Oroszország valamennyi munkásához és munkásnőjéhez!

Január 9.

Elvtársak!
Ismét január kilencedikét ünnepeljük — azt a napot, amelyet száz meg száz munkástestvérünk vére tesz emlékezetessé, száz meg száz munkástestvérünké, akiket 1905. január 9-én Romanov Miklós cár agyonlövetett azért, mert békésen és fegyvertelenül elmentek hozzá jobb életet kérni.

Nyolc év telt el azóta. Nyolc hosszú esztendő, amelynek folyamán a felcsillanó szabadság röpke pillanatától eltekintve az országot állandóan gyötörték a cár és a földesurak!

És most is — Oroszországban most is, mint azelőtt, agyonlövetik a munkásokat békés sztrájkok miatt — gondoljunk a lénai vérfürdőre. Mint azelőtt, most is éhínségig nyomorgatják a parasztok millióit — ez történt 1911-ben. Mint azelőtt, most is kínozzák és gyötrik a cári börtönökben a nép legjobb fiait, tömeges öngyilkosságba kergetve őket — ez történt nemrég Kutomarban, Algacsában stb. Mint azelőtt, most is agyonlövik a cári törvényszék ítélete alapján azokat a matrózokat és katonákat, akik földet követelnek a parasztoknak és szabadságot az egész népnek — mint nemrég a 17 feketetengeri matrózzal tették. Ma is Romanov Miklós, a földesurak kegyelméből Összoroszország egyeduralkodója, gyakorolja „istentől” adományozott és a szinódus palástos gonosztevői és a feketeszázasok — a Puriskévicsok és Hvosztovok — által megáldott hatalmát.

Változatlanul fojtogatja harapófogójában Oroszországot a Romanovok monarchiája, amely az idén készül megünnepelni országunkon való véres uralmának 300. évfordulóját.

De Oroszország már nem az a meggyötört és engedelmes Oroszország, amely hosszú éveken át szótlanul nyögött a Romanovok igája alatt. És elsősorban más ma már orosz munkásosztályunk, amely a szabadság valamennyi harcosának élén jár. És 1913. január 9-ét nem megtört, megalázott rabokként fogadjuk, hanem emelt fővel — azoknak a harcosoknak tömör hadseregeként, akik érzik, akik tudják, hogy ismét felébred a népi Oroszország, hogy az ellenforradalom jege megtört, hogy ismét megindult a népi mozgalom folyama, hogy „velünk a friss harcosok serege”. . .

Nyolc év! Mily keveset éltünk, s mily sokat éltünk át . . . Ez alatt az idő alatt három Állami Dumát láttunk. Az első kettőt, amelyben a liberálisok voltak többségben, de amelyekben hangosan harsogott a munkások és parasztok hangja, a cár szétkergette, megvalósítva a feketeszázas földesurak akaratát. A harmadik Duma maga volt feketeszázas és öt éven át dolgozott együtt a cári bandával azon, hogy még jobban leigázza és elnyomja a parasztokat, a munkásokat — az egész népi Oroszországot.

A fekete ellenforradalom éveiben a munkásosztálynak kellett kiürítenie a legkeserűbb poharat. 1907 óta, amikor a régi rend erőinek ideiglenesen sikerült elnyomni a tömegek forradalmi mozgalmát, a munkások kettős iga alatt nyögnek. A cári banda rajtuk tölti ki bosszúját a legkíméletlenebbül. Ugyancsak rájuk zúdul a tőke támadása is. A gyárosok, kihasználva a politikai reakciót, lépésről-lépésre elszednek mindent, amit a munkások annyi fáradság, annyi áldozat árán vívtak ki. Kizárások segítségével, a csendőrség és rendőrség védelme alatt, a vállalkozók meghosszabbítják a munkanapot, leszállítják a munkabért, visszaállítják a régi rendet a gyárakban és üzemekben.

A munkások fogcsikorgatva hallgatnak. A kilencszáznyolcas és kilences év volt az a két év, amikor a feketeszázasok a legjobban örvendeztek diadaluknak és a legmélyebbre hanyatlott a munkásmozgalom. De 1910 nyarán már kezdenek újra felelevenedni a munkássztrájkok. 1911 vége pedig meghozta a munkások tízezreinek aktív tiltakozását az ellen, hogy a II. Duma szociáldemokrata képviselői, akiket egy provokáció következtében elítéltek, kényszermunkán maradnak.

Annak idején a munkások tömegmozgalma az 1907. november 22-i sztrájkkal ért véget, amelyet a II. Duma szociáldemokrata képviselőinek fegyházbüntetése miatt rendeztek. És a munkások tömegmozgalma 1911 végén ismét a II. Duma szociáldemokrata képviselőinek, ezeknek az élenjáró harcosoknak, a munkásosztály e hőseinek sorsával kapcsolatban elevenedett fel újra, akiknek művét most a IV. Duma munkásképviselői folytatják.

A politikai harc élénkülésével együtt jár a munkások gazdasági harcának élénkülése is. A politikai sztrájk táplálja a gazdaságit és fordítva. Hullám hullámot kerget és a munkásmozgalom hatalmas áradatként tör a cári monarchia és a tőke önkényuralmának pillérei ellen. A munkások egyre újabb és újabb rétegei ébrednek új életre. Egyre nagyobb tömegek csatlakoznak az új harchoz. A lénai vérfürdő miatt rendezett sztrájkokban, a május elsejei sztrájkokban, a munkások választójogtól való megfosztása ellen tiltakozó sztrájkokban és a feketetengeri matrózok kivégzése ellen tiltakozó sztrájkban körülbelül egymillió ember vett részt. Ezek forradalmi sztrájkok voltak, olyan sztrájkok, amelyek azt írták zászlajukra: „Le a Romanovok monarchiájával, le az egész kivénhedt, rothadt, Oroszországot fojtogató földesúri renddel!”

Szélesedik, nő a munkások forradalmi mozgalma. A munkásosztály a lakosság többi rétegeit is új harcra ébreszti. Minden becsületes, minden jobb életre törekvő ember tiltakozni kezd a cári falka erőszakoskodásai ellen. Még a burzsoázia is morog, még az is elégedetlen a Puriskévicsek teljes és osztatlan uralmával.

A június 3-i rendszer senkit és semmit sem békített meg. Az ellenforradalom minden egyes esztendeje azt mutatta, hogy nincs szabad élet Oroszországban mindaddig, amíg épségben van a Romanovok monarchiája, amíg érintetlen a földesurak uralma.

Érlelődik az új forradalom, amelyben a munkásosztály ismét az egész felszabadító hadsereg vezérének megtisztelő szerepét fogja betölteni. A munkásosztály zászlajára most is az a három régi követelés van felírva, amelyekért oly sok áldozatot hoztak, amelyekért oly sok vért ontottak.

Nyolcórás munkanapot — a munkásoknak!
Az egész földesúri, cári és egyházi földet megváltás nélkül — a parasztoknak!
Demokratikus köztársaságot — az egész népnek!

E követelések körül folyt és folyik a harc a mai Oroszországban. Ezeket írták fel zászlajukra a munkások a lénai vérfürdő nemrég múlt napjaiban is. Január 9-én is ezek a munkásosztály követelései.

A pétervári, rigai, nyikolájevi munkások már 1912. január 9-ét is sztrájkokkal és tüntetésekkel próbálták megünnepelni. 1913. január 9-én ezt tesszük mindenütt — egész Oroszországban. 1905. január 9-én a munkások vérében született az első orosz forradalom. Hadd legyen 1913 eleje a másodikoroszországi forradalom küszöbévé. A Romanov-ház, amely 1913-ban készül ünnepelni 300. évfordulóját, még hosszú időre szeretne berendezkedni Oroszország nyakán. Vágjuk hát oda 1913. január 9-én ennek a bandának:

Elég! Le a Romanovok monarchiájával! Éljen a demokratikus köztársaság!

Elvtársak! 1913. január 9-e ne múljon el megünneplés nélkül sehol, ahol orosz munkások élnek és harcolnak.

Gyűlésekkel, határozatokkal, népgyűlésekkel és, ahol lehet

egynapos sztrájkkal
és tüntetésekkel
tegyük nevezetessé mindenütt ezt a napot.

E napon emlékezzünk a harcban elesett hősökre! Legjobban akkor tiszteljük emléküket, ha e napon egész Oroszországban felharsannak régi követeléseink:

Demokratikus köztársaság!
A földesúri földek elkobzása!
Nyolcórás munkanap!

Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt
Központi Bizottsága

Elvtársak!
Készítsétek elő a január 9-i tiltakozást.

Külön kiáltványként jelent meg
1912. december végén — 1913. január elején.

(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A választás napja

Ma van a választás napja Pétervárott. Választás a második kúriában. Két tábor harcol: a szociáldemokraták és a kadetok. A választóknak kell eldönteniök, kire bízzák az ország sorsát.

Mit akarnak a szociáldemokraták?
Mit akarnak a kadetok?

A szociáldemokraták, mint a munkásosztály képviselői, az emberiség minden kizsákmányolás alól való felszabadítására törekednek.

A kadetok viszont, mint a liberális burzsoázia képviselői, az ember ember által való kizsákmányolására építik jövőjüket, igaz, olyan kizsákmányolásra, amelyet kissé megnyesegettek, de amely mégiscsak kizsákmányolás.

A szociáldemokraták úgy vélik, hogy az ország megújításának kérdése megoldatlan maradt, hogy azt meg kell oldani — mégpedig magának az országnak az erőfeszítéseivel.

A kadetok viszont feltételezik, hogy megújításról beszélni fölösleges, mivel „hála istennek, van alkotmányunk”. . .

A szociáldemokraták úgy vélik, hogy az ország megújulása felé vezető úton Oroszország két Oroszországra oszlott: a régi, hivatalos, és az új, jövőbeli Oroszországra.

A kadetok viszont azt hiszik, hogy miután „megajándékoztak” alkotmánnyal, a két Oroszország „ilyen szembeállítása” „többé nem lehetséges”, mert „csak egy Oroszország” van.

Ebből egy következtetés adódik: a kadetok alkotmányeszménye már megvalósult. A június 3-i helyzet keretei számukra nem kényelmetlenek.

Miljukov például 1909-ben, Londonban, egy banketton, ahol vele együtt az októbrista Gucskov és a „mérsékelt” feketeszázas Bobrinszkij „képviselte” Oroszországot, ezt mondotta:

„Önök igen különböző árnyalatú politikai meggyőződést valló embereket látnak maguk előtt, de ezek a különbségek, kiegészítve egymást, nagy eszményünket, az alkotmányos Oroszország nagy eszményét képviselik” (Lásd 1. Jefrémov „Orosz népképviselők” stb. c. könyvét. 81. old.).

Következésképpen a feketeszázas Bobrinszkij, aki a kadét Miljukovot a … „népszabadság” érdekében „kiegészíti” — ez, mint kiderül, a kadetok „nagy eszménye”.

A londoni banketton nem volt jelen a munkások egyetlen képviselője sem, a parasztok egyetlen képviselője sem, de a kadetok „nagy eszményei” úgy látszik megvannak munkások, parasztok nélkül. . .

A Bobrinszkijek, Gucskovok és Miljukovok alkotmánya a munkások képviselői nélkül, a parasztok képviselői nélkül — ezek ők, a kadetok „eszményei”!

Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a harmadik Dumában a kadetok megszavazták: 1) a népellenes költségvetést, 2) a közvetett adókat, 3) a börtönökre stb. előirányzott tételeket?

Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a kadetok a munkások, a parasztok és az egész demokrácia követelései ellen nyilatkoznak?

Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a kadetok szócsövükön, Maklákovon keresztül a diákmozgalommal szemben „több erélyt, szigorúságot és kíméletlenséget” követeltek, a lénai munkások békés sztrájkját pedig „ösztönös lázadásnak” minősítették a „Récs”-ben?

Nem, ez nem a „népszabadság” pártja, hanem a „népszabadság” árulóinak pártja.

Csak ilyen emberek tudnak a nép háta mögött alkudozni a bürokráciával. A Wittével, Sztolüpinnel és Trepovval, most pedig Szazonovval folytatott „tárgyalások” korántsem véletlenek.

Csak ilyen emberek képesek a feketékkel szövetkezve megbuktatni a szociáldemokratákat a harkovi, kosztromi, jekatyerinodári, rigai választásokon.

Ilyen emberekre bízni az ország sorsát — annyi, mint gúny tárgyául odadobni az országot az ellenségnek.

Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a magukat tisztelő választók nem kötik becsületüket a kadetok sorsához.

Kapják meg ma a kadetok méltó büntetésüket az orosz nép ellen elkövetett súlyos bűneikért!

Munkásválasztók! A ti érdekeitek képviselőire, a szociáldemokratákra szavazzatok!

Választó kereskedelmi alkalmazottak! Ne szavazzatok a kadetokra, akik megvetik pihenésiek érdekeit — szavazzatok a szociáldemokratákra, érdekeitek egyetlen következetes védelmezőjére!

Lengyel választók! A szabad nemzeti fejlődés jogáért harcoltok — ne feledjétek, hogy a nemzetiségek szabadsága elképzelhetetlen az általános szabadság nélkül, a kadetok pedig elárulják a szabadságot!

Zsidó választók! A zsidók egyenjogúságáért harcoltok, de ne feledjétek el, hogy a Bobrinszkijekkel enyelgő Miljukovok és a jobboldaliakkal blokkot alkotó kadetok nem fognak az egyenjogúságra törekedni!

A népszabadság árulóira vagy védelmezőire, a kadetokra vagy a szociáldemokratákra — válasszatok, polgárok!

„Právda” („Igazság”) 152. sz.
1912. október 25.
Aláírás: K. Szt.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)
A pétervári munkások utasítás munkásképviselőjük számára
– írta: J. V. Sztálin –

Az orosz népnek a kilencszázötös mozgalom által támasztott követelései megoldatlanok maradtak.

A reakció és a „megújított rend” fejlődése nemcsak nem teljesítette ezeket a követeléseket, hanem — ellenkezőleg — még jobban kiélezte azokat.

A munkásoknak gyakran nincs lehetőségük nemcsak arra, hogy sztrájkoljanak — mert nincs biztosítékuk, hogy ezért nem fognak beléjük lőni; nemcsak arra, hogy szakszervezeteket alakítsanak és gyűléseket tartsanak — mert nincs biztosítékuk, hogy ezért nem tartóztatják le őket —, hanem arra sem, hogy részt vegyenek a Duma-választásokon, mivel így is, úgy is „megmagyarázzák” vagy száműzik őket: hiszen éppen a napokban „magyarázták meg” a putyíloviakat és a Névai Hajógyár munkásait!

A földesurak és a közigazgatási főnökök önkényére hagyott parasztság éhező tízmillióiról nem is szólunk. . .

Mindez a kilencszázötös követelések teljesítésének szükségessége mellett szól.

Oroszország gazdasági életének állapota, a jövő ipari válság már mutatkozó jelei és a parasztság széles rétegeinek egyre fokozódó nyomora parancsoló szükségességgé teszi a kilencszázötös feladatok megoldását.

Ezért azt gondoljuk, hogy Oroszország ma — úgy lehet — mélyebbre ható tömegmozgalmak előestéjén van, mint kilencszázötben. Erről tanúskodnak a lénai fellépések, a „megmagyarázások” elleni tiltakozó sztrájkok stb.

E mozgalmak kezdeményezője, mint kilencszázötben is, az orosz társadalom leghaladottabb osztálya, az orosz proletariátus lesz.

Szövetségese pedig csakis a sokat szenvedett parasztság lehet, amelynek létérdeke Oroszország felszabadítása.

Harc két fronton — a feudális-bürokratikus rend ellen és a régi hatalommal szövetséget kereső liberális burzsoázia ellen — ilyen formát kell öltenie a nép jövő fellépésének.

És ez a harc csak annyiban lesz győzelmes, amennyiben a munkásosztály fog fellépni a népi mozgalom élén.

De hogy a munkásosztály becsülettel teljesíthesse a népi mozgalom vezérének szerepét, ahhoz az kell, hogy fel legyen fegyverezve érdekeinek tudatával és nagy szervezettséggel.

Az adott viszonyok között a Duma szószéke éppen egyik legjobb eszköz arra, hogy a proletariátus széles tömegeit felvilágosítsuk és megszervezzük.

Éppen ezért küldjük a Dumába képviselőnket, megbízva őt és a IV. Duma egész szociáldemokrata frakcióját azzal, hogy a Duma szószékéről széles körben terjessze követeléseinket, ne pedig üres törvényhozósdit játsszon az úri Dumában.

Azt szeretnők, hogy a IV. Duma szociáldemokrata frakciója általában, és a mi képviselőnk is, magasra emelje a munkásosztály zászlaját a fekete Duma vele szemben ellenséges táborában.

Azt szeretnők, hogy a Duma szószékének magasából messzire harsogjanak a szociáldemokrata frakció tagjainak szavai a proletariátus végső céljáról, a teljes és megnyirbálatlan kilencszázötös követelésekről, az orosz munkásosztályról, mint a népi mozgalom vezéréről, a parasztságról, mint a munkásosztály legmegbízhatóbb szövetségeséről, a liberális burzsoáziáról, mint a „népszabadság” árulójáról.

Azt szeretnők, hogy a IV. Duma szociáldemokrata frakciója az említett jelszavak talaján végzett munkájában egységes és tömör legyen.

Hogy a széles tömegekkel való állandó érintkezésből merítse erejét.

Hogy lépést tartson Oroszország munkásosztályának politikai szervezetével.

Külön röplapként jelent meg
1912 októberének első felében.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!