Mai donbasszi összefoglalónk csak „a rend kedvéért” született meg. Sem a diplomáciai események, sem pedig a frontok történései nem indokolnák.

Persze a viszonylag csendes frontéletbe ma belezavart azért a délelőtt a DNR délvidéki Kominternovot 120 milliméteres aknavetőgránátokkal történő latorténykedés, de némi anyagi káron és riadalmon kívül nagyobb baj nem lett belőle.

Mind az LNR, mind a DNR katonai parancsnoksága SZIGORÚ „VISSZALÖVÉSI TILALMAT” hirdetett a frontok teljes hosszára. Kivétel ez alól a közvetlen támadás elhárítása.

Bíznak (bízunk) abban, hogy a latorhad IS inkább a Karácsony – Újév békés megünneplését preferálja.

Donbassz legalábbis arra készül. Békés karácsonyi és újévi köszöntőre.

ÚGY LEGYEN!

Mind az orosz, mind az ukrán – de úgy általában is – diplomácia figyelmét az iráni – amerikai csörte köti le. Donbasszal most senki sem foglalkozik. Ráadásul három nap múlva pravoszláv Karácsony és Újév!

Inkább ez utóbbinak köszönhető,hogy az utóbbi két napban MAJDNEM ostromesemény nélkül teltel az idő Donbassz frontjain.

De csak majdnem!

Igaz ugyan hogy az LNR – frontszakaszról csendről szólnak a hírek, de délebbre a DNR – szakaszon azért vannak események. Főként Gorlovka és Donyeck környkét aknavetőzték latorék. Még ha mérsékelt lelkesedéssel is, de lődöztek.

Igaz, hírek szerint hat névvel rövidült a kijevi zsoldlista. Részegségnek betudható „nem harci” veszteség címszó alatt. Hasonló okok miatt viszont az elmúlt két nap során nyolc lator tarthat igényt állami apanázsra.

Martalócék tele vannak panasszal. Kiváltképp Marinykánál csüggesztő a helyzetük. Félelmetesnek tartják, hogy pillanatnyi nyugodalmat nem lelnek, mert „szeparatista mesterlövészek” vadásznak rájuk. És ez borzalmas érzés.

Egy kis politikai áttekintés a hu.news-front.info – ról:

Zelenszkij egyre kevésbé ura a helyzetnek Ukrajnában

A rengeteg probléma következtében Vlagyimir Zelenszkij ukrán vezetőnek minden nappal nehezebbé válik kézben tartani a helyzetet Ukrajnában. Helyzete annyira meggyengült, hogy még tapasztalt szakértők is csak nehezen tudják megjósolni a fejlemények alakulását.

Ha ma visszatekintünk, nem felejthetjük, milyen magabiztos fölénnyel győzött Zelenszkij az elnökválasztáson. Ez nem választható el attól, hogy az ukrán választópolgárok ebben a jelöltben látták azt a tényleges embert, aki képes arra, hogy lényeges elmozdulás történjen kedvező irányban. Hiszen ő nem kötődött egyik politikai erőhöz sem, és – vetélytársaitól eltérően – semmi sem árnyékolta be hírnevét.

Konkrétabban szólva, választási kampánya során Vlagyimir Zelenszkij azt ígérte, hogy tárgyalásokba kezd a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság vezetőivel, aminek eredményeként megteremtődhet a béke. Azt is ígérte, továbbá, hogy egy olyan szomszéddal, mint Oroszország, megbékél, és kiépíti a gazdasági kapcsolatokat.

Ha megnézzük Ukrajna mostani helyzetét, megállapíthatjuk: a gyakorlatban semmi sem történt abból, amit Zelenszkij ígért. És – miként arra a szakértők felhívják a figyelmet – ehelyett olyan óriási problémák keletkeztek számára, melyekre megoldás sehol sincs a láthatáron.

„Számára egyre nehezebb úgy tenni, mintha teljesítené választási ígéreteit. Zelenszkij egyre kevésbé ura a helyzetnek Ukrajnában” – fejtegette Oleg Carjov, volt ukrán parlamenti képviselő, a novorosszijai parlament volt elnöke (1).

Ezzel összefüggésben Carjov pontosította: a mostani ukrán elnök népszerűségi indexe továbbra is meredeken zuhan. Az kétségtelen: Zelenszkij legfontosabb érdemei közé kell sorolnunk a Kijev és a Donbassz között létrejött sikeres fogolycserét (2). Ez a tény azonban, hosszabb távon, nem biztosít számára stabilan magas népszerűségi mutatókat.

Ha el akarunk igazodni a Vlagyimir Zelenszkij előtt álló aktuális problémák apróbb részleteiben, úgy mindenekelőtt rá kell mutatnuk: nem képes elérni, hogy magán az ukrán vezetésen belül egységes álláspont jöjjön létre – fejtegette Carjov.

„A parlamentben nincs döntő többsége. (3)  Pártja, a „Nép Szolgája” képviselőinek egy része inkább Porosenkóhoz húz. Egy másik része szorosan kötődik egy-egy adott oligarcha érdekeihez, és nem azzal törődik, hogy a gyakorlatba átültessék az elnök politikáját. A főügyész olyan nézeteket képvisel és hajt végre, amelyek közelebb állnak Porosenkó, semmint Zelenszkij nézeteihez. (4) Ugyanez vonatkozik még egy sor, kulcsfontosságú posztot betöltő tisztségviselőre is” – mondta a Legfelsőbb Rada (a parlament) volt képviselője. (5)

Megjegyzések:

(1)  Annak idején, röviddel a két népköztársaság függetlenségéről döntő népszavazás után Donyeck és Luganszk elhatározta, hogy – Novorosszija néven – egyesül. Meg is indultak az előkészületek, az új, egyesített parlament már meg is tartotta ülését. Ám a folyamat ekkor megrekedt, leállt. Elterjedt vélekedés szerint – a posztjáról hazaáruló összeesküvés vádjával utóbb elmozdított – Igor Plotnyickij luganszki vezető fúrta meg az elképzelést (egyesek szerint moszkvai sugallatra). A dolog odáig fajult, hogy a két népköztársaság (melyek együttes területe mostanra a 2014 előtti Donyeck és Luganszk megye együttes területének a harmadára zsugorodott) még vámhatárt is létesített egymás között. Leonyid Paszecsnyik új luganszki vezető (korábbi állambiztonsági miniszter) és a néhai Alekszandr Zaharcsenkó donyecki vezető is ígéretet tett a Novorosszija-projekt feltámasztására – de az ügy azóta megint elsikkadt. Egyedül a vámhatárt törölték el. Novorosszijából mostanra csak a zászlaja maradt fenn: vörös alapon, fehér csíkkal övezett, sötétkék András-kereszt.

(2)  Teljesen azért nem volt sikeres: az ukránok hat, a névsorban szereplő foglyot visszatartottak. Nem tudni azt sem, mi okból tagadta meg a Donbassz húsz, ukrán börtönökben fogva tartott állampolgára a hazatérést. (Zelenszkij egyébként utólag kijelentette: azok, akik most nem éltek a fogolycsere lehetőségével, börtönükben maradnak.) A szabadon bocsátottak közül többeket néhány nappal előbb hosszú börtönbüntetésre – három harkovit életfogytiglanra ítéltek. Az elengedett foglyokat nem mentesítették a büntetett előélet alól, többek ellen pedig máris újra elfogató parancsot adtak ki.

(3)  Kezdetben pedig volt.

(4)  A hatalomváltást követően az új elnök az előző kormányzat több magas állású tisztségviselő felelősségre vonását ígérte. Porosenkó volt elnök ellen 13 ügyben indult eljárás. Andrej Parubij volt parlamenti elnök ellen – aki akkor a nemzetbiztonsági kabinet felelős titkáraként Ogyesszában, a helyszínen irányította a 2014. május 2-i tömeges gyilkos leszámolást az ottani tiltakozó mozgalom résztvevőivel – büntető eljárás indult. Ezek az eljárások azonban mind abbamaradtak – a volt elnök már meg sem jelenik a kihallgatásokon – a megvádoltak mindegyike szabadlábon van.

(5)  Oleg Carjov a 2014-ig vezető kormánypárt, a Régiók Pártjának (politikai jellegét tekintve az orosz kormánypárthoz, az Egységes Oroszországhoz volt hasonlítható) volt a parlamenti képviselője. Ő volt egyedül, aki már 2013 őszén bátran szembeszállt az erőszakkal hatalomra törő szélsőjobboldali ellenzékkel. A puccs győzelme után üldözni kezdték, több súlyos fizikai inzultus érte. Főként, amikor megpróbált indulni a puccs után meghirdetett elnökválasztáson. Amikor már családját is életveszélyes fenyegetések érték (Nyugaton ezt ünnepelték és ünneplik mindmáig az ukrajnai demokrácia győzelmeként), a politikus kénytelen volt visszalépni – és családjával együtt a Donbasszba távozott.