Поздравляем всех с Днем международной солидарности трудящихся!
Первомай был и остаётся значимым и дорогим для многих людей. Для тех, чьи идеалы — свобода, равенство, труд, справедливость и дружба народов. Уверен, мы обязательно выйдем на созидательный путь. Об этом мы говорим в своих программных документах. На это нацелены усилия Компартии и наших союзников. Уже сегодня в работе красных губернаторов и народных предприятий можно видеть примеры успеха нашего подхода к делу. И потому мы убеждены в правоте своей позиции. С праздником, дорогие товарищи!
A 78 éves Biden bohóc bohózatsorozatának legújabb epizódja…
Ezúttal Georgiában alkotott emlékezetest.
Szónoklata megkezdése előtt ugyanis rájött, hogy nincs rajta az arcmaszk. Elkezdte vadul keresni a mappájában, a pulpituson, és a papírjai között.
„Keresem a maszkomat, problémáim vannak” – makogta türelmetlen közönségének. Felesége Jill is beszállt a kutakodásba. Ő sem lelte.
Amikor a biztonsági szolgálat egyik tagja odarobogott hozzá egy maszkkal, hirtelen eszébe jutott Józsi bohócnak, hogy hol is van az ő keresett maszkja. A NADRÁGJA ZSEBÉBEN VISELTE ADDIG!
Előhúzta hát, felöltötte, és a program a tervek szerint bonyolódott tovább.
Ez az ember az USA elnöke! (De ez aligha az ő érdeme!)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az Európai Parlament csütörtökön határozatot hozott arról, hogy csak azok a személyek utazhassanak szabadon az Unió országaiban, akiket koronavírus elleni nyugati vakcinával oltottak be. Ha az Európai Tanács elfogadná a javaslatot, akkor a koronavírus ellen orosz és kínai vakcinával beoltott több millió magyart megfosztanának a szabad mozgás jogától az Unió többi tagállamában – jelentette a Magyar Békekör tudósítója pénteken.
Az Európai Parlament politikai indíttatású diszkriminatív határozata azért különösen súlyos, mert az Unió demokratikusan megválasztott testülete hozta azokkal szemben, akik megválasztották. Ha a tagállamok vezetőiből álló Európai Tanács elfogadná az indítványt, az Unióban megszűnne a korlátlan szabad mozgás lehetősége. A Tanács minden valószínűség szerint nem fogja akceptálni az EP javaslatát, de még nem tudni, milyen intézkedést hoz helyette.
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban péntek reggel azt mondta, hogy nem kell tartani a magyarok külföldre utazásának korlátozásától, de nem tudatta, miért nem. Kérdés, vajon az EP határozatának megvétózásával biztosítható-e a beoltottak, köztük a keleti oltásban részesültek szabad mozgása, vagy a kormánynak kétoldalú megállapodásokat kell kötnie az egyes államokkal, hogy a magyaroknak joguk legyen utazni.
Az orosz- és Kelet-ellenességéről elhíresült EP ugyancsak csütörtökön Oroszország ellen irányuló újabb szankciókra is felszólította az EU végrehajtó testületeit. Határozatában kezdeményezte az Északi Áramlat 2 gázvezeték építésében résztvevők megbüntetését, egy sor szankciót az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó Rosatom, és az orosz oligarchák ellen, valamint Oroszország lekapcsolását a SWIFT nemzetközi pénzügyi utalási rendszerről.
Orosz-gyűlöletével az Európai Parlament többsége nemcsak a kelet-nyugati kapcsolatokat rombolja, hanem saját tagállamainak érdekeivel is képes szembefordulni. Példa rá az orosz-német gázvezeték, amelynek felépítését Washingtonból minden áron meg akarnak akadályozni, s az EP többsége az amerikai érdekeket karolta fel a németeké helyett. Oroszország SWIFT rendszerből történő kikapcsolása is Amerikában merült fel, de ott elvetették, mert úgy gondolhatták, hogy visszaüt. Az EP – a jelek szerint – pápább szeretne lenni a pápánál. Vélemények szerint az Európai Parlamentre hovatovább nagyobb befolyást gyakorolnak az amerikaiak és az orosz ellenességükről elhíresült kelet-európai államok, mint maguk a testületet megválasztó uniós polgárok.
Kérdések sora merül fel a polgári demokrácia mibenlétével kapcsolatban: hogyan egyeztethető össze a demokráciával az elzárkózás az egyenjogú államközi kapcsolatépítéstől, az együttműködés rombolása; milyen demokratikus norma nyújthat alapot az Unió állampolgárainak egészségi alapon történő megkülönböztetésre; hogyan egyeztethető össze a demokratikus szabadságjogokkal a szabad mozgás korlátozása, ha ennek nincs egészségügyi kizáró oka; miféle demokrácia-felfogás vezérelhet egy olyan parlamentet, amely azokat akarja büntetni, akik a legelőbbre tartanak a lakosság beoltásával – írta a Magyar Békekör tudósítója.+++
„Nagyon furcsa dolgot láthatunk a magyarországi koronavírusos halálozásoknál
Semmilyen tudományos következtetést nem vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy melyik vakcina jobb vagy rosszabb a kormányzati táblázat alapján, az viszont magyarázatra szorul, hogy miért halnak meg viszonylag sokan az oltások után koronavírus-fertőzésben – állították a Portfolio által megkérdezett kutatók. Véleményük szerint a táblázat alapján azonnal meg kell vizsgálni, hogy két oltás után miért halhatnak meg egyes emberek koronavírusban. Nemzetközi példák alapján a nyugati típusú vakcinákkal duplán oltottak közül extrém ritka esetben halhat meg valaki koronavírusban. Az 1,4 millió duplán oltott esetében az irodalmi adatok alapján 10 fő alatti halálozást kellene produkálnia az oltási programnak, ehhez képest a kormány által közölt táblázatban 273 halálos áldozat szerepel. A kutatók szerint elsőként arról kell megbizonyosodni, hogy nem az adatokkal van-e a probléma. Ha nem, akkor égetően fontos tisztázni, hogy miért ennyire rosszak a hazai számok. Alábbi cikkünkben kutatókkal való beszélgetések alapján bemutatjuk a lehetséges forgatókönyveket.
Azzal kell kezdenünk a cikket, hogy a Portfolio szerkesztőségének döntő többsége már beoltatta magát, aki nem, az is már regisztrált az oltásra. Szerintünk fontos, hogy mindenki oltassa be magát, ezért mindenkit arra buzdítunk, hogy regisztráljon, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok alapján a vakcina megvéd a koronavírus súlyos lefolyásától és a halálozástól. A magyar kormány által közzétett táblázat azonban többek között éppen azért különös, mert arra utal, hogy két oltás után is meglepően sokszor halálos lehet a koronavírus. Cikkünkben ezt a kérdést jártuk körbe, amelyhez olyan kutatók segítségét kértük, akik ismerik a vakcinákat, illetve rálátnak a magyar oltási program alakulására. A fő megállapításaink egy részét előre le is lőjük:
A nyugati vakcinák esetében, amikről erre vonatkozó közlés elérhető az irodalomban, két oltás után extrém ritka esemény a koronavírusos halálozás, egymillió oltottból legfeljebb néhány esetben fordulhat elő halálos lefolyású koronavírus-fertőzés. Magyarországon 1,4 millió oltottból 273 fő halt meg koronavírusban. Ez arányosan 200-szor annyi haláleset, mint a megfelelő amerikai adat.
A halálozások magas számára a leglogikusabb magyarázat, hogy a koronavírusban elhunytak még jóval a védettség kialakulása előtt kapták el a betegséget, de ezt mégsem veszi figyelembe a magyar adatközlés. Erre vonatkozóan nem tartalmaz adatokat a kormányzati táblázat, de a vizsgálat megjelölt időpontját és védettség kialakulásának idejét figyelembe véve sejthető, hogy ez legalább részben magyarázattal szolgálhat.
Ha azonban ez nem jelent teljes magyarázatot, vagyis a védettség feltételezett kialakulása után betegedtek meg és haltak meg az emberek, és más módszertani oka sincs a magas számoknak, akkor felvetődik a vakcinák hatékonyságának a kérdése.
A nyugati vakcinák nemzetközi kutatások alapján nagyon magas hatékonyságúak, védenek a halálozástól koronavírus-fertőzés esetén, és működnek a brit mutánssal szemben is. A keleti vakcinák kapcsán kevesebb ilyen információ áll rendelkezésre.
A Szputnyik V esetében eddig nem merültek fel kérdőjelek, hiszen ennél a vakcinánál nem volt jellemző az oltás utáni halálozás itthon, azonban a Sinopharm hatékonyságát több nemzetközi példa is megkérdőjelezi. Az Egyesült Arab Emírségekben és Szerbiában is úgy találták, hogy több esetben nem alakult ki védettség a Sinopharmmal oltottak esetében, így harmadik dózisra lehet szükség.
Többen halnak meg, mint lehetne
Az eddig megismert klinikai vizsgálati eredmények szerint a nyugati oltások közel 100%-ban védenek a halálozástól. Több tízezer oltottat követtek ezek a Fázis III. tesztek, amelyek azt mutatták be, hogy két oltás beadás után gyakorlatilag lehetetlen esemény a halálozás fertőződés esetén, és a súlyos megbetegedés is olyan ritka, mint a fehér holló. A vakcinák a való életben is bizonyítottak. Az Egyesült Államokban folyamatosan követik az oltottakat, és az amerikai járványügyi szerv, a Centers for Disease Control and Prevention április 20-ai adatai szerint egymillió kétszer beoltott közül mindössze egy halt meg koronavírusban. A napokban megjelent egy szerb tanulmány is, ami szintén arra jutott, hogy akit beoltanak, az ritka esetben megbetegedhet, de már kórházba kerülő is alig volt (igaz, ebben a vizsgálatban jóval kevesebb oltott szerepelt).
Ehhez képest atombombaként robbant a magyar kormány által közzétett táblázat, amely arról szólt, hogy két oltás után hányan betegednek meg és hányan halnak meg Magyarországon. A kormányzati összeállítás alapján ki lehet számolni, hogy (az időszak végére) 1,4 millió fő adatát vették alapul, akik közül 5714-en fertőződtek meg koronavírussal és 273-an haltak meg. Ez nagyon magas a fertőzöttek számát illetően is (az amerikaiaknak 87 millió kétszer oltott után 7157 megbetegedésük volt), de különösen és érthetetlenül magas a halálozások tekintetében (87 millió oltott után 88 az amerikai adat). A különbség tehát rendkívül nagy, halálozásokban 200-szoros, amit aligha magyarázhat a halottak eltérő számítása, vagy a beoltottak életkorának, társbetegségeinek eltérése. Kutatók szerint a hazai adatok minden bizonnyal nem helyesek, ezért elsőként arról kell megbizonyosodni, hogy nem valamilyen módszertani hiba áll-e a közölt számok hátterében.
Kutatók szerint nagyon fontos lenne ismerni a beoltottak életkorát, alapbetegségeit, és azt is, hogy az oltás után mennyi idővel haltak meg. Ezek ugyanis mind befolyásoló tényezők. Könnyen lehet ugyanis, hogy sok táblázatban szereplő elhunyt úgy fertőződött meg, hogy még nem kapta meg a második oltását (noha ez elvileg ellentmondana a táblázat címének), vagyis nem alakult ki nála a védettség. Ezeket az információkat azonban nem lehet tudni. De ha leginkább olyan elhunytak szerepelnek a táblázatban, akik pl. a második oltás után 1-2 nappal haltak meg, akkor biztosra vehető, hogy még a védettség kialakulása előtt fertőződtek meg. Jellemzően az első oltás után a Pfizer esetében 2 hétnek, a Szputnyik esetében 3 hétnek kell eltelnie, hogy hasson a vakcina. Miután a betegség lefolyása nagyjából egy hónap a lappangás és a halálozás között, így akik röviddel a második oltás után haltak meg, azok esetében kiszámolható, hogy a megbetegedés pillanata még az első oltás utáni védettség előtt történt. Erre azonban nincs semmi bizonyíték, hiszen a kormány a kutatók kérése ellenére sem oszt meg azóta sem semmilyen további adatot a táblázat kapcsán, így az általunk megkérdezett szakértők is csak gyanakodnak arra a forgatókönyvre, hogy lehetnek ilyen elhunytak. Ezért is kellene nyilvánosságra hozni és kutatni, hogy az oltáshoz képest mikor haltak meg az emberek; vagyis hogy a vakcinálás előtt, közben (akár az oltóponton), vagy utána fertőződtek meg az elhunytak.
Ha viszont arról van szó, hogy a védettség kialakulása után betegedett és halt meg Magyarországon a 273 fő döntő többsége, és ezt a számot más módszertani hiba sem magyarázza, akkor az komoly kérdéseket vet fel. Mégpedig a vakcinák hatékonyságával kapcsolatban.
A Portfolio utánajárt a kérdésnek, és több kutatóval való beszélgetésünkből a következő információk rajzolódtak ki az egyes vakcinák kapcsán:
Sinopharm. A kínai vakcina esetében kezdjük az OGYÉI leiratával, amit az oltás használata előtt tettek közzé Magyarországon: „a Kínán kívül végzett III. fázisú vizsgálatban a vakcina hatásosságának időközi értékelésébe bevonható 60 évnél idősebb személyek aránya 0,63%, (…) a korcsoportra vonatkozóan a súlyos COVID-19-fertőzéssel szembeni védőhatás még nem megbecsülhető. (…) A rendelkezésre álló adatok szerint a neutralizáló antitestek szintje a 60 évnél idősebb személyekben alacsonyabb, mint a 18– 59 évesekben, illetve a neutralizáló antitestek szintje az oltási program befejezése utáni 90. napon a 28. napi értékhez képest nem csökkent.” A fentiek alapján tehát idősekre lényegében nem tesztelték a vakcinát klinikailag, az indirekt bizonyítékok – antitestek szintje – alapján pedig alacsonyabb hatásfok becsülhető. Magyarország mégis olt időseket is ezzel a vakcinával. A Portfolio az OGYÉI leirata után, a vakcina használata előtt megírta, hogy kérdések merülhetnek fel az oltás kapcsán a védőhatás szempontjából az idős populációban.
Értesülésünk szerint hazai szakértők úgy vélekednek az informálisan elvégzett vizsgálatok alapján, hogy az idősek esetében a Sinopharm nem véd túl magas szinten. Indul egy hosszabb távú védettséget vizsgáló kampány is Pécsen (a Sinopharmra is), azonban már most is rendelkezésre állnak részadatok, amelyek a Sinopharm hazai teljesítményét mutatják meg. Ezek, úgy tudjuk, hogy egybevágnak nemzetközi vizsgáltok eredményeivel is. Szerbiai vizsgálatok megállapították, hogy bizonyos esetekben nem elég a két dózis a Sinopharmból, hanem szükséges egy harmadik is a védettséghez. A vizsgálatok arra jutottak, mint amire az OGYÉI dokumentumaiból is számítani lehet, az idősebbek esetében alacsonyabb az antitestek szintje. Ez bár nem biztos jele a rosszabb védelemnek, de valószínűsíti azt. Hasonló következtetésre jutottak az Egyesült Arab Emírségekben is, ugyanakkor megállapították, hogy több mint 90%-kal csökkenti a kórházba kerülés kockázatát, a halálozást pedig teljesen megakadályozza. Így különösen érdekes, hogy a magyar adatok alapján tucatjával voltak Sinopharmmal oltott halálozások is.
A fentiek alapján tehát nagyon fontos lenne megvizsgálni Magyarországon – ahogy megtették Szerbiában és az Emírségekben –, hogy az oltottaknak megvan-e a megfelelő védettségük. Nem tudjuk, hogy a helyzet mennyire hasonló Magyarországon, illetve tudományos publikáció ezekből az országokból sem érhető el. A kockázatot felveti a kormány által közzétett táblázat is, amely azt mutatja, hogy a nagyon rövid idő ellenére is – először március végén adtak be érdemi mennyiségben második oltást Sinopharmból, a táblázat pedig április 20-án már záródik is – számos halálozás következett be Sinopharmmal oltottak esetében. Azért lenne fontos ezt a kérdést megvizsgálni, hogy bizonyosságot lehessen szerezni arról, hogy megfelelő védettséget ad-e a kínai vakcina. Az egyik opció ugyanis az, hogy „nem termelődik ellenanyag” az oltottak egy részében, ezért nem is véd a Sinopharm alapvetően a koronavírus ellen, a másik pedig az, hogy termelődik ellenanyag az oltás után, de a brit mutációval szemben a Sinopharm nem véd annyira hatékonyan, mint az eredeti vírusra nézve. Kínai közlések alapján egyébként a Sinopharm a brit mutáció ellen is hatékony, részletes vizsgálatok azonban nem állnak rendelkezésre. Felmerült az a lehetőség is egyes szakemberekben, hogy a kínai vakcina tűje egész egyszerűen túl rövid európai emberekhez mérten, és nem lehet vele megbízhatóan elérni az izmot, ahová a vakcinát elvileg adni kellene.
Pfizer és Moderna. Ezek a nyugati vakcinák a magyar táblázat halálozási listájának „élén” szerepelnek, ami meglepő, miután minden korcsoportban magas hatékonyságot mértek a nemzetközi kutatások. Ahogy a bevezetőben írtuk: ezek a vakcinák nemzetközi példák alapján sokkal jobban védenek a halálozástól, mint ami a magyar adatok alapján látszik.A Pfizer és a Moderna oltása bizonyítottan hatékony a brit vírusváltozattal szemben is, amely domináns Magyarországon.
Izrael beoltotta a népességet Pfizerrel, kitűnő eredményekkel, amelyek igazolták, hogy a vakcina hatásos a betegség és a halálozás ellen is
– mondta egy kutató a Portfolionak.
Akkor mi lehet a magyar adat oka? A kutatók szerint, ha olyan rossz a helyzet, mint ahogy a hazai adatok mutatják, akkor ki kell vizsgálni ennek az okát. Az egyik magyarázata az a kutatóknak, hogy olyan esetek is benne vannak a hazai halálozási listában, akiknek még nem alakult ki az immunválaszuk, vagyis az immunizálás előtt betegedtek meg valójában. Ezt a képet árnyalja, hogy a Pfizer oltása az első dózis után 2 héttel már érdemi, 3 héttel nagyon jelentős védelmet nyújt a vírussal szemben. Ha viszont a kormányzat azoknak gyűjtötte össze az adatait, akiknek feltehetően már kialakult a védettségük, akkor csak egyetlen magyarázat adódik: a vakcinák nem tudták kifejteni valamilyen okból a hatásosságukat az oltás beadása után. A vakcina pedig úgy tud veszíteni a védőképességéből, ha romlik a minősége valamikor. Vagyis: ha a vakcina előiratával ellentétben nem azon a hőmérsékleten szállították, raktározták, és használták fel, amin szükséges. „Ha bármikor felolvad és visszafagy vagy nem a megfelelő hőmérsékleten van a vakcina, akkor romlik a hatékonyság vagy egyéltalán nem lesz hatásos” – mondta egy kutató. Bizonyosan mindenki a legjobb szándékkal jár el, de ilyen, úgynevezett „hűtési lánc megszakadások” előfordulhatnak, kérdés, hogy van-e szisztematikus oka. Ez azonban könnyen lehet, hogy egyáltalán nem következett be, de a szakértők szerint mindenképpen meg kellene vizsgálni a különösen magas számú halálesetet. Az mRNS-vakcinák jó általános hatékonyságát látszik alátámasztani egy vizsgálat, ami Budapesten mérte az antitesteket, főképp Pfizer-Moderna oltottak esetében, ahol magas hatékonyságot mértek. Ez azt támasztja alá, hogy a vakcinák rendben vannak. Bármi is a helyzet: tisztázni kell, hogy mikor fertőződtek meg az alanyok, még a védettség kialakulása előtt vagy utána. Ha szükséges, új adatgyűjtést kell indítani – vélekedett egy szakértő. Ez már csak azért is fontos lenne, hogy tudjuk: a Magyarországon jelen lévő vírusváltozatokkal szemben hatékonyak-e a vakcinák.
AstraZeneca. Ezt a vakcinát kevésbé adták időseknek, ezért nem is jellemző, hogy sokan meghaltak volna az oltás után koronavírusban. Az oltás használatának bevezetésekor Magyarország nem is adta ezt a vakcinát 65 év felettieknek.
Pedig ezt a vakcinát több idős emberen tesztelték, mint a kínait, mégsem adtuk nekik eleinte, miközben a Sinopharm-oltást az idősekkel kezdtük
– mondta egy szakértő. Mindenesetre elég kevés duplán oltott AstraZenecás van eddig, mert a második oltást eltolták az elsőt követően 12 hétre, így a minta elemszáma alacsony. A szakértők azonban egyetértenek abban, hogy ez a vakcina az első oltás után is magas hatékonyságú. Speciális szállítási igényei nincsenek ennek a vakcinának.
Szputnyik V. Ezt az oltást leginkább azok kapják, akik nem szenvednek krónikus betegségben és ha nem is annyira, mint az AstraZeneca esetében, de inkább fiatalabbaknak adják. „Ők oltás nélkül is csak nagyon ritka esetben halnak meg koronavírus-fertőzésben” – mondta egy kutató, kitérve arra, hogy jellemzően súlyos krónikus betegek nem kapnak Magyarországon ilyen vakcinát. Speciális szállítási feltételek itt sincsenek, hasonlóan az AstraZenecához, szállítása, tárolása nem igényen komplex megoldásokat.
Összegzés
Mindent egybevetve a kutatók szerint az a kép rajzolódik ki, hogy a vakcinákat összehasonító magyar táblázat alapján lehetetlen rangsorolni a vakcinákat, ugyanis sem az oltások használatának eltérő időtávja, sem az oltottak krónikus megbetegedések tekintetében látott különbségek, sem az oltottak korösszetétele nem adott ehhez.
A VISZONYLAG ALACSONY SZÁMÚ DUPLÁN OLTOTTRA JUTÓ MAGAS HALÁLOZÁS MIATT VISZONT VIZSGÁLATOT KELLENE VÉGEZNI ARRA VONATKOZÓAN, HOGY EZ MIKÉNT FORDULHATOTT ELŐ.
Úgy tudjuk, számos kutató szeretné megvizsgálni a kérdést, azonban a járványügy elzárkózik attól, hogy információkat adjon nekik az oltás utáni elhunytakra vonatkozóan.
Összességében tehát a kutatók szerint ki kellene vizsgálni az oltottak elhalálozásának körülményeit, illetve azt, hogy mikor, milyen vakcinával lettek immunizálva, ami azért lenne különösen fontos, hogy tisztán lássunk az oltottak védettségének kérdésében, ez ugyanis kulcskockázatnak minősül a járvány negyedik hullámának esélye szempontjából.”
-HA LESZ IS NEGYEDIK HULLÁM, KIT ÉRDEKEL?! A LÉNYEG, HOGY A KUBATOV – RAGÁLY LISTÁN SOHA ENNYI FRISS NÉV ÉS ADAT MÉG NEM VOLT!
És még több lesz! Ráadásul ÖNKÉNT ADJUK MEG MI MAGUNK! („Ők” csak ülnek és gyűjtögetnek!)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Munkások, elvtársak, budapesti dolgozók!
Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890 május 1-én, hogy Magyarországon először tüntessen a proletár nemzetköziség eszméje mellett. Ennek 67 esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudatosabb munkások szívében élt, és a Duna-medence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg-monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette.
Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már rég azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él, és itt van ma is; az eleink szívében és reményeiben táplált gondolat testet öltött, él, és győzelmet aratott.
Él és győzelmet aratott a munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! Él, és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje!
Viharos 67 év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés-földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a horthysta-ellenforradalom, a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság, az 1956 októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás — viharos sor ez, elvtársak.
Ez alatt a 67 év alatt a magyar munkások, a falvak és a hivatalok legöntudatosabb dolgozói hol titokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de mindig, minden év május 1-én hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a proletár nemzetköziség hívei, mindenkor hűek a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz.
Úgy gondolom, hogy jónéhány harcos, kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történelem: az elsőről, mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásokra — az 1919-es május elsejéről, amikor a magyar munkásosztály leverve a monarchia és a tőke bilincseit, az első, felejthetetlen szabad május elsejét ünnepelte. Soká fog emlékezni a történelem az 1945-ös május elsejére, amikor a 25 éves, dühöngő ellenforradalmat és a hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép.
Végül, úgy gondolom, hogy az 1890-es, az 1919-es és az 1945-ös május elsejék mellett sokáig emlékezetes marad és kiemelkedő jelentőségű lesz a mai, 1957-es május elseje.
Ebben az órában itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és lánya a munkás nemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejét.
Kedves elvtársak!
Miben van a különös jelentősége az 1957-es magyar május elsejének népünk számára, és nyugodtan mondhatjuk, nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi sikertelen ellenforradalom fölött a munkásosztály nemzetközi segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét, a proletár nemzetköziség ünnepét. (Taps.)
Elvtársaim!
Az 1956 októberi események menetében a fasiszta magyar burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, melyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért.
Külön kérdés, és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben, és ezt az ellenforradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra.
Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása nélkül — amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését, és a vezetéstől megfosztotta, félrevezette, és tehetetlenségre kárhoztatta a szocialista forradalom ügyéhez hű magyar dolgozók tömegeit — soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás olyan sikert elérni, mint amilyet átmenetileg elért.
Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr, tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, termelőszövetkezeti vezetőket, tanácselnököket, a szocializmus híveit, és lemészárlásukra készülődtek. Ismét megjelentek a politika porondján a tőkések, földesurak, bankárok, hercegek és grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a Parlamentben, két nap alatt 20 ellenforradalmi pártot alakítottak, még a hírhedt Magyar Élet Pártjának megalakítását is bejelentették, és megjelentek a falvakban, a gyárakban a „mindent vissza” jelszóval.
Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az antant, úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles propagandagépezettel 1956 októberében is az ellenforradalom sötét erői mögött.
Munkások, elvtársak!
Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal, nekünk, kommunistáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké változtassák hazánkat, vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással, és semmisítsük meg az ellenforradalmat.
Mi, kommunisták döntöttünk. Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellenforradalommal szembeszállni kész hívét. Ugyanakkor ismét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, legigazabb barátjától, a Szovjetuniótól. (Ütemes taps.— Szovjet—magyar barátság! felkiállások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletár internacionalizmus szellemében megadta. Így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon.
Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Emlékeznünk kell ezen a szabad május elsején mártírjainkra, az ellenforradalmárok által legyilkolt kommunistákra, igaz magyar hazafiakra — Mező Imre, Kalamár, Asztalos, Kállai, Biksza és a többi drága elvtársunkra —, akik nem ünnepelhetnek többé velünk. Emlékeznünk kell azokra a pártharcosokra, államvédelmiekre, honvédekre, rendőrökre, karhatalmiakra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak, és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzeti függetlenség, a Magyar Népköztársaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, hivatásos katonákra, akik segítségünkre siettek a harcban, segítettek megvédeni népi demokratikus rendünket, független hazánkat, békénket. Mély tisztelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, akik a magyar népnek nyújtott segítség közben a legtöbbet: életüket áldozva bizonyították be hűségüket a proletár nemzetköziség szent eszméjéhez. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét!
Elvtársak!
Erre a hősi harcra visszatekintve, világosan látható, hogy 1956 októberében a szocialista Magyarország vívta élethalálharcát a régi úri Magyarországgal, és ebből a harcból a szocialista Magyarország került ki győztesen. (Taps.) De az is világos, hogy ez a harc ugyanakkor a népek, nemzetek leigázására törő nagytőkés imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őrködő proletár nemzetköziség összecsapása is volt, és győzött a proletár internacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és béke erői. Ezért nemzetközi jelentőségű az 1957-es magyar május elseje.
Elvtársak!
Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek — az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával — sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét, és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama, a Magyar Népköztársaság él! (Taps.)
1957. május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkáshatalom elleni veszélyes, véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte, és ma a szocialista országok testvéri családjának tagjaként, népünk barátainak örömére, ellen egeink bánatára szabadon ünnepli május elsejét. (Lelkes taps.)
Kedves elvtársak, elvtársnők! Tekintsük át a november 4. óta megtett utat.
Ha a harc eredményeit számbavesszük, megállapíthatjuk, anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősek.
Ha a harc eredményeit nézzük, és megnézzük az élet különböző területein a hiányosságokat, nem lehetünk megelégedettek, nem lehetünk önteltek. Hiszen van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle. (Derültség.) De ha november 3-a anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már kezükben érezték a hatalmat és az egész országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt, és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes, és nagyok az eredmények.
Milyen eredményekről beszélhetünk?
Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rendről. Lehet és van is sok kritikusunk. Vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót keresnek. Az ilyen emberek szeretnek bennünket műveletleneknek, mereveknek, hozzá nem értőknek, kegyetlen terroristáknak, sztálinistáknak és a szótárukban létező minden elképzelhető rossznak szidalmazni. De azt legnagyobb ellenségeink, legrosszindulatúbb kritikusaink sem mondhatják, hogy mi a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődésének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennélfogva népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős, és a kapitalizmus visszaállításának lehetősége megszűnt. (Közbekiáltások: Éljen a munkás-paraszt hatalom!)
Népköztársaságunk alkotmányos, törvényes rendje biztosított. Az alkotmányos néphatalmi és államigazgatási szerveket helyreállítottuk. Újjászerveztük népköztársaságunk fegyveres erőit; a néphadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatalmi egységek fegyveres erőit. A kulcspozíciókból eltávolítottuk az árulókat.
A hatalom fegyveres biztosításának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, bányászok, a parasztok legöntudatosabbjait — megszerveztük a munkásőrséget!
A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka annak, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti messzemenő bizalommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvételre a munkásőrség alakulataiba, azt jelzi, hogy a magyar munkások készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. Mindez egyben beszédes cáfolat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a munkások támadtak volna a népköztársaságra, és most a tömegektől elszakadt kormány vezetné az országot.
Itt vannak külföldi vendégeink, nézzék meg a párt és a kormány embereit és a tőlünk elszakadt tömegeket, amelynek százezrei itt állnak e téren! (Taps, éljenzés.)
A népi hatalom megerősítése után másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került.
Itt voltunk már a gyűlésen, amikor kézbesítették a Nehézipari Minisztérium jelentését: bányászaink úgy ünnepelték május elsejét, hogy valamennyi szénbányászati tröszt túlteljesítette áprilisi tervét!
Eredményeinket elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékosságok vannak. De mindenki, aki csak egy kicsit is tárgyilagosan nézi népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik.
Az államhatalom megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítása mellett, igen nagy eredménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelődési és kulturális intézményei működnek, és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredményeihez.
Minek tulajdoníthatók ezek a jelentős eredmények?
Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva, lelepleztük a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus—leninizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket, visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz. (Taps.) E tanítások fényében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet, és határoztuk meg a legfontosabb tennivalókat.
Kerülgetés nélkül nevén neveztük az ellenforradalmat, lelepleztük az árulást, mindenki számára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegekre támaszkodik, és ugyanakkor kíméletlenül elnyomja az osztályellenséget. (Ütemes taps, éljenzés.)
Elvetettük a hazug semlegesség jelszavát, és megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kitéphetetlen tagja a szocialista országok Szovjetunió által vezetett hatalmas családjának és következetesen hű marad a varsói szerződéshez. Szembeszálltunk az ellenforradalom aljas szovjetellenes, uszító rágalmazásaival és bebizonyítottuk, hogy a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok az adott nemzetközi viszonyok között a magyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták kalandor terveivel szemben.
Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot létesítenek azzal a bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét megsemmisítsék, és e cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Horthy-fasiszta ellenforradalmi erőket, szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler-fasiszta hóhérait, addig mi is igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását, a varsói szerződést, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását. (Taps.)
Erre a nyíltságra és határozottságra a magyar néptömegek napról napra fokozódó bizalommal és támogatással válaszolnak.
Az eredmények a nyíltságon kívül annak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb társadalmi vezető ereje, a párt kérdésében.
Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellenforradalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezető szerepét tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetességnek eredménye, hogy az ellenforradalom tüzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Hosszan tartó taps. Felkiáltások: Éljen a párt!) A politikai, a fegyveres és a gazdasági harcokban megedződött párt újjászervezte a népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztályszervezeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető erejének, a pártnak irányításával megvédték és megerősítették a népi hatalmat.
Üdvözöljük május elsején a munkásosztály nagy hagyományokra visszatekintő és ma már ismét 1 800 000 tagot számláló szakszervezeteit. Üdvözöljük az újjászerveződő nőmozgalmat, és a zászlaját büszkén kibontó Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget. (Éljenzés, taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt jelentő tömegszervezeteknek és mindjobban javuló munkájuknak jelentős szerepük van az eddig elért eredményeinkben.
A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak is, hogy országunk alkotmányos államhatalmi és államigazgatási szerveit, a tanácsokat, a minisztériumokat viszonylag rövid idő alatt munkába állítottuk.
Az eredményekről szólva külön elismeréssel kell megemlékezni népköztársaságunk újjászervezett fegyveres erőiről: a néphadseregről, a határőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepük volt a munka feltételét jelentő törvényes rend helyreállításában. A magyar fegyveres erők újjászervezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megszervezése, és ezek hősies helytállása az ellenforradalmi bandák szétverésében.
A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazdasági és kulturális életének helyreállításában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás- és paraszttömegek, valamint a munkások és parasztok erőfeszítéseit támogató értelmiségi dolgozó rétegek játszották.
Nekünk, akik a vezetésben dolgoztunk ezekben az időkben, meg kell mondanunk, hogy ha november 4-e után napról napra erősödött is a központi irányítás, hosszú heteken át nem volt eléggé hatékony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat helyesen felismerő és saját erejének tudatára ébredt munkások, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmiségiek öntevékeny munkája és helyes politikai fellépése az ellenforradalmár provokátorok és az úgynevezett „hőbörgők” ellen.
A hat hónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és a kormányunk erőfeszítései mellett a szocialista tábor országainak, elsősorban a Szovjetuniónak a proletár internacionalizmus szellemében nyújtott anyagi, erkölcsi, sokirányú testvéri segítségének is nagy része van.
Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támogatása is. A Szakszervezeti Világszövetség és több ország szakszervezeti vezetőinek látogatása és szolidaritási nyilatkozata mellett 27 ország testvéri kommunista és munkáspártja nyilatkozatát kaptuk kézbe, amelyekben az egész nemzetközi munkásmozgalom elítélte a Magyar Népköztársaság és a béke ügye elleni ellenforradalmi támadást, és biztosítanak bennünket támogatásukról.
Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje ellen 1956 októberében indított, az imperialisták által szított és támogatott ellenforradalmi támadás — az okozott károk ellenére — megacélozta a magyar szocialista forradalom erőit. Ugyanakkor szorosabbra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetetlen proletár nemzetköziséget.
Elvtársak, elvtársnők!
Május elseje, a nemzetközi munkásszolidaritás harci ünnepe. Ezen a napon a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúgnak az egész világon.
A Japán-tengertől az osztrák alpesi hegyekig terjedő szocialista világban a szocialista építés ügye, a tőkés országokban az elnyomott munkások és parasztok politikai és gazdasági követelései, az imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függetlenségért folyó harc, és minden május elsejei ünnepen és tüntetésen az egész kerek világot átfogva a béke elszánt védelmének kérdései és követelései mozgatják ma a százmilliókat.
Mi, magyar dolgozók, milyen főbb feladatokat látunk magunk előtt ezen a május elsején?
Május elsejei harci programunk egyetlen mondatban is összefoglalható: továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén 12 év alatt elért vívmányainkat, a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve teljesen fel akarjuk és fel fogjuk építeni a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot. (Éljenzés, taps.)
Mai májusi ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt, hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket, és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás és paraszt nemzedék vére és verejtéke öntözött, és amelyen a bitang úri rend 12 évvel ezelőtt csak romokat hagyott örökül — felépítjük szabad, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot! (Taps.)
Elvtársak!
E nagy cél elérése érdekében a most soron levő feladatokra kell fordítanunk figyelmünket, de tudnunk kell, hogy a mai viszonyok között minden tevékenységünket a munkáshatalom erősítésének szempontjából kell vizsgálnunk.
Mindenekelőtt erősítsük meg államhatalmunkat a vezető politikai erő, a párt további szervezésével, tömegkapcsolatainak szélesítésével, a párt egységének, fegyelmének megszilárdításával, tekintélyének növelésével.
A pártépítésben szakítottunk a régi, hibás gyakorlattal. A múltban szektásnak bélyegezték a régi, 19-es elvtársakat, félreállították az illegális káderek jelentős részét. Az ellenforradalom idején bizonyosodott be a régi, 19-es harcosok, a spanyol front magyar proletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben derekasan helytállt elvtársak hűsége és értéke. Most a három élő munkásnemzedék: a 19-esek, az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek szerencsésen együtt vannak, és ez a párt jelenlegi szilárdságának egyik legfontosabb oka. (Taps.)
Most, a párt tekintélyének növekedése idején, óvakodva a szektás elzárkózástól, biztosítanunk kell, hogy utat találjon a pártba a szocialista forradalom ügyéért áldozatra kész, önzetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, elsősorban munkás. De csak ezek jöjjenek. Ne legyen senki a párt tagja társadalmi illendőségből, vagy egyéni meggondolások miatt. Jobb a pártnak, a munkásosztálynak, az egész népnek, ha a pártot a jóindulatú rokonszenvezők és barátok széles tábora veszi körül, mint ha bent volna a pártban a nehézségek idején ingadozók jelentős tömege. Ez október egyik tanulsága számunkra.
Óvni kell a pártot az elvtelen karrieristáktól, és különös éberségre van szükség azokkal az elemekkel szemben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak a párt ellen október előtt, október alatt és október után, de most szeretnének beépülni a pártba, és belülről harcolni a párt fő irányvonala és egysége ellen.
Másodszor: erősítenünk kell a magyar proletárdiktatúra államhatalmát három vonalon.
Erősítenünk kell államhatalmunk alapját, a munkás-paraszt szövetséget a munkásosztály vezetése alatt.
Miközben hangsúlyozzuk, hogy el kell kerülni minden volt hibát, amely a munkás-paraszt szövetséget lazította és a szocialista fejlődést gátolta, meg kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom felépítése a szocialista magyar falu felépítését is jelenti. Egyénileg gazdálkodó parasztságunk sok fontos intézkedésből megállapíthatta, hogy a rá nézve káros körülményeket erélyesen felszámoltuk. Ugyanakkor nem titkoltuk, hogy a szocializmus falusi előőrseit, az állami gazdaságokat, a gépállomásokat és az önként társult, az ellenforradalom támadásával szemben magára hagyva is derekasan helytállt termelőszövetkezeti parasztságot helyes célkitűzéseiben teljes erővel támogatjuk.
Az erős munkás-paraszt szövetség a mi államunkban az a politikai alap, amelyen létrejöhet a szocializmus felépítésének célkitűzéseivel egyetértő összes rétegek nemzeti összefogása. Küzdünk azért, hogy a munkások és parasztok alapvető tömegei mellett tömörítsük az értelmiségi dolgozókat, sőt ezen túlmenően a városi kispolgárság összes haladó elemeit is.
A kommunisták találják meg a baráti, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés módját mindazokkal az emberekkel, akik egyetértenek a szocialista társadalom felépítésének céljával.
Erősítenünk kell a proletárdiktatúra államhatalmát a szocialista demokrácia fejlesztése vonalán is. Be kell vonnunk az egész párttagságot és a pártonkívüli tömegeket az alapvető kérdések eldöntésébe, a törvények és rendeletek megalkotásába, végrehajtásába és a megvalósítás ellenőrzésébe.
Végül erősítenünk kell a proletárdiktatúra államhatalmát az ellenforradalom megsemmisítésével és a népi hatalom ellenségeinek még következetesebb elnyomásával. A „Szabad Európa Rádió” és a Magyar Népköztársaság többi ellensége mérgesen köpködi rádióban és sajtóban, hogy nálunk szörnyű terror, véres bosszúhadjárat, tömeges internálás van. Persze ők is nagyon jól tudják, hogy mindez hazugság. Kiabálnak, mert nagyon féltik ellenforradalmi kádereiket. Önök, kedves elvtársak, nagyon jól tudják, népünk joggal kifogásolja éppen azt, hogy nem eléggé büntettük meg a bűnösöket. (Úgy van! Taps.)
Ellenségeink és néha jóindulatú, de helyzetünket alaposan nem ismerő barátaink is azt mondják, hogy nem vagyunk eléggé megbocsátók, nem vagyunk eléggé emberiesek és demokraták. A mi népünk az ő emberségüket és demokratizmusukat alaposan megismerte októberben.
Mi azt gondoljuk, hogy a bűnösöket meg kell büntetni, a népköztársaság ellen, a nép nyugalma és munkája ellen áskálódókat kordában kell tartani. (Helyeslés, nagy taps.) Az a véleményünk, hogy a nép hatalma, élete és békéje a legszentebb dolog a világon, ezért törvényes szerveink akkor tesznek eleget az emberiesség és a demokrácia követelményeinek, ha a bűnösökkel minél keményebben eljárnak.
Harmadszor: erősítenünk kell a népi hatalom gazdasági alapjait.
Meg kell oldanunk mielőbb a gazdasági építés előttünk álló – és meg kell mondanunk, nem könnyű – feladatait. Gazdasági életünkben jelenleg még vannak feszültségek. De dolgozóink munkájával és nagyrészt a testvéri országok gazdasági segítségével biztosítottuk az egyensúlyt, emeltük a dolgozók életszínvonalát. Jelenleg azonban a megnövekedett életszínvonal és a termelékenység alacsony színvonala, valamint a magas önköltség között ellentmondás van. Ebben a helyzetben a feladat az, hogy a pénz vásárlóértékét és a felemelt életszínvonalat megőrizzük, és az ellentmondást a munka megjavításával, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével, takarékosabb anyaggazdálkodással és hasonló rendszabályokkal küszöböljük ki.
Rövidesen közismertté válnak az ez évre kidolgozott gazdasági terveink. Ezt követően nyilvános vitára bocsátjuk új hároméves tervünket.
Pártszervezeteinknek, a szakszervezeteknek azonban már most legfontosabb feladatuk, hogy a termelés mindennapi kérdéseivel nagyon komolyan foglalkozzanak és mozgósítsák az egész munkásosztályt, a dolgozó parasztságot és egész dolgozó népünket a gazdasági, termelési feladatok minél jobb megoldására.
A gazdasági nehézségekről szólva hangsúlyoznunk kell, hogy ha a néptömegek e kérdések megoldását komolyan kezükbe veszik, minden reális feltétel megvan ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság gazdaságilag is erős és szilárd legyen.
Negyedszer: rendet kell teremtenünk a kulturális életben. Nem titok, hogy az oktatás, a művelődés, a kultúra egyes területein az ellenforradalom és a revizionizmus súlyosan visszavetett bennünket.
A burzsoázia a kultúra területén is álarcot öltött magára. A szocialista kultúra esküdt ellenségei a „sztálinizmusnak”, az adminisztratív módszerek megszüntetésének, a hibák kijavításának zászlaja alatt léptek fel. De októberben kitűnt, hogy ez kalózlobogó volt.
Elég egy pillantást vetni a kultúra területére, és azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a kalózlobogó alatt Horthy-fasisztákat, nyilas sajtófőnököket, burzsoá kufárokat — hogy úgy mondjam — rehabilitálták.
Ezek az elemek azután a pincékből és padlásokról jókora mennyiségű doh-, penész- és rothadásszagú burzsoá, úgynevezett kultúrtermeket kapartak össze, és zúdítottak népünk nyakába.
Nyilvánvaló, hogy ezen a területen is rendet kell teremteni. Senki sem akarja vissza a sematikus hibákat, sem az adminisztratív módszereket. De a kultúra igaz tisztelői és avatott munkásai s maguk a tömegek legyenek igényesebbek, és gyorsítsák meg a burzsoá szemét eltakarítását a kultúra területéről.
Elvtársak, elvtársnők!
Végezetül a magyar népi demokrácia erejét növelnünk kell a magyar nép internacionalizmusának elmélyítése útján.
Küzdjük le a burzsoá nacionalizmus maradványait, az úgynevezett „nemzeti kommunista” nézeteket, és erősítsük a magyar népben az igazi hazafiságot, amely magában foglalja a proletár nemzetköziség eszméjét. Testvérünk a világ bármely országában élő internacionalista munkásember, de ellenségünk a magyar hazát és népet eláruló magyar ellenforradalmár.
Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a szocialista tábor valamennyi országához, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetséges viszonyunk erősítése és az egész tábor egységének további szilárdítása érdekében. Ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem arról, hogy a szocialista tábor egysége, e táborhoz tartozásunk védte meg a Magyar Népköztársaságot, nemzeti függetlenségünket, népi hatalmunkat, a béke ügyét 1956 őszén.
Bár viszonyunkban jelenleg ellentmondások vannak, elvi engedményeken kívül mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy viszonyunk Jugoszláviához ne csak a békés egymás mellett élés elveinek feleljen meg, hanem szívélyes és baráti legyen. Jugoszlávia népeivel és vezetőivel a jó viszony közös érdekein kívül összekötnek bennünket a szocializmus építésének közös céljai is.
Mi a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elvei alapján állunk. Ennek megfelelően tisztelünk minden népet, a népek békéjének és a különböző társadalmi rendszerű országok és népek békés egymás mellett élésének vagyunk a hívei.
Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársak!
Vannak nagy feladataink, de mély meggyőződéssel mondom, hogy a Magyar Népköztársaság minden híve bizalommal tekinthet a jövőbe. Az ellenforradalmi támadás tanított is, edzett is, össze is kovácsolt bennünket. Ha nem feledkezünk meg a múlt hibáiról, ha a tanulságokat, tapasztalatokat a munka megjavításában hasznosítjuk, a jövőben biztosabban mehetünk előre.
Különösen nagy szükség van a párt, az állam és az egész nép éberségére. Mindannyian láttuk októberben, hogy farkasok ólálkodnak a kert alatt. Nyújtsunk baráti segítő kezet a tévelygőknek, de legyünk kérlelhetetlenül szigorúak a népi hatalom ellenségeivel szemben. Ha a szocializmus minden híve és minden hazafi egységbe tömörül, az ellenforradalmi erőknél százszor erősebb a nép.
Erőnket és bizalmunkat növeli, hogy a szocialista országok testvéri családjában olyan oltalom és erő részesei vagyunk, amelynél nagyobb erő nincs ma a világon.
Tisztelt nagygyűlés, elvtársak, elvtársnők, dolgozó társaim!
Az októberi események után erre a mi mai magyar május elsejénkre határainkon túl mindenfelől figyelnek, barátok is, ellenségek is. Azt hiszem, ez az 1957-es magyar május elseje örömmel fogja eltölteni barátainkat, keserűséggel ellenségeinket. Azt hiszem, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy ez a nap új lendületet ad belső fejlődésünknek, és hozzájárul a proletár nemzetköziség zászlaja alatt tömörült népek és a nemzetközi munkásmozgalom együttes erejének növeléséhez is.
Fel, elvtársak, az új munkára, az új harcra, új feladatokra, és győzni fog igaz ügyünk!
Éljen a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség!
Éljen a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vezette szocialista tábor megbonthatatlan egysége!
Éljen pártunk, hazánk, a Magyar Népköztársaság, dolgozó népünk és legfőbb vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt.
Éljen a népek barátsága és a béke!
Éljen május elseje, a világ dolgozóinak nagy ünnepe! (Lelkes taps.)
(Megjelent: Népszabadság, 1957. május 1. Rendkívüli kiadás.) Kádár János Budapest 1957 május 1.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A munka jellege a szocializmusban. Az anyagi érdekeltség elve. A szocialista termelési viszonyok megvalósulása döntő változást jelent a munka jellegében. A munka a szocializmusban — kizsákmányolástól mentes munka. A munkás számára „évszázadokon át idegennek végzett munka, a kizsákmányolok javára folytatott kényszermunka után először nyílik lehetőség arra, hogy sajátmagának dolgozzék, méghozzá úgy dolgozzék, hogy a modern technika és kultúra minden vívmányára támaszkodik”1. Lenin. Hogyan szervezzük meg a versenyt? Lásd Lenin Művei. 26. köt. Szikra 1952. 421. old.*
Míg a kapitalizmusban a kényszerű munka közvetlenül mint magánmunka jelentkezik, a szocializmusban a munka közvetlenül társadalmi jellegű. A termelőeszközök társadalmi tulajdona lehetővé és szükségessé teszi, hogy a munkát társadalmi méretekben tervszerűen szervezzék meg.
Döntő módon megváltozott a dolgozó ember társadalmi helyzete. A kapitalizmussal ellentétben, ahol az ember helyzetét társadalmi származása és vagyona határozza meg, a szocialista társadalomban az ember helyzete csak munkájától és egyéni képességeitől függ.
A kizsákmányolástól való megszabadulás és a dolgozó ember társadalmi helyzetének megváltozása fordulatot idéz elő az embernek a munkáról alkotott nézeteiben, megteremti a munkához való új viszonyt. Míg a kizsákmányoló rend évszázadokon át a dolgozók sok nemzedékébe a munkától, mint súlyos és megszégyenítő tehertől való idegenkedést oltotta be, a szocializmus a munkát becsület, dicsőség és hősiesség dolgává, s mindinkább alkotó jellegűvé teszi. A szocialista társadalomban a dolgozó embert, ha jól dolgozik, kezdeményező készségről tesz tanúságot a termelés tökéletesítése terén, tisztelet és dicsőség övezi. … a szocializmusban igen nagy jelentősége van az anyagi érdekeltség elvének, annak, hogy a dolgozó anyagilag érdekelve legyen munkája eredményében, a termelés fejlesztésében. Ezt az érdekeltséget az biztosítja, hogy a munkás társadalmi helyzete a munka eredményétől, termelőtevékenységének eredményétől függ.
Az az elv, amely szerint minden dolgozónak anyagilag érdekelve kell lennie a munka eredményében, a szocialista gazdálkodás egyik legfontosabb elve. Lenin hangsúlyozta: „a népgazdaság minden jelentős ágát a személyes érdekeltségre kell építeni”.: Lenin. Az új gazdasági politika és a politikai népművelési bizottságok feladatai. Lásd Lenin Művei. 33 köt. Szikra 1953. 53. old.*
Az anyagi érdekeltség elvét a legszélesebb körben alkalmazzák a munkások és alkalmazottak bérezése, a kolhozokban a jövedelem elosztása, az önálló elszámolás megszervezése, az iparcikkek és mezőgazdasági termékek árának megállapítása stb. terén.
Mindez szükségessé teszi, hogy „a társadalom és az állam, a legszigorúbbanellenőrizze a munka mértékét és a fogyasztás mértékét”2. Lenin. Állam és forradalom. Lásd Lenin Művei. 25. köt. Szikra 1952. 504. old.* A szocialista társadalom ellenőrzi, hogyan vesznek részt az emberek a munkában, figyelembe veszi a dolgozók szakképzettsége tekintetében mutatkozó különbségeket, minden egyes dolgozó számára meghatározza a munkanormát és a munkabért. Mindaddig, amíg a munka még nem vált a társadalom tagjainak túlnyomó többsége számára természetes szükségletté, a szocialista államnak úgy kell megszerveznie a társadalmi munkát, hogy az, aki többet és jobban dolgozik, nagyobb részt kapjon a társadalmi munka termékéből.
A munka mint a szocialista társadalom tagjainak kötelessége. A munkához való jog megvalósulása. A szocializmus és a munka elválaszthatatlanok. A szocializmus véget vetett a tőkés rend kirívó ellentmondásának, hogy tudniillik a társadalom kizsákmányoló felső rétege parazita életmódot folytat, a dolgozó tömegek pedig a megerőltető munka igájában görnyednek, amit csak a munkanélküliség időszakainak kényszerű tétlensége szakít félbe. A szocializmus azáltal, hogy megszüntette a termelőeszközök tőkés tulajdonát, megszüntette azokat a feltételeket is, amelyek között egyik osztály — a termelőeszközök birtokosainak osztálya egy másik osztálynak — a termelőeszközöktől megfosztott emberek osztályának munkájából élhetett. A termelőeszközök társadalmi tulajdonának megvalósítása azt jelenti, hogy minden állampolgár egyformán köteles részt venni a társadalmi munkában, mert a szocializmusban az emberek létfenntartásának forrása kizárólag a személyes munka. A Szovjetunióban a munka minden munkaképes állampolgárnak kötelessége és becsületbeli ügye.
A szocialista rendszer nemcsak minden munkaképes ember egyenlő munkakötelezettségét valósította meg először az emberiség történetében, hanem minden állampolgárnak a munkához való egyenlő jogát is. Ezzel a szocializmusban a dolgozó tömegek évszázados álma vált valóra. A munkához való jog a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapul, melynek révén minden polgár egyformán munkához juthat a köztulajdonban levő földön és üzemekben. A munkához való jog nem egyéb, mint a társadalom minden munkaképes tagjának joga arra, hogy munkája mennyiségének és minőségének megfelelő munkabérrel díjazott, biztosított munkát kapjon. A munkához való, s a Szovjetunió Alkotmányában törvényhozásilag rögzített jog reális biztosítéka a népgazdaság szocialista szervezete, a társadalom termelőerőinek szakadatlan fejlődése, a gazdasági válságok lehetőségének kiküszöbölése és a munkanélküliség megszüntetése.
A munkanélküliség, ami a kapitalizmusban valósággal ostora a dolgozóknak, a Szovjetunióban egyszer és mindenkorra megszűnt, s így a munkást nem fenyegeti az a veszély, hogy bármelyik pillanatban utcára kerülhet, és elveszti megélhetését. A szovjet nép hatalmas vívmánya, hogy a városokban megszűnt a munkanélküliség és a holnap bizonytalansága, a falvakban pedig véget ért az elnyomorodás és a pauperizmus.
A munkához való jog megvalósulása lehetővé teszi, hogy a társadalom munkaerőforrásait sokkal nagyobb mértékben használják ki a termelés fejlesztése, érdekében. A szocializmusban a termelés szakadatlan növekedése törvényszerűvé teszi a munkások és alkalmazottak számának állandó emelkedését.
A Szovjetunió népgazdaságában a munkások és alkalmazottak száma az egyes évek végén a következőképpen alakult: 1928-ban 10,8 millió, 1932-ben 22,8 millió, 1937-ben 27 millió, 1940-ben 31,5 millió, 1953-ban 44,8 millió.
A városi munkanélküliség megszüntetése, az agrártúlnépesedésnek, s ezzel a falusi nyomornak a felszámolása, a szocialista termelés állandó növekedése — mindez merőben megváltoztatja az üzemek munkaerőellátásának feltételeit. Míg a kapitalizmusban a munkaerőkereslet spontán módra, a munkanélküliek és az agrártúlnépesedés tartalékseregéből nyer kielégülést, addig a szocializmusban az üzemek munkaerőellátása tervszerűen, a munkaerő szervezett toborzása, szervezett kiképzése és elosztása révén történik.
A szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése megköveteli a dolgozók kulturális és műszaki színvonalának állandó emelkedését, a szakképzett munkások arányának növekedését a népgazdaság minden ágában.
A munka szerinti elosztás a szocializmus gazdasági törvénye. A szocialista termelési mód az elosztás megfelelő formáját is meghatározza. Engels a szocialista társadalomról a következőket írta: „az elosztást, amennyiben tisztán gazdasági szempontok fogják irányítani, a termelés érdeke szabályozza majd, a termelést pedig olyan elosztási mód fogja leginkább előmozdítani, amely a társadalom minden tagja számára lehetővé teszi, hogy képességeit a lehető legsokoldalúbban kiképezze, megtartsa és gyakorolja”.: Engels. Anti-Dühring. Szikra 1950. 206. old.* A szocializmusban ennek a követelménynek a munka szerinti elosztás felel meg leginkább.
A kommunizmus első fokán a termelőerők még nem érték el a fejlődésnek olyan magas fokát, amely biztosítja a szükségletek szerinti elosztáshoz elengedhetetlen termékbőséget. Ezért az anyagi javak elosztásának egyetlen lehetséges és egyben szükséges módja a munka szerinti elosztás. A munka szerinti elosztás azáltal, hogy biztosítja minden egyes dolgozó személyes anyagi érdekeltségét munkája eredményében, hatalmas hajtóereje a termelés fejlődésének. A munka szerinti elosztás a munka termelékenységének emelésére ösztönöz, s ugyanakkor a termelők jólétének növekedését is elősegíti.
A munka szerinti elosztás következtében, amely az egyes dolgozók részesedését a társadalmi munka termékében közvetlenül a társadalmi termelésben való részvételük mértékétől teszi függővé, a dolgozók egyéni érdekei egybefonódnak az ország, az állam érdekeivel.
A munka szerinti elosztás szükségessé teszi a szakképzett és nem szakképzett munka közötti különbség szigorú figyelembe vételét. A szakképzett munka magasabb díjazása a dolgozónak szakképzettségével arányban álló magasabb javadalmazást biztosít, és a tanulatlan munkásokat arra ösztönzi, hogy előrehaladjanak, igyekezzenek a szakmunkások kategóriájába jutni. Ez előmozdítja a dolgozók kulturális és műszaki színvonalának emelkedését, s a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek fokozatos megszűnésére vezet.
A munka szerinti elosztás tehát objektív szükségszerűség, a szocializmus gazdasági törvénye.
A munka szerinti elosztás gazdasági törvénye megköveteli a termékeknek közvetlenül az egyes dolgozók által végzett munka mennyiségétől és minőségétől függő elosztását, megköveteli, hogy a szocialista társadalom tagjai nemre, korra, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak. A munka díjazása az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt ennek a törvénynek a követelményeire épül.
A marxizmus egyenlőségen nem a fizikai és szellemi képességek egyenlőségét érti, hanem a társadalmi, gazdasági egyenlőséget. A szocializmus szempontjából ez azt jelenti, hogy mindenki számára egyenlően megszűnik a termelőeszközök magántulajdona és a kizsákmányolás, egyenlően szabad az út a társadalmi termelőeszközökkel folytatott munkához, egyenlő a munkakötelezettség, egységes a munka díjazásának elve.
A szocialista munkakooperáció. A szocializmus az előző társadalmi alakulatokhoz képest új, magasabb fokot jelent a munkakooperáció történelmi fejlődésében. A szocialista munkakooperáció a kizsákmányolástól megszabadult, s az elvtársi együttműködés és kölcsönös segítés szálaival egymáshoz fűzött dolgozóknak a legfejlettebb technikán alapuló együttműködése.
A szocialista kooperációt új, valamennyi előző alakulattól elvileg különböző munkafegyelem jellemzi. A társadalmi munka tőkés szervezete az éhség fegyelmén alapul, s a kapitalizmusban a dolgozók óriási tömege: kapitalisták által kizsákmányolt bérrabszolgák és földesurak által kizsákmányolt nyomorgó parasztok tudatlan és megfélemlített tömege. A szocialista munkafegyelem az országuk gazdáivá vált dolgozók tudatos, elvtársi fegyelme.A szocializmusban a munkafegyelem betartása a dolgozó tömegek elsőrendű érdeke. A dolgozóknak a szocialista munkafegyelem szellemében való nevelése a szocialista állam egyik legfontosabb feladata.
Sok dolgozó együttes munkája igazgatást igényel, amely egybehangolja a dolgozók tevékenységét, megszervezi közöttük a szükséges termelési kapcsolatokat. A szocialista munkakooperáció feltételezi az egyszemélyi vezetés határozott és következetes érvényesülését a termelési és igazgatási apparátus valamennyi láncszemében. Az egyszemélyi vezetés az állami szocialista vállalatok igazgatásának módszere, s azon alapul, hogy a dolgozók tevékenységét a munkafolyamat vezetőjének akarata irányítja. Az egyszemélyi vezetés a tömegeknek a termelés során tanúsított messzemenő alkotó kezdeményezésével párosul.
A tőkés kizsákmányolás felszámolásával megszűnt az igazgatás terén megnyilvánuló, s a kizsákmányolástól elválaszthatatlan despotizmus is, amely a tőke mindenhatóságát, a vállalkozónak és igazgatási apparátusának önkényét, a munkástömegek jogfosztottságát jelentette. A szocialista társadalomban a vállalatok, trösztök, főigazgatóságok és minisztériumok vezetői a nép megbízottai, a nép, a szocialista állam szolgái. A kapitalizmusban a nép ellenségének tekinti a gazdasági vezetőket — az igazgatókat, üzemvezetőket, műhelyfőnököket és munkavezetőket, mert ezek a kapitalisták érdekében, a kapitalisták profitja érdekében vezetik az üzemet. A szocializmusban a gazdasági vezetők a nép bizalmát élvezik, mert nem kapitalisták profitja érdekében, hanem az egész nép érdekében igazgatják az üzemeket.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– A munka ünnepe, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja 1890 óta (Labour Day, International Workers’ Day), kivéve az USA-ban és Kanadában.
– Munkás Szent József ünnepe, a munkások védőszentje.
– A Törvény Napja (Law Day) az USA-ban és Kanadában, 1961 óta.
– A népek egységének napja Kazahsztánban.
– Lettország: az alkotmány napja
– Marshall-szigetek: az alkotmány és a függetlenség napja
– Franciaországban 1561 óta május 1-jén tartják a gyöngyvirág ünnepét (fête du muguet), mivel IX. Károly ekkor tette hivatalos aktussá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz.
– A májusfa-állítás napja.
– A népi hagyományok szerint, ha ilyenkor esik, jó termés várható.
– Hawaiin május 1-jén ünneplik a lei, a nyakba akasztott virágfüzér napját.
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Andrej Jermak a kijevi bohóchivatal vezetője egyeztetett Anthony Blinkennel, az Egyesült Államok külügyminiszterével a két ország főbohócainak lehetséges találkozójáról.
A mókázásra Biden amerikai vezérbohóc európai turnéja során kerülhetne sor. A hírről a Resident hírcsatorna számolt be.
„Egy ilyen lépés növelné az Oroszországra nehezedő nyomást, és lehetővé tenné, hogy Ukrajna további nemzetközi támogatást kapjon” – áll a tudsításban.
A hír szerint a kijevi bohóchivatal azt akarja elérn, hogy az USA nyilvánosan támogassa az úgynevezett krími platformot. Emellett bemutatni kívánja a Dezinformáció Elleni Központot, amelynek „a világot fenyegető orosz propaganda elleni küzdelem fő eszközévé kell válnia”.
Az újabb húsvéti fegyverszünetre gyakorlatilag nincs esély Donbasszban – nyilatkozta Alekszej Aresztovics, a háromoldalú kapcsolattartó csoport kijevi küldöttségének szóvivője.
Tegnap még Leonyid Kravcsuk úgy vélte, hogy Ukrajna kész elfogadni az Oroszország által javasolt húsvéti fegyverszüneti tervet, de ukrán módosításokkal.
„Gyakorlatilag nincs esély. Az orosz fél a tűz teljes megszüntetésére irányuló hatékony rezsim létrehozása helyett ismét megpróbálta legitimálni az LDNR – t, az időhúzás kedvenc taktikáját követve”- mondta Aresztovics.
Tegnap még nem volt annyira kategorikus. Tegnap még azt állította, hogy a fegyverszünet esélye megmaradt. De most egyik napról a másikra meggondolta magát.
Ma a kanonikus ukrán ortodox egyház prímása, Kijev és Egész Ukrajna Metropolitája, Onuphriy húsvéti fegyverszünetre szólította fel a donbasszi frontokon harcoló feleket. Arra kérte őket, hogy „legalább húsvétra” hagyják abba a lövöldözést, és engedjék haza azokat, akik korábban fogságba estek, hogy azok is családi körben tölthessék az ünnepet.
Ilyen körülmények között vág neki május elsejének, és a 2 – án és 3 – án esedékes pravoszláv Húsvét megünneplésének a donbasszi front.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ferenc pápa az Ukrajnáról szóló minszki megállapodások végrehajtását támogatja – közölték római diplomáciai forrásból csütörtökön a TASZSZ hírügynökséggel.
A pápa és a Szentszék kész elősegíteni az ukrajnai rendezést a minszki megállapodások végrehajtását ellenőrző csoport keretében – mondta Leonardo Sandri bíboros, a római kúria keleti egyházakkal foglalkozó kongregációjának prefektusa a La Repubblica napilap csütörtöki számában megjelent nyilatkozatában.
Sandri azt is tudatta, hogy nem tud semmiféle találkozó előkészítéséről a Vatikán szervezésében Zelenszkij ukrán és Putyin orosz elnök között. A La Repubblica egy nappal korábban Zelenszkijjel közölt interjút, és az ukrán elnök ebben azt mondta, hogy „Vatikánváros tökéletes helyszín volna Putyin elnökkel tartandó párbeszédéhez Donbasszról”.
Sandri bíboros nyilatkozatával a Szentszék gyakorlatilag elutasította Zelenszkij arra irányuló próbálkozását, hogy a katolikus világegyház közvetítésével kibújjon a minszki megállapodások végrehajtása, és a Kijevvel szemben önállóságát kikiáltó Donbassz vezetőivel folytatandó közvetlen tárgyalás alól. Az ENSZ-ben is bejegyzett minszki megállapodások értelmében Kijevnek különleges jogi státust kellene biztosítania a Donbassznak, de az ukrán vezetés nem hajlandó végrehajtani ezt a rendelkezést, pedig a minszki a szerződésben vállalta. Kijev attól tart, hogy Donbassz önrendelkezésének elismerésével lavinát indítana útjára, hiszen az Ukrajnában élő többi nemzeti kisebbség is autonóm jogokat követelhetne magának – jegyezte meg a Magyar Békekör megfigyelője.+++
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
