(idézet: A Berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig)
3
Churchill a második világháborúról szóló emlékirataiban a szovjet ajánlattal kapcsolatban a következőket írja: „Ha Chamberlain ekkor a szovjet ajánlatot elfogadta volna és azt válaszolta volna: »rendben van, fogjunk össze hárman és törjük ki Hitler nyakát!«, a parlament ezt helyeselte volna, Sztálin is egyetértett volna ezzel — és a történelem más fordulatot vett volna.”
De pozitív válasz helyett előbb hosszú hallgatás, majd félmegoldásokkal, elfogadhatatlan kompromisszumokkal való kísérletezés következik.
A Chamberlain kormány több mint három hetet veszteget a válasz megszerkesztésével, és a válasz végül — Churchill véleménye szerint is — nem volt kielégítő.
Május 12-én az angol alsóház külpolitikai vitájában olyan tekintélyes politikusok, mint Lloyd George, az első világháború idején Anglia miniszterelnöke, vagy Attlee, a Munkáspárt vezére, továbbá Sinclair, a liberális ellenzék vezetője, végül Eden és Churchill egyaránt sürgetik a Chamberlain kormányt: kösse meg a felkínált egyezményt a Szovjetunióval.
Május 17-én Molotov, az új szovjet külügyi népbiztos beszédében foglalkozik a nyugati szövetségesek halogató, kétértelmű taktikájával, amelynek eredményeképpen a lengyel, a román és a finn kormány, továbbá a balti államok elfogadják az angol, francia garanciát, ugyanekkor hallani sem akarnak arról, hogy a Szovjetunió is szavatolja határaikat és támogatást, katonai segítséget nyújtson esetleges német támadás esetén. Pontosabban: hadianyag-, élelmiszerszállításokat hajlandók lennének elfogadni, de vonakodnak beleegyezni abba, hogy területükre szovjet csapatok lépjenek.
Eden 1939 május közepén felajánlja Chamberlain miniszterelnöknek: szívesen elmegy Moszkvába a „háromhatalmi” egyezmény megtárgyalására, különös tekintettel arra, hogy jó személyi kapcsolatok fűzik Sztálinhoz.
Eden ajánlatának elfogadása helyett Chamberlain Strang-et, a Foreign Office, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjét — és nem a kormány egyik tagját! — küldi Moszkvába, megfelelő felhatalmazás nélkül, e fontos megbeszélések vezetésére …
- május 23-án a birodalmi kancellária új épületében, Hitler nagyfontosságú megbeszélésre hívja össze a Harmadik Birodalom katonai vezetőit. A tanácskozásról felvett jegyzőkönyv szerint jelen volt Göring vezértábornagy, Raeder nagyadmirális, Brauchitsch vezérezredes, Keitel vezérezredes, Milch vezérezredes, Halder tüzérségi tábornok, továbbá nyolc magasrangú tiszt a haditengerészet, a légierő és a hadsereg vezérkarából.
A megbeszélés célja: a jelenlegi helyzet ismertetése és a Wehrmachtra ebből adódó feladatok, a szükséges következtetések levonása, biztosítása annak, hogy a hozott határozatok és végrehajtásuk titokban marad.
Hitler tájékoztatójának főbb gondolatai:
1933—1939 között Németország minden téren előrehaladt, katonai helyzete hatalmasan megjavult,
az eszmei, a német faj egyesülésével kapcsolatos problémákat a 80 milliós tömeg megoldotta (értsd: a német „faj”-hoz tartozók döntő többsége a Birodalom határain belül él — az Anschluss és Csehszlovákia feldarabolása után — KE),
meg kell oldani a gazdasági problémákat is.
„A problémák megoldásához bátorság kell. Nem szabad elfogadni azt az alapelvet, hogy a viszonyokhoz való alkalmazkodás miatt meghátráljunk a problémák megoldása elől; sokkal helyesebb, ha a körülményeket igazítjuk a követelményekhez. Idegen államokba történő betörés nélkül vagy idegen tulajdon elragadása nélkül ez nem lehetséges.”
Az élettér (Lebensraum) problémáról szólva Hitler kifejti, hogy „egy ideig le lehet mondani ennek megoldásáról, de előbb vagy utóbb, így vagy úgy, ezt a problémát meg kell oldani. Nem marad más választás: felemelkedés vagy lesüllyedés. Tizenöt vagy húsz éven belül ennek megoldása kényszerítő szükségszerűséggel merül fel, tovább semmiféle német állam nem térhet ki ezen probléma elől …”
Hat esztendővel a Hatalomátvétel (Maehtergreifung) után jelenleg a helyzet következő:
„A németség nemzeti-politikai egysége, csekély kivételeket nem tekintve, kialakult. További eredményeket vérontás nélkül nem lehet elérni …
Lengyelország nem járulékos ellenségünk, Lengyelország mindig az ellenségeink oldalán fog állni; a baráti szerződés ellenére mindig azon volt, hogy minden adódó lehetőséget ellenünk kihasználjon.”
Most leplezetlen őszinteséggel beszél Hitler:
„Nem Danzigról van szó. Az a feladat áll előttünk, hogy kiterjesszük az élettért Keleten és biztosítsuk az élelmezést, továbbá hogy megoldjuk a Baltikum-problémát. („Danzig ist nicht das Objekt, um das es geht. Es handelt sich für uns um die Erweiterung des Lebensraumes im Osten und Sicherstellung der Ernährung, sowie der Lösung des Baltikum-Probleme.”)
Az élelmiszerellátást csak olyan területről lehet biztosítani, ahol a népsűrűség csekély.”
Következik az indokolás:
„Ha a sors (?!) arra kényszerít bennünket, hogy összecsapjunk a Nyugattal, akkor nagyon előnyös, ha nagyobb keleti terület van uralmunk alatt. Háborúban sokkal kevésbé számíthatunk rekordtermésekre, mint béke idején.”
Hogy milyen sors vár a meghódított keleti területek lakosságára, az is kiderül Hitler szavaiból:
„A nem német területek lakossága nem teljesít fegyveres szolgálatot és így mint munkaerő rendelkezésre áll.”
Hitler ezután részletesen fejtegeti Lengyelország ellenséges magatartását és ezt a következtetést vonja le; „Az első adódó alkalommal Lengyelországot meg kell támadni. Arra, hogy meg fog ismétlődni a cseh eset, nem lehet számítani. Harcra kerül sor.”
Fontos szempont — hangsúlyozza Hitler —, hogy lehetőleg sikerüljön Lengyelország izolálása, azaz: meg kell akadályozni, hogy a lengyel hadjárattal egy időben kerüljön sor a Nyugattal való összecsapásra.
„Alaptétel: a Lengyelországgal történő összecsapás — mely Lengyelország elleni támadással kezdődik — csak akkor vezet eredményre, ha a Nyugat a játékon kívül marad.”
A Führer álláspontja az angol—német viszony tekintetében: ő kételkedik abban, hogy lehetséges a békés megegyezés Angliával. „Anglia a mi fejlődésünket úgy tekinti, mint egy olyan uralom létrejöttét, amely Angliát meggyengíti — szögezi le. — Anglia ezért ellenségünk, és az Angliával való összecsapás életre-halálra megy.”
Ami az angol háborús terveket illeti, Hitler úgy véli, hogy Anglia a lehető legközelebb akarja hozni a háborút a Ruhrvidékhez; nem fog a francia vérrel takarékoskodni. A Ruhrvidék birtoklása döntő a német ellenállás időtartamának szempontjából. „A belgiumi és hollandiai légitámaszpontokat katonailag meg kell szállni. Semlegességi nyilatkozatokra semmit sem lehet adni. Valószínű, hogy az angolok a belgiumi és hollandiai támaszpontokról fognak támadni, éppen ezért „ha a lengyel háborúval egy időben Anglia támadni akar, nekünk villámgyors támadást kell intéznünk Hollandia ellen.”
Azután egy gátlástalan, az egész népet feláldozni kész imperialista „erkölcsi hitvallás”:
„Veszélyes az a nézet, hogy olcsón juthatunk eredményekhez; ilyen lehetőség nem létezik. A hidak akkor már le vannak rombolva, és nincs többé szó jogról vagy jogtalanságról, hanem, 80 millió ember létéről vagy nemlétéről.”
„Felvetődik a kérdés: a háború rövid vagy hosszú lesz-e? Minden hadseregnek, illetve állami vezetésnek rövid háborúra kell törekedni, ennek dacára az állami vezetésnek 10—15 esztendeig tartó háborúra kell berendezkednie.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
