A bíróság előtt az utolsó szó jogán mondott védőbeszéd
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
2
A bíróság előtt
az utolsó szó jogán mondott
védőbeszéd gyorsírói szövege

Elhangzott 1933. december 16-án a lipcsei perben

A vádirat 83. oldalán az áll, hogy bár Dimitrov kijelentette, hogy február 25-28-ig nem volt Berlinben, ez mit sem változtat a dolgok állásán, és Dimitrovot nem mentesíti a Reichstag felgyújtásában való bűnrészesség vádja alól. Ez kitűnik – folytatódik a vádiratban – nemcsak Hellmer vallomásából, de más tények is amellett szólnak, hogy…

Elnök (félbeszakítja): Ne olvassa fel itt az egész vádiratot, valamennyien jól ismerjük.

Dimitrov: Meg kell mondanom, hogy háromnegyed része mindannak, amit az ügyész és a védők itt a bíróság előtt mondtak, már régen közismert volt. Mégis újra elmondták. (Derültség és mozgás a teremben.) Helmer kijelentette, hogy Dimitrov és van der Lubbe együtt voltak a Bayernhof vendéglőben. Továbbá ezt olvasom a vádiratban:

„Ha Dimitrovot nem is érték tetten a bűncselekmény elkövetésének színhelyén, a Reichstag felgyújtásának előkészítésében ő is részt vett. Münchenbe azért utazott, hogy alibit biztosítson a maga számára. A Dimitrovnál talált brosúrák igazolják, hogy részt vett a németországi kommunista mozgalomban.”

Így indokolták ezt az elsietett, halva született vádiratot.

Elnök (félbeszakítja): Ilyen kifejezéseket a vádirattal kapcsolatban nem szabad használnia.

Dimitrov: Majd keresek valami más kifejezést.

Elnök: De ne ilyen megengedhetetlen szavakat.

Dimitrov: Most más dologgal kapcsolatban térek vissza a vád módszereihez és a vádirathoz.

E pör jellegét az a tétel határozta meg, amely szerint a Reichstag épületének felgyújtása Németország Kommunista Pártja, sőt a világkommunizmus műve volt. Ezt a kommunistaellenes cselekedetet, a Reichstag épületének felgyújtását, a kommunisták számlájára írták, a kommunista felkelésre adott jelnek, a német alkotmány megváltoztatására adott jelnek nyilvánították. E tétel segítségével az egész pörnek kommunistaellenes jelleget adtak. A vádiratban ez áll:

„Ezért van a vád azon az állásponton, hogy ezt a bűncselekményt jeladásnak szánták az állam ellenségei számára, akik ezzel akarták megkezdeni a német állam elleni általános támadásukat, hogy a német államot szétzúzzák, s annak helyére a proletariátus diktatúráját – a III. Internacionálé kényétől-kegyétől függő szovjetállamot – állítsák…”

Bíró urak! Nem első ízben történik, hogy hasonló merényleteket a kommunistáknak tulajdonítanak. Nem sorolhatom fel itt az összes ilyenfajta példákat. Emlékeztetek arra a vasúti merényletre, amely itt, Németországban, Jüteborgnál történt, s amelyet egy elmebajos kalandor és provokátor követett el. Akkoriban nemcsak Németországban, de más országokban is heteken át tartotta magát az a nézet, hogy a merényletet Németország Kommunista Pártja követte el, hogy az kommunisták terrorcselekedete volt. Aztán kiderült, hogy az elmebajos és kalandor Matuska volt a tettes. Le is tartóztatták és elítélték.* – A biatorbágyi merénylőről, az egykori fehérterrorista Matuska Szilveszterről van szó, aki Ausztriában és Németországban is robbantott.*

Emlékeztetek egy másik példára, a francia köztársasági elnök meggyilkolására; a merényletet Gorgulov követte el. Akkor is minden országban azt írták, hogy a kommunisták műve! Gorgulovot kommunistának, szovjet ügynöknek nyilvánították. És mi derült ki? Kiderült, hogy a merényletet fehérgárdisták szervezték, és hogy Gorgulov provokátor, aki a Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatok megszakítását akarta előidézni.

Emlékeztetek a szófiai székesegyház elleni merényletre is.** – 1925. április 16-án a Bolgár Kommunista Párttól elszakadt baloldali kalandorok a szófiai székesegyházban merényletet követtek el a kormány terrorja elleni tiltakozásul. Az „ellenterror”-taktikának ezt a megnyilvánulását a Cankov-kormány a terror további fokozására használta ki.* Jóllehet, nem a Bolgár Kommunista Párt szervezte a merényletet, mégis a kommunista pártot üldözték miatta. 2000 munkást, parasztot és értelmiségit gyilkoltak le bestiális módon a fasiszta bandák azzal az ürüggyel, hogy a kommunisták röpítették a levegőbe a székesegyházat. A szófiai székesegyháznak ezt a provokációs felrobbantását a bolgár rendőrség szervezte meg. Prutkin, szófiai rendőrfőnök már 1920-ban, a vasutassztrájk idején, provokációs céllal maga szervezett bombamerényletet a bolgár munkásság ellen.

Elnök (félbeszakítja Dimitrovot): Ez nem tartozik a pörhöz.

Dimitrov: Heller rendőrtisztviselő itt kommunista gyújtogató propagandáról stb. beszélt. Én megkérdeztem, nem tud-e olyan esetekről, amikor kapitalisták maguk követtek el gyújtogatást, s aztán a kommunisták terhére rótták? A „Völkischer Beobachter” október 5-i számában az áll, hogy a stettini rendőrség…

Elnök: Ezt a cikket a tárgyaláson nem mutatták fel. (Dimitrov tovább akar beszélni.)

Elnök: Ne merjen itt erről beszélni, ha a pörben erről nem volt szó.

Dimitrov: A gyújtogatások egész sora…

Elnök: (ismét félbeszakítja.)

Dimitrov: Ez vizsgálat tárgyát képezte, mert itt a gyújtogatások egész sorát rótták a kommunisták terhére. Aztán kitűnt, hogy a kapitalisták maguk követték el a gyújtogatásokat – „munkaszerzés céljából”! Emlékeztetek még egy momentumra: az okirathamisításokra. Nagy mennyiségű hamis okiratot használtak fel a munkásosztály ellen. Sok ilyen eset történt. Például az úgynevezett Zinovjev-levélre emlékeztetek. Ezt a levelet hamisították. Ezt a hamisítványt az angol konzervatívok a munkásosztály ellen használták fel. Emlékeztetek egész sor hamisított okiratra, amelyek itt, Németországban szerepeltek.

Elnök: Ez kívül esik a tárgyalás alatt levő ügy keretein.

Dimitrov: Itt azt állították, hogy a Reichstag épületének felgyújtása jeladás volt fegyveres felkelésre. Ezt a következőképpen igyekeztek megalapozni:

Göring itt, a bíróság előtt kijelentette, hogy Németország Kommunista Pártja akkor, amikor Hitler hatalomra jutott, kényszerítve volt tömegeit feltüzelni és valamit kezdeni. Göring ezt mondotta: „A kommunisták kénytelenek voltak valamit kezdeni – most vagy soha.” Azt mondta, hogy a kommunista párt már előzőleg éveken keresztül harcra szólította a tömegeket a nemzetiszocializmus ellen, és hogy Németország Kommunista Pártja számára a hatalomnak a nemzetiszocialisták által történt megragadása pillanatában nem maradt más hátra, mint – most vagy soha – megindítani a harcot. A főügyész megkísérelte ennek a tételnek szabatosabb és még „okosabb” megfogalmazását.

Elnök: Nem fogom eltűrni, hogy ön itt a főügyészt sértegesse.

Dimitrov: Amit Göring állított, azt a főügyész mint fővádló, továbbfejlesztette. Dr. Werner főügyész ezt mondotta:

„…A kommunista párt számára akkor az a helyzet állt elő, hogy vagy visszavonul harc nélkül, vagy felveszi a harcot annak ellenére, hogy az előkészületeket nem tette meg teljes mértékben. Ez volt az egyedüli lehetőség a kommunista párt számára az adott körülmények között. Vagy harc nélkül lemondani céljáról, vagy bizonyos kétségbeesett cselekedetre, va banque* – Va banque – mindent megkockáztatni, mindent egy lapra feltenni. A hazárdjátékból vett kifejezés.* játékra szánni rá magát, ami adott körülmények között még megmenthetné a helyzetet. Rosszul is kiüthet a dolog, de ez sem lenne rosszabb a kommunista párt számára, mint a harc nélküli visszavonulás.”

Az itt felállított és a kommunista pártnak tulajdonított tétel nem kommunista tétel. Az elmondottak feltételezése azt mutatja, hogy Németország Kommunista Pártjának ellenségei ezt a pártot rosszul ismerik. Aki helyesen akar harcolni ellenfele ellen, annak ezt az ellenfelet jól kell ismernie. A párt betiltása, a tömegszervezetek feloszlatása, a legalitás elvesztése – mindez természetesen súlyos csapás a forradalmi mozgalomra. Ez azonban még távolról sem jelenti azt, hogy ezzel minden elveszett.

1933 februárjában Németország Kommunista Pártját a betiltás veszélye fenyegette. A kommunista sajtót betiltották, s a kommunista párt betiltása várható volt. Németország Kommunista Pártja számolt ezzel. Erről szóltak a röplapok és az újságok. Németország Kommunista Pártja jól tudta, hogy a kommunista párt számos országban be van tiltva, s hogy ennek ellenére folytatja munkáját és harcát. Lengyelországban, Bulgáriában, Olaszországban és több más országban a kommunista párt be van tiltva.

Én a Bolgár Kommunista Párt tapasztalatai alapján beszélhetek arról, hogy ez mit jelent. Az 1923. évi felkelés után a Bolgár Kommunista Pártot betiltották. A párt azonban tovább dolgozott, és bár ez sok áldozatba került, még erősebb lett, mint 1923 előtt volt. Ezt minden kritikusan gondolkodó ember megérti.

Németország Kommunista Pártja, ha illegális is, megfelelő helyzetben keresztülviheti a forradalmat. Mutatják ezt az Oroszországi Kommunista Párt tapasztalatai. Oroszországban a kommunista párt illegális volt, és véres üldözéseknek volt kitéve; aztán a munkásosztály, élén a kommunista párttal, mégis hatalomra jutott. Németország Kommunista Pártjának vezetői nem gondolkozhattak úgy, hogy minden elveszett, hogy a kérdés úgy áll: vagy-vagy, vagy felkelés, vagy pusztulás. A kommunista párt vezetőségének nem lehettek ilyen ostoba gondolatai. Németország Kommunista Pártja pontosan tudta, hogy az illegális munka sok áldozatba fog kerülni, hogy ez a munka önfeláldozást és bátorságot követel, de azt is tudta, hogy a forradalmi erők növekedni fognak, s hogy a maga elé tűzött feladatokat meg tudja valósítani. Ezért teljesen kizárt dolog az, hogy Németország Kommunista Pártja abban az időszakban va banque játékot űzött volna. A kommunisták szerencsére nem olyan rövidlátók, mint ellenfeleik, és még a legnehezebb helyzetekben sem vesztik el a fejüket.

Hozzá kell tennem, hogy Németország Kommunista Pártja és a többi kommunista párt a Kommunista Internacionálé szekciói. Mi a Kommunista Internacionálé? Idézem a Kommunista Internacionálé szervezeti szabályzatát. Íme a szabályzat első szakasza:

„A Kommunista Internacionálé – a munkások nemzetközi szövetsége – a különböző országok kommunista pártjainak egyesülése, egységes kommunista világpárt. A Kommunista Internacionálé, mint a nemzetközi proletariátus forradalmi mozgalmának vezére és szervezője, mint a kommunizmus elveinek és céljainak hordozója, a munkásosztály többségének és a szegényparasztság széles rétegeinek megnyeréséért, a proletariátus világdiktatúrájának megteremtéséért, a szocialista köztársaságok világszövetségének létrehozásáért, az osztályok teljes megszüntetéséért és a szocializmusnak, a kommunista társadalom eme első fokának megvalósításáért harcol.”

A Kommunista Internacionálénak ebben a milliókat számláló világpártjában a legerősebb párt a Szovjetunió Kommunista Pártja. Ez a párt a Szovjetuniónak, a világ legnagyobb államának uralkodó pártja. A Kommunista Internacionálé, ez a kommunista világpárt, a politikai helyzetet valamennyi ország kommunista pártjainak vezetőségével együttesen ítéli meg.

A Kommunista Internacionálé, amelynek az összes szekciók közvetlenül felelősek, nem összeesküvők szervezete, hanem világpárt. Ilyen világpárt nem játszik a felkeléssel és a forradalommal. Ilyen világpárt nem teheti azt, hogy követői millióinak hivatalosan egy bizonyos dolgot mond, és ugyanakkor titokban éppen az ellenkezőjét csinálja. Ilyen párt, kedves jó dr. Sack, nem ismer kétféle könyvvitelt.

Dr. Sack: Szép, szép, csak folytassa kommunista propagandáját.

Dimitrov: Ilyen párt komolyan és felelősségének teljes tudatában cselekszik, amikor a proletariátus milliós tömegeihez fordul, amikor taktikáját és legközelebbi feladatait illetően határozatokat hoz. Idézek a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának XII. teljes ülésén hozott határozatokból. Minthogy ezeket a határozatokat itt a tárgyaláson idézték, jogom van felolvasni őket.

E határozatok értelmében Németország Kommunista Pártjának fő feladata a következő volt:„Mozgósítani a dolgozók milliós tömegeit létérdekeik védelmére, a monopoltőke fosztogatása ellen, a fasizmus ellen, a kivételes rendeletek ellen, a nacionalizmus és sovinizmus ellen, s gazdasági és politikai sztrájkok kirobbantása útján, a proletár internacionalizmusért folytatott harc útján, tüntetések útján elvezetni a tömegeket az általános politikai sztrájkhoz, meghódítani a szociáldemokrata tömegek zömét, erélyesen kiküszöbölve a szakszervezeti munka hiányosságait. A fő jelszó, amelyet Németország Kommunista Pártjának a fasiszta diktatúra jelszavával (»Harmadik Birodalom«) éppen úgy, mint a szociáldemokrata párt jelszavával (»Második Köztársaság«) szembe kell állítania, az a munkás-paraszt köztársaság, vagyis a szovjet szocialista Németország jelszava, amely az osztrák nép és más német területek önkéntes csatlakozásának lehetőségét is biztosítja.”

Tömegmunka, tömegharc, tömegellenállás, egységfront, semmiféle kaland! Ez a kommunista taktika alfája és ómegája.

A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának egy felhívását találták nálam. Feltételezem, hogy azt is idézhetem. Ebben a felhívásban különösen fontos két pont. Szó van benne a németországi eseményekkel kapcsolatban a különböző országokban szervezendő tüntetésekről. Szó van benne a kommunista párt feladatairól a nemzetiszocialista terror elleni küzdelemben, valamint a munkásosztály szervezeteinek és sajtójának megvédéséről. Ebben a felhívásban többek között ez áll:

„A kommunista és a szociáldemokrata munkások harci egységfrontjának kiépítésében a szociáldemokrata pártoknak a burzsoáziával való együttműködési politikája a fő akadály. Ezek a pártok a nemzetközi proletariátust ez idő szerint az osztályellenség csapásainak szolgáltatták ki. A burzsoáziával való együttműködésnek ez a politikája, amely a „kisebbik rossz” politikájának neve alatt ismeretes, vezetett a gyakorlatban Németországban a fasiszta reakció diadalához.

A Kommunista Internacionálé és az összes országok kommunista pártjai nemegyszer kinyilvánították, hogy készek közösen harcolni a szociáldemokrata munkásokkal a tőke támadása, a politikai reakció és a háborús veszély ellen. A kommunista pártok voltak a kommunista, szociáldemokrata és párton kívüli munkások közös harcának szervezői, a szociáldemokrata pártvezérek ellenére, akik a munkástömegek egységfrontját rendszeresen felborították.

Németország Kommunista Pártja még múlt év július 20-án, miután von Papen szétzúzta a porosz szociáldemokrata kormányt, javaslatot tett Németország Szociáldemokrata Pártjának és a Német Általános Szakszervezeti Szövetségnek a fasizmus elleni közös sztrájk szervezésére. Németország Szociáldemokrata Pártja és a Német Szakszervezeti Szövetség azonban – az egész II. Internacionálé jóváhagyásával – ezt a közös sztrájk szervezésére vonatkozó javaslatot provokációnak minősítette. Mikor Hitler megragadta a hatalmat, Németország Kommunista Pártja megismételte felhívását a közös akcióra, felszólította Németország Szociáldemokrata Pártjának Központi Bizottságát és a Német Szakszervezeti Szövetség vezetőségét a fasizmus elleni közös fellépésre, de ezúttal is elutasító választ kapott. Sőt mi több, amikor múlt év novemberében a berlini közlekedési munkások a bérleszállítások ellen egyöntetűen sztrájkba léptek, Németország Szociáldemokrata Pártja meghiúsította a harci egységfrontot. A nemzetközi munkásmozgalom gyakorlata tele van hasonló példákkal.

Ugyanakkor ez év február 19-én a Szocialista Munkásinternacionálé Irodája nyilatkozatot tett közzé, hogy az ezen Internacionáléhoz tartozó szociáldemokrata pártok készek a németországi fasiszta reakció elleni harcban a kommunistákkal egységfrontot alkotni. Ez a nyilatkozat a legélesebb ellentétben áll a Szocialista Internacionálé és a szociáldemokrata pártok egész eddigi viselkedésével. A Szocialista Internacionálé egész eddigi politikája és tevékenysége feljogosítja a Kommunista Internacionálét és a kommunista pártokat arra, hogy ne higgyenek a Szocialista Munkásinternacionálé Irodája által tett nyilatkozatok őszinteségében, tekintve hogy ezt a javaslatot oly időben tette, amikor az országok egész sorában, és főleg Németországban, a munkástömegek már maguk vették kezükbe a harci egységfront megszervezését.

Ennek ellenére a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága, a németországi munkásosztály ellen támadó és a világreakció összes erőit szabadjára engedő fasizmusra való tekintettel, felszólít minden kommunista pártot, tegyenek még egy kísérletet, hogy a szociáldemokrata pártokkal közösen megteremtsék az egységfrontot a szociáldemokrata munkástömegekkel. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága ezt a kísérletet abban a szilárd meggyőződésben teszi, hogy a munkásosztály egységfrontja a burzsoázia ellen vissza tudná verni a tőke és a fasizmus támadását, és rendkívüli mértékben meg tudná gyorsítani azt a folyamatot, amely előbbre hozza mindennemű kapitalista kizsákmányolás elkerülhetetlen végét.

A viszonyok sajátossága, valamint az egyes országokban a munkásosztály előtt álló konkrét harci feladatok különbözősége következtében a kommunista és a szociáldemokrata pártok között a burzsoázia elleni meghatározott akciókra kötött megállapodás legeredményesebben az egyes országok keretei között vihető keresztül. Ezért a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága azt ajánlja az egyes országok kommunista pártjainak, hogy tegyenek javaslatot a Szocialista Internacionáléhoz tartozó pártok illetékes Központi Bizottságának a fasizmus és a tőke támadása elleni közös akciókra. A tárgyalások alapjául a tőke és a fasizmus támadása elleni közös harc elemi előfeltételeinek kell szolgálniuk. A burzsoázia elleni konkrét akcióprogram nélkül a pártok közötti bármiféle megállapodás a munkásosztály érdekei ellen irányulna.

A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága, amely az egész nemzetközi munkásosztály színe előtt ezeket a javaslatokat teszi, felhív minden kommunista pártot és elsősorban Németország Kommunista Pártját, hogy azonnal, anélkül hogy a szociáldemokráciával a közös harcról folytatott tárgyalások s a kötött megállapodások eredményét kivárnák, kezdjék meg mind a szociáldemokrata munkásokkal, mind az összes többi irányzathoz tartozó munkásokkal a közös harci bizottságok szervezését.

A kommunisták sokévi harcukkal bebizonyították, hogy nem szavakkal, de tettekkel álltak és állnak mindenkor a burzsoázia elleni osztályakciók egységfrontjáért folyó harc legelső soraiban.

A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának szilárd meggyőződése, hogy a szociáldemokrata és párton kívüli munkások, függetlenül attól, hogy a szociáldemokrata vezérek milyen álláspontot foglalnak el az egységfront létesítésével szemben, minden akadályt legyőznek, s az egységfrontot a kommunistákkal együtt nem szavakkal, de tettekkel teremtik meg.

Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
4. köt. 148-188. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!