(idézet: Ez volt a Volksbund – Tilkovszky Loránt)

A Szovjetunió elleni hadba lépést követően a magyar kormány engedélyezte, hogy a népi-németek ifjúsági szervezete, a Deutsche Jugend, megtartsa alakuló ünnepségét. 1941. június 29-én, a Baranya megyei Mágocson, 15 000 volksbundista fiatal részvételével került sor erre az eseményre, amelyen a birodalmi ifjúsági vezért (Reichsjugendführert) Ettinger SS alezredes képviselte. A budapesti német követségről dr. Rudolf Meckel népiségügyi referens (Volkstumsreferent) volt jelen. Basch beszédében hangsúlyozta, hogy a német ifjúságot „a Führer eszméi” hatják át, egyedül ezeket ismerik el, s „a Führer eszméi” Magyarországon ugyanazok, mint a német birodalomban, Romániában vagy Szlovákiában. Basch beszédének e részénél a katonás alakzatokban felsorakozott ifjúság „Ein Volk, ein Reich, ein Führer!” kiáltást hallatott.¹

Bárdossy kifogást emelt a mágocsi országos ifjúsági gyűlés alkalmával erőteljesen kifejezésre jutott hitlerizmus miatt, és Pataky államtitkáron keresztül magyarázatot kért Baschtól. Ugyanekkor közölték Baschsal: a magyar kormány tudomást szerzett arról, hogy tervbe vették egy újabb szerződés kidolgozását a magyarországi német kisebbség ügyében. Basch tagadta, hogy e tervről bármit is tudna, hogy ilyesmihez a legkisebb köze is lenne, s a magyar kormány iránti lojalitását hangoztatva felajánlotta lemondását. Bárdossy egyrészt külpolitikai okokból, másrészt egy Baschnál radikálisabb népcsoportvezető beállításától tartva nem fogadta el a lemondást; kijelentette, hogy Basch jó szándékában nem kételkedik, s július 16-ra magához kérette a Volksbunddal kapcsolatos problémák megbeszélésére.²

A Volksbund addigra panaszok özönével árasztotta el a miniszterelnökséget – július 14-én az 1208. panasznál tartottak. Minden esetben aláhúzták, hogy a német követséget igen érdekli a panasz tárgya, és jelentést vár az elintézés módjáról.³ Ugyanakkor viszont a magyar hatóságoktól és magánszemélyektől a volksbundista terror nagyarányú fokozódásáról érkeztek jelentések; sürgős védelmet kértek a kormánytól a magyar érzelmű németek számára. Baranya megye főispánja július 10-én jelentette, hogy a volksbundisták garázdálkodása miatt a magyar érzelmű németek végletekig elkeseredtek, a kormányzatba vetett hitük és bizalmuk napról napra csökken; „igen sokan megunják ezt az állandó küzdelmet, és jobb érzéseik ellenére tömegesen csatlakoznak a Volksbundhoz, csak azért, hogy békés életük és munkálkodásaik lehetőségeit biztosítsák”.⁴

A miniszterelnökkel folytatott tárgyalás alkalmával Basch ismét lojalitását hangsúlyozta, s arra hivatkozott, hogy a Volksbundon belül erős radikális ellenzéke van, amely német birodalmi tényezőktől is támogatva erélyesebb vonalvezetésre kényszeríti. Az előterjesztett különféle konkrét kívánságok közül mindenekelőtt a Mágocson megalakult Deutsche Jugend alapszabályainak jóváhagyását szorgalmazta.⁵

E megbeszélés után egy héttel, a német kormány július 23-i jegyzéke tudatta a magyar kormánnyal, hogy az elutasító választ nem fogadja el, és változatlanul ragaszkodik a német birodalmi szaktanácsadók magyarországi működéséhez.⁶

A német kormánynak ez a jegyzéke ismét a bécsi népcsoportegyezményre hivatkozott, mint jogalapra, de a Külügyi Hivatal „Deutschland” elnevezésű osztályán, ahol Helmut Triska vezetésével külön előadói csoportja (Volkstumsreferat) volt a német népiségi kérdéseknek, már intenzíven foglalkoztak a Ribbentrop és Lorenz június végi megbeszélésén felmerült új, „tökéletesebb” népcsoportegyezmény előkészítésével. A „Deutschland” osztályt vezető Martin Luther helyettes államtitkár azonban mindenekelőtt megbízható információt akart kapni a délkelet-európai németség további sorsát meghatározó hitleri tervekről, mert bizalmasan úgy értesült, hogy a Führer épp a napokban döntött kitelepítésükről a német birodalomba. Luther ezért július 24-én arra kérte Ribbentrop külügyminisztert, hogy „magát a Führert kérdezze meg ebben az ügyben”. Ribbentrop válasza augusztus 2-án érkezett meg: „A Führer úgy döntött, hogy a népi-németek kitelepítése Délkelet-Európából a háború tartama alatt elmarad. A háború befejezése utánra tűzték ki a népi-németek ki-, illetve áttelepítését.”⁷

E válasz értelmezéséhez tudnunk kell, hogy július 15-e óta két olyan tervezet feküdt Hitler előtt, amelyek ellentétes módon jelölték meg a délkelet-európai országok németségének jövőbeli sorsát: 1. Dr. Konrad Meyer-Hetling professzor, a berlini egyetem agrárügyi és agrárpolitikai intézetének igazgatója, mint a Birodalmi Biztonsági Főhivatal II. (tervezési) főosztályának vezetője Himmler megbízásából telepítési és térségrendezési tervet dolgozott ki, s a bekebelezett lengyel területek gyors elnémetesítéséhez szükséges telepestömegeket részben a délkelet-európai országok németségéből akarta biztosítani. 2. Dr. Wilhelm Stuckart belügyi államtitkár emlékirata viszont a volt jugoszláv államterület németségének jövőjét nem a hódított lengyel területekre történő kitelepítésben, hanem a német birodalom számára gazdasági és hatalompolitikai szempontból egyaránt rendkívül fontos Duna vonalához való tömörítésében, áttelepítésében jelölte meg.⁸ E két terv tanulmányozásához természetesen időre volt szükség, s Hitler úgy döntött, hogy a háború befejezéséig, amit persze ekkor nem gondolt különösebben távolinak, nem indít kitelepítési akciókat a délkelet-európai országokból. A Führer döntéséről tájékoztató válasz „ki-, illetve áttelepítés” kifejezése arra látszott utalni, hogy a kitelepítés a délkelet-európai országok német lakosságát nem fogja globálisan érinteni, hanem valószínűleg csak „népességfölöslegét”, s a zöm – megfelelő áttelepítések által koncentrálva – megmarad délkelet-európai német előőrs szerepében. Ez megerősítette azt a törekvést, hogy a legnagyobb német népcsoporttá vált magyarországi németség helyzetét „alapvetően” rendezzék.

A Führer döntéséről informáló távirat vétele után Helmut Triska a Külügyi Hivatalból és Hermann Behrends a VoMi helyettes vezetője azonnal Budapestre utaztak. A német követségen több napos tanácskozás kezdődött, amin részt vett Jagow, az új német követ, Werkmeister követségi tanácsos, Meckel, a követség népiségügyi referense, Basch magyarországi, Jankó bánáti német népcsoportvezető és dr. Georg Kiesel, a szerb Bánát német katonai parancsnoka is. Az augusztus 6-án végződő tanácskozáson olyan állásfoglalás született, hogy egyelőre nem ajánlatos a Bánát átengedése a magyaroknak, egyrészt a szerbek érzékenységére és a románok ellenzésére való tekintettel, másrészt azért, mert a teljes értékű népcsoport-autonómiát élvező bánáti németek nem kívánkoznak a népcsoportjogilag egyáltalán nem kielégítő magyarországi viszonyok közé. Elvetették a Stuckart-féle memorandum egyik mellékletében szereplő elképzelést, hogy a bácskai és a bánáti németekre való tekintettel a bécsi népcsoportegyezményt kiegészítő egyezményt készítsenek elő, ehelyett az egész magyarországi német népcsoportra vonatkozó új egyezmény tervezetének kidolgozása mellett döntöttek. Arra számítottak, hogy az új népcsoportegyezményt majd a Bánát átengedése fejében fogadtatják el a magyar kormánnyal.⁹ Az a körülmény, hogy a Bárdossy-kormány valami módon máris értesült az új szerződés tervéről, a jelek szerint a legkevésbé sem befolyásolta a szerződéstervezet kidolgozását.

SZERZŐDÉSTERVEZET

1. A népcsoport felépítése.
2. A magyarországi német népcsoport közjogi értelemben vett jogi személyiség, amely a személyi autonómia alapelvei szerint szerveztetik, és amelyet a királyi magyar kormánnyal szemben a népcsoportvezető képvisel.
3. A német. népcsoporthoz tartozik minden népi-német, akinek népiségi ismertetőjegyei a német néphez tartozást láthatóan meghatározzák, vagy aki magát németnek vallja, és a népcsoport vezetősége népi-németnek elismeri.
4. A német népcsoporthoz tartozást egy folyamatos, a népcsoport által vezetett nemzetiségi nyilvántartás rögzíti. A népcsoportnak joga van ahhoz, hogy a nemzetiségi nyilvántartás felülvizsgálatára népszámlálásokat tartson. A nemzetiségi nyilvántartás közjogi okmánynak számít.
5. A német népcsoportnak jogában áll a nemzetiségi nyilvántartásában szereplő személyeket megadóztatni; szükség esetén az adók behajtása az állami adók behajtásához hasonlóan történik.
6. A német népcsoport belső felépítése egy statutum alapján történik, amelyet a népcsoport hoz, és a kormányzó hagy jóvá. Ez a statutum állami törvény jogerejével bír.
7. Gazdálkodás.
8. A német népcsoporthoz tartozók minden foglalkozást ugyanazon feltételek mellett űzhetnek Magyarországon, mint a többi magyar állampolgár.
9. A német népcsoporthoz tartozóknak joguk van mindenféle gazdasági egyesületbe és szövetségbe, különösen szövetkezetekbe, részvénytársaságokba, jóléti intézményekbe tömörülni, valamint saját bankokat és hitelintézeteket alapítani. Valamennyi német gazdasági ágazat jogosult arra, hogy saját ellenőrző és csúcsszervezeteket létesítsen. A fent említett intézmények nincsenek alárendelve a hasonló állami szerveknek.
10. A királyi magyar kormány a népi-német gazdasági vállalatoknak csúcsszervezeteiken keresztül közvetlen gazdasági forgalmat engedélyez a német birodalommal. Kötelezi magát, hogy ezt a forgalmat semmiféle törvényi vagy rendeleti intézkedéssel nem korlátozza.
11. A királyi magyar kormány engedélyezi német birodalmi tanácsadók működését a népi-német gazdasági szervezeteknél, és kérelemre mindig megadja számukra a be- és kiutazási engedélyt.
12. Az ingatlanforgalomban a német népcsoporthoz tartozók semmiféle korlátozásnak nincsenek alávetve.
13. Az árjásítás keretében a népi-német gazdaság jogosult arra, hogy teljesítményeinek megfelelő részt biztosítson magának.
14. Minden központi gazdasági intézkedés, rendelet, hirdetmény stb. német nyelven is közzététetik.
15. A német hivatásszervezetek tagsága mentesül a megfelelő állami hivatásszervezetek tagsága alól.

III. Közigazgatás.

14. A német településterületeket a királyi magyar kormány a népcsoportvezetőséggel egyetértésben saját közigazgatási és bírósági kerületekre, területekre és főterületekre (Kreis, Gebiet, Obergebiet) osztja. A királyi magyar kúrián mint legfelső törvényszéken, a közigazgatási bíróságon, valamint minden egyéb, az egész országra illetékes állami és más csúcsszervezeteknél, a gazdasági szervezetek kivételével, német szekciók állíttatnak fel.
15. A 14. cikkelyben említett helyek tisztségviselőit a királyi magyar kormány a népcsoport-vezetőség javaslatára választatja meg, illetve nevezi ki.
16. Azokon a közigazgatási területeken, amelyeken a német népcsoporthoz tartozók az össznépesség legalább 20 százalékát, illetve a nem szláv lakosság legalább 20 százalékát teszik, a hivatalos nyelv a német. Ezekben a körzetekben a magyar néphez tartozó állampolgárok ugyanazon jogokat élvezik, mint a német népcsoporthoz tartozók Magyarországon egyebütt. A német népcsoporthoz tartozók beadványaikat a központi hatóságokhoz német nyelven intézhetik.
17. Azokban a járásokban, amelyekben mind a magyar néphez, mind a német népcsoporthoz tartozó állampolgárok kisebbségben vannak, a tisztviselőket magyar és német népiségű személyekből a két nemzetiség számszerű arányában nevezik ki és választják. A német tisztviselők kinevezése és választása a 15. cikkelyben meghatározottak szerint történik. E járásokban a hivatalos nyelv a magyar, illetve a német.
18. A királyi magyar kormány a német tisztviselők mellé német birodalmi tanácsadókat engedélyez, s hozzájárul ahhoz, hogy a német népcsoportból a hivatalnokokat és hivatalra pályázókat a német birodalomban képezzék ki.
19. A befolyó adók és más közilletékek a népcsoport tényleges adóteljesítményének figyelembevételével a részesedésnek megfelelően fordíttatnak közcélokra a népi-német területeken.
20. Művelődés.
21. A királyi magyar kormány elismeri a német népcsoport jogát arra, hogy egész kulturális életét, különösen iskola- és egyesületi ügyét, valamint ifjúsági szervezetét autonóm módon alakítsa. A népcsoport által szükségesnek ítélt ilyenfajta szervezetek alapítása állami szerv részéről semmiféle további közigazgatási aktust nem igényel. A királyi magyar kormány ezen a területen is német birodalmi tanácsadókat engedélyez.
22. A királyi magyar kormány kötelezi magát, hogy a népi-német lakosságú községekben levő valamennyi állami, egyházi és községi népiskolát, polgári iskolát, szakiskolát, valamint óvodát egy éven belül átadja a német népcsoportnak. Ez a kötelezettség nem terjed ki azokra az iskolákra, amelyekben a magyar néphez tartozó tanulók többséget képeznek.
23. Azon helységek iskolaköteles ifjúságát, amelyekben ezek száma a 20-at nem éri el, a népcsoport kerületi intézetekben fogja össze, hogy azok a szükséges iskolai oktatásban és nevelésben részesüljenek.
24. A népcsoport iskoláinak és nevelőintézeteinek tannyelve német. Az államnyelvet tantárgyként tanítják.
25. A német népcsoport minden iskolájának és nevelőintézetének tanerőit a népcsoportvezető nevezi ki. A német népcsoportnak joga van arra, hogy szükség esetén német birodalmi tanerőket alkalmazzon.
26. A német népcsoporthoz tartozóknak korlátlan joguk van arra, hogy német elő- és családnevet viseljenek, s hogy nem német nevüket németre változtassák.
27. Német nyelvű újságok, folyóiratok és egyéb publikációk kiadása semminemű korlátozás alá nem eshet.
28. A német népcsoporthoz tartozóknak joguk van szabad és akadálytalan érintkezésre kulturális területen a nagynémet anyaországgal; különösen nem származik semmi hátrányuk abból, hogy magukat nemzetiszocialista világnézetűnek vallják. Német kultúrjavak, különösen könyvek, filmek stb. behozatala nem esik korlátozás alá.
29. Védkötelezettség.
30. A királyi magyar kormány gondoskodik arról, hogy a német népcsoporthoz tartozók honvédelmi kötelezettségük leszolgálásakor külön, népi-német vezetésű csapatrészekben legyenek összefogva. Ezek a csapatrészek az abszolút vagy relatív német többségű járásokban helyeztetnek el.
31. A királyi magyar kormány egyetértését nyilvánítja azzal, hogy a német népcsoporthoz tartozók saját kívánságukra a német Véderő és a Fegyveres-SS egységeiben kapják meg katonai kiképzésüket. Ezt a szolgálati időt beszámítják az általános magyar katonai szolgálatba.
32. A népi-német ifjúságot Magyarországon nem szabad katonai előképzésre igénybe venni; az eddig a leventeszervezetben történt katonai előképzést és nevelést a népcsoport ifjúsági szervezetében kapja meg. A német népiségű ifjúság a továbbiakban kizárólag csak a saját népi ifjúsági szervezethez tartozhat. Jogában áll továbbá a német népcsoportnak, hogy munkaszolgálatot szervezzen.
33. Zárórendelkezések.
34. A királyi magyar kormány kötelezi magát arra, hogy az ország minden törvényét és rendeletét ezen szerződés alapelveihez igazítja.
35. Addig az időpontig, amíg ezen szerződés egyes rendelkezései nincsenek végrehajtva, nem lehet a népi-németeknek a visszacsatolt területeken meglevő intézményeit azokra nézve kedvezőtlenül megváltoztatni.
36. Amennyiben ezen szerződés rendelkezéseinek megvalósítása során véleményeltérések támadnának a királyi magyar kormány és a német népcsoport vezetősége között, úgy a szerződést kötő mindkét fél diplomáciai úton fogja azokat rendezni.
37. A királyi magyar kormány e szerződést – érvénybe lépése után 2 hónap lefolyása alatt – a szükséges törvényhozási eljárásra bocsátja.
38. Ez a szerződés magyar és német nyelven, két példányban készült, mindkét szöveg mértékadónak számít.
39. A szerződés az aláírás napján lép érvénybe. Ennek megerősítésére a szerződést kötő mindkét fél meghatalmazottjai e szerződést saját kezűleg aláírták és lepecsételték.”¹⁰

Ha e hat fejezetből álló szerződéstervezetet a három fejezetből álló 1940. évi bécsi szerződéssel egybevetjük, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy az új szerződés tervezetéből jellemző módon teljesen hiányzik a magyar állam iránt kötelező lojalitás kifejezése, amelyet a bécsi szerződés II. fejezete szögez le. De nyomtalanul eltűnt a III. fejezet is, amely a Magyarországhoz csatolt erdélyi területek német lakosságának biztosítja a német birodalomba való átköltözködés lehetőségét. Ezt a lehetőséget a volt jugoszláv területek németségére vonatkozólag fel sem veti. A zárórendelkezések közt csupán arról van szó, hogy a visszacsatolt területek német lakossága átmenetileg sem kerülhet kedvezőtlenebb viszonyok közé (32.). Az áttelepítési program délkelet-európai viszonylatban még tisztázatlan volta és az akció függőben hagyása, valamint az a körülmény, hogy ez a Volksbund-ellenes magyar propaganda által erőteljesen felhasznált kérdés a népcsoportot szerfelett nyugtalanította, egyaránt amellett szólt, hogy az új szerződésben az áttelepítésről ne essék szó.

Az összesen 36 pontból álló szerződéstervezet I-IV. fejezete lényegében a bécsi szerződés 8 pontból álló I. fejezetét bontja ki részletesebben: 27 pontban sorolja fel a népcsoport felépítésére vonatkozó alapelveket, valamint a gazdálkodás, közigazgatás, művelődés területén követelt jogokat. A bécsi szerződéshez képest számos új pontot tartalmaz, de ezek egy részét valójában már az 1940. júniusi nyilas nemzetiségi törvényjavaslattal megpróbálták becsempészni.

Teljes mértékben új a 3 pontból álló V. fejezet, amely kiveszi az állam kezéből a népi-német ifjúság katonai előképzését, s a szlovákiai német népcsoporthoz hasonlóan külön népi-német csapatrészeket kíván felállítani a honvédségen belül. Ugyanakkor biztosítani kívánja a német haderő kötelékében való önkéntes szolgálat legális lehetőségét is; a romániai német népcsoporttól, kölcsönzött minta alapján pedig népi-német munkaszolgálat megszervezésére akar jogot szerezni. Végül a bécsi egyezményben egyáltalán nem szereplő „zárórendelkezések” 6 pontja közül a törvénybe iktatásra vonatkozó, 31. számú a legjellemzőbb, amely azt igényli, hogy az ország minden törvényét és rendeletét e szerződés alapelveihez igazítsák.

A szerződéstervezet részletekbe menő, immár kibúvókat nem engedő megfogalmazásával különösen érzékletessé teszi azt a törekvést, hogy a magyarországi német népcsoport valósággal állam legyen az államban. Erre utal, hogy a népcsoport lényegében az államhatalom beleszólását nem engedve, viszont a jóváhagyást elvárva, saját alkotmánya alapján kívánja berendezni és folytatni életét, s ezt a statútumot állami törvény szintjére akarja emeltetni. Mint az állam a maga állampolgárait, úgy tartja nyilván a népcsoport is a hozzája tartozókat – hogy kiket tekint ilyeneknek, maga dönti el -; népszámlálásokat végez körükben, s azt igényli, hogy a népcsoport nyilvántartását, népszámlálási eredményeit az állam közjogi érvényűnek fogadja el. A népcsoport jogot formál arra, hogy tagjaira adót vethessen ki, s azokat az állami adókhoz hasonlóan hajthassa be; ugyanakkor kiköti, hogy az állami adóbevételből a népi-német településterületek a népcsoport adózási teljesítménye arányában részesedjenek. Jogot formál saját közigazgatási területekre (az ország egyéb részein a népcsoport-autonómia személyi jellege biztosítja a népcsoporthoz tartozók jogait), ahol a tisztviselők kinevezésére, illetve megválasztására a népcsoport tesz javaslatot. (Vegyes lakosságú körzetekben – a szláv lakosság kirekesztésével – számarányuknak megfelelően osztoznak a magyarokkal a helyi hatalomban.) A hivatalos érintkezésben a német nyelvet használhatja azokban a közigazgatási körzetekben, ahol – az esetleges szláv lakosságot leszámítva – a lakosság legalább egyötödét teszi. (A bécsi egyezmény ugyanezekben az összlakosság legalább egyharmadát kívánta.) Az országos, központi szervekben külön német szekciókat követel. Önálló gazdasági szervezkedésre törekszik, saját szövetkezeteket, bankokat stb. akar létesíteni, amelyek ne legyenek alárendelve a magyar állami szerveknek, tevékenységüket a magyar állam ne ellenőrizhesse. Követeli a német községek valamennyi iskoláját, hogy azokban a népcsoport-vezetőség által kinevezett pedagógusok a kívánt szellemben tanítsanak. Külön német ifjúsági szervezetet követel, valamint azt, hogy a honvédségen belül felállított külön német alakulatokat német vezetéssel német településterületeken állomásoztassák. Az általános, minden vonatkozásban kinyilvánított elkülönülési tendenciával sajátos módon összeférhetőnek tartja, hogy a népcsoport intézményeinek (pl. iskoláinak) fenntartásához az állam anyagi eszközeivel járuljon hozzá!

Világosan kitűnik a szerződéstervezetből, hogy amilyen mértékben lazítja a magyarországi német népcsoport az állammal való kapcsolatait, s kivonja magát a magyar állam hatalma, ellenőrzése alól, olyan mértékben biztosít szervezett befolyást minden téren a német birodalomnak. Különösen jól érzékelteti ezt a német birodalmi tanácsadók e szerződés keretében való legalizálására irányuló törekvés, valamint a német birodalmi tanerők magyarországi alkalmazásának, a népi-német közigazgatási tisztviselők németországi kiképzésének, és a németországi katonai kiképzés lehetőségének követelése. Közvetlen gazdasági forgalom és korlátlan kulturális kapcsolat a magyarországi német népcsoport és a német birodalom közt, s különösen a német nemzetiszocialista világnézet megvallásának ezúttal is nyomatékosan hangsúlyozott szabadsága: – ezek e viszony további legjellemzőbb vonásai.

E szerződéstervezet végül is nem valósult meg. Továbbra is az 1940. évi bécsi népcsoportegyezmény maradt az a „jogalap”, amelyre a német birodalom, illetve a Volksbund a magyarországi német népcsoporttal kapcsolatos követeléseinél hivatkozhatott, de abban a konkrét értelmezésben, ahogyan azt a fenti új, „tökéletesebb” egyezmény tervezete kifejezte. E tervezetből kaphatunk valóságos képet arról, hogyan értelmezték a magyar államon belül kiépítendő német népcsoport-autonómiát.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!