TALÁLKOZZUK 2022 JÚLIUS 10 – ÉN DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR BUDAPESTEN, A FIUMEI – ÚTI SÍRKERTBEN KÁDÁR JÁNOS SÍRJÁNÁL, ÉS KÖZÖSEN RÓJUK LE TISZTELETÜNKET KORUNK LEGNAGYOBB ÉS LEGNÉPSZERŰBB MAGYAR POLITIKAI VEZETŐJE ELŐTT, HALÁLÁNAK 33. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL!
Az Ukrajnával közvetlenül határos oroszországi brjanszki régió kormányzója, Alekszandr Bogomaz arról számolt be, hogy egy ukrán drón háromszor próbált csapást mérni a térség egyik településére.
„Az Ukrán Fegyveres Erők ismét megpróbálják destabilizálni a helyzetet a Brjanszki régió határ menti településein és megfélemlíteni a civileket.
Légvédelmünk viszont lelőtte és megsemmisítette az az ukrán drónt, amely háromszor próbált csapást mérni a Pogarszkij járásbeli Szlucsevszk falura.”
Tegnap este hasonló dolog esett meg a Kurszk régióban is. A régió kormányzója, Roman Sztarovojt közzé is tette a lelőtt ukrán drónról készült fényképeket:
„A még szovjet időkben gyártott ukrán „Sztrizs Tu-141” behatolt a légterünkbe, ahol a légvédelem lelőtte. A nyomozóbizottság a roncs megtalálásának helyén dolgozik” – írta a régió vezetője.
Ennek a tegnapi szabotázsnak semm volt áldozata vagy sebesülése.
Mindezek dacára „az orosz hadsereg folytja a különleges hadműveletet Ukrajnában. Az ellenség jelentős veszteségeket szenved.”- így az orosz HM mai összefoglalója azutóbbi nap történéseiről.
A liszichanszki olajfinomító területén végrehajtott offenzív hadműveletek során súlyos veszteségeket szenvedett az Ukrán Fegyveres Erők 10. hegyi rohamdandárja.
A dandár elfogott katonái szerint a 108. zászlóalj teljesen megsemmisült. Ebben az egységben 350 főből csak 30 fő maradt.
Az Ukrán Fegyveres Erők Liszicsanszk irányában működő 115. gépesített, 79. légideszant – dandár és 25. légideszant dandár egységeiben kritikus az élelmezési helyzet. Számos olyan esetet jegyeztek fel, amikor a katonák az éhség miatt elhagyták a pozíciókkal és dezertáltak.
Az orosz tüzérség csapása következtében a „Kraken” náci formáció mintegy száz fegyveresét és körülbelül 10 katonai felszerelést semmisítettek meg a harkovi régióban található Nurszer faluba. A fegyveresek parancsnoksága úgy döntött, hogy elhagyják pozícióikat, és az egység maradványait Harkovba vonják vissza.
Az Orosz Föderáció fegyveres erői továbbra is csapást mérnek Ukrajna területén lévő katonai létesítményekre.
Június 29 – én rakétatcsapást mértek az egyik ogyesszai katonai infrastruktúra – létesítményre.
Ugyancsak ma hajtottak végre rakétacsapásokat hajtottak végre az Ukrán Fegyveres Erők katonai létesítményeire Dnyepropetrovszkban.
Az orosz légierő nagy pontosságú fegyverei egy nap alatt négy parancsnoki harcálláspontot semmisítettek meg, köztük a Harkov – 1 és a Harkov – 2 területvédelmi zászlóaljak paancsnokságát, valamint a külföldi zsoldosok kiképzőbázisát Nyikolajev város közelében.
Szintén megsemmisítették az Ukrán Fegyveres Erők 32 élőerő összpontosítási helyét és katonai felszerelését, és további 32 körzetben az Ukrán Fegyveres Erők felszerelésének javítási bázisát Liszicsanszk körzetében, nyolc fegyver és lőszerraktárát a Herson régióban Sevcsenkovo körzetében, a DNR es Nyikolajeka és Ocsakovo mellett, a Nyikolaev régióban pedig egy üzemanyagbázist Kulbakino körzetében.
Az szárazföldi ukrán erők elleni harc részeként az orosz légierő nagy pontosságú fegyverei két „BM-21 Grad” sorozatvető üteget semmisítettek meg Kalinovo és Alekszandrovo-Kalinovszk térségében, valamint két csöves tábori tüzérségi üteget Avgyejevkánál
Az orosz légierő hadműveleti – taktikai repüéőgépei, valaminta rakétaerők és a tüzérség az elmúlt 24 óra folyamán 39 ukrán parancsnoki harcálláspontot, hat lőszerraktárt, tüzérségi és aknavető egységet iktatott ki, 68 körzetben ukrán tüzérségi eszközöket – köztük egy francia gyártmányú Caesar önjáró tüzérségi löveget semmisített meg a Kubanyszkij – szigeten – valamint 216 ukrán élőerő csoportosítára és és katonai felszerelések raktára sújtott le.
Az orosz légierő egyik hadműveleti – taktikai repülgépe a Nyikolajev régióban Bastanka légterében légiharcban megsemmisítette az ukrán légierő egy MiG-29 – es repülőgépét.
Az ogyesszai régióban Troitszkoje körzetében Egy „Buk-M1” légvédelmi rakétarendszert semmisítettek meg a kilövállásban.
A nap folyamán orosz légvédelmi rendszerek lelőttek két ukrán Szu-25 – ös repülőgépet a Harkov – vidéki Kurulka környékén és a Herszon régióban Kvitnyeve lgterében, míg a Nyikolajev régióbeli Arhangelszk vidékén az Ukrán Légierő egy Mi-8 – as helikopterét.
Kilenc ukrán pilóta nélküli légijárművet lőttek le a harkovi régióban Veszele, Iljicsevka, Sesztakovo, Pityomnyik, Lipci, Ternovaja és Szulinovka fölött, a Herszon régióbeli Tomina Balka térségében, valamint a DNR – es Sztahanov és Kantyemirovka légterekben.
Ezen kívül hét ukrán „Tocska-U” ballisztikus rakétát őttek le a Harkovrégióban lévő Peszkij-Radkovszkij és Kapitolovka fölött, a Herszon régióban Csjorvonyi Ozskol, Tyjaginyka és Novokondakovo légterében, és nyolc „Uragan” rakétalövedéket a Harkov régióbeli Kamenyka és Brazskovka, A DNR területén fekvő Krimki, Novosjelivka valamint Jarovaja, illetve a Kígyó – sziget felett.
Az ukrán hadsereg ma rakétákat lőtt ki Herszonból Nykolajev városára. Áldozatokról nincs hír.
Kijev latortüzérsége Június 29-én reggel támadássorozatot indítottak Jasinovataja ellen.
A népköztársaság területi védelmének főhadiszállása jelentése szerint legalább 10 „BM-21 Grad” rakétát eresztettek a lakott területekre az avgyejekai tűzfészkükből. De lőttek 152 mm – es tarackokból is.
Egy ember belehalt a támadásba, három másik súlyosan megsebesült.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Vlagyimir Putyin orosz államfő és Macron gall prezi között február 20 – án (négy nappal az oroszország által Ukrajna területén megindított különleges katonai művelet előtt) lezajlott telefonbeszélgetés során a felek végig tegeződtek és közvetlen hangnemben beszéltek egymással.
Valamikor a beszélgetés eleje táján Macron megkérdezte Vlagyir Putyint, hogy mik Oroszország szándékai Ukrajnával. A kérdésre az orosz elnök azt válaszolta, hogy „de hiszen te is látod, hogy mi történik? Ukrajna felrúgta a Minszki egyezményeket, nukleáris fegyverek beszerzésén dolgozik az ukrán kormány, Zelenszkij pedig össze – vissza hazudozik.”
A beszélgetés végén Macron elővezette az ötletét, miszerint Putyin elnöknek találkoznia kellene Biden amerikai főbohóccal, és tárgyalnia kellene az ukrajnai helyzet rendezéséről. Válaszul Putyin erre azt mondta:
„Megmondom neked őszintén: én inkább jéghokizni mennék. Most is itt vagyok a sportcsarnokban, hamarosan kezdem a bemelegítést. De majd beszélek az ötletedről valamikor a tanácsadóimmal.”
Az Egyesült Államok elmagyarázta, miért veszélyes Kalinyingrád blokádja az Európai Unióra nézve
A Litván Vasút korábban értesítette a Kalinyingrádi Vasutat, hogy június 18 – tól beszünteti számos uniós szankciók hatálya alá tartozó áru tranzitját. Az Európai Unió április elején leállította az Oroszországban bejegyzett teherautók európai országokba való beengedését. Kivételt tettek azonban az áruk kalinyingrádi régióba történő tranzitja tekintetében. A Litvánia által bejelentett tilalom az EU – szankciók hatálya alá tartozó áruk összes árutranzitjára vonatkozik.
Ashford szakértő: Oroszország nem áll háborúban az EU-val, de Kalinyingrád blokádja felboríthatja ezt az egyensúlyt
MOSZKVA, június 29. – RIA Novoszyi. Oroszország és az Európai Unió jelenleg nem áll háborúban, de Kalinyingrád blokádja „megbillentheti ezt az egyensúlyt” – mondta Emma Ashford szakértő a Foreign Policynek.
Leszögezte, Litvániának és az Európai Uniónak le kell állítania az exklávé elleni fellépést, mivel a térségbe irányuló áruszállítás az orosz belföldi kereskedelemhez tartozik. Véleménye szerint Brüsszelnek már az elején meg kellett volna akadályoznia a problémát azzal, hogy a szankciócsomagban kivételt tesz a térség számára.
„Talán Litvániának nem kellene külön kiskaput az oroszellenes szankciókban létrehoznia Kalinyingrádnak, de ezt valakinek Brüsszelben kellett volna megtennie. Ez nem az Európai Unióval folytatott kereskedelem, ez a belső kereskedelem. Oroszországot, amely kénytelen átkelni európai területen” – mondta Ashford.
A szakértő azt is hangsúlyozta, hogy a Nyugatnak alkalmazkodnia kell a fennálló gazdasági valósághoz.
„Oroszország és az Európai Unió nem áll háborúban. De a Kalinyingrád körüli helyzet élezése és eszkalása felboríthatja ezt az egyensúlyt” – tette hozzá Ashford.
Dmitrij Poljanszkij, Oroszország ENSZ – nagykövetének helyettese a TASZSZ hírügynökség beszámolója szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának keddi ülésén kijelentette: „Oroszország különleges katonai művelete Ukrajnában mindaddig folytatódik, amíg Ukrajna nem hagyja abba Donbassz bombázását, és amíg fenyegetés érkezik a területéről”
Hozzátette: „az Orosz Föderáció azért indította el Ukrajna területén a különleges katonai műveletét, hogy azzal véget vessen a donbasszi népköztársaságok Ukrajna általi bombázásának, és hogy meggyőződjünk arról is, hogy ez az ország – amelyet a nyugati államok segítettek Oroszország – ellenessé tenni – és nacionalista vezetése többé ne jelentsen fenyegetést Oroszországra, illetve az Ukrajna déli és délkeleti területein élő emberekre”.
Poljanszkij kiejtette, hogy „az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek különleges katonai művelete Ukrajna területén mindaddig folytatódik, amíg ezeket a kitűzött célokat el nem érik.”
A madridi hiénacsúcs éheseit kiszolgáló étteremben egy orosz saláta kavarta föl a latorszövetségi tisztviselők és újságírók lelki nyugalmát – írja a Reuters.
A Nato – latorszövetségi csúcsra érkező résztvevőkett kiszolgáló étterem étlapján az „Orosz krumplisaláta” nevű étek került az étlapon a legfelső helyre. Egy adag ára nyolc euró volt – írja a lap.
A nyugati tisztviselők és újságírók megdöbbenésének fő oka, hogy a csúcs résztvevői azt tervezték, hogy megvitassák, hogy Oroszországot hivatalosan is „egy olyan országnak kell nevezni, amely fenyegeti a Szövetséget.” Erre fel eredeti orosz étellel tömhetika bandőjüket.- mutat rá a Reuters.
Az étel magas szénhidráttartalma azonban fontosabb volt, mint a vitatott neve, és állítólag néhány óra alatt el is fogyott.
A NATO – latorcsúcs előestéjén a Roszkozmosz Corporation közzétette a Telegram oldalán a nyugati országok döntéshozó központjainak koordinátáit.
A jelentés szerint az orosz „Reszursz – P” műhold által az űrből készített fényképeken olyan döntéshozó központok láthatók, amelyek támogatják az ukrajnai nacionalistákat. A képeken a Fehér Ház és a Pentagon, valamint a madridi IFEMA Kongresszusi Központ látható, ahol a NATO – hiénáinak csúcstalálkozóját szervezték. A felderített és közzétett létesítmények között ott van még a brit hadügyminisztérim, a berlini Reichstag és a germán szövetségi kancellári hivatal, valamint a párizsi Champs Elysees is.
Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz főigazgatója a RIA Novosztyinak azt is elmondta , hogy a NATO magáncégek műholdfelvételeit továbbítja az Ukrán Fegyveres Erőknek.
„Valójában a magán- és állami orbitális csoportok teljes konglomerátuma most kizárólag az ellenségünknek dolgozik” – mondta.
A ma megkezdődött kétnapos madridi hiénacsúcson „az itt és most meghozandó döntéseink sok mindent meghatároznak majd a jövőre nézvést!” – jelentette ki a NATO – latorszövetség főtitkára a martalócbandába szerveződött nemzetközi bűnözők kétnapos találkozóját hivatalosan is megnyitó kaffogásában.
„Nagyon fontos döntéseket hozunk a NATO megerősítésére egy veszélyesebb, versengőbb világban, ahol olyan országok, mint Oroszország vagy Kína, nyíltan megkérdőjelezik a mi szabályainkon alapuló nemzetközi rendet” –fenyegetőzött Jens Stoltenberg a hiénatalálkozó első munkaértekezletének kezdetén.
Az USA pedig a kitűzött és megvalósítandó latorszövetségi élkitűzések éghezvitele érdekében „jelentősen meg fogja növelni katonai jelenlétét Európában” biztosította Biden amerikai főbohóc ma a NATO – latorszövetségben tömörült politikai és katonai gonosztevők összejövetelén résztvevőket a hiénacsúcs első hivatalos munkanapján.
„A pillanatban, amikor Putyin szétzúzta a békét Európában, az Egyesült Államok és szövetségesei előlépnek, és bebizonyítják, hogy a NATO – ra nagyobb szükség van, mint valaha, és fontosabb, mint korábban bármikor” – mondta Biden, majd kifejtette: „az USA biztosítani fogja, hogy a NATO készen álljon mindenféle földi, tengeri vagy légi fenyegetés kezelésére.”
Az amerikai főbohóc bejelenttette, hogy állandó katonai központot hoznak létre Polákiában, növelik a balti államokban és az Oláhföldön állomásozó csapataik létszámát, újabb két F-35 – ös repülőszakaszt telepítenek „Őrült Boris” Nagy – Britanniájába, valamint 4 – ről 6 – ra emelik a Hispániában állomásozó amerikai hadihajók számát, illetve megerősítik Germánia és Itália légvédelmi rendszereit.
„A helyzet jövőre tovább romlik, amikoris majd Oroszország ágyúzni kezdi az észak – atlanti szövetségbe tömörült államokat.” – riogatta imigyen Zelenszkij kijevi vezírbohóc a NATO – latorszövetségi csúcs résztvevőihez intézett videós szónoklatában.
„Jövőre még rosszabb lehet a helyzet – amikor Oroszország nemcsak Ukrajnát, hanem a szomszédos országokat is ágyúzni fogja” – mondta.
Az ukránok főbohóca ismét azt követelte, hogy a tömb tagjai szorítsanak helyet Ukrajnának a szervezetben.
„Azt tudom mondani, amire szükségünk van: biztonsági garanciákra van szükségünk, és meg kell találni a helyet Ukrajnának a közös biztonsági térben” – követeőzött.
Zelenszkij ismét követeléseket intézett a NATO – latorszövetséghez Ukrajna szövetségbe nem fogadásával kapcsolatban, és ultimátumot intézett a blokkhoz:
„Vagy – a győzelemhez elegendő sürgős segítség Ukrajnának, vagy – egy elhalasztott háború Oroszország és a NATO között” – fenyegetőzött az ukrán főbohóc.
„Az észak – atlanti szövetség stratégiai koncepciójában Oroszországot kívánja megnevezni a fő fenyegetésként, de ezek csak szavak, amelyek semmit nem befolyásolnak” – nyilatkozta ma Szergej Rjabkov, az Orosz Föderáció külügyminiszter – helyettese a madridi latorcsúcsról érkező hírek hallatán.
„Új stratégiai koncepciót fogadnak el, amelyben Oroszországot fenyegetésnek fogják nevezni a szövetségre nézvést, de ennek semmi köze a valós élethez” – mondta.
Rjabkov hozzátette, hogy a NATO ellenséges Oroszországgal, így a veszély csak a nyugati blokkból származik.
A miniszterhelyettes ugyanakkor hangsúlyozta: „Oroszország mindent megtesz annak érdekében, hogy a saját és szövetségesei biztonsága bármilyen körülmények között, a NATO – expanziós törekvési hullámaitól függetlenül biztosított legyen”.
Rjabkov ugyanakkor elítélte a NATO irányvonalának felelőtlenségét, amely aláássa az európai biztonsági architektúrát.
„Ha Freud még élne olyan kutatási projektről álmodozna, mint Boris Johnson” – kommentálta Dmitrij Peszkov a Kreml sajtószolgálatának vezetője a „Boglyasfejű Őrült” Boris Johnson brit miniszterelnök kijelentését Vlagyimir Putyin „mérgező férfiasságáról”.
Peszkov kemény iróniával adta meg a választ Borisz Johnson tegnapi kijelentésére, miszerint ha Vlagyimir Putyin nő lenne, akkor el sem kezdődött volna az ukrajnai különleges hadművelet.
„Az öreg Freud még életében álmodozott volna egy ilyen kutatási tárgyról!” – mondta Vlagyimir Putyin sajtótitkára a RIA Novosztyi tudósítójának kérdésére válaszolva .
Boris Johnson tegnap „a mérgező férfiasság tökéletes példájának” nevezte az orosz elnök Kijevvel kapcsolatos ténykedését, hozzátéve, ha Vlagyimir Putyin nő lenne, akkor eszébe sem jutott volna az ukrajnai különleges hadművelet gondolatáig sem.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Rákérdeztek a magyaroknál a Huxit-ra – Érdekes eredmények születtek
A magyar lakosságnak továbbra is elsöprő (közel kilenc tizedes) többsége az ország EU-tagsága mellett van, és ez pártállástól majdnem függetlenül igaz: egyedül a Mi Hazánk Mozgalom szavazói körében kisebb a támogatás, de ebben a körben is meghaladja a kétharmadot – derül ki a Medián kutatócég kedd este publikált felméréséből. Magyarország uniós tagságával kapcsolatos feltételezett népszavazásra is rákérdeztek a kutatók.
A Medián május végén készült 1000 fős országos reprezentatív felmérése szerint a kormányoldal és az ellenzék között lényegében csak annyi a különbség, hogy
A FIDESZESEK KÖRÉBEN KEVESEBBEN VANNAK OLYANOK, AKIK „TELJES MÉRTÉKBEN”, ÉS TÖBBEN, AKIK CSAK „INKÁBB” TÁMOGATJÁK MAGYARORSZÁG TAGSÁGÁT AZ UNIÓBAN.
Ez a cikk a Net Média Zrt. tulajdona. Minden jog fenntartva.
„A szinte egységes társadalmi támogatás ellenére egyre gyakrabban fogalmazódik meg az aggodalom, hogy a szélesedő konfliktusok nem fognak-e oda vezetni, hogy akár a kilépésünk is napirendre kerülhet” – írja a Medián, vagyis a közvélemény-kutató cég rákérdezett a magyarok körében a Huxit megítélésére.
Erre a magyar társadalom minősített többsége egy feltételezett népszavazáson is nemet mondana, és közel kétharmad még akkor is az EU-ban maradásunkra szavazna, ha Orbán Viktor a kilépés mellett kampányolna. A kormánypárti szavazók pontosan kétharmada voksolna a maradásra, és az utóbbiak közül is minden második (55 százalék) a miniszterelnökkel szemben is kitartana az álláspontja mellett. Az európapártiság a leginkább az iskolai végzettséggel függ össze: a diplomások 82 százaléka minden körülmények között a maradásra szavazna. Ez az arány az érettségizettek körében 64, a szakmunkásképzőt végzettek körében 57, a nyolc általánost végzettek körében pedig 43 százalék.
(portfolio)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” utánKérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Van – lehet – egy olyan érzésünk, hogy élőhelyünk uniós gyarmati szerződésünk (értsd: EU – tagsági szerződésünk) NEM TELJES EGÉSZÉBEN ISMERT a magyarok körében. A lényeget CSAKIS A POTENCIÁLIS Gyarmati Intéző Bizottság – qrmány – és a Gazda ismerik!
Meggyőződésünk LEHET, hogy a szerződébe foglaltak MINDEN FELTÉTELÉNEK A KÖZNÉPEK ÁLTALI MEGISMERÉSE ESETÉN a magyarok túlnyomó többsége INKÁBB A HUXIT – ra vágyna!
Ám a csapdahelyzetünkön az ESETLEGES HUXIT SEM VÁLTOZATNA! Hiszen az önálló ország és gazdaság nélüli élőhelyünk HATÉKONY KÜLSŐ SEGÍTSÉG NÉLKÜL „ÓRÁK” ALATT a totális gazdasági összeomlás állapotába, a társadalom pedig a szociális katasztrófa – és polgárháború – állapotába süllyedne!
Ne felejtsük el: EGYEDÜL KICSIK, SÚLYTALANOK – ÉS JELENTÉKTELENEK – VAGYUNK!
Persze más lenne/lehetne a helyzetünk, ha az előbbiekben felsorolt hiányosságokat SIKERÜLNE PÓTOLNUNK! Ám a HUXIT abban az esetben is CSAKIS EGY HOSSZÚ ÁTMENETI IDŐSZAK letelte után vál(hat)na esedékessé!
A LEGPAKTIKUABB MEGOLDÁS A RENDSZERVÁLTÁS, ÉS EGY ÚJ EURÓPAI UNIÓS TÁRSULÁSI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE LENNE BRÜSSZELLEL! Egyenlő partneri viszony alapján!
Egy ilyen szerződésnek pedig mindenképpen tartalmaznia kell(ene) a garanciális elemeket az Új Magyar Népköztársaság részére megfizetendő kártérítésről, az eddig ide fizetett és elsíbolt júdáspénzek VILÁGSZERTE VALÓ FELKUTATÁSÁRÓL ÉS A MAGYAROK RÉSZÉRE VALÓ VISSZAJUTTATÁSÁRÓL, valamint a bűntettek elkövetőinek a MEGNEVEZÉSÉRŐL, ÉS VILÁGSZERTE VALÓ FELKUTATÁSÁRÓL ÉS MAGYARORSZÁGRA VALÓ VISSZATOLONCOLÁSÁRÓL!
Egy ilyen következményekkel járó HUXIT – nak LENNE ÉTELME!
Megvédjük a magyar embereket – közölte a NATO-csúcs előtt a kormányfő.
Orbán Viktor miniszterelnök Madridba érkezett, ahol szerdán kezdődik a NATO állam- és kormányfők kétnapos csúcstalálkozója – közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.
Kedden este VI. Fülöp spanyol király gálavacsora keretében látta vendégül a Madridba érkezett vezetőket a Királyi Palotában.
A NATO-csúcson Orbán Viktor által képviselendő álláspont szerint Magyarország az ukrajnai háború eszkalációja helyett a béke érdekében tett erőfeszítéseket támogatja. Gyors fegyverszünet és béketárgyalások: ez a recept az Európát sújtó háborús infláció és a küszöbön álló háborús gazdasági válság ellen – ismertette Havasi Bertalan.
Indul a NATO csúcstalálkozó. Megvédjük a magyar embereket! ??????
(infostart)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” utánKérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „Megvédjük a magyar embereket!” (Néha az éppen aktuális helyzetnek megfelelően változik a szlogen. Odakerül a „családokat”, vagy a „gyerekeket”, vagy az „országot”, vagy a „gazdaságot” , – vagy bármi más is lehet! A lényeg az mindenképpen a „Megvédjük a magyar…” – on van! Itt aztán fennakad a NER – lemezjátszó tűje, és ismétlődik a végtelenségig a dallam, ami végtelenül leegyszerűsített és primitív, és mindenki tudja hogy HAZUGSÁG AZ EGÉSZ, – de könnyen észben tartható!
Amíg aztán mindenki ezt hallgatja, mormolja vagy trillázza, SENKINEK SEM JUT ESZÉBE MEGKÉRDEZNI: DE HÁT AKKOR MÉGIS – MIÉRT VANNAK A HÁBORÚS KÁROKAT IS MESSZE FÖLÜLMÚLÓ VESZTESÉGEINK?!
Persze ha hébe – hóba mégis előkerül a kérdés, arra is megvan a szépen megkomponált, fülbemászó válasz: „a büdöskomcsik mijatt van!”
(idézet: A zuglói nyilas per – Sólyom József-Szabó László)
2
Bükköst részletesen kihallgatták társaira vonatkozóan is, így például arról, hogy mit tud Kröszl Vilmos cselekményeiről. E vallomások abból a szempontból is érdekesek, hogy milyennek ismerte meg az egyik véreb a másikat. Bükkös 1966. június 2-i vallomásában ezt mondja Kröszl Vilmosról:
„Én Kröszl Vilmost 1944. október 15-e előtt a nyilaskeresztes párt helyiségében, amely a XIV. Bácska utcában, egy villaszerű épületben volt, egyszer sem láttam. Tény az, hogy amikor a párt a Thököly út 80. szám alatt kezdett működni, Kröszl és féltestvére, emlékezetem szerint egy János keresztnevű, megjelentek, és attól kezdve részt vettek az akciókban. Arra nem emlékszem már, hogy Kröszl melyik csoportvezetőhöz tartozott, de tény, hogy valamilyen érdeme szerint fegyveres pártszolgálatnál teljesített szolgálatot. Kröszl magatartásával kezdettől fogva felhívta magára a figyelmet, s lassan közismerten garázda személynek ismertük meg, különösen a nőknél. Aki neki megtetszett, megerőszakolta, vagy ígéretet tett neki a megmentésére, ha vele nemileg közösül. De aztán az áldozatot mindig kivégezte. Egy alkalommal én magam kaptam rajta, amikor az emeleten levő nagyszobában egy fogoly zsidó nővel közösült. Durva, erőszakos, nagyhangú ember volt, s már akkor tudtam, hogy az elfogottak értékeit eltulajdonítja. Előttem nyilvánvaló volt azonban, hogy Kröszl Szelepcsényi megbízható emberei közé tartozik, s később ez be is igazolódott, mert Szelepcsényi távozása után — minden tiltakozásom ellenére — őt nevezték ki a kerület vezetőjének. Amikor Kröszl lett a kerület vezetője, akkor különösen sokat rabolt össze …”
A kihallgatás további részében a nyomozó arról faggatja Bükköst, hogyan bomlott fel 1944 karácsonyán a zuglói nyilas központ, s hogyan alakult újjá, egy-két nap múlva? Miért nem szöktek ők is Szelepcsényiékkel együtt, noha a szovjet csapatok már a nyakukon voltak? Azt mondja: egymástól féltek. S miközben „féltek”, még vadabb gyilkosságokkal tombolták ki magukat. E vallomásrészletben beszél egy, a Belvárosban lejátszódott epizódról is, amelyből kiderül, hogy az ellenállási mozgalom egyik hősének, Stollár Bélának a meggyilkolásában a zuglói nyilasoknak is szerepük volt.
„Bükkös: 1944. december 26-án jutott tudomásomra, hogy Szelepcsényi többedmagával a főkerület utasítása alapján elhagyta a Thököly út 80. számú házat és megkísérelték a Nyugatra, illetve a Németországba való távozást. Itt kell elmondanom, egy igen lényeges körülményt, amely magyarázatot ad arra is, hogy miért sikerült tulajdonképpen a XIV. kerületi pártszervezet újjászervezése a régi tagokkal is, Szelepcsényiék távozása után. Az történt ugyanis, hogy amíg mi 1944. december 25-én délután gettóőrségen voltunk, az V. kerületi pártszervezet a németekkel közösen egy nagyobb arányú fegyveres ellenálló csoportot számolt fel, a volt Berlini tér, a jelenlegi Marx tér közelében. Az akció egyébként a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky út és Szent István körút — a jelenlegi Stollár Béla utca és a Zrínyi Nyomda által határolt négyszögben zajlott le. Mivel itt egy nagyobb »reguláris« katonai csoport felszámolásáról volt szó, elsősorban a német katonai alakulatok vezették az akciót, de kisegítő személyzetként egyrészt az V. kerületből, másrészt a VI. kerületből, de a XIV. kerületből is kértek fegyveres pártszolgálatosokat.
Az akció során a lakóépületben — ahol az ellenálló katonák meghúzódtak — tűzharc keletkezett, melynek kapcsán, tudomásom szerint a helyszínen 20—25 elfogott katonát végeztek ki. Ugyanekkor a tűzharc következtében többen is meghaltak. Tudomásom szerint az ellenálló katonák egy részének a padlástéren sikerült elmenekülniük. Mivel az akcióban részvevőknek az volt a feltételezésük, hogy a házmester összejátszott az ellenállókkal, ezért a fegyveres pártszolgálat a németek utasítása alapján a házmestercsaládot a Duna-parton kivégezte. Egyébként ez az épület akkor nem volt csillagos ház. Az akció a késő esti órákig tartott, és így az ebben az akcióban részvevő XIV. kerületi pártszolgálatosok (Németh Lajos, Báli László, Erős János, Kraut József és Kraut Gyula, Bugár és még mások), akik egyébként a történetet elmondták nekem, már csak Szelepcsényiék távozása után érkeztek vissza a pártházba.
Egyébként ma már tudom, hogy ennek az ellenállási akciónak a vezetője Stollár Béla volt, aki vagy a tűzharcban vagy a kivégzés kapcsán a helyszínen meghalt. Szabadulásom után én magam is olvastam az emléktáblát, amelyet annak a háznak a falára helyeztek el, ahol ez az eset történt. Megjegyezni kívánom, hogy Németh Lajos és többi társa már akkor hangoztatták előttem, hogy a két belső kerület (V. és VI. kerület) nagyon kivette részét az »operációból« …
E vallomásomnál kívánom felhasználni az alkalmat arra, hogy módosítást tegyek az 1966. február 22-i vallomásomhoz viszonyítva, ugyanis ott ezt a körülményt kissé zavarosan és bizonyos fokig a valóságtól eltérően mondtam el. Tudatosan zavaró körülményeket is iktattam az akkori vallomásomba. Mint az későbbi vallomásaimból egyértelműen kiderül — én ezt a magatartásomat felszámoltam és így jelen jegyzőkönyvemet, illetve az események sorrendjére és tényére vonatkozó vallomásaimat 1966. május 17-én megkezdett jegyzőkönyveim alapján kérem figyelembe venni.
december 27-én a reggeli órákban azonnal felkerestem a főkerületet, ahol már csak Rechtmann Kurttal — német származású magyar — az újonnan kinevezett főkerületvezetővel tudtam beszélni, ugyanis a korábbi főkerületvezető dr. Tóth Béla egy időben hagyta el a fővárost Szelepcsényivel. Rechtmann Kurt, tudomásomra hozta, hogy Kröszl Vilmost nevezte ki a kerület vezetőjének, engem pedig felelősségre vont, és elszámoltatott késedelmes jelentkezésem miatt és egyben közölte azt is, hogy Kröszl és még néhány fegyveres pártszolgálatos felkeresték őt 1944. december 26-án és elmondták, hogy ők hiába várakoztak a Thököly út 80. szám alatt rám, és ezért jöttek a főkerületbe további utasítások végett. A »fejmosás« után, mint régi tapasztalt nyilast, engem bízott meg a kerületvezető-helyettesi teendők elvégzésével, és egyben felhívta a figyelmemet, hogy ne tiltakozzak Kröszl személye ellen, hanem én is igyekezzek az erőskezű ember mellett a szétesett kerületi apparátus újjászervezésében működni.
december 27-én, amikor ismételten a Thököly út 80. szám alatt jelentem meg, Kröszl hozzákezdett a bujkáló, vagy ellenálló személyek további felkutatásához. Tehát az újjászervezett apparátus magját a velünk együtt a gettóőrzésből visszajött 6 ember, valamint a Stollár Béla-féle ellenálló csoport leveréséből visszamaradt 8—10 ember alkotta. Ugyancsak a régiekhez tartoztak azok (talán 3—4 fő), akik Szelepcsényivel együtt december 25-én hagyták el a pártházat, de különböző okok miatt visszatértek a Thököly úti pártházba. Ilyen volt Szőke Antal, a korábbi ifjúságvezető is. Tőlük tudtam meg egyébként, hogy csoportjuk, mintegy 35—40 ember, tűzharcba került és eközben Szelepcsényi is megsebesült. Ma már nem emlékszem, hogy ezek az emberek milyen indokkal hagyták el Szelepcsényit, de tény, hogy Kovács István még a Várban is velem volt (együtt estünk orosz fogságba 1945 februárjában), Baráth Kálmán nem sokkal a Thököly út 80. szám alól történt eltávozásunk előtt tűnt el, ugyanígy Szőke Antal is. Az újjászervezett XIV. kerületi fegyveres nyilas párt emberei — megítélésem szerint — 1944. december 27-től 1945. január 11-ig a XIV. kerület területén még további 150—220 személy kivégzését hajtották végre. Megítélésem szerint — erről nagyon sokat gondolkodtam — a XIV. kerületben a hatalom átvétele óta 1000—1200 embert végeztünk ki 1945. január 11-ig. Mint ahogy azt már korábbi vallomásaimban is elmondtam, a kivégzések a pártház pincéjétől kezdve a kerület különböző helyein, mint például a Thököly úti zsidó imaház, a Stefánia út, a Városliget különböző pontjai, azonkívül a Duna-part, sőt a kerületen kívül eső helyeken is történtek …”
A kihallgatást ezután június 6-án folytatják, és ezúttal Bükkös a karácsony utáni terroruralomról beszél.
„Bükkös: A főkerületből való visszaérkezésem után — mint azt már korábban is jeleztem — Kröszl Vilmos, mint a XIV. kerületi párt új vezetője — hozzákezdett a fegyveres ellenállás megszervezéséhez. Határozottan tudom — Németh Lajos és Kröszl Vilmos elmondták —, hogy a Danuvia-gyár egyik nyilasszervezőjétől szereztek fegyvereket és ez a nyilasszervező tudomásom szerint Kovács Gyula volt. Néhány napon belül, legjobb emlékezetem szerint, a kerület törzsével együtt a fegyveresek létszáma mintegy 30 főre emelkedett. Ezek a következők voltak: Kraut Gyula, Kraut József, ifj. Baráth János, Baráth Kálmán, id. Baráth János, Erős János, a pártszolgálat egyik csoportvezetője, Füredi Pál, Kovács József, Kovács János, Kovács István, Bugár Gyula, Kapocsi Lajos csendőr törzsőrmester, Szőke Antal, akik valamivel idősebbek voltak és számos 16—20 éves fiatal, akik közül a következőkre emlékszem: Hortobágyi László, Hernádi Jenő, Pátrovics Gyula, Kálmán László, ifj. Michalik Gyula és még egynéhány személy, de ezek nevére már nem emlékszem.
A nyilaskeresztes párt XIV. kerületének törzsét viszont már Kröszllel közösen rögzítettük, bár az ő személye és a baráti köréhez tartozó Németh Lajos, a két Kraut, az id. Baráth, Kovács József és még egynéhányan, erősen befolyásoltak bennünket. Ennek megfelelően a kerületvezető Kröszl Vilmos lett, én voltam a helyettes. Felderítés vezető Báli László, a pártszolgálat vezetője Németh Lajos, a pénztáros Csiszár István lett, míg az állományvezető és irodavezetői funkciót Iglódy Sándor látta el, emellett én továbbra is megtartottam a propagandavezetői tisztségemet is.
Nyomozó: Átadok önnek egy, a »Nyilaskeresztes Párt Főkerület Vezetőjének« címzésű eredeti jelentést, amelynek aláírója Kröszl Vilmos kerületvezető. Kérem, nyilatkozzon erről!
Bükkös: A nekem átadott jelentés, mint látható, gépírással készült és azon az általam már fentiekben elmondott tisztségek és azok viselőinek neve látható, lakcímükkel és pártigazolvány számukkal ellátva. Ez a jelentés 1944. december 27-én készült, melyet én személyesen vittem még ugyanaznap este a főkerületbe, és ott átadtam Rechtmann Kurtnak.
Nyomozó: Folytassa!
Bükkös: A pártszolgálatosok és a törzs pihenő idejét a Thököly út 80. szám alatt töltötte. A lakóhelyén ekkor már senki nem tartózkodott, mindannyian a pártházban laktunk. Ennek megfelelően az olyan személyek családtagjai — vagy ők maguk —, akik valamilyen oknál fogva nem távoztak el az 1944 november végén, vagy december elején útnak indított nyilasvonattal, bent laktak a pártházban. Így a 30 férfin kívül mintegy 10—12 női személy is lakott a Thököly út 80-ban, majd a Dohány utcai bútorraktárban. Még egynéhány gyerek is velünk volt. Úgy emlékszem, hogy a pártházban lakók főzési szükségletét Dömökné és két nagyobb lánya látták el. Már 1944 karácsonya és újév között a front olyan közel került a Thököly út 80. szám alatti székházhoz, hogy a fegyveres harcokban való részvétel lehetősége mindennapos volt. Határozottan tudom, hogy pártszolgálatosaink egy része, köztük én és Kröszl is, néhány alkalommal a német katonai parancsnokságtól kapott utasítás alapján, a Körvasútsornál húzódó német védelmi állásokba mentünk (ahol magyar katonák és csendőrök is harcoltak), és mi is bekapcsolódtunk az orosz hadsereg feltartóztatására irányuló fegyveres harcba. Az ilyen jellegű megnyilvánulások önkéntes alapon történtek és természetesen csak ritkán fordultak elő. Mi elsőrendű feladatunknak továbbra is a belső front megszilárdítását tartottuk, ami alatt az értendő, hogy a bujkálok felkutatását, a razziázásokat, a pártházba való beszállításukat és esetenkénti kivégzésüket folytattuk.
Emlékezetem szerint december utolsó napjaiban, 30—31-én, Németh Lajos irányítása mellett működő pártszolgálatosok valahonnan a Hajcsár utca környékéről hoztak be elfogott férfiakat és nőket. A pártház épületében az óvóhelyi részben, a pincében helyezték el őket, és ugyanitt kezdődött meg a kihallgatásuk is. Az új szervezésnek megfelelően a kihallgatásokat (ütlegelések és különböző kínzások közepette) Báli László, a felderítés vezetője és Németh Lajos pártszolgálat-vezető irányították, és részt vettek benne ők maguk is. Ezeket a személyeket Kröszl utasítására egyrészt a Városligetben, másrészt a Duna-parton végezték ki. Mindkét esetben Kröszl maga is részt vett a kivégzésben. Én ezekben a kivégzésekben nem vettem részt. Úgy emlékszem, hogy amíg Kröszl volt a kerületvezető, én csak egy razzián vettem részt. Ekkor is fogtunk el embereket, mintegy 20—25 főt és a gettóba kísértük őket. Kröszlt egy német gépkocsi ellopása miatt Rechtmann Kurt 1945. január 1-én leváltotta kerületvezetői tisztségéből és ez időtől kezdve engem bízott meg a kerület vezetésével. Rechtmann Kurt ezt az intézkedést személyesen, a Thököly úti székházunkban hajtotta végre. Mivel Kröszl mellett több, hozzá hasonló elvadult ember is volt, és azok ragaszkodtak az ő személyéhez, minden tiltakozásom ellenére megmaradt kerületvezető-helyettesnek.
A XIV. kerületi lakosságnak hamarosan tudomására jutott, hogy 1944 karácsonya után a nyilaskeresztes párt eredeti helyén, a Thököly út 80-ban újjászerveződött. Különböző helyekről érkeztek besúgások, bejelentések. Január 3-án lehetett, hogy Németh Lajosék a Homérosz moziból — ahol már vagy 10 embert megöltek — megint 18—20 fiatalembert behoztak. Tényként közölték velem, hogy viszik őket a Duna-partra kivégezni. A kivégzés helye ebben az esetben az Erzsébet-híd pesti hídfőjének bal oldala volt, amelyet ebben az időben Eskü térnek hívtak. A 15—20 fő elfogott személyt teherautóra raktuk és így szállítottuk a helyszínre. A gépkocsit ebben az esetben is Kraut Gyula vezette. A kivégzésen rajtam kívül mintegy 10—15 fegyveres pártszolgálatos vett részt: Kröszl Vilmos, Németh Lajos, Báli László, Kraut Gyula és Kraut József, Erős János, Füredi Pál, Pintér László, Kálmán László, Kovács István, Baráth Kálmán, Baráth János és még mások, akiknek a nevére nem emlékszem. A gépkocsival egész közel mentünk a Duna-parthoz, majd foglyainkat leszállásra kényszerítettük. A folyó kőpadján egymás mellé sorba, arccal a víz felé állítottuk őket, majd 3—4 méter távolságból sortüzet nyitottunk rájuk. A lövések hatására többen összerogytak és a vízbe estek. A parton maradók tetemét belökdöstük a Dunába. Én ez alkalommal esetleg 1—2 ember halálát okozhattam …
Január 7-e körül ismételt razzia eredményeként mintegy 30 zsidó személyt szedtünk össze és a vallatás után gyalogosan elindultunk velük, hogy a gettóba kísérjük őket. A volt Aréna út (jelenleg Dózsa György út) és Ajtósi Dürer sor sarkán, ahol ebben az időben még a városligeti színkör épülete állt, valamilyen módon zavar keletkezett a foglyok között és futásnak eredtek. A menekülő foglyokra Kröszl parancsára sorozatlövésekkel tüzelni kezdtünk. Ebben az akcióban rajtam kívül részt vett még Németh Lajos, Kovács István, Kovács János. Kraut Gyula. Kraut József, Hortobágyi László, Hernádi Jenő, Báli László, Bugár Gyula, Füredi Pál, Erős János, ifj. Baráth János, Szőke Antal, Pintér László, Kálmán László, természetesen Kröszl Vilmos és még mások. Ha jól emlékszem, 20-an kísértük a csoportot. Mint mondottam, Kröszl utasítására mindannyian tüzeltünk a menekülő foglyokra és én magam is célzott lövéseket adtam le. Azt ma már nem tudom, hogy ez esetben hány főt lőttem le, de valószínűnek tartom, hogy 1—2 főnél többet nem. Ugyanígy tettek a jelenlevő fegyveresek is. A pártházból való távozásom előtt néhány nappal újabb és újabb razziákat hajtottunk végre, egyrészt a pártház környékén a Stefánia úton, másrészt a Thököly úton és a Szent Domonkos utca környékén. A razziák eredményeképpen összesen még 50—60 embert foghattunk el, akik közül egy alkalommal, talán január 8-a körül mintegy 40 főt az Aréna úton keresztül egyenes útvonalon a Duna-partra vittünk és itt géppisztoly sorozatlövéssel végeztünk velük. Az akcióban 15—20-tagú fegyveres csoport vett részt rajtam kívül.”
Íme, így vallott Bükkös a nyomozó hatóságok előtt. Mindaz, amit idézünk, csak csekély töredéke annak a vaskos anyagnak, amely Bükkös vallomását tartalmazza. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy ugyanilyen részletesen hallgatták ki a többi 18 vádlottat, elképzelhető a nyomozati vallomások terjedelme.
És a többiek?!
A nyomozók Bükkössel egy időben folytatták a többi őrizetbe vett nyilas kihallgatását. Kezdetben valamennyien tagadni próbálták a terhükre rótt bűncselekményeket, de aztán a tanúkkal való szembesítések, a vádlottársak vallomásai és egyéb bizonyítékok hatására a legtöbben elismerték bűnösségüket és részletes vallomást tettek.
Fontos dokumentumokat jelentettek a szembesítések. Az egyik szembesítés Kálmán Imre életben maradt egykori áldozat és Bükkös György között zajlott le.
„Készült a Belügyminisztérium … alatti hivatalos helyiségében 1966. június 31-én Kröszl Vilmos és társai ellen háborús és népellenes bűntett alapos gyanúja miatt Kálmán Imre tanú és Bükkös György terhelt közötti szembesítésről.
Miután a tanú, a hamis tanúzás következményeire vonatkozó ismételt figyelmeztetést tudomásul vette, a szembesítettek a feltett kérdésekre az alábbiakat adják elő:
Nyomozó: Ismerik-e egymást, nem állnak-e egymással perben, haragban, vagy rokonságban?
Kálmán Imre tanú: A velem szemben ülő személyt felismerem, 1944. december 20-án láttam őt azzal a nyilascsoporttal, akik engem és szüleimét a Budapest, XIV. ker., Thököly út 156. szám alatti lakásunkról elhurcoltak. A nevét nem tudom.
Bükkös György terhelt: Nem emlékszem a velem szemben ülő tanúra, nem tudom, hogy láttam-e őt valaha, de lehetséges.
Nyomozó, Kálmánhoz: Milyen körülmények között találkozott az önnel szemben ülő Bükkös György nevű személlyel, az ön által megjelölt időben?
Kálmán: 1944. december 20-án, a délelőtti órákban egy 10—12 főből álló nyilascsoport rontott be zuglói házunkba. E csoporttal együtt volt a most már név szerint ismert Bükkös György is. Ő a többiektől eltérően civil ruhában volt. Egy sötét színű szövet télikabát és ugyancsak sötét színű szőrmegallér volt rajta. A kabát nem rendes gombokkal, hanem paszománttal záródott. Ezt a kabátot »Bocskai-kabátnak« hívták. Amikor a nyilasok engem és szüleimét körülvettek, az egyik nyilas megkérdezte a kissé távolabb álló Bükköstől, hogy: »ezek voltak azok?«, mire Bükkös azt válaszolta, hogy igen. Ebből az tűnt ki, hogy Bükkös vezette hozzánk a nyilascsoportot, amely aztán engem szüleimmel együtt elhurcolt. Megjegyzem még, hogy emlékezetem szerint Bükkös akkor bajuszt viselt és így ismertem fel a nekem bemutatott album 67-es számú képén. Most a személyes találkozás során látom, hogy nincs bajusza, de ennek ellenére határozottan felismerem őt. Még azt kívánom megjegyezni, hogy amikor minket a nyilasok elvittek a lakásról, ő nem jött velünk, hanem a közben is érkezett nyilasok egy részével együtt ő is ott maradt a házban.
Bükkös: Előadom, hogy a tanú vallomása mindenben megfelel a valóságnak. Valóban, abban az időben bajuszt viseltem. Volt egy sötét szőrmés, úgynevezett Bocskai-kabátom, amiről a tanú említést tett és abban a kabátban, tehát civilben, több akcióban is részt vettem. Az is igaz, hogy 1944 december közepe felé voltam egy csoporttal a Bosnyák tér közelében egy egyedül álló házban, ahonnan a csoport zsidókat vitt el. Arra azonban nem emlékszem, de lehetséges, hogy a tanú szülei voltak azok. Erre egyébként nem tudok magyarázatot adni. Az is határozottan igaz és emlékszem is rá, hogy én és több formaruhás nyilas ott maradtunk és házkutatást tartottunk. Ebben az akcióban emlékezetem szerint részt vettek: Kröszl, Kovács János, Németh Lajos, Hollai, Tallós, ifj. Hollós Zoltán, Szőke Antal, Vigh Sándor, Vigh István, Erős, Baráth Kálmán, Bugár és esetleg ifj. Michalik Gyula és mások. Mindet nem tudom felsorolni, mert olyan esetben, mint ebben is, amikor, ezen a címen illegális kommunista nyomdát sejtettünk, ilyenkor az egész pártszolgálat kivonult. Ez történt most is. Emlékezetem szerint, a pártházon belül volt olyan nézet, hogy különböző hamis menleveleket és számunkra ellenséges hangú röplapokat készítenek és terjesztenek a XIV. kerületben. Ilyen röplapokat megelőzően magam is láttam. A gyanús mozgásokról egyrészt a nyomozó iroda felderítése alapján, másrészt a párttagság kötelező megfigyelései alapján, illetve a lakosság köréből történt bejelentések felhasználásával szereztünk tudomást.
Nyomozó: Van-e egymáshoz kérdésük, észrevételük?
Kálmán: Nincs kérdésem, észrevételem.
Bükkös: Kérdésem nincs a tanúhoz. Annyit kívánok megjegyezni, hogy emlékezetem szerint a tanú lakásán akkor a házkutatás során találtunk és foglaltunk le számunkra ellenséges hangú, békét követelő kommunista röplapokat.
Kálmán: így van, mert abban az időben foglalkoztam ilyen röplapok terjesztésével és ilyenek valóban voltak a lakásomon.
Nyomozó: Miután a szembesítetteknek egymáshoz több kérdésük, észrevételük nincs, a szembesítést befejezem.”
De szembesítették a terhelteket is egymással. Erről is hiteles jegyzőkönyvek készültek. Kröszl Vilmos, aki egyébként a nyomozás során azok közé tartozott, akik mindent beismertek, csak éppen azt tagadták, hogy emberek kivégzésében részt vettek volna, így reagált terhelttársa, Baráth Kálmán szembesítési vallomására:
„Szembesítési jegyzőkönyv, készült a Belügyminisztérium … alatti hivatalos helyiségében 1966. július 12-én Kröszl Vilmos és társai ellen, háborús és népellenes bűntett alapos gyanúja miatt, Kröszl Vilmos és Baráth Kálmán terheltek szembesítéséről.
Miután a terheltek tudomásul vették, hogy a szembesítés alkalmával egymáshoz kérdést csak a szembesítés vezetőjén keresztül intézhetnek, a feltett kérdéseikre az alábbiakat adják elő:
Baráth: A szemben ülő személyt Kröszl Vilmosnak hívják, a Thököly út 80. szám alatti nyilas pártházból ismerem. Perben, rokonságban, haragban nem állok vele.
Kröszl: A velem szemben ülő személyt ismerem, nevét nem tudom, perben, haragban, rokonságban nem állok vele.
Nyomozó (Baráth-hoz): Mondja el, hogy Kröszl Vilmost milyen körülmények között ismerte meg, és mit tud a tevékenységéről elmondani?
Baráth: 1944. október 15. után ismertem meg, amikor több alkalommal a Thököly út 80. szám alatti pincében zsidó és kommunista gyanús egyének kivégzésében vele együtt részt vettem. A Thököly úti nyilas pártházban Kröszl Vilmos a fiatal pártszolgálatos nyilasoknak, nekem, vagyis Baráth Kálmánnak, Szőkének, Michaliknak és másoknak, így öcsémnek, ifj. Baráth Jánosnak bemutatta, hogyan kell az elfogott személyeket kihallgatni, bántalmazni, megkínozni. Kröszl vezetésével továbbra is ugyanolyan tevékenységet folytattunk, mint Szelepcsényi vezetése idején, és ezt követően Kröszl vezetésével két alkalommal vettem még részt a Városligetben emberek tömeges kivégzésében. Egy-egy kivégzés során 8—10 főt lőttünk agyon.
Nyomozó (Kröszlhöz): Tegyen vallomást a fentiekre vonatkozóan.
Kröszl: Baráth Kálmán vallomása annyiban felel meg a valóságnak, hogy kétségtelen, láthatott engem a Thököly út 80-ban, mert én ott többször megfordultam, tag voltam. Tudok arról, a pártházban gyakran előfordult, hogy ott embereket kivégeztek és bántalmaztak. Igaz az is, hogy én is részt vetítem a karácsony esti vacsorán, de az utána következő kivégzésben nem vettem részt. Az is igaz, hogy karácsony után én lettem a XIV. kerületi nyilas pártszervezet kerületvezetője és Baráth Kálmán részt vehetett a vezetésem ideje alatt emberek kivégzésében, mert én magam és Bükkös adtunk a kivégzésekre utasításokat. Én azonban a Baráth Kálmán által elmondott kivégzésekben nem vettem részt. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy én a kivégzések vezetésében, vagy a kínzásokban részt vettem volna, nem mutattam meg a fiatal pártszolgálatosoknak sem az emberek bántalmazásának módszereit.
Nyomozó (Baráth-hoz): Fenntartja-e vallomását?
Baráth: Fenntartom vallomásomat, mert amit én vallottam, az megtörtént. Határozottan állítom, hogy vallomásom teljes egészében megfelel az igazságnak.
Miután a szembesítettek kijelentik, hogy egymáshoz kérdésük nincs, a szembesítést befejezem.”
A nyomozásnak egyébként volt egy igen lényeges fázisa, a nyomozási kísérlet, amely filmszalagra is került. A nyomozási kísérlet tulajdonképpen helyszíni bemutatása annak, mit, hogyan, hol követett el a terhelt. Ez azért is szükséges, hogy az őrizetbe vettek ne vallhassanak maguknak olyan bűnöket — bármilyen okból —, amelyeket ők nem követtek el. Az ilyen nyomozási kísérletet — több személy esetén — először minden gyanúsítottal külön-külön folytatják le, nekik kell megjelölniük — minden előzetes felvilágosítás nélkül —, hogy hol történt a bűncselekmény, tehát hová menjenek ki. Pontosan meg kell mondaniuk, milyen eszközzel követték el a bűncselekményt, s hogyan hajtották végre. Mivel itt emberek életének kioltásáról volt szó, ember nagyságú női és férfi bábukat, valamint korabeli puskákat, géppisztolyokat és pisztolyokat — fából készült, de tökéletes másolatokat — biztosítottak a kísérlethez. A terhelteket ki vitték az általuk megjelölt helyekre, ahol bemutattatták velük a gyilkosság pontos helyszínét, s azt, hogyan követték el. Egyben elmondatták velük azt is, hol álltak a társaik, kik voltak azok, mit csináltak stb. Így a nyomozási kísérlet teljesen kizárja még a lehetőségét is annak, hogy 22 év távlatából bárki is magáénak valljon olyan bűncselekményt, amelyet nem ő követett el. A terheltek „bemutatója” alkalmas volt arra is, hogy a nyomozók még pontosabbá tegyék a korábbi adatokat, valamint kiszűrjék azokat a cselekményeket, amelyek ugyan megtörténhettek, de a bizonyítás szempontjából nincsenek kellően alátámasztva. A cél az volt, hogy a zuglói nyilasok felelősségrevonása során csak minden kétséget kizáróan bizonyított esetek kerüljenek a vádhatósághoz, majd a bíróság elé.
Ily módon folytattak le nyomozási kísérletet a Stefánia úti padoknál, a Duna-parton, a Lánchíd és az Erzsébet-híd közötti szakaszon, a Rákos-patak Duna-parti torkolatánál, a bolgárföldeken, a pártház pincéjében, a zsidó imaházban stb., mindazon a helyeken, ahol a terheltek vallomása szerint bűncselekmények történtek. Természetesen a 450 bizonyított gyilkosság mindegyike még így sem kerülhetett filmszalagra.
Érdemes megfigyelni Kröszl vallomásait, a bizonyítékok nyomán, hogyan ismer el napról napra többet az „egyszerű párttagságtól” a kerületvezetésig, s hogyan próbál kibújni a gyilkosságok jogos vádja alól.
Kröszl Vilmos 1966. február 17-én így vall:
„Azt elismerem, hogy 1944. október 15-e körüli napokban beléptem a nyilaskeresztes párt XIV. kerületi szervezetébe, ahol csak szimpla tag voltam és semmilyen tevékenységet nem fejtettem ki. Többször jártam fel a kerületi nyilas székházba, amely a Thököly út 80. szám alatt volt. Látásból sok nyilast ismertem, nevüket nem tudom. A nyilas pártházba főleg szórakozni jártam. Részt vettem nyilas röplapok terjesztésében egy Rózsi nevű lánnyal. 1944 november első hetében a röplapokat a Nagy Lajos király úton szórtuk el, és adtuk az emberek kezébe. A röplap szövege felhívás volt a hungarista mozgalomhoz való csatlakozásra …”
február 19-én már egy kicsit többet mond, mert megtudta, hogy nincs egyedül, tehát társai könnyen rávallhatnak.
„Amikor Szálasi átvette a hatalmat, 1944. október 15-e után, jelentkeztem a XIV. ker. nyilas székházban, beléptem a nyilas pártba és mindjárt megkaptam a tagkönyvet is. Ez idő után rendszeresen feljártam a nyilas pártba. Eleinte a nyilasok által felnyitott üzletekből szállítottuk be az árukat a székházba. Karszalagot 3—4 nap múlva kaptam, 1944. október 20. körül. A karszalag: piros alapon fehér körben zöld színű nyilaskereszt volt. Fegyvert először 1944 december közepén a VI. ker. nyilas székházban az ottani kerületvezetőtől kaptam, egy 9 mm-es frommer típusú pisztolyt. Mindjárt meg is bízott a XIV. kerületben nyilas kerületvezetőnek. A helyettesem Bükkös György. Pártszolgálat-vezetőnek Németh Lajost bíztam meg, aki pár nap múlva feleségét és gyerekét is odahozta lakni. Állományvezető Iglódy Sándor lett, aki később a Thököly úton meghalt, egy belövés következtében.
A kerületi nyilas pártszolgálatosok fegyverzete hiányos volt, mert Szelepcsényiék sok fegyvert magukkal vittek. Egy Szentesi nevű nyilas — aki a Danuvia-gyárban dolgozott — közbenjárására kaptunk géppisztolyokat, puskákat, leventepuskákat, és egy láda lőszert. Körülbelül 5—6 géppisztolyunk, 7—8 puskánk és 3—4 darab leventepuskánk volt. A fegyverekért Bükkös ment el 7—8 emberével a Danuvia-gyárba. Én a XIV. kerületi nyilas pártban kerületvezető körülbelül csak egy hétig voltam, mert Bükkös elintézte, hogy ő legyen a vezető és én lettem a helyettese. A jelenlevő többi nyilas pártszolgálatos ragaszkodott ahhoz, hogy én legyek a helyettes. Némethet is le akarta váltani Bükkös, de az nem adta át a szolgálatvezetést. Mi is támogattuk Némethet, és így továbbira is ő lett a pártszolgálat vezetője. Amikor Bükkös lett a kerületvezető, körülbelül 40—50 fő volt a pártszolgálatosok és az ott-tartózkodó nyilasok száma.”
Kröszl Vilmos 1966. február 22—i vallomása:
„Nyomozó: Ön előző kihallgatása során tagadta, hogy 1944. október 15. és december 24-e közötti időben fegyveres pártszolgálatos volt. Fenntartja-e továbbra is ezt a vallomását?
Kröszl: Igen, fenntartom. Nem voltam pártszolgálatos!
Nyomozó: Idézem önnek Németh Lajos terhelt 1966. február 18-án felvett jegyzőkönyvi vallomásából az alábbi részletet: »A Thököly út 80. szám alatti nyilas pártházban levő nyilas pártszolgálatosok közül az alábbiakra emlékszem: Kröszl Vilmos …« Tegyen a fentiekre vonatkozóan vallomást.
Kröszl: Továbbra is azt vallom, hogy én nem voltam pártszolgálatos. Egyszerű tag voltam, és akkor nem is voltak kínzások, meg foglyok, meg kivégzések …
Nyomozó: Idézem önnek özv. Bárdy Lajosné tanú 1966. február 9-én felvett jegyzőkönyvi vallomásából az alábbi részletet: »…Kröszl Vilmosról tudom, hogy aktív nyilas pártszolgálatos volt … A nyilasok hatalomátvételét követően egyenruhában, nyilaskeresztes karszalaggal és géppisztollyal láttam őt több alkalommal …« Tegyen vallomást fenti idézetre vonatkozóan.
Kröszl: A fenti idézetet, Bárdy Lajosné tanú vallomását tagadom, nem felel meg a valóságnak.
Nyomozó: Idézem önnek Bükkös György terhelt 1966. február 22-én felvett jegyzőkönyvi vallomásából az alábbi részletet: »… Én kifejtettem a véleményemet és elmondtam, hogy Kröszl Vilmost nem tartom alkalmasnak egyéniségénél fogva a kerület vezetésére, mert korábban, mint egyenruhás fegyveres pártszolgálatos, durván, erőszakosan viselkedett az őrizetben levő foglyokkal, és tudomásom volt arról is, hogy a foglyokat kifosztotta és az értékeket magánál tartotta.« Tegyen vallomást a fentiekre vonatkozóan.
Kröszl: A fenti idézet, Bükkös vallomása nem felel meg a valóságnak, mert ez éppen fordítva volt, Bükkös volt a terror embere, aki mindig csak azt hangoztatta, hogy nyakunkon vannak az oroszok és mi még mindig csak kesztyűs kézzel bánunk a zsidókkal. Bükkös minden idejét zsidók összeszedésére és kirablására fordította. Bükkös 4—5 fegyveres pártszolgálatossal állandóan járt-kelt, hogy elfogja a még bujkáló zsidókat. Meg a kapuügyeletesnek is ezt az utasítást adta és kijelentette — amit én is hallottam —, hogy a feljelentések csak saját kezébe menjenek.”
Kröszl Vilmos 1966. március 7-i vallomásából:
„Nyomozó: Tegyen vallomást arra vonatkozóan, hogy 1944. október 15. után milyen tevékenységet folytatott ön a Thököly út 80. szám alatt levő nyilas pártházban és ott milyen események történtek.
Kröszl: Hosszú ideje gondolkozom az eseményeken. Nekem nagyon sok mindenről volt és van tudomásom, melyek ezekben az időkben történtek. Tudok arról, hogy Szelepcsényi kerületvezető vezetése alatt nagyon sok embert hoztak be a Thököly út 80-ba, és ezeket a személyeket vallatásnak vetették alá. Ezt elismerem. A vallatás a legkülönfélébb brutális módon történt. Az embereket Szelepcsényi által felállított négy brigádhoz tartozó pártszolgálatosok vallatták, és Szelepcsényi utasításának megfelelően elvitték a gettóba, vagy kivégezték őket. A pártszolgálatosoktól nyert értesüléseim szerint, az emberek egy részét teherautóval a Duna-partra vitték, és ott végezték ki őket. Elismerem, hogy Szelepcsényi alatt rendszeresen tartottunk razziákat … Tudomásom szerint levélben és személyesen is történtek bejelentések bujkáló személyekre. Egy-egy bejelentés kapcsán — vagy a nyomozó csoport felderítése alapján — a felderített személyeket általában úgy fogták el, hogy Szelepcsényi, a Danuvia igazgatójától rendelkezésére bocsátott hatszemélyes fekete színű személyautóval, nagy szirénázás közben 4—5 fegyveres pártszolgálatossal kivonult a bejelentettek búvóhelyéhez. A behozott személyeket megmotozták és értékeiket elszedték tőluk, majd Szelepcsényi szobájában kihallgatták őket, kutatva további bujkáló személyek és elrejtett értékek után. A foglyokat a pincébe zárták, majd innen elvitték őket kivégezni. Tudok arról, hogy Szelepcsényi nemcsak a XIV. kerület területén fogatott el embereket, hanem a város különböző kerületeiben is. Tudom azt, hogy például a Belvárosban is fogtak el gazdag zsidókat. Hollós (akinek két fia is ott teljesített szolgálatot), hangosan kiabálta egy alkalommal: »Vigh, nagy fogást csináltunk. A Belvárosból hoztunk egy pacákot, 40 ezer pengő van a bőröndjében! …« Megítélésem szerint a Szelepcsényi vezetése alatt működő pártszolgálat naponta 15—20 személyt fogott el, akiket a vallatás után — általában éjszaka — kivégeztek. Az elfogattak számához viszonyítva nagyon kevés volt azoknak a száma, akiket szabadon engedtek, vagy a gettóba vittek. 1944 karácsony éjszakáján Szelepcsényi 50—60 fegyveres emberrel hagyta el a kerületet.
Mint már vallottam, én 1944. december 24-én 21 és 21,30 óra között elhagytam a párthelyiséget, ahol Szelepcsényi ünnepi vacsorát adott, majd utána mulatoztak. Szelepcsényiék távozása után a főkerület részéről Rechtmann Kurt engem nevezett ki kerületvezetőnek és azzal bízott meg, hogy szervezzem újjá a kerületet, de én nem vállaltam …
Nyomozó (erőteljesen hangsúlyozva): Egyáltalán nem vállalta?
Kröszl: Egyáltalán nem.
Nyomozó (felmutatja a listát): Ez az ön aláírása?
Kröszl: Igen … Hát … Szóval elvállaltam … tényleg. Aztán megszerveztük a pártszolgálatot, irodavezetőt állítottunk be, pénztárost és állomány vezetőt jelöltünk ki. Erről a főkerületnek az én aláírásommal ezt a jelentést küldtük …
Nyomozó: Beszéljen végre őszintén! …
Kröszl: Megpróbálok … Utasításunk továbbra is az volt, hogy derítsük fel a bujkáló zsidókat, ékszerüket, pénzüket szedjük el és juttassuk el a főkerülethez, a behozott személyeket pedig önállóan el kell tüntetni a föld színéről, nem pedig terhelni vele a főkerületet. Rechtmann Kurt arra utasított, hogy mindenben vessem alá magam Bükkös Györgynek és az ő elképzelései szerint irányítsam a munkát. Németh Lajost neveztem ki a pártszolgálat vezetőjének, mert őt tapasztalt embernek tartottam. Németh Lajos már Szelepcsényi idején is pártszolgálatos volt, így benne tökéletesen megbíztam. Németh több esetben hívta fel a figyelmemet arra, hogy a főkerület utasításait mindenben végre kell hajtanunk, mert különben saját bőrünket visszük a vásárra. Németh munkáját néhány visszamaradt régi pártszolgálatos és az újonnan hozzánk csapódott emberek támogatták. Tudom azt, hogy a pártszolgálat emberei önállóan is tevékenykedtek. De, hogy lássák őszinteségemet, elismerem, hogy egy alkalommal 6—7 ember elszállítására adtam utasítást Némethnek.
Nyomozó: Talán inkább kivégzésre?!
Kröszl: Igen … Likvidálásra. Ezt mi így hívtuk … Németh Lajos és emberei elszállították az esti időben a foglyokat, majd másnap reggel nekem jelentette, hogy mindet kivégezték. Én nem kérdeztem meg Némethtől, hogy milyen módon végezték ki az elszállított embereket. Ő gyakorlott ember volt. Németh Lajos hatáskörébe tartozott a foglyok elfogása, bekísérése, kihallgatása,, likvidálása. Megbíztam benne … A foglyoktól elszedett értékeket Németh Lajos leadta Bükkös Györgynek, aki egy páncélládában tartotta azokat.
Nyomozó: Mégis, ön szerint hol végezték ki az üldözötteket?
Kröszl: Az én kerületvezetési időm alatt, megítélésem szerint elsősorban a Duna-partra vitték kivégezni a pártszolgálat emberei a foglyokat …
Nyomozó: Honnan tudja?
Kröszl: Hallottam annak idején … Én több esetben adtam Németh Lajosnak olyan utasítást, hogy szállítsa a foglyokat a főkerületbe, vagy a gettóba. Leváltásom előtti napokban — december vége felé — öt zsidó személyt kísértettem be a főkerületbe. Ezt követően Bükkös György lett a kerületvezető. Rechtmann leváltásommal egyidejűleg közölte, hogy ne forduljon többet elő, hogy a foglyokat beküldőm a főkerületbe. Ezzel ne terheljük a munkájukat. Az elfogott személyeket saját hatáskörben kell elintézni ás eltüntetni a föld színéről. Utasított, hogy a városparancsnok Nidossy utasításának megfelelően, az elfogott személyeket azonnal ki kell végezni, miután az értékeiket megszereztük vagy azok rejtekhelyeit megtudtuk … Utasított bennünket, hogy aki csak tud, minél több és főleg gazdag bujkáló zsidót derítsen fel, hogy mi, a XIV. kerületiek is tudjunk jobb eredményeket felmutatni a főkerületnek.
Emlékezetem szerint a pártszolgálathoz tartozó Pintér László — és mások is — öntevékenyen hoztak be zsidókat … Érdeklődésemre, hogy mi történt a zsidó foglyokkal, olyan válaszokat kaptam, hogy »elszöktek«, vagy azt, hogy »bevittük őket a gettóba«. Ezekben a jelentésekben kételkedtem. Sokszor gondoltam, hogy a foglyokat kivégezték, miután az értékeiket elszedték tőlük …”
Íme, Kröszl Vilmos, az „ártatlan”, aki csak abban érzi magát bűnösnek, hogy bent tartózkodott a zuglói nyilasházban, s aki csak „gondolta”, hogy a foglyokat kirabolják, aztán kivégzik …
A nyomozók kezében Kröszl cselekményeire volt már kezdetben is a legtöbb bizonyíték. Amikor még szabadlábon volt, és nem is sejtette, hogy közeledik a felelősségre vonás órája, már akkor világosan állt a nyomozók előtt: személyében a zuglói nyilas gyilkosok egyik vezére kerülte el az igazságszolgáltatást. A bizonyítékok — egyrészt az egykori áldozatok, szemtanúk, valamint a vádlott-társak tanúvallomásai, másrészt a nyomozati kísérletek, valamint a megtalált korabeli dokumentumok — egyértelműen amellett szóltak, hogy Kröszl semmi körülmények között nem maradhatott ki a gyilkosságokból, ellenkezőleg: nagyon tevékenyen részt vett bennük. Ráadásul Kröszl egyénisége, jelleme, külön is alkalmasnak bizonyult emberek kirablására, megkínzására, kivégzésére. Különösen döntő bizonyítékként szolgált Kröszl bűnösségének alapos gyanújára az a sok-sok korabeli vallomás, amelyeket közvetlenül a felszabadulás után mondtak jegyzőkönyvbe az akkor elfogott zuglói nyilasok, miközben fogalmuk sem volt Kröszl hollétéről. Mindehhez tudni kell, hogy e jegyzőkönyvekben Bükkös, Kröszl, Sándor Alajos és Németh Lajos neve szerepel a leggyakrabban, mint akik a legtöbb gyilkosságot követték el a zuglói nyilasházban.
Kezdetben Kröszlhöz hasonló módon taktikázott Németh Lajos is. Ő „istenfélő”, „templombajáró” ember volt, hogy is vett volna részt emberek kivégzésében?! Hogy ő fegyveres pártszolgálatos lett volna karácsony előtt? Majd később a fegyveres pártszolgálat vezetője? Nem, erről hallani sem akart … De a kihallgató tiszt bizonyítékaival szétzúzta a hazugságait.
Nézzük Németh Lajos 1966. február 22-i vallomásának egy részletét:
„Németh: Kröszl lett a kerületvezető, én csak akkor lettem egyszerű pártszolgálatos, mert mint mondtam, eddig az sem voltam.
Nyomozó: És ki lett a pártszolgálat vezetője?
Németh: Nem tudom.
Nyomozó: A válaszát nem fogadom el. Adataink vannak, hogy karácsony után a funkciók elosztásakor ön is tisztséget kapott. Tegyen ezzel kapcsolatban őszinte vallomást!
Németh: A karácsony utáni funkciók elosztásánál én semmilyen funkciót nem kaptam.
Nyomozó: Felmutatom önnek a nyilaskeresztes párt főkerület vezetőjének címzett, Kröszl Vilmos, XIV. kerületi vezető által aláírt eredeti jelentést, amelyben a kerület törzsének névsorát jelenti. E jelentés szerint ön volt a pártszolgálat vezetője. Nyilatkozzék ezzel kapcsolatban!
Németh: A jelentést megnéztem. Én nem emlékszem arra, hogy bárkitől is megbízást kaptam volna a pártszolgálat vezetésére … Az igaz, hogy az én nevem és az akkori lakcímem szerepel ebben a jelentésben és az is igaz, hogy én abban az időben a Thököly úton voltam pártszolgálatos, amikor Kröszl volt a kerületvezető. De most is csak azt tudom mondani, hogy Vezető nem voltam …”
Németh arról is mélyen hallgat, hogy részt vett volna kínzásokban és a foglyok megölésében.
„Németh: … Emlékszem, parancs volt a bujkáló zsidók összefogására és arra, hogy a pártszolgálatosoknak ki kell őket végezni. A bujkáló katonaszökevényekre is vonatkozott ez a parancs. Szelepcsényi kerületvezető gyakran hangoztatta, hogy keményen kell velük eljárni, nem szabad félmunkát végezni. Ez a Szelepcsényi erélyes, ellentmondást nem tűrő ember volt és a három Vigh testvért kivéve, mindannyian féltünk tőle. Néha így kiabált velünk: »szarok vagytok, nem hungaristák!« Én csak a többiektől hallottam arról, hogy a pincében őrzött foglyok közül néhányan belehaltak a verésbe, esténként agyon is lőttek közülük egyet-kettőt. Én esetleg csak egy-két bekísérésben vettem részt …”
március 3-i vallomásából:
„Nyomozó: Azt tehát elismerte, hogy a bekísérésekben részt vett. Mondja el, mi lett a bekísért személyek további sorsa?
Németh: Az elfogott személyek közül néhányat az Andrássy út 60-ba vittünk át. Én egy esetben gépkocsival vittem három férfit oda; majd egy másik alkalommal ismét hármat. Soltész és még valaki volt velünk, gyalog kísértük őket estefelé. Útközben Soltész megcsúszott, majdnem elesett. A három férfi ezt kihasználta és elfutott. Ez a Stefánia úton, a Városliget felé eső szakaszon történt. Mindhárman futottunk utánuk és lőttünk. A német katonák leállítottak bennünket, hogy miért lövöldözünk. Mire nagynehezen megértettük velük, hogy három fogoly megszökött, már hiába kerestük őket, csak vérnyomokat találtunk az úton. Azt nem tudom, hogy a lövéseink hányat sebesítettek meg … Különösen Kröszl vezetése alatt voltak kivégzések. Az akcióban, a karácsony után odakerült leventekorú fiatalemberek vettek részt. Én azon a nézeten voltam, hogy a foglyokat adjuk át az Andrássy út 60-ba, viszont Kröszl azt hangoztatta, hogy csak azokat veszik át, akiket ők arra kiválasztanak az elfogottak közül. A többieket nekünk kell likvidálni.
Nyomozó: Tehát önnek is! Igaz?
Németh: Hát … őszinte leszek. Egy esetre visszaemlékszem, amikor Kröszl utasítására 6—8 személyt vittünk, illetve kísértünk egy este a Városligetbe kivégezni. A foglyokat a ligetben, a Vajdahunyad vára mellett lőttük agyon, hátulról. Nekem csak pisztolyom volt, abból lőttem.
Nyomozó: Itt ki vett még részt magán kívül?
Németh: Soltész István, Végh Lajos és még 2—3 pártszolgálatos, akiknek a nevét már nem tudom.
Nyomozó: Ismertetem önnel Pintér László 1945. április 13-án felvett gyanúsítotti jegyzőkönyvének egy részletét: »… Ezután a következő munkám az volt, hogy Kröszl kiadta a parancsot, hogy a fogdában levő embereket rakjuk fel a teherautóra és vigyük ki a Városligetbe kivégezni. Ezt megtettük. Január elején történt, a Vajdahunyad vára környékén. Itt 5 vagy 6 embert lőttünk agyon. A társaim a következők voltak: Soltész István, Kraut József és bátyja, Végh Lajos, Németh Lajos, Kovács János, Kovács István, aztán az antibolsevista tábor kiképző parancsnoka és Báli László …« Nyilatkozzék az idézett vallomással kapcsolatban!
Németh: Pintér László vallomása megfelel a valóságnak. Az általa felsorolt nevek közül én nem mindenkit ismerek, csak azokat, akiket én is megneveztem. Pintér László személyére sem tudok ma már visszaemlékezni.
Nyomozó: Idézem önnek Pintér László gyanúsítotti jegyzőkönyvének további részletét: »… ugyanaznap éjjel Kröszl Vilmos parancsára az általunk behozott 7 embert és még a fogságban levő 8-at is teherautóra raktuk és kimentünk velük a Duna-partra, a Margit-híd pesti, bal oldalára. Ott leraktuk őket és géppisztollyal mindet főbe lőttük. Én ennél az esetnél 3 embert lőttem agyon. Rajtam kívül jelen volt még Kraut József, Báli László, Németh Lajos, Végh Lajos, Soltész István és Kovács János. Amikor a zsidókat agyonlőttük, a holttesteket bedobtuk a Dunába.«
Németh: Az idézett vallomással kapcsolatban csak azt tudom mondani, nem emlékszem, hogy én akár Szelepcsényi, akár Kröszl, akár Bükkös idejében részt vettem volna Duna-parti kivégzésben. Egyáltalán semmi visszaemlékezésem nincs Duna-parti kivégzésre …
Nyomozó: Eddigi kihallgatásai során tagadta, hogy 1944 karácsonya után ön volt a pártszolgálat vezetője, pedig az erről szóló eredeti nyilas névsort is felmutattam önnek. Most idézek Holczinger János 1945. június 25-én felvett gyanúsítotti jegyzőkönyvéből: »… 1944. december 29-én önként elmentünk a budaörsi laktanyába jelentkezni. Itt azonnal kaptam beosztást. Elküldték a XIV. kerületi nyilas párthelyiségbe, hogy ott kapom meg a további parancsot. Még aznap délután jelentkeztem a zuglói nyilasházban, Kröszl Vilmos pártvezetőnél, aki elvette azt az igazolványomat, amit a Károly-laktanyában kaptam és rávezette, hogy a XIV. kerületi nyilas párthelyiség előtt teljesítek szolgálatot. Még ott, aznap kapuügyeletesi szolgálatot teljesítettem. Fegyvert Németh Lajostól kaptam, aki a pártszolgálat vezetője volt …« Nyilatkozzék ezzel a vallomással kapcsolatban!
Németh: Én eddig nem azt tagadtam, hogy pártszolgálatvezető voltam 1944 karácsonya után, csupán azt tagadtam, hogy írásos megbízás alapján töltöttem be ezt a funkciót. Lehet, hogy ezt nem fejeztem ki elég érthetően … 1944 karácsonya után, amikor újraalakult a vezetőség, szinte automatikusan én láttam el a szolgálatvezetői feladatot … Holczinger névre én nem emlékszem, de a vallomásnak ez a része megfelel az igazságnak, mert az új jelentkezőket Kröszl utasítására tényleg én láttam el fegyverrel és osztottam be őket szolgálatba. Karszalagot is én adtam azoknak, akiknek nem volt …
Nyomozó: Tehát pártszolgálat-vezető volt, vagy sem?
Németh: Én nem kaptam erről írást …”
Miközben Németh Lajos így taktikázott, a többiek egyöntetűen vallották, hogy Németh nemcsak vezetője volt a fegyveres pártszolgálatnak, hanem alaposan ki is élte ezt a tisztségét: minden kivégzésen személyesen is ott akart lenni.
Lassan-lassan, a bizonyítékok hatására mégiscsak beismerte, hogy pártszolgálat-vezető volt. Aztán kicsit jobban felfrissül az emlékezete, s részletesen elmondja az elkövetett gyilkosságokat. Részt vett a városi színházi robbantás utáni megtorlásban, a zsidó imaházi öldöklésben, a Stefánia úti vérengzésben, a Duna-parti kivégzésekben. De mindahányszor hozzáteszi — mintha ez bűneit csökkentené —, hogy valahányszor ölt, Szelepcsényi, majd később Kröszl Vilmos, aztán meg Bükkös parancsára tette. Már beszél a holtak elszállításáról is:
„… a véres holttesteket ketten-ketten fogtuk meg mindig. Egyikünk a lábait, másikunk a hóna alatt fogta. Én a holttestek hordása közben mindig rosszul lettem a vértől és ilyenkor társaim rumot itattak velem …”
Tehát Németh Lajos sem tud kitérni a bizonyítékok elől. Valószínűleg védője is felvilágosította, hogy ennyi bizonyíték súlya alatt csak az őszinte, beismerő vallomás lehet az egyetlen reménye … Mert Németh is azok közé tartozik, akiknek szörnyű kegyetlenkedéseit jóformán semmi sem mentheti. Érzi ezt ő is, amikor az egyik legborzalmasabb esetet, egy kisgyerek vízbe fojtását idézik fel előtte.
„Nyomozó: Terhelt-társai vallomása szerint ön a nyilas pártház pincéjében 1944 decemberében részt vett több személy kivégzésében. Egy 4—6 éves kisfiút a mosókonyhában levő vizesdézsába fojtott. Tegyen ezzel kapcsolatban vallomást!
Németh: A pincében történt több személy kivégzéséről már vallomást tettem, de a 4—6 éves kisfiú vízbe fojtására nem emlékszem …
Nyomozó: Idézek önnek Baráth Kálmán terhelt 1966. június 3-i kihallgatási jegyzőkönyvéből: »… A gyerek a fojtás következtében meghalt. Németh Lajos hasonlóképpen cselekedett a másik gyerekkel is, megragadta a már úgyis félig élettelen gyereket és fejjel lefelé a vízzel telt dézsába nyomta. A gyerek a vízben megfulladt …« Nyilatkozzék az idézett vallomással kapcsolatban!
Németh: Az idézett vallomás után is csak azt tudom mondani, nem emlékszem arra, hogy a pincebeli foglyok között ilyen korú gyerekek voltak. Így arra sem emlékszem, hogy én egy gyereket a vízbe fojtottam volna …
Nyomozó: Tegyen vallomást arról, hogy milyen szexuális cselekményekre kényszerítették a pártház pincéjében őrzött női és férfi foglyokat?
Németh: Hallomásból tudok arról, hogy a pincében őrzött női foglyok egy részét a pártszolgálatosok közül többen megerőszakolták. Hallomásból tudom, hogy a Vigh testvérek, azok barátai — például Kröszl Vilmos is — részt vettek az ilyen erőszakoskodásban. Magam nem voltam sem részvevője, sem szemtanúja az ilyen erőszakoskodásnak. Arról sincs tudomásom, hogy a foglyokat egymásközti szexuális cselekményekre kényszerítették
Nyomozó: Baráth Kálmán terhelt 1966. június 3-i kihallgatási jegyzőkönyvében vallomást tett arról, hogy Wirth Károly halála utáni napok egyikén a pártház pincéjében Szelepcsényi és id. Hollós vezetésével 8 fogoly nőt és 12 fogoly férfit arra kényszerítettek, hogy meztelenre vetkőzzenek, egymással közösüljenek, illetve a közösüléstől eltérő módon elégítsék ki egymást. A vallomás szerint ön is jelen volt ennél az esetnél. Egyike volt azoknak a nyilasoknak, akik arra kényszerítették a két nembeli foglyokat, hogy a közösüléstől eltérő módon elégítsék ki egymást. Nyilatkozzék ezzel kapcsolatban!
Németh: Tagadom azt, hogy én a Baráth Kálmán által vallott eseménynél jelen lettem volna. A pártházbeli tapasztalataim alapján lehetségesnek tartom a vallomásban szereplő esemény megtörténtét, de ismétlem, hogy én nem voltam annál jelen! Mint már korábban vallottam, egy esetben — 1944 november első felében — láttam, hogy a pártház pincéjében egy 19—20 éves erős termetű nyilas nyolc, kombinéra vetkőztetett nőt vallatott úgy, hogy derékszíjjal verte, és közben vízzel öntözte őket. Ez a fiatal nyilas Baráth Kálmán volt. Tudom, hogy ő több esetben vett részt a pincében folyó vallatásokban, ezért ő többet tud a pincebeli eseményekről. Én csak néha voltam lent a pártház pincéjében, ahol a foglyokat őrizték …”
*
A vizsgálat és a nyomozati anyag összeállítása több mint hat hónapig tartott, s végül feltárult a zuglói nyilas tömegvérengzés teljes története.
Nincs mód mind a 19 terhelt több ezer oldalas kihallgatási jegyzőkönyvének ismertetésére. Tény, hogy 12 terhelt végül teljesen elismerte azokat a bűncselekményeket, amelyeket a zuglói nyilashatalom 87 napja alatt követtek el. A többiek pedig csak részleges beismerő vallomást tettek.
Amikor a nyomozás befejeződött, a terheltek átkerültek az ügyészségre, ahol az ügyész ismételten kihallgatta őket, majd ő is részletesen ismertette velük a nyomozás során tett vallomásaikat, a jegyzőkönyveket, a bizonyítékokat. A hatalmas anyagból elkészült a vádirat is, amely természetesen csak vázlataiban, szinte utalásszerűén tartalmazza a bűncselekményeket. A vádirat nem csupán a jogi értékelés szempontjából fontos és figyelemre méltó, hanem az összefüggések megismerése miatt is jelentős dokumentum.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Duna Nap. A Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság kezdeményezésére 2004 óta.
A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall-lázadásról (1969).
Péter-Pál napja, az aratás kezdete
Szent Péter napja
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten
TALÁLKOZZUK 2022 JÚLIUS 10 – ÉN DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR BUDAPESTEN, A FIUMEI – ÚTI SÍRKERTBEN KÁDÁR JÁNOS SÍRJÁNÁL, ÉS KÖZÖSEN RÓJUK LE TISZTELETÜNKET KORUNK LEGNAGYOBB ÉS LEGNÉPSZERŰBB MAGYAR POLITIKAI VEZETŐJE ELŐTT, HALÁLÁNAK 33. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL!
NATO-ellenes tüntetés Madridban – Washington közép-hatótávolságú rakétát ad Kijevnek
Madrid, Washington, Elmau, Luhánszk, Moszkva, 2022. június 27. hétfő (MB)
A spanyol rendőrség tilalma ellenére több ezren tüntettek a NATO ellen vasáenap Madridban – jelentette a Magyar Békekör tudósítója hétfőn.
A NATO kedden kezdődő madridi csúcstalálkozójához időzített megmozdulás sokféle világnézetű résztvevője követelte a NATO feloszlatását, és azt, hogy ne a bérből és fizetésből élőkkel fizettessék meg az Ukrajnának küldött nyugati fegyverek árát.
Bár a NATO-szövetségesek igyekeznek az egység látszatát kelteni, mind nagyobb surlódás tapasztalható körükben. Ennek egyik megnyilvánulásaként a Hetek Csoportjának (G7) elmaui (Németország) csúcstalálkozóján Johnsson brit miniszterelnök óva intette Macron francia elnököt attól, hogy támogassa a béketárgyalást az oroszokkal, mert – mint mondta – csak a nemzetközi instabilitást fokozná vele.
Az elmaui tanácskozáson Bidennek és Johnssonnak annak dacára sem sikerült eloszlatnia az Ukrajna győzelme iránti kétségeket, hogy az emerikai elnök bejelentette, közép-hatótávolságú rakétákat adnak el Kijevnek. (Erről a CNN tájékoztatott.) „Ukrajna győzhet és győzni is fog! Nincs helye a csüggedésnek!” – mondta a brit miniszterelnök, aki további 525 millió fonttal kíván kezességet vállalni arra, hogy Ukrajna újabb hitelekhez juthasson. London az idén összesen 1,8 milliárd fonttal segít Zelenszkij rendszerének.
Kijev több pontját célzott rakétatámadás érte vasárnap reggel. Az orosz haderő lakóépületekben berendezett ukrán katonai célpontokat, továbbá egy rakétagyárat, a lengyel határ közelében pedig egy zsoldos kiképző központot semmisített meg.
A luhánszki milíciák és az orosz hadsereg bekerítette a Liszicsanszkban rekedt ukrán katonákat, akik – szeverodonyecki társaikhoz hasonlóan – úgy próbálnak a végsőkig kitartani, hogy – felsőbb utasításra – lelövik azokat a külföldi zsoldostársaikat, akik nyugati titkosszolgálatok donbászi tevékenységére vonatkozó információkat adhatnának ki, ha orosz hadifogságba esnének.
A Hetek elmaui csúcsértekezletén azzal vádolták meg Putyint, hogy akadályozza a gabonakivitelt az ukrajnai kikötők blokádjával. Az orosz elnök válaszában közölte: Oroszország nem akadályozza a gabonakivitelt, hiszen a víziutakat az ukrán haderő aknásította el, így hát neki is kell aknamentesítenie.
Annalena Baerbock német külügyminiszter egyenesen azzal vádolta meg Oroszországot, hogy „fegyverként használja az élelmet a világ kiéheztetésére”. Mire az orosz nemzetbiztonsági tanács elnökhelyettese, Dmitrij Medvegyev megjegyezte: lám-lám hogyan jutnak el idáig egy olyan ország vezetői, amely Leningrádot 900 napon át ostrom alatt tartotta, és hagyta, hogy 700 ezer ember éhen haljon.
Hitler Oroszország ellen irányuló háborús előkészületeihez hasonlította a Nyugat ténykedését Lavrov orosz külügyminiszter. „Hasonlóan ahhoz, ahogyan Hitler hozott össze számos európai országot a II. világháború kezdetén, az Európai Unió és a NATO koalíciót hoz össze lényegében azzal a céllal, hogy háborút indítson Oroszország ellen” – mondta Lavrov.
Az orosz elnök tudatta, hogy még az idén rendszerbe állítják a Szarmat interkontinentális ballisztikus rakétát, Fehéroroszországnak pedig Iszkander-M rakéta renmdszereket adnak a következő hónapokban. Lukasenko fehérorosz elnökkel szombaton megtartott szentpétervári tanácskozásán Putyin közölte, hogy az Iszkander rendszer egyaránt használható ballisztikus és cirkáló rakéta indítására, hagyományos vagy nukeáris töltettel.+++
NATO-csúcs – Szembesülés az új realitással
Madrid, 2022. június 28. kedd (MB)
A NATO harminc tagállamának vezetői új stratégiát készülnek jóváhagyni, hogy feltartóztassák a világ változását és késleltessék a nyugati civilizáció alkonyát – értékelte a Magyar Békekör elemzője a Madridban kedden kezdődő csúcstanácskozást.
Keleti expanziójának kudarca miatt a NATO kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy az oroszok ellene fordítják saját terjeszkedő stratégiáját. Orosz roll back lépett az amerikai helyébe. A NATO defenzívába kényszerülne, ha Amerika felhagyna agresszivitásával.
Az új „strategical conceptről” annyit tudni már, hogy Oroszországot jelöli meg fő ellenségként, és valós veszélynek tartja a katonai konfliktust a tömbhöz tartozó országok területén. Ezért több mint 300 ezer katonát akarnak telepíteni a kelet-európai országokba, kb. nyolcszor annyit, mint ahány jelenleg ott van. A másik fő ellenséget Kínában jelölik meg. De a NATO erejéből nem futja, hogy körkörös védelemre rendezkedjen be kettejükkel és szövetségeseikkel szemben. Dönteni kell, mi a fontosabb. Amerikának mindkettő, más szövetségeseknek viszont egyik sem.
Miért kellene féltenie egy európainak Amerika egyeduralmát a világ fölött, amikor jóléte, sőt puszta léte is mindinkább az orosz energiahordozóktól és a kínai kereskedelemtől függ? Miért kellene háborúba keverednie Kelet-Európának Oroszországgal, midőn a békés együttműködésből csak előnye származik?
A kérdésekre ma már nem csak Magyarország és Törökország ad más választ, mint a nagy testvér, hanem más utakat keresnek franciák és németek is. Odáig ugyan még nem jutottak el, hogy nyíltan ujjat húzzanak Amerikával, hiszen a közös rendszer fenntartásához közös érdek fűződik. De stratégia ide, stratégia oda, a rendszer fenntartásához fűződő közös érdeket nemzeti érdekek sokasága keresztezi. Elkülönülnek a gazdasági érdekek. A piaci versenyképesség, a társadalmi stabilitás, a fejlődés azon múlik, hogy ki, mennyire alkalmazkodik az új viszonyokhoz, és illeszkedik be a születő új világrendbe.
Lehet ugyan erőltetni a régit, sőt, megpróbálni restaurálni egy még régebbit is, de ha nem sikerül, még gyorsabban leáldozhat a Nap a rendszer fölött, amelynek napjai e nélkül is meg vannak számlálva.
Lehet ugyan első számú közellenségnek kikiáltani Oroszországot és Kínát, de nem lehet nem számolni a következményeivel. Minél jobban elszalasztják a kiegyezés lehetőségét Oroszországgal, annál hátrányosabb feltételekkel lesznek majd kénytelenek kiegyezni vele. Példa rá a stratégiai erőviszonyokban keletkezett orosz fölény. A Szarmat rakéta birtokában Amerikának többé már nem nyílik lehetősége arra, hogy az erőegyensúlyt a régi szinten érje el. S ha nem kéri meg Moszkvát, hogy tárgyaljon vele, a szint még mélyebbre süllyedhet.
A viszonyok megváltozását mutatja, hogy egyetlen arab ország, s a latin-amerikai országok többsége sem csatlakozott a nyugati szankciókhoz Oroszország ellen, s egyre másra kérik felvételüket olyan nemzetközi szervezetekbe, amelyek orosz-kínai tengelyre épülnek. Argentína és Irán felvételét kérte a Kínát, Oroszországot, Indiát, Dél-Afrikát és Brazíliát tömörítő szövetségbe (BRICS). A minap született pekingi nyilatkozat célul tűzi ki az ENSZ átfogó reformját, és a Biztonsági Tanács kibővítését Brazíliával, Dél-Afrikával és Indiával, a több pólusú világrend érdekében.
Oroszország jelezte, hogy Genf helyett valóban semleges területre kívánja áthelyezni a nemzetközi egyeztető tárgyalások helyszínét, hiszen Svájc csatlakozott az Oroszországgal szemben foganatosított nyugati embargókhoz, azaz többé nem tekinthető semlegesnek.
Miközben a NATO-államok vezetői új stratégiával próbálják elodázni a kiegyezést a Kelettel, és elhitetik magukkal, hogy katonai-gazdasági eszközökkel felülkerekedhetnek ellenfelükön, valamennyi NATO-állam üzletemberei részt vettek a júniusi szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon. Messzibb látnának politikusaiknál?+++
Finánckapitalizmus vagy szocializmus – Gondolatok civilizációnk sorsáról
Pepe Escobar bemutatja Michael Hudson új könyvét
Michael Hudson, a világ egyik vezető független közgazdásza, új könyvet írt, melynek címe: The Destiny of Civilization: Finance Capitalism, Industrial Capitalism or Socialism. (A civilizáció sorsa: finánckapitalizmus, ipari kapitalizmus, vagy szocializmus) Kiváló válaszokat ad arra, hogy hol tartunk, ki ül a volánnál, és megkerülhetőek-e akik kezükben tatrtják a volánt.
Hudson a “vidd a pénzt és fuss” etosz elemzésével kezdi. Ez az etosz vezetett az amerikai ipar leépítéséhez. Azóta az USA cégek bevételük 90 százalékát “részvények visszavásárlására és a tőzsderészvények osztalékának kifizetésére használják”.
Ez a finánc-kapitalizmus politikai stratégiájának a csúcsa: az állami szektort megkaparintják, ezáltal a pénzügyi és banki hatalom a Wall Streethez, a londoni Cityhez és más nyugati pénzközpontokhoz kerül.
A globális dél könnyen felismeri a birodalmi modus operandit. Az USA katonai és pénzügyi imperializmusának stratégiája egyrészt kliens-oligarchiák és diktatúrák létrehozása, másrészt szövetségeseik karjának hátracsavarása, hogy ne csak a háborúk, hanem a birodalom belső költekezésének finanszírozásával is segítsék a kijelölt ellenségek elleni küzdelmet. Ez az Oroszország és Kína által hirdetett multipoláris világ antitézise.
Röviden, a jelenlegi hidegháborút az USA-központú finánckapitalizmus vívja: gyarmati oligarchiákat támogat azon nemzetek ellen, amelyek önálló alapot szeretnének létrehozni saját jólétük érdekében.
Hudson Arisztoteleszt idézi: a finánc-oligarchia érdeke, hogy hatalmát a társadalom érdekei ellenében érvényesítse: “A történelem folyamán a pénzügyi osztály húzta a legnagyobb hasznot a birodalmakból. Ők voltak a birodalmak adószedői”.
Ebből következik, hogy a fináncintézmények befolyást gyakoroltak a birodalmak politikájára, és arra a stratégiára, amely tudatosan gátolja egyes régiók fejlődését. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a nyomásgyakorlás eszközével változtatja privát monopóliummá az állami infrastruktúrákat, és fordítja vissza a huszadik század munkásmozgalmi reformjait, hiszen csak ennek fekében hajlandó kölcsönt adni.
Az USA globális stratégiájára jelentős kihívást jelentett az el nem kötelezett országok mozgalma, amelyet Belgrádban alapítottak 1961-ben, és amelynek 120 nemzet volt a tagja, 27-en pedig megfigyelői státusszal rendelkeztek. Az USA a mozgalom ellen etnikai háborúk szításával és a színes forradalmak korai változatával küzdött – diktatúrákat épített ki Szuhartótól Pinochetig.
A végeredmény a houstoni kataklizma találkozó volt 1990, December 19-én: megünnepelték a Szovjetunió felbomlását, az IMF és a Világbank pedig azonnal “útmutatót készített az orosz vezetésnek, milyen megszorításokat vezessenek be, és szabaduljanak meg a nemzeti vagyontól, sokkterápia keretében eladva azt bárkinek, hogy a szabad vállalkozás és a neoliberalizmus érvényesülhessen.”
Az adósságcsapda
Az új hidegháború mögött, nyugati részről az 1990-es évek iránti nosztalgia áll, amikor a dollár-diplomácia mindent megtett, hogy az világ összes országának gazdasága felett kontrollt gyakoroljon. Az új hidegháború nem csak Oroszország és Kína ellen irányul, hanem minden ország ellen, amely ellenáll az USA-szponzorálta privatizációnak és pénzügyi rendszernek.
Hudson szerint Kína jelenlegi politikája sok hasonlóságot mutat az USA 1865-1914 közötti protekcionista politikájával. Az ipar állami támogatásban részesült, az közszférában jelentős beruházások történtek. A szociális kiadások (oktatás, egészségügy) mind a dolgozók jólétét, és a termelékenységet növelték. Ez nem marxista alapon történt, az intézkedések az iparosodáshoz illeszkedő szociális és gazdasági rendszer logikáját követték.
De ezután a finánckapitalizmus (ha úgy tetszik kaszinókapitalizmus) vette át a hatalmat. Az USA gazdaságára jellemző lett a mezőgazdasági túltermelés, az információ-technológián belüli monopóliumok (mely technológiák a hadiipari kutatások melléktermékei), a hadiipar, valamint a gyógyszeripari szabadalmak feletti monopóliumok (amelyekhez a kutatást közpénzből finanszírozták). Ezek a vállalkozások úgy jutottak profithoz, hogy közben adómentességet élveztek, részben off-shore bankközpontjaiknak köszönhetően.
A birodalom jelenlegi állapota ennek folyománya: a befektetők és a dollár-diplomácia teljhatalma. A prosperitást már csak a felső egy százalék élvezheti. Az USA törvénytelen szankciókkal sújtja Oroszországot, Kínát, és mindenki mást, aki a diktátumnak ellenáll.
Az amerikai gazdaság a késő római birodalom gazdaságának halvány hasonmása. A befektetők uralma függ a külföldön állomásozó hadseregektől. Az USA 750 katonai bázissal vette körül Eurázsiát.
Hudson Lactantiusra utal, aki a késő harmadik században írt, a római birodalom “Divine Institute”-jairól, és ezzel párhuzamot von a római és az amerikai változatok között:
“Hogy a többséget rabszolgasorba taszítsa, a kapzsi elit az élethez való szükségleteket felhalmozta és elzárta, hogy csak neki jusson belőle. Az igazságra hivatkoztak, amikor olyan törvényeket hoztak, amelyekkel igazolták a társadalmi többség kirablását. Hatalmuk eszköze volt a tekintély, máskor a nyers erő, vagy a nyílt gonoszság.”
Szocializmus vagy barbarizmus
Hudson tömören összefoglalja, hogy mi a világot érintő kulcskérdés. A pénz, a hitel, a föld, a természet erőforrásai és monopóliumai vagy magánkézben lesznek, ez esetben a befektető-oligarchia kezében koncentrálódnak, vagy a köz érdekében, a jólét és növekedés érdekében hasznosulnak. A konfliktus két gazdasági rendszer, a finánckapitalizmus és a szocializmus között folyik.
Hudson egy programot is felállít, amely a befektető osztály hatalmát korlátozná, és amely útmutató a globális dél küzdelméhez. A főbb pontok: a természeti kincsek köztulajdonba vétele, a kulcs-infrastruktúra köztulajdonba vétele, nemzeti szuverenitás, a pénz és hitel állami szabályozása, a fogyasztók és a munkavállalók védelme, a tőke-kontroll, a hitelek más pénznemekben való felvételének korlátozása, a munka nélküli bevételek megadóztatása, a progresszív adórendszer, az ingatlanadó azzal a céllal, hogy megakadályozzák, nehogy a bankok nyerészkedhessenek az ingatlanok értékének emelésével, a gazdasági többlet közérdekű befektetésekre fordítása; továbbá a nemzeti önellátásra törekvés az élelmiszertermelés terén.
Hudson az alapokat részletesen kielemezte, így hát a végére csak egy kérdésem maradt, amelyet személyesen fel is tettem neki. Mit gondol a párbeszédről az Eurázsiai Gazdasági Unió és Kína között, valamint hosszabb távon Oroszország és Kína között, ami az alternatív pénzügyi rendszer felállítását illeti? Sikerül majd a világ számára lehetőve tenni, hogy ezen keresztül elkerüljék a birodalom pénzügyi visszaélését?
Hudson válasza egy könyvfejezet anyagát foglalta össze tömören: “Ahhoz, hogy sikeres legyen, minden reformnak széleskörűnek, azaz rendszerszintűnek kell lennie, nem csak egy országban kell érvényesnek lennie. Manapság a nyugati gazdaságok fináncgazdaságok, hitelintézmények mind magánkézben vannak, s az ipari termelés kárára tesznek szert előnyre. Ez a rendszer lepraszerűen terjedt szét egész gazdaságokon. Áthatja a kereskedelmi mintákat (USA mezőgazdasági és olajexporttól, valamit IT technológiától való függése), a munkavállalókkal való bánásmódot (a szakszervezetek ellenzése, és a megszorítások), a földtulajdonlást (a termőföld külföldi tulajdonban van, az országok nem önellátóak élelmiszerekben), és magát a gazdaságtudományt, amely a fináncintézményeket a GDP részének tekinti, ahelyett, hogy parazita-intézménynek tekintené őket, hiszen erőforrást szívnak el a munkavállalóktól és az ipartól.
Hudson szerint: “ahhoz, hogy a globális dél felszabaduljon az USA és szövetségesei által világra erőltetett ragadozó pénzügyi politika alól, az országoknak önállóságra kell törekedniük az élelmiszertermelés, az energiaellátás, a technológia, és az alapszükségletek kielégítése terén. Ez természetesen azt is jelenti, hogy fel kell építeni az alternatívát az USA “szabad piac” (free trade) rendszerével szemben, de azzal a rendszerrel szemben is, amelyet az USA “igazságos piacnak” (fair trade) nevez, mert ez csak egy hipernacionalista váltazata az előzőnek, amelyben a külföldi versenytársakat az USA “tisztességtelennek” bélyegzi. Fel kell építeni az alternatívákat az IMF-el, a Világbankkal, és a Kereskedelemi Világszervezettel (WTO) szemben. Az alternatíva felépítésehez katonai jellegű koordináció is szükséges, mint amilyen az SCO (Sangháji Együttműködés Szervezet), amely védelmet nyújt az USA finánctőke által szponzorált militarizmusa ellen.
Hudson látja a fényt az alagút végén: “Arra a kérdésedre, hogy Oroszországnak és Kínának sikerülni fog-e ezt a jövőképet érvényesítenie a globális dél és Eurázsia országai között, a nyár végére kiderül. Az Ukrajnában folyó NATO-háború egyik (szándékos) mellékterméke az energia, és az élelmiszerárak emelése, a szállítási költségek megdrágulása. Ez a helyzet a globális dél országainak fizetési mérlegét deficitessé fogja tenni, válságot fog előidézni, és nagy az esély rá, hogy dollárban jegyzett adósságukat nem fogják tudni törleszteni.”
A globális dél számára a legnagyobb kihívás, hogy elkerülje az államcsődöt:
“Az USÁ-ban történt kamatlábemelés erősítette a dollárt, nem csak az euróval és a japán jennel szemben, hanem a globális dél országaival szemben is. Ez azt is jelenti, hogy pénforrásaik jóval nagyobb részét kell adósságuk finanszírozására fordítaniuk, és az államcsődöt csak akkor kerülhetik el, ha lemondanak az élelmiszerről és az energiáról. Melyiket fogják választani? Az IMF felajánlhat nekik bizonyos eszközöket adósságuk további finanszírozására, de ezzel csak további eladósodásukat növelné, továbbá arra kötelezné őket, hogy még többet adjanak el nemzeti vagyonukból, erdeikből, vízeikből, természeti kincseikből, és még több megszorítást vezessenek be.”
Hogy fognak a dollár okozta adósságcsapdából kiszabadulni? “Szükségük van egy kritikus tömegre. Az 1970-es években, amikor az Új Nemzetközi Gazdasági Rend fogalma szóba került, kritikus tömeg nem jöhetett létre. De a jelenkorban, Kíná hatalmának, Oroszország erőforrásainak és más országok (Irán, India, sok Kelet- és Közép-Ázsiai ország) támogatásának köszönhetően ma már épül az alternatíva. Az új gazdasági berendezkedés már a láthatáron van. Ha sikeres lesz, akkor a múlt évszázad, és a rendezetlenség amit hátra hagyott, mindössze a történelem kerülőútjának fog tűnni, és a klasszikus közgazdaságtan szociális elvei fognak érvényesülni. A piac szabad lesz. Megszabadul a haszonhajhászó egy százaléktól, a monopóliumoktól, a ragadozó finánctőkétől.”
Hudson végül összegzi, hogy miről szól az Új Hidegháború:
“Tömören, ez újabb konfliktus két különböző szociális rendszer között, két külöböző filozófia között. A kérdés, hogy a gazdaságot a neo-liberális pénzügyi központokban tervezik, a washingtoni neo-konzervatívok támogatásával vagy azok a XIX. és XX. századi szocialista elvek érvényesülnek, amelyekben van “piac” de a társadalom megszabadul az egyszázalék profitéhségétől? A természetes monopóliumokat, mint a földet, a természeti kincseket, az egyes országok növekedésére és fejlesztésére fordítják-e, vagy a pénzügyi körök szolgálatába fogják állítják, forrásokat vonva el a fogyasztás és fejlődés elől? És a legfontosabb kérdés: az államoknak sikerül-e a bank és a pénzügyi rendszerek kézbevétele, hogy a nemzetek jólétét szolgálják, vagy az állami bankok, köztük a jegybankok és központi bankok a magánbankok érdekeinek szolgálatában maradnak.