Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
XIII

Lenin egészsége hanyatlott. Makacsul elnyomva a betegséget, Lenin folytatja a munkát. Elnököl a Népbiztosi Tanács ülésén. Mint annak előtte, érdeklik a legkülönbözőbb kérdések: a pénzügyek, az elektromos ipar, a koncessziók, a hajók tatarozása, a népszámlálás és számtalan egyéb kérdés. Embereket fogad, beszélgetéseket folytat, leveleket ír, rengeteg megbízást ad. Üdvözletet küld a Kommunista Ifjúsági Internacionále III. kongresszusának, az össz-ukrán szovjetkongresszusnak, a szovjet állami tisztviselők és közoktatásügyi tisztviselők szakszervezeti kongresszusának. Gondja van Marx és Engels levelezésének népszerű kiadására. Részletesen átgondolja a külpolitika, a háborús veszedelem elleni harc kérdéseit, megjegyzéseket ír a szovjetdelegáció feladatairól a hágai béke-kongresszuson.

Lenin munkájának ez utolsó heteiben sokat foglalkozott a szovjetállam további megszilárdulásához vezető utak kérdésével. A forradalom egész ideje alatt a szovjetnépek barátságát kovácsolta, közvetlenül vezette a nemzeti szovjetköztársaságok megalakulását. Az ország védelme, a szocializmus építésének feladatai, az összes szovjetnemzetiségek sokoldalú fejlesztése — mindez sürgősen azt követelte, hogy a szovjetország népeinek szövetsége továbbra is minden irányban megszilárduljon. Napirendre került a szovjetköztársaságok szorosabb, egységes szövetségi államba való egyesülésének kérdése. Az össz-ukrán szovjetkongresszusnak 1922 december 10-én küldött üdvözletében Lenin azt írta, hogy a köztársaságok egyesülésének kérdése a legfontosabb kérdések egyike, hogy „ennek a kérdésnek helyes megoldásától függ államapparátusunk további szervezése”.*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 378. old (oroszul).

1922 december végén a X. összoroszországi és az I. össz-szovjetuniói szovjetkongresszuson Lenin és Sztálin javaslatára elfogadták a történelmi jelentőségű határozatot a szovjetnépek önkéntes állami egyesüléséről a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségében (SzSzKSz).

Lenin ezeken a kongresszusokon nem vett részt. Készült a X. összoroszországi szovjetkongresszuson tartandó beszédére, megírta a kormány működéséről szóló beszámolójának vázlatát, hivatalos levelezést folytatott. Rövidesen azonban ismét rosszabbodás állt be egészségi állapotában.

1922 december 12-én dolgozott utoljára a Kreml-beli dolgozószobájában.

A titkárok feljegyzéseiben a következő áll erről a napról: „December 12-én reggel Vladimir Iljics megérkezett Gorki-ból és 11 óra 15 perckor lépett dolgozószobájába. Ott rövid ideig tartózkodott és hazament. 12 órakor visszajött, fogadta Cjurupát, aki 2 óráig volt nála. 2 órakor elhagyta dolgozószobáját és estére semmilyen megbízást nem adott. Este: Vladimir Iljics 5 óra 30-tól kezdve volt dolgozószobájában. Néhány percig telefonon beszélgetett. 6 óra 45 perckor nála volt Dzerzsinszki, 7 óra 45 perckor a Külkereskedelmi Népbiztosság egyik munkatársa. 8 óra 15 perckor Vladimir Iljics hazament.”

A betegség nem csökkentette Lenin akaraterejét, energiáját, kielégíthetetlen munkavágyát. Számos kérdés nyugtalanította. December 13-án Sztálinnak a Központi Bizottság plénuma számára diktált levelet, melyben határozottan ragaszkodott a külkereskedelmi monopólium fenntartásához. Lenin akkor a spekulánsok, a „nepmanok” és kulákok védőjének bélyegezte Buchárint, mert az a külkereskedelmi monopólium megszüntetését javasolta:

A Központi Bizottság Sztálin vezetése alatt lefolyt plénuma Lenin útmutatásának megfelelően határozott és erélyesen visszaverte a külkereskedelmi monopólium teljessége ellen intézett merényletet.

Tekintettel Lenin egészségének leromlására, az orvosok teljes pihenést rendeltek el. Az utolsó két-három nap folyamán, mielőtt Lenin elhagyta volna Moszkvát, lakásán fogadta az elvtársakat, leveleket diktált, megbízásokat adott, rendelkezett, hogy hová, milyen könyveket küldjenek. Lenin nem szívesen beszélt a betegségéről és majdnem sohasem panaszkodott. De ez alkalommal azt mondta, hogy rosszabbul érzi magát, nem aludt az éjszaka.

Lenin ismerte állapotának komolyságát. December 15-én azt írta Sztálinnak; „Befejeztem ügyeim elintézését és nyugodtan elutazhatom… Csak egy dolog marad, ami rendkívül nyugtalanít — az, hogy nem szólalhatok fel a szovjetkongresszuson. Kedden itt nálam lesznek az orvosok és megtárgyaljuk, van-e legalább némi lehetősége annak, hogy felszólalhassak. Ha le kellene mondanom róla, azt nagyon kellemetlennek tartanám magamra, hogy többet ne mondjak. A beszéd vázlatát már néhány nappal ezelőtt megírtam. Ezért azt javaslom, hogy valaki más ugyan tovább is készüljön a felszólalásra helyettem, de azért szerdáig tartsa fenn a lehetőséget, hogy a beszédet én fogom tartani. Esetleg a rendesnél sokkal rövidebben, például csak háromnegyedóráig. Egy ilyen beszéd egyáltalán nem akadálya annak, hogy a helyettesem is megtartsa beszédét, (bárkit bíznak meg vele), de hogy beszéljek, az azt hiszem, hasznos lesz politikai és személyi szempontból is, mert elejét veszi annak, hogy nagy izgalom támadjon.”

Betegségének újabb súlyosbodása nem engedte meg Leninnek, hogy felszólaljon a szovjetkongresszuson. Kiutazását Moszkvából Gorkiba elhalasztották.

Az egész párt, az összes dolgozók, mint saját nagy fájdalmukat élték át Lenin betegségét. Mindenki aggódott szeretett vezére életéért.

De Lenin súlyos betegen sem hagyta abba munkáját a forradalomért, a szocialista hazáért, melynek egész erejét, egész életét szentelte.

1923 első két hónapjában némi javulás állt be Lenin egészségi állapotában. Ez idő alatt Lenin egész sor igen fontos cikket írt: január 2-án tollba mondja „Napló-lapok” c. cikkét, január 4-én és 6-án „A szövetkezetekről” c. cikkét; január 9-én, 13-án, 19-én, 22-én és 23-án — „Hogyan szervezzük át a Munkás és Paraszt Ellenőrzést”; január 16-án és 17-én „Forradalmunkról”; február 2-án, 4-én, 5-én, 6-án, 7-én és 9-én — „Inkább kevesebbet, de jobban” c. cikkét.

Lenin megszokta, hogy cikkeit maga írja. A gyorsírónő, akinek Lenin „Inkább kevesebbet, de jobban” c. cikkét diktálta, még akkor, február, 6-én azt írta: „Átnézve a cikket, Vladimir Iljics mentegetőzött, beszélt régi szokásáról, hogy mindig írt és nem diktált; hogy most érti, miért nem elégítették ki a gyorsírók; megszokta, hogy maga előtt lássa a kézírását, megálljon a munkában, nehezebb helyeken átgondolja azt a részt, ahol »belebonyolódott«, fel és alá járjon a szobában, sőt egyszerűen elszaladjon valahová sétálni; és most is gyakran szeretné kezébe venni a ceruzát, hogy írjon, vagy maga javítson. Említette, hogy már 1918-ban megpróbálta cikkét gyorsírónak diktálni: és amikor úgy érezte, hogy »beleragad«, zavarában egyre gyorsabban és gyorsabban, »hihetetlen« gyorsasággal diktált és ez arra vezetett, hogy kénytelen volt az egész kéziratot elégetni. Utána leült és megírta »A renegát Kautskyt«, amivel meg volt elégedve.”

Lenin utolsó cikkében összefoglalta a forradalom éveiben végzett munka eredményeit. A forradalom összes alapvető kérdéseit — a proletárdiktatúra, az államapparátus, a gazdasági politika, a parasztsághoz való viszony, az ország védelme, a külpolitika, a pártegység kérdéseit újra végiggondolta.

Lenin cikkeiben rendkívüli erővel újra hangsúlyozza, hogy a szocializmus győzelme országunkban lehetséges. A szovjetköztársaságnak, mondotta, „mindene megvan, ami a teljes szocialista társadalom felépítéséhez szükséges”. Lenin újra, meg újra rámutatott a nehéziparnak mint a szocializmus alapvető anyagi bázisának a jelentőségére. A párt feladata: „átülni a paraszti, muzsikos, legnyomorultabb gebéről, a tönkrement paraszti ország kényszerű takarékosságának megfelelő gebéről arra a paripára, melyet a proletariátus akar, melyet lehetetlen nem akarnia: — a nagy gépipar, az elektromosítás, a Volchovsztrój stb. lovára”.*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 417. old. (oroszul).

Lenin azt tanította, hogy csak hatalmas nehézipar lehet szilárd alapja annak, hogy a szovjetállam függetlensége megszilárduljon és védelmi képessége megerősödjön.

Lenin nem egyszer mutatott rá arra, — és a bolsevik párt hajthatatlanul követte ezt a lenini utasítást, — hogy a munkásosztály csakis szövetségben a parasztsággal építheti és kell építenie a szocializmust. Azért is vezette be a NEP-et, hogy biztosítsa a parasztság részvételét a szocialista építésben. Hátramaradt még annak az elméletileg is, gyakorlatilag is rendkívül fontos feladatnak a megoldása: hogyan, milyen úton, milyen eszközökkel építendő fel a szocializmus a parasztsággal szövetségben, melyik láncszemet kell megragadni, hogy biztosítsuk a parasztság bevonását a szocialista társadalom építésébe. Lenin utolsó cikkeiben zseniálisan oldotta meg ezt a feladatot: kidolgozta a szövetkezeti tervet a parasztság bevonására a szocialista termelésbe.

Lenin, a szovjetország viszonyai között, általában a szövetkezetekben és különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben látta azt az utat, melyen a parasztság áttérhet a kis magángazdaságról a nagy társas termelési üzemre.

A szövetkezeti elv meghonosítása először a termékek értékesítése terén s azután a mezőgazdasági termékek termelése terén — ez az a parasztok milliói számára elérhető és megérthető út, amelyen őket a szocialista építésbe bevonjuk.

„Az, hogy az összes nagy termelőeszközök az állam kezében vannak, az, hogy az államhatalom a proletariátus kezében van, az, hogy ez a proletariátus szövetségben van a kis- és törpe-parasztok millióival, az, hogy a proletariátus vezetőszerepe a parasztsággal szemben biztosítva van stb. — vajon nem minden-e ez, ami ahhoz szükséges, hogy a szövetkezetből, egyes-egyedül a szövetkezetből, melyet régebben lekicsinylőleg szatócskodónak neveztünk s amelyet ma, a NEP alatt, bizonyos tekintetben szintén joggal kezelhetünk ugyanúgy, vajon nem minden-e ez, ami szükséges ahhoz, hogy a teljes szocialista társadalmat felépítsük? Ez még nem a szocialista társadalom felépítése, de minden, ami ehhez a felépítéshez szükséges és elegendő.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 392. old. (oroszul).

Lenin szövetkezeti terve hatalmas lépés annak a lenini elméletnek a fejlődésében, mely a szocializmusnak országunkban való győzelméről szól.

Lenin utolsó cikkeiben különös figyelmet szentelt a nemzeti kérdésnek és a szovjetköztársaság külpolitikájának. Lenin lefektette a szocialista állam külpolitikájának alapjait. A szovjetdiplomácia nem egy ragyogó győzelmet aratott Lenin vezetése alatt. Külpolitikánknak, tanította Lenin, függetlennek és önállónak kell lennie, a szovjetállam érdekeiből, a szocializmus érdekeiből kell kiindulnia. Az egész időszakra, míg a szocializmus végleg nem győz az egész világon, külpolitikánk főszabálya az, hogy kihasználjuk az imperialisták táborában levő ellentéteket, hogy megnehezítsük az egységfront kialakulását a szovjetország ellen. Ugyanakkor a szovjethatalomnak egy percre sem szabad csökkentenie a szocialista állam védelmi képességének megerősítéséért folyó harcot.

1923 márciusában Lenin egészségi állapota ismét rosszabb lett. Március 9-én újabb, ezúttal igen súlyos rohama volt. Lenin ágynak esett.

Nem vehetett részt a párt 1923 áprilisában összeülő XII. kongresszusának munkáiban. Mióta a bolsevikok elfoglalták a hatalmat, ez volt az első kongresszus, melyen Lenin nem lehetett jelen.

A XII. pártkongresszus határozataiban tekintetbe vette Lenin összes útmutatásait, melyeket utolsó cikkeiben és leveleiben adott. Lenin javaslatára, melyet írásban küldött a kongresszusra, a XII. pártkongresszus egy szervben egyesítette a Központi Ellenőrző Bizottságot és a Munkás és Paraszt Ellenőrzést. Erre a szervre fontos feladatok hárultak: pártunk egységének védelme, a párt és az állami fegyelem megerősítése, a szovjetállam apparátusának javítása minden módon.

Májusig nem állt be semmiféle észrevehető javulás Lenin állapotában. Május középén átvitték Lenint Gorkiba. Ott, július második felétől kezdve, Lenin egészségi állapota ismét javulni kezdett.

1923 október 19-én Lenin néhány órára Moszkvába jött. Elment a lakására, benézett az ülésterembe, bement Kreml-beli dolgozószobájába, átkocsizott a főváros központi uccáin, bement a mezőgazdasági kiállításra és újra visszatért Gorkiba.

Ekkor látta Lenin utoljára Moszkvát.

1924 január 21-én, este 6 órakor, váratlanul rosszra fordult a betegség. Lenin elvesztette eszméletét. 6 óra 50 perckor agyvérömlés következtében meghalt.

Meghalt az, „aki magában testesítette meg az egész orosz forradalmat, aki kitermelte agyában, előkészítette, megvalósította, megmentette. Lenin a legnagyobb és minden tekintetben a legtisztább a történelem alkotói közül, az az ember, akinél többet senki sem tett az emberekért” (Barbusse).

Lenin, a vezér, a tanító, halála súlyos csapás volt a pártra, a munkásosztályra, országunk néptömegeire, az égész világ dolgozóira.

Ujjongással fogadták Lenin halálát az imperialisták táborában: azt hitték, hogy Lenin nélkül elpusztul a proletárdiktatúra. És azoknak is megnőtt a szarva Lenin halálakor, akik a pártot le akarták téríteni a lenini útról; azt hitték, hogy Lenin nélkül sikerül a lenini pártot megfosztani bolsevizmusától.

Az ellenség kegyetlenül elszámította magát. Nem vette tekintetbe azt, hogy Lenin pártjának kezébe győzhetetlen fegyvert, félelmetlen és világos gondolatai fegyverét, a leninizmus fegyverét adta. Lenin beoltotta pártjába a maga lángoló gyűlöletét a burzsoá rend iránt, a maga vasakaratát mely e rend szétzúzására, a kommunizmus megteremtésére irányult. Lenin megtanította ezt a pártot arra, hogy a nehézségektől ne féljen, fáradságnak, csüggedésnek, ingadozásnak ne engedjen.

Január 21-ről 22-ére virradó éjszaka összegyűlt a bolsevik párt Központi Bizottságának plénuma.

Január 22-én a Központi Bizottság a párthoz, az összes dolgozókhoz fordult, hírül adta Lenin halálát.

A jelentésben ez áll:

„Január 21-én befejezte élete útját Lenin elvtárs.

Meghalt az az ember, aki acélos pártunkat alapította, évről-évre építette és vezette a cárizmus csapásai alatt, tanította és edzette az ádáz harcban a munkásosztály árulói, a felemások, az ingadozók, a renegátok ellen. Meghalt az az ember, akinek vezetése alatt a bolsevikok megingathatatlan sorai harcba mentek 1905-ben, visszavonultak a reakció idején, újra támadtak, első soraiban álltak az önkényuralom ellen küzdőknek, szét tudták zúzni, le tudták leplezni, meg tudták dönteni a mensevikek és eszerek szellemi uralmát. Meghalt az az ember, akinek harcos vezetése alatt pártunk, puskapor füsttől körülvéve, erős kézzel tűzte ki az egész országban Október vörös zászlaját, elsöpörte az ellenség ellenállását, szilárdan megalapította a volt cári Oroszországban a dolgozók uralmát. Meghalt a Kommunista Internacionále megalapítója, a világkommunizmus vezére, a nemzetközi proletariátus szeretettje és büszkesége, az elnyomott Kelet lobogója, a munkásdiktatúra feje Oroszországban.

A proletariátus nagy felszabadító mozgalmának története Marx óta még soha létre nem hozott olyan gigászi nagyságot, mint a mi elhunyt vezérünk, tanítónk, barátunk. Mindazt, ami a proletariátusban igazán nagy és hősies — a rettenthetetlen ész, az acélos, törhetetlen, szívós, mindent legyűrő akarat, a szent gyűlölet, halálos gyűlölete rabságnak és elnyomatásnak, a forradalmi szenvedély, mely hegyeket mozgat meg, a határtalan hit a tömegek alkotó erejében, az óriási szervező lángelme — mindez csodálatosan testet öltött Leninben, akinek neve jelképe lett az új világnak nyugattól keletig, déltől északig.

Lenin látni tudta, mint senki más, a nagyot és a kicsit, meg tudta jósolni a leghatalmasabb történeti fordulatokat s egyszersmind számba tudta venni, ki tudta aknázni a legkisebb részletet is; tudott, ha kellett, ádázul támadni és tudott, ha kellett, visszavonulni, hogy új támadást készítsen elő. Nem ismert semminő megmeredt formulát, semminő hályog nem volt bölcs, mindenlátó szemén. Mert a proletársereg számára született vezér, a munkásosztály lángelméje volt.*)

*) A SzK(b)P határozatai, I. rész, 557. old. (oroszul).

Január 21—23-án a párt Központi Bizottságának tagjai, élükön Sztálin elvtárssal a kormány tagjai, a II. szovjetuniói szovjetkongresszus és a moszkvai munkásszervezetek küldöttségei Gorkiba utaztak. Odamentek a környező falvak parasztjai is.

Január 23-án 10 órakor reggel Lenin koporsóját vállon vitték a geraszimovói állomásra és délután 1 órakor a gyászvonat megérkezett Moszkvába.

A legközelebbi barátok és elvtársak, lobogók erdejében, emberek százezreinek sorfalai között vitték vállon a koporsót a szakszervezeti oszlopterembe. A dermesztő hideg ellenére január 23-tól 27-ig, négy napon át. százezrével jöttek a munkások és parasztok, vörös katonák és alkalmazottak, Moszkva és más városok küldöttségei, a kapitalista országok munkásdelegációi az oszlopterembe, hogy elbúcsúzzanak vezérüktől.

Január 27-én 9 órakor reggel a szakszervezeti házból a koporsót Lenin tetemével átvitték a Vörös-térre, ahol a nép elbúcsúzott vezérétől. Délután 4 órakor megzendült a gyászinduló, felbúgott ezer meg ezer gyár szirénája, dörgött az ágyúk sortüze. Lenin koporsóját átvitték a mauzóleumba.

Ide, a Vörös-térre, a mauzóleumhoz özönlenek most a világ minden sarkából az emberek milliói, hogy emlékükbe és szívükbe véssék az emberiség géniuszának, Leninnek hatalmas alakját.

Lenin temetése napján a nemzetközi proletariátus ötperces, általános munkaszünetet tartott. Megálltak az automobilok és a vonatok, megállt a munka az üzemekben és a gyárakban. Az egész világ dolgozói a legmélyebb fájdalommal kísérték sírjához atyjukat és tanítójukat, legjobb barátjukat és védelmezőjüket — Lenint.

A Szovjetunió munkásosztálya Lenin halálára azzal felelt, hogy még szorosabban tömörítette sorait a lenini párt köré.

A vezér halála megmutatta, hogy milyen közel áll pártunk a munkástömegekhez és hogy a munkások milyen nagyra becsülik a lenini pártot. A pártba a munkások újabb tízezrei léptek be. Rövid idő alatt több mint kétszáznegyvenezer munkás lépett be a pártba. Azok léptek be, akik a párt ügyéért, Lenin ügyéért készek voltak életüket is odaadni. Ez volt a párt „lenini behívója”.

Lenin zászlaját a bolsevik párt legjobb fia, Lenin ügyének méltó örököse és nagy folytatója — Sztálin vette kézbe és vitte tovább.

1924 január 26-án megnyílt a II. szovjetkongresszus gyászülése. Nehéz szavakban kifejezni, milyen feszült figyelemmel hallgatta a kongresszus Sztálint. Lenin és Sztálin élete és tevékenysége már a bolsevik párt építésének hajnalán forrt össze a forradalomért vívott küzdelemben. Sztálin — Lenin hű tanítványa és harcos fegyvertársa — folytatja Lenin halhatatlan ügyét.

Sztálin elvtárs beszéde rendkívüli erővel hatott. Sztálin elvtárs a párt nevében esküt tett. Ezt mondta:

„Mi, kommunisták különös emberek vagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi a nagy proletár hadvezérnek, Lenin elvtársnak hadserege vagyunk. Nincs nagyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagja lenni annak a pártnak, melynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs volt…

Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy tartsuk magasra és őrizzük meg tisztán a párttag magasztos fogalmát. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a te végső akaratodat!…

Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a végső akaratodat is!…

Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy őrizzük és erősítsük a proletariátus diktatúráját. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy erőnket nem kímélve, rajta leszünk, hogy becsülettel teljesítsük ezt a végső akaratodat is!…

Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy minden erőnkkel erősítsük a munkások és parasztok szövetségét. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a végső akaratodat is!. ..

Lenin elvtárs fáradhatatlanul beszélt nekünk arról, hogy feltétlen szükség van országunk népeinek önkéntes szövetségére, hogy feltétlen szükség van testvéri együttműködésükre a szövetséges köztársaságok keretében.

Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy erősítsük és szélesítsük a köztársaságok szövetségét. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végső akaratodat is!..

Lenin nem egyszer mutatott rá arra, hogy a Vörös Hadsereg megerősítése, színvonalának emelése, pártunk egyik legfontosabb feladata… Esküdjünk meg elvtársaim, hogy erőinket nem kímélve, erősíteni fogjuk Vörös Hadseregünket, Vörös Hajóhadunkat…

Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy legyünk hívek a Kommunista Internacionále elveihez. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy életünket sem kímélve, erősíteni és fejleszteni fogjuk a világ dolgozóinak szövetségét: a Kommunista Internacionálét!”*)
*) J. Sztálin: Leninről, 14., 15., 16., 17., 18. old. (magyarul).

A bolsevik párt esküje volt ez, vezérének, Leninnek, aki örökké élni fog. A bolsevikok, a megjárt útra visszatekintve, büszkén elmondhatják: ezt az esküt becsülettel teljesítjük.

* * *

Lenin egész életét maradéktalanul a munkások és parasztok felszabadításának szentelte a tőke nyomása, a kapitalisták és földesurak hatalma alól; egész életét a szociálizmus felépítésének szentelte.

Lenin élete és tevékenysége összeolvad a nagy és hősies bolsevik párt tevékenységével, melynek ő volt a megteremtője.

Lenin a forradalom lángelméje volt. Az új korszak kiélezett osztálycsatáiban, a háborúk és forradalmi megrázkódtatások korszakában Lenin a néptömegek élén haladt. Az ő vezetése alatt aratott győzelmet a nagy Októberi Szocialista Forradalom a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségében. Ez a forradalom gyökeres fordulatot jelentett az emberiség világtörténelmében, fordulatot a régi, kapitalista világból az új, a szocialista világba.

Az első bolsevik forradalom kiragadta a föld első százmilliónyi emberét az első imperialista világháború béklyóiból, az imperializmus poklából. A következő forradalmak, mondotta Lenin, az egész emberiséget fogják kiragadni az imperialista háborúk és a kapitalista világ karmaiból.

„Jogunk van büszkének és boldognak lenni — írta Lenin — hogy elsőkül lett osztályrészünkké a földkerekség egyik szögletében leteperni azt a vadállatot, a kapitalizmust, amely vérrel áztatta a földet, éhségbe, elvadulásba kergette a népet és amely elkerülhetetlenül és hamar elpusztul, bármilyen szörnyen vadállati formában nyilvánul is meg halálát megelőző dühöngése.”

Lenin — a bolsevik párt zseniális vezetője, a munkásosztály vezére és tanítója. Új típusú vezető — egyszerű és szerény, akit ezernyi szálak szorosan fűznek a tömegekhez, az új tömegek vezére — az emberiség legmélyebb „aljáról” felkerült egyszerű és közönséges tömegeké, akik fölszabadító harcra keltek föl. És Lenin egyszersmind — minden idők és népek nagy lángelméje, aki fel van fegyverezve az emberi tudás és kultúra minden kincsével és tökéletesen ura a proletariátus mindent legyőző fegyverének, a forradalmi marxizmusnak.

Az emberi társadalmat átalakító forradalmi tevékenységét Lenin a marxizmus gránit-alapjára építette. A marxizmusban rejlő valamennyi kincset birtokába vette. „Lenin — mondotta Sztálin elvtárs — Marx és Engels leghívebb és legkövetkezetesebb tanítványa volt és marad, aki teljes egészében a marxizmus elveire támaszkodik.”

Végtelen volt szeretete a tudományos kommunizmus megalapítóinak minden szava, minden gondolata iránt. A legerélyesebben, a legszenvedélyesebben bélyegezte meg azokat, akik a marxista elmélettel szemben gyakorolt „kritika szabadságát” próbálták hirdetni s ennek örve alatt burzsoá eszméket akartak becsempészni. Lenin kíméletlenül leleplezte mindazokat, akik szavaikban hűséget esküdöztek Marxnak és Engelsnek, tetteikben pedig elárulták a marxizmust. Lenin megvédte és visszaállította Marx és Engels valódi nézeteit, megtisztította a marxizmus eszméit minden opportunista elferdítéstől.

Ugyanakkor Lenin sokszor hangsúlyozta, hogy a marxizmus nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala, hogy a marxista elméletet tovább kell vinni, fejleszteni kell minden irányban. Kijelentette, hogy szükség van „Marx elméletének önálló feldolgozására, mert ez az elmélet csak általános vezető irányelveket ad, melyeket a részletekben másképpen kell alkalmazni Angliára, mint Franciaországra, másképpen Franciaországra, mint Németországra, másképpen Németországra, mint Oroszországra”. Azt tanította, hogy nem szabad ragaszkodni a marxizmus régi megoldásaihoz, ha a megváltozott helyzet új megoldásokat követel. Érteni kell ahhoz, hogy új történeti viszonyok, új körülmények elemzésénél a marxista kutatás módszereit alkalmazzuk.

És Lenin, a tudomány korifeusa, a materialista dialektika utolérhetetlen mestere — merészen törte át a régi és elavult nézeteket, új, az élet által felvetett kérdéseket helyezett előtérbe és oldott meg.

Nincsen a tudásnak és a gyakorlatnak a munkásosztály felszabadító harcával összefüggő olyan területe, melyet Lenin ne gazdagított volna nagyszerű eszmékkel. Nem volt a 19. század végén és a 20. század első negyedében olyan többé-kevésbé jelentős esemény, olyan többé-kevésbé komoly jelenség a tudomány és a dolgozó tömegek forradalmi harcának területén, melyet Lenin műveiben zseniálisan meg ne világított volna.

Lenin megsokszorozta a marxizmus eszmei gazdagságát az új korszak tapasztalatai alapján. Lenin továbbfejlesztette a marxizmust, új, magasabb fokra emelte. Ő a leninizmus megteremtője. Sztálin elvtárs klasszikus meghatározását adta a leninizmusnak: „A leninizmus az imperializmus és a proletárforradalom korszakának marxizmusa. Pontosában: a leninizmus a proletárforradalom elmélete és taktikája általában, a proletárdiktatúra elmélete és taktikája különösen.” Sztálin elvtárs megmutatta Marx és Lenin tanításának egységét és folytatólagosságát és zseniálisan megvilágította mindazt az újat, amivel Lenin gazdagította a marxizmus kincstárát.

Lenin tanítása világítótorony, mely megvilágítja a dolgozók szabadságharcának győzelmes útját. Lenin eszméi, hatalmukba kerítve a tömegeket, a társadalom szocialista átalakulásának hatalmas erőivé lettek. A leninizmus az egész világon a proletárok és a dolgozók millióinak lobogója.

Lenin az orosz nép hűséges fia volt. Tele volt nemzeti büszkeséggel, büszke volt arra a népre, mely hatalmas, életképes államot teremtett, mely a külföldi hódítók ellen vívott százados harcban megvédte államát s amely gazdag, virágzó kultúrát, haladó tudományt és művészetet hozott létre. Lenint nemzeti büszkeség töltötte el, büszke volt az orosz népre, mely megszülte a világ legforradalmibb munkásosztályát, amely mélységesen gyűlölt minden nemzeti elnyomást és a világon elsőnek teremtette meg az összes népek testvéri együttműködésén alapuló szocialista államot — a Szövetséges Szocialista Szovjetköztársaságot.

A bolsevik párt, Lenin tanításától vezetve, eggyéforrasztotta sorait, az önkényuralom és a kapitalizmus ellen harcra vezette a munkásosztályt és a parasztságot. Országunk munkásosztálya Lenin zászlaja alatt ment rohamra a tőke erődítményei ellen és győzött a nagy Októberi Szocialista Forradalomért vívott harcokban. A szovjetnép Lenin zászlaja alatt szétzúzta és elpusztította a fehérgárdista és intervenciós csapatokat a polgárháború éveiben. Lenin nevéhez fűződnek a szovjetnép győzelmei az összes harci frontokon, — a háború, a gazdaság, a diplomácia, a kultúra frontjain. Lenin nevéhez fűződik a szovjetállam megteremtése és megszilárdítása, a szocializmus országunkban való felépítésének nagy terve, a terv megteremtése és megvalósítása. A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségének dolgozói, útjukon minden akadályt legyűrve és elsöpörve a szocializmus összes ellenségeit, Lenin nevével az ajkukon mennek a kommunizmus ragyogó hegycsúcsai felé.

Lenin élete, tettei, nagy művei a kommunizmus ügyéért való sikeres harcra tanítanak bennünket. „Emlékezzetek rá, szeressétek, tanulmányozzátok Iljicset, tanítómesterünket, vezérünket” — mondja Sztálin elvtárs. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy Leninnel „tanácskozzunk”, hogy hozzá forduljunk a nagy és a kicsiny kérdések megoldásánál.

Sztálin elvtárs 1937 december 11-én a választói gyűlésen tartott beszédjében megrajzolta a lenini típusú politikus fennkölt arculatát.

„A népnek — mondotta Sztálin elvtárs — követelnie kell képviselőitől, hogy őrhelyükön lenini vágású politikai funkcionáriusok maradjanak, hogy olyan világosan gondolkodó és határozott politikusok legyenek, mint Lenin volt, hogy a harcban ugyanolyan rettenthetetlenek és a nép ellenségeivel szemben ugyanolyan könyörtelenek legyenek, mint amilyen Lenin volt, hogy mentek legyenek minden pániktól, a pánik minden fajtájától, ha az ügyek kezdenek bonyolódni és a láthatáron valami veszély kezd kirajzolódni, hogy éppen úgy mentek legyenek minden néven nevezendő pániktól, mint ahogy ment volt tőle Lenin, hogy ugyanolyan bölcsek és meggondoltak legyenek, ha bonyolult kérdéseket kell eldönteni, ahol sokoldalú orientáció és az összes pluszoknak és mínuszoknak sokoldalú figyelembevétele szükséges, mint amilyen bölcs és meggondolt volt Lenin, hogy ugyanolyan igazságosak és becsületesek legyenek, mint amilyen Lenin volt, hogy épúgy szeressék népüket, mint ahogy szerette Lenin.”

Dicső bolsevik pártunk örökségbe kapta Lenintől zseniális tanítását, hatalmas, törhetetlen akaratát, lángoló szeretetét népe iránt. Azért győztünk, mert hívek voltunk Lenin ügyéhez, a leninizmushoz!

Lenin neve, Lenin tettei és tanítása évszázadokon, évezredeken keresztül élni fog.

Lenin eszméi testet öltöttek a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségében, a bolsevikok hősies pártjában, a Kommunista Internacionáléban. Testet öltöttek Lenin nagy fegyvertársának, ügye hű folytatójának Sztálin elvtársnak műveiben és tetteiben.

Lenin él a Szovjetunió dolgozóinak és az egész világ elnyomottjainak gondolataiban és szívében. Lenin neve a munkásosztály és az egész világ dolgozói számára lángoló felhívás: kíméletlen harcra az elnyomók ellen, harcra a szabad és boldog életért, a kommunizmusért.

A véres megpróbáltatások évében, mikor hazánk élet-halál harcban áll a rabló Hitler-imperializmussal, a nagy Lenin heroikus alakja halhatatlan hadi tettekre lelkesíti a Szovjetunió hősi népeit, a szocialista haza dicsőségére. Az egész szovjetnép felkelt a nagy honvédő háborúra a német-fasiszta,hódítók ellen, akik hitszegően rárontottak békeszerető országunkra. Lenin zászlaja alatt, a nagy Sztálin vezetése alatt, testével védi hazáját az idegen hordák beözönlése ellen, védi a szocialista forradalom vívmányait, a szocialista rendet, a szocialista kultúrát.

A szovjethősök nemzedéke Lenin mindent legyőző eszméin nőtt és nevelkedett, ezt a nemzedéket Lenin nagy szelleme hatja át. A szovjetnép fiainak és lányainak milliói, akik mérhetetlen odaadással szolgálják szülőhazájukat, szívükben a nagy Lenin képével indulnak a honvédő háborúba, hogy hősies haditetteket műveljenek.

Lenin ügye — legyőzhetetlen!

ЛЕНИН ВЛАДИМИР ИЛЬИЧ

Краткий очерк жизни и деятельности

На венгерском языке Цена 4 руб. 50 кон.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!