A bíróság előtt az utolsó szó jogán mondott védőbeszéd
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
3
A bíróság előtt
az utolsó szó jogán mondott
védőbeszéd gyorsírói szövege
Elhangzott 1933. december 16-án a lipcsei perben
Éppen most, amikor a német fasizmus a németországi munkásmozgalom szétzúzására hallatlan provokációt szervezett (a Reichstag épületének felgyújtása, felkelésre vonatkozó hamis okmány stb.), minden munkásnak fel kell ismernie osztálykötelességét a tőke és a fasiszta reakció támadása elleni harcban…”
Ebben a felhívásban egy szó sincs közvetlen harcról a hatalomért. Ezt a feladatot sem Németország Kommunista Pártja, sem a Kommunista Internacionálé nem tűzte maga elé. De megmondhatom, hogy a Kommunista Internacionálé programja előirányozza a fegyveres felkelést a jövőben.
A bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy ha egyszer a kommunista párt céljául a fegyveres felkelést tűzi ki, ezt a felkelést közvetlenül elő is készítették, s annak ki is kell törnie. Ez azonban illogikus és helytelen következtetés – hogy többet ne mondjak. Igaz természetesen, hogy a proletariátus diktatúrájáért vívott harc a világ valamennyi kommunista pártjának feladata. Ez a mi elvünk, ez a mi célunk. Ez azonban egy meghatározott program, melynek megvalósításához nemcsak a munkásosztály, de a dolgozók többi rétegének erőire is szükség van.
Mindenki tudja, hogy Németország Kommunista Pártja a proletárforradalom mellett volt, azonban nem ez az a kérdés, amelyet a jelen pör eldönteni hivatott. A kérdés itt az, hogy tényleg ki volt-e tűzve február 27-re a hatalom megragadására irányuló felkelés a Reichstag épületének felgyújtásával kapcsolatban.
Mit állapított meg a bírósági vizsgálat, bíró urak? Az a legenda, hogy a Reichstag épületének felgyújtása a kommunisták műve volt, teljesen szertefoszlott. Én nem fogom itt a tanúvallomásokat idézni, mint ahogy azt a többi védő tette. Ezt a kérdést minden józan eszű ember számára tisztázottnak lehet tekinteni. A Reichstag épületének felgyújtása semmiféle összefüggésben sem áll Németország Kommunista Pártjának működésével, nemcsak a felkeléssel nem, de semmiféle tüntetéssel, sztrájkkal vagy más ilyen akcióval sem. A bírósági vizsgálat ezt teljesen bebizonyította. A Reichstag épületének felgyújtását senki – gonosztevőkről és őrültekről nem beszélek – nem fogta úgy fel, mint felkelésre adott jelet. Senki a Reichstag épületének felgyújtásával kapcsolatban nem vett észre semmi felkelésre irányuló cselekményt, akciót, kísérletet. Senki ilyesmiről akkor nem is hallott. Az erről szóló mesék jóval későbbi keletűek. A munkások abban az időben védekező helyzetben voltak a támadó fasizmussal szemben. Németország Kommunista Pártja megkísérelte a tömegek ellenállásának, védekezésének a megszervezését. Bebizonyosodott azonban, hogy a Reichstag épületének felgyújtása ürügy volt csupán az előre kitervelt irtóhadjárat megkezdésére a munkásosztály és annak élcsapata, Németország Kommunista Pártja ellen.
Megcáfolhatatlanul beigazolódott, hogy a felelős kormányképviselők február 27-én és 28-án egyáltalán nem is gondoltak egy küszöbönálló kommunista felkelésre. Számos kérdést tettem fel erre vonatkozólag az itt kihallgatott tanúknak. Mindenekelőtt Hellernek, a híres Karwahnénak (nevetés a teremben), Freynek, Helldorf grófnak és a rendőrtisztviselőknek. A különböző variációk ellenére valamennyien azt válaszolták, hogy küszöbönálló kommunista felkelésről semmit sem tudtak, semmit sem hallottak. Ez azt jelenti, hogy a kormánykörök részéről egyáltalán semmiféle intézkedés nem történt.
Elnök: A bírósághoz azonban beérkezett erre vonatkozólag a nyugati kerület rendőrfőnökének egy jelentése.
Dimitrov: A nyugati kerület rendőrfőnöke nyilatkozatában arról beszél, hogy Göring őt magához rendelte, és utasításokat adott neki a kommunista párt elleni harcra, vagyis a kommunista gyűlések, sztrájkok, tüntetések, választási kampányok stb. elleni harcra. De még ebben a jelentésben sincs szó arról, hogy intézkedéseket foganatosítottak volna egy közvetlenül küszöbönálló kommunista felkelés ellen.
Tegnap itt Seuffert ügyvéd is beszélt erről a kérdésről. Seuffert azt a következtetést vonta le, hogy a kormánykörökben abban a pillanatban senki sem várt felkelést. Goebbelsre hivatkozott, és rámutatott arra, hogy Goebbels kezdettől fogva nem adott hitelt annak a jelentésnek, amely a Reichstag épületének felgyújtásáról szólt. Hogy ez tényleg így volt-e, az más kérdés.
Ebben a vonatkozásban bizonyítékul szolgál a német kormánynak 1933. február 28-i kivételes rendelete is a rendkívüli állapot bevezetéséről. Ezt a rendeletet rögtön a tűzeset után bocsátották ki. Olvassák el ezt a rendeletet. Mi áll benne? Az áll benne, hogy az alkotmány egyes pontjait, éspedig a szervezkedési szabadságról, a sajtószabadságról, a személyek és lakások sérthetetlenségéről stb. szóló pontokat felfüggesztik. Ez ennek a rendkívüli állapotról szóló rendeletnek, a rendelet második szakaszának a lényege – hadjárat a munkásosztály ellen…
Elnök: Nem a munkások, hanem a kommunisták ellen…
Dimitrov: Meg kell mondanom, hogy e kivételes rendelet alapján nemcsak kommunistákat tartóztattak le, hanem szociáldemokrata és keresztényszocialista munkásokat is, és szervezeteiket feloszlatták. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a rendkívüli állapotról szóló rendelet nem csupán Németország Kommunista Pártja ellen irányult, bár természetesen elsősorban ellene, hanem a többi ellenzéki párt és csoport ellen is. Ez a törvény a rendkívüli állapot bevezetéséhez volt szükséges, és közvetlen, szerves kapcsolatban áll a Reichstag épületének felgyújtásával.
Elnök: Ha a német kormányt támadja, meg fogom vonni a szót.
Dimitrov: Egy kérdés ebben a pörben teljesen tisztázatlanul maradt.
Elnök: Beszéljen a bírákhoz, ne pedig a teremnek, máskülönben beszéde propagandának tekinthető.
Dimitrov: Egy kérdést sem a vád képviselői, sem a védők nem tisztáztak. Nem csodálkozom, hogy nem tartották ezt szükségesnek. Nagyon félnek ettől a kérdéstől. Arról a kérdésről van szó, hogy milyen volt a politikai helyzet Németországban 1933 februárjában. Nekem itt foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel. Február végén a politikai helyzet olyan volt, hogy a nemzeti front táborán belül harc folyt…
Elnök: Most olyan területre lép, melynek érintését ismételten megtiltottam.
Dimitrov: Emlékeztetni kívánom a bíróságot arra az indítványomra, amelyben egész sor tanú – úgymint: Schleicher, Brüning, Papen, Hugenberg, a Stahlhelm másodelnöke, Deusterberg és mások kihallgatását javasoltam.
Elnök: A bíróság azonban ezeknek a tanúknak a kihallgatását elutasította. Önnek tehát ezzel a kérdéssel nem kell foglalkoznia.
Dimitrov: Tudom ezt – és azt is tudom, hogy miért.
Elnök: Kellemetlen számomra, hogy végszavát folyton félbe kell szakítanom, de ön köteles magát utasításaimhoz tartani.
Dimitrov: Ez a belső harc a nemzeti táborban azzal a harccal függött össze, amely Németország gazdasági köreiben a színfalak mögött folyt. Az egyik oldalon küzdöttek Thyssen és Krupp (a hadiipar) körei, melyek sok éven át pénzelték a nemzetiszocialista mozgalmat, a másik oldalon pedig konkurrenseik, akiket a háttérbe akartak szorítani.
Thyssen és Krupp be akarták vezetni az országban az egyeduralom, az abszolút uralom elvét saját gyakorlati irányításuk alatt, jelentősen csökkenteni akarták a munkásosztály életszínvonalát, s ehhez arra volt szükség, hogy a forradalmi proletariátust elnyomják. A kommunista párt ebben az időben az egységfront megteremtésén fáradozott, hogy egyesítse az erőket a munkásmozgalom megsemmisítését célzó nemzetiszocialista kísérletek elleni védekezésre. A szociáldemokrata munkások egy része érezte a munkásság egységfrontjának szükségességét. Ezek a munkások megértették a helyzetet. A szociáldemokrata munkások ezrei léptek át Németország Kommunista Pártjába. Februárban és márciusban azonban az egységfront megteremtésének feladata egyáltalán nem jelentette a fegyveres felkelést vagy annak előkészítését, hanem csak a munkásosztály mozgósítását jelentette a tőkések rablóhadjárata és a nemzetiszocialisták alkalmazta erőszak ellen.
Elnök (félbeszakítja Dimitrovot): Ön mindig azt hangoztatta, hogy csak Bulgária politikai helyzete érdekli. Ezek a fejtegetései azonban azt mutatják, hogy igen nagy érdeklődéssel viseltetett Németország politikai kérdései iránt is.
Dimitrov: Ön szemrehányást tesz nekem, elnök úr. Erre azt válaszolhatom önnek: én mint bolgár forradalmár, érdeklődöm minden ország forradalmi mozgalma iránt. Így például érdeklődöm a dél-amerikai politikai kérdések iránt is, és ismerem is ezeket a kérdéseket, talán nem kevésbé, mint a németországiakat, bár soha Amerikában nem jártam. Egyébként ez nem jelenti azt, hogy ha Dél-Amerikában véletlenül leégne egy parlamentépület, annak a felgyújtója én lennék. Itt, a bírósági vizsgálat során, a pörben sokat tanultam, és minthogy jó politikai érzékem van, sok részletkérdésben tiszta képet nyertem.
Abban az időszakban a politikai helyzetnek két fő tényezője volt: az első – a nemzetiszocialisták törekvése az egyeduralomra, s a második – az előbbinek mintegy ellensúlyozója – a kommunista párt tevékenysége, amely a munkások egységfrontjának megteremtésére irányult. Véleményem szerint ez itt a pörben a bírósági vizsgálat során is megmutatkozott.
A nemzetiszocialistáknak szükségük volt valami diverziós manőverre, hogy a nemzeti táboron belüli nehézségekről a figyelmet eltereljék és a munkások egységfrontját meghiúsítsák. A „nemzeti kormánynak” szüksége volt valami hatásos ürügyre a február 28-i, a rendkívüli állapot bevezetéséről szóló rendelet kibocsátásához, amely eltörölte a sajtószabadságot, a személyi sérthetetlenséget, és bevezette a rendőri üldözések, a koncentrációs táborok és más harci eszközök rendszerét a kommunisták ellen.
Elnök (félbeszakítja Dimitrovot): Most már túllépett minden határt, célzásokat tesz!
Dimitrov: Én csak meg akarom világítani a német politikai helyzetet közvetlenül a Reichstag épületének felgyújtása előtt úgy, ahogy azt én látom.
Elnök: Itt nincs helye a kormányra vonatkozó célzásoknak, sem olyan állításoknak, amelyeket már régen megcáfoltak.
Dimitrov: A munkásosztálynak teljes erővel védenie kellett magát, ezért kísérelte meg Németország Kommunista Pártja az egységfront megszervezését Wels és Breitscheid ellenállása ellenére, akik ma külföldön olyan hisztériásan kiabálnak.
Elnök: Most már saját védelmére kell áttérnie, ha egyáltalán szándéka van védekezni, mert különben nem marad rá ideje.
Dimitrov: Már előzőleg kijelentettem, hogy egy pontban egyetértek a vádirattal. Most meg kell ismételnem ezt a kijelentésemet. Arról van szó, hogy egyedül követte-e el van der Lubbe a gyújtogatást vagy voltak segítőtársai? A vád képviselője, Parrisius, itt kijelentette, hogy a vádlottak sorsa attól függ, voltak-e van der Lubbénak bűntársai vagy sem. Erre azt feleltem: nem, és ezerszer nem, a vádlónak ez a következtetése nem logikus. Az én véleményem az, hogy van der Lubbe valóban nem egyedül gyújtotta fel a Reichstag épületét. A szakértői vélemények és a bírósági vizsgálat adatai alapján arra a következtetésre jutok, hogy az a tűz, amely a Reichstag üléstermében pusztított, más természetű volt, mint amely az étteremben, az alsó emeleten stb. égett. Az üléstermet mások és másképpen gyújtották fel. Lubbe gyújtogatásai és az ülésterem égése csak időben egyeznek, máskülönben azonban alapjában különböznek. Legvalószínűbb az, hogy Lubbe csak ezeknek az embereknek öntudatlan eszköze volt, eszköz, amellyel visszaéltek. Van der Lubbe itt nem mondott el mindent. Most is makacsul hallgat; e kérdés megoldása nem dönti el a vádlottak sorsát. Van der Lubbe nem egyedül volt, de nem Torgler és nem Popov, nem Tanev és nem Dimitrov voltak vele.
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
4. köt. 148-188. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
(Népszava)
A 2020. szeptember 2-án közreadott képen Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető és korrupcióellenes aktivista egy ellenzéki tüntetésen vesz részt Moszkvában 2019. július 20-án. Navalnijt 2020. augusztus 19-én eszméletlen állapotban, mérgezéssel vitték kórházba, miután az őt szállító repülőgép rendkívüli leszállást hajtott végre Omszkban. A német kormány közlése szerint Novicsokot találtak a szervezetében. (Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij)
