Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
VII

A PRÁGAI konferencia Lenin életének és tevékenységének nagy szakaszát zárta le. Lenin éveken keresztül harcolt számos ellenség ellen, a bolsevik párt, az új típusú párt megalapításáért, és győzelmesen került ki e harcból. Ez Lenin életének nagy ünnepe, nagy diadala volt. „A likvidátor csőcselék ellenére — írta 1912 elején Gorkinak — végre sikerült újjáéleszteni a pártot és a párt Központi Bizottságát. Remélem, hogy velünk együtt örül.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 19. old. (oroszul).

A „likvidátor csőcselék” vad üvöltésbe tört ki külföldön. „A mieink között — írta Lenin családjának — olyan marakodás és piszkolódás folyik, amilyen már régen nem volt és aligha volt egyáltalán. Az összes csoportok, alcsoportok úgy nekitámadtak a konferenciának és a konferencia szervezőinek, hogy az itteni gyűléseken a dolog a szó szoros értelmében a verekedésig fajult.”**)
**) Lenin: Családi levelek, 377. old. (oroszul).

A külföldi csoportocskák a II. Internacionáléhoz fordultak segítségért. Trocki a „Vorwärts” c. német szociáldemokrata lapban névtelenül gúnyiratot közölt a prágai konferencia ellen. Lenin erélyesen visszautasítja ezeket a piszkos intrikákat. Levéllel fordul a Nemzetközi Szocialista Irodához, megírja „A »Vorwärts« névtelen írója és a helyzet az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártban” c. cikkét, melyben leleplezi az oroszországi pártszervezetekkel semmi kapcsolatban nem álló külföldi csoportocskák dezorganizáló tevékenységét. A „Vorwärts” megtagadta a cikk közlését. Lenin akkor német nyelven külön brosúrában adta ki a cikket és szétküldte 600 címre (szerkesztőségeknek, funkcionáriusoknak, helyibizottságoknak, könyvtáraknak és a német szociáldemokrata párt más szervezeteinek).

De Lenint általában kevéssé nyugtalanította az emigráns „hadseregnélküli generálisoknak” ez a vitustánca. Oroszországban a pártszervezetek szilárdan álltak a bolsevikok mellett és a prágai konferencia még jobban összefogta őket. Lenin gondolatai másra irányultak. A bolsevikok Lenin vezetése alatt évekig vonultak vissza szervezetten, teljes rendben és harcoltak mindenki ellen, aki ezt a visszavonulást pánikszerű futássá vagy kapitulációvá akarta változtatni, vagy pedig politikai kalandba akarta kergetni a pártot. Most egyre több és több jele mutatkozott a forradalmi hangulat növekedésének a munkástömegekben, bizonyságául annak, hogy már közel van az új forradalmi fellendülés, melyet Lenin előre látott és amelyről olyan szilárdan meg volt győződve. Ezt a fellendülést teljes fegyverzetben kellett fogadni, meg kellett szilárdítani a prágai konferencia eredményeit, határozatainak alapján ki kellett fejleszteni a párt munkáját.

E célból mindenekelőtt meg kellett szervezni a Központi Bizottság orosz irodájának munkáját és gyorsan meg kellett szervezni a legális bolsevik napilap kiadását. Lenin megbízására Ordzsonikidze elvtárs Oroszországba utazott, Vologdába, ahol Sztálin élt száműzetésben, akit a prágai konferencián, távollétében, a Központi Bizottság tagjává választott s akit Lenin javaslatára megbíztak a Központi Bizottság orosz irodájának vezetésével. Leninhez írt levelében Ordzsonikidze közli: „Voltam Ivanovicsnál. Végleg megállapodtunk vele. Ő meg van elégedve a dolgok kimenetelével. Az információ kitűnő benyomást keltett”.*)
*) „A »Zvezda« és a »Právda« időszakáról (1911—1914)”, III. kiadás, 233. old. (oroszul).

1912 február 29-én Sztálin megszökik a száműzetésből és erélyesen hozzáfog a konferencia határozatainak megvalósításához. Lenin utasításainak megfelelően, Sztálin kezdeményezésére, megszervezik a „Právda” c. legális bolsevik napilapot. Pétervárott már április 22-én (az új időszámítás szerint május 5-én) megjelent a „Pravda” első száma, mely Sztálin vezetése alatt készült. Másnap Sztálint letartóztatták.

A „Právda” a kezdődő fellendülés időszakában jelent meg. Április 4-én a távoli Szibéria őserdejében véres dráma játszódott le — a lénai aranybányák munkásainak tömeges legyilkolása. „A lénai gyilkosság volt az indító oka annak, hogy a tömegek forradalmi hangulata a tömegek forradalmi fellendülésévé lett,”*) — írta Lenin.
*) Lenin Összes Művei, XIV., 262. old. (oroszul).

A lénai munkások legyilkolása ellen tiltakozó sztrájkokban háromszázezer munkás vett részt, a május elsejei sztrájkokban pedig négyszázezer. Megkezdődött a munkásmozgalom fellendülésének időszaka. Valóra vált Lenin jóslata.

Párizsból mind nehezebbé vált a „Právda”, a fejlődő pártmunka, a növekedő munkásmozgalom vezetése. Közelebb kellett költözni az orosz határhoz. A választás Krakkóra esett. „Azt kérdi, hogy miért vagyok Ausztriában? — írta Lenin válaszul Gorki kérdésére. A Központi Bizottság (köztünk maradjon) ide helyezi át az irodáját: közel van a határ, ezt felhasználjuk, közelebb vagyunk Pétervárhoz, harmadnapra itt vannak onnan a lapok, sokkal könnyebb így írni az ottani lapoknak, jobban be tudjuk rendezni közreműködésünket.”**)
**) Lenin Összes Művei, XXIX. kőt., 26. old. (oroszul).

Lenin 1912 június 19-én Krakkóba költözik. Itt él több mint két évig, egészen az 1914-es imperialista világháborúig, télen magában Krakkóban, nyáron pedig egy Poronino nevű faluban. Lenin nagyon meg volt elégedve a krakkói élettel. „Itt jobban élünk, mint Párizsban — írta családjának — pihennek az idegek. Több az irodalmi munka, kevesebb az intrika.”***)
***) Lenin: Családi levelek, 381. old. (oroszul).

Ami pedig a legfontosabb, sikerült szoros kapcsolatot teremteni Oroszországgal, gyorsabban reagálni mindenre, ami ott történik, rendszeresen megvalósítani a párt mindennapos vezetését. „A krakkói bázis hasznosnak mutatkozott: átköltözésünk Krakkóba (az ügy szempontjából) teljesen »kifizetődött«.”*) — írta Lenin Gorkinak 1913 januárjában.
*) Lenin Összes Művei, XVI. köt, 220. old. (oroszul).

Amikor Lenin 1913 nyarán Krupszkája betegségével kapcsolatban kénytelen volt Poroninoba költözni, leverten írta családjának: „A napokban átköltözünk nyárára a hegyekbe, a Zakopánjétól 7 kilométerre fekvő Poronino faluba. A falu a Tátra mellett van. 6—8 órányi utazásra Krakkótól délre. Oroszországgal is, Európával is Krakkón keresztül tartjuk a kapcsolatot. Oroszországtól távolabb estünk, de hát nem tehetünk egyebet.”**)
**) Lenin: Családi levelek, 392. old. (oroszul).

Lenin számára igen nagy jelentősége volt annak, ha csak tíz-húsz kilométerrel közelebb lehetett Oroszországhoz, két-három órával előbb kaphatta onnan a híreket; — annyira szükségesnek érezte, hogy minél gyorsabban reagálhasson mindarra, ami hazájában történik.

Krakkó hátránya az volt, hogy nem voltak jó könyvtárai. „Itt kevesebb az intrika: ez plusz. Nincs jó könyvtár: ez mínusz. Nehéz könyvek nélkül”***) — írta Gorkinak.
***) Lenin Összes Művei, XXIX. köt, 26. old. (oroszul).

Lenin roppant sok figyelmet és erőt szentelt a „Právdá-nak”. Közte és a „Právda” szerkesztősége között, melynek titkára Molotov elvtárs volt, szoros összeköttetés állott fenn, élénk levelezés folyt. Lenin azt követelte, hogy a „Právdát” idejében és rendszeresen küldjék neki és néhány órai késés is bosszantotta (a posta napjában kétszer érkezett). „Nagyon köszönöm, hogy kétszer egymásután idejében, azaz a polgári lapokkal egyidőben küldték az újságot — írta a szerkesztőségnek. — De a két eseten kívül a »Právda« állandóan félnappal később érkezik a polgári lapoknál. Nem lehetne-e ezt megjavítani és állandóan idejében küldeni az újságot, hogy egyidőben érkezzék a polgári lapokkal.”****)
****) Ugyanott, 193. old.

Lenin nap-nap után irányítja a „Právdát”, figyelemmel kíséri munkáját, rámutat hibáira, igyekszik kijavítani őket, lelkesedéssel állapítja meg sikereit. A lap körül összegyűjti a párt irodalmi erőit, egyszersmind éberen őrködik a szerkesztőség összetétele fölött. Állhatatosan igyekszik elérni, hogy a „Právda” példányszámát növeljék. „Egyenesen a gyárakba kell vinni a harcot a »Pravdáért«, követelni kell, hogy többet rendeljenek, hogy minden gyárat elhódítsanak a »Lucs«-tól (,,Fény”), hogy a gyárak versenyezzenek egymás közt, melyik rendel több »Právdát«. A pártszerűség győzelme a »Právda« győzelme és megfordítva. A következő kampányt kell indítani: a »Právda« példányszámát harmincezerről ötven-hatvan ezerre, az előfizetők számát ötezerről húszezerre kell emelni és hajthatatlanul tovább haladni ebben az irányban. Akkor kibővítjük és megjavítjuk majd a »Právdát«.*)
*) Lenin Összes Művei, XXV. köt., 333. old. (oroszul).

Lenin felszólítja Gorkit, hogy írjon a „Právdának”. Lenin igen sokra tartja Gorkit, mint a szó hatalmas mesterét, mint nagy proletár írót. Lenin már a régi „Iszkrában” lángolóan védelmébe vette Gorkit, akit a cári rendőrség kiutasított Nizsnij-Novgorodból. A reakció éveiben Lenin nem sajnálta a fáradságot, hogy kiragadja Gorkit machista barátai társaságából, hogy segítsen Gorkinak szilárd marxista álláspontot elfoglalni. Lenin Gorkihoz írt levelei nagyszerű okmányok, melyekben a húsból-vérből való Lenin zsenialitásának egész pompájában, eszének és forradalmi szenvedélyének rendkívüli erejével lép fel. Lenint Gorkihoz erős barátság fűzte. Gyengéden gondoskodott Gorkiról, Gorki egészségéről, irodalmi munkásságának feltételeiről. És mikor megtudta, hogy Gorki machista szimpátiái múlófélben vannak, óriási örömmel hívta, hogy aktív részt vegyen a bolsevik kiadványokban.

Lenin majdnem mindennap írt a „Právdában”. Cikkei roppant nagy szerepet játszottak a párt és a munkásmozgalom vezetésében, a munkások szocialista öntudatának és osztályszervezettségének emelésében. Lenin cikkeit minden munkás megérti. Nála a legbonyolultabb kérdések egyszerűek és világosak. Élesen és találóan leplezi le a kapitalista rendet, mely bilincsbe veri a technikát és a kultúrát, kegyetlenül kizsákmányolja a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot. Lenin megmutatja, hogyan éleződik ki mindjobban a proletárok harca a kapitalizmus ellen, hogyan lobban lángra a harc magában a munkásmozgalomban, a forradalmi és opportunista elemek között. Lenin a többi országokban is követi ezt a harcot. Leleplezi a nagyhatalmak burzsoáziáját, mely mindenütt a reakciót képviseli, megfojtja az elnyomott népek szabadságmozgalmait. Lelkesen fellép a kínai forradalom és a háború örvényébe dobott balkán-népek védelmében. Lenin megmutatja, hogyan szaporodnak a közeledő imperialista háború előjelei.

A hazáját forrón szerető Lenin ostorozza a cári Oroszország elmaradottságát, a néptömegekben gyűlöletet és felháborodást ébreszt az elmaradottság okozója, a feudális önkényuralom ellen. Ebben az időszakban cikkeinek jelentékeny részét szenteli a parasztságnak. Megmutatja a rabságba döntött paraszti tömegek súlyos helyzetét s a szolgaságból és nyomorból kivezető utat: a harcot a munkásosztállyal együtt és a munkásosztály vezetésével, a cár, a földesurak és a burzsoázia ellen. Lenin mélységesen meg volt győződve az eljövendő forradalom győzelméről, és ezt a meggyőződését átvitte a pártba és a munkásosztályba.

„Jobban harcolunk, mint apáink. Gyermekeink még jobban fognak harcolni és győzni fognak.

A munkásosztály nem pusztul, hanem nő, erősödik, megszilárdul, tömörül, felvilágosodik és megedződik a harcban. Mi pesszimisták vagyunk a feudalizmust, a kapitalizmust és a kistermelést illetően, de lángoló optimisták vagyunk, ha a munkásmozgalomról és a munkásmozgalom céljairól van szó. Mi az új épület alapzatát rakjuk és gyermekeink fel fogják építeni”.*) — így írt Lenin a „Právdában”.
*) Lenin Összes Művei, XVI. köt., 498. old. (oroszul).

Lenin Sztálinnal együtt alapította a „Právdát”, ezt a nagyszerű bolsevik újságot, mely százezrével nevelte a forradalomért, a munkásosztály ügyéért, a nép érdekeiért küzdő, haladó és önfeláldozó harcosokat.

Miközben minden vonalon megszilárdította a „Právdát”, Lenin szükségesnek tartotta, hogy jelentékenyen nagyobb lendületet ad jön a bolsevikok egész legális kiadói működésének. Megszervezte a „Proszvescsényije” („Felvilágosodás”) c. legális bolsevik havi folyóiratot, amelynek első száma Pétervárott már 1911 decemberében jelent meg. Lenin tevékeny részt vett a szerkesztőség munkájában, majdnem minden számban cikket írt, anyagi eszközöket szerzett a folyóirat számára. Miután a ,,Právda” már szilárd talajon állt, Lenin felvetette egy Moszkvában kiadandó legális bolsevik lap kérdését. „Minden öntudatos munkás megérti — írta Lenin a »Právdában« — hogy Pétervár Moszkva nélkül olyan, mint az egyik kéz a másik nélkül… Világos, hogy Moszkvának meg kell alapítania a saját munkás napilapját.”*)
*) Lenin Összes Művei, XVI. köt., 50. old. (oroszul).

Roppant sok akadály legyőzése után, 1913 augusztusában sikerült Moszkvában megszervezni a „Nas Puty”, (A mi utunk) c. bolsevik lap kiadását. Lenin számos cikket írt ebbe az újságba.

1912-ben lejárt a III. Birodalmi Duma ülésszaka és napirenden voltak a választások a IV. Dumába. A Duma szociáldemokrata frakciója és a „Právda” voltak a legális alaptámaszpontok, amelyek révén a bolsevikok forradalmi tömegmunkájukat végrehajtották. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított a választásoknak. Megfogalmazza a párt választási platformját, meghatározza a bolsevik vonalat ebben a kampányban, sok cikket ír a „Právdába”, azokban éles jellemzését adja a III. Birodalmi Dumának, a Duma feketeszázas és polgári pártjainak, leleplezi a kadetok és likvidátorok tevékenységét a IV. Duma választási kampányában. A „Právda” szerkesztőségének írt leveleiben rámutat arra, hogy a lapban rendszeresen meg kell világítani a választások menetét, követeli a likvidátorok elleni harc fokozását. Mennél jobban közelednek a választások, annál több időt szentel előkészítésüknek. 1921 szeptemberében azt írja Gorkinak: „Mi most »fülig vagyunk« a választási kampányban… A párt építésére nézve igen sok függ a választások kimenetelétől”…**)
**) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 27. old. (oroszul).

A párt Központi Bizottsága a választások alatt Pétervárra rendeli Sztálin elvtársat, aki megszökött a narimi száműzetésből. Sztálin közvetlenül vezeti a „Právdát” és a bolsevikok választási kampányát. Sztálin munkájáról Molotov elvtárs örömmel írta Leninnek: „A szerkesztőségen belül, mint Ön valószínűleg tudja, némi változás történt, abban az értelemben, ahogy Ön óhajtotta.” Lenin és Sztálin között szoros kapcsolat létesült. Sztálin munkáját, felszólalásait, cikkeit Lenin teljes mértékben helyesli. „A 146. szám vezércikkéért okvetlen üdvözölnöm kell a szerkesztőséget”*) — közli a „Právda” szerkesztőségével véleményét Sztálin „Ki győzött?” c. cikkéről, mely a pétervári munkáskörzet választásainak eredményeit értékeli. Mikor Lenin megkapta Sztálinnak „A pétervári munkások utasítása munkásképviselőjük számára” c. kéziratát s nyomtatás végett a nyomdába küldte, ezt írta rá: „Feltétlenül visszaadni!! Nem bepiszkítani. Rendkívül fontos, hogy ezt az okmányt megőrizzük.” A „Právda” szerkesztőségéhez intézett levelében Lenin ezt írta: „Feltétlenül feltűnő helyen és vastag betűkkel közöljék ezt a pétervári képviselőnek adott utasítást!”**)
*) Lenin Összes Művei, XXIX. köt. 76. old. (oroszul).
**) Ugyanott, 78. old.

A választási kampány nagy győzelemmel végződött a bolsevikok számára: A munkáskörzetek minden fontos ipari kormányzóságban bolsevikot küldtek a Birodalmi Dumába.

Össze kellett foglalni a párt munkájának eredményeit a prágai konferenciát követő évben, meg kellett állapítani a párt feladatait a munkásmozgalom fellendülésével kapcsolatban, a bolsevik képviselőkkel ki kellett dolgozni a Birodalmi Dumában való magatartásuk vonalát. Lenin megegyezett Sztálinnal abban, hogy 1912 végére, amikor a Duma szünetet tart és a képviselők el tudnak utazni Krakkóba, összehívják a Központi Bizottság és a pártfunkcionáriusok értekezletét.

Az értekezlet Krakkóban, 1912 december 28-án nyílt meg. Az értekezleten Lenin elnököl, a fő kérdésekről ő tartja az előadói beszédeket („A forradalmi fellendülés, a sztrájkok és a párt feladatai”, „Viszonyunk a likvidátorokhoz és az egység kérdése”), megfogalmazza és megszerkeszti a határozatokat, megállapodik Sztálinnal a „Právda” szerkesztőségének újjászervezéséről. Lenin kidolgozza a párt taktikáját a forradalmi fellendülés idejére. Szükséges, hogy a párt hajthatatlanul, következetesen védelmezze alapvető, forradalmi jelszavait, az úgynevezett „három cethalat”: a demokratikus köztársaságot, az egész földesúri föld elkobzását, a 8 órás munkanapot. A pártnak minden vonalon támogatnia, fejlesztenie és szerveznie kell a forradalmi tömegakciókat: a forradalmi sztrájkokat, forradalmi uccai tüntetéseket, forradalmi népgyűléseket stb. Rendkívül fontos feladata, hogy bevonja a parasztságot a lehető legegységesebb, egyidőben történő és széles forradalmi akciókba. A bolsevikoknak a gyárakban és az üzemekben nap-nap után meg kell valósítaniok alulról a haladó munkásság egységét. Lenin meg volt elégedve az értekezlet eredményeivel. Azt írta Gorkinak, hogy „nagyon sikerült és nagyon fontos”.*)
*) Lenin Összes Művei, XVI. köt., 278. old. (oroszul).

Az értekezlet megmutatta, mennyire megnőtt és megszilárdult a bolsevik párt, mely számos komoly győzelmet aratott a likvidátorok fölött, végleg erélyesen kiszorítva őket a munkásmozgalom összes pozícióiból. Lenin azonban nem elégedett meg azzal, amit már véghez vittek. Makacsul törekedett arra, hogy az illegális bolsevik szervezetek még jobban megerősödjenek, hogy még jobban fejlesszék legális működésüket. „Ha most sikerül egy jó proletár szervezetet teremteni, amelyet az áruló likvidátorok nem gátolnának, akkor most, amikor a mozgalom alulról növekedik, tudja az ördög, milyen győzelmet lehet elérni…” — írta Gorkinak 1913 januárjában és azután szomorúan hozzátette: „Eh, nincsen pénzünk, különben az itteni bázis segítségével tudja az ördög mi mindent csinálhatnánk!”**)
**) Ugyanott, 220., 222. old.

Röviddel az értekezlet után súlyos csapás érte a pártot. 1913 február 10-én letartóztatták Szverdlovot, február 23-án Sztálint. Krupszkája, Lenin megbízásából, azt írta Pétervárra, mihelyt hírét vették Sztálin letartóztatásának: „Az imént kaptuk meg a levelet a szomorú hírrel. A helyzet olyan, hogy nagy szilárdságra és még nagyobb szolidaritásra van szükség.”*)
*) „A »Zvezda« s a »Právda« korszakából” (1911—1914), III. köt., 219. old. (oroszul).

Lenin a „Právdán” kívül nagy figyelmet szentelt a Duma szociáldemokrata frakciójának. Éberen követte tevékenységét, vezette a bolsevik képviselők munkáját. Utasításokat dolgozott ki a duma-frakció nyilatkozatának megfogalmazására, kidolgozta a képviselők számára a közoktatásügyi minisztérium politikájáról, a cári kormány költségvetéséről, az agrár- és nemzeti kérdésről tartandó beszédek tervezetét, megfogalmazta a IV. Dumába való beterjesztés céljára a nemzeti egyenjogúság törvénytervezetét. Lenin és a bolsevik képviselők között szoros kapcsolat állt fenn. Lenin figyelemmel és szeretettel tanította őket arra, hogyan kell a Duma szószékét forradalmi módon kihasználni.

A képviselők gyakran jártak Leninnél és hosszú beszélgetések során megállapították a Dumában követendő magatartásuk vonalát. Badájev azt írja emlékirataiban, hogy ő, éppúgy, mint a többi munkásképviselő, nem egészen világosan látta, hogy mi a feladata a Dumában. Lenin azt mondotta neki: „A feketeszázas Duma soha semmi olyan törvényt elfogadni nem fog, amely a munkások helyzetét megkönnyítené. A munkásképviselőnek az a feladata, hogy a Duma szószékéről nap-nap után emlékeztesse a feketeszázakat arra, hogy a munkásosztály erős és hatalmas, hogy nincs már messze az a nap, amikor újra feltámad a forradalom és minisztereivel, kormányával együtt elsöpri az egész fekete-százat. Fel lehet lépni, persze, módosításokkal, sőt valamilyen törvényjavaslattal is, de minden fellépésnek egy célja kell, hogy legyen: meg kell bélyegezni a cári kormányt, meg kell mutatni a kormány szörnyű önkényét, a munkásosztály jogfosztottságáról és kegyetlen kizsákmányolásáról kell beszélni. Ez lesz igazán az, amit a munkásoknak hallaniok kell képviselőjük szájából.”*)
*) Badájev: „A bolsevikok a Birodalmi Dumában”, 1939, 188—189.old. (oroszul).

És a bolsevik képviselők, akiket Lenin vezetett, magasra tartották a munkáspárt zászlaját a feketeszázas Dumában.

A bolsevikok és a mensevikek együtt voltak a Duma frakciójában. A mensevikek egy szavazatnyi többségükkel élve, saját határozataikat vitték keresztül a frakcióban. Ennek következtében az a teljesen abnormális helyzet állt elő, hogy a kispolgári rétegek által megválasztott mensevik képviselők kezdték mindenképpen háttérbe szorítani a bolsevikokat, akiket a munkástömegek küldtek a Dumába. Lenin nagy politikai harcot vezetett a Duma frakción belüli egyenjogúság jelszavával, követelte a „Právda” szerkesztőségétől, hogy „fokozza a kampányt a hat munkásképviselő támogatására”.**)
**) Lenin Gyűjtemény, XXV. köt., 333. old. (oroszul).

A „Právdában” megjelent Lenin-cikkek letépték a hét likvidátorról az álarcot és a bolsevik képviselők körül mozgósították a munkástömegeket. Ez a harc teljes győzelemmel végződött: a bolsevik képviselők, akiket a munkások többsége támogatott, önálló frakciót alakítottak a Dumában és Lenin tanácsára felvették az „Oroszországi Szociáldemokrata Munkásfrakció” elnevezést.

Ebben az időben Lenin sokoldalú tevékenységének nagy részét foglalta le a nemzeti kérdés. A feketeszázas nagyorosz sovinizmus dühöngése a közélet és a politika minden területén, a nacionalizmus erősödése az elnyomott nemzetek burzsoáziájánál és kispolgárságánál, a likvidátorok fellépései a „kulturális nemzeti autonómia” nacionalista jelszavának jegyében, a vad sovinizmus Nyugat-Európában, mindez teljes mértékben azt a feladatot állította a bolsevikok elé, hogy szétzúzzák a nacionalizmust minden megnyilvánulásában és kidolgozzák a nemzeti kérdés marxista programját.

A párt e rendkívül fontos feladatának megoldását Lenin és Sztálin vállalják. Lenin már a bolsevikok krakkói értekezletén beszélt erről Sztálinnal. Sztálin akkor megírta „A marxizmus és a nemzeti kérdés” c. híres munkáját, melyben kidolgozta és megalapozta a nemzeti kérdés marxista programját. 1913 elején Lenin közölte Gorkival: „Nálunk most egy nagyszerű grúziai nekiült és az összes osztrák és egyéb anyagokat összeszedve, nagy cikket ír a »Proszvescsényije« számára.”*)
*) Lenin Összes Művei, XVI. köt., 328. old. (oroszul).

Lenin sürgette, hogy a folyóirat minél hamarabb közölje Sztálin elvtárs cikkét és rámutatott arra, hogy „a cikk nagyon jó. A kérdés harci kérdés és mi egy hajszálnyit sem adunk fel a bundista csőcselék ellen elfoglalt elvi álláspontunkból”. Lenin igen sokra becsülte Sztálin elvtárs munkáját. Azt írta róla: „A szociáldemokraták nemzeti programjának alapjait az elméleti marxista irodalomban az utóbbi időben már megvilágították (elsősorban Sztálin cikke van előtérben).”**)
**) Lenin Összes Művei, XVII. köt., 116. old. (oroszul).

1913 derekán Lenin fokozott erővel dolgozott a nemzeti kérdés bolsevik programjának megalapozásán. Sok cikket írt, többek között olyan program-jelentőségű műveket, mint a „Kritikai, megjegyzések a nemzeti kérdéshez” (1913) és „A nemzetek önrendelkezési jogáról” (1914 február). Krakkóban, Párizsban, Liégeben, Lipcsében és Svájc városaiban (Zürich, Genf, Bern) előadásokat tartott erről a kérdésről.

Lenin hevesen támadja a feketeszázas nagyorosz sovinizmust, ostorozza a nemzeteket elnyomó cári politikát és a kadetok szolgalelkűségét a cárizmussal szemben. Találóan kritizálja a lengyel luxemburgiánus szociáldemokratákat, akik tagadják a nemzetek önrendelkezési jogát. Kíméletlen harcot folytat a bundisták, az ukrán szociáldemokraták és hasonló nacionalista kispolgárok ellen, akik a burzsoá nacionalizmus mérgével akarják megmérgezni a munkásosztályt és megbontani a munkásosztály egységét. „Nem, az a gyalázat, amit Ausztriában látunk, az nálunk nem lesz. Nem engedjük meg!”***) — jelentette ki haragosan Lenin, amikor az osztrák munkásmozgalom külön nemzeti szervezetekre való szétforgácsolódásáról beszélt.
***) Lenin Összes Művei, XVI. köt., 328. old. (oroszul).

Lenin szilárdan és következetesen kovácsolja ki és védelmezi a proletár internacionalizmust. Cikkeiben lelkesen hirdeti a nemzetek közeledését egymáshoz, az illető állam különböző nemzetiségű munkásainak eggyéforrasztását egységes proletár osztályszervezetben. Lenin figyelmesen tanulmányozza a délkaukázusi, Sztálin alapította és vezette pártszervezetek tapasztalatait. A proletár internacionalizmus követendő példájaként állítja elénk. „A munkásmozgalom érdekeinek és feladatainak — írta1913 májusában a »Právdában« — az összes nemzetiségű munkásoknak csak az a teljes, minden egyes helyen, (alulról legfelülig) megvalósított egysége felel meg, amit olyan sokáig és olyan sikerrel vittek keresztül a Kaukázusban.”*)
*) Lenin Összes Művei, XVI. köt., 386. old. (oroszul).

Műveiben Lenin feltárja a nemzeti önrendelkezési jog jelszavának konkrét, történelmileg meghatározott tartalmát: a különválás és az önálló államalakítás jogát; megformulázza a párt gyakorlati programját a nemzeti kérdésben; az összes nemzetek és nyelvek teljes egyenjogúságát; széles területi autonómiát; a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását.

Így dolgozta ki és alapozta meg Lenin minden oldalról a nemzeti kérdés marxista programját.

Oroszországban a forradalmi mozgalom egyre magasabbra lendült. Hivatalos adatok szerint 1912-ben 725.000 munkás sztrájkolt; más, teljesebb adatok szerint egy milliónál több. 1913-ban hivatalos jelentések szerint — 861.000, teljesebb adatok alapján 1.272.000. 1914 első felében már mintegy másfélmillió munkás vett részt a sztrájkokban. A sztrájkok egyre makacsabbak lettek.

Lenin szerény krakkói lakása a forradalmi mozgalom valóságos főhadiszállása volt. Élénk levelezés folyt Oroszországgal, az Oroszországból érkező pártmunkások és a hazatérő emigránsok gyakran Krakkóba utaztak instrukciókért Vladimir Iljicshez.

A Központi Bizottság sokszor folytatott tanácskozásokat a pártmunkásokkal. 1913—1914-ben több ilyen tanácskozást tartottak. Igen nagy jelentősége volt a poroninói tanácskozásnak 1913 szeptemberében. A tanácskozást Lenin vezette, ő tartotta a jelentést a Központi Bizottság működéséről, a nemzeti kérdésről, gondosan megszerkesztette az összes határozatokat.

Lenin fáradhatatlanul és erélyesen harcolt a likvidátorok, a „Vperjod” emberei és az eszerek ellen, feltárta a munkásosztály s annak pártja ellen irányuló harcuknak burzsoá módszereit. Különösen nagy figyelmet fordított a pártellenes augusztusi blokk leleplezésére és szétzúzására. Egész sor cikkben („Az egység megbontásáról, melyet egység kiáltozással takarnak” stb.) ostorozta Trocki likvidátori ötleteit, politikai kalandorságát.

Ebben az időben Lenin aktív részt vesz a lett munkásmozgalomban, megírja „A lett országrész szociáldemokráciája IV. kongresszusának platformtervezetét”, 1914-ben Brüsszelben felszólal a kongresszuson magán, eléri azt, hogy a lett szociáldemokraták kilépnek az augusztusi blokkból,

A II. Internacionále, látva, hogy a bolsevikok az oroszországi munkásmozgalomban szétzúzták az összes opportunista csoportokat, az utóbbiak segítségére sietett. Lenin határozottan állást foglalt a II. Internacionále opportunistáinak ama próbálkozásai ellen, hogy a „kibékülés” és az „egyesülés” jelszavával a valóságban likvidálják a bolsevik pártot.

Lenin két évig élt Krakkóban. Ez a két év a munkásmozgalom hatalmas fellendülésének, a munkásmozgalom legfontosabb pozícióit meghódító bolsevik párt gyors növekedésének ideje volt. Ezekben az években lefektették a bolsevik párt szilárd alapzatát, amelyet a cárizmus semmiféle üldözése nem tudott szétrombolni.

1914 júniusában a bolsevikok Központi Bizottsága tanácskozást tartott a soron lévő pártkongresszus előkészítéséről. A kongresszus összehívására azonban nem került a sor.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!