Az oroszok szándékait szondázta Moszkvában a CIA igazgatója

Moszkva, 2021. november 7. vasárnap (MB)

     A hanyatló amerikai birodalom titkosszolgálatának vezetője november 1-2. között hivatalos tárgyalásokat folytatott Moszkvában, és igyekezett kipuhatolni, mire számíthat Amerika megingott világhatalmi helyzetében – jelentette a Magyar Békekör tudósítója vasárnap a CIA igazgatójának látogatásáról.

     William J. Burns találkozott Nyikolaj Patrusevvel, az orosz nemzetbiztonsági tanács titkárával és Szergej Nariskinnal, a hírszerzés főnökével. Útjára elkísérte Karen Donfried, európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó amerikai külügyminiszter-helyettes. Július óta már vagy négy amerikai delegáció kereste fel Moszkvát. Burns előtt Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes járt ott.

      Míg Nuland erősködni próbált az oroszokkal, Burns inkább arra törekedett, hogy kiszondázza, mire készülnek az után, hogy felfüggesztették diplomáciai kapcsolataikat a NATO-val, és ahhoz az előfeltételhez kötötték a további párbeszédet a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről, hogy az Egyesült Államok kivonja őket Európából. Washingtont nyugtalanítja, hogy Oroszország saját területén hadgyakorlatozik, csapatokat mozgat, és átcsoportosít, hiperszonikus rakétákat állít hadrendbe, szorosabbra fűzi kapcsolatát Fehéroroszországgal, ráadásul még azt is megakadályozza, hogy a CIA felforgató tevékenységet folytasson Oroszországban a hatalom megdöntéséért.  Vajon mit akarhat az orosz odahaza és határainál – merül fel a kérdés a világuralomhoz szokott amerikai fejekben.

      Lehet, hogy Burnst meglepte az oroszok válasza, bár számíthatott rá, hiszen logikus: ha udvarias megfogalmazásban is lényegében azt mondhatták neki: daragoj partner, mi közötök hozzá, hogy mi mit csinálunk odahaza? A CIA vezetője nem rejtette véka alá, hogy főleg attól tart, nehogy  Oroszország megszállja Ukrajnát. Bár – ki tudja – lehet, hogy Washingtonnak pont ez jönne kapóra ahhoz, hogy egységbe kovácsolja a bomladozó NATO-t, meg hát az amerikai népet is. De tudatták vele, hogy Oroszország nem fenyegetett, és nem fenyeget senkit. Ám a NATO és más országok részéről tapasztalható meglehetősen agresszív terjeszkedési hajlamokra tekintettel, erősítik biztonságukat és erről a jövőben sem mondanak le. Világos beszéd ez annak, aki határaitól 9 ezer kilométerre, Ukrajnában akarja „nemzetbiztonságát” szavatolni. Burns értésére adhatták továbbá, hogy nem hagyják veszélybe sodorni az Ukrajnában élő oroszok életét, sem pedig azt, hogy szembefordítsák Oroszországgal, és agresszív célokra használják ki ellenük ukrán testvéreiket.

     Szóba került Afganisztán, Észak-Korea, Irán, a kibernetikai támadások és az orosz gázszállítás kérdése is. Nem könnyű feladat az USA részéről Afganisztánban hátrahagyott szemétdomb eltakarítása – mondhatták neki, persze diplomatikusabban. Javasolva, hogy Amerika legalább humanitárius segítségben részesítse annak az országnak a népét, amelyet 22 éven át megszállva tartott. A Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését javasolták, vagyis a Dél-Koreában állomásozó amerikai arzenál felszámolását. Térjenek vissza a Trump által felmondott eredeti iráni atom-megállapodáshoz – bátorították Burnst. Kölcsönös érdeknek minősítették a kibernetikai támadások elhárítását, és nemzetközi megállapodást sürgettek róla az ENSZ égisze alatt. Együttműködés körvonalazódik a klímaváltozás feltartóztatásában is. Ami pedig azt az amerikai felvetést illeti, hogy Oroszország a Nyugat zsarolására használja a földgázt, felhívhatták vendégük figyelmét arra a tényre, hogy a Gazprom maradéktalanul eleget tesz minden szerződéses kötelezettségének, beleértve azokat is, amelyeket a nyugat-európai országokkal kötött.  Ezt egyébként maguk a nyugatiak sem vonják kétségbe. Az energiahiányt Nyugat-Európa saját elhibázott politikájának köszönheti, mindazonáltal segítenek abban, hogy a kontinens nyugati felén élőknek ne kelljen fagyoskodniuk télen, ehhez viszont biztonságos jövőt ígérő kereskedelmi megállapodásra van szükség – hangsúlyozhatták -, de arra is célozhattak, hogy az energiamizéria enyhítéséért azért Amerika is tehetne valamit.

     Burns meggyőződhetett arról, hogy Moszkva megállapodásra törekszik a hadászati fegyverzetkorlátozás dolgában, és érdeklődéssel várja, mit ad Amerika cserébe azoknak az új orosz fegyvereknek az esetleges korlátozásáért, amelyekkel – ha akarnák – máris olyan csapást mérhetnének Amerikára, amilyenre az nem feltétlenül volna képes ellencsapással válaszolni.

      Felmerül a kérdés, végül is mi vitte Moszkvába a CIA főnökét. Újabb csúcstalálkozót készítenek elő Biden és Putyin között, s tudni akarják, mennyire tájékozott az orosz fél Amerika helyzetével, hogy aztán a szerint jussanak kompromisszumra velük?  Feltételeznék, hogy az oroszok ne tudnák, hányadán áll Amerika odahaza és a világban? Aligha, hiszen tudhatják, hogy Moszkva nemcsak jól ismeri a helyzetüket, hanem tervezi is a jövőt.

Van valami, ami az amerikai vezetésnek, és Amerika valódi urainak még a megtárgyalt ügyeknél is fontosabb lehet – véli a Békekör tudósítója. Saját jövőjük. Tudni szeretnék, mire számíthatnak birodalmuk széthullása közepette. Vajon hasonló sors vár rájuk, mint a római birodalomra a barbárokkal szemben? Aggodalmuk csak nő a világban végbemenő átalakulás láttán. S mivel magukból indulnak ki, el sem tudják képzelni, hogy ellenfelüket nem imperialisztikus hajlamok vezérlik, hanem az egyenjogú együttműködés szándéka. Kételkedésüket szavakkal eloszlatni ugyan aligha lehet, de a tapasztalat és a történelmileg megélt tények segíthetnek benne: az emberiség történetében senki sem hozott nagyobb véráldozatot a szabadságért, mint az orosz nép. Nem utolsó sorban az amerikai szabadság és demokrácia is ennek köszönheti létét.

Érlelődnék valami? Putyin erről a minap visszafogottan így vélekedett: „noha eddig még nem sok eredmény született, az irány jó”.+++

Lásd még: https://bekekor.wordpress.com/2021/10/25/putyin-a-vilagban-vegbemeno-valtozasrol/

Kiadta: Magyar Békekör