Az antant utolsó hadjáratának csődje

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

3

A népgazdaság helyreállításában a Vörös Hadsereg is részt vett. Az antant újabb támadásának lehetősége miatt a szovjethatalom nem csökkenthette a haderő létszámát. A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány úgy döntött, hogy nem szereli le a hadsereget, hanem egyes alakulatait munkahadsereggé alakítja át. A háborúról a békés építőmunkára való áttérés sajátos jellege — mint Lenin rámutatott — abban rejlett, hogy a szovjethatalom nem gyöngíthette haderejét, de egész gépezetét, amely háborúra volt beállítva, át kellett vezetnie a békés gazdasági építés új vágányaira.⁶ Lásd Lenin Művei. 30. köt. 330. old.*

A munkahadsereg megteremtése 1920 januárjában kezdődött. A Honvédelmi Tanács január 15-i határozatával a keleti fronthoz tartozó 3. hadseregből megalakította az 1. forradalmi munkahadsereget. A határozat rámutat arra, hogy a hadsereget egységes egészként kell felhasználni a gazdasági fronton, apparátusának fenntartásával; s hangsúlyozza, hogy a 3. hadseregnek ez a beosztása ideiglenes jellegű. Az 1. munkahadsereg működési területe a jekatyerinburgi, a permi, a tyumenyi, a cseljabinszki és az ufai kormányzóságra terjedt ki. Élén a munkahadsereg forradalmi tanácsa állt.

1920. január 21-én a Népbiztosok Tanácsa és az Ukrán Forradalmi Bizottság közös határozatot hozott az ukrajnai szovjet munkahadsereg felállításáról. Ez a munkahadsereg a délnyugati front csapataiból alakult meg. A hadseregre a következő feladatok hárultak: harc a gabonáért, a fűtőanyag- és nyersanyagkitermelés fokozása, az üzemek ellátása munkaerővel.
1921. január 23-án a Honvédelmi Tanács rendeletet adott ki a Kaukázusi Munkahadsereg Tanácsáról. Ennek a hadseregnek a sztavropoli kormányzóságban, valamint a Kubany és a Tyerek vidékén kellett működnie. Elsőrendű feladata élelmiszerbegyűjtés, valamint az iparvidékeknek ásványolajjal való ellátása volt.

Február 10-én a 7. hadsereget is a munka frontjára vezényelték. Belőle alakult meg a petrográdi forradalmi munkahadsereg. Működési területe Petrográdot és a petrográdi kormányzóságot, továbbá a pszkovi és a novgorodi kormányzóság területének egy részét foglalta magában.

Ámde az ország munkaerő-szükségletét az sem elégíthette ki teljesen, hogy a hadsereg bekapcsolódott a gazdasági fronton folytatott harcba. Ezért a Népbiztosok Tanácsa január végen bevezette az általános munkakötelezettséget. A rendelet végrehajtására megalakult az Általános Munkakötelezettség Főbizottsága, élén Dzerzsinszkijjel. Helyi viszonylatban pedig megfelelő kormányzósági, járási, sőt, több helyütt még városi bizottságok is alakultak.

Az új helyzet parancsolóan követelte a szocialista építőmunka általános programjának kidolgozását hosszabb időszakra. Ezt a kérdést vitatta meg az OK(b)P IX. kongresszusa, amely 1920. március 29-től április 5-ig ülésezett Moszkvában.

A VIII. és a IX. kongresszus között eltelt időszakban a párt taglétszáma 313 766-ról 611 978-ra, azaz csaknem kétszeresére növekedett. Ez annak volt köszönhető, hogy a pártba 1919 őszén, a Jugyenyics- és a Gyenyikin-haderő elleni harcok legsúlyosabb időszakában rendezett „párthetek” alatt tömegestől léptek be a munkások legjobbjai és a legöntudatosabb dolgozó parasztok. Az új párttagok jellemzése során Lenin rámutatott arra, hogy azok a munkások és parasztok, akik ilyen nehéz időkben jöttek a pártba, a forradalmi proletariátus és a dolgozó parasztság legjobb és legmegbízhatóbb káderei.

A Központi Bizottság beszámolóját a kongresszuson Lenin mondotta el. Mélyrehatóan elemezte a pártnak és a szovjet államnak a VIII. kongresszus óta eltelt esztendőben végzett tevékenységét, s rámutatott arra, hogy a szovjethatalom győzelmei azért váltak lehetővé, mert a párt minden erőt az antant által kirobbantott háborúra összpontosított. Csakis így biztosíthatta a szovjethatalom a győzelmet az ellenforradalommal vívott döntő csatában. E győzelmek lelke a harcedzett bolsevik párt volt.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy lényegében mivel magyarázhatók azok a történelmi jelentőségű győzelmek, amelyeket a legyengült és elmaradott szovjetország a világ legerősebb tőkésországai felett aratott, Lenin azt mondotta, hogy a győzelmek alapja a centralizáció, a fegyelem és a hallatlan önfeláldozás. Ilyen egység, egybeforrottság és centralizáció nem áll és nem is állhat fenn az ellenforradalom táborában, amelyet kibékíthetetlen belső ellentmondások emésztenek.

Ez a körülmény megkönnyítette a szovjetország harcát az intervenciósok és a fehérgárdisták ellen. A feladat most az volt, hogy a proletariátus minden erejét a békés gazdasági építőmunkára összpontosítsa. „Azt nem ígérjük — mondotta Lenin —, hogy egyszerre megszabadítjuk az országot az éhínségtől. Megmondjuk: a harc most nehezebb lesz, mint a háború frontján volt … Ez a harc maximális erőfeszítést, olyan akarategységet követel, amelyről azelőtt is bizonyságot tettünk, és most is bizonyságot kell tennünk. Ha ezt a feladatot megoldjuk, nem kisebb győzelmet aratunk a vértelen fronton, mint aminőt a polgárháború frontján arattunk.”⁷ Ugyanott, 466—467. old.*

A kongresszus munkájának középpontjában az egységes gazdaság terve állt. Erről a kérdésről a Központi Bizottság nevében Lenin tartott beszámolót. A terv előírta az egész népgazdaság, elsősorban a közlekedés, a kohászat és a szénbányászat fellendítését. Kidolgozásakor a legfőbb figyelem a villamosításra irányult, amelynek megvalósítását Lenin az elkövetkező 10—20 évre kiterjedő nagy programnak tekintette. Lenin elgondolásai alapján és Lenin vezetésével készült el később a híres GOELRO-terv.

Mint a IX. kongresszus határozata hangsúlyozta, elsősorban arra volt szükség, hogy a szovjetország rendbe hozza a közlekedést, megteremtse a szükséges gabona-, fűtőanyag- és nyersanyagkészleteket. A kongresszus jóváhagyta a Központi Bizottság téziseit az ipari proletariátus mozgósításáról, a munkakötelezettségről, a hadigazdálkodás bevezetéséről és a Vörös Hadsereg egységeinek a munka frontján való felhasználásáról. S kötelezte a pártszervezeteket, hogy legyenek a szakszervezetek segítségére abban, hogy nyilvántartásba vegyék a szakmunkásokat, és felhasználják őket az iparban. „Minden szakmunkásnak vissza kell térnie a szakképzettségének megfelelő munkához”⁸ Az SZKP kongresszusainak, konferenciáinak és központi bizottsági plénumainak határozatai. I. rész. 558. old.* — szögezte le a kongresszusi határozat.

A kongresszus világosan meghatározta a szakszervezetek szerepét és helyét a gazdasági építőmunkában. A szakszervezetek munkája főképpen gazdasági-szervező és nevelési jellegű. A szakszervezeteknek nem öncélú szervezetként, hanem a szovjet állam egyik legfőbb fegyvereként kell működniük, a kommunista párt irányításával. Csakis ilyen módon érhető el a proletárdiktatúra rendszerének maximális szilárdsága — állapította meg a kongresszusi határozat. A kongresszus szembefordult a „demokratikus centralizmus” elnevezésű pártellenes csoporttal, amely az ipar igazgatásában érvényesülő egyszemélyi felelősség, a termelési fegyelem és a munkahadseregek ellen szállt síkra. A „decisták” csoportja és az őket támogató Rikov és Tomszkij lényegében a párt alapvető szervezeti elvét, a demokratikus centralizmust támadta.

A kongresszus, miután visszautasította, a „decisták” pártellenes kirohanásait, megadta a gazdasági harc világos programját.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!