A kulákság mint osztály felszámolására irányuló politika kérdéséhez

A„Krasznaja Zvezda” 16. számában megjelent „A kulákság mint osztály felszámolása” c, cikk általában kétségkívül helyes, de fogalmazásában két pontatlanság fordul elő. Úgy vélem, hogy ezeket a pontatlanságokat helyre kell igazítani.

1. A cikk azt mondja:

„A helyreállítási időszakban a városi és falusi tőkés elemek korlátozásának politikáját folytattuk. Az újjáalakítási időszak kezdetével a korlátozás politikájáról áttértünk a városi és falusi tőkés elemek kiszorításának a politikájára.”

Ez a tétel helytelen. A tőkés elemek korlátozásának politikája és kiszorításuk politikája nem két különböző politika. Ez ugyanegy politika. A falu tőkés elemeinek kiszorítása elkerülhetetlen következménye és alkotó része a tőkés elemeket korlátozó politikának, a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politikának. A falu tőkés elemeinek kiszorítását nem szabad a kulákság mint osztály kiszorításával egyértelműnek tekinteni. A falu tőkés elemeinek kiszorítása csak a kulákság egyes osztagainak kiszorítását és leküzdését jelenti, azokét az osztagokét, amelyek nem bírták ki az adónyomást, nem bírták ki a Szovjethatalom korlátozó rendszabályainak rendszerét. Érthető, hogy a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politika, a falu tőkés elemeit korlátozó politika szükségképpen a kulákság egyes osztagainak kiszorításához vezet. Ezért a kulákság egyes osztagainak kiszorítása nem tekinthető egyébnek, mint a falusi tőkés elemeket korlátozó politika elkerülhetetlen eredményének és alkotórészének.

Ezt a politikát nemcsak a helyreállítás időszakában folytattuk, hanem folytattuk az újjáalakítás időszakában is, a XV. kongresszus (1927 december) utáni időszakban is, a XVI. pártkonferencia (1929 április) időszakában is, úgyszintén a XVI. konferencia után is, egészen 1929 nyaráig, amikor bekövetkezett a teljes kollektivizálás szakasza, amikor fordulat állott be a kulákság mint osztály felszámolásának politikája felé.

Ha megnézzük a párt legfontosabb okmányait, kezdve, mondjuk, az 1925 decemberében tartott XIV. kongresszustól (lásd a Központi Bizottság beszámolójáról hozott határozatot) és végezve az 1929 áprilisi XVI. konferencián (lásd „A mezőgazdaság fellendítésének útjairól” szóló határozatot), lehetetlen észre nem venni, hogy „a kulákság kizsákmányoló törekvéseinek korlátozásáról”, vagy „a falusi kapitalizmus növekedésének korlátozásáról” szóló tétel mellett mindig ott van „a falu tőkés elemeinek kiszorításáról”, „a falu tőkés elemeinek leküzdéséről” szóló tétel is.

Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy a párt nem választja külön a falu tőkés elemeinek a kiszorítását a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politikától, a falu tőkés elemeinek korlátozására irányuló politikától.

A párt XV. kongresszusa, úgyszintén a XVI. pártkonferencia is teljesen „a mezőgazdasági burzsoázia kizsákmányoló törekvéseit korlátozó” politika alapján (a XV. kongresszus határozata „A falusi munkáról”), „a falusi kapitalizmus fejlődését korlátozó új rendszabályok bevezetése” politikájának alapján (lásd ugyanott), „a kulákság kizsákmányoló törekvéseit erélyesen korlátozó” politika alapján (lásd a XV. kongresszus határozatát az ötéves tervről), „a kulák elleni támadás”, mégpedig „a kulák és magánkereskedő további, rendszeresebb és következetesebb korlátozása értelmében felfogott támadás” politikájának alapján (lásd ugyanott), a városi és falusi „magánkapitalista gazdaság elemeinek” „még erélyesebb gazdasági kiszorítása” politikájának alapján áll (lásd a XV. kongresszusnak a Központi Bizottság beszámolójával kapcsolatban hozott határozatát).

Eszerint tehát a) az említett cikk írójának nincs igaza, amikor a tőkés elemek korlátozásának politikáját és kiszorításuk politikáját két különböző politikának tünteti fel. A tények azt mutatják, hogy itt a kapitalizmus korlátozására irányuló egyazon általános politikával van dolgunk, melynek alkatrésze és eredménye a kulákság egyes osztagainak kiszorítása.

Eszerint tehát b) az említett cikk írójának nincs igaza, mikor azt állítja, hogy a falu tőkés elemeinek a kiszorítása csak az újjáalakítás időszakában, a XV. kongresszus időszakában kezdődött. Valójában a kiszorítás a XV. kongresszus előtt, a helyreállítás időszakában is, s a XV. kongresszus után, az újjáalakítás időszakában is folyt. A XV. kongresszus időszakában csak új, kiegészítő rendszabályokkal fokoztuk a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politikát és ezzel kapcsolatban egyes kulák osztagok kiszorításának is fokozódnia kellett.

2. A cikk azt mondja:

„A kulákság mint osztály felszámolásának politikája teljes egészében a tőkés elemek kiszorításának politikájából következik és ennek a politikának a folytatása új szakaszban.”

Ez a tétel nem pontos és ennélfogva — helytelen is. Magától értetődik, hogy a kulákság mint osztály felszámolásának politikája nem hullott az égből. Ezt a politikát a falusi tőkés elemek korlátozásának, tehát kiszorításának is egész megelőző időszaka készítette elő. De ez még nem jelenti azt, hogy a kulákság mint osztály felszámolásának a politikája nem különbözik gyökeresen a falu tőkés elemeinek korlátozására és (kiszorítására) irányuló politikától, hogy az csak a korlátozási politika folytatása. Aki úgy beszél, ahogyan szerzőnk beszél, az tagadja, hogy 1929 nyara óta a falu fejlődésében fordulat történt. Aki így beszél, az tagadja azt a tényt, hogy ez alatt az időszak alatt fordulatot tettünk pártunk falusi politikájában. Aki így beszél, az valamelyes ideológiai fedezéket teremt pártunk jobboldali elemei számára, akik most a XV. pártkongresszus határozataiba kapaszkodnak pártunk új politikájával szemben, ugyanúgy, ahogy annakidején Frumkin a XIV. kongresszus határozataiba próbált kapaszkodni a kolhozok és szovhozok meghonosításának politikájával szemben.

Miből indult ki a XV. kongresszus, mikor a falu tőkés elemeinek korlátozására (és kiszorítására) irányuló politika fokozását kimondotta? Abból indult ki, hogy e korlátozás ellenére, a kulákságnak mint osztálynak ideig-óráig mégis meg kell maradnia. Ezen az alapon a XV. kongresszus érvényben hagyta a földhaszonbérleti törvényt, bár nagyon jól tudta, hogy a bérlők zöme kulák. Ezen az alapon a XV. kongresszus érvényben hagyta a falusi bérmunkáról szóló törvényt, és annak pontos végrehajtását követelte. Ezen az alapon mégegyszer kijelentettük, hogy a kuláktalanítás megengedhetetlen. Ellentmondanak-e ezek a törvények és ezek a határozatok a falu tőkés elemeit korlátozó (és kiszorító) politikának? Semmiesetre sem. Ellentmondanak-e ezek a törvények és ezek a határozatok a kulákság mint osztály felszámolására irányuló politikának? Feltétlenül! Ennélfogva most ezeket a törvényeket és ezeket a határozatokat azokban a körzetekben, ahol teljes a kollektivizálás, melynek szférája nem is napról-napra, hanem óráról-órára terjed, félre kell tenni. Egyébként a kolhozmozgalom menete a teljes kollektivizálás körzeteiben már félre is tolta azokat.

Lehet-e ezekután azt állítani, hogy a kulákság mint osztály felszámolásának a politikája csak folytatása a falu tőkés elemeit korlátozó (és kiszorító) politikának? Világos, hogy nem lehet.

Az említett cikk írója elfelejti, hogy a kulákságot mint osztályt adó- és egyéb korlátozó rendszabályokkal lehetetlen kiszorítani, ha a munkaeszközöket a szabad földhasználat jogával együtt a kulákosztály kezén hagyjuk és ha gyakorlatunkban fenntartjuk a falusi bérmunkáról szóló törvényt, a haszonbérleti törvényt és a kuláktalanítás tilalmát. A szerző elfelejti, hogy a kulákok kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politika mellett csak arra lehet számítani, hogy a kulákság egyes osztagait kiszorítjuk, ami nem mond ellent annak, hogy a kulákság, mint osztály ideig-óráig megmarad, sőt ellenkezőleg, feltételezi azt. Ahhoz, hogy a kulákságot mint osztályt kiszorítsuk, nem elegendő a kulákság egyes osztagait korlátozó és kiszorító politika. Ahhoz, hogy a kulákságot mint osztályt kiszorítsuk, nyílt harcban meg kell törni ennek az osztálynak az ellenállását és meg kell fosztani létének és fejlődésének termelési forrásaitól (a szabad földhasználattól, a munkaeszközöktől, a haszonbérlettől, a bérmunka alkalmazásának jogától stb.).

Éppen ez az, amit a kulákság mint osztály felszámolásának politikája felé tett fordulatnak nevezünk. Enélkül minden szóbeszéd a kulákságnak mint osztálynak kiszorításáról nem egyéb, mint üres fecsegés, mely csak a jobboldali elhajlóknak tetsző és csak nekik előnyös. Enélkül a falu valamelyest komoly kollektivizálása, és méginkább a teljes kollektivizálása, elképzelhetetlen. Ezt jól megértették falvaink szegény- és középparasztjai, akik szétverik a kulákságot és megvalósítják a teljes kollektivizálást. De egyes elvtársaink ezt nyilván még nem értik.

Tehát, a párt mai falusi politikája — nem a régi politika folytatása, hanem fordulat a falu kapitalista elemeit korlátozó (és kiszorító) politikától a kulákság mint osztály felszámolásának új politikája felé.

„Krasznaja Zvezda”
(„Vörös Zászló”) 18. sz.
1930. január 21.
Aláírás: I. Sztálin

(idézet: – Sztálin Művei 12. kötet – című könyvből)

SaLa