Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
III

LENIN 14 hónapot töltött a börtönben. De lázas tevékenységét itt sem hagyta abba. Napjait szigorúan beosztott munkával töltötte. Utat és módot talált arra, hogy a börtönrács mögül is vezesse az általa megteremtett szervezetet: leveleket, röpiratokat küldött ki, sőt brosúrát is írt „A sztrájkokról” és „A szociáldemokrata párt programjának tervezete és magyarázata” címen. Lenin ebben az első programvázlatában megformulázza a proletariátus osztályharcának alapvető céljait és feladatait: az önkényuralom megdöntését, a politikai szabadság kiharcolását, a hatalom megragadását a proletariátus által, a szocialista termelés megszervezését. A programban Lenin nagy figyelmet szentel az agrárkérdésnek.

Konspirációs célokból Lenin leveleit és brosúráit tejjel írta egy-egy könyv sorai között. Hogy a börtönfelügyelők ne jöjjenek rá a dologra, Vladimir Iljics kenyérből kis tintatartókat csinált, melyeket veszély idején gyorsan lenyelt. „Ma hat tintatartót ettem” — jelentette tréfásan egyik levelében.

A rendőrség lefogta azt az illegális nyomdát, melyben „A sztrájkokról” c. brosúra készült. Az ekkor elkobozott brosúrát mindeddig nem sikerült felkutatni. „A szociáldemokrata párt programjának tervezete és magyarázata” először csak 1924-ben jelent meg.

Lenin nemcsak kintlevőkkel volt kapcsolatban, hanem a bebörtönzöttekkel is levelezett. Levelei tele vannak életvidámsággal és gondoskodással a bebörtönzött elvtársak sorsáról.

Lenin három héttel letartóztatása után ezt írja a börtönből: „Van egy tervem, ami erősen foglalkoztat letartóztatásom óta és minél többet gondolkodom rajta, annál inkább. Már régen foglalkoztam egy gazdasági kérdéssel (a feldolgozó ipar áruinak értékesítésével az országon belül), összeszedtem némi irodalmat, tervet állítottam össze feldolgozására, sőt valamit írtam is, mert külön könyvben akartam kiadni, ha a munka túlnő egy folyóirat-cikk keretein. Nagyon nem szeretném abbahagyni ezt a munkát, most pedig úgylátszik az előtt a választás előtt állok, hogy vagy megírom itt, vagy teljesen lemondok róla.”*)
*) Lenin: Családi levelek, 14. old. (oroszul).

Családjához írt leveleiben Lenin felsorolja a könyveket, összegyűjtött tanulmányokat, anyagokat, melyekre szüksége van munkájához. A könyvszállítást a börtönbe Lenin nővére, Anna Iljinicsna szervezte. Vladimir Iljics lelkesedéssel tanulmányozza az óriási anyagot, rengeteg jegyzetet készít. Így kezdte „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. zseniális könyvének megírását.

1896 nyarán Lenin örömmel értesült arról, hogy az általa megalapított „Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására” meghozta gyümölcseit: Pétervárott harmincezer takácsmunkás sztrájkolt. Ez, mint ahogy Lenin 1905-ben írta, „tömegmozgalom volt, kezdődő uccai agitációval, egy már teljesen szociáldemokrata szervezet részvételével”.**)
**) Lenin összes Művei, VII. köt., 105. old (oroszul).

1897 január 29-én kihirdették az ítéletet a „Harci Szövetség” ügyében. Lenint három évre Kelet-Szibériába száműzték.

Leninnek és a „Harci Szövetség” ügyében elítélt társainak sikerült Szibériába utaztuk előtt három napot Pétervárott tölteni, személyes ügyeik rendezése végett. E három nap alatt Lenin számos tanácskozást tartott a pétervári szociáldemokratákkal. „Mi a teendő?” c. könyvében Lenin elmondja, hogy „a száműzetésbe való küldetése előtt ő és más »öregek« résztvettek egy magán összejövetelen, ahol összegyűltek a »Harci Szövetség« »öreg« és »fiatal« tagjai és ahol azonnal kitűnt, hogy az »öregek« (akkor tréfásan »dekabristáknak« nevezték őket a pétervári szociáldemokraták) és néhány »fiatal« között… mindjárt nézeteltérések merültek fel és heves vita támadt.”*)
*) Lenin Összes Művei, IV. köt., 387. old. (oroszul).

Az „öregekkel” ellentétben a „fiatalok” azt tekintették feladatuknak, hogy „munkáspénztárakat” szervezzenek sztrájkolok segélyezésére és kulturális célokra. A politikai szabadságért és a szocializmusért való harc helyett, ahelyett, hogy a munkásosztályt vezető forradalmárok szervezetének megteremtését tűzték volna ki feladatul, a „fiatalok” a munkások tisztán szakmai egyesülésének gondolatát helyezték előtérbe. Lenin azonnal határozottan fellépett ez irányzatok ellen, meglátta bennük a későbbi „ökonomizmus” csiráit.

1897 február 17-én Lenin elutazott száműzetésének helyére, a távoli Szibériába. Anyja kérelmezésére megengedték neki, hogy ne a száműzött csoporttal, hanem saját számlájára egyedül utazzék.

Lenin március 4-én érkezett Krasznojárszkba. Itt csaknem két hónapot töltött, arra várva, hogy megállapítsák állandó száműzetési helyét. Ezt az időt Lenin teljes egészében kihasználta, nap-nap után dolgozott egy krasznojárszki könyvkedvelő nagykereskedő, G. V. Jugyin, pompás könyvtárában és jegyzeteket készített magának „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. könyve számára. Krasznojárszkban Lenin „Az ökonomiai romanticizmus jellemzése” c. cikkén is dolgozott, melyben kimutatta, hogy az oroszországi fejlődés „saját útjait” annyira hangsúlyozó liberális narodnyikok gazdasági felfogása a valóságban nem más, mint a 19. század eleji Sismondi svájci nemzetgazdász reakciósan utópista kispolgári nézeteinek orosz válfaja. Lenin arra is felhasználta krasznojárszki tartózkodását, hogy találkozzék az ott száműzetésben tartózkodó marxistákkal. A foglyok holmiját szállító fuvarosnak adva ki magát sikerült a börtönbe bejutnia és az ott ülő Fedoszéjevvel beszélgetnie.

Amíg Lenin a könyvtárakban tudományos munkával foglalkozott és élénken levelezett családjával és barátaival, a rendőrségen nagy ijedség tört ki. A jeniszéji kormányzóság börtön-inspektora, aki a száműzöttek csoportjában nem találta az „Uljánov V. I. politikai bűntettest”, lármát csapott. Egymást követték a Lenint kereső táviratok. A dologba beavatkozott a börtönügyek főigazgatósága, a központi rendőrhivatal, a jeniszéji kormányzó, a krasznojárszki rendőrfőnök és az irkucki kormányzó. Nagysokára „felfedezték” Lenint saját lakásán, Popov asszony házában, ahová Lenin mindjárt Krasznojárszkba érkezése után költözött.

Lenin száműzetési helyéül a jeniszéji kormányzóság minuszinszki körzetében fekvő Susenszkóje falut jelölték ki, amely több mint ötszáz versztnyire feküdt a vasútvonaltól. Lenin május 8-án megérkezett a faluba, ahol mintegy három évet kellett töltenie.

„Nagy falu, néhány meglehetősen piszkos, poros uccával — minden úgy, ahogy illik — írta Lenin nővérének. — A szteppében fekszik, kertek nincsenek és általában növényzet nincsen. A falut… trágya környezi, amit itt nem visznek ki a mezőre, hanem egyenesen a falu mögé dobják úgy, hogy ha az ember ki akar menni a faluból, mindig némi trágyán kell keresztül gázolnia.”*)
*) Lenin: Családi levelek, 56. old. (oroszul).

Nem volt könnyű a száműzetésben élni, elszakítva lenni a közvetlen forradalmi munkától. „Igen, irigyellek — írta Lenin 1898 végén nővérének, Mária Iljinicsnának, aki Belgiumba utazott. Száműzetésem első idejében elhatároztam, hogy még a kezembe se veszem európai Oroszország és Európa térképeit: úgy elfogja az embert a keserűség, ha kinyitja a térképet és nézegetni kezdi a különböző fekete pontokat. De most már beletörődtem és nyugodtabban nézegetem a térképeket: sőt gyakran el-elábrándozom, hogy a »pontok« közül melyekre is szeretnék eljutni később. A száműzetés első felében úgylátszik többet néztem hátrafelé, most pedig — előre. No, »qui vivra — verra« (aki megéri, meglátja. — A szerk.).”**)
**) Ugyanott, 144—145. old.

De Lenin frissességét és életkedvét semmi sem törte meg. Ebben a vad, kilátástalan zugban roppant elméleti tevékenységet fejt ki, szigorúan beosztja idejét, hogy sok irodalmi munkát végezhessen és mindenekelőtt „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. könyvét befejezze. Újra átolvassa Marx és Engels műveit, megismerkedik az idegen nyelveken megjelent új marxista irodalommal, amit sikerül megszereznie, sok könyvet olvas a tudomány különböző ágaiból, orosz és külföldi újságokat és folyóiratokat, tökéletesíti idegen nyelvismereteit, fordításokkal foglalkozik. 1898 május elején megérkezett Susenszkójéba N. K. Krupszkája, akit szintén letartóztattak a „Harci Szövetség” ügyében és aki engedélyt kapott arra, hogy Leninnel együtt töltse száműzetését. Lenin Krupszkájával együtt lefordította angolból a Webb házaspár „Az angol trade-unionizmus elmélete és gyakorlata” c. kétkötetes művét.

Lenin megfeszített munkát végzett, de pihenni is tudott. Szerette a nagy sétákat, szenvedélyes vadász volt, szívesen játszott sakkot és korcsolyázott. Újra, meg újra átolvasta Puskint, Lermontovot, Nyekrászovot és az orosz irodalom többi klasszikusát, akiket igen jól ismert és nagyon szeretett.

Lenin figyelmesen tanulmányozta a szibériai falut, a parasztság helyzetét, mindennapi életét. Hasznát vette jogi ismereteinek is. Hamar tekintélyre tett szert a parasztok között, mert segített nekik abban, hogy megvédjék jogaikat a helyi hatóságok és a gazdagok önkényével szemben.

Azokban az években a szociáldemokraták nagy számban voltak szibériai száműzetésben. Susenszkójében magában Leninen kívül csak két száműzött élt, de a minuszinszki körzetben töltötték száműzetésüket azok, akiket ugyanabban a pörben ítéltek el és ott éltek azok az elvtársai is, akikkel Pétervárott együtt végezte a forradalmi munkát. Egy vagy más alkalmas kifogással időközönként nagy találkozásokat és tanácskozásokat rendeztek, melyek igen élénken folytak le. Lenin kapcsolatba lépett az északi terület és Szibéria különböző félreeső zugaiban elszórt száműzött szociáldemokratákkal.

A nehézségek ellenére sikerült Leninnek kapcsolatba lépnie a „Munka Felszabadítása” külföldi csoportjaival és az oroszországi forradalmi élet központjaival, sikerült illegális irodalmat szereznie, ő maga cikkeket és brosúrákat ír az illegális sajtó számára.

Egy alkalommal Lenint meglepte a rendőrség és házkutatást tartott nála. Lenin körültekintése és találékonysága következtében a házkutatás eredménytelen maradt.

Vladimir Iljics meglehetősen nagy levelezést folytatott családjával, a száműzött elvtársakkal s a „Munka Felszabadítása” csoporttal, az oroszországi szociáldemokratákkal. Lenin számára a levelezés a kapcsolatnak, információknak, a vezetésnek rendkívül fontos eszköze volt. E levelek csak részben maradtak fenn. Lenin a legkülönbözőbb kérdéseket világította meg bennük: a marxista filozófiát és politikát, a párt munkáját, az új munkásmozgalmi jelenségeket, új könyveket, terveket a jövőt illetően stb.

Különösen érdekes Lenin filozófiai témájú levelezése Lengnik-kel. Lengnik, aki a „Harci Szövetség” ügyéből kifolyólag a jeniszéji kormányzóság Kazecsenszk nevű falujában töltötte száműzetését, Kantért és Hume-ért lelkesedett. Lenin ezt megtudta és élénk levelezés fejlődött ki köztük (Lenin leveleit még nem sikerült megtalálni). „Vladimir Iljics — meséli Lengnik — feleleteiben igen tapintatosan, de teljes egyértelműséggel lépett fel, mint Hume szkepticizmusának és Kant idealizmusának határozott ellenfele. Szembeállította velük Marx és Engels életkedvvel telt filozófiáját. Hévvel bizonyította, hogy nincs határa az emberi tudásnak, melynek elől kell haladnia és a forradalmi munkásmozgalom növekedésének arányában meg kell szabadulnia az idealisztikus polgári buroktól. A forradalmi munkásmozgalom határozza meg nemcsak a munkásosztály viselkedését és életkedvtől áthatott, egyszerű szépségében megragadó világnézetét, hanem a legpontosabban meghatározza ellenfeleinek viselkedését és világnézetét is és arra kényszeríti őket, hogy a ködös felhőkbe burkolt elméletek és ábrándozások helyett, a tények nyelvén és a barikádok tüzével kezdjenek beszélni.”*)
*) Lenin Gyűjtemény I. köt., 204—205 old. (oroszul).

Bármily nyomasztóan hatottak is a száműzetés nehéz körülményei Leninre, elméleti és irodalmi tevékenysége rendkívül felvirágzott. A száműzetésben töltött három év alatt Lenin harmincnál több munkát irt, köztük a következőket: „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban”, „Az orosz szociáldemokraták feladatai”, „A gazdasági romanticizmus jellemzése”, „Melyik örökség az, amit megtagadunk?”, „A kapitalizmus a mezőgazdaságban”, „Az orosz szociáldemokraták tiltakozása”, „Pártunk programjának tervezete”. Lenin e műviben felteszi és megoldja a munkásmozgalom főkérdéseit, kidolgozza a párt programját és taktikáját. folytatja elszánt harcát a narodnyikok ellen fellép a „legális marxisták” ellen, kibontja az „ökonómizmus” elleni harc zászlaját.

Az első feladat, ami a száműzetésben Leninre hárult, a már elvégzett munka összegezése volt, hogy ezen az alapon aztán ki lehessen jelölni a további feladatokat. Erre annál is inkább szükség volt, mert közvetlen feladatként állt a párt előtt az I. kongresszus egybehívása.

Lenin e célból 1897 végén történelmi jelentőségű brosúrát írt. „Az orosz szociáldemokraták feladatai” címen. Ebben a brosúrában Lenin általánosította a pétervári „Harci Szövetség” tapasztalatait és megalapozta az oroszországi forradalmi szociáldemokrácia programját és taktikáját. Rámutatott az elszakíthatatlan kapcsolatra a marxista párt szocialista és demokratikus tevékenysége között. Megvilágította a munkásosztály viszonyát az ellenzéki és forradalmi pártokhoz a polgári demokratikus forradalomban. Megmutatta a proletariátus élenjáró szerepét ebben a forradalomban. Feltette a fegyveres felkelés kérdését, mint az önkényuralom megdöntésének eszközét. Hangsúlyozta a marxista elmélet döntő jelentőségét a munkáspárt számára. Éppen ebben a munkájában használta Lenin először, híres formuláját, hogy „forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi mozgalom sem”. A brosűra taktikai platform volt az összes akkori Oroszországban működő szociáldemokraták számára.

Egy pillanatra sem feledkezve meg az orosz szociáldemokrácia előtt álló óriási méretű feladatokról, Lenin, az ország gazdasági életének tanulmányozása alapján, már akkor előre látta, hogy az ipar „felvirágzását” elkerülhetetlenül válság fogja követni. Lenin ezt írta:

„Az orosz szociáldemokratáknak gondoskodniok kell arról, hogy ez az összeroppanás az orosz proletariátust, mint öntudatosabb, egyesültebb proletariátust érje, mely tudatában van az orosz munkásosztályra háruló feladatoknak és képes ellenállni a mostan mérhetetlen profitokat zsebrevágó és veszteségeit mindig a munkásokra hárítani igyekvő kapitalisták osztályának, képes az orosz demokrácia élén döntő harcra szállni az orosz munkásságot és az egész orosz népet kezén-lábán megkötöző rendőri abszolutizmus ellen.”*)
*) Lenin Összes Művei, 4 kiad., 2. köt., 322. old. oroszul).

E brosűrában Lenin lángoló felhívással fordul az Oroszországban szerteszórt összes munkás tanulókörökhöz és szociáldemokrata csoportokhoz, hogy egységes szociáldemokrata pártban egyesüljenek.

A brosűrát a „Munka Felszabadítása” adta ki 1898-ban Genfben, de a brosűra lekésett az I. pártkongresszusról. Nem szerepelt a kongresszuson a programtervezet sem, melyet Lenin még a börtönben írt.

Lenin száműzetése első két évét arra szentelte, hogy befejezze rendkívül fontos tudományos munkáját: „A kapitalizmus fejlődését Oroszországban”, mely a narodnyik tanítást eszmeileg végkép megsemmisítette.

A börtön és a száműzetés körülményei között szinte lehetetlennek látszó, roppant tudományos lelkiismeretességgel és részletességgel tanulmányozta Oroszország egész gazdasági irodalmát, szigorúan ellenőrizte, kritikailag átdolgozta és újra átcsoportosította az állami és a zemsztvó statisztika óriási anyagát. 1898 augusztus elején a kézirat nagyjában be volt fejezve. Ekkor Lenin hozzáfogott az egyes fejezetek végleges kidolgozásához és egymásután küldte őket a nyomdába. 1899 január 30-án be volt fejezve a történelmi jelentőségű könyv, március végén pedig „Vladimir Iljin” aláírással megjelent.

Lenin könyvében lépésről-lépésre üldözi az ellenfelet, hatalmas csapásokat mér rá, míg teljesen össze nem töri. Az elején a narodnyikok elméleti nézeteinek tarthatatlanságát leplezi le a piac kérdéseiben s egyszersmind pompás rövid vázlatát adja a marxi reprodukciós elméletnek. Azután áttér a központi kérdésre, a parasztgazdaság kérdésére, és megcáfolhatatlanul bebizonyítja a kapitalizmus fejlődését a paraszti faluközösségen belül. Mindezzel be nem érve, tovább elemzi a kapitalizmus benyomulását a földesúri gazdaságba és követi a kapitalizmus fejlődését az iparban (paraszti kisipar, kézműipar, nagyüzemi gépipar). A könyv az oroszországi belső piac kialakulásának vázlatával fejeződik be.

„A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” — befejezése az oroszországi közgazdaság tanulmányozására végzett sokesztendős óriási munkának, melyet Lenin már Számárában megkezdett. Lenin 1894-ben, a „Kik a nép barátai?” c. könyvében azt az elméleti feladatot tűzte ki az orosz marxisták elé, hogy „átfogó képét adják a mi valóságunknak, mint a termelési viszonyok meghatározott rendszerének, kimutassák, hogy e rendszerben a dolgozók kizsákmányolása és kisajátítása szükségszerű, megmutassák azt a kiutat ebből a rendszerből, amelyet a gazdasági fejlődés jelez”.*) Ezt a feladatot teljesítette Lenin „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. könyvével.
*) Lenin összes Művei, i. kiad., I. köt., 278. old. (oroszul).

E munka eredményeképpen Lenin szétrombolta az alapot, a talapzatot, melyen az áltudományos narodnyik nézetek nyugodtak. Lenin bebizonyította könyvében, hogy „Oroszországban az agrárviszonylatok a földesúri gazdaságban is, a paraszti gazdaságban is, a »faluközösségen« belül is, kívül is kapitalista módon fejlődnek. Ez egy. Ez a fejlődés máris visszavonhatatlanul meghatározta a fejlődésnek nem más útját, mint a kapitalista utat, az osztályoknak nem más csoportosulását, mint a kapitalista csoportosulást. Ez kettő.

Erről folyt a vita a narodnyikokkal. Ezt kellett bebizonyítani. Ezt bebizonyítottuk.”*)
*) Lenin Összes Művei, XIV. köt., 213. old. (oroszul).

De ezzel nem merül ki a könyv jelentősége. Benne Lenin megvilágította Oroszország különböző osztályainak, különösen a proletariátusnak és a parasztságnak helyzetét és szerepét a 19. század végén.

1907-ben a „Kapitalizmus fejlődése Oroszországban” második kiadásának előszavában Lenin ezt írta: „Oroszország társadalmi és gazdasági rendjének és következésképpen osztályszerkezetének elemzése, melyet a jelen műben statisztikai adatok közgazdaságtani kutatása és kritikai vizsgálata alapján adtam, beigazolódik most, amikor az összes osztályok a forradalom során politikailag nyíltan lépnek fel. A proletariátus vezető szerepe teljesen bebizonyult. Bebizonyult az is, hogy a történelmi mozgalomban a proletariátus ereje mérhetetlenül nagyobb, mint amekkora arányrésze a lakosságban. A jelen műben bemutatjuk mindkét jelenségnek gazdasági alapját.”**)
**) Lenin összes Művei, 4. kiad., III. köt., 9. old. (oroszul).

Lenin továbbá rámutatott arra, hogy a forradalom teljes világossággal felfedte a parasztság kettős helyzetét és kettős szerepét. Kiderült az is, hogy a parasztság ingadozik a proletariátus és a burzsoázia között, az is, hogy a parasztságnak, mint tömegnek, forradalmisága mélyen gyökerezik. „A jelen műben bebizonyítottuk, hogy a parasztságban meglevő mindkét áramlatnak gazdasági alapja van”***) — írta Lenin.
***) Ugyanott, 10. old.

A bolsevikok ennek a tudományos elemzésnek az alapján építették fel taktikájukat az 1905—1907-es forradalomban.

Könyvének befejezése után Lenin tovább is egyes gazdasági kérdéseket dolgozott fel: nagy cikket írt „A kapitalizmus a mezőgazdaságban” címen, több recenziót, melyek a „legális marxisták” folyóirataiban jelentek meg. 1899 nyarán Lenin megszűnik e folyóiratok számára dolgozni. Minden idejét leköti a revizionizmus elleni harc, a további munka tervének előkészítése.

Elkövetkezett a száműzetés utolsó éve. Ebben az időben új jelenségek merültek fel a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban — nyíltan és agresszíven színtérre lépett a revizionizmus. Németországban 1899 elején megjelent Bernstein „A szocializmus előfeltételei” c. hírhedt könyve, melyben Bernstein revideálja a marxista elméletet. Júniusban Millerand, a francia „szocialista”, belépett a burzsoá kormányba.

Lenin, többezer kilométerre a munkásmozgalmi központoktól, figyelmesen követte a munkásmozgalomban végbemenő folyamatokat. Látta, hogy a Németországban fellépő bernsteiniánusok nem találnak határozott ellenállásra, hogy az opportunisták fellépései nemzetközi jelleget öltöttek. Látta, hogy az orosz „legális marxisták”, akik azzal kezdték, hogy csekély állítólagos „javításokat” fűztek Marxhoz, már elérkeztek a marxizmus teljes polgári eltorzításához. A száműzetésből küldött leveleiben azt írta, hogy aggasztja, hogy Plechánov miért nem lép fel határozottan az ellen, hogy Bernstein, Sztrúve stb. revideálják a marxizmus filozófiáját, arról beszélt, hogy föl kell bontani a forradalmi és a „legális” marxisták szövetségét. Valóságos komoly háborút kell üzennünk Marx bírálóinak — írta Lenin.

A revizionisták kirohanásai a marxista filozófia ellen arra ösztökélték Lenint, hogy filozófiával foglalkozzék. „Volodja buzgón olvas mindenféle filozófiát, Holbachot, Helvetiust stb. (ez most a hivatalos foglalkozása).

Tréfásan mondom neki, hogy nemsokára rossz lesz beszélni vele, úgy átitatja ez a filozófia”*) — írta Krupszkája 1899-ben Lenin anyjának.
*) Lenin: Családi levelek, 217. old. (oroszul).

Lenin, aki magával szemben a legkövetelőbb volt, nem elégedett meg már elért tudásával. Nekiült a filozófiai irodalom olvasásának. „Nagyon tudatában vagyok filozófiai műveletlenségemnek és nem akarok ezekről a témákról írni, amíg a hiányt nem pótolom — írta 1899 júniusában. Most éppen ezzel foglalkozom. Holbachon és Helvetiuson kezdtem és Kantra készülök áttérni.”**)
**) Lenin összes Művei, XXVIII. köt., 40. old. (oroszul).

Lenin türelmetlenül várta Bernstein könyvét. Végre megkapta. Még végig sem olvasta, csak a felénél tartott s már felháborodva ezt írta: „Tartalma egyre jobban meglep bennünket. Elméletileg hihetetlenül gyenge: idegen gondolatok elismétlése. Frázisokat mond a bírálatról és még csak meg sem próbálja a komoly, önálló bírálatot. Gyakorlatilag — opportunizmus (fábiánizmus, helyesebben: Bernstein legtöbb állításának és eszméjének eredetijét megtaláljuk Webbék utóbbi könyveiben), határtalan opportunizmus és posszibilizmus és ráadásul, gyáva opportunizmus, mert Bernstein nem akar közvetlenül a programhoz hozzányúlni.”*)
*) Lenin: Családi levelek, 230. old. (oroszul)

Különösen nyugtalanították Lenint az „ökonómisták” tevékenységéről szóló hírek. Az ,,ökonómizmus” első megnyilvánulásai ellen már a pétervári „Harci Szövetségben” élesen és határozottan fellépett. Azóta az „ökonómizmus” elterjedt, külön opportunista irányzattá lett és egymásután vetette befolyása alá a helyi szociáldemokrata szervezeteket.

1898 márciusában, Minszkben összeült az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt I. kongresszusa. A kongresszus megalakultnak nyilvánította az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártot. De a kongresszusnak még nem sikerült egy pártba egyesíteni az elszórt marxista tanulóköröket és szervezeteket. A kontárkodás tovább uralkodott. A kongresszus után tovább nőtt az ideológiai zűrzavar a helyi szervezetekben és ezzel a munkásmozgalomban termékeny talajra talált az „ökonómizmus”.

Lenin jobban megértette, mint bárki más, hogy az „ökonómisták” az oroszországi munkásmozgalomban a fő opportunista csoportot képezik. Megértette, hogy milyen komoly veszedelmet jelentenek az „ökonómisták”, ha nem folytatnak ellenük határozott és kíméletlen harcot. És mihelyt Lenin 1899-ben kézbekapta az „ökonómisták” kiáltványát, az úgynevezett „Credo”-t (hitvallást, programot), azonnal megszervezte az ellentámadást s az „ökonómisták” elleni harc kezdeményezőjeként lépett fel. E célból megfogalmazta „Az oroszországi szociáldemokraták tiltakozását”, melyet 1899 nyarán Lenin kezdeményezésére a minuszinszki körzet száműzött szociáldemokratái tanácskozásukon megvitattak és elfogadtak. Lenin támadja az „ökonómistákat”, mert eltérnek a marxizmustól, mert tagadják, hogy a munkásosztálynak önálló politikai pártra van szüksége, mert a munkásosztályt a burzsoázia politikai függelékévé akarják tenni: „Meg vagyunk róla győződve — írta Lenin, — hogy az orosz szociáldemokraták óriási többsége éppily határozottan visszautasít minden próbálkozást, mely az opportunista nézeteket Oroszországba akarja áthozni”*)
*) Lenin Összes Művei, II. köt., 481. old. (oroszul).

A „Tiltakozás” felhívta a szociáldemokratákat arra, hogy minden erejüket a párt szervezésére összpontosítsák. Ezt az írást egész Oroszországban terjesztették a marxista szervezetekben és a marxista politikai száműzöttek között. A „Tiltakozás” igen nagy szerepet játszott az „ökonómisták” elleni harcban és a forradalmi szociáldemokraták szervezeti tömörítésében. „Roppant jelentősége volt a marxista gondolat s a marxista párt fejlődésére Oroszországban.”**)
**) A SzK(b)P Története. Rövid tanfolyam, 27. old. (magyarul).

Az orosz „ökonómisták” ugyanazokat a nézeteket hirdették, mint a marxizmus ellenfelei a külföldi szociáldemokrata pártokban, az úgynevezett bernsteiniánusok. Lenin harca az „ökonómisták” ellen ezért egyszersmind harcot jelentett a nemzetközi opportunizmus ellen.

Minél közelebb volt száműzetése vége, annál jobban összpontosította figyelmét Lenin a további forradalmi munka feladataira. A száműzetésben átgondolta és vázlatban elkészítette a forradalmi proletárpárt megalapításának tervét. Ezt a tervet a „Programunk”, „Legközelebbi feladataink”, „Aktuális kérdés” c. pompás cikkeiben fejtette ki. Ezeket a „Rabócsaja Gazetá”-nak szánta, melyet az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt I. kongresszusa a párt központi lapjának nyilvánított.

Lenin a forradalmi szociáldemokrácia legfontosabb feladatának a kíméletlen harcol tartja a marxizmus „bírálói” ellen, a forradalmi elmélet tisztaságának hajthatatlan védelmét. És ugyanakkor teljes erejével fellép a marxizmus termékeny továbbfejlesztése érdekében, azt kívánva, hogy a marxista elméletet a munkásmozgalom gyakorlati tapasztalatával gazdagítsák.

„Mi egyáltalán nem úgy tekintünk Marx elméletére — írja Lenin »Programunk« c. cikkében — mint végleg befejezettre, amit érinteni nem szabad; ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy az elmélet csak alapkövét rakta le annak a tudománynak, melyet a szocialistáknak, ha nem akarnak elmaradni az élettől, minden irányban tovább kell fejleszteni. Különösen szükségesnek tartjuk, hogy az orosz szocialisták önállóan dolgozzák fel Marx elméletét.”*)
*) Lenin összes Művei, II. köt., 492. old (oroszul).

Lenin rámutat arra, hogy, az orosz munkásosztály történelmi feladatának teljesítéséhez, végezni kell a kontárkodással és meg kell teremteni a forradalmi proletárpártot. Egyszersmind hangsúlyozza, hogy az orosz marxistáknak nem szabad mechanikusan követniök a nyugateurópai pártokat, hanem kritikusan fel kell dolgozniok a nemzetközi és az orosz munkásmozgalom tapasztalatait és saját önálló útjukat kell követniök pártjuk építésénél.

„A nyugateurópai szocializmus és demokrácia története — írta Lenin »Legközelebbi feladataink« c. cikkében, — az orosz forradalmi mozgalom története, munkásmozgalmunk tapasztalatai — ezt az anyagot kell magunkévá tennünk, hogy kidolgozzuk pártunk célszerű szervezetét és taktikáját. Az anyag »feldolgozásának« azonban önállónak kell lennie, mert nincsen hol keresnünk a kész mintákat.”**)
**) Ugyanott, 497. old.

Lenin véleménye szerint a szociáldemokraták eszmei és szervezeti tömörülésének legfontosabb eszköze, a pártalapítás eszköze: az összoroszországi politikai lap. „Azt tartjuk — írta Lenin ugyanebben a cikkében —, hogy jelenleg legégetőbb feladatunk az, hogy nekilássunk e kérdések megoldásának és ezért legközelebbi célunk egy rendszeresen megjelenő és az összes helyi csoportokkal szoros kapcsolatban álló pártlap megszervezése kell, hogy legyen. Azt tartjuk, hogy a legközelebbi jövőben a szociáldemokraták egész tevékenységének e feladat megvalósítására kell irányulnia.”*)
*) Lenin Összes Művei, II. köt., 498. old. (oroszul).

A száműzetésben írt utolsó Lenin-cikkek egyike a „Pártunk programtervezete” c. cikk volt (1899). Lenin szükségesnek tartotta, hogy a „Munka Felszabadítása” csoport programtervezetében (1887) lényeges javításokat és kiegészítéseket eszközöljön.

„Pártunk programtervezete” c. munkájában Lenin hangsúlyozta a kapitalizmus főtendenciáját, a nép szétválasztását burzsoáziára és proletariátusra. Marx híres szavait: „a nyomor, elnyomás, rabság, lealázás, kizsákmányolás növekedéséről”**) — mondotta Lenin — be kell vennünk a pártprogram tervezetébe, különösen most, amikor a bernsteiniánusok és egyéb „revizionisták” és Marx-„bírálók” ellenvetéseket tesznek Marx elnyomorodási elméletével szemben.
**) Ugyanott, 513. old.

Lenin azt is javasolta, hogy pontosabb jellemzését adják a proletariátus osztályharcának, rámutassanak a harc céljaira, a munkásmozgalom nemzetközi jellegére. Szükségesnek tartotta, hogy a párt programjában különösen hangsúlyozzák a proletariátus osztályharcának politikai értelmét és az osztályharc legközelebbi feladatát: a politikai szabadság kivívását.

Lenin szükségesnek tartotta, hogy pontosabb jellemzését adják az orosz abszolutizmus osztályjellegének és bebizonyítsák, hogy az abszolutizmus megdöntése az egész társadalmi fejlődés érdekében szükséges. Követelte, hogy a programban rámutassanak a kapitalizmus fejlődésének sajátosságaira Oroszországban és a munkásosztálynak innen eredő különleges politikai feladataira és harci eszközeire. Lenin megformulázta az orosz marxisták agrárprogramjának elveit, kifejtette azt a gondolatot, hogy a proletariátusnak támogatnia kell a parasztságot, mely az önkényuralom megdöntésére és a jobbágyrendszer összes csökevényeinek megsemmisítésére törekszik.

Közeledett a száműzetés vége. „Vladimir Iljics — mondja Krupszkája a száműzetés utolsó hónapjaira emlékezve — nem aludt, szörnyen lesoványodott. Az álmatlan éjszakákon minden részletében végiggondolta tervét… Minél jobban közeledett a szabadulás, annál türelmetlenebb lett Lenin, annál jobban vonzotta a munka.”*)
*) N. K. Krupszkája: „Emlékezések Leninről”, 35. old. (oroszul).

1900 január 29-én végétért Lenin száműzetése. Lenin még aznap elhagyta Susenszkójét, hogy azonnal hozzáfogjon tervének megvalósításához: harcoljon a marxista párt megteremtéséért, az összoroszországi marxista lap megalapításáért. Ez a lap az „Iszkra” lett, melynek első száma 1900 decemberében jelent meg.

Az egész 1900-as évet Lenin a lap megszervezéséhez szükséges óriási munkával töltötte. A lapot külföldön kellett kiadni, olyan helyen, ahová a cári rendőrség nem férkőzött. Előzetesen azonban kapcsolatot kellett teremteni számos oroszországi szociáldemokratával, biztosítani kellett támogatásukat a lap számára, ki kellett jelölni az „Iszkra” jövendő megbízottait, meg kellett egyezni a munkát illetően, pénzt kellett szerezni a lapnak.

Lenin ki volt tiltva a fővárosból és az összes ipari központokból. Ezért a Pétervárhoz közelfekvő Pszkovot választotta tartózkodási helyéül. Visszajövet a száműzetésből meglátogatta Ufát, Moszkvát, Pétervárt, találkozott és tárgyalásokat folytatott a helyi szociáldemokratákkal. Február 26-án megérkezett Pszkovba. Pszkov lett a forradalmi szociáldemokraták tevékenységének központja, főhadiszállása. Áprilisban ott értekezletet tartottak, melyen megvitatták a jövendőbeli lap szerkesztőségének programnyilatkozat-tervezetét, amit Lenin írt meg. Vladimír Iljicshez idejöttek mindenfelől a pártfunkcionáriusok tanácsáért, útmutatásért, megbeszélések végett. Innen utazott Lenin Oroszország többi városaiba. Ebben az időben Rigában, Podolszkban, Nizsnij-Novgorodban, Ufában, Kazánban, Számárában járt, mindenütt kapcsolatokat teremtett és híveket toborzott terve, az összorosz politikai lap megalapítása számára. Kétszer utazott illegálisan Pétervárra. A második utazás, kis híjja, hogy meg nem hiúsította a lapalapítás tervét. Vladimir Iljicset az uccán letartóztatták.

Lenin később azt mesélte erről a letartóztatásról: „Egyenesen megragadták mindkét könyökömet, úgy, hogy semmit sem tudtam kidobni a zsebemből. A konflisban szintén egész úton fogták mindkét könyökömet.”*)
*) A. I. Uljánova-Jelizárova: Emlékezések Iljicsről. 99. old, (oroszul).

Leninnél volt, vegyi tintával valamilyen számlára írva, a külföldi kapcsolatok jegyzéke. A rendőrök szerencsére nem ügyeltek erre a számlára, tíz napig tartották Lenint zár alatt, aztán kiengedték. Ha a detektívek megtalálták volna ezt a listát, a cári kormány nem bocsátotta volna ki Lenint karmai közül.

A cárizmus megérezte Leninben legveszedelmesebb ellenségét. A cári titkos rendőrségnél szolgáló Zubátov csendőrezredes fölötteseivel való bizalmas levelezésben 1900-ban rámutatott arra, hogy „a forradalmárok között most Uljánovnál nincsen nagyobb” és ezért azt követelte, hogy azonnal szervezzék meg Lenin meggyilkolását. ,,Le kell vágni ezt a fejet a forradalom testérő” — írta ez a hóhér.

Mindenütt közvetlenül megismerkedve a helyzettel, az ideológiai zűrzavarral és a szervezeti szétforgácsoltsággal, Lenin még jobban meggyőződött róla, hogy helyes az út, amit a párt építésére választott. Lenin megtudta, hogy néhány bizottság a párt megalapítása céljából azonnali kongresszus összehívására törekszik. Ezt a törekvést Lenin hibásnak tartotta. Szerinte előbb meg kellett teremteni a párt eszmei és szervezeti egységét; a kongresszus ne a pártépítés kezdete, hanem befejezése legyen.

Lenin úgy lépett fel, mint a párt valóságos megalapítója, valódi vezére. Körülötte gyülekezni kezdtek a munkásosztály legjava elemei.

Miután Lenin Oroszországban előkészítette a talajt a lap számára, 1900 július 16-án külföldre utazott.

Kezdetét vette Lenin első emigrációja, amely több, mint öt évig tartott.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
II

Lenin a munkástömegmozgalom fellendülésének előestéjén került Pétervárra.

Tíz év telt el azóta, hogy a „Munka Felszabadítása” nevű csoport, élén Plechánovval, Oroszországban hirdetni kezdte a marxista eszméket és megtette az első lépéseket a munkásmozgalom felé. Ez idő alatt Oroszországban a kapitalizmus fejlődésének talaján megnőtt a munkásosztály, megerősödött a munkásmozgalom. A marxista propaganda, bármily kisméretű volt is akkor, meghozta gyümölcseit: megjelentek Oroszországban az első munkás-marxisták. De a marxista tanulóköröknek igen gyenge kapcsolatuk volt a munkás-tömegmozgalommal. Lenin később úgy írt a 80-as évek végéről és a 90-es évek elejéről, mint a szociáldemokrata, mozgalom „nehéz növekedésének” időszakáról. Nem mindenki vette észre, hogy érettek már a feltételek a következő komoly lépésre, a szocializmus összeolvadására a munkásmozgalommal. Nem mindenki értette meg, hogy napirendre került a feladat: az egymástól külön működő marxista köröket egy olyan szervezetté egyesíteni, melyet a harc céljainak és eszközeinek egysége forraszt össze; ezt a szervezetet marxista programmal felfegyverezni és a munkásosztály politikai vezetőjévé tenni.

Pétervárra érkezése után Lenin azonnal hozzáfogott e történelmi feladat megoldásához. Csak 23 éves volt. De ez a 23 éves ember már teljesen kiforrott, elsőrangúan képzett és a munkásosztályt határtalan odaadással szolgáló marxista forradalmár volt.

Pétervárott akkoriban a forradalmi és ellenzéki érzésű ifjúság több köre működött. Lenin azonnal összeköttetésbe lépett az egyik ilyen csoporttal. Ez a tanulókör — egy zárt marxista-csoport — a Brusznyev-féle szociáldemokrata szervezetnek volt az 1892-es rendőri letartóztatások után épségben maradt töredéke. A csoport részvevői kapcsolatban álltak egyes haladó munkásokkal és propaganda-munkát folytattak közöttük, de elvontan, az ország politikai életével való minden kapcsolat nélkül adták elő a marxista tanítást. Ugyanilyen elvontan, az eleven valósággal való kapcsolat nélkül, tanulmányozták a marxizmust magában a pétervári szociáldemokraták tanulókörében is. A csoport tagjai joggal mondották, hogy Lenin megjelenése Pétervárott 1893 őszén olyan volt, „mint a vihar, melynek nyomában élet kél”. Lenin céljául tűzte ki, hogy a szociáldemokraták pétervári csoportját a gyakorlati politikai tömegmunka útjára terelje. E tekintetben döntő szerepet játszott híres előadása: „A piac úgynevezett kérdéséről”, amivel Lenin 1893 őszén a pétervári szociáldemokrata csoport egy tagja, Herman Krászin ellen fellépett. Ezt az előadást örökre elveszettnek tartották és csak 44 esztendő után találták meg és 1937-ben hozták nyilvánosságra.

Miért fordítottak a marxista körök nagy figyelmet a piac kérdésére? A narodnyikok azt állították, hogy a kapitalizmus azáltal, hogy tönkreteszi a falut, szűkíti a belső piacot. Azt a következtetést vonták le ebből, hogy a kapitalizmus számára Oroszországban nincsen és nem is lesz piac. Következésképpen a kapitalizmus Oroszországban fejlődésképtelen, megjelenése véletlen dolog, és ezért a proletariátust is véletlen jelenségnek kell tekinteni.

A piacról való viták a legszorosabban összefüggtek az oroszországi kapitalizmus sorsának kérdésével. E kérdést a marxista tanulókörökben elsősorban azért vitatták, hogy a marxistákat előkészítsék a narodnyikok elleni harcra.

Lenin előadásában kidolgozta híres sémáját a kapitalizmus fejlődéséről, képet adva arról a történelmi folyamatról, hogyan változott a természetbeni gazdálkodás árugazdasággá, hogyan bomlott fel az egyszerű árugazdaság s változott kapitalista gazdasággá.

Lenin szigorúan bírálta Krászint azért, mert az a piacról tartott előadásában sematikus elmélkedésekre szorítkozott a kapitalizmus fejlődéséről „általában”, nem törődve az oroszországi kapitalizmus konkrét formáival és fejlődésének jellegével. Lenin azért is bírálta Krászint, mert ez csak a kapitalizmus haladó jellegét hangsúlyozta és a kapitalizmus ellentmondásait, a dolgozó tömegek növekvő nyomorát és pusztulását a kapitalizmusban s a proletariátus osztályérdekeit nem vette figyelembe. Lenin rámutatott arra, hogy a marxistáknak nem a burzsoázia piacaival, hanem a munkásosztály szervezésével kell törődniük, azzal, hogy a munkásmozgalmat Oroszországban fejlesszék és megszilárdítsák. Krászin nézeteiben Lenin azonnal észrevette az akkor még csak kialakulóban lévő „legális marxizmus” csiráit, vagyis a polgári intelligencia kísérletét arra, hogy a narodnyikok elleni harcban a marxizmust a kapitalizmus dicsőítésére és erősítésére használja fel.

Lenin szétzúzta a narodnyik elméletet, mely szerint Oroszországban a kapitalizmus nem fejlődhet, mert állítólag nincs piaca, és azt követelte, hogy „a »lehetségesről« és »szükségesről« való meddő elmefuttatások szférájából a piac kérdését vigyék át a valóság talajára”. Lenin marxista magyarázatát adta annak, „miképpen alakul ki az orosz gazdasági rendszer és miért alakul ki éppen így és nem másképp”. Konkrét tények és számos orosz kormányzóság legkülönbözőbb statisztikai adatai alapján kimutatta, hogy a parasztság, a gazdag épúgy, mint az elszegényedett, fokozatosan a piacra szorul. Ebből Lenin azt a következtetést vonta le, hogy „egy eleven, szerves folyamat játszódik le előttünk, az árugazdaság fejlődésének és a kapitalizmus növekedésének folyamata” Lenin kimutatta, hogy a kapitalizmus máris „Oroszország gazdasági életének uralkodó háttere”.*)
*) Lenin összes Művei, 4. kiadás, I. köt, 94., 107., 93. old. (oroszul).

Lenin fellépése roppant benyomást gyakorolt a pétervári marxistákra. Lenin valódi fegyvert adott a narodnyik irányzat elleni harcra, megmutatta, hogyan kell harcolni a narodnyikok ellen.

N. K. Krupszkája meséli, hogy az akkori marxistákat meglepte Lenin kitűnő fellépése. Az „idegenből jött” marxista a lehető legkonkrétebben tette fel a piac kérdését, „összekapcsolta ezt a kérdést a tömegek érdekeivel, egész kérdésfeltevésében érezhető volt az eleven marxizmus, mely a jelenségeket konkrét kapcsolataikban, fejlődésükben vizsgálja”.*)
*) N. K. Krupszkája: Emlékezések Leninről, (1983), 12. old. (oroszul).

Annak a csoportnak a tagjai, melyben Lenin felszólalt, később visszaemlékeztek rá, mennyire meglepte őket Lenin azzal, hogy alkalmazni tudta a marxizmust az orosz életet akkor izgalomban tartó kérdésekre.

Lenin a pétervári szociáldemokraták vezetője lett. „Szokatlanul mély marxista tudása, kiváló képessége arra, hogy a marxizmust az akkori Oroszország gazdasági viszonyaira alkalmazza, lángoló, megdönthetetlen hite a munkások ügyének győzelmében, kiváló szervező tehetsége — mindez Lenint a pétervári marxisták elismert vezetőjévé tette.”**)
**) A SzK(b)P Története. Rövid tanfolyam, 20. old. (magyarul).

A szociáldemokrata párt megteremtésének még mindig útját állta a narodnyik irányzat. Plechánov és a „Munka Felszabadításának” csoportja sokat tettek a marxizmus terjesztésére, hatalmas csapást mértek a narodnyikok hibás nézeteire és aláásták a narodnyik irányzat befolyását a forradalmi intelligencia között. De a narodnyik-irányzat eszmei megdöntése még távolról sem volt befejezve. Ez a feladat — legyőzni a narodnyik tanítást, mint a marxizmus ellenségét, — Leninre hárult.

1894 januárjában Lenin két-három hétre Moszkvába utazott családjához. Moszkvában akkor az orvosok kongresszusa ülésezett. Ezen a kongresszuson sokan voltak jelen a liberális és radikális intelligencia köreiből. A narodnyikok a kongresszust kihasználva 1894 januárjában illegális estét rendeztek. Ezen az estén az akkor ismert liberális-narodnyik író V.V. (Voroncov) tartott előadást. Lenin véletlenül került erre az ülésre és állást foglalt ez ellen a narodnyik ellen. Olyan megsemmisítő kritikának vetette alá V.V. előadását, hogy mindenki számára világos volt: a győzelem ezé az Ifjú marxistáé.

Lenin felszólalásáról az ezen az estén jelen volt A. I. Uljánova-Jelizárova, Lenin nővére ezt írja: „Lenin bátran és határozottan, ifjúságának egész hevével, a meggyőződés teljes erejével, de tudással is felfegyverkezve támadta a narodnyikok doktrínáját és követ kövön nem hagyott belőle. És az ellenséges hangulatot, melyet ez a »gyerekes vakmerőség« keltett, kezdte lassanként felváltani egy, ha nem is kevésbé ellenséges, de tisztelettel vegyes érzület. A többség kezdett úgy tekinteni Leninre, mint komoly ellenfélre… Öcsémet sem a leereszkedő kezelés, sem a tudományos ellenvetések nem hozták zavarba. Szintén tudományos érvekkel, statisztikai adatokkal kezdte megalapozni véleményét és ellenfeleit még nagyobb gúnnyal, még élesebben támadta. Roppant érdeklődéssel hallgatták mindannyian, de különösen a fiatalok. A narodnyik kezdte mérsékelni hangját, lanyhábban válaszolt és végül teljesen elhallgatott.
Az ifjúság marxista része győzelmet ünnepelt.”*)
*) A I. Jelizárova: Emléklapok. „Proletárszkája Revolucija”, 1923, 2. (14) sz., 58—59. old.

A vitaestére belopózott egy rendőrspicli, aki informálta feljebbvalóit a vita egész menetéről. A rendőri jelentésből kitűnik, hogy Lenin előtt az egyik helybeli marxista beszélt. E spicli-„beszámoló” alapján a moszkvai rendőrfőnök közölte a központtal, hogy Voroncov „érveivel elnémította ezt a marxistát úgy, hogy ez utóbbi nézeteinek védelmére egy bizonyos Uljánov állt ki, (állítólag az akasztott Uljánov fivére), aki teljes szaktudással képviselte a védelmet”.

Az ifjú Lenin személyében az új marxista irányzat nyílt harcot üzent a régi, magát túlélt narodnyik irányzatnak. E harcból a marxizmus győzelmesen került ki. Lenin felszólalásáról beszélni kezdtek a forradalmi csoportokban.

De az egyes narodnyikok ellen irányuló szóbeli állásfoglalások és előadások elégtelenek voltak. Eszmeileg kellett megsemmisíteni a narodnyik tanítást, mint irányzatot. Ez annál égetőbb feladat volt, mert a narodnyikok, különösen az akkor nagybefolyású író, N. K. Michájlovszki, legális folyóiratuk, a „Ruszkoje Bogátsztvo” hasábjain hadjáratot indítottak a marxizmus ellen.

1894 tavaszán és őszén Lenin megírta: „Kik a »nép barátai« és hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen?” ,c. könyvét.

E könyvben Lenin lerántotta a liberális narodnyikokról az álarcot, megmutatta a hamis „népbarátok” valódi képét, akik valójában a nép ellen mentek, mert már régen lemondtak a forradalmi harcról és a cári kormánnyal való megalkuvást prédikálták. Lenin kimutatta, hogy a narodnyik irányzat elfajulása törvényszerű jelenség és felfedte, hogy a liberális narodnyikoknak az az osztálytermészetük, hogy a kulákság érdekeinek kifejezői. Felfedte a narodnyikok elméleti nézeteinek reakciós voltát és politikai platformjuk forradalomellenes jellegét.

Lenin megmutatta, hogy a nép valódi barátai a marxisták, akik meg akarják semmisíteni a földesúri és kapitalista elnyomást, meg akarják dönteni a cárizmust.

Lenin „Kik a nép barátai?” c. könyvének jelentőségét nem meríti ki a narodnyik-irányzat bírálata. Ez az írás — az Oroszországban megszületőben lévő forradalmi marxista pártnak valóságos kiáltványa. Lenin e művében kifejtette a marxista világnézet alapjait. Csodálatos szabatossággal alapozta meg Oroszország munkásosztályának történelmi útját és állapította meg az orosz marxisták alapvető feladatait.

A munkásosztály, mondja Lenin, mint Oroszország egész dolgozó és kizsákmányolt népességének egyetlen képviselője harcol a kapitalizmus ellen. Legközelebbi feladata azon az úton, mely a végcélra, a kapitalista rendszer megdöntésére és a kommunista társadalom megteremtésére vezet: az önkényuralom megdöntése. Az önkényuralom elleni harcban a proletariátus nem számíthat a burzsoáziára, mely feltétlenül a reakcióval szövetkezik a munkásmozgalom ellen. A munkásosztály szövetségese a parasztság. Lenin ilyenformán már a 90-es években, egyik legelső művében, hirdette a munkások és parasztok forradalmi szövetségének eszméjét, mint a cárizmus, a földesurak, a burzsoázia megdöntésének fő eszközét.

A munkásosztálynak a parasztsággal szövetségben vívott harcát csak abban az esetben koronázhatja siker, — mondotta Lenin — ha megoldjuk az orosz marxisták főfeladatainak egyikét: a szétforgácsolt marxista csoportokból megszervezzük az egységes szocialista munkáspártot. „Ki kell dolgoznunk — írta Lenin — azt a szervezeti formát, mely a mi körülményeink között a LEGMEGFELELŐBB a szociáldemokrácia eszméinek terjesztésére és a munkások politikai erővé való összefogására.”*)
*) Lenin Összes Művei, 4. kiad, I. köt., 302. old. (oroszul).

Lenin az oroszországi munkásosztály történelmi útjának prófétai rajzával fejezi be könyvét:

„A szociáldemokraták a munkások osztályának szentelik egész figyelmüket és egész tevékenységüket. Amikor majd a munkásosztály élenjáró képviselői magukévá teszik a tudományos szocializmus eszméit, az orosz munkás történelmi szerepének eszméjét, amikor majd ezek az eszmék széles körökben elterjednek és a munkások szilárd szervezeteket teremtenek, melyek öntudatos osztályharccá változtatják a munkások jelenlegi szétforgácsolt gazdasági háborúját, — akkor az orosz MUNKÁS az összes demokratikus elemek élére áll, megdönti az abszolutizmust és a nyílt politikai harc egyenes útján elvezeti AZ OROSZ PROLETARIÁTUST (AZ EGÉSZ VILÁG proletariátusával együtt) A GYŐZELMES KOMMUNISTA FORRADALOMHOZ.”**)
**) Ugyanott, 282. old.

E prófétai szavak igazsága teljes mértékben bebizonyosodott még Lenin életében. A „Kik a nép barátai?” c. könyv történelmi jelentősége az, hogy Lenin e könyvben, szétzúzva a narodnyik-tanokat és megállapítva az orosz marxisták feladatait, „helyesen mutatta meg a munkásosztály harcának útját, meghatározta a munkásosztálynak, mint a társadalom vezető forradalmi erejének szerepét, meghatározta a parasztság szerepét, mint a munkásosztály szövetségeséét”.*)
*) A SzK(b)P Története. Rövid tanfolyam, 24. old. (magyarul).

Lenin zseniális művét titokban sokszorosították hektográfon, mindössze néhány tucat példányban. És mégis megismerkedett vele az akkoriban Oroszországban működő szociáldemokraták legtöbbje. Olvasta Tifliszben az ifjú Sztálin is, aki éppen akkor lépett a forradalmi mozgalomba.

Lenin nemcsak a narodnyik irányzat ellen harcolt, hanem állást foglalt a marxizmushoz dörgölődző ideiglenes „útitársak”, az úgynevezett „legális marxisták” ellen is, akik lényegükben polgári liberálisok voltak. Ezek arra igyekeztek kihasználni a narodnyik-irányzat elleni harcot, hogy a munkásmozgalmat alávessék a burzsoázia érdekeinek; ki akarták herélni a marxizmus forradalmi tartalmát, polgári reformizmussá akarták változtatni a marxizmust. Ez „útitársak” közül sokan később kadetok lettek és a polgárháború idejében fehérgárdisták.

Lenin csodálatos éleslátására volt szükség, hogy már a „legális marxizmus” első megjelenésénél meglássa képviselőiben a polgári liberálisokat. A harcot a „legális marxisták” ellen Lenin azzal kezdte meg, hogy fellépett a „legális marxisták” főképviselője, Pjotr Sztrúve ellen, aki azt javasolta, hogy „ismerjük el műveletlenségünket és menjünk a kapitalizmushoz tanulni”. 1894 őszén a pétervári marxisták egy szűkkörű gyűlésén, az úgynevezett „legális marxizmus” képviselőinek jelenlétében, Lenin előadást tartott Sztrúve könyvéről. Lenin ebben az előadásban, mely „A marxizmus tükröződése a polgári irodalomban” címet viseli, élesen és határozottan leleplezte Sztrúve álláspontját, leleplezte a „legális marxisták” liberális-burzsoá lényegét.

Lenin azt mondotta a „legális marxistákról”, hogy ezek polgári demokraták, akik, szakítva a narodnyik-irányzattal és harcolva ellene, a narodnyik-kispolgári (vagy paraszti) szocializmusról nem a proletárszocializmusra tértek át, hanem a polgári liberalizmusra.

De Lenin akkor megengedhetőnek tartotta az ideiglenes megegyezést (blokkot) a „legális marxistákkal” azért, hogy kihasználja őket a narodnyikok ellen. E blokkban világosan megmutatkoztak annak az iránynak a fővonásai, melyet Lenin mindenfajta politikai blokk és egyesség alkalmával követett: a proletariátus teljes ideológiai, politikai és szervezeti önállósága, az időleges és megbízhatatlan szövetséges bírálásának teljes szabadsága. Ennek az egyességnek eredményeképpen 1895 őszén legálisan megjelent az „Adatok gazdasági fejlődésünk jellemzésére” c. cikk-gyűjtemény Lenin, Plechánov, Sztrúve és mások cikkeivel. A cári cenzúra eleinte engedélyezte ezt a cikkgyűjteményt, melynek ennyire „ártatlan” címe volt s a könyvet kinyomtatták. De a cári kormány gyorsan észbekapott, a cikkgyűjteményt a minisztertanács külön rendelete alapján elkobozták és elégették (ami akkor kivételes és csak végső esetekben alkalmazott rendszabály volt). Mindössze száz példányt sikerült megmenteni és a szociáldemokrata körökben és csoportokban terjeszteni. Sztálin elvtárs is megismerkedett ezzel a cikkgyűjteménnyel és Lenin írása, „A narodnyik irányzat gazdasági tartalma és kritikája Sztrúve úr könyvében”, mely K. Túlin aláírással jelent meg, roppant benyomással volt rá.

„Bárhogyan is, de találkoznom kell vele” — mondotta Sztálin, amikor elolvasta Túlin (Lenin) munkáját. Így írja visszaemlékezéseiben egy elvtárs, aki abban az időben közelről ismerte Sztálint.

Lenin cikke a gyűjtemény legkiemelkedőbb munkája volt. Ebben a cikkben Lenin mindenekelőtt a narodnyik-irányzatnak, ez irányzat szociológiai és gazdasági nézeteinek kimerítő bírálatát adta és kifejtette nézeteit Oroszország gazdasági fejlődéséről. Ez a mű sok tekintetben Lenin későbbi gazdasági munkáinak vázlata, különösen „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. könyvéé. Lenin, a narodnyik irányzatot bírálva, egyúttal rámutatott a narodnyik-program demokratikus elemeire is, amelyek a városi és falusi kispolgárság érdekeit fejezték ki a polgári demokratikus forradalom korszakában. E lenini útmutatásban benne foglaltatott annak a taktikának elméleti megalapozása, melyet a bolsevikok a demokratikus rétegekkel és pártokkal szemben alkalmaztak az első orosz forradalomban.

Lenin művében kimerítően bírálta a „legális marxizmust” és különösen hangsúlyozta azt, hogy Sztrúve megtagadta a marxizmus legfontosabb tételét, a szocialista forradalom és proletárdiktatúra tanát. Sztrúve és a többi „legális marxista” alapvető hibáját Lenin a polgári objektivizmusban látta, mely a kapitalizmus igazolására és dicsőítésére, az osztályellentétek eltussolására vezet, holott a valódi materialista-marxista bátran felfedi ezeket az ellentéteket és odaáll a forradalmi osztály, a proletariátus oldalára. „A materializmus — írta Lenin — úgyszólván magában foglalja a pártszerűséget, mert arra kötelez, hogy bármint ítéljük is meg az eseményeket, egyenesen és nyíltan egy adott társadalmi csoport álláspontját foglaljuk el.”*)
*) Lenin összes Művei, 4. kiadás, I. köt., 380—381. old. (oroszul).

Lenin tehát néhány évvel a nyugati revizionisták nyílt fellépése, a „bernsteiniáda” megjelenése előtt, határozottan szembefordult a marxizmus elferdítését célzó első oroszországi kísérletekkel. Lenin a narodnyikok és a „legális marxisták” elleni harcban nevelte a marxista kádereket Oroszországban, kidolgozta az eszmei hajthatatlanság hagyományait a marxizmus legcsekélyebb elferdítésével szemben.

Az orosz marxisták forradalmi programjának kidolgozásával és a narodnyik irányzat és a „legális marxizmus” elleni harccal párhuzamosan Lenin nagy szervezeti munkát fejtett ki a párt építése körül. Összeköttetésbe lépett a haladó pétervári munkásokkal és arra törekedett, hogy belőlük nevelje a jövendő párt szervező kádereit. Beszélgetett a munkásokkal, némelyikkel közülük a „Tőkét” olvasta 1894 őszétől fogva a munkáskörökben kezdte meg a propagandát a névai külvárosban, ahol számos igen nagy gyár és üzem volt. Ugyanakkor a pétervári oldalon is dolgozott egy munkáskörben, később pedig a Vasziljev-szigeti kikötő tanulókörében.

1894 telén Lenin megismerkedett Nagyezsda Konsztantinovna Krupszkájával, aki tanítónő volt egy vasárnapi esti iskolában, a névai külvárosban. N. K. Krupszkája ettől fogva, Lenin élete végéig, legközelebbi barátja és társa lett a forradalmi munkában.

A Szemjánnikov-gyár (most ez a gyár Lenin nevét viseli) munkáscsoportjának lelke I. V. Bábuskin volt, Lenin hű követője, a szociáldemokrata párt kiváló embere, akit 1906-ban Szibériában egy büntető különítmény bestiálisán agyonlőtt. Bábuskin igen közel állt Leninhez, aki Bábuskint a „párt büszkeségének”, a párt egyik legjobb fiának tartotta, végtelen odaadónak és mindvégig állhatatosnak.

Bábuskin így írja le, hogy tanulókörében Lenin hogyan végzett marxista propagandát:

„Az előadó élőszóval, minden írás nélkül adta elő nekünk ezt a tudományt, gyakran igyekezett bennünket vagy ellentmondásra bírni, vagy azt a kívánságot kelteni bennünk, hogy vita támadjon és akkor arra ösztökélt bennünket, hogy egyik közülünk bizonyítsa a másiknak álláspontja helyességét az adott kérdésben. Ezért tanóráink igen elevenek és érdekesek voltak. Valamennyien nagyon meg voltunk elégedve ezekkel az órákkal és mindig csodáltuk előadónk eszét.”*)
*) I. V. Bábuskin emlékiratai (1893—1900), 1925, 51. old. (oroszul).

Lenint rendkívül szerették a haladó munkások, akikkel a tanulókörökben foglalkozott. Az összes munkások, akiknek Leninnel dolguk volt Pétervárott, egyhangúan megállapították, hogy Lenin „az ő emberük”. Lenin igen egyszerűen és érthetően beszélt a legkomolyabb dolgokról: Marx elméletéről, a burzsoá rend alapjairól, Oroszország gazdasági és politikai helyzetéről. Ami rendesen érthetetlennek látszott, azt a Lenint hallgató munkások könnyen és egyszerűen felfogták, mintha a dolgot már régen ismernék, helyesen éreznék, csak éppen szavakkal nem tudták eddig kifejezni.

Hogy a bonyolultabb elméleti kérdésekről világosan és egyszerűen tudott beszélni, ez Leninnek jellemző sajátsága volt.

Lenin új tartalmat vitt be a tanulókörök munkájába. Összekötötte a marxizmus propagandáját az oroszországi élet tanulmányozásával. „Az előadótól cédulákat kaptunk, — beszéli Bábuskin — rajtuk kidolgozott kérdések álltak, melyek megkövetelték, hogy alaposan megismerjük és megfigyeljük a gyári és üzemi életet.”*)
*) I. V. Bábuskin emlékiratai (1893—1900), 51. old. (oroszul).

A haladó munkásokat nevelve, Lenin egyszersmind tanulmányozni igyekezett a munkások helyzetét a gyárban, a munkabér- és bírság-rendszert, az elszámolás technikáját, kikérdezte az embereket arról, hogy milyen a gyári rend, megállapította, hogy mivel elégedetlenek a munkások. „Vladimir Iljicset — beszéli Krupszkája — minden apróság érdekelte, ami a munkások mindennapi életére vonatkozott, igyekezett az egyes apró vonásokból képet alkotni magának a munkáséletről, annak egészében megtalálni azt, amit meg lehet ragadni, hogy jobban megközelítse a munkást a forradalmi propagandával.”**)
**) N. K. Krupszkája: Emlékezések Leninről, 16. old. (oroszul).

Lenin már pétervári működésének első lépéseitől fogva azt tartotta, hogy nem szabad csak a szűk tanulóköri propagandára szorítkozni a haladó munkások kis rétegében, hanem agitációs munkát kell folytatni a széles munkástömegek között. Ezt a kérdést már a pétervári szociáldemokratákkal való első találkozásainál egyenesen felvetette.

Saját propaganda-munkájának tapasztalata a tanulókörökben még jobban meggyőzte Lenint arról, hogy a tanulókörökben folytatott propagandáról át kell térni a szélesméretű, aktuális napi kérdésekkel foglalkozó politikai agitációra, a munkásosztály közvetlen szükségleteinek védelme alapján. Ezt először 1894 végén a Szemjánnikov-gyárbeli mozgalmak idején valósították meg. A bérfizetés rendszeres halogatása kirobbantotta a munkások felháborodását. A munkások teljesen jogos követelésének eleget tettek ugyan, de egyrészüket letartóztatták és kiutasították Pétervárról.

Lenin feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a munkásság azonnal reagáljon a Szemjánnikov-gyár eseményeire. Röpiratot írt, melyet a munkás-tanulókörben megbeszéltek, több példányban kézírással lemásoltak és a gyárban kiosztottak. Bábuskin aktív részt vett a röpirat megfogalmazásában és terjesztésében. A röpiratnak nagy sikere volt. A pétervári szociáldemokratáknak ez az első agitációs röpirata egész működésükben a fordulat kezdetét jelezte.

A fordulatnak a politikai tömegagitáció irányában nemcsak Pétervár számára volt döntő jelentősége, hanem az egész oroszországi munkásmozgalom további fejlődése számára is.

1895 februárjában forrongás kezdődött az új kikötő munkásai között. A pétervári szociáldemokraták, Lenin vezetése alatt, röpiratot adtak ki, „Mire törekedjenek a kikötőmunkások?” címen s ebben megformulázták a kikötőmunkások követeléseit. A röpirat erős hatással volt a munkásokra: Az igazgatóság kénytelen volt engedményeket tenni. Ennek a munkás-győzelemnek igen nagy jelentősége volt, nagyon megerősítette a szociáldemokraták tekintélyét és befolyását. Röpirataik nagyon népszerűekké váltak, vártak rájuk, számoltak velük.

Nem kisebb népszerűségre tett szert Lenin illegális nyomdában készült, de külsőleg legálisnak látszó brosúrája: „A gyári és üzemi munkásokra rótt bírságokról szóló törvény magyarázata.” Lenin nagy hévvel dolgozott ezen a brosúrán, melyet a munkás tömegolvasónak szánt.

„Semmire nem vágytam annyira, semmiről annyit nem ábrándoztam, mint arról, hogy a munkások számára írhassak”*) — írta Lenin később a száműzetésből.
*) Lenin összes Művei, XXVIII. köt., 17. old., (oroszul).

A brosúra a munkásoknak érthető formában megmutatta, hogyan zsákmányolják ki a cári kormány és a gyárosok a munkásokat és hogyan, milyen módszerekkel kell a munkásoknak a munkáspárt vezetése alatt harcolniok az elnyomók ellen.

Így ment végbe Lenin vezetése alatt a történelmi fordulat a marxizmusnak a haladó munkások kisszámú tanulóköreiben való terjesztéséről, a politikai agitációhoz, a széles munkástömegek között. A Lenin vezette forradalmi szociáldemokraták agitációja fejlődésnek indította a pétervári munkások mozgalmát, mely új szakaszt nyitott meg az oroszországi munkásosztály történetében.

Az 1885. évi híres Morózov-sztrájk óta, melynek nagy jelentősége volt a munkásmozgalom történetében, mindössze 10 év telt el. A munkások Pétervárott megkezdődött mozgalma és különösen a híres 1896-os sztrájkok, melyeket a forradalmi marxisták vezettek, „megnyitották a munkásmozgalom ezekután szakadatlanul felfelé menő korszakát, mely egész forradalmunk leghatalmasabb tényezője volt”.*)
*) Lenin összes Művei, XII. köt., 57. old. (oroszul).

Lenin a fordulat pillanatában azonnal állást foglalt azok ellen, akik az agitációt csak ökonómiai kérdésre akarták korlátozni, akik a munkások harcát a munkáltatókkal való gazdasági harcra akarták szűkíteni. Lenin már 1895 elején kénytelen volt harcba szállni az „ökonomizmus” első jelentkezései ellen azon a pétervári tanácskozáson, ahol jelen voltak Oroszország különböző városai (Pétervár, Moszkva, Kiev, Vilna) szociáldemokrata csoportjainak képviselői, akik az agitációra való áttérést és a „Munka Felszabadítása” csoporttal való szoros kapcsolat kiépítését vitatták meg. Ezen a tanácskozáson két vonal alakult ki: egy forradalmi és egy opportunista. Ennek következtében nem sikerült megegyezésre jutni az összes csoportok közös képviselőjének kérdésében, akit külföldre akartak küldeni, hogy kiépítse a kapcsolatot a „Munka Felszabadítása” csoporttal. Ketten utaztak külföldre. A pétervári szociáldemokraták elhatározták, hogy Lenint küldik.

De Lenin tüdőgyulladást kapott, ami utazását több mint egy hónappal elhalasztotta. Még teljesen fel sem épülve betegségéből, a „Tőke” harmadik kötetét tanulmányozta, mely akkor jelent meg német nyelven.

1895 április 25-én Lenin külföldre utazott. Svájcban először találkozott Plechánovval. Vele és a „Munka Felszabadítása” csoportjának több tagjával megbeszélte a közös munkát, megvitatott velük számos elvi és szervezeti kérdést. A „Munka Felszabadítása” csoport elfogadta Lenin indítványát, hogy a munkások számára népszerű gyűjteményes köteteket adjanak ki. Megalakították a „Rabótnyik” („Munkás”) címen nem meghatározott időközökben megjelenő cikkek gyűjteményét tartalmazó sorozatot. A gyűjteményes kötet számára Lenin megszervezte a cikkek kiküldését és a levelezést Oroszországból.

A tárgyalások során kiderült, hogy Lenin és Plechánov között nézeteltérések vannak bizonyos szervezeti kérdéseket illetően. Plechánov, miután elolvasta Lenin Sztrúve ellen írt cikkét, kijelentette, hogy ellenzi Lenin taktikáját a liberálisokra vonatkozólag és megjegyezte: „Ön háttal fordul a liberálisoknak, mi pedig — arccal feléjük.” Plechánov lebecsülte a parasztságnak, mint a proletariátus szövetségesének szerepét és jelentőségét és a liberális burzsoáziát tartotta mozgató erőnek az eljövendő oroszországi polgári-demokratikus forradalomban. A történelmi materializmus számos kérdésében is elméleti nézeteltérések bukkantak fel.

Lenin körülbelül másfél hónapot töltött Svájcban és két hónapnál tovább volt Párizsban és Berlinben, ahol figyelmesen tanulmányozta a munkásmozgalmat, látogatta a munkásgyűléseket, ismerkedett a nyugati munkás életével és szokásaival. „A berlini »Sehenswürdigkeit«-eket (látnivalókat) — írta anyjának — nagyon lustán látogatom, egyáltalán meglehetősen közömbös vagyok irántuk, többnyire véletlenül jutok hozzájuk. Igen, általában szívesebben járok a nép különböző esti összejöveteleire és szórakozásaira, mint múzeumokba, színházakba, áruházakba stb.”*)
*) Lenin: Családi levelek, (1934) 9. old. (oroszul).

Amikor Lenin külföldre került, Engels súlyosan beteg volt és Lenin nem találkozhatott vele. Párizsban Lenin megismerkedett a kiváló francia szocialistával, Paul Lafargue-gal, Marx vejével.

Külföldi tartózkodásának vége felé, 1895 augusztusában, meghalt Engels. Lenin „Friedrich Engels” címen nekrológot írt, mely aláírás nélkül jelent meg a „Rabótnyik” c. sorozat 1—2. sz. kötetében. Ez a nem nagy terjedelmű cikk a legjobb írás, amely a világirodalomban Friedrich Engelsről, Marx társáról, a forradalmi marxizmus egyik megalapítójáról, életéről és tevékenységéről megjelent.

Lenin külföldi tartózkodását arra is felhasználta, hogy Marxnak és Engelsnek azokat a műveit tanulmányozza, melyeket nem lehetett megszerezni Oroszországban. Külföldön Lenin sokat és szorgalmasan dolgozott a könyvtárakban.

Lenin 1895 szeptember 7-én tért vissza Oroszországba. A határrendőröknek szigorú utasításuk volt, hogy gondosan átvizsgálják Lenin poggyászát. De a vizsgálat eredménytelen volt. Lenin a marxista irodalmat egy duplafenekű bőröndben épen és sértetlenül áthozta a határon. Nagyon ügyesen kicsúszott a rendőri felügyelet alól és, mielőtt Pétervárra ment volna, 22 napig utazgatott Oroszországban: Vilnában járt, ahol megbeszélte a külföldről való irodalom szállítását, azután meglátogatta Moszkvát, Oréchovó-Zujevo-t és mindenütt kapcsolatot létesített a helyi szociáldemokratákkal.

Lenin fájdalmasan érezte át, hogy az akkori szociáldemokrata szervezetek elaprózottsága és kontárkodása nem felelt meg az oroszországi munkásosztály előtt álló történelmi feladatok nagyságának. Marxista munkáspárt akkor még nem volt. Akkori hangulatáról később, 1902-ben, a „Mit tegyünk?” c. könyvében ezt írta: „Egy tanulókörben dolgoztam, mely igen nagy, mindent átfogó feladatokat tűzött maga elé — és valamennyönket, a kör minden tagját kínosan gyötörte az a tudat, hogy kontárkodók vagyunk egy olyan történelmi pillanatban, amikor az ismert mondást alkalmazva elmondhattuk volna: adjatok egy forradalmár-szervezetet — és mi felborítjuk Oroszországot.”*)
*) Lenin összes Művei, IV. köt., 458. old. (oroszul).

E feladat megoldását Lenin már pétervári munkájának legelején elkezdte. Külföldi útjáról visszatérve új, megtízszerezett energiával látott munkához, hogy a szociáldemokrata szervezetet megerősítse és kiszélesítse. Csaknem minden nap eljár a munkáskerületekbe, gyűléseket és tanácskozásokat tart, beszélget a munkásokkal, útmutatásokat ad a szociáldemokrata szervezet tagjainak. Lenin egy szervezetben egyesítette Pétervár valamennyi marxista munkáscsoportját (körülbelül húsz ilyen volt). A szervezet ezt a nevet kapta: „Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására.”’ Ezzel Lenin előkészítette a forradalmi marxista párt megteremtését.

A „Harci Szövetség” munkáját Lenin a centralizmus és a szigorú fegyelem elveire építette. A „Szövetség” élén egy központi csoport állt, közvetlenül az egész munkát pedig a csoport öt tagja vezette, élükön Leninnel, aki egyszersmind a „Szövetség” kiadványainak szerkesztője volt. A szervezet kerületekre volt felosztva. A kerületi csoportokhoz tartoztak a leghaladottabb, legöntudatosabb munkásszervezők, akik a kerületi csoportokat összekötötték a gyárakkal. A gyárakban szintén voltak szervezők, hírszolgálat és irodalomterjesztés céljából. Valamennyi nagy gyárban munkásköröket létesítettek, ahol a marxizmus elméletének propagandája mellett megvitatták a politikai élet aktuális kérdéseit. Valójában ezek a körök szociáldemokrata sejtek voltak az üzemekben.

A Lenin vezette „Harci Szövetség” szoros kapcsolatban állt a munkás-tömegmozgalommal. Lenin nagy figyelemmel kísérte a gyárak és üzemek helyzetét, ismerte a munkások hangulatát. Amikor mozgolódás kezdődött a Thornton-gyárban, Lenin gondosan összegyűjtött minden anyagot a munkások helyzetéről, a bírságokról, részletesen ismerte az összes bérelszámolásokat, sőt még az áruk elnevezését is. A helyzetnek és a munkások hangulatának ez a mélyreható ismerete lehetővé tette a sztrájk-harc konkrét vezetését.

A „Harci Szövetség” a Thornton-gyári sztrájkot jól megszervezte. November 5-én kiadta és szétosztotta a „Mit követelnek a takácsok?” c. röplapot, amely óriási hatással volt a munkásokra: a takácsok már a következő napon sztrájkba léptek. Néhány nap múlva egy második röplap jelent meg, melyet Lenin írt, s mely a Thornton-gyár sztrájkoló munkásaihoz és munkásnőihez fordult. A röplap leleplezte Thornton taktikáját, aki nem egyszerre csökkentette az összes munkások bérét, hanem fokozatosan. A röplap megmagyarázta, hogy a munkások csak közös, egyértelmű erőfeszítéssel tudják megjavítani helyzetüket. A sztrájk a munkásokra sikeresen végződött. Ez a sztrájk volt a sztrájkmozgalom fellendülésének kezdete Pétervárott.

Minden ilyen röpirat, mely a munkások gazdasági követeléseit a megfelelő politikai követelésekkel kötötte össze, harcos szellemet öntött a munkásokba. A „Harci Szövetség” tekintélye erősen megnőtt a munkástömegekben. A „Harci Szövetség” sztrájkokat is vezetett. A lenini „Szövetség” munkája különös erővel 1896 nyarán nyilatkozott meg, a pétervári textilmunkások híres sztrájkjának idején.

Lenin vezetése alatt a pétervári „Harci Szövetség” Oroszországban először kezdte megvalósítani a szocializmus és a munkásmozgalom egyesítését, a munkások gazdasági követeléseiért folyó harcot egybekapcsolva a cárizmus elleni politikai harccal. Lenin később ezt írta: „Csak az 1894—1895-ös évek agitációja és az 1895—1896-os évek sztrájkjai teremtették meg a szociáldemokrácia szilárd és állandó kapcsolatát a munkás-tömegmozgalommal.”*)
*) Lenin összes Művei, XVII. köt, 353. old. (oroszul).

A pétervári „Harci Szövetség” hatalmas lökést adott arra, hogy a munkáscsoportok hasonló szövetségekben egyesüljenek Oroszország más városaiban és tartományaiban is.

Lenin a „Harci Szövetség” tevékenységét csak Pétervár keretein belül távolról sem tartotta elégségesnek. Sokkal nagyobb feladatokat tűzött maga elé. Azt akarta, hogy a „Harci Szövetség” a párt megteremtésének alapjává váljon. Lenin különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a különböző városok szociáldemokratái között kapcsolat létesüljön. Két év alatt jelentős munkát végeztek a kapcsolatok megteremtésére. A „Szövetség” akkor már kapcsolatban állt a moszkvai, kievi, vladimíri, jaroszlávli, ivanovó-voznyeszenszki, orechovo-zujevoi, nizsnij-novgorodi, számárai, szárátovi, oreli, tveri, minszki, vilnai szociáldemokrata szervezetekkel. Ezeket a kapcsolatokat ki kellett szélesíteni és meg kellett szilárdítani. Ez a feladat egy lapra várt, melynek az lett volna a hivatása, hogy megformulázza a munkásosztály harcának legközelebbi feladatait és végcéljait. E lap első száma „Rabócseje Gyeló” címen már készen volt, hogy nyomdába adják.

Az első számba Lenin három cikket írt: vezércikket „Az orosz munkásokhoz”, egy másik cikket Friedrich Engelsről, halálával kapcsolatban és egy harmadikat „Miről gondolkodnak a mi minisztereink?” címmel. A vezércikk az oroszországi munkásosztály történelmi feladatairól és főképpen a politikai szabadságért való harcról szólt. A cikken kívül még tudósítások is elő voltak készítve Jaroszlávlból, Ivanovó-Voznyeszenszkből, Vilnából, Bjelosztokból és egy összefoglaló jelentés a pétervári sztrájkmozgalomról.

A lenini tervet azonban akkor nem sikerült megvalósítani. A cári kormány szüntelenül figyelte Lenin forradalmár-tevékenységét, mert veszedelmes ellenséget látott benne. 1895 december 9-ére virradó éjjel a rendőrök szétrombolták a „Harci Szövetséget”, letartóztatták tagjai jelentékeny részét, köztük a „Szövetség” szervezőjét és vezetőjét, V. I. Lenint is.

A munkások, válaszul Lenin és a „Szövetség” többi vezető tagjának letartóztatására, maguk írtak egy röplapot, amelyben határozott politikai követeléseket állítottak fel. Ezt a röplapot kinyomtatták és a gyárakban és üzemekben terjesztették.

A pétervári időszak Lenin életében és tevékenységében igen nagy jelentőségű. Lenin több, mint két évet töltött Pétervárott, a pétervári munkások között. A forradalmi munka, a forradalom művészetének iskolája volt ez számára. Itt kezdte Lenin elsőül Oroszországban megvalósítani a szocializmus és a munkásmozgalom egyesítését, megteremtette a „Harci szövetséget a munkásosztály felszabadítására”, a munkás- mozgalomra támaszkodó forradalmi párt első komoly csiráját. Lenin a pétervári „Harci Szövetség” forradalmi tapasztalataira támaszkodott további munkájában, melynek célja az volt, hogy marxista pártot teremtsen Oroszországban. Lenin Pétervárott vezette a proletariátus első forradalmi összecsapásait osztályellenségével, nevelte a munkásosztályt, előkészítette a döntő rohamra az önkényuralom és a burzsoázia ellen. Lenin itt elszánt és kíméletlen harcot folytatott a narodnyik-tanítás a „legális-marxizmus” és az „ökonómizmus” első megnyilvánulásai ellen. Ebben a harcban nevelte ki és tömörítette a vele azonosan gondolkodók és harcos bajtársak szorosan összetartó csoportját, amely később a bolsevik pártot építette.

A 19. század végén nagy változások álltak be az egész társadalmi életben.

A kapitalista világ új korszakba lépett, az imperializmus korszakába. Új formában vetődött fel a proletárpárt szervezésének, a munkásosztály harci stratégiájának és taktikájának kérdése. A forradalmi mozgalom központja Oroszországba helyeződött át. Itt hatalmas népforradalom volt megérőben.

Ebben a történelmi pillanatban lépett fel Vladimír Iljics Lenin. Magasra emelte és továbbvitte Marx és Engels harci zászlaját, a forradalmi marxizmus zászlaját.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!