A gazdasági verseny veresége
Labancuralom megint
Szolgaság megint
A nyomor politika
A proletárok öntudatlanságának szükségessége a kapitalizmusban
A kapitalista diktatúra
A kapitalista agymosók
Az emberiség fejlődésének cikk-cakkjai
Önkényuralom

Csak egy út lehetséges az emberiség fennmaradására, a szocializmus.

A gazdasági verseny veresége:
A kapitalista világrendszer gazdasági és a katonai versenyét nem bírták elviselni a gyorsan fejlődő, mégis sokkal gyengébb, de emberséges szocialista rendszerek. A fejlett és erős, de diktatórikus kapitalista világ karanténba zárta a dolgozók demokráciáját, atomrakétákkal telepítette körül az emberiség jövőjét jelentő szocializmust, gyarmatosítani akarta a szocialista országokat, ami végül is sikerült nekik, kivéve Oroszországot. Sztálin után fokozatosan a legfelsőbb hatalmi pozíciókat a „mosolygó fasizmus hívei, Gorbacsovval az élen elfoglalták. A kapitalista világrendszer minden gazdasági háborúja ellenére a szocialista világ gazdasága és az életszínvonala egyenletesen és gyorsan fejlődött az összes dolgozó számára, de nem érte utol az ugyancsak fejlődő vezető kapitalista országok színvonalát. A kizsákmányolókat és híveiket kíméletlenül elnyomta a Sztálini rendszer, amiért nagyon féltek tőle és még most is félnek, ezért haragszanak rá az embertelen kapitalista hívők. A proletárdiktatúra éberségének lazulása és a „mosolygó fasizmus” vitathatatlan gazdasági eredménye eltakarta az embertelenségét, rothadását. A kapitalizmus uralma alatt lévő, a föld népességének nagyobbik részét kitevő gyarmati, félgyarmati, fejlődő világ azonban a gazdag kizsákmányoló kapitalista államok háborúitól, fosztogatásaitól és a nyomortól küszködtek és ma is ez a helyzet. A szocializmusban élő dolgozók a fejlett kapitalizmusban élők életszínvonalát szerették volna megvalósítani, de a rendszerváltással csak a félgyarmati státuszt kapták, ebből csak Oroszország menekült meg és még most is harcolnia kell ezért. A gazdaságilag fejlettebb „mosolygó fasiszták” világának termékei nagy hatással voltak a szocialista országok dolgozóira és ezért inkább választották a bérrabszolgaságot, a tőkés diktatúrát, mint a dolgozók demokráciáját, de az életük a dolgozók többségének mégsem lett jobb, kiszolgáltatott félgyarmati helyzetbe kerültek, sokan menekülnek a hazájukból. A kapitalizmus szabadsága és demokráciája a milliárdnyi proletár bérrabszolgák alacsonyabb rendű emberi méltóságát teszi csak lehetővé. Ebből csak a szocializmus lehet a kiút. Az ellenforradalom az egészségügyet és az oktatást, a hazai gazdaságot romokba döntötte, így a létbizonytalanság hatalmasra nőtt a rendszerváltással, mert a valódi célja a gyarmatosítás volt és nem a jobb élet a népnek.

Labancuralom megint:
Régen a magyarok ősi labanc ellenségei mindent megtettek kifosztásunkért. A szocializmus idején az erőfölényükkel visszaéltek és kimutatták valóságos embertelen mivoltukat, mindent megtettek, hogy újból tudjanak fosztogatni, ez sikerült nekik, a világ összes rablóinak gyarmata lettünk. Most labancaink a barátainknak mondják magukat. Kifosztásunkért a magyar rendszerváltó kollaboráns urak ehhez a júdáspénzért, a dolgozó proletárok kizsákmányolásáért asszisztálnak. A dolgozóból proletár bérrabszolga lett, százezrek menekültek el hazánkból, a labancok meg röhögnek ezen a buta népen. Önként vállalták a magyarok a labancuralmat. Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje …

Az emberiség fejlődésének cikk-cakkjai:
A rabszolgalázadásokat rendszerint leverik a rabszolgatartók és büszkék az embertelenségükre. De mindig előrébb halad mégis a rabszolgalázadásokkal az emberiség. A „mosolygó fasiszták” is büszkék a szocializmus ideiglenes leverésére, és híveik a rabszolgák vérében és verejtékében fürödnek, élősködnek. A győztesek nem azért győztek, mert emberségesebb, demokratikusabb, szabadabb világot uraltak, hanem az embertelenségük és az emberiség ellenességük dacára egyszerűen gazdagabbak voltak. Az angolok, franciák, amerikaiak, stb. végiglopták, lopják a föld népeit és meggazdagodtak. Örvendhetnek a lopáson meggazdagodottak a győzelmükön, az embertelenek győzelmén. De ez az út az emberiség útja az emberré váláshoz? Lopni, rabolni, gyilkolni, ember milliárdokon élősködni, pedig ezek a győztesek érdemei. És ezek után nem értik, hogy miért haragszanak rájuk az igazi demokrácia hívei.

Szolgaság megint:
A kapitalizmusban az agymosás célja, hogy proletár bérrabszolgákat szolga erkölcsűvé nevelje, és ez sikerült, sajnos ilyenné vált a dolgozók többsége. Ezért a proletárok kéjesen és örömmel elfogadják a tőkés felsőbbrendűséget és a kizsákmányolást. A jól működő agymosás miatt a proletár nem is akarja alárendelt sorsát megérteni, az emberi méltóságának elvesztését, kifosztóik élősködését elutasítani. Az agymosás eredményeként a proletár bérrabszolgák nem akarnak öntudatura ébredni. Elhitették proletárokkal, hogy a szolgák feletti felsőbbrendű uralkodás az ember természete, és az urak demokráciája az igazi demokrácia, a kizsákmányolás, élősködés nélkül nem lehet gazdaság. De ha öntudatra ébred a proletár emberiség, akkor bajban lesznek a kapitalizmus hívei. A kapitalizmus hívei ezért mindent megtesznek az emberiség öntudatlan állapotában tartásáért, ehhez feltétlen szükséges a „mosolygó fasizmus” totális diktatúrája.

A nyomor politika:
A kapitalizmusban a nyomor segíti a hatalomra a kizsákmányolókat az élősködésért, a nyomor további fenntartásáért. Az urak a saját hatalmukért, a kizsákmányolásért és az élősködésért törvényesen feláldoznak egy keveset a közpénzekből. A szegények a dolgozók butaságból a saját érdekeik ellenére az osztályellenségüket választják egy kevés választási fillérért a nyomorgásuk enyhítésére. Ez a nyomor és szegénység segíti hatalomra a rókamosolyú „mosolygó fasisztákat”. A nyomorban, szegénységben élők mondhatják, hogy mindegy kit választanak, urak és dolgozók mindig lesznek. Valóban? Volt ez már másképpen is, de ezt már elfelejtették.

A választásokon a nyomort, a félelmet, a hamis diadaljelentéseket használják ki. A népet a gyarmatosítás áldozatainak meneküléséből származó népvándorlás borzalmaival rettegésben tartják. A gyarmati uralom alatti „hazai gazdaság” hamis fényével elvakítják a proletár népet, és elhiszik maguk is, amit hazudnak. A proletár népnek pedig napkeltétől napnyugtáig a hét minden napján kell dolgozni a megélhetésért, hogy a gyarmatosítók és a hazai kizsákmányolók minél többet rabolhassanak el tőlük. És ez a normális a kapitalizmusban, különösen a gyarmatokon.

A proletárok öntudatlanságának szükségessége a kapitalizmusban:
A kapitalizmus társadalma nem lehet meg a proletár emberek szolgaságra és a tudománytalan vallásos világnézetre nevelt erkölcsű nézete nélkül, mert ha öntudatra ébrednének, akkor nem lehetne kizsákmányolni és élősködni felettük. Amennyire sikerül megvalósítania a kapitalizmusnak a proletárok öntudatlanságát, úgy változik a kapitalizmus a klasszikus vagy a „mosolygó” fasizmus formájára, mert a totális hatalomról nem mondhat le a kapitalizmusban a tőkésosztály, és a szükséges minőségű diktatúrát alkalmazza. Az agymosó gépezetnek ezt a feladatot kell megoldania és a stabil működéshez minden hatalmat magukhoz kell venniük a „mosolygó fasisztáknak”, így a terror, a diktatúra a proletárokkal szemben csökkenthető, elég a média mosolygása és félrevetése, a vallás, a hamis világnézet a hatalom megtartására.

A kapitalista diktatúra az igazi ellenzékét a dolgozó népet, ami egyben osztályellensége is a hatalomtól eredményesen megfosztja. Ehhez a törvényeket és az agymosást az öntudatlanságra nevelést sokáig eredményesen használhatja. A diktatúra azonban mindig elfajul, hibákat, bűnöket követ el. A kapitalizmus működéséből szükségszerűen következő hibák, a felsőbbrendű élősködés, a bérrabszolgaság, a kizsákmányolás, törvényes és erkölcsös, ezért a kapitalista diktatúra feltétlenül az emberiség elleni bűncselekménnyé válik. A kapitalizmus elkerülhetetlen bűnei és a termelőerők fejlődése, a totális diktatúra miatt csak a társadalmi forradalmat teszi lehetővé az emberiség fennmaradására.

A kapitalista agymosók, pedig nem értik, hogy az emberiség léte (az övéké is) függ a valódi demokráciától és a szabadságtól, mert enélkül a kapitalizmus, a „mosolygó fasizmus” ugyanúgy elpusztítja az emberiséget, mint a klasszikus hitleri fasizmus tette volna. A kapitalizmus a „mosolygó fasizmus” totális diktatúrájának erkölcsével az emberiség problémái nem oldhatók meg, nem is ez a célja. A világméretűvé fejlődött kapitalizmus a föld lakosságát totális diktatúrában tartja, bármennyi embert kizsákmányolhat, kiirthat, nyomorba dönthet, de a föld népeinek semmilyen beleszólása nincs ennek megakadályozására. Az agymosás hitleri minőségű lett az egész földön. És nincs a Szovjetunió, nincs Sztálin, ami ennek ellenállhatna. Nem lesz ideje és lehetősége az emberiségnek a pusztulás megakadályozására, mert nincs erős szocialista demokratikus hatalom a földön. (Talán Kína ebben segíthet?)

Pedig az ellentétek megvannak a tőkés kizsákmányolók és a kifosztott proletár bérrabszolgák milliárdjai között és csak idő kérdése a társadalmi forradalom. Mennél nagyobb a kapitalista diktatúra, annál nagyobb lesz a pusztítás, ami sajnos elvezethet az emberiség visszafejlődéséhez. Ha gyengék lesznek a változás, a haladás erői, akkor a „mosolygó fasizmus” belső, külső ellentmondásai és a rothadása világméretű atomháborúhoz vezethet, mert csak diktatúrával és háborúval lehet milliárdnyi proletár ember felett felsőbbrendűként uralkodni, miközben sokan szegénységben nyomorognak és változást akarnak. A „mosolygó fasizmus” a totális hatalmával mindent megtehet és megtesz a változás, a haladás erői ellen a dolgozók demokráciájának elfojtására.

Önkényuralom:
A világ dolgozóinak távoltartása a hatalomtól a kapitalista diktatúrában olyan, mint az a bírósági tárgyalás, ahol a hatalom, a bíró dönt a proletár nép sorsáról, így felesleges a népnek a többi szereplő. Az emberiség túlnyomó többségének, a proletároknak nincs semmilyen hatalma, csak bambán, bután tűri ezt a „mosolygó fasiszta” diktatúrát. Ez önkényuralom! A polgári „demokrácia” keretei nem biztosítanak semmilyen valós hatalmat a dolgozó többségnek, mert csak a „mosolygó fasiszták” képviselői közül választhatnak a hatalmi pozíciókba, ezért ilyen sikeres még mindig a kapitalizmus, pedig a célja nem összeegyeztethető az emberiség céljaival, az emberré válással, a demokráciával, a szabadsággal, az emberi jogokkal, az emberi méltósággal. A polgári „demokrácia” keretében működő kapitalista gazdasági-társadalmi modell hatékony agymosásának eredménye hasonlatos a tériszonyhoz. A proletárok többsége például a kizsákmányolás, a néphatalom szótól iszonyattal megrémül, még gondolni sem mer rá. Ez az „mosolygó fasizmus” önkényuralmának módszere. A kapitalizmus hatékony fegyvere a világ népeinek félrevezetése és tudatlanságban tartása.

Petőfi Sándor: – A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

Ez a kommunizmus felé vezető út!! A „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” és az emberi jogok, az emberi méltóság megvalósulása.
***

Marxista fogalomlexikon – Szocialista Forradalom: a társadalom gyökeres, minőségi átalakulása, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakát jelenti. A szocialista forradalom az uralkodás és alárendeltség magántulajdonon alapuló termelési viszonyait az együttműködés és a kölcsönös segítség viszonyaival váltja fel, s ezáltal felszámolja az ember-ember általi kizsákmányolásának minden formáját. A szocialista forradalom elméletének az alapjait Marx és Engels rakták le, akik feltárták a társadalmi fejlődés törvényeit, és bebizonyították, hogy a szocialista forradalom a társadalom fejlődésének a törvényszerű eredménye, bebizonyították a proletariátus világtörténelmi küldetését, a burzsoá államgépezet lerombolásának és a proletárdiktatúra megteremtésének szükségszerűségét a szocializmus felépítésének szempontjából. A szocialista forradalom kezdetén nincsenek meg az új termelési mód kész formái, s ezért a szocialista forradalom alkotó jellegű. Az új társadalom építése meghatározott történelmi időszak, amit Marx a kapitalizmusból a kommunizmusba (annak első fázisába) való sajátos átmeneti szakaszaként határozott meg. Az új társadalom felépítésének eszköze a proletárdiktatúra. A proletárdiktatúra elmélete Marx egész forradalmi tanításának fő alkotórésze. Lenin a marxizmust alkotó módon továbbfejlesztette a forradalom elméletét a kapitalizmus imperialista szakaszának elemzése alapján, számos igen fontos, elvileg új tétellel gazdagította: a proletariátus egy vagy néhány országban való kezdeti győzelmének lehetősége és szükségszerűsége, amiből a különböző társadalmi-gazdasági és politikai rendszerű országok együttélésének szükségszerűsége következik; a forradalom mindenekelőtt a tőkés világgazdaság láncának leggyengébb láncszemeit szakítja ki; a proletariátus hegemóniája és a polgári demokratikus forradalom átnövése szocialista forradalomba; a fejlett tőkés országok munkásai harcának összefüggése a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmával; a forradalmi helyzet; az objektív és szubjektív tényezők egysége; a szocialista forradalom sokfélesége és sok más tétel. A szocializmus építésének gyakorlata a Szovjetunióban és más országokban azt mutatta, hogy a szocialista forradalom törvényszerűségei: a munkásosztály vezetése a forradalom véghezvitelében és a proletárdiktatúra megteremtésében, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a tőkés tulajdon felszámolása, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a népgazdaság tervszerű fejlesztése, a kultúrforradalom, a nemzetiségi elnyomás felszámolása, a szocializmus vívmányainak védelme, a proletárinternacionalizmus. E törvényszerűségeknek ilyen vagy olyan megnyilvánulása – a termelőerők fejlettségi színvonalától, a nemzeti sajátosságoktól, a népi kultúrájának általános színvonalától, a történelmi hagyományoktól, az országon belüli és a nemzetközi osztályerőviszonyoktól függően – alkotják a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet specifikus sajátosságait minden adott országban. Így a forradalom formája számos körülménytől függően lehet békés és nem békés. A marxizmus-leninizmus abból indul ki, hogy az osztályharc elkeseredettségének és élességének foka attól függ: milyen erővel állnak ellen a reakciós burzsoá körök a nép akaratának, mennyiben alkalmaznak erőszakot. A jelenlegi korszakban a szocialista forradalom elmélete tovább fejlődött, számos új következtetéssel egészült ki: a forradalom békés úton történő megvalósításának lehetősége, a fejlődés nem tőkés útjának lehetősége az elmaradott országokban és a nemzeti demokrácia államának megalakítása; a proletárdiktatúráért vívott harc átmeneti lehetősége; a fináncoligarchia elnyomása ellen fellépő összes demokratikus mozgalmak egyesítése hatalmas antimonopolista áradatban.
***

SaLa