– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A kapitalizmusban a polgári demokrácia csupán a kapitalisták számára lehet demokrácia!
A szocializmus az emberiség, a dolgozók valódi demokráciáját, a szocialista demokráciát valósítja meg!!

 

A kapitalizmus működési modellje miatt törvényszerű és ezért elkerülhetetlen:

• a kapitalisták totális politikai-gazdasági diktatúrája, kizsákmányolása, élősködése a proletárok felett,
• a kapitalisták egymás közötti harca világméretekben a proletárok kizsákmányolási jogáért,
• a kapitalizmus harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen,
• a kapitalizmus világméretű imperialista harca a világuralomért!

 

Az osztályharc a kapitalisták és a proletárok között törvényszerű és ezért elkerülhetetlen:

• a fasizmus, ami a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen,
• a proletárdiktatúra, ami a szocializmus következetes harca a kapitalizmus, a fasizmus ellen!

 

„Az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza.”
Nem lehet olyan civilizált társadalom, ahol a személyi szabadságot nem korlátozzák!
A polgári demokrácia és a szocialista demokrácia ezt különböző módon kezeli!

A polgári demokráciában működő kapitalizmus a kizsákmányolók szabadsága!
A szocialista demokráciában működő szocializmus a dolgozók szabadsága!
A kapitalizmus diktatúra, a szocializmus demokrácia az emberiség többsége számára!

 

A polgári demokrácia szabadság elve lehetővé teszi a bérrabszolgaságot, a kizsákmányolást, az élősködést, a felsőbbrendűséget, ami a másik ember szabadságát, emberi méltóságát korlátozza, sérti, és ezzel megalázza embertársait.

A szocialista demokrácia szabadság elve tiltja, és a szocializmus megakadályozza a szolgaság, a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség minden formáját, ami lehetővé teszi minden – dolgozó – ember valódi szabadságát, emberi méltóságát. A szocialista demokrácia nem jótékonyságból, hanem az emberi jogok, az emberi méltóság tiszteletben tartásának erkölcsével segíti a rászorulókat és embertársait. A polgári demokrácia jótékonykodását a kapitalista hívők lelkiismeretének háborgása motiválja és a félelem a kizsákmányoltak haragjától.

A polgári demokráciában, a kapitalista társadalmi-gazdasági modell alapján, a kapitalista érdekeltségű jogállamiság formájában valósul meg az egyéni érdek szabadsága, akár mások kárára is! Sőt, csak így valósulhat meg igazán! A fasizmusban azonban már többé-kevésbé nyíltan a leggazdagabb kapitalisták egyéni érdeke válik a társadalmi érdeké! A kapitalizmus minden formájában valójában a kapitalisták profit érdeke a meghatározó. Ezért nemzeti érdekként valósul meg a kapitalista élősködők gazdagodása, felsőbbrendűsége, amit elhitetnek a kizsákmányolt proletárokkal, ez azonban csak a proletárok kárára, kizsákmányolással valósulhat meg.

A polgári erkölcs a kapitalisták totális hatalmának, felsőbbrendűségének, gazdagodásának szükségességét a nép, a nemzet, az emberiség érdekének tartja! Ebből viszont következik, hogy elismeri a kapitalisták élősködését, haszontalanságát. Mert kártékony az, aki más kárára gazdagodik, és a kapitalista ilyen.

A szocializmusban is megvalósul az egyéni érdek, de a társadalminak, a közösség érdekének alárendelten, tudományosan tervezetten, szervezetten, kizsákmányolás nélkül, emberségesen!

A kapitalizmus az harc, felsőbbrendűség, szolgaság, kizsákmányolás, az élősködők diktatúrája! A szocializmus tudományosan szervezett társadalmi harmónia-, összefogás-, emberséges egyenjogúság, a dolgozók demokráciája!

A kapitalizmus az emberek egymás közötti a kíméletlen harca miatt embertelen, társadalmilag szervezetlen, gazdasági anarchiával, válságokkal, háborúkkal, népirtással, nyomorral terhes, de hatékony gazdasági modell.

A kapitalista gazdasági modell felsőbbrendűséget, szolgaságot, élősködést hoz létre, ezért lehetetlen a proletárok számára a demokrácia.

A fasizmus a kapitalizmus kíméletlen, következetes harca a demokrácia minden formája ellen az élősködés jogáért.

A szocializmus az emberi jogokat következetes megvalósító, a közös érdeken való összefogás erkölcse, tudományos világnézete miatt emberséges és hatékony, a polgári demokráciát meghaladó szocialista demokrácia.

A polgári demokráciában működő kapitalizmus alapvetően a tőkések számára demokrácia, a szocialista demokrácia a többség a dolgozók demokráciája!

Ezért a polgári demokrácia a kisebbség, a szocialista demokrácia pedig a többség demokráciája, a fasizmus a leggazdagabb kapitalisták diktatúrája az egész társadalom felett, terrorral, önkényuralommal!

Idézetek

A marxista filozófia alapjai: … „A szabadság nem a természeti törvényektől való képzelt függetlenségben áll, hanem e törvények felismerésében és az ezáltal megadott lehetőségben, hogy a természeti törvényeket tervszerűen meghatározott célok szolgálatába állítsuk. Ez éppen úgy vonatkozik a külső természet törvényeire, mint azokra a törvényekre is, amelyek magának az embernek testi és szellemi létét szabályozzák — a törvények két osztályára, melyeket legfeljebb gondolatban választhatunk el egymástól, de nem a valóságban. Ezért az akarat szabadsága nem jelent egyebet, mint azt a képességet, hogy hozzáértéssel dönthetünk. Mennél szabadabb tehát egy ember ítélete egy meghatározott kérdésben, annál nagyobb szükségszerűséggel lesz ez ítélet tartalma meghatározott; míg a tudatlanságon alapuló bizonytalanság, amely sok különböző és egymásnak ellentmondó döntési lehetőség között látszólag önkényesen választ, éppen ezzel bizonyítja nem-szabad voltát, azt, hogy a tárgy uralkodik rajta, holott éppen neki kellene azon uralkodni. A szabadság tehát a természeti szükségszerűségek megismerésén alapuló uralom magunk és a külső természet felett; így szükségképpen a történelmi fejlődés terméke.” – Engels: „Anti-Dühring”. 118. old.

… A kapitalista országok parlamentáris köztársaságának lényege a burzsoázia diktatúrája, azé az osztályé, amely meghatározza a burzsoá társadalomban fennálló politikai hatalom jellegét. Ez a lényeg abban tárul fel, abban nyilvánul meg, hogy a politikai hatalom minden szervét a burzsoázia tartja a kezében, és minden állami intézmény a burzsoázia uralmának megszilárdítását szolgálja. A burzsoázia diktatúrájának egyes megnyilvánulásai változóak, de változatlan marad a tőkés társadalom államhatalmának lényege — a burzsoázia diktatúrája.

*

Politikai gazdaságtan: „… A pénz olyan áru, amely valamennyi áru általános egyenértéke; társadalmi munkát testesít meg, s az árutermelők közötti termelési viszonyokat fejezi ki. … A pénz funkciói. 1. értékmérő, 2. forgalmi eszköz, 3. felhalmozási eszköz, 4. fizetési eszköz és 5. világpénz szerepel. … az egyes áruk értéke … a társadalmilag szükséges munka, amelyet termelésükre fordítottak.

… A magántulajdonon alapuló árugazdaságban az árukat egymástól elszigetelt magántermelők termelik. Az árutermelők közt versenyharc folyik. Mindegyik arra törekszik, hogy kiszorítsa a másikat, megőrizze és kiterjessze pozícióit a piacon. A termelés mindennemű közös terv nélkül folyik. … a konkurrencia és a termelési anarchia gazdasági törvénye érvényesül. … a termelés spontán szabályozója az értéktörvény, amely a piaci konkurrencia révén fejti ki hatását. … Az értéktörvény az árutermelés gazdasági törvénye, amely szerint az áruk kicserélése a termelésükre fordított társadalmilag szükséges munka mennyiségének megfelelően történik.

… Az olyan társadalomban, ahol a termelés vaktában dolgozó magántulajdonosok kezében van, csak a spontán piaci áringadozások adják tudtára az árutermelőknek, hogy milyen termékekből termeltek túl sokat, illetőleg túl keveset a lakosság fizetőképes keresletéhez viszonyítva. … Az árugazdaságban a termelőerők fejlődése az értéktörvény alapján megy végbe. … az egyéni haszonra törekvő különálló árutermelők egymástól elszigetelt tevékenysége nyomán valósul meg a technikai haladás, fejlődnek a társadalom termelőerői.

… A burzsoá társadalom termelési viszonyainak alapja a termelőeszközök tőkés tulajdona. A termelőeszközök tőkés tulajdona a kapitalisták nem munkával szerzett magántulajdona, melyet a bérmunkások kizsákmányolására használnak fel.

… A tőkés termelés a bérmunkán alapul. A bérmunkásokat nem verik béklyóba jobbágyi kötelékek. Ugyanakkor azonban meg vannak fosztva a termelőeszközöktől, s ha nem akarnak éhen halni, el kell adniok munkaerejüket a tőkéseknek. A proletariátus kizsákmányolása a burzsoázia által a kapitalizmus fő ismérve, s a burzsoázia és a proletariátus viszonya a tőkésrend fő osztályviszonya.

… A tőkés termelési mód fejlődése során két szakaszon megy át: a monopólium előtti szakaszon és a monopolista szakaszon. A kapitalizmus általános gazdasági törvényei mindkét fejlődési szakaszában érvényesülnek.

… A pénz átalakulása tőkévé. A munkaerő mint áru. Minden tőke meghatározott pénzösszeg formájában kezdi meg útját. A pénz önmagában véve nem tőke. Amikor például az önálló kisárutermelők kicserélik áruikat, a pénz forgalmi eszközként szerepel, de nem tőke. Az áruforgalom képlete a következő: Á (áru) — P (pénz) — Á (áru), vagyis az egyik áru eladása egy másik áru vétele céljából. A pénz akkor válik tőkévé, amikor idegen munka kizsákmányolására használják fel. A tőke általános képlete: P — Á — P, vagyis vétel meggazdagodást szolgáló eladás céljából.

… Az Á—P—Á képlet azt jelenti, hogy az egyik használati érték egy másikra cserélődik ki: az árutermelő átadja az árut, amelyre nincs szüksége, s cserébe egy másik árut kap, amelyre fogyasztás céljából szüksége van. Ezzel szemben a P—Á—P képletnél a mozgás kiindulópontja és végpontja egybeesik: az út kezdetén a kapitalistának pénze volt, s az út végén ismét pénze van. A tőke mozgása céltalan volna, ha a művelet végén a kapitalistának ugyanannyi pénze lenne, mint az elején. A kapitalista tevékenységének egyedüli értelme az, hogy a művelet nyomán több a pénze mint azelőtt. A tőke általános képlete tehát teljes alakjában a következő: P—Á—P’, aholis a P’ a megnövekedett pénzösszeget jelenti.

… Az a tőke, amelyet a kapitalista előlegezett, vagyis megforgatott, bizonyos szaporulattal tér vissza tulajdonosához. Éppen a tőkének ez a megnövekedése a tőketulajdonos célja.

… a pénztulajdonosnak olyan árut kell találnia a piacon, amelynek használati értéke azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy érték forrása. Ilyen áru a munkaerő.

… A munkaerő azoknak a fizikai és szellemi képességeknek az összessége, amelyekkel az ember rendelkezik, s amelyeket az anyagi javak termelése során felhasznál. A munkaerő minden társadalmi formában a termelés szükséges eleme. Csak a kapitalizmusban válik azonban a munkaerő áruvá.

… A kapitalizmus árutermelés, fejlődésének legfelsőbb fokán, amikor a munkaerő is áruvá válik. A munkaerő áruvá válásával az árutermelés egyetemes jelleget ölt. A tőkés termelés a bérmunkán alapul, s a munkás felfogadása a kapitalista által nem más, mint a munkaerő-áru adás-vétele: a munkás eladja munkaerejét, a kapitalista megvásárolja.

… A kapitalista attól fogva, hogy a munkást felfogadta, korlátlanul rendelkezik annak munkaerejével. A kapitalista ezt a munkaerőt a tőkés termelésben használja fel, s éppen ennek során megy végbe a tőke megnövekedése.

… Mint minden más árut, a munkaerőt is meghatározott áron adják el, amelynek alapja ennek az árunak az értéke. Miben, áll ez az érték? … a munkaerő-áru értéke egyenlő a munkás és családja eltartásához szükséges létfenntartási eszközök értékével. „A munkaerő értékét, mint minden más áruét, ennek a sajátos cikknek a termeléséhez, tehát újratermeléséhez is szükséges munkaidő határozza meg” … A tőkések mindenkor és mindenütt a legalacsonyabb színvonalra igyekeznek leszorítani a munkásosztály anyagi és kulturális életkörülményeit.

… Amikor a kapitalista vállalkozásba kezd, megvásárolja mindazt, ami a termeléshez szükséges: az épületeket, a gépeket, a berendezést, a nyersanyagot, a fűtőanyagot. Ezután munkásokat fogad fel, s az üzemben megkezdődik a termelés. Amikor az áru elkészül, a kapitalista eladja. A késztermék értéke magában foglalja: először is a felhasznált termelőeszközök értékét — vagyis a feldolgozott nyersanyag, az elhasznált fűtőanyag értékét, s az épületek, gépek, szerszámok értékének bizonyos részét; másodszor, a vállalatnál dolgozó munkások munkájával létrehozott új értéket.

… A munkaerőáru használati értéke abban a tulajdonságában rejlik, hogy érték, mégpedig saját értékénél nagyobb érték forrása.

… Az értéktöbblet olyan érték, amelyet a bérmunkás saját munkaerejének értékén felül hoz létre munkájával, s amelyet a kapitalista ellenszolgáltatás nélkül elsajátít. Az értéktöbblet tehát a munkás meg nem fizetett munkájának eredménye.

… A munkanap a tőkés vállalatnál két részre oszlik: szükséges munkaidőre és többletmunkaidőre, a bérmunkás munkája pedig szükséges munkára és többletmunkára. A szükséges munkaidő alatt a munkás munkaerejének értékét termeli újra, a többletmunkaidő alatt pedig értéktöbbletet hoz létre.

… A kapitalizmusban a munkafolyamatot két igen fontos sajátosság jellemzi. Először, a munkás a tőkés ellenőrzése alatt dolgozik, s munkája a kapitalistáé. Másodszor, nemcsak a munkás munkája, hanem ennek a munkának a terméke is a tőkés tulajdona.

… A tőkés termelés közvetlen célja az értéktöbblet-termelés. Ennek megfelelően a kapitalizmusban csak az olyan munka számít termelőmunkának, amely értéktöbbletet hoz létre. Ha a munkás nem hoz létre értéktöbbletet, munkája improduktív munka, fölösleges a tőke számára.

… A tőkés kizsákmányolás a kizsákmányolás előző formáitól: a rabszolgatartó és a hűbéri kizsákmányolástól eltérően, burkolt jellegű. Amikor a bérmunkás eladja munkaerejét a kapitalistának, első pillantásra ez az ügylet árutulajdonosok szokásos ügyletének tűnik, árunak pénzre való szokásos kicserélésének, amely az értéktörvénnyel teljes összhangban megy végbe. Ám a munkaerő adás-vétele csupán külső forma, amely mögött az rejtőzik, hogy a kapitalista kizsákmányolja a munkást, hogy a vállalkozó ellenérték nélkül elsajátítja a munkás meg nem fizetett munkáját.

… A kapitalizmus csak akkor engedi dolgozni, tehát élni a bérmunkást, ha az bizonyos ideig ingyen dolgozik a tőkésnek. Ha a munkás otthagyja az egyik tőkés vállalatot, legjobb esetben is csak egy másik tőkés vállalathoz kerülhet, ahol ugyanúgy kizsákmányolják.

… Marx a bérmunka-rendszernek, mint a bérrabszolgaság rendszerének leleplezése során azt mondotta, hogy a római rabszolgát láncok, a bérmunkást láthatatlan szálak kötik tulajdonosához. Ez a tulajdonos a tőkésosztály a maga egészében.

… A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye az értéktöbblettörvény. Marx a kapitalizmust jellemezve leszögezte: „Értéktöbblet termelése, vagyis haszonszerzés — ez ennek a termelési módnak abszolút törvénye”. Ez a törvény határozza meg a tőkés termelés lényegét.

… A bérmunkások meg nem fizetett munkájával létrehozott értéktöbblet az egész burzsoá osztály munka nélkül szerzett jövedelmének közös forrása.

… A tőke az értéktöbblet hajhászása során gyökeres fordulatot idézett elő a termelés módszereiben — ipari forradalmat hajtott végre, amely megteremtette a gépi nagyipart.

… Marx azzal, hogy felfedte a munkásosztály kizsákmányolásának forrását, az értéktöbbletet, szellemi fegyvert adott a munkásosztály kezébe a kapitalizmus megdöntéséhez. Az értéktöbbletről szóló tanításában Marx feltárta a tőkés kizsákmányolás lényegét, s ezzel halálos csapást mért a burzsoá politikai gazdaságtanra, és e gazdaságtannak arra az állítására, hogy a kapitalizmusban az osztályok érdekei között harmónia van.

… A tőkés termelési mód mellett a társadalom egyre inkább két nagy ellenséges táborra, két ellentétes osztályra — burzsoáziára és proletariátusra oszlik.

… A burzsoázia olyan osztály, amelynek termelőeszközei vannak, és ezeket bérmunka kizsákmányolására használja fel.

… A proletariátus a bérmunkások osztálya, akik meg vannak fosztva a termelőeszközöktől, s akik ennek következtében kénytelenek eladni munkaerejüket a kapitalistának.

… A burzsoázia és a proletariátus a tőkés társadalom két fő osztálya. Amíg a tőkés termelési mód fennáll, ez a két osztály elválaszthatatlanul egymáshoz van kötve: a burzsoázia nem lehet meg és nem gazdagodhat, ha nem zsákmányol ki bérmunkásokat; a proletárok nem élhetnek, ha nem szegődnek el a tőkéshez. Ugyanakkor a burzsoázia és a proletariátus antagonisztikus osztályok, amelyeknek érdekei ellentétesek, és kibékíthetetlenül ellenségesen állnak szemben egymással. A tőkés társadalom uralkodó osztálya a burzsoázia. A kapitalizmus fejlődése során egyre mélyül a szakadék a kizsákmányoló kisebbség és a kizsákmányolt tömegek között. A proletariátus és a burzsoázia osztályharca a tőkés társadalom hajtóereje.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!