Megnyitóbeszéd a Munkás-Paraszt inspekció felelős munkatársainak
I. Összoroszországi tanácskozásán

1920. október 15

Megnyitom a Munkás-Paraszt Inspekció funkcionáriusainak első összoroszországi tanácskozását.

Elvtársak! Mielőtt a tanácskozás áttérne gyakorlati munkájára, engedjék meg, hogy közöljem önökkel a Munkás-Paraszt Inspekció Népbiztosságának álláspontját abban a kérdésben, hogy szükség van-e inspekcióra egy munkás-paraszt államban, s ha igen, melyek annak a legfőbb feladatai.

Oroszország az első és egyetlen ország, ahol a munkások és parasztok kezükbe vették a hatalmat. A hatalom megragadásának a világ legmélyebbre ható forradalma volt az előfeltétele, amelyre az államhatalom régi apparátusának felszámolása és új apparátus megteremtése következett. Régen az volt a helyzet, hogy a munkások rendszerint az urakra dolgoztak, az urak pedig kormányozták az országot. Ezzel magyarázható, hogy a forradalom előtt csak az uralkodó osztályok rendelkeztek az ország kormányzásához szükséges tapasztalatokkal. Az Októberi Forradalom után azonban a munkások és parasztok kerültek hatalomra, akik sohasem kormányoztak, akik mindig csak másokra dolgoztak, és akiknek nem lehetett elegendő tapasztalatuk az ország kormányzás terén.

Ez az első körülmény, amely a szovjet ország államigazgatási apparátusában jelenleg mutatkozó fogyatékosságok forrásává lett.

Továbbá, a régi államigazgatási apparátus felszámolása után megtörtük ugyan a bürokratizmust, de a bürokraták megmaradtak. Szovjet funkcionáriusokká vedlettek át, bekerültek állami apparátusunkba és kihasználva az éppen hogy, hatalomra került munkások és parasztok tapasztalatlanságát, felújították az államvagyont fosztogató régi manipulációikat, bevitték a régi burzsoá erkölcsöket.

Ez a második körülmény, amely az államapparátusunkban mutatkozó fogyatékosságok alapjául szolgált.

Végül, az új hatalom teljesen szétrombolt gazdasági apparátust örökölt a régi hatalomtól. Ezt a rombolást tovább fokozta a polgárháború, melyet az Antant kényszerített Oroszországra. Ez a körülmény szintén egyik feltételévé lett gépezetünk hibáinak és fogyatékosságainak.

Ezek azok a főbb körülmények, melyek talaján az államapparátusunkban mutatkozó fogyatékosságok kihajtottak.

Világos, hogy amíg ezek a körülmények fennállanak, amíg állami apparátusunkban fogyatékosságok lesznek, addig szükség van az inspekcióra.

A munkásosztály természetesen rajta van, hogy megszerezze az ország kormányzásához szükséges tapasztalatokat, de a hatalomra került új osztály képviselőinek tapasztalatai egyelőre még nem elegendők.

Az átvedlett és apparátusunkba befurakodott bürokratákat természetesen fékezzük, de még nem fékeztük meg őket kellőképpen.

A rombolás, melynek következményeit le kell küzdenünk, állami szerveink lázas munkájának eredményeképpen természetesen enyhül, de azért mégiscsak megvan.

És éppen ezért, amíg ezek a körülmények fennállanak, amíg ezek a fogyatékosságok megvannak, külön állami apparátusra van szükségünk, amely tanulmányozza ezeket a fogyatékosságainkat, amely kijavítja azokat, s amely segítségére van állami szerveinknek abban, hogy a tökéletesedés útján előbbre jussanak.

Melyek tehát az inspekció fő feladatai?

Az inspekciónak két fő feladata van.

Az első feladat az, hogy az inspekció munkatársai felülvizsgálati munkájuk eredményeképpen vagy e tevékenységük során segítsék a központi és helyi hatalmi szervekben dolgozó elvtársainkat olyan számviteli formák kidolgozásában, amelyek legjobban biztosítják az államvagyon nyilvántartását, segítsék őket a jelentések legcélszerűbb formáinak megállapításában, segítsék rendbe hozni az ellátási apparátust, a béke és a háborús idők apparátusait, a gazdasági apparátust.

Ez az első fő feladat.

A második fő feladat az, hogy a Munkás-Paraszt Inspekció munkája során képezzen ki munkásokból és parasztokból olyan instruktorokat, akik kezükbe tudják venni az egész államapparátust. Elvtársak, az országot valójában nem azok kormányozzák, akik a polgári rendszerben parlamenti képviselőket, vagy a szovjet rendszerben szovjetkongresszusi küldötteket választanak. Nem. Az országot valójában azok kormányozzák, akik ténylegesen kézben tartják az állam végrehajtó apparátusát, akik ezt az apparátust vezetik. Ha a munkásosztály valóban kezébe akarja venni az államapparátust, hogy kormányozza az országot, tapasztalt megbízottakkal kell rendelkeznie — éspedig nemcsak a központban, nemcsak ott, ahol a kérdéseket megvitatják vagy eldöntik, hanem ott is, ahol a határozatokat végrehajtják. Csakis akkor mondhatjuk, hogy a munkásosztály valóban birtokába vette az államot. Ahhoz, hogy ezt elérjük, elegendő államigazgatási instruktorral kell rendelkeznünk. A Munkás-Paraszt Inspekció fő feladata, hogy kinevelje, kiképezze ezeket a kádereket oly módon, hogy munkájába bevonja a munkások és parasztok széles rétegeit. A Munkás-Paraszt Inspekciónak az ilyen káderek, a munkások és parasztok soraiból kikerülő káderek iskolájává kell lennie.

Ez a Munkás-Paraszt Inspekció második feladata.

Ebből következnek a Munkás-Paraszt Inspekció feltétlenül alkalmazandó munkamódszerei. A régi, forradalomelőtti időkben az ellenőrzés az állami intézményeken kívül állott, külső erő volt, mely az intézmények ellenőrzése során bűnösökre, gonosztevőkre vadászott és csakis erre szorítkozott. Ez a módszer mondhatnám, rendőri módszer volt, bűntettesek kihalászásának a módszere, szenzációs leleplezések módszere, melynek az volt a célja, hogy az egész sajtó kiabáljon a leleplezésekről. Ez a módszer elvetendő. Ez nem a Munkás-Paraszt Inspekció módszere. Inspekciónknak nem szabad idegennek tekintenie a felülvizsgált intézményeket, hanem úgy kell tekintenie azokat, mint saját intézményeit, amelyek sorsát szívén viseli, amelyeket tanítani és tökéletesíteni kell. Nem az a fontos, hogy egyes bűnösöket fülön csípjünk, hanem elsősorban az, hogy tanulmányozzuk a felülvizsgálandó intézményeket, tanulmányozzuk őket gondosan és komolyan, tanulmányozzuk fogyatékosságaikat és érdemeiket s lankadatlanul tökéletesítsük intézményeinket. A legnagyobb hiba volna és semmi esetre sem lenne kívánatos, ha az inspekció rendőri módszerekre szorítkoznék, ha kötekednék azokkal az intézményekkel, amelyeket felülvizsgál, ha a kákán is csomót keresne és a jelenségek felszínére fordítva minden figyelmét, mellőzné a fő hibákat.

A Munkás-Paraszt Inspekció munkamódszereinek a fő hibák feltárására kell irányulniok. Tudom, hogy a Munkás-Paraszt Inspekciónak ez az útja igen nehéz út, hogy gyakran elégedetlenséget kelt a felülvizsgált intézmények egyes munkatársaiban, tudom, hogy a Munkás-Paraszt Inspekció legbecsületesebb munkatársait gyűlölni fogják egyes elbizakodott hivatalnokok, sőt egyes kommunisták is, akik e hivatalnokok szavára hallgatnak. De a Munkás-Paraszt Inspekciónak nem kell ettől félnie. Ez legyen legfőbb parancsolata: ne kíméld az egyes személyeket, bármilyen állást töltenek is be, csak az ügyet, az ügy érdekeit kell kímélni.

Ez igen nehéz és igen kényes feladat, mely nagy kitartást és feltétlen tisztaságot, szeplőtlen tisztaságot követel munkatársainktól. Sajnos, meg kell mondanom, hogy egyes intézményeink felülvizsgálása során itt, Moszkvában, az ellenőrök nem állottak hivatásuk magaslatán. Meg kell mondanom, hogy a népbiztosság kérlelhetetlen lesz az ilyen ellenőrökkel szemben. A népbiztosság a legszigorúbb büntetést fogja követelni velük szemben, mert bemocskolják a Munkás-Paraszt Inspekció munkatársainak becsületét. Ha a Munkás-Paraszt Inspekciónak jutott osztályrészül az a rendkívül megtisztelő feladat, hogy helyrehozza intézményeink fogyatékosságait, hogy intézményeink munkatársait segítse előrehaladásukban, tökéletesedésükben, ha azt a feladatot tűzték a Munkás-Paraszt Inspekció elé, hogy ne kíméljen senkit, csak az ügy érdekeit kímélje, akkor nyilvánvaló, hogy a Munkás-Paraszt Inspekció munkatársainak tisztáknak, kifogástalanoknak és a maguk igazában kíméletleneknek kell lenniök. Feltétlenül ilyeneknek kell lenniök, mert csak így lehet nem pusztán törvényes, hanem erkölcsi joguk is arra, hogy másokat ellenőrizzenek, másokat tanítsanak.

„Izvesztyija Rabocse-Kresztyanszkoj Inszpekcij”
(„A Munkás-Paraszt Inspekció Hírei”) 9—10. sz.

1920 november—december.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa