„Óriási győzelmeket arattunk”

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

2

A VIII. kongresszus munkájában különleges helyet foglalt el a középparasztsághoz való viszony kérdése.

A falusi munkáról tartott beszámolójában Lenin megindokolta a középparaszthoz való viszony felülvizsgálatának szükségességét, és meghatározta a párt új irányvonalát ebben a kérdésben. A középparasztság és a proletariátus tartós szövetségének megteremtése a kommunista építőmunka egyik legnehezebb feladata olyan országban, ahol a kisparasztság a lakosság többségét alkotja. A szovjetköztársaság fennállásának kezdetén a falusi burzsoáziával, a kulákokkal vívott kemény küzdelem előtérbe helyezte a falusi proletariátus és félproletariátus erőinek megszervezését. Amíg a burzsoázia megdöntése folyt, amíg a szovjethatalom még nem állt szilárdan a lábán, addig a középparaszt ingadozott a forradalom és az ellenforradalom között. Most viszont a középparaszt már a szovjethatalom felé fordult. Számos jel tanúskodott erről: a parasztoknak az egész gabonafölösleg kötelező beszolgáltatásával és a katonai behívásokkal kapcsolatos magatartása csakúgy, mint a paraszti lakosság önálló kezdeményezései, amelyekkel a szovjethatalmat, a munkásosztályt, a frontot mind gyakrabban segítette. Mindinkább szaporodtak az olyan példák, amilyenről Lenint a tulai kormányzóság panykovszki járásának parasztjai 1918. december 4-i gyűlésükön kelt levelükben értesítették. „Hogy a forradalom éhen ne pusztuljon — írták a parasztok —, rákényszerítettük a kulákokat, hogy a gabonát az állomásra szállítsák, s holnap útnak indítunk 400 pud rozsot.”¹⁸ Pravda, 1960. január 13.* Ilyen körülmények között a középparaszt semlegesítésének politikája már kevésnek bizonyult, túlhaladottá vált.

„… A további lépés az olyan párt számára — mondotta Lenin a kongresszuson —, amely a kommunista társadalom szilárd alapjait akarja megteremteni — a középparasztsághoz való viszonyunk kérdésének helyes megoldása … A szocialista építés olyan szakaszába értünk, amikor konkrétan, részletesen ki kell dolgozni azokat a falusi munka tapasztalatai alapján kipróbált irányelveket és utasításokat, amelyeknek vezérfonalul kell szolgálniuk nekünk ahhoz, hogy a középparaszthoz való viszonyunkban a tartós szövetség talajára álljunk, hogy kizárjuk a lehetőségét azoknak az ismételten előforduló elhajlásoknak és helytelenségeknek, amelyek eltaszították tőlünk a középparasztot ugyanakkor, amikor a valóságban mi mint vezető kommunista párt, amely elsőként segített az orosz parasztnak teljesen lerázni a földbirtokosok igáját és megalapozni számára az igazi demokráciát — teljes mértékben számíthattunk volna a középparaszt teljes bizalmára.”¹⁹ Lenin Művei. 29. köt. 136—137. old.*

A kongresszus elfogadta a Lenin által javasolt határozatot a középparasztsághoz való viszonyról. Ez a határozat kimondta, hogy a párt a szegényparasztságra támaszkodva, tartós szövetségre lép a középparasztsággal a kulákok és a szovjethatalom valamennyi osztályellensége elleni harc, valamint a szocialista építőmunka folytatása céljából. Ebben a szövetségben a vezető szerep osztatlanul a proletariátusé.

A külföldi katonai intervenció és a polgárháború éveiben a munkásosztály és a középparasztság szövetsége katonai és politikai szövetség volt. Gazdasági alapját az alkotta, hogy a paraszt földet kapott a munkásállamtól, valamint védelmet a földbirtokossal és a kulákkal szemben, a munkások viszont élelmet kaptak a parasztoktól kölcsönbe — a nagyipar helyreállításáig.

A kongresszus utasította a helyi párt- és állami szerveket, hogy tanúsítsanak kellő figyelmet a középparaszt szükségletei iránt. Megtörtént, hogy egyes túlbuzgó helyi köztisztviselők a különböző adónemek behajtása alkalmával ugyanolyan mértékkel mérték a középparaszti gazdaságokat, mint a kulákgazdaságokat. Ez jogos elégedetlenséget keltett a dolgozó parasztok körében. A párt mindig a leghatározottabban fellépett az ilyen ténykedések ellen. Így például nem sokkal a kongresszus előtt, 1918 decemberében a jaroszlavli kormányzóságbeli Bugyilov parasztjai táviratban panaszt tettek Leninnél a helyi hatóságok törvénytelen cselekedetei miatt. Az illetékes szegényparaszt-bizottság elnöke ugyanis elvette a parasztoktól a gabonát, noha nem volt fölöslegük. Amikor Lenin megkapta a táviratot — utasítást adott a „LEGSZIGORÚBB vizsgálat AZONNALI elrendelésére”²⁰. Pravda, 1960. január 13.* S valahányszor a párt Központi Bizottsága, a Népbiztosok Tanácsa vagy az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság, tudomást szerzett valamely felelős beosztottnak a középparasztokkal szemben elkövetett helytelen cselekedeteiről, azonnal intézkedések történtek az önkény megszüntetésére.

A kongresszusi határozat gazdasági segítségnyújtást is előírt a dolgozó parasztság számára.

„A szocialista államnak — mondja a határozat — a legmesszebbmenően támogatnia kell a parasztságot, főleg azzal, hogy ellátja a középparasztokat a városi ipar termékeivel, különösen pedig tökéletesített mezőgazdasági szerszámokkal, vetőmaggal és különféle anyagokkal a mezőgazdasági kultúra fellendítése és a parasztok munkájának és megélhetésének biztosítása érdekében.”²¹ Az SZKP kongresszusainak, konferenciáinak és központi bizottsági plénumainak határozatai I. rész. 521. old.*

A kongresszus határozatában fokozott figyelmet szentelt a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megszervezésének. Tervbe vette a föld közös megművelésére alakult, különböző társulások sokoldalú támogatását, szovhozok létrehozását, a bevetetlenül maradt földek állami közreműködéssel való bevetését és szakképzett agronómusok munkába állítását a mezőgazdasági termelés kultúrájának emelése végett. A küldöttek állást foglaltak a mezőgazdasági kommunáknak, mint a közös nagyüzemi gazdálkodás céljából alakult önkéntes földművesszövetkezeteknek a támogatása mellett.

A párt azonban az ország gazdasági helyzetéből kiindulva számításba vette, hogy a kisparaszti gazdaság még hosszú ideig fennmarad, s lehetőségei korántsem merültek ki. Ezért a nagyüzemi társasgazdálkodás haladéktalan bevezetésére irányuló bármilyen elsietett és óvatlan adminisztratív intézkedés csak kárt okozhatott. A kongresszus hangsúlyozta, hogy a falusi szocialista gazdálkodás megszervezéséhez a legnagyobb óvatosságra van szükség. Nem a kényszer, hanem csakis a paraszti tömegek körében végzett hosszas nevelő munka biztosíthatta a parasztság bevonását a szocializmus építésébe. A kongresszus viharos tapssal fogadta Lenin szenvedélyes szavait: „Nincs ostobább dolog, mint akárcsak gondolni is arra, hogy a középparaszttal szemben a gazdasági viszonyok terén erőszakot alkalmazzunk … ne merészeljünk neki parancsokat osztogatni! Ez az a szabály, amelyet magunk elé állítottunk.”²² Lenin Művei. 29. köt. 209. old.*

A kongresszus e lenini tétel szellemében megjelölte a falusi politikai nevelő munka és művelődési munka fokozása, az általános műveltséghez tartozó ismereteknek a parasztság körében való terjesztése céljából szükséges rendszabályokat.

A parasztságot a szocializmus építésébe legfőképpen a szövetkezet útján lehetett bevonni. A VIII. kongresszus éppen ezért feladatul tűzte ki a szövetkezetek megszilárdítását, a párt befolyásának erősítését a szövetkezetekben, az osztályidegen elemek kiűzését a szövetkezetek vezető szerveiből.

A kongresszusnak a parasztkérdésben hozott határozata óriási jelentőségű az oroszországi forradalom szempontjából. Annak az irányvonalnak, amelyet a kongresszus a parasztság zöméhez való viszony tekintetében megszabott, döntő szerepe volt a külföldi intervenciósok és a fehérgárdisták felett aratott győzelemben, a szocialista építőmunka megszervezésében. Lenin a kongresszus munkájának eredményeit összegezve a következőket mondotta: „… a kongresszus egyhangúlag és gyorsan meghozott határozatával kijelöltük az irányvonalat egy különösen égető és különösen nehéz kérdésben, amely más országokban egyenesen megoldhatatlannak számít — a burzsoáziát megdöntött proletariátus és a sokmilliós középparasztság viszonyának kérdésében. Mi valamennyien biztosak vagyunk benne, hogy a kongresszusnak ez a határozata megszilárdítja hatalmunkat.”²³ Ugyanott, 221. old.*

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

A partizánmozgalom kibontakozása – A párttal az élen – 1

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

1. fejezet/ Partizánháború az ellenség mögöttes területén
2. A partizánmozgalom kibontakozása

A párttal az élen

A szovjet hadsereg nagy segítséget kapott a partizánmozgalomtól a hazai földnek a fasiszta területhódítóktól való megtisztításában. A párt vezetésével lendületes iramban kiterjedt az ellenség által megszállt egész területre, s a győzelem egyik legfontosabb katonai-politikai tényezője lett.

Népünk számára a partizánharc nem új dolog. „A népi háború buzogánya”, amint Lev Tolsztoj a partizánharcot képletesen nevezte, régi idők óta mindig is könyörtelenül eldöngette az Oroszország földjére merészkedett támadót. De soha és sehol a partizánmozgalom nem öltött oly hatalmas méreteket, nem emelkedett a hatékonyság és a tömeges hősiesség olyan magas fokára, mint a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújában.

A burzsoá történészek nem átallván meghamisítani az elmúlt háború szovjet partizánmozgalmának hajtóerőit, csupán a szovjet emberek ama törekvésére vezetik vissza, hogy megbosszulják a megszállók rajtuk elkövetett gaztetteit. Ámde ez a törekvés csak mellékes tényezője volt a fasiszta megszállók hátában kibontakozott partizánháborúnak. „A partizánakció nem bosszú, hanem harci tevékenység”¹ – Lenin összes Művei. 12. köt. Kossuth Könyvkiadó 1966. 169. old.* – hangsúlyozta Lenin. A partizánmozgalmat, mutatott rá, „hatalmas gazdasági és politikai okok idézik elő”.² – Lenin összes Művei. 14. köt. Kossuth Könyvkiadó 1967. 7. old.*

Ezt a lenini gondolatot jól fejezte ki a háború idején M. I. Kalinyin, ezt írván: „… az a kegyetlenség, amelytől a kő is bosszúért kiált, a legbékésebb embereket is a hitlerista banditákkal való önfeláldozó harcra indítja.

Mindazonáltal a német megszállók minden erőszakossága és kegyetlenkedése a békés lakossággal szemben, csak kiegészítő tényezői voltak a partizánharc kibontakozásának. A fő forrás, amely oly gazdagon táplálta a partizánmozgalmat, jóval mélyebben fekszik, magának a népnek a szívéből fakad.” Ezek a források, írta továbbá Kalinyin, a szovjet társadalmi rendben rejlenek, csaknem egy negyed évszázada fejlődtek a kommunista párt egész politikájának nyomán. A háború időszakában, a hazánkra nézve oly súlyos időkben, a mag, amelyet Lenin pártja vetett el a népben, meghozta gyümölcsét.

Az arcvonal politikailag nem osztotta meg a szovjet népet. A partizánmozgalom szerves alkotórésze volt a Nagy Honvédő Háborúnak, és amint az egész háború, a szovjet haza megvédésére, a szocialista vívmányok oltalmazására irányult.

Ez a magasztos cél harcba szólította a megszállók ellen az ellenség mögöttes területén maradt szovjet emberek millióit. A partizánmozgalomban részt vett a megszállott szovjet területek lakosságának zöme, a hazafiak tízezrei az ország hadtápkörzeteiből, az önkéntesek, úgyszintén a bekerített és a hadifogságból menekülő szovjet katonák. Legtömegesebb és leghatásosabb a partizánalakulatok, -osztagok, -dandárok stb. harca, a földalatti szervezetek tevékenysége volt, a megszállók politikai, gazdasági és katonai intézkedéseinek a lakosság részéről való szabotálása, a partizánoknak és a földalatti mozgalom tagjainak nyújtott mindenirányú segítsége.

A partizánharcnak körzetenként megvoltak a maga sajátosságai, miután különbözőek voltak a feltételei és módszerei is. A partizánharc résztvevői azonban azonos feladatokat oldottak meg. A partizánalakulatok és földalatti szervezetek politikai munkát folytattak a lakosság körében, diverziós cselekményeket hajtottak végre, irtották a megszállókat és lakájaikat, adatokat gyűjtöttek és továbbítottak az ellenségről a szovjet hátországba. A háború egész folyamán – korántsem teljes adatok szerint – a partizánalakulatokban és a földalatti szervezetekben több mint egymillió aktív harcos küzdött az ellenséggel.

Magától értetődik, lehetetlen felmérni azoknak a hazafiaknak a számát, akik részt vettek a megszállók intézkedéseinek szabotálásában. Önfeláldozó harcuk eredménye azonban arra enged következtetni, hogy az ellenség mögöttes területein maradt szovjet emberek tízmillióiról van szó.

A partizánharc mindenütt folyt – az erdőkben, a sztyeppi terepen, a városokban és rajtuk kívül. A partizánalakulatok tevékenységükben ugyanakkor kiterjedten alkalmazták az illegális munka módszereit is. A földalatti szervezetek viszont, ha a szükség úgy kívánta, partizánosztagokká alakultak át vagy beolvadtak ezekbe az alakulatokba. A lakosság harca, amely a hódítók intézkedéseinek meghiúsítására irányult, olykor a partizánok és az illegalitásban működő harcosok diverziós tevékenységével is felért. Ezenkívül a lakosság élelmezte és ruházattal látta el a partizánokat és az illegalitásban küzdőket, összegyűjtötte a harcmezőkön visszamaradt fegyvereket és lőszereket, felderítést végzett, ápolta a sebesülteket, akadályokat épített az utakon. Egész falvak vettek részt a vasútvonalak rombolásában, és a lakosság az ellenség hátában fegyverrel fordult a hódítókkal szembe a ki-kirobbanó nagyszámú felkelések idején. Mindez ugyanannak a jelenségnek más és más oldala volt. Egymást kiegészítve és erősítve nagyarányú, meglepetésszerű partizánakciókat alkottak, s az ellenség által megszállt egész szovjet területet a hazafiak fasisztaellenes tömeges csatáinak arénájává változtatták.

Az elmúlt háború szovjet partizánmozgalmának figyelemre legméltóbb sajátossága az volt, hogy közvetlenül a kommunista párt irányította. Még az első orosz forradalom időszakában Lenin azt a feladatot tűzte a párt elé, hogy emelje magasra a partizánmozgalom színvonalát, „meg kell nemesíteni a szocializmus felvilágosító és szervező befolyását”.³ – Lenin összes Művei. 14. köt. Kossuth Könyvkiadó 1967. 9. old.* A szocializmus éppen így nemesítette meg a fasiszták által megszállt területeken kibontakozó partizánharcot. A párt eszmei tartalmat és céltudatosságot adott ennek a harcnak, szervezettséget, hatalmas erőt vitt bele, s úgy irányította, hogy a legnagyobb segítséget nyújtsa a szovjet hadseregnek.

A partizánmozgalom a háború kezdeti eseményeinek szerfölött súlyos feltételei között jött létre és fejlődött ki. Az arcvonal mögött visszamaradt szovjet emberek nem hódoltak be a hódítóknak, egész lelküket megtöltötte a megszállók elleni harc törekvése. Ámde nem tudták, hogyan és mivel kezdjék el ezt a harcot. „A nép, ha képletesen egyetlen személynek gondoljuk – írta M. I. Kalinyin -, idegesen toporgott határozatlanságában, mit is tegyen, hogyan fogjon hozzá a gyakorlatban hazája megvédéséhez? …”⁴ – M. Kalinyin: Népünk erkölcsi arculatáról. Moszkva 1947. 34. old. (Oroszul.)*

Erre a kérdésre a kommunista párt adott választ. 1941. július 3-i rádióbeszédében Sztálin felszólította az ellenség mögöttes területén maradt szovjet embereket, hogy létesítsenek partizánosztagokat és diverziós csoportokat, szítsák fel a partizánháborút mindenhol, robbantsák fel a hidakat, rongálják meg az ellenség telefon- és távíróvezetékeit, gyújtsák fel a raktárait, teremtsenek az ellenség és szekértolóik számára elviselhetetlen viszonyokat, üldözzék és irtsák őket, hiúsítsák meg minden intézkedésüket.⁵ – Sztálin: A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1949. 11. old.*

1941. július 18-án az SZK(b)P KB határozatot hozott „A német csapatok hátában szervezendő küzdelemről”. Ez a határozat kijelölte a pártvezetésnek a partizánmozgalommal kapcsolatos feladatait. Megállapította, hogy a megszállt területeken meg kell teremteni a pártszervek és szervezetek hálózatát, amelyeknek közvetlenül a helyszínen kell irányítaniuk a hódítókkal szembeni tevékenységet.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!