Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
XII

LENIN a polgárháború viharain keresztül mesterien révbe vezette a szovjethajót. De a forradalmat új veszélyek fenyegették. A háborúból a békébe való átmenet idején a bolsevik párt új gigászi nehézségekkel állt szemben. Az esztendőkig tartó háború és az intervenció tönkretették az országot. Az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság tönkrement. A néptömegek fáradtak voltak. A parasztság ingadozott, elégedetlen volt a gabonafelesleg kötelező beszolgáltatása miatt. Az éhség és a fáradság a munkások egy részénél is elégedetlenséget keltett. Az osztályellenség ellenforradalmi célokra igyekezett kihasználni az ország súlyos gazdasági helyzetét és a parasztok elégedetlenségét. A munkásosztálynak minden erejét meg kellett feszítenie, hogy legyűrje a nehézségeket. Lenin zseniálisan jelölte meg a gazdasági bomlás megszüntetésének, a népgazdaság helyreállításának és szocialista átalakításának útját.

A polgárháború éveiben Lenin figyelmét a hadügyi kérdésekre összpontosította. Egész napját, sőt gyakran éjszakáit is, a védelem kérdései vették igénybe. Most, 1920 novemberétől fogva, Lenin fáradhatatlanul dolgozza ki a gazdasági politika kérdéseit. Abban a tényben, hogy a szovjetállam győzelmet aratott az intervenciósok és fehérgárdisták felett, Lenin újabb megerősítését látta annak, hogy országunkban megvan a lehetősége a szocializmus győzelmének. A bolsevikok moszkvai konferenciáján, 1920 novemberében, Lenin rámutatott arra, hogy „a kommunista rendet, a kommunista rendszert megteremtheti az a proletariátus, mely a háborúban győzött”.*)
*) Lenin Összes Művei, XXV. köt., 490. old. (oroszul).

Lenin 1920 decemberében a VIII. összoroszországi szovjetkongresszus szószékéről előterjesztette a tervet az ország közgazdaságának helyreállítására és átalakítására, a szocializmus gazdasági alapjának megteremtésére. Lenin kitűzi a feladatot: helyreállítani és minden eszközzel fejleszteni a nehézipart, az egész gazdaságot — beleértve a mezőgazdaságot is, — a modern nagyüzemű gépiparon nyugvó új technika alapjára helyezni. Ez az alap az elektromosítás. „A kommunizmus — mondotta Lenin a kongresszuson — nem más, mint a szovjethatalom plusz az egész ország elektromosítása… Csak akkor, ha az ország elektromosítva lesz, ha az ipart, a mezőgazdaságot és a közlekedést a modern nagyipar technikai alapjára helyezzük, csak akkor győzünk majd végleg.”**)
**) Lenin Összes Művei, XXVI. köt., 46., 47. old. (oroszul).

Az ország elektromosításának történelmi jelentőségű terve volt ez, az úgynevezett GOELRÓ-terv (Állami Bizottság Oroszország Elektromosítására), melyet Lenin kezdeményezésére és vezetése alatt a tudomány és a technika mintegy kétszáz legkiválóbb képviselőjének részvételével dolgoztak ki. E tervben Lenin éles fénnyel világította meg a jövőt. Azt tanította, hogy a nagyüzemű gépipar a szocializmus egyedül lehetséges gazdasági alapja. Csak hatalmas ipar, mely az ország elektromosításán alapul, biztosíthatja a szétforgácsolt paraszti magángazdaság átalakítását s csak az viheti át az országot a nagyüzemű szocialista mezőgazdaság vágányaira.

„Véleményem szerint — mondotta Lenin az ország elektromosításának tervéről — ez a párt második programja.”***)
***) Ugyanott, 45. old.

Ez a terv az egész népgazdaság szocialista alapokon való újjáépítésének nagyszabású terve volt. A proletariátus előtt egy terjedelmében gigászi, merészségében, gondolatának szélességében és teljességében eddig még nem látott feladat állt. S a feladat ugyanakkor tudományosan megalapozott és a gyakorlatban teljességgel megvalósítható feladat volt. Lényege az volt, hogy 10—20 év leforgása alatt teljesen megváltoztassuk mérhetetlen terjedelmű hazánk képét, alapjában átformáljuk a közgazdaságot, felépítsük a szocialista társadalmat. Az akkori nyomor és pusztulás közepett a Lenin jelezte tervet sokan megvalósíthatatlan ábrándnak látták. Csak Lenin tudott ilyen bátran a jövőbe tekinteni, mert hitt a tömegek erejében, abban, hogy csodákra képesek. Az élet igazolta Lenin zseniális előrelátását. Sztálin elvtárs vezetése alatt túlhaladtuk az ország elektromosításának tervét.

Lenin előre látta, hogy szocialista építésünk sikerei például és mintaképül fognak szolgálni minden kapitalista ország győzelmes proletariátusa számára. „Ha Oroszországot az elektromos állomások és a hatalmas technikai felszerelések sűrű hálózata fogja borítani, — mondotta — akkor a mi kommunista gazdasági építkezésünk mintaképül fog szolgálni a jövendő szocialista Európának és Ázsiának.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVI. köt, 48. old. (oroszul).

Lenin és Sztálin meghiúsították a trockisták és rykovisták abbeli próbálkozásait, hogy elgáncsolják az ország elektromosításának tervét. Sztálin 1921 márciusában Leninhez írt levelében megsemmisítő bírálatát adta a trockisták, rykovisták álláspontjának s egyszersmind átfogó értékelését a GOELRO-tervnek. „Mesteri vázlata egy valóban egységes és valóban állami gazdasági tervnek idézőjel nélkül. Korunk egyetlen marxista kísérlete arra, hogy a gazdaságilag elmaradt Oroszország szovjet-felépítménye számára tényleg reális, a mai körülmények között egyedül lehetséges technikai termelési alapot teremtsünk.”**)
**) „Pravda”, 351 sz. 1930 december 22.

A polgárháború befejezése és a békés gazdasági építőmunkára való áttérés után a pártra az a feladat hárult, hogy az ország gazdasági életének minden kérdésében új irányvonalat dolgozzon ki. A Központi Bizottság világosan látta, hogy a hadi kommunizmus rendszere már túlélte magát. A gabonafölösleg kötelező beszolgáltatására már nem volt szükség: meg kellett adni a parasztnak a lehetőséget, hogy felesleges termékeinek nagy részét saját belátása szerint használhassa fel. Ez megadta volna a lehetőséget a mezőgazdaság, az áruforgalom felélesztésére, az ipar fellendítésére, a városok ellátásának javítására és arra, hogy a munkások és parasztok szövetségének új gazdasági alapot teremtsünk.

Lenin azt tartotta, hogy az ország gazdasági alapjainak átépítése szocialista elvek szerint, a népgazdaság kigyógyítása a háború és intervenciók okozta súlyos sebekből csakis úgy lehetséges, ha ebbe a munkába széles méretekben bevonjuk a munkásosztályt és szakszervezeteit. Lenin hangsúlyozta feltétlen szükségét annak, hogy a munkások és parasztok átértsék, hogy a régi módon lehetetlen tovább élni, meggyőződjenek arról, hogy meg kell változtatni a régi gazdasági életfeltételeket és megvalósítsák a nagy gazdasági tervet. A felvilágosító, a nevelő munka feladatai léptek előtérbe. „Az egyre újabb termelési feladatokat a meggyőzés széles és szilárd alapjára kell helyezni” — mondotta Lenin.*)
*) Lenin Összes Művei, XXVI. köt., 74. old. (oroszul).

Ebben a feszült pillanatban, mikor éles fordulóban íveltünk a háborúból ki, a békés gazdasági építés felé, a trockisták Lenin és a párt ellen léptek fel. A szakszervezetek azonnali államosításának és „fölrázásának”, a tömegekkel szemben alkalmazott puszta kényszernek és parancsolgatásnak trockista politikája csak egy célt követett: fellázítani a munkásokat a párt ellen, szakadást vinni a munkásosztályba. Ez a proletárdiktatúra számára végzetes politika volt. A trockisták után színre lépett a többi pártellenes csoport is: a „munkásellenzék”, a „demokratikus centralisták”, a „baloldali kommunisták”. Ezek a csoportok rákényszerítették a pártra az úgynevezett szakszervezeti vitát.

Lenin a maga jellemző határozottságával és engesztelhetetlenségével zúzta szét a párt mindemez ellenségeit, a párt egységének rombolóit. A trockisták és a többi pártellenes csoport fellépéseit a proletariátus diktatúrája ellen indított hadjáratnak tekintette, kísérletnek a munkásosztály és a parasztság szövetségének szétszakítására.

A politikailag ártalmas és veszedelmes trockista platform ellen Lenin állást foglalt a Központi Bizottság plénumán, 1920 novemberében. 1920 december 30-án a VIII. szovjetkongresszus bolsevik küldötteinek és a szakszervezeti mozgalom aktív funkcionáriusainak gyűlésén beszédet tartott a szakszervezetekről. Rábizonyította a trockistákra, hogy összezavarják a szakszervezeteket a katonai szervezetekkel, felfedte a trockisták abbeli szándékát, hogy a szakszervezeteket szembeállítsák a párttal, kimutatta, hogy milyen veszedelmet rejtenek magukban a proletárdiktatúra számára a trockista és egyéb pártellenes platformok. A főcsapást a trockistákra mérte, mint a pártellenes csoportosulások alaperejére.

Lenin 1921 januárjában az ellenzéki csoportok ellen „A párt válsága” c. cikkel és „Újra a szakszervezetekről” c. brosúrával lépett fel. Ezekben az írásokban Lenin megvédte és továbbfejlesztette a marxista álláspontot a szakszervezetekről, mely szerint a szakszervezetek a proletárdiktatúra első szakában az államhatalom rezervoárjai, az egyesülés és szolidaritás iskolái, az igazgatás és gazdálkodás iskolái, a kommunizmus iskolái. Lenin felfedte a trockisták, valamint a buchárinisták és sljapnikovisták antimarxista, elméletileg és politikailag hibás álláspontját a szakszervezetek kérdésében, kimutatta, hogy a dialektikát eklekticizmussal cserélik fel. Lenin felhívta a pártot arra, hogy határozottan utasítsa vissza az összes antibolsevik csoportokat.

A szakszervezeti vitában Leninnek az volt a nagy érdeme, hogy felfedte a belső pártharc valódi értelmét. Megmutatta, hogy az összes pártellenes csoportok harca a párt vezető szerepe ellen, a munkásosztály és a parasztság szövetsége ellen, a proletárdiktatúra ellen irányul. E harcban Lenin biztos támasza Sztálin volt. Lenin és Sztálin megvédték a párt egységét a leninizmus ellenségeinek támadásai ellen.

1921 márciusában megnyílt a bolsevik párt X. kongresszusa. A kongresszust Lenin készítette elő és Lenin vezette. Ő volt az összes főkérdések előadója, ő tartotta a jelentést az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának működéséről, ő tartotta az előadói beszédet a természetbeni adóról, a párt egységéről és az anarcho-szindikalista elhajlásról. Ő készítette elő a legfontosabb határozatok tervezetét.

A kongresszus a forradalom történetének egyik legválságosabb időpontjában folyt le. Februárban és márciusban teljes erővel tört ki az országban az élelmiszerválság, a fűtőanyag és a közlekedés válsága. Erősödött az ingadozás a parasztságon belül. Egy héttel a kongresszus előtt kitört a kronstadti lázadás — az ellenforradalom újabb kísérlete a szovjethatalom megdöntésére. A bolsevik párt pedig éppen most élt át egy elkeseredett vitát.

A Lenin vezette kongresszus fordulópontot jelentett mind a munkásosztály pártjának tömörítésében, mind az új gazdasági politika kidolgozásában.

Lenin a bolsevik párt egységéről tartott előadói beszédében és felszólalásaiban élesen és keményen bírálta az összes ellenzéki csoportokat, antimarxista nézeteiket és elvtelen, zugpolitikájukat, felfedte eszmei kapcsolatukat a kispolgári ellenforradalommal. Rámutatott arra, hogy a vita legfőbb eredménye és tanulsága az, hogy a leghatározottabban harcolni kell a frakciózás ellen, a párt egységéért; hogy a kongresszusnak le kell vonnia ezt a tanulságot és a párt tagjainak kötelességévé, törvénnyé kell tennie. Megmutatta a pártnak, hogy mire tanítanak az összes előző forradalmak tapasztalatai. Kimutatta, hogy a pártban, a forradalom élcsapatában, az egység legcsekélyebb meglazulása megkönnyíti a kapitalisták és földesurak hatalmának és tulajdonának visszaállítását. Bámulatos éleslátással leplezte le az osztályellenség új taktikáját, mely a kommunista párton belüli harcra, a mindenféle ellenzéki csoportok kihasználására számít. „Ez az ellenség — mondotta a lenini határozat — miután meggyőződött arról, hogy nyílt fehérgárdista zászló alatt az ellenforradalom reménytelen, most minden erejével azon igyekszik, hogy kihasználva a párton belüli ellentéteket, az ellenforradalmat így, vagy úgy, azon az úton vigye előre, hogy a hatalmat olyan politikai csoportok kezébe juttassa, melyek, külsőleg, a legközelebb állnak a szovjethatalom elismeréséhez.”*)
*) A SzK(b)P határozatai, (1940) I. rész, 365. old. (oroszul).

Lenin javaslatára a kongresszus határozatot fogadott el „A párt egységéről”. Ennek a határozatnak rendkívüli jelentősége van az antileninista csoportok megsemmisítésében és a bolsevik párt egységének megszilárdításában.

A kongresszus ezenkívül Lenin javaslatára egy másik, „A párt egységérő” szóló határozattal szorosan összefüggő határozatot fogadott el „A szindikalista és anarchista elhajlásról pártunkban”. Ebben a határozatban a kongresszus elítélte az úgynevezett „munkás-ellenzéket” és az anarcho-szindikalista elhajlás eszméinek propagálását összeférhetetlennek mondotta ki a kommunista párthoz való tartozással. A kongresszus harcra szólította a pártot ez ellen az elhajlás ellen.

Lenin erélyes intézkedéseket tett a forradalom vezérkarának, a Központi Bizottságnak, megszilárdítására. A Központi Bizottságba kemény és kipróbált bolsevikokat választottak: Lenint, Sztálint, Molotovot, Vorosilovot, Kalinint, Dzerzsinszkit, Ordzsonikidzét, Frunzét, Kirovot, Kujbysevet és másokat.

Leverve az ellenzéket, Lenin eggyé-forrasztotta a pártot és új harcokra készítette elő az ellenség ellen, új harcra a nehézségek ellen. Ez biztosította sikerét annak az éles fordulatnak, melyet a párt a gazdasági politikában keresztülvitt.

Lenin megalkotója és kezdeményezője annak a történelmi jelentőségű határozatnak, melyet a X. kongresszus hozott a gabonafölöslegek kötelező beszolgáltatásáról a természetbeni adóra, az új gazdasági politikára való áttérésről.

Lenin már jóval a kongresszus előtt részletesen és minden oldaláról átgondolta azt a kérdést, hogy milyen utakon és formákban építhető a szocializmus egy kisparaszti országban, hogy milyennek kell lennie a munkásosztály és a parasztság egymáshoz való viszonyának, hogy mi legyen szövetségük új gazdasági alapja. Amikor 1920 december 30-án felszólalt a gyűlésen, rámutatott arra, hogy a háborúról a gazdasági építésre való áttérés eredményeképpen „megváltozik a proletariátus osztályának viszonya a parasztság osztályához”, hogy „ezt jól meg kell nézni” és „amíg jól meg nem néztük, addig várni kell tudnunk”.*)
*) Lenin Összes Művei, XXVI. köt., 73. old (oroszul).

És Lenin gondosan és éber szemmel megnézte, hogy mi megy végbe a parasztságban, tanulmányozta az anyagot, a parasztok leveleit, gyakran beszélgetett parasztokkal. 1920 decemberében résztvett a pártonkívüli parasztok — az összoroszországi szovjetkongresszus delegátusai — tanácskozásán. Figyelmesen végighallgatta a tanácskozáson a heves vitákat a parasztok életének legfájóbb kérdéseiről, pontosan jegyezte a pártonkívüli parasztok felszólalásait. Ezeket a jegyzeteket szétküldte a Központi Bizottság tagjainak és a népbiztosoknak, hogy megismerkedjenek a parasztok szükségleteivel.

Lenin február 8-án összeállította a „Parasztokról szóló tézisek előzetes terv-vázlatát”. Ebben a következőt javasolta:

1. Tegyünk eleget a pártonkívüli parasztság ama kívánságának, hogy a gabonabeszolgáltatást (ami a fölösleg elvételét jelenti), gabonaadóval helyettesítsük.
2. Ez az adó mennyiségileg legyen kisebb, mint a tavalyi beszolgáltatás.
3. Fogadjuk el azt az elvet, hogy az adó nagyságát a földmívelő szorgalmához képest állapítjuk meg, abban az értelemben, hogy az adó százaléka csökken, ha a földmívelő szorgalma növekszik.
4. Adjunk szabadabb kezet a földmívelőknek az adón felüli fölösleg felhasználására a helyi gazdasági forgalomban, azzal a feltétellel, hogy az adót gyorsan és teljes mértékben leadják.”*)
*) Lenin Gyűjtemény, XX. köt., 57—58. old. (oroszul).

Ebben az okmányban tehát, melyet Lenin szerényen „előzetes terv-vázlatnak” nevezett, jelezve volt az áttérés az új gazdasági politikára.

Lenin a pártkongresszuson „Az élelmezési adóról” tartott előadásában elméletileg minden szempontból megalapozta az áttérést az új gazdasági politikára (oroszul rövidítve — NEP), pontosan és világosan megfogalmazta az alapvető politikai feladatot: meg kell teremtenünk a szocializmus építésénél a gazdasági szövetséget a munkásosztály és a parasztság között.

Az új gazdasági politikának a lenini terv szerint az volt a feladata, hogy a munkások és parasztok erőivel megépítsük a szocialista gazdaság alapzatát. A NEP első lépése az volt, hogy a gabonafelesleg kötelező beszolgáltatása helyett a kisebb mennyiségű élelmezési adót vezette be. A paraszt lehetőséget kapott arra, hogy fölöslegeivel szabadon rendelkezzék. Lenin rámutatott arra, hogy a szabad kereskedelem eleinte bizonyos fokig fel fogja éleszteni az országban a kapitalizmust, de ettől nem kell félni. Lenin azt tartotta, hogy az áruforgalom némi szabadsága felkelti a paraszt érdekeltségét, fokozza munkája termelékenységét és ez a mezőgazdaság gyors fellendülésére fog vezetni. Ezen az alapon gyorsan helyre áll az állami ipar és kiszorul a magántőke. Ha az erőket és eszközöket felhalmozzuk, meg lehet teremteni azt a hatalmas ipart, amely a szocializmus gazdasági alapja s aztán elszánt támadásba lehet átmenni, hogy megsemmisítsük a kapitalizmus maradványait az országban.

Lenin rámutatott arra, hogy a hadikommunizmus, melyet a háború és a gazdasági bomlás kényszerített rá az országra, nem volt és nem is lehetett az a politika, amely az új körülmények között megfelelne a proletariátus és a parasztság főtömege gazdasági feladatainak A hadikommunizmus ideiglenes rendszabály volt.

A hadikommunizmus kísérlet volt arra, hogy a kapitalista elemek erődítményeit, a városban épúgy, mint a faluban, rohammal vegyük be. Ebben a támadásban a párt messzire nyomult előre, kockáztatva azt, hogy elszakad alapjától. Lenin azt ajánlotta, hogy egy időre vonuljunk közelebb a front mögötti területünkhöz, a rohamról térjünk át az erőd tartósabb ostromára, hogy aztán erőt gyűjtve, újra támadásba menjünk át. A trockisták és más pártellenes csoportosulások, akik a kapitalizmus visszaállítására törekedtek országunkban, úgy igyekeztek feltüntetni az új gazdasági politikát, mintha az csak és kizárólag visszavonulás lenne. A NEP e rendkívül káros és pártellenes értelmezését Lenin a leghatározottabban visszautasította.

Ezzel a bolsevikok pártja a legválságosabb körülmények között, Lenin vezetése alatt éles fordulatot hajtott végre a hadikommunizmustól az új gazdasági politikához és így biztosította a szocializmus építése számára a munkásosztály és a parasztság tartós gazdasági szövetségét. Lenin zseniális forradalmi előrelátása, a lenini politika bölcsessége nyilatkozott meg ebben a fordulatban.

A X. kongresszus után Lenin tevékenységét főképpen az új gazdasági politika vette igénybe — az új gazdasági politika elméleti feldolgozása és megvilágítása, gyakorlati keresztülvitele, az egész gazdasági építés átszervezése a NEP alapján.

Lenin a kongresszus befejezése után azonnal nekifogott „Az élelmezési adóról” c. ismert brosúrája megírásához és azt áprilisban be is fejezte. Ebben a brosúrában megmutatta a kapcsolatot az új gazdasági politika és a szocialista építés megkezdésének ama terve között, melyet még 1918 tavaszán kidolgozott s átfogó, kimerítő megalapozását adta a NEP-nek, mint a szocializmus felépítését biztosító politikának. Lenin rámutatott arra, hogy ennek az időnek a szovjetgazdasága átmeneti jellegű, hogy benne öt társadalom-gazdasági rendszer elemei vannak meg egymás mellett: a patriarchális, azaz jelentékeny fokban természetbeni parasztgazdaság; a kisáru- gazdaság (idetartozik a gabonát eladó parasztok nagy része); a magángazdasági kapitalizmus; az államkapitalizmus; a szocializmus. A szocializmusra való átmenetnek olyan formájára van szükség, amely számol a paraszti gazdasággal, abból indul ki. Az új gazdasági politika abból indul ki, hogy a szocializmus győzni fog, hogy a parasztság főtömegeit bevonjuk a szocialista építésbe. A NEP alapvető feladata: felépíteni a szocializmus gazdasági alapját, felépíteni a szocialista gazdaság fundamentumát, a kisparaszti árugazdaságot átvinni a szocialista nagytermelés útjára.

Áprilisban Lenin beszédet tartott a moszkvai aktív párttagok gyűlésén, májusban a bolsevik párt X. összoroszországi konferenciáján, nyáron a Kommunista Internacionále III. kongresszusán, ősszel előadásokat tartott a politikai és felvilágosító munkával foglalkozó funkcionáriusok II. összoroszországi kongresszusán, valamint a moszkvai kormányzósági pártkonferencián. Ugyanakkor megírta „Az októberi forradalom negyedik évfordulójára” és „Az arany jelentőségéről most és a szocializmus teljes győzelme után” c. ismert cikkeit. Mindezekben a beszédeiben, előadásaiban, cikkeiben, az új gazdasági politika értelmét, feladatait, útjait és megvalósításának módszereit magyarázta, rendíthetetlenül dolgozott életbeléptetésén.

Lenin szüntelenül hangsúlyozta, hogy a NEP élet-halál harcot jelent a kapitalizmus és szocializmus között. Harcot jelent a „ki kit győz le” elv alapján. Lenin arra tanította a pártot, hogy mindenképpen erősítse a proletariátus diktatúráját és annak alapját — a munkások és parasztok szövetségét, hogy rendíthetetlen harcot folytasson az osztályellenség mesterkedései ellen.

Lenin felhívta a pártot arra, hogy állhatatosan szilárdítsa államunk katonai hatalmát. „Legyetek résen, — mondotta nem egyszer — vigyázzatok országunk és Vörös Hadseregünk védelmi képességére, mint a szemetek világára, s ne felejtsétek el, hogy egy másodpercig sem szabad elgyöngülnünk.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 120. old. (oroszul).

Rajtaütés bennünket váratlanul ne érhessen „A háborúk egyik sorozatát befejeztük, készülnünk kell a második sorozatra; hogy erre mikor kerül a sor, ezt nem tudjuk és úgy kell intézni a dolgokat, hogy ha majd rákerül a sor, akkor a helyzet magaslatán álljunk.”**)
**) Lenin Összes Művei, XXVI. köt., 35. old. (oroszul).

Lenin kimutatta, hogy az új gazdasági politikának nemzetközi jelentősége van. „Valójában ezzel a feladattal minden szocialista szembe fog kerülni… A munkások és parasztok szövetségére alapított új társadalom elkerülhetetlen. Előbb, vagy utóbb, húsz évvel előbb, vagy húsz évvel később, de elkövetkezik. És neki, ennek az új társadalomnak, segítünk kidolgozni a munkások és parasztok szövetségének új formáit, amikor új gazdasági politikánk megoldásán fáradozunk.”***)
***) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 140—141. old. (oroszul).

Leninnek, mint a világ első szovjetköztársasága fejének államférfiúi tevékenysége ebben az időszakban rendkívül sokoldalú és sokfajta volt. Elektromos állomások és a szövetkezeti mozgalom, vetéskampány és halászat, közlekedés és elektromos ekék; harc az éhínség ellen és külkereskedelem; pénzügyek és tudósok életfeltételeinek megjavítása; fúrógépek a Donyec-medence számára és rádió; iskolák és kőolajtartályok; a moszkvai és petrográdi munkások ellátása és földrajzi atlasz az iskolák számára; tőzegtermelés és a modern orosz nyelv szótára „Puskintól Gorki-ig” — mindezt és sok egyéb kérdést Lenin részletesen tanulmányozott, valamennyivel foglalkozott. Számontartotta a hazai és külföldi tudomány és technika összes újabb vívmányait, intézkedett, hogy mindaz, ami elősegíthette az ország gyors gazdasági újjászületését, a legnagyobb mértékben kihasználtassék és gyökeret verjen gazdaságunkban.

De Lenin egész munkájának központjában mégis a gazdasági válság megszüntetése állt, a szocialista építés tervének megvalósítása, az új gazdasági politika alapján.

Lenin hajthatatlanul és keményen vezette a visszavonulást, amelyet a bolsevik párt a NEP kezdetén hajtott végre. Világosan előrelátta, hogy ez a visszavonulás „lehetségessé teszi, hogy a legközelebbi jövőben szélesebb fronton támadjunk” és „legyőzhetetlenné teszi a munkások és parasztok szövetségét EGÉSZ SZOVJETFORRADALMUNK, egész szovjetköztársaságunk ALAPJÁT”. Lenin elgondolása szerint az offenzívának biztosítania kell a kapcsolatot a paraszti gazdasággal, a parasztgazdaság égető gazdasági szükségleteinek kielégítését, a vele való szilárd gazdasági szövetséget, biztosítania kell „elsősorban a munka termelékenységének növekedését, A NAGYIPAR HELYREÁLLÍTÁSÁT”.*) Lenin ennek a kérdésnek sok erőt, figyelmet, energiát szentelt.
*) Lenin Összes Művei, XXIII. köt., 286., 287. old. (oroszul).

Lenin nagy figyelmet fordított arra, hogy megszervezze a népgazdaság tervszerűségét. „Nem lehet dolgozni, ha nincs tervünk” mely hosszabb időszakra szól és komoly sikerre számít,” mondta.**)
**) Lenin Összes Művei, XXVI. köt. 43. (oroszul).

Kezdeményezésére megalakult az Állami Tervbizottság (Goszplán), melynek főfeladata volt, hogy az egységes állami gazdasági tervet kidolgozza és megvalósítását ellenőrizze. A Goszplánnak oda kellett irányítania az ország egész gazdasági életét, hogy a társadalmasított vagyon gyarapodjon, a dolgozók anyagi és kultúrális színvonala szüntelenül emelkedjen, a szovjetköztársaság függetlensége megszilárduljon és védelmi képessége fokozódjon. A szocializmus felépítésére kidolgozott lenini program csak úgy volt megvalósítható, ha gazdasági életünkben állandóan növekszik és erősödik a tervszerűség, ha a proletárdiktatúra mindinkább fokozódó mértékben hat ki az ország gazdasági életének egész menetére.

Lenin figyelemmel kísérte, irányította a Goszplán munkáját, kiválasztotta a munkatársak kádereit, irányító útmutatásokat adott nekik. Állhatatosan arra törekedett, hogy a tervezés ne szakadjon el a reális talajtól; azt követelte, hogy, a több-esztendei perspektívát felölelő terven kívül, egy évre és hónapokra szóló terveket is állítsanak össze. A tervek végrehajtását és túlszárnyalását azért szorgalmazta, hogy „megrövidítsük az éhség, a hideg, a nyomor periódusát”.

Lenin az ország elektromosítási tervének megvalósítását napról-napra irányította. Figyelmesen követte a tervbevett elektromos állomások, különösen a GOELRO-terv alapján épülő első kasirai és volchovi állomások építését. Foglalkozott azzal, hogy az új építkezéseket ellássák anyagi és technikai eszközökkel, élelmiszerekkel, ügyelt, hogy idejében szállítsák az üzemi berendezést, az anyagokat, a gépeket. Figyelt az építőmunka minőségére, ellenőrizte, hogy az üzemek készen állnak-e az új elektromos állomások áramának átvételére. Harcra mozgósította a pártot és a dolgozó tömegeket az első népgazdasági terv sikeres teljesítése érdekében.

Az ország gazdasági apparátusát úgy szervezték, hogy megfeleljen a mezőgazdaság tervszerinti fellendítésének, az ipar, a közlekedés helyreállításának. Nagy jelentőségű volt e munka kivitelében a Lenin kidolgozta „Utasítás”, melyet a Munka és Védelem tanácsa intézett a helyi szovjethatóságokhoz a gazdasági építés főfeladatai ügyében.

Lenin rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított az „Utasítás”-nak és jellemző szívósságával hajtotta előre a kérdés megoldását. Az „Utasítást” megvitatták a szakszervezetek IV. összoroszországi kongresszusán, a népgazdasági szovjetek IV. kongresszusán és a X. összoroszországi pártkonferencián. Lenin számos levelet írt az „Utasítás” ügyében, beszédet tartott az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésszakán.

Lenin lankadatlan figyelemmel ellenőrizte az „Utasítás” keresztülvitelét kint a helyszínén. Mert véleménye szerint az „Utasítás” kezdetet jelentett abban az irányban, hogy megvalósuljon eszméje, mely a tömegekkel és a helyi szervekkel akarta ellenőriztetni a központ munkáját. Az „Utasítást” eszköznek tekintette, mely az államigazgatás szerveibe bevonja a szocialista építés ügyét híven szolgáló pártonkívülieket.

Lenin a legfontosabb feladatok egyikének tekintette a tömegek bevonását az állam igazgatásába. Állandóan azt tanította, hogy a szovjethatalom arra törekszik, hogy az összes dolgozók, a párttagok és a pártonkívüliek, a férfiak és a nők, aktív részt vegyenek az állami és a gazdasági építőmunkában.

A tömegeket nevelve, Lenin maga is tanult a tömegektől. Kíméletlenül ostorozta mindazokat, akik lóhátról néztek a tömegekre, akik csak tanítani akarták őket és megfeledkeztek arról, hogy a tömegektől tanulniok kell, hogy meg kell érteniök akcióikat, gondosan tanulmányozni és általánosítani kell a tömegek harcának gyakorlati tapasztalatait.

Lenint ezernyi szál fűzte a munkások és a parasztok széles tömegéhez s állhatatosan keresett és talált is új kapcsolatokat velük. 1922 januárjában azt írta a „Bjednota” („Falusi szegénység”) c. újság szerkesztőjének: „Nem írná-e meg nekem röviden (legfeljebb két-három oldalon) — hány paraszttól kap levelet a »Bjednota«? Mi a fontos (különösen fontos) és új ezekben a levelekben? Milyen a hangulat? Mik a mindennapi bajok? Nem kaphatnék-e úgy két-havonként leveleket is?”*)
*) Lenin Összes Művei, XXIX. köt., 522. old. (oroszul).

Találkozások, beszélgetések a munkásokkal és a parasztokkal, felszólalások a népgyűléseken, a szakszervezetek széles termelési értekezletein, a pártonkívüli munkások és parasztok értekezletein, a pártonkívüli kongresszusi küldöttek tanácskozásain, a munkáslevelezőkkel, a falusi levelezőkkel tartott számos gyűlés és beszélgetés, a beérkező levelek áttanulmányozása — ez volt a forrása Lenin kapcsolatának a tömegekkel.

Lenin jellegzetes vonása a tömegekbe vetett mélységes hit. Megszilárdítani a kapcsolatot a tömegekkel — erre emlékeztette állandóan a pártot. „Csak akkor kormányozhatunk, ha helyesen fejezzük ki azt, ami a nép tudatában van”*) — mondotta Lenin 1922 őszén, a XI. kongresszuson.
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 265. old. (oroszul).

A nép tudta, hogy Lenin mennyire szereti és határtalanul hitt neki. A munkások azt mondották: „Lenin — mi magunk vagyunk.”

A Kreml-beli tanfolyam hallgatóinak estéjén tartott beszédében Sztálin elvtárs így jellemezte Lenin tömegekbe vetett hitét: „Nem ismerek még egy forradalmárt, aki olyan mélyen hitt volna a proletariátus teremtő erejében s osztályösztönének forradalmi célszerűségében, mint Lenin… Innen Lenin fáradhatatlan intelme: tanulni a tömegektől, a tömegek akcióinak értelmét felfogni, a tömegek harcának gyakorlati tapasztalatát gondosan tanulmányozni.

Hit a tömegek teremtő erejében: — ez Lenin működésének az a sajátossága, amely lehetővé tette számára, hogy az elemi erők értelmét felfogja s mozgásukat a proletárforradalom medrébe irányítsa.”**)
**) J. Sztálin: Leninről, 27—28. old. (magyarul).

Lenin ki nem állhatta a hűhót, mindenben egyszerűséget és szerénységet követelt és maga a rendkívüli szerénység mintaképe volt. A munkások így jellemezték Lenin egyszerűségét: „Egyszerű, mint az igazság.” „Leninnek ez az egyszerűsége és szerénysége, az a törekvése, hogy észrevétlen maradjon, vagy legalább is, hogy ne legyen feltűnő és magas pozícióját ne domborítsa ki, — ez a vonás egyik legerősebb oldala Leninnek, mint az új tömegek, az emberiség legmélyebb „aljáról” fölkerült egyszerű és közönséges tömegek új vezérének.”*)
*) J. Sztálin: Leninről, 23. old (magyarul).

Rendkívül fontos szerepet tulajdonított Lenin az állam-apparátusnak az ország szocialista átalakítása, a munkásosztály s a parasztság szövetségének megszilárdítása dolgában.

Lenin ellensége volt minden halogató huza-vonának, minden bürokratizmusnak. A legerélyesebb rendszabályokat foganatosította a bürokraták és a halogatók ellen. Megengedhetetlennek tartotta, hogy egy szovjetintézmény, mely arra van hivatva, hogy harcoljon a bürokratizmus ellen, bármily kérdéshez is formálisan nyúljon. Azt követelte, hogy a halogató huza-vonával és bürokratizmussal kapcsolatos ügyeket bíróságnak adják át, szükségesnek tartotta, hogy a bírák szigorú büntetéseket szabjanak ilyen ügyekben, hogy „a Központi Bizottság felrázza a bírákat”.

1921 szeptemberében Lenin külön levelet írt az igazságügyi népbiztosnak, azt javasolta: az ősz és tél folyamán Moszkvában feltétlenül bíróság elé kell vinni négy vagy hat ilyen moszkvai huza-vona-ügyet. Minél „kiáltóbb” eseteket kell kiválasztani és minden bírósági tárgyalásból „politikai” ügyet kell csinálni. Néhány eszes „szakértőt” kell találni, aki jártas a huza-vona ügyekben és ezek nagyon okosan „menjenek neki” a huza-vonának, okos levelet kell közölni a huza-vona elleni harcról.

Lenin nem tűrte a csalást és különösen szigorú volt a szocialista tulajdon fosztogatóival szemben. Valahányszor állami pénzek sikkasztásáról, államvagyon elrablásáról volt szó, a legerélyesebb rendszabályokat alkalmazta. Lenint nem lehetett becsapni. Mindenben őszinteséget és igazságot követelt.

1921-ben Moszkvába érkezett egy vöröskatona és értesítette Lenint, hogy a doni terület néhány funkcionáriusa visszaél hatalmával, fosztogat. Leninnek írt levelében ez az elvtárs rámutatott arra, hogy ezek a dolgok nagy elégedetlenséget szülnek a munkások és a dolgozó parasztok között. Lenin azonnal átküldte a levél másolatát a Központi Bizottság titkárához, Molotov elvtárshoz. Azt javasolta, hogy külön bizottságot küldjön a Don mellé az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság tagjaiból és a Szverdlov-főiskola 10—20 növendékéből; vigyék magukkal a levél íróját is; ott a helyszínen lövessék főbe azokat, akikre a rablást rábizonyítják. Ami a levél íróját illeti, Lenin azt írta a titkárnak szóló cédulájában: „1. Keresse fel sürgősen, beszéljen vele, nyugtassa meg, mondja meg neki, hogy beteg vagyok de az ügyét tovább viszem.”*)
*) Lenin Gyűjtemény, XX. köt, 333. old. (oroszul)

Lenin még az intervenciósok és fehérgárdisták elleni harc legválságosabb pillanataiban is gondolt arra, hogy a néptömegek kultúr-színvonalát mindenképpen emelni kell. Amikor a párt áttért a népgazdaság helyreállításának békés munkájára, a kultúra kérdései még élesebben, még égetőbben léptek előtérbe.

Innen van az, hogy Lenin rendkívüli jelentőséget tulajdonított a tömegek kultúrális fellendülésének és elsősorban az analfabetizmus likvidálásának. Lenin fáradhatatlanul ismételte, hogy analfabéta nem foglalkozhat politikával, előbb írni-olvasni kell megtanulnia.

Lenin a legmélyebben meg volt győződve róla, hogy ha maguk a tömegek látnak hozzá az írástudatlanság megszüntetéséhez, akkor gyorsan lehet végezni e bajjal. Egyszersmind rámutatott arra is, hogy a kultúrforradalom feladatainak megoldása hosszú és nehéz munkát igényel és ezt a jelszót adta a tömegeknek: tanulni, tanulni és tanulni.

Lenin a sikeres forradalom egyik legfontosabb előfeltételének tekintette azt, hogy a kultúrában a legszélesebb tömegek részesüljenek. A tömegek kultúrális színvonalának emelése biztosítja a tudomány, a technika, a művészetek szélesméretű fejlődését, a tudás sokoldalú alkalmazását a szovjetgazdaság és a szovjetállam építésénél.

Lenin roppant fontosságú politikai feladatot tűzött ki: elérni azt, hogy „a tudomány nálunk ne holt betű és divatos frázis legyen, (ami, nincs mit titkolnunk, nálunk különösen gyakran előfordul), hanem tényleg a tömegek vérévé, teljesen és valósággal a mindennapi élet alkatrészévé váljék”.*)
*) Lenin összes Művei, XXVII. köt., 407. old. (oroszul).

Az ország kispolgári ösztönösségét és az új gazdasági politikára való átmenettel járó nehézségeket az ellenséges osztályok maradványai nemcsak a gazdasági, hanem az ideológiai fronton is igyekeztek kihasználni. Lenin határozottan harcba szállt a marxista elmélet tisztaságáért.

1922 március első felében Lenin „A marxizmus lobogója alatt” c. folyóirat számára megírta „A harcos materializmus jelentőségéről” c. ismert cikkét. Ez a cikk a kommunisták számára programjelentőségű az elméleti fronton és különösen a filozófia terén.

Lenin ebben a cikkben továbbfejleszti eszméjét a párt és a tömegek kapcsolatáról, a pártnak mint élcsapatnak jelentőségéről a kommunizmus építésében. Ezt írta:

„A kommunistáknak (mint általában a forradalmároknak, akik sikeresen valósították meg a nagy forradalom kezdetét) egyik legnagyobb és legveszedelmesebb hibája az a képzelgés, hogy a forradalmat végbe lehet vinni csak magukkal a forradalmárokkal. Ellenkezőleg: ahhoz, hogy bármilyen komoly forradalmi munka sikerüljön, meg kell értenünk és tudnunk kell megvalósítani azt, hogy a forradalmárok csak mint a tényleg életképes és haladó osztály élcsapata játszhatnak szerepet. Az élcsapat csak akkor teljesítheti élcsapati feladatát, ha nem szakad el a tömegektől, melyeket vezet, hanem valóban előre viszi az egész tömeget. Ha nem szövetkezünk a nem-kommunistákkal a munka legkülönbözőbb területein, akkor szó sem lehet semmilyen sikeres kommunista építésről.”**)
**) Ugyanott, 180. old.

Lenin rámutatott arra, hogy a kommunistáknak szövetségre kell lépniök a nem-kommunista materialistákkal, a modem tudomány és különösen a természettudomány képviselőivel. A vezető szerepet ebben a szövetségben a dialektikus materializmusnak kell vinnie. Csak a dialektikus materializmus harcolhat győzelmesen a burzsoá eszmék túlsúlya ellen, az idealizmus és a vallásos butítás minden fajtája ellen. Ezzel kapcsolatban Lenin három rendkívül fontos feladatra mutatott rá: 1. fáradhatatlanul folytatni az ateizmus propagandáját, a legkülönbözőbb eszközöket használva fel az engesztelhetetlen harcra a vallásos butítás minden formája ellen; 2. a dialektikus materializmus fényével megvilágítani a hagyományos fogalmaknak azt az éles fordulatát, mely a modern természettudomány területén lejátszódik és amelyet a burzsoá filozófusok az idealizmus becsempészésére használnak ki; 3. minden vonalon továbbfejleszteni a materialista dialektikát, mint filozófiai tudományt. „Ha nem tűzzük magunk elé ezt a feladatot és ha nem valósítjuk meg rendszeresen, a materializmus nem lehet harcos materializmus.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 188. old. (oroszul).

„A harcos materializmus jelentőségéről” c. cikk mintegy Lenin filozófiai végrendelete. Ez a cikk mintaképe a harcias, pártszerű állásfoglalásnak az elmélet terén és megmutatja azt az utat, melyen az elméleti munkának országunkban fejlődnie kell.

Lenin óriási jelentőséget tulajdonított a szervezett és fegyelmezett munkának, az új-módszerű munkának. Lenin egész pártmunkája és állami munkája mintaképe volt az orosz forradalmi lendület és az amerikai tárgyilagosság bolsevik összekapcsolásának.

Lenin legjobb példáját adta a proletár szervezettségnek és fegyelmezettségnek. Ugyanilyen követeléseket állított fel másokkal szemben is. A párt- és az állami fegyelem legszigorúbb betartásában látta a győzelem zálogát.

Lenin a legjobban az eleven munkát szerette. Kíméletlenül megbélyegezte a hanyagságot, a rendetlenséget és azt a hajlamot, mely szóbeszéddel akarja az alkotó, teremtő munkát helyettesíteni. Ostorozta azokat, akik mindenbe belefogtak és semmit el nem végeztek. Mélységesen gyűlölte az ülésesdit, a fejetlenséget, az oblomovságot. „Elég ránknézni, ahogy ülésezünk, ahogy a bizottságokban dolgozunk, s már ki lehet mondani, hogy a régi Oblomov ma is megvan még és hogy még sokáig kell mosni, tisztogatni, kefélni és dörzsölni, hogy valami kijöjjön belőle.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 177. old. (oroszul).

Lenin arra tanított, hogy az új típusú állam apparátusának munkájában legfontosabb a munka kivitelének ellenőrzése és az emberek helyes kiválasztása. 1922 elején több beszédében állhatatosan hangsúlyozta ezt a feladatot a párttagok és szovjetkáderek előtt.

Lenin fáradhatatlanul őrködött a bolsevik párt egysége és szilárdsága felett, gondoskodott arról, hogy a párt megsokszorozza kapcsolatait a pártonkívüli tömegekkel. Az új gazdasági politika megvalósításának a párt ingatag elemei ellene szegültek. Ez az ellenállás két oldalról indult ki. A politika elfajzottjai, a „baloldali” szájhősök, azt „bizonyították”, hogy a NEP visszatérés a kapitalizmushoz, hogy a NEP a szovjethatalom pusztulását jelenti. A közvetlen behódolok — Trocki, Zinovjev, Kámenyev, Radek, Buchárin, Rykov, Szokolnyikov és mások, akik nem hittek országunk szocialista fejlődésének lehetőségében, akik leborultak a kapitalizmus „hatalma” előtt és a kapitalizmus pozícióit szilárdítani igyekeztek a szovjetköztársaságban, nagy engedményeket követeltek a magántőke számára. Követelték, hogy a szovjethatalom a népgazdaság számos kimagasló pozícióját a magántőke kezébe adja. A párt Lenin vezetése alatt leleplezte, elszigetelte ezeket is, azokat is s határozottan visszaverte őket.

A párt politikájával szemben tanúsított ellenállás arra figyelmeztette a pártot, hogy meg kell tisztítani sorait az ingatag elemektől.

Lenin fáradhatatlanul őrködött a párt tisztasága felett, szünetlenül gondoskodott összetételének megjavításáról. „Ingyen sem kellenek a dísz-párttagok — írta már 1919-ben. — A világ egyetlen kormánypártja, amely nem a tagjai számát akarja növelni, hanem minőségüket javítani és meg akarja tisztítani a pártot a »hozzádörgölőzőktől« — a mi pártunk, a forradalmi munkásosztály pártja.”**)
**) Lenin összes Művei, XXIV. köt., 484. old (oroszul).

Lenin igen nagy jelentőséget tulajdonított a párttisztításnak, melyet a Központi Bizottság 1921-ben hirdetett ki. Felhívta az összes párttagokat arra, hogy különös figyelmet fordítsanak a párt alapos megtisztítására „a szélhámosoktól, az elbürokratásodott, nem becsületes, nem szilárd kommunistáktól és a mensevikektől, akik ugyan átfestették a »cégért«, de lelkűkben mensevikek maradtak”. Rámutatott annak fontosságára, hogy a párttisztítás munkájába bevonják a pártonkívülieket is. „Vannak olyan helyek, ahol a pártot főképpen a pártonkívüli munkások tapasztalatai, útmutatásai alapján tisztítják, útmutatásaikat követik és számolnak a pártonkívüli proletártömeg képviselőivel. Ez a legértékesebb, a legfontosabb. Ha nekünk valóban sikerülne ilyen módon tetőtől talpig megtisztítani a pártot, »ha akárkiről van is szó«, ez igazán nagy forradalmi vívmány lenne.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 13, 12. old. (oroszul).

Lenin ragaszkodott ahhoz, hogy különösen gondosan járjunk el új párttagok felvételénél. Határozottan követelte Zinovjev ama javaslatának elutasítását, hogy mindenki számára, aki be akar lépni a pártba, leszállítsuk a feltételül szabott munkában töltött időt. A párt Központi Bizottsága titkárához, Molotov elvtárshoz, intézett külön írásában Lenin azt kívánta, hogy csakis az olyan munkások számára kell egy félévvel csökkenteni a megkívánt időt, akik tényleg legalább tíz évig dolgoztak ipari nagyüzemekben. Azt javasolta, hogy a többi kategóriához tartozók felvételénél hosszabb munkában töltött időt kell megszabni. Lenin ezzel az állhatatos követelésével arra törekedett, hogy megvédje a pártot az olyan kispolgári és ellenséges elemek behatolásától, akikből csak véletlenül és rövid időre lett munkás. Ez a veszély különösen nagy volt a NEP viszonyai közt.

Lenin megkövetelte, hogy, ha a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjait veszik fel a pártba, vizsgálják meg, hogy „tényleg komolyan tanultak-e és megtanultak-e egyet-mást”, valamint azt is, hogy „végeztek-e hosszú ideig komoly gyakorlati (gazdasági, kultúrális stb.) munkát”.

Lenin a párt és az ország vezetésének, a szocialista építés fejlesztésének egész munkáját Sztálinnal együtt, állandóan Sztálinnal tanácskozva, végezte. Mint azelőtt, az intervenció és a polgárháború éveiben, a párt Sztálint küldte a front legfelelősebb és legdöntőbb részeire, úgy most is odaküldi, ahol a gazdasági front győzelme dől el. A népgazdaság helyreállításának a sorsa a Donyec-medencében, az ország akkoriban egyetlen kőszén- és fémtermelő központjában dőlt el — és a Donyec-medence Sztálin külön felügyelete alá került. Rendbe kell hozni a közlekedést, az ország legfontosabb gazdasági ideghálózatát — és Sztálin elvtárs tagja annak a bizottságnak, amelyet a közlekedés rendbehozatalára létesített a Központi Bizottság. Válságos a helyzet Szibériában — és Lenin azt írja Sztálinnak: „Kérem, tartsa szemmel azt, amit Dzerzsinszki jelent Szibériáról. Az az igen nagy veszély fenyeget, hogy a mieink nem tudnak rendbejönni a szibériai paraszttal.” A szakszervezetek IV. összoroszországi kongresszusán, Tomszki bűnös könnyelműsége folytán, a pártellenes elemek félrevezették a bolsevik frakciót: a Központi Bizottság Lenint és Sztálint küldi a kongresszusra, akik a párt ellenségeinek manővereit leleplezik. A fémmunkások szövetségében szét kell verni az anarcho-szindikalista elemeket: a Központi Bizottság a fémmunkások kongresszusára Lenint és Sztálint küldi. Lenin készül a XI. kongresszusra. Átgondolja a kérdést: hogyan kell megszervezni a végzett munka ellenőrzését és kiválogatni az embereket, a Munkás és Paraszt Ellenőrzést szándékozik bevonni ebbe a rendkívül fontos munkába, tanácskozik Sztálinnal. „Segítő társakra van szükség — írja Sztálinnak. — Egyedül a Népbiztosi Tanács igazgatási apparátusa kevés erre, de szaporítani az apparátust, nem célszerű. Úgy gondoltam, hogy erre… a Munkás és Paraszt Ellenőrzést kell felhasználni. Tudni akarom, helyesli-e Ön?”*)
*) Lenin Összes Művei, XXIX. kőt., 422. old. (oroszul).

Lenin és Sztálin szoros együttműködésben kidolgozták a szovjet nemzeti politikának alapjait, vezették megvalósítását. Lenin 1921-ben különös figyelemmel kísérte Dél-Kaukázust. Első levelét, a grúziai kommunisták számára a szovjethatalom ottani létrejötte után írt utasítást — először Sztálin elvtársnak küldte. „Kérem, továbbítsa s ha valamivel nem ért egyet, akkor hívjon fel telefonon”*) — írta Lenin Sztálinnak.
*) Lenin Összes Művei, XXVI. köt., 189. old. (oroszul).

Lenin és Sztálin a délkaukázusi szövetség megalapításának kezdeményezői, a délkaukázusi népek testvéri együttműködésének szervezői. Lenin tervezetet készített a délkaukázusi köztársaságok föderációjának megalakításáról és elküldte Sztálinnak. Sztálin javítást eszközölt Lenin tervezetén. Lenin elfogadta Sztálin javítását. Lenin szívós és rendíthetetlen harcot vívott a nagyorosz sovinizmus ellen. A Politikai Iroda egyik ülésén azt írta Sztálinnak: „A nagyorosz sovinizmusnak élet-halál harcot üzenek és mihelyt megszabadulok az átkozott fogamtól, meg fogom enni az összes egészséges fogaimmal.

Abszolúte ragaszkodni kell ahhoz, hogy a szövetséges Központi Végrehajtó Bizottságban sorban elnököljenek:

egy orosz,
egy ukrán,
egy gruziai STB.
Abszolúte!

Leninje.”

Erre a levélkére Sztálin azt felelte: „Helyes.”**)
**) „Právda” 21. sz. 1937 január 21.

Lenin rendkívüli gondosságot tanúsított Sztálin elvtárs iránt. Amikor 1921 júniusában Észak-Kaukázusból közölték vele, hogy Sztálin megbetegedett, Lenin azonnal sürgönyileg kérdezte Ordzsonikidzét: „Először: kérem, értesítsen Sztálin egészségi állapotáról és az orvosok véleményéről.”***)
***) Lenin Gyűjtemény, XX. köt., 74. old. (oroszul).

Néhány nap múlva újra sürgönyözött: „Közölje a Sztálint kezelő orvos nevét és címét és hogy mennyi időre maradt abba Sztálin munkája?”****)
****) Ugyanott, 263. old.

Lenin újra, meg újra emlékeztette Ordzsonikidzét: „Csodálkozom, hogy elvonja Sztálint a pihenéstől. Sztálinnak még legalább négy vagy hat heti pihenés kell.”

Figyelemmel kísérte Lenin azt is, hogy milyen körülmények között él Sztálin. A Kreml parancsnokának (1921 novemberében) azt írta, hogy Sztálin elvtársnak olyan a lakása, hogy nem hagyják aludni (a konyha mellett lakott, ahol kora reggeltől lármáztak). Kérte, hogy csendesebb lakást adjon Sztálinnak, sürgette, hogy ezt minél előbb intézze el és írásban közölje, mikor intézi el.

1921 decemberében Lenin ezt a cédulát írta titkárjának: „Ha Sztálin felkel (kelteni nem kell), mondja meg neki, hogy 11 órától fogva a bizottság ülésén vagyok (nálam) és kérem Sztálint, hogy (ha elmegy) hagyja meg telefonszámait, mert beszélnem kell vele telefonon.”*)
*) Lenin Gyűjtemény, XXIII. köt., 329. old. (oroszul).

1922 márciusában összeült a párt XI. kongresszusa. Ez volt az utolsó kongresszus, amelyen résztvett Lenin. Az utóbbi évek megfeszített munkája kihatott egészségi állapotára. Betegsége ellenére Lenin, mint mindig, gondosan készült a kongresszusra és amennyire erejéből tellett, vezette a kongresszus előkészítését.

A kongresszuson Lenin tartotta a Központi Bizottság politikai beszámolóját. Jelentésében erélyesen bírálta a fennálló hiányosságokat s ezek megszüntetésére mozgósította a pártot és összegezte az új gazdasági politika első évének eredményeit. Az új gazdasági politika első éve máris megmutatta a NEP egész helyességét. Az új gazdasági alapon megszilárdult a munkások és parasztok szövetsége. A kulák banditizmust majdnem teljesen kiirtották. A nagyipar, a közlekedés, a bankok, a föld, a bel- és külkereskedelem, vagyis a közgazdaság összes parancsnoki pozíciói, megmaradtak a szovjethatalom kezében. A pártnak sikerült fordulatot elérni a gazdasági fronton. A gazdasági építés minden területén lassú, de biztos fellendülés kezdődött.

Az elért eredmények alapján Lenin kijelentette:

„Egy évig visszavonultunk. Most a párt nevében azt kell mondani: elég volt! Azt a célt, melyet a visszavonulásunkkal követtünk, elértük. Ez az időszak végefelé jár, vagy már véget is ért. Most más cél lép előtérbe — az erők átcsoportosítása.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 238. old. (oroszul)

Ez az átcsoportosítás arra kellett, hogy az ország kapitalista elemei ellen új támadást intézhessünk. Lenin ezt így fejezte ki: „előkészület a magántőke elleni támadásra”.**)
**) Ugyanott, 213. old.

Lenin arra tanította a pártot, hogy megértse az új gazdasági politika kettős jellegét. Rámutatott arra, hogy a kapitalizmust ugyan engedélyeztük, de a közgazdaság összes parancsnoki pozíciói megmaradtak a proletárállam kezében. A kapitalista és a szocialista elemek között elkeseredett harc folyik. Ennek a harcnak során állandóan nőni fog a szocialista elemek szerepe, melyek majd legyőzik a kapitalizmus elemeit. A NEP-pel éppen erre számítottunk: a szocializmus győzelmére a kapitalizmus felett, az osztályok megsemmisítésére, a szocialista gazdaság fundamentumának felépítésére. Lenin a kongresszuson kijelentette: „Oroszország proletárállamának kezében teljesen elegendő gazdasági erő van arra, hogy biztosítsuk az átmenetet a kommunizmusba.”***)
***) Ugyanott, 244. old.

Az új gazdasági politika egy éve megmutatta a parasztságnak, hogy a szovjethatalom olyan rendszabályokat hoz, melyeket a parasztság széles tömegei megértenek, felfognak. A NEP megmutatta a parasztságnak, hogy a bolsevik párt gondoskodik mindennapi szükségleteiről és valóban segít neki; a NEP megmutatta, hogy a bolsevik párt keményen és tántoríthatatlanul halad célja felé; ez: a szocializmus felépítése országunkban, a munkásosztály és a parasztság szövetsége alapján, a munkásosztály vezetése alatt.

A kongresszuson Lenin többszörösen rámutatott arra, hogy a szocializmus győzelméhez okvetlen biztosítanunk kell a munkásosztály és a parasztság szövetségét, a szocialista ipar és a paraszti gazdaság összefogását. Azt tanította, hogy a paraszti tömeggel, az egyszerű, dolgozó parasztsággal összefogva kezdünk előrehaladni, lassan ugyan, de „viszont úgy, hogy az egész tömeg tényleg velünk együtt fog haladni. S ha majd ez a mozgás annak idején meggyorsul, akkor olyan gyors lesz, ahogy most mi álmodni se merjük.”*)
*) Lenin Összes Művei XXVII. köt., 231—232. old. (oroszul).

Lenin mindenkinél jobban meg tudta találni a feladatok láncolatában a legfontosabb láncszemet, a központi feladatot, tömören és világosan meg tudta formulázni ezt a feladatot és kivitelére összpontosítani a párt egész erejét. Ily feladatnak tekintette Lenin ebben az időszakban a város és a falu közötti kereskedelmet, mert a szocialista ipar és a paraszti gazdaság összefogásának megvalósítására az út a város és a falu közötti áruforgalom fejlesztésén keresztül vezetett. És Lenin kiadta a jelszót: tanuljunk meg kereskedni, kultúr-módra kereskedni.

Lenin rámutatott arra, hogy a kommunisták legfőbb hiánya: a kultúra hiánya. Az, hogy nem értenek a vezetéshez a NEP viszonyai közt, amely gazdaságilag és politikailag biztosítja a lehetőséget a szocialista gazdaság fundamentumának megteremtésére. Lenin azt mondotta: „ellenőrizni az embereket és ellenőrizni azt, hogy a feladatokat tényleg végrehajtsák — ez, és mégegyszer ez, és csakis ez a tengelye egész munkánknak, egész politikánknak”.**)
**) Ugyanott, 179. old.

A kongresszuson Lenin élesen támadta a trockistákat (Sljápnikovot, Preobrazsenszkit és másokat), akik az új gazdasági politika ellen léptek fel és pánikot okoztak a párt soraiban.

A kongresszus zárszavát Lenin a pártnak szentelte, a párt tömörülésének, egyöntetűségének s annak a nagyobb eszmei és szervezeti egységnek, melyet a párt a X. kongresszustól a XI. kongresszusig terjedő időszakban elért.

Lenin mindennél többre becsülte a pártot, mint a tömegek élcsapatát, a szovjetállam vezető erejét. Rendkívüli jelentőséget tulajdonított a párt egységének, egyöntetűségének, tömörségének. „Ami »újat« ezen a kongresszuson elértünk, abból a legalapvetőbb, a legfőbb, a legfontosabb az, hogy élő bizonyítékát adtuk annak, hogy ellenségeinknek nincs igazuk, mikor egyre hangoztatták és hangoztatják, hogy pártunk elöregszik, elveszti esze és egész szervezete rugalmasságát.

Nem, ezt a rugalmasságot mi nem vesztettük el.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 271. old. (oroszul).

Meg kellett valósítani azokat a történelmi feladatokat, melyeket Lenin tűzött ki a kongresszuson. A NEP útján elő kellett készíteni a szocializmus győzelmes offenzíváját.

A kongresszus után a Központi Bizottság plénuma, Lenin javaslatára, Sztálin elvtársat, Lenin hűséges tanítványát és fegyvertársát választotta meg a Központi Bizottság főtitkárának. Sztálin elvtárs azóta szünet nélkül dolgozik ezen a poszton.

Lenin egészségét sebe, melyet 1918 nyara végén kapott és a rendkívül megfeszített munka, aláásták. Már 1921 tele óta kénytelen volt gyakran félbeszakítani munkáját.

1922 májusában Lenin egészségi állapota sokkal rosszabb lett. Ebben az időben a Moszkva melletti Gorkiban tartózkodott, ahová orvosai tanácsára átköltözött. Május végén a betegség hirtelen rosszabbra fordult és bekövetkezett az első szélütés, mely részleges bénulást okozott. Lenin egy ideig nem tudta jobb lábát és jobb karját mozgatni és zavar állt be beszélő képességében. Június közepén Vladimir Iljics egészsége kissé megjavult. Júliusban az orvosok megengedték, hogy legközelebbi barátait fogadja, de kikötötték, hogy politikai beszélgetéseket ne folytasson.

Sztálin elvtárs így ír az egyik ilyen találkozásról Gorkiban:

„Amikor július végén, másfélhónapos szünet után, először találkoztam Lenin elvtárssal, egy régi harcosra emlékeztetett, aki idegölő, szakadatlan harc után kipihente magát és a pihenő után frissebb lett. Friss és felüdült, de láthatók rajta a fáradság és kimerültség nyomai.

»Tilos újságot olvasnom — jegyzi meg ironikusan Lenin elvtárs — tilos politikáról beszélnem, gondosan félretolok minden papírdarabkát, ami az íróasztalomon hever, mert hátha újság és még fegyelemsértés jön ki belőle.«

Én nevetek és egekig dicsérem Lenin elvtárs fegyelmezettségét. Kinevetjük az orvosokat, akik nem tudják megérteni, hogy a hivatásos politikusok, ha találkoznak, lehetetlen, hogy politikáról ne beszéljenek.

Meglépő Lenin elvtárs mohósága, mellyel kérdéseket tesz fel, s buzgalma, fékezhetetlen buzgalma, mely munkát akar. Látszik, hogy ki van éhezve. Az eszerek pöre, Génua és Hága, terméskilátások, pénz- és pártügyek — mindezek a kérdések egymásután villannak fel.”**)
**) J. Sztálin: Leninről, 11—12. old., (magyarul).

Lenint betegsége alatt gyakran látogatta meg Sztálin, aki a párt munkáját vezette. Lenin magához hívatta Sztálint, hogy megbeszélje vele a dolgok állását, hogy sok kérdést közösen megtárgyaljanak.

Lenin egészsége gyorsan helyreállt. Újra elkezdte a hivatalos levelezést, könyveket rendelt Gorkiba. Azt írta titkárainak: „Gratulálhatnak gyógyulásomhoz. Bizonyíték a kézírásom, mely már kezd emberi formát ölteni. Tessék könyveket előkészíteni számomra (és könyvjegyzékeket küldeni): 1. tudományos könyveket, 2. szépirodalmat, 3. politikait, (ezt legkésőbb, mert még nincsen megengedve).” Lenin teljes erejéből igyekezett visszatérni a pártmunkához és az állami munkához, amely nélkül az élet elképzelhetetlen volt számára.

Július közepén Sztálin ezt táviratozta Ordzsonikidzének:

„Tegnap, másfél hónapos szünet után, az orvosok megengedték Iljicsnek, hogy meglátogassa barátait és néhány órát dolgozzon.

Voltam Iljicsnél és azt találtam, hogy végleg összeszedte magát. Ma már van tőle egy levélkénk, értesítésekkel a folyó politikai ügyekről.

Az orvosok azt hiszik, hogy egy hónap múlva már a régi módon kezdhet dolgozni.”*)
*) „Zárja Vosztóka” („Kelet hajnala”) 25. sz. 1922 július 18.

1922 augusztusában a XII. összoroszországi pártkonferencia üdvözletét küldte a proletárforradalom vezérének, aki betegsége miatt nem lehetett jelen a konferencián. Lenin Sztálinon keresztül válaszolt:

„Elvtársak — mondotta Sztálin a konferencián — közölnöm kell, hogy ma Lenin elvtárshoz hívtak és hogy Lenin elvtárs, feleletül a konferencia üdvözletére, felhatalmazott köszönete átadására. Reményének adott kifejezést, hogy már nincsen távol az a nap, amikor visszatérhet közénk a munkára.”

1922 október 2-án Lenin Gorkiból visszatért Moszkvába és valóban újra dolgozni kezdett. Már másnap elnökölt a Népbiztosok Tanácsa ülésén. Október 5-én résztvett a Központi Bizottság plénumának ülésén. Lenin visszatérte a munkába nagy öröm volt a pártnak és az összes dolgozóknak.

Az orvosok szigorú rezsimet írtak elő Leninnek, arra törekedtek, hogy Lenin napi öt órára korlátozza munkáját: 11-től 2-ig és 6-tól 8-ig. A vasárnapon kívül hetenként még egy napot kellett teljes pihenéssel töltenie. (Vladimir Iljics a szerdát választotta.) De Lenin nem tartotta be az orvosok rendeleteit. Már az első naptól fogva teljes egészében végezte el munkáját. Reggel 9 óra 30 perckor lépett be dolgozó szobájába és rengeteg újságot nézett át. 10 óra 45 perckor meghallgatta a titkár jelentését. 11 órakor megkezdődött a megfeszített munka. Amikor 2 órakor hazament, egész halom iratot vitt magával és 6 órakor visszatérve egy csomó megbízást adott titkárainak. Vladimir Iljics nem ritkán a második pihenő napját is munkában töltötte. Itt közöljük a titkárok feljegyzéseit az egyik ilyen „pihenőnapról”: „November 1. Nappal. Tanácskozás Sztálin részvételével. Este 7-től 8-ig két olasz elvtárs, 8 óra 30 perckor Vladimir Iljics hazament.”

Október 31-én Lenin beszédet tartott az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésén. Ez volt betegsége után első felszólalása. Mindenki nagy izgalommal várta ezt a beszédet. Maga Vladimir Iljics is izgatott volt. Beszélt a Vörös Hadsereg és a szovjetdiplomácia ragyogó győzelméről: a szovjetföld utolsó megszállt területe, Vladivosztok, megszabadult a japán intervenciósoktól. Azt mondta, hogy Szovjet-oroszország még jóval szegényebb ugyan, mint a kapitalista országok, de olyan gyorsasággal fogja utolérni őket, amilyenről azok még csak nem is álmodhatnak. „A fantasztikus gyorsaságában bármiféle változásnak minálunk senki sem hisz, de annál inkább hisz a valóságos gyorsaságban, abban a gyorsaságban, mely nagyobb, mint a történelmi fejlődés bármely korszakában — ebben a gyorsaságban, föltéve, hogy a haladást valóban forradalmi párt vezeti, ebben a gyorsaságban mi igenis hiszünk s ezt a gyorsaságot bármi áron is, el fogjuk érni.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 318. old. (oroszul).

November 13-án Lenin beszédet tartott a Kommunista Internacionále IV. kongresszusán: „Az orosz forradalom öt éve és a világforradalom kilátásai.” Bármily nehéz volt is a tönkretett szovjetország helyzete a kapitalista környezetben, Lenin rendíthetetlenül hitt a győzelemben és a NEP első eredményeinek kitűnő kilátásairól beszélt.

„A lefolyt másfél év pozitíve és abszolúte azt bizonyítja, hogy a vizsgát megálltuk”, — jelentette ki büszkén. A NEP útján, mondotta Lenin, általános fellendülést értünk el. Megszilárdítottuk a munkások és parasztok szövetségét, megjavítottuk a munkásosztály helyzetét, stabilizáltuk a rubelt, fokoztuk a könnyűipar termelését. „Már most is megvannak a bizonyítékaink arra, hogy mi, mint állam, képesek vagyunk kereskedelmet folytatni, meg tudjuk tartani a mezőgazdaság és az ipar szilárd pozícióit és haladni tudunk előre.” A nehézipar még igen súlyos helyzetben van. „A nehéziparnak államsegély kell” — mondotta Lenin. — „Ha nem tudjuk megadni, akkor végünk van, mint civilizált államnak, nem is beszélve szocialista államról.” De a szovjetországnak hatalmas belső fölhalmozási forrásai vannak. És Lenin örömmel közölte a nemzetközi proletariátus képviselőivel, hogy, a NEP eredményeképpen, a szovjethatalom már összegyűjtötte az első húszmillió aranyrubelt és az egészet a nehézipar helyreállítására és fejlesztésére szánja, hogy mindenen, még az iskolákon is, takarékoskodni fog. „Ennek így kell lennie, mondotta Lenin, mert tudjuk, hogy ha nem mentjük meg a nehézipart, ha nem állítjuk helyre, akkor semmiféle ipart nem építhetünk és ipar híjján mint önálló ország egyáltalán elpusztulunk.” Lenin a legnagyobb határozottsággal és hajthatatlansággal jelentette ki: „Megragadtuk a hatalmat a munkások számára és az a cél áll előttünk, hogy megteremtsük a szocialista rendet e hatalom segítségével.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 345, 349, 350. old. (oroszul).

Lenin németül beszélt. A beszéd egy órát vett igénybe és a kongresszus izgalommal és mélységes figyelemmel hallgatta. De Leninnek már nehezére esett a beszéd. Látszott, hogy megerőlteti magát. Az előadás után nagyon fáradt volt. Jelentkezett a betegség.

Egy héttel utóbb, 1922 november 20-án, Lenin beszédet tartott a Moszkvai Szovjet plénumán. Összefoglalva a szovjethatalom ötéves fennállásának eredményeit, a következő szavakkal fejezte be beszédét:

„Mi a szocializmust belevittük a mindennapi életbe és ott kell rendbejönnünk. Ez mai napunk feladata, ez korszakunk feladata. Engedjék meg, hogy végül abbeli meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy bármennyire nehéz is ez a feladat, bármennyire új is előbbi feladatunkhoz képest, bármennyi nehézséget okoz is nekünk, — mindnyájan együtt, ha nem is holnap, hanem néhány év múlva, mindnyájan együtt megoldjuk ezt a feladatot, ha bármibe kerül is, és a NEP Oroszországából szocialista Oroszország lesz.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXVII. köt., 366. old. (oroszul).

Ez volt Lenin utolsó felszólalása az ország előtt.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!