A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek Második Összoroszországi Kongresszusa

1917. október 25—26 (november 7—8)

1
Munkások, katonák és parasztok!

A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek Második Összoroszországi Kongresszusa megnyílt. Képviselve van a kongresszuson a Szovjetek óriási többsége. A kongresszuson jelen van a Parasztszovjetek számos küldötte is. A megalkuvó Központi Végrehajtó Bizottság meghatalmazása lejárt. A kongresszus a munkások, katonák és parasztok óriási többségének akaratából, a munkások és a helyőrség Petrográdban végrehajtott győzelmes felkelésére támaszkodva, kezébe veszi a hatalmat.

Az Ideiglenes Kormány meg van döntve. Az Ideiglenes Kormány tagjainak többségét már le is tartóztatták.

A Szovjethatalom fel fogja ajánlani valamennyi népnek az azonnali demokratikus békét és az azonnali fegyverszünetet minden fronton. Biztosítani fogja azt, hogy a földesúri földeket, koronabirtokokat és egyházi birtokokat megváltás nélkül a parasztbizottságok rendelkezésére bocsássák, meg fogja védeni a katonák jogait azzal, hogy végrehajtja a hadsereg teljes demokratizálását, be fogja vezetni a termelés munkásellenőrzését, biztosítani fogja az Alkotmányozó Gyűlés idejében való összehívását, gondoskodik a városok gabonával és a falvaknak elsőrendű szükségleti cikkekkel való ellátásáról, biztosítani fogja az Oroszországban élő valamennyi nemzet számára a valódi önrendelkezési jogot.

A kongresszus határozatilag kimondja: minden hatalom mindenütt a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek kezébe megy át, amelyek kötelesek biztosítani az igazi forradalmi rendet.

A kongresszus a katonákat a lövészárkokban éberségre és kitartásra hívja fel. A Szovjetkongresszus meg van róla győződve, hogy a forradalmi hadsereg a forradalmat az imperializmus minden merénylete ellen meg tudja védelmezni, mindaddig, amíg az új kormánynak sikerülni fog megkötni a demokratikus békét, amelyet minden népnek közvetlenül fel fog ajánlani. Az új kormány minden intézkedést meg fog tenni arra, hogy a forradalmi hadsereget a rekvirálás és a vagyonos osztályok megadóztatásának határozott politikája útján minden szükségessel ellássa, és a katonák családjainak helyzetén is javítani fog.

A kornyilovisták — Kerenszkij, Kalegyin és mások — kísérleteket tesznek arra, hogy csapatokat vonultassanak fel Petrográd ellen. Néhány Kerenszkij által félrevezetett és útnak indított osztag a felkelt nép oldalára pártolt át.

Katonák, tanúsítsatok aktív ellenállást a kornyilovista Kerenszkijjel szemben! Legyetek résen!

Vasutasok, állítsatok meg minden olyan vasúti szerelvényt, amelyeken Kerenszkij katonaságot küld Petrográd ellen!

Katonák, munkások, alkalmazottak — a ti kezetekben van a forradalom sorsa és a demokratikus béke sorsa!

Éljen a forradalom!

A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek
Összoroszországi Kongresszusa
A Parasztszovjetek Küldöttei

Megjelent: „Rabocsij i Szoldat” 9. sz.
1917. október 26. (november 8.)

Lenin Művei. 26. köt. 245—246. old.

2

Előadói beszéd a békéről
október. 26 (november 8)

A béke kérdése égető kérdés, napjaink fájó kérdése. Sokat beszéltek, írtak róla és bizonyára nem keveset foglalkoztak vele önök is. Engedjék meg ezért, hogy áttérjek annak a nyilatkozatnak felolvasására, amelyet az önök által választott kormánynak kell majd kiadnia.

Dekrétum a békéről

A munkás- és parasztkormány, melyet az október 24—25-i forradalom hozott létre, s amely a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeire támaszkodik, valamennyi hadviselő népnek és kormányainak azt javasolja, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az igazságos demokratikus békéről.

Igazságos vagy demokratikus békének, mely után minden hadviselő országban a háborútól kimerült, elgyötört és megkínzott munkásság és más dolgozó osztályok túlnyomó többsége sóvárog, s amelyet az orosz munkások és parasztok a cári monarchia megdöntése után a leghatározottabban és a legállhatatosabban követeltek — ilyen békének a kormány az annexiók (vagyis idegen területek erőszakos elfoglalása, idegen népek erőszakos bekebelezése) és hadisarc nélküli azonnali békét tekinti.

Ilyen béke haladéktalan megkötését javasolja Oroszország kormánya valamennyi hadviselő népnek és egyúttal kifejezi azt a készséget, hogy azonnal, a legcsekélyebb halogatás nélkül minden döntő lépést megtesz addig is, amíg az ilyen béke valamennyi feltételét minden ország és minden nemzet népképviselőinek teljhatalmú testülete véglegesen megerősíti.

Idegen területek annexióján vagy elfoglalásán a kormány általában a demokrácia és különösen a dolgozó osztályok jogérzetének megfelelően egy kis vagy gyenge népnek valamely nagy vagy erős állammal való minden néven nevezendő egyesítését érti olyan esetekben, amikor ez a nép nem fejezte ki pontosan, világosan és önként beleegyezését vagy kívánságát, függetlenül attól, mikor ment végbe ez az erőszakos egyesítés, függetlenül továbbá attól, mennyire fejlett vagy elmaradott az erőszakosan beolvasztott vagy erőszakosan az illető állam határain belül visszatartott nemzet. Függetlenül végül attól is, hogy Európában vagy távoli tengerentúli országokban él-e ez a nemzet.

Ha valamely nemzetet erőszakosan visszatartanak egy bizonyos állam határai között, ha ennek a nemzetnek, kifejezett kívánsága ellenére — mindegy, hogy a sajtóban, népgyűléseken, pártok határozataiban, vagy a nemzeti elnyomatás elleni lázongásokban és felkelésekben jut-e kifejezésre ez a kívánság —, nem adják meg azt a jogot, hogy szabad népszavazással, az annektáló vagy általában az erősebb nemzet csapatainak teljes kivonása mellett, a legkisebb kényszer nélkül döntsön államformájáról, akkor az ilyen egyesítés — annexió, vagyis hódítás és erőszak.

A kormány az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek tartja ennek a háborúnak folytatását, amely azért folyik, hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket, és ünnepélyesen kijelenti, hogy eltökélt szándéka haladéktalanul aláírni egy olyan béke feltételeit, amely ezt a háborút a fentebb megjelölt és kivétel nélkül minden nép számára egyaránt igazságos feltételek alapján megszünteti.

A kormány egyben kijelenti, hogy a fenti békefeltételeket egyáltalán nem tekinti ultimátumszerűeknek, vagyis hajlandó megvizsgálni minden más békefeltételt is, csupán ahhoz ragaszkodik, hogy előterjesztésük bármelyik hadviselő fél részéről a lehető leggyorsabban történjék és teljesen világos legyen, feltétlenül kizárjon minden kétértelműséget és minden titkot a békefeltételek felajánlása során.

A titkos diplomáciát a kormány megszünteti és a maga részéről annak a határozott szándékának ad kifejezést, hogy minden tárgyalást teljesen nyíltan az egész nép előtt folytat, és hogy haladéktalanul hozzáfog a földbirtokosok és tőkések kormánya által 1917. februártól október 25-éig jóváhagyott vagy megkötött titkos szerződések teljes nyilvánosságra hozásához. E titkos szerződések egész tartalmát, amennyiben az, mint a legtöbb esetben történt, arra irányult, hogy az orosz földbirtokosoknak és kapitalistáknak előnyöket és kiváltságokat nyújtson, hogy megtartsa vagy növelje a nagyoroszok annektált területeit, a kormány feltétlenül és azonnali hatállyal semmisnek nyilvánítja.

Amikor a kormány valamennyi ország kormányához és népéhez azzal a javaslattal fordul, hogy haladéktalanul kezdjék meg a nyilvános béketárgyalásokat, a maga részéről kijelenti, hogy kész ezeket a tárgyalásokat akár írásos érintkezés, akár távíró, akár a különböző országok képviselői közti tárgyalások útján, vagy az ilyen képviselők értekezletén folytatni. Az ilyen tárgyalások megkönnyítése céljából a kormány kijelöli teljhatalmú képviselőjét a semleges országokban.

A kormány valamennyi hadviselő ország kormányának és népének azt javasolja, hogy kössenek haladéktalanul fegyverszünetet, s a maga részéről kívánatosnak tartja, hogy a fegyverszünetet legalább három hónapra, vagyis olyan időtartamra kössék meg, amelynek folyamán teljes mértékben lehetséges részint az, hogy a háborúba bevont vagy a háborúban való részvételre kényszerített kivétel nélkül valamennyi nép vagy nemzet képviselőjének részvételével megtartott béketárgyalások befejeződjenek, részint pedig az, hogy valamennyi ország népképviselőinek teljhatalmú testületeit a békefeltételek végleges jóváhagyása céljából összehívják.

Amikor Oroszország ideiglenes munkás- és parasztkormánya valamennyi hadviselő ország kormányához és népéhez ezzel a békeajánlattal fordul, különösen az emberiség három legelőrehaladottabb nemzete, a mostani háborúban részt vevő három legnagyobb állam: Anglia, Franciaország és Németország öntudatos munkásaihoz is fordul. Ezeknek az országoknak munkásai a haladás és a szocializmus ügyének a legnagyobb szolgálatokat tették: ilyen a chartista mozgalom nagyszerű példaadása Angliában, ilyen a francia proletariátus által megvívott számos világtörténelmi jelentőségű forradalom, végül, ilyen a német proletár tömegszervezetek megteremtése a németországi kivételes törvények ellen folytatott hősies harcban és az egész világ munkásai számára példaadó, hosszú, kitartó, fegyelmezett munkában. A proletariátus hősiességének és történelmi alkotóerejének mindeme példáiban mi zálogát látjuk annak, hogy a nevezett országok munkásai megértik a most rájuk háruló feladatokat, az emberiségnek a háború borzalmaitól és következményeitől való megszabadításában rejlő feladatot, hogy ezek a munkások mindenirányú, határozott, odaadó és erőteljes tevékenységükkel segítenek majd nekünk sikeresen tető alá hozni a béke ügyét, s egyszersmind a dolgozó és kizsákmányolt néptömegek minden rabság és minden kizsákmányolás alól való felszabadításának ügyét.

—–

A munkás- és parasztkormánynak, melyet az október 24—25-i forradalom hozott létre, s amely a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeire támaszkodik, haladéktalanul meg kell kezdenie a béketárgyalásokat. Felhívásunkat mind a kormányokhoz, mind pedig a népekhez kell intéznünk. A kormányokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert akkor a békekötés esetleg elhúzódik, márpedig népi kormánynak ezt nem szabad tennie, de ahhoz sincs jogunk, hogy ne forduljunk egyidejűleg a népekhez is. A kormányok és a népek között mindenütt meghasonlás van, s ezért segítenünk kell a népeknek abban, hogy a háború és a béke kérdéseibe beavatkozhassanak. Mi, természetesen, mindenképpen síkra fogunk szállni az annexiók és hadisarc nélküli békét szolgáló egész békeprogramunkért. Ebből nem fogunk engedni, de meg kell fosztanunk ellenségeinket attól a lehetőségtől, hogy azt mondhassák, hogy nekik mások a feltételeik s ezért céltalan velünk tárgyalásokat kezdeni. Nem, nem szabad őket ebbe az előnyös helyzetbe juttatnunk, és nem szabad feltételeinket ultimátumszerűen megszabnunk. Éppen ezért iktattuk be azt a tételt, hogy minden békefeltételt, minden javaslatot megvizsgálunk. Hogy megvizsgáljuk, az még nem jelenti, hogy el is fogadjuk. A békefeltételeket megvitatásra az Alkotmányozó Gyűlés elé fogjuk terjeszteni, amelynek már joga lesz dönteni arról, hogy miben lehet és miben nem lehet engedményt tenni. Mi harcolunk a kormányok csalása ellen, amelyek mind csak szavalnak a békéről, az igazságról, a valóságban pedig hódító rablóháborúkat viselnek. Egyetlen kormány sem mondja ki mindazt, amit gondol. Mi viszont ellene vagyunk a titkos diplomáciának és nyíltan, az egész nép színe előtt fogunk cselekedni. Mi nem hunyunk és nem hunytunk szemet a nehézség fölött. A háborút nem lehet befejezni visszautasítással, a háborút nem lehet befejezni az egyik félnek. Mi háromhónapos fegyverszünetet javasolunk, de nem utasítunk vissza rövidebb időtartamot sem, hogy az elgyötört hadsereg legalább egy időre szabad lélegzetvételhez jusson, azonkívül minden kultúrországban egybe kell majd hívni a népképviseletet a békefeltételek megtárgyalása céljából.

Amikor a fegyverszünet haladéktalan megkötését javasoljuk, azoknak az országoknak öntudatos munkásaihoz fordulunk, amelyek sokat tettek a proletármozgalom fejlesztéséért. Anglia munkásaihoz fordulunk, ahol chartista mozgalom volt, Franciaország munkásaihoz, akik nem egy alkalommal felkelésekben mutatták meg osztálytudatuk erejét, és Németország munkásaihoz, akik megállták a helyüket a szocialistaellenes törvény ellen folytatott harcban és hatalmas szervezeteket hoztak létre.

A március 14-i kiáltványban mi a bankárok megdöntését javasoltuk, de mi magunk nemcsak hogy nem döntöttük meg saját bankárainkat, hanem még szövetségre is léptünk velük. Most megdöntöttük a bankárok kormányát.

A kormányok és a burzsoázia minden erejüket latba fogják vetni, hogy egyesüljenek és vérbefojtsák a munkás- és parasztforradalmat. A háború három éve azonban eléggé felvilágosította a tömegeket. Ott a szovjetmozgalom más országokban, ott a német flotta felkelése, melyet a hóhér Vilmos junkerei elnyomtak. Végül, ne feledjük, hogy nem Afrika mélyén, hanem Európában élünk, ahol minden gyorsan tudomásra juthat.

A munkásmozgalom felül fog kerekedni és utat tör a béke és a szocializmus felé. (Hosszantartó, szűnni nem akaró taps.)

Megjelent: „Izvesztyija CIK” 208. sz.
1917. október 27. és „Pravda” 171. sz.
1917. november 10. (október 28.)

Lenin Művei. 26. köt. 247—252. old.

3

Zárszó a békéről mondott előadói beszédhez
október. 26 (november 8)

A nyilatkozat általános jellegét nem fogom érinteni. A kormány, melyet az önök kongresszusa meg fog alakítani, a nem lényeges pontokban változtatásokat is eszközölhet.

Határozottan ellenezni fogom, hogy békekövetelésünk ultimátumjellegű legyen. Az ultimátumjellegű követelés végzetessé válhat egész ügyünk számára. Nem akarhatjuk, hogy a követeléseinktől való valamely jelentéktelen eltérés lehetővé tegye az imperialista kormányoknak, hogy azt mondhassák, hajthatatlanságunk miatt nem lehetett velünk béketárgyalásokba bocsátkozni.

Felhívásunkat mindenütt terjeszteni fogjuk, mindenki ismerni fogja. A munkás- és parasztkormányunk által javasolt feltételeket nem lehet majd eltitkolni.

Nem lehet eltitkolni munkás- és parasztforradalmunkat, amely megdöntötte a bankárok és földbirtokosok kormányát.

A kormányok ultimátumjellegű követelések esetén megtehetik, hogy ne válaszoljanak, de mi úgy fogalmaztuk meg a követeléseket, hogy kénytelenek lesznek válaszolni. Hadd tudja meg mindenki, mit gondol a saját kormánya. Mi nem akarunk titkokat. Mi azt akarjuk, hogy a kormány mindig saját országa közvéleményének ellenőrzése alatt álljon.

Mit fog szólni a paraszt valamelyik távoli kormányzóságban, ha a mi ultimátumjellegű követelésünk miatt nem tudja meg, mit akar egy másik kormány. Azt mondja majd: elvtársak, miért tettétek lehetetlenné, hogy akármilyen békefeltételeket előterjeszthessenek. Én azokat megtárgyalnám, megvizsgálnám, azután pedig utasítást adnék az Alkotmányozó Gyűlésbe küldött képviselőimnek, hogy mihez tartsák magukat. Kész vagyok forradalmi úton harcolni az igazságos feltételekért, ha a kormányok nem értenek azokkal egyet, de lehetnek egyes országok számára olyan feltételek, hogy kész vagyok javasolni ezeknek a kormányoknak, harcoljanak maguk tovább. Eszméink teljes megvalósítása csak az egész kapitalista rend megdöntésétől függ. Ezt mondhatja nekünk a paraszt, és azzal vádol majd bennünket, hogy fölöslegesen vagyunk hajthatatlanok még az apróságokban is, amikor pedig legfőbb feladatunk, hogy leleplezzük a burzsoáziának és a kormányok élére állított koronázott és koronázatlan hóhérainak egész gazságát és alávalóságát.

Nekünk nem szabad és nem kell lehetőséget adnunk a kormányoknak, hogy a mi hajthatatlanságunk mögé bújjanak és eltitkolják a népek előtt, hogy miért küldik őket vágóhídra. Ez csak egy csepp, de nem szabad és nem kell visszautasítanunk ezt a cseppet, amely kivájja a burzsoá hódítás kövét. Az ultimátumjellegű követelés megkönnyíti ellenfeleink helyzetét. Mi azonban minden feltételt bemutatunk a népnek. Mi minden kormánynak előterjesztjük feltételeinket, és hadd feleljenek saját népüknek. Minden békeajánlatot az Alkotmányozó Gyűlés elé fogunk terjeszteni elbírálásra.

Van még egy pont, amelyre önöknek, elvtársak, fokozott figyelmet kell fordítaniok. A titkos szerződéseket nyilvánosságra kell hozni. Hatályon kívül kell helyezni az annexiókról és a hadisarcról szóló pontokat. Különböző pontok vannak, elvtársak — hiszen a rabló kormányok nemcsak a rablásokra vonatkozóan kötöttek megegyezést, hanem az ilyen egyezményekbe gazdasági megállapodásokat és különböző, a jószomszédi viszonyra vonatkozó más pontokat is felvettek.

Mi nem kötjük meg magunkat szerződésekkel. Mi nem hagyjuk magunkat szerződésekkel behálózni. Mi elvetjük mindazokat a pontokat, amelyek rablásokról és erőszakról szólnak, de örömmel elfogadjuk mindazokat a pontokat, amelyek a jószomszédi viszony feltételeit és a gazdasági megállapodásokat tartalmazzák, ezeket nem vethetjük el. Háromhónapos fegyverszünetet javasolunk, hosszú időt választunk, mert a népek kimerültek, a népek pihenésre vágyódnak e véres mészárlás után, amely már negyedik éve folyik. Meg kell értenünk, hogy a békefeltételeket a népeknek kell megvitatniok, a parlament részvételével kell kifejezniük akaratukat, erre pedig időt kell adni. Azért követelünk hosszú fegyverszünetet, hogy a hadsereg a lövészárkokban magához térhessen az örökös gyilkolás lidércnyomásából, de nem vetünk el rövidebb időre szóló fegyverszüneti ajánlatokat sem, megvizsgáljuk és kénytelenek leszünk elfogadni azokat még akkor is, ha csak egy vagy másfél hónapi fegyverszünetet ajánlanak nekünk. Fegyverszüneti javaslatunknak ugyancsak nem szabad ultimátumjellegűnek lennie, hiszen csak nem fogunk módot adni ellenségeinknek, hogy eltitkolják a népek előtt az egész igazságot, és közben a mi hajthatatlanságunkkal takarózzanak. Nem szabad ultimátumjellegűnek lennie, mert bűnös az a kormány, amely nem óhajtja a fegyverszünetet. Ha viszont fegyverszüneti javaslatunkat úgy tesszük meg, hogy az nem lesz ultimátumjellegű, ezzel rákényszerítjük a kormányokat, hogy a népek szemében bűnösökké váljanak, s az ilyen bűnösökkel a népek nem fognak sokat teketóriázni. Azt hozzák fel ellenünk, hogyha nem ultimátumjellegű követelésekkel állunk elő, ez gyengeségünket fogja mutatni, de ideje már, hogy elvessünk minden burzsoá képmutatást, amikor a nép erejéről beszélünk. Burzsoá elképzelés szerint az erő az, ha a tömegek, az imperialista kormányok parancsának engedelmeskedve, vakon mennek a vágóhídra. A burzsoázia csak akkor ismeri el, hogy az állam erős, ha a kormányapparátus egész erejének latbavetésével odaterelheti a tömegeket, ahová a burzsoá vezetők akarják. Nekünk más fogalmunk van az erőről. Szerintünk az állam ereje a tömegek tudatosságában rejlik. Az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan tesznek. Nincs mit félnünk attól, hogy megmondjuk az igazat a fáradtságról, hiszen melyik állam nem fáradt most, melyik nép nem beszél erről nyíltan? Vegyük Olaszországot, ahol ennek a fáradtságnak talaján hosszú időn át forradalmi megmozdulások voltak, amelyek során a háború befejezését követelték. Vagy talán Németországban nincsenek munkás-tömegtüntetések, amelyeken a háború befejezését követelő jelszavakat adnak ki? Talán nem a fáradtság váltotta ki a német hajóhadban azt a felkelést, amelyet a hóhér Vilmos és pribékei oly könyörtelenül elfojtottak? Ha lehetségesek efféle jelenségek egy olyan fegyelmezett országban, mint Németország, ha ott fáradtságról, a háború beszüntetéséről kezdenek beszélni, akkor nincs mitől félnünk, ha nyíltan beszélünk ugyanerről, hiszen ez az igazság, amely egyaránt vonatkozik ránk és valamennyi hadviselő, sőt, valamennyi nemhadviselő országra.

Megjelent: „Pravda” 171. sz. 1917
november 10. (október 28.)

Lenin Művei. 26. köt. 253—256. old.

4

Előadói beszéd a földről
Október 26 (november 8)

Véleményünk szerint a forradalom bebizonyította és megmutatta, mennyire fontos, hogy a földkérdést világosan vessük fel. A fegyveres felkelés, a második, az Októberi Forradalom keletkezése világosan bizonyítja, hogy a földet át kell adni a parasztok kezébe. Bűntettet követett el a megdöntött kormány, bűntettet követtek el a mensevikek és eszerek megalkuvó pártjai, amikor különböző ürügyekkel húzták-halasztották a földkérdés megoldását és ezáltal romlásba és parasztfelkelésbe vitték az országot. Csalás, gyáva képmutatás cseng ki minden szavukból, amikor arról beszélnek, hogy a falvakban pogromok dúlnak és anarchia uralkodik. Hol és mikor idéztek elő pogromokat és anarchiát ésszerű intézkedések? Ha a kormány ésszerűen járt volna el, s ha intézkedései a szegényparasztság szükségleteinek kielégítésére irányultak volna, vajon lázadozni kezdtek volna-e akkor a paraszttömegek? De a kormánynak az Avkszentyev- és Dan-féle Szovjetek jóváhagyásával hozott minden intézkedése a parasztok ellen irányult és felkelésre kényszerítette őket.

A kormány, miután kiprovokálta a felkelést, nagy hangon pogromokról és anarchiáról kezdett beszélni, amiket pedig ő maga idézett elő. Vérrel és vassal akarta a felkelést elfojtani, de a forradalmi katonák, matrózok és munkások fegyveres felkelése őt magát seperte el. A munkás- és parasztforradalom kormányának mindenekelőtt a földkérdést kell megoldania, azt a kérdést, amely megnyugtathatja és kielégítheti a szegény parasztság óriási tömegeit. Felolvasom önöknek annak a rendeletnek pontjait, amelyet az önök szovjet kormányának kell kibocsátania. E rendelet egyik pontja a földbizottságoknak szóló utasítást tartalmazza, amely a Parasztküldöttek helyi Szovjetjeinek 242 választói utasításán alapszik.

Dekrétum a földről

1) A földesúri földtulajdon azonnal és minden megváltás nélkül megszűnik.

2) A földesúri birtokokkal, valamint a koronabirtokok, kolostorok és egyházak minden földjével, minden élő és holt felszerelésükkel, majorsági épületeikkel és minden tartozékukkal való rendelkezés, az Alkotmányozó Gyűlés összeüléséig, a járási földbizottságok és a parasztküldöttek kerületi Szovjetjeinek kezébe megy át.

3) Mostantól kezdve az egész nép tulajdonát képező elkobzott vagyon bárminemű rongálása súlyos bűncselekménynek számít, amelynek elkövetői fölött a forradalmi törvényszék ítélkezik. A Parasztküldöttek kerületi Szovjetjei megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy a földesúri birtokok elkobzásánál a legszigorúbb rendet tartsák fenn, hogy megállapítsák, mekkora és mely földterületek esnek elkobzás alá, hogy összeállítsák az egész elkobzott vagyon pontos jegyzékét, és hogy a legszigorúbb forradalmi védelembe vegyék a nép kezébe átmenő földbirtokok egész gazdaságát, a birtokon levő épületekkel, felszereléssel, jószággal, élelmiszerkészletekkel stb. együtt.

4) A nagy agrárátalakulások megvalósításánál, mindaddig, amíg az Alkotmányozó Gyűlés véglegesen nem dönt ebben a kérdésben, vezérfonalul mindenütt a következő paraszti választói utasításnak kell szolgálnia, amelyet 242 helyi paraszti választói utasítás alapján az „Izvesztyija Vszerosszijszkovo Szovjeta Kresztyanszkih Gyeputatov” szerkesztősége állított össze, s amely az „Izvesztyija” 88. számában (Petrográd, 1917 augusztus 19-i, 88. sz.) jelent meg.

5) Az egyszerű parasztok és egyszerű kozákok földjei nem kerülnek elkobzásra.

Paraszti választói utasítás a földről

„A földkérdést egész terjedelmében csak az egész népet képviselő Alkotmányozó Gyűlés oldhatja meg.

A földkérdést a legigazságosabb módon a következőképpen kell megoldani:

1) A föld magántulajdona örökre megszűnik; föld nem adható el, nem vehető, nem adható bérbe, illetve nem zálogosítható el, sem pedig bármilyen más módon el nem idegeníthető.

Minden föld: az állami és a koronabirtokok földje, a kolostori, egyházi, bérbeadott egyházi és bérbeadott állami föld, a majorátusi, magántulajdonban levő, községi és paraszti föld stb. — megváltás nélküli kisajátításra kerül, az egész nép tulajdonává válik, és a rajtuk dolgozók használatába megy át.

A vagyoni rendszerváltozás károsultjainak csak köztámogatásra van joguk arra az időre, amely szükséges ahhoz, hogy az új életfeltételekhez alkalmazkodjanak.

2) A föld méhének kincsei: az ércek, az ásványolaj, a szén, a só stb., valamint az országos jelentőséggel bíró erdők és vizek az állam kizárólagos használatába mennek át. Minden kis folyó, tó, erdő stb. a községek használatába megy át, azzal a feltétellel, hogy kezelésüket a helyi önkormányzati szervek veszik át.

3) A mintaszerűen megművelt földterületek: kertészetek, ültetvények, faiskolák, gyümölcskertészetek, melegházi gazdaságok stb. nem kerülnek felosztásra, hanem ezeket mintagazdaságokká változtatják át, s nagyságuk és jelentőségük szerint az állam vagy a községek kizárólagos használatába mennek át.

A majorsági, városi és községi földeknek azok a részei, amelyek házkörüli gyümölcsös és veteményes kertekül szolgálnak, a jelenlegi tulajdonosok használatában maradnak, s e földek terjedelmét és a használatért fizetendő adó nagyságát törvényhozási úton fogják megállapítani.

4) A méntelepek, a kincstári és a magánkézben levő törzstenyészetek és szárnyasfarmok stb. elkobzásra kerülnek, az egész nép tulajdonává válnak, s nagyságuk és jelentőségük szerint az állam vagy a község kizárólagos használatába mennek át.

A megváltás kérdésében az Alkotmányozó Gyűlés fog dönteni.

5) Az elkobzott földek egész élő és holt gazdasági felszerelése — nagysága és jelentősége szerint — az állam, illetve a község kizárólagos használatába megy át, megváltás nélkül.

A gazdasági felszerelés elkobzása nem vonatkozik a kevés földdel rendelkező parasztokra.

6) Földhasználati jogot kap az Orosz Állam minden polgára (nemre való különbség nélkül), aki a földet saját munkájával, családja segítségével vagy szövetkezetbe tömörülve óhajtja megművelni, és csak addig, amíg a földet megművelni képes. A bérmunka nincs megengedve.

Ha a faluközösség valamelyik tagja valamely oknál fogva két évnél nem tovább terjedő időtartamra munkaképtelenné válik, a faluközösség köteles ezen idő alatt, az illető munkaképességének helyreállásáig, a föld közös megművelése útján segítségére lenni.

Azok a földművelők, akik öregség vagy rokkantság következtében végleg elvesztették annak lehetőségét, hogy a földet személyesen műveljék, elvesztik földhasználati jogukat, de ehelyett az államtól nyugdíjellátást kapnak.

7) A földhasználatnak egyenlősítőnek kell lennie, vagyis a földet a dolgozók között, a helyi viszonyoknak megfelelően, munka vagy fogyasztási norma szerint kell felosztani.

A földhasználat formáit teljesen szabadon kell megállapítani: egyéni gazdaságok, tanyagazdálkodás, faluközösség, artel, ahogyan azt az egyes falvak vagy telepek elhatározzák.

8) A kisajátítás után az egész föld az egész nép földalapját alkotja. A föld szétosztását a dolgozók között a helyi és központi önkormányzatok intézik, a demokratikusan szervezett s a rendiség minden maradványától megtisztított falusi és városi községektől a központi területi intézményekig.

A földalapot a lakosság szaporodásának és a mezőgazdaság termelékenysége és termelési színvonala emelkedésének megfelelően időnként újból fel kell osztani.

A kiosztott telkek határainak megváltoztatása esetén a telek eredeti magvának érintetlenül kell maradnia.

A kilépő tagok földje visszakerül a földalapba, s a kilépett tagok telkeire a kilépettek legközelebbi rokonai és azok a személyek kapnak előjogot, akiket a kilépettek megjelöltek.

Azokat az értékeket, amelyeket a föld trágyázásába és meliorációkba (gyökeres talajjavításokba) fektettek be, amennyiben azokat a teleknek a földalapba való visszaadásáig nem használták ki, meg kell téríteni.

Ha egyes helyeken a földalap elégtelennek bizonyul az egész helyi lakosság kielégítésére, a fölös lakosságot át kell telepíteni.

Az áttelepítés megszervezését, valamint az áttelepítésnek és az áttelepítettek gazdasági felszereléssel való ellátásának stb. költségeit az államnak kell magára vállalnia.

Az áttelepítés a következő sorrendben történik: az önként jelentkező földnélküli parasztok, azután a község kifogás alá eső tagjai, a katonaszökevények stb., és végül, sorshúzás vagy megegyezés alapján.”

Ennek az utasításnak egész tartalmát, mint egész Oroszország öntudatos parasztjai óriási többségének feltétlen akarat-megnyilvánulását, ideiglenes törvénynek nyilvánítjuk, amely az Alkotmányozó Gyűlésig a lehetőség szerint haladéktalanul, bizonyos részleteiben pedig azzal a szükséges fokozatossággal lép életbe, amelyet a Parasztküldöttek kerületi Szovjetjeinek kell megállapítaniok.

——

Itt olyan hangok hallatszanak, hogy magát a rendeletet és az utasítást a szociálforradalmárok állították össze. Ám legyen. Egyre megy, hogy ki állította össze; mi, mint demokratikus kormány, nem mellőzhetjük a néptömegek határozatát, mégha nem is értenénk azzal egyet. Az élet tüzében, a gyakorlati alkalmazás során, az egyes helyeken való végrehajtás során a parasztok majd maguk is rájönnek, hol az igazság. Sőt, mégha a parasztok továbbra is a szociálforradalmárokat fogják követni, mégha az Alkotmányozó Gyűlésen ennek a pártnak juttatják is a többséget, mi akkor is azt fogjuk mondani: ám legyen. Az élet a legjobb tanító, az élet majd megmutatja, kinek van igaza, és hadd fogjanak hozzá a parasztok az egyik végéről, mi pedig a másik végéről, csak oldjuk meg ezt a kérdést. Az élet rákényszerít bennünket, hogy közeledjünk egymáshoz a forradalmi alkotómunka közös árjában, az új államformák kidolgozásában. Minekünk az életet kell követnünk, a néptömegeknek teljes szabadságot kell biztosítanunk az alkotó munkára. A fegyveres felkeléssel megdöntött régi kormány a földkérdést a hivatalában meghagyott régi cári bürokrácia segítségével akarta megoldani. De a kérdés megoldása helyett a bürokrácia csak harcolt a parasztok ellen. Nyolchónapos forradalmunk alatt a parasztok megtanultak egyet-mást, maguk akarnak megoldani a földdel kapcsolatos minden kérdést. Ezért mi ellene vagyunk e törvényjavaslat bárminemű módosításának, nem akarunk részletezést, mert dekrétumot írunk és nem akcióprogramot. Oroszország nagy, és a helyi viszonyok az országban különbözőek; hisszük, hogy a parasztság maga jobban meg tudja majd oldani a kérdést, mint mi — helyesen, úgy ahogy kell. A mi szellemünkben-e, az eszer program szellemében-e — nem ez a lényeg. A lényeg: hadd győződjék meg a parasztság szilárdan arról, hogy a faluban nincs többé földesúr, hadd oldjanak meg a parasztok maguk minden kérdést, hadd rendezzék be ők maguk az életüket. (Viharos taps.)

Megjelent: „Izvesztyija CIK” 209. sz.
1917. október 28. és „Pravda” 171. sz.
1917. november 10. (október 28.)

Lenin Művei. 26. köt. 257—262. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa