A szocializmus építése a Szovjetunióban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A szocialista újratermelés lényege. A szocialista társadalom fennállásának és fejlődésének feltétele — minden más társadalomhoz hasonlóan — az anyagi javak termelésének állandó megújítása, vagyis az újratermelés.
A marxi-lenini újratermelési elmélet alaptételei — az egyszerű és a bővített újratermelésről, a társadalmi össztermékről és a nemzeti jövedelemről, a társadalmi termelésnek termelőeszközök termelésére és fogyasztási cikkek termelésére oszlásáról, a társadalmi össztermék különböző részei közötti meghatározott arányosság szükségességéről szóló tételek — a szocializmusban és a kommunizmusban is teljes mértékben érvényesek. A szocialista társadalom nem mellőzheti ezeknek a tételeknek alkalmazását a népgazdaság tervezésénél.
Ugyanakkor azonban a szocializmusban az újratermelés döntő módon különbözik a tőkés újratermeléstől.
A szocialista újratermelés célja a szocializmus gazdasági alaptörvényéből fakadó követelményeknek megfelelően az, hogy biztosítsa az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését, míg a tőkés újratermelés feladata a kapitalisták maximális profitjának biztosítása.
A tőkés újratermelés spontán módon valósul meg, s periodikusan megszakítják a gazdasági válságok, ezzel szemben a szocialista termelési módra a válságmentes fejlődés, a szakadatlan bővített újratermelés jellemző. A szocialista állam a népgazdaság tervszerű fejlődésének törvényéből kiindulva, s a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeit minden tekintetben figyelembe véve, terv szerint állapítja meg a népgazdaság fejlődési ütemét, az egyes gazdasági ágak közötti arányokat és kapcsolatokat, a felhalmozás és a fogyasztás méreteit.
Az újratermelési folyamat egészében véve mindenekelőtt a társadalmi össztermék újratermelésének folyamata. A társadalmi össztermék újratermelésében a termelőeszközök, mindenekelőtt pedig a szerszámok és gépek újratermeléséé a vezető szerep. A szerszámok és gépek mennyiségének szakadatlan növekedése és szakadatlan tökéletesedésük a technikai haladás elengedhetetlen feltétele. A szocialista újratermelés a legfejlettebb technika alapján valósul meg. A szerszámok és gépek mellett a termelőeszközök más elemei is újratermelődnek: a régi gyárépületeket kibővítik és újakat építenek, új közlekedési eszközöket hoznak létre, fokozzák a nyersanyagtermelést stb.
A termelőeszközök bővített újratermelése lehetővé teszi a fogyasztási cikkek — a ruhaneműek, a lábbeli, az élelmiszerek stb. termelésének bővítését.
A szocialista társadalmat a társadalmi össztermék újratermelésének gyors üteme jellemzi. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a szocializmusban nincsenek kizsákmányoló osztályok és ezek szolgálatában álló élősdi naplopók, nincs válság és munkanélküliség, tervszerűen és célszerűen használják fel a társadalom munkaerőforrásait, rendszeresen és gyors ütemben emelkedik a társadalmi munka termelékenysége. A társadalmi össztermék növekedésének gyors üteme továbbá a szocialista munkaversennyel és a gazdálkodás szocialista módszereivel: a gazdaságosság következetes érvényesítésével, a népgazdasági alapok tervszerű felhasználásával, az önálló elszámolás megvalósulásával és a termelés önköltségének állandó csökkenésével magyarázható.
A szocialista újratermelés gyors üteméről a következő adatok tanúskodnak. A Szovjetunió nagyiparának teljes termelése 1953-ig 1913-hoz viszonyítva (összehasonlító árakban számítva) 30-szorosára, a termelőeszközök termelése több mint 50-szeresére, a villamosenergia-termelés pedig majdnem 70-szeresére növekedett. Még gyorsabb ütemben fejlődött a vegyiipar és a gépgyártás. A Szovjetunióban a társadalmi össztermék csupán 1928-tól 1953-ig (összehasonlító árakban számítva) 10-szeresére növekedett.
A Szovjetunió termelésének növekedési üteme sokszorosan felülmúlja az Egyesült Államokét, noha az Egyesült Államok gazdaságát a második világháború alatt nem érték károk. Az ipari termelés átlagos évi növekedése a Szovjetunióban (a háborús évektől eltekintve) 1929-től 1953-ig körülbelül 19%, az Egyesült Államokban 3,5% volt.
A szocialista újratermelés folyamán megvalósul a munkaerő újratermelése. A vállalatok tervszerű munkaerőellátása a bővített szocialista újratermelés egyik döntő fontosságú feltétele. A népgazdaság fejlődésével állandóan nő a munkásosztály létszáma. Az egyes vállalatok és gazdasági szervek a társadalmi termelés minden ágában szervezetten toborozzák a munkaerőt. Az ipar, az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság szakképzett káderekkel való ellátása — az állami munkaerőtartalékok képzésének rendszere, az iskolák, tanfolyamok, technikumok és főiskolák külön hálózata révén — a népgazdaság szükségleteinek megfelelően történik. A munkaerőt tervszerűen osztják el a népgazdaság egyes ágai és az egyes vállalatok között. A munkaerő újratermelésének jellemző vonása a termelésben részt vevő valamennyi dolgozó szakmai és műveltségi színvonalának állandó emelése.
A bővített újratermelés a szocializmusban egyszersmind — a szocialista termelési viszonyok bővített újratermelése.
A szocialista termelési viszonyok bővített újratermelése azt jelenti, hogy a) újratermelődik a szocialista tulajdon, annak két formájában, az állami és a szövetkezeti-kolhoztulajdon formájában; b) újratermelődnek a dolgozók között az anyagi javak termelése folyamán megvalósuló elvtársi együttműködés és szocialista kölcsönös segítség viszonyai; c) újratermelődnek a dolgozók között a fogyasztási cikkek munka szerinti elosztásával, minden egyes dolgozó munkájának mennyisége és minősége szerinti elosztásával kapcsolatban kialakult kölcsönös viszonyok.
A szocialista termelési viszonyok mentesek a tőkés termelési viszonyokra jellemző belső ellentmondásoktól. A tőkés termelési viszonyok újratermelése a munka tőkés kizsákmányolásának fokozódását, a kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti osztályellentétek növekedését és elmélyülését jelenti, ami elkerülhetetlenül a kapitalizmus forradalmi megdöntésére vezet. A szocialista termelési viszonyok újratermelése azt jelenti, hogy bensőségesebbé válik a szövetség a két baráti osztály — a munkásosztály és a parasztság, s a velük elválaszthatatlanul összeforrott értelmiség között, erősödik a társadalom morális-politikai egysége, fokozatosan elmosódnak az osztályhatárok és az emberek közötti társadalmi különbségek. A bővített szocialista újratermelés során valóra válik a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!