Az antant utolsó hadjáratának csődje

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

4

Lengyelországban a munkások határozottan elítélték a reakciós uralkodó osztály népellenes, hazafiatlan politikáját és megalázkodását az antant előtt. A jeruszalimszki kerület munkásainak február 28-án hozott határozata leszögezte, hogy „az endekek (lengyel nacionalista párt tagjai) által képviselt lengyel burzsoázia szándékosan igyekszik megakadályozni a békekötést és tovább akarja folytatni a vesztünket okozó háborút, s függő helyzetbe hozza Lengyelország politikáját az antanttól, ami szégyent hoz ránk és aláássa tekintélyünket. Az egybegyűltek tiltakozásukat fejezik ki és követelik, hogy a kormány a széles néptömegek akaratát, békevágyát tartsa szem előtt, s ne a Lengyelország kárára tevékenykedő endekek akaratát.”⁴⁵ Robotnyik, 60. sz. 1920. március 1.* Szilárd elszántsággal harcoltak a békéért a szénbányák munkásai. 1920. március 22-én tört ki a chrzanówi szénmedence munkásainak általános sztrájkja. A chrzanówi városparancsnokság a krakkói rendőrkapitánysághoz tett jelentésében megemlítette, hogy a sztrájk oka: „a munkások követelik az azonnali békekötést a bolsevikokkal”⁴⁶. A polgárháború története. 3. köt. 792. old.*

A lengyel munkások több helyen a burzsoá-földesúri kormányzat megdöntésének és a lengyelországi munkás-paraszt hatalom megteremtésének a követelésével léptek fel. Így például Minszk-Mazoveck város munkásai 1920. február 29-i gyűlésükön határozatot hoztak, amelyben „új szejm-választások tartását és munkás-paraszt kormány megalakítását követelték”⁴⁷. Robotnyik, 64. sz. 1920. március 5.*

A lengyel dolgozók a szovjetország munkásaiban és parasztjaiban testvérüket és barátjukat látták, akik megmutatták nekik a felszabadulás útját az imperialisták igája alól, és valóban népi, független, szabad államot hoztak létre.

A lengyel munkások harca világosan kifejezte a lengyel és a szovjet nép érdekközösségét, egységét és a proletár nemzetköziség elvén alapuló barátságát. De a lengyel munkásosztály akkor nem tudta megakadályozni a háborút. Ennek legfőbb oka a lengyel jobboldali szocialisták egységbontó tevékenysége volt. A szocialista párt jobboldali vezetői újra elárulták a lengyel munkásosztály érdekeit, s így a lengyel proletariátus békemozgalma nem volt egységes.

De a lengyel néptömegek forradalmi harcának 1920-ban, az antant szovjetellenes hadjárata előestéjén, a balsiker ellenére is nagy politikai jelentősége volt. Megmutatta, hogy az antant nem számíthat a lengyel néptömegek támogatására az újabb szovjetellenes kalandnál. A lengyel dolgozók háborúellenes harca gyengítette a szovjetellenes tábort, ingataggá tette a lengyel militaristák hátországát. Ezért a lengyel burzsoázia és földbirtokos osztály háborús készülődései folyamán fokozta megtorló intézkedéseit a néppel szemben, arra törekedve, hogy elfojtsa a forradalmi mozgalmat az országban.

Mivel a lengyel kormánykörök politikája világosan megmutatta, hogy nem hajlandók béketárgyalásokat folytatni, a szovjet kormány kénytelen volt állandóan erősíteni a nyugati frontot. 1920 februárjában Lenin részletes jelentést kért a Nyugati Front Forradalmi Katonai Tanácsától a fronthelyzetről. Február 23-án Gittyisz frontparancsnok és Unsliht, a Forradalmi Katonai Tanács tagja megküldte ezt a jelentést Leninnek. Jelentésükben részletes adatokat közöltek a nyugati front csapatainak állapotáról és az ellenséges erők csoportosulásáról, beszámoltak a belorusszijai lengyel csapaterősítésekről, a frontparancsnokságnak lengyel támadás esetére tett intézkedéseiről. A Forradalmi Katonai Tanács arra kérte Lenint, küldessen sürgősen tartalékokat a frontra.

Lenin gondosan tanulmányozta a jelentést és néhány megjegyzést írt rá. Nem értett egyet a Nyugati Front Forradalmi Katonai Tanácsának azzal a követelésével, hogy e front megerősítését az Ukrajnában állomásozó csapatok rovására kellene végrehajtani. Ugyanakkor felfigyelt a jelentésnek egy másik részére, amely arról szólt, hogy a nyugati front csapatait sürgősen ki kell egészíteni, nehogy veszendőbe menjen azoknak az egységeknek ép, hadrafogható személyi állománya, amelyik váltás nélkül az első arcvonalban tartózkodott. Ezt a jelentest Lenin a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanácshoz továbbította ezzel az utasítással: „Szklanszkijnak a főparancsnokság részére a mai (február 23-i) megbeszélés témájához.”

Február 28-án az antant-támadás veszélyét megvitatta a párt Központi Bizottsága. Lenin a Központi Bizottság és a Honvédelmi Tanács nevében megfelelő rendelkezéseket adott ki. Utasította a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanácsot, hogy minden figyelmét a nyugati front megerősítésére összpontosítsa, s tegyen rendkívüli intézkedéseket „annak érdekében, hogy Szibériából és az Urálból mindent, amit csak lehet, gyors ütemben átszállítsanak a nyugati frontra … Ki kell adni a jelszót: felkészülni a Lengyelország elleni háborúra”⁴⁸ Lenin Művei 35 köt. 422. old.* — írta Lenin. Március 11-én Lenin ismét felhívta a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanács figyelmét a háborús előkészületek abszolút szükségességére, s rámutatott, hogy el kell készülni a legrosszabbra.⁴⁹ Lásd Lenin-gyűjtemény. XXXIV. 275 old.* Egyszersmind táviratot küldött Unslihtnek, a nyugati frontra. „Úgy látszik, a lengyelek harcolni fognak — írta táviratában. — Mindent elkövetünk, hogy megerősítsük a védelmet. Ugyancsak rendkívüli mértékben fokoznunk kell a lengyel nyelvű agitációt.”⁵⁰ Lenin katonai jellegű üzenetváltásai (1917—1920). 228. old.*

A Köztársasági Forradalmi Katonai Tanács — a párt Központi Bizottságának útmutatásait követve — március19-én megvizsgálta a nyugati front megerősítésének kérdését. Kamenyev főparancsnok és a katonai szállítások irányításával megbízott Markov azt a feladatot kapta, hogy három napon belül állítson össze tervet a kaukázusi front egyes hadosztályainak nyugati átcsoportosítására. „A főparancsnok még holnap állapítsa meg a Közlekedésügyi Népbiztossággal együtt a 6. hadseregből a nyugati frontra vezénylendő hadosztályok szállításának rendjét”⁵¹ CGASZA. 4. fólió, 1. opus, 188. ügyir. 11—12. old.* — így szólt a határozat.

Trockij ellenezte a Központi Bizottság és a szovjet kormány irányelveit. 1920. március 25-én a XVI. moszkvai kormányzósági pártkonferencián kijelentette, hogy a nyugati front passzív, a frontnak nincs önálló katonai jelentősége, mert ott „kis államok” állnak szemben a szovjetországgal.

A párt csírájában elfojtotta az ilyenfajta, Trockij által teremtett demobilizáló hangulatot. Lenin rámutatott arra, hogy a háborúban nincs annál veszélyesebb, mint ha lebecsüljük az ellenség erejét. Ez vereséghez vezet.⁵² Lásd Lenin Művei. 31. köt. 169 old.*

A támadás megkezdésekor a lengyel csapatok 6 hadsereget vontak össze az egész fronton, s a Dnyeper folyó (a mogiljov—podolszki kerületben)—Mozir—Boriszov—Drissza vonalán helyezkedtek el, éspedig az északi (belorusz) frontszakaszon a 7., 1. és 4., a déli (ukrajnai) szakaszon a 2., 3. és 6. lengyel hadsereg. A lengyelek keleti frontján összesen 148 500 gyalogos és lovas katona állt, s e csapatok felszerelése egyebek közt: 4157 géppuska, 894 löveg, 302 gránátvető, 49 páncélkocsi és 51 repülőgép volt.⁵³ Lásd A polgárháború története. 3. köt. 269. old.*

Ezekkel a csapatokkal szemben szovjet részről a következő erők álltak: Belorusszijában a nyugati front alakulatai a 15. és 16. hadsereg 49 600 főnyi gyalogos és lovas katonasággal, 1976 géppuskával és 430 löveggel. Ukrajnában a délnyugati front alakulatai: a 12. és a 14. hadsereg, összesen 15 600 fő gyalogos és lovas katonával, 1232 géppuskával és 236 löveggel. E csapatok teljes létszáma 65 200 fő harcosból állt, 3208 géppuskával és 666 löveggel.⁵⁴ Lásd A polgárháború története. 5. köt. 63. old.*

Ilyenformán a lengyel csapatok 2 és félszeres számbeli fölényben voltak a szovjet nyugati és délnyugati front erőivel szemben. Ukrajnában, ahol az ellenség támadni készült, több mint négyszeres túlerővel találták magukat szemben a szovjet csapatok.

Pilsudski 1920. április 17-én adta ki hadseregének a parancsot az Ukrajna elleni támadásra.

Április 25-én a burzsoá-földesúri Lengyelország csapatai széles arcvonalon előrenyomultak, azzal a szándékkal, hogy elfoglalják Ukrajnát és vereséget mérjenek a 12. és a 14. szovjet hadseregre. A támadási irány megválasztásában fontos szerepe volt annak a körülménynek, hogy a lengyel kormánykörök Ukrajna elfoglalásával akarták megjavítani országuk katasztrofális gazdasági helyzetét. Ukrajna megkaparintása érdeke volt a francia imperialistáknak is, akiknek az Októberi Forradalom előtt nagy tőkebefektetései voltak Dél-Oroszországban és Ukrajnában.

A terv az volt, hogy az ukrajnai hadjárat befejezéséig a többi lengyel arcvonal védelemben marad. Mihelyt végeznek Ukrajnával, ott petljuristákat hagynak hátra, a lengyel csapatok pedig folytatják támadásukat kelet felé, de most már Belorusszijában, hogy megsemmisítsék a Vörös Hadsereg fő erőit.

Az ellenséges offenzíva kezdetéig a szovjet főparancsnokságnak nem sikerült a támadás elhárításához szükséges erőket összevonnia a nyugati és a délnyugati arcvonalon. A csapatok tervbe vett átcsoportosítását megnehezítették a nagy távolságok és a leromlott közlekedés. A délnyugati fronton küzdő szovjet csapatok mindjárt az első napokban heves ellenállást fejtettek ki a hódítókkal szemben, de a túlerőben levő ellenség nyomása elől kénytelenek voltak visszavonulni.

Lengyelország Kommunista Munkáspártja, amely a legszigorúbb illegalitásban volt, elszántan küzdött a háború ellen, s felhívta a tömegeket a népellenes kormány megdöntésére, Szovjet-Oroszország védelmére. A lengyel kommunista pártnak a világ proletárjaihoz intézett kiáltványa leszögezte, hogy a lengyel munkásoknak semmi közük a lengyel militarizmus szovjetellenes támadásához, s a leghatározottabban elítélik ezt a háborút, amely nem Lengyelország függetlenségének, hanem a világtőke uralmának védelméért folyik. A lengyel munkások — hangsúlyozta a kiáltvány — a Vörös Hadseregben nem a hódítót látják, hanem szövetségesüket a forradalmi szabadságharcban.⁵⁵ Lásd Lengyelország Kommunista Pártja az ország függetlenségéért folytatott harcban. Dokumentumok. Lengyel eredetiből fordítva Moszkva 1955. 41. old.*

Szovjet-Oroszország dolgozói jól tudták, ki robbantotta ki a háborút. „Számunkra nem kétséges — állapította meg Lenin —, hogy a lengyel kormány saját munkásainak akarata ellenére indította meg ezt a támadó háborút.”⁵⁶ Lenin Művei. 31. köt. 113. old.*

A szovjetország elleni háborúban a lengyel intervenciósoknak szövetségesei voltak az ukrán burzsoá nacionalisták, az ukrán dolgozók legádázabb ellenségei. 1920. április 21-én Pilsudski lengyel államfő és Petljura, az ukrán burzsoá nacionalisták vezére együttműködési szerződést írt alá. A lengyel kormányköröknek szükségük volt erre a szövetségre, hogy politikailag álcázzák agressziójukat. Ám Pilsudski és Petljura szövetsége nem vált javára az intervenciósoknak. Ez a szövetség, mint Lenin rámutatott, „még nagyobb elkeseredést váltott ki az ukrán népesség körében, a szerződés megkötése után a félburzsoá és teljesen burzsoá elemek egész sora még fokozottabb mértékben állt át Szovjet-Oroszország oldalára”⁵⁷. Ugyanott, 168. old.*

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!