A hanyatló amerikai birodalom titkosszolgálatának vezetője november 1-2. között hivatalos tárgyalásokat folytatott Moszkvában, és igyekezett kipuhatolni, mire számíthat Amerika megingott világhatalmi helyzetében – jelentette a Magyar Békekör tudósítója vasárnap a CIA igazgatójának látogatásáról.
William J. Burns találkozott Nyikolaj Patrusevvel, az orosz nemzetbiztonsági tanács titkárával és Szergej Nariskinnal, a hírszerzés főnökével. Útjára elkísérte Karen Donfried, európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó amerikai külügyminiszter-helyettes. Július óta már vagy négy amerikai delegáció kereste fel Moszkvát. Burns előtt Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes járt ott.
Míg Nuland erősködni próbált az oroszokkal, Burns inkább arra törekedett, hogy kiszondázza, mire készülnek az után, hogy felfüggesztették diplomáciai kapcsolataikat a NATO-val, és ahhoz az előfeltételhez kötötték a további párbeszédet a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről, hogy az Egyesült Államok kivonja őket Európából. Washingtont nyugtalanítja, hogy Oroszország saját területén hadgyakorlatozik, csapatokat mozgat, és átcsoportosít, hiperszonikus rakétákat állít hadrendbe, szorosabbra fűzi kapcsolatát Fehéroroszországgal, ráadásul még azt is megakadályozza, hogy a CIA felforgató tevékenységet folytasson Oroszországban a hatalom megdöntéséért. Vajon mit akarhat az orosz odahaza és határainál – merül fel a kérdés a világuralomhoz szokott amerikai fejekben.
Lehet, hogy Burnst meglepte az oroszok válasza, bár számíthatott rá, hiszen logikus: ha udvarias megfogalmazásban is lényegében azt mondhatták neki: daragoj partner, mi közötök hozzá, hogy mi mit csinálunk odahaza? A CIA vezetője nem rejtette véka alá, hogy főleg attól tart, nehogy Oroszország megszállja Ukrajnát. Bár – ki tudja – lehet, hogy Washingtonnak pont ez jönne kapóra ahhoz, hogy egységbe kovácsolja a bomladozó NATO-t, meg hát az amerikai népet is. De tudatták vele, hogy Oroszország nem fenyegetett, és nem fenyeget senkit. Ám a NATO és más országok részéről tapasztalható meglehetősen agresszív terjeszkedési hajlamokra tekintettel, erősítik biztonságukat és erről a jövőben sem mondanak le. Világos beszéd ez annak, aki határaitól 9 ezer kilométerre, Ukrajnában akarja „nemzetbiztonságát” szavatolni. Burns értésére adhatták továbbá, hogy nem hagyják veszélybe sodorni az Ukrajnában élő oroszok életét, sem pedig azt, hogy szembefordítsák Oroszországgal, és agresszív célokra használják ki ellenük ukrán testvéreiket.
Szóba került Afganisztán, Észak-Korea, Irán, a kibernetikai támadások és az orosz gázszállítás kérdése is. Nem könnyű feladat az USA részéről Afganisztánban hátrahagyott szemétdomb eltakarítása – mondhatták neki, persze diplomatikusabban. Javasolva, hogy Amerika legalább humanitárius segítségben részesítse annak az országnak a népét, amelyet 22 éven át megszállva tartott. A Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését javasolták, vagyis a Dél-Koreában állomásozó amerikai arzenál felszámolását. Térjenek vissza a Trump által felmondott eredeti iráni atom-megállapodáshoz – bátorították Burnst. Kölcsönös érdeknek minősítették a kibernetikai támadások elhárítását, és nemzetközi megállapodást sürgettek róla az ENSZ égisze alatt. Együttműködés körvonalazódik a klímaváltozás feltartóztatásában is. Ami pedig azt az amerikai felvetést illeti, hogy Oroszország a Nyugat zsarolására használja a földgázt, felhívhatták vendégük figyelmét arra a tényre, hogy a Gazprom maradéktalanul eleget tesz minden szerződéses kötelezettségének, beleértve azokat is, amelyeket a nyugat-európai országokkal kötött. Ezt egyébként maguk a nyugatiak sem vonják kétségbe. Az energiahiányt Nyugat-Európa saját elhibázott politikájának köszönheti, mindazonáltal segítenek abban, hogy a kontinens nyugati felén élőknek ne kelljen fagyoskodniuk télen, ehhez viszont biztonságos jövőt ígérő kereskedelmi megállapodásra van szükség – hangsúlyozhatták -, de arra is célozhattak, hogy az energiamizéria enyhítéséért azért Amerika is tehetne valamit.
Burns meggyőződhetett arról, hogy Moszkva megállapodásra törekszik a hadászati fegyverzetkorlátozás dolgában, és érdeklődéssel várja, mit ad Amerika cserébe azoknak az új orosz fegyvereknek az esetleges korlátozásáért, amelyekkel – ha akarnák – máris olyan csapást mérhetnének Amerikára, amilyenre az nem feltétlenül volna képes ellencsapással válaszolni.
Felmerül a kérdés, végül is mi vitte Moszkvába a CIA főnökét. Újabb csúcstalálkozót készítenek elő Biden és Putyin között, s tudni akarják, mennyire tájékozott az orosz fél Amerika helyzetével, hogy aztán a szerint jussanak kompromisszumra velük? Feltételeznék, hogy az oroszok ne tudnák, hányadán áll Amerika odahaza és a világban? Aligha, hiszen tudhatják, hogy Moszkva nemcsak jól ismeri a helyzetüket, hanem tervezi is a jövőt.
Van valami, ami az amerikai vezetésnek, és Amerika valódi urainak még a megtárgyalt ügyeknél is fontosabb lehet – véli a Békekör tudósítója. Saját jövőjük. Tudni szeretnék, mire számíthatnak birodalmuk széthullása közepette. Vajon hasonló sors vár rájuk, mint a római birodalomra a barbárokkal szemben? Aggodalmuk csak nő a világban végbemenő átalakulás láttán. S mivel magukból indulnak ki, el sem tudják képzelni, hogy ellenfelüket nem imperialisztikus hajlamok vezérlik, hanem az egyenjogú együttműködés szándéka. Kételkedésüket szavakkal eloszlatni ugyan aligha lehet, de a tapasztalat és a történelmileg megélt tények segíthetnek benne: az emberiség történetében senki sem hozott nagyobb véráldozatot a szabadságért, mint az orosz nép. Nem utolsó sorban az amerikai szabadság és demokrácia is ennek köszönheti létét.
Érlelődnék valami? Putyin erről a minap visszafogottan így vélekedett: „noha eddig még nem sok eredmény született, az irány jó”.+++
A mai nappal (2021 11. 08.) Új Ragályhét veszi kezdetét Döbrögisztánban (IS!) És hát értelemszerű, hogy a qrmányvetítölde is belevág az erre a hétre NEKÜNK RENDELT ragálymatiné- sorozatának előadásába.
A mai jelenetből megtudhatjuk, hogy: „A hétvégi összesített adatokat közöljük. A beoltottak száma 5 974 514 fő, közülük 5 754 475 fő már a második oltását is megkapta, 1 millió 369 ezren pedig már a harmadik oltást is felvették. Az elmúlt három napban 17 834 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 909 998 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 214 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 31 398 főre emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 810 014 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 68 586 főre emelkedett. 3980 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 434-en vannak lélegeztetőgépen. A járvány negyedik hullámának megfékezése és az átoltottság növelése érdekében a kormány 2021. november 22-28. között oltási akcióhetet indít. A kórházak országszerte megemelt oltási kapacitással és időpontfoglalás nélkül is várják azon a héten a még oltatlanokat, és akár a második, harmadik oltást felvenni kívánókat is. A dolgozóiknak oltást előíró vállalatok a megyei oltási munkacsoportoktól is kérhetnek vakcinát, az üzemorvosok rendelkezésére bocsájtják az igényelt mennyiségű oltóanyagot.
Az oltási akcióhét során az oltatlanok kivételesen előzetes regisztráció nélkül is érkezhetnek az oltópontra. Ez esetben regisztrációjukat a helyszínen végzik el és oltásuk érkezési sorrendben történik. Azoknak, akik már korábban regisztráltak az interneten, továbbra is az időpontfoglalót javasoljuk akár az első, akár az elmaradt második vagy a harmadik oltásukat akarják felvenni. További részletek: https://koronavirus.gov.hu/cikkek/kormany-oltasi-akciohetet-indit-korhazi-oltopontokon
Novembertől kötelező a maszkviselés a tömegközlekedési eszközökön, az átoltottság növelése érdekében a munkáltatók előírhatják az oltás felvételét dolgozóiknak, a korábban beoltottakat pedig a harmadik oltás felvételére kérjük. Az állami szférában elvárt az oltás felvétele, az önkormányzatoknál a kérdésben a polgármesterek dönthetnek. Részletek: https://koronavirus.gov.hu/cikkek/megjelentek-vedelmi-intezkedesekrol-szolo-rendeletek„
Kell negyedik, ötödik vagy hatodik oltás is a védettség megőrzése érdekében?
El kellene gondolkodni a negyedik oltás beadatásán azoknak, akik még nem estek át koronavírus fertőzésen – erről beszélt Rusvai Miklós az ATV híradójának. A virológus azt mondta, hogy még a három oltás sem jelent teljes védelmet a megfertőződés ellen, de az oltottak sokkal enyhébb tüneteket produkálhatnak betegen. Falus Ferenc korábbi országos tisztifőorvos szerint a kormány elkésett a korlátozó intézkedésekkel.
Javában tombol a koronavírus negyedik hulláma Magyarországon, és a világban. A kormányfő az állami rádióban pénteken azt mondta, semmilyen óvintézkedés sem nyújt száz százalékos biztonságot, de az oltás a leghatékonyabb eszköz.
„A legfontosabb védelmi intézkedés az oltás, van tízmillió adag oltás Magyarországon most, és az év végégi még jön ötmillió, tehát az országban van, illetve lesz, tizenötmillió beoltásra alkalmas vakcina mennyiség” – mondta Orbán Viktor.
Falus Ferenc korább tiszti főorvos a kormányt bírálja, szerinte már korábban kellett volna járványügyi intézkedéseket bevezetni.
„A korai, azonnali intézkedésekkel lehetett volna a járvány terjedését lassítani, most nagyon határozott, nagyon erős intézkedésekre van szükség. Nem véletlen, hogy Oroszországban is tíz napra bezártak minden iskolát, üzemet és fizetéssel otthon kell maradni, hogy egyáltalán fékezni, tudják a járvány terjedését” – emelte ki Falus.
Rusvai Miklós virológus arról beszélt, hogy érdemes elgondolkodni a negyedik oltás beadatásán azoknak, akik még nem estek át a betegségen. Hozzátette, fontos lenne tudni, hogy a kórházban ápoltak és az elhunytak között milyen arányban vannak az oltottak.
„A negyedik oltás akkor válik szükségessé, és persze az ötödik és a hatodik is, ha nem fertőződünk közben, ha már egyszer túléltük a fertőzést, onnantól kezdve legalábbis én úgy gondolom, hogy a szervezetünk bizonyított, és esetleg nem is lesz szükség további oltásokra. (…) Nagyon jó választ adna az, hogyha tudnánk, hogy a kórházban lévők, a lélegeztető gépen lévők, az elhunytak között mennyi és milyen típusú vakcinával oltottak voltak, ezt nagyon jó lenne tudni ahhoz, hogy az ön által feltett kérdésekre tudjuk a választ” – elmélkedett a virológus.
Ezekkel a kérdésekkel megkereste az ATV híradója a koronavírus sajtóközpontot, ahol továbbra sem árulták el az oltottakra vonatkozó statisztikát, csak annyit közöltek, hogy az adatok azt jelzik: a vírust egyformán elkaphatják az oltottak és az oltatlanok is, de az oltottak kevesebb, mint egy százaléka betegszik meg.
Komáromi Zoltán háziorvos mindenkit a védőoltás felvételére buzdít, arra is kitért hogy egyelőre nincsenek hatástanulmányok arról, hogy a vakcinák mennyi idő alatt, és milyen mértékben veszítenek a hatékonyságukból.
„Ha meglesznek, azok a hatásvizsgálatok, ami megmutatja, hogy a Pfizer és a Moderna oltások – a két legkorszerűbb – hány hónap alatt, hány százalékot veszít a hatékonyságából (itt azért külön kell választani az időseket, és a fiatalokat), akkor lehet rendszerbe foglalni ezt” – fogalmazott Komáromi.
Egy friss amerikai tanulmány szerint egyébként, a Moderna vakcina hatékonysága fél év alatt 89 százalékról 58-ra csökkent. A Pfizer ugyanebben az időszakban 87-ről 45 százalékra esett vissza, míg a Johnson and Johnson egydózisú vakcinájának hatékonysága 86-ról 13 százalékra zuhant – írta meg a HVG a Science című tudományos folyóiratra hivatkozva.”
A címben föltett kérdésre adandó/adható választ mi a Nyájas Olvasóra bízzuk!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A fasiszta Németország 1941. jún. 22-én hadüzenet nélkül, hitszegő módon rátámadt a Szovjetunióra. Megkezdődött a szovjet népek történetének legsúlyosabb háborúja. A fasiszta betolakodók átmeneti előnyei (az európai anyagi erőforrások nagy részének felhasználása, a meglepetésszerű támadás tényezőjének kihasználása stb.), amelyekhez a háború elején hozzájárult Sztálin hibás katonai-stratégiai helyzetértékelése, arra kényszerítette a Vörös Hadsereget, hogy mélyen visszahúzódjék az ország belsejébe. 1941 késő őszén az ellenség komolyan fenyegette Leningrádot és Moszkvát. 1941 decemberében azonban a Vörös Hadsereg a moszkvai csatában a második világháború első nagy vereségét mérte a fasiszta seregekre.
Az elkeseredett volgai csatában (1942. júl.—1943. febr.) aratott szovjet győzelem az 1942 novemberében megkezdett ellenoffenzívával fordulatot hozott a Nagy Honvédő Háború, ezáltal pedig az egész második világháború menetében. Miközben a Hitler-ellenes koalíció megszilárdult, és a vezető hatalmak – a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia – megegyeztek a háború alatti és utáni együttműködésben, a fasiszta tömb felbomlott. A háború legsúlyosabb éveiben a szocialista társadalmi rend, valamint a Szovjetunió népeinek barátsága kiállta a próbát, fejlődött és erősödött a szovjet hazafiság. A Vörös Hadsereggel együtt küzdött a szovjet partizánok egyre erősödő serege, súlyos csapásokat mérve a hitleristákra a hátországban. Az SZK(b)P, a szakszervezetek és a Komszomol által mozgósított szovjet munkások, parasztok, tudósok és technikusok lankadatlan munkával teremtették meg a háborús fordulat anyagi feltételeit.
A volgai csata után a Vörös Hadsereg megkezdte a fasiszta megszállók kiűzését a Szovjetunió területéről. A hitleri főparancsnokság 1943-as nyári kísérlete, hogy Kurszknál és Orjolnál még egyszer magához ragadja a kezdeményezést, újabb megsemmisítő vereséggel végződött. A következő két év folyamán a Vörös Hadsereg felszabadította a német fasiszták által ideiglenesen megszállva tartott szovjet területeket, valamint Románia, Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria és más országok területét. 1945 májusában Berlinben, a fasiszták szétverésével befejezte az európai főagresszor elleni háborút. 1945 augusztusában a Szovjetunió belépett a Japán elleni háborúba, és szétverte a Kvantung-hadsereget.
A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott győzelme annál is jelentősebb, mert a szovjet hadsereg önállóan vívta azt ki. A Hitler-ellenes koalíció többi tagja egészen 1944 nyaráig halogatta az európai második front létrehozását, s ekkor már régen bekövetkezett a fordulat a háború menetében, s a Szovjetunió megmutatta, hogy saját erejéből is képes egész Európát megszabadítani a fasiszta agresszoroktól.
A fasiszta Németország alattomos támadása óriási károkat okozott a Szovjetuniónak. A szovjet emberek milliói estek el a hazáért vívott harcban, más milliókat a bestiális betolakodók mészároltak le. A fasiszták 1710 várost, több mint 70 000 falut, 31 850 ipari létesítményt, 98 000 kolhozt, 65 000 kilométer hosszú vasútvonalat semmisítettek meg; számos iskolát, kórházat, múzeumot stb. romboltak le és fosztottak ki. A megsemmisített és elrabolt javak értékét 679 milliárd rubelre becsülik. További 1900 milliárd rubel kár származott abból, hogy át kellett állni a haditermelésre, óriási anyagi eszközöket kellett fordítani a hadviselésre, és nagy volt a termeléskiesés az ellenség által megszállt területek ideiglenes elvesztése következtében.
A Nagy Honvédő Háború a második világháború legfőbb alkotóeleme és döntő tényezője volt. A Szovjetunió győzelme gyökeres változásokat idézett elő a nemzetközi erőviszonyokban, kedvező feltételeket teremtett a népeknek a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott további harcához, és lehetővé tette a népi demokrácia győzelmét számos európai és ázsiai országban.
A népgazdaság helyreállítása és fejlesztése (1945-52)
A fasizmus fölötti győzelem után a feladat a népgazdaságnak a békés termelésre való átállítása, a háború által szétdúlt területek újjáépítése, a népgazdaság háború előtti színvonalának elérése, ugyanakkor a szocialista építőmunkában való további előrehaladás volt. E feladatok konkrét mutatószámait a negyedik ötéves terv (1946-50) tartalmazta, amelynek teljesítéséért a dolgozók milliói kapcsolódtak bele a szocialista munkaversenybe, és nagyarányú újítómozgalom indult meg. 1946 szeptemberének közepén megjelent az „Intézkedések a mezőgazdasági artyel alapszabályzatába ütköző cselekmények kiküszöbölésére a kolhozokban” című rendelet. 1947 februárjában az SZK(b)P KB intézkedéseket határozott el a mezőgazdaság fellendítésére. A megfeszített munka jelentős sikerekkel járt. Az ipar 1948-ban elérte, 1950-ben pedig 73%-kal túlszárnyalta a háború előtti szintet. 1950-ben, a negyedik ötéves terv végén, lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átalakítása azokban a köztársaságokban és azokon a területeken, amelyek csak a Nagy Honvédő Háború előestéjén, illetve a háború eredményeként csatlakoztak a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez. 1950-ben nagyszabású mozgalom indult meg a kisebb kollektív gazdaságok összevonásáért. 1950-től 1953-ig 254 000 kolhozból 93 000 nagygazdaság alakult. 1952. máj. 31-én üzembe helyezték a Volga-Don-csatornát.
1952 októberében ülésezett az SZK(b)P XIX. kongresszusa, amely megvonta az 1939 óta végbement fejlődés mérlegét, jóváhagyta az ötödik ötéves terv (1951-55) irányelveit, és új szervezeti szabályzatot fogadott el. A párt nevéből törölték a korábbi „bolsevik” kiegészítő jelzőt.
Külpolitikai téren a Szovjetunió ebben az időszakban a béke megszilárdításáért és átfogó államközi kapcsolatokért szállt síkra. A potsdami értekezleten (1945. júl. 17-aug. 2) megvédte a német népet egy imperialista rablóbékétől. A szovjet küldöttség olyan határozatokat harcolt ki, amelyeknek célja: kiirtani a militarizmust és a fasizmust, és lehetővé tenni a német nép számára egy békeszerető és demokratikus Németország felépítését. A náci Németország egykori szövetségeseivel a szovjet politika jóvoltából 1947-ben demokratikus szellemű békeszerződéseket írtak alá. Ezen túlmenően a Szovjetunió síkraszállt azért, hogy Németországgal is minél hamarabb létrejöjjön a békeszerződés.
A Szovjetunió intézkedéseket követelt a leszerelés érdekében. Javasolta a hadseregek létszámának és a katonai kiadásoknak a csökkentését, és újra meg újra követelte a nukleáris fegyverek betiltását. A Szovjetunió következetes békepolitikája döntő mértékben hozzájárult, hogy az imperialisták 1953-ban kénytelenek voltak véget vetni a Koreai NDK elleni agressziójuknak.
Teljesen új típusú kapcsolatok alakultak ki a háború utáni első években a fiatal népi demokratikus államokkal. E kapcsolatok legfontosabb ismérve a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítség. 1952-ig a Szovjetunió 15 milliárd rubel összegű hosszú lejáratú hitelt bocsátott a népi demokratikus országok rendelkezésére. Nyersanyagokat szállított, dokumentációkat adott át, szakembereket képezett ki, biztosította a fiatal munkás-paraszt-államok függetlenségét és népgazdaságuk gyors fellendülését. 1949-ben a Szovjetunió más szocialista országokkal együtt megalapította a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST), amely szervezi a tapasztalatcseréket, integrálja az egyes tagállamok gazdasági terveit, s ezzel közelebb hozza egymáshoz a szocialista országokat.
A szocializmus építésének befejezése (1952-58)
Az 1953-as esztendővel olyan időszak köszöntött be a Szovjetunió történetében, amely a népgazdaság hatalmas arányú fellendülésével és a szocializmus építésének véghezvitelével jellemezhető. 1953. márc. 5-én meghalt I. V. Sztálin, aki 1922-től a párt főtitkára volt, 1941-től pedig a Népbiztosok Tanácsa, illetőleg a Minisztertanács elnökének tisztét is betöltötte, és mint szervező és teoretikus nagy érdemeket szerzett a szocializmus szovjetunióbeli felépítésében és a kommunista világmozgalom erősítésében. Életének utolsó éveiben személye körül kultusz fejlődött ki, amely ártott a párt- és az államvezetésnek. A párt erélyes intézkedéseket tett a személyi kultusz következményeinek felszámolására. Helyreállította a pártmunka és az államvezetés lenini normáit, kiküszöbölte az előző évek során elkövetett hibákat, és minden igazságtalanul megvádolt funkcionáriust rehabilitált. Mindezeket az intézkedéseket az SZKP 1956. februári XX. kongresszusa hagyta jóvá. A kongresszus ezenkívül kijelölte a népgazdaság további fejlesztésének irányvonalát, behatóan elemezte a belső és a nemzetközi helyzetet, és egy sereg új marxista-leninista elméleti megállapításra jutott a békés egymás mellett élésről szóló lenini tanítást, a háború megakadályozásának reális lehetőségét, a szocializmusba való átmenet különböző formáit, valamint a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet jellegét illetően.
Ebben az időszakban a párt és a kormány hatalmas erőfeszítéseket tett a mezőgazdaság elmaradottságának leküzdésére. Az 1953. szeptemberi plénum határozata alapján az anyagi ösztönzés növelése végett emelték a legfontosabb mezőgazdasági termékek begyűjtési és felvásárlási árát, és csökkentették a kötelező gabona-, zöldség-, burgonya- és olajosmag-beadásnak, valamint az állami termékek kötelező beszolgáltatásának mértékét. A mezőgazdaságra lényegesen nagyobb beruházási összeget fordítottak, jóval több gépet és felszerelést biztosítottak részére, mint azelőtt. Több mint 120 000 mezőgazdasági szakembert és mintegy 20 000 pártmunkást állítottak munkába a kolhozokban és a szovhozokban. A kollektív gazdaságok jogot kaptak ahhoz, hogy maguk állapítsák meg az egyes mezőgazdasági növények vetésterületét és az állatállomány darabszámát.
A gabonahozam gyors növelésének legfőbb módszere ebben az időben a szűzföldek és megműveletlen területek feltárása volt. Az SZKP Központi Bizottsága 1954-ben célul tűzte ki, hogy 1956-ig legalább 28-30 millió hektár megműveletlen területet kell termővé tenni. Ebben az időben összesen több mint 40 millió hektárt tártak fel, elsősorban Kazahsztánban, de Szibériában, a Volga-vidéken, az Urálban és Észak-Kaukázusban is. Több mint 350 000 szovjet ember települt át a szűzföldekre.
Nagy jelentőségű volt az 1958. februári pártplénumnak az a határozata, amelynek alapján a gépállomásokat – amelyek betöltötték történelmi feladatukat – gépjavító állomásokká szervezték át. A gépállomások gépeit és felszerelését eladták a kolhozoknak.
Egyidejűleg a párt és a kormány a népgazdaság egyéb ágazatait is igyekezett fellendíteni. Az 1955 júliusi plénum elsősorban a termelés jobb megszervezésére, valamint a tudomány és a technika legújabb vívmányainak meghonosítására irányította a figyelmet. Feladatul tűzte ki a specializáció és a kooperáció maximális fejlesztését az iparban, a munka jobb megszervezését és a bérrendszer tökéletesítését. Az SZKP KB 1958. májusi plénuma a vegyipar gyorsabb fejlesztését határozta el.
Nagy változások történtek a művelődésügy területén is. Az általános és középiskolák, valamint az egyetemek és a főiskolák oktató- és nevelőmunkáját összekapcsolták a termelő tevékenységgel, és az általános tankötelezettség időtartamát hét évről nyolc évre emelték.
A párt és a kormány sokoldalú intézkedéseinek eredményeként, valamint a szovjet embereknek a munkában tanúsított hősiessége révén a Szovjetunió ebben az időszakban befejezhette a szocializmus felépítését. 1958 végén az ipar bruttó termelése már 36-szorosa volt az 1913. évinek. A szocialista nemzetek közötti gazdasági egyenlőtlenséget gyakorlatilag felszámolták. A tőkésállamokkal folytatott békés gazdasági versenyben a Szovjetunió néhány igen fontos iparcikk gyártásában nemcsak a fejlődési ütem, hanem az abszolút termelésnövekedés tekintetében is túlszárnyalta az Egyesült Államokat.
A szovjet ipar gigantikus teljesítőképessége, valamint a szovjet tudomány és technika magas színvonala számos világtörténelmi esemény forrása lett. 1954. június végén üzembe helyezték a világ első atomerőművét. 1957. okt. 4-én felbocsátották az első mesterséges holdat (Szputnyik I), 1957. dec. 5-én pedig útjára indult a „Lenin” atomjégtörőhajó.
1955-ben a Szovjetunió részt vett a négy nagyhatalom genfi kormányfői értekezletén. Számos intézkedés szolgálta a háborúból eredő problémák rendezését. Így 1955 februárjában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendeletet adott ki a Németországgal fennálló hadiállapot megszűnéséről. 1955. máj. 15-én a Szovjetunió a többi nagyhatalommal együtt aláírta az államszerződést Ausztriával. Egy japán kormányküldöttséggel folytatott tárgyalások eredményeképpen a szovjet kormány 1956. okt.19-én befejezettnek nyilvánította a Japánnal fennálló hadiállapotot.
Jelentős mértékben bővültek a Szovjetunió kapcsolatai az európai és az ázsiai szocialista országokkal. A KGST tagállamai elmélyítették a nemzetközi szocialista munkamegosztást, megszilárdították politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolataikat. 1955 májusában a Szovjetunió részt vett azon a varsói értekezleten, amelynek részvevői barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá; így született meg a Varsói Szerződés, amely döntő tényező az európai népek békéjének és biztonságának megszilárdításában. Ebben az időben a Szovjetunió normalizálta kapcsolatait Jugoszláviával. Amikor pedig Magyarországon a nemzetközi és a belső reakció 1956 októberében megpróbálta megdönteni a néphatalmat, a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére, a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségekhez és a proletár nemzetköziség elveihez híven, a szovjet fegyveres erők a magyar dolgozók segítségére siettek.
Értékes, sokoldalú támogatást nyújtott a Szovjetunió az ázsiai és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalomnak és fiatal nemzeti államoknak. 1954-ben részt vett az Indokína semlegesítését elhatározó genfi konferencián. 1956-ban a Szovjetunió következetesen szembeszállt az imperialisták szuezi agressziójával, 1958-ban pedig jelentős mértékben hozzájárult azoknak a terveknek a kudarcához, amelyeket az amerikai és a brit imperialisták libanoni és jordániai intervenciójukkal kívántak megvalósítani.
A Szovjetuniónak számos kapitalista állammal sikerült megjavítania az államközi kapcsolatokat.
A kommunista társadalom építése (1959-)
1959 elején az SZKP XXI., rendkívüli kongresszusa megállapította, hogy a Szovjetunió fejlődésének új időszakába lépett: a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakába. Ennek az időszaknak a konkrét feladatait az SZKP XXII. kongresszusa (1961. okt. 17-31) által elfogadott új (harmadik) pártprogram tartalmazza. E program szerint a legfőbb feladat: megteremteni a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát, amely biztosítja az anyagi és a szellemi javak bőségét az egész lakosság számára, valamint a szükségletük szerinti elosztásra való áttérést; fő feladat továbbá a kommunista társadalmi viszonyok megteremtése és az emberek kommunista öntudatra nevelése.
A kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése terén jelentős előrehaladást biztosított a XXI. pártkongresszus által elfogadott 1959-1965. évi hétéves népgazdaság-fejlesztési terv és a XXIII. pártkongresszus (1966. márc. 23-ápr. 8) által jóváhagyott nyolcadik ötéves terv (1966-70). E tervek teljesítése során ezrével keletkeztek új ipari óriások, erőművek, bányák, valamint új iparágak is, amelyek számottevően növelték a Szovjetunió gazdasági potenciálját és védelmi erejét, és amelyek a szovjet nép állandó életszínvonal-növekedésének bázisát alkotják. A XXIV. pártkongresszus (1971. márc. 30-ápr. 9) által jóváhagyott kilencedik ötéves terv (1971— 75) újabb nagy célokat tűz ki a kommunista társadalom alapjainak megteremtéséhez. Ez a terv előírja a nemzeti jövedelem 37-40%-os, az ipari termelés 42-46%-os és a mezőgazdasági termelés 20-22%-os növelését. Az életszínvonal gyorsabb emelkedésének biztosítására többek között a fogyasztási cikkek termelésének 44-48%-os növelését tervezik.
Az ország előtt álló feladatok megoldására az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Szovjet és a kormány több intézkedést léptetett életbe. Így például a KB 1965. szeptemberi plénuma gyökeres változásokat határozott el a népgazdaság tervezése és irányítása terén (új gazdálkodási módszerek, nagyobb vállalati önállóság, intézkedések a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozására).
1964 júliusában A. I. Mikojant választották a Legfelsőbb Szovjet Elnökségének elnökévé. Ugyanezen év októberében L. I. Brezsnyev lett az SZKP KB első titkára (1966-tól főtitkára) és A. N. Koszigin a miniszterelnök. 1965. dec. 9-én N. V. Podgornijt választották a Legfelsőbb Szovjet Elnökségének elnökévé.
Ezekben az években a Szovjetunió korszakalkotó sikereket ért el a világűr meghódítása terén. Hatalmas hordozórakétákat fejlesztett ki, számos tudományos űrállomást lőtt fel, amelyek többek között első ízben fényképezték le a Hold túloldalát. Jurij Gagarin személyében 1961. ápr. 12-én felrepült az első ember a világűrbe, Valentyina Nyikolajeva-Tyereskova volt az első nő, aki feljutott a kozmoszba (1963. jún. 16-19). A. A. Leonov volt az első ember, aki elhagyta az űrhajót és sétát tett az űrben (1965. márc. 18—19). 1970. szept. 12-én felbocsátották a Luna 16-ot, amelyről – miután sima leszállást hajtott végre a Hold felszínén – egy űrrakéta holdkőzetet szállított a Földre. 1970. nov. 17-e óta – szintén először – automatikus, a Földről irányított jármű, tartózkodik a Holdon (Lunohod I.).
Külpolitikai téren a Szovjetunió folytatta erőfeszítéseit a béke biztosításáért és a többi országgal való együttműködés szélesítéséért. 1959. szept. 18-án az ENSZ Közgyűlésének XIV. ülésszakán nyilatkozatot terjesztett elő az általános és teljes leszerelésről. 1960. január közepén a Legfelsőbb Szovjet úgy határozott, hogy további 1,2 millió fővel csökkenti a szovjet hadsereg létszámát. Különösen intenzív erőfeszítéseket tett a Szovjetunió a nukleáris fegyverek betiltása érdekében. Ennek eredményeként jelentős részsiker született a légköri, világűrbeli és a vízalatti nukleáris kísérletek betiltásáról szóló szerződés (1963. aug. 5), majd az atomfegyverek terjesztésének betiltásáról szóló szerződés (1968. júl. 1) aláírásával.
Nagy figyelmet fordított a Szovjetunió a német kérdés megoldására. A szovjet kormány, miután már 1958 végén javasolta Nyugat-Berlinnek demilitarizált szabad várossá nyilvánítását, 1959. jan. 10-én közzétette a német békeszerződés tervezetét, és egy békekonferencia összehívását szorgalmazta. A Szovjetunió újabb meg újabb kezdeményezéseket tett az európai népek békéjének és biztonságának megszilárdítására, aktívan támogatja az NDK nemzetközi-jogi elismerését.
A szovjet nép Lenin pártjának vezetésével zászlóvivőként halad az emberiség élén. A Szovjetunióban épült fel a világ első szocialista társadalma. A szovjetország visszavert minden imperialista támadást, és elsőként lépett a kommunizmus építésének útjára.
A szovjethatalom rövid idő alatt felszámolta a gazdasági elmaradottságot, és az országot a világ második ipari nagyhatalmává tette. Az életszínvonal nagymértékben emelkedett. A Szovjetunióban felszámolták a kizsákmányoló osztályokat, csak a dolgozók baráti osztályai és csoportjai léteznek. Az egyes nemzetek és nemzetiségek között egyenlőségen, barátságon és együttműködésen alapuló viszony jött létre. A proletárdiktatúra állama az egész nép politikai szervezetévé fejlődött, amelyben a vezető szerep a munkás- osztályé.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Szent Godfréd amiens-i püspök emléknapja a katolikus egyházban
Kréta nemzeti ünnepe az Arkadi kolostor ostroma emlékére
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A Magyar Békekör tüntető kiállást tervez 2021. novemberben honvédjeink életének védelmében. Azt akarjuk, hogy a kormány ne küldjön magyar katonát Maliba, és ne adja nevét a francia gyarmatosításhoz!
Kiállunk katonáink életéért és nemzetünk becsületéért. Kossuth-téri megmozdulásunkat önökkel együtt szeretnénk megtartani!
Ha Ön szervezethez tartozik, kérjük, hogy mozgósítsa társait a cél érdekében! Szeretnénk, ha az önök képviselője is beszédet intézne az egybegyűltekhez! A megmozdulás részleteiről november 8-án 16 órakor egyeztető megbeszélést tartunk a Békekör pinceklubjában, Budapesten, a II. kerület Margit körút 64B szám alatt.
Tüntetést szerveznek az üzemanyagárak és a szegénység ellen
A Jobbik által szervezett tüntetés november 10-én lesz Mátészalkán.
Demonstrációt tartanak a rekord magas üzemanyag- és élelmiszerárak, az alacsony fizetések, a politikai hazugságok, valamint a kormánypárti urizálás és pökhendiség miatt november 10-én Mátészalkán – írta az Alfahír.
A portál felkereste a tüntetés egyik szervezőjét, Földi Istvánt, a Szabolcs megye 5. számú választókerületének összefogás által indított képviselőjelöltjét, aki elmondta, hogy az akció célja, hogy megállítsák a kormány propagandáját a megyében.
Földi hangsúlyozta, hogy a választókerületben a csengeri járás olyan szegénységi mutatókkal bír, hogy átlagosan évi 700 ezer forint az emberek jövedelme, amit látványosan terhel a 400 forintos kenyér- és az 510 forintos benzinár. Hozzátette, hogy a tüntetésre várja az összefogás többi körzeti jelöltjét is.
A tüntetésen Földi István mellett a Jobbik elnöke, Jakab Péter és az alelnöke Dudás Róbert is jelen lesz. (168óra)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…az akció célja, hogy megállítsák a kormány propagandáját a megyében…”
Mindannyian tudjuk – vagy legalábbis kellene hogy mindannyían tudjuk – hogy 1917 – ben ezen a napon győzött Oroszországban a kommunisták vezette forradalom.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme pedig máig ható, minden vonatkozásában történelemformáló jelentőségű esemény volt. Átrajzolta az addigi világ politikai és gazdasági térképét, népeket – országokat emelt ki a nyomorból, milliárdnyi ember számára emberhez méltó életfeltételeket teremtve.
ÉLJEN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM EMLÉKE!
ÉLJEN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ESZMÉJE!
Да здравствует Великая Октябрьская Cоциалистическая Pеволюция!
39 esztendővel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, 1956 november 7 – én Budapesten megalakult és hivatali esküt tett a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás – Paraszt Kormánya.
Miniszterelnöke Kádár János lett.
1956 november 7- én kezdetét vette a magyarok 32 éven át tartó aranykora!
Az 1917-es év első heteiben Petrográdban politikai tömegsztrájkok robbantak ki. Ezek közül a legfontosabb a Putyilov-gyári sztrájk volt. Február 26-án (márc. 11-én) megkezdődött a csapatok átállása a forradalom oldalára. A cári rendszer elszigetelődött. Február 27-én (márc. 12-én) a februári polgári demokratikus forradalom megdöntötte a cár hatalmát. Oroszország köztársaság lett. Ugyanezen a napon megalakult a Petrográdi Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje, amellyel a burzsoázia március 2-án (15-én) saját államhatalmi szervét, a Lvov herceg vezette Ideiglenes Kormányt állította szembe. A forradalmi 1917-es esztendő következő hónapjait kettős hatalom jellemezte. Az OSZD(b)MP kiléphetett az illegalitásból, és megkezdhette a harcot a forradalom továbbfejlesztéséért. Április 3-án (16-án) Lenin visszatért Petrográdba, s már másnap meghirdette áprilisi téziseiben a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá való átfejlesztésének programját. A „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszóval a bolsevikok azért küzdöttek, hogy a hatalom békésen menjen át a szovjetek kezébe. A mintegy 500 000 főnyi tömeg részvételével lezajlott júliusi tüntetés szétverése után a reakciós burzsoázia – a szociálforradalmárok és a mensevikek árulása következtében – szilárdan átvette a kormányzást és evvel véget vetett a kettős hatalomnak.
A szocializmus korszaka
Az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom
Az OSZD(b)MP VI. kongresszusa, amely 1917. júl. 26-tól aug. 3-ig (aug. 8-16) ülésezett, meghatározta a fegyveres felkelés irányvonalát. Augusztus 25-én (szept. 7-én) kezdődött a Kornyilov-féle összeesküvés, amelynek célja az ellenforradalmi katonai diktatúra létrehozása volt. A proletariátus Lenin pártjának vezetésével leverte a puccsot. Petrográd, Kijev, Harkov, Kazany, Ufa, Minszk, Reval, Taskent és más városok szovjetjei a bolsevikokat támogatták. A bolsevikok Központi Bizottságának okt. 10-i (23-i) ülésével a fegyveres felkelés előkészületei döntő szakaszba léptek. A bolsevik KB javaslatára a Petrográdi Szovjet megalakította a Forradalmi Katonai Bizottságot a fővárosi felkelés közvetlen irányítására. Több százezer harcos (munkások, parasztok, tengerészek, katonák és vörösgárdisták) lépett küzdőtérre az ellenforradalmi Ideiglenes Kormány megdöntéséért.
A forradalom ereje abban rejlett, hogy különböző hatalmas áramlatokból tevődött össze: a) a háború következtében kibontakozott általános demokratikus békemozgalomból, b) a nagybirtokok kisajátításáért indított széles körű parasztmozgalomból, c) az ország elnyomott, nem orosz népeinek a nemzeti egyenjogúságért indított széles körű nemzeti felszabadító mozgalmából, végül d) a munkásosztálynak és a szegényparasztságnak a proletárdiktatúráért, a szocializmusért indított forradalmi mozgalmából.
Október 24-26-án (nov. 6-8-án) győzött a petrográdi fegyveres felkelés. Ezzel megkezdődött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely a földkerekség egyhatodán megdöntötte a burzsoázia és a földbirtokosok hatalmát, és megteremtette a proletariátus diktatúráját. Október 26-án (nov. 8-án) a szovjetek II. összoroszországi kongresszusa elfogadta a szovjethatalom első törvényeit. A békéről szóló dekrétumban a szovjethatalom általános, igazságos és demokratikus béke haladéktalan megkötését ajánlotta valamennyi hadviselő állam népének és kormányának. A földről szóló dekrétum pedig 150 millió hektár földterületnek a dolgozó parasztok tulajdonába való átadásáról rendelkezett. Ezenkívül a II. szovjetkongresszus megalakította az első szovjet kormányt, a Lenin vezette Népbiztosok Tanácsát. A szovjethatalom 1918 februárjáig csaknem egész Oroszországban diadalmaskodott. A szocialista forradalom felszabadította a nem orosz népeket a nemzeti elnyomás alól, eltörölte a különféle társadalmi rangokat és rangjelzéseket, elválasztotta az egyházat az államtól és az iskolát az egyháztól, lelkiismereti szabadságot hirdetett, egyenjogúságot biztosított a nőknek. Az ipar államosításával, amely 1918. jún. 28-án lezárult, a forradalom megtörte az ellenforradalmi burzsoázia gazdasági és politikai hatalmát. A szocialista forradalom védelmére a szovjethatalom életre hívta a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereget, amely a császári Németország csapatai elleni harcban, 1918. febr. 23-án Pszkovnál és Revalnál (Tallinn) aratta első győzelmeit.
A szovjethatalom, hogy időt nyerjen belső megszilárdulásához, 1918. márc. 3-án aláírta a német imperializmus által rákényszerített breszt-litovszki békediktátumot, amely elszakította Oroszországtól Lengyelországot, a Baltikumot, Belorussziát és Ukrajnát. 1918. júl. 10-én a szovjetek V. összoroszországi kongresszusa elfogadta az Orosz Szocialista Szövetségi Szovjetköztársaság (OSZSZSZK) első alkotmányát.
Az 1918-20. évi külföldi katonai intervenció és polgárháború
A kivívott lélegzetvételnyi szünetet azonban a fiatal szovjetköztársaság nem tudta teljes egészében kihasználni. Az ország reakciós erői egyesültek az imperialista hatalmakkal. Megkezdődött a külföldi katonai intervenció. Az első külföldi hadihajók már 1917 végén befutottak az északi és a távol-keleti kikötőkbe. 1918 márciusában brit csapategységek kötöttek ki a murmanszki partvidéken, áprilisban pedig japán kötelékek elfoglalták Vlagyivosztokot, ahol valamivel később amerikai csapatok is partra szálltak. 1918 tavaszán a Csehszlovák Hadtest segítségével Szibériában fehérgárdista elemek ragadták magukhoz a hatalmat, és ellenforradalmi „kormányokat” alakítottak. A német imperialisták Szkoropadszkij cári tábornok személyében saját bábjukat állították Ukrajna élére, a Don vidékén pedig Krasznov „atamán” csapatait támogatták. A fiatal, katonailag még gyenge szovjetköztársaságot tűzgyűrű fogta körül. 1918 derekán már országszerte tombolt a háború. A fő arcvonal keleten húzódott, itt fenyegetett a legnagyobb veszély.
A szovjethatalom, hogy az ország összes erőit az ellenség szétzúzására mozgósítsa, bevezette a hadikommunizmust. 1918 szeptemberében-októberében a Vörös Hadsereg a keleti arcvonalon jelentős győzelmeket aratott, s ezek során felszabadította Kazanyt, Szimbirszket és Szamarát. Németország katonai veresége és az 1918 novemberi német forradalom lehetővé tette, hogy a szovjet kormány érvénytelennek nyilvánítsa a breszti rablóbékét, és nyílt harcba kezdjen a német megszállók ellen a Baltikumban, Belorussziában és Ukrajnában.
Az antant első hadjáratában a legfontosabb „fehér” támadóerőt Kolcsak tengernagynak a külföldi imperialisták által kitűnően felszerelt hadserege alkotta. Lenin 1919 áprilisában megírta „Az OK(b)P Központi Bizottságának tézisei a keleti fronton uralkodó helyzettel kapcsolatban” című művét, amely az összes erők Kolcsak elleni mozgósításának harci programja volt. 1919 júniusában Kolcsak döntő vereséget szenvedett. Ezt követően az antant Gyenyikin fehérgárdista tábornokot támogatta, akinek vezetésével megkezdődött az antant második hadjárata. A harcok súlypontja most délen volt. Az ellenséges erők kezdeti sikereket értek el, elfoglalták Kurszkot, Voronyezst, Orjolt, sőt már Moszkvát és Tulát fenyegették. 1919 októberében megkezdődött a Vörös Hadsereg déli ellenoffenzívája. Október-novemberben legyőzték a Petrográdhoz közeledő Jugyenyics-hadsereget is. A Gyenyikin- hadsereg Dél-Ukrajnában és a Kubany mentén történt megsemmisítésével véget ért az antant második hadjárata. Ukrajnában helyreállhatott a szovjethatalom. A Gyenyikin-hadsereg maradványai a Krím-félszigetre menekültek.
Az így kivívott rövid lélegzetvételnyi szünetben a szovjet dolgozók hozzáfogtak a szétdúlt gazdaság újjáépítéséhez. 1920 márciusában a szovjet kormány életre hívta az Oroszország Villamosítására Alakított Állami Bizottságot (GOELRO).
Az antant harmadik hadjáratában, amely 1920 tavaszán kezdődött, a lengyel pánok hadserege és a krími fehérgárdista Vrangel-hadsereg alkotta a fő erőt. Először a lengyel intervenciósok nyomultak be Ukrajnába, és 1920. máj. 7-én elfoglalták Kijevet. Vrangel a Krím felől a Donyec-medencét fenyegette. A Vörös Hadsereg ellenoffenzívája során, amely 1920 júniusában kezdődött, különösen kitűnt az első lovashadsereg. Ebben az időben az OK(b)P-nek körülbelül 300 000 tagja, vagyis az egész párttagságnak mintegy fele harcolt a szovjet fegyveres erők soraiban. A lengyel intervenciósok elleni háború az 1920. okt. 12-i rigai fegyverszünettel ért véget; az 1921. márc. 18-án megkötött rigai békeszerződés értelmében Nyugat-Belorusszia és Nyugat-Ukrajna Lengyelországhoz került. 1919-20 folyamán Szibériában, Kazahsztánban, Közép-Ázsiában és a kaukázusontúli területeken is győzött a szovjethatalom. Csak a Távol-Keleten húzódott el 1922-ig a japán intervenciósok és a fehérgárdisták elleni háború.
Jóllehet az imperialista nagyhatalmak fegyverek és hadfelszerelési cikkek szállításával, sőt közvetlen katonai beavatkozással is aktív segítséget nyújtottak az orosz fehérgárdistáknak, a szovjethatalom mégis győztesen került ki a polgárháborúból, mert a néptömegek támogatták. Számos tőkésország dolgozói is védelmezték a szovjetállamot az ellenforradalommal szemben „El a kezekkel Szovjet-Oroszországtól!” jelszóval.1920 és 1921 folyamán a szovjet kormány békeszerződéseket kötött a szomszédos államokkal: Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Finnországgal és Lengyelországgal.
A népgazdaság helyreállítása és fejlesztése (1921-25)
A négy évig tartó háború és a hároméves polgárháború rendkívül súlyos örökséget hagyott a szovjethatalomra. Az ország gazdaságilag szétzilált állapotban volt. 1920-ban a nagyipari termelés mindössze 13,8 %-át, a mezőgazdasági pedig 50%-át érte el az 1913. évi szintnek. A közlekedési hálózat csaknem teljesen elpusztult. Ráadásul a parasztság számottevő része, mihelyt a polgárháború után elmúlt a földbirtokosok visszatérésének veszélye, elégedetlenségét nyilvánította a hadikommunizmus fenntartása miatt. Ez különösen 1921 tavaszán volt erősen érezhető. A parasztoknak ezt a magatartását, valamint a kezdődő helyreállítási időszak nehézségeit a legyőzött földbirtokosok, tőkések, kulákok és a szocializmus többi ellensége, a nemzetközi imperializmus bátorításával, megpróbálta kihasználni. Szovjetellenes akciókat, puccsokat, merényleteket stb. szerveztek. Az ország különböző részeiben kitört kuláklázadások ellen, amelyek mögött burzsoá nacionalisták, szociálforradalmárok, anarchisták és mensevikek álltak, a szovjethatalom bevetette a Vörös Hadsereg reguláris egységeit. Az 1921. febr. 28-án kitört kronstadti lázadást is gyorsan leverték. Az OK(b)P 1921 márciusában megtartott X. kongresszusa Lenin javaslatára elhatározta a hadikommunizmusról az új gazdasági politikára (NEP) való áttérést. A parasztok beszolgáltatási kötelezettségét terményadó váltotta fel. A X. kongresszus határozatot hozott „A pártegységről” is.
A NEP keretében ismét engedélyezték a magánkereskedelmet. „A terményadóról” írott munkájában Lenin megvilágította a NEP lényegét és feladatait.
ápr. 16-án, a génuai nemzetközi gazdasági konferencia küszöbén, Szovjet-Oroszország és Németország aláírta a rapallói szerződést, amely nagy jelentőségű volt mindkét ország számára, mert mindkettőjük nemzetközi pozícióit megszilárdította. A szovjetek X. összoroszországi kongresszusán, ill. az 1922. decemberi I. szovjetkongresszuson az OSZSZSZK, az Ukrán SZSZK és a Belorusz SZSZK, valamint a Kaukázusontúli Föderáció képviselői kimondták e köztársaságok egyesülését és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulását.
jan. 21-én meghalt Lenin, a párt és a szovjet állam megalapítója.A lenini behívómozgalom során a legjobb munkások közül csaknem 250 000-en léptek a párt soraiba.
A párt és a kormány a forradalom kezdetétől fogva nagy figyelmet fordított a tömegek politikai és kulturális felvilágosítására, az írástudatlanság elleni küzdelemre, a tudományos világnézet terjesztésére. Nagy feladatok hárultak a szovjet tudósokra olyan fontos népgazdasági problémák megoldása terén, mint az ipar ésszerű területi elosztása, az ipar nyersanyagellátása, az ország villamosítása, a mezőgazdaság vegyi termékekkel való ellátása, új energiaforrások feltárása. 1925-ben már 138 egyetem és főiskola működött a Szovjetunióban, ezek közül 47 főiskola 1917 után létesült; ezenkívül 1924-25-ben 113 munkástagozaton is folyt oktatás. 1923-ban a Lenin Intézet megkezdte Lenin műveinek kiadását.
Az 1924-es esztendő mint „a Szovjetunió elismerésének éve” vonult be a nemzetközi kapcsolatok történetébe; ekkor vette fel a diplomáciai kapcsolatot a szovjet állammal Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország és tíz más állam. 1925-ben Japán is követte a példát. Mindamellett az imperialista hatalmak nem mondtak le a szovjetellenes egységfront létrehozásáról.
A népgazdaság helyreállítása 1925-re komoly előrehaladást ért el. A nagyipar már mintegy háromnegyedét, a mezőgazdaság 87%-át állította elő a háború előtti termelésnek. A vezető tőkésországok ipari termelése mögött azonban a Szovjetunióé még messze elmaradt. Ezért az SZK(b)P XIV. kongresszusa 1925 decemberében elhatározta az ország gyors iparosítását, mivel ez döntő feltétele volt a szocializmus szovjetunióbeli győzelmének.
Harc az ország szocialista iparosításáért és a mezőgazdaság kollektivizálásáért
A tőkésországoktól eltérően a Szovjetunióban az iparosítás a nehéziparral kezdődött. A szocialista iparosítás sajátossága a gyors ütem volt, ezt a szocialista termelési viszonyok tették lehetővé. A feladat mindenekelőtt a szén, az ércek és egyéb nyersanyagok előállításának fokozása, a gépgyártás, valamint a kohó- és a vegyipar fejlesztése, továbbá a motorfajták és az erőműberendezések termelésének növelése volt. Traktorgyárakat és más mezőgazdasági gépgyártó üzemeket kellett létesíteni. Ezenkívül az egész népgazdaságot újjá kellett szervezni a tudomány és a technika legújabb eredményei alapján. Az iparosításhoz szükséges anyagi eszközöket a legszigorúbb takarékossággal kellett előteremteni. Rendszeresen tartottak termelési értekezleteket, amelyeken mind több munkás vett részt, s amelyek előmozdították a tömegek alkotó aktivitását valamennyi feladat megoldásában. 1926-27-ben kezdődött meg olyan gigantikus létesítmények építése, mint a dnyeperi duzzasztógát és erőmű, a sztálingrádi (ma: Volgográd) traktorgyár, a don-rosztovi mezőgazdasági gépgyár, a több mint 1400 kilométer hosszú turkesztán-szibériai vasútvonal („Turkszib”), a magnyitogorszki (Urál), a kuznyecki (Szibéria) és a Krivoj Rog-i (Ukrajna) kohászati kombinát. Az 1927. áprilisi IV. össz-szövetségi szovjetkongresszus már elkönyvelhette a szocialista iparosítás első eredményeit, és elhatározhatta az első ötéves népgazdasági-fejlesztési terv kidolgozását. 1927-ben a szovjet ipari termelés már 11%-kal túlszárnyalta a háború előtti szintet. A szovjet gépgyártás már szállította az első hazai traktorokat, gépkocsikat és repülőgépeket.
Miközben az ipar gyors ütemben fejlődött, a mezőgazdaság elmaradt. Egyéni gazdaságokra való szétforgácsoltsága, a kulákság még le nem küzdött befolyása és a még fennálló gazdasági nehézségek súlyosan éreztették hatásukat a falun. Itt nem volt lehetőség a modern technika ésszerű alkalmazásán. Ezért az 1927. decemberi XV. pártkongresszus úgy határozott, hogy a pártnak támogatnia kell a parasztok kollektív gazdaságokban való tömörítését. Ennek során a párt Lenin szövetkezeti tervének útmutatásait követte. A szovjethatalom a falusi szegénységre támaszkodva és a középparasztsággal szövetségben offenzívát indított a kulákság ellen.
1929-ben megkezdődött az első ötéves terv végrehajtása. A terv rögzítette az iparban és a mezőgazdaságban megoldásra váró feladatokat. A cél egy óriási ipar megteremtése és ennek az iparnak, valamint a mezőgazdaságnak és a közlekedésnek szocialista alapra helyezése volt. Az1929-es esztendő a nagy fellendülés éve volt a szocialista építés minden területén, és 1930-tól kezdve végrehajtották a tömeges kollektivizálást (1932-ig lényegében befejezték).
Az első ötéves terv éveiben sohasem tapasztalt mértékben kibontakozott a szovjet dolgozók hősiessége a munka frontján. Az SZK(b)P és a szakszervezetek irányításával megindították a szocialista munkaversenyt, és a munkások százezreit küldték az építőmunka legnehezebb területeire. Az első ötéves terv határidő előtti teljesítésével a szovjet munkások és kolhozparasztok megmutatták a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben, amelyet egyidejűleg a rettenetes gazdasági világválság rázott meg. A Szovjetunió technikailag elmaradott agrárállamból fejlett ipari hatalommá vált.
Nemzetközi téren a Szovjetunió tántoríthatatlanul küzdött a béke megszilárdításáért, meghiúsította a brit imperialisták kísérletét, hogy 1927-ben szovjetellenes keresztes hadjáratot indítsanak, több állammal normalizálta a kapcsolatokat, megnemtámadási szerződéseket kötött ezekkel az államokkal, és síkraszállt az általános leszerelésért. Mindig az az elv vezette, hogy a konfliktusok békés rendezése megfelel a népek érdekének.
A szocializmus győzelme (1933-37).
A második ötéves tervvel a Szovjetunió 1933-ban a népgazdaság teljes szocialista átalakításának időszakába lépett. A szocializmus alapjait már lerakták. Most a Szovjetunióban meglevő kapitalista elemek teljes felszámolása volt a cél. Ugyanakkor le kellett küzdeni a dolgozók tudatában még gyökerező kapitalista maradványokat. Ebből újabb nagy feladatok hárultak a szocialista kultúrforradalomra. Az írástudatlanságot leküzdötték. A közép- és a szakközépiskolai, valamint a felsőoktatási hálózat kiépítése számszerűen erős fiatal értelmiséget biztosított a szocializmusnak.
A gazdasági építőmunka során a párt és a kormány különös figyelmet fordított a legelmaradottabb vidékekre: a Volga középső szakaszának vidékére, Észak-Kaukázusra, a Kaukázusontúli területekre, Karéliára, Murmanszk vidékére, a Távol-Keletre, Kelet-Szibériára. A legnagyobb beruházásokat a keleti körzetekre – az Urál, Szibéria, Kazahsztán, Közép-Ázsia és a Távol-Kelet – eszközölték. Az 1934. évi XVII. pártkongresszus elfogadta a második ötéves tervet, amely többek között előírta, hogy az ipari termelést az 1913. évi szint nyolcszorosára kell emelni. 1935-ben kibontakozott a Sztahanov-mozgalom, amely a szocialista munkaverseny új, magasabb fokát jelentette. A második ötéves terv folyamán megkétszereződött az ipari termelés; 1937-ben a termékek 80%-a olyan üzemekből került ki, amelyeket az első két ötéves terv éveiben létesítettek vagy újítottak fel. A második ötéves terv megszilárdította a Szovjetuniónak mint független és erős ipari államnak a pozícióit, s ez igen nagyjelentőségű volt, tekintettel az imperialisták részéről fenyegető háborús veszélyre. 1936-ban a VIII., rendkívüli össz-szövetségi szovjetkongresszus új alkotmányt fogadott el, amely rögzítette a szocializmus győzelmét.
1934-ben a Szovjetunió belépett a Népszövetségbe, hogy eredményesebben szembeszállhasson azzal a veszéllyel, amely a fasiszta Németország és Japán részéről fenyegette a békét. 1935-ben a szovjet kormány szövetségi szerződést kötött Franciaországgal és Csehszlovákiával, hogy elősegítse az európai kollektív biztonsági rendszer megvalósulását.
Harc a szocialista társadalom megszilárdításáért (1938-41. jún.).
A Szovjetunió népei nagy sikereket értek el a békés építőmunkában. Ebben az időben azonban kifejlődött a Sztálin körüli személyi kultusz, amely súlyos károkat okozott az SZK(b)P-nek és a szovjet társadalomnak, s a demokratikus törvényesség durva megsértését vonta maga után.
Az 1939. márciusi XVIII. pártkongresszus kijelölte azokat az új feladatokat, amelyek a szocializmus győzelme után a kommunizmus építése terén megoldásra várnak, és elfogadta a harmadik ötéves tervet, amelynek megvalósításához már a háború előtti feszült helyzetben fogtak hozzá. Ennek a tervnek az első három esztendejében mintegy 3000 ipari létesítményt adtak át rendeltetésének. Termelési eszközökből összesen 53%-kal többet termeltek ugyan, mint az előző években, de más ágazatokban (acél, nyersvas és ásványolaj) az emelkedés igen csekély volt, sőt egyes ágazatokban – mint például a gépkocsi- és a villamosiparban, az általános gép- és traktorgyártásban – még visszaesés is volt tapasztalható.
A Népszövetségbe történt 1934-es belépésétől kezdve a Szovjetunió a kollektív biztonságért harcolt. Amikor a nyugati hatalmak 1938-ban Münchenben kiszolgáltatták Csehszlovákiát a német imperializmusnak, a Szovjetunió volt az az egyetlen nagyhatalom, amely Csehszlovákia mellé állt. Miután 1939 tavaszán és nyarán kudarcba fulladtak a szovjet-brit-francia tárgyalások a fasiszta agresszor elleni közös hatékony akcióról, a Szovjetunió 1939. aug. 23-án kénytelen volt megnemtámadási szerződést kötni Németországgal. 1939. szept. 17-én a Vörös Hadsereg bevonult Nyugat-Ukrajnába és Nyugat- Belorussziába, s ezzel védelmébe vette e területek népességének életét és javait. 1939 novemberében a finn katonai klikk külföldi imperialisták támogatásával kiprovokálta a finn-szovjet háborút. Ez 1940 márciusában ért véget olyan békeszerződéssel, amely újonnan megállapította a szovjet-finn határt, ezenkívül szavatolta Leningrád és Murmanszk biztonságát. 1939-ben a Szovjetunió segítségnyújtási egyezményeket kötött Litvániával, Lettországgal és Észtországgal. Minthogy az említett országok reakciós körei nem voltak hajlandók teljesíteni a szerződésekben megszabott feltételeket, a dolgozók megdöntötték hatalmukat, kikiáltották a szovjethatalmat, s a három új szovjetköztársaság 1940 augusztusában felvételét kérte a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe. Délen visszakerült a Szovjetunióhoz Besszarábia, amelyet 1918-ban szakítottak el a szovjetállamtól. Ezzel a Szovjetunió kedvezőbb pozíciókat teremtett nyugati határain a fasiszta Németországból kiinduló esetleges támadás veszélyével szemben.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A pénzforgalom a szocializmusban. A szovjet pénz aranyjel. Mint már említettük, a szovjet pénz értékállóságát mindenekelőtt az biztosítja, hogy az állam kezében óriási árutömeg van, amely rögzített áron kerül forgalomba. Ezenfelül a szovjet valutának aranyfedezete is van.
A szovjet pénz 10, 25, 50 és 100 rubeles címletű bankjegy formájában van forgalomban. A bankjegyek fedezetéül arany, egyéb nemesfémek és a Szovjetunió Állami Bankjának más aktívái szolgálnak. A bankjegyeken kívül 1, 3 és 5 rubel címletű kincstári jegyek és fémből készült kiscímletű váltóérmék vannak forgalomban.
A szocialista gazdaságban a pénzforgalom annak a gazdasági törvénynek megfelelően bonyolódik le, amely szerint az áruforgalomhoz szükséges pénz mennyiségét a forgalomban levő áruk árösszege és a pénz forgási sebessége határozza meg. Az áruforgalomban alkalmazott készpénzkímélő elszámolások csökkentik a pénzszükségletet. A társadalom számára valamely meghatározott időszakban a forgalomhoz szükséges pénz mennyisége függ továbbá a társadalomban abban az időszakban esedékes folyó készpénzfizetések összegétől. A szocialista társadalomban az ilyen fizetések közé tartoznak a munkabérkifizetés, a munkaegységek után járó pénzjövedelem kifizetése, a nyereménykifizetések és egyebek. A lakosság folyó fizetései közé tartoznak: a lakbérfizetés, az adófizetés, a betétek és mások.
Eszerint a szocialista gazdaságban a forgalomhoz szükséges pénz mennyiségét a készpénzért realizált áruk árösszege, a pénzegységek forgási sebessége és a folyó készpénzfizetések összege határozza meg.
A szocialista állam a pénzforgalom gazdasági törvényére támaszkodva tervszerűen irányítja az ország pénzforgalmát. A Szovjetunió pénzforgalmának tervezését, amely szervesen hozzátartozik a népgazdaság egészének tervezéséhez, a kormány végzi, a pénzforgalom operatív szabályozását pedig az Állami Bank intézi. A Szovjetunióban a bankjegy-kibocsátás szigorúan központosítva van, a pénzt a Szovjetunió Állami Bankja bocsátja ki, s az újabb kibocsátást, vagyis a forgalomban levő pénz mennyiségének növelését az Állami Bank a kormány rendeletére hajtja végre. Az Állami Bank által kiutalt készpénz zöme a tervnek megfelelően bérkifizetésre, a munkaegységek után járó készpénz kifizetésére, továbbá a kolhozparasztoktól begyűjtött és felvásárolt mezőgazdasági termékek megfizetésére szolgál. Másrészt a fő eszköz, amelynek révén a készpénz visszatér a bankba — a kereskedelmi szervezetek bevétele, amiből az Állami Bank pénztári bevételeinek több mint négyötöde származik, továbbá a közműveknek, a közlekedésnek és a hírközlésnek a bankba naponta befizetett bevétele.
Az Állami Bank ezenkívül kamat- és nyereménykifizetésre, a törlesztett államkölcsön-kötvények kifizetésére, nyugdíj- és segélyfizetésre, biztosítási térítésekre, kisebb számlák kifizetésére stb. is utal ki készpénzt. Az Állami Bankhoz rendszeresen befolynak az adó- és egyéb költségvetési bevételek, a takarékbetétek, biztosítási díjak stb. Ily módon az Állami Bank pénztárain keresztül szünet nélkül áramlik a pénztömeg.
Az a mennyiségi arány, amely egyfelől a lakosság pénzjövedelme, másfelől az áruforgalom és a lakosságnak nyújtott megfizetett szolgáltatások között áll fenn, a pénzforgalmat befolyásoló egyik fő tényező. Ennek az aránynak felfedése, s a népgazdasági tervben egyfelől a lakosság pénzjövedelmének növekedése, másfelől az elhelyezésre kerülő árutömeg és a megfizetett szolgáltatások közötti megfelelő arány biztosítása céljából — elkészítik a lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadásainak mérlegét. Ebben a mérlegben a lakosságnak a tervidőszak alatt várható minden bevételét és kiadását figyelembe veszik. A pénzforgalom alakulásának meghatározott arányai, amelyeket a népgazdasági terv egyes elemei (a béralap, az áruforgalom, az állami költségvetés és egyebek) szerint állapítanak meg, lehetővé teszik a pénzforgalom terén a szükséges tervfeladatok kitűzését.
Fontos eszköze a pénzforgalom tervezésének az Állami Bank pénztári terve, amelyet a kormány hagy jóvá. A pénztári terv az Állami Bank rendszeréhez tartozó minden egyes intézmény pénztári forgalmának terve. Szerepel benne minden készpénztétel, amely a tervidőszak alatt az Állami Bankba előreláthatólag befolyik, és a bank minden pénztári kiadása. A pénztári tervet a lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadásainak mérlegét figyelembe véve állítják össze. Tehát a pénztári terv figyelembe veszi a kiskereskedelmi áruforgalom és a mezőgazdasági termékbegyűjtés méreteit, a munkások és alkalmazottak bérének összegét, s a bank bevételeinek és kiadásainak méreteit meghatározó többi tényezőt. A pénztári terv a pénz kibocsátását és a forgalomból való kivonását attól az aránytól függően irányozza elő, amelyben a készpénz az Állami Bank pénztáraiba országszerte befolyik, illetve onnan kiadásra kerül.
Az Állami Bank az ország pénzforgalmát a hitelterv révén is szabályozza.
A pénzforgalom terv szerinti megszervezése lehetővé teszi, hogy növeljék vagy csökkentsék a készpénz mennyiségét, s hogy az ország minden egyes kerületében és az egész országban mindenkor annyi készpénz legyen, amennyi a forgalom lebonyolításához szükséges. Ezen az úton biztosítják a pénzforgalom egyre fokozottabb kiegyensúlyozottságát.
A Szovjetunió pénzrendszerének megszilárdulása szempontjából óriási jelentősége volt az 1947 végén végrehajtott pénzreformnak.
A pénzreform abban állt, hogy a háború idején bizonyos mértékig elértéktelenedett régi pénzt meghatározott feltételek mellett új, 1947-es mintájú teljesértékű pénzre váltották be. A tőkés országokban végrehajtott pénzreformokkal ellentétben, amelyeket a dolgozók helyzetének rosszabbodása árán valósítanak meg, a szovjet pénzreformot a dolgozók érdekében hajtották végre. A munkások és alkalmazottak munkabére a pénzreform után is változatlan maradt, de most már új, teljesértékű pénzben fizették ki. A pénzreformmal együtt árleszállítás is volt. Az 1947-ben végrehajtott pénzreform a pénzforgalom terén felszámolta a háború következményeit, visszaállította a teljesértékű szovjet rubelt, fokozta a pénz népgazdasági jelentőségét, megkönnyítette az áttérést az egységes árakon történő, jegyrendszer nélküli kereskedelemre, emelte a munkások és alkalmazottak reálbérét, s a falusi lakosság reáljövedelmét.
A pénzforgalom rendezése, a közszükségleti cikkek termelésének fokozódása, a kiskereskedelmi áruforgalom növekedése és az árleszállítás következtében a rubel vásárlóereje megnőtt, árfolyama emelkedett. A szovjet kormány 1950 március 1-én hivatalosan felemelte a rubel árfolyamát, s ettől kezdve a rubel árfolyamát nem a dollár alapján számították, amelynek alapján 1937-ben megállapították, hanem közvetlenül aranyalapon, a rubel aranytartalmának megfelelően.
A szocializmusban állami valutamonopólium van, vagyis a más államokkal történő minden elszámolás, a külföldi valuta vásárlása, eladása és őrzése a szocialista állam kezében összpontosul. Az állami valutamonopólium és a külkereskedelmi monopólium a szovjet valutát függetleníti a tőkés piac konjunktúraváltozásaitól. Ez a függetlenség a Szovjetunió aranytartalékainak növekedése és aktív kereskedelmi és fizetési mérlege következtében egyre szilárdabb alapokon nyugszik.
Rövid összefoglalás
A szocializmus pénzügyi rendszere az állami költségvetést, a hitelt, az állami társadalombiztosítást, az állami vagyon- és személyi biztosítást, valamint az állami vállalatok, kolhozok és kisipari szövetkezetek pénzgazdálkodását foglalja magában.
Az állami költségvetés a közszükségletek kielégítésére szolgáló központosított pénzalap tervszerű képzésének és felhasználásának fő formája. A költségvetés fő bevételi forrása a társadalom tiszta jövedelme, amelyet főként a gazdasági és kulturális építés finanszírozására használnak fel.
A hitel a szocialista társadalomban az a forma, amelyben az állam az ideiglenesen szabad pénzeszközöket a visszafizetés feltételével mozgósítja és a népgazdaságban tervszerűen felhasználja. A kamat a kölcsönvett pénzeszközök ideiglenes használatáért járó díj, amelyet az állam, állapít meg. A kamat forrása az egyes vállalatok tiszta jövedelme. A hitelt a bankok és a takarékpénztárak bonyolítják le. A Szovjetunióban a bankok két formája létezik: van Állami Bank, amely jegybank, a rövidlejáratú hitelezés bankja és az ország elszámolási központja, és vannak különleges állami beruházási bankok. A bankok ellátják a termelés és a forgalom rubel-ellenőrzésének feladatát, és elősegítik az önálló elszámolás megszilárdulását.
A szocialista állam a pénzforgalom gazdasági törvényére támaszkodva, terv szerint irányítja az ország pénzforgalmát. A szocialista gazdaság pénzforgalmának terv szerinti megszervezése útján eléri a készpénztömeg és az áruforgalom pénzszükséglete közötti összhangot, s biztosítja a rubel vásárlóerejének növekedését.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
