Németország feltétel nélküli fegyverletétele
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A felkelt Prága megsegítése
A szovjet hadsereg csapatai április végére megtisztították a fasiszta betolakodóktól csaknem egész Szlovákiát, és Morvaország területére léptek. Csehszlovákia megszállt területén ekkor a „Közép” és az „Ausztria” hadseregcsoport csapatai tevékenykedtek. Noha Berlin eleste után teljesen reménytelenné vált a háború folytatása, e csapatok parancsnokai, Schörner tábornagy és Rendulic tábornok nem volt hajlandó kapitulálni a szovjet fegyveres erők előtt. Igyekeztek kivonni hadosztályaikat, hogy az amerikai hadseregnek adják meg magukat. Csoportosításuk meglehetősen nagy volt. Állományába tartozott több mint 900 000 ember, mintegy 10 000 löveg és aknavető, több mint 2200 harckocsi és rohamlöveg, körülbelül 1000 repülőgép. És amíg ez a csoportosítás ellenállt, tovább folyt a vér, folytatódott Csehszlovákia városainak és falvainak rombolása.
Minél előbb növelni kellett az ellenségre mért csapások erejét, meg kellett akadályozni, hogy hadosztályai kitörjenek nyugatra, és be kellett fejezni Csehszlovákia felszabadítását. Ezt követelte a belső helyzet is, amely május elején az országban kialakult. Csehszlovákia népe harcra kelt a gyűlöletes megszállási rendszer ellen. Sok városban már május 1-én és 2-án sor került a dolgozók első spontán megmozdulásaira. Miután megérkezett a hír, hogy a szovjet csapatok elfoglalták Berlint, a harc még hevesebben folytatódott. Május 5-ig a felkelés kiterjedt egész Csehországra és Morvaország nyugati részére. Május 5-én reggel kirobbant Prágában a népfelkelés. Élén a kommunisták álltak. A fegyveres nép elfoglalta a város központját, és felvette az egyenlőtlen harcot a hitleristákkal, akik nagy erőket vetettek be a felkelés leverése érdekében. A felkelők rádión segítséget kértek, s a szovjet hadsereg azonnal reagált testvéreinek hívására.
Még folytak a harcok Berlinért, amikor a szovjet parancsnokság már hozzálátott annak a hadműveletnek a megtervezéséhez, amelynek célja a csehszlovákiai ellenséges csapatok szétzúzása volt. A támadást május 7-én akarták megindítani, de hogy a felkelt nép segítségére siethessenek meggyorsították a támadás előkészítését. Ennek érdekében az 1. Ukrán Front hallatlanul rövid idő alatt nagy átcsoportosítást hajtott végre Berlin körzetéből a drezdai irányba. Május 6-án a front csapásmérő csoportosítása nagy erejű csapást mért észak felől a Drezda-Prága irányban. Másnap dél felől, Brno körzetéből támadást indított a 2. Ukrán Front csapásmérő csoportosítása. Kelet felől A. I. Jerjomenko tábornok 4. Ukrán Frontjának csapatai nyomultak előre. A szovjet csapatokkal együtt részt vett hazája felszabadításában a csehszlovák hadtest. A szovjet frontok állományában harcolt a 2. lengyel hadsereg, az 1. és a 4. román hadsereg.
A szovjet csapatok energikus csapással megtörték az ellenséges csapatok ellenállását, és Prága felé siettek. A 3. és a 4. gárda harckocsihadseregek magasabbegységei május 9-re virradó éjszaka észak felől törtek át Prágához. Délelőtt 10 órára a szovjet csapatok a lakosság segítségével teljesen megtisztították a várost a megszállóktól. Az Arany Prága fölött kitűzték a vörös zászlót. A városba ugyanazon a napon bevonultak a 2. és a 4. Ukrán Front gyorsan mozgó csapatai. Csehszlovákiában is befejeződött a német fasiszta csapatok bekerítése. A hitleristáknak nem sikerült áttörniük nyugatra az amerikaiakhoz, és most már egész hadosztályok adták meg magukat. Így számolták fel a német fasiszta Wehrmacht utolsó csoportosítását. A szovjet hadsereg véglegesen felszabadította Csehszlovákiát a német fasiszta megszállás alól. Május 9-e, Prága felszabadításának napja – az új Csehszlovákia nemzeti ünnepe lett.
Csehszlovákia felszabadítása a szovjet fegyveres erők hervadhatatlan emlékű hőstette, a csehszlovák népnek nyújtott testvéri segítség szép példája. A CSKP Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya egyik üdvözletében azt írta: „Népünk a nagy Szovjetunió, a dicső szovjet katonák iránti határtalan szeretet és hála érzésével gondol majd vissza erre az emlékezetes napra, hiszen a szovjet katonák az emberiség boldogságáért és népeink felszabadításáért vívott heves küzdelemben vérükkel öntözték hazánk földjét.” E győzelem emlékére alapították a Prága Felszabadításáért érdemérmet, amely több mint 390 000 szovjet katona mellét ékesítette. A Prága felszabadítása során különösen kitűnt 30 magasabbegység és egység megkapta a „Prágai” kitüntető elnevezést, 260 magasabbegység és egység érdemrendet kapott. Sok katonát és tisztet érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntettek ki, sokan elnyerték a Szovjetunió Hőse címet. I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, az 1. Ukrán Front parancsnoka, továbbá D. A. Dragunszkij, Z. K. Szljuszarenko és M. G. Fomicsov harckocsidandár-parancsnok megkapta a második Arany Csillagot. Magas kitüntetésekben részesültek azok a csehszlovák, lengyel és román katonák, akik a szovjet csapatokkal testvéri közösségben harcoltak a német fasiszta betolakodók ellen.
A szovjet nép súlyos árat fizetett Csehszlovákia felszabadításáért: több mint 140 000 szovjet katona halt hősi halált az ország területén. És soha senkinek nem sikerülhet megbontani a szovjet-csehszlovák fegyverbarátságot, amely a fasizmussal vívott kemény csatákban edződött meg.
Németország feltétel nélküli fegyverletétele
Május 8-án Karlshorstban, Berlin keleti részében, a német hadmérnöki iskola egykori étkezdéjének egyemeletes épületében a levert fasiszta Németország képviselői aláírták a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmányt. Az igaz ügy, amelyért a szovjet emberek harcoltak, diadalmaskodott. A szovjet nép hallatlan örömmel és büszkeséggel fogadta Berlin elestének hírét. 324 löveg 24 össztüzével köszöntötte a főváros azokat a dicső szovjet csapatokat, amelyek elfoglalták Berlint. 187 egység és magasabbegység kapta meg a „Berlini” elnevezést. A szovjet harcosok ezreit érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntették ki. Több mint 600 hős katona nyerte el a Szovjetunió Hőse címet, 13 fő pedig már másodízben lett a Szovjetunió Hőse. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége által alapított Berlin Bevételéért érdeméremmel körülbelül 1 082 000 embert tüntettek ki.
A győzelmet kitartó harcban, nagy áldozatok árán kellett kivívni. Közvetlenül Németország területén, a fasizmus megsemmisítéséért vívott harcokban több mint 102 000 szovjet katona halt hősi halált. A háború után a berlini Treptow-parkban felállították a szovjet katona emlékművét. A világ minden részéből ide zarándokló emberek tisztelettel adóznak a szovjet népnek hőstettéért, azért, hogy döntő szerepet játszott a népeknek a fasizmustól való megmentésében.
Berlin eleste után a más irányokban harcoló német fasiszta csapatok jelentékeny része felismerte a további ellenállás értelmetlenségét, beszüntette a harcot, és megadta magát. De sok hitlerista parancsnok még valamilyen csodában reménykedett, elsősorban abban, hogy viszály támad a szövetségesek között. Különösen rettegtek a szovjet földön elkövetett gaztettek megtorlásától, és ezért minden módon igyekeztek átvezetni csapataikat az amerikaiakhoz és az angolokhoz. Ráadásul abban reménykedtek – és mint tudjuk, nem alaptalanul -, hogy még szüksége lehet rájuk az amerikai és angol imperialistáknak. A háború után W. Churchill cinikusan beismerte, hogy még mielőtt a háború véget ért volna és a németek százezerszám adták meg magukat, parancsot küldött Montgomery tábornagynak, hogy gondosan gyűjtesse össze a német fegyvereket, hogy könnyen újból ki lehessen osztani a német katonáknak őket abban az esetben, ha a szovjet előrenyomulás folytatódna.
A hitleristák 3. páncéloshadseregének és 12. hadseregének parancsnokai igyekeztek eljuttatni csapataikat az Elbához, hogy az angoloknak és amerikaiaknak adhassák meg magukat. És az amerikai-angol parancsnokság a szovjet szövetségessel szemben vállalt kötelezettségek ellenére sok esetben nem akadályozta meg a hitleristáknak ezt a manőverét Tippelskirch tábornok azt írja, hogy a „Visztula” hadseregcsoport és a 12. hadsereg két front közé szorult magasabbegységei „a nyugati ellenfél belátása eredményeképpen” többségükben elkerülhették az orosz fogságot.
Ezek az okok is közrejátszottak abban, hogy az értelmetlen vérontás tovább folyt, amikor a háború már véget ért. A történelem menetét azonban nem lehet feltartóztatni. Május 6-án letette a fegyvert Breslau 41 000 főnyi helyőrsége. Ezt részben elősegítette a szovjet csapatok Prága ellen indított támadása. Két nap múlva L. A. Govorov marsall Leningrádi Frontjának csapatai előtt letették a fegyvert a 16. és a 18. német hadsereg csapatai, amelyeket a Baltikumban bekerítettek. Több mint 189 000 katona és tiszt, köztük 42 tábornok esett fogságba. Május 9-én beszüntette a harcot mintegy 75 000 hitlerista katona és tiszt, valamint 12 tábornok, akiket a Visztula torkolatvidékén, Danzigtól délkeletre és Gdyniától északkeletre, a Hel-földnyelven zártak körül. Ugyanezen a napon a Balti Flotta hajói deszantot szállítottak partra Bornholm dán szigeten, és foglyul ejtették az ott állomásozó 12 000 főnyi német fasiszta helyőrséget. A szovjet csapatok így részt vettek Dánia felszabadításában. Május 9. és 17. között 1 391 000 német fasiszta katonát és tisztet ejtettek foglyul.
A fasiszta Németország feltétel nélküli fegyverletétele a háború befejezését jelentette Európában. A súlyos és véres háború, amelyet a fasiszta betolakodók kényszerítettek a szovjet népre, az agresszorok megsemmisítő vereségével végződött.
A szovjet nép által a német fasiszta betolakodók ellen vívott háború győzelmes befejezésének emlékére a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége május 9-ét a Győzelem Napjává nyilvánította. A győzelem híre valamennyi szovjet embert nagy örömmel és büszkeséggel töltötte el; minden szovjet ember határtalanul büszke volt szocialista hazájára, a lenini pártra, népére, legyőzhetetlen fegyveres erőire.
Az egész szovjet nép örömmámorban úszott ezen a napon. Sok szovjet városban és községben felvonulásokat, ünnepi gyűléseket, népmulatságokat rendeztek, mindenütt zengett az ének. A fővárosban a Vörös térre végeláthatatlan sorokban özönlöttek a moszkvaiak. Este pedig Moszkva ezer löveg harminc össztüzével köszöntötte dicső fegyveres erőit és az egész népet. E történelmi jelentőségű esemény emlékezetére a Legfelsőbb Tanács Elnöksége „A Németország fölötti győzelemért az 1941-1945. évi Nagy Honvédő Háborúban” elnevezésű emlékérmet alapított, amellyel körülbelül 13 670 000 katonát tüntettek ki.
A Nagy Honvédő Háború befejező hadműveletei során kivívott nagyszerű győzelmek annak voltak köszönhetők, hogy szakadatlanul növekedett a szocialista államnak és fegyveres erőinek ereje, hogy a Szovjetunió népei megbonthatatlan egységbe tömörültek, és törhetetlen szívóssággal küzdöttek a győzelemért, s hogy a szovjet nép egy emberként felsorakozott a lenini párt és a szovjet kormány mögött. Annak voltak köszönhetők, hogy tovább fejlődött a hadsereg és a hajóhad egész személyi állományának harci felkészültsége, erősödött eszmei tudatossága a katonai kötelesség teljesítésében, s tovább tökéletesedett a szovjet hadművészet.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
