Nyár végéig bíróság elé állítják a donbászi népirtás felelőseit
Donyeck, Washington, Helsinki, 2022. június 2. csütörtök (MB)
Nyár végéig bíróság elé kerülnek a donbászi népirtásért, és a náci háborús bűnökért felelős személyek – jelentette a Magyar Békekör tudósítója a donyecki Néptanács büntetőjogi és közigazgatási jogi bizottságának elnökére hivatkozva.
Jelena Siskina közölte, hogy az ideiglenes bíróság Mariupolban fogja megtartani a tárgyalást. A törvényszék alapszabályzatát jelenleg dolgozza ki a donyecki főügyészség és az illetékes orosz minisztérium. Az eljárás nem kapcsolódik a nemzeti jogszabályokhoz, azaz a nemzetközi jogon alapul – adta a Ria Novosztyi tudósítójának értésére.
A büntető jogász arról is tájékoztatott, hogy az ideiglenes bíróság tárgyalását nemzetközi bírósági tárgyalás fogja követni. A nemzetközi bíróságba bírókat várnak minden olyan európai országból, amely képviseltetni akarja magát a testületben.
A kijevi rezsimmel 2014-ben szembefordult Donyeckben és Luhánszkban 13 ezer embert öltek meg az azovista neonácik és az ukrán hadsereg katonái 2022-ig. A népirtás végrehajtóinak és elrendelőinek egy része orosz hadifogságba került. Kihallgatásuk jelenleg folyamatban. Vizsgálat folyik arról is, hogy milyen szerepet játszottak az oroszellenes műveletekben azok a NATO tisztek, akik Ukrajnában estek fogságba.
A kijevi biztonsági szolgálat (SBU) tömegével tartóztatja le az ukrán ellenzéki személyeket. Értesülések szerint verik és meg is kínozzák őket. Név szerint említették Dmitrij Dzsangirov és Jurij Dudkin politológust, az orosz-ukrán baráti társaságot támogató Alekszander és Mihail Kononovicsot, Vaszilij Volga politikust, és Nesztor Sufricset, az Ellenzéki Platform az Életért párt képviselőjét.
Az Egyesült Államok négy nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszert ad Ukrajnának. Ezeket már el is helyezték Európában, hogy biztosítsák gyors átadásukat Kijevnek – tudatta Colin Kahl amerikai védelmi miniszterhelyettes szerdán. Az М142 HIMARS rendszer alkalmas arra, hogy Ukrajnából orosz területet támadjanak. Ezért arra kérték Zelenszkijt, ígérje meg, hogy csak hazai célra használja őket. Nem tudni, eleget tett-e az ukrán elnök a Pentagon kérésének. Amerikai részről abban bíznak, hogy a rakétákkal megfordíthatják a harci helyzetet, és visszafoglalhatják Donbászt.
Konsztantin Gavrilov nagykövet, Oroszország képviselője a bécsi fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokon azt mondta, hogy a háború eszkalálódásával fenyegetne, ha az Egyesült Államok Ukrajnán kívül a dániai Bornholm-szigetre is telepítene ilyen rakétát. Ezzel ugyanis csapást mérhetnének Kalinyingrádra.
Még mindig nem hárult el az akadály Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának útjából. Finnország ugyanis bejelentette, hogy nem szünteti meg viszonyát a kurdokkal, és nem adja ki Ankarának azokat a kurdokat, akiknek a kiadatását Erdogan azért kérte, mert veszélyt jelentenek Törökország nemzetbiztonságára. Újabb tárgyalás várható a vonakodó Ankara meggyőzéséről, ami azért ígérkezik nehéznek, mert Erdogan a NATO-ból való kilépés gondolatát is megpendítette arra az esetre, ha „behozzák a terrorizmust a NATO-ba”. +++
Amerika nem akar békét Európában – Rakéták Ukrajnának
Moszkva, Prága, 2022. június 3. péntek (MB)
Az orosz politikai vezetés a nemzetközi helyzet kiéleződésével és az ukrajnai konfliktus eszkalálódásával számol amiatt, hogy Amerika olyan rakétákat bocsájt a kijevi rezsim rendelkezésére, amelyekkel orosz területre is csapás mérhető. Moszkva változatlanul azt javasolja az Egyesült Államoknak, hogy kössenek kompromisszumot, a Nyugat ismerje el az orosz biztonsági követelések jogosságát, és egy új európai biztonsági és együttműködési rendszer keretében törvényes garanciát nyújtsanak egymás biztonságának kölcsönös szavatolására – összegezte pénteken a Magyar Békekör tudósítója a legújabb fejlemények lényegét.
Dmitrij Medvegyev, az orosz nemzetbiztonsági tanács elnökhelyettese az Al Jazeera televíziónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy mind messzebbre kerül az ukrajnai konfliktus békés rendezésének lehetősége, a kilátások egyre rosszabbak. Még annak lehetőségét sem zárta ki, hogy Ukrajna végső soron elveszíti szuverenitását. Ennek veszélye azért fenyegeti Ukrajnát, mert a Nyugat teletömi fegyverrel a kijevi sereget, Amerika pedig 700 millió dolláros legújabb fegyverszállítmánya keretében olyan HIMARS típusú tüzérségi rakétarendszereket bocsájt az ukránok rendelkezésére, amelyekkel Oroszországra is csapást tudnak mérni.
„Ha ezeket a fegyvereket bevetik Oroszország területe ellen, akkor országunk fegyveres erőinek nem marad más választása, mint csapást mérni a döntéshozó központokra. Sajnálatosan nem csak azokra, amelyek Ukrajnában vannak. A tárgyalásos megoldás elutasítása oda vezethet, hogy Ukrajna elveszíti szuverenitását” – mondta Medvegyev.
Washington magatartása egyértelműen arra utal, hogy folytatni akarja a háborút Ukrajnában, és meg akarja akadályozni egy békeszerződés létrejöttét. Proxy hadviselés eszközeként használja fel az ukránokat Oroszország ellen. Mások vérét ontja saját érdekében. Nem törődik azzal, hogy ezzel destabilizálja európai szövetségeseit. Megfigyelők szerint az amerikai politika várható közvetlen következményeként Nyugat-Európa súlyosbodó gazdasági problémákkal kerül majd szembe, különös tekintettel az energia- és az élelmiszerellátásra. Az energia- és élelmiszerárak példátlan emelkedése, és a foglalkoztatás várható leépülése miatt megélhetési gondokkal kerül szembe, hiszen sem a bérek, sem a munkanélküli segélyek nem tartanak lépést az árakkal. Társadalmi feszültség jelei mutatkoznak a centrumban is.
A Békekör tudósítója megjegyezte: azzal, hogy az Európai Unió vezetése alárendeli az Unió érdekeit az amerikai érdekeknek, esetenként pápább a pápánál is, saját népeit szolgáltatja ki a rossz sorsnak. Nyugat-Európa csak úgy kerülhetné el gazdasági-társadalmi visszafejlődését, ha normalizálná viszonyát Oroszországgal, elismerné az orosz biztonsági igények jogosságát, és törvényes garanciákat nyújtana Oroszországnak cserében saját biztonságának szavatolásáért. Amíg e helyett a természetes és jogos elvárás helyett gazdasági háborút folytat Oroszország ellen, és segédkezet nyújt Amerikának Kijev állig felfegyverzésében, helyzete mind katonai, mind gazdasági téren destabilizálódni fog. Sajnálatosan ez alól Magyarország is csak részben és bizonyos mértékig jelent majd kivételt, ha csak nem vizsgálja felül szövetségi politikáját.+++
Az orosz hadsereg a különleges hadműveletetét folytatja Ukrajnában.
Az elmúlt nap folyamán az orosz légierő nagypontosságú levegő – föld rakétákkal az Ukrán Fegyveres Erők 21 élőerő csoportulását – és haditechnikai koncentrációs területét sújtotta.
Emellett a hadműveleti – taktikai repülőgépei és pilóta nélküli drónjai 37 olyan területekre csaptak le, ahol az ukránok élőerői és katonai felszerelése koncentrálódik.
Összességében a légicsapások következtében több mint 360 nacionalistával végeztek, 49 fegyver és katonai felszerelés semmisült meg, köztük a Donyecki Népköztársasághoz tartozó Szlavjanszk légterét figyelő és irányító radarállomás.
Megsemmisült továbbá 13 ukrán harckocsi és gyalogsági harcjármű, egy „Osza-AKM” légvédelmi rakétarendszer Bahmut körzetében, két aknavető üteg, két „Grad” rakétavető, nyolc tüzérségi löveg, 26 speciális jármű és négy rakétaraktár Szoledar, Dzserzsinszk, Jakovljevka és Bahmut térségében.
Az orosz légvédelmi rendszerek az elmúlt nap során megsemmisítettek három ukrán pilóta nélküli légijárművet a DNR – es Rjasznaja és Krutaja Balka, vakamint a harkovirégióban Dmitrovka térségében. Ezenkívül a Harkov régióban Petropolje, valamint a DNR területén lévő Novoszjeloka fölött lelőttek három ukrán „Uragan” raétát.
A rakétacsapatok és a tüzérség az Ukrán Fegyveres Erők 26 parancsnoki harcálláspontjára, 122 tüzérségi és aknavetős ütegére, 537 élőerő táborára és katonai felszerelés – koncentrációs területre, valamint öt lőszerraktárára mértek tűzcsapásokat.
Megsemmisítették a Mikolajiv régióban található Pervomajszkoje település határában az Ukrán Fegyveres Erők pilóta nélküli légi járműveit irányító regionális központját.
Az Ukrán Fegyveres Erők június 3 – án reggel óta nagy kaliberű tüzérségi lövegekkel támadják Gorlovkát.
Házakat rombolnak le, civileket gyilkolnak és nyomorítanak meg.
A Luganszki Népköztársaság Népi Milíciája Szeverodonyeck környékén irtja a neonáci hordát.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium ma bemutatta az ukrán állami propagandisták által gyártott lenyűgöző felvételeket, amelyekkel megpróbálták azokat az Ukrán Fegyveres Erők és az orosz hadsereg egyik alakulata közötti ütközet valódi felvételeként előadni.
A mariupoli kijevi politikai katasztrófa és a donbasszi katonai kudarcok hátterében a kijevi rezsim az Egyesült Királyság anyagi támogatásával „spirituális” videók forgatását szervezte meg a nyugati és az ukrán közönség számára.
Május 28-án a Mikolajiv régióban lévő Meskovka faluban rendezett videoanyagokat forgattak a nyugati fegyverek ukrán nacionalisták általi használatának állítólagos „nagy hatékonyságáról”.
Hogy drámaibb legyen a kép, a brit kurátorok kérésére a forgatáson elkészítették az ukrán nácik soha nem létezett csatájáról szóló epizódot a túlerőben lévő oroszok ellen.
A megrendezett kisfilmben az ukrán nácik orosz ellenséginek szerepét a helyi területvédelmi egység piros karszalagos tagjai játszották.
Az eredeti orosz felszerelés hiánya miatt pedig az „álellenség” ukrán páncélozott szállítójárműveken jelenik meg a felvételeken.
A következő videófelvételek elkészítését június 5-én és 6-án tervezik. A videoanyagokat a „hétköznapi ukránok” színpadra állított tanúvallomásainak szentelik, akik azzal vádolják Oroszországot, hogy szándékosan ágyúzzák a békés ukrán településeket.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Sokkoló adatok érkeztek a vajdasági kórházak világából: negyedével kevesebb beteget láttak el, sok terápia elmarad
A kórházak csaknem negyedével, a szakrendelők ötödével kevesebb beteget láttak el idén, mint a pandémia előtt. A NEAK főigazgatója nem tudja, hogyan lehet megállítani az orvosok elvándorlását.
Mostanra oly mértékben csökkent a lakosság egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése, ami azonnali beavatkozást sürget – tartott tükröt az intézményvezetőknek Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója a Magyar Kórházszövetség kongresszusának második napján – írja a Népszava.
A főigazgató szerint sürgősen vissza kell térni a teljesítmény- finanszírozásra, mert a jelenlegi havi átalány immár adatokkal is bizonyíthatóan nem ösztönzi a szolgáltatókat a betegek ellátására. Kiss Zsolt az idei első negyedévnek és a járvány előtti utolsó év, 2019 hasonló időszakának a finanszírozási és ellátási adatait hasonlította össze. E szerint a kórházak közel negyedével, a szakrendelők ötödével kevesebb beteget láttak el idén, mint a járvány előtt. A krónikus osztályok pedig korábbi teljesítményüknek csak a 38 százalékát produkálták.
Szerinte mindez nemcsak azt jelenti, hogy ellátatlanok a betegek, hanem azt is, hogy bizonyos típusú terápiához, diagnosztikához a rászorulók nem jutnak hozzá.
A páciensek egy része be sem jut be az ellátórendszerbe, konzervatív terápiák maradnak el, emiatt sokaknál egyből műtétre van szükség. Ezzel még jobban nőnek a várólisták. (propeller)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Az e sorokat bepötyögővel közel azonos korú (68 éves) ismerőse mesélte el a vele megtörténteket:
-Legalább 32 éve nem volt orvosnál. Nem volt rá oka. Aztán az idei év elején olyasmit tapasztalt, hogy megkérte orvos ismerősét, megnézné – e. Az pedig néhány óra múlva föl is kereste. A tünetek eléggé egyértelműsítették egy betegség gyanúját. Az orvos ismerős azonnal felhívta a betegség specialista orvos ismerősét, aki az elmondottak alapján megerősítette a diagnózist, és elmondta, hogy milyen gyógyszer javallott. Az ismerősöm orvos ismerőse azonnal föl is írta a gyógyszert, és megígérte, hogy KÉR IDŐPONTOT az állami szakellátásban dolgozó orvos ismerősétől. Néhány nap múlva közölte is a fogadás időpontját. Valami két hét múlva.
El is jött a jelzett időpont, és a beteg megjelent a szakrendelésen. Ahol a konzultáción megerősítést nyert a baj. A szakorvos ugyan meglepődött, hogy az általa javallott gyógyszerből a beteg az induláskor javallt napi 2x egynegyed tabletta helyett már a negyedik naptól 6 (!) EGÉSZ TABLETTÁT – azaz a HUSZONNÉGYSZERES ADAGOT falt be, de a NEM VÁZOLT MELLÉKHATÁSOK iránti érdeklődésére kapott nemleges válasz hallatán az ambuláns lapra ráírta, hogy a páciens ÖNATALMÚLAG szed annyi gyógyszert, amennyit! Majd közölte, hogy ír egy beutalót egy műszeres vizsgálatra. Amire a beteg kérjen időpontot a vizsgálatot végző intézménytől.
A beteget néhány nap múlva orvos ismerőse tájékoztatta, hogy a szakorvos elintézte az időpont foglalást is. A beteg – biztos ami biztos – felhívta az intézményt, AHOL NEM TUDTAK A DOLOGRÓL! De adtak egy közel egy hónappal későbbi időpontot. (Később kiderült, hogy a szakorvos valóban foglalt időpontot, ugyanazon intézményben, de egy másik telefonszámon, mint ami a páciens ambuláns lapján szerepelt.)
Végülis elérkezett a beteg által kért vizsgálati időpont, és megtörtént a vizsgálat. Budapesten. Ahonnan hazafelé utazva kapta a telefont az intézménytől, hogy menjen már vissza, mert kimaradt egy apróság. Visszament. Az apróságot is teljesítették, a kezébe nyomtak egy CD – lemezt, mondván hog azon van a vizsgálat eredménye, és azt adja át a kezelő orvosának.
Amikor felhívta a szakrendelőt, hogy megkérdezze: mikor adhatná át a CD- t, közölték vele, hogy a szakorvos majd csak Húsvét után lesz.
Húsvét után legalább száz telefonos kísérletet követően, végre fölvették a telefont a szakrendelő központjában, és közölte a hölgy a beteggel, hogy a szóban forgó szakorvos éppen rendel, úgyhogy kapja össze magát, és induljon.
A beteg úgy tett! A szakrendelő recepcióján közölték vele, hogy a szakorvos bent van és rendel. Ha tudja a vizsgáló helyét, akkor nyomás oda. A beteg úgy tett.
Rajta kívül egy beteg várakozott a vizsgáló előtt. Amikor kinyílt az ajtó, az asszisztensnőt udvariasan megszólítva arra kérte, hogy átadná – e a CD – t az orvosnak.
VAN IDŐPONTJA? – kérdezte az asszisztensnő. Nincs, hiszen a recepción az mondták, hogy… – meg egyébként is csak ezt a CD – t szeretné átadni…
KÉRJEN IDŐPONTOT! – így az asszisztensnő. Ekkor volt az első „filmszakadás” ismerősömnél. Aki keresetlen szavakat mormolva elbaktatott a recepcióhoz. Ott egy másik hölgy volt már szolgáltban. Akivel közölte, hogy időpontot szeretne kérni X szakorvoshoz. Az nem kell! – modta a hölgy az eléje tett TB. kártyára! Majd megkérdezte: ÖN MIKOR SZÜLETETT? Ismerősöm közölte, hogy 1954 …stb…stb.
ÉRTEM! AKKOR TUDOK ÖNNEK ADNI IDŐPONTOT – és közölte az AUGUSZTUS VÉGI LEGKORÁBBI IDŐPNTOT! Ekkor volt a második „filmszakadás” nála. A biztonsági őr hirtelen fölbukkanása viszont meggyőzte! Fölkapta az időpontot tartalmazó cetlit, és akkor már félhangosan káromkodva távozott.
A harmadik „filmszakadás” akkor következett be, amikor a fejébe vette, hogy fölhívja a háziorvosi rendelőt. CSAK GYÓGYSZERFELÍRATÁS MIATT el kell – e oda mennie, hiszen úgyis a „felhőbe” írják ki a farmáciát.
TELEFONÁLJON IDE RENDELÉSI IDŐBEN! – közölte az asszisztensnő. Kb. TÍZ PER MÚLVA MÁR RENELÉSI IDŐ VOLT! Hát telefonált. Érdeklődésére, hogy CSAK ÍGY TELFONON KERESZTÜL LEHETNE – E FÖLÍRATNI A GYÓGYSZERT, kapta a megnyugtató választ: IGEN, LEHET!
MAJD JÖTT AZ ISMERŐSÖM SZÁMÁRA DÖBBENETES KÉRDÉS: MIKOR SZÜLETETT? Ez volt a harmadik „filmszakadás” pillanata! De nem szólt egy kukkot sem. Bediktálta a születési dátumát, és udvariasan elköszönt.
Ez az ismerősöm hetente egyszer eljön hozzám. Kb. két héttel ezelőtti látogatásakor meg is állapodtunk abban, hogy a KÖZEGÉSZSÉGÜGYÜNK – VÉLHETŐLEG – MÁR „LE IS ÍRT” BENNÜNKET! AZÉRT AZ ELSŐ KÉRDÉS A: MIKOR SZÜLETETT ÖN?
Azt még nem sikerült kideríteni, hogy ha igaz ez a feltételezésünk, akkor MILYEN KOR FÖLÖTT kaphat a magyar állampolgár VISZONYLAG rövid időn belül időpontot szakorvosi ellátásra.
De persze talán jobb is, ha ezt nem tudjuk meg! LEGALÁBB AZ ILLÚZIÓNK MEGMARAD! Miszerint VAN ESÉLYÜNK NEKÜNK – 60 év felettieknek – IS az időbeni orvosi ellátásra! Bár a fenti propellerből idézett cikket elnézve, LEHETNEK KÉTELYEINK!
Jönnek a mongolok – 100 ezer biorobot hiányzik a döbrögisztáni piacról
Tavaly július óta egy új kormányrendeletnek köszönhetően immár 11 nem EU-tagországból érkezhetnek könnyített feltételekkel munkavállalók Magyarországra. A vonatkozó rendelkezés várhatóan a pandémiás veszélyhelyzet elmúltával is fennmarad, ugyanis a magyar munkahelyek és a beruházási ráta megtartásához, a termelő cégek működéséhez szükség van harmadik országból, szabályozott keretek között érkező munkavállalókra – hangzott el a WHC Csoport és a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) közös, szakképzett munkaerő hiányáról és a külföldi munkavállalók foglalkoztatásáról szóló szakmai rendezvényén.
Magyarországon a foglalkoztatás megközelíti a 4,7 millió főt, ami közel 74 százalékos arányt jelent. A munkanélküliség ezzel párhuzamosan rekord alacsony szintre, 3,5 százalékra süllyedt. A magyar gazdaság egyik legégetőbb problémája már évek óta a szakemberhiány.
A koronavírus-járvány idején volt némi átrendeződés a munkaerőpiacon: egyes szektorok – mint például a vendéglátás és a turizmus – leálltak, a munkaerő pedig más szektorokba vándorolt, így átmenetileg a munkaerőhiány is enyhült. Azonban 2021 év elejére majdhogynem teljesen visszarendeződött a munkaerőpiaci helyzet a pandémia előtti szintre, ismét megjelent a munkaerőhiány, ami az idén februárban kirobbant ukrajnai háború hatására pedig tovább erősödött.
„Ukrajnából már 2014 óta érkezhettek könnyített feltételekkel munkavállalók Magyarországra, hiszen több területen már akkor érezhető volt a munkaerőhiány gazdasági növekedést gátló hatása. A magyar cégek, főként a termelő vállalatok pedig éltek is ezzel a lehetőséggel, hiszen ma már mintegy 54 ezer ukrán munkavállaló dolgozik hazánkban. A háború miatt azonban ez a munkaerő-forrás sérülékennyé és bizonytalanná vált, így gazdasági szükségesség, hogy további nem EU-országokból származó munkavállalók is könnyített feltételek mellett kaphassanak munkát hazánkban”– hívta fel a figyelmet Berta Péter, a WHC Csoport ügyvezetője a rendezvényen.
Barbara Zollmann, a DUIHK ügyvezető elnökségi tagja az elsősorban a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara tagvállalatai számára rendezett workshop köszöntő beszédében rávilágított, hogy a szakképzett munkaerőhiány minden szegmensben jelen van, tartós kihívást jelent és jelentősen befolyásolja a vállalatok mindennapi működését. A DUIHK éppen ezért maga is számos kezdeményezést indított a szakember-utánpótlás megoldására – például több tagvállalatuknál vezettek be német mintára duális szakképzési rendszert.
A rendezvényen a nagyvállalati oldalt képviselve részt vett Kalmár Ákos, a Continental csoport országos HR igazgatója is, aki elmondta, hogy a Continental első lépésként 2017-ben Ukrajnából toborzott Magyarországra munkaerőt – a WHC Csoportra is támaszkodva –, majd nem sokkal később, hazánkban bizonyos szempontból úttörőként, a Fülöp-szigetekről érkező munkavállalókat is elkezdtek foglalkoztatni.
„A Fülöp-szigeteki munkavállalók toborzásakor négy évvel ezelőtt a globális szervezetek előnyeit használtuk ki, hiszen a Continental éppen akkoriban kényszerült manilai gyáregysége bezárására. Mi az ott dolgozó, helyi kollégák közül vettünk át egy pilot-projekt keretében első körben 30 munkavállalót. Ebbe a magyar munkahelyek megóvása érdekében vágtunk bele, hiszen a már akkoriban is érezhető hazai munkaerőhiány miatt harmadik országbeli munkavállalók nélkül a magyarországi gyáregységeink nehezen tudták volna kiszolgálni a vevői igényeket. Látni kell, hogy ez a magyar munkavállalók elemi érdeke is, hiszen egy termelő vállalat akkor tud hazánkban eredményesen működni, ha megfelelőek a kapacitásai, ott tartunk, hogy ez már csak külföldi munkavállalókkal teljesíthető” – fűzte hozzá Kalmár Ákos.
Gondosan elő kell készíteni a külföldiek foglalkoztatását
A WHC Csoport és a DUIHK közös szakmai workshopján elhangzott: a magyar kormány tervei között szerepel, hogy a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet elmúltával is nagyjából változatlan formában fenntartaná azt a rendelkezést, mely Ukrajna és Szerbia mellett további 9 nem EU-tagországból (Belaruszból, Bosznia-Hercegovinából, Észak-Macedóniából, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából, Kazahsztánból, Mongóliából, Montenegróból és Vietnámból) is könnyített feltételekkel teszi lehetővé munkavállalók alkalmazását.
„A magyar munkaerőhiány megoldása többtényezős. Noha a magyar munkaerőpiacban is van még némi tartalék, ami többek között a fiatalok és bizonyos társadalmi csoportok integrálásával aknázható ki, de a magyar munkahelyek megvédéséhez mindenképpen szükség lesz külföldi munkaerő foglalkoztatására is. Ha egy cég gondolkodik ilyen jellegű megoldásban, annak azt javasoljuk, hogy vágjon bele minél előbb, hiszen amellett, hogy ezzel helyzeti előnyhöz juthat, szükséges a külföldi munkavállalók érkezésének időben történő, gondos előkészítése – legyen szó a nyelvi akadályok leküzdéséről vagy a magyar kollégák érzékenyítéséről. Fontos figyelembe venni, hogy a munkaerő-igény megrendelésétől számítva a teljes toborzási folyamat, amíg egy harmadik országbeli munkavállaló egy hazai cégnél munkába állhat, akár 10-13 hetet is igénybe vehet” – tette hozzá Berta Péter.
A WHC Csoport Magyarországon elsőként szerezte meg a minősített foglalkoztatói státuszt, amelynek köszönhetően lehetősége van a fentebb felsorolt országokból munkaerőt kölcsönözni hazai cégeknek. A minősítés megbízható garanciát nyújt mind a külföldi munkavállalók, mind pedig a vállalat szolgáltatását igénybe vevő cégek számára, a minősített foglalkoztatóknak ugyanis szigorú, jogszabályban lefektetett szempontrendszernek kell megfelelnie.
A vállalat a nyitás első fázisában a Fülöp-szigetekre, Indonéziára, Kazahsztánra és Mongóliára fókuszál. Az első mongol kontingens májusban érkezett meg Magyarországra a segítségükkel. (uzletem.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…A Fülöp-szigeteki munkavállalók toborzásakor négy évvel ezelőtt a globális szervezetek előnyeit használtuk ki, hiszen a Continental éppen akkoriban kényszerült manilai gyáregysége bezárására….”
Alighanem ebben a mondatban ott van a vajdáék által FOLYAMATOSAN REKLÁMOZOTT „MAGYAR GAZDASÁGI CSUDA” LÉNYEGE!
A felszámolt – szétlopott egykori Magyar Népköztársaság ÖNÁLLÓ, MAGYAR TULAJDONÚ GAZDASÁGA helyett kell valami, ami PÉNZBE NEM KERÜL, VISZONT BEVÉTELT TERMEL! Ezek pedig a külföldi tulajdonú összeszereldék! A spekulánstőke által létrehozott munkahelyeken foglalkoztatott biorobotok a rabszolgamunkáért kapott bérüket ITT KÖLTIK EL – TÚLNYOMÓ RÉSZBEN A NAPI MEGÉLHETÉSÜK FEDEZETÉRE – ÉS ITT FIZETIK MEG A VILÁGON PÁRATLANUL MAGAS 27% – OS ÁFAT!
Ez pedig BIOROBOTONKÉNT MAI ÁRON SZÁMOLVA HA CSAK 1000 forint/napi ÁFA befizetést jelent, a vajdaság büdzséjébe befolyó összeg MINDEN NAP 470 MILLIÁRD FORINT! Ehhez még nyugodtan hozzáadható 5 millió „inaktív” személy által befizetett 1000 forint ÁFA/fő, ami pedig 500 milliárd forint/NAPI BEVÉTELT JELENT! A kettőt összeadva máris kijön, hogy CSAK AZ ÁFA – BEFIZETÉSÉBŐL MINDEN EGYES NAPON 970 MILLIÁRD FORINT ÜTI A DÖBRÖGISZTÁNI KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS MARKÁT!
MINDEZÉRT PEDIG CSAK EZT A BEVÉTELT GARANTÁLÓ TÖRVÉNYEKET KELLETT MEGHOZNI!
Valamint gondoskodni a RENDSZER LÉNYEGÉT JELENTŐ BIOROBOT – FOGLALKOZTATÓI HÁLÓZAT Dörögisztánban történő kiépítéséről! Csak garantálnia kell a qrmánynak a a Fülöp – szigeteken szokásos fizetségnél ALACSONYABB vajdasági béreket!
Nem is csoda hát, hogy ILYEN FELTÉTELEK MELLETT, ÖZÖNLIK A PROFITRA ÉHES TŐKE Döbrögisztánba! Ez pedig FOLAMATOSAN FENNTARTJA, ILL. NÖVELI A MUNKAERŐPIACI KERESLETET! Amit pedig KI KELL ELÉGÍTENI A RENDSZER ÜZEMELTETŐJÉNEK, mert ha nem így tesz, ÖSSZEOMLIK AZ EGÉSZ „magyar gazdaság”! Aztán ODA A CSUDA!
A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása 1944. október 28-án direktívát küldött Malinovszkij marsallnak, a 2. Ukrán Front parancsnokának, és elrendelte, hogy
„… a 46. hadsereg és a 2. gárda gépesített hadtest október 29-én menjen át támadásba a Duna-Tisza közén, göngyölítse fel a Tisza nyugati partján kiépített ellenséges védelmet, és biztosítsa a 7. gárdahadsereg átkelését a folyón. Ezután a 2. és a 4. gárda gépesített hadtesttel megerősített 46. hadseregnek csapást kellett mérnie a Budapestet védő ellenségre.
A Legfelsőbb Főparancsnokság hadműveleti elgondolása tehát az volt, hogy Budapestre frontális csapást mér, és viszonylag kis erőkkel foglalja el Magyarország fővárosát.”
Ez volt a haditerv.
A megvalósítás: október 29-én délután a 2. Ukrán Front balszárnyának csapatai támadásba lendültek, és még aznap áttörték a német-magyar védelmi vonalakat a Duna-Tisza közén. November 2-án a gépesített hadtestek elérték Budapest déli megközelítési útjait.
November 4-én közölte a magyar királyi honvédvezérkar főnöke:
„A Duna-Tisza közében az ellenség nagy támadása erős tüzérségi tűztől támogatva megindult. Csapataink a túlerővel támadó és erős páncélos kötelékektől támogatott orosz gyalogsággal és gépesített csapatokkal szemben súlyos harcban állanak. A váltakozó és mindkét félre veszteségteljes harcokban Kiskunfélegyháza, Kecskemét és Fülöpszállás az ellenség kezére jutott.”
A berlini jelentés így hangzott:
„Átmenetileg válságos volt a helyzet a magyar-német arcvonal jobbszárnyán… A magyar-német arcvonalat az éjszaka oltalma alatt a Bugyitól délre elterülő vidékig kellett visszavonni.”
A német hadvezetőség e kritikus helyzetben egy páncélos hadtestet dobott be a Budapesttől délre tomboló csatába, és sikerült is a Vecsésig és Üllőig előretört szovjet csapatokat megállítania.
A 2. Ukrán Front főparancsnoka ezen a frontszakaszon mindössze két gépesített hadtestet és jelentéktelen gyalogságot tudott bevetni, ezért a főhadiszállás – az indokolatlan veszteségek elkerülése céljából – elrendelte a frontális támadás megszüntetését.
Ez volt az első kísérlet Budapest elfoglalására, és bár a hadműveleti tervet nem sikerült teljes egészében végrehajtani, a Duna-Tisza közén elért áttörés – amely egyebek között Szolnok és Cegléd birtokbavételét is jelentette – le nem becsülhető hatással volt a még fel nem szabadított területek lakosságára.
A „Vasvármegye” című szombathelyi lap 1944. november 8-i számában találhatták a lap olvasói az alábbi, Berlinből (!) származó színes leírást a Budapest környéki harcokról:
„… Budapest nagyvárosi forgalmában sokszor nemigen hinné az ember, hogy déli elővárosaitól mindössze néhány kilométernyire most már több mint hat napja súlyos harc folyik. Az elegáns gépkocsik, a siető járókelők és a zsúfolt villamosok forgatagában sokszor elfelejti az ember, hogy Dunaharaszti, Vecsés mellett páncéloságyúk bömbölnek, géppuskák kattognak, kézigránátok robbannak …”
Philipp Böss SS-haditudósító jelentette november 9-én a magyarországi arcvonalról:
„Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter és a magyar vezérkar főnöke november 8-án a déli órákban magasabb rangú magyar tisztek kíséretében megszemlélte a soroksári magyar szakaszt, innen pedig az SS-lovashadosztály, valamint a magyar ejtőernyős vadászok harci területére ment.”
Ugyanezen a napon budapesti „illetékes hely” közölte:
„Budapest kiürítése távolról sem jelenti azt, mintha annak védelme iránt katonai részről a bizalom a legcsekélyebb mértékben is megingott volna …
… Mindenki számára megnyugtatásul közöljük, hogy a kormány továbbra is Budapesten marad …
… Az aggodalmaskodókat nyugtassuk meg, hogy semmiféle közvetlen veszély nem áll fenn. Ne higgyék, hogy az orosz holnap a nyakunkon van.”
E hivatalos közlemények és félhivatalos tudósítások még a Harmadik Birodalom végső győzelmében bízókat sem igen nyugtathatták meg …
Mindenesetre Szálasi, a „nemzetvezető” és a főbb kormányhivatalok már november első felében megkezdték az „áttelepülést” a Gyepű I-re (Farkasgyepű) és a Gyepű II-re (a nyugati határszél). A Nyilaskeresztes Párt és más szélsőjobboldali pártok vezérférfiai nem bíztak annyira sem a német csodafegyverekben, sem saját propagandájukban, hogy Budapesten mertek volna maradni.
Az általános pánikhangulatot tükrözte Vajna belügyminiszter „Szigorúan bizalmas! Sürgős!” jelzésű rendelete:
„Valamennyi meg nem szállt törvényhatóság első tisztviselőjének. A m. kir. rendőrség budapesti és vidéki főkapitányának. Valamennyi csendőrkerületi parancsnokságnak. M. kir. csendőrség központi nyomozó parancsnokságnak. A Magyar Élet Pártja, az Erdélyi Párt, a Magyar Megújulás Pártja és a Magyar Nemzetiszocialista Párt vezetőjének.
Székhelyeiken
Nem kívánatos, hogy élőre nem látható események következtében a volt jobboldali pártok iratai, különösen tagnévsoraik, ellenséges kézre kerüljenek; ezért megengedem, hogy a Magyar Élet Pártja, az Erdélyi Párt, a Magyar Megújulás Pártja és a Magyar Nemzetiszocialista Párt 3080/1944. ME. számú rendelet alapján őrizetbe vett iratai, amennyiben azokat a volt párt kéri, a párt részére kiadassanak.
Budapest, 1944. évi november hó 13-án”
Dr. Görgényi János, Kőszeg város polgármesterének helyettese Vas vármegye alispánjának az alábbi kimutatást terjesztette elő:
„A Kőszeg szab. kir. megyei városban levő menekültekről és a városban elhelyezett intézményekről.
A város neve: Kőszeg.
A lakosság száma: 10 321.
Ezen felül befogadóképessége a városnak (férőhelyek számának figyelembevételével hány fő helyezhető el a városban?) 4000.
A városban levő menekültek és bombakárosultak összes létszáma (fő) 8582.
Hatóságilag irányítottak száma 3075.
Önként letelepedettek száma 5507.
A városba menekült és ott elhelyezett közületek (kórházak, intézmények) megnevezése:
Honv. Minisztérium és Vkf. (vezetéshez és bizt. és egyéb szükséges részei)
Fővezérség (legfontosabb osztályai)
Nemzetvezető kat. irodája
Nemzetvezető kab. irodája
Miniszterelnökség részei
Országépítési Iroda
Országos Munkarendvezető Iroda …”
A „pártvezető testvér” és szűkebb környezete elég gyorsan eljutott a Gyepű Il-re …
„800 egyént elvittek az SS-alakulatokba”
Ahol még a Wehrmacht és a Szálasi-hadsereg volt az úr, ott a be nem vonultatott férfiak és a munkaképes nők igen súlyosnak, szinte elviselhetetlennek érezték a sáncásást, a kötelező közmunkát, mert értelmetlennek tartották: 1944 decemberében már nemigen akadt olyan valaki a józan ítélőképességű emberek között, aki ne tudta volna, hogy Szálasi és hívei vesztett, kilátástalan harcot propagálnak. A panaszok hosszú sorából idézünk néhányat.
A front már Bátaszék közelében volt. A község főjegyzője jelentette 1944. november 9-én Tolna vármegye alispánjának:
„A mezőgazdasági termények betakarítása, az őszi szántások és vetések elvégzése községünkben lehetetlen. Ugyanis kb. 800 egyént elvittek a németek az SS-alakulatokba, kb. 400 személy a honvédségnél teljesít szolgálatot, s a földművesek jelentékeny része lovait eladta. A még meglevő fogatokat 4 hét óta a községünkben állomásozó magyar és német katonaság állandóan igénybe veszi, s az igénybevétel még hosszú ideig tart, úgyhogy a még meglevő fogatok sem tudnak mezőgazdasági munkát végezni. A német katonaság által igénybe vett fogatok sokszor nem is katonai munkát végeznek, hanem szállásadójuk kukoricáját vagy más terményét szállítják haza. Tehát a lótulajdonos a maga munkáját elvégezni nem tudja. Őszi szántásról és vetésről szó sem lehet, mert addig, amíg a kukorica, burgonya és répa még a szántóföldön van, a földeket felszántani nem lehet.
Kérek sürgős intézkedést, hogy a magyar és német katonaság állandóan ne az összes bátaszéki fogatokat vegye igénybe, hanem részükre a szomszédos községekből rendeltessenek ki, hogy a helybeli fogatok felszabaduljanak és a mezőgazdaságban dolgozhassanak. A folyó évben gabonaneműekkel elvetve volt területek felszántására pedig kérem traktorok kirendelését.
Végül jelentem, hogyha sürgős intézkedést és segítséget nem kapunk, bekövetkezik az esős idő, amikor a termények már nem takaríthatók be, s a szántóföldön fognak elpusztulni.”
Hasonló állapotokat tükröz a Sopron vármegyei Ágfalva község jegyzőjének jelentése:
„Jelentem, hogy a községben kb. 2300 katona van beszállásolva. A katonaság naponta 10-15 előfogatot kér. A község férfilakossága katonai szolgálatot teljesít, azonkívül a legtöbb fogatot lovakkal együtt a katonaság behívta, így alig van férfi és munkaerő a községben. A sürgős őszi mezőgazdasági munkák elvégzése végett tisztelettel kérném a községet az előfogat állítása kötelezettsége alól mentesíteni, illetve a községben elhelyezett szász menekültek fogatait erre a célra felhasználni.”
Es egy tárgyilagos, de éppen ezért megdöbbentő kép a Bácskából kényszerkiürítéssel Nyugat-Magyarországra menekített sváb családok helyzetéről. A kapuvári főszolgabíró 1944. november 17-i jelentése:
„Jelentem, hogy az átvonuló bácskai karavánok ügyét itt dr. Kremer SS-hadnagy intézi, és az ügyet az ő kívánsága szerint szerveztük meg. Az átvonulok – ha megállnak – meleg bablevest kapnak, amibe a marhabelsőség lesz apróra darálva belefőzve. A levesfőzést és a helyszínre szállítást a Hangya Ipar Rt. itteni húsárugyára vállalta, illetve ő adja az üstöket, a fűtőanyagot és a szállító eszközöket. A szakácsokat a szatmárnémeti honvédüdülő vállalta, illetve adja. Éjjelre kb. 100-150 anya és gyermek a mozi helyiségében helyezkedik el szalmán. Ennek rendben tartását a német 09405 számú alakulat vállalta. A szekerező férfiak az egyes udvarokon helyezkednek el részben a szekereken, részben az istállóban. Lisztet, babot, sót stb. a község utalt ki a főzés céljára.
Eszterházán a honvédség hat üstjének felhasználásával szintén megoldható volna leveskonyha, de erre irányuló kívánságot nem adott elő dr. Kremer SS- hadnagy.
Véleménye szerint egyébként ezres csoportokban 45 000 bácskai fog átvonulni Kapuváron keresztül, de az is lehet, hogy kb. 20 000-et majd másfelé irányítanak.”
Ugyanezen a napon vitéz Farkas Ferenc vezérezredes, az országos elhelyezési kormánybiztos közölte Tolna, Baranya és Somogy vármegyék főispánjaival, az e területen bevetett 3. magyar hadsereg, valamint a német Weichs-hadseregcsoport parancsnokságával:
„A német vezetés a Duna-Dráva szögből a német származású lakosságot a birodalom területére szállítja.
Felhívom az összes hatóságokat és szerveket, hogy a német SS-vezetőséget ebben a munkájában teljes mértékben támogassák. Megjegyzem, hogy az áttelepüléshez az egyelőre még lakóhelyükön maradó lakosság járműveit nem szabad igénybe venni.”
Hogy mi történt a kiürített vagy a kiürítésre kerülő községekben, azt jól illusztrálja a Fővezérség 1944. november 11-i rendelete. (A rendelet jelzése: „Szigorúan bizalmas! Tiszt – tisztnek!”)
„Az utóbbi időben mind gyakrabban érkeznek jelentések arról, hogy német csapatok a kiürített községekben fosztogatnak. Az ellenszegülő lakosságot bántalmazzák, és általában olyan magatartást tanúsítanak, mely alkalmas arra, hogy a lakosság ellenszenvét kiváltsa. Ami viszont a magyar-német fegyverbarátságot is aláássa, és így a magyar csapatok harckészségét is csökkenti. Az ily cselekmények megakadályozására, illetve megtorlására eddig alig volt mód, mert az események rendszerint elkésve kerültek a vezetés tudomására, a jelentések pedig oly általános adatokat tartalmaznak, hogy az utólagos kivizsgálásra és megtorlásra nem volt mód. A német vezetés az ily cselekményeket a leghatározottabban ellenzi, és a legerélyesebb megtorlástól sem riad vissza.”
Mi a teendő? Meg kell pontosan jelölni az „ily cselekmények” helyét és idejét, továbbá azt, hogy a „cselekményt elkövető német katonák melyik alakulatokhoz tartoznak”; „mindezt pedig haladéktalanul a legközelebbi német parancsnokság tudomására kell hozni…”
(Szóval: meg kell kérdezni a fosztogató Wehrmacht- vagy SS-katonát, mely alakulatban teljesít szolgálatot, hogy a feljelentés pontos legyen …)
Sáncásás – Bécs védelmére
Aligha meglepő, hogy napról napra szaporodtak az elégedetlenség jelei. Egész községek tagadták meg a sáncásást, a Bécs védelmére szolgáló erődvonal építését – a magyar földön, a határ mentén.
A szombathelyi járás főszolgabírája felsőbb utasításra az alábbi rendeletet intézte a szentpéterfai községi jegyzőhöz:
„… A magyar-német határ mentén végzendő árkolási munkálatokkal kapcsolatban a következőket rendelem: 1944. november 22-én reggel 7 órára a község minden házából egy fő az árkolási munkálatokhoz kirendelendő. A kirendelés tényleges megtörténtéért a családfő vagy intézkedésre jogosított hozzátartozója személyében felelős. A községbíró az így összejött és távbeszélőn leadott rendelkezésem szerint lapáttal és csákánnyal ellátott munkásokat csoportba fogva elkíséri az eberaui vámházhoz, ahol Augusztin munkavezetőnek átadja őket. A lakossággal közölni kell, hogy amennyiben a munkát a jövőben is megtagadja, a következő megtorló intézkedéseket teszem folyamatba:
A háztulajdonos, illetőleg felelős családtagok közül személy szerint fogom kijelölni azokat, akiket azonnali hatállyal internálok. 2. Azonnali hatállyal az összes eddig kiadott éves határátlépési igazolványokat visszavonom. 3. A lakosságot személyválogatás nélkül karhatalommal a munkához előállíttatom …
Szombathely, 1944. november 21-én
Kitartás! Éljen Szálasi! Dr. Nagy János s. k.
járási főszolgabíró”
(Meg kell jegyezni: a járási főszolgabíró nem túlbuzgóságból fejezte be ezen üdvözléssel hivatalos rendeletét; erre néhány nappal azelőtt az alispántól megfelelő utasítást kapott. Íme az alispáni rendelet:
„Valamennyi Főszolgabíró és Polgármester Úrnak!
Értesítem Címeteket, hogy hivatali érintkezésben a »Kitartás! Éljen Szálasi!« köszöntés bevezetését rendelem el. A hivatali köszöntést a jobb kar üdvözlésre való szokásos emelése kíséri.
Elrendelem egyúttal a hivatalos kiadványoknak a »Kitartás! Éljen Szálasi!« üdvözléssel való zárását.
Felhívom Címeteket, hogy rendelkezésemet a legszigorúbban kövessék, és alárendeltjeiket annak betartására ugyancsak nyomatékkal, haladéktalanul utasítsák.
Szombathely, 1944. november 17.”)
A szentpéterfaihoz hasonló esetek elkerülése érdekében az illetékes polgári hatóságok már idejekorán értesítették a területükhöz tartozó csendőrőrs-parancsnokságot, hogy felkészülhessen a szükséges intézkedések megtételére.
A szentgotthárdi járás főszolgabírája 1944. november 25-én az alábbi átiratot intézte a csörötneki csendőrőrs-parancsnoksághoz:
„Értesítem, hogy a német véderő kérelmére 1944. november 30-a reggel 7 órára Alsórönök községből 200, Nemesmedves községből 50 és Vasszentmihály községből 200 földmunkást rendeltem ki.
Felhívom, hogy a kirendelt munkások hiánytalan és pontos megjelenését az egyes községekben járőrök kirendelésével biztosítsa.”
Így azután lett rend és fegyelem …
Hunyadi magyar fegyveres SS gránátoshadosztály …
Beregfy vezérezredes, honvédelmi miniszter 1944. október 20-án, négy nappal a hatalomátvétel után bocsátotta ki első felhívását az SS-hadosztályba való belépésre. Miután ez nem járt megfelelő eredménnyel, november 20-án megismételte a felhívást – imígyen:
„A hazafias magyar ifjúság a Hazánk elfoglalt területei felszabadításában fokozottan közreműködni hivatott Hunyadi magyar fegyveres SS gránátoshadosztályba első felhívásomra igen nagy számban jelentkezett. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Hunyadi magyar fegyveres SS gránátoshadosztályba való jelentkezési határidőt f. évi december hó 15-ig meghosszabbítom.”
Ha valakinek esetleg kételyei lennének a felhívás valóságos eredményei felől, annak álljon itt a november 20-i felhíváshoz csatolt rendelet:
„Egyes parancsnokságok rendeletemet nem, vagy csak egészen felületesen hajtották végre. Nagyon sok községben (városban) a felhívások egyáltalán nem voltak láthatók. Egyes parancsnokságok alárendeltjeikkel rendeletemet nem közölték, és nem adták meg a jelentkezésre a lehetőséget, a jelentkezéseket nem továbbították hozzám. Egyes kieg. pságok különféle nehézségeket támasztottak a jelentkezőkkel szemben, nem gondoskodtak azoknak a Hunyadi-hadosztály állomáshelyére való elszállításáról. Ennek a következménye, hogy tömegesen keresnek fel közvetlenül jelentkezés végett. A Hunyadi-hadosztályba való jelentkezés iránt tehát mindenütt nagy érdeklődés nyilvánul meg.”
Mivel kecsegtette Beregfy a jelentkezőket?
„A jelentkezők önként vállalt szolgálati kötelezettsége a háború tartamára terjed. Minden jelentkezőnek ugyanazon jogai, kötelességei és illetményei vannak, mint minden SS-katonának.
A hadosztály minden vonatkozásban magyar seregtest. Tagjai az egyenruhán magyar felségjelet viselnek.
A jelentkezés csak a magyar SS-hadosztályokban való szolgálatra kötelez.
A hadosztály parancsnoka, tiszti és tiszthelyettesi kara, valamint a szolgálati és vezényleti nyelve magyar.”
A Hunyadi SS-hadosztály „működését” egy nyilas képviselő így méltatta a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének titkos ülésén:
„… Nagy lelkesedéssel vettük tudomásul a Hunyadi páncélgránátos hadosztály felállítását, bár ennek volt bizonyos ára, mert SS-alakulatként jelentkezik, és nekünk az a véleményünk, hogy a magyarból honvédként is lehet kemény katonát nevelni. Mindenki úgy gondol a Hunyadi páncélgránátosokra, mint akik példát fognak statuálni. Sajnos, úgy látszik, szedett-vedett vagányokból toborozódtak, úgyhogy Vas és Zala megye fellélegzett, amikor utolsó részlegüket is elszállították. Remélhetőleg ezekből a vagányokból katonákat nevelnek Németországban, és akik nem törnek be a fegyelembe, azokat rövid úton el fogják intézni. Sajnos, az egyik oldalon a zászlaját elhagyó honvédet látjuk, a másik oldalon pedig azt, hogy akikből hősöket akarunk nevelni, azok rablási alkalomnak tekintik a háborút; a honvédtisztek, akik be akartak lépni ebbe az alakulatba, visszariadva hagyták ott őket. Zala megyei tapasztalataink egyébként inkább jók: láttunk kemény magyar tiszteket, akik kemény magyar honvédeket tudnak kiképezni. A mai magyar honvédség és tisztikar akkor lesz egészséges, ha kb. 25 százalékát kioperálják, és olyan helyen állítják be szolgálatra, ahol nincs lehetőségük beteg szellemiségükkel fertőzni.”
„A budapesti zsidók evakuálása tervszerűen folyik …”
augusztus 23-a után a minisztertanács úgy döntött, hogy „zsidó deportálás többé nem lesz”. Valóban: a Lakatos-kormány, 47 napos uralma alatt, nem utolsósorban külpolitikai okokból, ismételten elzárkózott a zsidók deportálásának folytatására vonatkozó német követelések teljesítése elől.
A sárga csillaggal megjelölt házakba tömörített budapesti zsidók helyzete 1944 nyarán sok tekintetben súlyosabb volt, mint a megkülönböztető jel viselésére nem kötelezett polgártársaiké: semmiféle munkát nem vállalhattak, lakóházaikat csak a nap megjelölt két órájában hagyhatták el; hogy a szegényebb, élelmiszer- és pénztartalékokkal nem rendelkező zsidók hogyan, miből tartották fenn magukat, rejtély. Október 16-a után a Szálasi-kormány hivatalos rendelkezései, továbbá az árpádsávos nyilaskeresztes osztagok garázdálkodásai arra mutattak, hogy a fővárosban még megmaradt mintegy 200 ezer főnyi, zsidónak minősített magyar állampolgár helyzete még inkább rosszabbodni fog.
Október 16-a után csak az éjjel-nappal razziázó nyilas osztagok előtt nyíltak meg a budapesti sárga csillagos házak kapui. A házak lakói csak a KISOK-sporttelepre vagy a Lóversenytérre mehettek – deportálás céljából …
Október 20-án Veesenmayer német követ megelégedéssel írta a kérdésről készített összefoglaló memorandumában:
„Október 16-a után kezdődtek el a német fél tanácsadó közreműködése mellett az újabb tárgyalások, amelyeknek célja a magyarországi zsidókérdés végleges megoldása volt.”
A „végleges megoldás” (Endlösung) 1944. március 19-e után Magyarországon Auschwitzot, Treblinkát, Majdaneket, Ravensbrücköt – a megsemmisítő táborokat jelentette…
Október 31-én Wagner külügyminisztériumi osztályvezető jelentést küldött Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek:
„A Szálasi-kormány beiktatása után elkezdődött a munkaképes zsidók Budapestről való kiürítése: jelenleg 25 000-en vannak útban a Birodalom felé, munkára való bevetésre szánva; további 25 000 kiküldéséről Veesenmayer követ hamarosan tárgyalásokba bocsátkozik.”
Az egyik „útba indított”, Reich Aranka így emlékezett vissza azokra a napokra:
„Október 23-án bevonultam a KISOK-pályára mint munkaszolgálatos. Innen kétnapi keserves gyaloglás után Örszentmiklósra kerültünk. A téglagyár udvarán (egy pajtában), ahol a téglákat szárítják, és amelynek csak teteje volt, falai nem, lettünk elszállásolva. Az első öt napon semmit nem kaptunk enni, földmunkát végeztünk …
Két nőt, akik egy másik munkatáborból szöktek meg, az állomáson elfogtak. Parancsnokunk kiadta a rendelkezést: agyonlőni. Az egyik, egy ragyogóan szép fiatal nő, térdre borult, úgy kérte, kegyelmezzen neki; két kis gyermeke van, azokhoz akart hazamenni. De a parancsnok azt mondta, nem lehet kegyelmezni. Ott temették el őket az állomás mellett.”
Nem ismertek kíméletet a betegekkel, a lemaradókkal szemben. A budapesti Népbíróság egyik ítéletéből idézünk:
„A vádlott (ifj. Hortobágyi László) először 1944 október végén kapott utasítást a nyilas uralom üldözöttjeinek összeszedésére. 550 zsidót kellett ez alkalommal a Szilágyi utcából Budára kísérniük. Utasításuk az volt, hogy a betegeket és lemaradókat útközben agyon kell lőni. Csupán a Margit-híd budai hídfőjéig kísérték őket, itt pártszolgálatosok vették át tőlük a kísérteket. Amíg a menet idáig ért, a vádlott és társai összesen 130 zsidót lőttek agyon, akik közül a vádlott 6-8 embert ölt meg.
Pár nap múlva a KISOK-pályáról kísért a vádlott zsidókat a Teleki térre. Ekkor utasítás nélkül, sőt kifejezett parancs ellenére, újabb 5-6 embert lőtt agyon.”
A 2. Ukrán Front csapatai azokban a napokban már mintegy 80-100 km-re közelítették meg Budapestet…
november 13-án jelentette Veesenmayer követ Ribbentrop külügyminiszternek:
„A budapesti zsidók evakuálása a technikai nehézségektől eltekintve tervszerűen folyik. Eichmann SS-Obersturmbannführer közlése szerint a mai napig kereken 27 000 mindkét nembeli munkaképes zsidót indítottak el a Birodalom területe felé. A még fennmaradt kereken 40 000 munkaképes zsidó napi 2-4000-es csoportokban kerül deportálásra. Az elkülönített városrészben összegyűjtött, nem munkaképes elemek száma a gyermekekkel együtt kb. 120 000-re tehető, ezeknek végleges sorsáról még nem történt döntés; ez főképpen megfelelő szállítóeszközök biztosításának lehetőségétől függ.”
Négy nappal később, november 17-én a magyar Külügyminisztériumban készített feljegyzés szerint:
„Szálasi Ferenc Nemzetvezető továbbiakban a zsidókérdést a maga részéről végleg elintézettnek tekinti, és e tárgyban senkivel tárgyalni nem óhajt.”
A Nemzetvezető a zsidókat a következő csoportokba osztja:
„1. A külföldi menleveles zsidók. Ezekkel való elbánás Magyarország diplomáciai összeköttetései figyelembevételével foganatosítandó. Ezek a zsidók a belügyminiszter által kijelölt ún. Palatinus-házakba gyűjtendők össze, legkésőbb 1944. november 20-án 16 óráig. Az összegyűjtés érdekében ilyen irányú felhívás közlendő az érdekelt külképviseletekkel, valamint mindennap a magyar sajtóban közzéteendő. Ezek a zsidók a belügyminiszter által kijelölt házakban maradnak elutazásukig, részükre minden reggel 8-9 óráig sétalehetőség biztosítandó.
A kölcsönzsidók, akiket a német birodalmi kormány mint munkaképeseket (a férfiak 16-60 és a nők 17-50 évig) a közös hadviselés érdekében hajlandó munkába állítani. Ezek a zsidók a magyar nemzet javára teljesítik munkaszolgálatukat. Név szerint adandók át a német kormánynak.
A Magyarországon egyelőre visszamaradó zsidókgettóban tömörítendők a belügyminiszter javaslata alapján, Budapest pesti oldalán …
… A gettón belül a zsidók szabadon mozoghatnak és élhetnek, a gettót el nem hagyhatják, rádiót, telefont nem használhatnak, postaforgalmat külön postahivatal bonyolít le számukra, a belügyminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértésben felállított postahivatala. A zsidók csak magyar nyelven levelezhetnek, csak zsidóknak írhatnak feladó pontos megjelölésével, sárga színű különjelzésű levelezőlapon …
… A gettónak négy kapuja van a négy világtáj felé. Gettóból zsidók csak egy esetben távozhatnak el: a munkaszolgálatra kötelezett kölcsönzsidók, munkára szállításuk esetén.”
És íme, az 1944. november 30-án kiadott rendelet a pesti gettó létrehozásáról:
„Felhívás
a magyar főváros zsidó lakóihoz!
A magyar kir. kormány a Budapesten élő, sárga csillag viselésére kötelezett zsidóknak a VII. ker. Dohány, Nagyatádi Szabó István, Király és Rumbach Sebestyén (17-19. szám) utcák, a Madách Imre út, Madách Imre tér és a Károly király út által határolt területre való összeköltöztetését és a zsidók részére kijelölt területnek (gettónak) a nem-zsidók (keresztények, mohamedánok stb.) által lakott területtől való elkülönítését elrendelte.
Ezt a kijelölt területet a betelepített zsidó személyek el nem hagyhatják, és volt lakásaikba többé nem térhetnek.
A kijelölt területre való azonnali bevonulás végett minden zsidó személy 2 (kettő) órán belül a ház udvarán – helyszűke esetén a ház folyosóin – menetkészen gyülekezni köteles …
… A kijelölt területre bevonuló zsidók magukkal vihetik:
a) a rajtuk levő öltözékeket,
b) két rend fehérneműt,
c) egy rend ágyneműt,
d) teljes élelmiszerkészletüket,
e) összes pénzüket és más kisebb értékeiket (gyűrűk, ékszerek stb.)
A bútorzaton kívül a lakásban fellelhető, de az előbbi bekezdés szerint magukkal nem vihető értékeiket kötelesek – a rendelkezésre álló két órán belül – a házfelügyelő, a légó-, házparancsnok és a kirendelt karhatalom parancsnoka által a ház földszintjén kijelölt lakásba levinni és ott elraktározni…”
Az apatini átkelés
Az 1944. november 7-re virradó éjszakán a 3. Ukrán Front több lövészszázada Apatinnál minden különösebb, tervszerű előkészítés nélkül váratlanul átkelt a Dunán, és a nyugati parton több kisebb hídfőt létesített. Két nappal később Batina körzetében hasonló sikerre vezetett más lövészszázadok átkelési akciója. A német főerőket Budapest alatt lekötötte a támadó 2. Ukrán Front, a magyarországi német főparancsnokság mégis napokon belül nagy erőket vetett be, hogy a veszélyes hídfőket felszámolja.
A „Nagy Honvédő Háború története 1941-1945” című mű ezt írja a két hídfő körül kialakult csatáról:
„Elkeseredett harc kezdődött, amely éjjel-nappal szakadatlanul tartott. A folyó több helyen átszakította a gátat, és elöntötte az ellenséges állások megközelítési útjait. A szovjet csapatok nagy veszteségeket szenvedtek. A helyzet megkövetelte, hogy azonnal friss erőket dobjanak át a hídfőkbe. Az ellenség azonban állandóan lőtte és bombázta az egyetlen pontonhidat, a két gőzkompot és a mocsaras terepen át hozzájuk vezető utat. Emiatt csak éjszaka lehetett átkelni. November 13-án harcba vetették a 64. lövészhadtestet. A következő tíz napon mindkét hadtest valamennyi erejét összpontosította a hídfőkben (a 64. a batinai, a 75. az apatini hídfőben), és november 23-án egyesítették a két hídfőt.”
Három nap múlva, november 26-án este a hídfő szélessége elérte az 50 kilométert, mélysége 14 és 17 kilométer között volt. A szovjet csapatok támadásba lendültek. November 28-án Sztálin hadsereg-főparancsnok napiparancsban adta hírül:
„A 3. Ukrán Front csapatai, támadásba menve át, a Dráva folyótól északra átkeltek a Dunán, áttörték az ellenség megerősített vonalát a Duna nyugati partján, és 150 kilométer szélességben és 40 kilométer mélységben behatoltak az ellenség védelmi berendezésébe.
A támadás folyamán a 3. Ukrán Front csapatai elfoglalták Pécs, Bátaszék és Mohács városait.
Az elért győzelem megemlékezésére Pécs, Bátaszék és Mohács elfoglalásánál kivált egységek és csapattestek kitüntetésre terjesztendők elő.
Ma, november 28-án, este 21 órakor hazánk fővárosa, Moszkva, a 3. Ukrán Front dicsőséges csapatait 224 ágyúból leadott 20 üdvlövéssel üdvözli.
Örök dicsőség hőseinknek, akik a haza szabadságáért és függetlenségéért vívott küzdelemben életüket áldozták!
Halál a német hódítókra!
Moszkva, 1944. november 28-án
Sztálin
hadsereg-főparancsnok,
a Szovjetunió marsallja”
Szőllősi Jenő, a Szálasi-kormány miniszterelnök-helyettese néhány nappal később, december 1-én Sopronban így próbálta magyarázni a Duna déli szakaszán elszenvedett vereséget:
„Egy német hadosztály az olasz frontról érkezett. Bizonyára nem tudják az urak: partizán vasútrobbantás miatt két napig késett a vasúti szállítás. Szörnyű hadihelyzet alakult ki emiatt. A német csapatok éle beérkezett Pécsre, és még Pécstől keletre feltartóztatta az oroszokat. Minthogy azonban az oroszok több oszlopban jöttek, az orosz főerők elől mégis kénytelenek voltak hátrább vonulni, és így Pécset feladni azért, mert a felvonuló német erők továbbszállítása éppen a vonatrobbantás következtében elkésett. Merem állítani, hogy a német hadvezetés tisztán látja a hadihelyzetet abból a szempontból, hogy az oroszoknak mi a szándéka. Az erők felvonultatása valahogyan késedelmet szenvedett, úgy látszik, annak következtében, mert a Weichs-hadseregnek korábban való beérkezésében reménykedtek. Most már azonban a Weichs-hadsereggel úgy kell számolni, mint amely tényleg elérkezett a megfelelő területre, bár tulajdonképpen még csak éleivel, úgyhogy a mostani pécsi hadihelyzet tulajdonképpen annak az eredménye, hogy a Weichs-hadsereggel még nem lehetett úgy rendelkeznie a német hadvezetőségnek, mint ahogyan arra számítottak. Pécs városának fájdalmas elvesztése tehát – azt merném mondani – időlegesnek tekintendő, mert a német legfőbb hadvezetés, de a diplomáciai és politikai vezetés is a Duna-vonalnak tartását mint feltétlen szükségességet minimálisnak ítélte, és ezt a vonalat minden erővel meg óhajtja tartani. Remélem, a pécsi helyzet mostani alakulásában is előnyös változás fog bekövetkezni. Jósolni nem merek, hogy ez bekövetkezik, a német hadvezetésnek azonban ez a szándéka.”
Dr. Somos Ferenc pécsi postafelügyelő a Postaigazgatósághoz intézett hivatalos jelentésében így rögzítette az eseményeket:
„Tekintetes Igazgatóság!
Jelentem, hogy az orosz előnyomulás következtében a Pécset fenyegető megszállás elől 1944. évi november hó 27-én 19 óra 20 perckor induló vonattal a város területét elhagytam, és osztályom székhelyére, Dombóvárra utaztam.
Vasárnap, november 26-a nyugodtan telt el, senki sem gondolt arra, ami másnap bekövetkezett. Bár a városban szerteszét suttogták, hogy Mohácsot elfoglalták és Németbólynál kemény harcok vannak, az uralkodó hangulat és vélemény mégis az volt, hogy erős ellentámadás van kialakulóban, mely a Dunán át visszaveti az ellenséget.
Tudok arról, hogy a Pécsi Postaigazgatóság kirendeltséget akart Kaposváron létesíteni, de hogy erre miért nem került sor, arról felvilágosítást adni nem. (sic!)
Hétfőn, november 27-én hajnali 3 órakor értesültem a 4. honv. ker. parság útján arról, hogy a szovjet csapatok a várostól 22 km-nyire nyomulnak előre. Ugyancsak a hajnali órákban értesültem arról, hogy a kormánybiztosnál tartott értekezleten arra való hivatkozással, hogy már intézkedésre nincs idő, több hivatal – köztük a Postaigazgatóság is – a maradás mellett döntött. Reggel 8 órakor már az utcán hallani lehetett az ágyúdörgést, s bár szakadt az eső, igen sok ember tartózkodott kint.
Az igazgatóság épületében teljes a felfordulás, mindenki tanácstalanul ténfereg a folyosókon, vagy kis csoportban tárgyalják az eseményeket. Íveket köröznek annak megállapítására, hogy ki megy és ki marad, majd megkezdődik az illetmények kifizetése. A két kincstári hivatal a működését beszüntette. Délután 15 órától kezdve az állomáson, mozgópostakocsiban tartózkodtam, s így az azután történtekről pontos értesüléseim nincsenek. Annyit hallottam, hogy a rádió reléállomás épülete aknaszilánkot kapott, továbbá, hogy az igazgatóság személyzetének egy része családostól a postai óvóhelyen töltötte az éjszakát.
Dombóvárra kedden, november 28-án éjjel két órakor érkeztem meg. Itt általános a tanácstalanság és a zűrzavar. Pécsett már csak a riadóközpont működik, így az igazgatóságtól utasítás nem érkezik. A távirdamunkások szétszéledtek, a katonaság, csendőrség csomagol. A német híradóalakulatok az általuk létesített berendezéseket bontják, közben német csapatok vonulnak mindkét irányban. A pályaudvaron rendkívül nagy a torlódás. November 29-én, szerdán hajnali 3 órakor értesültünk távbeszélőn Pécsről, hogy a várost kedden, vagyis előző nap este 23 órakor a bolsevisták elfoglalták. Délelőtt 11 órakor érkezik a hír, hogy Bonyhádot elfoglalták, Komló és Magyarszék előtt orosz páncélosok gyülekeznek. Délután 2 órakor a hivatal a távíró és távbeszélő kivételével beszüntette a működését. Délután 16 órakor az állomásfőnökségtől nyert értesülés szerint Pécs, Komló és Bátaszék felé megszűnt a vasúti forgalom, Budapest, Kaposvár és Veszprém felé a mai nap folyamán indítják az utolsó szerelvényeket. Este 21 óra körül Veszprém felé elhagytam Dombóvárt, és Kőszegre utaztam. A dombóvári és újdombóvári kincstári postahivatalok teljes személyzete, a vonalfelvigyázók és a műszerészek visszamaradtak. A bonyhádi vonalfelvigyázókról értesülést nem kaptam.”
Dr. Koltai János Újpetre községben volt főjegyző. Az ő visszaemlékezéséből idézünk:
„A községnek a földrajzi helyzete igen érdekes: három felé ágazó országútja van. A németek megerősített hellyé akarták kiépíteni, és több volt akkor már ott a német katona, mint a magyar vagy mint a község lakói. Magának a német lakosságnak sem tetszett ez, mert hiszen az összes lakásokat elfoglalták, az állatokat leöldösték minden kérdezés nélkül. Az én lakásomban lakott a generális, engem ki is akart teljesen lakoltatni a jegyzőlakásból; egy kis szobát nagy nehezen meghagytak a számunkra, de állandó felügyelet mellett, szinte állandóan puskás őr állt mellettem, és csak úgy közlekedhettem a lakásban.
November 25-én, úgy emlékszem, egy vasárnapi napon volt, délután már egészen közel hallatszottak a lövések. Én erről a megyei hatóságot értesítettem is, telefonáltam; kinevettek és azt mondták, most kapták az értesítést, hogy Kiskőszegnél visszaszorították a Duna másik oldalára az oroszokat. De a községnek a vásárterébe már becsapódások is voltak. Másnap reggel a németek azzal keltettek fel bennünket, hogy a községnek azt a részét, ahol a községháza is volt, kiürítik. El kell hagynunk egy órán belül lakásunkat. A megye előző éjjel, talán úgy 11 óra felé rendelte el a község kiürítését, ami abból állt volna, hogy hármas sorokba kellett volna állítani az embereket, és gyalog elindítani Zalaszentgrótra.
Ezt én nem hirdettem ki, mert én magam is megtagadtam. Azt mondtam, hogy nem megyek sehová, és nem viszek senkit sehová, mert hiszen ez öngyilkosság, ennek semmi értelme nincsen, és egyébként sem vagyok hajlandó ezt a parancsot teljesíteni. Meg is fenyegettek érte, hogy bajom lesz. Ugyanakkor elrendelték az anyagi kiürítést is, ami annyit jelentett, hogy a német katonaság összehajtotta az összes állatokat a vásártérre, s igyekeztek embereket szerezni, akik zsákolják a búzát. Ez már kevésbé sikerült; az állatokat azonban összehajtották, és azt a parancsot kaptam, hogy tíz hajcsárt adjak, akik az állatokat elhajtják. Én ezt is megtagadtam, úgyhogy keresni kezdtek. Egy szekrénnyel elzárt spájzban bújtam el, hogy bajom ne történjen, mert állandóan futkostak utánam a németek. Úgyhogy ott maradtak az állatok, mind.
Hétfőn reggel, ahogy mondottam, elrendelték a község egy részének kiürítését. Kénytelenek voltunk elmenni a lakásból. Egy órát adtak. Én ezt arra használtam fel, hogy az anyakönyveket, jegyzőkönyveket, a fontosabb iratokat igyekeztem biztonságba helyezni; a pincében rejtettem el ezeket, és a falu közepén levő plébánia épületébe mentünk a feleségemmel. Ott voltunk 24 óra hosszat, körülbelül negyvenen. A házak mind megteltek, mert hiszen a fél falut ki kellett üríteni. Éjjel már egészen a kertek alatt folyt a harc. Reggel ismét németek jöttek a plébánia épületébe, hogy azt is el kell hagynunk, mert a templom tornyába géppuskafészket építenek. Egyébként is, a községből nem marad semmi – így mondták -, mert ezt a községet ők minden körülmények között megvédik, éppen az útkereszteződések miatt. Ezután nem volt már más választásunk, mint hogy megpróbálunk valahogyan gyalog bekerülni Pécsre. Elindultunk, persze nem az úton, mert ott már állt a harc, hanem, szinte azt lehet mondani, a két front között, mert az egyik domboldalon a németek ágyúi álltak, a másik oldalon közeledtek az oroszok. Körülbelül ötórás gyaloglás után apró gyerekekkel, asszonyokkal elkerültünk Egerág községig. A gyerekek már tovább menni nemigen tudtak, hát úgy határoztunk, hogy pihenünk egy-két órát. Ott is bementünk a plébániára, amely teljesen üresen állt, mert akkor éppen üres volt a plébánosi stallum. Ott voltunk körülbelül egy félóra hosszat, amikor az első orosz katonát láttuk. A községet egyébként, Újpetre községet, nem tudták védeni a németek. Azt gondolták, hogy az oroszok a nyugat felőli oldalon fognak a községbe érkezni az országúton, mert Szederkényben voltak előzőleg a harcok, s a szederkényi út ott vezetett be; de az oroszok nem onnan jöttek, hanem egyszerre három felől is odaérkeztek a község alá, és a németek, még mielőtt bármilyen ellenállást kifejtettek volna, az egyetlen szabad úton, dél felé elmenekültek onnan.
Visszamentem Újpetrére, és próbáltam megindítani az életet, hogy így mondjam. A legelső az volt, hogy népszámlálást tartottam, tulajdonképpen ki is maradt, mert a svábságnak a nagyobbik része elmenekült; nem emlékszem most már a pontos számra, körülbelül 500 ember maradt az 1200-ból a faluban. Ezeket összegyűjtöttem, amennyire lehetett. A legelső teendőm az volt, hogy a szanaszét kóborló állatokat összefogdostam, mert hiszen mondottam, hogy a vásártéren összegyűjtötték az állatokat, de elhajtani már nem lehetett, hajcsárt nem kaptak … Összetereltük, amit tudtunk még, a gazdátlanul maradt házakba, istállókba bekötöttük és kalákában etettük, úgyhogy valamennyien mentünk este is, reggel is, etettük az állatokat. Azután összeírtam a megmaradt gabonát, ami a padlásokon volt. Azután összegyűjtöttem egy helyre a zsírt, a gabonakereskedő pincéibe, ott tároltuk; ez később nagyon jó szolgálatot tett, mert úgy tudom, hogy az első élelmiszerszállítmányt én küldtem Pécsre. Egy pincér – ma is még találkozom vele szinte naponta, korábbról is ismertem – jött ki Pécsről a pártnak és a szakszervezetnek a megbízásából, hogy élelmet szerezzen, és mi tudtunk adni, mert jó néhány száz állatunk volt és volt gabonánk; jóformán az egész évi termésünk ott volt a padláson. De tudtunk adni zsírt is … Nem is jutott eszünkbe, hogy azért valamit kérjünk.
Azután persze el se lehet mondani azt az érzést, amikor először hallottunk vonatfüttyöt, vagy amikor az „Új Dunántúl” első számát a kezünkbe kaptuk, és láttuk, hogy azért van élet rajtunk kívül is. A község körülbelül húsz napig semmi hírt nem kapott sehonnan.”
Az apatini és a batinai hídfőnél vívott harcokkal egy időben a 2. Ukrán Front csapatai – a Vörös Hadsereg főparancsnokságának november 4-i utasítása értelmében – kelet felől frontális támadást indítottak Budapest elfoglalására. A november 11-tői 26-ig tartó hadművelet eredménye a következő volt: a front csapatai kelet felől elérték Budapest megközelítési útjait, a jobbszárnyon Miskolc keleti körzetét, és megközelítették a Bükk-hegységet és a Mátrát. December 5-re beásták magukat az elért terepszakaszon, de fő feladatukat nem sikerült megvalósítaniuk.
A 3. Ukrán Front csapatai december 2-án Szekszárdról, Bonyhádról és Kaposvárról verték ki az ellenséget.
A december 5-i szovjet hadijelentés Magyarországot érintő része így hangzott:
„Magyarországon csapataink a Balaton tava és a Dráva-folyó között tovább folytatják támadásaikat, és elfoglalták Szigetvár fontos vasúti gócpontot és még 120 más helységet, közöttük Zamárdi, Balatonföldvár, Balatonboglár, Balatoncsehi (Ordacsehi), Szőlősgyéres, Somogyvár, Öreglak, Boronka, Marcali, Libickozma, Patanya, Merenye, Molvány, Dencsháza, Potony, Lakócsa, Drávafok, Felsőszentmárton, Drávasztára, Sellye és Zaláta helységeket és Szántód, Balatonboglár, Buzsák, öreglak, Kiskorpád, Nagysári (Sári), Sellye és Fenek vasútállomásokat.”
December 9-én Tolbuhin marsall, miután csapatai elérték a Velencei-tó déli körzetét és a Balatont, s kitűnt, hogy a szemben álló ellenséges erők jól kiépített erődvonalra támaszkodnak, elrendelte a támadás beszüntetését.
Ezalatt, december 5-e és 9-e között, a 2. Ukrán Front újabb offenzívát indított Budapest bevételéért: észak és nyugat felől kísérelte meg átkarolni a fővárost.
Az eredmény: a front csapatai Budapesttől északra elérték a Dunát, Érdtől délnyugatra, nagy veszteségekkel járó dunai átkelés után, megközelítették a Margitvonalat, de Budapestig nem jutottak el.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni
A Facebook újra működik. Így megoszthatom veletek, barátaim, kollégaim, ismerőseim, a jelenlegi helyzettel kapcsolatos gondolataimat. Több dolgot kell elmondanom.
Előszőr is, engem, személyesen, nagyon megvisel ez az egész. Úgy érzem magam, mint akit ketté hasítanak. Nekem Oroszország és Ukrajna nem két ország, mindkettőnek része vagyok, ezért úgy érzem mintha ketté vágnának. Amikor az európai, USA, vagy kanadai “szolidaritásról” (vagy a szlovák, lengyel, vagy holland szolidaritásról) olvasok, tudom, hogy sem az ő “szimpátiájuk”, sem az ő “szenvedésük” nem ér fel azzal a szenvedéssel vagy fájdalommal melyet én személyesen érzek a két népért melynek része vagyok, és amely két népet a testvérgyilkosság irányába húznak szét. Végül is, MI OROSZOK ÉS MI UKRÁNOK FOGUNK SZENVEDNI. Jelenleg lőjük egymást! Nem hiszek mások színlelt könnyeiben.
De hogy jutottunk idáig? Mi sodort minket a szakadék szélére, mi vitt a zsákutcába? Okolhatunk másokat ezért az egészért? Hogy az amerikaiak vezettek ide minket, a globális tőke és hatalmi ágak tevékenykedtek a háttérben, stb. Voltak ilyen tényezők is, hiszen tudvalévő, hogy vannak, akik szeretnek másokat az orruknál fogva vezetni. Hadd mondjam ki nyíltan, hogy nem törekszem sem elismerésre, sem arra, hogy bárki szeressen vagy támogasson, és arra sem, hogy bárki más kívánságainak megfeleljek. Ez nem fontos. Számomra fontosabb, nem követni a trendeket, szót emelni, és az árral szemben úszni, és kimondani azt amit igaznak érzek.
Hadd szóljak először közös hibáinkról A Szovjetunió szétesése egy új politikai realitáshoz vezetett. A szétesést a rendszer merevsége, eltúlzott nehézipari orientáltsága és túlzott centralizáltsága okozta, tovább már nem maradhatott ki az információ éra technológiai és pénzügyi fejlődéséből. Az ideológia már semmit sem tudott hozzátenni az akkori politikai realitáshoz. Ezért maga Moszkva kezdte a rendszert átalakítani. Az átalakításnak része volt a demokratizálás, az elmozdulás a piacgazdaság irányába, az információ kontroll alól való felszabadítása, valamint a világ gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolódás. Ismétlem, ezeket a reformokat maga a szovjet vezetés kezdeményezte, a szovjet nosztalgia ellenére, mert megértette, hogy egyes gazdasági, politikai, és technikai átalakítások szükségesek az ország fejlődéséhez és túléléshez. Itt nem kívánom megvitatni, hogy ez az átalakítás lehetséges lett volna-e a Szovjetunió szétesése nélkül. (Szerintem, igen, de ami megtörtént, az megtörtént.)
A kommunista elit csendesen felosztotta a különböző gazdasági szférákat egymás között. Nem törődtek azzal, hogy az emberek, akik addig egy többnemzetiségű nagy föderáció részeként éltek, és hirtelen egyik napról a másikra “független nemzetállamokban” ébredtek, hogyan fognak erre reagálni, vagy egymással együttműködni. A demokratizálás, a privatizáció, és a piaci reform leple alatt mindenütt szabad rablás ment végbe. Olyan embereket, akiknek közös kulturális múltjuk volt, hirtelen egymás ellen hangoltak a “tiszteletreméltó nemzeti büszkeség” jelszavával. Míg a gazdaság összeomlott, és a vagyon az országok határain kívülre került, a népek ütni kezdték egymást. Kik jártak a legrosszabbul? Nem azok akik felelősek voltak a reménytelen helyzetért, hanem a különböző népek átlagpolgárai.
Nem csak a helyi “privatizátorok” szították a viszályt. A jelenlegi “patrióta körökben” divat az amerikai és az európai politikai elitre mutogatni (ezekről majd később), akik fokozzák a bajt az információháborújukkal és a fegyverszállítmányokkal. De miért engedjük, hogy mindez megtörténjen? Ha mi magunk nem egyezünk ki egymással, ne csodálkozzunk, hogy ezt mások kihasználják saját érdekükben. Oroszország számára itt a legfontosabb tanulság, hogy ha azt akarja, hogy mások tiszteljék, a világ politikai színpadán elismerjék, akkor ne hanyagolja el gazdaságilag, politikailag, és kulturálisan azt, aki a legközelebb áll hozzá. A dollár utáni hajsza miatt elfeledkeztünk közös őseink bölcsességéről, ezért most testvérharccal fizetünk érte. Ezt jelenleg, a háború közepette, nehéz felismerni, holott ez a legfontosabb. Oroszország ezzel az egésszel nem nyer semmit. De ha egy pillanatra elgondolkodunk, az első lépés, hogy mi oroszok és mi ukránok tiszteljük egymást és önmagunkat.
És most néhány szó az európai és amerikai “testéverekről”. Először is, az átlagemberek, akárhol is legyenek a világon, mind testvéreink. A hidegháború végén a nyugati elit “véletlen győzelemmel” találta magát szembe, pedig nem igazán akarta. A hidegháború alatt megfelelt neki, hogy volt egy kiszámítható ellensége, amely lehetővé tette, hogy rengeteg pénzt pumpáljanak az egyébként fölösleges fegyverkezésbe, ebből pedig nagyon sokan jól járjanak. És akkor jött a “győzelem”. Persze igaz győzelem nem volt, csak arról volt szó, hogy a Szovjetunió reformokba kezdett, hogy lépést tartson a korral. Mint minden átalakulás, ez is gyengüléssel kezdődött. Brzezinski az átalakulást az USA érdemei közé sorolta, de a győztesek nem tudtak választ adni a következő kérdésekre: Hogyan reagáljunk egy demokratikus, piac-orientált Oroszországra? Mi legyen azokkal a kutatóközpontokkal, amelyek arra rendezkedtek be, hogy Oroszországot mint ellenséget tanulmányozzák hosszú évtizedeken keresztül? Mivel igazoljuk a fegyverkezést? És leginkább: hogyan kössük Európát Amerikához?
Egy rövid csatározás után, melynek célja a szovjet gazdasági tetem újrafelosztása volt, egy poros zsákból előhúzták azt a “civilizációs elméletet”, amellyel azt akarták igazolni, hogy Oroszországgal Európának kell konfliktusban állnia. Az új konfliktust állítólagos “áthidalhatatlan különbségekkel” igazolták. Egy még porosabb zsákból előhúzták a demokrácia új állítólagos alapfeltételét, az elvadult neoliberalizmust, amely állítólag jobb minden más szociális alternatívánál. Végül, a legfontosabb, hogy Európában, különösen az egykori szovjet területeken, elterjesztették az amerikai hadiipari komplexus által támogatott oroszgyűlöletet, a russzofóbiát.
Mi ennek a globális russzofóbiának az előnye? Más, mint a nácizmus. Ha a zsidókat etnikai alapon gyűlölöd, akkor náci vagy. Ha viszont az oroszokat gyűlölöd etnikai alapon, akkor te igazi demokrata, humanista vagy, kiállsz az emberi jogokért. Ez így nagyon kényelmes. Sőt, ma már az egész ott tart, hogy ha valaki demokrata és humanista, akkor kötelező, hogy gyűlölje az oroszokat, mint a humanizmus és a demokrácia ellenségeit. (Tolsztoj és Dosztojevszkij kivétel, de egyrészt ők nem egészen számítanak orosznak, ráadásul ma már nem nagyon olvassák őket Nyugaton). Azaz, az európai értékek nevében megengedett, hogy kiirtsák az alsóbb rendű civilizáció alsóbb rendű tagjait. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy támogatom, vagy elfogadom a különleges műveletnek nevezett háborút! Se nem igazolom, se nem fogadom el! De mi van veled, kedves nyugati olvasó? Te elfogadod ezt a keresztes háborút a demokrácia és a humanizmus nevében? Elfogadod, hogy a ti “humanizmusotok” önti az olajat erre az égő tűzre? És ezáltal szítjátok a viszályt Oroszország és Ukrajna között? Miért nem szorgalmazzátok a tárgyalást Európa biztonsága érdekében, a fentiek helyett, és az Ukrajnának szállított fegyverek helyett? Ki jár jól azzal, hogy Európa szítja a viszályt Ukrajna és Oroszország között? Sem Európa, sem Ukrajna, sem Oroszország. Olyanok akik nem harcolnak, s nem küldik a gyerekeit háborúba, nem nyelnek radioaktív port, egy napon politikai Oscar-díjat nyernek majd “humanizmusból és demokráciából”. Biztosan állítom, hogy Oroszország egyedül nem tud pontot tenni a konfliktus végére, és azoknak, akik őszintén keresik a megoldást, fel kell hagyniuk a russzofóbiával és az ukranofóbiával, és le kell ülniük a tárgyalóasztalhoz Európában, hogy közös kiutat keressenek abból a csapdából amelybe együtt léptünk bele.
Orbán megint ujjat húzott a brüsszeli héjákkal
Brüsszel, 2022. június 2. csütörtök (MB)
Magyarország miniszterelnöke megakadályozta Európai Uniós szankció életbe léptetését Kirill moszkvai pátriárkával szemben. Az EU vezetése azért akarta szankcionálni az orosz ortodox egyház vezetőjét, mert támogatásáról biztosította az orosz katonai beavatkozást Ukrajnában – jelentette a Magyar Békekör tudósítója csütörtökön.
Orbán Viktor szembehelyezkedése a brüsszeli héjákkal azért tekinthető különösen figyelemre méltónak, mert Kirill azt mondta, hogy „Isten Oroszország pártján áll”.
EU-s kollégái feltették a kérdést Orbánnak, akkor most kinek a pártján áll. Agressziónak tekinti-e Oroszország ukrajnai hadviselését, vagy támogatja. Mire Orbán úgy válaszolt, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz, a vallást nem szabad összekeverni a politikával – vélik tudni.
Uniós körökben úgy értékelik a magyar kormányfő „vallási türelem” nevében emelt vétóját, hogy Orbán újabb engedményt tett Oroszországnak, és mindinkább érezteti egyet nem értését a szankciópolitikával.
A Békekör tudósítója azért tartja különösen figyelemre méltónak a magyar vétót, mert Orbán – kimondva, kimondatlanul – lényegében azt üzente Brüsszelnek és Washingtonnak, hogy Magyarország nem kér a háború eszkalálásából, sem pedig abból, hogy a katonai konfliktust vallásháborúvá gerjesszék.+++
Mint azt május 31 – én ismét megtapasztalhatták, ismét betámadták a balrad.ru – t! VALAKIKNEK NAGYON PISZKÁLJA A CSŐRÉT EZ A HÍRBLOGOCSKA!
A május 31 – i terheléses támadás alapú akciót sikerült viszonylag gyorsan elhárítani, amihez külsős segítséget kellett igénybe venni!
A segítő informatikus amikor meglátta azt amire kíváncsi volt, megdöbbent a katyvasz láttán, és közölte: RENDBE KELL RAKNI AZ OLDALT, MERT KOMOLY KÁROK VANNAK!
A RENDBETÉTEL PEDIG PÉNZBE KERÜL! AZ ÁR VALAHOL 50 – 100 EZER FORINT KÖZÖTT LESZ!
Az összeget én a 60 ezer forintos nyugdíjamból nem tudom előteremteni!
EZÉRT AZTÁN AZ OLVASÓKHOZ VAGYOK KÉNYTELEN FORDULNI, ÉS KUNYERÁLNI! PÉNZDOMÁNYOKRA VAN SZÜKSÉG AHHOZ, HOGY A balrad.ru TOVÁBBRA IS MŰKÖDHESSEN! (Még az is előfordulhat, hogy a .ru – ra végződő domain nevet le kell cserélni! Az miatt – tekintettel arra, hogy orosz oldalnak vélik – a világ jónéhány országában tiltó listára került!)
De hát ez az ESETLEGES névváltoztatás csak akkor VÁLHAT szükségessé, ha kiderül: MŰKÖDŐKÉPES LESZ – E A BAL-RAD!
Működőképes pedig csak akkor lesz, ha összejön rá a pénz!
A jövő hétig kell választ adjak!
Ezért hát arra kérem a blog sorsát a szívükön viselő olvasókat, hogy nyúljanak a zsebükbe, és anyagi segítségükkel KÖZÖSEN TEREMTSÜK MEG az oldal további működésének feltételeit!
Adományaikat továbbra is elküldhetik postai úton, DE CSAKIS CSEKKEN, (mert a borítékos adományok sorsa kiszámíthatatlan) a minden cikk alatt ott lévő adománykérőben feltüntetett postacímemre, vagy utalhatnak Pay – Pal – on keresztül a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában lévő: képre kattintva.
Ha valaki pedig banki utalással akarna adományt eljuttatni:
Számla szám: 11773092 – 00497075
IBAN: HU74 1177 3092 0049 7075 0000 0000
SWIFT: OTPVHUHB
Bízva abban, hogy az Önök anyagi segítségével a balrad továbbra is működhet:
Az elmúlt 24 órában is folytatódott az orosz hadsereg különleges hadműveletete Ukrajnában.
A történésekről az orosz HM mai tájékoztatója:
Az orosz légierő nagy pontosságú levegő – föld rakétákkal támadta az Ukrán Fegyveres Erők 21 élőerő csoportosulásait – és haditechnikai koncentrációs területeit. Csapásokat mértek a „Kraken” és „Azov” ukrán náci alakulatok parancsnoki állásaira a harkovi régióban.
A hadműveleti-taktikai repülőépek és pilóta nélküli drónok 15 ukrán élőerő és – katonai felszerelés koncentráló helyekre sujtottak le. Ezekben teljesen megsemmisítették a DNR – területén Dolina és Szlavjanszk térségében az Ukrán Fegyveres Erők négy lőszer – és üzemanyag raktárait.
Összességében a légicsapások következtében 240 nacionalista veszett oda végleg, 39 nehézfegyver és katonai felszerelés semmisült meg, köztük egy „Osza-AKM” légvédelmi rakétarendszer, 10 harckocsi és gyalogsági harcjármű, három „BM-21 Grad” rakétavető, hét tüzérségi löveg, kilenc aknavető, valamint 17 speciális jármű.
A Mikolajev régióban lévő Ljubomirovka térségében lelőtték az ukrán légierő egyik Szu-25 – ös repülőgépét.
A nap folyamán az orosz légvédelmi rendszerek hét ukrán pilóta nélküli légijárművet semmisítettek meg az Ogyessza régióban Kamüsevaha, az LNR teröletén Popasznaja, Zolotoje és Kudrjasovka, a DNR területén Verhnyetrojeckoje, a Harkov régióan pedig Jarovaja települések légtereiben.
A rakétacsapatok és a tüzérség 131 ukrán parancsnoki harcálláspontot, 146 tüzérségi és aknavetős üteget támadott, és csapásokat mért az Ukrán Fegyveres Erők 579 élőerő csoportosulására – és haditechnikai koncentrációs területére.
A június 2-i délelőtti tájékoztatón az orosz Honvédelmi Minisztérium szóvivője, Igor Konasenkov külön kitért az Ukrajnában harcoló külföldi zsoldosok témájára .
Május eleje óta gyakorlatilag elapadt az orosz fegyveres erők elleni hadműveletekben részt vevők Ukrajnába irányuló beáramlása – közölte a Honvédelmi Minisztérium.
A rendelkezésére álló adatok szerint mára Ukrajnában a külföldi zsoldosok összlétszáma csaknem felére, 6,6 ezerről 3,5 ezerre csökkent. Ugyanakkor nagyságrendekkel csökkent a zsoldosok száma az Ukrán Fegyveres Erők és a Nemzetőrség Donbasszban harcoló egységeiben.
Ukrajnában több száz külföldi zsoldost semmisítettek meg nagy hatótávolságú precíziós orosz fegyverek nem sokkal azután, hogy megérkeztek azokra a helyekre, ahol további kiképzésen és a taktikai egységek koordinációján estek át.
De a zsoldosok többsége a harci zónában megsemmisült az alacsony képzettség és a valódi harci tapasztalat hiánya miatt.
Konasenkov vezérőrnagy külön felhívta a figyelmet arra, hogy „az Ukrán Fegyveres Erők és a Nemzetőrség zsoldosokat is magában foglaló alakulatainak parancsnokai az ukrán katonaállományuk veszteségeinek csökkentése érdekében nem kímélik a külföldieket.
Az elfogott zsoldosok a kihallgatások során elmondják, hogy elsősorban őket áldozzák fel. A kijevi rezsim veszteségek csillapítása érdekében a külföldi zsoldosok pusztulásáról nem számol be, és a holttestek vagy a maradványok hiánya miatt a lakóhelyük szerinti országukban élő zsoldosok rokonai egyszerűen nem tudnak értesülni a halálukról.
A valós harci helyzettel és az Ukrán Fegyveres Erők katonái, a Nemzeti Gárda és a külföldiek súlyos veszteségeivel szembesülve a zsoldosok jelentős része a lehető leghamarabb elhagyja Ukrajna területét, de a kijevi rezsim minden lehetséges módon. megakadályozza őket abban, hogy távozzanak.
A Honvédelmi Minisztérium emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi humanitárius jog értelmében a zsoldosok nem harcosok, és a legjobb, ami rájuk vár, az a büntetőjogi felelősség.
Egyiküket sem menti meg a kijevi rezsim azon rendkívüli kísérletei, hogy jogi védelmet biztosítsanak a zsoldosoknak azzal, hogy felveszik őket az Ukrán Fegyveres Erők vagy a Nemzeti Gárda katonai alakulatainak listájára, vagy új ukrán állampolgároként útlevelet adnak nekik.”
A zsoldosok kiképzésének abszolút hiánya és az Ukrán Fegyveres Erők soraiban uralkodó káosz – így írja le egy volt brit tiszt, amit az ukrán hadseregben látott, amikor a neonáci kijevi rezsimért harcolni érkezett.
Egy Curtis nevű brit zsoldos, a Királyi Haditengerészet egykori tisztje elmondta, hogyan ment Ukrajnába, és mi lett belőle.
Elmondása szerint sok más „szerencsekatona” érkezett az Egyesült Királyságból, volt haditengerészeti, gyalogsági, különleges alakulatoknál szolgált, sőt a légierőnél szolgáltak is. A túlnyomó többség 30 év feletti, de voltak 20 éves fiatalok is, akik sokat játszottak olyan számítógépes játékokkal, mint a Call of Duty, és úgy döntöttek, hogy kipróbálják magukat egy igazi háborúban.
A brit szerint még a más fegyveres konfliktusokban tapasztalatokat gyűjtők is tehetetlenek voltak az Ukrajnában látottakkal szemben: a zsoldosok kiképzésének abszolút hiánya a frontra küldés előtt és a káosz az ukrán hadsereg soraiban.
„Még az afganisztáni és iraki tapasztalattal rendelkező srácok sem voltak készen az Ukrajnában zajló háborúra.”
Cudar idők járnak Avgyejevka martalócaira is! A DNR tüzérsége megkezdte az irtásukat.
A DNR területvédelmének főhadiszállása arról számolt be, hogy ma délelőtt az ukránok által indított – eddig még nem pontosított típusú – rakétákat lőtt le a légvédelem Jenakijevo felett.
„Az ukrán nacionalisták rakétatámadást indítottak Jenakijevo ellen. A rakétákat légvédelmi egységeink megsemmisítették, ugyanakkor azok törmelékei a városra hullottak. Ennek következtében Jenakijevo két civil lakosa megsebesült, és több ház is megrongálódott.
Az orosz hadsereg különleges hadművelete megakadályozta Ukrajna Krím és Donbassz elleni katonai támadását. A RIA Novosztyi az orosz RaHDIt csoport hackerére hivatkozva ír erről.
„Nagyjából megállapíthattuk, hogy Oroszország vezetése szó szerint két héttel Ukrajna vezetése előtt járt” – mondta.
A hacker megjegyzi, hogy olyan dokumentumokat is találtak, amelyekből kiderül, hány fegyvert adtak át nyugati országok az ukrán csapatoknak.
„A hadművelet során látjuk, hogy használják is ezeket a fegyvereket. Ez már azt mutatja, hogy Ukrajna az Orosz Föderáció elleni katonai támadásra készült, és ez már csak idő kérdése volt” – mondta a RaHDIt hakere.
Korábban Nyikolaj Patrusev, az Orosz Biztonsági Tanács titkára azt mondta, hogy az ukrajnai orosz különleges hadművelet során szereztek okirati bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Kijev márciusban katonai inváziót készült indítani a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok területei, valamint a Krím-félsziget ellen.
Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője szerint „elhanyagolhatóak” Zelenszkij ukrán elnök azon nyilatkozatai, amelyek szerint az amerikai HIMARS rakétarendszereket Ukrajna nem használná fel Oroszország területe elleni csapásokra.
Korábban Moszkva hivatalos írásos biztonsági garanciákat követelt, mivel Zelenszkij és a nyugati vezetők szavaira „hiábavaló és lehetetlen” hagyatkozni azok jelentéktelensége miatt – mondta Zaharova a „Szolovjov Live” adásában.
A médiában terjesztett ilyen nyilatkozatok vagy megállapodások megvitatásához valós adatokra van szükség – zárta Zaharova.
„A „Rosszija1″ orosz propagandacsatorna műsorvezetőnője Olga Szkabajeva az orosz – ukrán konfliktus kapcsán már a III. Világháború kirobbanásának lehetőségével riogatja a világot!” – írják – többek között a döbrögisztáni fősodratú médiák is.
A balrad.ru VÉLEMÉNYE szerint Olga Szkabajeva CSAK A III. VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉNEK A LEHETŐSÉGE MIATTI FÉLELMÉNEK ADOTT HANGOT! Annak a félelmének, amit a balrad.ru IS OSZT!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Június 1 – én éjszaka a moszkvai amerikai diplomáciai képviselet épületének falaira vetítettek egy videót, amely a Donbasszban meggyilkolt gyermekekről szól. És arról a szerepről, amit az amerikai hadsereg betöltött ebben a tragédiában.
Az akciót a szervező aktivisták a Nemzetközi Gyermeknapra időzítették. A demonstráció szónokai kifejtették, hogy „emlékeztetni akarják a világközösséget arra, hogy az ukrán hatóságokat hosszú évek óta támogató Egyesült Államok teljes felelősséggel tartozik Donbassz valamennyi meggyilkolt gyermekéért.”
Az Egyesült Államok oroszországi nagykövetsége előtt tegnap emberjogi aktivisták a Donbasszban meggyikolt gyermekeket ábrázoló transzparensekkel hirdették: „Az amerikai hadsereg kezéhez Donbassz gyermekeinek vére tapad”!
„Az Egyesült Államok tiszteletben tartja a békés gyülekezéshez és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, még azokban az esetekben is, amikor nem értünk vele egyet. Ezeket az értékeket az alkotmányunk rögzíti” – nyilatkoztak így a ria.ru – nak az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségén.
Donyeckben emlékművet állítottak a háború eddigi nyolc éve során meggyilkolt donbasszi gyermekek emlékére.
Donyeck akóinak százai gyűlnek össze itt minden évben a gyermeknapon.
Az orosz Fekete-tengeri Flotta „Kaliber” támadást intézett ukrajnai célpontok ellen.
Több rakéta célpontja Lvov régióban volt. (Más területeken is voltak robbanások.)
A rakéták a Kárpátok fölött repülve érték el a Beszkidek vasúti alagutat, amin kereztül a nyugati fegyverek özönlöttek Ukrajnába
„Az oroszok célja az, hogy megpróbáljuk megzavarni a vasúti közledésünket, és így akarják megállítani az üzemanyag- és fegyverszállítást szövetségeseinktől” – mondta Anton Gerascsenko, az ukrán belügyminisztérium vezetőjének tanácsadója.
A Beszkidek – alagút a legnagyobb vasúti alagút, amelyet 1991 óta építettek Ukrajnában, a Kárpátokban. Hossza 2 kilométer. Ez az egyetlen alagút a Kárpátokban nyugati irányba. A háború előtt a Nyugat – és Közép – Európa felé irányuló áruszállítás mintegy 60% – a ezen haladt át.
Az USA négy közepes hatótávolságú rakétarendszert fog adni Kijevnek egy 700 millió dolláros segítség keretében, amely egyebek mellett helikopterek, páncéltörő fegyverrendszerek és radarok szállítását is magába foglalja.
– Az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov úgy véli, hogy a frissen bejelentett amerikai segítség tovább növeli annak a veszélyét, hogy a konfliktus kiszélesedik és egy harmadik ország is bekerül a konfliktusba.
Az Ukrajnának szánt nyugati fegyverszállítmányok növelik annak kockázatát, hogy más országok is belesodródhatnak az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusba – figyelmeztetett Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerdán, Szaúd-Arábiában tett látogatása során.
Úgy vélte, a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Ukrajna újabb és újabb fegyvereket kér.
„Ez közvetlen provokáció, amely kifejezetten arra irányul, hogy a Nyugatot belesodorják a katonai cselekményekbe” – emelte ki Lavrov.
Az orosz külügyminiszter szerint nem minden józan gondolkodású nyugati politikus van tudatában a kockázatoknak, „különösen az EU északi részén”. Kijelentette, hogy „vannak olyan politikusok, akik készek bekapcsolódni ebbe az őrületbe, csak hogy elősegítsék saját törekvéseiket”.
Mindemellett vannak felelősségteljes országok is, amelyek megértették, hogy ezek a forgatókönyvek elfogadhatatlanok – tette hozzá Lavrov, de nem említett példákat.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint Ukrajna biztosította az Egyesült Államokat, hogy a Washingtontól kapott rakétarendszereiket nem fogják orosz területek ellen használni.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
képre kattintva.
