Válasz Sz. Pokrovszkinak

Amikor levelezni kezdtem önnel, azt hittem, olyan emberrel van dolgom, aki az igazságot akarja megtudni. Most, az Ön második levele után, látom, hogy egy önhitt ripőkkel van dolgom, aki saját személye „érdekeit” fölébe helyezi az igazság érdekeinek. Ne csodálkozzon tehát, hogy ebben a rövid (és utolsó) válaszban nevükön fogom nevezni a dolgokat.

1. Én azt állítottam, hogy az 1917-es februári forradalmat követő időszakban a párt a proletariátus és a parasztság diktatúrájának és „az egészparasztsággal való szövetségnek” régi stratégiai jelszavát a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának és a „szegényparasztsággal való szövetségnek” új stratégiai jelszavával váltotta fel.

Azt állítottam, hogy a párt ezt az új jelszót érvényesítve haladt és jutott el Októberhez, hogy e jelszó érvényesítése nélkül a párt nem tudta volna egybekovácsolni azt a szükséges politikai hadsereget, amely képes megdönteni a burzsoázia hatalmát és megteremteni a proletariátus hatalmát.

Ön határozottan szembehelyezkedett ezzel az állításommal és azt bizonygatta, hogy „a Februártól Októberig terjedő időszakban a párt a parasztsággal kapcsolatos régi jelszavát — szövetség az egész parasztsággal — védelmezte” (első levele). És Ön nemcsak bizonygatta, hanem csaknem axiómának tekintette ezt az antileninista, tisztára kamenyevi koncepciót.

Így volt a dolog, és éppen erről vitatkoztunk.

Most Ön, látva, hogy milyen útvesztőbe vitte makacssága és elbizakodottsága, kénytelen suttogó hangon elismerni, hogy nem volt igaza, hiszen (második levelében) azt írja, hogy „a párt stratégiai jelszava április—október időszakában éppen a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszava volt”.

De amikor alig hallható hangon elismeri, hogy nem volt igaza, azon nyomban nagy hangon „fogalmazási” pontatlanságokból fakadó kicsiségekre igyekszik visszavezetni az egészet, mondván, hogy „gondolatom megfogalmazása a múltkori levélben, amikor arról beszéltem, hogy a párt elvetette az egész parasztsággal való szövetség régi jelszavát, félreértésre adhat alkalmat” (második levele).

Ebből az következik, hogy „fogalmazásról”, nempedig két elvileg különböző koncepcióról vitatkoztunk!

Ezt mifelénk, enyhén szólva, arcátlanságnak nevezik.

2. Én azt állítottam, hogy Októbert a parasztság bizonyos részének a Szovjetekben tanúsított megalkuvása és ingadozása elleni harc viszonyai között készítettük elő, hogy ez az ingadozás és ez a megalkuvás nagy veszéllyel fenyegette a forradalmat (a bolsevikok veresége 1917 júliusában), hogy csakis a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszavával lehetett sikeres harcot folytatni ez ellen az ingadozás és megalkuvás ellen, hogy csakis e jelszó segítségével sikerült a bolsevikoknak semlegesíteni a középparaszt ingadozását és megalkuvását.

Ön határozottan szembehelyezkedett ezzel, ragaszkodva ahhoz a hibájához, hogy a Februártól Októberig terjedő időszakban a párt „az egész parasztsággal való szövetség” régi jelszava jegyében végezte munkáját. És mivel szembehelyezkedett ezzel, kitépte a bolsevizmus történetéből a legragyogóbb lapokat, amelyek arról szólnak, hogyan harcoltak a bolsevikok a parasztság középparaszti rétegeinek a kispolgári pártoktól való elszakításáért, e pártok elszigeteléséért, a parasztság bizonyos rétegei ingadozásának és megalkuvásának semlegesítéséért.

Így volt a dolog.

Most Ön kénytelen elismerni mind azt a tényt, hogy a parasztság bizonyos része a Februártól Októberig terjedő időszakban ingadozott és megalkudott, mindpedig azt a tényt, hogy a bolsevikok harcoltak ez ellen az ingadozás és megalkuvás ellen.

De amikor mindezt elismeri, Ön úgy tesz, mintha ennek semmi köze sem volna a középparaszt semlegesítésének kérdéséhez, sőt van mersze szememre vetni, hogy én „nem válaszoltam” a középparaszt semlegesítésének kérdésére.

Két eset lehetséges: Ön vagy túlságosan naiv, vagy tudatosan ölti fel a naivitás álarcát valami korántsem tudományos cél érdekében.

3. Én azt állítottam, hogy a párt Októberben annak eredményeképpen vívta ki a győzelmet, hogy sikeresen érvényesítette a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának új stratégiai jelszavát; hogy ha a párt az egész parasztsággal való szövetség régi jelszavát nem cserélte volna fel a szegényparasztsággal való szövetség új jelszavával, akkor nem vívhatta volna ki sem a győzelmet Októberben, sem a parasztság egészének támogatását az Októberi Forradalom folyamán; hogy az egész parasztság csak annyiban támogatta a bolsevikokat, amennyiben végigvitték a polgári forradalmat; hogy mivel Október fő célja a szocialista forradalom, nempedig a polgári forradalom, az egész parasztság e támogatásának feltételes és korlátozott jellege volt.

Ön lényegében szembehelyezkedett ezzel, minthogy első levelében tagadta azt a tényt, hogy a februári forradalmat követő időszakban a régi jelszót új jelszóval cseréltük fel.

Így volt a dolog.

Most Ön kénytelen szavakban elismerni, hogy az egész parasztságról szóló régi stratégiai jelszót valóban felcseréltük a szegényparasztsággal való szövetség új stratégiai jelszavával.

De amikor elismeri ezt az igazságot, legott nekilát, hogy Kamenyev módjára eltüntesse a nyomokat, és szembeállítja a „taktikai” feladatot — az egész parasztság támogatásának biztosítását — a „stratégiai” feladattal — a szegényparasztsággal való szövetség biztosításával —, Kamenyev módjára lefokozza a második stratégiai jelszót illető igazságot, melyet éppen az imént elismert, és lényegében visszatér régi kamenyevi álláspontjára, sőt rögtön van mersze azt hazudni rólam, hogy én nem ismertem el, hogy Október idején az egész parasztság bizonyos feltételes támogatást nyújtott a bolsevikoknak.

Ön nyilván nem érti, hogy a taktikai feladatok részei a stratégiai feladatnak, hogy az előbbiek nem azonosíthatók az utóbbival, és még kevésbé lehet őket egymással szembeállítani.

Ön nyilván nem érti, hogy az a támogatás, amelyet az egész parasztság nyújtott a proletárforradalomnak, csak meglehetősen feltételes és korlátozott lehetett nálunk, amennyiben az Októberi Forradalom végigvitte a polgári forradalmat, vagyis amennyiben megsemmisítette a földesúri tulajdont, a földesúri rendet és a földesúri rend politikai felépítményét — a monarchiát.

Ön nyilván nem tudja, hogy a petrográdi helyőrség (paraszti) 1917 Októberében, miután a Szovjetek megragadták a hatalmat, megtagadta a parancsot, hogy a frontra menjen Kerenszkij ellen, amikor Kerenszkij Petrográd ellen vonult; a helyőrség akkor kijelentette, hogy a „béke mellett és az új háború ellen” van, s szemmelláthatóan nem úgy értelmezte a békét, hogy az az imperialista háború átváltoztatása polgárháborúvá, hanem úgy, hogy a szuronyt a földbe kell döfni, vagyis ugyanúgy értette, ahogy Ön és sok más politikai nyárspolgár (első levele).

Ön nyilván nem tudja, hogy Petrográdot akkor a vörösgárdisták és a matrózok mentették meg Kerenszkij és Krasznov támadásától.

Ön nyilván nem tudja, hogy a polgárháború első szakaszán — az 1917 októberétől 1918 tavaszáig terjedő időszakban — a harc főleg a munkások és a matrózok erőivel folyt, és az „egész parasztság” úgynevezett támogatása ebben az időben általában abban fejeződött ki, hogy a parasztság közvetlenül nem gátolt bennünket abban, hogy verjük a proletárforradalom ellenségeit.

Ön nyilván nem tudja, hogy a Vörös Hadsereget, mint tömeghadsereget, valójában csak 1918 második felében sikerült megteremtenünk, amikor a földet a parasztok már felosztották, amikor a kulák már eléggé elerőtlenedett, a Szovjethatalomnak már sikerült magát megvédelmeznie, és amikor lehetőség nyílt a „középparaszttal való tartós szövetség” jelszavának érvényesítésére…

Persze, le lehet írni mindenféle zöldséget és badarságot — a papír mindent elbír —, lehet Kamenyev módjára köntörfalazni és eltüntetni a nyomokat … De mindennek van határa.

4. Tollának „virtuozitásától” elkapatva, és szerencsésen megfeledkezve első leveléről, Ön azt állítja, hogy én nem értettem meg a polgári forradalom szocialista forradalomba való átnövésének kérdését.

Ez rikító példája annak, amikor valaki másra hárítja a saját hibáját!

Mert mit jelent a polgári forradalomnak szocialista forradalomba való átnövése? Elképzelhető-e ez az átnövés országunkban anélkül, hogy a proletariátus és a parasztság diktatúrájának régi jelszavát fel ne cserélnénk a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának új jelszavával? Világos, hogy nem képzelhető el.

Miért harcolt Lenin Kamenyev ellen 1917 áprilisában, amikor síkra szállt a régi jelszónak az új jelszóval való felcseréléséért, és egybekapcsolta ezt a felcserélést az orosz forradalom első szakaszáról (a polgári-demokratikus forradalomról) második szakaszára (a proletárforradalomra) való átmenettel? Nem azért-e, hogy lehetővé tegye és megkönnyítse a polgári forradalomnak szocialista forradalomba való átnövését? Világos, hogy ezért.

Ki ellenezte akkor a régi jelszóról az új jelszóra való áttérést? Világos, hogy Kamenyev.

Ki tagadta 1927 tavaszán azt a tényt, hogy a bolsevikok Október előkészítésének időszakában a régi stratégiai jelszót új stratégiai jelszóval cserélték fel? Világos, hogy Ön, tisztelt Pokrovszkij.

Ki javította ki Pokrovszkijnak ezt a kamenyevista hibáját? Világos, hogy Sztálin elvtárs.

Nem világos-e ebből, hogy Ön egy árva betűt, a szó szoros értelmében egyetlen betűt sem értett meg a polgári forradalom szocialista forradalomba való átnövésének kérdéséből?

A következtetés: a tudatlan ember arcátlanságával és a korlátolt kötéltáncos önteltségével kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki ennyire teketória nélkül fejetetejére állítson mindent, ahogy Ön teszi, tisztelt Pokrovszkij.

Azt hiszem, ideje abbahagynom az önnel való levelezést.

I. Sztálin

1927. június 23.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa