Fejezzük ki szolidaritásunkat Oroszországgal, és mondjunk NEM-et az EU, USA, UKRAJNA HAZUGSÁGAIRA!
Fejezzük ki szolidaritásunkat Oroszországgal, és mondjunk NEM-et az EU, USA, UKRAJNA HAZUGSÁGAIRA!
2022. ÁPRILIS 30., SZOMBAT, 13:00–17:00
Hősök tere, Budapest
Elég volt a hazug médiából! Elég az ukrán és EU, USA hazudozásból! Elég a szankciókból! Elég EURÓPA tönkretételéből! Elég a NATO terjeszkedéséből és a háború szításából!
Álljunk ki OROSZORSZÁG MELLETT AZ UKRAJNÁBAN ÉLŐ KISEBBSÉGEK JOGAI MELLETT! ELÉG AZ ELNYOMÁSBÓL!
Orosz és Magyar Zászló legyen nálatok! Autós motoros gyalogos rolleres biciklis felvonulás! Ha a Németeknek megy, és Cipruson is ment akkor nekünk is menni fog!
Osszátok minél többen! Ha szeretnél segíteni a szervezésben írj privát üzenetet.
Ne hagyjuk, hogy hülyének nézzenek az Oroszellenes álhírekkel, és ne állitsák be kizárólag Oroszországot a rossznak a világ előtt csak mert 1-2 háttér hatalomnak ez az érdeke!
Amennyiben egyetértetek velem, és elegetek van a hazug médiából, az álszent EU-ból, a hazug USA-ból, a megrendezett életre kelő halottakból, a bóvli megrendezett színjátékból amit Ursula Von Der Leyen olcsó piaci mutatványosként adott elő ahogy a mellére kap a halottak láttán… Akkor osszátok meg minél többet és legyetek ott!
Nem kell ezt eltűrnünk, nem birkák vagyunk hanem emberek! Álljunk ki Oroszország mellett, Nem Oroszország az ellenség hanem USA és az USA által az EU élére tett lefizetett bábjai. Ezek már itt élnek köztünk! Ideje kisöpörni őket!
Szolidaritás és az orosz gyűlölet a russzofóbia ellen lesz a csendes és békés felvonulás!
MÍG A VILÁG JELENTŐS RÉSZE A HÚSVÉTOT ÜNNEPLI, ADDIG TOVÁBB FOLYTATÓDNAK A HARCOK UKRAJNÁBAN. BÁR TOVÁBBRA IS INKÁBB A HADMŰVELETI SZÜNETBEN MEGSZOKOTT MÓDON. MÍG A DONBASSZI BEKERÍTÉS ÉSZAKI KEZDETÉNÉL AZ ÖSSZECSAPÁSOK INTENZITÁSA EGYRE NŐ, ADDIG MARIUPOL ELESTE MÁR TÉNYLEG CSAK NAPOK, HA NEM ÓRÁK KÉRDÉSE. A VESZTESÉGEK ELLENÉRE AZ UKRÁN HADERŐT EGYÉRTELMŰEN A NYUGATI SEGÍTSÉG TARTJA MÉG FELSZÍNEN, ÁM LEHET AZ SEM TUD KORLÁTLAN LENNI.
UKRÁN KATONA KILŐTT OROSZ HARCKOCSI MARADVÁNYAIT VIZSGÁLJA KIJEV KÖZELÉBEN 2022. ÁPRILIS 16-ÁN FOTÓ:EUROPRESS/GENYA SAVILOV/AFP
A Moszkva cirkáló elsüllyesztését követő napokban az ukrajnai harcok eseményei a háborús körülményekhez képest viszonylag nyugodtként írhatóak le. A várakozásokkal ellentétben – vélhetően Mariupol ostroma miatt – tovább húzódik az egyesek szerint a háborút eldöntő donbasszi összecsapás kezdete. Habár a leendő bekerítési vonal északi régiójában intenzív harcok bontakoznak ki az orosz és ukrán erők között, ez még messze áll a leendő összecsapások léptékétől.
„Az események fókusza ismét a megszokott formula szerint a tágabb Donbasszra, a Harkovi és Luganszki területek határára, illetve Mariupolra helyeződött”
A délnyugati front továbbra is mintha viszonylag másodlagos szerepet töltene be, a Nyikolajev és környéki célpontokat érő szisztematikus orosz rakétatámadásokon túl csak helyi szintű összecsapások történtek. Bár egyes ukrán és nyugati források fenntartják a térségbeli ukrán ellentámadás narratíváját, a frontok vonalában érdemi változás nem történt.
Viszont aggodalomra ad okot, hogy az orosz védelmi minisztérium közleménye szerint a kramatorszki események kapcsán már előtérbe került hmelnyickiji 19. rakétadandár pénteken a kahovkai vízerőmű ellen intézett támadást. Noha az orosz légvédelem a beérkező Tocska-U ballisztikus rakétákat sikeresen elfogta, ám azok roncsai a közzétett felvételek alapján lakott területre hullottak, több civilt megsebesítve. Sikeres támadás esetén, akár maga a gát is átszakadhatott volna, elárasztva a régió déli területeit, akár magát Herszont is. Ebben az esetben pedig az orosz hadsereg összeköttetése, ellátmánya, logisztikája is azonnal megszűnt volna. Miután az elárasztás technikáját az ukrán oldal már Irpeny térségében alkalmazta, nem kizárt, hogy az a későbbiekben újra feltűnik.
„Donbasszban mindkét harcoló fél erőfeszítéseinek fókuszát Izjumra helyezi”
Míg az orosz fél déli-délkeleti irányba, Szlavjanszk központtal próbálja fokozatosan meglévő hídfőállását kiszélesíteni, addig egyes amerikai elemzések szerint ukrán oldalról egy lehetséges nyugati irányú ellentámadás terve kezd kibontakozni. Gyakorlatilag Izjum térségében a kurszki ütközet egyfajta kicsinyített verziója jöhet létre, ahol az ukrán haderő a növekvő orosz kiszögellést kívánja elvágva bekeríteni, de legalább visszaszorítani.
Tény, hogy Kijev minden eszközzel igyekszik megakadályozni legnagyobb harcértékű donbasszi csapatainak bekerítését, és a Harkov területről próbálja még meglévő tartalékait átcsoportosítani. Ám aligha valószínű, hogy képes lenne egy sikeres ellentámadásra. Noha elképzelhető, hogy további átcsoportosításokkal képes lenne a megfelelő támadó erő felállítására, légifölény hiányában ezek az egységek lehet még a támadás megindítása előtt megtizedelődnének. Az ukrán oldal veszteségei egyértelműen jelentősek, egyes zászlóaljaknál eléri a 40 százalékot.
A kelet-ukrajnai harcok állása április 16-án Forrás:Southfront.org
Izjum térségében az ukrán haderő egyértelműen tüzérségi párbajokra alapuló aktív védekezést folytat, kihasználva az elmúlt nyolc év során kiépített védelmi erődítményeket. Érdemes megemlíteni, hogy a korábban tárgyalt ukrán veszteségek mellett az orosz adatok sem fényesek, ám Moszkva tartalékai lehetővé teszik ezek pótlását. Ráadásul Alekszandr Koc orosz haditudósító szerint e régióban került sor az amerikai Switchblade öngyilkos drónok tűzkeresztségére is, bár a viszonylag még tapasztalatlan ukrán személyzet egyelőre nem tudott vele érdemi veszteséget okozni az orosz harckocsizóknak.
„A pénteki és szombati áttörések révén maga Mariupol városa szinte teljesen orosz-szakadár ellenőrzés alatt áll”
Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint immár egyedül csak az Azovsztal területét kontrollálják az ukrán erők. A klasszikus szovjet-orosz ostromtaktika kibontakozásával az egyes zsebekben fokozatosan került sor az ukrán csapatok felőrlésére. Az elmúlt két napban háromból kettő ellenállási góc esett el, előbb az Iljics fémfeldolgozó üzem, majd nem sokkal utána az Azovmas létesítménye. Az ukrán tengerészgyalogos egységek folyamatosak adják meg magukat, ám mindez a szélsőjobboldali alakulatok részéről kevésbé mondható el. Orosz becslések szerint az eredeti 14,5 ezer védőből mára legfeljebb 2500-an maradhattak.
A mariupoli harcok állása 2022. április 15-én. Az azóta eltelt időben a partmenti sáv maradéka is orosz ellenőrzés alá került Forrás:Telegram
„Az Azovsztal védői a hangzatos nyilatkozatokon túl semmilyen segítségre nem számíthatnak Kijev részéről”
Egyes információk szerint Zelenszkij személyesen utasította az Azov vezetőjét, Ondrej Bileckijt a téma parkolópályára tételére. Az orosz oldal immár a szíriai hadművelet ikonjának számító Tu-22M3 bombázókat is beveti a vasmű ellen, amely azt jelzi hamarosan itt a vég. Az orosz és szakadár fél egyértelműen a megmaradt védők tudtára adta, ha nem adják meg magukat, csakis felmorzsoló elhullás várhat rájuk. Vélhetően épp ennek megelőzéséért hirdetett Moszkva vasárnapra helyi idő szerint hajnal 5 órától délig tűzszünetet, amely során az általa lefektetett feltételek szerint lehetőséget ad a megadásra. Bár logikai szempontból nézve ez egy elfogadható ajánlat – főképp, hogy Moszkva garanciát adott a foglyok jogainak betartására –, de a védők eddigi teljesítményét és ideológiáját nézve többségük harc közben fogja halálát lelni.
Mint azt a bevezetőben is említettük, a nagyszabású támadó műveletek megindítása helyett még mindig mintha a hadműveleti szünet folytatása történne a harctéren. Vélhetően a mariupoli terület teljes elfoglalását és fennmaradó ellenállás felszámolását követően indulhatnak meg a nagyobb szabású műveletek. Ez lehetővé teszi az ostromban részes csapatok átvezénylését, illetve jelentős morálnövelő győzelmet is jelent az orosz-szakadár csapatok számára.
Rövid kitekintésként pedig érdemes ismét megvizsgálni az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai segélyek kérdését.
„Mára ugyanis egyértelművé vált, hogy az ukrán haderő csakis a nyugati segítségek révén tud működőképes maradni, orosz szempontból pedig mindenképp szükséges a háború lerövidítéséhez azok megnyirbálása”
Nem véletlen nevezte a héten újfent katonai célpontoknak az orosz külügyminisztérium az Ukrajna területén mozgó katonai segélyeket és szólította fel – persze eredménytelenül – Washingtont, illetve partnereit annak beszüntetésére. Immár Moszkva is rájött, hogy nem lehet változatlan formában hagyni a fegyverek beáramlását, mivel az saját pozícióit veszélyezteti. Vélhetően ennek a megváltozott taktikának az első lépéseként történt meg az orosz védelmi minisztérium által közölt géplelövés Odessza térségében. Az ukrán lajstromú katonai tehergép ugyanis Moszkva állítása szerint nyugati fegyverzetet szállított az az ország délnyugati területeire. Kérdés persze ezzel mekkora kár érte az ukrán védelmet, de erre pontosabb adatok és a roncsokról készült felvételek hiányában egyelőre nem tudunk képet alkotni.
„Ám a szállító országok megfenyegetése és az ukrán légtérben tartózkodó teherszállítók lelövése aligha lesz elég”
Orosz oldalról egyre több olyan véleményt olvasni, amely a Dnyeperen átívelő hidakat is felvenné a potenciális célpontok listájára. Ezzel bár igaz, hogy az orosz haderő saját későbbi előrenyomulását is megnehezítené, de meggátolhatja, hogy az Ukrajnába érkező nyugati fegyverzet eljusson a harcok legfőbb területére, Közép- és Kelet-Ukrajnába.
„Lényegében szinte az összes Dnyeperen átívelő közúti vagy vasúti híd érintetlen és zavartalanul üzemel”
Utóbbi ponthoz kapcsolódik szorosan az ukrán vasúthálózat elleni támadások igénye. Ahogy korábbi elemzéseink során is bemutattuk, gyakorlatilag az ország egészéhez képest minimális kár érte az ukrán vasúthálózatot, amely a szovjet hagyományoknak megfelelően háborús üzemmódba kapcsolva a logisztikai rendszer legfőbb pillérévé vált. Gyakorlatilag pár kivételtől eltekintve az egyes utánpótlási szállítmányok majdnem a frontvonalig utazhatnak vasúton. A fegyverszállításokat figyelembe véve pedig eléggé megkérdőjeleződik, vajon tényleg csak civil infrastruktúra-e a vasút, mint azt a Kreml a műveletek kezdetén gondolta?
Ukrajna vasúti térképe, pirossal kiemelve a 2022 áprilisában működő vonalakat. A fekete négyzetek a felrobbantott hidakat jelzik Forrás:Telegram
„Viszont a tömeges szállításokkal nemcsak Európa, de Washington is kezdi saját készleteit kimeríteni. Valószínűleg kezdetben maga a Fehér Ház sem számított ilyen háborúra”
Görögország a napokban jelentette be, hogy nem tud több fegyverszállítmányt biztosítani Ukrajnának, mivel azzal már a görög haderő működése kerülne veszélybe, és hasonló szituációba kezd kerülni több európai NATO tagország is. Ahogy pedig azt a Bloomberg és a The Washington Post írásai is mutatják, a felszínt megkapargatva Egyesült Államokban sem jobb a helyzet.
„Washington többek közt csak eddig saját Javelin készleteinek harmadát küldte Ukrajnába, amelyet nem tud egyik pillanatról a másikra pótolni”
Az amerikai gazdaság általános jellemzői miatt hónapokba, ha nem évekbe telne a termelés felfuttatása. Már nem a második világháború korszakát éljük, mikor Amerika volt a világ legnagyobb fegyvergyártója és saját szükségletei mellett a szövetséges erőket is képes volt könnyedén hadianyaggal ellátni. Immár míg úgymond Kína a „világ műhelye”, addig az óceán túlpartján a termelést maga az amerikai gazdaság kiszervezésre alapuló szerkezetváltása gátolja. Hiába akarná tehát Washington felfuttatni a termelést, ha azt ilyen esetekben akadályként jelentkezik a képzett munkaerő, a termelőeszközök és maga a termelési kapacitások hiánya.
Az Egyesült Államok illetve alapvetően a nyugati államok – az elmúlt közel 30 év tapasztalatai alapján hagyományos helyett afganisztáni vagy szíriai típusú alacsony intenzitású konfliktusokra készültek fel. Ez pedig együtt járt, hogy hadianyag készleteiket, tervezésüket is egy ilyen típusú, sokkal kisebb igényű konfliktushoz igazították.
„Ne feledjük ilyen magas intenzítású konfrontációra, mint ami most Ukrajna területén zajlik Európában gyakorlatilag 1945 óta nem került sor”
Az elmúlt 50-60 évből legfeljebb az arab-izraeli vagy az Irak-Irán háborúkat lehetne az ukrajnaihoz hasonlítani, de azok intenzitása és kiterjedése sem érte el azt, mint amit Magyarország szomszédjában látunk. A világrend átalakulásával viszont a konfliktusok jellege is változik, így a korábbi, úgymond „kényelmi praktikákat” felül kell vizsgálni, mind Nyugaton, mind Keleten. Ezek eredményei pedig a jövőre is kihatással lesznek. (moszkvater.com) Köszönjük olvasónknak!
Nagy-Britannia csapatokat küldött Ukrajnába.
London brit csapatokat küldött Ukrajna területére. Jelenleg ismeretes, hogy London úgy döntött, hogy Ukrajnába küldi elit különleges egységét, a „Special Air Service” („Special Air Service”). – közölte a The Times.
Ismeretes, hogy a brit hadsereg állítólag az ukrán hadsereg kiképzésére érkezett Ukrajna területére, azonban a szakemberek felfigyetek arra a körülményre, hogy itt nem oktatókról van szó, hanem a Speciális Légi Szolgálat különleges egységéről.
„Az Oroszországgal vívott háború kezdete óta először végeztek feladatot a különleges légiszolgálat csapatai a helyi erőkkelt Kijevben” – mondták az ukrán parancsnokok a The Timesnak. A fővárosban és környékén állomásozó két zászlóalj tisztjei elmondták, hogy katonai kiképzést kaptak a brit különleges erők szolgálatától. Az egyik a múlt héten, a másik pedig az azt megelőző héten .
Hogy pontosan hol helyezkednek el a brit hadsereg ezen alakulatai, egyelőre nem tudni, de korábban az orosz fél arra figyelmeztetett, hogy a külföldi csapatok megjelenése Ukrajnában elfogadhatatlan, és az orosz követelmények figyelmen kívül hagyása miatt az elit különleges alakulatokból álló brit katonaság jogos célpontjává válhat a csapásoknak. .
SaLa
Mariupolban Oroszország és a DNR csapatai magabiztosan haladnak a nácik fellegvára felé.
Harcok zajlanak az „Azovsztal” gyár peremén, a tüzérség és az orosz repülőgépek folyamatos csapásokat mérnek a neonáci fegyveresek megerősített területére. (DE MÉG MINDIG TART – az egyre csak gyengülő – ELLENÁLLÁS. B-R)
A DNRR Népi Milíciája friss felvételeket, valamint egy három napja készült videót mutat be. Ezek az ukránok és zsoldosaik véres kudarcát mutatja.
„Mariupol a mi számunkra már nem létezik” – mondta tegnap Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter a Face the Nationnek adott interjújában.
„A mariupoli helyzet katonai szempontból a részünkről végzetesen nehéz és szívszorító.” – sopánkodott Kuleba.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Mariupol, Kijev, London, 2022. április 18. hétfő (MB)
Orosz katonák túszokat szabadítottak ki a mariupoli mecsetből Erdogan török elnök kérésére. A muszlim hívőket ukrán fegyveresek ejtették túszul, hogy élő pajzsként használják őket – jelentette a Magyar Békekör tudósítója hétfőn.
Vasárnap délután lejárt a fegyverletétel határideje, melyet az orosz parancsnokság szabott az Azovstal acélműben rekedt azovisták megadására. Nincs hír arról, hogy a mindenre elszánt csoport eleget tett volna a felszólításnak. Noha Zelenszkij elnök – ígérete ellenére – még nem ragadott fegyvert, vasárnapi üzenetében arra biztatta a „fiúkat”, hogy utolsó csepp vérükig álljanak ellen Mariupolban és a Donbászban egyaránt. „Légy erős és elszánt!” – bátorította Zelenszkijt Boris Johnson brit miniszterelnök vasárnap.
Noha a történelemben nem új keletű jelenség mások vérét ontani önös célokért, a mariupoli Azovstal esetében mégis kirívó a fanatizmusig feszített kitartás, hiszen a neonáciknak és külföldi zsoldos társaiknak semmi esélyük sincs az oroszokkal szemben. Úgy tudni, hogy az ukrán elnök és a Nyugat azért érdekelt az utolsó csepp vérig folytatandó harcban, mert az acélüzem alatt húzódó folyosókban és járatokban ukrán és NATO tisztek sokasága keresett menedéket, és fogságba esésük rendkívül kellemetlen helyzetbe hozhatná a nyugati szövetségeseket. A város bevételéért folytatott harc közepette többjük ugyan megpróbált elmenekülni, de az oroszok lelőtték helikoptereiket. A nyugatiak „humanitárius” folyosók megnyitását is követelték az orosz hadvezetéstől, de az oroszok felismerték, mi a valódi céljuk vele, és kiszűrték azokat a NATO tiszteket, akik az ukrán fegyveres erők irányításáért tartózkodtak a helyszínen. Hírek szerint több nyugati katonatiszt, köztük britek estek orosz fogságba.
Mivel Zelenszkij ukrán elnök, Mariupol eleste után többé nem hajlandó tárgyalni a békéről Oroszországgal, nyugati források szerint az orosz vezetés most arra vett irányt, hogy „kifüstülje” őt kijevi bunkeréből. A Szovjetunió idejében épült atombiztos bunkert ugyan nehéz bevenni, mindenesetre az oroszok ismerhetik tervrajzát. A feltételezésen alapuló hírt nyugati hírügynökségek azzal indokolják, hogy „Putyin dühbe gurult” a Fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajójának elsüllyesztése miatt, hiszen a Moszkva rakétahordozó cirkálóra nagy feladat hárult volna Ogyessza bevételében, és ezért akarna „bosszút állni” Zelenszkijen. +++
Zelenszkij bejelentette, hogy készen áll egy 10 éves háborúra Oroszországgal
Az ukrán elnök hangsúlyozta: napról napra – csökken a konfliktus tárgyalásos megoldásának esélye.
Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök a CNN – nek adott interjújában azt mondta, hogy napról napra csökken az Oroszországgal való konfliktus tárgyalásos megoldásának esélye, mivel az ukrán társadalom állítólag ellenzi a Moszkvával folytatott párbeszédet.
„Gondoljon Bucsára, Volnovahára, Borogyjankára, Mariupolra. Eljön az idő, amikor senki sem akar tárgyalnii. Társadalmunk nem akarja, hogy folytassuk a tárgyalásokat” – mondta Zelenszkij.
Szerinte az ukrán fél továbbra is kész a tárgyalásokra, de nem az „orosz ultimátum” feltételei szerint. Zelenszkij hangsúlyozta, hogy készen áll egy hosszú háborúra Oroszországgal, ha Kijev álláspontját nem hallják meg.
„Akár 10 évig is harcolhatunk az Orosz Föderációval” – tette hozzá az ukrán elnök.
Ugyanakkor április 17 – én, vasárnap, videóüzenetében felszólította a világot, hogy haladéktalanul bocsássanak fegyvereket Ukrajna számára, mivel a csaták sorsa az utánpótlás gyorsaságától és mennyiségétől függ.
„Mi mindent megteszünk a védekezés érdekében. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot partnereinkkel. Köszönet azoknak, akik valóban segítenek, amiben csak tudnak. De azoknak, akiknek megvan a szükséges fegyverük és lőszerük, és visszatartják a segítségüket, tudniuk kell, hogy rajtuk is múlik ennek a háborúnak a sorsa.”
Szergej Gajdaj, a Kijev által a „luhanszki régió katonai – polgári közigazgatásának vezetőjévé” kinevezett Gauleiter bejelentette az orosz csapatok előrenyomulásának megkezdését Szeverodonyeck irányába.
Gajdaj egyúttal azt is bejelentette, hogy elveszítette az irányítást Kremennaja település felett.
„Az orosz csapatok behatoltak Kremennajába” – áll a jelentésében.
Az akció Gajdaj szerint az orosz offenzíva kezdetét jelzik Donbasszban.Bár ezt ő márkorábban többször is bejelentette.
Alekszej Arestovics, az ukrán elnök tanácsadója pedig az orosz csapatok jelentős előrenyomulását jelentette ma reggel Zaporozzsje közelében. Jelenleg Guljajpolje térségében már több települést is elfoglaltak, az offenzíva fejlődése pedig nem áll meg.
„Végül az orosz csoportosulás déli arca mozogni kezdett, megmozdult. Az orosz csapatok mozgása átgondolt taktikai akciónak néz ki. Becsléseink szerint mintegy 10 ezer harcosból álló csoport vesz részt az offenzívában.”
Az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara a ma reggeli jelentésében szintén bejelentette az orosz csapatok zaporozzsjei irányú offenzíváját.
Az Ukrán Fegyveres Erők egy „Tocska-U” rakétával mértek csapást a zaporozzsjei régióban található Tokmak városár.
Egy ukrán rakétacsapás tönkretett egy helyi farmot és a gazdák házait. A szörnyű csapás következményei:
Az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériuma ma reggeli jelentése szerint április 17. este óta az orosz hadsereg számos fontos katonai célpontot sikeresen eltalált Ukrajna területén.
Az ukrajnai különleges hadművelet lefolyásáról április 18 – án délelőtt aktuális adatokat a minisztérium szóvivője, Igor Konasenkov vezérőrnagy közölte.
Eszerint három ukrán harci repülőgépet lőttek le az orosz légvédelmi rendszerek: két MiG-29 – est és egy Szu-25 -öst.
Izjum város légterében két MiG-29 – est, Avgyejevka közelében pedig egy Szu-25 – ös vadászgépet semmisítettek meg. Emellett az orosz légvédelem 11 ukrán pilóta nélküli légi járművet lőtt le a levegőben Klimovo, Nyevelszkoje, Novotrojitszkoje, Izjum, Pantyelejmonovka, Szladkovodnij, és Jasznoje közelében.
Az orosz légvédelem emellett 10 nagy kaliberű rakétát is elfogott, amelyeket az ukrán fegyveres erők „Uragan” rakétavető rendszerei lőttek ki Csornobajevkára.
A nagy pontosságú levegő – föld rakéták 16 ukrán katonai létesítményt semmisítettek meg az éjszaka folyamán. Köztük: öt ellenséges parancsnoki harcállást, egy üzemanyagtárolót, három lőszerraktárt, valamint katonai felszerelések raktárait Barvenykovo, Guljajpolje, Kamisevaka, Zeljenoje Polje, Velikomihajlovka és Nyikolajev térségében.
Az éjszaka folyamán az orosz tüzérségi egységek ukrán csapatok 315 célpontját támadták.
A nyugat – ukrajnai Lemberg (Lvov) város polgármestere, Andrej Szadovoj szerint ma kora reggel legalább „öt orosz rakéta célzott csapását” jelentette be.
A lvovi lakosok a lövöldözések és azok következményei megörökítésének törvényi tilalma ellenére továbbra is fényképezik és videózzák a történéseket.
MOSZKVA PEDIG KÉSZÜL A GYŐZELEM NAPJA KATONAI PARÁDÉRA!
Április 18 – án, hétfőn a Moszkva melletti Alabinoban már a május 9 – i katonai parádéra próbálnak, amelyet a győzelem napja 77. évfordulója alkalmából szentelik.
Összesen 11 000 katona, 131 egység modern fegyverek és katonai felszerelések, 77 repülőgép és helikopter vett részt a Vörös téri felvonulás előkészületeiben.
A mai próbán a 33 – a parádén részt vevő alakulat személyi állománya – vett részt, valamint az orosz hadseregben rendszeresített katonai felszerelések.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A Magyar Tanácsköztársaság – Liptai Ervin)
A Tanácsköztársaságnak azok a vezetői, akik hűek voltak a proletárdiktatúrához, és komolyan vették a munkásosztály hatalmának megszilárdításáról, a lélegzetvételi szünet kihasználásáról szóló határozatokat, július elején erejük megfeszítésével dolgoztak a hadsereg és a hátország megerősítésén.
Július 12-én a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte az általános védkötelezettséget. A burzsoá osztályhoz tartozó férfiak számára a védkötelezettség munkakötelezettséget jelentett.
Ugyanezen a napon elrendelték a tartalékos tisztek mozgósítását.
A hadsereg szelleme megerősítése érdekében növekvő gondot fordítottak a katonai politikai biztosok munkájának irányítására. Münnich Ferencet, aki a 6. hadosztály győzelmes harcaiban nagy népszerűségre tett szert, a hadsereg-főparancsnokság politikai biztosává nevezték ki.
Lépések történtek a gazdasági élet rendezésére is.
Mivel az ország egyik legnagyobb problémáját a lakosság és a hadsereg élelmiszer-ellátása jelentette, a legsürgősebb feladat ennek megoldása volt. A Forradalmi Kormányzótanács elhatározta, hogy katonai erővel rekvirál élelmiszereket az ország mezőgazdasági területein, elsősorban a Dunántúlon. Tervbe vették egyes élelmiszeradagok felemelését, a meglevő ruha- és cipőkészleteknek a nagyüzemi munkásság részére való kiosztását.
A tervezett rekvirálások ismét sürgetően vetették fel azt a – tanácskongresszuson is jelentkező – problémát, hogy ha nem tesznek eredményes lépéseket a munkásosztály és a szegényparasztság szövetségének megerősítése érdekében, az súlyos következményekkel jár a Tanácsköztársaságra.
Június végén és július elején a falvakban erőteljes agitációs tevékenység folyt a munkás-paraszt szövetség megerősítése, az ellenforradalom leleplezése, a mezőgazdasági proletariátus osztályöntudatának felébresztése érdekében. „A községekben most mindenütt ott vannak agitátoraink, akik … beigazolják a föld szegény munkásainak, hogy érdekeik a városi proletárság mellé hívják őket, nem pedig a gazdag parasztok táborába” – írta a „Népszava” június 28-án.
A Forradalmi Kormányzótanács július 4-i ülésén határozott formában merült fel az a gondolat, hogy a proletárdiktatúra parasztbázisa megszilárdításának érdekében, korlátozott földosztást kell végrehajtani. Pogány azt javasolta, hogy a 100 holdasoktól vegyék el a föld egy részét, és azt 10 holdig terjedő birtokok formájában a szegényparasztság részére adják át. „… ezzel minden faluban földmunkásokból és törpebirtokosokból álló testőrséget teremtenének a proletárdiktatúra céljaira” – fejtette ki Pogány.216 Nyisztor a földosztást veszélyesnek tartotta. Úgy vélte, ez a termelőszövetkezetek felbomlását eredményezhette volna. Ő azt javasolta, hogy a 100 holdas gazdaságok földjéből a szegényparasztoknak 2 holdas házhelyeket osszanak. A Forradalmi Kormányzótanács utasította a Népgazdasági Tanácsot, tegyen javaslatot: mennyit hagyjanak meg a 100 holdig terjedő birtokok gazdáinak.
Mivel a birtokos parasztság adójának eltörlése pénzügyileg és politikailag egyaránt kedvezőtlen következményekkel járt, július 17-én elhatározta a tanácskormány, hogy ismét kivetik a községi adókat.
A proletárdiktatúra egyes állami szerveinek bürokratizmusa, az állami apparátusban megbújó osztályidegen elemek romboló tevékenysége súlyos béklyóként gátolta a proletárdiktatúra megszilárdítását szolgáló intézkedések végrehajtását. „… a népbiztosságok és egyéb hivatalok tele vannak ellenforradalmárokkal, akik ezért az érzületükért, titkos aknamunkáikért, amerikázásukért húzzák a Tanácsköztársaságtól fizetésüket. Az erkölcsös gentlemanek egy percig sem riadnak vissza, hogy pénzt fogadjanak el attól a rendszertől, amelynek életére törnek. De a proletariátus ezt az állapotot nem tűrheti tovább. A kommünnek jó és olcsó közigazgatásra van szüksége, proletárközigazgatásra, nem pedig bürokratikus szervezetre. Ezért égetően sürgős feladat a közigazgatás gyors átszervezése, a megbízhatatlan személyzet azonnali eltávolítása, kicserélése” – írta a „Vörös Újság” 1919. július 8-i száma.
A jobboldali vezetők a leghangzatosabb szólamokat hangoztatták a bürokrácia ellen, a valóságban azonban nem tettek semmit, sőt a proletárdiktatúrával szemben ellenségesen viselkedő nagypolgári és arisztokrata elemeket különleges erőfeszítéssel tartották meg a vezetésük alatt álló intézményekben. A kommunisták a bürokratizmus elleni harcban is következetesek voltak. Kun Béla a Külügyi Népbiztosságból július elején közel 100 megbízhatatlan szakembert (köztük több arisztokratát, akit addig a Forradalmi Kormányzótanács újjáválasztásáig külügyi népbiztoshelyettesi funkciót betöltő Ágoston Péter védelmezett) bocsátott el állásából.
Példája nem talált követésre.
A kommunisták felismerték, hogy a proletárdiktatúra megszilárdításának legdöntőbb akadályozója annak a forradalmi élcsapatnak hiánya, amely törhetetlen egységben tud és akar harcolni a Tanácsköztársaságért, amely a dolgozók tömegeit mozgósítani tudja a honvédelemre éppúgy, mint a szocialista gazdasági építőmunkára.
Ennek a helyzetnek megváltoztatása érdekében a kommunisták kettős irányú tevékenységbe kezdtek. Azokban a pártszervezetekben, amelyek vezetésében megfelelő befolyással rendelkeztek, felülvizsgálták a párttagságot és könyörtelenül eltávolították az oda nem való, karrierista, burzsoá elemeket.
Ezzel párhuzamosan megtörténtek az első, bár meglehetősen határozatlan lépések annak érdekében, hogy a kommunistákat szorosabb egységbe összevonva megteremtsék az előfeltételeit a kommunista párt újjászületésének.
Bár a kommunisták és a proletárdiktatúrát őszintén szolgáló szociáldemokrata vezetők erőfeszítései számos területen eredményesek voltak, a Tanácsköztársaság megszilárdítására irányuló törekvések nem érhették el céljukat.
Júliusban a szakszervezetekben működő jobboldali munkásvezetők fokozták a dolgozók soraiban végzett romboló munkájukat.
A munkások között illegális röpcédulákat terjesztettek, amelyekben a kommunistákkal való leszámolásra, szociáldemokrata kormány megteremtésére buzdították őket. Az üzemekben szavazásra szólították fel a munkásságot, hogy foglaljon állást a proletárdiktatúra megszüntetése mellett. A legfőbb érv természetesen az volt, hogy a jobboldali szociáldemokratákból álló kormányt az antant támogatná, és hatalmas mennyiségű élelmiszer Magyarországra való küldésével minden élelmezési problémát megoldana. „Követeljétek mindenütt, minden gyárban, értekezleten, előadásokon, összejöveteleken az összes szakszervezeti munkások titkos leszavaztatását arra nézve, akarja-e a proletárdiktatúrát, vagy pedig egy tiszta szociális minisztérium jöjjön, Buchinger, Garami, Peidl és Weltnerrel stb.” – így uszított az egyik titokban terjesztett röplap.217
Ez a romboló tevékenység természetesen kihatott a Vörös Hadseregre – mindenekelőtt a munkászászlóaljakra – is.
„A leszerelt csapatok emberei a postánál és a gyárakban kényelmes állásokban el vannak helyezve, ők pedig még mindig kinn szenvednek a harctéren, családjaikkal a szakszervezetek rosszul bánnak, egyik-másik családja egyáltalán nem kap élelmiszerjegyet, az egyik elesett bajtársuk felesége nem kap özvegyi ellátást és hadisegélyt … Családjaik, a szakszervezetben folyó izgatás következtében elárasztják őket levelekkel, hogy jöjjenek haza, mert mindenki otthon van – csak aki akar, van a harctéren már közmondásossá vált: hogy nincsenek Pesten szamarak, mert már elmentek a frontra” – így jellemezte a 7. munkásezred katonáinak gondolkodását, hangulatát az 1. hadosztály parancsnokságának egyik jelentése.
Május másodika után nem kis mértékben gyorsította meg a munkásosztály mozgósítását az üzemi alapon való szervezés. Nem okozott problémákat abban az időben sem, amikor a munkászászlóaljak diadalmasan nyomultak előre. Így hátrányos következményei mutatkoztak azonban a visszavonulás után. Az üzemekben a szakszervezeti vezetők által irányított destrukció közvetlenül sugárzott ki a csapatokra. Az 1. hadosztály parancsnokságának már idézett jelentése rámutat, hogy a munkásalakulatok a „szakszervezeti mozgalomnak mintegy folytatását képezik, és ugyanolyan politikát folytatnak, mint a szakszervezetekben, vagyis sztrájkoló és opponáló magatartást”.218
Münnich Ferenc, az egyik munkásalegységnél szerzett tapasztalatai alapján július 12-én azt a javaslatot tette, hogy szüntessék be a munkásezredek gyárak és szakmák szerinti kiegészítését, mert az a katonai fegyelem gyakorlását lehetetlenné teszi.
Nemcsak a szakszervezetekben folyt a diktatúra aláaknázása.
Böhm július 5-re összehívta a párt és a kormány több szociáldemokrata vezetőjét. Ismét felajánlotta, hogy a hadseregre támaszkodva leszámol a kommunistákkal, felszámolja a proletárdiktatúrát. Ehhez a többiek támogatását kérte. Bár a jelenlevők egy része egyetértett vele, a puccsból ismét nem lett semmi. Ez alkalommal Haubrich már felajánlotta segítségét, viszont Weltner opponált. Weltner véleménye szerint a szociáldemokraták, ha a hatalmat meg is tudták volna szerezni, megtartani nem lettek volna képesek.
Haubrich önállóan is lépéseket tett a diktatúra fegyveres puccs útján való megdöntésének érdekében. Felkereste Juliert, akit Stromfeld lemondása után vezérkari főnökké neveztek ki, s akinek ellenforradalmi beállítottsága előtte nem volt ismeretlen. Kifejtette, hogy „kellene valamit tenni” a tanácsrendszer megbuktatása érdekében. Julier ezzel egyetértett, és azt javasolta, Haubrich lépjen fel kezdeményezőleg a rendelkezésére álló budapesti csapatokkal. Erre azonban Haubrich nem merte magát rászánni.
Július 15-én és 16-án a Szövetséges Központi Intéző Bizottság kétnapos ülésen foglalkozott a proletárdiktatúra legégetőbb politikai és gazdasági problémáival. Az ülésen feltárultak a Tanácsköztársaság belső nehézségei.
A beszámolót Kun Béla tartotta. Minden szépítés nélkül elemezte a Tanácsköztársaság helyzetét, és rámutatott, hogy a proletárdiktatúra hatalmi, gazdasági és erkölcsi tekintetben egyaránt válságot él át.
A hatalmi válság, Kun szerint, egyrészt az ellenforradalom minden jelenségétől való félelemben, másrészt a proletárdiktatúra megszilárdítását, végleges berendezését szolgáló határozott intézkedésektől való idegenkedésben nyilvánult meg. A gazdasági krízis okát Kun az élelmiszerhiányban, a szocialista termelés megszervezése terén mutatkozó nehézségekben jelölte meg. Az erkölcsi válság legfőbb tényezőjét a különböző szervekben megnyilvánult korrupcióban látta.
Nemcsak a tömegek egy részét kerítette hatalmába a csüggedés, a lemondás érzése – hangoztatta a beszámoló hanem sok vezetőt is. A csüggedés szellemének fő forrását Kun abban a kiábrándultságban jelölte meg, amely azokat fogta el, akik csupán azért csatlakoztak a proletárdiktatúrához, mert a nemzetközi proletárforradalom győzelmét közeli határidőre várták. A legélesebben elítélte azokat a vezetőket, akik a nemzetközi helyzetben várt döntő forradalmi előretörés elmaradására hivatkozva, a proletárdiktatúra feladásának gondolatával foglalkoztak.
A nemzetközi helyzetet Kun optimistán ítélte meg. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az imperialistáknak nincs erejük a Tanácsköztársaság elleni támadásra. Nagy reményekkel tekintett a III. Internacionálénak Szovjet-Oroszország és Tanács-Magyarország támogatását sürgető felhívása, a július 21-ére szervezett világsztrájk elé.
A proletárdiktatúra válságából kivezető utat a beszámoló az ingadozás felszámolásában, az ellenforradalmi burzsoázia elleni határozottabb fellépésben, a korrupció leküzdésében, a Tanácsköztársaság hatalmi szerveinek megerősítésében jelölte meg. Egyik legközelebbi feladatként a munkástanácsok újjáválasztását, a proletariátus vezető szerepének a tanácsokon belül való fokozottabb biztosítását emelte ki. Nagy súlyt helyezett a vidéki karhatalom megerősítésére is. A gazdasági helyzet stabilizálásának legfontosabb eszközét a gazdasági és technikai koncentráció továbbvitelében látta.
Az ülésen – mint általában – azok, akik ellen Kun Béla beszámolójának éle irányult, akiknek ingadozását, a polgári demokráciához való visszatérésre irányuló törekvéseit bírálta, nem vallottak színt. A hozzászólók döntő többsége egyetértett a beszámolóval, a helyzet és a problémák megoldásához szükséges teendők Kun által adott értékelésével.
Egyedül Weltner adott nyíltan hangot nézeteinek, amelyek ellentétben állottak a beszámolóban kifejtettekkel. Tagadta, hogy a volt szociáldemokrata vezetők egy csoportja kommunisták nélküli kormány alakítására törekszik. Azt állította, hogy a munkások egy részéből „új burzsoázia” alakult ki, amely elnyomta, zaklatta, kínozta a proletárok ezreit. Szerinte nem a diktatúra szigorának erősítésével, hanem a korrupció megszüntetésével kellett volna elsősorban küzdeni az ellenforradalom ellen.
Több hozzászóló annak a véleményének adott kifejezést, hogy nem a proletariátus hite ingott meg a diktatúrában, hanem csak egyes vezető embereké. Bírálták a Forradalmi Kormányzótanácsot, amiért az nem szerzett érvényt a Központi Intéző Bizottság határozatának, amely az ellenforradalom erőteljes felszámolására irányult. Amikor ezzel kapcsolatban az egyik hozzászóló: Hajdú Gyula megkérdezte, hogy a Kormányzótanács nem követi-e az Intéző Bizottság szellemét? – Kun nemmel válaszolt, és kijelentette, hogy ezért a politikáért nem vállal felelősséget.
Az Intéző Bizottság jóváhagyta a beszámolóban kifejtett elveket, de ez nem jelentette azt, hogy minden tagja e határozatok végrehajtásán fáradozott volna.
A Kormányzótanácsban, a Központi Intéző Bizottságban, a munkástanácsban elfogadni a proletárdiktatúra megerősítésére irányuló határozatokat, utána megakadályozni ezek végrehajtását, ostorozni az ellenforradalmat, majd védelembe venni annak vezetőit, az egység szükségességét hangoztatni, és puccsot készíteni elő a kommunisták ellen – ez volt Böhmnek és társainak munkamódszere.
A jobboldali szociáldemokraták mellett a proletárdiktatúra megdöntésére irányuló szervezkedés másik gócpontja a Vörös Hadsereg vezérkara volt.
A vezérkar módszeresen szabotálta a Vörös Hadsereg kiegészítését, felszerelését, ellátását. Mayer-Csejkovits Károly, a vezérkar egyik magas beosztású tisztje, a „Magyarság” 1927. július 10-i számában „Magyarország mentette meg Európát a bolsevizmustól” című cikkében kifejtette, hogy ő és társai helyesnek látták a szabotázsnak azt a módját választani, „amely az elrendelt mozgósítást elposványosította, amely a Vörös Hadsereget a kiegészítés lehetőségétől megfosztva életképtelenné tette, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatosan a megszállott területek visszafoglalásáról le kellett mondani. A katonai szervezők ugyanis kikapcsolták a mozgósítás végrehajtásából a szakavatott katonai póttesteket, és a szervezés komplikált munkáját a teljesen tájékozatlan és katonai ügyekben járatlan munkástanácsokra bízták. De hogy hirtelen behívás ezen az úton se juttassa pótlásokhoz a vöröshaderőt, előbb »sorozást« rendeltettek el, amely hetekig elhúzódott és az orvosok jóvoltából kevés eredménnyel járt.”
A Vörös Hadsereg vezető beosztásaiban dolgozó ellenforradalmárok tisztában voltak azzal, hogy az a lélegzetvételi szünet, amely a Vörös Hadsereg visszavonulásának minden káros hatása ellenére, mégiscsak lehetőséget nyújtott a hadsereg és a hátország megszilárdítására, lehetetlenné teszi a proletárdiktatúra megdöntésére irányuló törekvések sikerét.
Julier Ferenc 1927-ben írott cikkében beszámolt arról a világtörténelemben szinte páratlan árulásról, amelyet a vezérkar 1919-ben elkövetett.
Julier leírja, hogy azzal a kifejezett szándékkal fogadta el a vezérkari főnöki beosztást: pozícióját a proletárdiktatúra megdöntésére fogja felhasználni.
A főhadiszállás áruló vezetői a Tanácsköztársaság belpolitikai helyzetét elemezve, arra a következtetésre jutottak, hogy a proletárdiktatúrát belső ellenforradalommal nem lehet megdönteni.
„Ami a tanácskormány belpolitikai helyzetét illeti, a következőket kell mérlegelni:
a június 24-i ellenforradalom a polgárság szervezetlenségét mutatta,
a hadsereg a csehek ellen jó volt – tehát a belrend fenntartására is meg fog felelni,
a munkásság hangulata ugyan nem kommunista, de a régi társadalmi rendre való visszatérésről még hallani sem akar, tehát ellenforradalomra egyelőre nem kapható” – így értékelték az ellenforradalmárok a Tanácsköztársaság belső helyzetét július elején.219
Mivel a Vörös Hadsereg parancsnoki beosztásaiban nagyrészt ellenforradalmi beállítottságú, hivatásos tisztek működtek, kézenfekvő lett volna az a gondolat, hogy a hadsereggel Budapestre vonuljanak és megdöntsék a tanácskormányt. Az árulók azonban tudták, hogy a Vörös Hadsereget erre a célra nem használhatják fel. „A csapat szelleme a frontról való visszavonulás után a népbiztosok által kifejtett agitáció következtében ismét vörössé vált. Erre nézve több helyről kaptam jelentést. A hadsereg tehát akkor ily vállalatra nem volt kapható. Egy ily kísérlet legelőbb a gödöllői tisztikar lefogását és nem kételkedem, hogy a jelentékenyebb tisztek kivégzését eredményezte volna …”220
A helyzet elemzése alapján Julierék arra az elhatározásra jutottak, hogy a Vörös Hadsereget belehajszolják egy olyan, eleve kudarcra ítélt akcióba, amely annak tönkretételét és az antant újabb támadását vonhatja maga után. „E megfontolásaink arra az elhatározásra kényszerítettek, hogy a hadsereget az ellenségnek neki vigyem, tekintet nélkül a hadsereg állapotára, az ellenség erejére, és végül, tekintet nélkül a harc várható eredményére.”221
A vezérkari árulók elhatározták: támadást indítanak a román hadseregnek a Tisza bal partján védelemre berendezett csapatai ellen.
„Világosan állt a hadsereg-parancsnokság előtt, hogy ezzel a hadsereggel, mely morális értékkel egyáltalán nem bírt, amelynek technikai felkészültsége minimális volt, nem lehet végrehajtani azt a nehéz hadműveletet, hogy a Tiszán átkelve, az intakt és pihent román hadsereg ellen támadólag lépjen fel … A lelkiismeret kérdése volt, hogy nekivigyék-e ezt a hadsereget a Tiszának a siker reménye nélkül … Vállalni kellett a felelősséget”222 – írta röviddel a proletárdiktatúra megdöntése után a főhadiszállás két vezető beosztású tisztje, aki később az ellenforradalmi rendszerben nagy karriert futott be. Az egyik, Lakatos Géza, egészen a miniszterelnöki rangig emelkedett.
Július 5-én Julier – Böhmmel egyetértésben – már kiadta a tiszántúli hadműveletek előkészítésére vonatkozó parancsot:
„A hadsereg-parancsnokság szándéka, tekintet nélkül arra, hogy a románok a tiszántúli területet kiürítik vagy nem, a hadsereg zömével a Tiszán átkelni és egyelőre a reánk erőszakolt demarkációs vonalig előnyomulni.”223
Böhm, aki röviddel korábban még mindent megtett annak érdekében, hogy a Vörös Hadsereg északon győzelmesen előnyomuló csapatait megállítsa, és aki a hadsereg harci szellemének hanyatlására hivatkozva keresztülerőltette az elfoglalt területek kiürítését, most minden vita, megfontolás nélkül hozzájárult a támadáshoz! A június 30-tól július 5-ig eltelt idő alatt sem a hadsereg, sem a hátország helyzete nem változott meg annyira, hogy ez indokolttá tette volna ezt a döntő fordulatot. „Két forradalom tüzében” című könyvében Böhm hosszasan foglalkozott azokkal a tényezőkkel, amelyek – szerinte – a Vörös Hadseregnek az északi frontról való visszavonulását elkerülhetetlenné tették. Egyetlen szóval sem indokolja meg azonban, miért változott meg a hadsereg és a hátország harckészségéről alkotott véleménye néhány nap alatt ilyen döntő módon.
Július 10-én Kun Bélát és Landler Jenőt Böhm a gödöllői főhadiszállásra hívta, és őket is tájékoztatta a tiszántúli támadás terveiről.
Kun Béla, Szamuely Tibor „Riadó” című könyvéhez írott előszavában azt írja: nem értett egyet a támadás gondolatával, és Szamuely is hasonló véleményen volt.
„Amikor elmondtam neki, hogy ellene vagyok annak, hogy új hadműveleteket kezdjünk a román fronton, hacsak Szovjet-Oroszország ellen nem fordítják újból a francia és román csapatokat, teljesen helyeselte álláspontomat. (Ez az álláspontom nem talált többségre, és így kezdődött meg a támadás a román fronton.) Tibor megismételte beszélgetés közben:
– Most is meg vagyok győződve a magam álláspontjának helyességéről a Clemenceau-jegyzéknek, Szlovákia kiürítésének dolgában. Most azonban nem erről van szó. Le kell vonni a következtetéseket abból, amit a többség elfogadott. Nem volna szabad új hadműveleteket kezdeni, hanem végre kell hajtani a tervet, amelyet Clemenceau jegyzékének elfogadásával kapcsolatban maga kifejtett.”224
Az új offenzíva terveit a Forradalmi Kormányzótanács is jóváhagyta.
E döntéssel kapcsolatban Landler – többek között – a következőket írja:
„Sok komoly érv szólt ellene. De az offenzíva megindításának elhatározása a következő súlyos meggondolásokon alapult: 1. A parasztezredeket a románok olyan területekről verték ki, melyeket a clemenceau-i jegyzék alapján ki kell üríteni, és a katonák nyugtalankodtak, mert becsapták őket. 2. Pontos információk jöttek, hogy a románok július 23-án meg akarják kezdeni a Budapest elleni támadást.”225
A Landler által felsorolt meggondolások mellett még kétségkívül volt néhány olyan tényező, amely a Kormányzótanács tagjait Julier provokációs tervének elfogadására indította. Úgy vélekedtek, hogy egy sikeres offenzíva összekovácsolná, fellelkesítené a hadsereget, megszüntetné az északi visszavonulás hatására keletkezett lehangoltságot. Az aratás már folyt, szerették volna a tiszántúli gabonát az ország élelmiszer-ellátására biztosítani.
Nyilvánvalóan nagy szerepe volt a Kormányzótanács álláspontjában a pszichikai momentumoknak is. A Tanácsköztársaság vezetői egyénileg is felelősnek érezték magukat azért, mert Clemenceau ígéretétől félrevezetve, visszavonták a csapatokat, és ezzel súlyos kárt okoztak a Tanácsköztársaságnak. Szerették volna kiküszöbölni döntésük helytelen következményeit, s ha fegyveres eszközökkel is, arra kényszeríteni az antantot, hogy ígéreteinek eleget tegyen.
E tényezők talán érthetővé teszik a Forradalmi Kormányzótanács magatartását, de nem változtathatnak azon a tényen, hogy Julierék tervének elfogadása végzetes hiba volt.
Ezt az elhatározást sem a nemzetközi helyzet alakulása, sem a Tanácsköztársaság belső viszonyai nem indokolták. A Vörös Hadsereg a rendelkezésére álló erőkkel még jó vezetés és minden körülmények kedvező alakulása esetén sem remélhette, hogy rövid idő alatt döntő vereséget mérhet a tiszántúli román hadseregre. A harcok bármilyen elhúzódása kedvező feltételeket teremtett a csehszlovák, francia és délszláv csapatok koncentrált támadására. A Tanácsköztársaság támadó fellépése alkalmat adott az imperialistáknak arra, hogy a magyar proletárdiktatúrát agresszív hatalomnak tüntessék fel, amellyel nem lehet békésen megegyezni.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Lejárt az az idő , amelyet az orosz hadsereg adott a mariupoli neonáci fegyvereseknek a megadásra.
Tu-22M3 nehézbombázókat észleltek Donbassz felett.
Nagy hatótávolságú szuperszonikus rakétát szállító bombázók „Azovstal” felé tartanak, ami azt jelenti, hogy a nácik az utolsó esélyt elszalasztották.
A neonáciknak szóló ultimátum lejárta után a mariupoli humanitárius folyosók munkája véget ért.
Megkezdődtek a fegyveresek megsemmisítésének munkálatai.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!ultimátum,és…
Fejezzük ki szolidaritásunkat Oroszországgal, és mondjunk NEM-et az EU, USA, UKRAJNA HAZUGSÁGAIRA!
2022. ÁPRILIS 30., SZOMBAT, 13:00–17:00
Hősök tere, Budapest
Elég volt a hazug médiából! Elég az ukrán és EU, USA hazudozásból! Elég a szankciókból! Elég EURÓPA tönkretételéből! Elég a NATO terjeszkedéséből és a háború szításából!
Álljunk ki OROSZORSZÁG MELLETT AZ UKRAJNÁBAN ÉLŐ KISEBBSÉGEK JOGAI MELLETT! ELÉG AZ ELNYOMÁSBÓL!
Orosz és Magyar Zászló legyen nálatok! Autós motoros gyalogos rolleres biciklis felvonulás! Ha a Németeknek megy, és Cipruson is ment akkor nekünk is menni fog!
Osszátok minél többen! Ha szeretnél segíteni a szervezésben írj privát üzenetet.
Ne hagyjuk, hogy hülyének nézzenek az Oroszellenes álhírekkel, és ne állitsák be kizárólag Oroszországot a rossznak a világ előtt csak mert 1-2 háttér hatalomnak ez az érdeke!
Amennyiben egyetértetek velem, és elegetek van a hazug médiából, az álszent EU-ból, a hazug USA-ból, a megrendezett életre kelő halottakból, a bóvli megrendezett színjátékból amit Ursula Von Der Leyen olcsó piaci mutatványosként adott elő ahogy a mellére kap a halottak láttán… Akkor osszátok meg minél többet és legyetek ott!
Nem kell ezt eltűrnünk, nem birkák vagyunk hanem emberek! Álljunk ki Oroszország mellett, Nem Oroszország az ellenség hanem USA és az USA által az EU élére tett lefizetett bábjai. Ezek már itt élnek köztünk! Ideje kisöpörni őket!
Szolidaritás és az orosz gyűlölet a russzofóbia ellen lesz a csendes és békés felvonulás!
Moszkva, Washington, 2022. április 16. szombat (MB)
Oroszország figyelmeztette az Egyesült Államokat és a NATO-t, hogy beláthatatlan következményei lesznek, ha folytatják Ukrajna felfegyverzését és kibővítik a NATO-t Finnországgal és Svédországgal – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton.
„Svédország és Finnország NATO-csatlakozása gyökeresen változtatna a politikai-katonai helyzeten, s Oroszországot olyan védelmi intézkedések meghozatalára kényszerítené, amelyek a legkevésbé sem kívánatos következményekkel járnának” – mondta Alekszander Grusko orosz külügyminiszter-helyettes a TASZSZ-nak.
Washington azzal válaszolt az Ukrajna felfegyverzésének befejezésére vonatkozó orosz diplomáciai jegyzékre, hogy nem tervezi Ukrajnának nyújtott katonai segítségének beszüntetését.
Az orosz jegyzéket azután juttatták el Washingtonba, miután ukrán rakétával eltalálták és elsüllyesztették a Fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajóját, a 16 cirkálórakéta-kilövővel felszerelt Moszkva cirkálót. Orosz részről ugyan nem erősítették meg, hogy a cirkáló rakétatámadás következtében süllyedt volna el, hanem azt állították, hogy a lőszerraktár felrobbanása okozta a katasztrófát, nyugati katonai megfigyelők szerint azonban nem fér kétség ahhoz, hogy a harci tett amerikai-ukrán együttműködés eredménye. A rakétát ukránok lőtték ki az amerikaiak által megadott koordinátán tartózkodó hadihajóra.
A Nyugat katonai jelenlétére utal, hogy a humanitárius folyosókon keresztül egyre több olyan személyt próbál kimenekíteni, aki nyugati fegyveres erők szolgálatában áll, illetve az ő kiképzettje. A jelenségre az orosz külügyi szóvivő hívta fel a figyelmet.
Közben a Donbász két köztársaságában büntetőeljárás indult az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) különleges megfigyelő missziójának kötelékébe tartozó több olyan személy ellen, aki illegális hírszerzést folytatott a kijevi rezsim javára. A Donyecki és a Luhánszki Népköztársaság április 30-tól beszüntette az EBESZ tevékenységét, tekintettel arra is, hogy a két köztársaság függetlenné vált, következésképpen az EBESZ missziójának nincs többé keresnivalója ott. A misszió a 2014-ben bekövetkezett kijevi hatalomátvétel óta folytatta tevékenységét Donbászban az EBESZ valamennyi tagállamának közös megbízásából.+++
Vágóhídra viszi seregét az ukrán elnök
Kijev, Moszkva, 2022. április 17. vasárnap (MB)
Zelenszkij ukrán elnök, a NATO segítségében bízva nem teszi le a fegyvert, és arra biztatja Mariupolban harcoló seregét, hogy a végsőkig tartson ki – jelentette a Magyar Békekör tudósítója vasárnap.
Zelenszkij tudatta, hogy az oroszokkal való béketárgyalás helyett maga is kész fegyvert fogni.
Mivel Mariupol bevétele rövidesen bekövetkezik, az orosz hadvezetés még egy utolsó lehetőséget biztosított az ukrán fegyvereseknek, és a velük harcoló zsoldosoknak, hogy megadják magukat, és sértetlenül távozzanak az Azovstal acélműből. Helyi idő szerint vasárnap reggel 6 órától 13 óráig nyújtanak módot a fegyverletételre. Akik megadják magukat, fehér zászlóval kell közeledniük a vörös zászlóval harcoló orosz alakulathoz. Nyugati források szerint csak kevesen nem tették még le a fegyvert, és eleget akarnak tenni Zelenszkij kívánságának, hogy „fiúk harcoljatok”. Mariupolt, az Azovstal kivételével bevette az orosz haderő.
Moszkvában közben újabb névlistát hoztak nyilvánosságra azokról, akik Ukrajnában biológiai fegyverek előállításán munkálkodtak. A védelmi minisztérium által közzétett listán már nemcsak amerikai, hanem Európai Uniós tisztviselők is szerepelnek. Mindnyájan a Pentagonnak dolgoztak közvetlen-, és a Pentagon alvállalkozóinak megbízásából.
Az orosz haderő dokumentáció birtokába jutott arról is, hogy a Harkov megyei pszichiátriai klinika betegein a Harkov melletti Marefa laboratóriumában előállított potenciálisan veszélyes biológiai anyagokat kísérleteztek ki teljes titoktartás közepette. “Számos tanúja van ezeknek az embertelen kísérleteknek, biztonságuk érdekében nem közölhetjük a nevüket” – mondta Igor Kirillov altábornagy, az orosz nukleáris, biológiai és vegyvédelmi csapatok főnöke.+++
„Úgy látszik, a szívekben győzött a kommunizmus” – Hodász András kiégésről, állami pénzről és igaz hitről
Akik Jézust keresztre feszíttették, ők is azt hitték, hogy ezzel az igaz hitet szolgálják – foglalja össze az idei nagypéntek üzenetét Hodász András. A katolikus pap a Válasz Online-nak őszintén beszél arról, hogyan mérgezi szerinte egyháza erkölcsiségét az állami pénz. „Hol van a Bibliában, hogy a lopott pénz csak addig lopott, ameddig mi nem kapunk belőle?” – teszi fel a kérdést. Noha Hodász nem akar Luther Márton lenni, nem titkolja: válaszút előtt áll a papi hivatásával kapcsolatban. Nagypénteki nagyinterjú.
– Mindjárt vége a böjtnek! Örül?
– Hogy végre lehet majd zabálni?
– Például.
– Érdekes felvetés, de nem minden alap nélküli: a magyar elég bendőfixált nép. Maga az ünnep, annak elnevezése is erről szól magyarul. Végre lehet húst enni. Miközben a pészach eredetileg semmi ilyesmit nem jelent, a szónak nincs kajavonatkozása.
– Pedig a katolikus böjt azért elég laza: háromszor lehet enni, egyszer jóllakni… Mi ebben a böjt egyáltalán?
– Megsúgom: még ez sem előírás a böjt mind a negyven napjára.
– Még ez sem?
– A szabály ma már az, hogy nagyböjtben péntekenként nem eszünk húst. Máskor lehet. Pénteken pedig bármi mást lehet.
– Szarvasgombás homár simán?
– Gond nélkül. Sajtválogatás, hozzávaló borokkal, hogyne. Bármi, ami nem hús. Amit említ, az hamvazószerdán és nagypénteken előírás, ma tehát éppen aktuális. Ezen a két napon húst egyáltalán nem szabad enni és csak egyszer szabad jóllakni.
– Szóval a legkeményebb böjti napon, most, nagypénteken is jól szabad lakni egyszer.
– Igen. Minek erőltessük meg magunkat? Viccet félretéve: szokás nagyböjtben egyéni lemondásokat fogadni: van, aki csak hideg vízben fürdik, más negyven napig nem iszik alkoholt, nem eszik csokit, vagy letörli a közösségi hálókat a mobiljáról…
– Ön például éveken át építgetett Youtube-csatornáját, a Papifrankót törölte le – vagy legalábbis hagyta abba.
– Az is a böjtben történt, tény, de nem a böjt miatt, nem annak részeként.
– Februárban még arról beszélt egy interjúban, hogyan akarnak a csatornával organikusan fejlődni, építkezni. Márciusban meg bejelentette, hogy vége. Mi történt?
– Azért februárban is érett már a döntés, de az után az interjú után érkeztek azok a támadások, amelyek az addig is fennálló valószínűséget a bizonyosság irányába billentették. Azok lettek az utolsó szögek jutuberkedésem koporsójába.
– Biztos, hogy azok voltak az utolsók?
– Mire gondol?
– A saját közössége megvédte?
– Az egyházam?
– Igen.
– Akkor sem, amikor az úgynevezett „másik oldal” támadott, amiért kiálltam az egyház homoszexualitással kapcsolatos tanítása mellett. Meg most sem, amikor Bayer Zsolt és társai rongyoltak nekem, amiért leírtam, hogy
talán nem a ki tudja, hogyan létező meleglobbi meg az itthon biztosan nem létező nemátalakító műtétek jelentik a legnagyobb veszélyt a magyar gyerekekre, hanem mondjuk a depresszió és a függőségek. Mert ezek tényleg létező, súlyos problémák, amelyeket kezelni kellene.
Szóval: nem, nem védett meg az egyház. És igaza van: a valódi lórúgás ez volt. Ha azok támadnak akár nemtelenül, akikkel az egyháznak is vitája van, azt el lehet és el is kell viselni – munkaköri kötelesség úgymond. Amikor azonban az úgynevezett keresztény oldal indít nemtelen támadást az ember ellen, az K.O.
– Ha nem is szándékosan böjti fogadalom volt tehát a csatornamentesség, azért egy nárcisztikus embernek biztosan nagy lemondás megválni az influenszeri szereptől.
– Az, de rájöttem, hogy vissza kell fognom nárcisztikus késztetéseimet. Azok sem önmagukban rosszak persze: ha az ember valami jónak a szolgálatába állítja őket, tudnak nagyon hasznosak is lenni. A hatásukra jó videókat készítünk, remek cikkeket írunk, vagy politikusnak megyünk és felvirágoztatjuk az országot – ahhoz a szakmához is kell némi nárcisztikus hajlam. Nem szabad azonban hagyni, hogy ez személyiségzavarrá fejlődjön, hogy az ember visszajelzésfüggő legyen, csak akkor érezze magát valakinek, ha szerepel, ha megtapsolják, lájkolják. Kíváncsi voltam, hogy miért csinálom ezt valójában: tényleg az evangéliumért, vagy magamért. Picit ez az önmegtartóztatás is benne volt a csatorna leállításában, de főleg nem emiatt hoztam a döntést, ez mellékes motívum volt.
„Nem, nem védett meg az egyház.” (fotó: Válasz Online/Végh László)
– Akkor mit fogadott meg böjtben? Nem ivott?
– Betartottam a böjti előírásokat, de alkoholmentességet nem is fogadhatok: a pap az egyetlen munkavállaló, akinek munkaköri leírásában ott van a kötelező borivás. Ezért mentem papnak!
– Vicces kedvében van. Mi volt a valódi motiváció?
– Segíteni az embereknek, ott lenni a legfontosabb pillanataiknál: a születésnél, a házasságnál és a halál óráján – minden fontos fordulópontnál ott vagyunk kísérőként. Amikor az ember papnak áll, remélhetőleg ez a fő motiváció.
– A másokon való segítés jó stratégia arra is, hogy az embernek önmagán ne kelljen? Jóemberség, életcél kipipálva…
– Van ilyen is, valóban. Ez a lényege az önismereti útnak, amelyre több mint egy éve léptem és amelyről már beszéltem is…
– Az „agyturkász”!
– Igen. Fontos, hogy az ember megismerje a mögöttes motivációit. A helfer szindróma tehát valóban létező jelenség – nem csak a papoknál, a szociális munkások, nővérek körében is, ami nem feltétlenül rossz, hiszen rengeteg emberen segítenek –, csak mivel magukat hajlamosak elhanyagolni másokért, ezekben a szakmákban a kiégés veszélye is jóval nagyobb.
– Amiről szintén szólt már. Most hogy áll kiégésügyileg?
– Nem jól.
– Elhagyja a papi pályát?
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben. Ez most bizonytalan helyzet. Nem tudok rá határozottan, nagy mellénnyel válaszolni. Sok szempontot kell mérlegelni.
– Melyeket?
– Egy munkahelynél, ha szabad ilyen profánul fogalmaznom, elsődleges szempont a munkakörnyezet. Amikor az emberek munkahelyet váltanak, legtöbbször ezért teszik, nem is a pénzért.
– A plébániáján Pál Feri, Kuzmányi István is szolgál. Nem jó munkakörnyezet?
– Dehogynem! A mikrokörnyezetemre egy szavam sem lehet. Pál Ferire picit irigykedem egyébként: őt különcnek tartják ugyan, de elfogadják. Prédikációban például nyugodtan kimondhatja az egyébként nyilvánvaló tényt, hogy Putyin az agresszor, a háborús bűnös, hogy ezen nincs mit egyrészt-másrésztozni – és mégsem esnek neki. Igaz, ő amúgy sosem politizál. Őt mindenesetre elfogadják így. Engem nem, és el is bizonytalanodtam, hogy a helyemen vagyok-e. Ebben persze benne van az önismereti folyamat is, a hivatásválasztásom kapcsán feltártunk néhány mögöttes motivációt, amely nem transzcendens eredetű. A kérdés tehát most az: tudok-e úgy élni papként, hogy az ne tegyen tönkre?
– Nem papként hogy tudna élni? Most prédikálhat, figyelnek önre, plusz azért jár vele anyagi juttatás is. Ön pedig már nem húsz. Hanem negyven.
– Az anyagi részétől olyan nagyon nem tartok. Négy diplomám és három nyelvvizsgám van, talán el tudnék helyezkedni a munkaerőpiacon. A másik szempont sokkal fontosabb. Az, hogy az életemnek legyen önmagán túlmutató értelme. Nem akarok azért élni, hogy letoljam a melót, aztán este nézzem a Netflixet. Hozzá szeretnék tenni a világhoz azzal, amit ezen a sártekén töltök. Ezt pedig nem csak papként lehet. Még gondolkodom.
– A katolikus egyház világszervezet. Ha itthon esetleg nem is érzi a támogatást, csak találna egy paplakot Rómában mondjuk…
– A választási eredmény után sok barátom döntött úgy, hogy külföldre költözik. Megértem őket. Ez nem gazdasági döntés – arról az érzésről szól, hogy nem vagy otthon a saját hazádban, hogy nem bírod elviselni a hangulatot, amely körülvesz. Nem is csak a konkrét gyűlöletkeltést, hanem az állandó feszültséget és megosztottságot, amelyben ez a társadalom a mindennapjait éli. De nekik is azt mondtam: én éltem két évet Rómában és nem tudtam megszokni. Pedig beszélem a nyelvet, szeretem az olaszokat, csodálatos az olasz konyha is – de mindig idegen maradsz. Persze amikor itthon is az vagy, akkor a dilemma igazán létezni kezd. El tudom képzelni, hogy eljön a pillanat, amikor a külföldi otthontalanságom nem lesz akadály, ha azzal megszüntethető az itthoni.
„A kérdés most az: tudok-e úgy élni papként, hogy az ne tegyen tönkre?” (fotó: Válasz Online/Végh László)
– Ha már választás: még a korábbiaknál is jobban szerepelt az MSZP-s Hiszékeny Dezső az angyalföldi választókerületben. Netán kampányoltak neki a templomban?
– Istenem, dehogy! Hiszékeny Dezső? Nem is tudtam, hogy ő a jelölt. Én nem ott szavazok, hanem Budakeszin.
– Ahol Szél Bernadett indult. Vele viszont volt közös képe.
– Összefutottunk a buszon, beszélgettünk és lőttünk egy szelfit. Ennyi volt. Nem szerepeltem a szórólapján, sem kampányrendezvényén.
– Bese Gergő papkolléga viszont echte Fidesz-kampányemberként működött a zugligeti templomban. Van erre valami belső szabályzatuk? Hogy szabad-e pártkampányba beleállniuk papként, s ha igen, mennyire?
– Írott szabályzat erre vonatkozóan nincs. Kimondott-kimondatlan jogszokás van. Eszerint alapvetően nem kampányolunk, de ha mégis, akkor a Fidesz mellett. Egy fényképen szerepeltem egyébként Márki-Zay Péterrel is, ami ennek megfelelően kiverte a biztosítékot a „keresztény-nemzeti oldalon”. Az viszont nem, hogy egyes paptársak egyenesen fideszes szórólapon szerepeltek és ajánlották a jelöltet. Bese Gergő atya kampányrendezvénye sem okozott megütközést. Jobb lenne pedig a tiszta képlet. Vagy az a döntés, hogy kimaradunk a pártpolitikából és egyetlen pap sem buzdít senkinek a támogatására, vagy mindenki támogassa, akit szíve szerint támogat és buzdítson rá, ha kedve tartja. Mondjuk konkrét pártkampányt én akkor sem folytatnék. Pláne nem templomban. Ha Bese Gergő atya egy közösségi házban, reverenda nélkül elmondaná, hogy ő ezért meg ezért támogatja a kormánypártot, nem lenne vele gondom. Templomban, az oltár mellől… Ezt viszont nem tartom szerencsésnek.
– Mit tud mondani azoknak a híveknek, akik fentiek miatt úgy vannak vele, hogy nem lépik át a templom küszöbét?
– Nem buzdítanék arra senkit, hogy ne menjen templomba, de megértem azok fájdalmát, akik most nem tudnak. Nagyon nehéz lehet, főleg olyan helyeken, ahol az adott plébános direkt propagandában utazott.
– Besének volt azért egy jó érve.
– Meleglobbi?
– Nem, azt az ügyet a társa vitte.
– Akkor mi?
– A pénz. Hogy ha az ellenzék nyerne, elapadnának az egyháznak szánt források.
– Halleluja! Bárcsak. Annyira jót tenne az egyháznak! Ez bizony a probléma szíve közepe. Bárkivel vitatkozom kereszténység és politika kapcsolatáról, mindig ezt kapom meg érvként. „De hát kapjuk a pénzt!” Mégis milyen erkölcsiség ez? Milyen evangélium?
Hol van a Bibliában, hogy a lopott pénz csak addig lopott, ameddig mi nem kapunk belőle?
Az egyházban márpedig felütötte a fejét ez az erkölcsiség, sajnos. A gyűlöletkeltés nem bűn, ha nem ránk irányul, a hazugság nem hazugság, ha nem rólunk hazudnak. Ez viszont így nem helyes. Hivatásunkból fakadó kötelességünk, hogy a bűnt elítéljük, függetlenül attól, ki követi el. A hazugságnak sincs pártlogója. Van a hazugság és az igazmondás – nekünk utóbbi mellett kellene állnunk mindig. Nem ez a helyzet. Ettől talán nem függetlenül – ahogy Beer Miklós megfogalmazta – már arra is kapunk pénzt, amire nem is kérünk.
– Fel tudná újítani a templomokat perselypénzből?
– Nem erről van szó. A templomaink sok esetben állami kézben vannak, műemlékek, teljesen érthető és jó, ha az állam ad forrást a felújításukra. De az evangéliumot tényleg nem a pénz mozgatja. Nem attól lesz több hívő a templomban, hogy az csilivili. Egyre csökken a hívők száma, a papok száma is. Holott pénz, az most aztán van.
– Nem lehet, hogy a pénz, a pompa igenis kell a túléléshez? Történelmileg is látszik, hogy akkor erős az egyház, ha összenő az állammal, trón és oltár egymást erősíti…
– Hadd legyek most kicsit gőgös katolikus, ha már történelmi távlatokba révedünk. Akkoriban ugyanis az oltár volt fölül. Az egyháznak kellene tehát befolyásolnia a politikát, nem a politikának az egyházat. Ma fordítva ülünk a lovon. Az egyháznak, állítom, nincs szüksége a politikára, sem annak pénzére. Ha összedőlnek a templomok, majd összejövünk házaknál. Úgy kezdtük az egészet.
– Az állami ajándékpénzt ön is megkapta azért?
– Hogyne. Egyszer karácsonykor utaltak majdnem egymilliót minden papnak, így nekem is, de azóta van új megállapodás és havi apanázst is kapunk.
– Miközben az állami alkalmazott tanárok egy-két kósza ígéretet kaptak csak?
– Az állami alkalmazott tanárok? A szintén állami alkalmazott egészségügyi szakdolgozók? Akiknek családjuk van? Nekik minek? Nekünk kell a pénz! Mindig van még egy motor, amit meg lehet venni!
– Cinikus.
– Csupán a helyzet abszurditására igyekszem rávilágítani. A tanárok kiállása egyébként elég gyengére sikerült: visszavonulót fújtak, merthogy kampány van, beérték néhány ígérettel. Hol van a nekik ígért pénz? A mienk, jelentem, megjött: a választás után pittyent az sms. Kezdő pedagógus nettójának nagyságrendje érkezik mostantól havonta. Ezt a hívek sem mind nézik ám jó szemmel. A Szemlélek felmérésében egyébként a majd’ 3000 megkérdezettnek több mint hetven százaléka mondta: zavarja, hogy a kereszténységből politikai termék lett.
Kiállunk a szószékre arról prédikálni, hogy ne lopj, ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy, tíz perccel később, a hirdetéseknél meg arra buzdítjuk a híveket, hogy szavazzanak arra a formációra, amely ezeket látványosan nem tartja be?
– „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené!” A Bibliával bármit alá lehet támasztani, nemde?
– Nem. Az imént idézettek – még egyszer: ne lopj, ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy – nehezen magyarázhatók félre. Márpedig a kormányzati plakáterdő, amelyben az elmúlt hetekben közlekedni voltunk kénytelenek, egyértelműen megsértette ezeket a parancsolatokat.
– Sokak szemében bizonyára egy nagyobb jó érdekében.
– A szemináriumban én azt tanultam, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Nem tehetek rosszat a jónak tételezett cél érdekében. Erre fel szoktam hívni azoknak a paptestvéreimnek a figyelmét is, akiktől ezt megtanultam erkölcstanból, s akik olykor megpróbálnak a lelkemre beszélni.
– Erre ők?
– Néznek rám bociszemekkel.
– Előfordult már az egyháztörténetben, hogy egy papnak elege lett a búcsúcédulákból…
– Nem akarok én Luther Márton lenni! Meg szeretnék maradni az egyházamban. De hadd mondjam már ki, ami az evangéliumban van! Ehhez képest amikor néhány éve egy interjúban elmondtam ugyanezeket a parancsolatokat, hozzátéve, hogy ezek jobb- és baloldaliakra egyaránt vonatkoznak, „odafentről” beállított hozzám valaki azzal, hogy ilyeneket ne nyilatkozzak, mert nem fog az egyház támogatást kapni.
– Az igaz, hogy mára a Magyar Kurírból is ki van tiltva?
– Igen.
– Pedig az egyházi lap főszerkesztője a már említett, plébániáján diakónusként szolgáló Kuzmányi István.
– Nem rajta múlt. Vele nagyon jóban vagyunk. István valóban főszerkesztő, de nem tulajdonos.
– A tulajdonos a Veres András vezette püspöki kar.
– Így van. A helyzet jól mérhető volt most, a Papifrankó megszűnésekor: a teljes magyar sajtó, még a bulvárlapok is beszámoltak róla, az RTL Klub is hívott… Egyedül a katolikus sajtó nem írt egy sort sem. Mintha soha nem is léteztünk volna. Pedig léteztünk, pénz nélkül, minden nélkül, lelkesedésből – és ehhez képest is valódi diskurzusok otthona tudtunk lenni. A Youtube-on még működik, hogy ha érdekes tartalmat készítesz, az terjedni kezdhet magától is.
– Azért a milliárdos Megafon-költések hatását nem tudja ellensúlyozni semmilyen minőségi, de pénzes háttér nélküli tartalom.
– Azt nem. Ami elmond azért sokat a társadalom állapotáról is. Lehet, hogy erős megfogalmazás, de nagyon úgy fest, hogy Magyarországon a szívekben győzött a kommunizmus. Nem vágyunk arra, hogy értelmes vita legyen, pláne fair verseny. Arra vágyunk, hogy legyen valaki, aki megmondja, mit kell gondolni, a rezsi meg legyen alacsony. Bármi áron. A szüleink korosztályának – nagyon úgy néz ki – egyetlen baja volt a kommunizmussal: az, hogy nem ők csinálták. Gond nélkül fogyasztjuk ma is a propagandát, a társadalom nem hördül fel.
„Magyarországon a szívekben győzött a kommunizmus” (fotó: Válasz Online/Végh László)
– Biztos baj, ha az emberek így gondolkodnak? Legyen alacsony a rezsi, legyen biztonság… Elég érthető vágyak.
– Csakhogy ez ugyanaz, mint a Kádár-rendszer 3,60-as kenyere! Most meg legyen 480 a benzin! Akkor sem tette fel senki a kérdést, hogy vajon jó-e, hogy a kenyér azért tud annyi lenni, mert iszonyatos hiteleket vettünk fel. Amelyeket egyszer majd törleszteni kell. Katasztrófa is lett a vége. Most sem érdekel senkit, hogy a benzin világpiaci ára 700 forint körül van. Mintha még mindig nem esett volna le, hogy nincs ingyenpénz. Elhisszük a nagy vezérnek, hogy megvéd minket a világpiaci áringadozástól is. S ezért tehet bármit cserébe. Holott mindig mi fizetjük meg a végén, sosem a nagy vezérek. A párhuzamok folytathatók: újra úgy működik az ország, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van…
– Kádár azért megengedőbb volt.
– A végén. Az elején nem.
– Kivégzések viszont ma nincsenek.
– Persze. Egy párhuzam sem tökéletes. Az viszont ma is úgy van, hogy ha csak felvetsz valamit, mondjuk azt, hogy nem kellene-e tényleg megvédeni a fiataljainkat, ellenség leszel. Karaktergyilkosságok tehát vannak.
– Öt éve még ön is az identitáspolitikai harcot vívta bibliai alapon, elítélve a homoszexualitást. Mi történt időközben?
– Igaza van, bejártam egy utat, de hadd mondjam azt: erre azért inkább büszke vagyok. Rájöttem, hogy szélmalomharcokat folytatunk. Hadakozunk a meleglobbi ellen, amely lehet, hogy Kanadában veszélyes, és az is lehet, hogy egyszer majd eljut Magyarországra is, és akkor időben be kell zárni a kapukat, de közben olyan égető társadalmi kérdésekről nem beszélünk, amelyek itt és most vannak jelen, a mindennapjainkban. Másrészt mivel valóban beleálltam ebbe a vitába évekkel ezelőtt, ennek következményeként
rengeteg meleg emberrel beszéltem. Rá kellett döbbennem, hogy egy dolgot mulasztottam el korábban hangsúlyozni: az empátiát.
Ők ugyanis nem egy csoport, amely a mi keresztény értékeink megsemmisítésére szövetkezett. Ők érző és egymástól is különböző emberi lények, akik abban viszont tőlünk sem különböznek, hogy szeretetre, elfogadásra vágynak, meg arra, hogy otthon érezhessék magukat a hazájukban. Ez ugyanis az ő hazájuk is. Sokáig azzal voltam elfoglalva, hogy tételesen felmondjam az egyház sokat ismételt álláspontját. Azaz azt a részét, amely a bűnről szól. Csakhogy az is tételes, leírt egyházi tanítás, hogy homoszexuális embertársaink felé szeretettel és megértéssel kell fordulnunk! Nem kellett tehát meghasonlanom a hitemben: egyszerűen rádöbbentem, hogy a tanításnak ez a része a lényegi rész, ez lett a hangsúlyosabb – ennek belátásához viszont kellettek a valódi tapasztalatok, beszélgetések.
– A hitében tehát nem hasonlott meg?
– Nem.
– Úgy sem, hogy rájött, milyen mögöttes, nem transzcendens motivációi voltak például a hivatásválasztásnál?
– Úgy sem. Az, hogy voltak ilyen emberi, rejtett motivációim, nem zárja ki, hogy emellett isteni hívás is volt valóban. Engem világéletemben az igazság érdekelt. Bármit meg szabad kérdőjelezni, át szabad gondolni: ha az az igazság, hogy Isten nincs, akkor úgy érdemes élni, annak tudatában. Nem érdemes csak azért ragaszkodni a hithez, mert az esetleg kényelmesebb, vagy mert megszoktuk. Számomra azonban nem kérdőjeleződött meg, hogy van Isten. Továbbra is úgy gondolom, hogy Jézus a katolikus egyházat alapította, amely a legpontosabban közvetíti az ő tanítását. Hogy jelenlegi állapotában az egyház tükrözi-e az alapító szándékait, az vált számomra kérdésessé. Isten léte nem.
– Miről prédikál nagypéntek este? Van üzenete az idei ünnepnek?
– Még nem írtam meg a prédikációt, de igen, van fontos üzenete ennek a nagypénteknek.
– Mégpedig?
– Akik Jézust keresztre feszíttették, azt hitték, hogy ezzel az igaz hitet szolgálják. (valaszonline.hu)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Hát igen! VALAKIK MÉG MINDIG NAGY ELŐSZERETETTEL KEVERIK A FOGALMAKAT A GYAKORLATTAL!
Miközben a „kommunizmus” korszakában fölépült ország – a Magyar Népköztársaság – SZÉTLOPOTT, ELSÍBOLT JAVAIÉRT JÁRÓ UNIÓS JÚDÁSPÉNZEKÉRT FOLYIK A KONCHARC, AMIT HAZUGSÁGTENGERBEN LUBICKOLVA VÍVNAK A KÜZDŐ FELEK! A „DEMOKRÁCIA VAN!” – CSATAKIÁLTÁSOK KÖZEPETTE!
„Úgy látszik, a szívekben győzött a kommunizmus”
– Jelen körülmények között SAJNOS A HATALOM AZON HAZUG SUGALLMAZÁSA GYŐZÖTT, miszerint a vajda korunk Kádár Jánosa!
Viszont ahhoz már elég közel állunk, hogy a lepel lehulljon, és ISMÉT előbukkanjon a Soros – tanítvány valódi ábrázata.
Amúgy pedig…- a tiszteletes úr többi véleményével nagy vonalakban egyet lehet érteni.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
