Szombat reggel, közép-európai idő szerint 5 óra 20 perckor az ukrán fegyveres erők megtámadták a Szevasztopolnál horgonyzó orosz hadi- és kereskedelmi hajókat. A drónokkal és önvezérlésű torpedókkal végrehajtott támadásban a brit királyi haditengerészet segédkezett. Moszkvában terrortámadásnak minősítették a történteket.
A támadást azok ellen az orosz hajók ellen intézték, amelyek szavatolták az ukrán gabonaexportot a Boszporusz felé vezető humanitárius víziúton keresztül. Oroszország válaszul felfüggesztette Ukrajna gabonakivitelét, mert úgy ítélte meg, hogy Kijev Oroszország elleni támadásra használta ki a humanitárius korridor kínálta lehetőséget.
Mielőtt az eszközök robbanószerkezetükkel célba érhettek volna, az orosz védelem megsemmisítette mind a kilenc légi drónt és a hét önvezérlésű torpedót. Az orosz hajók sértetlenek maradtak.
A szevasztopoli támadásra a brit flotta szakértői készítették fel a 73. ukrán különleges tengeri műveleti központot. Ugyanazok, akik szeptember 26-án felrobbantották a Balti-tengerben fekvő Északi Áramlat gázvezetéket – áll az orosz védelmi minisztérium közleményében. Mihail Razvozsajev, Szevasztopol kormányzója azt mondta, hogy a Szevasztopoli-öbölben végrehajtott drón támadás a legnagyobb támadás volt az ukrajnai orosz hadművelet kezdete óta. Szavaiból kitűnt, hogy a támadók a szevasztopoli zártláncú figyelő kamera rendszeren keresztül is bemérhették célpontjaikat, ezért a rendszert kikapcsolták.
Joe Biden amerikai elnök szombaton elítélte, hogy Oroszország nem biztosít többé szabad utat a gabonaszállító ukrán hajóknak. Azzal vádolta meg Oroszországot, hogy éhínséget akar előidézni. Egy szót sem szólt az orosz hajók elleni támadásról. Hallgatásával cinkosságot vállalt Zelenszkij ukrán elnökkel, aki szerint az oroszok maguk ellen hajtották végre a támadást. Orosz forrásból megjegyezték: nyugati részről hasonló állítások hangoztak el az Északi Áramlat vezeték felrobbantásakor is a „tolvaj kiált tolvajt” jegyében.
Megfigyelők szerint a történtek miatt Ukrajna belátható időn belül nem fog tudni gabonát exportálni a Fekete-tengeren keresztül. Ahhoz, hogy a világ gabona iránti szükségletét kielégítsék, kénytelenek lesznek elhárítani az akadályokat az orosz gabonakivitel útjából. A július 22-én Isztambulban megkötött megállapodás értelmében az orosz gabonaexport útjából elvileg ugyan elhárították az akadályokat, de a gyakorlatban máig megmaradtak. Moszkva többször jelezte, hogy nem fogja megújítani az október végén lejáró isztambuli gabona-megállapodást, ha rá vonatkozó része nem teljesül.+++
Egyenesen a boltba ment a zálogházból a nyugdíjas nő, aki bevásárolni sem tud kölcsön nélkül
„Havi 93 ezer forint, ennyi a nyugdíjam. Ön szerint mire elég?” – tette fel a kérdést a nő.
Megugrott a zálogházak forgalma, írja a Blikk. A lap szerint családok ezrei kényszerülnek gyors pénz reményében zálogba tenni ékszereiket. A lap egy Marika nevű nyugdíjassal beszélt, aki már tart a téltől, és volt, hogy egyenesen a boltba ment a zálogházból, hogy be tudjon vásárolni.
„Havi 93 ezer forint, ennyi a nyugdíjam. Ön szerint mire elég? Kénytelen voltam beadni két fülbevalómat, mert a nyugdíjat csak 11-én utalják, az még két hét! Hát hol van az még? Kaptam értük 18 ezer forintot. Jön a hosszú hétvége, a mindenszentek, valamit enni kell” – mondta a lapnak.
„Úgyhogy innen egyenest megyek a boltba, el is költöm” – mutatott a zálogházzal szemben lévő szupermarketre a lap szerint, és tovább is állt.
Korábban mi is beszámoltunk róla: szokatlanul megnőtt a zálogházak forgalma, vélhetően a gazdasági helyzet miatt, ráadásul idén további bővülésre számít a legnagyobb piaci szereplő. Nem csak azok miatt, akik ékszereikkel akarnak gyorsan pénzhez jutni: a BÁV-nál olyan kelendő lett a befektetési arany, hogy volt, hogy egyszerűen elfogytak készleteik. Kilőtt a használt ékszerek eladása is. (RTL.hu)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…Havi 93 ezer forint, ennyi a nyugdíjam…Jön a hosszú hétvége, a mindenszentek, valamit enni kell…”
-Ha MOST ROSSZINDULATÚAK AKARNÁNK LENNI, adnánk egy tippet a cikkbeli Marikának. Arra az esetre, ha elfogyna a Kádár – kori aranykészlete: menjen be a hozzá legközelebb lévő nyugdíjasklubba, és ott az éppen dúló vajdaimádat közben – vagy az után – mondja el bánatát! Ha oda úgy lép be, hogy „Dícsérjük az Urat, a MI vajdánkat! – Aki Gondoskodik rólunk Mindörökkön Örökké – és Megvéd Minket az El Qro és az ő bandájától és a hozzá hasonlóktól, Aki „Versenyképessé” tett minket azáltal, hogy elüldözte szép hazánkból a szovjeteket és véget vetett a büdöskomonyista rémuralomnak, Száz Stadion Felépíttetőjét, Dűlőútjaik Letérköveztetőjét, Aki Kiharcolta az EU – nál a TAO – Lehetőségét, a NER – Megteremtőjét és Üzemeltetőjét, A Nemmzetth Bölcs és Eőrelátő Vezetőjét”, szóval sanszos, hogy a jelenlévők – látva a Marika MÉLY ÉS ŐSZINTE ELKÖTELEZETTSÉGÉT a vajda és az ő bandája iránt – átsegítik őt a pillanatnyi nehézségein! (Föltételezve persze, hogy az itt vázolt elkötelezettségével NEM ÖSSZEEGYEZTETHETŐ NÉZETEKET SOHA NEM HNGOZTATOTT, és ha volt – vagy van is benne ilyen jellegű gonoszság, azt kellő módon el tudta titkolni.)
Ám ha Marika gyomra esetleg nem tudná bevenni az általunk javalott ötlet okozta undort, vagy a szépkorúak körében ismert döbrögizmus – tagadó, hááát akkor… – marad neki a sarki koldulás (esetleg a koldulás háztól – házig változata) vagy a legközelebbi szeretetszolgálat. Végső esetben a „tanács” szociális osztálya!
A LEGVÉGSŐ ESETET NEM IS MERJÜK AJÁNLANI, hiszen a hírek szerint a temetkezés is durván meg fog drágulni!
A legkézenfekvőbb javaslatunk: SPÓROLJON! Qrmányunk is azt teszi! És készüljön a szűkösebb időszakra!
A szép emlékek felidézésével is -talán – könnyíthet a helyzetén! Gondoljon pld. arra, hogy az ő szülei – akik a szocializmus idejénben voltak nyugdíjasok – ELEVE NEM VOLTAK KITÉVE ILYEN MEGALÁZÓ ÉLETHELYZETNEK!
Persze Marika jelen eljárását – miszerint EL MERTE MONDANI GONDJAIT EGY ZSURNALISZTÁNAK! – MINDENKÉPPEN JÖVŐALAKÍTÓNAK tarthatjuk!
KRÓNIKUS FESZÜLTSÉG VAN A TÁRSADALOMBAN, AMI A GYEREKEKEN CSAPÓDIK LE” – EZEKRE FIGYELJ ODA SZÜLŐKÉNT A SZAKEMBEREK SZERINT
Kirekesztés. Rasszizmus. Online kihívások, amelyek után a fiatalok kórházba kerülnek, például alkoholmérgezéssel. Pedofília. Mérgező titkok. Függőség. Kiszivárogtatott meztelen képek. Zaklatás.
Az ember reménykedik benne, hogy ezek a fogalmak csak a szenzációhajhász újságok címlapján jelennek meg, a valóságban semmiképp, hogy az ő gyereke egészen biztosan nem találkozik vele, nem lesz áldozata. Egy olasz rendőrnő, Della Libera Ornella azonban Durva című könyvében épp arra hívja fel a figyelmet: ezek a sztorik mind valósak, és senki sem élvez teljes körű védelmet ellenük.
De akkor mégis mit tehetünk szülőként, hogy megvédjük a gyerekeinket? Vagy dobjuk a lovak közé a gyeplőt, mondván: ez egy romlott világ, és mi tehetetlenek vagyunk? E nehéz témák kapcsán Tibenszky Moni Lisával, a Felelős Szülők Iskolájának alapítójával és ügyvezetőjével, illetve dr. Gyurkó Szilvivel, a Hintalovon Alapítvány alapítójával beszélgettem, ami a helyzet drámaisága mellett valahogy mégis megnyugtató volt. Fiala Borcsa írása.
Más világot élünk?
Ahogy végignézek a felsorolt fogalmakon (amelyek a már említett Durva című könyvben szerepelnek), ez jut eszembe: hiszen ezeknek a negyedéről fogalmam sem volt gyerekkoromban. Amiről meg hallottam innen-onnan, attól sem féltem különösebben, de a szüleimnek sem jutott eszükbe ezeken aggódni (legalábbis amennyire meg tudtam állapítani). Vajon én éltem ennyire naiv, biztonságos burokban? Vagy csak nem láttuk anno, mi folyik körülöttünk? Mi változott az elmúlt évtizedekben?
Nagyobb veszélyek leselkednek a mai gyerekekre, mint ránk, amikor mi voltunk fiatalok?
Tibenszky Moni Lisa, a Felelős szülők iskolájának alapítója és ügyvezetője szerint sok minden másképp van ma már, de a legfőbb különbség talán az, hogy annak idején (internet híján) mi még a valóságos közegben játszottuk le a konfliktusainkat, a harcainkat, nem az online térben, de ugyanúgy voltak verekedések, volt rivalizálás a sikerért, a figyelemért, az elismerésért, ez pedig Lisa szerint a legfőbb mozgatórugója egy zaklatásnak, áldozattá válásnak: a gyerekek ezzel a figyelmet, a szeretetet és az elfogadást keresik.
Tibenszky Moni Lisa
Azt sem szabad eltagadni, hogy a kommunikációs csatornák és módok is mások lettek, illetve a zaj, az impulzusdömping, ami ma jellemző a világunkra, egészen más, mint korábban volt. Ezzel pedig teret kapott egy csomó olyan aberráció, amire nagyon oda kellene figyelni szülőként és pedagógusként is. „Az olyan témákat, mint a szexting, a bullying, vagy a molesztálás semmiképp ne tekintsük tabunak, hanem kezdjünk el róluk beszélgetni!” – teszi hozzá Gyurkó Szilvi, aki szerint viszont az elmúlt évtizedekben a gyerekkor a szükségletek szintjén nem változott semmit.
„Lett ugyan egy optika, ami felnagyítja a dolgokat, de ugyanazok a paleolit kori ősemberek vagyunk, mint az internet előtt, a minket körbevevő környezet változott meg csupán, és ebben van a dolgoknak egy másfajta fénytörésük.”
Ő ezért is szereti ebből a szemszögből megközelíteni a XXI. századi gyerekkort, mert ez mutatja meg a felnőtteknek is, hogy attól még, hogy ők máshogy látják a mai gyerekeket, nekik is ugyanarra van szükségük, mint a 30 évvel ezelőtti fiataloknak: figyelemre, gondoskodásra, törődésre, kommunikációra, bizalomra, biztonságra. „Nem kell, hogy egy szülő eszköztelennek érezze magát, mert sohasem töltötte le a telefonjára a TikTokot, hiszen attól még tud jól vigyázni a gyerekére, ha az alapvető szükségleteit a bizalomra, elfogadásra, támogatásra, biztonságra vonatkozóan ki tudja elégíteni” – nyugtatja meg azokat, akik netán digitálisan nem érzik magukat kellőképpen felkészültnek.
Dr. Gyurkó Szilvi
Családon belül elárvulva
Ami számomra kifejezetten ijesztő modern jelenség az internet dzsungelén túl, azok az elmagányosodó gyerekek. Van otthonuk, meleg ételük, ruhájuk, de a szülők túlterheltsége, sok munkája miatt, illetve azért is, mert manapság már ritka, hogy három generáció éljen egy fedél alatt, egymást segítve, a gyerekek jóval többet vannak egyedül, mint az ideális lenne. Gyurkó Szilvi is úgy látja sajnos, hogy a gyerekek körüli bizalmi felnőttek száma jelentősen csökkent. „De ez a huszonegyedik századi felnőttek világára is igaz, hogy sokkal kevesebb olyan emberi kapcsolatunk van, ahol minden körülmények között számítunk a másikra. Van egyfajta elmagányosodás az egyik oldalon, másrészről meg soha nem volt még ennyi kapcsolatunk, mint amennyit az online tér kínál. Épp csak az a gond, hogy ezeknek a mélysége, a bizalmi szintje nagyon eltérő a huszadik századihoz képest.”
Tibenszky Moni Lisa szerint a helyzetet súlyosbította az elmúlt két év is, amikor a világjárvány miatt sokan izolálódtak, elmaradt egy csomó olyan dolog is (például szalagavatók, osztálykirándulások), amelyeket a gyerekeknek fontos lenne megélniük. Elvesztek azok a fogódzók, amelyek alapján tudtak a gyerekek haladni, ezért most gyakrabban keresnek olyan pótcselekvéseket, pótingereket, amelyek károsak lehetnek.
A szakember ezzel együtt fontosnak tartja hangsúlyozni: távolról sem szeretné démonizálni az okostelefonokat, hiszen nagyon sok hasznos dologra jók. Ám mellette azt is látni kell, milyen töméntelen mennyiségű szűretlen tartalom dől belőlük a gyerekekre. Egy családon belül elárvult gyerek pedig még inkább ki van téve az ebből fakadó veszélyeknek.
De ha van a fiatal körül egy olyan felnőtt – legyen az szülő, rokon, tanár, edző –, aki azt sugározza, hogy elfogadja (és fontos: ez semmiképp nem teljesítményhez kötött!), akitől figyelmet, szeretetet, motivációt, önbizalmat kap, és önismeretet, akkor lesz egy olyan reális énképe, aminek a segítségével meg fogja tudni szűrni azokat a veszélyes helyzeteket, amelyek leselkednek rá.
Nem derült égből jön a villámcsapás
Sok felnőttnek az is gondot okozhat a digitális szülőségben, hogy internet híján nem tanulták meg ezeknek a szabályait gyerekként, nem voltak előttük minták, hogyan kell jól csinálni. Gyurkó Szilvi dermesztő statisztikával szolgál a témában: Magyarországon 1,8 millió gyerek él, közülük 22 ezer válik erőszakos bűncselekmény áldozatává egy évben. Azonban fontos szem előtt tartanunk, hangsúlyozza, hogy az olyan veszélyekre, mint a meztelen képpel való visszaélés, a diszkrimináció vagy az idióta és veszélyes online kihívások senki nem immunis, társadalmi helyzettől, iskolázottságtól függetlenül. Hiszen az, hogy egy gyerek mennyire veszélykereső, mennyire tud mesélni a szüleinek a vele történtekről, részben személyiségfüggő is.
A bűncselekmények java részében a gyerek azért kerül veszélybe, mert magára maradt, nincsenek körülötte olyan felnőttek, akik követni tudják, mit csinál, mi jár a fejében.
Az ilyen bajok nem egyik napról a másikra történnek, hanem egy folyamat részeként. Egy elmagányosodott, szeretetéhes gyerekkel könnyebben ki tud építeni bizalmi kapcsolatot egy iránta figyelemmel, elfogadással forduló felnőtt, aki utána ezt manipulatív módon kihasználhatja, mondjuk, a saját szexuális vágyainak megélésére – figyelmeztet Gyurkó Szilvi.
Tibenszky Moni Lisa ezzel maximálisan egyetért:
„Ha elérhető vagyok a kis- vagy nagykamasz gyerekem számára, akkor is, ha épp nem találja a helyét a világban, mert az összes hormon tombol benne, nem érzi sikeresnek magát, de van egy olyan közege, amelyben szeretettel, figyelemmel fogadják, és rugalmasan állnak hozzá, akkor van egy olyan biztos háttér, ami megvédheti.
Az is fontos, hogy akkor legyünk ott a gyerek számára leginkább, amikor ő akar jönni, hogy elmeséljen, megosszon velünk valamit, és nem akkor, amikor mi szeretnénk neki lenyomni egy hegyi beszédet.”
Te is része vagy a rendszernek
Ha ezt a cikket nem kamaszok szülőjeként olvasod, és úgy érzed, ez rád egy cseppet sem vonatkozik, nem érint, ki kell, hogy ábrándítsalak. A problémák, a tragédiák sokszor épp az orrunk előtt bomlanak ki, ezért nagyon fontos, hogy nyitott szemmel járjunk, és ha valami gyanúsat tapasztalunk, akkor ne fordítsuk el a fejünket. „Amikor elkezdődik egy zaklatás vagy egy csábítási folyamat, akkor, ha abban szemlélőként (például osztálytársként vagy az online felületen) veszünk részt, nagyon nagy a felelősségünk, hogy állást foglaljunk – nem szabad neutrálisnak lenni. Ennek a kultúrájában még fejlődésre szorulunk. Ne arra bazírozzunk, hogy a rendőrség vagy más felelős hatóság majd közbelép” – int mindenkit Tibenszky Moni Lisa.
Sajnos egyre kevésbé tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Viszonylag friss hír, hogy az egyik I. kerületi gimnáziumban egy diák megkéselte az osztálytársát. Nemrégiben úgy kellett egy lányt visszakönyörögni a Margit hídról, mielőtt a mélybe vetette volna magát. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője, Reményiné Csekeő Borbála is arra figyelmeztet, hogy nagyon megnőtt az öngyilkos gondolatokkal foglalkozó fiatalok száma. A gyerekek jelenlegi mentális egészsége a Hintalovon Alapítvány munkatársai szerint is jókora aggodalomra ad okot. „A Covid előtt is vezető volt Magyarország a kamaszöngyilkosságok arányában: hetente volt sikeres öngyilkosság idehaza.
Ezen nem segít, hogy az oktatási rendszer összeomlóban van, hogy a gyermekvédelmi rendszerben alapvető problémák vannak. Ez azt is jelenti, hogy azoknak a felnőtteknek a száma, akik oda tudnak figyelni a gyerekekre, drámaian csökkent”
– fest sötét képet a helyzetről Gyurkó Szilvi, majd hozzáteszi: „Mindegy, hogy mi történik a gazdaságban, igenis erőforrásokat kellene arra fordítani, hogy a gyerekek körül újra elégséges számú elérhető felnőtt legyen, akik oda tudnak rájuk figyelni és felelősséget tudnak értük vállalni.”
A jelenlegi állapotokról Tibenszky Moni Lisa sem tud sok pozitívat elmondani: „Krónikus feszültség van a társadalomban, ami a gyerekeken csapódik le. Minden inog, az egész világ instabillá vált a gyerekek számára. A bizonytalanság pedig nagyon sikamlós talaj, könnyen megcsúsznak rajta.”
Azért én mégis arra kérem őket, mondjanak valami megnyugtatót a szülők számára. „Hidd el, hogy nincsen olyan probléma, amit nem lehet megbeszélni, ha van rá hely, tér, és bizalom” – biztat Lisa. Szilvi ezt kiegészíti azzal, hogy a gyerekek igenis nagyon értékelik, ha próbálkozik az ember. Észreveszik, és leveszik belőle, hogy fontosak neked. Az pedig nagyon jó érzés. (wmn.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…sokkal kevesebb olyan emberi kapcsolatunk van, ahol minden körülmények között számítunk a másikra. Van egyfajta elmagányosodás az egyik oldalon, másrészről meg soha nem volt még ennyi kapcsolatunk, mint amennyit az online tér kínál. Épp csak az a gond, hogy ezeknek a mélysége, a bizalmi szintje nagyon eltérő a huszadik századihoz képest…”
TALÁN IGAZ LEHET az a megállapítás hogy az emberi társadalom ELMAGÁNYOSÍTÁSA – és a társas kapcsolatok hiánya okozta vágyakozások átterelése a személytelen, ám az emberi tudatra károsan ható, azt könnyen befolyásolni képes kibertérbe – EGY ELHATÁROZOTT TERV PRECÍZ KIITELEZÉSE!
A „RENDSZER” MŰKÖDTETŐINEK ÓHAJA SZERINTI TERV ALAPJÁN, AMINEK A LÉNYEGE A VALÓS EMBERI KAPCSOLATOK NÉLKÜLI, ELMAGÁNYOSÍTOTT EMBEREK GONDOLKODÁSMÓDJÁNAK A BEFOLYÁSOLÁSA, VISELKEDÉSÜK MANIPULÁLÁSA,VÉGSŐ SORON PEDIG A „RENDSZERGAZDA” -A HATALOM – ÁLTALI ELLENŐRIZHETŐSÉGE!
Ergo: AZ EMBERI TULAJDONSÁGOK NÉLKÜLI EMBERSÉG LÉTREHOZÁSA!
A németek sztálingrádi és a 2. magyar hadsereg voronyezsi katasztrofális veresége nyomán előállt helyzetben a Volksbund különösen aggasztónak látta a magyarországi fejleményeket. A sajtó által állandóan támadott magyar függetlenségi mozgalom – „szociáldemokraták és más baloldali erők, amelyek Petőfit tűzik zászlajukra” – március 15-e táján erőteljesen aktivizálódták.1 A Szociáldemokrata Párt nagygyűlésén Peyer kijelentette: vége annak az időnek, amikor a németkérdés a Volksbund monopóliuma volt; felélesztik a párt utóbbi években tehetetlenségre kárhoztatott Országos Német Bizottságát, amelynek korábban érdemleges szerepe volt a volksdeutsch mozgalom befolyásának ellensúlyozásában. Ebben a „provokációban” a Volksbund központi lapja, a Deutsche Zeitung „feltűnő veszélyt” látott. A népcsoportszervezet ezzel kapcsolatos március 19-i állásfoglalását csak öt nap múlva, erősen megcenzúrázva engedték megjelenni. „Azóta dúl a harc a népcsoport és a marxisták között”, s ebben a harcban „a Népszava egyre agresszívabb” – állapította meg egy, a népcsoportok helyzetével magyarországi viszonylatban is foglalkozó referátum.2
Georg Goldschmidt és Bruno Klein éles támadásaira az Országos Német Bizottság munkájában már korábban kiemelkedő szerepet játszott Zentai (Zuschlag) Vilmos válaszol a Népszavá-ban. Leszögezte a szociáldemokratáknak a Volksbundétól eltérő álláspontját a nemzetiségi kérdésben, s túlzott önteltségnek nyilvánította, hogy a hazai német nácik lapja az ország egész németsége nevében nyilatkozik, „mert mi tudjuk, hogy ebben az országban jó néhány német él, aki nem követi a Volksbundot és a Deutsche Zeitungot”. Védelmébe vette a természetes asszimilációt, amelyet a volksbundisták elutasítanak; a Népszava szerkesztősége pedig leszögezte, hogy a munkásszervezetekben nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül tömörülő dolgozókat nem lehet egymástól szétszakítani. A vitában ugyanis a Deutsche Zeitung a Deutsche Arbeitsfront (DAF) magyarországi kiépítésének célzatával összhangban azt írta, „a Volksbundnak készen kell állnia arra, hogy a német munkásokat soraiba fogadja, ha itt lesz az ideje”. Egy német munkás a Népszavá-ban erre azzal válaszolt, hogy a magyar munkást tekinti testvérének, s nem a német munkáltatót – népiségi alapon. A Deutsche Zeitung szerint „ez az állítólagos német munkáslevél tele van zsidó dialektikával”.3
A szociáldemokraták 1943 tavaszi aktivizálódása a nemzetiségi kérdésben az antifasiszta függetlenségi népfrontpolitika jegyében indult meg. „Egy önálló, független, sajátosan magyar és népi politika nem lehet jobb kezekben, mint a dolgozó osztályok dolgos kezében, és a szabad értelmiségiek szabadságeszményekért kiálló, bátor magatartásában” – írta a Népszava, s hozzátette: a magyar jövő építéséhez „nemcsak a magyarság haladó osztályait és rétegeit hívjuk, hanem az országban élő nemzetiségek békés egyetértését is keressük”. Az elgondolás az volt, hogy a párt Országos Német Bizottságát Nemzetiségi Bizottsággá szervezik át, amely megfelelő akcióprogram kidolgozásával, a többszöri országgyarapodás folytán tetemesen megnövekedett nem magyar lakosság körében tevékenykedik.4
Egy 1943. március 19-én Berlinbe küldött volksbundista jelentés szerint kommunista irányítás alatt álló szociáldemokrata fiatalok beférkőztek a Deutsche Jugend budapesti szervezetébe, és ott „Antináci Klub” aláírású röpcédulákat terjesztettek, míg végül is leleplezték a 6 tagú csoportot. A „Náciknak nincs kegyelem”, „Le Hitlerrel” – jelszavakat hangoztató, magyar szabadságharcot, partizánharcot hirdető röpcédulák a DJ-ből való kilépésre szólítottak fel, s „Mit akar a magyar nemzet?” címmel hat pontban ismertették a „demokratikus magyar népfront” követeléseit: 1. Teljes szakítást a tengellyel. 2. Különbékét. 3. Demokratikus alkotmányt. 4. A Volksbund leépítését. 5. A náci svábok kitelepítését. 6. Szabadságot.5
A Szociáldemokrata Pártnak az a törekvése, hogy a Volksbundban zavart keltsen, s befolyást szerezzen a nem volksbundista németek körében, már beleütközött a szociáldemokrata-ellenes Hűségmozgalomba. Amint az SZDP egy-egy szervezője, aktivistája felbukkant a német falvakban, a Hűségmozgalom jelvénnyel és tagsági könyvvel is ellátott emberei máris valóságos nyomozást rendeztek, hogy kikkel beszélt, és nem fejtett-e ki kommunista propagandát.6 A Hűségmozgalom lapja, a konzervatív katolikus Die Donau, a nemzetiszocializmussal és a marxizmussal ugyanazon elvi alapról állt szemben; helyeselte a bolsevizmusellenes keresztes hadjáratot, s csupán azt ítélte el, ha a népi-németek SS-katonaként, s nem mint magyar honvédek vettek részt abban.7 Amikor a Deutsche Zeitung támadta a Hűségmozgalom keretében „politizáló csuhásokat”, Berencz valamennyiük nevében kikérte, hogy őket „liberális polgárokkal és szociáldemokrata szakszervezetesekkel” állítsák egy sorba.8 A Hűségmozgalom tehát a horthysta Magyarországot védte, az iránt követelt hűséget, a társadalmi átalakulás gondolata és politikai követelményei elől elzárkózott.9 Pártpolitikától független mozgalom képében jelentkezett; valójában szoros szálak fűzték a kormánypárthoz – amely tanácsosabbnak látta, ha nem közvetlenül, hanem a Hűségmozgalmon keresztül igyekszik gyengíteni a Volksbundot – s az Egyesült Keresztény Párthoz (Keresztény Gazdasági Párt).10 Egyelőre a Független Kisgazdapárttal is voltak kapcsolatai.11
A Hűségmozgalom hármas jelszava: „Hűség Istenhez, hűség a magyar hazához, hűség a népiséghez.” A mozgalom „himnusza” – Bauer bonyhádi plébános Emerle Károly által megzenésített német verse – arról tesz vallomást, hogy német ajkúak, de magyar érzelműek, hívek a hazához, és a magyarsággal kéz a kézben haladnak együtt; magyarnak vallják magukat, és ragaszkodnak kereszténységükhöz, vezérüknek Horthy Miklóst tekintik.12 A Hűségmozgalom 1943. március 15-i – postai úton terjesztett – felhívása, amely a mozgalom célkitűzéséről, módszereiről, eddigi eredményeiről tájékoztatott, és kiterjesztésére szólított fel, leszögezte, hogy „a mozgalom célja nem a magyarosítás és magyarkodás”, hanem az, hogy más nyelvű honfitársainkat a magyar nemzeti gondolat hívévé tegye: „A magyar nyelvű magyarságból és a nemzethez hű más nyelvű testvéreinkből kell kialakítani a mai történelmi és politikai nemzetet… nekünk a befogadó magyarság szupremáciája mellett a ma divatozó fajelmélet helyett a magyar nemzeti, a magyar birodalmi gondolatot kell irányító eszmévé kifejleszteni.” Vegyes lakosságú területeken szükségesnek tartották a magyar nyelvű lakosság beszervezését is a mozgalomba, hogy így „minél nagyobb erőt mutathassunk, s a testvéri összetartást ápoljuk”. A mozgalomhoz való csatlakozásra szólította fel a hazafias egyesületeiket: „kérjük tőlük, hogy alakítsanak más nyelvű szakosztályokat is, és hűségjelvényünket és igazolványunkat vezessék be tagjaik körébe, hogy külsőleg is egységbe fogjuk össze mindazokat, akik a magyar nemzeti és birodalmi gondolat hívei”.13
A magyar nyelvű magyarok (Madjaren) mellett politikailag a más nyelvű honfitársak is magyarnak (Ungar) minősülnek a magyar politikai nemzetfogalom alapján; a hazai németek tehát német ajkú magyarok (Deutsch-ungar) ebben a felfogásban, s nem etnikai, hanem politikai értelemben vett magyar nemzetiségük mellett elvileg joguk van népiségükhöz ragaszkodni. Gyakorlatilag mégis a politikai magyar nemzethez való hűség bizonyítására többnyire szükség volt anyanyelvi jogokról való lemondásra. Ez a magyarosítás tendenciáját bizonyítja, habár a mozgalom felhívása mindezt elvileg elutasította. Semmiképpen nem tekinthető pozitívumnak, hogy a Hűségmozgalom még a vegyes tannyelvű oktatást is ellenezve, a tisztán magyar nyelvű oktatásért szállt síkra a német falvakban.14 Mindez nagymértékben leszűkítette a mozgalom vonzerejét, s igazolta a Volksbund érvelését: németségéről kell lemondania annak, aki a Hűségmozgalomhoz pártol.15
A Hűségmozgalom létrejöttével és erősödő szervezkedésével a németek bizonyítva látták, hogy a magyarok a bécsi népcsoportegyezmény végrehajtását elszabotálva már odáig merészkednek, hogy a német népcsoport 1940 őszén megvalósult egységét akarják megbontani, s a magyar érzelmű németeket szervezetileg egy Volksbund-ellenes mozgalomba tömörítik. A bécsi egyezmény kijátszása eddig minden vonatkozásban anélkül történt, hogy annak a németek felfogásától eltérő magyar értelmezését konkrét részletességgel bárki is megformulázta volna. A Sztálingrád utáni megváltozott katonai és politikai helyzetben azonban a nemzeti kisebbségek jogának magyar szakemberei elérkezettnek látták az időt, hogy immár szakszerű kritika alá vegyék a német népcsoportjog követelményeinek megfelelően kidolgozott bécsi egyezményt. Dr. Flachbart Ernő, a debreceni egyetem professzora (nemrég még a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályának egyik vezető tisztviselője) 1943 márciusában a pécsi egyetem dr. Faluhelyi Ferenc vezette kisebbségi intézetének folyóiratában, a Kisebbségi Körlevélben „A bécsi német-magyar jegyzőkönyv” címmel tette közzé tanulmányát.16
Flachbart mindenekelőtt megállapította, hogy a bécsi szerződés „a kétoldalú kisebbségi szerződések ama típusához tartozik, amelyekben csak az egyik szerződő fél – a szóban forgó esetben Magyarország – vállal nemzetközi jogi kötelezettségeket a másik fél nemzetiségéhez tartozó polgárai javára”. E megállapítás kimondatlanul is utalt a német birodalom fennhatósága alá került burgenlandi és pozsonyligetfalui magyarok helyzetére, amelyet a magyar kormány a berlini magyar követség által a német kormányhoz juttatott 1943. március 8-i feljegyzésében tett szóvá. E szerint a német hatóságok nem kezelik egyenjogúakként a magyar nemzetiségű állampolgárokat, s különböző jogcímeken megszüntették azokat a magyar iskolákat, olvasóköröket, amelyekkel korábban rendelkeztek.17
Flachbart kereken elutasította a bécsi szerződésnek olyan értelmezését, hogy az a magyarországi német népcsoportnak mint kollektívumnak, mint közjogi értelemben vett jogi személynek biztosít jogokat. Hangsúlyozta, hogy a bécsi szerződésben betű szerint is nem a népcsoport, hanem a népcsoporthoz tartozó személyek jogairól van szó; a magyar kormány a bécsi szerződés megkötésével nem tért el a nemzetiségi kérdés individuális alapon való szabályozásának általa mindig is képviselt elvétől; indokolatlan tehát a bécsi szerződésre hivatkozva Magyarországon népcsoport jogi követelésekkel fellépni.
A továbbiakban Flachbart leszögezte, hogy azok a német anyanyelvűek, akik nem vallják magukat németeknek, nem minősíthetők a német népcsoporthoz tartozóknak, s hogy a német nemzetiszocialista világnézet szabad megvallásának joga az így értelmezett német népcsoport tagjaira korlátozódik. Majd azt hangsúlyozta, hogy csak a magyar jogszabályok, különösen a magyar egyesületi és gyülekezeti jog korlátain belül szervezkedhetnek és alakíthatnak egyesületeket a népcsoporthoz tartozó személyek; a Volksbundnak a magyar egyesületi jog előírásainak megfelelően kell működnie, s a gazdasági szervezkedés is csak a vonatkozó általános magyar jogszabályok keretein belül illeti meg a népcsoport tagjait. Ugyanakkor – mint tudjuk – a Volksbund a magyarországi németség egészét kívánta szervezni, nemzetiszocialista szellemben, autonóm módon.
A debreceni professzor ezután rámutatott, hogy a szerződés több rendelkezése felettébb homályos. Mint tudjuk, a németek hamarosan észlelték, hogy e homályos részek a magyar fél számára mindmegannyi kibúvót jelentenek, ezért merült fel az új szerződés terve, amely félreérthetetlenül kifejezné a népcsoport „jogait”. Minthogy azonban az új szerződéskötést elejtették, Flachbart zavartalanul foglalhatta össze tanulmányában mindazt, ami e homályos kérdések magyar érdekű értelmezéseként az eddigiek során már kialakult. Megállapította, hogy a szerződésnek a népi-német tisztviselőkre vonatkozó része nem jogosít fel német területi önkormányzatra; ugyanígy tanügyi önkormányzat sem következik a bécsi szerződésből. A magyar állam engedélyt ad a Volksbundnak társulati jellegű iskolák létesítésére és fenntartására, de maga az állam nem lehet köteles saját költségén olyan iskolákat létesíteni és fenntartani, ahol „német szellemben” tanítanak. Eszerint a német nyelv használata a hivatalos érintkezésben csak járási szinten érvényesíthető, ott, ahol azt a német lakosság számaránya indokolja; a felsőbb hatóságokat erre a szerződés nem kötelezi. Megállapította továbbá, hogy a bécsi szerződésnek a német nyelvű lapokra, kiadványokra vonatkozó rendelkezése az egyenlőség elvéből folyik, és így a német sajtó sem mentesülhet azon korlátozások (sajtórendészet és sajtóbüntetőjog, cenzúra, lapterjedelem korlátozása stb.) alól, amelyek a magyar nyelven megjelenő sajtóra érvényesek. Különleges jogokról tehát e vonatkozásban sem lehet szó.
A bécsi szerződésnek az asszimilációra vonatkozó pontja Flachbart szerint tulajdonképpen felesleges: kényszerrel ugyanis nem lehet asszimilálni – ez contradictio in adiecto -, az önkéntes asszimiláció pedig nem ütközik a bécsi szerződésbe. A névmagyarosítás tilalma az ő értelmezése szerint csak az államra és szerveire vonatkoztatható, nem pedig a magyar társadalomra. E felfogást érdemes összevetni a meg nem kötött új szerződés megfelelő pontjával, amely nem foglalkozik ugyan expressis verbis asszimilációval, csak a német név viselésének jogával, burkoltan azonban az asszimiláció minden fajtáját elveti, és a korlátlan disszimilációs jog alapján áll.
A Németországgal való kulturális érintkezést illetően Flachbart megállapította, hogy a bécsi szerződés nem tiltja a külföldön megjelenő német nyelvű könyvek, napilapok, folyóiratok és egyéb kiadványok behozatalának és az országban való terjesztésének bármilyen korlátozását. Hangsúlyozta továbbá: a kulturális érintkezés joga nem foglalja magában a német kormánynak azt a jogát, hogy a német népcsoporthoz tartozó személyek kulturális intézményeit anyagilag támogassa. Ilyen célú német birodalmi pénzátutalásokhoz a magyar kormány a bécsi szerződéstől függetlenül, a kialakulóban levő nemzetközi gyakorlatnak megfelelően járul hozzá, s e hozzájárulás nélkül külföldi anyagi támogatás nem történhet.
Flachbart e tanulmányában különösen hangsúlyozta a népcsoporthoz tartozó személyek magyar állam iránti lojalitási kötelességét. Fejtegetései szerint nem elégséges az állami törvények által előírt kötelességek – különösen a honvédelmi és adófizetési kötelezettség – mechanikus teljesítése; a lojalitás ennél többet jelent: „benne cseng a hűség és odaadás érzelmi attitűdje is”. A lojalitás „más állam érdekeinek a haza érdekei fölé helyezését, vagy éppenséggel egy más államtól és annak szerveitől utasítások elfogadását vagy azok teljesítését kizárja”; a bécsi szerződésben a német népcsoporthoz tartozó személyek részére megállapított jogok nem gyakorolhatók az államhűség rovására. Ezzel Flachbart a Volksbund elevenére tapintott, „elképzelhetőnek tartva” a jogokkal való visszaélést a szervezkedésnél, vagy a Németországgal való érintkezésnél, amennyiben ez utóbbi politikai térre is kiterjedne, amire a bécsi szerződés nem jogosít fel. De még tovább ment: leszögezte, hogy a Németországgal való kulturális érintkezés örve alatt „netalán” folytatott államellenes üzelmeket a magyar állam nemcsak megtorolhatja, hanem a bécsi szerződésben biztosított jogokat a velük visszaélőktől meg is vonhatja; sőt, a lojalitásba ütköző visszaélés meg is előzhető.
Mindezek értékeléséhez csupán emlékeztetünk arra, hogy a bécsi szerződés német értelmezését jelentő új szerződés tervezete a lojalitási kötelezettséget teljesen mellőzte. E szerződéstervezet ismertetésekor utaltunk arra: a bécsi szerződésből kihagyták azt a fejezetet is, amely észak-erdélyi viszonylatban biztosítja, hogy a népcsoporthoz tartozók a német birodalomba áttelepülhessenek. Flachbart viszont felszínen tartotta a kérdést, jóllehet az áttelepülésre a bécsi szerződésben megszabott kétéves határidő 1942. augusztus 30-án lejárt; általában is helyeselve az önkéntes kivándorlás nemzetközi szerződések útján való előmozdítását, mint amely „lényegében az optánsoknak a nemzetközi jogban századok óta ismert kivándorlása megszervezésével rokon gondolat”.
Flachbart tanulmánya végezetül arra hivatkozva, hogy a nemzetközi jog alanyai – kevés kivétellel – az államok, a nemzetiségek ellenben soha; leszögezte, hogy a bécsi szerződés teljesítését a magyar kormánytól a német birodalom kérheti csak számon, a magyarországi német kisebbség azonban nem. Ebből azonban nem következik, hogy – mint Hugelmann állítja18 — Németország a bécsi szerződés alapján védőjogot (Schutzrecht) szerzett volna a magyarországi németek felett, és azok neki védencei (Schutzbefohlene) lennének. Visszautasította a német népcsoportjog képviselőinek (Larenz, Hugelmann) azt a felfogását, hogy a népi-németek – így a magyarországiak is – „a német birodalmi gondolat hordozói”, vagy hogy — mint Peter Feldl véli19 – kettős tekintély, a magyar állam és a német birodalom alá tartoznának, s ez utóbbi lenne az elsődleges jelentőségű. A bécsi szerződés, mint minden nemzetközi szerződés, csak korlátozza, de nem szünteti meg a szuverenitást; az ország népi-német állampolgárai továbbra is egyedül a magyar állam főhatalma (suprema potestas) alatt állanak. Flachbart fejtegetései természetesen kendőzni igyekeztek a bécsi szerződéssel az ország szuverenitásán esett tényleges csorbát; tanulmányának jelentőségét azonban a megjelenés időpontjában és körülményei között éppen az adta meg, hogy a szuverenitáshoz való ragaszkodás jegyében foglalta össze a bécsi szerződéssel kapcsolatos magyar álláspontot, a nemzetközi jogász megfogalmazásában, a német népcsoportjogászokkal szemben.
A német népcsoportjog szakembereinek azt kellett megállapítaniuk, hogy míg Szlovákiában, Horvátországban, Szerbiában, Romániában a német népcsoport különleges jogi helyzetét az államban – bizonyos eltérésekkel ugyan – mindenütt sikerült gyakorlatilag megvalósítani, Magyarországon ez kevéssé sikerült; az itteni német népcsoport jogi helyzete bizonytalan; a magyarországi sajátos politikai viszonyok következtében a népcsoport autonóm kiépülése kezdetlegesebb és ellentmondásosabb. Szlovákia volt az első, amely „példamutatóan” – a német népcsoportjog követelményeinek megfelelően – rendezte a német népcsoport helyzetét az államban, s azt 1939. július 21 -i alkotmánya 91-95. §-aiban is rögzítette. A népcsoportnak katasztere és saját nemzetiszocialista pártja van, a Deutsche Partei. A népcsoport vezetője már 1938. október 14-e óta tagja a szlovák kormánynak. Az iskolaügy terén 1939. március 1. óta önálló német osztály működik a szlovák Kultuszminisztériumban; az 1940. november 26-i népiskolai törvény a népcsoportra ruházta a felügyeleti jogot valamennyi német iskola felett. A tanterv nemzetiszocialista szellemben készülhet; a német tanítókat a szlovák állam fizeti. A szlovák Hlinka-gárda mellett a német népcsoport külön karhatalmaként létrejött a Freiwillige Schutzstaffel; ezenkívül a szlovák hadsereg keretében népi-német katonai alakulatok létesültek.
Még „tökéletesebbnek” tartották a német népcsoportjog érvényesülését a másik bábállamban, Horvátországban: itt az 1941. június 21 -i törvény fektette le a német népcsoport jogait. A népcsoport vezetője egy 1941. október 30-i rendelet alapján részt vesz a minisztertanácsban a német népcsoportot érintő kérdések tárgyalásánál; joga van rendeletek kiadására a népcsoport belső ügyeit illetően; ezeket külön hivatalos rendelettárban teszik közzé. A horvátországi német népcsoport „egyetlen és egyedüli akarathordozója” az NSDGK, azaz a Nationalsozialistische Deutsche Gefolgschaft in Kroatien. A horogkereszt ugyanolyan védelemben részesül, mint a horvát nemzeti jelvények. A német településterületen a német tisztviselők öntudatos nácik. Ahol a lakosságnak legalább 20 százaléka német, ott a német nyelv egyenjogú hivatalos nyelv, de már 10 százalék esetén is e nyelven intézhetnek beadványokat a hivatalokhoz. A jugoszláv földreform horvát revíziója során „korrigáltatnak a németek sérelmei”. Az iskolaügy terén a horvát állam biztosította a nemzetiszocialista szellemű oktatás teljes szabadságát, s lehetőséget nyújtott a szórványokban élő gyermekek német iskoláztatásának megoldásához is. Az usztasa-milícia keretében külön német Einsatzstaffel alakult, amelynek tagjai egy 1941. július 31-i rendelet értelmében nemcsak Pavelic államfőre, hanem Hitlerre is felesküsznek. Egy 1942. március 31-i rendelet a horvát Hadügyminisztériumban külön német osztályt létesített; ez alá tartoztak a horvát hadsereg keretében létrehozott külön német alakulatok, német vezényleti nyelvvel, német tisztek parancsnoksága alatt.
A szerb Bánátban a német népcsoport autonómiája oly messzemenő, hogy a népcsoportnak saját ügyeiben büntető- törvénykezési joga is van.
Romániában az 1940. november 20-i dekrétum a német népcsoportot mint közjogi személyiséget államalkotó elemnek nyilvánította. Nemzeti katasztere van; a horogkeresztet szabadon használhatja; létrehozhatta saját nemzetiszocialista pártját („NSDAP der Deutschen Volksgruppe in Rumänien”). Egy 1942. szeptember 18-i rendelet a német tanításnyelvű állami iskolákat átadta a népcsoportnak, csak a felügyeleti jogot tartva fenn az államnak. A román hadseregben önálló német alakulatok létrehozását nem engedélyezték.20
Magyarországon a német népcsoport helyzetét szabályozó – mindössze rendelet formájában és végrehajtási utasítás nélkül közzétett – bécsi népcsoportegyezmény magyar értelmezése, mint Flachbart elemzése különösen világosan megmutatta, lehetőség szerint szűkíteni és nehezíteni igyekezett a népcsoportjog kívánalmai érvényesülését. A német népcsoport autonómiájának kiépítése szempontjából a magyar kormány által adott különféle engedmények ellenére arról szó sem lehetett, hogy a német népcsoportvezető tagja legyen a magyar kormánynak, részt vegyen a minisztertanácsi üléseken, hogy magyar minisztériumokban német osztályok, a hadseregben külön német alakulatok létesüljenek, hogy a népcsoport legálisan saját karhatalmat szervezzen. A Volksbund nem alakulhatott át nyíltan nemzetiszocialista párttá; a horogkereszt használata változatlanul büntetendő cselekmény volt, a Volksbund nem tehette rá kezét valamennyi német iskolára, hogy azokban nemzetiszocialista nevelést valósítson meg; a volksbundisták nem vehették át a németlakta területek közigazgatását, még kevésbé épülhették be nyíltan a központi szervekbe. Azok az erőfeszítések, hogy a magyarországi német népcsoport ugyanolyan jogokat szerezzen, mint a szomszédos országok német népcsoportjai, beleütköztek a magyar kormány ellenkezésébe, amelyet a háborús együttműködés zavartalansága érdekében akceptált a német birodalmi kormány, és mérsékletre intette a volksbundistákat.21 Az új, tökéletesebb népcsoportegyezmény tervét elejtették. A háborús viszonyok között a német népcsoportok érdekeit különben is egyre inkább alárendelték a nagy német népközösség érdekének nyilvánított német birodalmi érdeknek: a sokoldalúan kidolgozott népcsoportjog egész rendszeréből hovatovább tulajdonképpen egyetlen jog és kötelesség szorított háttérbe minden mást, az ti., hogy a német népcsoportok tagjai a német haderő rendelkezésére álljanak, illetve a német hadigépezet, közellátás számára termeljenek.22
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az idős amerikai elnök, Joe Biden azzal csiklandozta meg Kamala Harris amerikai alelnök idegeit, hogy egy közös beszéd után majdnem leugrott a színpadról. (Legalábbis úgy csinált, mintha…)
Úgy tűnik, hogy a jövő hónapban 80. életévét betöltő Biden rocksztárként viselkedett, és éppen a „rajongók” tömegébe készült levetni magát.
Miután alelnöke kitartóan felszólítgatta, hogy ezt ne tegye (akár színlelt, akár valódi rémülettel az arcán), az amerikai elnök megfordult és a kijárat felé kocogott.
Joe Biden, aki születésnapján gratulált Kamala Harris alelnöknek, ismételten felhívta ELNÖKÉT, ahogy az már nem egyszer megtörtént.
„Boldog születésnapot, TE NAGYSZERŰ ELNÖK VAGY, és tudjuk, hogy édesanyád mindig veled van” gagyogta Biden. Már maga a gratuláció szövege is kérdéseket vet fel.
De ez még nem minden: a minap, a Fehér Ház gyepén tartott faültetési ceremónia után Biden ismét eltévedt. Bár a Fehér Házat úgy kellene ismernie, mint a tenyerét, hiszen Barack Obama elnökösködése éveiben sok időt töltött ott el alelnökként.
Biden tegnap pedig azt mondta, hogy „nagyszerű formában van, de bármelyik pillanatban meghalhat”.
És hát a legújabb „mutatványa”:
Az amerikai elnök nem tudott megbirkózni a szavazási folyamattal a félidős kongresszusi választásokon, önkéntes segítségét kellett igénybe vennie.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
A jelenlegi helyzet Ukrajna körül hasonló a karibi válság idejéhez, hiszen Oroszország biztonságát fenyegetik a határain – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
„Ahogyan 1962-ben, úgy most is arról beszélünk, hogy közvetlenül a határainkon fenyegetjük Oroszország biztonságát ” – mondta Lavrov a „The World on the Edge” című filmhez adott interjúban.
Megjegyezte, hogy ma a fenyegetés közelebb van, mint amikor a Jupiter rakétákat telepítették Törökországba.
Szerinte most kampány folyik Ukrajna fegyverekkel való felpumpálására.
Lavrov azt is elmondta , hogy Oroszországot aggasztja Lengyelország azon szándéka, hogy amerikai atombombákat helyezzen el a területén.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium szombaton a brit haditengerészet egyik egységének tagjait vádolta meg az Északi Áramlat földgázvezetékek ellen elkövetett robbantással.
„A rendelkezésre álló információk alapján ennek a brit haditengerészeti egységnek a katonái vettek részt a Balti-tengeren szeptember 26-án elkövetett terrortámadás, az Északi Áramlat I. és az Északi Áramlat II. földgázvezeték felrobbantásának tervezésében, előkészítésében és végrehajtásában” – tudatta a minisztérium.
Az orosz honvédelmi tárca úgy véli, szintén Nagy-Britannia és Ukrajna áll a Krím félszigetnél az orosz fekete-tengeri flotta ellen szombaton végrehajtott dróntámadás mögött.
„A Nyikolajev égióban lévő Ocsakov városban állomásozó brit szakértők irányításával készítették elő ezt a terrorcselekményt, illetve képezték ki a különleges tengeri műveleteket végrehajtó ukrán katonákat” – írta a minisztérium a Telegram-csatornáján.
A tájékoztatás szerint egy orosz hajó kis mértékben megrongálódott a Szevasztopoli-öbölben.
Moszkva szerint a drónokkal célba vett hajók részt vesznek a gabonát exportáló teherkonvojok védelmében is.
Mihail Razvozsajev, Szevasztopol kormányzója a TASZSZ orosz állami hírügynökség jelentése szerint arról számolt be, hogy a szombati volt az eddigi legerőteljesebb dróntámadás a Krím félszigetnél.
Az Ukrán Fegyveres Erők hét alkalommal kísérelték meg megtámadni az orosz csapatok állásait Harkov térségében, de mindegyiket visszaverték – közölte ma az orosz Honvédelmi Minisztérium.
Kupjanszk irányában az ellenség két zászlóaljnyi harcászati csoportból álló erőkkel, külföldi zsoldosokkal megerősítve hét sikertelen támadást intézett az orosz csapatok állásai ellen – áll a minisztérium közleményében.
Az állásaink elleni támadásokra a harkovi régió Perszotravneve, Orljanka, Tabajevka és Beresztovoje települések környékén történtek kísérletek. Az Ukrán Fegyveres Erők csapatait az orosz tüzérség és a légierő csapásai visszavetették a kiindulási pozícióikba. Az ellenség kb 250 embert veszített.
A Nyikolajev régióban lévő Ocsakov város környékén csapást mértek az ukrán fegyveres erők különleges műveleti erőinek kiképzőközpontjára.
Az ukrán csapatok a tüzérség fedezete alatt támadást indítottak Davidov Brodnál.
„Nikolajev-Krivoj Rog irányban az ukrovermacht újabb” offenzívát indított Bruszkinszkoje falu környékénén. Az RF fegyveres erők sikeres akciói következtében a nácik visszaszorultak eredeti pozícióikba” – jelentette Kirill Sztremouszov, a herszoni regionális közigazgatás helyettes vezetője.
Elmondása szerint az Ukrán Fegyveres Erők több tucat fegyveresét, 4 páncélozott harcjárművét és legalább 4 kisteherautóját semmisítettek meg.
A hírek szerint az orosz légierő repülőgépei, valamint a nehéz rakéta – sorozatvetők is részt vettek a támadás visszaverésében.
Az elmúlt nap folyamán az Ukrán Fegyveres Erők 6 csapatharcászati csoportos támadást hajtottak végre Milovoje, Szuhanovo, Pjatyihatki, Iscshenka, Bruszkinszkoje és Szadok településekkörnyékén a Herszon régióban. A szövetséges erők akciói eredményeként az ellenség visszaszorult eredeti állásaiba.
Ezen kívül több mint 60 ukrán katona, 17 páncélozott harcjármű és 12 jármű semmisült meg.
Az ukránok 10-12 órán keresztül ágyúzták Energodart, és teljesen áramtalanították a várost – mondta Vlagyimir Rogov, az Együtt vagyunk Oroszországgal mozgalom elnöke.
Az ágyúzások következtében több ház is megsemmisült.
Rogov szerint ennek a sokórás „lövöldözésnek” az egyetlen célja – hogy a jövőben partraszállást hajtsanak végre, amelynek során talán elfoglalhatják a zaporozzsjei atomerőművet.
„A lövöldözés miatt az áramszolgáltatás megszakadt, a mentőcsapatok dolgoznak. A tartalék vonalakra váltás folyamatban van. A közeljövőben helyreáll az áramszolgáltatás a városban” – mondta a politikus.
A donbasszi fronton pedig tovább folytatódik az orosz és szövetséges csapatok offenzívája az ukrán megszállók ellen.
Az orosz csapatok elérték a Donyecki Népköztársasághoz tartozó Pavlovka külvárosát, és a dél-donyecki irányú offenzíva során több mint három kilométer mélyen hatoltak be az ellenség védelmébe.
Hatalmas tüzérségi előkészítés után az ellenség védelmi vonalát Opitnoje és Vodjanoje térségében áttörték.
Ezek a települések az Ukrán Fegyveres Erők úgynevezett Avgyejevka erődített területének részét képezik, amelyet nyolc éve ukrán csapatok építettek, és amely az egyik legnagyobb a Donbasszban.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kiakadtak a szakszervezetek Parragh Lászlóra, kérik, hogy az Orbán-kormány határolódjon el a kijelentéseitől
Az olcsó munkaerőt hirdető iparkamarai elnök szerintük a dolgozók hátán mászna ki a gazdasági válságból.
Zlati Róbert, a MASZSZ elnöke
Az Orbán-kormánynak el kell határolódnia Parragh Lászlónak kijelentéseitől, amelyek szerint „a magyar versenyképeség egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő” – írja a hvg.hu a Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnökének felszólítása nyomán. Az érdekvédők elfogadhatatlannak tartják, hogy országos cél legyen a munkabérek minél alacsonyabban tartása.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke ráadásul – ahogy arról a Népszava elsőként beszámolt – a Munkástanácsok által a minimálbér aktuális kérdéseiről szervezett csütörtöki konferencián jelezte, nem fogja támogatni az uniós minimálbér bevezetését sem, mert szerinte az is „egy versenyképességi előny elvesztését jelentené”. Ezért Parragh László szerint, amíg nem érjük el az uniós átlagot, amit ő 2030-ra tesz, nálunk nem lesz ilyen minimálbér.
A MASZSZ elnöke szerint így hiába kezdődnek meg hamarosan az érdemi tárgyalások a jövő évi minimálbérről, a kormány a jelek szerint „végtelenül szerény” emelésre készül. Megjegyezte, nem ez az első eset, hogy a kormány az MKIK-elnök kijelentésein keresztül teszteli az ország lakosai, szakszervezetei tűrőképességét.
Az infláció már így is végtelenül nehéz helyzetbe hozta az embereket, családok százezreit sodorta megélhetési krízisbe. (…) Nem fair megint az ő hátukon megpróbálni kimászni a slamasztikából
– szögezte le a szakszervezeti vezető.
Zlati Róbert szerint mindez már csak azért is elfogadhatatlan, mert „a válságot nem a munkavállalók okozták. Az európai minimálbér bevezetése pedig, mint fogalmazott, „nem egy felelőtlenül vagdalkozó kamarai vezető véleményének a függvénye”. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…a válságot nem a munkavállalók okozták…”
Ez az állítás IGAZ! Ugyanakkor legyünk ÖNKRITIKUSAK! Mert aligha tagadható el az a tény, hogy A VÁLSÁGOKAT – VÁLSÁGOKRA HALMOZÓ KAPITALISTA RENDSZERT A MI AKTÍV KÖZREMŰKÖDÉSÜNKKEL sikerült a lassan már 33 éve kivitelezett rendszerváltással ISMÉT HATALOMRA juttatni! A hazaárulók kezére átjátszott, a szocialista Magyar Népköztársaság állampolgárai által 45 esztendei kemény munkával létrehozott javaival, gazdaságával, belső fogyasztói piacával együtt!
Pedig hát „AKKORIBAN” TANULTUNK RÓLA, hogy mi a kapitalizmus természete! HÁT EZ, AMIT A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA FOLYAMATOSAN MEG – ÉS ÁTÉLÜNK!
Ám a legszomorúbb az ebben az egész történetünkben, hogy bár ÚJRA – ÉS ÚJRA MEGÉLJÜK, MÉGSEM TESZÜNK ELLENE ÉRDEMI LÉPÉSEKET! Csak kesergünk!
Parragh CSAK SZÍNT VALLOTT!
ELMONDTA, HOGY JOBBRA NE IS SZÁMÍTSUNK!
És… – történt valami érdemleges?
Azon kívül, hogy néhány „nethuszár” vadul elkezdte verni a klaviatúrát – SEMMI ÉRDEMLEGES NEM TÖRTÉNT!
Ill. mégiscsak…! MEGSZILÁRDULT A KAPITALISTA RENDSZER! MÉG JOBBAN!
Hiszen az egy ilyen kijelentés utáni NÉMASÁG AZT JELENTI: TUDOMÁSUL VETTÜK, ELFOGADJUK!
Minél jelentősebb sikereket aratott a Vörös Hadsereg, már nemcsak Sztálingrád körletében meg a Donnál, hanem Észak-Kaukázusban és Velikije Luki körül is, az Ifjú Gárda tevékenysége annál szélesebben bontakozott ki, annál elszántabb lett.
Az Ifjú Gárda már az egész kerületet behálózó, egyre növekedő szervezetté vált. Száznál több tagja volt. És hányan voltak a szervezeten kívüli segítők!
A szervezet növekedett, növekednie kellett, mert feladatai is szaporodtak. Végeredményben erre volt hivatva. Igaz, a fiatalok megérezték, hogy valamiképpen feltűnőbb a munkájuk ahhoz az időhöz képest, amikor megkezdték tevékenységüket. De mit lehet tenni, ez bizony teljességgel elkerülhetetlen volt.
De minél szélesebb méreteket öltött az Ifjú Gárda munkája, annál szűkebbre szorult körülötte a Gestapo és a rendőrség „sűrű hálója”.
Az egyik vezetőségi ülésen Ulja váratlanul megkérdezte:
– Ki ismeri közülünk a morzejeleket?
Senki sem érdeklődött, mire jó ez, és senki sem tréfálkozott Uljával. Talán most először jutott eszükbe, hogy bizony a vezetőség tagjait is letartóztathatják. De erre csak futólagosan gondoltak. Hiszen eddig még semmi veszély sem fenyegette őket.
És éppen ebben az időben hívta Lutyikov személyes találkozóra Oleget.
Nem látták egymást első találkozásuk óta, s mind a ketten úgy találták, hogy a másik nagyon megváltozott.
Filipp Petrovics még erősebben őszült. Valahogy megszélesedett, meghízott. De érezni lehetett, hogy ez nem egészséges hízás. Beszélgetés közben gyakran felállt, hogy néhány lépést tegyen a szobában. Oleg hallotta lélegzetét: nyilván nehezére esett nagy testét cipelni. Csak a szeme tekintett a régi szigorral. Abban nyoma sem volt a fáradtságnak.
Lutyikov pedig észrevette, hogy Oleg fizikai értelemben is megnőtt. Teljesen felnőtt, legszebb korában levő fiú volt. Csontos arcának vonásai mintha mélyebbre húzódtak volna. De ha elmosolyodott, nagy szemében felcsillant a régi kisfiú. Mostani együttlétük alatt többnyire elgondolkozva, görnyedten állt, fejét a nyaka közé húzta, és homlokát széles ráncok barázdálták.
Filipp Petrovics részletesen, fürkészve, többször is visszatérve ugyanarra a kérdésre, érdeklődött az Ifjú Gárda régi és újonnan alapított csoportjai felől, neveket, jellemzéseket kért. Oleg érezte, hogy nem a külső események érdeklik, amikről Polina Georgijevnától úgyis értesül, hanem inkább a szervezet belső helyzete és különösen az, hogyan látja Oleg a szervezet helyzetét.
Lutyikovot az érdekelte, hogy a szervezet tagjai mennyire tudnak egymásról, miként tartják fenn a vezetőség és a csoportok közti összeköttetést, az egyes csoportok egymással való kapcsolatát. Megemlítette a gulya esetét, és sokáig érdeklődött afelől, hogy a vezetőség hogyan értesítette a csoportot a készülő akcióról, hogy a csoporton belül a vezető miként értesítette a gyerekeket, és végül hogyan gyülekeztek. Érdekelték a hétköznapibb vállalkozások is, mint például a röpiratok kiragasztása, de ez is főleg az összeköttetés és a vezetés szempontjából.
Ismételjük, Filipp Petrovics bárkivel beszélgetett, mindig meghallgatta a másik véleményét, és a magáéval nem sietett előhozakodni. Sohasem igyekezett a másik nyelvén beszélni, de valahogy mégis úgy adódott, hogy öreggel, fiatallal mindig úgy beszélt, mint vele egyenrangúval.
Oleg megérezte ezt. Filipp Petrovics úgy tárgyalt vele, mint politikai vezetővel, akinek meghallgatja a véleményét. Más időkben ez boldog büszkeséggel töltötte volna el a szívét. De megérezte, hogy Filipp Petrovics kissé elégedetlen az Ifjú Gárdával. Filipp Petrovics kérdezgette, aztán egyszerre felállt, fel s alá járkált, ami pedig nem volt szokása. Aztán már nem is kérdezett, hanem csak folyton járkált. Oleg is hallgatott. Végre Filipp Petrovics nehézkesen a székbe ereszkedett, és a szemben ülő fiúra emelte szigorú tekintetét.
– Megnőttetek, a szervezet is megnőtt – mondta Filipp Petrovics -, és ez jól van így. Nagyon hasznos, hogy vagytok. Eljön az idő, amikor jó szóval emlékeznek meg rólatok. Most azonban azt mondom, hogy egyáltalán nincs rendben a dolgotok … Engedélyem nélkül egyetlenegy embert se vegyetek fel a szervezetbe. Elég! Eljött az idő, hogy még a legfélénkebbek, a leglustábbak is segíteni fognak bennünket, de nem kötelező, hogy ezek szervezetünk tagjai legyenek. Érted?
– Értem – mondta halkan Oleg.
– Az összeköttetés terén … – Filipp Petrovics rövid szünetet tartott – kisipari módon dolgoztok. Túl sokat szaladgáltok egymáshoz, lakásról lakásra. De leginkább a tiedre és a Turkenyicsére. Ez veszedelmes. Ha én, mondjuk, az utcátokban laknék, felfigyelnék rá: miért szaladgálnak hozzátok fiúk, lányok, nap mint nap, sötét éjjel is, amikor pedig tilos a közlekedés? Miért szaladgálnak olyan sokat? Az egyszerű lakos is így gondolkozik. De amazok keresnek benneteket, mert már régen felfigyeltek rátok. Fiatalok vagytok, néha, ugye, összetalálkoztok, nem a politika, egyszerűen a mulatság kedvéért? – kérdezte Filipp Petrovics jóindulatú, kissé huncut mosollyal.
Oleg zavartan, mosolyogva bólintott.
– Ez pedig nem jó. Úgy kell, hogy ezentúl kissé unatkozzatok. Megjönnek a mieink, lesz elég alkalom a vígságra – mondta nagyon komolyan Filipp Petrovics. – A vezetőséget is ritkábban hívjátok össze. Háborús időket élünk. Van parancsnokotok, komisszárotok, dolgozzatok úgy, mint a fronton, háborús föltételek között. Az összeköttetést pedig a ti szervezetetek színvonalán kell tartani. Jó lenne, ha olyan helyet gondolnátok ki, ahová mindenki bejárhat szabadon, és senkinek sem tűnik fel. Mi van most a Gorkij Klubban?
– Üresen áll – mondta Oleg. Eszébe jutott, hogyan ragasztotta ki a röpiratot a klub falára, miközben majdnem a „policáj” kezébe került … „Milyen régen is volt ez” – gondolta. – A klub nem lakható, azért áll üresen – magyarázta.
– Forduljatok a hatósághoz, és csináljatok belőle rendes klubot.
Oleg egy darabig hallgatott, homlokát ráncolta.
– Nem értem – mondta.
– Nem nehéz megérteni: a klub az ifjúságért, a lakosságért készült. Szervezzétek meg azokat a fiúkat, lányokat, akik távol állnak a politikától, és csak szórakozni szeretnének; válasszatok ki egy csoportot, amelyik kezdeményezi az egészet, ti is legyetek benne, forduljatok a polgármester úrhoz: engedje meg, hogy használhassátok a klubot. Mondjátok meg neki, hogy kultúrmunkát akartok végezni, az új rend szellemében. És hadd szórakozzanak a fiatalok, mert így csak tétlenül ődöngenek, és nem csoda, ha ártalmas gondolatok támadnak a fejükben. Maga ez a gaz polgármester persze nem tud határozni, hanem főnökeihez fordul. Azok meg lehet, hogy megengedik. Maguk is majd megfúlnak az unalomtól – mondta Lutyikov.
Oleg korát meghaladó, különleges gyakorlati érzékével nyomban megértette, hogy a klubba be lehet építeni a szervezet vezetőit, és rajtuk keresztül összeköttetést tarthatnak fenn az ötös csoportok vezetőivel. De Oleg lelkiismeretét felkavarta az a lehetőség, hogy akarata ellenére belekeveredik abba az életbe, amelyet annyira gyűlölt, hogy ő valamilyen módon részesévé lehetne az idegen világ elvetemült cselekedeteinek, s nap mint nap a maga személyével fedezné az emberek előtt, vagy pedig akár közvetve is előmozdítaná ezeket a legaljasabb tetteket. Nem, mindent megtesz, csak ezt nem! Szótlanul lehajtotta fejét, mert nem volt ereje, hogy Filipp Petrovics szemébe nézzen.
– Gondoltam is – mondta nyugodtan Lutyikov. – Nem értettél meg! Pedig ha megértesz, az nagy ajándék lenne számomra és az egész szervezet számára is – Filipp Petrovics felállt, és nehéz léptekkel rótta a szobát. – Kisfiú, aztán attól fél, hogy bepiszkolódik … Aki igazán tiszta, azt nem lehet bemocskolni. De miféle agitátoraik is vannak nekik? Egy hangszórót a klubba, az magától is kiabál! Úgy kell megcsinálni a dolgot, hogy a klub a mi kezünkben legyen. A mi agitációink nem hangos, de erősebb az övékénél. Megmondom őszintén, hogy egy kicsikét mi is odadörgölődünk majd hozzátok. Igaz, úgy, hogy észre sem veszitek majd, amiért előre bocsánatot kérek. A klub programja semleges lesz. Ha olyan gyerekekkel dolgozol, mint, mondjuk, Moskov, Zemnuhov vagy Oszmuhin, de még inkább Ljuba Sevcova, akkor ezek kitűnően megszerveznek a számodra mindent …
És az öreg Lutyikov még sokáig beszélt, igyekezett meggyőzni fiatal elvtársát még azután is, amikor Oleg már megegyezett vele. Oleg kissé restelkedett is, hogy hamis érzésnek adta át magát.
– Mindezt azért mondom, mert nyilván elvtársaid ugyanazt mondják majd neked, amit te mondtál nekem. Azért szóltam, hogy tudjad, mit válaszolj nekik – mondta Lutyikov, és egyre tanította, tanította Oleget.
Vanya Zemnuhov, Moskov és két lány, aki nem volt tagja az Ifjú Gárdának, az 1. számú bánya igazgatóságának támogatásával felkeresték Sztacenko polgármestert. Valóban az ifjúság egy csoportját képviselték, melyet ebből az alkalomból sikerült tömöríteniök.
Sztacenko az elöljáróság fűtetlen és piszkos helyiségében fogadta őket. Mint mindig, most is részeg volt, és vastag ujjú apró kezét az asztal zöld posztójára fektetve, mozdulatlan arccal figyelte Vanya Zemnuhovot, aki fölöttébb szerény, előzékeny és közlékeny volt, de csontkeretes pápaszemén keresztül nem a polgármestert, hanem a zöld posztót nézte.
– A városban olyan hírek terjednek, hogy a német hadsereg Sztálingrád alatt vereséget szenvedett. Ezzel kapcsolatban az ifjúság gondolatvilágában – Vanya bizonytalanul gyúrta ujjával a levegőt – bizonyos ingadozás tapasztalható. Paul úr – az 1. számú bánya zászlóaljának meghatalmazottját nevezte meg – és … úr – a városi elöljáróság közoktatásügyi osztályfőnökének nevét említette – szíves támogatásával, amiről polgármester úr valószínűleg értesült már, és végül egyszerűen az ifjúság nevében, mely ellentmondás nélkül áll az új rend mellé, kérjük, mégpedig személyesen öntől, Vaszilij Illarionovics, akinek megértő szívét ismerjük …
– Részemről, uraim … Fiúk! – kiáltott fel Sztacenko egyszerre barátságosan. – A városi elöljáróság … – mondta, és szemébe könny szökött.
Sztacenko is, az urak is, a fiúk is jól tudták, hogy a városi elöljáróság maga semmit sem határozhat el, mert minden döntés a csendőr főtörzsőrmester kezében van. De Sztacenko „mellette volt”, mert maga is – mint Filipp Petrovics helyesen állapította meg – „majd megfulladt az unalomtól”.
Így történt, hogy a főtörzsőrmester engedélyével 1942. december 9-én, a Gorkij nevét viselő klubban lezajlott az első műsoros est.
A nézők télikabátban, katonaköpenyben, báránybőr bundában ültek és álltak. A klubot nem fűtötték, de kétszer annyi néző gyűlt össze, mint amennyi hely volt, s nemsokára izzadni kezdett a párás plafon.
Az első padsorokban foglaltak helyet Hauptwachtmeister Brückner, Wachtmeister Balder, Leutnant Schweide, helyettese, Feldner, Sonderführer Sanders a mezőgazdasági kommandatúra teljes személyzetével, Oberleutnant Sprick Nyemcsinovával, Sztacenko polgármester, Szolikovszkij rendőrfőnök a feleségével és Kulesov, a nemrég mellé rendelt vizsgálóbíró, egy előzékeny,, csendes, kövér és szeplős arcú, kék szemű, vörös, gyér szemöldökű úr, akin hosszú fekete kabát volt, kubánka-kucsmájának vörös posztóján pedig keresztbe varrott aranypaszománt ékeskedett. Jelen voltak még Paul, Juner, Becker, Bloschke, Schwartz urak és a bányászzászlóalj tizedesei. Eljött Surka Reiband tolmács, a Hauptwachtmeister főszakácsa, valamint Schweide hadnagy szakácsa is.
A hátsó padsorokban az átvonuló német és egyéb csapatok katonái, csendőr- és „policáj”-legénysége foglalt helyet. Ruházatuk elütött a helybeli lakosság kopott ruháitól, fakó kendőitől. Nem volt jelen Fenbong altiszt, aki túl volt terhelve munkával, és különben sem szeretett szórakozni.
A vendégek ott ültek a régi, nehéz színpadi függöny előtt, amelyet a Szovjetunió sarló-kalapácsos címere díszített. De amikor a függöny felgördült, a színpad hátsó falán látható lett a Führer óriási mellképe, melyet – az arcvonások némi torzításával – helybeli művészek alkottak.
Az előadás egy ősrégi egyfelvonásos bohózattal kezdődött, melyben Vanya Turkenyics játszotta a menyasszony élemedett apjának szerepét. Művészi elveihez és hagyományaihoz híven Danyilics kertészt alakította. A közönség tapsviharral fogadta és kísérte kedvencét. A németek nem nevettek, mert Hauptwachtmeister Brückner nem nevetett. De a rövid bohózat után Brückner mégis egymásra ejtette tenyerét. Erre a többi német is tapsolt.
A pengetős zenekar – élén a város két legkitűnőbb gitárosával: Vitya Petrovval és Szergej Levasovval – az „őszi keringő” című zeneművet játszotta, majd a „Kimegyek a patakra” kezdetű dalt.
Sztahovics, a rendező és konferanszié, fekete öltönyben, vakító fényes cipőben, angolos eleganciával, tartózkodóan lépett a színpadra.
– A Luganszk-területi operettszínház művésznője … Ljubov Sevcova!
Taps.
Ljubka világoskék selyemruhában, világoskék cipőcskében jelent meg, és Valja Borc kíséretével, aki egy alaposan lehangolódott zongoránál ült, néhány szomorú, majd víg dalt adott elő. Sikere volt, sokszor kihívták. Végül, mint a fergeteg, a színpadon termett, de most már rikító tarka ruhában és krémszínű cipőben, szájharmonikával, és csinos két lába a jó ég tudja, miféle táncra perdült. A németek tomboltak az elragadtatástól, és szűnni nem akaró tapsvihar zúgott.
Sztahovics sötét öltönyében újra megjelent.
– Cigány románc-paródia … Vlagyimir Oszhumin. Gitáron kíséri Szergej Levasov.
Vologya előbb, nem tudni, miért, a kezét tördelte, miközben nyakát egészen természetellenesen nyújtogatta, aztán hirtelen, minden átmenet nélkül vad táncra perdült, s közben énekelt: „Édesanyám, de unalmas”. A zord arcú Szergej Levasov komoran követte gitárjával, mint egy Mefisztó.
A közönség kacagott. A németek is.
Vologyát újrázták. Egészen különös fejforgatással énekelt, miközben a Führer mellképének szegezte tekintetét.
Beszélj, meséld el hát, csavargó:
Ki szült világra, hol hazád?
Hej, megkapod érdem szerint, ne félj te,
Csak keljen a nap, a ragyogó …
Hej, elmerülsz álomba, mélybe …
A nézők felugráltak helyükről, és üvöltöttek az elragadtatástól. Vologyát számtalanszor kihívták.
Az estély Kovaljov és társai cirkuszi mutatványaival ért véget.
Míg a klubban tartott az előadás, Oleg és Nyina lehallgatták rádión a legutolsó híreket a szovjet csapatoknak a Közép-Don körletében véghezvitt előnyomulásairól. Novaja Kalitva, Kantyemirovka s Bogucsar, vagyis azoknak a pontoknak az elfoglalásáról, amelyeket a németek ez év júniusában szálltak meg, hogy aztán onnan dél felé törjenek előre.
Oleg és Nyina reggelig másolták a jelentést, és egyszerre kattogó robajt hallottak a fejük fölött. Megrendülten felfigyeltek. Kiszaladtak az udvarra. A tiszta téli levegőben, szabad szemmel láthatóan, szovjet bombavetők úsztak el a város felett. Nem siettek, motorjaik zengő zakatolással töltötték meg a messzeséget, és valahol Vorosilovgrád alatt bombákat dobtak le. Ide hallatszott a bombák tompa robaja. Ellenséges vadászgépek, légvédelmi ágyúk nem zavarták a szovjet bombavetőket, s ezek nyugodtan úsztak Krasznodon felett visszafelé.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
MÁRA VISSZA KELLETT ÁLLÍTANI AZ ÓRÁKAT EGY ÓRÁVAL! ÖN IS…?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
