körülmények között arra indítani, hogy békét kössön Hitlerrel. Az a feltevés, hogy a további ellenállás reménytelen, mert az Egyesült Államok és Nagybritannia nem küldi vagy nem akarja küldeni azokat az árucikkeket, amelyek a harc folytatását lehetővé tennék és ezáltal céltalan lenne a védekezés folytatása. Ilyen feltevés mellett a létfenntartási ösztön megtalálhatná a kétségbeesett kiutat: békét kötni, abban a reményben, hogy később folytathatják a harcot.
Ha ki akarjuk kapcsolni egy új orosz-német szerződés, vagy orosz-német különbéke minden lehetőségét, akkor nézetem szerint ezt kell tennünk: lábhoz a fegyvert és szállítani az árukat. Nem számolhatunk tovább azzal, hogy más nemzetek felbátorodnak és követni fogják meggyőződéseinket. Biztosítanunk kell a Szovjetúniót, hogy gyakoroljuk is, amit a nemzetek önrendelkezési jogáról prédikálunk. Ez azt jelenti, hogy a háború alatt és azután is az orosz népnek odaítéljük a jogot, hogy maga válassza meg azt a kormányformát, melyet kíván. Ha ezt tesszük, akkor megtartjuk és megérdemeljük bizalmát. Ezzel megvilágíthatjuk hitünket, hogy az amerikai és az orosz nép egy oly világban, amely a béke felé fordul, barátokként tudnak majd élni.
NAPLÓ
Washington 1941 október 28.
Az előző oldalakon megpróbáltam becsületesen és tárgyilagosan leírni azt, amit Oroszországban átéltem. De az az érzésem, hogy az olvasó az elébe tálalt „Hivatalos tudósítások” kiegészítéseképpen tudni szeretné, mik az én személyes, általános következtetéseim. Röviden. így hangzanak:
Lenin ás Trockij Oroszországa — a bolsevista forradalom Oroszországa — már nem létezik. A fejlődés lassú, szigorú és gyakran kegyetlen irányításával a kormányzat megteremtette a jelenlegi államszocializmus rendszerét, amely részben kapitalista elveket követ és mindinkább jobboldali irányban halad.
A kísérlet életképessége végett engedményeket kellett tenni az emberi természetnek. A mostani kormányzat elméletileg a demokráciához tartozónak vallja magát. Mind gyakorlati, mind eszmei okokból, erről meg vagyok győződve, őszintén a békének hódol. Ezenkívül a mostani kormányzat állítja és hirdeti a polgári és vallásszabadság alkotmányos védelmét. Az ilyen alkotmányos védelem hatásai nem minden területen nyilvánulnak meg tökéletesen és pedig politikai és személyes természetű okok miatt nem, mint ezt saját országunkban szerzett tapasztalatokból is tudjuk. Meggyőződésem szerint az orosz nép olyan, mint az orosz kormány, s a szovjetvezetők végeredményben altruista szándékoktól vannak áthatva. Eltökélték, hogy előmozdítják a testvériséget az emberek között és megjavítják az egyszerű emberek sorsát. Olyan társadalmat szeretnének teremteni, amelyben egyenlő jogú, erkölcsi eszményektől vezetett emberek élnek. Óhajtják a békét. Nagy áldozatokat hoztak e szellemi törekvések megvalósítása érdekében. Most a mi harcunkat harcolják a hitlerizmus ellen, s meg kell kapniok minden lehető segítséget, gyorsan és a baráti együttműködés szellemében.
Az általunk ismert civilizáció állandó engedmények eredménye az egyéni jogok terhére és egy központi hatalom javára a közjólét érdekében. Az ú. n. haladás ugyanolyan iramot tartott, amilyen mértékben ez a helyzet szerkezetileg kialakult. Országunk, s általában a demokratikus világ megérte, hogy egyre több magánvállalkozás lesz közérdekű jelentőségű, miért is az állam hatalmába keríti és ellenőrzi azokat. A háborús szükség hajtóereje sietteti most ezt az irányzatot, s a kormány ma többször veszi át a magánvállalkozás irányítását, mint bármikor ezelőtt. Ez után a háború után fel fog merülni a probléma, hogy az individualizmus értelmében annyi magántulajdont és egyénileg vezetett termelést őrizzünk meg, vagy állítsunk ismét helyre, amennyi az észszerű fejlődéssel összeegyeztethető. Ez lesz próbakövünk. Saját nemzedékünk és az utánunk következő nemzedéknek szembe kell néznie ezzel a problémával, ha nem akarja, hogy a hajó a rakományával együtt elvesszen.
Az eltolódás balra élesen érezhető lesz ez után a háború után és valóban fenn fog állni a veszély, hogy túl gyors s túl heves lesz. De nem lepne meg, ha a tapasztalat, mely eredménye volt az orosz forradalmi kísérletnek, lefékezné ezt a törekvést. Az orosz „laboratóriumnak” meg kell érlelnie minden becsületes és intelligens emberben, aki a gyökeres megoldás felé hajlik, a megértést, hogy biztos haladás csak lassú fejlődés útján jöhet létre. Öröklött, az ideg- és a mirigyrendszeren alapuló reakciókat nem lehet egy nemzedéken belül megszüntetni. Túlgyorsan alkalmazott gyógyszerek nagyobb bajokat okozhatnak, mint azok, melyeket meg kellett volna szüntetniök.
A brit birodalom, a két Amerika, Oroszország és vele együtt Kína a nagy, egymást kiegészítő hatalmai a világnak. Érdekeik, kormányeszméik és céljaik nem állnak ellentétben egymással. Sőt több ennél: egyesített természetes segélyforrásaik, emberanyag, szárazföldi és tengeri haderő, hadászati nyersanyag, ipari termelés és összegyűjtött vagyontartalék tekintetében uralkodnak a nemzetközi helyzet fölött. Ezek az országok természetes tengelyt alkotnak, amely elég erős ahhoz, hogy a fasiszta hatalmakkal dacolni tudjon. Közös akarattal és szándékkal nemcsak legyőzheti a fasiszta hatalmakat, de segíthetne a legyőzött népeken is saját kormányaik átalakításában, hogy minden ember tisztességes világban élhessen, amelynek polgárai civilizált emberek.
Ebben a „zárószó”-ban ugyanazt szeretném mondani, mint az előszóban. Azok után is, amiket Oroszországban láttam, hálás vagyok saját kormányformánkért. Az élet és vagyonbiztonság lehető legmagasabb mértékét juttatja minden egyes embernek, még magával az állammal szembeni is. A polgári és vallásszabadság maximumát biztosítja. Minden férfinak és nőnek egyforma gazdasági lehetőséget és munkabért nyújt, mindenkinek teljesítménye és tehetsége szerint, az emberi gondolkodás és cselekvés minden területén. A keresztény vallás alapfogalmain nyugszik. Végső fokon a kormányzat nem ura, hanem szolgája a népnek. A Konfuciustól Krisztusig terjedő erkölcsi rendszerek azon épültek fel, amelyek a mi civilizációnkat teremtették meg. Ez a kormányforma a legvégső és legfőbb reménye a személyes és politikai szabadságnak egy fenyegetett világban.
Bízom benne, hogy minden állampolgárunk abban a törekvésben egyesül, hogy megőrzi és megvédi ezt a kormányformát.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Tegnap alig két óra leforgása alatt 25 alkalommal érte ukrán nehéztüzérségi csapás Energodar városát a zaporozzsjei atomerőmű közelében, amerikai gyártmányú M777-es ágyúkból.
„Különleges célponttá válnak az orosz katonák, amennyiben az Energodar városában található telephelyet megtámadják, vagy azt bázisként használva onnan indítanak támadást” – károgta éjszakai videós szeánszán Zelenszkij kijevi vezírbohóc.
„Ha Oroszország tettei miatt katasztrófa következik be, a következmények azokat sújthatják, akik egyelőre hallgatnak. Ha a világ nem mutat erőt és határozottságot egyetlen atomerőmű védelmében, az azt jelenti, hogy veszített” – riogatta a világot a SAJÁTJAI ÁLTAL, VÉLHETŐLEG AZ Ő TUDTÁVAL (és parancsára) ELKÖVETETT BŰNCSELEKMÉNY LEHETSÉGES KÖVETKEZMÁNYEIVEL a teljesen eszementként viselkedő ukrán főbohóc.
Őfelsége II. Erzsébet Nagy – Britannia Uralkodója, a Hit védelmezője,…- meg számtalan Nagy Cím viselőjének alattvalóit – a Twitteren – rendesen kiasztotta Zé bohóc fenyegetőzése, hogy kész csapást mérni a zaporozsjei atomerőművet őrző orosz katonákra.
A kommentelők egybehangzóan háborús bűnösnek nevezték az ukrán főbohócot, és a kijevi rezsimet okolták az erőmű ágyúzásáért.
„Tehát Ukrajna elismerte, hogy célnak tekintette és fogja is tekinteni a zaporozzsjei atomerőművet” – jegyezte meg az egyik Twitterező.
„Úh, úgy tűnik, jön a nukleáris tél. Töltsük fel gyorsan jódtabletta – készleteinket, amíg még van és olcsók! – írta rémülten meg egy másik.
– „Állítsa már meg valakivégre ezt az őrült háborús bűnöst” – óhajtotta egyikük.
– „Nos, azt hiszem, ezzel le is zárható a kérdés, hogy ki lőtt a ZNPP-re. Ez már a kezdetektől nyilvánvaló volt, mert nagyon furcsa lenne, ha Oroszország egy olyan atomerőművet ágyúzna, amely már az irányítása alatt áll” – áll a következő kommentben.
– „Nos, Zelenszkij végre legalább abbahagyta a hazudozást, hogy Oroszország ágyúztatja magát. Teljesen értelmetlen volt. Pontosan ugyanaz, mint az ukrán hatóságok többi hazugsága” – jegyezte meg egy kommentelő.
-„Ezt az őrült Zelenszkijt már semi nem érdekli! Tudja, hogy a napjai meg vannak számlálva, ezért aztán képes sugárzással szennyeztetni Ukrajnát, és utána elmegy valamelyik luxusotthonába az Egyesült Államokba, az Egyesült Királyságba vagy Izraelbe, ahol az amerikai és brit adófizetők illegálisan szerzett pénzén vásárolt kéjlakok árják. Vagy pedig a Kajmán – szigeteken fog élvezkedni” – írta egy felbőszüt brit alattvaló.
„Az oroszok azt hiszik, hogy a zaporizzsjai atomerőmű támadásával kényszeríthetik a világot feltételeik teljesítésére” – írta Andrej Jermak, a kijevi bohóchivatal a főnökéhez hasonlóan skizofrén gondolkodású vezetője a Twitteren.
Az ENSZ azt állítja, hogy rendelkezik logisztikai és biztonsági kapacitással a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) zaporozzsjei látogatásának támogatására, ha Oroszország és Ukrajna is beleegyezik. Szergej Sojgu orosz honvédelmi miniszter hétfőn telefonbeszélgetést folytatott Guterresszel, hogy megvitassák az erőmű biztonságos működésének feltételeit.
„Az ügynökséggel és annak vezetésével szorosan együttműködve mindent megteszünk annak érdekében, hogy a NAÜ szakemberei mielőbb az erőműbe érkezhessenek, és ott tartózkodhassanak, és beszámolhassanak az ukránok romboló akcióiról” – közölte Marija Zaharova, az orosz külügyminisztériumi szóvivője.
Igor Visznyevecki, az orosz külügyminisztérium nukleáris proliferációs és fegyverzetellenőrzési osztályának helyettes vezetője tegnap arról beszélt, hogy túl veszélyes lenne egy NAÜ – küldöttség Kijeven keresztül való átutaztatása Zaporozzsjéba. Javasolta a Moszkván keresztüli MIELŐBBI ODAUTAZÁST. Mint elmondta, Ukrajna hetek óta ellentámadást tervez Zaporozzsja és Herszon visszafoglalására.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium legfrissebb jelentése szerint a Dzsankoj térségében történt ma reggeli robbanás szabotázs volt.
„Augusztus 16 – án reggel szabotázs következtében megsérült egy katonai raktár Dzsankoj falu közelében.” – írja az orosz HM közleménye.
„A Dzsankojban történt robban(T)ások mögött a VSzU (Ukrán Fegyveres Erők) áll, és ez megismétlődik mindaddig, amíg a félszigetet teljesen vissza nem foglaljuk a ‘zoroszoktól” nem vonják – hencegett ma imigyen Andrej Jermak, a kijevi Zelenszkij – féle bohóchivatal adminisztrációjának vezetője.
„Az Ukrán Fegyveres Erők ékszerstílusú Demilitarizációs hadművelete az ukrán területek teljes felszabadításáig fog folytatódik. Harcosaink körében egészen kiváló a hangulat, és ez a legjobb támogatónk. A Krím Ukrajna” – kérkedett Jermak, nyíltan elismerve a kijevi rezsim részvételét a terrorcselekményben.
Mindezzel együtt is az orosz hadsereg a különleges hadműveletetét tovább folytatja Ukrajnában.
Az utóbbi 24 óra műveleti eseményeiről az orosz HM azalábbi jelentésben számol be:
Az RF Fegyveres Erői hatalmas rakétacsapásokat mértek tegnap késő este a Harkovban és a városon kívüli célok ellen.
A rakétázást követően az orosz hadsereg alakulatai pozícióharcokat kezdeményeztek Harkov környékén az ukrán hadsereg alkulataival.
A Szlavjanszk környékén lévő ukrán katonai állásokra is rakétákkal mértek csapásokat tegnap este.
Az orosz légierő nagy pontosságú fegyvereivel csapást mért a Herson régióban található Andreevka falu területén a VSzU 46. légiszállítású dandára 3. zászlóaljának parancsnoki és megfigyelő állomása, valamint a dandár Lozovoje település határában lévő bevetési pontjára. Több mint 20 ellenséges ukrán katonát megsemmisítettek és 30 nacionalistát megsebesítettek.
A 72. motoros gyalogdandár állásaira koncentrált tűzcsapás eredményeként a több mint 50 nacionalistát, valamint hat katonai felszerelést semmisítettek meg a Donyecki Népköztársaság területén lévő Artyemovszk településen.
Miután az ukrán nacionalisták fegyveresei visszavonultak az Artyemovszk régióban elfoglalt pozícióikból, a szövetséges erők katonái feltárták a kijevi rezsim és nyugati támogatói által a Genfi Egyezmény követelményeinek közvetlen megsértésének tényeit.
Eszerint az Ukrán Fegyveres Erők 72. gépesített dandárának egységei által elhagyott állásokon az orosz katonai személyzet több mint 50 francia gyártmányú EMP F2 páncéltörő aknát fedezett fel.
Ezeket az aknákat, miután harci pozícióba helyezték őket, nem lehet eltávolítani vagy semlegesíteni.
Használatuk közvetlenül sérti az aknák, csapdák és egyéb eszközök használatának tilalmáról vagy korlátozásáról szóló második jegyzőkönyv követelményeit, amely része a válogatás nélküli eszközök használatának tilalmáról vagy korlátozásáról szóló genfi egyezménynek, amit 1980. október 10-én fogadtak el New Yorkban.
Az orosz hadműveleti – taktikai légierő harci gépei, a rakétaerők és tüzérség továbbra is csapásokat mérnek az Ukrajna területén lévő ukrán katonai létesítményekre, bázisokra.
Az orosz hadsereg különleges erői és tüzérségi egységei együttes csapásaikkal megsemmisítik az ukránok védelmét, és áttörték a frontot Szoledar irányában.
Alekszej Aresztovics, a kijevi bohóchivatal vezetőjének tanácsadója szerint a Szeverszktől keletre álló orosz csapatok kiegészülnek, és egyes információk szerint a Jampol régióban is megindult egy csoportosulás Szeverszktől északnyugatra, amely át akar kelni a Szeverszkij-Donyecen és hátulról akarja bekeríteni az ukrán erőket.
„Ez pedig annyit jelent, hogy hamarosan katlanba zárják a mieinket” – kesereg Aresztovics.
„Emellett az orosz hadsereg továbbra is előrenyomul Artyemovszktól északra és délre is, ahol heves harcok dúlnak, de erőink egyre csak fogynak.
Az RF Fegyveres Erői Kodema térségében is előrenyomulnak, ahol pedig már komoly sikereket értek el.” – sopánkodik a kijevi bohóchivatali potentát.
„Ezeket a felvételeket nézve megértheted, hogy bár évszázadok telnek el, de Hazánk védelmezői nem változnak, továbbra is könyörtelenek az ellenséggel, ám könyörületesek a foglyokkal szemben. Mert bár a fogoly az csak egy volt ellenség, de fogolyként már nem ellenség.
Oroszok vagyunk, Isten velünk van, és pont az ilyen harcosok miatt van velünk. Azoknak a nyugati elemzőknek pedig, akik sehogy sem értik, miben rejlik az erősségünk. Megmutatjuk, hogy hogyan ad egy orosz alakulat katonája habozás nélkül a saját szűkös vérzéscsillapító készletéből annak, aki nemrég még lőtt rá.
De másrészt, aki nem adta fel, azt az orosz harcos tűzzel és vassal fogja elpusztítani.”
Kijev latortüzérsége ezidőtájt is – mint ahogyan egész nap – Donyecket és Jaszinovataját ágyúzza.
Augusztus 15 – ről 16 – ra virradó éjszaka Kijev martalócainak ágyútüze tüze egy iskolát pusztított el Rodakovóban, az LNR – es Szlavjanoszerbszk egyik kerületében.
Emellett az Ukrán Fegyveres Erők tüze megrongálta az ottani óvoda épületét és a környező házak lakásait.
A legnagyobb kár azonban az iskola épületében keletkezett: az alábbi képkockákon látható, hogy mi maradt meg az oktatási intézményből. Két hét van hátra az új tanév kezdetéig.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az akkori hírek szerint „tisztán katonai kérdések” szerepeltek a Tanács napirendjén, AMIT A „Z” MŰVELET MENETE VALÓJÁBAN NEM INDOKOLT, viszont az a tény, hogy az értekezlet részvevőinek a köre teljes volt, a „gyanú” szerint MÉGISCSAK KOMOLY OKA LEHETETT AZ RF BT. ÖSSZEHÍVÁSÁNAK!
Ám hiába várt bárki is a tanácskozásról szóló beszámolóra, az azon született esetleges döntésre, SEMMI INFORMÁCIÓ NEM JÖTT! Pedig hát a dolgok menetét valamennyire ismerő „vájtabb fülűek” jól tudják, hogy az
orosz BT. – KIVÁLKÉPP ANNAK KIBŐVÍTETT, AZAZ TELJESKÖRŰ – ülésének összehívása, AZ BIZONY NEM EGY ÁTLAGOS, HÉTKÖZNAPINAK MONDHATÓ ESEMÉNY! AZ AZON MEGHOZOTT DÖNTÉSEK – HATÁROZATOK, AZOK KIHATNAK A VILÁG EGÉSZÉNEK SORSÁRA!
Az ezirányú találgatásoknak alighanem ma vége is! Merthogy az orosz államfő
MA EGY NAGY HORDEREJŰ BESZÉDET MONDOTT MOSZKVÁBAN! OLYAN HORDEREJŰ BESZÉDET, AMIT MINDENKÉPPEN KELLETT HOGY EGYEZTESSEN AZ RF. BIZTONSÁGI TANÁCSA KIBŐVÍTETT ÜLÉSÉNEK RÉSZTVEVŐVEL!
Bizony ám Drága Felejim! „A Világ Elsőszámú Diktátora” ha valamit közölni akar a világgal ORSZÁGA NEVÉBEN, EGYEZTETNIE KELL A MONDANIVALÓ TARTALMÁT!
Nem állíthatjuk TELJES BIZONYOSSÁGGAL, hogy a ma elmondott Putyin – beszéd tartalmának egyeztetése volt az augusztus 12. – i Orosz BT. értekezletének az egyetlen és legfőbb feladata, VISZONT JOGGAL FELTÉTELEZHETJÜK, HOGY MÉGISCSAK!
Legalábbis az orosz államfő, Vlagyimir Putyin ma elmondott, és túlzás nélül állítható
– A VILÁGOT FIGYELMEZTETŐ, NAGY HORDEREJŰ BESZÉDÉT CSAKIS WINSTON CHURCHILL EGYKORI BRIT MINISZTERELNÖK HÍRES – HÍRHEDT, A HIDEGHÁBORÚT MEGHÍRDETŐ BESZÉDÉVEL LEHET ÖSSZEVETNI! CSAKHÁT AZZAL A KÜLÖNBSÉGGEL, HOGY A MA ELMONDOTT OROSZ ÁLLAMFŐI BESZÉD – ELLENTÉTBEN A CHURCHIL ÁLTAL AZ AKKORI NEMZETKÖZI HELYZET KIÉLEZÉSE CÉLJÁBÓL ELMONDOTTAKKAL ELLENTÉTBEN – EGY KIMONDOTTAN JÓINDULATÚ, JÓSZÁNDÉKÚ FIGYELMEZTETŐ BESZÉD VOLT!
Aminek a lényege talán így foglalható össze:
FOGD VISSZA MAGAD NYUGAT, ÉS ALKALMAZKODJ AZ EMBERISÉG BÉKEVÁGYÁHOZ! MERT HA NEM ÍGY TESZEL, ABBÓL CSAK NAGY BAJ KEREKEDHET KI!
ÉS AKKOR MOST KÖVETKEZZEN A LÉNYEG:
A Nyugat megingatta az európai biztonság rendszerét, és ágyútölteléknek használja Ukrajnát – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a X. Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferencia részvevőihez intézett keddi beszédében.
Vlagyimir Putyin orosz államfő az Egyesült Államokat, a NATO-t, a kollektív Nyugatot és a nyugati globalista elitet provokációk szervezésével és az európai biztonság összeomlasztásával” illette.
A NATO keleti szárnyán a támadó erők csapásmérő képességének növelésével, a katonai infrastruktúra fejlesztésével és a rakétavédelem telepítésével nem erősíti, hanem épp ellenkezőleg, gyengíti a biztonságot. Kifogásolta, hogy a NATO nem vett tudomást a kölcsönös biztonság szavatolására vonatkozó tavaly decemberi orosz javaslatokról.
Az orosz államfő közölte, hogy „a nyugati országok katonai konfliktusok kirobbantásával akarják fenntartani hegemóniájukat”.
Ezt követően ismét nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „Oroszország az ENSZ Alapokmányával teljes összhangban indította el különleges hadműveletét Ukrajnában.”
Megismételte a korábban már ismertetett orosz álláspontot, miszerint „az USA és vazallusai durván beleavatkoznak szuverén államok belügyeibe, provokációkat, puccsokat és polgárháborúkat szerveznek. Fenyegetéssel, zsarolással és nyomásgyakorlással próbálják a független államokat arra kényszeríteni, hogy engedelmeskedjenek akaratuknak” – jelentette ki újólag.
A 2014-es ukrajnai puccsot az orosz államfő „a Nyugat által megszervezett véres akciónak minősítette, aminek egyetlen célja az Oroszország elleni katonai felvonulási terep megteremtése volt. Ukrajna népét ágyútölteléknek használják. Szemet hunytak a neonáci ideológia terjesztése és Donbasszban élők tömeges meggyilkolása felett, fegyverekkel, köztük nehézfegyverekkel látják el bőségesen a kijevi rezsimet” – mondta az orosz államfő.
Megítélése szerint az Ukrajnába irányuló nyugati fegyverszállítások egyetlen célja az ukrajnai konfliktus elnyújtása, és a Nyugat ugyanígy jár el a potenciális konfliktusok felszításával Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Az orosz elnök ennek kapcsán kifejtette, hogy a nyugati államok „NATO – szerű rendszert” akarnak létrehozni az ázsiai-csendes-óceáni térségben. „Nancy Pelosi amerikai képviselőházi elnök tajvani látogatását pedig egy alaposan kitervelt provokációnak” minősítette.
A feszültség csökkentésének módjairól is beszélt az orosz államfő.
—”A katonai-politikai szféra fenyegetéseinek és kockázatainak leküzdése, az országok közötti bizalom növelése és fenntartható fejlődésük biztosítása csak a modern többpólusú világ rendszerének radikális megerősítésével lehetséges.”
—”Bárhogy is ragaszkodnak a jelenlegi globalista modell haszonélvezői a megszokott állapotokhoz, az már csak az elmúlásra van ítélve. A történelmi léptékű geopolitikai változások egészen más irányba fognak haladni.”
—”Ami pedig új alakul helyette, az egy az általánosan elfogadott nemzetközi jogra és igazságosabb kapcsolatokra épülő többpólusú világ, amely új lehetőségeket fog megnyitni a közös fenyegetések elleni küzdelemben.”
Az orosz elnök beszélt Oroszország jövőalakító szerepéről is.
—”A korábbiakhoz hasonlóan Oroszország aktívan és proaktívan részt vesz az összehangolt közös munkában szövetségeseivel, partnereivel és világról hozzá hasonlóan gondolkodó emberekkel, a már meglévő nemzetközi biztonsági mechanizmusok fejlesztése és újak létrehozása, a nemzeti fegyveres erők és egyéb eszközök következetes megerősítése érdekében. A biztonságot őrző struktúrákat, felszereltségüket modern fegyverekkel és haditechnikával bővítve.”
—”Nemzeti érdekeink, valamint szövetségeseink védelmének biztosítása, és más egyéb lépések megtétele egy demokratikusabb világ felépítése felé, ahol minden népnek a joga, valamint a Oroszország szerepéről
—„A korábbiakhoz hasonlóan Oroszország aktívan és proaktívan részt vesz az összehangolt közös munkában szövetségeseivel, partnereivel és hasonló gondolkodású embereivel a nemzetközi biztonsági meglévő mechanizmusok fejlesztése és újak létrehozása, a nemzeti fegyveres erők és egyéb eszközök következetes megerősítése érdekében. biztonsági struktúrákat, felszereltségüket modern fegyverekkel és haditechnikával bővítve.”
—”Nemzeti érdekeink, valamint szövetségeseink védelmének biztosítása, más lépések megtétele egy demokratikusabb világ felépítése felé, ahol minden népnek a joga a Oroszország szerepéről
—„A korábbiakhoz hasonlóan Oroszország aktívan és proaktívan részt vesz az összehangolt közös munkában szövetségeseivel, partnereivel és hasonló gondolkodású embereivel a nemzetközi biztonsági meglévő mechanizmusok fejlesztése és újak létrehozása, a nemzeti fegyveres erők és egyéb eszközök következetes megerősítése érdekében. biztonsági struktúrákat, felszereltségüket modern fegyverekkel és haditechnikával bővítve.”
—”Nemzeti érdekeink, valamint szövetségeseink védelmének biztosítása, más lépések megtétele egy demokratikusabb világ felépítése felé, ahol minden népnek az alapvető önrendelkezési joga, a kulturális és civilizációs sokszínűség is biztosított.”
—”Vissza kell állítanunk a nemzetközi jog, annak alapvető normái és elvei tiszteletben tartását. (Forrás: ria.ru)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
A Krímben augusztus 16 – án reggel tűz ütött ki egy elektromos alállomáson.
A félsziget Dzsanszkoj régiójában gyulladt ki a transzformátor, a tűz okát még pontosítják.
Az ukrán Telegram csatornák kezdetben robbanásról és tűzről számoltak be Genyicsejszk környékén, és egy „megsemmisült lőszerraktárról” is siettek írni, bár a Dzsanszkojban dúló tüzet ábrázoló felvételeken egy elektromos alállomáson pusztító tűz átható.
A Krím – félsziget vezetője, Szergej Akszjonov bejelentette, hogy a Dzsanszkoj melletti Majszkoje faluban történt incidens helyszínére megy, és megígérte, hogy tájékoztatja a nyilvánosságot az eset körülményeiről, amint az információk rendelkezésére állnak.
A helyi hatóságok arról számoltak be, hogy augusztus 16 – án kora reggel lőszer robbant fel a Krím északi részén.
Az első részleteket a vészhelyzetről Majszkoje település adminisztrációja közölte. A tisztviselők elmondták, hogy robbanás történt egy egy mezőgazdasági üzem egyik épületében, amelyet ideiglenesen katonai célokra használnak.
Időközben a Krím-félsziget vezetője, Szergej Akszjonov a helyszínre érkezett. Ő szintén megerősítette, hogy az egyik katonai egység ideiglenes lőszertárolójának területén történt a robbanás, és folytatódnak a detonációk.
Akszjonov beszámolt továbbá arról is, hogy a robbanássorozatban megsérült a vasúti pálya egy kis szakasza is. Emiatt az utasokat „az érintett szakaszon vasútpótló autóbuszok” szállítják tovább.
Beszámolójában KÜLÖN IS KITÉRT ARRA A KÖRÜLMÉNYRE, hogy mintegy kétezer embert evakuáltak a baleseti zónából a Dzsanszkoj – járásban, Azovszkoje és Majszkoje falvakból. Az evakuált lakókat Kondratyevo, Tabacsnoje és Pobednoje falvak iskoláiban helyezték el ideiglenesen. Az embereket minden szükségessel ellátják, életüket és egészségüket semmi sem fenyegeti.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium jelentése az eset kapcsán „egy krími ideiglenes lőszertároló területén történt tűz és robbanás” részleteiről számolt be.
Eszerint „augusztus 16-án, moszkvai idő szerint 06:15-kor, Majszkoje település (Dzsankojszkij járás) területén tűz ütött ki az egyik katonai egység lőszereinek ideiglenes tárolására szolgáló zárt helyen.
A tűz következtében az ott tárolt lőszerek egy része felrobbant. A helyszíni jelentés szerint súlyos személyi sérülés egyelőre nem történt.
Intézkedések vannak, és továbbiakat is tesznek a tűz eloltására és a veszélyhelyzet okainak felderítésére” – közölte a minisztérium.
Az energiaügyi minisztérium viszont arról számolt be, hogy lokalizálták a Krím északi részén pusztító transzformátor – alállomáson a tüzet.
Az orosz szervek EDDIGI JELENTÉSEI A ROBBANÁS KAPCSÁN MÉG CSAK FÖL SEM VETIK AZ „UKRÁN KÉZ” LEHETŐSÉGÉT! (Ez persze nem jelenti azt, hogy később sem fog fölmerülni ez a lehetőség.)
Ugyanakkor a döbrögisztáni russzofóbától gyötört fősodratúi kész tényként tálalják:
„UKRAJNA MEGSEMMISÍTETT EGY KRÍMI OROSZ LŐSZERAKTÁRT!”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az erős évkezdet után jelentősen lassulhat a hazai GDP növekedése. Szerdán teszi közzé második negyedéves jelenését a KSH.
A vg.hu szerint eljöhetett a fordulat a magyar gazdaságban: a második negyedévben jókorát fékezhetett a GDP-bővülése az erős évkezdet után. Már az lenne meglepetés, ha következő hónapokban nem csúszna recesszióba a kibocsátás – írja a portál.
Az online gazdasági újság úgy látja, annak ellenére, hogy mind a felhasználási, mind a termelési oldalról megvolt a növekedés támasza, a kilátások kifejezetten borúsak, emiatt
egyre nagyobb a valószínűsége, hogy az év második felére beköszönt a technikai recesszió,
vagyis amikor két egymást követő negyedévben is visszaesik a gazdaság teljesítménye. Bár egyelőre még nem tartunk itt – vélekednek a lap által megkérdezett szakértők.
A mezőgazdaság az aszály miatt zuhant be és az ipari termelés is csökkent. Ellenben a turizmus és a vendéglátás jelentősen növekedett, ami összességében javított a gazdaság helyzetén – idézi a portál Suppan Gergelyt, a Magyar Bankholding vezető elemzőjét. A szakember arról is beszélt, hogy a fogyasztás növekedése részben a bázishatások, részben a transzferek kifutó hatásai, részben az emelkedő infláció miatt lassulhatott, ami vélhetően a következő negyedévekben is folytatódik. Ugyanakkor
nagy kérdés, hogy a rezsicsökkentés részleges kivezetése mekkorát fékez a fogyasztáson az év végéig.
Nagy János, az Erste Bank vezető elemzője pedig úgy vélekedett, hogy a KSH szerdai jelentésében 6 százalék alatt negatív, 6,3 felett pedig pozitív meglepetés lenne a GDP-adat.
Virovácz Péter az ING Bank szakértője szerint a meglehetősen erős évkezdet és az esetleges stagnálásnál kedvezőbb második negyedév mellett már szinte biztosan meglenne az idei évre a 4-5 százalékos gazdasági növekedés. Még akkor is, ha ez év második felében már technikai recesszióba süllyedne a magyar gazdaság. Ő azonban úgy látja, hogy
a jövő évi gazdasági növekedést még nagyobb bizonytalanságok övezik, mint az ideit.
A szakértő szerint, tekintettel az emelkedő kamatkörnyezetre, a költségvetési kiigazításra és a vélhetően negatív áthúzódó hatásra, 2023-ban alapesetben is csupán 1-2 százalékos gazdasági növekedéssel számolunk.
A már idézett Nagy János szerint a recesszió mégis elkerülhető lehet, ugyanis „a csillagok kedvező együttállása esetén a nettó export újra a növekedés motorjává válhat az új exportkapacitások kiépülésével” – zárja elemzését a lap. (infostart)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Valójában nincs az a mértékű infláció, ami hatásában felér egy recesszióval! Hiszen a recesszió az MUNKAHELYEK TÖMEGES ELVESZTÉSÉVEL JÁR! Márpedig Döbrögisztán „munkaalapú” társadalmában a SAJÁT TULAJDONÚ GAZDASÁG HIÁNYÁBAN a munkahelyek túlnyomó többségét az idetelepedett KÜLFÖLDI TULAJDONÚ cégek biztosítják.
A 2008 – as pénzügyi és GAZDASÁGI VÁLSÁG PEDIG VILÁGOSAN MEGMUTATTA, hogy ezek az itt (IS) megtelepedett cégek, vagy az anyaországbeli kormányaik nyomására, vagy csak a jó értelembe vett patriotizmusuk okán, DE MINDENKÉPPEN AZ ANYAORSZÁGBELI GAZDASÁG VÉDELME ÉRDEKÉBEN, ELSŐSORBAN IS AZ IDE TELEPÍTETT CÉGEIK TERMELÉSÉT FOGTÁK VISSZA, VAGY SZÜNTETTÉK MEG!
Semmi okunk azt feltételezni, hogy egy újból beütő recesszió esetén a cselekvési mechanizmusuk ezúttal eltérne az „akkori” gyakorlatuktól!
Várható tehát, hogy EGY RECESSZIÓ NYOMÁN ISMÉT TÖMEGES ELBOCSÁJTÁSOK FOGNAK TÖRTÉNNI ÉLŐHELYÜNKÖN!
Ez pedig főként az inflációs hatásokat legnehezebben elviselni képes, a vajdaság „versenyképességét” garantáló biorobot hadat fogja leginkább sújtani! Akik között bizony szép számban akadnak még a 2008 – as válságban a „legrövidebbet húzók”!
Az itteni „döntéshozók” – a politikai bűnbandáink – reflexiói kiszámíthatók. A „versenyképesség” megőrzésére és FOKOZÁSÁRA KIVÁLÓAN ALKALMAS LESZ/LEHET EGY RECESSZIÓS IDŐSZAK!
A kérdés csak az, hogy MIKÉNT REAGÁLJA LE AZ ÚJABB RECESSZIÓ ÁLTAL LEGINKÁBB ÉRINTETTEK – A BIOROBOTOK – SEREGE A NYAKÁBA ZÚDÍTOTT ÚJABB MEGPRÓBÁLTATÁSOK ÖZÖNÉT? (!)
ERRE A KÉRDÉSRE VISZONT A SZAGEMBEREK EGYÁLTALÁN NEM IS KERESIK A VÁLASZT!
Hadházy Ákos: A világon csak három országban nagyobb az infláció, mint Döbrögisztánban
Hadházy Ákos Facebook-posztban fejtette ki, hogyan látja Magyarország inflációs helyzetét. A független politikus úgy gondolja, a magyarok most érzik csak meg igazán, hogy mekkora bűn volt a 12 bő esztendő eltékozlása, ellopása.
Hadházy Ákos, független országgyűlési képviselő Facebook-oldalon közzétett bejegyzésben közölte a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatait a júniusi ételinflációval kapcsolatban. A lista azt mutatja, hogy a „világon csak három országban nagyobb az élelmiszerek árdrágulása, mint Magyarországon, az EU-s átlagnak pedig több mint kétszerese az élelmiszerinfláció”.
Mint írta, „a jelenség természetesen az egész világon jellemző (az okok szerteágazóak, a háború korántsem az egyedüli ok), de annak mértéke nagyban függ az adott kormány politikájától”. Szerinte mint minden autokráciában, a hazug propaganda a jó külgazdasági környezetnek köszönhető, valamennyire is pozitív számokat nálunk is mindig az isteni nagy vezér nagyszerű döntéseinek tulajdonította, de ha valami rosszabbul alakul, azonnal kifele mutogat, mindenki más a hibás, csak nem ők.
Úgy véli, hogy a „propaganda által terjesztett »háborús« infláció fogalma helyett a »fideszes« infláció közelebb áll a valósághoz„.
Most fogjuk igazán megérezni, mekkora bűn volt a 12 bő esztendő eltékozlása, ellopása
– zárta a posztját a politikus.
(index)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: EZ A 2022 JÚNIUSI világranglistán elfoglalt 4. helyezésünk TOVÁBBI „SZÉP REMÉNYEKRE” JOGOSÍT BENNÜNKET A „NEMES VERSENGÉSBEN”! Hiszen JÚNIUS ÓTA – hála a felturbózott „VERSENYKÉPESSÉGÜNKNEK” – történt vajdaságunkban egy – ‘s más! Most már augusztus közepén is túl járva, NEM ZÁRHATJUK KI A VILÁGRANGLISTÁN TÖRTÉNT ELŐRELÉPÉSÜNKET! Könnyen meglehet ugyanis, hogy AZÓTA MÁR AZ ELSŐ HÁROMBAN VAGYUNK!
„…Most fogjuk igazán megérezni, mekkora bűn volt a 12 bő esztendő eltékozlása, ellopása…” – jelenti ki Hadházy Ákos.
– Hááát… – AHOGY VESSZÜK!
Mert aligha állunk messze az igazságtól akkor, amikor kijelentjük, hogy Hadházy Ákos eme megállapítása kissé „részrehajlóan leegyszerűsítő”.
Ha talán úgy fogalmazott volna, hogy „…mekkora bűn volt a RENDSZERVÁLTÁS ÉS AZ AZÓTA ELTELT 32 ESZTENDŐ FOLYAMATOS ORSZÁGELLOPÁSI, ELTÉKOZLÁSI GYAKORLATA…” – akkor valószínűleg SOKKAL VALÓSÁGHŰBB KÉPPEL tudta volna érzékeltetni JELENLEGI ÁLLAPOTAINKAT, ÉS A RÁNK VÁRÓ – IGENCSAK SZIGORÚ MEGRPÓBÁLTATÁSOKAT!
Legnagyobb csodálkozásomra azt olvastam, hogy Lindbergh barátom kijelentette volna, miszerint a nemzetiszocializmust előnyben részesíti a kommunizmussal szemben. Ámbár a hír jó forrásból származott, alig hiszem, hogy ilyent mondana. Ha mégis igaz, úgy nagyon sajnálom. Mert akkor sem családi hagyományaihoz nem maradt hű, sem pedig atyjára nem ütött.
A különbségek a két kormányforma között igen nagyok. A mi kormányformánk a legjobb, amit ember csak kigondolhat és a demokrácia nem halott. Hogy milyen erőtartalékok lakoznak benne, azt bebizonyította a dunquerquei válság idején, majd a mult év szeptemberében Londonban és nálunk is, ahogyan népünk Hitler támadócselekedeteire reagált. Előttem nem jó amerikai, hanem defetista az, aki a kettő közötti választásról beszél. Sohasem szabad elismernünk, hogy egy ilyen választás szükséges, vagy akár csak lehetséges is. A legjobb kormányzati forma nekünk a mi demokráciánk.
Igaz, hogy mind Németország, mind Oroszország totális. Mégis oly élesen különböznek egymástól, mint a fekete a fehértől. Ezt igen egyszerű bebizonyítani. Ha Marx, Lenin vagy Sztálin hívő keresztények lennének — mellékes, hogy katolikusok avagy protestánsok — és hála ennek a körülménynek, a kommunista kísérletet erre az alapra fektették volna, úgy történelmi szempontból nézve az eseményeket, művüket a legegyszerűbb erőfeszítésnek tartanók, hogy a Krisztus evangéliumában hirdetett keresztény önzetlenséget, a testvériség ideálját, a cselekvő szeretetet valamilyen kormányzati formába átültessék. Szilárd hitem szerint a keresztény vallás a kommunista alaptörvényekre ráépíthető, anélkül, hogy gazdasági és politikai céljai csorbát szenvednének, hiszen ezek elsősorban az „emberi testvériség” eszméjén nyugszanak. Ha ugyanezt a nemzetiszocializmusra alkalmazzuk, úgy a különbség szembeötlő. A kereszténység alaptörvényei nem egyeztethetők össze a nemzetiszocialista világnézettel anélkül, hogy államának politikai alapjai össze ne dőljenek. Mert a nemzetiszocialista világnézet szerint az állam a vallás fölött áll, sőt már maga is vallásnak számit. Ezért kísérelte meg, hogy a kereszténységet üldözéssel semmisítse meg. A nemzetiszocialista bölcselet olyan kormányzatot alkotott, mely a kereszténység altruista alapgondolatainak a tagadásán nyugszik. A nemzetiszocialisták az államot istenítik. Előttük a legfőbb erény a háború. Testvéri szeretet, könyörületesség, igazságosság szerintük a gyöngeség és elkorcsosulás jelei, ha az állam szükségleteivel ellentétbe kerülnek. Az állam a templom és a gyóntatószék. Erőszak, erő és hatalom, mint egy északi és faji vallás megnyilvánulásai, képezik a nemzetiszocialista tanítás alapját.
A keresztény vallás a nemzetiszocializmussal összeegyeztethetetlen. Ez utóbbi teljesen erkölcsellenes.
Ez a különbség. A kommunista szovjetállam főcélja — az emberi testvériség szolgálata — találkozik a kereszténységgel. A kommunista ideál szerint az állam szükségtelen és el kell tűnnie oly mértékben, ahogyan az ember a tökéletes testvériség eszményét megközelíti. A nemzetiszocialista ideál ennek éppen az ellenkezője — amennyiben legfőbb érték az állam önmagában.
NAPLÓ
Washington, 1941 július 7.
Ma Sumner Welles-szel löncsöltem, aki Hull távollétében az ügyvezető államtitkár. Az orosz kérdést szerettem volna vele megbeszélni. Churchill éppen tudatta, hogy Nagybritannia Oroszországnak, mint szövetségesének széleskörű segítséget nyújt, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a háború utáni kérdésekre. Azon igyekeztem, hogy az Egyesült Államok ugyanezt tegyék, de erőteljesen és haladéktalanul. Még pedig két okból: először is Oroszország minden katonai ereje és gazdagsága ellenére — mint erről véleményemet jelentéseimben lefektettem —, mégis bizonytalan, hogy második védelmi vonala — a gépesített hadianyag gyártása — hosszabb időre lépést tarthat-e a német hadiiparral és végül is Oroszországnak szüksége lesz a mi hadianyagszállításainkra. Másodszor, az orosz nép büszke és nagyon érzékeny. Franciaország és Anglia 1938-ban és 1939-ben elkövették a nagy hibát, hogy a Szovjetet lekicsinylően kezelték, azzal a végzetes következménnyel, hogy átterelték őket Hitler táborába. Szerintem Hitler támadása a nemtámadó államok szempontjából válósággal Isten ajándéka és a Szovjet ellenállását minden lehetséges módon ösztönözni kell. Ha Hitlernek Ukrajnában részletsikerei lennének, úgy kétségtelenül békeajánlatot tesz majd a status quo alapján. Nem szabad, hogy olyan helyzet álljon elő, hogy a Szovjet a mi kizsákmányoltunknak érezze magát, aki csak arra jó, hogy nekünk a gesztenyét a tűzből kikaparja. Az emberi természet, mindig csak emberi természet marad. Ahogyan meggyőződtem, a Szovjet vezetői éppen olyan reálisan gondolkodó és makacs emberek, mint a többi európai államférfiak és kénytelenek lesznek ilyen békeajánlatot visszautasítani, mivel tudják, hogy Hitler ígéreteiben nem bízhatnak. Aki egyszer megégette magát, az fél a tűztől. Mivel síkra szálltak a hitlerizmus ellen, segítségük elfogadásában ne legyünk kicsinyesek.
Welles gondolkodása pontos, mint egy svájci óra. Ámbár ízig-vérig individualista és demokrata, és természetes ellenszenvet érez a kommunizmussal szemben, de szívvel-lélekkel azon van, hogy szükség esetén hazáját egy nemzetiszocialista győzelem rémétől megmentse. Megmondta; hogy átérzi érveim helyességét és kíváncsi volt, vajon röviddel ezelőtt nyilvánosságra hozott nyilatkozatát — mely az én gondolatmenetemmel párhuzamos síkon mozog — olvastam-e? Ezideig még nem került a kezembe. Elvileg — így szólt —, egyek vagyunk, mert a Szovjet harca Hitler ellen, az Egyesült Államok védelmét és biztonságát is jelenti és ez nemcsak vallásos világnézetünk szempontjából helytálló, hanem az általános politikai helyzetből is adódik.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 8.
Öreg barátom, Jim Byrnes a legfelsőbb szövetségi törvényszék bírája lett s felkért, jöjjek át a Fehér Házba, hogy jelen legyek eskütételénél. Dick Whaley, a föllebbezési bíróság főbírája, a szenátor egy másik régi ismerőse s legrégibb barátaim egyike, eskette meg. Az ünnepség az elnök hivatalszobájában folyt le. Harry Hopkins is ott volt, s a szertartások befejezte után azonnal hozzá mentem a Fehér Házban lévő szobájába, hogy az orosz helyzetről beszélgessek vele. Mindent kifejtettem előtte s felszólítottam, tanulmányozza maga a kérdést; régi jelentéseim sok tényt hoznak tudomására, melyek nem „vágyálmokon” alapulnak, hanem saját szememmel láttam azokat. A falon Európa nagy haditérképe függött. Megmutattam neki rajta, hol helyezték el már az Ural mögött 1937-ben az orosz hadiipar különböző gyárait. Indítványozni akarom az elnöknek, mondtam neki, küldjön közvetlen üzenetet Sztálinnak, hogy az Egyesült Államok minden lehető segítséget megad Oroszországnak a Hitler elleni háborúban.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 9.
Umanszki nagykövet ma nálam villásreggelizik. Megkérdeztem, vajon abban az esetben, ha Leningrád a németek kezébe esne, fennállana-e a veszély, hogy hatalmukba kerítik a hadiipari műveket. Azt felelte, hogy határozott értesülései szerint előkészületek történtek a hadiipar egész gépezetének használhatatlanná tételére, vagy eltávolítására, még jóval mielőtt közvetlen veszély fenyegetne.
Egy népi jellemvonás, mely Moszkvában nagyon feltűnt nekem, az energia lökésenkinti kitörése volt, amellyel bizonyos munkálatokat befejeztek. Ez mutatkozott pl. abban a gyorsaságban, melyet kifejtettek, amikor a hidakat elkészítették a Vörös-tér közelében a Vörös Hadsereg napjának ünnepén és sok egyéb alkalommal. Taylor, aki velünk jött Moszkvába és a követség épületét igazgatta, panaszkodott hébe-hóba az orosz háziszolgák restségére, de gyakran mondta, ha egyszer nekilátnak a munkának, akkor háromszor annyit dolgoznak, mint a mieink odahaza. Az ideg- és testierőtartalékoknak ez az oroszokra jellemző megindítása és működése történik nyilvánvalóan az ipartelepekkel való „bakugrásoknál” is, ami hozzátartozik a „felperzselt föld” Sztálintól elhatározott politikájához.
Umanszki nagykövet elismerte, hogy Hitler hadseregei talán „lerohanják” Ukrajna egy részét, de úgy vélte, csak egy kis részét.
Kérdésemre azt válaszolta, a kormánynak és a hadseregfőparancsnokságnak kétségtelenül készenlétben vannak a tervei erre az eshetőségre. A szovjetkormány már most lefektetett tervei előre gondoskodnak a kormányszékhelynek az ország belsejébe való áthelyezéséről arra az esetre, ha Moszkvát megszállnák, s e tervekhez még egy független és önmagát ellátó hadsereg biztosítása is hozzátartozik, elegendő készletekkel, amely tartalékot képezne egy ilyen új bázis számára. A szovjet hadászok által kidolgozott haditerv nem számol döntő ütközettel a nyugati fronton — amitől, úgy látszik, nálunk hadászaink és katonai szakértőink némelyike tart — s egyáltalán fel se tételezi ezt a lehetőséget. Sőt határozottan visszavonulást vettek tervbe, mely az ellenséget az ország belsejébe vonja; összekötő- s utánpótlási vonalai ezáltal meghosszabbodnának s az ellenséges hadierők felmorzsolódnának, amikor is minden egyes előnyomulásért mindig magasabb árat kellene fizetniök.
Azután azt mondta még, hogy a szovjetvédelem sikerei a német hadigépek támadásaival szemben bámulatosak. Az orosz harcászat által végrehajtott páncélos és légvédelmi stratégiával új fejezet kezdődött a hadművészetben.
Nagyon felvillanyozta az elnök kifejezett kívánsága, hogy a Szovjetúniónak Hitler elleni küzdelmében gyors és közvetlen segítséget nyújtsanak. Az azóta elmúlt idő, ha ez talán elkerülhetetlen is, mindenesetre igen nyugtalanítja, mert amíg a hadianyag a Vörös Hadsereg kezeihez jut, „naponta emberek halnak meg”.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 12.
Villásreggeli Umanszki nagykövetnél.
Golikov tábornok, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének helyettese, mondta Umanszki, ide szándékozik repülni s néhány nap múlva megérkezhet.
Közölte velem, hogy a Vörös Hadseregnek új repülőgépe van, MIG—3, harci repülőgép, melyet nemrég kezdtek gyártani. Azt gondolja, hogy ez a gép mind szerkezetileg, mind kivitelben elismerten felülmúlja a brit Hurricanokat, vagy Spitfireket s teljesítőképessége jelentékenyen nagyobb, mint a német Messerschmitteké, vagy a nyugati front más harci repülőgépeié. Leírta páncélos bombázóink új típusát is, az ú. n. Stormovikokat. Csúcsmagasságot, gyorsaságot és páncélvédelmet illetően ez a típus mindent felülmúl, ami eddig a hadszíntéren megjelent. Gyorsasága és védelmi berendezései képessé teszik, hogy vadászkíséret nélkül terjedelmes bombázórepüléseket hajtson végre.
Umanszki éjjel-nappal dolgozik, hogy elkészítse táblázatait és lajstromait a Szovjet által azonnal szükségelt anyagokról és a hadügyminisztériumunktól kívánt felvilágosításokat. Nagyon aggódik az anyag elszállításának késedelme miatt.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 15.
Hull államtitkár távollétében Sumner Welles ügyvezető titkárt kerestem fel. Fejtegetéseimet azzal a megjegyzéssel vezettem be, hogy érzésem szerint most a háború egyik fordulópontján vagyunk, s Oroszországnak minden lehető támogatást oly gyorsan, amint csak lehet, meg kell kapnia. Az ügy számomra oly fontos, hogy az itteni szovjetkövetségnek, természetesen önként, amennyire tudok, segítségére szeretnék lenni. Magától értetődőleg ezt csak akkor tenném, ha a külügyminisztériumot meggyőzhetem arról, hogy ezt csak személyileg teszem, anélkül, hogy közreműködésem kormányunkat bármiben is kötelezné s emellett tudnám, hogy eljárásommal a minisztérium teljesen egyetért. Welles azt mondta, hogy megért és biztos abban, hogy a külügyminisztérium nem fogja cselekvésmódomat félremagyarázni. Mind ő, mind az ügyosztály teljesen bízik abban, hogy minden, amire vállalkozom, mindig elsősorban az Egyesült Államok, azután az elnök és a külügyminisztérium politikája iránti feltétlen hűség jegyében történik. Természetesen így is van.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 16.
Hosszú beszélgetés az elnökkel, irodájában.
Steinhardt kitűnő munkát végzett Moszkvában, mondta, mint a jelentések igazolták. Azt is hallani kívánta, hogyan ítélem meg a helyzetet. Megjegyzésem, hogy az orosz hadsereg ellenállása „a világot bámulatba ejti”, mint megfigyelte, bejárta a sajtót. Ez a nézet ellentétben áll a legtöbb olyan katonai szakértő és más személy megítélésével, aki Oroszországot ismeri. Részletesen kifejtettem előtte indokaimat, s kitértem bizonyos tényekre, melyek nincsenek megemlítve Washingtonba küldött jelentésemben.
LEVÉL HARRY HOPKINSNAK
Washington, 1941 július 18.
Kedves Harrym!
Ezennel megküldök Neked egy rövid memorandumot az általunk megbeszélt kérdésekről. A tények hivatalos leírásának másolata, melyet Oroszországból való elutazásom előtt, 1938 július havában fogalmaztam meg, nincs a kezemnél. A külügyminisztérium aktái közt van, ahonnan kérésedre szívesen rendelkezésedre bocsátják. Úgy tudom, az akkori szovjeturalom és szovjethadsereg meglehetősen pontos áttekintését tartalmazta.
Felteszem, ha egy félóra alatt átolvasod, kiveheted belőle a lényegeset. Azt képzelem, hasznodra fog válni a mostani helyzet felbecsülésénél.
Memorandum, az orosz helyzetről
Az orosz hadsereg ellenállása eddig sikeresebb volt, mint azt általában várták. Az eredmény minden valószínűség szerint a légi fegyvernemtől fog függeni. Ha Hitler ura lenne a levegőnek, hihetőleg ugyanaz történne, mint, Flandriában és Franciaországban, vagyis a földi haderőnek nem állna majd módjában a levegőből kapott védelem nélkül a repülőgépek, harcigépek és a gyalogság kombinált támadásának ellenállni.
Ha így történnék, akkor Hitler birtokába venné Fehéroroszországot, Moszkvát és Ukrajnát, ami azt jelenti, hogy rendelkeznék Oroszország gazdasági és ipari termelésének 60—60%-ával.
Annikor Oroszországban voltam, s már több évvel ezelőtt is, mint most biztosan tudom, a Vörös Hadsereg nagyon jelentékeny része „őrt állt” keleten, Japán ellenében. Illetékes orosz helyeken megtudtam 1938-ban, hogy ez a hadsereg teljes önellátásra van berendezkedve és egy két évig tartó hadjárathoz szükséges készletekkel és segédeszközökkel van ellátva, ha el is vágnák Nyugat-Oroszországtól.
Ehhez járult még az ú. n. Volga-hadsereg, amely szintén az ország belsejében volt, 400—500 ezer főnyi reguláris csapatokból állt, melyet tartaléknak tekintettek s a küzdelembe vethettek szükség esetén.
Egyidejűleg Szibéria belsejében is hatalmas acél- és repülőgépműveket állítottak fel, Moszkvától mintegy 1000 mérföldnyire keletre. Ha Sztálin kénytelen lenne keletre visszanyúlni, akkor ebben a kényszerhelyzetben hihetőleg ezek a haderők is rendelkezésére állanának Az Ural és a Kaukázus hegyláncai nagyon erős korlátok gépesített fegyverekkel való támadás esetére.
Ha Hitler, ami elgondolható, Fehéroroszország és Ukrajna birtokába jut és Sztálint az ország belsejébe dobja vissza, akkor Hitler három főpróba előtt fog állni.
Gerillaháború és szakadatlan partizántámadás;
a lakosság szabotázsa, amely Oroszországnak, a „Szent Anyácskának” megtámadását nem tudja elfeledni és
a kényszerűség előtt, hogy rendet teremtsen s ismét termelőképessé tegye az elfoglalt területet.
Hasonló körülmények között, 1918-ban Ukrajnában, a németek kénytelenek voltak azt tapasztalni, hogy a mezőgazdasági és egyéb termékek 30%-át sem érték el a várt hozamnak.
Világos, hogy ilyen viszonyok mellett Hitler béketapogatózásra gondolna s Sztálint olyan kiegyezésre igyekezne kényszeríteni, amely a status quo-n alapul s Sztálinra bízza egy déli és keleti kijárat keresését Kína, esetleg India felé.
De még akkor is, ha feltesszük, hogy Hitler befészkelné magát Ukrajnába és Fehéroroszországba, Sztálin minden valószínűség szerint az Ural mögött még jó darabig tartani tudná magát.
Megfigyeléseim és összeköttetéseim alapján azt hiszem, hogy 1936 óta a világ egy kormánya se látta oly tisztán Hitler fenyegető magatartását a békével szemben s a nemtámadó államok szövetségének szükségességét a kollektív biztonság érdekében — az Egyesült Államok elnökének kivételével —, mint a szovjetkormányzat. Ez a kormányzat kész volt Csehszlovákiáért harcolni. Felmondta a Lengyelországgal kötött megnemtámadási egyezményt München előtt, mert szabaddá akarta tenni Lengyelországon át a csapatok útját, hogy szükség esetén szerződéses kötelezettségeit teljesítve, Csehszlovákia segítségére siethessen. Sőt még München után is, s 1939 tavaszán, késznek nyilatkozott a szovjetkormányzat a Nagybritanniával és Franciaországgal való szövetségre, ha Németország Lengyelországot vagy Romániát megtámadná. Csak ahhoz ragaszkodott, hogy a nemtámadó államok értekezlete létrejöjjön s tárgyilagosan és reális alapon döntsön az egyes nemzetek teendői felett s azután értesítse Hitlert a közös akarattal elhatározott ellenállásról. Azt állította, ez az egyedüli, ami megállást parancsolna Hitler támadásainak az európai béke ellen. Chamberlain nem fogadta el az indítványt, azzal az indokolással, hogy Lengyelország és Románia nem kívánják Oroszország bevonását. Nagybritannia ezután megkötötte szerencsétlen szerződéseit.
A Szovjetúnió 1939 egész tavaszán azon fáradozott, hogy egységes fellépés és közös katonai terv alapján végleges megállapodást hozzanak létre Hitler esetleges támadásai ellen.
Közben aggódtak, nehogy a „majom” szerepébe szorítsák őket, mely „mások számára kaparja ki a gesztenyét a tűzből”, más szóval, nehogy egyedül maradjanak a Hitler elleni harcban.
Még 1939 augusztusában francia és angol bizottságok járták evégett Oroszországban. De Nagybritannia megtagadta, hogy Oroszországnak a keletitengeri országok védelmére ugyanazokat a biztosítékokat nyújtsa, mint amelyeket Oroszország adná Franciaországnak és Angliának Belgium vagy Hollandia megtámadása esetén. A. szovjetekben, nem ok nélkül, az a meggyőződés érlelődött meg, hogy Franciaországgal és Nagybritanniával nem lehet hatásos, közvetlen, általános és gyakorlati megállapodásra jutni. Ezért kötöttek megnemtámadási szerződést Hitlerrel.
A Szovjetúnió kezdettől fogva, ingadozás nélkül támogatta Kínát.
A Népszövetségben teljesített munkájának egész ideje alatt a Szovjetúnió erőteljesen és bátran az élén állt a kis nemzetek védelméért folytatott harcnak. Így történt Abesszínia és Spanyolország esetében.
Egy kormány se látta tisztábban, vagy fejezte ki pontosabban, mit tett Hitler és mi volt a szándéka, s mit kell tenni a béke megőrzése érdekében és a háború kitörésének megakadályozása végett, mint a Szovjetúnió. Ez, bizonyos, függetlenül attól, hogy eszmei természetű indokokból történt-e vagy pedig saját biztonsága védelmének érdekében.
Szovjet vezető körökben az Egyesült Államok iránt valódi barátságot találtam, melynek mélyebb oka talán az a körülmény volt, hogy nekik semmijök sincs, amit mi kívánunk és nekünk semmink sincs, amit ők elvehetnének tőlünk; így mindkét nép számára adva volt az „élni és élni hagyni” politikának az alapja. Nagybritannia és Franciaország leereszkedő magatartása a Szovjetúnió iránt a Kreml köreit elkeseredéssel töltötte el, megerősítette bizalmatlanságukat és Hitler táborába hajtotta őket.
Japánnal szemben bizonyára érdekünk, hogy egy irántunk barátságosan érző Oroszországot tudjunk Japán hátában. Az a véleményem, hogy a Szovjetnek nem szándéka a kommunizmust az Egyesült Államokban elterjeszteni, s kétlem, hogy a háború után egyáltalán s még évek múlva is lehetséges lesz-e, hogy a Szovjetúnió, ha kívánná is, a kommunizmust az Egyesült Államokban elterjeszthesse, vagy akár csak Európában is győzelemre segítse.
Pontosan szólva, félek, ha a szovjetkormány azt a benyomást nyerné, hogy az Egyesült Államok csak kihasználja s ha az az érzés uralkodna s jutna kifejezésre, hogy az Egyesült Államok szintén csak egy kapitalista ellenség, akkor ez annyi, mint Hitlernek a kezére játszani; s biztosak lehetünk, hogy ő ezt ki is használná a fegyverszünet, vagy a béke létrehozásának érdekében az orosz fronton, amint birtokába venné Ukrajnát és Fehéroroszországot. Közvetlen üzenetet kellene Sztálinnak küldeni, hogy magatartásunk abban a szilárd elhatározásban áll: Hitlert meg kell verni, s Oroszország iránti történelmi barátságunk most is eleven és áldozatkész.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
