Jövőre 15,0-19,5 százalékos sávban lehet, ez nem csak a várakozásoknál, de az idei értéknél is magasabb.
A jegybank 14,5-14,7 százalékra emelte idei inflációs prognózisát, a GDP-várakozását 4,5-5,0 százalékra emelte legfrissebb, decemberi Inflációs jelentésének kedden közölt főbb számai szerint.
Az infláció a legfrissebb jelentés szerint jövőre 15,0-19,5 százalékos sávban lehet, a GDP pedig 0,5-1,5 százalékkal nőhet. Majd 2024-ben az infláció 2,3-4,5 százalékra lassulhat, a gazdaság bővülése pedig 3,5-4,5 százalék közötti ütemre gyorsulhat.
Az előző, szeptemberi Inflációs jelentésében a jegybank 3,0-4,0 százalékos idei GDP-növekedéssel és 13,5-14,5 százalékos inflációval számolt. Az inflációt akkor 2023-ra 11,5-14,0 százalékos sávba várták, a GDP-t pedig 0,5-1,5 százalék közé tették. A szeptemberi jelentésben 2024-re 2,5-4,0 százalékra lassuló inflációt, és 3,5-4,5 százalék közötti GDP-növekedést vártak. (infostart)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Bal-Rad komm: EZ KÉREM LEHETETLEN! Hiszen Döbrögi a Saját Szájával Jelentette Ki nem is olyan régen az Ő Rádijós Igehirdetésén: megkérte Mekkmestert mint a jegybank Általa Fölkent Vezérét, és egyúttal pedig Személyesen Utasította az Ő Főfináncát Varga Mikhált, hogy tegyenek meg mindent az infláció egyszámjegyűsítése érdekében, már 2023 – ra!
Vagy csak mi – pórmagyarok – értettük volna félre a vajdaígéretet? Ami valójában úgy szólt, hogy az ŐKET ÉRINTŐ INFLÁCIÓT TÖRJÉK LE AZ ÁLTALA EMLÍTETT JELESSÉGEK!
Az pedig könnyedén teljesíthető! Hiszen az ő „FIZETÉSEIKNEK” a rendes emelése máris megfelezi rájuk terhelődő inflációs nyomást! „Ők” viszont meg is érdemlik!
Ki fog itt dolgozni, ha külföldre készül a fél ország? Hátborzongató felmérés mutatja, mire számíthatnak a maradók
Költözni készül a fél ország! Hova lesz így a munkaerő? Egy friss felmérés szerint a munkavállalók 53 százalék elköltözne jelenlegi lakóhelyéről, ami számottevő emelkedést mutat a 2021-ben felmért 35 százalékos eredményekhez képest.
A költözők kétharmada idehaza keresne új lakóhelyet, de 34 százalék azok aránya, akik külföldön szeretnének boldogulni, ami meglehetősen ijesztő adat, pedig már a korábbi években is tízezrével kerestek külföldön munkát főként a fiatalabb korosztály tagjai.
A munkaerő-elvándorlás évtizedek óta probléma, de főként az utóbbi években vált igazán aggasztóvá. Sokan a szomszédos országokban találtak jobb munkát és megélhetést, de tömegeknek Németország és Nagy-Britannia vált a legnépszerűbb célországokká.
A Trenkwalder Magyarország a Pécsi Tudományegyetemmel együttműködve azzal a céllal készítette el a 2022-es Mobilitási Index Kutatását, hogy annak megállapításai iránytűként szolgáljanak a befektetők, a munkaadók és a gazdaság vezetői számára.
– A befektetőknek, a munkaadóknak pontosan tudniuk kell, hogy egy adott városban, régióban hosszú távon rendelkezésre áll-e a megfelelő tudás, a kellő számú szakember. Ha pedig nem, akkor azt hogyan, honnan, milyen feltételekkel tudják pótolni, hol vannak az üzleti célokhoz megvalósításához szükséges munkaerőpiaci tartalékok – mondta a Vasárnapi Blikknek Nógrádi József, a cég marketingigazgatója, a kutatás egyik vezetője.
Az elvándorlást választók közül 50 százalék családi okok miatt, 32 százalék munkahelyváltás okán, valamint 18 százalék egyéb indokokra hivatkozott. Utóbbiak között legmagasabb arányban személyes indíttatás, lakásvásárlás és albérletváltás jelent meg.
Mona három éve él Svájcban, nem bánta meg a döntését
Mona nem tervezett Svájcba költözni, de végül úgy döntött, hogy az anyagiak miatt megéri ott maradni.
– Márciusban lesz három éve, hogy kint élek Svájcban. Az egyetemen annak idején passziváltattam egy félévet, és hogy legyen egy kis pluszpénzem, kiugrottam fél évre egy barátomhoz, aki amúgy is ott dolgozott. Ennyi időre terveztem maradni, viszont három hónap után mégis úgy döntöttem, hogy kiveszek egy lakást, elsősorban anyagi okok miatt. Eleinte nagyon nehéz volt. Az első sokk akkor ért, amikor megtudtam, hogy egy telefonkártya megvásárlásához sincs jogom, hiszen ehhez szükségem volt a tartózkodási engedélyre, amit meglévő munkaviszonnyal tudtam megkapni. Németül nem beszéltem, az angollal pedig nem boldogultam, ezért eleinte különféle fizikai munkákat vállaltam, viszont két év alatt felküzdöttem magamat irodai pozícióba, ahol ma már ügyfelekkel, biztosítókkal, kárszakértőkkel tartom a kapcsolatot napi szinten. Az biztos, hogy ismeretségek és kapcsolatok nélkül nehéz elkezdeni a svájci életet. A pénzt természetesen itt is meg kell fogni, de összességében az ország jobb lehetőségeket kínál azoknak, akik valóban élni szeretnének vele. Egyértelműen Magyarország marad az otthonom, hiszen ott van a családom, viszont azt gondolom, megéri áldozni az időmből néhány évet egy jobb jövő megalapozása érdekében – mondta lapunknak Mona.
Gyöngyi éveket töltött Németországban, egyre komolyabb munkákat kapott
Gyöngyi 41 évesen ment ki Németországba szerencsét próbálni, de hét év után végül mégis úgy döntött, hogy hazaköltözik.
– Itthon valutapénztárosként dolgoztam, a gimnazista lányomat egyedül neveltem. Tudtam, hogy tovább szeretne tanulni, viszont ennek a költségeit egyáltalán nem tudtam volna az akkori fizetésemből finanszírozni. Ezért döntöttem úgy 2015-ben, 41 évesen, hogy kiköltözöm Németországba – mondta az asszony, akinek a fia akkor már pár éve ott élt, ő segítette a kezdetekben.
Grafikánk azt mutatja, hogy melyik országban hány magyar él, az Eurostat legfrissebb adatai kétévesek, így már most is többen lehetnek ott / Grafika: Séra Tamás
– Ugyan minimális volt a nyelvtudásom, de hamar találtam munkát, ki tudtam venni egy lakást. Az ottani fizetésemből nem volt gond egyszerre finanszírozni a megélhetésemet és a lányom tanulmányait. Munka mellett iskolába jártam, tanultam a nyelvet, hogy jobb munkákat tudjak vállalni, egészen a középszintű nyelvvizsgáig jutottam. Végül több, magánjellegű ok vezetett haza, de köztük volt az erős honvágy is. Idén márciusban, hét év után költöztem vissza Magyarországra, május óta egy bankban dolgozom – árulta el az édesanya.
– Egyébként szeretem a munkám, a fizetésemből kijövök, bár az infláció miatt sajnos egyre kevesebbet ér. A lakás és az autó fenntartása itt kedvezőbb, mint kint, de néhány termék jóval drágább itthon a Németországban tapasztalt árakhoz képest – magyarázta Gyöngyi. (blikk)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Bal-Rad komm: „…34 százalék azok aránya, akik külföldön szeretnének boldogulni, ami meglehetősen ijesztő adat…”
ŐK AZOK, AKIK NEM KÉRNEK A vajdai „VERSENYKÉPESSÉGBŐL”! ŐK INKÁBB VÁLLALJÁK A „KALANDOZÓ MAGYAROK” minősítést! Csatlakozva azokhoz, akik a tákolmányosított NER (vagyis a vajdauralom kezdete) óta HASONLÓ OKOKBÓL LÉPTEK LE Döbrögisztán vajdaságból.
Pedig a távozottak tábora nem kicsi! 2020 – ban cca. FÉLMILLIÓNYIAN keresték a boldogulásuk lehetőségét CSAK az EU – ban! (Ez a létszám a NER előtt 266 ezer volt!) Könnyen elképzelhető, hogy szerte a nagyvilágban kb. 600 ezer magyar érzi jobban magát, mint a szülőhelyén! MOST!
„…A költözők kétharmada idehaza keresne új lakóhelyet, de 34 százalék azok aránya, akik külföldön szeretnének boldogulni…”
Márpedig ez „testvérek között is” ELÉRHETI A FÉLMILLIÓS létszámot is!
Összeadva a már távozottak VALÓS számát a távozni szándékozók számával, bizony könnyen kijön az EGYMILLIÓS MAGYAR EMIGRÁNSLÉTSZÁM! Mint a DIJADALMAS – eddigi – vajdaKORSZAK EGYIK LEGLÁTVÁNYOSABB „EREDMÉNYE”!
Márpedig a nyugati „befektetők” igénylik a „versenyképes” biorobotokat! Aminek az igényeik szerinti garantálására a vajda le is tette a „nagyesküt”!
Reagált az argentin nagykövet Rezsiszili vb-s posztjára
A fideszes képviselő szerint egy „fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok”.
Mint ismeretes, izgalmas, fordulatokkal teli döntőn, végül Argentína legyőzte a francia válogatottat a tizenegyespárbajban. De nemcsak Argentína, hanem Lionel Messi számára is óriási volt ez a győzelem, mert ezzel már mindent megnyert, amit a futballban lehetett. Így többen is gratuláltak neki, például a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is. De Németh Szilárd sem maradt ki a gratulálók sorából.
„Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok” – írta a politikus a facebook-oldalán.
A Telex, azonban megkereste Hernán María Patiño Mayer, Argentína magyarországi nagykövetét az ügyben, hogy megkérdezzék mit gondol, Németh Szilárd kijelentéseiről.
„Az argentin válogatott, ahogyan az argentin emberek, a mesztic Amerika értékeit képviselik, és elutasítanak mindenféle faji, vallási, nemi és társadalmi diszkriminációt” – reagált a kérdésére Argentína magyarországi nagykövete. (atv)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Bal-Rad komm: „A meszticek (spanyol: mestizos) olyan emberek, akik különböző rasszhoz tartozó anyától, illetve apától származnak. Különös tekintettel meszticeknek nevezik Latin-Amerika lakosságának azon tagjait, akik egyik szülője európai fehér, a másik pedig amerikai indián származású.” – forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Meszticek
„…Az argentin válogatott, ahogyan az argentin emberek, a mesztic Amerika értékeit képviselik, és elutasítanak…” – így az argentin nagykövet.
A lényeg: Rezsiszili – mint általában mindent – ezt is túltolta! Arra persze külön kíváncsiak lennénk, hogy a Fradi „fantasztikus” sikersorozatát követően miféle lelkes szöveggel gratulált Kubatovnak!
Vendégszerető házigazdáim nem akarnak elengedni Don Fadriquéból. Végigvisznek a falun – vagy negyven főnyi embertömeg kíséretében -, s mindent megmutatnak, mindent elmondanak. Nézze csak, itt állt az a barikád, melyet Gil Robles csendőrei ellen építettünk; itt esett el harc közben Ángel Cabrera, a kovács, ez a remek fickó. No de ebbe a házba okvetlenül be kell jönnie: ennek a parasztnak tegnap fia született, s José Díaz tiszteletére Josénak kereszteltette. Itt meg, ebben a házban nappal semmi sincs, de este írás-olvasás-tanfolyamot vezet egy köztársaságpárti senora. Milyen kár, hogy reggel elutazott Quintanarba, s így elkerülték egymást!
– Nagy a csönd itt maguknál esténként? Unalmas?
– Maradjon itt nálunk, töltsön el egy estét Don Fadriquéban, és nézze meg, hogy élünk! Két népházunk, mozink, tánchelyiségünk, saját színjátszó együttesünk, olvasótermünk és igen sok körünk van; önként jelentkező nők esténként fehérneműt varrnak a harcosok és a sebesültek részére.
Ebben az isten háta mögötti fészekben az emberek látták már a legjobb világfilmeket s csaknem valamennyi nagyobb szovjet filmet. Nem tudni miért, de különösen megtetszett nekik a Kék expressz: már negyedszer rendelték meg.
Don Fadrique fő büszkesége a régi népház, az az épület, amely mögül a falu a két zászlóalj ellen harcolt. Még a monarchia idejében épült. Építésében részt vett az egész falu: minden férfi és nő hozott egy-egy követ, egy-egy gerendát, egy-egy ablaküveget. Az épület kicsi, barakkszerű, és hideg belsejében fapadok sorakoznak. Van egy másik, új, csinos épület is, a volt földbirtokos klub épülete, melynek kárpitozott bútorokkal pompásan berendezett, kényelmes helyiségeiben megtalálható minden, amit csak a vidéki senorok ki tudtak gondolni. De a politikai gyűléseket változatlanul a régi épületben tartják.
– Miért?
– Mert nálunk a régi házat nagyobb tisztelet veszi körül.
A Don Fadrique-iek nevetnek:
– Ne feledje el, mi mégiscsak valahogyan Don Quijoték vagyunk.
Don Quijoténak tartják magukat, bár származásukat, vérüket, társadalmi helyzetüket tekintve inkább Sancho Panza utódai.
A tegnapig uralkodó Spanyolország, a földesurak és szerzetesek, bankárok és misztikus filozófusok Spanyolországa hagyományból ápolta ugyan a nagy Cervantes hivatalos kultuszát, de könyvét úgy magyarázta, mint tragikus, megoldhatatlan dilemmát az eszményi lovag, az arisztokrata Don Quijote és a közönséges, hétköznapi, plebejus Sancho – a költészet és a próza, a csodálatos álom és a vulgáris valóság között. Ez hazugság volt, mindenekelőtt Cervantes meghazudtolása. Spanyolország nagy írójának mindkét hős kedves volt: egyforma szeretettel írta meg mindkettőjüket. Cervantesnál Don Quijote és Sancho nem ellentmondás, hanem szintézis, nem tragédia, hanem a spanyol nép szellemi és alkotó erőinek apoteózisa.
Elkövetkeztek a nagy megpróbáltatások napjai. A búsképű lovag és barátja, fegyverhordozója már nem a szélmalmok, nem mesebeli varázslók ellen szállt harcba.
A XX. század legkegyetlenebb, legsötétebb fegyveres erői rontottak rá a békés, felkészületlen Spanyolországra.
A világ szemtanúja Don Quijote dicső párviadalának. Don Quijote az egész emberiségért, az egész emberiség ellenségei ellen csatázik. Buzogánya nemcsak a földet, a házat, a családot védi – védi a spanyol kultúrát, könyveket, eszméket, a gondolkodás és az alkotás szabadságát is.
FEBRUÁR 7
Valencia! Simogató napfény, a tenger, a virágok, gyümölcsök részegítő illata fogad. A hegyek között épült rideg, háborús Madrid után valóságos felüdülés ez. A narancs – ameddig a szem ellát – aranyszőnyegként hever a város körül, nincs hova szállítani, nincs kinek eladni. Gyümölcstől roskadozó narancsfák nőnek a főutcákon, az aszfalt kellős közepén, lámpaoszlopok és villamosvezetékek között. Ez ugyanolyan természetellenesen hat, mintha például a fürdőkád csapjából a vízzel együtt halak is ömlenének. A járdákat valósággal ellepi a tétlen tömeg. Hadköteles fiatalemberek egész légiója csavarog, üldögél elterpeszkedve a kis asztalkák mellett. A Castelar téren óriási plakát: ,.Ne feledd, hogy a front 140 kilométerre van innen!” Az ellátás egészen rosszul van megszervezve, a piacokon kevés az élelmiszer, de az éttermekben korlátlanul kapható hús, baromfi, hal, felvágott, főzelék. A város zsúfolt, a lakások tömve, a minisztériumok mind a mai napig verekszenek az épületekért, a miniszterek szállodákban laknak és étkeznek, s mindegyikük után az újságírók egész falkája lohol. Esténként a szállodai éttermekben közös kávé mellett, hangosan vitatják a katonai és államügyeket.
Largo Caballerót mindenki szidja: ellenségei fennhangon, hí24vei csak úgy csendesen. De tartanak tőle: az „öregnek” rossz szokásai vannak, ordít, nem tűr ellentmondást, a katonai kérdéseket egymaga dönti el mint hadügyminiszter, a többi kérdést egymaga mint kormányfő. Csak legalább döntene, de nem dönt. Hadműveletekre vonatkozó igen fontos iratok nagy halomban hevernek az asztalán, a kutya se néz feléjük, senki sem hajtja végre a bennük foglaltakat. Történhet bármi – Caballero este kilenckor aludni tér, és senki sem meri felébreszteni az „öreget”. Ha Madrid éjfélkor elesne, a kormány feje ezt is csak reggel tudná meg. Csöndes harc folyik ellene, de egyelőre mindenkit elhallgattat azzal fenyegetőzve, hogy lemond s ezzel megfosztja a népfrontot vezetőjétől. Még a kommunisták is, akik másoknál világosabban látják Caballero politikájának végzetességét, időelőttinek és károsnak tartják lemondását, abból az elgondolásból kiindulva, hogy ez ártana a kormány külső tekintélyének. Az „öreg” érzi ezt, ezért mindenkit terrorizál: vagy feltétel nélkül engedelmeskednek neki, vagy itthagy csapot-papot.
Az új támadást rettenetes lassan készítik elő; az alakulatokat még nem egészítették ki, s bár fegyver van, mind ez ideig nem fegyverezték fel teljesen őket. Caballero egyetlen puskát sem ad ki aláírása nélkül. Azt hiszi, hogy minél később adja ki a fegyvert, annál jobban megóvja. Valójában éppen fordítva van. A katonák botokkal gyakorlatoznak, s mivel közvetlenül a harc előtt kapják meg a fegyvert, nem tudnak bánni vele: eltörik vagy elhajítják. A közelgő támadásról mindenki tud a városban, természetesen az ellenség is, és itt tudják, hogy az ellenség tudja, s az ellenség is tudja, hogy mi ezt tudjuk. A kávéházban, a parancsnokságokon, a villamoson vitáznak arról, hogy vajon sikerül-e a lázadóknak megelőzni bennünket, vagy nekünk sikerül megelőznünk őket.
Madrid után mindez szokatlan, bántó és nyugtalanító. Madridban, két kilométerre a fronttól, az emberek jobban bíznak a sikerben, mint itt a hátországban.
A köztársasági támadás hadműveleti tervének lényege (ezt a titkos tervet természetesen én is ismerem; mennyivel vagyok én rosszabb a többinél?!), hogy mintegy 15 brigádból álló rohamcsoport – egy egész hadsereg – védelmünk balszárnyán, a Maranosa-San Martin de la Vega szakaszról csapást mér a fasisztákra, s az első nap kijut a toledói országúira. Egy kisegítő csoport Brunete irányában támad. Egy másik csoport dél felől fedezi a fő csoportot. A madridiaknak az a feladatuk, hogy kiegészítő támadásokat hajtsanak végre: az egyiket az El Prado parkból, a másikat Villaverdéből, Lister korábbi megerősített állásaiból.
Az edzett, súlyos harcokban kipróbált madridi hadtestnek másodrangú szerepet osztottak ki. Ez nem véletlen, ebben politika van. Largo Caballero és Cabrera tábornok, a vezérkar főnöke fejébe vette, hogy teljesen új hadsereggel szabadítja fel Madridot, olyan hadsereggel, amelyet ők alakítottak meg, s amelyhez a madridiaknak semmi közük. Caballero így akarja kiköszörülni a csorbát: hiszen novemberben sorsára hagyta Madridot, sőt nyíltan kijelentette, hogy stratégiailag értelmetlen időnek előtte védeni a fővárost. Most bebizonyítja a maga igazát, s mint Madrid felszabadítója jelenik meg!
Vontatottan, minden eresztékében recsegve-ropogva dolgozik a vezérkari gépezet. A tisztek ide-oda utaznak – Valenciából a központi front parancsnokságára, a központi front parancsnokságáról Madridba. Jönnek-mennek a levelek, a jelentések, a feljegyzések, útközben elkerülik egymást, elavulnak, visszavonják őket. Vég nélküli telefonbeszélgetések folynak. A kémelhárító már több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy a fasiszták mindent lehallgatnak, hogy nem szabad bízni a telefonvezetékben. Ezért aztán a parancsnokok szörnyen konspiratív nyelven társalognak:
– Hola ezredes, a madárkák már megérkeztek?
– Igen, tábornokom. Ma 9 óra 30-kor megérkeztek.
– Sok madárka?
– Tizennégy könnyű és négy nehéz. Két madárkának a leszálláskor eltört a futóműve.
– Caramba! Miféle marha vezette őket?!
– Erről már ment jelentés a kövér légügyishez. Ő azonban nem sokat törődött vele.
– Egy miniszter számára ez túlságosan jelentéktelen esemény. Ő úgyis úgy tartja majd számon, hogy négy nehéz madárkánk van … Hát a teknősbékák? Valamennyi úton van már?
– Nem mind, tábornokom. Két szakasz teknősbékának javítják a hernyótalpait.
– De hiszen így sohasem fogjuk megkezdeni! Már másodszor halasztjuk el a lakodalmat. Esküszöm minden szentekre, hogy a fasiszták megelőznek bennünket! A felderítés jelenti, hogy az ő lakodalmukhoz már minden készen áll.
– Semmit sem tehetek! Ön tudja, tábornokom, hogy mi a helyzet a vőlegénnyel: megharagszik, ha figyelmeztetjük.
– És a vőlegény helyettese már elutazott Valenciából?
– Azt hiszem, nem utazik. A vőlegény utazik a második helyettessel.
– A szakállassal?- Úgy van, tábornokom.
– Ehhez nekem semmi közöm. Én erről nem tudok. Engem nem fog megtalálni.
– Mit kíván jelenteni a gyermekek egészségéről?
– A gyermekek teljesen egészségesek. A hőmérséklet emelkedik. Ne felejtse el: nem kaptam meg öntől 2800 játékot a legutóbbi szállítmányból. S ezekből az … izé … nincs elég … Kifogyóban vannak. Még csendes napokon is használunk ezekből az … izékből… mintegy 80 ezret naponta.
– Hát az ő madárkáik felröpültek-e?
– De még mennyire! Hét madárka. Diót dobáltak. Hét diót.
– Áldozatok nincsenek?
– Egy van. Egy dió közvetlenül a parancsnokság mellett robbant fel. Megölt egy botos embert.
– Milyet, tábornokom?
– Botosat, mondom!
– Bocsásson meg, tábornokom, milyet?
– Bo-to-sat! Vagy nem érti a rejtjeles beszédet? Nos hát gépfegyvereset, érti?!
– Értem, tábornokom!
A támadást január 27-ére tűzték ki, azután elhalasztották február 1-ére, majd 6-ára, most pedig 12-ére. Közben már nemcsak a felderítés, hanem a védelem balszárnyán levő alakulatok maguk is jelentik, hogy a lázadók élénk tevékenységet fejtenek ki ezen a szakaszon. Úgy látszik, Franco mégiscsak megelőz bennünket.
FEBRUÁR 8
Pompásan ebédeltünk del Vayóval és feleségével egy tengerparti étteremben. Hatalmas, friss homárokat kaptunk, s éppen a nemzetközi helyzetről, Roosevelt álláspontjáról, a Vatikán álláspontjáról, Blum álláspontjáról meg még valakinek az álláspontjáról beszélgettünk, amikor odajött valaki s közölte, hogy a lázadók teljes erővel támadnak Madrid ellen, hogy már átvágták a valenciai utat, s hogy mindennek vége.
Nyomban ebéd után útnak indultam vissza Madridba. Késő este jutottam el Argandáig, aztán azt is elhagytam; az út szabad volt egészen a városig, de az ágyúdörgés nagyon közelről hallatszott, s az országút zsúfolva volt fejvesztett, halálra rémült csapatokkal. A sötétben madridiaknak gondoltam őket, de a parancsnokok közül senkit sem ismertem. Megtudtam, hogy ezek az új brigádok, amelyek a támadó hadműveletekhez fejlődtek fel, de megálltak, visszasomfordáltak, még a kiinduló állásukat sem foglalták el. A tisztek és a politikai biztosok arca döbbenetet, rémületet tükrözött, pusztulásról, vereségről, azonnali szükségszerű visszavonulásról folyt köztük a szó. Mindennek tetejébe a 21. brigádban szerencsétlenség történt. Az egyik zászlóaljparancsnok tisztjeivel együtt egy fogolytól elvett bombát vizsgálgatott. A bomba fölrobbant, s a zászlóaljnak mind a hét tisztjét megölte.
Éjszakára a lázadók erős rohamokkal előrenyomultak a Jarama folyó jobb partjáig, elfoglalták Vaciamadrid falut, ahonnan tűz alá vették s ezzel elvágták a valenciai országutat.
A városba kerülő úton be lehet jutni. Én azonban inkább egy országút menti kunyhóban töltöttem az éjszakát, hogy hajnalban tájékozódni tudjak majd az eseményekben.
FEBRUÁR 10
Többszöri próbálkozás után sem sikerült kiverni a lázadókat Vaciamadridból. A valenciai utat most már állandó tűz alatt tartják a fasiszták. Nyilvánvalóan új erőket hoznak ide. Megint csak a régi csapatokat kellett ideszállítani Madridból. Itt van ismét Modesto, Lister, Hans, Lukács, Márquez. Velük kell betömni a réseket. A tartalékhadsereg most érkezett alakulatait kaotikus állapotban visszavitték a hátországba, hogy ott rendbeszedjék őket.
FEBRUÁR 11
A marokkóiak éjjel odalopóztak a vasúti hidat őrző századhoz, megsemmisítették az egész századot, és átkeltek a Jaramán.
FEBRUÁR 14
A lázadók ezen az éjszakán indították meg első rohamaikat Arganda térségében. Szuronyrohamokra és kézitusákra került sor. A köztársaságiak visszaverték a lázadókat, és valamennyi állásukat megtartották. Reggel óta a harc ismét folyik, de kisebb erővel. A fasiszták támadó lendülete mintha alábbhagyott volna. Az ágyúdörgés és a gépfegyverropogás viszont egy percre sem szűnik meg. Különösen tombol a német légelhárító tüzérség. Ha egy gép megjelenik a láthatáron, az égen nyomban feltűnik az ágyútűz óriási, fekete, lángoló fényekkel tarkított halálos felhője.
A fasiszták elhatározták, hogy bombázni fogják a köztársasági alakulatokat. Tizennégy órakor Arganda légiterében megjelent hat Junkers harminchat vadászgép kíséretében. Egy szempillantás sem telt bele, máris szembetalálkoztak negyven köztársasági vadászgéppel. A harcban egyidejűleg összesen hetvenkét repülőgép vett részt. Mindkét fél földi csapatai izgatottan figyelték a légiharc látványát. A rengeteg motor fülsiketítő zúgása az egész környéket betöltötte.
Háromszor próbáltak a Junkersek átjutni a köztársasági vonalakon, hogy ledobják bombáikat, és háromszor voltak kénytelenek menekülni a köztársasági vadászok elől. Így a Junkerseknek vissza kellett fordulniok anélkül, hogy bombáikat ledobhatták volna.
FEBRUÁR 16
Derék fickó ez a Dorado, csak néha kissé gyáva, ami bizony nem nagyon illik egy kommunistához. De ma hőst csináltunk belőle.
Vallescason át, a valenciai országúton hagytuk el Madridot. Dorado nyugodtan és biztos kézzel vezetett. Ezekben az utóbbi napokban többször mentünk vele errefelé, Modesto és Márquez frontszakaszára. A folyó messze volt tőlünk. Doradót mint afféle sofőrt nem érdekelte a térkép, azt tartotta, hogy az csak az utasok szórakozására szolgál, nem tudta, hogy odább a folyó éles kanyart ír le, kijön egészen az országúiig, s hogy éppen ez az a hely, ahol az út a lázadók tüze alatt áll. Nyugodtan hajtott 80 kilométeres sebességgel. Magunk mögött hagytuk a 16., 17., 18. kilométerkövet – itt hirtelen lenyomtam a sofőr fejét, és rákiáltottam: – Hajts, ahogy csak tudsz! – Kocsironcsok, lövedékektől leszaggatott távíróvezetékek hevertek az országúton. Magam is mélyen lehajoltam, egyik szememmel láttam a sofőr rongyos bakancsát, amint teljes erőből nyomja a gázpedált. A golyók mint a záporeső kezdtek el kopogni az országúton, de csak vaktában lőttek ránk, és el is késtek a tüzeléssel, csak egyetlenegy golyó súrolta Buickunk hűtőjét, a többi mind célt tévesztett. Másként nem is lehetett. A fasiszták már egy hete tűz alatt tartják az országutat, eszükbe sem juthatott, hogy akadnak olyan őrültek, akik itt autóznak. Éppen erre számítottunk. Mint a szélvész száguldottunk az argandai hídhoz. Ott franciák ugrottak elibénk a 12. brigádból, s kis híján lekaszaboltak bennünket; azt gondolták, hogy lázadók törtek át. – Bravó, komám! – kiáltottam. – Ez volt a tűzkeresztséged. – Dorado, büszkén feszítve a volánnál, győztesként vezette a kocsit a parancsnokság elé. Lukács nagy jelenetet rendezett. Még azzal is megfenyegetett, hogy az öngyilkossági kísérlet miatt megvonja az ebédet. De nem vonta meg. Este, mikor visszatértünk Madridba, becsületszavamat adtam a külföldi újságíróknak, hogy a valenciai út, a lázadók rádiójának hazug meséivel szemben, mind ez ideig bármilyen jármű számára járható, s hogy erről magam győződtem meg. Két tudósító táviratot is küldött lapjának. Én azért mégsem küldtem. Nem kell túlzásba vinni a dolgokat.
FEBRUÁR 17
A madridi csapatok egyik csoportja a szárny felől és hátulról szorongatja a Jarama mentén tevékenykedő lázadó csapatokat.
Reggel 7 óra óta a köztársaságiak harckocsi- és tüzérségi támogatással támadást indítottak a Cerro de Los Ángeles-magaslattól délkeletre fekvő Maranosa település irányában. A harckocsizó alakulat mesterien átkelt a folyón, s maga után vonta a gyalogságot. A köztársasági tüzérségnek sikerült elhallgattatnia a lázadók légelhárító ütegeit, éppen akkor, amikor a köztársasági harci repülőgépek megjelentek.
Dél felé a harctér felett fasiszta gépek tűntek fel. Tizenöt Junkers közeledett rengeteg vadászgép kíséretében. Ez az armada eredménytelen bombatámadást intézett az ellen a körzet ellen, amelyben a köztársasági tüzérséget sejtette. A második hullámban ugyanezek a gépek Argandát próbálták támadni, de a köztársasági légelhárítók tüzébe ütköztek, s bombáik ledobása nélkül voltak kénytelenek visszafordulni.
A február 18-ára virradó éjjel és a nap folyamán a lázadók ellentámadást indítottak Maranosánál; ez aztán meggyengítette őket a Jaramánál, Argandánál.
A lázadókat felbőszítette a madridi csoport támadó hadművelete, s elhatározták, hogy éjszakai bombázással nyomban megbüntetik a madridiakat. Azért éjszakaival, mert ez biztonságosabb a légi banditák számára. Így aztán több mint egyhónapi szünet után ismét remegnek az ablakok a robbanásoktól, ismét halljuk a sebesültek jajkiáltásait, a központi utcákat ismét elborította a törmelék, a városi hullaházakba ismét hordják a halott asszonyokat és gyerekeket.
Mindössze két héttel ezelőtt jelentette ki Franco, hogy már rég elfoglalta volna Madridot, ha nem sajnálná rászabadítani a főváros békés lakosságára a tüzérségi és légi bombázás borzalmait. „Humanizmus”, melyet meteorológiai jelentések, felázott talajú repülőterek sugallanak! Elpárolgott a nedvesség a repülőterekről – elpárolgott Franco és Göring emberszeretete is.
Egy órával ezelőtt újabb kegyetlen légiharc folyt le a Jarama fölött. Ez alkalommal a fasiszta repülők nagyon szívósan harcoltak. Nyilvánvalóan parancsot kaptak, hogy mindenáron tartsák magukat, mindenáron kényszerítsék meghátrálásra az ellenséget. Hét fasiszta repülőgép semmisült meg. A köztársaságiak három vadászgépet veszítettek, az egyik repülő megsebesült, a második sértetlen, a harmadik sorsa ismeretlen. De – bár három repülőgép elveszett – ez alkalommal is elűzték az ellenséget, ők maradtak a csatatér urai.
Mind hevesebben tombol az ütközet Madrid körül. Tíz meg tízezrek harcolnak mind a két oldalon. A kis háború nagy háborúvá fejlődött.
FEBRUÁR 18
Az utóbbi három nap harcaiban sok vonás és epizód mutatja, mennyire kíméletlenné vált a háború, milyen messze maga mögött hagyta már a kezdeti partizánkodó időszakot.
A jaramai front rendkívül zsúfolt. Mindkét fél jelentős erőket összpontosít ezen a viszonylag kicsiny frontszakaszon. Szinte megszakítás nélkül dörögnek az ágyúk, kelepelnek a gépfegyverek, egymást követik a gyalogsági, páncélkocsi- és légitámadások s a velük járó éjszakai kitörések, szuronyrohamok, lovassági felderítések a szárnyakon.
A lázadók az utóbbi harcokban megint nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek. A megfigyelő pontokról jól látni, hogy a sebesültszállító buszok egész karavánokban robognak hátra a vonalak felől. Sok halott marad a csatatéren. Jelentősek a köztársaságiak veszteségei is.
Az egyik brigád harcosai hihetetlen merészséggel két fasiszta harckocsit és egy tankelhárító löveget lőttek ki és zsákmányoltak. Teljesen nyílt terepen rohamoztak, csak az elszántság és a halálmegvetés segítette a fiatal „tankelhárítókat” a győzelemben.
A harcoló felek vonalai annyira közel kerültek egymáshoz, hogy néha szinte egymásba fonódnak. Tegnap egy köztársasági harckocsi nyugodtan, mit sem sejtve kisétált egy tisztásra, ahol a fasiszta idegenlégió katonái tartózkodtak. A lázadók szintén egészen nyugodtan fogadták a harckocsit, abban a hitben, hogy a sajátjuk. A parancsnok kiszállt a gépből, hogy tájékozódjon, s csak akkor ébredt rá, hogy hová került. A hidegvér és a gyors elhatározás mentette meg. Villámgyorsan visszaült a tankba és tüzet nyitott. A marokkóiak megpróbáltak rátámadni kedvenc tankelhárító fegyverükkel, a benzinpalackkal, de a tank lekaszálta, legázolta az egész egységet, majd visszatért. (Körülbelül ugyanilyen eset történt januárban Majadahondánál egy fasiszta harckocsival, de ott a legénység cserbenhagyta tisztjét, aki fogságba is került.)
De nem mindig végződik ilyen szerencsésen a harckocsizok harca. Bátran és tragikusan pusztult el egy harckocsiszakasz parancsnoka, Fritz elvtárs, a nagyszerű német antifasiszta, forradalmár munkás. Gépét telitalálat érte. Ő maga csak könnyebben sebesült meg, lefeküdt a tank alá abban a reményben, hogy később majd valahogy elkúszik. A második lövedék leszakította a lábát. Elborította a vér, de revolveréből tüzelt az őt körülvevő fasisztákra, utolsó golyóját pedig saját fejébe röpítette.
Fritz társai, vállalva újabb áldozatok kockázatát, ellentámadásra indultak, s megmentették parancsnokuk testét, nehogy az ellenség meggyalázza. Ott nyomban esküt tettek, hogy megfizetnek parancsnokuk pusztulásáért: a német munkások tovább küzdenek Spanyolország harcmezőin a Hitler-fasizmus ellen!
A köztársaságiak egyre gyakrabban intéznek támadásokat a város közvetlen védelmi vonalain. Az elmúlt éjjel a fasiszták megpróbálták visszaszerezni az előző napon elveszített épületcsoportot. Madrid védői visszaverték ezt a támadást, sőt az ellenség üldözése során felfedeztek két oldalzó géppuskát, bombát dobtak rájuk, és megsemmisítették őket a géppuskásokkal együtt.
A madridiak ezekkel a mind gyakoribb kitörésekkel nyugtalanítják az ostromló csapatokat, s ezzel segítik a Jaramánál küzdő társaikat. A legfelsőbb parancsnokság tegnap végre egységes vezetés alatt egyesítette a Madridnál és a Madriddal szomszédos frontszakaszokon – Las Rozastól Aranjuezig – működő erőket. Ez a döntés megfelel a központi front csapataiban uralkodó hangulatnak.
A csapatokban mind nagyobb a készség a támadó hadműveletekre. A harcban nevelődött új káderek küzdenek, hogy rend és fegyelem legyen a hadseregben, hogy ne a rábeszélés, hanem a parancsadás módszere érvényesüljön, s hogy teljesítsék is a parancsokat; küzdenek a vezetésben mutatkozó kapkodás és tétovázás ellen. Örömmel üdvözlik, hogy a parancsnokságokat és a front körüli intézményeket megtisztítják a bürokratáktól, szabotálóktól és árulóktól, az álcázott fasisztáktól, s hogy olyan bátor, erélyes parancsnokokkal váltják fel őket, akik a gyakorlatban, a harcban bizonyították be hűségüket a köztársaság iránt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Canisius Szent Péter holland jezsuita teológus, egyháztanító emléknapja a katolikus egyházban
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
McGregor amerikai ezredes: Washington csak meghosszabbítja Ukrajna szenvedéseit, ha figyelmen kívül hagyja Oroszország érdekeit.
Ha az Egyesült Államok megtagadja Oroszország jogos biztonsági érdekeinek elismerését és a tűzszünetről szóló tárgyalásokat, azzal csak meghosszabbítja Ukrajna szenvedését – írta Douglas McGregor amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese a The American Conservative című cikkében.
Washington az „elhúzódó konfliktushoz vezető” utat választotta – véli az anyag szerzője.
„Az ukrajnai háború nem egy számítógépes játék. Ez egy emberi tragédia, amelyet a NATO keleti terjeszkedése okozott. A konfliktus áldozatai nem Amerikában élnek, hanem olyan régióban, amelyet az amerikaiak többsége nem is találhat az interneten, vagy a térképen – magyarázta McGregor.
A nyugállományú amerikai ezredes ugyanakkor bizalmát fejezte ki afelől, hogy a kijevi rezsim a Joe Biden – kormányzattól kapott feltétlen támogatása fordulóponthoz közeledik, és Ukrajna veszíteni fog.
„Az ukrán kórházak és hullaházak zsúfolásig megteltek. Kijev minden emberi erőforrását és a jelentős nyugati segélyt elpazarolta egy sor önpusztító ellentámadásra” – jegyezte meg.
McGregor azt is hangsúlyozta, hogy „csakis az Egyesült Államok tudja megállítani a konfrontációt, követelve az ukrán hatóságoktól, hogy üljenek le tárgyalóasztalhoz.
Washington szólította harcra az ukránokat, most pedig meg kell hogy állítsa őket” – összegezte így a véleményét a nyugalmazott amerikai ezredes.
A Nyugat már nem tudja eltitkolni az ukrán fegyveres erők valódi veszteségeit, valamint annak lehetőségét, hogy Ukrajna veszít az Oroszországgal folytatott konfliktusban – jelentette ki George O’Neill, Jr., az Institute of American igazgatótanácsának tagja, a The American Conservative újságban megjelent írásában.
„A fősodratú média és a Biden – kormányzat témedése, hogy Kijev nyer. De a tények a csatatéren nem egyeznek ezzel a verzióval, és Washington is tud ezekről a tényekről. A militaristák megértik, hogy Ukrajnával szembeni cinikus politikájukat nem tudták kivitelezni. Oroszország számára tragikus a helyzet, de az ukránok azok, akik óriási veszteségeket viselnek egy ilyen külpolitika kudarcából” – jegyezte meg a szakértő.
Az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek az ukrán fegyveres erők százezer halott katonájáról szóló szavaira hivatkozva hangsúlyozta: „kudarcot vallott a Nyugat kampánya Kijev valódi veszteségeinek elhallgatására. Ugyanakkor a médiában egyre gyakrabban számolnak be arról, hogy az Egyesült Államok és Európa kifogy az utánpótláshoz szükséges katonai felszerelésekből. Ezek azonban ellentmondanak azoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint Ukrajna ügyei a fronton jól alakulnak.
O’Neill Jr. Amerikát is hibáztatta a konfliktus során bekövetkezett szükségtelen emberáldozatokkért. A vérontás elkerülhető lett volna, ha Washington nem avatkozik be Moszkva és Kijev viszonyába – véli a cikk szerzője.
„Sok ukrán elvesztette szeretteit, és kegyetlen telet kell elviselniük olyan emberek érdekében, mint Ursula von der Leyen, és Joe Biden. Itt az ideje, hogy a nyugati vezetők szembenézzenek az igazsággal, és tárgyalásokat kezdjenek, hogy megmentsék az embereket ettől a tragédiától” – összegezte a cikkíró.
Nem így látja viszont a dolgokat Sunak brit miniszterelnök! Ő azt követelte, hogy fosszák meg Oroszországot a fegyverkészletek feltöltésének lehetőségétől, és akkor minden lészen Happy!
Ukrajnának egyre több katonai segítséget kellene kapnia a nyugati országoktól – mondta Rishi Sunak brit miniszterelnök a skandináv vezetők csúcstalálkozóján.
Ötleteit a Washington Examiner idézi.
A brit politikus azt is sürgette, hogy koncentráljanak arra, hogy megfosztják Oroszországot az újracsoportosítástól és a fegyverkészletek további feltöltésének lehetőségétől.
„Ez azt jelenti, hogy zaklatni kell az orosz fegyverellátó láncokat, és meg kell szakítani a nemzetközi támogatást” – hangsúlyozta.
Korábban Sunak értelmetlennek nevezte az ukrajnai tűzszünetről szóló tárgyalásokat mindaddig, amíg „az orosz hadsereg a köztársaság területén tartózkodik”.
(Forrás: ria.ru)
Az Ukrajnának nyújtott katonai segítség miatt jelentősen csökkent az Egyesült Államok felkészültsége a fegyveres konfliktusokban való részvételre. Ezt állítja Stacey Pettyjohn és Hannah Dennis amerikai fegyverzeti szakértők a The Wall Street Journal számára írott cikkükben.
Amiben azzal érvelnek, hogy Washingtonnak gyorsan meg kell változtatnia a fegyverek és lőszerek gyártási kapacitását az ukrajnai szállítások után, ha továbbra is versenyezni akar Oroszországgal és Kínával.
A cikk szerzői szerint a Kijevbe irányuló nagy mennyiségű fegyverszállítás, amely párosul azzal, hogy a vállalatok nem képesek gyorsan növelni termelésüket, veszélyeztethetik a „demokrácia arzenálját”.
„Az Egyesült Államoknak évekbe fog telni a Javelins, Stingers és nagy hatótávolságú rakéták készleteinek feltöltése” – írják a megfigyelők.
Ukrajna 8500 Javelint kapott, amit körülbelül 9 évbe telt felhalmozni az Egyesült Államokban.
Az USA 1600 Stinger légvédelmi rakétarendszert szállított át Kijevbe, amelyek gyártását 2003-ban leállították.
Az új gyártás tavasszal indult, de tömegesen nem fognak új rakétákat kapni legalább 2023 végéig.
(rusvesna.su)
És mivelhogy az orosz hadsereg továbbra is folytatta ma is a különleges hadműveletét Ukrajnában, az orosz HM mai helyzetjelentése szerint ma is rendesen apadt a VSzU élőerő állománya, és hadikészlete.
Egy „polgári ipari infrastruktúra-létesítményt” ért mára virradóan éjszaka rakétatámadás Harkov Izjumszkij kerületében.
„Az orosz csapatok nyomulnak előre a donyecki fronton, több mint 200 ukrán katonát semmisítettek meg több irányban.
Közben pedig számos ellenséges szabotázs- és felderítőcsoportot is felszámoltak.
Az RF Fegyveres Erők hadműveleti-taktikai repülőgépei, rakétaereje és tüzérsége csapásokat mért az Ukrán Fegyveres Erők élőerő csoportusulási és felszerelés koncentrációs helyeire 143 körzetben, és 64 tüzérségi ütegére. Az LNR – es Nyevszkoje falu határában megsemmisítették az ukrán hadsereg lőszerraktárát.
A Donyecki Népköztársaság Ukrajinyka falujánál megsemmisítették az Ukrajna középső régióiból frissen áttelepített ukrán Sz-300-as légvédelmi rakétarendszerek két radarállomását. Ugyancsak a Donyecki Népköztársaság Konsztantyinovka falujánál elpusztítottak egy amerikai gyártmányú AN / TPQ-36 típusú radarállomást.
Az Orosz Légierő vadászgépei a Donyecki Népköztársaság Sztyepanovka és Belozserszkoje települések fölött lelőtték az Ukrán Légierő két MiG-29-es repülőgépét.
Lelőttek egy ukrán Mi-8-as helikoptert is a Donyecki Népköztársasághoz tartozó Tyimofejevka falunál.
Az orosz légvédelmi rendszerek pedig az ukrán légierő egyik Szu-25-ös repülőgépét lőtték le a Donyecki Népköztársaságban található Ugledar város közelében. A Donyecki Népköztársaságban lévő Szevernoje térségében is lelőttek egy ukrán Mi-8-as helikoptert.
Friss adatokat is közölt a Honvédelmi Minisztérium a front legforróbb szektorainak helyzetéről.
Kupjanszk irányában, a hadsereg légierejének és tüzérségének csapásai következtében az Ukrán Fegyveres Erői Kiszlovka település mellett a Harkiv régióban. 30 ukrán katona és három jármű semmisült meg.
Krasznyij Limany irányban tűzcsapásokat mértek az ellenséges élőerő és katonai felszerelések felhalmozására a Luganszki Népköztársaság Nyevszkoje településénél.
A Luhanszki Népköztársasághoz tartozó Csjorvonaja Gyibrova és Sztelmahovka településeken az Ukrán Fegyveres Erők három szabotázs – és felderítőcsoportját semmisítették meg.
Az ellenség vesztesége ezeken a területeken a mai napon 50 ukrán katona, két páncélozott harcjármű és három pickup teherautó volt.
Az orosz hadsereg „Forposzt” drónja darabokra zúz egy ukrán páncélozott járművet
Donyeck irányában az orosz csapatok folytatták a támadó hadműveleteket. A Donyecki Népköztársaság Ivano – Darjevka, Bakhmutszkoje és Orlovka falvaiban az Ukrán Fegyveres Erők állásai elleni összetett tűzcsapások következtében több mint 100 ukrán katona, négy gyalogsági harcjármű és két jármű semmisült meg.
Dél – Donyeck irányban a Donyecki Népköztársaság Konsztantyinovka és Zolotaja Niva településeinél az orosz tüzérségi tűz megsemmisítette az Ukrán Fegyveres Erők 61. és 72. gépesített dandárainak bevetési pontjai. Ezen kívül a Donyecki Népköztársaság Novodonyeckoje falujánál az Ukrán Fegyveres Erők szabotázs – és felderítő csoportját is megsemmisítették. A nap folyamán az ellenség veszteségei itt 70 ukrán katona életét vesztette, három páncélozott harcjármű és két teherautó megsemmisült.
Szergej Nyikiforov, a kijevi vezírbohóc sajtótitkára azt állítja, hogy hogy főnöke ma Artyemovszkban járt. (A kijevi rezsim Bahmutnak nevezi a várost).
„Meglátogatta a harci pozíciókat, kitüntetésekkel és értékes ajándékokkal jutalmazta a harcosokat. Az elnök már elhagyta Bahmutot” – közölte Nyikiforov.
Rendkívül nehéz a helyzet a DNR, LNR, Herszon és Zaporizzsja régiókban, azaz Oroszország új régióiban!
A biztonsági szerveknek mindent meg kell tenniük a maximális biztonság, az állampolgárok jogainak és szabadságána tiszteletben tartása érdekében – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök, az orosz biztonsági tisztviselőknek a december 20 – án ünnepelt szakmai napja alkalmából.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Oroszország aktaktivizálta a legújabb „Avangard” rakétarendszert, amely legyőzhetetlen fegyver hírében áll – írja Khaleda Rahman a Newsweek amerikai hírmagazinban.
Az „Avangard” egyike volt a Vlagyimir Putyin által 2018 márciusában bejelentett, újonnan fejlesztett fegyverrendszereknek. Ennek a rendszernek a rakétája a hangsebesség 27-szeresével képes repülni, és nem lehet elfogni.
A szerző emlékeztet arra, hogy az „Avangard” bemutatásakor az orosz államfő arról beszélt, hogy a rakéta képes éles manővereket végrehajtani a cél felé vezető úton, ami sebezhetetlenné teszi a lég- és rakétavédelemben.
A Rahman által idézett katonai elemzők szerint az „Avangard” hatótávolsága több mint 6000 kilométer, és nukleáris vagy hagyományos robbanófejet is szállíthat.
Ezen kívül képes átrepülni az Antarktisz felett és dél felől megközelíteni az Egyesült Államok területeit. A cikk arra a következtetésre jut, hogy az „Avangard” – ot arra tervezték, hogy áthatoljon az amerikai rakétavédelmi rendszeren, és kritikus célpontokra csapjon le.
A múlt héten az orosz Honvédelmi Minisztérium bejelentette, hogy az orosz Stratégiai Rakétaerők második „Avangard” ezrede is megkezdte a harci szolgálatot a Stratégiai Rakétaerők orenburgi hadosztályánál.
Az „Avangard” komplexum egy interkontinentális UR-100N UTTKh ballisztikus rakétából és egy hiperszonikusan sikló szárnyas egységből áll, amely a légkör sűrű rétegeiben is képes repülni egy interkontinentális hatótávolságig, akár 28 Mach (körülbelül 7,5 kilométer per másodperc) sebességgel. Ezen komplexumok első ezrede 2019 decemberében kezdte meg a harci szolgálatot.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
A Külföldi Hírszerző Szolgálat elmondta, hogyan akart Nagy-Britannia és Franciaország 1940-ben megütni a Szovjetuniót
MOSZKVA, december 20. – RIA Novosztyi. Nagy-Britannia és Franciaország 1940 elején meg akarta hosszabbítani a szovjet-finn háborút, hogy a megfelelő pillanatban lakosságukat a Szovjetunióval szembeállítva közösen csapjanak le Finnországból a meggyengült Szovjetunióra, a titkosítás alól feloldott levéltári dokumentumokat nyilvánosságra hozta. az Orosz Külügyi Hírszerző Szolgálat tanúskodik erről.
Az SVR archívumának anyagait az Oroszországi Elnöki Hivatal Jelcin Elnöki Könyvtárának honlapján teszik közzé a „A második világháború a levéltári dokumentumokban” részben. A kiadványt a nemzeti külügyi hírszerző szolgálat megalakulásának 102. évfordulójának szentelték.
Ezen anyagok között található a Szovjetunió NKVD Állambiztonsági Főigazgatósága (külföldi hírszerzés) 5. osztályának feljegyzése „a Kínából kapott hírszerzési információkról, amelyek szerint Nagy-Britannia és Franciaország háborút akar indítani a Szovjetunió ellen Finnországban kivéve a Németországhoz való csatlakozást.” A dokumentum 1940. március 4-én, vagyis a szovjet-finn „téli háború” legvégén készült.
„Franciaország és Anglia nagyon szeretné, ha a háború hosszú ideig folytatódna, hogy meggyengítse a Szovjetunió hatalmát” – jelentette a szovjet hírszerzés kínai forrása.
Amint a dokumentum megjegyzi, Nagy-Britannia és Franciaország megpróbálja a finn háborút „ürügyként használni arra, hogy a közvéleményt a Szovjetunió ellen uszítsa, arra kényszerítve népét, hogy támogassa kormányát minden olyan tevékenységben, amely a Szovjetunió ellen irányul”. A forrás szerint London és Párizs „Finnország területén akar háborút viselni a Szovjetunió ellen”.
A „téli háború” kezdetétől a Nyugat nemcsak diplomáciai, hanem katonai támogatást is nyújtott Finnországnak. Különösen a finnek oldalán harcolt egy majdnem hadosztály méretű nemzetközi egység – körülbelül 10 ezer ember, svédekből, norvégokból, dánokból. Az USA , Nagy-Britannia és Észtország állampolgárai érkeztek Finnországba . A finn oldalt 350 harci géppel, 1,5 ezer különféle kaliberű tüzérségi darabbal, 2,5 millió lövedékkel, 6 ezer géppuskával, 100 ezer puskával szállították.
Nagy-Britannia és Franciaország úgy döntött, hogy Finnország oldalán expedíciós haderőt hoz létre a Szovjetunióval vívott háborúban. Valójában London és Párizs agressziót készült a Szovjetunió ellen. Nem valósult meg, mert a háború 1940. március 13-án véget ért.
London és Párizs azonban nem korlátozódott csapataik északon, Finnországban való partraszállására. Nagy-Britannia és Franciaország 1939-1940-ben aktívan készült a Szovjetunió déli részének közös csapására és a bakui olajmezők megsemmisítésére, ebből a célból csapatok ezreit koncentrálták a Közel-Keleten – korábban a szovjet hírszerzés archív dokumentumai is voltak erről. nyilvánosságra hozták.
Az Orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat 1920. december 20-a óta számolja történetét, amikor megalakult a Cseka Külügyi Osztálya. Az SVR az orosz biztonsági erők szerves része, és célja az ország és polgárainak a külső fenyegetésekkel szembeni védelme. Fennállásának száz éve alatt a hazai külföldi hírszerzés hatalmas mennyiségű értékes információhoz jutott, amely a Szovjetunió, majd Oroszország biztonságának és nemzeti érdekeinek biztosításához szükséges.
SaLa
Bal-Rad komm: „…De 1939 – ben Hitler megtámadta Lengyelországot, és emiatt össze is rúgta alaposan a patkót Nyugat -Európa (majdan pedig az USA) hatalmasságaival. (Akikben pedig pontosan úgy dúlt a szovjet és kommunistaellenesség, mint dicső eleikben.) Így történt meg, hogy Hitler hadai először Nyugat – Európa ellen indultak meg. Majd miután lerohanta Nyugat – Európát, csak azt követően fordult a „keleti élettér” meghódítására. Az ősellenség kommunisták vezette, természeti kincsekben és termőföldekben mérhetetlenül gazdag Szvjetunió ellen.
Amennyiben Hitler ELŐSZÖR NEM NYUGAT – EURÓPÁT veszi célba annak idején, hanem a Szovjetunió ellen indul meg seregeivel, VÉLHETŐLEG KOMOLY NYUGATI TÁMOGATÁST KAPOTT VOLNA! A KOMMUNIZMUSNAK MÉG A GONDOLATÁTÓL IS HERÓTOT KAPÓ NYUGATTÓL! De mivelhogy nem úgy cselekedett…-a történetet már ismerjük. Belebukott a pedig természetes szövetségeseit a nyugati kalandozásaival maga ellen fordítva, sőt! – azokat első rémületükben a Szovjetunió „szövetségesévé” téve…” Idézet:
Elkészült a felmérés, az emberek több mint felének fogalma sem volt, miről szól az vajda-qrmány új nemmzetthy insultatiója
A korábbiaknál kevesebb embert hozhatott lázba a nemrég zárult „szankciós” nemzeti konzultáció, a többség pedig a Publicus Intézet felmérése szerint azt sem tudta, miről szólt a kérdéssor.
A megkérdezettek harmada töltötte ki az Oroszországgal szemben meghozott uniós szankciókról szóló nemzeti konzultációt, s a válaszadóknak csak a 45 százaléka tudta, hogy miről is szólt a csütörtök éjfélkor véget ért kormányzati akció – derült ki a Publicus Intézet lapunknak készített közvélemény-kutatásából.
Konkrét – valóságtartalmában amúgy is ellenőrizhetetlen – számokat még nem közölt a kormány a csütörtökön befejeződött nemzeti konzultációról, de az érdeklődéssel kapcsolatban sokatmondó, hogy a hatalom az eredeti határidőt egy héttel meghosszabbította. Az addigi részvételi adatokról különféle számok jelentek meg, Orbán Viktor kormányfő már hetekkel ezelőtt egymillió visszaküldött konzultációs kérdéssorról beszélt, más kormánypárti potentátok ugyanakkor még csak néhány- vagy többszázezres részeredményről beszéltek. A Publicus felmérése szerint azonban a mostani kérdéskör a megszokottnál kevésbé mozgatta meg a választókat, még a Fidesz-KDNP szimpatizánsai körében is alacsonyabb volt a kitöltési hajlandóság, mint a korábbi nemzeti konzultációk esetében.
A kutatás szerint a kormánypárti szavazók 82, a bizonytalanok 32, az ellenzékieknek viszont mindössze a 6 százaléka küldte vissza a kérdőívet – összeségében a megkérdezettek harmada –, a legaktívabbnak – 41 százalék – a kistelepüléseken élők bizonyultak, míg a fővárosban alig minden negyedik választó reagált érdemben.
A téma amúgy láthatóan megosztotta a társadalmat: a Fidesz-KDNP ugyan azzal kampányolt, hogy a magyarok véleményét akarja megmutatni Brüsszelben, s emiatt szükséges a sokmilliárd forintnyi közpénzt felemésztő kérdezősködés, ám arról mélyen hallgattak – sőt, Orbán Viktor az egyik rádióinterjújában le is tagadta –, hogy a párt megszavazta az uniós szankciókat.
Ezen is múlhatott a korábbinál kisebb nemzeti konzultációs aktivitás.
A Publicus mérései alapján ugyanis az előző konzultációk esetében a Fidesz-KDNP-sek 90, az ellenzékiek 17, a bizonytalanok 47 százaléka válaszolt a kormányzat kérdéseire, ami összességében 46 százalékos részvételi arányt jelentett. A mostani, a megszokottnál nagyobb érdektelenség oka lehetett az is, hogy hiába a kormány propaganda-hadjárata, a megkérdezetteknek csak 45 százaléka tudta, egyáltalán miről is szól a jelenlegi nemzeti konzultáció – 15 százalék rossz témakört adott meg, 40 százalék nem tudta, vagy nem válaszolt –, ennek ellenére, ahogyan a felmérés kimutatta, akadtak, akik így is kitöltötték a kérdéssort… (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Bal-Rad komm: „…a megszokottnál nagyobb érdektelenség oka lehetett az is, hogy hiába a kormány propaganda-hadjárata, a megkérdezetteknek csak 45 százaléka tudta, egyáltalán miről is szól a jelenlegi nemzeti konzultáció…”
-BÍZZUNK ABBAN, HOGY 45 SZÁZALÉKNÁL AZÉRT JÓVAL TÖBBEN TUDTÁK, HOGY MIRŐL IS SZÓLT EZ A NEMMZETTHY INSULTATIO!
Mert hiszen ez is – PONTOSAN ÚGY MINT AZ EDDIGI ÖSSZES! – A KÖZPÉNZPOCSÉKOLÁSRÓL, (a horda eklámszagemberei zsebeinek ÜTEMEZETT KITÖMÉSÉRŐL) és a szokásos éves Kubatov – lista frissítésről!
Aki visszaküldte kitöltve, aki viszaküldte nem kitöltve, aki pedig nem töltötte ki és nem is küldte vissza! – azért került fel a vajdabanda listájára!
Arra a listára, amelyen minden választó neve ott szerepel valamelyik kategóriában!
Nem vakáció, hanem infláció! Extrém árrobbanás előtt állunk, ami fájdalmas időszakot hoz
Ó, ió, ció… A téli szünetet váró diákoknak természetes folytatás a vakációóóó, azonban elemzőként nekem az inflációóóóó ugrik be.
A lassan mögöttünk hagyott évben ugyanis gyakorlatilag havonta kellett átírni az inflációs előrejelzéseket, a legutóbbi korrekciót az üzemanyagár-sapka eltörlése tette szükségessé. Az első becslések szerint a döntés 2-3%-pont közötti mértékben emeli meg az előttünk álló időszak inflációs pályáját. Év végére 25% fölé kerülhet a pénzromlási ütem, az infláció csak a jövő év elején tetőzik, a 2023-as éves átlagos infláció pedig 17,5-19,5% között alakulhat. Legkorábban jövő év decemberében láthatunk újra 10% alatti éves árindexet, a jegybanki célsáv újbóli elérése pedig legkorábban 2024 második negyedévében következhet be. Tehát még minimum egy év extrém magas inflációs környezettel nézünk szembe.
Vannak az inflációra ható pozitív tényezők, de bőven vannak felfele mutató kockázatok is. Jelenleg nem elhanyagolható annak a veszélye, hogy a magyar gazdaság egy tartósan magas inflációs időszakba lép. Ez a forgatókönyv elkerülhető, de ehhez őszintén szembe kell nézni a tényekkel, és elfogadni, hogy az infláció letörése ma már nem valósítható meg fájdalommentesen, csak reálgazdasági áldozatok árán lehetséges az árstabilitás újbóli elérésére.
A JÖVŐ ÉVET A VÁRAKOZÁSOK SZERINT STAGNÁLÓ NÖVEKEDÉS ÉS EXTRÉM MAGAS INFLÁCIÓ JELLEMEZI MAJD.
A növekedési és inflációs kép nem csak abszolút értékben, de régiós összehasonlításban is kedvezőtlen. 2022-ben a GDP növekedési ütemet tekintve a közép-kelet-európai régióban még akár dobogós helyre is befuthatunk, kisebb öröm azonban, hogy az infláció esetében csak a balti országok előznek meg minket. Jövőre még kiábrándítóbb a kép. A legfrissebb piaci konszenzus szerint (Consensus Economics novemberi felmérése) 2023-ban utolsó előtti helyre csúszunk vissza a növekedést tekintve (holtversenyben Csehországgal és csak Lettországot megelőzve), a pénzromlási ütem viszont toronymagasan a legmagasabb lehet 2023-ban.
Azt, hogy mi áll a hazai magas infláció mögött, miért magasabb nálunk, mint a legtöbb régiós országban és miért fog lassabb ütemben mérséklődni, mint máshol, mi, és velünk együtt még sokan, sokszor elemezték (e rovat hasábjain is). Pontokba szedve és a teljesség igénye nélkül (nem tagadva, hogy külső sokkok is gyorsították az árszínvonal emelkedési ütemét):
A gazdaság már a COVID előtt is túlfűtött volt, az inflációs nyomás lassan, fokozatosan erősödött, de még nem ért el kritikus szintet.
Az elmúlt években iszonyatos mennyiségű stimulus ömlött a gazdaságba monetáris és fiskális oldalról is (utolsó lépésként a választások előtti pénzeső), ami mesterségesen turbózta a keresletet.
Ezzel a kínálati oldal nem tudott lépést tartani, a gazdaság komoly kapacitáskorlátokkal küzd.
Felborult a kereslet-kínálat egyensúlya.
A gyenge árfolyam felerősítette az importált inflációs nyomást.
A vállalatokat érő költségoldali sokkok, a különadók, az erős keresleti környezetben intenzív átárazásokhoz vezettek.
A különböző gazdaságpolitikai lépések nyomán sérült a monetáris transzmisszió.
Az inflációs várakozások elszabadultak.
A felsorolást még jócskán lehetne folytatni, az azonban tény, hogy sok más országgal ellentétben itthon még sem az infláció nem tetőzött, sem az inflációs várakozások emelkedését nem sikerült megállítani. Így a kérdés, hogy van-e visszaút, és ha igen, milyen áron térhetünk vissza az árstabilitáshoz.
Ügyfelekkel, partnerekkel beszélgetve is egyértelmű, hogy a vállalati szektorban is az infláció áll a figyelem középpontjába, partnereinket jelenleg sokkal jobban izgatja, hogy mekkora lesz az infláció, mintsem hogy mekkora lesz a kiskereskedelmi forgalom, a munkanélküliségi ráta, hogyan alakul a fogyasztás vagy éppen a kamatkörnyezet. Az általános aggodalom mellett többször reménykedve elhangzott, hogy:
Hiszen 2008 után is megugrott a globális infláció, ami aztán gyorsan deflációba váltott, lehet, hogy újra ezt a mintát látjuk?
A rövid válasz erre: nem. Kár abban reménykedni, hogy a hazai infláció önmagától vagy kizárólag külső folyamatok eredményeképpen „eltűnik”.
Vitathatatlan, hogy a 2008 utáni és a jelenlegi periódus között vannak hasonlóságok, de e mellett vannak jelentős eltérések is. Közös a két időszakban, hogy a gazdaságot az élelmiszer- és energiahordozóárak oldaláról erős sokk érte 2008-ban ugyanakkor a fejlett gazdaságokban a maginfláció végig alacsony szinten maradt. Ellentétben a 2022-es epizóddal a sokkok nem gyűrűztek tovább, nem vált egyre intenzívebbé és kiterjedtebbé az árnyomás. A két időszak közötti egyik lényeges eltérés, hogy az energiahordozó árak az ugrást követően nagyon gyorsan korrigáltak (a Brent típusú kőolaj ára 2008 nyarán még 140 dollár felett állt, év végére azonban 40 dollár alá zuhant) nem függetlenül a kereslet összeomlásától. A globális gazdaság recesszióba süllyedt, a vállalati, háztartási szektorban komoly mérlegalkalmazkodás indult, ami drasztikusan visszafogta a keresletet, így az egyszeri inflációs sokk, egyszeri sokk maradt.
A mai helyzet más. Ha a kínálati oldalt vizsgáljuk, mindenképpen pozitív fejlemény a globális élelmiszer és energiahordozó árak érdemi korrekciója, a beszállítói láncok feszültségeinek enyhülése. Ezek a faktorok azonban 2008-hoz képest kisebb mértékben támogathatják az infláció csökkenését. Az olajár példájánál maradva: a tavaszi 140 dollár körüli szintekről mára 80-90 dollár közé esett a Brent hordónkénti jegyzésára, a következő évre vonatkozó várakozások azonban nem mutatnak további jelentős korrekciót, és Európában a gáz esetében is teljesen valószínűtlen, hogy visszatérnének a háborút megelőző alacsony árszintek. A beszállítói láncok feszültségei mindeközben bármikor újra kiújulhatnak, a kínai COVID-nyitás következményei egyelőre nehezen megjósolhatóak. Ráadásul – nyilván gazdaságonként eltérő mértékben – a jelenlegi inflációs felfutásban a keresleti oldal is bőven ludas. Ez az, amit a nagy jegybankok az év elején bár megkésve, de felismertek. Agresszív szigorítási ciklusba kezdtek explicit módon hangsúlyozva, hogy az infláció letöréséhez a keresleti oldalon is alkalmazkodásra van szükség.
Összegezve: az inflációt emelő külső tényezőkben pozitív fordulat körvonalazódik, előretekintve a külső inflációs környezet támogatóbbá válik (az, hogy ebből mennyit érzünk persze függ az árfolyam alakulásától is).
AZONBAN BELÁTHATÓ IDEIG BIZTOSAN NEM DEFLÁCIÓT FOGUNK IMPORTÁLNI, ÍGY A KEDVEZŐ KÜLSŐ VÁLTOZÁSOK NEM LESZNEK ÖNMAGUKBAN ELEGENDŐEK A HAZAI INFLÁCIÓ STABILIZÁLÁSÁHOZ.
A magyar gazdaság már a COVID és a háború előtt is túlfűtött, fenntarthatatlan pályán mozgott, a két sokk tovább gyorsította a negatív folyamatokat, aminek köszönhetően teljesen felborult az ország egyensúlyi pozíciója.
Ennek a megborult egyensúlynak az egyik tünete a száguldó infláció. Már évek óta inflációs problémáink vannak, de az ennek kezelésére bevetett lépések elégtelennek bizonyultak, sőt több intézkedés csak súlyosbította a problémát. A választások előtti fiskális transzferek felturbózták a keresletet, bár a jegybank szigorított, különböző okok miatt a monetáris transzmisszió csak korlátozottan működik, az árstopok vagy tovább rontották a helyzetet (élelmiszer), vagy megakadályozták, hogy a szükséges kereslet oldali alkalmazkodás fokozatosan, időben végbe menjen (üzemanyag, rezsi), a gyenge árfolyam felerősítette a külső inflációs nyomást.
A gazdaságban nincsenek kihasználatlan kapacitások, a munkaerőpiac feszes, a vállalati szektort súlyos költségsokkok érik (a belföldi termelői árak éves szinten októberben több mint 67%-kal nőttek), így folytatódnak az intenzív átárazások, a minimálbér jövőre bőven két számjegyű ütemben emelkedik. Bár a legfrissebb adatok szerint a kereslet oldali alkalmazkodás beindult, valószínű, hogy itt a jövő évi növekedési várakozások által implikált keresletcsökkenésnél nagyobb korrekcióra lenne szükség az inflációs spirál megtöréséhez.
Nyilvánvaló, hogy középtávon elengedhetetlen, hogy az egyensúlytalanságok megszűnjenek és a gazdaság visszatérjen egy fenntartható növekedési pályára, nyilvánvaló, hogy közép és hosszú távon rengeteg értelmes beruházási cél van, egyértelmű, hogy fontos prioritás az életszínvonal fenntartása, javítása. Rövid távon azonban legfontosabb az infláció letörése. Elcsépelt hasonlat, de igaz: az infláció olyan, mint a fogkrém. Ha kinyomtuk a tubusból rendkívül nehéz oda visszapasszírozni. Ahhoz, hogy sikeresen kezelni tudjuk az inflációs problémát, őszintén szembe kell nézni a realitásokkal. Eljutottunk arra a pontra, hogy ez a feladat már nem vihető végbe áldozatok nélkül. Inflációs szempontból a jövő év már elúszott, ha azonban 2024-2025-re vissza szeretnénk térni az árstabilitáshoz, ezen a fájdalmas perióduson át kell esni. (portfolio.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Bal-Rad komm: „…Eljutottunk arra a pontra, hogy ez a feladat már nem vihető végbe áldozatok nélkül…”
ITT – a balrad.hu – n – MÁR ÉVEK ÓTA EZT SZAJKÓZZUK! (Természetesen minden eredmény nélkül!)
Már csak az a kérdés, hogy MEKKORA ÉS MILYEN ÁLDOZAT(ok) ÁRÁN LESZÜNK KÉPESEK (már ha egyáltalán képesek leszünk rá!) A MAGYARSÁG JÖVŐJE SZEMPONTJÁBÓL DÖNTŐ FONTOSSÁGÚ FELADAT VÉGHEZVITELÉRE?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
