A német autógyárak államosításáról beszélt az SPD ifjúsági mozgalmának vezetője

A német kormánykoalícióban is helyet foglaló Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetése is elhatárolódott a saját ifjúsági mozgalmának vezetőjétől, Kevin Kühnert-től, miután a 29 éves politikus hétvégén arról beszélt a Zeit-nek, hogy a legnagyobb német vállalatokat, például a BMW-t államosítani kéne.

Kühnert arról beszélt a lapnak, hogy kollektivizálás nélkül elképzelhetetlen, hogy túljussunk a kapitalizmuson, és számára ennél kevésbé fontos kérdés, hogy végül mi lenne kiírva a BMW-központ ajtajára: állami autóipari vállalat, szövetkezeti autóipari vállalat vagy pedig a közösség egyszerűen úgy döntene, hogy a BMW-re nincs is szükség ebben a formában. Ennél szerinte fontosabb, hogy a BMW által megtermelt profitot demokratikus keretek között kéne szétosztani, azaz nem lehetne egy tőkés tulajdonosa a vállalatnak.

A Jusos-t, azaz a fiatal szocialisták mozgalmát vezető Kühnert szerint fel kéne számolni az ingatlantulajdonlást, mint üzleti modellt: mint mondta, logikusan végiggondolva, mindenkinek csak egy otthonnal kéne rendelkeznie, melyben él is.

A fiatal politikus megjegyzései komoly visszhangot váltottak ki az SPD-n belül is, a párt főtitkára, Lars Klingbeil például Twitteren társadalmi utópiának nevezte Kühnert szavait, és mint mondta, ezek nem a párt követelései. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy higgadt hangnemben folyjon tovább e Kühnert szavairól szóló párbeszéd.

Erre azért lehetett szükség, mert az SPD liberálisabb gazdaságpolitika felé húzó szárnya élesebben horkant fel a Jusos vezetőjének szavai hallatán: Johannes Kahrs parlamenti képviselő például szörnyűséges nonszensznek nevezte az ötletet, és azt kérdezte, hogy vajon mit szív Kühnert, mert az biztos nem lehet legális. Kahrs szerint ráadásul a fiatal politikus pont egy kampány közepén rémisztheti meg a középen álló szavazókat.

Merkel CSU-ban ülő konzervatív szövetségesei sem voltak oda a nyilatkozattól, és szerintük Kühnertnek át kéne ülnie az SPD-től balra álló Die Linke pártba, mivel egyetlen kormány sem működhet hozzá hasonló emberekkel.

De mint a DW cikke megjegyzi, Kühnert nyilatkozata arra is jó volt, hogy vita induljon az SPD-n belül arról, hogy pontosan milyen szerepe van a szocializmus koncepciójának a párt programjában: az egykor jóval szocialistább alapelvekre felhúzott párt a második világháború után váltott programot, ekkor adták fel a kapitalizmus meghaladásának tervét a kapitalizmus megreformálásáráért. 1959 és 1989 között ez volt a párt fő iránya, ugyanakkor papíron, az alapelvek szerint az SPD még mindig a demokratikus szocializmusért kéne küzdjön, és Kühnert nyilatkozata végül is ezzel összhangban volt.

A párt történelmi bizottságát is sok éven át vezető történész, Bernd Faulenbach szerint a demokratikus szocializmus eleve egy problémás kifejezés, mivel mindenkinek mást jelent a pártban: van akinek máig érvényes iránymutatást, míg másoknak csak egy történelmi fogalom.

A politikai felháborodás ellenére Kühnert kitart az álláspontja mellett: azóta a Spiegelnek is elmondta, hogy nagyon komolyan gondolta azt, amit megfogalmazott. Szerinte a kapitalizmus az életüknek messze túl sok területét szállta meg, és ez nem mehet így tovább. Az pedig, hogy mennyire felháborodottan reagáltak szavaira, szerinte azt jelzi, hogy mennyire szűkek lettek a képzelőerőnk határai, ami a 25 évnyi neoliberalizmus hatása lehet.

A Spiegel cikke azt is megjegyzi, hogy az SPD-n belül akadtak olyan ismertebb és fontosabb politikusok, akiknek viszont tetszett a Jusos vezetőjének felvetése, és szerintük itt az ideje, hogy komoly párbeszéd induljon a kapitalizmus ellentmondásairól, a munka és a tőke viszonyáról. (444)

Bal-Rad komm: „…akadtak olyan ismertebb és fontosabb politikusok, akiknek viszont tetszett a Jusos vezetőjének felvetése, és szerintük itt az ideje, hogy komoly párbeszéd induljon a kapitalizmus ellentmondásairól, a munka és a tőke viszonyáról…”

– Míg Döbrögisztán vajdaságban – A GERMÁN GYARMATON! – a rablóelyth az eredeti tőkefelhalmozás leggaládabb módozatai szerint saját zsebre dolgozik és igyekszik a gyarmattartó kényét – kedvét kiszolgálni (lásd rabszolgatörvény, állami támogatás, szabad konc!) addig a gyarmattartónál néhányan már kapisgálják a veszélyt is!

De csak ott!