Petrográd dolgozóihoz, Petrográd munkásaihoz és katonáihoz

Elvtársak!
Súlyos megpróbáltatásokat él át Oroszország.

Még mindig tart a háború, amely megszámlálhatatlan áldozatot követel. Szándékosan nyújtják a háborún meggazdagodó rablók, a vérszopó bankárok.
A háború következtében az ipar bomlásnak indult, állnak a gyárak, nő a munkanélküliség. És a kapitalisták, akik mesébe illő profitra éheznek, kizárásokkal szándékosan fokozzák a bomlást.
A háború okozta élelmiszerhiány egyre fenyegetőbbé válik. A városi szegénységet drágaság fojtogatja. Az árak pedig egyre emelkednek a fosztogató spekulánsok kénye-kedve szerint.
Az éhség és pusztulás baljós árnya lebeg felettünk . . .
Ugyanakkor gyűlnek az ellenforradalom fekete felhői is.

A június harmadiki duma, amely bűntársa volt a cárnak a nép elnyomásában, most azonnali támadást követel a fronton — miért? Azért, hogy a „szövetséges” és orosz rablók kedvéért vérbe fojtsa a kivívott szabadságot.

Az Államtanács, amely a hóhér minisztereket szállította a cárnak, gyilkos hurkot fon alattomban — miért? Azért, hogy a „szövetséges” és orosz elnyomók kedvéért alkalmas pillanatban rávesse a nép nyakára.

Az Ideiglenes Kormány pedig, amely a cári duma és a Küldöttek Szovjetje között foglal helyet, 10 burzsoá tagjával szemmel láthatóan a földbirtokosok és a tőkések befolyása alá kerül.

Ahelyett, hogy biztosítanák a katonák jogait — Kerenszkij „nyilatkozata” lábbal tiporja ezeket a jogokat.
Ahelyett, hogy megszilárdítanák a forradalom napjaiban kivívott katonai szabadságokat — újabb „parancsokat” adnak ki, amelyek kényszermunkával és a csapatok feloszlatásával fenyegetnek.
Ahelyett, hogy biztosítanák Oroszország polgárainak kivívott szabadságát — politikai detektíveket küldenek a kaszárnyákba, ítélet és vizsgálat nélkül letartóztatásokat foganatosítanak, újabb módosításokkal egészítik ki a 129. szakaszt, amely kényszermunkával fenyeget.
Ahelyett, hogy a népet felfegyvereznék — lefegyverzéssel fenyegetik a munkásokat és a katonákat.
Ahelyett, hogy felszabadítanák az elnyomott népeket — belekötnek Finnországba és Ukrajnába, félnek szabadságot adni nekik.
Ahelyett, hogy elszántan harcolnának az ellenforradalom ellen — elnézik az ellenforradalmárok garázdálkodását, akik a forradalom ellen nyíltan harcra fegyverkeznek . . .

A háború pedig egyre tart — és semmilyen hatékony, komoly intézkedést nem tesznek megszüntetése érdekében, annak érdekében, hogy valamennyi népnek felajánlják az igazságos békét.

A gazdasági bomlás pedig egyre fokozódik — és semmit sem tesznek ellene.

Az éhség pedig egyre fenyegetőbb — és semmiféle komoly intézkedést nem tesznek ellene.

Nem csoda tehát, hogy az ellenforradalmárok egyre pimaszabbá válnak és a kormányt újabb megtorlásokra uszítják a munkások és a parasztok, a katonák és a matrózok ellen.

Elvtársak! Nem tűrhetjük tovább szótlanul ezt a rendet! Ezek után hallgatni bűn!

Szabad polgárok vagytok, jogotok van tiltakozni, és ezzel a joggal élnetek kell, amíg nem késő.

A holnapi (június 18-i) békés tüntetés napján zúgjon félelmetesen a forradalmi Petrográd tiltakozása az újjáéledő elnyomás és önkény ellen!

Lobogjanak holnap a győzelmi zászlók — hadd remegjenek a szabadság és a szocializmus ellenségei!

Harci kiáltástok, a forradalom harcosainak kiáltása szárnyalja be az egész világot — hadd örvendjenek az elnyomottak és leigázottak!

Ott, Nyugaton, a hadviselő országokban, már virrad az új élet hajnala, a nagy munkásforradalom hajnala. Hadd tudják meg holnap nyugati testvéreink, hogy zászlaitokon nem háborút, hanem békét, nem rabigát, hanem szabadságot hoztok nekik!

Munkások! Katonák! Nyújtsatok egymásnak testvéri kezet és — előre a szocializmus zászlaja alá!
Ki az utcára, elvtársak!
Acélgyűrűként tömörüljetek zászlaitok körül!
Rendezett sorokban vonuljatok a főváros utcáin!
Nyugodtan és a győzelemben biztos hittel hirdessétek kívánságaitokat:

Le az ellenforradalommal!
Le a cári dumával!
Le az Államtanáccsal!
Le a tíz kapitalista miniszterrel!
Minden hatalmat a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek!
Vizsgálják felül „a katona jogairól szóló nyilatkozatot”!
Helyezzék hatályon kívül a katonák és a matrózok ellen kiadott „parancsokat”!
Nem engedjük lefegyverezni a forradalmi munkásokat!
Éljen a népi milícia — a népőrség!
Le az ipari anarchiával és a kizárásrendező tőkésekkel!
Éljen a termelés és az elosztás ellenőrzése és megszervezése!
Le a támadás politikájával!
Elég volt a háborúból! A Küldöttek Szovjetje ajánljon fel igazságos békefeltételeket!
Sem különbékét Vilmossal, sem titkos szerződéseket a francia és angol tőkésekkel!

Kenyeret! Békét! Szabadságot!

Az OSzDMP Központi Bizottsága
Az OSzDMP Petrográdi Bizottsága

Az OSzDMP Központi Bizottságának
Katonai Szervezete

Petrográd város üzemi bizottságainak
Központi Tanácsa

A Petrográdi Munkás- és Katonaküldöttek
Szovjetjének bolsevik frakciója

A „Právda” szerkesztősége

A „Szoldatszkaja Právda” szerkesztősége

„Právda” 84. sz.
1917. június 17.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

A tüntetésen
– írta: J. V. Sztálin –

Derült, ragyogó nap. A tüntetők végtelen szalagja kígyózik. Reggeltől estig vonul a tömeg a Mars-mezőre. Felette végeláthatatlan zászlóerdő. Áll minden üzem és hivatal. A forgalom szünetel. A sírok mellett meghajtott zászlókkal vonulnak el a tüntetők. A „Marseillaise” és az „Internacionálé” váltakozik a forradalmi gyászdallal: „áldozatként estetek el”. Jelszavaktól zúg, reszket a levegő. Minduntalan felröppen: „Le a tíz kapitalista miniszterrel!”, „Minden hatalmat a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjének!” Helyeslő válaszképpen dörgő „hurrá” hömpölyög mindenfelől.

Feltűnő, hogy a tüntetésen hiányzik a burzsoázia, hiányzanak az „útitársak”. A temetés napján rendezett menetben a munkások elvesztek a polgárok és kispolgárok tengerében, a június 18-i tüntetés azonban tisztán proletár tüntetés volt, mert fő résztvevői munkások és katonák voltak. A kadetok már a tüntetés előestéjén bojkottot hirdettek, Központi Bizottságuk nyilatkozatot adott ki, hogy „tartózkodni” kell a tüntetésben való részvételtől. És valóban, a burzsoák nem is vettek részt a tüntetésben, sőt a szó szoros értelmében elrejtőztek. A Nyevszkij-proszpekten, amely máskor annyira népes és zajos, ezen a napon egyetlen burzsoá törzsvendég sem volt látható.

Röviden. Ez valóban proletár tüntetés volt, a forradalmi munkások és az általuk vezetett forradalmi katonák tüntetése.

A munkások és katonák szövetsége az elmenekült burzsoák ellen, a kispolgár pedig semleges — így jellemezhető a június 18-i felvonulás külső képe.

Nem díszmenet, hanem tüntetés

A június 18-i felvonulás nem volt egyszerű séta, nem díszmenet volt, mint ahogy feltétlenül az volt a temetés napján rendezett menet. Ez tiltakozó tüntetés volt, a forradalom eleven erőinek a tüntetése, mely az erőviszonyok megváltoztatására irányult. Rendkívül jellemző, hogy a tüntetők nem elégedtek meg azzal, hogy akaratukat kifejezzék, hanem követelték Hausztov elvtársnak, az „Okópnaja Právda” volt munkatársának azonnali szabadlábra helyezését. Pártunk katonai szervezeteinek Összoroszországi konferenciájáról beszélünk, amely részt vett a tüntetésen és Hausztov elvtárs szabadon bocsátását követelte a Végrehajtó Bizottságtól, személy szerint Csheidzétől, aki megígérte, hogy mindent elkövet Hausztov elvtárs „még aznapi” szabadon bocsátása érdekében.

A jelszavak az Ideiglenes Kormány „parancsai”, a kormány egész politikája elleni tiltakozás kifejezői voltak és a jelszavak jellege kétségtelenül bizonyítja, hogy a „békés felvonulás”, amelyből ártatlan sétát akartak csinálni, hatalmas tüntetéssé vált, mely nyomást gyakorolt a kormányra.

Bizalmatlanság az Ideiglenes Kormánnyal szemben
A tüntetés szembeszökő sajátossága, hogy egyetlen gyár, egyetlen ezred sem adta ki a jelszót: „Bízzunk az Ideiglenes Kormányban”. Még a mensevikek és eszerek is elfelejtették (inkább nem merték!) kiadni ezt a jelszót. Volt nekik is éppen elég jelszavuk: „A szakadás ellen”, „Az egységért”, „Támogassuk a Szovjetet”, „Általános tankötelezettséget” (akinek nem tetszik, dugja be a fülét) — csak a legfontosabb hiányzott — nem követeltek bizalmat az Ideiglenes Kormány iránt, még ezzel a ravaszdi fenntartással sem, hogy „annyiban-amennyiben”. Csak három csoport merte kiadni a bizalom jelszavát, de azok is megbánták. Ez a három csoport: a kozákok, a Bund és a plechánovi „Egység” csoportja. „Szentháromság” — gúnyolódtak a munkások a Mars-mezőn. A munkások és a katonák ezek közül kettőt (a Bundot és az „Egységet”) „le vele” kiáltásokkal arra kényszerítettek, hogy vonják be zászlajukat. A kozákok zászlaját, mivel hordozóik nem voltak hajlandók azt bevonni, széttépték. Egy másik „bizalmi” zászlót, amelyen nem volt megjelölve, hogy melyik csoport zászlaja, s amely a Mars-mező bejárata felett a „levegőben” volt kifeszítve, katonák és munkások foszlányokra téptek, mire a közönség helyeslően megjegyezte: — „Az Ideiglenes Kormány iránti bizalom szétfoszlott a levegőben”.

Röviden. A tüntetők óriási többsége kifejezte bizalmatlanságát a kormánnyal szemben, a mensevikek és az eszerek pedig nyilvánvalóan gyávaságból nem mertek „az ár ellen” úszni — általában ez jellemezte a tüntetést.

A megalkuvó politika csődje

A tüntetésen ezek voltak a legnépszerűbb jelszavak: „Minden hatalmat a Szovjeteknek”, „Le a tíz kapitalista miniszterrel”, „Sem különbékét Vilmossal, sem titkos szerződéseket az angol és francia kapitalistákkal”, Éljen a termelés ellenőrzése és megszervezése”, „Le a Dumával és az Államtanáccsal”, „Helyezzék hatályon kívül a katonák ellen kiadott parancsokat”, „Ajánljanak fel igazságos békefeltételeket” stb. A tüntetők óriási többsége szolidáris volt pártunkkal. Még a Volhíniai és Kexholmi ezredek is e jelszó alatt vonultak ki: „Minden hatalmat a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjének!” A Végrehajtó Bizottság többségi tagjai, akiknek nem a katonák tömegével, hanem az ezredbizottságokkal volt dolguk, őszintén csodálkoztak ezen a „nem várt eseményen”.

Röviden: a tüntetők óriási többsége (a tüntetésen 400—500 000 ember vett részt) félreérthetetlenül bizalmatlanságának adott kifejezést a burzsoáziával való megalkuvás politikájával szemben — a tüntetés pártunk forradalmi jelszavainak jegyében folyt le.

Egészen kétségtelen: a bolsevikok „összeesküvéséről” szóló mese — mesének bizonyult. Annak a pártnak, amely a fővárosi munkások és katonák hatalmas többségének bizalmát élvezi, nincs szüksége „összeesküvésekre”. Csak a „magas politika alkotóinak” rossz lelkiismerete vagy politikai tudatlansága diktálhatta a bolsevik „összeesküvés” „eszméjét”.

„Právda” 86. sz.
1917. június 20.

Aláírás: K. Szt.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A külön tüntetések ellen

Az Ideiglenes Kormány néhány nappal ezelőtt elrendelte, hogy a Durnovo-villát meg kell tisztítani az anarchistáktól. Ez a teljesen helytelen rendelet nagy felháborodást keltett a munkások körében. Kétségtelen, hogy a munkások ezt a rendeletet valamely szervezet létjoga ellen elkövetett merényletnek tekintették. Mi az anarchisták elvi ellenségei vagyunk, de minthogy a munkásoknak hacsak kis része is az anarchisták mellett áll, nekik is ugyanolyan létjogosultságuk van, mint mondjuk, a mensevikeknek és az eszereknek. Ebben az értelemben igazuk van a munkásoknak, amikor az Ideiglenes Kormány merénylete ellen tiltakoznak. Igazuk van annál is inkább, mert az anarchistákon kívül még több gyár és szakszervezet is használja a villát.

Az olvasók tudják, hogy a munkások tiltakozása eredményes volt, mert az Ideiglenes Kormány engedett és a munkások bennmaradtak a villában.

Most úgy hírlik, hogy a Durnovo-villában újabb munkástüntetést „szerveznek”. Értesítést kaptunk, hogy a Durnovo-villában üzemi bizottságok képviselői, az anarchisták vezetésével, gyűléseket tartanak, s az a céljuk, hogy ma tüntetést rendezzenek. Ha ez igaz, akkor ki kell jelentenünk, hogy a leghatározottabban elítélünk mindennemű külön, anarchikus tüntetést. Egyes kerületek és ezredek tüntetéseit, melyeket anarchisták vezetnek, akik nem tudnak eligazodni a mai helyzetben, az ilyen tüntetéseket, amelyeket a kerületek és ezredek többsége ellenére, a szakszervezeti irodák és az üzemi bizottságok központi tanácsa, s a proletariátus szocialista pártja ellenére rendeznek — végzetesnek tartjuk a munkásforradalom szempontjából.

Meg lehet védeni és meg is kell védelmezni a szervezetek fennállási jogát, tehát az anarchisták szervezeteiét is, amikor fedél nélkül akarják hagyni őket. De egybeolvadni az anarchistákkal és velük együtt esztelen tüntetéseket rendezni, amelyek eleve kudarcra vannak kárhoztatva — ezt öntudatos munkásoknak nem szabad megtenniök, ez bűn.

Fontolják meg jól a munkás és katona elvtársak: kik ők, szocialisták-e vagy anarchisták, és ha szocialisták — döntsék el, hogy szabad-e nekik az anarchistákkal együtt, pártunk határozata ellenére nyilvánvalóan meggondolatlan tüntetéseket rendezni.

Elvtársak! Mikor június 10-én tüntetést szándékoztunk rendezni, ezzel elértük, hogy a Szovjetek Végrehajtó Bizottsága és kongresszusa elismerte a tüntetés szükségességét. Nyilván tudjátok, hogy a Szovjetek kongresszusa június 18-ára kitűzte az általános tüntetést, s eleve kihirdette, hogy a pártok saját jelszavaikkal vehetnek részt a tüntetésen.

Most tehát ez a feladatunk: el kell érnünk azt, hogy a petrográdi június 18-i tüntetés a mi forradalmi jelszavaink jegyében folyjon le.

Éppen ezért csírájában el kell fojtanunk mindennemű anarchikus fellépést, hogy annál erélyesebben készülhessünk a június 18-i tüntetésre.

A külön tüntetések ellen, a június 18-i általános tüntetésre szólítunk benneteket.

Elvtársak! Az idő drága, ne vesztegessetek tehát egy percet se! Minden gyár, minden kerület, minden ezred és század készítse zászlaját és írja rá a forradalmi proletariátus jelszavait. Munkára fel, elvtársak, mind egy szálig, a június 18-i tüntetés előkészítésére.

Az anarchikus fellépések ellen, általános tüntetésre a proletariátus pártjának zászlaja alatt — ez a mi harci kiáltásunk.

„Pravda” 81. sz.
1917. június 14.

Aláírás: K. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

A petrográdi közösségi választások eredményéről
– írta: J. V. Sztálin –

A petrográdi kerületi duma-választások (12 kerület) már befejeződtek. Végleges kimutatást és általános beszámolót még nem tettek közzé, de azért a kerületektől beérkezett egyes adatok alapján általános képet alkothatunk a választások menetéről és eredményéről.

Több mint egymillió választó közül körülbelül 800 000-en szavaztak. Átlag 70%. A szavazástól tartózkodók száma korántsem „veszedelmesen” nagy. A választási területen kívül maradtak a városhoz még nem csatolt Névai és Narvai kerület (peremvárosok) leginkább proletár részei.

A választási harc nem a helyi, községi követelések körül folyt, mint Európában „szokásos”, hanem a fő politikai platformok körül. És ez teljesen érthető is. A rendkívüli forradalmi megrázkódtatásban, melyet a háború és a gazdasági bomlás még bonyolultabbá tett, amikor az osztályellentétek a maguk teljes meztelenségében felszínre törtek, teljesen elképzelhetetlen volt, hogy a választási küzdelem csupán a helyi kérdésekre szorítkozzék — a helyi kérdések és az ország általános politikai helyzete közötti legszorosabb összefüggésnek elkerülhetetlenül meg kellett mutatkoznia.

Ezért a választásokon a három fő politikai platformnak megfelelően három fő lista versengett: a kadetoké, a bolsevikoké és a „honvédőké” (a narodnyikok, a mensevikek és az „Egység” blokkja). A politikailag határozatlan és programnélküli pártonkívüli csoportoknak ilyen helyzetben elkerülhetetlenül teljesen háttérbe kellett szorulniok és valóban így is történt.

A választónak választania kellett:

Vagy vissza, szakítani a proletariátussal, „erélyes rendszabályokat” a forradalom ellen (kadetok);

Vagy előre, szakítani a burzsoáziával, erélyes harcot az ellenforradalom ellen, a forradalom továbbfejlesztéséért (bolsevikok);

Vagy megegyezni a burzsoáziával, lavírozni a forradalom és az ellenforradalom között, vagyis se vissza, sem előre (a „honvédők” — a mensevikek és eszerek blokkja).

A választó választott. A 800 000 szavazatból több mint 400 000 jutott a „honvédők” blokkjára; valamivel több mint 160 000 a kadetokra, de egyetlenegy kerületben sem szereztek többséget; a bolsevikok több mint 160 000 szavazatot kaptak és a főváros leginkább proletár kerületében, a Vüborgi kerületben pedig abszolút többséget szereztek. A többi (csekélyszámú) szavazat harminc „pártonkívüli”, „pártfölötti” és mindenféle alkalomszerű csoport és alakulat között oszlott meg.

Így felelt a választó.

Miről tanúskodik ez a felelet?

Először is szembeszökő a pártonkívüli csoportok gyengesége és tehetetlensége. Az orosz nyárspolgár pártonkívüli „természetéről” szóló legendát a választások végleg leleplezték. Az a politikai elmaradottság, amely a pártonkívüli csoportokat éltette, nyilvánvalóan a múlt ködébe tűnt. A választók zöme határozottan a nyílt politikai harc útjára lépett.

A választások második jellemző vonása — a kadetok teljes veresége. A kadetok minden csűrésük-csavarásuk ellenére is kénytelenek beismerni, hogy az első nyílt küzdelemben, amikor biztosítva volt a választások szabadsága, teljes vereséget szenvedtek, egyetlen egy kerületi dumát sem szereztek meg maguknak. A kadetok még nem is olyan régen családi birtokuknak tekintették Petrográdot. Nem egyszer írták kiáltványaikban, hogy Petrográd „csak a népszabadság pártjában bízik”, s a június harmadiki törvény alapján megejtett Állami Dumaválasztások eredményére hivatkoztak. Most teljesen világossá vált, hogy a kadetok a cár és a cár választási törvénye kegyelméből uralkodtak Petrográdon. Mihelyt a régi rendszer eltűnt a színről — a kadetok lába alól nyomban kicsúszott a talaj.

Röviden: a demokratikus választók zöme nem támogatja a kadetokat.

A választások harmadik jellemző vonása: hogy megmutatták erőinknek, pártunk erőinek kétségtelen gyarapodását. Pártunknak Petrográdon 23—25 000 tagja van; a „Právda” 90—100 000 példányban jelenik meg, amiből 70 000 Petrográdon fogy el; a választásokon viszont 160 000 szavazatot kaptunk, ami hétszer annyi, mint a párttagok száma és kétszer annyi, mint a ,,Právda” petrográdi olvasóinak a száma. És ezt az eredményt annak ellenére értük el, hogy a bulvár „Birzsovká”-tól és „Vecsorká”-tól a miniszteri „Vólja Naródá”-ig és a „Rabócsaja Gazétá”-ig csaknem az egész úgynevezett sajtó a bolsevikok elleni pokoli üvöltéssel és uszítással terrorizálta a nyárspolgárokat. Világos, hogy ilyen helyzetben csak a legállhatatosabb forradalmi elemek szavazhattak pártunkra, akik nem ijedtek meg a „borzalmaktól”. Ezek a forradalmi elemek: elsősorban a forradalom vezére, a proletariátus, amelynek segítségével többséget szereztünk a vüborgi dumában, és azután a proletariátus leghűségesebb szövetségesei, a forradalmi ezredek. Meg kell még jegyeznünk, hogy a szabad választások a lakosság friss, a politikai harcban még járatlan széles rétegeit is szavazásra bátorították. Ezek: elsősorban a nők, azonkívül a minisztériumokban dolgozó kishivatalnokok tízezrei, továbbá a „kisemberek”, kisiparosok, boltosok stb. sokasága. Korántsem számítottunk és nem is számíthattunk arra, hogy ezek a rétegek már most szakítani tudnak a „régi világgal” és határozottan a forradalmi proletariátus álláspontjára tudnak helyezkedni. Pedig tulajdonképpen ők döntötték el a választások sorsát. Ha el tudtak fordulni a kadetoktól — ezt pedig megtették — ez már nagy haladás.

Röviden: a választók zöme már otthagyta a kadetokat, de még nem érkezett el pártunkhoz — megállt a félúton. Viszont a leghatározottabb elemek: a forradalmi proletárok és a forradalmi katonák már pártunk köré tömörültek.

A választók zöme megállt a félúton. És miután megállt, ott, a félúton, méltó vezérre talált — a mensevikek és eszerek blokkjában. A kispolgári választó, aki a mai helyzetben nem tud eligazodni és a proletariátus és a kapitalisták között ingadozik, miután kiábrándult a kadetokból, természetszerűen a mensevikek és szociálforradalmárok felé fordult, akik teljesen elvesztették az irányt és tehetetlenül a forradalom és az ellenforradalom közt lavíroznak. Rokonlelkek találkoznak. Ez a nyitja a „honvédő” blokk „ragyogó győzelmének”. És ez a választások negyedik jellemző vonása. Kétségtelen ugyanis, hogy a forradalom további fejlődése folyamán a blokk tarka hadserege elkerülhetetlenül fogyni fog, részben visszatérnek a kadetokhoz, részben tovább mennek — előre, pártunkhoz. De egyelőre . . . egyelőre a blokk vezérei vigasztalhatják magukat a „győzelemmel”.

Végül a választások ötödik és utolsó — de nem jelentőségében utolsó! — jellemző vonása, hogy konkrétan felvetették a hatalom kérdését: kié legyen a kormányhatalom az országban. A választások félreérthetetlenül bebizonyították, hogy a kadetok kisebbségben vannak, mert csak nagy nehezen tudták megszerezni a szavazatok 20%-át. Az óriási többség, több mint 70%, a jobb- és baloldali szocialisták, vagyis az eszerek és mensevikek, illetve a bolsevikok oldalán áll. Azt mondják, hogy a petrográdi községi választások már előre mutatják a jövendő alkotmányozógyűlési választások eredményét. De ha ez igaz, vajon nem hallatlan-e, hogy a kadetok, akik az országban csak jelentéktelen kisebbséget alkotnak, túlnyomó többségben vannak az Ideiglenes Kormányban? Hogyan tűrhetjük a kadetok uralmát az Ideiglenes Kormányban, amikor a lakosság többsége nyilvánvalóan nem bízik a kadetokban? Vajon nem ez a fonák helyzet-e az oka annak a növekvő elégedetlenségnek, amely az országban az Ideiglenes Kormánnyal szemben egyre gyakrabban megnyilvánul?

Nem világos-e, hogy ennek a fonák helyzetnek további fenntartása ésszerűtlen és nem demokratikus?

„Az OSzDMP Központi Bizottsága
Sajtóirodájának bulletinjei” 1. sz.
1917. június 15.

Aláírás: K. Sztálin

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!