Ki kezd elsőként?

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

A Szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság, amikor úgy döntött, hogy hozzálát a nyári támadás előkészítéséhez, fokozott figyelmet szentelt annak, hogy felderítse az ellenség terveit. Tisztán kellett látni, mik a Wehrmacht szándékai, mik a parancsnokság elgondolásai. A hitleristák tartós védelembe mehettek át, beáshatták magukat, és megkísérelhették visszaverni a szovjet csapatoknak minden olyan próbálkozását, hogy előnyomuljanak nyugat felé, a Dnyeperhez, ha elsőként indítják meg a támadást. Lehetséges volt egy másik változat is: az ellenséges hadsereg indítja meg a támadást. De hol és mikor?

A hitlerista hadvezetés arra a következtetésre jutott, hogy a legalkalmasabb és legkedvezőbb arcvonalszakasz, ahol csapást mérhetnek a szovjet csapatokra, a Kurszk térségében levő kiszögellés lesz. Hitler direktíva jellegű utasításaiban elrendelte, hogy a kurszki irányban kell megindítani a támadást, rögtön a tavaszi sáros időszak után; itt nagyarányú győzelmet kell aratni, revánsot kell venni Sztálingrádért, és helyre kell állítani a Wehrmacht tekintélyét szövetségesei előtt.

Április elejére befejezték a támadási terv kidolgozását, amelyben részt vett a Wehrmacht főparancsnokságának törzse, a vezérkar, a hadseregcsoportok parancsnokai: Keitel, Zeitzler, Manstein, Guderian, Jodl tábornokok és mások.

1943. április 15-én Hitler aláírta a 6. számú hadműveleti parancsot, amely egyebek közt ezt mondja: „Ennek a támadásnak döntő jelentősége van. Gyors és döntő sikerrel kell befejezni … A főcsapások irányában a legjobb magasabbegységeket, a legjobb fegyvereket, a legjobb parancsnokokat és nagy mennyiségű lőszert kell bevetni. A kurszki győzelem világító fáklya legyen az egész világ számára.”

A hadműveletet, amely a „Citadella” fedőnevet kapta, „koncentrikus támadásként” tervezték meg azzal a céllal, hogy már a harccselekmények ötödik napján bekerítik a Központi és a Voronyezsi Front csapatait. E terv sikeres teljesítése után folytatni szándékoztak a támadást a Donyec-medencében elhelyezkedő Délnyugati Front hátában, és egy újabb, „Párduc” fedőnevű hadműveletet akartak végrehajtani. Amint a hitlerista tábornokok tanúsítják, nem tekintették kizártnak annak lehetőségét, hogy a kurszki győzelem után északkeleti irányban fejlesztik ki csapásukat, hogy a szovjet csapatok központi csoportosításának mélyen a hátába kerüljenek és veszélyeztessék Moszkvát.

Kihasználva, hogy Európában még nem jött létre a második front, a fasiszta hadvezetés nagy erőket vonhatott össze a kurszki kiszögellésben. Az Orjoltól délre és Harkovtól északra eső körzetbe Franciaországból és Németországból öt gyalogoshadosztályt dobtak át. Ugyancsak ide telepítettek át Franciaországból öt repülőcsoportot, a csapatok feltöltésére pedig pótkereteket indítottak el.

A „Citadella” hadművelet végrehajtásába a legharcképesebb magasabbegységeket vonták be: 50 válogatott hadosztályt (köztük 16 páncélos- és gépesített hadosztályt), amely 900 000 emberrel, mintegy 10 000 löveggel és aknavetővel, 2700 harckocsival és rohamlöveggel rendelkezett. Úgy tervezték, hogy a szárazföldi csapatokat a levegőből nagy repülőerőkkel, több mint 2000 repülőgéppel támogatják.

A tervezett támadásban az ellenség nagy reményeket fűzött az új harci technikához: a „Tigris” és a „Párduc” harckocsikhoz, meg a „Ferdinánd” rohamlövegekhez, amelyek hatásos fegyverzettel és erős páncélzattal voltak ellátva. Nagy szerepet szántak az új típusú repülőgépeknek: a „Focke-Wulf 190/A” vadászgépeknek s a „Heinkel-129” csatarepülőknek, mely utóbbiak a gyalogság közvetlen támogatására szolgáltak. Mindkét repülőgéptípus erős fegyverzettel volt felszerelve.

Mit lehetett szembeállítani az ellenfél támadó csoportosításával? Melyik ebben a helyzetben a leghelyesebb döntés? Ezek a kérdések foglalkoztatták a szovjet Legfelsőbb Főparancsnokságot. És sikerült választ találni rájuk. A kollektív bölcsesség, a háború két éve alatt gazdag ismereteket szerzett, tapasztalt hadvezérek derekas alkotó munkája meghozta a gyümölcsét.

1. K. Zsukov marsall, a legfelsőbb főparancsnok helyettese, aki a Voronyezsi Front csapatainál tartózkodott, behatóan elemezve és megvitatva a helyzetet a vezérkar főnökével, A. M. Vaszilevszkij marsallal, április 8-án jelentést küldött Sztálinnak, amelyben az alábbi következtetésre jut: „Nem tartom célszerűnek, hogy csapataink a legközelebbi napokban támadást indítsanak az ellenség megelőzése céljából. Jobb lesz, ha védelmünkkel felőröljük az ellenség erejét, kilőjük páncélosait, majd ezt követően friss tartalékok bevetésével általános támadásba megyünk át, és végleg szétzúzzuk az ellenfél fő csoportosítását.”

Zsukovnak a szovjet hadsereg tevékenységére vonatkozó elképzelésével a főhadiszálláson 1943. április 12-én egy különleges tanácskozás foglalkozott. A tanácskozáson Sztálin, továbbá Zsukov és Vaszilevszkij marsallok, valamint a vezérkar helyettes főnöke, A. I. Antonov vett részt. Itt született meg először a döntés, hogy a kurszki kiszögellésben előre megtervezett védelembe mennek át, az előre kiépített terepszakaszokon vívott védelmi ütközetben elvéreztetik az ellenséget, majd ellentámadásba lendülnek, és véglegesen betetőzik az ellenség csapásmérő csoportosításainak szétzúzását. Az ellentámadásnak széles arcvonalon általános támadásba kellett átnőnie, a főcsapást délnyugati irányban mérve.

A főhadiszállás a helyszínre küldte megbízottait, hogy vezessék a szovjet csapatok felkészítését az ellenség támadásának visszaverésére, majd az ellentámadásba való átmenetelre. A kurszki kiszögellés térségébe Zsukov és Vaszilevszkij marsall utazott, a Brjanszki Fronthoz pedig N. N. Voronov tüzér marsall.

Az 1943. április-június közti időben az egész kurszki kiszögellésben roppant méretű, mondhatni, titáni munka bontakozott ki. A csata megindulásáig hatalmas, mélyen lépcsőzött tábori védelmet építettek ki, amely nyolc védőszakaszból állt 300 km általános mélységben. Emellett az ellenfél várható csapásának irányában a csapatok négy védelmi terepszakaszt szálltak meg. Fokozott figyelmet fordítottak a páncélelhárítás és a légvédelem megszervezésére. A védelmi berendezések építésében a csapatokkal vállvetve tevékenyen részt vett a Kurszki, az Orjoli, a Voronyezsi és a Harkovi terület lakossága is. A kurszki kiszögellésben kiásott lövészárkok és közlekedőárkok hossza körülbelül 10 000 kilométert tett ki, ami megfelelt a Moszkva és a Bering-szoros közti távolságnak.

A szovjet hadvezetés nagy figyelmet fordított a tartalékokra. A Központi Front és a Voronyezsi Front mögöttes területén nagy erőket összpontosítottak, és a Sztyeppei Katonai Körzetben egyesítették őket, amely később a Sztyeppei Fronttá alakult át. Ennek a frontnak a parancsnoka a tehetséges szovjet hadvezér, I. Sz. Konyev tábornok volt, törzsfőnöke pedig a tapasztalt M. V. Zaharov tábornok.

A várható ütközetek körzetébe szüntelenül érkeztek az anyagi eszközöket – fegyvert, lőszert, üzemanyagot és élelmiszert – szállító szerelvények. 3572 teherszerelvény futott be ide (171 789 vagon), közülük 1410 a tüzérséget, a harckocsikat és a főhadiszállás tartalékcsapatait, körülbelül 150 000 vagon pedig az anyagi eszközöket szállította.

A sztálingrádi csata résztvevői, a Központi és a Voronyezsi Front csapatainak parancsnokai: K. K. Rokosszovszkij tábornok és N. F. Vatutyin tábornok, olyan tapasztalt törzsfőnökökkel vállvetve, mint M. C. Malinyin és Sz. P. Ivanov tábornok, valamint a hadsereg-, a hadtest- és a hadosztályparancsnokok, végrehajtva a főhadiszállás utasításait, minden tehetségüket és szervezőképességüket latba vetették, hogy a csapatokat felkészítsék és áttörhetetlen védelmet hozzanak létre. Különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a harcosokat lelkileg kellően felkészítsék az ellenség harckocsicsapásainak visszaverésére. A nyári ütközetek megindulásáig a frontokat feltöltötték személyi állománnyal és harci technikával.

A parancsnokok, a politikai szervek, a párt- és Komszomol-szervezetek minden erőfeszítésüket arra irányították, hogy fölkészítsék a személyi állományt a küszöbönálló harcokra. Nem volt a kiképzésnek és a csapatok harci életének olyan területe, amely elkerülte volna a politikai munkások figyelmét. A csapatoknál folyó agitációs és propagandamunka a parancsok teljesítésére: áttörhetetlen védelem megteremtésére, az elfoglalt terepszakaszok szilárd megtartására készítette fel a harcosokat, valamint arra, hogy mindenkor készek legyenek ellentámadásba átlendülni. A csapatok nevelése terén hatalmas munkát végeztek a haditanácsok tagjai, a frontok és hadseregek politikai csoportfőnökei és a politikai osztályok vezetői, így Sz. F. Galadzsev, A. A. Jepisev, K. V. Krajnyukov, P. I. Krajnov, M. A. Kozlov, P. N. Kulikov, P. M. Latisev, A. P. Pigurnov, N. K. Popelj, I. Z. Szuszajkov, Z. T. Szergyuk, K. F. Tyelegin, A. N. Tyevcsenkov, N. Sz. Hruscsov, Sz Sz. Satyilov tábornokok és mások.

Közvetlenül a kurszki kiszögellésnél előkészített védelmi vonalakra fejlődtek fel a Központi Front és a Voronyezsi Front erős csoportosításai, amelyek nemcsak védekezni tudtak, hanem képesek voltak döntő támadásba is átmenni. Ezek az erők több mint 1 337 000 embert, 20 000-nél több löveget és aknavetőt, csaknem 3600 harckocsit és rohamlöveget, valamint 3130 harci repülőgépet (a távolsági repülőerőt is beleértve) számláltak. Ezenkívül az említett két front mögött elhelyezkedő Sztyeppei Front csapatainak állományába csaknem 580 000 ember, mintegy 8500 löveg és aknavető, több mint 1600 harckocsi és rohamlöveg, továbbá 400 harci repülőgép tartozott.

A kurszki csatára való felkészülés során a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása azt a feladatot tűzte a harci légierő elé, hogy ne csak egyes irányokban, hanem az egész szovjet-német arcvonalon ragadja magához a légi uralmat.

A légi uralomért folyó harc a Kubán fölötti légi ütközetekkel indult meg. Április 17-től június 7-ig a szovjet repülőerők ebben a körzetben mintegy 35 000 felszállást hajtottak végre. Az ellenség 1100 repülőgépet vesztett, közülük több mint 800-at légi harcokban semmisítettek meg.

A Kubán fölötti légi ütközetekben a hősiesség és a hadimesterség kimagasló példáit nyújtotta a Szovjetunió későbbi háromszoros Hőse, A. I. Pokriskin, valamint a D. B. és B. B. Glinka fivérek, G. G. Golubjev, A. F. Klubov, V. G. Szemenyisin, V. I. Fagyejev, G. A. Recskalov és több más bátor repülő.

Az elkövetkező hónapokban a szovjet légierő egységei mind magabiztosabban ragadták magukhoz a harccselekmények kezdeményezését. A Kubán fölötti légi ütközetek tetőfokán a hadvezetés önálló légi hadműveleteket indított azzal a céllal, hogy az ellenség repülőgépeit a repülőtereken semmisítse meg, és hogy a repülőcsoportosításokat meggyengítse mindenekelőtt az arcvonal központi szakaszán, ahol 1943 nyarán a fő eseményeknek ki kellett bontakozniuk. A májusban és júniusban végrehajtott két légi hadművelet eredményeképpen az ellenség több mint 1000 repülőgépet vesztett.

Az ellenfél igyekezett meghiúsítani a szovjet csapatok felkészülését a nyári támadásra, megbénítani a Kurszk felé irányuló forgalmat. Június 2-án az ellenséges repülők az egyik legnagyobb légitámadást intézték a kurszki vasúti csomópont ellen. E csapáshoz az ellenség több mint 550 repülőgépet, köztük 420 bombázót vetett harcba. A fasiszta repülőgépek elfogására a 16. és a 2. légi hadsereg 280 vadászrepülőgépe, valamint a honi légvédelem 101. vadászrepülő-hadosztályának 106 vadászgépe szállt csatába. Nagy veszteségek árán mindössze 160 bombázógép tört át Kurszkhoz, és ezek tizenkét órára üzemképtelenné tették a vasúti csomópontot. Június 2-án az ellenség 145 repülőgépet vesztett. A repülőerők kurszki tevékenységét A. A. Novikov, a főhadiszállás képviselője – ma a légierő főmarsallja – hangolta egybe.

A Kubán fölötti légi ütközetek, az ellenséges repülőknek saját repülőtereiken való megsemmisítésére végrehajtott önálló hadműveletek eredményeképpen, valamint azoknak a harctevékenységeknek során, amelyekben a repülők a földi csapatok hadműveleteit oltalmazták, Németország katonai légi ereje csupán áprilistól júniusig több mint 3500 különféle típusú harci repülőgépet vesztett. Ennek következtében a kurszki kiszögellésben indított támadáshoz az ellenség alig valamivel több mint 2000 repülőgépet tudott irányítani, ami elégtelen volt ahhoz, hogy számbeli fölényt biztosítson neki a szovjet repülőerőkkel szemben.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!