Év: 2019

A „civilizált” nyugat

Az európai értékek

Az Európai Unió Alapjogi Chartája határozta meg az Európai Unió alapvető értékeit. A Chartát 2000. december 7-én írták alá a polgári „demokráciában” működő kapitalizmusban, ami így a tőkések érdekeltségében hozott alkotmánnyal és törvényhozással a tőkések uralmát szolgálja. Bármilyen haladó és emberséges pontjai is vannak, de mégis az uralkodó osztály a gazda érdekei a meghatározók, ahol a gazda a kizsákmányoló tőkés, a proletár bérrabszolga a dolgozó nép. A kapitalizmus működési modelljéből következő embertelen erkölcsét csak a szocializmus megvalósítása teheti emberivé, ahol a gazda a dolgozó nép, megszűnik a szolgaság és a kizsákmányolás.

A burzsoá állam — állapította meg Lenin — azt az erkölcsöt vallja magáénak, amely a burzsoázia felső rétegeinek kedves. Ez az erkölcs szentnek és sérthetetlennek nyilvánítja a burzsoá tulajdont, igazolni igyekszik a bérrabszolgaság és a kizsákmányolás, a politikai és a nemzeti elnyomás létjogosultságát.

I. fejezet: Méltóság 5. cikk: A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma – ez az érték a kapitalizmusban nem tartható be. A proletár bérrabszolga munkabére a rabszolgaszíj, mert enélkül elpusztul, ez a kényszer tartja fogva, így lesz a tőkés modernkori rabszolgája. A proletár dolgozó a tőkések profitjához szükséges árucikk, így alacsonyabb rendű ember, a tőkések hasznáért és a saját létért dolgozó, általában a lehető legalacsonyabb árért, úgy, mint a termeléshez szükséges egyéb dolog. A tőkések a konkurencia miatt és az élősködésük finanszírozására a legnagyobb profitra törekednek, ehhez a legkedvezőbb a lehető legkisebb költség, amit a munkaerő árának alacsonyan tartásával és a fokozott kizsákmányolásával valamint a modernizálással tudnak biztosítani.

Az alacsonyan tartott bérek és a világméretű kapitalista gazdaság anarchiája miatt felesleg keletkezik, ezért rendszeresen kialakul a túltermelési válság. Így sok bérrabszolga időnként nyomorog vagy elpusztul, mert nem hoz hasznot a tőkésnek, túl sok a megtermelt létfenntartási termék, így mehet a proletár a humán kukába, nem kell a tőkésnek annyi munkaerő áru. Ha a tőkés érdeke azt kívánja, elpusztítja a proletárok által termelt értékeket és lecsökkenti a termelést, de így a sok munkanélküli rabszolgatartalék proletár nyomorog, éhezik, elpusztul, míg újra helyreáll az egyensúly.

II. fejezet: Szabadságok 6. cikk: A szabadsághoz és biztonsághoz való jog – A szabad proletár kénytelen eladni a tőkéseknek munkaerejét, ha az megveszi, akkor bérrabszolga lesz, de így is létbizonytalanságban él, ha a tőkésnek nincs rá szüksége, akkor nyomoroghat vagy elpusztulhat. A proletárok szabadon lehetnek bérrabszolgák vagy nyomorgók. De sokszor ennyi szabadságuk sincs a proletároknak, a tőkés nagyúr bármikor megszabadulhat a számára felesleges munkaerő árutól. Szegény tőkésnek ezt kell tennie, így működik a kapitalizmus a polgári „demokráciában”. A proletároknak nincs gazdasági-politikai hatalmuk, csak szenvedhetnek vagy összefognak az érdekeik megvédésére.

II. fejezet: Szabadságok 17. cikk: A tulajdonhoz való jog – A magántulajdon az alapja a kapitalizmusnak, illetve a piacgazdaságnak, mivel ezekben a gazdasági rendszerekben magántulajdonban vannak a termelési tényezők. – A termelési tényezők közül a munkaerő is áru, emberáru, mert a proletár csak a munkaerejét, képességeit tudja adni (eladni) termeléshez. Bár a kapitalizmusban „szabadon” rendelkezik a proletár magával és a munkaképességével, de nélküle nincs profitja a tőkésnek. Tehát a kapitalizmusban a tőkés és a proletár számára is kényszer a bérrabszolgaság. A tőkésnek nincs szüksége a teljes proletár emberre csak a munkaerejére és csak akkor, amikor termel, a többivel bajlódjék a proletár, ezt szabadon megteheti a munkaerejéért kapott bérért. A proletár a bérét leginkább arra költi, hogy másnap is dolgozhasson és a következő proletár nemzedék bérrabszolgák, a gyerekei is dolgozhassanak majd a tőkésnek, ez a munkaerő áru újratermelése. A tőkés a termelési eszközök magántulajdonával kizsákmányolja a proletárokat, a „munkamegosztásban” ez a tőkés helye, azért dolgozik, hogy élősködhessen, védje kiváltságait, ezért a proletárok felett uralkodnia kell, ez határozza meg a polgári „demokrácia” erkölcsét.

A polgári „demokráciában” a kapitalizmusban nem lehet a többség számára valódi demokrácia, mert ez a tőkéseknek a demokrácia viszont a proletároknak csak a diktatúra valósulhat meg. A termelési tényező proletár munkaereje olyan árucikk, mint amilyen a többi termeléshez szükséges dolog, semmilyen hatalommal nem rendelkező pénzért a munkaerőpiacon megvásárolható emberáru. Így a polgári parlamentben hozott törvények a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalomban, a kapitalizmusban a tőkések totális hatalmával és a proletárok kiszolgáltatott helyzete miatt a tőkések érdekeit szolgálja. A polgári „demokráciában” működő kapitalizmus elvezet a proletárok bérrabszolgaságához és kizsákmányolásához, valamint a dolgozó népnek a politikai és gazdasági hatalomból való kizárásáig, ez nem működhet másként a kapitalizmusban. A kapitalizmus gazdasági modelljének működése megteremti a tőkések felsőbbrendűségét a saját nemzet, a gyarmatok és félgyarmatok proletárjai felett, valamint a kizsákmányolást és a gyarmatosítás modern formáit is, ami tőkések számára csak egy jó üzlet, ez sok profitot hoz az üzletemberek számára, de milliárdnyi proletárnak szolgaságot, időnként nyomort és pusztulást. A Charta gondolatait felülírja a kapitalizmus működési modelljéből következő kényszer, megvalósítása gyakran jut zátonyra emiatt. A tőkés urak kénye kedve, a tőzsde, a versengés, a proletárok feletti pénzügyi-gazdasági-politikai totális hatalma miatt a kizsákmányolás, bérrabszolgaság elkerülhetetlen a kapitalizmusban, a polgári „demokrácia” törvényei ezt biztosítják. A Charta megvalósulását csak a proletárok osztályharca segíti, a parlamenten kívüli küzdelem, mert a polgári „demokrácia” a nép számára más lehetőséget nem biztosít. A polgári parlamentben nincs képviselve a nép, a proletár dolgozók érdeke, mert a dolgozó nép az csak bérrabszolga, aki a kizsákmányolóira szavaz a választásokon. Valóban ez az érdeke? A kizsákmányolás? A szolgaság? A törvényes élősködés? Mert a kizsákmányolás a bérrabszolgaság törvényesen szabad a kapitalizmusban, ami így törvényerejűen támogatott élősködés, de a kapitalizmus nem működik másként.

Az európai érték a tőke és a munkaerő szabad áramlása. A hátrányos nemzeteknek, a félgyarmati és gyarmati országoknak modern kizsákmányolása üzleti és pénzügyi alapon valósul meg, a NATO fenyegető szörnyével a nyugat „civilizált” urainak jóságos róka ravaszságú mosolygó felsőbbrendűségével, de ha szükséges megszólalnak a fegyverek, suhog a korbács, csontot tör a gumibot, megtelik a börtön, hogy védjék a gyarmatosítók, a tőkések érdekeit. Az európai értékek a magyarokra elsősorban mindig a labancok élősködését jelentette, de manapság kibővült a labancok tábora, nemcsak a németek, hanem a franciák, angolok, amerikaiak, japánok és a világ „civilizált” rabló tőkései tartoznak a kizsákmányoló labancaink táborába. Felsőbbrendűen gátolták vagy tönkretették a magyar gazdaságot, mindig is ellenségeink voltak a labanc kutyák, csak most többen vannak. A magyar nép örökös háborút vívott ellenük és a szocializmus világméretű győzelméig mindig a kifosztásunkra fognak törekedni. Ez manapság a „mosolygó fasizmus” módszereit használja elsősorban. A labanc kutyák műveltek, okosak, szépek, mosolyognak, gazdagok, így az európai értékekre hivatkozva rabolnak üzleti alapon, a hazai urak segítségével a proletárok öntudatlan birkaságával.

Az Európai Unió értékei:

Az Európai Unió hangoztatott értékei az emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok. Ezen értékek a kapitalizmusban, ahol bérrabszolgaság, létbizonytalanság, kizsákmányolás, élősködés, felsőbb rendűség, gyarmatosítás és a tőkések totális hatalma miatt diktatúra van, nem valósulhatnak meg. Ezeknek az értékeknek a megvalósítása csak a szocializmusban lehetséges.

Keresztény értékek:

A keresztény Európa erőszak dolgában felveheti a versenyt az Iszlám Állammal, a katolikus egyház bevezette, majd tökéletesítette a kínvallatást. 1600-ban Giordano Brunót égették el a máglyán. Kepler szerencsésebb volt, boszorkányság vádjával került börtönbe. A késő XV. századtól a XVIII. századig a katolikus egyház és a reformált kereszténység egyaránt aktív volt „boszorkányok” felkutatásában. Több tízezer esetben végződtek máglyahalállal az ellenük lefolytatott bírósági eljárások. (NOL)

A vallásos embernek kettős tudata van, a valóságos és a kitalált virtuális világ egy agyban lévő kettősségének ellentmondásával. A virtuális világnézete a semmire épít, mégis a tudatában a tapasztalattal észlelet világképet a kitalált világ képe uralja. A vallásos ember elhiszi, hogy az isten a semmiből teremtette a valamit, de az isten térben és téren kívül sehol nem található, semmilyen paramétere nem ismert, nem mérhető, nem észlelhető, nem bizonyítható a kis bujkáló varázsló léte. A semmire alapuló hit miatt mégis az emberiség felett uralkodik, ő a leghatalmasabb úr a legnagyobb gazda, pedig csak virtuálisan létezik, spekuláció csupán. Az úr-szolga világnézet jobboldali mintaképe. A hamis világnézet káros, mert a hamis úton a szakadékba vezeti az emberiséget, ezért ez bűn, és csak az élősködőknek előnyös, bár időnként felelnek az élősködők a bűneikért, a katasztrófába vezetett nép haragja szörnyű. Az isten nagyúrhoz könyörögni és imádni kell, de mit ad érte? Szenvedést, igazságtalan világot, pusztulást, pedig csak kitalált valami, így ez szélhámosság. Ha isten valóban létezne, akkor ő a legfelsőbb felsőbbrendű, ez a minta akár a német übermensch sok bajt hozott már, és ezt a gondolatot sokan imádják, ezt a titokzatos felsőbbrendű valamit, aki azt tehet az emberiséggel, amit csak akar, fúj, de undorító embertelen. Ez is európai és keresztény érték!? Csak az emberi agyakban létező isten világa elősegíti az úr és szolga, a felsőbb és alsóbb rendű viszonyt, ez a vallás alapvetően megvalósuló lényege, ami embertelen jobboldali érték. A kereszténység sikeres agymosása a megalázó szolgalét felismerését elnyomja a proletár bérrabszolgák többségének tudatában. A keresztény vallás segíti az urakat a szolgák sorsának elfogadásában. A keresztényi szeretet elnézi a szolgaságot, sőt a gazdagokkal való összefogásával sokszorosára növeli, hatékonyabbá teszi a kizsákmányolást, élősködést. A keresztény vallás a szolgaság és a kizsákmányolás támogatásával a kapitalizmus alappillére a tőkések diktatúrájának. Ez aztán a „civilizált” nyugat!

A igazsághoz tartozik, hogy a proletárok között nagyon sok becsületes emberséges hívő is van, és főleg itt vannak ilyenek, bár ők is csak a buta hit rabjai. A proletár hívők agyában lévő kettős tudatból az isten világának képe gyakran a szeretet és segítőkészséget részesíti előnyben. A keresztény értékek, a szeresd felebarátodat, az isten előtt mindenki egyenlő, a tíz parancsolat betartói elsősorban a proletárok, a dolgozó nép között találhatók meg, talán ezért maradtak proletárok. A hívő és nem hívő proletárok érdekei azonosak a tőke elleni osztályharcban, ez legyen az összefogásuk alapja. Minden embernek emberi joga a gondolati és világnézeti szabadsága, de a proletároknak küzdeniük kell ezért a polgári „demokráciában”.

Az „Emberi és polgári jogok nyilatkozata” szerint: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Sajnos a kapitalizmusban ez betarthatatlan. A társadalmi különbségek szempontjából a kapitalizmusban nem a társadalmi hasznosság, hanem a tőke nagysága számít, ami proletárok kizsákmányolásából keletkezik. Az érték létrehozója a proletár dolgozó a társadalomban legalul helyezkedik el, mégis a tőkés, a kizsákmányoló és élősködő a társadalomban a felsőbbrendű, akár az isten. A kapitalizmus a közösség hasznossága szempontjából egy fejre állított világ, amit a szocializmus állítja a talpára. A közösség szempontjából való hasznosság szerint az értéket létrehozó dolgozókra van csak szükség, a kizsákmányolók haszontalanok, nem kellenek. A kapitalista jogállamban a jog érvényesítése pénzbe kerül, akinek nagyobb a tőkéje, több a pénze annak több erőforrás áll rendelkezésre a jogai törvényes érvényesítésére. Mivel a proletároknak nincs tőkéjük és kevés a pénzük, így egyenlőtlen a tőkések és proletárok közötti jogérvényesítés. De a proletárok vannak túlnyomó többségben, így csak az összefogásukkal érvényesíthetik jogaikat, érdekeiket. Persze ezt az összefogást a tőkések érdekében hozott törvények, a tőkésállam és a proletárok pénzügyi lehetőségei erősen korlátozzák. A proletároktól kizsákmányolással eltulajdonított pénzen a tőkések az élősködés biztosítására diktatúrát valósítanak meg a polgári „demokrácia” keretében.

Demokrácia:

Milyen is a polgári „demokrácia”? Egy szóval: a tőkések diktatúrája a proletárok felett. A polgári parlamentbe az érdekeiket agymosással és erőszakkal elbutított öntudatlan proletárok az osztályellenségeiket választják, ami így a tőkések érdekeit képviselő parlament lesz. Ezáltal a proletárok a kizsákmányolókat, bérrabszolgatartókat, a tőkések érdekében proletárgyilkos háborúba kényszerítőket juttatják a hatalomhoz. Ez a proletárok érdeke? Milyen demokrácia az, ahol a többség, a dolgozók érdekeit nem képviselik sehol? A proletárokat abba az illúzióba neveli a kapitalista agymosó gépezet, hogy csak a kizsákmányolással és a bérrabszolgasággal lehet és érdemes gazdaságot megvalósítani. Így szükséges a felsőbbrendűség és a tőkés kizsákmányolók nélkül nem lehet gazdaságot fenntartani, ezért velejáró szükséges rossz a szolgaság, amit meg kell köszönni a tőkés kizsákmányolóknak. Ez a lehető legjobb világ? A „jóságos” tőkés urak a nép érdekében nyomják el a proletárok érdekeit, a proletár csak szerszám legyen, beszélő, – „értettem uram-parancsolóm”-, de ne firtassa a világ dolgait, fogadja el örömmel alacsonyabb rendűségét. Másik nézet szerint egyenjogú üzlet a tőkés és a proletár között a munkaerő ember áru eladás és a vásárlás. A polgári „demokráciában” vagyis a tőkés diktatúrában nem egyenrangú (rendű) a munkaerő áru eladója és vevője, így ez nem lehet egyenjogú üzlet, de ez mindkét fél részéről kényszer, a kapitalizmus működéséből, embertelen erkölcséből adódó törvényszerűség.

Kapitalizmus nem működik tőkés és bérrabszolga nélkül. A robotok térnyerésével ez nyilvánvalóvá fog válni. A robotokat nem lehet kizsákmányolni, de proletár dolgozó emberekre sem lesz így szükség, nem kell a munkaereje, nem kell érte fizetni, nem lesz miből megélnie a dologtalan népnek. Na hogyan tovább? Irány a kommunizmus!? Vagy a milliárdnyi hasznavehetetlen proletár felesleg eltávolítása a földről. Vajon mit választ a „civilizált” emberiség?

Gyarmatosítás:

Európa civilizált nemzetei Európában és a világ minden pontján rabolták, gyilkolták, fosztogatták, kizsákmányolták a gyengébb a hátrányosabb helyzetben lévő népeket. Anglia, Franciaország, Németország, Ausztria, a cári Oroszország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Portugália az európai értékek képviselői most is ezt teszik a polgári „demokrácia” a „mosolygó fasizmus”, vagy a klasszikus fasizmus módszereivel. Kizsákmányolni, élősködni, uralkodni más népeken és a dolgozókon csak egy jó üzlet!?

Világtörténet 7. kötet: A XIX. század hetvenes éveiben az európai nagyhatalmak az afrikai kontinens egész területének 10,8 százalékát birtokolták. Nem egészen harminc esztendő múltán, 1900-ban, az európai államok birtokai Afrikában a kontinens területének 90,4 százalékára terjedtek ki. Afrika imperialista felosztása befejeződött. Az afrikaiak százezrei pusztultak el földjük és függetlenségük védelmében a gyarmatosítók ellen vívott egyenlőtlen küzdelemben. Az imperialisták előtt viszont megnyílt az út Afrika természeti kincseinek kirablására, népeinek legembertelenebb kizsákmányolására; a gyarmatosítók számára mesés gazdagodási lehetőségek tárultak fel.

Angol gyarmatok: A világ lakosságának száma 1941-ben 2 140 000 fő ebből 550 000 000 ember élt a Brit Birodalom és a Brit Nemzetek Közösségének területén. E népességnek mindössze 13%-a európai eredetű, több, mint 70%-a ázsiai és megközelítőleg 11%-a néger. A Brit Szigeteken 50 700 000 fehér lakos élt. – Félmilliárd ember kifosztása jó üzlet volt a Brit oroszlán rablóinak. Ezek a civilizált emberek? Tolvajok!!

Francia gyarmatosítás: … Jacques Chirac korábbi államfő például 2008-ban azt mondta, őszintén el kellene ismerni, hogy a francia bankokban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik. … Ráadásul Franciaország katonai támaszpontokat is telepített ezekbe az országokba. … ha Franciaország vagy valamely francia vállalat érdekei sérültek, akkor Párizs kivette a részét a rend helyreállításából, magyarán katonákat küldött a régióba. … Franciaország még mindig sakkban tartja korábbi gyarmatait: A volt gyarmatok a valutatartalékaik 65 plusz 20 százalékát különféle címeken a Francia Nemzeti Bankban vagy annak Afrikába kihelyezett fiókjaiban kell tartsák, és csak a fennmaradó 15 százalék felhasználásáról dönthetnek szabadon. … Franciaország a gyarmatok függetlenné válását merő formalitásnak tekintette. Eljátszatták velük a választásokat, de valójában továbbra is gyarmati sorban akarták tartani őket. – A másik tolvajnép, most is lopnak a tőkés urak.

Belga gyarmatosítás: … A belga népirtás halálos áldozatainak a számát nehéz megbecsülni, a kutatók nagyjából 10 millió köré teszik. (Origo) – Ezek nem sokban különböznek a hitleri fasisztáktól.

Háborúk:

Európa és a világ tőkései, koronás bűnözői a felelősek a XX. század két világháborújáért. A háborús veszteség megközelítette a 100 millió legyilkolt munkás és paraszt proletárt. A proletárok a tőkések érdekében gyilkolták egymást, a tőkések pedig meggazdagodtak a proletárok vérén. A tőkések háborúja miatt éheztek nyomorogtak, pusztultak a proletárok. A kapitalizmus áldozatainak száma elérheti a milliárdos nagyságrendet. De ebben a mészárlásban az egyházak is bűnösök, Krisztus, Allah nevében küldték gyilkolni a tőkések háborújába a proletár népet. És a „jó” isten nem bűntette meg őket.

Fasizmus:

Európa a klasszikus fasizmus szülőföldje, ami szintén az európai „értékek” közé tartozik, de ez a polgári „demokrácia”, a „mosolygó fasizmus” egyik elfajult változata csupán. A „mosolygó fasizmus” megvalósítója, vezére az USA és a csatlós nemzetek, a régi és a mostani gyarmattartók, köztük az Európai Unió „civilizált” tőkés urai. A klasszikus és a „mosolygó” fasizmus is kapitalizmus, akár a polgári „demokrácia”, a különbség a tőkés diktatúra mértékében és minőségében van csupán.

Szocializmus:

Az igazi Európai értéket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom testesíti meg. A dolgozó nép szabadságát, demokráciáját hozta Európa Oroszországi népeinek. Létrejöttét köszönheti Marx és Engels munkáinak, az igazi európai értéknek, amit Lenin és Sztálin vezetésével az orosz kommunisták valósították meg. Felszámolták a felsőbbrendűséget, a szolgaságot, a kizsákmányolást, az élősködést, és a nép demokráciáját valósították meg. Száműzték a buta és hamis embertelen világnézetet, és a vallást a megfelelő helyre tették. Marx, Engels, Lenin, Sztálin az Európa haladó gondolkodóinak nyomdokán a tudományokra alapozva fedezték fel a társadalomnak a valóságra épülő törvényeit, a dialektikus történelmi materializmust. Ez az igazi európai érték! Ez vezet el a népek igazi demokráciájához és szabadságához, az emberséges, tudományosan szervezett világhoz, a szocializmushoz. A szocializmus meghaladja a társadalom ösztönös szerveződését, felhasználja az emberiség haladó világnézetű értékeit, tudatosan törekszik a társadalom tudományos vizsgálatára, szervezésére. A marxizmus három alkotórésze: a dialektikus és történelmi materializmus, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus Marxnak és Engelsnek a tudományos munkája európai, sőt a világ öntudatos proletárjainak vezérfonala, amit Lenin továbbfejlesztett és Sztálin vezetésével a Szovjetunióban megvalósult.

A szocializmus az emberiség eddigi legfejlettebb, legemberségesebb társadalmi rendszere.

Az ellenforradalmi rendszerváltással az emberiség a civilizálatlanságáról tett tanúbizonyságot. Ideiglenesen – remélhetőleg – az embertelen erkölcsöt választották a dolgozók és proletárok lettek. A népi demokrácia dolgozói a felsőbbrendűek uralmát, a szolgaságot, kizsákmányolást, az élősködést választották, abban a reményben, hogy jobb életük lesz. De a rendszerváltás előtt ugyanazok a labancok miatt volt nehezebb és most is ők az ellenségeink, a gyarmatosítóink. A „civilizált” nyugat az erőfölényét kihasználva az emberiség nagyobbik részét fosztogatta és most is ezt teszik. A gyarmatosítók a jó üzletért a gyarmat gazdaságát tönkretették és saját gazdaságukat kizsákmányolás céljából telepítették oda, ami nem nemzeti gazdaság és nem a gyarmat nemzeti érdekét képviseli. Hatalmas profitot visznek ki a gyarmati vagy félgyarmati nemzet kizsákmányolásából. A gyarmatosítók a saját érdekükben fektetnek be tőkét a kizsákmányolás céljából a kifosztandó nemzetek területén, ami nem a gyarmati, félgyarmati nemzet gazdasága.

A legfontosabb európai érték a gyengébb népek és a dolgozó emberek kizsákmányolása, kirablása, élősködés, ezt okosságuk, műveltségük, gazdasági, pénzügyi fölényük kihasználásával tették és teszik most is. Ha szükséges a róka mosolyukat fegyverekre cserélik a „civilizált” rabláshoz.

Tényleg civilizált a nyugat?

A szocializmusért, a nép demokráciájáért sok proletár harcost irtottak ki a polgári „demokrácia”, a „mosolygó fasizmus” és a klasszikus fasizmus fehér terroristái. A „civilizált” nyugat a kapitalizmus érdekében milliószámra gyilkoltatta le proletárokból lett katonákkal a proletárokat, a dolgozókat, akik az emberséges világért szóltak, álmodoztak vagy tettek. A polgári „demokráciában” bűn az emberséges erkölcs, a nép demokráciája.

Haladó európai gondolkodók, művészek, tudósok:

A történelem folyamán szerencsére sokan voltak ilyen emberek, de ezeket nagyon sokszor a kereszténység és a gazdag urak is üldözték, különösen, ha a nép az emberiség érdekeiért tettek a gazdagok érdekei ellen. Nehéz a társadalmi haladás, az emberré válás, a szabadság és a demokrácia útján haladni, sok áldozatta járt és jár most is. Ezek a haladó szellemű emberek az európai értékek megteremtői a társadalom mindenféle tagjai közül kerültek ki és hozzájárultak a társadalmi haladás, az emberré váláshoz, ami elvezetett a

Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz
a leghaladóbb és legemberségesebb korhoz.

—-

Lenin – A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak kinyilatkoztatása (részlet):

„1. A föld magántulajdona megszűnik. Az egész föld valamennyi épülettel, gazdasági felszereléssel és a mezőgazdasági termelés egyéb tartozékaival együtt, az egész dolgozó nép tulajdona.

2. Az Alkotmányozó Gyűlés megerősíti a munkásellenőrzésről és a Legfőbb Népgazdasági Tanácsról szóló szovjet törvényt abból a célból, hogy biztosítsa a dolgozó nép uralmát a kizsákmányolókon és mint első lépést ahhoz, hogy a gyárak és üzemek, bányák, vasutak és egyéb termelési és közlekedési eszközök teljes egészükben a munkás-paraszt állam tulajdonába menjenek át.

3. Az Alkotmányozó Gyűlés megerősíti valamennyi bank átmenetét a munkás-paraszt állam tulajdonába, mint egyik feltételét annak, hogy a dolgozó tömegek felszabaduljanak a tőke igája alól.

4. A társadalom élősdi rétegeinek felszámolása céljából az Alkotmányozó Gyűlés bevezeti az általános munkakötelezettséget.

5. Az Alkotmányozó Gyűlés annak érdekében, hogy a hatalom teljességét biztosítsa a dolgozó tömegek számára, és kiküszöbölje a kizsákmányolók uralma visszaállításának minden lehetőségét, elrendeli a dolgozók felfegyverzését, a munkások és parasztok szocialista vörös hadseregének megalakítását és a vagyonos osztályok teljes lefegyverzését.”

Kommunista kiáltvány (részlet):

Minden eddigi társadalom története osztályharcok története.

Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végződött.

A hűbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári társadalom nem szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új feltételeivel, a harc új formáival cserélte fel a régieket.

A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát azonban az jellemzi, hogy egyszerűsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szemben álló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra.

A „mosolygó fasizmus”, a polgári „demokrácia” legyőzte Szovjetuniót az emberiség szégyenére, és visszajött az emberiség embertelenségének a korszaka a burzsoá urak élősködése a proletár bérrabszolgák felett.

Az USA a világ meghódítására készül, ami az emberiség pusztulásához vezet!

Mert az USA a mosolygó fasizmus megvalósítója!

A totális világméretű diktatúra megteremtője!

—–

Az Európai Unió Alapjogi Chartáját egy Konvent dolgozta ki, melynek részvevői a nemzeti kormányok és az Európai Bizottság egy-egy tagja és az Európai Parlament tagjai voltak. Hét fejezetben, 54 cikkelyen keresztül határozták meg az Európai Unió alapvető értékeit. A Chartát a 2000. december 7-én írták alá a nizzai csúcstalálkozón. Ezeket a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége védelmezi, mely 2007. március 1-jétől működik Bécsben. Az ügynökség célja továbbá az, hogy az európai polgárokat megismertesse az őket megillető jogokkal, emellett összefogja az emberi jogok védelmében tevékenykedő szervezeteket. A korábbi, Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpont nevű intézmény feladatait veszi át, de tevékenységét más területekre is kiterjeszti. Wikipédia

Keresztény értékek a magyar Alaptörvényben „… Az emberi méltóság védelmének és érvényesülésének követelménye összekapcsolódik a törvény előtti egyenlőség elvével és a negatív diszkrimináció tilalmával. Meghatározóan fontos keresztény értékről van szó; a teremtett ember egyenlő méltóságáról, annak az üzenetnek az alaptörvényi vetületéről, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk. A teremtett ember egyenlő méltóságából a keresztény ember számára önmagában is megkérdőjelezhetetlenül következik a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és az idegengyűlölet tilalma, vagyis olyan posztulátumok, amelyekhez mások más filozófiai alapokra támaszkodva jutnak el. …”

Keresztény értékek? NOL

„Az Úr szabadon elfogadja az őt megsértő ellensége halálát”, ezért „Isten szolgája (…) ha egy gonosztevőt megöl, nem gyilkos, hanem a gonosz megölője. Evidens, hogy az Urat bosszulta meg a gonosztevőkön, (…) és ha őt magát megölik, tudjuk, hogy nem veszett el, hanem biztonságban révbe ért.” Ez nem az Iszlám Állam legújabb felhívása terrorista akcióra, hanem egy keresztény szerzetes írása a XII. századból az új templomos lovagrend tagjainak dicsőítésére és egyben buzdítására, hogy minél több „hitetlent”, vagyis muzulmánt öljenek meg. Aki azt hinné, hogy a cisztercita író valami olyan szélsőséges álláspont képviselője volt, amelyet az egyház elítélt, az téved. A szerző, Bernát, Clairvaux apátja 1174 óta a katolikus egyház szentje. És még csak arra sem lehet fogni Bernát szentségét, hogy középkori eltévelyedés a keresztény értékektől, mivel 1830-ban a pápa az egyháztanítók (doctores Ecclesiae) közé emelte Bernátot, márpedig ezzel a katolikus egyház feje szerint Bernát megfelel az igaz hitű tanítás, a személyes szentség és a kiemelkedő teológiai munkásság szempontjainak … Manapság egyre többet olvashatunk a „keresztény Európa” állítólagos értékeiről. A „keresztény Európa” azonban erőszak dolgában felvehette volna a versenyt az Iszlám Állammal, legfeljebb technikailag volt fejletlenebb. Amíg a kereszténység monopolhelyzetet élvezett és a világi hatalom, az állam támogatását, erőszakos és intoleráns volt. Az értékek, amelyeket védenünk kellene, nem a kereszténységben találhatók, hanem az emberben.

Sulinet A gyarmatosítás folyamata a 16. században, a felfedezések nyomán indult meg. Ezzel a fogalommal jelöljük mindazokat a törekvéseket, amelyek során egy ország, kormányzat határain kívüli területeket szerez meg, kisajátítva az őslakosok földjét, kiszipolyozva a természeti kincseket, egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatra kényszerítve a helyieket. E területfoglalások a gazdasági kizsákmányolás mellett a gyarmatosító meghatározó kulturális és politikai befolyásával is jártak. … Portugália és Spanyolország járt az élen, majd Anglia, Hollandia és Franciaország zárkózott föl. Tulajdonképpen ez az öt ország rendelkezett nagy kiterjedésű gyarmatokkal, vagyis ezeket tekinthetjük gyarmatbirodalmaknak. … A 18-19. század során a gyarmattartásnak nem elsősorban a birodalomépítés (minél nagyobb kiterjedésű terület, annál nagyobb hatalom) volt a célja, hanem a profitszerzés – piac, olcsó munkaerő, tőkekivitel révén -, ásványkincsek felderítése, stratégiai pontok kézben tartása – kereskedelmi útvonalak ellenőrzése, a már meglévő gyarmatok biztosítása -, a népességfölösleg levezetése és nem utolsó sorban a nagyhatalmi státusz megerősítése. … A gyarmatosítás iszonyú szenvedést és megaláztatást is jelentett az Európán kívüliek számára. A britek gyilkolták az ausztrál őslakókat, a franciák az algériaiakat és az indokínaiakat, a hollandok az indonézeket. A gyarmatosítók különböző módokon kezelték a gyarmati területeket a feltétlen birtoklástól a teljes belső önállóságig.

SaLa