(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

3. Véget ért a második világháború

A ragyogóan befejezett hadjárat politikai és hadászati eredménye igen impozáns volt. Ez a hadjárat feltette a koronát a szovjet fegyveres erők második világháborúban aratott győzelmeinek sorozatára. A szovjet csapatok e valóban villámgyors, mindössze 24 napig tartó hadjárat során ízzé-porrá zúzták az ellenség nagy erőit. A japán csapatok halottakban és foglyokban összesen körülbelül 700 000 főt vesztettek. Ilyen óriási veszteségeket nem szenvedtek egyik előző hadműveletben sem, amelyet akár Kína, akár az Egyesült Államok ellen folytattak. Ez volt a japán imperialisták legsúlyosabb veresége a második világháború folyamán.

A japán militaristák Kína északkeleti tartományainak, Koreának és Dél- Szahalinnak az elvesztése után nem számíthattak többé agresszív terveikhez szükséges hídfőállásokra, azokra a fő támaszpontokra, ahonnan nyersanyagot és fegyvert szereztek. A Szovjetunió hadászati helyzete és távol-keleti határainak biztonsága pedig jelentősen megszilárdult. A távol-keleti háború befejezése megmentette sok ezer amerikai és angol katona és tiszt életét, megszabadította a japánok millióit a mérhetetlen áldozatoktól és szenvedéstől, megakadályozta, hogy a japán megszállók tovább pusztítsák Kelet- és Délkelet-Ázsia népeit. Japán kapitulációjának eredményeképpen Kína, Korea és más kelet- és délkelet-ázsiai országok népei előtt kedvező lehetőségek nyíltak ahhoz, hogy sikeresen harcoljanak a szabadságért és a függetlenségért.

A szovjet fegyveres erők által a Távol-Keleten kivívott győzelem ragyogó bizonysága volt a szovjet társadalmi és államrend erejének, a kommunista párt nagyszerű szervező készségének, újabb diadala volt a szovjet hadművészetnek. Ebben a hadjáratban nemcsak a fasiszta Németország elleni elkeseredett harcban kiérlelődött hadművészet jutott érvényre, hanem a katonai vezetők tovább is fejlesztettek számos hadászati, hadművészeti és harcászati eljárást és megoldást. A nehezen járható hadszíntéren óriási méretekben folytatták a fegyveres harcot; biztosították a hatalmas erejű kezdő csapások meglepetésszerűségét; döntő célokat tűztek ki a hadjárat elé, és ezt villámgyorsan végrehajtották; sikeresen megszervezték a hadászati-hadműveleti együttműködést, miközben a csapatok különböző irányokban gyors ütemben nyomultak előre; kialakították a fegyveres harc hadászati irányításának sajátos rendszerét a hadjárat folyamán; sikeresen megszervezték és végrehajtották a különböző deszanthadműveleteket stb. És ezzel korántsem soroltuk fel teljességükben a hadművészetnek mindazokat a jellemző sajátosságait, amelyek a távol-keleti támadó hadjáratban megfigyelhetők voltak.

A katonákat a távol-keleti hadműveletekben tanúsított hősiességükért a szovjet kormány nagy elismerésben részesítette. Az 1945. szeptember 30-án alapított Japán Legyőzéséért Érdeméremmel 1 725 700 embert tüntettek ki. A parancsnokság által kitűzött feladatok mintaszerű végrehajtásáért és a személyi állomány tömeges hősiességéért több mint 300 magasabbegységet, egységet és hajót harci érdemrendekkel tüntettek ki, 220 magasabbegység, egység és hajó pedig elnyerte a „Hszingani”, „Amuri”, „Port Arthur-i”, „Usszuri”, „Harbini”, „Mukdeni”, „Szahalini”, „Kurili” stb. kitüntető címet. A 86 legkiválóbb szovjet katonát, köztük R. J. Malinovszkijt, a Bajkálontúli Front parancsnokát, a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. E kitüntetettek közül hatan immár a második Arany Csillagot kapták meg. Másodszor nyerte el a Szovjetunió Hőse címet A. M. Vaszilevszkij marsall, A. G. Kravcsenko és N. I. Krilov hadseregparancsnok, A. A. Novikov, a szovjet hadsereg katonai légierőinek parancsnoka, I. A. Plijev, a szovjet-mongol lovas-gépesített csoport parancsnoka, V. N. Leonov, a Csendes-óceáni Flotta felderítő osztagának parancsnoka.

A Szovjetuniónak a Japán elleni háborúban kivívott győzelme fellendítette a forradalmi mozgalmat a délkelet-ázsiai országokban, aminek eredményeképpen szeptember 2-án megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság, augusztus 17-én pedig kikiáltották az Indonéz Köztársaságot. A Szovjetunió e győzelme jótékony hatással volt a nemzeti felszabadító mozgalom erősödésére Burmában, Malájföldön és a Fülöp-szigeteken is.

A Kvantung-hadsereg végzetes vereségének és az imperialista Japán ezt követő kapitulációjának tehát roppant nagy világtörténelmi jelentősége volt. A szovjet fegyveres erőknek ez a nagyszerű diadala lett a második világháború győzelmes fináléja. Likvidálták az agresszió utolsó fészkét is, az emberiség elnyerte a régen áhított békét.

Befejezés

A szovjet nép becsülettel kiállta a rákényszerített háború kemény próbáját, és végigharcolta a győzelmes befejezésig. 1945. június 24-én Moszkvában a Vörös téren megrendezték a győztesek díszszemléjét. A Lenin-mauzóleum előtt díszmenetben vonultak el a katonák, a matrózok, a tisztek, a tábornokok, a tengernagyok és a marsallok. A haza iránti kötelesség teljesítésének tudatával vitték dicsőségtől övezett harci zászlóikat. A győztesek mintegy az általuk végbe vitt hőstett mérlegét megvonva az öreg Kreml falához dobták a szétzúzott fasiszta hadsereg harcokban zsákmányolt zászlóit és jelvényeit.

Abban az emlékezetes időben a Vörös tér, Moszkva felé, a szovjet nép felé fordult az egész emberiség tekintete. A hős nép, a felszabadító nép és dicső fegyveres erői a kommunista párt vezetésével szétzúzták a hitleri Wehrmachtot, döntő szerepet játszottak a fasiszta Németország és agressziós cinkosaik szétzúzásában. A szovjet nép és fegyveres erői olyan hőstettet vittek véghez, amelynek nincs párja a történelemben.

A szocializmus és a humanizmus erőinek nagy győzelme volt ez az imperialista reakció legembertelenebb és legütőképesebb erői fölött. „Ebben a háborúban az egységes szovjet haza fiai és leányai nemcsak szocialista vívmányaikat védték meg becsülettel, hanem a világcivilizációt is megmentették a fasiszta barbárságtól, hatalmas támogatást nyújtva ezzel a népek felszabadító küzdelmének.”¹ – Az 50 éves Szovjetunió köszöntése. Kossuth Könyvkiadó 1973. 36-37. old.*

A szovjet-német front volt a második világháború fő frontja. Az itt kibontakozott elkeseredett ütközetek nem csupán idevonták a fasiszta Németországnak és szövetségeseinek nagy erőit, hanem hihetetlenül gyorsan fel is őrölték őket. A szovjet-német arcvonalon zúztuk szét a fasiszta Wehrmacht fő erőit, ami a hitleri hadigépezetet és államgépezetet csődbe juttatta. A szovjet-német arcvonalon semmisült meg a fasiszta koalíció 607 hadosztálya, az ellenség vesztesége halottakban, sebesültekben és foglyokban 10 millió katona és tiszt volt. A német fasiszta hadsereg a szovjet hadsereg ellen folytatott harcokban veszítette el légierejének háromnegyed részét, tüzérségének és páncélos erőinek nagy részét, 2500 harci és szállító hajót.

A győzelmet drága áron vívtuk ki. Olyan könyörtelen és véres háború, amilyent a Szovjetunió átélt, még nem volt a világtörténelemben. A háború több mint 20 millió szovjet ember életét ragadta el. Nemcsak a fronton elesett katonák voltak ezek. A Szovjetunió megszállt területén a fasiszta betolakodók több mint 6 millió békés lakost öltek meg, kínoztak halálra. Sok százezer szovjet embert öltek meg a fasiszták Auschwitz, Dachau, Majdanek, Sachsenhausen, Buchenwald stb. haláltáboraiban. A betolakodók több mint 4 millió szovjet állampolgárt hurcoltak el kényszermunkára Németországba és az általa megszállt országokba. Mennyi könny és emberi szenvedés rejtőzik e számok mögött! És az anyák, özvegyek, árvák milliói ma is gyászolják a fiúkat, férjeket, apákat, akik életüket áldozták a haza szabadságáért és függetlenségéért, az egész emberiség jövőjéért.

A háború felmérhetetlen anyagi kárt okozott országunknak. A történelemben nem volt példa annyi pusztításra, akkora barbárságra és embertelenségre, amilyent a fasiszták műveltek a szovjet földön. A megszállók megsemmisítették annak a kolosszális munkának a gyümölcseit, amelybe népünk erejét, tehetségét és szeretetét sűrítette. A betolakodók leégettek és leromboltak több mint 6 millió épületet, s mintegy 25 millió embert tettek hajléktalanná.

A fasiszta megszállók leromboltak 32 000 ipari üzemet, 65 000 kilométer vasútvonalat, 4100 vasútállomást, mintegy 14 000 vasúti hidat és más létesítményt, megsemmisítettek vagy elraboltak 16 000 mozdonyt és 428 000 vagont. Szétdúltak 40 000 kórházat és más gyógyintézményt, 84 000 iskolát, technikumot, felsőfokú tanintézetet és tudományos kutatóintézetet.

Mérhetetlen a szovjet mezőgazdaság kára. A fasiszták leromboltak 98 000 kolhozt, 1876 szovhozt, 2890 gép- és traktorállomást, elraboltak és Németországba szállítottak nagy mennyiségű gabonát, 7 millió lovat, 17 millió szarvasmarhát, 20 millió sertést, 27 millió juhot és kecskét, 110 millió baromfit.

A Szovjetunió a háborúnak és területe egy részének ellenséges megszállása következtében elveszítette nemzeti vagyonának mintegy 30 százalékát.

De bármilyen súlyosak voltak is a veszteségek és a pusztítások, a Szovjetunió erősen, megizmosodva került ki a háborúból. A haladás és a civilizáció – a hitleri fasizmus – ádáz ellensége fölött kivívott győzelem megmutatta a szovjet állam törhetetlen erejét. Az imperializmussal való gigászi háborús összeütközésben győzött az Októberi Forradalom által teremtett szovjet szocialista társadalmi és államrend. A termelési eszközük társadalmi tulajdona és a tervgazdaság rendszere lehetővé tette, hogy a párt és az állam minden erőt és eszközt az ellenség szétzúzására összpontosítson. A szovjet társadalom társadalmi-politikai és ideológiai egysége, a munkásosztály és a kolhozparasztság megbonthatatlan szövetsége biztosította a front és a hátország egységét. Óriási erőt adott a szovjet államnak és hadseregének a Szovjetunió népeinek barátsága és a dolgozóknak a kommunista párt mögött való felsorakozása.

A szovjet emberek mély ideológiai meggyőződésen alapuló magabiztossága, a szocialista haza iránti határtalan szeretetük a katonák és a hátországi dolgozók bátorságának, önfeláldozásának és állhatatosságának kiapadhatatlan forrásai voltak. A háború alatt csaknem 13 millió harci érdemrend és érdemérem talált gazdára, több mint 11 000 szovjet katona nyerte el a Szovjetunió Hőse címet, több mint 204 000 hátországi dolgozót tüntettek ki érdemrendekkel és érdemérmekkel, a 199 legkiválóbb pedig elnyerte a Szocialista Munka Hőse címet, több mint 16 millió dolgozó kapott érdemérmet kiváló munkájáért. Tömeges hősiesség volt ez, amelyet a nagy eszmék tápláltak.

A győzelem kivívásában elévülhetetlen érdemeket szereztek dicsőséges fegyveres erőink. A szovjet katonák a német fasiszta hadsereggel, az imperialista világ akkor legerősebb hadseregével vívott elkeseredett ütközetekben bizonyították be nagyszerű harci és morális tulajdonságaikat. A szovjet hadtudomány és hadművészet fölénye, katonai vezetőink, párt- és politikai munkásaink szervezőképessége és felkészültsége biztosította a legbonyolultabb hadászati, hadműveleti és harcászati feladatok megoldását. Az Októberi Forradalom vívmányainak védelmére szervezett szovjet fegyveres erők becsülettel igazolták, hogy joguk van e név viselésére.

A győzelem kivívásában vezető és szervező szerepet töltött be a kommunista párt. A párt dolgozta ki a fasiszta betolakodók elleni harc programját, e program végrehajtására mozgósította, lelkesítette és eszmékkel felvértezte a szovjet emberek millióit. A párt a háború roppant bonyolult feltételei közt hallatlanul nagyszabású intézkedéseket foganatosított, hogy az egész népgazdaságot haditermelésre állítsa át, óriási arányú szervező munkát végzett a hadigazdaság fejlesztése terén.

Miközben a párt a szovjet népet szervezte a fasiszta agresszorok elleni harcra, maga mindig ott volt, ahol a legnehezebb volt a helyzet, ahol az ügy sikere dőlt el. A párt tagjainak 80 százaléka a hadseregben, illetve a népgazdaságban volt. A háború végén több mint 3 millió kommunista harcolt a Nagy Honvédő Háború frontjain. A kommunisták a szocializmus vívmányainak önfeláldozó védelmezésével kivívták az emberek millióinak szeretetét és megbecsülését. A háború évei alatt mérhetetlenül megnőtt a kommunista párt tekintélye.

A szovjet nép által a Nagy Honvédő Háborúban kivívott győzelemnek nincsen párja a múlt felszabadító háborúi között. Ez a győzelem mély befolyást gyakorolt az egész világ történelmi fejlődésének menetére. E győzelem eredményeképpen mérhetetlenül megnőtt a Szovjetunió nemzetközi tekintélye, gyarapodtak a szocializmus és a demokrácia erői, gyengültek az imperializmus és a reakció pozíciói.

A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja része, legfőbb, döntő hadszíntere volt a második világháborúnak. És jelentős mértékben ez a magyarázata annak, hogy a második világháború eredményei befolyással vannak a jelenkori nemzetközi élet valamennyi társadalmi folyamatára. Ez a befolyás megmutatkozik mindenütt: a forradalmi világmozgalomban, a népek nemzeti felszabadító harcában, ideológiai, gazdasági és diplomáciai téren. Ma már a legreakciósabb agresszív imperialista körök is kénytelenek számolni a második világháború eredményeivel és fő tanulságával – a szocialista államnak az imperializmus rohamosztaga, a német fasizmus fölött aratott győzelmével.

Sok nép erőfeszítései eredményeképpen kialudt a második világháború tűzvésze, megváltozott a világ képe: megalakult a szocialista világrendszer, összeomlott az imperializmus gyarmatrendszere, a nemzetközi porondon új erőviszonyok alakultak ki, a szocializmus napról napra erősíti pozícióit.

De a reakciós imperialista körök nem akarnak beletörődni a kapitalizmus és a szocializmus közt kialakult erőviszonyokba, a népeknek a szabad, demokratikus fejlődésért vívott harcába. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy vége szakadjon a nemzetközi feszültség enyhülésének, mindent elkövetnek, hogy aktivizálják az agresszív tömböket, fokozzák az ideológiai diverziókat a világszocializmus ellen, a szovjetellenesség és az antikommunizmus mérgével próbálják megmételyezni a népek tudatát, pszichológiailag fel akarják készíteni a népeket a Szovjetunió, a szocialista közösség elleni háborúra.

Az imperializmus a háborúk, az agresszió és a reakció forrása. Ilyen a természete. Önző, rabló érdekei kedvéért kész minden bűntettre az emberiség ellen. Az imperializmus csak a XX. század első felében két borzalmas világháborúba sodorta bele bolygónk népeit.

A mai nemzetközi helyzet persze jelentősen különbözik a második világháború előtti helyzettől. A világon ma új feltételek alakultak ki ahhoz, hogy megoldódjon korunk legégetőbb problémája – a világbéke megóvása. A világtörténelemben első ízben a szocializmus erejének növekedése eredményeképpen rajzolódott ki a hosszú béke megteremtésének perspektívája. A mai helyzet különbözik az alig néhány évvel ezelőtti helyzettől is. A Szovjetunió, más szocialista országok óriási sikerei, az SZKP aktív békeszerető külpolitikája a nemzetközi helyzet javulására, a hidegháborútól a feszültség enyhülése felé tett fordulatra vezettek. Különösen elősegítették ezt az 1972-ben Moszkvában tartott szovjet-amerikai tárgyalások, valamint Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának és Nixonnak, az Egyesült Államok elnökének washingtoni találkozója. Megemlíthetnénk a szovjet kormány más akcióit is, amelyek a népek közti kölcsönös megértés előmozdítására irányultak. De mindig gondolnunk kell arra, hogy a legreakciósabb erők militarizmusa és militarista tendenciái még nem szűntek meg.

A világ népei nem akarják a legnagyobb tragédia megismétlődését, egyesítik erőiket, keresik az utakat, hogy megakadályozzák a még katasztrofálisabb következményekkel fenyegető újabb világháborús tűzvész kirobbanását. És ebben a vonatkozásban rendkívül fontos az elmúlt háború tanulságainak józan számbavétele. A népek e tanulságok birtokában felismerik, hogy a háború ellen harcolni kell addig, amíg még nem késő. A termonukleáris világháború elhárítása korunk legégetőbb problémája. Aggasztja ez a probléma az összes értelmes embereket politikai meggyőződésükre, társadalmi és nemzeti hovatartozásukra való tekintet nélkül.

A Szovjetunió és más szocialista országok következetesen harcolnak a világbéke megóvásáért és megszilárdításáért. A szocialista közösség országainak közös, egyeztetett irányvonala gyakorlatilag megvalósulóban van a világpolitika valamennyi fő kérdése vonatkozásában. „Valamennyien tanúi vagyunk annak – mondta L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára -, hogyan öltenek testet gyakorlati tettekben azok a legfontosabb külpolitikai koncepciók, amelyeket a szocialista államok és a nemzetközi kommunista mozgalom az utóbbi években kidolgoztak, hogyan ölt testet a többi közt a békeprogram, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa hagyott jóvá.”

A szocialista országok politikai, gazdasági és katonai együttműködésüket erősítve rendületlenül oltalmazzák a népek békéjét és biztonságát, védelmezik nagy társadalmi vívmányaikat.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!